Megszólalok Művészeti Magazin

 

 MEGSZÓLALOK 

Nagy Vendel szellemében

 MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
2023. 11. hó – tizenharmadik  évfolyam, tizenegyedik
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapította Nagy Vendel 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Véghelyi József 
 
*****************************************************
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022.  (1-től a 12. számig)
13. Évfolyam: november
 *
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:

Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
A szerkesztőség címe:7100. Szekszárd, Csapó Dániel utca 27
E-mail cím: veghelyo@t-online.hu
Telefon: 06-74-315-012 naponta 14:00 órától 17:00 óráig
 *****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**************************************************

 1. LECTORI SALUTEM!  ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK 

 

November. Szokták még őszutónak is, más értelmezésben pedig az enyészet havának nevezni. Talán ez  az év legszomorúbb hónapja. A levelek már jórészt lehullottak, avarként terítenek  be mindent. A kellemes őszi napsütést felváltja a hűvös reggeli köd.. Megsokasodnak az esős, szeles napok. Az emberek igyekeznek minél gyorsabban hazajutni. Lecseréljük a ruházatunkat melegebbre. A lakásunk fűtését magasabb hőmérsékletre állítjuk.

Az erdei állatok elvackolták magukat, téli hideg ellen biztonságot nyújtó odukba,  más állatok vastag bundát növesztenek tél közeledtével.

A mustok lassan borrá nemesednek, s megkezdődhet a sok szakmai hozzáértést igénylő kezelésük.

Véghelyi József
szerkesztő

A hónap első napja a Mindenszentek ünnepe, a második pedig 

a Halottak napja . Ünneplőbe öltöznek a temetők is ilyenkor. Mindkét nap gyászolók sokasága gyertyákkal, virággal emlékeznek az eltávozottokra. 11-én tartjuk Szent Márton napját, akit 977 óta a Szűzanya után hazánk második védőszentjének tekintünk. 13-án tartjuk a magyar nyelv napját.

A hónap végén illetve december elejétől kezdődik az advent időszaka. Ez mozgó ünnep, ami azt jelenti, hogy karácsonytól visszaszámolva 4 hetet mindig más időpontra esik, mert Advent első vasárnapja a Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, mely mindig november 27. és december 3. közé esik....

Gyakoriak a testet, lelket megterhelő időjárás változások. Sokaknál előfordul ilyenkor a depressziós életérzés, azt is szokták mondani, hogy megöli a lelket…

Ám, ha alaposan belegondolunk, ilyen időjárásnak is lennie kell a természet rendje szerint, mert minden borúra derű jön,  csak ki kell várnunk. A búbánatos, lehangoló napokat azért érezzük szomorúnak, mert máskor hozzászoktunk a szebb időkhöz!

Bár nem hazánk tehet róla, mégis nyugtalanító, rossz érzésünk támad, amikor halljuk, olvassuk, hogy százezrek értelmetlen halálát okozó háborúk dúlnak közvetlen közelünkben, és újabban Közel-Keleten is.

Az élet nagy tanítómester, és már arra is megtanított minket, hogy gyakran mások arrogáns, kapzsi hatalomvágya  miatt minket is kedvezőtlenül érintő hatásoknak vagyunk kitéve akaratunktól függetlenül.

 

Az ember lelki alkata olyan, hogy a kedvezőtlen hatások elöl ösztönösen menekül, és ilyenkor erősödik a túlélési ösztön. Ezek a hatások nem csak az egyéni, hanem társadalmi szinten is megjelennek.

Nos, tehát tőlünk is függ, hogy milyen stratégiával dolgozzuk fel a tornyosuló gondokat. Engedjük-e magunkat legyőzni a negatívumok által, vagy meggyőzzük magunkat , hogy fel a fejjel, ennél már csak jobb lehet! A reménytelennek látszó helyzetet túlélők szinte mindegyike arról számolt be, hogy nagyon erős hite volt valamiben, ami segítette magmaradását. Fogadjuk meg élettapasztalataikat!

A szerkesztő.

**************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 
  1. LECTORI SALUTEM!  ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2. MESÉK VILÁGA
      Kelemen Györgyné hangos meséi
  3 .PÁLYÁZATRÓL PÁLYÁZATRA
      Árvay Mária sorozata: A lelki szépség ajándékba
  4. VERRŐL VERSRE – KOTÁRSAINKTÓL
      Engel Csaba, Kovács Tibor, Szauer Gertrúd, Poór Edit, Krivák - Móricz Judit
  5. NOVELLÁK – KURUCZ ÁRPÁD
       Kurucz Árpád: A Simon testvérek
  6. ANTOLÓGIA  A MAGAZINBAN 
      Az antológia több alkotó műveit tartalmazó válogatás

      Krivák-móricz Judit, Stekly Zsuzsa, Demeter Julianna, Bognár Papp Irén,

      Engel Csaba,  Zsíros Ari, Kálmán Ágnes, Dáma Lovag Nagy Cynthia

  7. NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN
      Sorozat (harmadik rész
  8. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      Véghelyi Péterné: Híven, becsülettel, vitézül - csendőrsors
  9. BEMUTATJUK
      Tóth Enikő iró – költő
10. ÉLETINTERJÚ ASPERJÁN GYÖRGYEL
      Fogadj szívedbe (negyedik rész)
      ASPERJÁN GYÖRGY: Bizonyság mérlegén
11. VERSEKBEN…- Ó TERMÉSZET, MÍLY CSODÁS VAGY!
      Szőcs Éva, Kovács Tibor, Dáma Lovag Nagy Cynthia, Szilágyi Anita,
      Nagy Vendel
12. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL  
      Véghelyi József: Halottak napján...
13. BEMUTATJUK…
      Rell Kata művészetét
14. KORUNK NOVELLÁI
      Márkus Katalin: Megsárgult fényképek + vers
15. KÁLMÁN ÁGNES : JÉGBE ZÁRT SZERELEM
      Részletek a regényből
16. BEMUTATJUK…
      Demeter Julianna versét és festményeit
17. NOVELLÁK – SAS ERZSÉBET
      A piros esernyő
18. KÖZÉLETI RIPORTOK – WESSELY GÁBOR ROVATA
      Heti húsz órát tölt a rácsok mögött.
19. GLOSSZA:
      Nagy Vendel: Nem értem - életkép
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**************************************************

 2.MESÉK VILÁGA  

 
Kedves Józsi bácsi !

Kelemen Edit

 A mesém címe: Szuper hősök ma.

Felolvasó: Csonka Dórakedves hangú színésznő. 

Kérlek szépen tedd be a magazinba ha lehet. 
https://youtu.be/zpHvlgZgtyU
Előre is köszönöm szépen
Szeretettel Edit 

 

**************************************************

 3 .PÁLYÁZATRÓL PÁLYÁZATRA

      

Árvay Mária sorozata: A lelki szépség ajándékba

 
Amióta csak ismerem a betűket, könyvek vesznek körül. Rengeteget olvasok, egyik történetet a másik után. A szavak szárnyán magam is utazok, átélek olyan eseményeket, melyek lázba hoznak, lebilincselnek.
Sokat gondoltam arra, mi lenne, ha magam is írnék? Sokszor elképzeltem magam elé egy tiszta, üres, fehér papírt, melyet tele írok gyöngybetűkkel, s valami szépet varázsolok, egyik oldalt követi a másik. Nem tudtam, képes vagyok-e ilyesmire. Gyerekként nem szerettem fogalmazásokat írni, örültem, ha nagy nehezen megszülettek. Hogy lesz így belőlem író? Teltek az évek, s egyelőre a vágy csak ábránd maradt. Nem tudtam, mi is adhatna ihletet, mi lenne az, amiről

 zívesen írnék, ugyanakkor az olvasókat is érdekelné.

Árvay Mária

*

A szavak birodalmába akkor léptem be igazán, amikor elkezdtem lovagolni. Valami megmozdult bennem, éreztem, szavakba kell öntenem, amit érzek. Mi is az, ami magával ragadott? A lóval való közös mozgás öröme, a szabadság érzete, s még valami nagyon fontos dolog: bizalom a ló és az oktató iránt.
Elkezdtem lovas témájú könyveket olvasni, s rábukkantam egy sorozatra, amely megadta a kulcsot az íráshoz:
"Heartland varázslatos hely a virginiai hegyekben: menedékül szolgál olyan lovaknak, akiket bántódás ért. Itt megtanítják őket újra bízni az emberekben."
Ekkor született meg első sorozatom: „Dorka-történetek” címmel. Egy vak kislány és barátai avatják be az olvasókat a lovaglás apró örömeibe, bemutatva azt a csodát, amit a lovaglás adhat.
Miért vak a főszereplő? Elárulom. Magam is születésem óta vak vagyok, s valós élményeimre alapoztam a történeteket. Dorka személyiségébe bújva, átéltem mindent magam is. A történetek nem hevertek tétlenül a számítógépemen, hanem sorra megjelentek nyomtatásban a „Junior Lovas Nemzet” hasábjain, majd a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) oldalán, könyvként. Örömöm kimondhatatlan volt, egy saját könyv a világhálón! Bárki olvashatja!
Ma már nem lovagolok, az írást azonban a lovaglásnak köszönhetem. Ha a lovakkal lehet finoman, erőszakmentesen bánni, miért ne viselkedhetnének az emberek is így egymással szemben? A mai napig is van tehát ihletem, a belső értékeket, a lelki szépséget képviselem. Nem láthatom a körülöttem lévő világot, ezért felépítek egy kedves környezetet, ahol nem a külső, hanem a belső számít. Több, tanulságos írásom született az alábbi belső értékekről: türelem, empátia, segítőkészség, jócselekedetek, elismerő szavak, dicséret, lelkesedés, jóság, hála, köszönet kifejezése, bizalom, együttműködés, kapcsolatok ápolása, optimista gondolkodás stb. Mivel gyűjtöm híres emberek mondatait, gondolatait, minden történetem elé egy-egy idézetet rakok, mely előhangot ad az adott íráshoz. Így született az „Erről jut eszembe” című könyvem, amely kikölcsönözhető az MVGYOSZ Hangoskönyvtárából!
Már nem bújok Dorka bőrébe, hanem egyes szám első személyben fejezem ki magam! Valóságos, megtörtént élményekről írok. Nagy változás ez, amely további önbizalmat ad!
Egy harmadik könyvem is megjelent: „Pillanatképek az Élet albumából” címmel, amely kikérhető az MVGYOSZ Braille-könyvtárából!. Tanulságos történetek átlagemberek mindennapjairól, melyek mindig kecsegtetnek megoldással!
Ezekben a novellákban túllépek önmagamon, és egészséges, látó karaktereket formálok. Ez az igazi szabadság, szereplőim segítségével magam is látóként élek a sorok között!
Írásaim Online megjelenése az első lépés volt a külvilág felé. Éreztem, valami nagy dolgot sikerült megvalósítanom: örökül hagyok valamit másoknak! Ki tudja, ki, milyen üzenetet, értéket talál mondandóim között? Talán sok-sok év múlva, éppen olyan olvasóhoz jut el valamelyik történetem, aki lelki orvosságot merít belőle.
Álmaim megvalósításának ezzel még nincs vége! Egy-egy írásomat sikerült antológiákban, nyomtatásban megjelentetnem! Ez még nagyszerűbb érzés, hiszen már papíron is szerepelnek gondolataim, úgy, mint egykoron megálmodtam!
Figyelemmel kísérem az irodalmi pályázatokat, s örömömet lelem a megmérettetésben. Sok, nagyszerű témában nyertem így ihletet, s „ragadtam billentyűzetet”. Igazi „Kérdezz – felelek” játék. Ha az adott kérdéskörben jó a válaszom, elnyerem jutalmamat.  A közelmúltban egy egri utazást nyertem! Tehát ezen a vonalon is van már sikerélmény!
Az írás segítségével rájöttem, a szavak embere vagyok. Gondolataimat szavakban fejezem ki úgy, mint ahogy a festő érzéseit képekben formálja meg. Vagyis, én is tudok „rajzolni”! Érzelmeket, hangulatokat, s mindenki maga találja meg a neki szóló üzenetet.
Könyveim megjelenése után, elismerő szavakban részesültem: hadd idézzem két kedves barátom mondatát:
„Ahogyan Te írsz, egy olyan világ tárul fel számomra, ahol illatosabbak a virágok, hangosabbak a madarak, simogatóbb az esti szellő és melegebb a nap sugara. Elgondolkodtam: mi lehet az oka ennek? A Te nyelvi világodban csak az igazán fontos dolgok számítanak: az érzések. Ezért szeretem nagyon az írásaidat, mert az érzésekről, az érzéseidről szólnak.”
„Nagyon értékes a munkád, mert olyan folyamatokat, gondolatsort indít el az emberekben, ami jobbá teszi őket. Azok az értékek, amiket te közvetítesz, mélyen beleégnek a lelkekbe.”
Tehát sikerült! Tovább adtam azt a lelki gazdagságot, amit én is ajándékba kaptam az Élettől! Kell ennél szebb valóra vált csoda?

*

Árvay Mária
Írásaim akadálymentes formában itt olvashatók:
http://www.irodalmisarok.eu/?page=page&name=arvay_maria
 
Írásaim rövid leírása, elérhetőségek:
 
Árvay Mária: Vesztesből is lehet győztes / Fejlődésregény
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom
Szépirodalom, népköltészet / Gyermek- és ifjúsági irodalom
Leírás: 2020-ban készült ifjúsági regény egy diáklányról, akit kiközösítettek az osztálytársai.
Link: https://mek.oszk.hu/21100/21110/

*

Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket / Önsegítő könyv
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom
Orvostudomány, állatorvostan / Pszichológia
mentálhigiénia, optimizmus, magyar irodalom
Leírás: Amatőr szerző 2020-ban közreadott önsegítő könyve fiktív levelekkel, beszélgetésekkel és idézetekkel.
Link: https://mek.oszk.hu/20000/20092/

**************************************************

 4. VERRŐL VERSRE – KOTÁRSAINKTÓL 

 
Engel csaba: Elég lenne boldogságnak

Ott ahol a fák is sírnak,
Keservesen Imádkozom,

Szóljatok az angyalomnak,
Szóljatok ha meglátjátok.
Zavaros a folyó vize
Szürke az ég a napnak fénye,
Talpam alatt fű sem zölddel
Füst és köd amerre nézek.
Szóljatok ha meglátjátok,
Sötétség van, vissza várom!
Világtalan szemem beteg
Azt kívánom, csak érintsen meg!
Netán Istennek is kedve támad,
Érintsen meg és ne sajnáljon!
Bárcsak fényt és arcot lássak
Az elég lenne boldogságnak!

2023.08.12

……...............…

 

Kovács Tibor: Kétbetűs emlék  ( B.I. - nak.)

 

Tedd kezed érző szívedre! Rajta van?

S mond ki végre a bűvös nevet: ki az,

kiért szív dobban, hamv’ bőre illatoz,

s toalettjét rég színpadi szag lepi,

osztja, holott másban örömét leli,

míg téged félédes csókja villanyoz.

Menj, menj utána, hát gyönyörködj benne,

ha gördül a függöny majd’ minden este

hisz’ színésznőhöz szíved keserve szólt.

Míg zongorált, szádból a szó kiapadt,

mélygödör szemedből könnyed kifakadt

s a sok báj között híred temetve volt.

Kerestél, szakítottál száz virágot

amerre jártál szerte a világon,

de ez az egy mégis távol s oly közel.

Már-már célba érnél, csak parfümje az,

ami számodra megmaradt s a vigasz

s ruhacsipkéje, ha álmodban fölver.

Riadva ébredsz, tükrödben részegen

szidod magad, fogadalmat félszegen

teszel s bízol: hátha, mégis vagy talán?

Tereled figyelmed, leveleket írsz,

olthatatlan szomjaddal csupán így bírsz,

ha szerelmed örök annak s nem talány!

Belopódzik hozzád a hajnali fény,

díványodra szórná szét langymelegét

s színezné tucatszobád. Vidítana

s lángsugara járná morózus lényed,

de várod, kivel osztanád edényed,

hogy csókkal, hűssel útnak indítana

a Kaposi korzón s kalapoznának

az uszályos felhők egymásutánban.

Aludnak a lámpák, míg más szendereg,

elmélázol: mily’ jó szeretve lenni

vágyott gyermekzsivajra hazamenni,

de száz utadon más illat permetez.

Aztán felébredsz. Tudod, hogy szabad vagy!

Részben, de mégis teljes egészben rab!

Mert zajos élted töltetlen sütemény,

egy aranykeret vélt múzsáid nélkül

s maradt számodra kétbetűs emlékül,

vesztett napodra elképzelt esemény.

 

Kaposvár, 2019. július

……………..

 
Szauer Gertrúd : Menni kell...
 
Nedves úton egy busz szalad,
Csenget tán, úgy hallom,
Menni kell, hát álmaimat,
Párnámon kell hagynom.
 

Fut az óra, szalad a perc,
Már a Nap is ébred,
Mögöttem van sok alvó ház,
Visz, csak visz az élet.
 
Menni kell... és tenni újra,
Hisz vár ezer feladat,
A csendet régen nem őrzi már,
Zárban rozsdálló lakat.
 
Minden zajos, füttyös, hangos,
Autó kürtje rám rivall,
Ki törődik most az éjjel,
Szikrázó álmaival?
 
Menni kell most, tenni, élni,
Majd mikor az est leszáll,
Mindenkire édes otthon,
Béke és szép álom vár.

…………….

 
Pitter Gyögyné Enikő: Visszaszállás
(Enikő-szócseppek)
 
Tudod, amikor rád sötétedik a szoba,
és már nem tudod, milyen nap van ma,
és az sem nem fontos, hogy hány óra,

forgószékeddel fordulsz
oda és vissza negyed köröket,
és lábad lebeg, nem érinti a szőnyeget,
gondolatod bejár hegyeket-völgyeket,
éveket és perctöredékeket,
átszel tengereket,
és te mindenütt ott vagy,
csak nézed szótlanul ezt a különös,
hol volt-hol nem volt világot,
a nyüzsgő ember-hangyabolyt,
és tudod, hogy ez nem álmodás,
óh’ ez lélekszárnyalás,
repülsz magasba és mélybe,
beleolvadsz az időtlenségbe,
körül fonnak dallamok, illatok
és szagok.
 
És szagok! Pattansz ki a székből.
Irány a konyha!
Jaj, csak nem a vasárnapi
csirkepörkölt égett oda?
 
Utolsó pillanat, hálát adsz az égek,
és egy időre vége van
a boldog tétlenségnek,
az isteni időtlenségnek.
 
2023. június 6.

…………….

 
Poór Edit: Éjszaka árnya
 
Éjszaka árnya,

Holdat takarja,
A lélek suhan,
Földet itt hagyja.
 
Fájdalom karja,
Szívet markolja,
Gyásznak szalagja,
Könnyet köt csokorba.
 
Fény vándorának,
Szivárvány útja,
A túlsó parton,
Őshaza várja.
 
Idő mostoha,
Ki - ki nem tudja,
Mikor szólítja
Haza csónakja.
 
Debrecen, 2023. 06. 23.

………………………

 
Krivák – Móricz Judit: Gyertyaláng . hu
 
Mondjuk és ígérjük :
Soha nem feledünk.
Gyújtunk gyertyát a valóságban ,
s a képzelet világában is.
Állítunk emléket

kőből, márványból ,
s talán az emlékezetből .
S szánkat elhagyja az az
álságos mondat : soha nem feledünk.
Gyújtom a gyertyát…
Gyújtom a gyertyát. mert másként
nem engedi a lelkem.
Jövök négy naponta. S rendszeresen .
Jövök mert kell hogy jöjjek.
Én csak így tudom.
S látom hogy fogynak másnak ,
a másik szerettének a gyertyái.
Legyen az nő gyermek ,
,ne tán nem rég halt férfi,,
Olvasom a lapon : Soha nem feledünk..
S ígérjük léhán a semmit.
Fogynak a gyertyák, A szívem szakad meg
Mondjuk és ígérjük
Soha nem feledünk.
S ellobban az utolsó gyertyaláng is…
 
2014.09.26

**************************************************

 5.NOVELLÁK – KURUCZ ÁRPÁD 

 

Kurucz Árpád: A Simon testvérek

 
A lakásba négy lépcsőn kellett lemenni. Két helyiségből, egy szobából és egy főzőfülkéből állt, mosókonyhából lett kialakítva. Az ablak alja egy szintben volt a járdával, nem lehetett szellőztetni, mert a szél befújta az utcáról a szemetet. A berendezést néhány, a legszükségesebb öreg bútor alkotta. A penészes falra, Képes Újságból kivett, 1968-as naptár volt tűzve, rajzszöggel. A mennyezetről lógó csupasz villanykörte vaksi fényénél, szalmaszőke, beesett arcú asszony zoknit stoppolt. A hajópadlóra tett linóleumdarabon két gyerek gombfocizott. Ránézésre látszott, hogy testvérek, egyforma, szelíd barna szemüket anyjuktól örökölték. A nagyobbik, a nyolc éves Jancsi, tintaceruzával megrajzolta a pályát, öccse, a hat esztendős Feri rajongással figyelte. Alaposan fel voltak öltözve, a kis vaskályha nem tudta kiűzni a februári hideget.
Kopogtak. Az asszony felment a lépcsőn, az ajtóban egy 

rendőr állt. Ismerősként köszönt.

Kurucz Árpád

– Jó estét, Simonné. A férje miatt jöttem.
– Jó estét. Mit csinált már megint az az átok?
– Erős alkoholos befolyásoltság következtében, halálra fagyott a X. kerület Szlávy utca 7. szám előtt. Járókelők találták meg – darálta a rendőr hivatalos hangon. – Sajnálom.
Simonné sejtette, hogy előbb-utóbb valami hasonló fog történni. Egyfelől borzasztó fájdalmat érzett, másrészt viszont megkönnyebbült. Simont, ha józan volt, kenyérre lehetett kenni. Ahogy mondani szokták, az utolsó ingét is odaadta volna bárkinek. De, ha berúgott, tombolt, kötekedett, nem egyszer összetörte a berendezést, megverte a feleségét. A gyerekeit sohasem bántotta, bármilyen részeg volt.
Az iskola hivatalból jelentést tett a Gyámhivatalnak. Néhány hét múlva egy szigorú arcú középkorú nő, és egy idősebb férfi ment ki a környezettanulmányt végezni. Simonné gyakran volt beteg, olyankor Jancsi vitte az öccsét óvodába. Aznap is feküdt. A kis lakásban, feje tetején állt minden. A nő közölte, hogy kezdeményezni fogja a két gyerek állami gondozásba vételét. Simonné sírt, könyörgött. A hivatalnok csak annyit volt hajlandó megígérni, hogy egyelőre ideiglenesen, amíg az anya egészsége rendbe jön.
Április végén meghozta a postás a határozatot. Jancsi Fótra került, Feri Dunántúlra egy kastélyba, ahol már az ötvenes évek elején nevelőotthon működött, háborús árváknak. Simonné kérte, ne válasszák szét a testvéreket. Azt a választ kapta, hogy pillanatnyilag csak így lehetséges, de amint megoldható, egy helyre helyezik őket.
Borongós reggelen indultak el. Mire kiértek a városból, eleredt az eső. Az öreg Moszkvics ablaktörlője nyikorogva birkózott vele. Először a nagyobbik gyereket rakták ki Fóton, utána indultak tovább. Feri először ült autóban, anyja is elkísérte, élvezte az utazást.
A kastély, a XIX. század végén lett felújítva, ennek megfelelően nézett ki. Az államosítás után csak a belső teret alakították át, hogy hetven lány és fiú élhessen itt, és az általános iskolát elvégezhesse a falak között. Hatalmas park tartozott hozzá, ahol a gyerekeknek lehetőségük volt kertészkedni, sportolni. Gyakran szerveztek nekik sportversenyeket a falubeli gyerekek ellen, amit rendre meg is nyertek. Keményebbek, vadabbak voltak családban nevelkedő társaiknál. Néha elvitték őket táborozni, kirándulni. Ahol megjelentek egyforma piros tréningruhájukban, az emberek szánakozva, idegenkedve megbámulták őket.
Feri a kettes hálóterembe került, huszonnégy hasonló korú gyerek közé. Az emeletes ágyak mellett kicsi szekrények álltak, rajtuk néhány személyes apróság. A fiút eleinte lekötötték az új dolgok, a napirend, igyekezett mindent jól csinálni. Következő vasárnap délelőtt szóltak, hogy látogatója jött. Lement az ebédlőbe, anyja ült az egyik asztalnál.
– Anyu! Visszajöttél értem? Most már hazaviszel, ugye?
Az asszony félrefordította a tekintetét.
– Nézd, hoztam neked csokit!
A gyerek belehelyezkedett anyja ölébe, és ott is maradt, amíg valaki be nem kiabált az ajtón: Köszönjük a látogatást!
Az ügyeletes nevelőtanár, egy alacsony férfi lépett hozzájuk. Feri egyik felnőttről, a másikra nézett, és lassan megértette, hogy anyja nem viszi magával. Szája legörbült, és először halkan, majd egyre keservesebben sírni kezdett. A férfi kezénél fogva próbálta elhúzni, de a gyerek belekapaszkodott az asztalba. Akkor felemelte, az asztal felborult, Feri rúgkapált, és torkaszakadtából ordított.
– Menjen, kérem! – kiáltott Simonnéra a nevelőtanár, és kisietett az ebédlőből.
Felvitte a hálóterembe és lerakta az ágyára. A gyermek még órákig sírt, míg végre hüppögve elaludt. Mire felébredt, szobatársai megették a masszává olvadt csokit. Ekkor sírt utoljára, és még nagyon sokáig nem nevetett.
Anyja is végig zokogta az utat hazáig. Talán sejtette, hogy nem látja többé a gyerekeit. Néhány nappal később munkahelyén, a kőbányai téglagyárban, rosszul lett. Kórházba vitték, ott megállapították, hogy áttételes tüdőrákja van. Meg sem operáltak. Két hónap múlva meghalt. Lakását lepecsételték. A kulcsot a Házkezelőségen őrizték.
A Simon testvérek a temetésen találkoztak újra. Addigra már minden könnyüket elsírták, száraz szemmel álltak az olcsó fakereszt mellett, kiégett arcukon alig látszott érzelem.
Az otthonban, az elhagyottság magányát tetézte az összezártság kínja. A nyomorúság mindig marakodik. Gyakori volt a veszekedés, verekedés. Ezért büntetés járt, sokszor elcsattant egy-egy „makarenkói pofon”. A nagyobb, erősebb gyerekek köré klikkek tömörültek. Kialakult egy belső hierarchia, amin a nevelők nem tudtak, nem is akartak változtatni. Feri, mint új jövevény a tápláléklánc alján volt. Sokszor került összetűzésbe társaival, szinte mindig ő húzta a rövidebbet.
Néhány héttel később, a szomszéd hálóteremből, megszökött egy nagyobb fiú. Át akart menni Jugoszláviába, onnan Ausztriába, de elfogták a határon, és Aszódra került. A Gyámhivatal tartotta a szavát, s a megürült helyre áthozták Jancsit Fótról.
Ettől kezdve könnyebb lett. Nem érezték magukat annyira egyedül, a jobb fizikumú Jancsi megvédte öccsét. A nagyobbik fiú gyakran volt büntetésben. Míg a többiek játszhattak, ő krumplit pucolt a konyhán, vagy nagy területeket gazolt ki. Olyankor Feri mindig odaosont, és segített neki. Megfogadták, hogy mindig kiállnak egymás mellett.
– Kössünk vérszerződést! – lelkendezett Feri.
– Hülye. Mi, a nélkül is testvérek vagyunk.
Nusi néni, a kettes hálóterem nevelője, igazi tyúkanyó volt, kitűnő pedagógiai érzékkel megáldva. A kastélyban lakott, rokonai nem voltak, csak egy nővére élt valahol Pesten. Kerek arcán mindig jóindulatú mosoly ült. A kisebbek szívesen bújtak hozzá, neki panaszkodtak, ha leverték a térdüket, később, ő javította ki a hibákat az első szerelmes levelekben. Az otthonból kikerülve, az ő gyerekei közül kallódtak el a legkevesebben. A legvásottabbakat sem küldte el soha, de ha rárivallt valamelyikre, hangja akár a trombita. Huszonnégy gyerek tartozott a keze alá, de a Simon testvéreket különösen kedvelte. Mindig rajtuk tartotta a szemét, bár sohasem éreztette velük.
Feri éles eszű, szorgalmas gyerek volt, tanárai hamar felfigyeltek rá. Jancsi kényelmesebb, inkább a sport érdekelte. Lassan beilleszkedtek, de egy kicsit mindig kívülállók maradtak. Nem csatlakoztak egyik klikkhez sem, és nem fogadtak be senkit.

*

Tizenegy évesen a fiúk focizni szerettek, néhányan már a lányokat nézegették. Feri, búvóhelyükön, a park eldugott sarkában álló öreg hársfa alatt, látványos építményeket készített gallyakból, sárból. A kis házakon meglepő statikai megoldásokat alkalmazott.
A nagyobbak között volt egy Kolozsi András nevű fiú, aki úgy gondolta, 15 évesen ő lesz a falkavezér. Két cimborájával terrorizálta, kifosztotta a kisebbeket. Egy alkalommal észrevette, hogy a Simon testvérek, akiket egyébként sem kedvelt, valamit építenek. Csatlósaival odamenet hozzájuk.
– Tartoztok nekem.
– Nem hinném – válaszolt Jancsi.
– Nekem mindenki tartozik.
– Tűnj el, Kolozsi!
– Mi ez a szar!? – Azzal szétrúgta a majdnem kész házacskát.
Jancsi abban a pillanatban rávetette magát a két évvel öregebb, másfél fejjel magasabb fiúra. Szorult belé egy szikrányi apja erőszakosságából, ez bátorsággal párosulva veszedelmes verekedővé tette. Ütött, rúgott, csípett, karmolt, harapott egyszerre. Kolozsi azt hitte, legalább négyen támadták meg. A két csatlós és Feri, alig tudták lerángatni róla. Kolozsi döbbenten törölgette vérző fülét.
– Te, nem vagy normális!
Mikor megkérdezték, miért néz ki úgy, mint akit berántott a szecskavágó, csak annyi mondott, elesett a bokrok között. A Simon gyerekeket elkerülte, de a többieket továbbra is gyötörte. A megérdemeltnél szigorúbb büntetést kapott. Mikor kikerült az otthonból, első keresetéből vett egy használt motorkerékpárt. Egy hét múlva elesett, de olyan szerencsétlenül, hogy élete végéig mankóra szorult.
Az egyforma napok, évek egymásra zuhantak. Jancsi kétszer megbukott, egyrészt a lustasága miatt, másrészt, hogy egy osztályba járhasson öccsével. Már látszott, felnőttkori alkatuk. Feri nyurga, csupa kéz-láb, Jancsi zömök, rövid nyakú, lapátkezű.
A nyolcadikosokkal Nusi néni egyenként elbeszélgetett, ki, hova szeretne jelentkezni. Sokan közülük nem tanultak tovább, segédmunkásként dolgozni kezdtek. Jancsi, jobb híján szerszám-készítőnek jelentkezett, Feri építész akart lenni, gimnáziumot írt a lapjára. Az otthon igazgatója mindenkinek megnézte a továbbtanulási lapját, mikor Feriéhez ért, hívatta Nusi nénit.
– Kartársnő, világosan megmondtam, hogy maximum szakmunkás képzőbe jelentkezhetnek a gyerekek. A Simon gyerek is szerszámkészítő lesz, mint a bátyja.
– De, értse meg igazgató kartárs, ez a gyerek többre hívatott, mint hogy nyolc órában egyforma alkatrészeket gyártson.
– Maga értse meg, az országnak jó szakemberekre van szüksége, nem tintanyalókra. Egyébként is, minél hamarabb munkába áll, annál rövidebb ideig kell az államnak eltartania.
Nusi néni látszólag elfogadta a döntést. Az utolsó éjszakán, mielőtt el kellett küldeni a jelentkezési lapokat, beosont az igazgatói irodába, és Feri lapját átjavította. Az igazgató nem vette észre, csak amikor Ferit behívták felvételizni egy kaposvári gimnáziumba. Nem csinált rendőrségi ügyet a hamisításból, Ferit sem akadályozta, de Nusi nénit fegyelmivel elbocsátotta. Az otthont is el kellett hagynia, a nővéréhez költözött Pestre. A nyugdíjig hátralévő négy évet, takarítónőként töltötte a rákospalotai SZTK-ban. A kettes hálóterem lakói egy férfi nevelőt kaptak, aki minden fegyelmezetlenséget következetesen, szigorúan megtorolt. Feri sohasem tudta meg, hogy Nusi néninek miért kellett elmennie.
Minden évben kiválasztottak tizenkét gyereket, akik a nyári szünetben elmehettek két hétre Zánkára. Abban az évben a végzős nyolcadikosok közül a Simon testvérekre esett a választás, hogy a kísérő tanárnak segítsenek kordában tartani a kisebbeket. Egy délután, Jancsi elment focizni, Feri egyedül heverészett a strandon. Egy lány rakta le mellé a törülközőjét. A legfeltűnőbb rajta, egészen kicsi keze volt.
– Engem vársz?
– Nem is ismerlek.
– Erzsi vagyok. Most már ismersz. A táborban nyaralsz?
– Ühüm.
– Én is. Csupa lehetetlen alak van itt. Képzeld, még javító intézetből is jöttek.
– Nem javító intézet. Gyermekotthon. Én is onnan jöttem.
A lány tekintete elsötétült, szeméből eltűnt a mosoly, mintha lekapcsolta volna.
– Ne haragudj, haza kell mennem – mondta, a haza szót kissé megnyomva.
Feri elvörösödött, még soha nem érezte magát ilyen megalázottnak. Jancsi épp akkor ért vissza.
– Ki volt ez? Mi bajod van?
– Semmi. Visszamegyek a táborba.
Szeptembertől Jancsi a helyi szakmunkás-képzőbe járt, Feri Kaposvárra gimnáziumba, ami naponta ötven perc vonatozást jelentett. Eleinte úgy néztek rá az osztálytársai, mint afféle csodabogárra, de idővel megszokták. Nem tudta felvenni a versenyt a városi iskolából jött gyerekekkel, a jegyei sokat romlottak. Egyik tanára meg is jegyezte:
– Nem kellett volna ide jelentkezned. Csak elveszed a helyet másoktól. Az első évben úgyis le fogsz morzsolódni – tette hozzá olyan hangsúllyal, ami azt sejttette, majd ő gondoskodik róla.
Délután, az udvaron, az öreg hársfa alatt, ahol nem hallhatta senki, megkérdezte bátyját:
– Szerinted, átiratkozhatnék, abba a suliba ahova te jársz?
Kis szél támadt, a hársfa ágai kusza árnyakat vetítettek a sárguló fűre.
– Ha abba mered hagyni a gimnáziumot, összeverlek – mondta Jancsi, nagy sokára, lassan.
Onnantól fogva minden korrepetáláson bent maradt az iskolában. Délutánonként, amikor a többieknek már szabad foglalkozás volt, ő még mindig tanult. Néhány hét alatt felzárkózott, januárra benne volt az első tízben, második év közepére, az első ötben.
Egy ködös márciusi délután ráköszönt valaki a vasútállomáson. Alacsony, rövid hajú, vékony arcú, hegyes állú lány nézett rá, hatalmas, szomorú, szürke szemekkel. Feri emlékezett rá, az előző tanévben, másodikban maradt ki az iskolából. A neve is rémlett, Fábián Editnek hívták, de magában csak Egérkének nevezte.
– Miért hagytad abba a sulit? Már majdnem túl voltál a felén.
– A szüleim akkor váltak. Állandóan balhéztak, nem lehetett tanulni. Azt hittem, észhez térnek, ha otthagyom az iskolát, de csak rosszabb lett. Egymást okolták. Most a vagyonért perelnek. Én, nem kellek egyiknek sem. Gyere, igyunk meg valamit az Utasellátóban.
– Nem iszom, és neked se kéne, Egérke. Emlékszem az apámra. Különben sincs pénzem.
– Egérke? Ez aranyos.
Ugyanarra vonatra vártak, csak Edit leszállt a második megállónál. Másnap, már keresték egymást. Egérke egy raktárban dolgozott, hamarabb végzett, mint Feri, de megvárta vele a későbbi vonatot. Volt másfél órájuk, csavarogtak, beszélgettek. A fiú, úgy érezte, soha, senkivel, még Jancsival se értették meg egymást olyan jól, mint a lánnyal. Gyűlölte a vasárnapokat, alig várta, hogy hétfő legyen, s újra láthassa.
Május közepén, egy szerdai napon hiába várta. Másnap sem jött. Harmadnap leszállt a vonatról, ott ahol Edit szokott. Könnyen megtalálta a házukat, az utcában az övék volt a legnagyobb. Egy darabig ácsorgott a kapu előtt, hátha meglátja a lányt. Ujja már a csengőn volt, végül mégse nyomta meg. Megfordult, s visszakullogott az állomásra. Nem vette észre, hogy az emeleti ablakban megmozdult a függöny. Egérke állt ott, könnyes szemmel. Szökni készült. Szülei, mint két malomkő, feszültek egymásnak, ő meg őrlődött kettejük között. Tudta, ha Ferinek elmondaná, mire készül, a fiú mindent feladva utána menne. Megvárta, míg elmegy, elrakta megtakarított pénzét, és néhány ruhát bepakolt egy táskába. Írt egy cédulát: Elmentem, ne keressetek. Bezárta az ajtót, a kulcsot bedobta a postaládába, kiment az állomásra, és felszállt a Pestre induló vonatra.

 *

Egy évvel később, Jancsi és Feri együtt léptek ki az otthon kapuján. Kevés pénzzel Pestre utaztak, némi kilincselés után, megkapták a régi lakás kulcsait. Mikor kinyitották az ajtót, nehéz, áporodott, dohos szag vágta őket mellbe. Furcsa volt látni az öreg bútorokat. Még a gombfocipálya is úgy volt, mintha az imént hagyták volna abba a játékot. Simonné nem változtatott meg semmit hazavárta gyermekeit.
Kimeszeltek, kitakarítottak, Feri kicserélte az 1968-as naptárat, 1980-asra. Néhány napig élvezték a szabadságot, aztán Jancsi elszegődött a Csepel Művekbe. Kirakat vállalat volt, ott fizettek a legjobban. Előfordult, hogy viszontlátta magát a Filmhíradóban. Nyár közepén megjött a levél, hogy Ferit felvették a Műszaki Egyetem, építészmérnöki karára. Jancsi természetesnek vette, hogy amíg öccse tanul, az ő fizetéséből élnek.
Feri a harmadik félév vizsgáira készült, mikor egy novemberi napon, Jancsi, egy lánnyal állított haza.
– Szevasz, öcskös. Ő Kati, itt fog lakni.
Függönnyel leválasztottak egy kis zugot, a szoba sarkában, de a függöny a hangokat áteresztette. Feri úgy próbált aludni, hogy a párnáját a fejére tette, és az egyetem könyvtárában tanult. Egy idő után, ha Jancsi nem hallotta, a lány gyakran a szemére vetette, hogy nem járul hozzá, anyagilag, semmihez. Feri, kétutcányira, talált egy albérletet, ahol nem kellett hónapokat előre kifizetni. Bátyja, nem értette, miért költözik el, mikor marasztalta, csak annyit mondott, jobb lesz ez így.
Jelentkezett a Józsefvárosi Pályaudvarra, éjszakára vagont kirakni. Egy összeszokott brigádba osztották be negyediknek. Társai, két sovány, szíjas, és egy nagydarab, kövér, vörös hajú férfi, alig leplezett fitymálással mérték végig. A nagydarabot a többiek Medvének szólították, ő volt a főnök. Szenet kellett kilapátolniuk, teherautókra. Feri tenyerét egy óra múlva feltörte a nehéz szívlapát. Izmai begörcsöltek. Mikor megállt, hogy kidörzsölje a fájdalmas csomókat, társai összenéztek. A harmadik alkalommal, Medve csendesen rászólt:
– Nem lazsálunk.
Kettőkor tartottak egy fél óra szünetet. A többiek ettek, beszélgettek, Feri elterült, s úgy érezte, soha többé nem tud felkelni. A szünet végén valahogy feltápászkodott izmaiban tüzes acéldrótok feszültek. Szénporos arcán, világos barázdákat húzott a verejték. Hajnal felé átesett a holtponton, rátalált egy ritmusra, amivel reggelig bírta. Hazament, gondolta, alszik egy órát, aztán bemegy az egyetemre. Délután négy órakor ébredt fel arra, hogy enyhén rázza a hideg. Felöltözött, vásárolt egy ébresztőórát, nyolc órára beállította, beletette egy tányérba, hogy hangosabban csörögjön. Evett valamit, és újra lefeküdt. Este, dobozokat pakoltak láncba állva. Medve másodiknak állította az újoncot, hogy ne kelljen hajladoznia, de rövidesen így is azt érezte, hogy majd’ beszakad a háta. A szünetben az egyik társa, kis, alumínium, homokozó lapátot nyújtott felé, két-fogú vigyorral.
– Holnap, megint szén lesz. Ezzel talán fogod bírni.
– Hagyd békén, Csuma – szólt halkan Medve.
Délelőtt az órákon, merev ujjai közül folyton kiesett a ceruza. Ahogy erőltette, felszakadtak tenyerén a vérhólyagok, és összekente a rajzot, amin éppen dolgozott. Később odasütött a Nap, a jóleső meleg elbágyasztotta, elszundikált. Az oktató észrevette, és kizavarta a teremből.
Egy hét után, a vérhólyagok bőrkeményedéssé változtak, izmai hozzászoktak a terheléshez. Egy reggel, Medve magához intette.
– Hé, Kölyök. Nem hittem volna, hogy bírni fogod. Most nyit a Haller piac. Le szoktuk öblíteni a port, egy üveg almaborral. Gyere te is.
Feri elment velük, de csak kávét ivott.

 *

Csepelen, a hármas kapu közelében, a HÉV állomásnál, volt egy talponálló. A környékbeliek, csak Zöld Takonynak becézték. A neve, tükrözte a színvonalát. Műszak végén, a gyárból kijövet, a munkások be szoktak állni, egy „pofa” sörre, míg a HÉV-re vártak. Jancsi, is kezdett ideszokni. Eleinte, csak egy korsó sört ivott, később „kibélelte” vodkával. Az alkohol előhozta apja rossz természetét. Kati rövidesen elköltözött tőle.
Feri úgy rendezte be az életét, hogy délután két órára mindig bátyja elé ment a gyárhoz. Egy idő után Jancsi munkatársai már várták, hangosan röhögtek.
– Simon! Megjött a nevelőnőd.
Ferinek, gyakran a karjánál fogva kellett elrángatnia, és feltuszkolnia a HÉV-re. Jancsi, ezt senki mástól nem tűrte volna el. Naponta belediktált nehéz, zsíros ételeket, lángost, tudta, ha jól lakik, már nem kívánja az italt. Így ment hónapokon keresztül, mire a nagyobbik Simon testvér túljutott a nehéz időszakon. Hívta, költözzön vissza az albérletből, de Feri az egyetem végéig nem akart.
– Hátha megnősülsz, aztán cuccolhatok megint.
– Ki az a bolond, aki másodszor is gőzkalapács alá teszi az ujját?
Miután Feri lediplomázott, elhatározták, hogy nagyobb lakásba költöznek. Jancsi túlórákat vállalt, Feri továbbra is járt vagont kirakni. Egy kora nyári hajnalon, mikor felszállt a villamosra, azt számolgatta, nyolcszor kell még jönnie, és együtt lesz a pénz. Úgy érezte, valaki figyeli. Átellenben, egy vasúti kalauznő ült. Bár a haja megnőtt, az egyenruha is furcsa volt rajta, rögtön megismerte Fábián Editet.
– Szia. Már többször láttalak itt, de nem mertelek megszólítani.
– Szia. Nem mertem akkor becsöngetni.
– Tudom.
– Nem múlt el nap, hogy ne bántam volna.
– Azóta kísért a kép, ahogy álltál a kapu előtt.
– Te, Egérke. Lenne kedved folytatni, ami akkor félbe maradt?
A lány, elmosolyodott a régi becenév hallatán.
– Biztos? Munkásszállón lakom, és a sok állástól visszeres a lábam.
A kis pincelakást, másfél szobás lakótelepire cserélték. Edit kevés holmit hozott. Ugyanazzal a táskával jött, amivel elszökött otthonról. A cserére minden pénzük ráment, hónapokba telt mire a lakást berendezték. Jancsi beérte a kisebbik szobával. Először mondhatott magénak egy kis zugot, ahová bánatával, örömével elbújhatott. A fiúk nem győztek csodálkozni, hogy Egérke, néhány aprósággal, milyen ügyesen otthonossá tette a lakást.
Fél év múlva, Edit hasa, feltűnően gömbölyödni kezdett.
Akkoriban szerveztek egy napos buszos utakat futball szurkolóknak, hogy kedvenc csapatukat, külföldre is elkísérhessék. Jancsi jegyet váltott egy Bécsbe tartó „Fradi-buszra”. Kérte öccsét, hogy kísérje ki a busz-pályaudvarra. Mielőtt felszállt, szokatlan módon, hosszan megölelte. Jancsi játszani szerette a focit, nem nézni. Soha életében nem volt meccsen. Feri tudta, bátyja nem jön vissza többet. Az öreg Ikarus jóllakott szusszanással zárta ajtóit, fekete füstpamacsot köpött, és lassan kigördült az Engels térről. Feri hosszan nézett utána, és először, mióta anyjuk otthagyta az intézetben, elmorzsolt egy könnycseppet.

 *

Egy borongós, júniusi, vasárnap délután, a villamos fáradtan döcögött Rákospalota felé. Kevesen utaztak rajta, a végállomáson már csak hárman szálltak le. Egy szikár, húszas évei végén járó, korán kopaszodó férfi egy alacsony, barna hajú nő, és egy szalmaszőke három év körüli kislány. A férfi cédulát vett elő a zsebéből, megnézte mi áll rajta, és tétova léptekkel elindult.
– Tudod, merre kell menni? – kérdezte a nő.
– Remélem.
Keskeny udvarok mélyén megbújó alacsony házak között haladtak. A férfi egy rozsdás kapu előtt állt meg.
– Ez lesz az.
Megnyomta a csengőt. Néhány pillanat múlva kinyílt az ajtó, és egy öregasszony nézett ki rajta.
Kit keresnek? – kérdezte gyanakodva.
– Csókolom, Nusi néni. De nehezen akadtunk a nyomára!
Az öregasszony, neve hallatán előrejött, közben összehúzott szemmel töprengett, kik lehetnek a jövevények. Mint a napfény, terült el arcán a mosoly.
– Feri! Simon Feri!
– Csókolom – köszönt újra a férfi. – A feleségem, Edit, a kislányunk, Eszter.
– Gyertek be.
Az ajtóban Ferinek le kellett hajolnia, hogy ne verje be a fejét. A konyhában ültek le.
– Jancsi hol van? A bátyád miért nem jött? Kettőtök közül, mindig ő volt a vagányabb.
– A múlt héten jött tőle levél. Melbourne-ben él. Képet is küldött.
A fotón Jancsi volt, egy filippínó asszonyka, és egy pufók, tejeskávé színű csecsemő.

*

Néhány héttel később, szombat délután Feri a kaput festette, Egérke a virágágyást kapálta, Nusi néni az árnyékban üldögélt. Eszter mellette játszott a fűben. Csigákat terelgetett egy karámba, néha csengő hangon korholta őket.
– Meg vagytok ti bolondulva!?
– Megérte – mondta ki hangosan gondolatát az öregasszony.
– Mi érte meg, Nusi mama? – kapta fel a fejét a kislány.
Az öregasszony nem válaszolt, csak mosolygott.

**************************************************

 6. ANTOLÓGIA A MAGAZINBAN 

 
Az antológia több alkotó műveit tartalmazó válogatás, bizonyos szempontok (például nyelvterület, korszak, irányzat, műfaj) szerint válogatják össze a műveket. Lehet vers- vagy szöveggyűjtemény, de akár grafikák vagy hangfelvételek gyűjteménye is.
Kedves olvasóink! Sok helyről kapunk verseket, prózákat, amelyek szerzőben, témában, stílusában stb. nagyon különböznek egymástól, ám mégis alkalmasak a publikálásra. Szinte semmi sem köti őket össze, csak az irodalmi mondanivalójuk, értékük. Ezért indítunk ANTOLÓGIA   címmel egy új fejezetet a Magazin életében abban a reményben, hogy elnyeri tetszésüket.
A szerkesztő.

 

.................................

Krivák-Móricz Judit: Jó itt lenni...
 
Jó itt lenni, és csendben lenni.
Ülni karosszékben, és írni, hogy

közben nem zavar senki, s félni
sem kell közben, hogy valakinek
árnya a nyakam között ül, s karvaly
tekintettel mered a sorokra, hogy
hibát leljen, s keressen baj-forrást.
 
Jó itt lenni, s csendben elmélkedni
merni mondandót fogalmazni, úgy,
hogy félelem nélkül szárnyal a gondolat,
s nincs korlát, nincs cenzor, kinek
meg kellene feleljek.
 
2010.01.24.

............................

Stekly Zsuzsa tűzzománca

Provence (40x25 cm festett zománc vaslemezen)

.....................................

Demeter Julianna: Még, már
 
Még felkel, örök a Nap,
Már ködös, párás hajnalok,

Még hőség van, napsütés,
Már hűvösek az alkonyok,
Még harsány zöldek a színek,
Már őszi, rozsdás pettyekkel,
Még a madarak fészekere ültek,
Már útra kelnek, szárnyaló, szelekkel.
Még újabb tavaszt remélve
Már biztos pontokat kutat, keresne,
Még megdobban a szív, vágyva,
Már az ember "csak" még élni szeretne.
Még mennyi bánat fér a hátizsákba,
Már nem is kérdezi, még csak cipeli.

………............…….

 

Bognár Papp Irén: Az augusztus királysága

 
A  szellő felém hozott illatában tudom, hogy a világ legszebb hónapja, augusztus lengedez a tájban. Hiszen millió jele van ennek, mert aki figyel ezekre a gyönyörűséges motívumokra, meghallja, amint tétován billeg lefelé néhány levél a lomha csendes délutánban. Az augusztus illata rengeteg kószáló vegyületből tevődik össze, amit a Jóisten ismer egyedül. Jön a szellő kikeveri, megpörgeti, hozzád viszi. Érzed kedves? Nem tudom elmondani, milyen az augusztus illata, de ismerem, 

felismerem, őrzöm egész életen át.

Bognár Papp Irén

   Behunyom a szemem, és hallgatózom. Olyan a madárdal, 

mintha egyszerre nevetne is, meg sírna. Nevetne a nyár szikrázó örömeivel, ám a bánat ott bujkál a dallam egészen rejtőzködőn. Lassan mennie kell a szikrázó nyárnak!
A tomboló és vad szerelem kicsit lecsillapodott, szelídebb a napsugár, a patak is álmodozóan szűri a csendet, a lepkék is úgy vitorláznak, mint akik minden mámort megértek már. Még egy csepp mézet gyűjtenek a darazsak, még egy  sóhajtányi virágport, még egy villanásnyi szivárványt repít eső után az egére az augusztus, és ez a szivárvány ott vibrál csukott szemhélyad alatt is.
Aztán ahogy éjszaka lesz, fokozódnak az illatok. A föld lekaszált füvei már nem olyan dúsak, és nem is olyan intenzívek, mint akár egy hónappal ezelőtt. Nos, innen és tudni, hogy milyen hónapot írunk, no meg a tücsök dalából. Ilyen fájdalmasan szép zenét sem korábban, sem később nem játszanak. A júliusi bogarak szétrázzák a határt boldogságukban,  a szeptemberiek viszont tele sírják emlékezőn a mezőket. Csak az augusztusi tücsök hegedűje adja vissza a világ paradox voltát. Aztán ne feledjünk az ég felé hallgatózni, mert gyors és könnyű sohogását az augusztusi csillagoknak az hallja meg, aki nagyon figyel. A jutalom sem marad el, kívánj valamit gyorsan, és amikor lehull a csillag. Jaj én mindig azt kívánom, hogy költő legyek! Ezekért a vágyakért,  reményekért is szép ez a hónap.
  Érik a szilva, kék opálos teste még nem mézédes, a szőlő is csak alig kínálgatja magát, de tudjuk, hogy sok ajándékot hoznak az eljövendő napok, hetek.
Az augusztus nem gőgös primadonna, mint a szeptember, és nem buja nő mint a július. Szelíd és bölcs, aki már sokat megélt, de erős, és nem fél, nem siránkozik. Örül, boldog, és ezt sugározza minden fája, bokra, minden élőlénye a tájnak. Hogy a nevetésben van egy csöppnyi fájdalom, egészen apró jele annak, hogy semmi sem örök? No és?  A bánat sem örök. A fiatalság sem örök. És ha véget ér ez a fájdalmat csak sejtető, egyébként déli fényben tomboló, ragyogó, de alkonyatkor finom halk, és álmodozó éjszakájú augusztus, majd eljön újra egy év múlva.

…………………

 
Engel Csaba: Mond kérlek
 
Hogyan tovább ha egyre nehezebb,
karba tett kézzel sírni sem lehet,
hit nélkül nem mozdulnak meg a hegyek.
Tettek nélkül szavaim üresek!

Hogyan tovább létezni nélküled,
gyönyörködni, bámulni az eget?
kell a fej a test többi része,
szív és lélek nélkül értelmetlen!
Hogyan tovább, ha harag és gyűlölet.
A vaklárma csak meg ne tévesszen!
Ember rőzsével szítja a tüzet,
s nézi, hogy pusztít a lángnyelve.
Hogyan tovább ha bennem nincs szeretet,
kártyavár a büszkeség, nem véd meg!
Hullámok martaléka nem leszek,
mindaddig amíg a szívem szeret!

 2023.07.23

……...................……..

 

Zsíros Ari festményei

 

Piktorkodik az ősz (1)  (akril - olaj)

Piktrokodik az ősz (2) (akrill - olaj)

Pihenni indul a nyár (pasztellkréta)

……….................……

Kálmán Ágnes: Sóhajok szállnak
 
Óh, édes Mennyország, lakik szívembe,
Elsiratott emlékek keserves bölcsőjébe
Elhagyottan, árván ring az én életem,
Hová is bújhatnék, dobol a szerelem
 

Ködöt szitál testemre a rét elmúlása,
Mint őszi levél hullok a por gyomrába
Bűvös ígérettel ábrándozó lelkem,
Mivé lettem, mivé lett e szerelem?
 
Még fognám kezed puha érintését,
Még fényként suhannék pilláidon
Ragyogását felfognám szememmel,
Olvadnék tükrében, lenge öleléssel
 
De, oly messze már, sóhajok szállnak,
Nem lakik már szívembe csak a bánat
Mert szívem permetét rád hullatom,
Ajkadra nem forr már mézédes csókom
 
Csendesen érkezem, puha érintéssel,
A holnapba hintett fájó ébredéssel
Reményvesztetten az őszi elmúlásba,
Kitépném szívemből végleg az út porába.
 
2023. 10. 14.
Minden jog fenntartva!

.........................................

Hangos vers.

A költőnő saját versét mondja el

Dáma Lovag Nagy Cynthia: Szeretetláng

Elérhetősége: 
https://www.youtu.be.com/shorts/bpr76lJ393Q?si=KaHBghdSoZihFVNw

     

**************************************************

 7. NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN 

 Sorozat (harmadik rész) 

 
Nagy Vendel: ÜZEN A PLATÁNFA
 
Üzen a platánfa,
Cakkos levélen...

Bokáig járva
Zörgő derékaljában
Repedező kérge
Jelzi a moccanó időt,
Évszázados fasorban
Költők igyekeztek
A messzire siető vonathoz,
Hallhatatlanságba víve őket...
Minden évben vaskosodó
Derekát átölelve
Didergő ágain lógaszkodva
Elhozza az őszt.
Vastag hóbundába burkolódzva
Várja a jövőt,
Hogy ismét újra
Költő sétálhasson
A szekszárdi platánsoron.
 
Megjegyzés: 2015. július 22.
 

*

TEMETŐ FÉNYEI

 

Meghaltál!

Jó pár éve már,

Elmúlt számodra a földi élet.

Tested talán semmivé lett?

Elporladt, s akár a hamu

Szürkül lent a sötét mélyben?

Én a test feltámadásában nem hiszek,

Csak a szellem, és a lélek örökké való csupán,

Ha megidézem szellemed,

Betölti a teret,

Ez a halhatatlanság lehet,

Újra bizonyságot adva

A hitetleneknek.

S hogy voltál, csupán e rideg

Kőoszlop jelzi csak?

Vésett neveden arany füstje csillan.

A hantokon apró tüzek gyúlnak,

Pislákolnak, ha lebbenti őket

Lenge őszi szellő.

Bágyadtan bólogat reá

Nagyfejű, fehér krizantém.

Halkan zizzen a kövön a tűlevél.

Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...

Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.

Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.

Száz meg száz gyertya ragyog.

Vérszegényen sápadt a Hold,

Fekete, bársonyos égbolt

Gyújt hozzá millió csillagot.

 

2017. november 1.

Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)

Kértek rá diót? Nagy Vendel hangos versei

Vers Halottak napjára... elmondják Ilosvay Egyed Katalin és Ilosvay Gusztáv

A Sydney Mozaik, Guszti Rádió mai adásából

2017. november 5. Ausztrália

A vers hangos linkje:.

https://www.youtube.com/watch?v=x3sIBXK5rjo&feature=youtu.be

 

*

 ÉN MÁR NEM FÉLEK A HALOTTAKTÓL

 

Gyerekkoromban a halállal ijesztgettek,

Sokkoltak az ősi hiedelmek.

Hogy rossz és gonosz a holt

Démoni erővel hatol

Testedbe és lelkedbe.

Hittem is, meg nem is,

De nagyobb volt a félsz...

Mióta kihalt mellőlem

Mindenki, kiket rajongásig szerettem,

A régi családom mind elveszett,

Kihalt belőlem a rossz hiedelem.

Búcsúzóul, utoljára megfogtam a kezeteket

Hűvös érzés,

Nem olyan, mint szokott volt,

Meleg, lágy és simogató...

Erőt adtatok, a megnyugvás erejét.

Hiszen tudom, hogy aki

Életében sosem ártott volna,

Miért bántana most,

Ott lent a koporsóban.

Számomra nem haltatok meg,

Csak ide kiköltöztetek,

Egy másik dimenzióba.

 

2017. november 02.

*

 

 - TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK…-

HALOTTAK NAPJÁN

 

Temetőbe hív az ének,

oda vár a végítélet,

néhány pohár óbor mellett,

jajj, de szépen énekelnek,

mindörökké bolygó lelkek,

örökösnek tűnő évek.

Végül felrémlik egy ravatal,

damaszttal terített az asztal,

kenyér és bor a malaszttal,

sokatmondóan marasztal,

ki az aki mit is akar?

Hallgasd csendben, kedvesem,

Neked szól az énekem.

Olybá tűnik ez a talány,

kinek szívében az ármány,

mint aki megölte apját, anyját,

hogy részt vehessen ezután,

az árvák utolsó vacsoráján.

Véget érnek a szép napok,

megszűnik az adok-kapok,

csupán egy szál gyertya ragyog,

hol kihunyó lelked pislog,

elcsitul a koppantóján,

aztán már csak koldusként áll,

az Úr komor oltáránál.

 

Szekszárd, 2021. november 01.

 

*

- SÍRFELIRAT APÁMNAK -

 

SZÍVEMBEN HORDOM...

 

Szívemmel érzem,

Fejemmel értem,

lesz még kikelet.

Zordul itt hagytad

hívedet.

Tested új ruhába

öltözött.

Mennyek országába

költözött.

Szívemben hordom

szívedet.

Tested e sírban,

Lelked a mennyben,

Szíved szívemben

lakozik.

Ráborul sírodra

holtak csendes árnya,

Hantjaid öntözi

Könnyeimnek árja,

Az örök világosság

Dicső fénye ragyog,

Bársonyos égbolt gyújt hozzá

Millió csillagot.

Lelkében örök,

Szívében nemes,

Szellemében szabadon

Szárnyaló madár,

Fészkére mindig

Hűen hazaszáll.

Bánatos szívvel,

De mindhiába,

Sírva borulok

Apámnak sírjára.

Testem e földbe,

Lelkem a mennybe,

Szívem szívedbe szállt.

 

Megjegyzés: Szekszárd. 2015. október 31.

 

*

 SUSOGNAK AZ ŐSZI FÁK

 

Susognak az őszi fák,

csak zaj terem az ágon.

hanyatt dől a falevél

csendes éjszakákon.

kergetőzve kavarog

ha kósza szél lengeti,

színes rongyos ruháját

szemérmesen leveti.

hanyatt fekve öregesen

rozsdabarnába öltözik,

temetőbe költözik.

nem várja meg a telet,

látott már eleget.

szürke kopár ágon

éhes varjú károg,

volt még ezen falevél

nemrégen a nyáron.

közben súlyos léptek alatt

suhogva söprik az avart.

 

Megjegyzés: 2015. október 24.

  **************************************************

   8. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

   

Véghelyi Péterné: Híven, becsülettel, vitézül - csendőrsors

 

Az ópusztaszeri emlékhelyen tettem látogatást a napokban, s menekülve s tömegtől, a múlt hűvösét keresve nyakamba vettem a lábamat, s az úton haladva az emlékkert régi épületeiben berendezett korhű szobákat, szatócsboltokat, tiszta szobákat mustrálgattam. Sétálgattam a régmúlt életeket bezárni akaró alacsony gerendájú szobákban, s nagyokat szippantgattam elődeink igényes eszközeinek, bútorainak ódon illatából. Az egykori fodrászüzletből kifordulva a régi oskolaépület után kutatva a magasabb gerendával koronázott, tágas helyiséget nyitó, Magyar Királyi Csendőrség felirat alatt bekukkantottam a féligre nyitott ajtón. A félhomályos szobában – úgy észleltem – két csendőr egyenruhás bábut is elhelyeztek az ívelt tonett-székeken. Az egyik bábunak jó magyarosra pödrött bajusza volt, s fölötte úgy ragyogtak ki a kék szemek, mintha tekintetük is volna. Nos, valóban volt, mert beléptemre e kék tekintetet védő pillák megrebbentek, s köszöntött nem sokra rá a valódi ember. Megdöbbenésem pillanatra némává dermesztett, mert a bábuk valódi csendőrökké elevenedtek. Lelkem porondján összeszaladt a régmúlt, és a valóság, s éreztem legbelülmélyen, hogy a függöny most újra felgördült.

Véghelyi Péterné

– Ó, maguk valódiak, igazán, talán ki is hallgatnak engem mindjárt itt a csendőrszobán! – dadogtam az eleven egyenruhásoknak, akik rezdületlen arccal néztek rám.

Zavaromban a körberakott múzeumi tárgyakra rá sem néztem, az elevenné lett csendőrök felbirizgálták képzeletemet. Lelkem kíváncsiságát már jól kiismerem, s egy ideje nem is tusakodok a belülről feltörő kérdésekkel, melyek fő ismérve az, hogy a formán túl kutatva a lényegre vadásznak. Lényem e kutatásokban lepkészként fut, szalad a másik ember felnyitott lelkének útjain, emlékezetének tágas mezején, mert megérzem messziről a valódi kincs illatát.

– Mi valóban csendőrök vagyunk, ez az egyenruha, amit viselünk, a királyi csendőrség egyenruhája, annak minden tartozékával – mutat a pödrött bajuszú eleven csendőr az ajtó melletti fogasra. Tekintetem mohón elnyeli a végigpásztázott fogason lógó kakastollas sisakokat, a mellette lógó lovassági derékszíjat, amit csak azok a csendőrök szoktak használni, akik lovon ültek.

– Az a csendőrségen belül rangbeli különbséget is jelentett, hogy lovas csendőr volt? Miként nevezték a nem lovasokat? – teszem fel kérdéseimet, s a pödrött bajusz billegni kezd, amint a beszéd beindul, s kezemben a toll már egy ideje serceg, s szinte kiégeti a papírt.

– Az a portyázó csendőr volt, így nevezték, viszont ki voltak adva a területek. A falusi csendőrnek úgy volt kiszabva a terület, ami egy kisebb tájegységre vonatkozott, a környező tanyákat is beleértve. De voltak olyan tanyák is, amelyek nagyon messze voltak a falutól is, és egymástól is, aminek bejárását gyalog nem lehetett volna végrehajtani, s ezek a csendőrök fölnyergelték a lovakat az istállóban és úgy mentek ki a területre. Ez akkoriban egy jó gesztus is volt, mert ismertek mindenkit. Amit én ebből ki akarok hozni, amire – úgy érzem – Ön kíváncsi, hogy az akkori csendőröknek miféle megítélése volt a lakosság körében, és milyen viszonyban voltak a polgárokkal.

Bizony, a pödrött bajuszú olvasott a szívemben, mert hamar megérezte, hogy a velebánások módozatai után kutatok a múltban, s ezért most portyázni is elmegyek a távoli puszták világába, még akkor is, ha meg kell küzdenem a tanyák közt lapuló betyárvilággal.

– Nos, ők bementek egy tanyára, s azt mondták a gazdának „Sanyi bátyám, kösse be a lovakat, zaboltassa föl, itassa meg a lovakat, majd jövünk!” s onnantól a csendőrök gyalog mentek! – e mondat hanglejtése felfelé ívelt, melyben ott érződött a büszkeség, éppen csak azt kellett volna odabiggyesztenie a végére, hogy az ám! Ettől fogva már valódi, portyázó csendőrré vált, s beszélgetésünk 1881-be helyeződött át, amikor megalapíttatott a Magyar Királyi Csendőrség. Elindultam Jóska bátyámmal a betyárvilág, és a becstelenségek elleni portyázásra.

– Csendben, megfigyelve. Meg bizonyos helyekre. – hangzott a tömör, sokat elmondó tudósítás. – Amikor a portyázás elvégeztetett, mentek vissza, a ló meg volt etetve, itatva, fölültek a hátára, köszöntek, s aztán elmentek.

Szeretem a nem túlbeszélt kijelentéseket, mert azoknál a hanglejtés mondja el a hang nélküli lényeget, melyet én ezzel az emberrel beszélgetve megértettem, s a szavakba zárt lényeg valójában csak a lelkemben nyert értelmet. Elődeink kijelentettek, s így beszéltek, de nem is értették félre egymást. A mai licsi-locsi, dere-dura beszédek korában az efféle tömör beszédmód felnyitja az emberek közti lelki közlések kincsesládáját, melynek kulcsa az Istennél van.

– S milyen eseteik voltak akkoriban a kihágásokkal találkozó csendőröknek? – nyitogattam az akkori munkaköri leírások 1945-ben lepecsételt, s a kommunista múlthamisító munka által eredményesen titkosított, s bemocskolt aktáját.

– Kihágásoknak nevezték, s hogy mondjam, akik ilyen bűntettekre szakosodtak, hát ezekből az emberekből nem sok volt. Alapvetően kevesebb volt a bűnözés mint ma, de érdekes módon, ha egy bűnöző lábnyomot hagyott a sárban, azt is meg tudták állapítani, hogy az kié lehet. Tudták a jó portyákból, hogy itt tyúkot lopott, amott mást, s összeállt a kép, s ismerték a kétes alakok helyét, megkeresték, s a feltételezett gyanújuk bé is vált. Bé is vált. – nyomatékosította az észbeli eljárás menetét, amit a jól végzett területfésülő portyák elemző tapasztalataiból egy rátermett csendőr kifundált.

Vagy például ha tűzesethez mentek helyszínelni. Ott módfelett körültekintően jártak el, mert ki voltak képezve arra, hogy a lakosság eszével gondolkodjanak, és az észlelt jeleket megkísérelték úgymond összekötni a mindennapi élet dolgaival. Sok nehézséggel járt például a tűzesetek felderítése. Amikor a csendőr a tűzoltás helyszínére megérkezett, ott a bámészkodó tömegben- ahol jobbára nők voltak és gyerekek, mert ugye a férfiak részt vettek az oltásban- megfigyelte a csendőr a nép szavait, mert a találgatásokban az emberek megnevezhettek egy korábban megfigyelt tényezőt, és ezt emlegették. A nép sejtelmét soha nem vetették el a bűnesetek felderítésében, mivel akkoriban az emberek jól ismerték egymást, figyeltek a másikra, észrevették a furcsa viselkedést, vagy az idegeneket, csavargókat. Tudták, hogy ha a szülők a mezőre mentek dolgozni, akkor a gyerekek otthon szabadon játszottak. Mit csinált ugye a gyerek? Régen olyan játékokat játszottak, amikkel a felnőttek tevékenységeit utánozták. A csendőr kézikönyvekben is ilyen példák vannak felsorolva, ami mind tapasztalatokon nyugszik. A csendőr pedig ismerte a nép szokásait, életmódját. Milyen a gyerek? Ha az elöl hagyott gyufával játszódik, akkor elbújik, mert tudja, hogy tilos dolgot tesz. Az istállóban, szérűben a szalma könnyen lángra kapott, s máris megvolt a tűzeset. De a gyerek ha bajt csinálnak megijednek, szétszaladnak, és elrejtőzve hallgatnak a büntetéstől való félelem miatt. Ismerni kellett a nép lélektanát. Vagy ha a tanyákon, a pusztában szénakazlat gyújtottak fel, akkor lehetett arra gondolni, hogy nappal csavargók jártak arra kéregetni, és ha el lettek utasítva, akkor bosszúból felgyújtották. Ezért kellett a lovas csendőröknek nagy területet pásztázniuk, így ismerték a csavargókat is. Mindenre odafigyeltek, igaztalan vádakra nem adtak.

– Olyan nem volt, amit a téves szlogen tartott rólunk, hogy ha a csendőr beakasztotta a kakastollas csendőrkalapot a kocsmába, akkor már tudták, hogy ott csendőr van, s akkor rend és fegyelem uralkodik. Nem bizony.

– Arról mit tudnak, hogy mi volt a feltétele annak, hogy valakiből csendőr válhasson, illetve milyen magatartási elvárásokat támasztott maga a rendvédelmet igénylő közösség a királyi csendőrrel szemben? Kellett-e jellemnek lennie, mert a tekintély biztosan nem csak a kakastolltól kölcsönöztetett a csendőrnek?

– A csendőrök a parasztemberekből voltak kiválasztva, akik általában első kaszások voltak, olyan szikár emberek, mert fontos volt a testi erő megléte is. Írva volt a magasság is, de én látok a régi képeken magasat, s alacsonyabbat is. – tudósít Jóska bátyám hitelesen.

Most eddig a minket hallgató csendőrtárs is megszólal, aminek volt helye, ugyanis a csendőrök mindig párban jártak, kettesével portyáztak.

– Olyan 160 cm volt a feltétel, de egy kivétel volt, aki 160 centitől alacsonyabb volt, s ő a kormányzótól magától, a Horthy Miklóstól kért, s kapott engedélyt. Ez egyetlen egy eset volt, de ezt az esetet mindenki ismeri a csendőrség történetében.

– Mit mondhatunk arról, hogy ki akart csendőrré válni abból a paraszti világból? – kérdeztem az eddig hallgató társtól, mert elképzeltem a sorban suhintó első kaszásokat, s módfelett izgatott, hogy miféle csere lehetett a kaszát kakastollra váltó szikár parasztifjak lelkében.

– Ó, az nem úgy ment, hogy valaki csak úgy a paraszti életben elhatározta, és onnan kilépett. Hát, akkor is sorköteles katonai szolgálat volt, az mindenkit kötelezett, ez a férfisors része volt, s aki egy szakaszvezetői, vagy tizedes rendfokozattal már rendelkezett, s a parancsnoka hozzájárulását és ajánlását bírta, azok az ifjak jöhettek csak szóba.

– A feddhetetlenség volt a legfontosabb jellemvonása – vette vissza a beszédvezérséget Jóska bátyám, kétszer is nyomatékosítva a feddhetetlenséget. Ez akkor azt jelentette, hogy semmiféle bűneset, vagy sikkasztás nem terhelte az előéletét, mert akkor már nem vették föl. Ennek utána jártak, módszeresen, s szépen utánajártak. A másik tényező pedig a kiállás, ami azt jelentette, hogy feszes, egyenes tartású legyen, intelligens, tudjon írni, olvasni. Elég volt hozzá hat elemi is, mert ha ennél iskolázottabb lett volna, akkor abban a rendszerben nem is tudott volna már működni. Arról a világról azt kell tudni, hogy a műveltség azon belül is ki tudott alakulni, az ember hozzáállásán múlott. Ugye, akkoriban az iskolát miért nem tudták elvégezni a parasztok, amit sokan nem tudnak? Miként lehetett az, hogy valaki csak három osztállyal végzett? Mert dolgozni kellett a parasztnak a földeken. Mondom a saját példámat. – kezdett új felvonásba, amivel saját életének folyásába léptetett be engem. Nos, ezek a felvonásközi szünetek az ilyen beszélgetésekben mindig határpontok, amiknél meg kell állnom, s ott viseletet váltanom, mert tudom, hogy most vendég leszek egy olyan világban, ami a csendőrszobából régi házak, otthonok családi tűzhelyeinél melenget engem.

– Ott van nekem Édesapám, Bandi bátyám, s Margit néném. Ezek mind rokonaim voltak. Magam Apámtól születtem, s ők mind apám testvérei voltak. Egy ekkora szobában laktak – mutat körbe a csendőrszobában – azt mondja, hatan, és ott gyerekek is voltak. Apámék családjában nem volt pénz arra, hogy minden gyereket iskoláztassanak. Bandi bátyámat az apja kiválasztotta, és őt küldte el iskolába, mert volt szeme ahhoz, hogy melyikük fogékonyabb, s elküldte Gödöllőre, ahol agráregyetemet végzett, és utána a tudásával hazament. Apám három osztályt végzett, s neki kiadta az apja, hogy dolgozzon a gazdaságban. Érdekes ám az is, hogy mi történt akkor, amikor a fiú megnősült, vagy a leány férjhez ment! Mi történt akkor? Fölajánlotta a testvér, hogy „nekem van egy lovam, azt odaadom nektek gyerekek, hogy boldoguljatok”. A másik testvérnek van egy tehene, „odaadom, boldoguljatok”. A másik rokonnak meghaltak a szülei, azok meg odaadták azt a tanyát nekik, ami ott maradt árván, hogy „költözzetek be gyerekek”, és staférungot adtak, amivel el lettek indítva. Ki amit tudott, azt adta, és így el tudták kezdeni az életüket.

– Erre Ön még emlékszik? – néztem rá kétkedéssel fűszerezett kíváncsisággal, mert fiatalnak találtam az emlékezőmet. Csak később értettem meg, hogy egy vidék, minél elmaradottabb, eldugottabb, s ahol kisebb a népsűrűség, annál később ér el oda a romlás, és ők sokkal tovább meg tudják őrizni a saját mintájukat, és a tanult velebánásukat. Ezen elmélkedve mesélőmet megkövetem, mert az ő alföldi tanyavilágukba a mocsok lassabban terült széjjel, s odaérve kisebb is volt a sodrása, hordaléka is kevesebb.

– Hogyne emlékeznék, én 67 éves vagyok, de még abban a korban benne voltam, amit ha én elmesélnék magának…!

– Tudja, én ezt a világot szeretném átmenteni, ezt, amiről Ön beszél, amitől megtelik a lelkünk. Tudom, ezek úgy tűnhetnek, hogy nagy szavak, de nagy dolgokat nagy szavakkal lehet csak befogni, és ami ennél kevesebb, az hamis, az talmi, olyat ma is találni – próbáltam szavakba keretezni a keblemet szétfeszítő csodálatot, melyet a határkövek elhagyása után rendszerint magamban érzek, és esetlen kifejezésem mögött engem most megértett a bajusza alatt somolygó szikár jellemű ember.

– Hat éves voltam, én onnan kezdem, én akkor mentem iskolába. A nagymamám 74 éves lehetett, mindig vele voltam, én apámat nem is nagyon láttam, mert ő éjjel-nappal dolgozott a kis földünkön. Nem felejtem el soha, mindig a mamám istápolt, és költött fel engem, hogy iskolába kell mennem. Költöttem egyszer én egy reggelen, de nem ébredt fel, a szája nyitva volt, és meg volt halva, sosem felejtem el. Mi minden felnőttet magáztunk. – ezzel kifejezte az emlékező gyermek, hogy mamáját, s a körülötte élő felnőtteket tisztelte, s nem ismertek más rendet, a sorban az elődök álltak elöl, akkoriban a gyerekek még ismerték a rendet. – Nagyon megmaradt bennem ez, mert úgy összetörött ott kiskoromban bennem minden. De most már elmondom… végül is… belekezdtem, hát… – hangja kissé megremegett, mint a bajusza, s az összeért remegésben megláttam, hogy a szívéből kiszökő szavakat a nyelvhez rendelt őrség ellenőrzés nélkül kiadta, ám hallva saját hangján fájdalmát, már bánta talán. Csak tekintetemmel tudtam közölni, és erre bíztam azt a tapintatot, ami megengedi a beszélőnek a hallgatás leple alatt a csendes visszavonulót. A csend leplét azonban maga a beszélő hántotta le a tapintat szünetében, így nem utasíttattam ki életéből. Szikár, erős férfiembertől ez nagy dolog, ebben maga az Isten enged be egy másik életbe, korábbi időbe, ám ha bemegyünk, felelünk azért a beszélőért, aki fájdalmai kapuját is kitárja. Felelünk érte, és nem jöhetünk ki onnan csak úgy, vele együtt haladunk a visszaúton is, és ha kitartunk az emlékezővel, régmúlt terhek cipelésében felebaráttá leszünk, és ez az ember igazi rendeltetése, nem a szenzáció hajkurászása.

– Én egy nádtetős házban laktam, petróleumlámpával világítottam még 17 éves koromban is, és a földes szobában venyige-feketével mázoltam a földet – a sorsát mondta el ezzel, s beszélgetésünkben kutatgattuk közösen, hogy miből tevődött össze a híres venyige-fekete. Felénk sárga agyaggal, anyám még piros porral sikálták a földes szobát, az alföldi venyige-fekete a kiszárított szőlővesszők szenesítéséből nyert színezőanyag volt, ma híres színfajtaként ismeretes. Kár, hogy mai pingálóink nem emlékeznek a parasztemberek leleményességére, aminek a világ oly sokféle alapot köszönhet.

– Akkor még voltak gazdák, s engem apám 11 éves koromban odaadott egy gazdához kapálni, napszámért. Kukoricát kapálni. Dolgoztam a földön, s mert nagyon szomjas voltam, kérdeztem a gazdát: „Gazduram, mikor iszunk?” S mondta nekem „Hú fiam, nézzél csak előre, te nem látod a kukorica végit, majd ha odaérünk, akkor iszunk, ott a fűzfa alatt a butykos, majd abból ihatsz.” De mondom „nem látom a végit, mert annyira délibábzik” – nekem térdig ért a kukorica) Volt ott egy tanya, nem messze tőlünk, ott Sanyi bácsi élt, aki mozgáskorlátozott ember volt. Két lovat tartottak a tanyájukon, s mi nekik besegítettünk munkában. Apám azt mondta nekem akkor: „Na fiam, átgyalogolunk a szántáson, s akkor Sanyi bátyádtól elkérjük a lovat, azt befogod, s meghúzod az ekét.” Gondolja el, 11 évesen! Hát, én befogtam a lovat, kimentünk a kukoricába, Apám azt mondta. „Fiam, húzasd meg az ekét, majd figyeljed, amikor Juliska nénéd a gémeskutat fölemeli, s a vödör majd fönn lesz, akkor gyere be ebédelni a tanyára!” Kaptam én annyit az életemben… – szakadt ki lelkében a keserűség rég bekötött szájú zsákja, s én éreztem, hogy az irgalom garabolyát erősen kezemben kell tartanom, hogy a keserű szavak kiöntésénél felfoghassam kosaramba a fájdalomban megszülető jellemet. Jól ismerem ezt a helyzetet, mert a keserűségről, a kapott pofonokról való beszédben már benne van az azt megértő bölcs jellem is, s ha kivárom, szívembe átugrik az élő tanítás, s kincsként gazdagítja állhatatosságomat, mely mindig külső muníciót igényel. Bizony, mások megértett sorsán keresztül nevel minket is emberségre a Jó Isten.

– Már alig vártam, hogy végezzek, gondolja el, egy szál fekete glottgatya volt rajtam, és mezítláb voltam, s egyszer már látom, hogy fönn van a vödör, na mondom, akkor ebédidő! Kifogtam a lovat, otthagytam az ekét, és fölmentem a lóval a tanyára – csak úgy pörgeti a szavakat a csendőr, s mintha a lépéseit is hallanám a mesélés során. – Apám ott várt csípőre tett kézzel, s azt mondta. „Gyere csak ide fiam!” – mondom – „Igen, Édesapám.” Adott egy olyan pofont, hogy beestem a ló alá… igen. – Hangját, mondata végét benyelte a szomorúság, én szólni nem mertem, ő folytatta: – Kérdem megszeppenve tőle: „Ezt miért kaptam, Édesapám?” Azt mondja ő erre: „Fiam, ez a ló egész nap dolgozott, ez be tudott jönni a saját lábán, te már nem?”

– Ilyen világot éltem. Ezt a mondatát avval a hangsúllyal mondta, amely fajták után édesapám azt szokta elnyújtva mondani: – Bezony!

– Akkor, 11 éves koromban apám odaadott engem a kaszás embereknek, a gátoldalba kellett kaszálni, de azt nem értem, hogy miért a gátoldalba kellett kaszálni megtanulni. A gátoldal az a falut övezte körbe az egész Tisza mentén, gyereknek igen nehéz terep volt. Nem bírtam el a százas kaszát, ugye gyerek létemre, mezítláb, és már a többi kaszás unta meg, ezért elvitték a kovácsműhelybe, és 20 centit levágtak belőle. Gyerekként nem bírtam el, de akkor is meg kellett tanulnom kaszálni.

– Ezt Ön hogyan élte meg? – hangzott nagyon óvatos kérdésem, mert ezen a gátoldalon a lélek is sebezhetőbbé válik, éreztem magam is, hogy csak oldalazva, óvatosan lépegethetek.

– Hogy mondjam? Ahogy idősödtem, akkor jöttem rá dolgokra. Ahogy emlékszem, én nagyon utáltam apámat. Például hazamentem az iskolából, s én ettem, mert éhes voltam. Hát mit ettem volna? Zsíros kenyeret a bödönből. S akkor hazajön apám, s azt mondja. „Mi az fiam, te eszel?” Hát mondom, hogy „eszem, mert éhes vagyok.” Adott olyan pofont, s kérdem ismét: „Ezt miért kaptam édesapám?” Azt mondja ő: „A jószág kapott már?” – mert sivalkodott a disznó – „Nem – mondom –, mert én eszek először, majd utána adok a jószágnak.” Ilyen nem volt, először a jószágnak kellett enni adni. De ahogy idősödtem, én akkor jöttem rá, hogy apám szigora adott egy tűrőképességet, meg egy kitartást. Ez azóta is bennem van. Ugye én elmentem a honvédséghez katonának, de azt mondom magának, hogy engem ha betennének egy erdőbe, semmi nélkül, hogy bírd ki a semmi nélkül, én képes lennék ezt megcsinálni. Én a mai napig keveset eszem, én ilyen lettem ettől a neveléstől.

– Látom ezt magán, azért tűnt Ön nekem díszletnek, amint ide beléptem, mert maga tényleg olyan, mint egy csendőr.

– Rájöttem arra, hogy apám nem gyűlöletből adta a pofonokat nekem, hanem adott egy tartást ezzel. 18 éves koromban értettem meg, hogy ez adott egy tűrőképességet, meg egy kitartást. Akkor gyűlöltem apámat, de pofonok nélkül lehet, hogy semmi nem lett volna belőlem.

– Milyen jellemvonásokkal emlékszik vissza az édesapjára?

– Olyan csendőrös típusú volt. – válaszolta halkan, kissé szégyenlős beismeréssel, én meg hangosan kacagtam, s e kacagással azt hiszem átszakítottam benne egy gátfalat, s a nyolcvanas kaszával suhintó mezítlábas legényke arcán megkönnyebbült mosoly terült szét.

– Végül is Ön akkor azt a jellemet utánozta le amilyen az édesapja is volt, nemde? – gépies igenek követték mondataimat, s a szaggatott szótűzésekben a lélek sebeinek összefércelésében közreműködtem.

- Büszke vagyok arra, hogy felmenőim között volt csendőr, a dédapám.

Felcserkedésem eredménye az lett, hogy a csendőrré nevelt legény annak ellenére is csendőrré lehetett, hogy a kommunizmus a királyi csendőröket méltatlan üldözések, s rágalomhadjáratok után megsemmisítette. A csendőri jellemet, a tartást, alázatot, és intelligenciát a szikár magyar parasztoktól elorozni azonban nem tudta. Minden romboló rendszernek ez a tulajdonképpeni halála, és nem a rendszerváltások, amikkel leomlanak társadalmi szerkezetek, s nem mellesleg, de szükségképpen maguk alá temetnek minden tekintélyt, és mindent elöljárói tiszteletet. A valódi kegyelem, és nagyság abban áll, hogy belátjuk egykori tévedéseinket. A bolsevik diktatúra beköszöntével üldözték, ellehetetlenítették a csendőröket, s a Magyar Királyi Csendőrség történetét meghamisították, ez kedvelt módszere maradt az azóta is jelen lévő kommunista dinamikának. Az akkoriban népszerű vád ellenük: osztályellenesség, ami alapjaiban hibás, mivel a csendőrség állományát zömében sokgyermekes munkában edzett paraszt családok feddhetetlen előéletű (ellenőrzött), katonaviselt (kipróbált) fiai közül válogatták ki nagy körültekintéssel.

 

A csendőr típus, a csendőr jellem a komolyan vett értékmentő munka nyomán beleivódott Jóska bátyám vérébe, melyet két szép, igaz történettel mutatott meg.

A magyar királyi 2. hadseregbe az 1942-ben kényszerűen besorozott csendőrök-akik köztudottan csak könnyű fegyverzettel rendelkeztek- hősies hazaszeretetét példázza a Don kanyarban, a halottas folyóként emlegetett Don szurdikjában a német hátvédektől magukra hagyott magyar csendőrosztag dicső halála. Akkoriban már tilos volt a kistollforgót a Bocskai-sapkához használni, de ez minden csendőr-katona mellzsebében ott lapult. Az orosz túlerőt látva a századparancsnok rendkívüli parancsa előzte meg a csatakiáltást és felszólította a csendőröket, hogy mindenki tegye fel a kakas tollforgót, mert itt mind meghalnak, és legalább csendőrként haljanak meg. A kakastoll az éberséget, és a harciasságot volt hivatott kifejezni. Az ütközetben mind ott pusztultak. Jóska bátyám mély megrendüléssel mesélte el az ütközet emberfeletti erkölcsi tartásról szóló eseményét.

- A 80’-as években egyenruhában portyáztunk a csendőrtárssal az erdélyi hegyekben, ahová azért szeretek menni, mert e viseletben magyarnak ott érzem magamat igazán. Távolról láttuk meg a csordát legeltető, fűben heverésző öreg juhászt, kinek vadul ugató, csaholó őrkutyái jelezték jöttünket. Jól emlékszem, én nagyon oda akartam menni mindjárt az öreget köszönteni, és amikor indultam volna a juhászember felé, a társam, szintén egyenruhában, a kutyákra hivatkozva azt mondta, hogy ne menjek. De én mindenképpen üdvözölni akartam az öreg juhászt. A hegyekben a juhászélet magányos, kurta beszédűvé teszi az embert, hiszen hetek is eltelhetnek úgy, hogy nem lát a juhász egyetlen lelket sem. Ugye, mi mindketten ’45 előtti egyenruhát viseltünk, nyakunkban a messzeséget kémelő egykori távcsövekkel, s én akkor a juhászhoz erőst, s bátran közeledtem. Amikor az öreg juhász észrevett, végül feltápászkodott, s a kutyái – úgy ahogy mondom- a földön hasalva némán, mozdulatlanul lapultak a fűre, s nézték a közelgő csendőröket.

Elképzelem lelkemben az öreg juhászt, akinek a múlt függönye szétnyílik, s 50 év előtti képet mutat, ám ő nem kap fejéhez, sem szemét nem dörzsöli, csak egyenes tartással bevárja a közelgő egyenruhást.

– Adjon Isten jó bátyám! – köszöntöttem az öreget. – Magyar katonákat keresünk, nem látott-e erre?

A juhász nem jött zavarba, csak ennyit válaszolt:

– Fiam, ’44-ben voltak itt, én láttam őket.

Jóska bátyám -amint elcsukló hangon tovább meséli-bólintott, majd a juhász elővette a butykost, s pálinkával ittak a magyar hazára áldomást. Megértették egymást, s ezt hallva könnyek szöktek szemembe, mert mesélőm megbicsaklott hangja a képpel együtt lelkemig megérintett. Csak néztük egymást a történet végén, s most mi is megértettük egymást.

Isten óvja a szent, és magyar hazát!

 **************************************************

 9. BEMUTATJUK... 

  

 Tóth Enikő költőt 

Teljes név: Tóth Enikő Enci

Lakóhely: Budapest

Fogkalkozása: középiskolai tanár

Kétgyermekes édesanya vagyok, verseimmel próbálok a világ dolgaira reagálni! Tanár vagyok, aki hiszi, hogy a szeretet mindenen átsegíti a mai diákokat!
 
"Költő vagyok, álmaid felett,
őrt állok, ha minden elveszett,
lelkedből az élő ragyogás,
illúziónk örök, semmi más!"
 
Eddig 6 kötetem került fel a Magyar Elektronikus Könyvtárba:
Anyalíra című kötetem 2017 decemberében
Lombhullástól hervadásig című kötetem 2019 szeptemberében
Eszem-iszom versek című ételekről szóló gyermekverseim 2020. augusztusában.
Ne félj! című kötetem 2020. decemberében került fel a MEK oldalára. Ezek a verseim iskolás gyermekek problémáira terápiás versek, melyek jó témaindítók lehetnek etika órán, vagy osztályfőnöki órákon...
Útkeresők című kötetem 2021. januárjában került fel a MEK-be. Ezek a verseim felnőtteknek szólnak, akik keresik útjukat az élet labirintusában...
Ünnepekre várva című kötetem 2021. decemberében került fel a MEK-be, melyben az ünnepkörökhöz tartozó verseim találhatóak.
Sok szeretettel ajánlom mindenkinek a verseimet, hagyománykövető vagyok és nem formabontó!
A költészet érték, melyet meg kell őriznünk az utókor számára elődeink nyomán...
 

"Költő dolga mindig az,

letűnt idők hajnalán,

nyújtson neked most vígaszt,

futva álmaid után!

Megtalálja, felszedi,

földre hullott kincseid,

világába elteszi,

így írva meg verseit..."

 

*

Lombhullástól hervadásig

 

Lombhullástól hervadásig

fut az élet fától fáig,

eljön az ősz minden évben,

ringat rozsdaszín ölében!

Benned égő rőzselángok,

avarba hullt múló álmok,

falevelek suttogása,

életed pergő varázsa!

Megállsz lassan, a Nap bágyad,

sárgulón vet őszi ágyat,

körforgásban szellő játszik

lombhullástól hervadásig!

*

Emlékvers Vendinek!

 

Végtelen folyam,

álmok tarka képére,

oly gyorsan rohan...

A sötétségből fényt csiholtál,

sokan éreztük, ki voltál,

szemed rég nem látott már,

mégis élt a napsugár!

Ismerted létnek titkait,

költészetet, mi boldogít,

céljaidat nem adtad fel,

hirtelen mentél messze, el...

Megszólaltál, így adtad át,

művészet ritka aranyát,

sokan követtek, írtak,

s közösségedbe bíztak!

Nekünk költő voltál, ütem,

soraid száma mind üzen,

nagyon szerettél élni,

sokat adva nem kérni!

Voltál családapa, véred,

átörökíti a léted,

s majd unokád szemében,

pillantásod ragyog szépen...

Oktattál te sok fiatalt,

megéltél néhány zivatart,

hitedet el nem hagytad,

s ezért végül,

fizetségül,

örök szeretet a jutalmad...

Sóhajjal ringva,

égre írott betűvel,

új versed írva...

 

*

Mi is ma az irodalom?

 

Féltő szóval kérdi dalom,

mi is ma az irodalom?

Kinek könyvét olvashatom?

Eldönti a nagyhatalom...

Kérdezzük meg Ady Endrét,

Szajna partján sétált nemrég,

párizsi ősz régi emlék,

bort kortyolva írta versét!

Szólítsuk meg hát Petőfit,

forradalmat csinált ő itt,

összefogta követőit,

verseit szíveink őrzik!

S mit szólna ma Arany János,

Nagyszalonta Román város?

Toldi mondaná, nagy táltos,

rímek nélkül írni káros!

Kérdezném József Attilát,

talán meglelte hazáját,

tiszta szívvel szép dallamát,

vonatkerék csikorgását!

Radnóti Miklós tollából

hexameter gurult bárhol,

magyar szóval Szerbiából,

miért járt neki haláltábor?

Mit szólna Márai Sándor,

magyar volt ő a javából,

56-ban sem volt távol,

verset írt Amerikából!

Tőled kérdi minden dalom,

merre tart az irodalom?

Rímet, mértéket nem hagyom!

Ezt a verset neked adom...

 

*

Égre tekintünk...

 

Égre tekintünk,

rozsda az ingünk,

ősz szele varrt ránk barna ruhát!

Mind, amit hittünk,

távoli kincsünk,

hallod az emlék halk moraját!

Jönnek a lelkek,

most felemelnek,

élnek a szívben, boldog a perc.

Áll csak a gyermek,

nyílnak a termek,

ősz öregember karja ölel...

Sírra virágot

tesz le az álmod,

minden nap van újra remény.

Égi világot,

földi hiányod

így köti össze a hajnali fény...

*

Halottak napjára

 

Kik már rég nincsenek velünk,

akikért sírva szenvedünk,

szellemük távol, fent ragyog,

fényesek, mint a csillagok!

Földre már csak a gondolat

repíti őket néhanap,

mikor mi rájuk gondolunk,

lelket fénytől eloldozunk...

Majd az emlékezős napok

után csak hideg hajnalok

maradnak, s az égre nézve

állunk, sokszor megigézve!

Hiszem, hogy él egy szebb világ,

hol javíthatunk sok hibát,

s ott a reménység ölében

élnek ők, angyalok körében...

**************************************************

 10. ÉLETINTERJÚ ASPERJÁN GYÖRGYEL 

     

 Fogadj szívedbe (negyedik rész) 

 

      Riporter: Szabó Tiborné Gerencsér Hajnalka

    

 ASPERJÁN GYÖRGY: Bizonyság mérlegén

Akartam lenni én is büszke, bátor,

s zabi sorsom gyáván szájon csapott,

hétköznapok aláztak mindahányszor,

Asperján györgy

sötétbe zártan éltem, mint vakok.

 

Rám számolt a megélhetés parancsa.

Olyan alja tettekbe is sodort,

melyektől irtóztam oldalba kapva,

s ki szeretett, pírban engem okolt.

 

Minden percem lett kínzó próbatétel,

s nem hozott pénzt fájdalmas énekem.

Kit érdekelt, hogy közben lelkem ég el,

s fojtogat elégülten szégyenem?!

 

Vertek, kiforgattak, kétségbe vontak,

számomra bűn lett bármi diadal.

Mi pártfogolt ütlegnél is lett rosszabb,

de viseltem, míg voltam fiatal.

 

Mostanra a szörnyűség összeérett,

Bizonyság mérlege arra mutat:

tévedt hazámban én semmit se érek,

mindennél pusztítóbb ez a tudat.

 

*

 ASPERJÁN GYÖRGY: Egésszel elvész

 

Mint Prométheusz máját a sasok,

cibálnak állandósult lelki szörnyek.

Valahány a versből kioldalog:

kint rekedt bentre, benti kintre zörget.

 

Előbb szédült emléknek látszanak,

csökött múlt fátyolában lejtve táncot,

kábán magukkal s velem játszanak,

míg lehullnak róluk kelengye láncok.

 

S kitetszik káros, ártó lényegük:

falnak s nem tudnak létemmel betelni.

Tudatalatti a csataterük,

nincs köztük szelídült pénteki, keddi,

 

gyötörnek már minden egyes napon,

kaméleonként megtévesztik egymást,

övék bennem krajcáros hatalom.

Mint örökölt bűnt, viselem a seblázt.

 

Irtom őket, ők engem. Vesztesek

együtt leszünk, nincs felmentés, menekvés.

Mert enyémek, iszonyban kedvesek.

Mit nyerünk egészben, részlettel elvész.

 

*

ASPERJÁN GYÖRGY: Az én-lény

Úgy szerettem egykor, ki rám

játszó tükörből kitekint:

néz riadtan most mint hiány,

s az én-lény fázik idekint.

Volt a szemem izzó parázs,

lett árnyékolt, pernyés hamu,

voltam kaleidoszkóp varázs,

lettem ijedt hamis tanú.

Jó volna még ismét ravasz

öncsalással lenni magam,

kit megbolondít a tavasz,

s szédül, akárha hasztalan.

Árnyék vagyok a foncsora

tűnt tükör mindkét oldalán.

Mit látok, nem vágyom oda,

ki néz, nem lát, vak is talán.

 

„Sokáig féltem csalódni a szavakban, a szavaknak tulajdonított varázserőben. Magamat óvtam ezzel. Most, ahogy görgetnek előre az évek, kirojtosodnak, szétfoszlanak bennem a szavak, s mint a nyírfa szennyes folyóvízbe rázott levelei, elúsznak a lét felszínén. Pedig újra és újra belekapaszkodom a szavakba, mindig újra hitet próbálok csiholni a szavakkal, hitet önmagamban és másokban, hogy ne a francos nyugtató- és ajzószerek tartsák bennünk a lelket, hanem a hit, hogy érdemes embernek lenni.”

- 1965- ben feleségül vetted Harangozó Márta újságírót. Ő Vörösberényben született 1941. november 9-én. 1965-től, az ELTE bölcsészkarának elvégzésétől kezdve - évtizedeken át az Esti Hírlap vezető munkatársa volt, ahol elsősorban képzőművészeti és színházi kritikákat írt. Számos más lapnál is dolgozott, egyebek mellett a Pesti Riport olvasószerkesztője, majd vezető szerkesztője volt. Számos 

képzőművészeti könyve is megjelent.

Szabó Tiborné
Gerencsér Hajnalka
riporter

Hol ismerkedtetek meg?

- Évfolyamtársak voltunk. Az első évfolyamtól kezdve együtt jártunk, és még egyetemisták voltunk, amikor összeházasodtunk. Jól sikerült házasság volt. 48 évet éltünk együtt, sajnos a tüdőrák elragadta. Nehezen viseltem.

 

-  Amikor elveszítjük a társunkat, a lelkünk vele hal. Irtózatos teherként ereszkedik ránk a magány. Csak az tudja, aki átélte. Üresnek érezzük a napokat, és feleslegesnek minden tettet, dolgot. A lakás minden egyes részlete más jelentést hordoz. Keressük azt, aki többé nem lép be, s akit annyira szerettünk, aki oly nagyon hiányzik. Sokak szerint nagyon jó terápia, ha munkába menekülünk ilyenkor. Ám a lélek ettől nem gyógyul. Hisz a sebét elfojtjuk. Napközben lefoglal bennünket a munka, de éjjel… nem hagy minket aludni a sok fájdalmas érzés, a hiány.

E tragikus veszteség, a tüdőrák, az érintettség…  kapcsán írtad 2014-ben a Karcinóma című könyvedet, amelyet megvásároltam és voltál kedves dedikálni nekem. Többször is elolvastam. Nagyon nehéz lehetett megírni… mert az emlékek felidézésével sok fájdalmat kellett újraélned. Hatalmas köszönet Neked, hogy mégis megtetted!

 „A magány elől naponta többször, félbeszakítva az írói munkát, kimenekülök a kertbe, s bár szokatlan önmagamnak a saját hangom, hangosan beszélgetek a fákkal és bokrokkal. Elmondom nekik, milyen kicsik és védtelenek voltak, amikor egykoron elültettem őket. Megsimogatom a bokrokat, és arról beszélek nekik, hogy milyen szépek: elevenek, dúsak, gyönyörűen könnyelműek és okosan megfontoltak. Érzik, hogy szeretem őket, és felém hajolnak, pedig nincs is szellő, csak ez a télen majd annyira hiányzó hőség. El sem hiszitek, hogy mennyire békésen összeférünk egymással. Valaha dédelgettem a virágaimat is, de akárhogyan védekeztem, a minden zöldet felfalni igyekvő gusztustalan meztelen csigák felfalták őket. Különösen a petúniát és a büdöskét kedvelték, feleségem szeretett virágait, amelyek ezért külön becsben éltek és pompáztak. Olyan jó volt szétnézni a kertben, és arra gondolni, hogy ezt most a feleségem szemével látom, és minden olyan szép, mint amilyen az egykori délutáni kávézások idején volt. Én már előbb kiültem az árnyékba, ő lefőzte a kávét, és óvatosan hozta, vigyázva lépett a fűre. Miközben szürcsöltük a kávét, alig beszéltünk, messzire, a Hármashatárhegy felé tekintettünk, a tomboló zöldbe, a természet boldog önmagába feledkezettségébe. És ezt most csak azért írom le, hogy amíg írom, addig is együtt lehessek azzal, aki lelkem része volt és marad, amíg megadatik élnem.”

- Olvastam, hogy többek között Varga Imre szobrászművész monográfusa volt. Róla, Marton László szobrászművészről, Eötvös Gábor artista zenebohócról és kedvenc színészemről, Márkus Lászlóról is írt könyvet.

- Mesélj erről, kérlek!

- Márta művészettörténész és színházi kritikus volt. Én Márkust már a Rádióból ismertem és nagyon szerettem. Felgyógyulása után Márta riportkönyvet írt róla. Nagy siker volt, remekül megírt könyvben mutatta be Lacika életét, személyiségét.

 

E könyv fülszövegét, Harangozó Márta író gondolatait szeretném idézni:

„…Én csodálom Laci színházszeretetét és hivatástudatát. Mindig is csodáltam, márcsak azért is, mert én még ilyen megszállott színházimádattal nem találkoztam, különösen a pályán néhány évtizedet eltöltött embereknél. Már én is érzem magamban a kopásokat, a hitnek, a lendületnek a fogyását, a lassú kiveszését; Lacinál ezt nem lehet tapasztalni. Ő még mindig olyan energiákkal képes hadakozni, mintha tegnap óta volna a pályán. Először mindannyian úgy vagyunk, hogy hű! Most aztán megváltjuk a világot. De annyi csapás, rúgás, csalódás éri az embert, hogy már nem akar meghalni a színházért; Laci még mindig, ő előadás előtt odamegy a pénztárhoz és megkérdezi, hány jegy kelt el. Mi ez? Mi ez a fantasztikus odaadás, áldozatkészség? Laci minden este magára vállalja a színházat és ez egy óriási dolog.”

KÖNYV VI. ÉVFOLYAM 5. SZÁM • 2002. MÁRCIUS 7. HÉT KULTURÁLIS KÉTHETILAP

Harangozó Márta: Varga Imre műhelyében

1990–2001 Argumentum Kiadó/Aspy Stúdió. 82 oldal, 4990 Ft

„A rendszerváltáskor az önmagát mindenben autentikusnak nyilvánító politikának az a bornírt ötlete támadt, hogy a legnagyobb élő magyar szobrászt, Varga Imre Kossuth- és Herder-díjas művészt tétlenségre és magányra ítélve lehetetlenné teszi, mert korábban – megbízásra – Leninről, sőt Kun Béláról is készített köztéri szobrot. A politikai szándék végrehajtóit az nem zavarta, hogy a kárhoztatott szobrok művészi megvalósításukban ugyanúgy értékesek, szemléletükben, megformálásukban eredetiek voltak, mint a szobrász egyéb témájú munkái. A „büntetéssel” a túlbuzgók attól a Varga Imrétől akarták megfosztani a magyar kultúrát, akinek Szent Istvánt és Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló monumentális kompozíciója a római Szent Péter Bazilika altemplomában a világból odasereglőknek két évtizede azt próbálja bizonyítani, hogy joggal valljuk magunkat európainak. Bár Varga az elmúlt tizenkét évben is kapott itthon köztéri plasztika alkotására megbízást, akkortól munkáinak nagyobb részét a haza határain kívül, elsősorban Németországban és Európa más fővárosaiban állították fel. Harangozó Márta művészettörténész, aki Varga Imre munkásságát évtizedek óta figyelemmel követi, számos katalógus-előszóban és könyvben értékelte a mester műveit, most egy nagyalakú, nyomdatechnikailag is igen szép és gondosan szerkesztett albumban tekinti át és elemzi a művész 1990 óta teremtett szobrait. A könyvet lapozva egyet kell értenünk megállapításával, miszerint Varga Imre tizenkét év alatt a korábban létrehozott életmű mellé, illetve annak folytatásaként mind mennyiségben, mind művészi megvalósításban, tematikai gazdagságban egy újabb, bámulatosan gazdag életművet hozott létre. A könyv Varga új szobrainak mintegy kétharmadáról közöl fotót Harangozó Márta értő, a lényeget megragadó és élvezetes stílusban megírt tanulmányával. A művészettörténész azt is bebizonyítja, hogy igen összetett látványélményt és gondolatot nyújtó-ébresztő köztéri alkotásokról lehet közérthetően, a plasztikai gondolatot megragadó formában írni, elmélkedni. Különösen érdekes, amit a Szent Istvánnak koronát küldő II. Szilveszter pápáról, a vértanúhalált halt Szent Gellértről, vagy a siófoki temetőben felállított hét méter magas, krómacélból hegesztett megfeszített Krisztusról ír. Harangozó Márta szerint a kelenföldi plébániatemplom, ahol a művésznek nyolc plasztikáját állították fel, lényegileg szabadtéri múzeummá is vált. Itt látható az a fehér márványból faragott, megrendítően szép és eredeti komponálású Piéta is, amellyel Harangozó szerint Varga immár nemcsak a 20. századnak, hanem a most elkezdődöttnek is a legjelentősebb magyar szobrásza. A könyv kiadására az Argumentum Kiadó és az ASPY Stúdió vállalkozott, és igazán méltót, maradandót teremtettek. Méltót ahhoz a művészhez, akit nem kell Magyarországon bemutatni, hiszen akik ismerik a Parlament oldalánál, a Duna-parton álló, Károlyi Mihályt ábrázoló szobrát, tudják, ki ô, és mit jelent munkássága a hazai művészet történetében. (Asperján György)”

 

*

 ASPERJÁN GYÖRGY: Mint élve épp te

Elmesélem neked, most milyen a tavasz,

mikor gyümölcsfák langyos szirma havaz,

felébred, s boldogan futkos sok halk bogár,

fény villan, s eloszlik a hajnali homály.

Míg élek, itt leszel minden tavaszban,

minden érted sírt, idéző szavamban.

Min könnyen, szívesen léptél, hajlong a fű,

s jó a hasznos tájba feledkezni, ha hű.

Emléked varázsa ringat és betakar,

távolra költözött minden zord zivatar.

S ott messzi kedvenced: a gesztenye fasor,

borzong félősen, ha a szél beleszagol.

És nem felednek a szomorú csillagok –

szorongnak, mert létük oly rövidre szabott.

Veled minden múló tüsténkedő örök –

jaj, hol ível szivárvány szemöldököd?

Nézd,nézd, hogy sírdogál a gyönge zápor,

pihenni leült szempilládra máskor,

s mosolytól fénylett a szemed, az arcod –

ki mondja meg, miért kellett meghalnod?

S mit úgy szerettél: éled a halastó,

s a sok nyírfa – a víztükörre hajló.

Add a kezed, sétáljunk a tavaszban,

amit tőled én mosolyogva kaptam.

Menjünk bele az örök, tiszta fénybe –

olyan ez a tavasz, mint élve épp te.

 

- Mit jelent számodra az öröm?

 

„Elmondjam neked, hogy mi az öröm?

Ha itt volnál velem. Ha betegen, ha elesően, ha szorongást keltően, ha gondokból kelően, de itt volnál velem. Ha megsimogatná a homlokom könnyű, meleg kezed. Ha minden újra és mindig létezne, ami létezett, amíg velem voltál. Ha velem sírnál, akár ok nélkül. Ha velem sírnál, mert én hibáztam. Ha az álom folytatása lehetne az ébrenlétnek. Ha mernénk még álmodni faleveleket, felhőket, vihart és napsütést. Ha hétköznapra szépen és észrevétlenül hétköznap következne. Ha ünnep lehetne, hogy mindketten vagyunk, és semmiről szóló vita után szorosan átölelnénk egymást, bocsánatkérés nélkül, de annál megbocsátóbban. Ha mindketten hibát követhetnénk el, s ha fáj is, úgy tennénk, mintha mégsem fájna. Ha ülhetnénk a teraszon, kávét kavargatva, és közelünkbe telepedne a távol, hogy kihallgassa, miről beszélgetünk. Ha nem gondolnánk a legrosszabbra, vagy ha mégis, hát úgy, hogy velünk nem történhet meg. Ha tudnánk ámítani magunkat okosan, évről évre, az idő feloldozását remélve. Ha minden bajunkban közösen együtt lennénk. Ha jó volna hazatérni, leülni az asztalhoz, és csendes beszélgetés közben vacsorázni. Ha magunkat látnánk, amikor a csillagokra nézünk. Ha a fájdalom csak figyelmeztetés lenne, és nem veszedelem. Ha nem köhögnél, és fulladás nélkül, könnyen tudnád venni a levegőt. Ha ülhetnénk egy pipacsmező közepén, és ölelőn tűzne ránk a napfény. Ha egymásért dobbanna a szívünk. Ha minden estére hajnal és reggel következne. Ha észre sem vennénk, hogy öröm lakik bennünk. Ha a boldogság könnyei maszatolnák össze az arcunk. Ha nem lenne ha, csak folyamatos feloldozás. Ha tudnánk hinni, hogy a vég nem büntetés, és utána is vár bennünket valami, ami meleg és élet. Ha mindent újra élhetnénk a tengercsobogástól az óvatos szorongásokig. Ha a csend, a végtelen csend nem fájna. Ha mindig válaszolnál, amikor kérdezlek. Ha nem sírnál a kórházablakban, látva, hogy én kimegyek az életnek nevezett mindennapi gondok közé, te pedig ott maradsz a sosem alvó betegség vendégeként. Ha mégis és mindig egész volna, lehetne minden. Ha együtt és egyszerre elmúlhatnánk. Ha nem előztél volna meg, és nem törölgetném a könnyeimet, amikor nálad, a hiányodnál állok virággal fázós, hideg kezemben. Ha egy csillaggal továbbra is több lenne az égen. Ha továbbra is csillag lehetnél. Ha én feküdnék ott némán és örökre, és te látogatnál. Ha a létezés sose változna felemásra. Ha kezed fogva együtt sétálhatnánk bele a végtelen alagút végét kitöltő különös és mindent megvilágító fénybe. Ha a közös élet után majd közös lesz a szüntelen halál is.”

- Nehéz megszólalni e szívszorító emlékezés után. Ismeretlenül is szívembe zártam a Feleségedet is, téged már jóval korábban. Ha jól tudom, van egy hozzám hasonló korú fiad, Tamás. Ő mivel foglalkozik?

- Híradás technikus, filmrendező és még sok mindenmás. Rátermett, praktikus és okos fiú, remek köztünk a kapcsolat, szeretjük egymást.

- Asperján Tamás első játékfilmje A pillanat. A La Live Film Festival beválasztotta a versenyprogramjába. A Litera-Túra magazinban olvastam a filmesszédet:

 

„A pillanat

Tom Aspy első játékfilmje: egyensúlyozás a szakadék felett

Mind gyanútlanul élünk a család, a rokonok, a barátok, és a mindennapi teendők burkában. Ha fel is villan bennünk valami szörnyűnek a gondolata, megtaszítva a szívünket, igyekszünk gyorsan másra gondolni, belemenekülni valami tevékenységbe, szerelmi lázba, valóságos vagy látszatos boldogságba. És amikor a mindig sejtett baj váratlanul megjelenik, mindennel szembe kell néznünk, ami kikezdi az idegeinket, a lelkünket. A pillanat főszereplője egy 23 éves lány, utolsó éves hallgató az orvosi egyetemen, jól érzi magát fiatal barátjával. Megszokta, hogy katonatiszt apja időnként elrepül Afganisztánba, az ottani magyar kontingens orvos-tagjaként. Aggódik érte, de nem gondol, mert nem akar gondolni a legrosszabbra, állandó érzelmi présben ugyanis nem lehet élni.

A Tom Aspy által rendezett játékfilm ezzel az alaphelyzettel indul. Egyik este anyja rakott krumplit készít, kiemeli a kész ételt a forró tepsivel, és kapkodón úgy teszi a konyhapultra, hogy az megcsúszik, és a padlóra borulna, ha a lány ösztönösen nem kapna utána. Sikerül a pereménél megfogni, visszalökni a tepsit, a lány ujjain vörös csíkok keletkeznek, és rémülten konstatálja, hogy a bőrét hólyagosra égető forróság nem fájt neki. Bámul sérült kezére, és egymásba torlódva járnak benne a gondolatok.

Ha nem volna orvostanhallgató, akkor is tudná, hogy ez így abnormális. Azért vannak az érző-idegei, hogy jelezzék, valami kellemetlen történt, és óvakodnia kell, ha nem akarja, hogy végzetesen megégjen a keze.

Közben skypon jelentkezik az apja, hogy jelezze, minden rendben van vele. A lány elmondja az apának, hogy mi történt vele egy-két perce. És mindannyian érzik, hogy oda van a család nyugalma. Ennek a különös ügynek gyorsan a végére kell járni, hogy helyrezökkenjen a mindennapi életvitel, és a feladatokra, a hétköznapi teendőkre lehessen koncentrálni.

Mint a lakmuszpapír, amely visszajelzi az adott folyadék vegyi állapotát, ez a történés úgy igazolja vissza a szerelme erejét, a barátok igazi arcát, s mindannak az összetevőjét, ami eddig természetes módon az élete volt.

Nehéz ez a szembesítés és szembesülés. Megviseli minkét felet. Ilyenkor kell emberségből vizsgázni. Kiderül, a próbatételt kevesen állják. És a lány apja orvos barátjának vizsgálódása után az is kiderül, hogy a baj nagyobb, mint amilyennek első pillanatban látszik.

Színésznek, rendezőnek nehéz egy ilyen alaphelyzetet továbbgörgetni, közhelyek nélkül képet adni arról, hogy milyenek is vagyunk valójában, mennyire tudjuk elviselni a váratlan terheket, és persze a lélekre telepedő kihívás nyomasztó, végzetes súlyát. Egyértelművé válik ugyanis, hogy ez a betegség egy különleges ráktípus, amely nem jelzi vissza megjelenését fájdalommal, és úgy veszi birtokába a megtámadott szervezetet, hogy az bármelyik pillanatban összeomolhat.

Önmagában ez is elegendő volna, hogy összeroppanjon az érintett, illetve a család, amely addig feladatait vállalva és végezve élte mindennapi életét. A rendszeresen jelentkező apa hirtelen elnémul, és a fenyegető és titokzatos csendet egyik este a lakás csengője töri meg. Az anya nyit ajtót. És ott áll egy díszegyenruhás férfi. Meg sem szólal, de a katonaorvos felesége pontosan tudja, mi a jelentése az idegen feltűnésének.

Tom Aspy első játékfilmjében olyan próbatétellel néz szembe, ami egy nagy gyakorlatú rendezőnek is komoly kihívást jelentene. Úgy kell a drámát bemutatnia, hogy az a néző számára érhető, be- és elfogadható legyen. Sok-sok buktató áll előtte, de okosan, kiváló színészvezetéssel elkerüli a pátoszos drámát. A lánnyal szakít régi barátja, mert a mindennapokat, a programokat már nem lehet úgy élni és szervezni, mint korábban, és persze jövőt sem lehet álmodni. Ezt a film rendezője egy olyan új, kicsit sejtelmes fiú feltűnésével hidalja át, aki kíváncsi a lányra, szívesen van vele, hallgatja szavait. Nem vigaszt akar nyújtani, és a rendező nem vigasztalni és érzelmeiben lecsendesíteni akarja a nézőt, hanem elvezetni a beleélésen keresztül a megértésbe. Nem a helyzet elfogadásába, mert tudjuk, hogy az ilyen csapások elfogadhatatlanok a lélek számára, hanem az érzelmi feldolgozásba, mert bármi is történik az életünkben és köröttünk, valamiképpen és lehetőség szerint emberként számot kell vetnünk vele, és ami a legfontosabb: túlélni.

Nehéz és fájdalmas pillanatokat kell érzelmesség, szikár hétköznapiság, drámázás nélkül megoldaniuk a színészeknek. Ehhez gyakorlott színészvezetés kell, pontos látomás a film egészéről, mondandójáról és látványként történő megjelenéséről. Úgy éreztem a film megtekintése után, hogy ez Tom Aspynak és színészeinek sikerült. A napjainkban divatos filmi szörnyűségek után egy olyan alkotással találkozik a néző, amely mély érzelmeket kelt, számvetésre ösztönöz, értelmes és átjárható világot mutat be.

Hogy miként zajlanak tovább az események? Nem akarom elárulni. Annyit összegzésként nyugodt lélekkel megállapíthatok, hogy a próbára tevő történet szép és mély mondanivalójú alkotásban bontakozik ki a néző előtt. Olyan élményt jelent, ami inkább felemel, mint kétségbe taszít, mert képes a nézőt a nagyon keskeny és vékony pallón átvezetni.”

- 65 éve írsz! Fantasztikus! Szeretettel gratulálok ehhez a csodás évfordulóhoz! Mondd, hogyan kezdődött? Mi volt az első írásod? Vers vagy próza?

- József Attila babonázott meg. Verseket írtam. 19 éves voltam, amikor megjelent az első versem. Aztán ez is ösztönzött, hogy az egyetem magyar irodalom-filozófia szakra sikerüljön a felvételim, hiszen József Attila is ezekre a szakokra járt és persze franciára, de oda már nem mertem követni, nem voltak ehhez alapjaim, hiszen én egyetemistaként is végig dolgoztam, reggel négykor keltem és újság kihordó voltam. Ma már ilyen foglalkozás nincs, mert nyomtatott sajtó is alig. Sok mindenfélét írtam, hogy pénzt keressek vele. Már egészen a kezdetektől újságcikkeket is írtam, mert 1975-ben megnyertem a Szépirodalmi Könyvkiadó jeligés regénypályázatát. A könyvem nagy siker volt, befogadott az irodalom világa.

 

Szakolczay István így ír írói munkásságodról:

 

„Van Magyarországnak egy fantasztikus írója, aki az igazság(ossá)gal kötelezte el magát. És az alapossággal. A valóság bármely részét hihetetlen alapossággal igyekszik felderíteni, és ha ezt akarja regényeiben megjeleníteni, az esetleg felderítetlen, vagy nem eléggé összeálló részek hiányosságait lelkiismeretesen kreatív írói képzelőerővel igyekszik a történet szempontjából odaillő történéssel, adattal pótolni. Mindezt mélységes humanizmussal, de főleg igazságérzettel. Így ismerhetjük meg József Attila életét és versei keletkezésének körülményeit okozati összefüggéseiben, küzdelmeit, örömeit, kínjait, stb. Fogadj szívedbe c. életregényéből.

Mindezek mögött sokéves, rengeteg munka van, mint ahogy a Jézus és Júdás aktája, a Csapataink harcban állnak, a Karcinóma vagy a híres-hírhedt Labancz Anna gyilkosság és korábbi regényei mögött is, melyek révén a legnagyobbak sorában (Marquez, Ken Follett, Szolzsenyicin, Böll, stb.) volna helye.

Asperján György olyan beleérzéssel, gördülékenyen és színesen ír, hogy az ember szinte jelen van, hallja, látja a történéseket, érzékeli a környezetet, és sajnálja a könyveit letenni, mert azoknak valódi mondanivalóik vannak, tanulni is lehet belőlük.”

 

- Hat dedikált könyvem nekem is van Tőled, amit ezúton is köszönök. A Megőrült kuvasz és más történetek; Karcinóma; A Jézus és Júdás aktája, a Talán, a Kiáltás a Mindenségbe és a Szonettek az ittmaradókért .

Letehetetlenek a könyveid, annyira olvasmányosak… Nagyon jó író vagy! Sok értékes könyvvel ajándékoztad meg olvasóidat:

Regények: Vészkijáratbejárat, Vetkőzzünk meztelenre! Rohanj velem! Végül is szenteltvíz, Vádak és gyónások, És mégsem mozog a Föld ,Fogadj szívedbe, A  Labancz Anna gyilkosság, Csapataink harcban állnak, Jézus és Júdás aktája, Karcinóma - Egy tüdőrákbeteg regénye, Megőrült kuvasz és más történetek

 

Versek :Mindenre készen, A Földre kirekesztve, Kiáltás a mindenségben, Talán, Szonettek az ittmaradókért

A verseid közül sok megjelent napilapokban, az Új Tükörben, a Kortársban.

 

VÉSZKIJÁRATBEJÁRAT

Borító tervezők: Gyárfás Gábor

Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó

Kiadás éve:1975

Kiadás helye: Budapest

Nyomda: Zrínyi Nyomda

Kötés típusa: egészvászon, kiadói borítóban

Terjedelem: 278 oldal

 

Ma még sajnálatosan kevéssé él a köztudatban, hogy az első munkás-karrier regény(eke)t Kassák Lajos írta meg az Egy ember életében és az Angyalföldben Karrierregényen ez esetben a Julien Sorel féle kísérletet értve, amikor a tehetséges, de körülményei szorításában vergődő fiatalember valamerre ki akar törni. Julien Sorel esetében (innen a regénycím is Stendhalnál: Vörös és fekete) ez még azt is jelentette, hogy valamilyen módon átbe-feljutni egy másik társadalmi osztályba: a polgárságéba. A kassáki modell az önéletrajzában is — de különösen az Angyalföld-ben — eleve más. Van persze bőven arra is példa (történelmi is, irodalmi is, de mai is), amikor a munkásgyerek tanult, kiemelkedett osztályából, egyszersmind el is árulta azt, mert nem csupán az életformáját tagadta meg, de szemléletét, osztályöntudatát is. Kassák — és Asperján György is, de erről még bővebben is lesz szó — azt az öntudatra ébredt munkást írta meg, aki szívós munkával, igen keserves küzdelem árán, állandó tanulással, önmaga tudatos építésével emelkedett ki a proletársorsból. Nem azért, hogy elhagyja, megtagadja azt, hanem éppen ezért, hogy értelmiségivé (Kassák esetében: művésszé) válva, most már egy más, magasabb szinten is folytathassa a küzdelmet minden munkás önmegvalósításáért, felemelkedéséért. Karrier ez is, de érthetően (céljaiban és eszközeiben is) különbözik Julien Sorelétől, noha annak története mindmáig felszabadító erővel; példaként hat a fiatal olvasókra. Mint ahogyan Asperján György kitűnő regényének a hősére: Cselák Gyulára is. S ha most, az elmondottak után valaki arra gondol, hogy Asperján György a stendhali-kassáki történetet fogalmazta újra, akkor nem értené meg a szerző szándékát. A hasonlóság mellett és azon túl egyszerűen arról van szó, hogy Cselák Gyuláéknak ma is erőfeszítéseket kell tenniük, ha ki akarják verekedni magukat a származásuk („törvénytelen gyerek” , aki állami intézetekben, nevelőszülőknél nő fel), körülményeik (munkásszállások, albérletek pl.) szigorú szorításából. Az idő, a társadalom, a körülmények döntő változását ma a karrierlehetőségek kitágulása, az út lényeges lerövidülése jelenti. Mire gondolunk itt? Julien Sorel csak úgy tanulhatott, válhatott pappá vagy katonatisztté, ha feladta eszméit. Tudjuk, hogy nem tette, inkább vérpadot választotta. Kassák autodidaktaként, hihetetlen önfegyelemmel és akaraterővel, de csaknem haláláig nyomorogva vált azzá, aki. Akiben viszont ma a tehetség és a szándék akaraterővel párosul, vállalja a munka melletti tanulás lemondásait, fáradalmait, az előtt csaknem minden pálya nyitva áll. A felszabadulás után értelmiségünk jelentős része így jutott diplomához — és jut ma is. De hogy ez milyen áldozatot, hallatlan lelki- és akaraterőt, a jellemnek és a léleknek milyen belső tartalékait is igényli, azt éppen Asperján György hősének útja példázza. Sok kritika szóvá teszi a regény napló formáját. (Cselák Gyula naplót vezet 17. és 18. éve között.) Ez Asperján György egyik talán legjobb megfigyelése és ötlete. Az tudniillik, hogy az akaraterő egyik legjobb próbája éppen az önismeret megszerzése. De hogyan szerezze meg azt a munkásszállásokon kallódó érzékeny gyerekember, akinek egyszerre kell megküzdenie a kamaszkor mindenkit próbára tevő belső viharaival, a rettenetes magányával, miközben meg kell ismerkednie a nem mindig épületes és léleknemesítő környezetével, ki kell védenie annak durva, megalázó támadásait is? Ha jól meggondoljuk, a naplóírást jó szívvel ajánlhatnánk minden kamasznak, mert a rendszeres írás amellett, hogy a valóságról szerzett ismereteket rögzíti, rendszerezi, egyben fegyelmezi magát az íróját is. Cselák Gyula naplója több is, mint egy „hátrányos helyzetű” , sérült lelkű kamasz egy évének e leltárjegyzéke. Értéke nem csupán az, hogy a sok lődörgő, jó dolgában világfájdalmas hős után végre egy valóban munkáshőssel gyarapodott irodalmunk. Ez is nagy érték, mert hisszük, hogy néhány év múlva a hetvenes évek pozitív hőseként emlegeti majd Cselák Gyulát irodalmi köztudatunk („pozitívabb” , mint Makra!). Asperján „lakkozás” nélkül, szociográfiai hitellel mutatja be a gyárak, de főleg a munkásszállások világát, amelyben Cselák Gyula tulajdonképpen öntudatára ébredt. Gondoljunk csak például a szexuális nyomorra és anarchiára, ami a regény lapjain feltárul! (Azon, hogy egy kamaszfiú a nőkről fantáziál, ma már csak a prűdök „botránkoznak” meg.) Cselák Gyula végül is felnőtté, férfivá is „avatódik” a regény utolsó lapjain — meghaladja azt a szintet, amit a szállókon átélt, látott. És akik ott maradtak?! Az alkoholhoz, az alkalmi kalandokhoz, a meccsekről való fecsegéshez, ultihoz menekülők? A regény hőse nem akar ilyenné válni, s keresi azokat a munkásokat, munkáshagyományokat, amelyek kisegítik, kiemelik ebből az életből. S itt a regény talán legszomorúbb figyelmeztetése: alig talál olyan embert, aki értelmes, emberi szóval a könyvek, az értelmes élet felé irányítaná. Ettől szenved a legjobban, ezért olyan gyötrelmes és hosszú Cselák Gyula útja. Erről szól a regény, ezért íródott meg. Hogy dokumentáljon és figyelmeztessen: rövidítsük le, enyhítsük a felnőtté érés kínjait, megaláztatásait, ha még jó ideig kiküszöbölni nem is tudjuk! Mert közhelyigazság ugyan, de attól még érvényes, hogy mindig az érzékenyebbek sérülnek meg hamarabb, ők heverik ki nehezebben. Az az ember, aki valamiben elkülönül a környezetétől, azt kiveti és „megmarja” az irigy és tehetetlen „nyáj” . Könnyebb valakit megsebezni, vagy kigúnyolni, mint elismerni, hogy értékesebb, több. Nem kevesebbet jelente­ne ez, mint feladni önzésünket, elismerni kisszerűségünket vagy éppen csak a lustaságunkat. Cselák Gyula pedig a maga tisztaságával, konok dacával, emberségével, eszme- és társkeresésével sorozatosan kihívja maga ellen a környezete dühödt irigykedését és értetlen, goromba gúnyát. Van egy embertípus (s ez minden munkahelyen, emberi közösségben feltalálható), amely mindent „hülyeségnek” tart, amit nem tud felfogni beszűkült elméjével, de mert ugyanakkor kisebbségi érzése is van, ezt agresszióval leplezi. Mindig az ostobaság támad, és a józanság, a humánum kénytelen riadtan védekezni. A felnőtt könnyedén ki tudja ezt védeni azzal, hogy „viselkedik” , a kamasz azonban tanácstalan és kiszolgáltatott, hiszen jószerivel még önmagát sem ismeri. Ebben a tétovaságban, tipródásban csak egy-egy bölcs és megértő felnőtt segíthet rajta tapintattal, emberséggel, okos szóval. A regény legszebb lapjai éppen azok, amelyeken Cselák Gyula és az öreg Váradi szaki egymásra találását írja le Asperján György. A munkásmozgalomban nevelkedett öreg munkás indítja el tulajdonképpen az emberré, felnőtté válás útján, amikor meghallgatja és bátorítja, tanulni küldi a fiút. Ezek a gesztusok és az Anna (osztálytársa az esti iskolán) iránt érzett reménytelen szerelem adják vissza és erősítik meg a hitét az emberben. Valóban van sok rendhagyó, az átlagtól elütő is ebben a nehéz sorsú fiúban. Asperján György könyve azonban így is vérbeli írót avat. Nem mentes az első kötetek hibájától: többet ír, mint amennyit mond. De olyan izgalmas életanyagot mutat be, oly sodró lendülettel, hogy olvasás közben eszünkbe se jutnak a fenntartásaink. Jelentős könyv ez, amelynek értéke messze túlnő a pályázat díján, amelyre készült. (Szépirodalmi, 1975.)

 Horpácsi Sándor  Palócföld 9. évf. 6. sz. (1975.)

 *

ROHANJ VELEM!

Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó

Oldalak száma:297

Kötés: kemény kötés

Kiadás éve:1980

 

Kohan Imre életének első tizenhárom esztendeje se volt könnyű; de a tizennegyedikben mintha kiszaladna a lába alól a föld. Nevelőapja meghal, a falusi házat, ahol otthonra lelt, lebontásra ítélik, nagyanyját megrokkant egészséggel szociális otthonba utalják, Pesten élő anyja pedig nem kíván és nem is tud gondoskodni róla. Imre egyik napról a másikra iskolaszanatóriumba kerül, idegenek közé. Itt éli át - felnagyítva és végletekbe hajlóan - a kamaszkor útkereső gyötrelmeit, lázadásait és szorongásait: a felnőtt társadalommal való szembehelyezkedést, az ébredő szexualitás szégyenletes kínját és gyönyörét. S közben hol lelkesülten, hol meg csalódottan a legizgalmasabb kérdésre keresi a választ: milyen ember ő, és milyen ember akar lenni? Asperján György első ifjúsági regénye hiteles híradás egy extrém helyzetű fiú megrázó kamaszkori konfliktusairól, s éppen azért, mert hiteles, általános érvényű mondanivalót hordoz a kamaszkort rendezettebb körülmények között átélő tizenéves olvasók s mindazok számára, akik nem felejtették el - vagy éppen elfelejtették - saját kamaszkori vívódásaikat.

A ROHANJ VELEM című könyv alapján egy 91 perces magyar játékfilm készült 1982-ben. A film is fellelhető regisztráció után az interneten... https://ok.ru/video/1545024572056

 *

CSAPATAINK HARCBAN ÁLLNAK

Kiadó: Digital Kiadó

Kiadás éve: 2006

Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés

Oldalszám: 584 oldal

A regényemnek 56 eseményei valójában csak keretet adnak, a könyv igazából az én kamasz-lelkemről, álmaimról, törekvéseimről szól. Butaság, hogy ezt írom, de megrázó, katarzis nyújtó olvasmány. Sokszor sírtam azon az ábrándos, a mocsokban és bűnökben is megőrződött tisztaságon, amely akkor jellemzett. Annyiszor írtam már: itthon nem becsülnek, tehát mégis okosabb lett volna 56-ban nekem is elmennem, és sokkal teljesebb, szebb és eredetibb életet élnem, mint ami jutott. Igaz, akkor talán utólag én is hazudtam volna 56-ról (mint annyian mások) és talán magamról. Kár ezen már keseregni, az idő nem fordítható vissza. Azt kell végig vinni, ami van, ami adatott.

 *

FOGADJ SZÍVEDBE

Kiadó: Aspy Stúdió Kiadó

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2005

Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés

Oldalszám: 787 oldal

Fogadj szívedbe címmel 2005-ben megjelent 800 oldalon József Attila tudományos igénnyel megírott életrajzi regénye. Nincs még egy magyar alkotó, akiről ilyen alapos szépirodalmi alkotás jelent volna meg, olyan szépirodalmi mű, amely minden kis részletében a József Attila-kutatás eredményeire támaszkodik. A regényt 16 éven keresztül írtam. Akkor a kézirat több kiadót is megjárt, de reménytelennek tartották a megjelenését, és biztosak voltak benne, hogy egy ilyen vastag könyvet senki nem vesz meg, és nem olvas el. Aztán mégis megjelent, és három kiadást ért meg, hetekig vezette az eladási csúcsot. Hálát adok istennek, hogy erőt és kitartást adott ennek a műnek a megalkotására.

 *

A  LABANCZ ANNA GYILKOSSÁG

Kiadó: Aspy Stúdió Kiadó

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2006

Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés

Oldalszám: 383 oldal

A Labancz Anna gyilkossága bárki számára letölthető a netről pdf formában . https://www.scribd.com/document/491041311/Asperjan-Gyorgy-A-Labancz-Anna-gyilkossag

 *

JÉZUS ÉS JÚDÁS AKTÁJA

Kiadó: ATTISZ Kiadó

Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés

Oldalszám: 888 oldal

MÉG MEGVÁSÁROLHATÓ 

 

Két évtizedig dolgoztam a Jézus és Júdás aktája című apokrif regényemen. Mindent igyekeztem elolvasni, ami az Újszövetséggel (és persze az Ószövetséggel), valamint a Jézusnak nevezett vándorprédikátor személyével kapcsolatos. Se írásos, se más dokumentum nem bizonyítja kétségbevonhatatlanul, hogy született egy olyan ember, aki Megváltóként jött volna ide, erre a bűnös földre. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a kor - a római és persze a zsidó társadalom - problémáival szemben keletkezett egy olyan mozgalom, amely azt ígérte, hogy Isten országa elközelg. Soha nem mondta sem az eszme atyja, sem bármelyik tanítványa, hogy már itt vagyon, csak azt, hogy elközelg. Ez az örökös ígéret tartotta a másra vágyó embereket életben, adott nekik bizalmat és hitet az emberi esendőséggel szemben. De az eszme köré gyorsan egyház szerveződött, és onnan kezdve elkezdődött a hit elkorcsosulása, előtérbe kerültek az emberi esendőségek, és persze a bűnök. A nagyon súlyos, végül megbélyegző és kirekesztő bűnök. Jézus születése mítosz lett, mint annyi más mítosz az emberi kultúrában. Szükségünk van halandóságunk tudatában valamire, ami mintha megmentene bennünket végességünk nyomasztó terhe alól. December 24-e, illetve a napforduló sokkal régebbi ünnep, mint a kereszténység. Mindenesetre alkalom arra, hogy a családok összejöjjenek és úgy tegyenek, mintha feltétel nélkül szeretnék egymást. Mert a hétköznapokat az ünnepekbe is bevisszük magunkkal, és így van ez rendjén. Az ember, miként társadalma változik, fejlődik. A régi misztikus hit oda, karácsony az ajándékozás ünnepe lett.

 

Folytatjuk.

**************************************************

 11. VERSEKBEN - Ó TERMÉSZET, MÍLY CSODÁS VAGY! 

 
Szőcs Éva: Őszi Alkony
 
Őszi alkony szívembe lopta magát, 
szinte érzem illanni a virágok illatát.
Széna serceg, szekér nyikorog, 
valahol távol egy madár, dalba fog. 
 

Az ég alja tűzpiros, bíbor ruhát vett,
csillagvirág szirmával szórta meg.
Roppan az ág, valami meglapult,
suttogó bokor menedéket nyújt. 
 
Erdő mélyén bagoly huhogott, 
farkas-koma sunyin rámosolygott.
Fa törzsén egy medve bólogat,
azt reméli, mézes tarsolyt kap.
 
Amott köröz egy nagy sas madár, 
mintha a szélt szárnyán hordaná.
Ég felé pillant az őzike, 
majd egy kecses ugrással tűnik a messzibe.
 
Valahol távol harang hangja szól,
szép lassan az égre felkúszik a Hold.
Mély csend borul a távoli tájra,
szentjánosbogarak jó éjszakát kívánnak .
 

……………….

 

Kovács Tibor: Őszidő

 

Megérkezett hát, mint minden évben,

nyárpalástját sutba dobva,

hogy (ki)kössenek-, akár hajók a révben,

színt és formát bontva,

alkut a természettel-, ha majd újraéled.

 

Megérkezett, szórja kifakult aranyát

ágvégek versenyét keltve,

hullt a millió levél,

csak egyre hullt alá a tőről, s az, aki nevelte,

engedett, mint  anyja a felnőtt kamaszát.

 

Úgy vetkeznek föntről alá, mint az ember,

a nyír az akác a platán, 

s mire lemeztelenkednek, kopog a december,

s a dérruhát öltő katonák

évet ismételve, csupaszon feléd integetnek.

 

Kaposvár, 2020. októbere

……..................…..

 

Dáma Lovag Nagy Cynthia: Jegenye /A két jegenye/

Jaj, de hajlik már a jegenye,

a szél fújja leveleit messzire

hatalmas ágát letörte,

fájdalmában zúg is most könnyezve.

Mint két óriás álltak ott a dombtetőn,

meghajolva a hatalmas viharok előtt.

Aj, de szép is volt nyár estéken, számláltuk a csillagokat a tövében ücsörögve

s elaludtunk búgásától egymás ölébe,

zene volt e csodás hang a fülünknek, megnyugtatta testünket és lelkünket.

Télen hóból volt a süvegük,

s hajbókoltak nekünk, mi mosolyogva integettünk, hisz nekünk zizegett levelük.

Haj, de jó nektek ott fenn ,latjátok a naplementét, eget és földet, a kikelő fiókákat, s az aranyló búzamezőt.

Aztán egy fagyos reggel arra ébredtünk fel, eltűnt az egyik Jegenye!!

Kegyetlen az élet, ez az ember műve!

Azóta árván, egymagában siratja testvére, és most a szél az Ő ágát is kegyetlenül letörte!!

Fájdalmasan jajong, hajlong a messzeségbe, nem segít már Ő rajta senki se!

*

Felhők
 
Felhők, felhők bárány felhők
kézen fogva futnak ,
ahogy az éveink is gyorsan elszaladnak.
Miért cipeli az öröm a bánatot a hátán?
Miért nem örülhet szívünk felhőtlenül
némán?
 

Miért sarjadzik aggódás
a szeretet nyomán?
Miért születünk, miért szenvedünk,
ha egyszer úgyis eltűnünk,
s nem marad más csak az emlékünk !
 
De én még itt vagyok, s nézlek...
szívem minden szeretetével ölellek
s érezlek...
Mintha milliónyi aprócska csillagocska
ragyogna szemeid íriszébe,
mely különleges fényt
tükröz a tekintetedbe …
 
Te megérzed lelkem zűrzavarát,
ahogy néznek téged szemeim
a könnyfátyolon át...
Arcomról lecsorgó könnycseppet
felfogja forró szád,
Így szeress, szoríts magadhoz
s már nem is fáj annyira az elmúlás....

……………..

Szilágyi Anita: Fehér vitorla

Csendesen csobogó a Balaton hulláma,
Partot pásztázza egy fehér vitorla,
Szíve hölgyét keresi talán,
Kivel ringatózna vízfelszín lágy fodrán,
 
Mólóhoz közel vadkacsapár úszkál,
Fent a légen sirály köröz, kecsesen szálldogál,

Gácsérpár kedvesen lebeg egymás mellett,
Látszik finom mozgásukról, él bennük szeretet,
 
Badacsony hegyláncai északról hívogatnak,
Csúcsai csaknem a horizontig nyúlnak,
Vízfelszínről friss párát lenget a szellő,
Látvány elvarázsol, a táj kristálytisztán kéklő,
 
Békésen libegő vitorlást keresi szemem,
Régmúlt idők szép szerelmét felidézem,
Újra boldog vagyok rövid pillanatra,
Vagy csak a végtelen azúrtenger hatására,
 
Határtalan, felhőtlen, türkiz ég,
Minden olyan derűs, nincs szürkeség,
Lassan sétálok végig a mólónál,
Zajos lelkem csitulva hintázik a zátonynál.

 ……………..

 Nagy Vendel: Eljött az ősz
 
Eljött az ősz,
újra itt van,
hozott hűs leheletet,
komor fellegeket,
a vén platánfa ága
meztelenre vetkezett.

Rozsdabarna rongy ruháját
morcosan sarokba dobta,
kergetődző szélfiakkal
egy kupacba hordta.
Dideregve várja
a ragyogó telet,
hófehér meleg sállal,
hófödte fehér bundával
felöltöztetheted.
Pincék mélyén szunnyad
a tüzes újbor,
ihletet ád olykor,
költő indul messzire
a régi platánsoron.
Gallérja felhajtva
két szárnya behúzva,
verseskönyvet takar
kopott kabátujja.
 
2018. november 06.

**************************************************

 12. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL  

 

Véghelyi József: Halottak napján

Novembert 1-je Mindenszentek napja, 2-a Halottak napja. Mindkét nap a halottakra való megemlékezésről szól. Szokás ilyenkor a sírokat még előtte rendbe tenni, hogy elsején és másodikán rendezett körülmények között gyertyát, mécsest gyújtsunk. és elhelyezhessük az emlékezés virágcsokrait. Kultúránk része, hogy az év egy napján megemlékezzünk azokról, akik már nem lehetnek velünk.
Halottak napján legtöbb embernek van egy  helye, amelyet felkeres.  Ha nem kereshető fel valamilyen oknál fogva, akkor a lelkében található emlékek hívnak elő olyan érzés, amely azt helyettesítheti. Kegyeletből indíttatva igyekszünk szeretteink, barátaink sírjára tenni az emlékezés gyertyáit. Különösen fájdalmas közvetlen hozzátartozóink elvesztése…

*

Az autó motorjának monoton hangja töri meg a nagy csendet.  A jármű lassít, index balra....s kanyar után már a vezetőjének is kicsit hevesebben zakatol ott bent az a kis motor.. A dombok mögött ott lélegzik az a kis város, ahol született. A fák , mintha vitorlások lennének, úgy suhannak el az úttest két oldalán.. Az útra néhány falevelet söpör  a szél. Szép ez az ősz, ez a november közeli nappal... Még ezer színben pompáznak az erdők, és a hulló falevelek  jelzik az éjszaka hűvös leheletét. A sírokra ültetett krizantémok illata jelzi már, hogy ünnep közeledik.
 

Véghelyi József

  Lassan a csomagtartóban is készülődnek a gyertyák, s a virágok is érzik, hogy hamarosan friss levegőhöz jutnak.. Aszfaltos, kopott , töredezett úton meg - meg döccen az autó, de már csak pár méter és végre látható lesz a nagy platánfa... A temető kapuja tárva van, s már messziről érezni a égő gyertyák illatát... Előkerül a krizantémcsokor, a gyertyák, s mécsesek is a kicsit remegő kezekben pihennek. Pár lépés csupán, s az asszony, aki a virágcsokrokat hozta, ráhajol a kőbe vésett nevekre, s ajkával érinti a hideg márványt. Meggyújtja a gyertyákat, s a mécseseket. A virágcsokrokat még hosszú percekig rendezgeti. Áll szótlanul... Tekintetével végig simogatja a földet, ami befedi a szeretteit. Az érzéketlen hideg kő mint valamiféle bástya ügyel arra, hogy a földi hamvakat senki és semmi ne háborgassa.
E sírban nyugszanak felmenői: édesapja és édesanyja.
 A makrancos őszi szél a platánfához szalad , s megrázogatja a leveleket, s néhányat a földre pottyant. Az asszony kabátjába is belekapaszkodik, s gyertya lángját is meglebbenti... Belemarkol a ruhájába, durcásan , mintegy parancsolóan. A fázósan húzza össze magán a kabátot, keze a gombokhoz ér, majd elhomályosul a szeme, mert eszébe jut egy hang, egy mondat. Istenem, de régen hallotta már...: " Kislányom gombold be a kabátodat, mert megfázol... "
Igen, a szülők ilyenek. Nem is tudnának mások lenni.  Ösztönük parancsolja azt, hogy az utódokról való gondoskodás mindent felül írjon. Az eltávozott anya, apa szelleme a gyerekeket életük végéig elkíséri.
A kegyetlen elmúlás mindig kiszakít az emberből egy darabot, s annak a helye örökre fájó űrt okoz testben, lélekben egyaránt.
A temetőben magára marad a gyászoló. Emlékeiből előtör az eltávozottak  arca, mozdulatai, és az örök aggódó szeretet megannyi jele,  amelyet a szüleitől kapott. S most itt áll a szülők sírjánál. Ezek a pillanatok nem a szavak ideje, a szó már nem segít.
A gondolatokat a hála és a szerető emlékezet tölti ki.
Persze tudja az ember, hogy előbb-utóbb mindenkinek ez lesz a sorsa, és mégis nehéz, sokszor elfogadhatatlan szembenézni a könyörtelen valósággal: anya, apa nincs többé.
Hogyan lehetséges az, hogy mellettem voltak eddigi életem során, és most soha többé nem lehetek velük együtt? Kihez fordulhatok bizalommal ezek után, kik lesznek azok
akik olyan odaadással , és szeretettel fordulnak felém, ahogy Ők tették?
 
Megannyi kérdés és nincs rá válasz. Azt tarják, hogy az idő mindent begyógyít…! Ám ez csak részben igaz. A pótolhatatlan veszteség örökre belénk ég. Életünk végéig hordozzuk szeretteink elvesztését.
Akinek gyermeke van, annak megadatik, hogy az utódainak is olyan életet biztosítson, mint amilyent ő maga kapott a sírban nyugvó szüleitől.
Az élet így gondoskodik arról, hogy akik életük során annyi minden jót kaptak, most visszaadhatják utódjaiknak.
Így lesz kerek a világ!

 *

A hanyatló őszi Nap erőlködik még egy kicsit, ám meleget már nem ad, helyét átadja a
temetőre leereszkedő szürke lepelnek. A hideg szellő táncot jártat az egyre erősebb fényű gyertyákkal, amelyek átveszik uralmukat a halványan pislákoló csillagok felett.
Halottak napja van: az emlékezés és a tisztelet ideje
 
Szekszárd, 2023.09.20

**************************************************

 13. BEMUTATJUK RELL KATA MŰVÉSZETÉT 

 
Bemutatkozás.

Rell Kata (Rell Jakabné, Ament Katalin) vagyok. Textilképeket készítek, és verseket írok. Diósberényben születtem, de az élet Szekszárdra sodort. Itt élek már 50 éve. Itt érettségiztem a Közgazdasági Technikumban és családom, munkám is ide kötött. Sok egyéb elfoglaltságom mellett is mindig szerettem valamit kreálni, alkotni. Kötöttem, horgoltam, hímeztem, varrtam. A rajzolás, festés nem volt jellemző

rám. 

Nyugdíjas

Rell Kata

 koromban ért utol a késztetés, hogy textilképeket készítsek. 2004-ben készült el az első alkotásom, mi az Éjszaka címet viseli. Ez egy 140x55 cm-es kép, amit egy 2005-ben meghirdetett kiállításon bemutattam. (Jeligével, név nélkül.) A közönség szavazatai alapján megkaptam a fődíjat. Úgy hiszem, hogy az új stílust díjazták, hisz ilyet még nem láttak. Nem foltvarrás, hanem valami más. A fantáziám és a kép igénye szerint a textildarabokat varrom egymásra. Használok gyöngyöt, flittert, miegymást. A munkáimat kézzel, géppel és kicsit a szívemmel varrom. Igazából az elhasznált textíliákat újra hasznosítom.
„Az eldobott rongy, gönc egy új életre kél, ha kezembe simul, dúdolgat, mesél.” (Részlet a Metamorfózis c. versemből)
Tehát egy új, egyéni stílust alakítottam ki. Nem ismerek senkit, aki e stílus szerint dolgozik. Amikor munkálkodom: kikapcsolódok.
„Mesélek és játszom, nincs szabály vagy képlet. Úr a fantázia és nem állít féket.” (Részlet a Mesélek c. versemből)
Az első közös kiállítás óta, (ahol díjazták munkámat) már sok év telt el, és én még nagyobb hévvel kreálok, játszom, mint akkor. Formálom, alakítom stílusomat. Csiszolgatom, tanulok, hisz lelkem mindig követelőzik, hogy még szebbre, szárnyalóbbra, kifejezőbbre alkossam textilképeimet.
Az első (2005-ös) közös kiállítás óta már sok önálló kiállításom volt. Tagja vagyok a BÁRKA Művészeti Szalonnak, ahol számtalan közös kiállításon vettem részt.
Pár mondatot arról is kell szólnom, hogy a textilképek mellett (vagy egy időben) verseket is írok. Tehát nem csak a „rongyaimmal”, hanem a szavakkal is „játszadozom”.
Akinek igénye van egy kis csendre, harmóniára, nézze meg textilképeimet és olvassa el verseimet. Ígérem, hogy a lelkébe egy csepp fényt, nyugalmat varázsolok.
 
Kata weblapjának elérhetősége: www.rellkata.hu
e-mail címe: rellkata@gmail.com

Tanyasor

Őszi fények

Téli csend őrei

*

Rell Kata: Csak a fényt keresem

**************************************************

 14. KORUNK NOVELLÁI 

     

Márkus Katalin: Megsárgult fényképek

/ Átírt, bővített változat /

 
Egész délelőtt esett az eső, és a kedvem is éppen olyan borús volt, mint az idő. Egyedül voltam otthon, hiányoztak a rég, vagy alig pár éve elhunyt szeretteim. Hogy egy kicsit vigasztalódjak, ebéd után elővettem az egyik ősrégi megfakult papírdobozt, benne a sok-sok megsárgult fényképpel.

*

Apai öregapám fiatalkori képét sokáig nézegettem, miközben megpróbáltam felidézni a tőle sokszor hallott történeteket.
A fényképen egy jóvágású, ünneplőbe öltözött, fekete hajú fiatalember néz, kicsit csodálkozó tekintettel a fotográfus masinájába. Azt már tőle tudom, hogy akkor volt tizenkilenc éves, és alig pár hét múlva, már az Első Világháború egyik frontján lövöldözött az ellenségre. Ahogy mondta, nagy kedve nem volt hozzá, de a parancsot nem lehetett megtagadni, mert akkor főbe lőtték volna. Szerencséjére, Doberdónál hamar megsebesült, meglőtték a bal kézfejét, amit csak kitartó makacsságának köszönhetően, nem amputáltak. Az orvos meg is írta öregapámról a rövid jelentést, hogy a makacs parasztgyerek nem engedte levágni szétlőtt kezét, 

harcolni alkalmatlan, hazaküldi…

Márkus Kata

Végül is szerencséje lett, a seb begyógyult, de a szétlőtt ínszalagok miatt, ujjai olyanok lettek, mint az össze-visszatekergő fagyökerek. Gyerekként sokszor megkértük, hogy hajlítgassa ki ujjait, amelyek egymásba voltak fonódva. Olyankor mindig elmesélte sebesülésének történetét. Később, ha valamilyen neves esemény miatt közös fotózásra összeállt a családunk, papa mindig úgy igazította megroncsolt kezét, hogy majd az “utókor is meglássa”…

*

Egy másik megsárgult fényképen, alig tizenöt éves apám néz vidáman mosolyogva a fotográfus masinájába. Az elbeszélésekből tudom, a mosolygásból nemsokára keserves sírás lett, mert hamarosan elvitték leventének.
Mire feleszmélt, már Németországba pöfögött vele, és sorstársaival a vonat. Apámat falubeli jó barátjával együtt, nem harcolni képezték, hanem egy német paraszt ember gazdaságába irányították dolgozni. A gazda hasonszőrű fiai a fronton harcoltak. Apámékat kárpótlásul kapta…
Ahogy mesélte, a gazda még csak-csak elfogadta őket, mert kellett neki a dolgos kéz, de a felesége, Ő bizony nem. Még enni sem adott nekik tisztességesen, így amikor nem látta, a disznók moslékából ették ki a krumplit. Ilyen körülmények között töltötte be a tizenhatodik életévét.
A háború végén amerikai fogságba került, és végig hurcolták fél Európán, mire hazatérhetett. Sajnos, itthon nem kenyérrel és borral fogadták az amerikai fogságból hazatérteket… 

*

A fényképek között rátaláltam egy szintén megsárgult képre, amelyiken anyám néz kisírt szemekkel a fotográfus masinájába. Eszembe jutott a fénykép története, amit még Ő mesélt el nekem. Tizenöt éves volt amikor szülei, nagyszülei kuláklistára kerültek. Nem, nem voltak ők gazdagok, csak szorgalmas paraszt emberek, akik, a megtakarított pénzükből hol egy kis darab földet, hol egy darab erdőt vettek. Bár ne tették volna! Amikor listázták az embereket, pár hold földdel volt több nagyszüleinek a megengedettnél.  Természetesen mindet elvették tőlük, sőt pénzbüntetést is kellett fizetniük. Így történt, hogy az én tizenöt éves anyám a nővérével elindult pénzt keresni az egyik Pest környéki állami gazdaságba. Egy hatalmas disznótelepen kaptak munkát.  Reggeltől estig etették a disznókat, takarították az ólakat. Nagyon puritán körülmények között laktak, még a derékig érő haját is le kellett vágatnia, amit keservesen siratott. Nővére biztatására készült a fénykép, hogy meg legyen örökítve a "nagy" esemény... 
 
Még sokáig keresgéltem a dobozban felmenőim fényképeit. Így találtam rá anyai öreganyám menyasszonyi képére, akinek szemei bizony nem a boldogságtól ragyogtak. Tizenhat évesen nem volt beleszólása, férjhez adták a szülei az általuk választott fiatalemberhez. Házasságuk jó sokáig, hatvan évig tartott, hogy boldogok voltak-e azt nem tudom, egyszer öreganyámat megkérdeztem amire csak annyit mondott, hogy összeszoktak. Biztos így lehetett, mert öregapám halála után hamarosan Ő is elment…
Előkerültek még nagy-nagynénéim szigorú nézésű, apácaruhás képei. A család mindkét ágáról többen is voltak apácák. Közülük egyik, az ausztriai Mariazell-ben szolgált, és egyszer apai öreganyám egy másik rokonnal, vonattal elutazott hozzá látogatóba. Jó párszor fel is emlegette a hosszú, több napig tartó utazását. Gyerekként el sem akartuk hinni, hogy arrafelé a hegyeken még nyáron is hósipka van. Ha jól tudom ez volt neki az első, és egyben az utolsó alkalom, hogy hosszabb időre elhagyta a falut…

*

A fényképek nézegetése, és a hozzájuk tartozó emlékek felidézése közben elrepült az idő. Észre sem vettem, hogy már a délután is vége felé járt.
Amikor a fényképes dobozt visszatettem a helyére, elhatároztam, pár történetet dióhéjban leírok. Öregapám szavával élve, hogy az “utókor” is tudjon róla.
 
2023.

  *

Márkus Katalin: Kóbor kutya

 

Semmit sem értve, reszketve ült egy sarokban,

nézte amikor becsukták a ház ajtaját,

kirúgták, hiába futott vissza azonnal,

szokatlan volt neki, e durva bántalmazás.

 

Fájdalom és szomorúság bujkált szemében,

mit csinálhatott rosszul, hisz nem járt tilosban,

most nem jött gazdája, sétálni az estében,

hogy mellette ugráljon, vidáman trappolva. 

 

Jaj, szegény kutya! Gazdája álma már örök,

fiának nem kellett, így került ki az útra,

nem lesz több finom falat, simogatás, öröm,

lesz majd sok éhezés, kopott szőrét szél fújja.

 

Bizony érthetetlen a fiú gonoszsága.

Miért tette, bánat szőtte tán gondolatát?

Hisz a kiskutya volt egykor kedvenc pajtása,

"Nem volt számára egy zug a gazda udvarán"

 

Hosszú, és félelmetes volt az éjszakája,

hajnali harmattól fázott, szőre csatakos,

szomszéd néni könnyezett, mikor őt meglátta,

nála otthonra lelt, szőre fénylik, nem vacog.

2023.

 

Idézet: Arany János Háziurasság című verséből.   

**************************************************

 15. KÁLMÁN ÁGNES : JÉGBE ZÁRT SZERELEM 

     

Részletek a regényből

 
91
 
Vége?  
 
Az új felbukkanó férfi állandóan hívogatta. Mindenáron találkozni akart a nővel. Hiába zárta le vele, és mondta meg neki ne keresse, mert nem tudja őt elfogadni és szeretni. Egyet szeret, de azt élete végéig. Mégsem hagyta békén. Végül a nő letiltotta mindenünnen, mert elege lett a rámenőségéből. De annyit azért megtudott tőle, hogy csak a szex miatt akarta őt. Na, azt már nem! Gondolta a nő magában. Elege lett a férfiakból. Hát mit képzelnek ezek? Minek nézik a nőket? Hányni kell tőlük. Elég volt! Inkább leéli az életét egyedül. A boldogsága nem függ senkitől. Magában is megtalálja. Magában is boldog lehet, és tiszta szívvel örülhet az életnek. Nem kell hozzá senki. Így csak magára van gondja és nem kell másokat kiszolgálnia. Egész életében mást sem tett csak szolgált, mégse nézték semmibe sem. A volt férje sem. Természetesnek vette, hogy a nő húzta az igát a munkahelyen, otthon tisztaságtól ragyogott a lakás és gyönyörű volt a kert. Mindent ő csinált. Addig, amíg a másik evett és heverészett.
Eldöntötte, hogy egyedül éli le az életét. Nyugalomban teltek a napok. Régóta nem érzett ilyen nyugalmat a lelkében. Elfoglalta magát az írásaival és a házkörüli teendőivel. A barátaival tartotta a kapcsolatot és jóízűeket beszélgettek és nevettek.
Végre hat év után újra élt. Visszatalált önmagához. Felszabadult volt és érezte a szabadság végtelen erejét. Csodálatos helyen élt. A természet közelsége gyógyította a szív sebeit. Már nem érezte a férfi hiányát. Egyszerűen csak örült az életnek és élvezte, hogy újra él és tág tüdővel szívja mellébe a szabadság friss illatát.
Egy hónap telt el így. Közben a ház belső helyiségeit újra festette, hiszen három éve költözött és azóta nem volt festve. A fehér falakon most sem változtatott, csak a berendezésen. Csodálatos lett így a lakás. Boldog volt. A kertet is rendbe tette. Tavaszi színpompában nyílottak a virágok. Elég sok virágot ültetett. Minden évben kapott hagymákat és cserjéket. Legalább ötven féle virág nyiladozott 

sorban tavasztól őszig fokozatosan. Egyik elvirágzott, nyitott 

a másik.

Kálmán Ágnes

Éppen pihenőt rendelt magának, mert előtte való nap 

mindennel végzett, és nagyon elfáradt a hét hajtásában.
Amikor felébredt látta, hogy a férfi kétszer is hívta. Mindig 

levette a telefonnak a hangját, amikor aludt a szíve miatt. Ha 

hirtelen ébredt, akkor a ritmuszavar fokozódott. Többször 

került kórházba emiatt. Így megtanulta és a családja is, ha alszik

 nem szabad felébreszteni semmivel, mert veszélyes az életére.
Azt hitte nem lát jól még félig álmosan nem hitt a szemének, 

hogy hívta a férfi egy hónap után. Nagyon ideges lett. Remegett 

a gyomra. Akkor jött rá, hogy nyugodtabb a férfi nélkül.
 
92
A szerelem a lelkében szunnyadt, már nem volt meg a kezdeti hév. Nem is akarta. Két évébe került mikorra meg tudott bocsátani a férfinak. Mikor két év után meglátogatta a férfi akkor is idegességet érzett. Idegesítette, hogy ott volt nála.  Felzaklatta, úgy, ahogy most is a hívása. Ez már nem szerelmes izgalom volt. Az idegfeszültséggel tiltakozott minden idegszála a férfi ellen, mert oly sok rosszat tett vele. Ő többet érdemel annál, mint amit a férfi adott neki érzelmileg hat éven keresztül. Nem becsülte meg és nem tisztelte. Mindig az utolsó helyen állt a férfinál, mert minden fontosabb volt, mint a nő. Nem érdemelte meg a nőt. Bőven nem.
Aztán lenyugtatta magát. Ez jel volt Istentől, hogy nem kell beszélnie vele, azért alakult úgy, hogy akkor hívta, amikor aludt.
Azután a férfi nem kereste se aznap, se másnap. Elhatározta, hogy ha, hívja a férfi, többé nem veszi fel a telefont neki. Végleg lezárta vele egy hónapja, akkor maradjon is úgy, hiába hívja a férfi nem fog felelni neki.
Még két napig feszültséget érzett, de lassan visszazökkent a megszokott kerékvágásba. Élte az életét és tervezte a jövőt. Volt még, amit meg akart csinálni a házon. Csinosítgatta az otthonát és a kertet. A versek is folyamatosan születtek, amiért nagyon hálás volt Istennek, hogy ily tehetséget adott neki. Az írás tehetségét. 
Újra elöntötte a jóleső nyugalom, amit egy hónapja érzett egyfolytában. Ez olyan finom volt, hogy többet ért minden rosszul működő szerelmi kapcsolatnál.
És végül is ideje, hogy csak magára gondoljon és magát kényeztesse minden jóval. Újra boldog volt. Elégedettség ömlött szét benne, mi nagyon jól eső érzéssel töltötte el.
Aztán ahogy teletek a napok úgy érezte, hogy hiányzik valami az életéből. Nem a férfi hiányzott, hanem a szerelem és az ezzel járó boldogság. Szeretni és szeretetet kapni. Olyan régen ölelte már valaki tiszta szívből, hogy az idejét sem tudta csak a szívében maradt meg az érzése milyen jó is volt. Azt nem lehet elfelejteni. A férfi nem hiányzott neki, legalábbis próbálta elnyomni a néha feltörő érzést. Hiszen az igaz szerelem nem múlik el, örökre szól, a lélek őrzi az érzést. Néha elviselhetetlenül tud fájni. Nem akart többet szenvedni. Ezért nyomta el. De érezte a lelke tiltakozik és feszíti a mellkasát az érzés és kitörni készül. Meddig tud ellenállni? Nem tudta, csak tiltakozott ellene, de a lelke is az elnyomott érzés ellen. Nem tudta, hogy mit tegyen. Hogyan döntsön, ha újra hívja a férfi, mert abban biztos volt még fogja keresni.
Amit érzett beigazolódott. Egy hét múlva megcsörrent a telefon. A nő éppen a barátnőjénél volt, így nagyon visszafogottan tudott beszélni vele. Kiment az utcára, hogy nyugodtabban tudjanak beszélni.
 
93
A nőt meglepte a férfi váratlan hívása. Ha otthon lett volna, talán fel sem veszi neki a telefont. Utólag már tudta hiba volt felvennie.
A férfi hangja visszafogott volt. Próbált a nő kedvében járni. Elmondta, hogy szereti és meg akarja látogatni.
- Ha találkozunk, megbeszéljük, hogyan legyen tovább.- mondta a férfi.
- Nekünk nincs jövőnk!- felelt a nő. Ott van a testvéred, a beteg fiad, én meg nem költözöm hozzátok. Nem az én feladatom őket gondozni.
Én lezártam veled öt hete és tartom magam ahhoz.
- A fiamat kihoztam a kórházból, de csak két napig bírtam vele. Megtámadott. Éjjel nem aludtunk. Olyan agresszív volt, hogy le kellett nyomnom a földre. Visszavittem. Nem engedik ki többet, mert veszélyes, magára és a környezetére is.
A bátyám meg betegebb lett, negyven kiló, hiába etetem, de mindennap iszik, nem bírja ital nélkül. Alkoholista. Tönkre tette magát az évtizedek alatt, pedig jobb ember, mint én, de nem tud ellenállni az italnak.
- Látod! Most magad mondtad el, hogy nincs jövőnk. Éld a bátyád életét, hiszen anyád is lelkedre kötötte, mielőtt meghalt, viseld gondját neki.
A nő elköszönt a férfitól.
- Hívhatlak még?- kérdezte a férfi. A nő hallotta még a szófoszlányokat, de nem akart válaszolni és letette a telefont.
Este hívta a férfi. Ittas volt. Ilyenkor nem volt gát az érzések visszafojtásában, ilyenkor előtörtek az igazi érzései és kimutatta mennyire szereti a nőt. Nem volt részeg, csak viccesebb hangulatban volt.
Elmondta mennyire nagyon nehéz volt neki ez az öt hét. Hogy számolgatta a napokat, eltelt egy, három nap, egy hét. Hogy mennyire várta, hogy a nő felhívja, hogy nem haragaszik rá és megbocsát neki, de a nő nem hívta. Teljesen maga alatt volt heteken át. Aztán egy órán keresztül azt hallgatta a nő, hogy minden percben azt mondja a férfi sze.ret.lek, sze.ret.lek! Itt vagy a szívemben!
Egy óra múlva elköszöntek egymástól, már későre járt és a nő befejezte vele a beszélgetést. Arra gondolt, hogy miért csak akkor szereti és mutatja ki a férfi, amikor ittas, és reggelre elfelejti.
Aztán napokig nem hívta a nőt. A nő érzései között tétovázott. Fellejen e neki, ha hívja, vagy nem. A férfinál pillanatnyi fellángolások voltak, ami nem vitte előrébb a kapcsolatukat, mert elköteleződni nem akart. Nem akart a nőhöz költözni, mert a bátyja volt az állandó kifogása. De közben bejárta Olaszországot a fiainál tett látogatást. Odavolt egy hónapig, akkor nem számított, hogy magára hagyta a bátyját, akkor nem érdekelte, csak az, hogy Ő jól érezze magát és a nővel sem törődött, mert egyszer sem hívta.
 
94
Na, itt a pont a végén gondolta a nő, amikor megtudta. Mégsem a bátyja az akadály, hanem az, hogy nem akar itt nálam, velem élni. Ez eldöntötte a nőben forgó gondolatok menetét. Vége! Lezárom vele és többé nem beszélek vele. Ebből elég volt! Hát mi vagyok én, hogy csak úgy elő lehet rángatni, mikor néha hiányzom neki.
Aztán megint egy hosszú szünet következett. Hetekig nem válaszolt a férfi hívására.
Belül nyugtalanságot érzett egy idő után és úgy érezte, hogy felszínre akar törni az érzés, amit elfojt. A mellkasában érezte szétfeszíti az érzés a férfi hiánya és az szerelem, amiről nem akart tudomást venni.
Felvette a telefont, de a férfiból csak bántások jöttek.
- El vettél tőlem hat évet. Hazudtál nekem, hogy egyidősök vagyunk, de négy évvel idősebb vagy.
Ez nem volt igaz, mert tudta hány éves a nő, még a bemutatkozásnál megmondta a férfinak.
- Bolond vagy, álmokban élsz a szerelemmel, nem is lehet ennyire szeretni, mint Te szeretsz. Hagyjál nekem békén! – dőltek a szavak a férfiból.
A nő alig tudott valamit felelni rá, olyan hirtelen jött a hívás is és a hetek várakozása után a bántó szavak.
Azt hitte, hogy majd kedves lesz a férfi és azért hívja, mert hiányzik neki, de nem így történt.
A nő miután letette a telefont írt a férfinak. Megírta az igazságot, hogy, aki szereti igazán a másikat, annak nem számít hány éves. Különben is már megmondta az elején mikor megismerkedtek. Meg aztán normális ember nem bánik így, mint a férfi a nővel, ha szereti. Inkább vagyok bolond nő, aki szerelmes, mint gyáva férfi, aki nem meri megélni a boldogságot, folytatta tovább a nő az írást. Leírta még, hogy többé nem találkoznak ebben az életben. Élje az életét és legyen boldog.
Azután letiltotta a közösségi oldalról, a telefonhívásról és sms-ről a férfit.
Újra teltek a hetek. A nő lenyugodott és beletörődött abba, hogy köztük többet nem lesz semmi. Úgy gondolta ideje ebből a körforgásból kikeveredni, mert nem jutnak sehová és csak körbe - körbe járnak. Ha Isten is úgy akarja esélyt ad magának a boldogságra. Megérdemli, hogy boldog legyen, olyan férfival, aki úgy tudja elfogadni, ahogy van, és tiszta szívvel szereti. Közösségi oldalon, naponta több férfi is bejelölte ismerkedés céljából, de egy sem volt a nő esete. Olyanra vágyott, aki jól néz ki, kedves és tiszteli őt. De olyan nem akadt. Beleutált az ismerkedésbe.
Megkérdezte magától. Miért kell nekem más férfival ismerkednem, mikor nem tudnék mást szeretni, még az érintését sem tudnám elviselni.
 
95
Ezért, aki bejelölte rögtön törölte. Befejezte az ismerkedést. Csak a párja ölelésére vágyott, mert az volt a lelkének édes.
Egy férfi volt csak kitartó, aki bele szeretett a nőbe, az lerázhatatlanul nyomult rá. Írogatott a nőnek, de a nő nem felelt. Már két hónapja megmondta neki, hogy nem lesz köztük semmi és találjon mást. Nem akarta megérteni. Egyszer felvette neki a nő a telefont, akkor sem az érdekelte, hogy a nő, hogy van, hanem a saját bajáról beszélt. Két perc után a nő megunta és letette a telefont. Azután semmire nem válaszolt neki.
Ezzel be is fejezte más férfiakkal az ismerkedést.
Teltek a napok, hetek. Napok óta idegességet érzett.
Mi következik vajon, hogy ilyen ideges vagyok?- kérdezte magától.
Érezte, hogy nem a saját idegességét érzi, hanem a férfiét. Nincs tán, valami baja?-tette fel a kérdést félhangosan magának.
Az idegesség már olyan elviselhetetlen volt, hogy nem bírta tovább. Már csak a végére jár ennek, hogy valóban a férfival van e valami baj.
Megcsörgette. A férfi nem hívta vissza. Pár perc múlva újra megcsörgette. A férfi akkor már rögtön visszahívta.
- Szia! Hogy vagy? – így a férfi. Hangja nagyon letörtnek tűnt. Mint, aki nagyon szomorú és maga alatt van lelkileg. Jól ismerte már a férfit, tudta hiányzik neki, ha nem is mondja.
- Köszönöm, elvagyok!
- És veled mi van, jól vagy? – kérdezte a nő.
- Hát úgy, ni, csak vagyok! – felelte a férfi.
- Mond csak ideges vagy? – kérdezte a nő.
- Nagyon, már napok óta, miattad, mert hiányzol nekem. Meg arra gondoltam megyek egy nőhöz, hogy lenyugodjak, mert biztos a szex is hiányzik, azért is lehet. – felelt a férfi
- Már bánom, hogy felhívtalak. Menj a nőhöz! Nem is hiányzom neked, ha más nő kell! És elköszönt.
- Ne tedd le a telefont! Nem megyek sehová, nem kell az a másik nő, Te kellesz. Azzal úgy sem olyan, meg egyikkel sem volt az, mint veled. Téged szeretlek, nem kell más.
- Akkor ideje megbeszélnünk hogyan legyen tovább, mert így nem mehet, ahogy eddig volt. – mondta a nő.
- Szeretném, ha úgy beszélnénk meg, hogy itt is, ott nálad is leszünk. A bátyámat nem hagyhatom sokáig. Megyek hozzád hamarosan és megbeszéljük részletesen. Előtte, még olaszba kell mennem egy hétre, ügyet intézni, de azután megyek hozzád.
 
96
- Rendben van. De így legyen, mert én tovább nem csinálom azt, mint eddig. Elég volt, nem bírom tovább! Vagy, ha nem akarod, akkor most köszönjünk el végleg egymástól és mindenki menjen a saját útjára.
- Akarom, hogy veled legyek. Úgy jó lesz, hogy itt is, ott is leszünk. De többet itt.
- Az nekem nem megy, hogy többet ott. A házat nem hagyhatom sokáig. Nem azért adta az Isten, hogy itt hagyjam. Olyan sokat dolgoztam azért, hogy ilyen szépen rendben legyen. Ez az én otthonom.
- Rendben, akkor legyen úgy! Végül is 300 km nem nagy távolság.  – felelt a férfi.
Tíz napig két naponta hívta a férfi. Tervezték a jövőt és azt is mondta a férfi, hogy nála is rendbe tesznek mindent, lesznek zenélései és majd hív embereket, épít egy szobát a házhoz és egy fürdőszobát is.
A nő hallgatta, de ismerte a férfi minden gondolatát, és tudta, hogy arra számít, majd a nő fizeti a költségeket, hiszen örökséget kap. Ezt a férfi is tudta. Csak ott volt a férfi eltévedve, hogy abból a nő semmit nem szándékozik a férfira szánni, mert régen nem adott a férfinak pénzt, de nem is akart többet adni már.
Nem szólt neki semmit, ráhagyta, hagy mondja, amit akar és hagy tervezzen. Igazából szíve mélyén azt sem akarta, hogy ingázzanak, jobban szerette volna, ha itt laknak nála és csak félévente mennek látogatóba a férfi rokonaihoz.
Na, de úgy volt vele, majd kialakul és Istenben bízott, hogy minden rendben lesz majd.
A tízedik napon, mikor felhívta a férfi, zenét hallott a telefonba. A férfi nem is akart vele beszélni, csak a zenét hallgassa, mondta a nőnek.
- Ismerem ezt a számot. Inkább beszélgessünk, hiszen két napja nem hívtál.
- Ez tenor szaxival van, ebben a formában ezt a számot még nem hallottad.
- De, igen hallottam már sok változatát.
A férfi hirtelen úgy beszélt, hogy újra megbántsa a nőt.
- Akkor költözünk össze, amikor majd én akarom. – mondta hirtelen a férfi. Előbb még dolgom van, megyek olaszba és Afrikába.
- Tudod mit, menjél! Normális ember nem viselkedik így azzal, akit szeret, mint Te velem. Ezzel befejeztem veled. Nekem ez nem hiányzik, hogy állandóan bántsál, és egyik nap megbeszéltük, hogy hogyan tovább, másik nap meg már mást mondasz. Te beteg vagy! Nem vagy képes igazán szeretni. A részeg vallomásaidból meg elegem van, mert csak akkor mutatod ki, menyire szeretsz.
A nő letette a telefont. Fel volt háborodva a férfi újabb sértő viselkedésén.
Mi vagyok én, hogy évek óta ezt csinálja velem. Hát nincs tovább! Most vége, végleg! Tovább nem mehet ez! Elég! Tovább ezt nem lehet tűrni neki!
Imádkozott Istenhez. Istennek ajánlotta megoldásra ezt a szerelmet. Lenyugodott. Többet nem foglalkozott azzal, hogyan lesz tovább. Istenre bízta, legyen az Isten akarata szerint.
97
A nő tette a hétköznapi dolgait. Takarított, mosott, főzött, füvet nyírt és a virágokat gondozta, meg elfoglalta magát az írással mikor Isten adott neki ihletet.
Teltek a napok, a barátnőjével, aki távol lakott mindent átbeszéltek. Segített a nőnek túllenni a sok sértésen, amit a férfi tett vele. Tudta, hogy miről van szó, mert évekkel előtte, neki is volt kapcsolata az ikerlángjával, aki vele is rosszul bánt. Télen a fiával egyik pillanatról a másikra kitette az utcára. Az Ő kapcsolatuk is olyan zűrös volt négy évig, mint a nőé. Sokat beszélgettek. A nő ilyenkor lenyugodott. A barátnője nagyon okosan látta a helyzetet. Pedig amikor Ő volt benne, szinte nem volt önmaga Ő sem, annyira leterítette az érzés, ami mélységes fájdalomba vitte. De erős lelkű a barátnője és Ő is azt mondta egyszer magának, ebből elég, mert rámegyek és kitudott lépni belőle. Nem akkor mikor a fiával az utcára tette, hanem két év múlva tudta csak elengedni. A párja még akkor sem akarta, de a barátnője határozott volt és vége lett. Azután nem sokkal megismerkedett a jelenlegi párjával, aki nagyon szereti, Ő is, de kicsit csendesebb szerelemmel, mert ikerláng szerelemhez, ami igaz szerelem nincs más érzés fogható. Ikerláng szerelem csak egy van, egy igazi szerelem van, ami a legcsodálatosabb érzés, amit Isten adott az embernek. És már kisfiúk is született. Jól vannak. Szeretik egymást. Barátnője mindig az ikerlángját fogja szeretni a lelke mélyén, de már lecsendesedett benne az érzés. Már nem vágyik rá, hogy a lángjával legyen. Meg különben is annak is lett felesége és két gyermeke is született.
A helybéli barátnőjével is naponta beszéltek. Nagyon okosan, jól látta a nőnek a helyzetét, amiről öt éve tudott, amióta megismerték egymást és barátság lett közöttük. Mindenben a nő mellett állt. Ha látta lent van lelkileg sokat segített neki, kimászni a mély fájdalomból. A nő nagyon hálás volt neki és mindkét barátnőjének. Szerette őket. Ő is segített, ahol tudott nekik. De legtöbbet a szeretetével tudott adni, hiszen az egyik magányosan élt a férje halála óta.
A nőnek, ahogy teltek a napok, eszébe jutottak a szép emlékek, amit a férfival élt át. Hálás volt Istennek, hogy átélhette ez a csodálatos érzést, még ha fájt is és szenvedett az évek alatt a férfi miatt. De az érzést Isten enyhítette, hogy túl élje ezt a szerelmet, hiszen egyszer már majdnem meghalt miatta.
Ha nem akarja, hogy együtt legyünk, ha nem akar velem élni, akkor nem tudok mit tenni. Hiába akarom én, ha Ő nem. Egyedül kevés vagyok hozzá. Ekképpen gondolkodott. De az fájt neki a legjobban, hogy a férfi mindkettőjüket boldogtalanná tette. De azért abban nem volt biztos, hogy a férfi szenved e miatta. Lehet, hogy évek óta érzi ezt a szerelmet, de élte az életét a nővel nem törődött, csak kényelme érdekében jó volt neki, hogy néha hívta, hogy meglegyen neki a nő.
 
98
Más nőkhöz járt, ha szexelni akart, mert neki a „rosszat ki kellett dobni”, így mondta a nőnek, mert „fáj a töke”, és nem érdekelte, hogy a nő csak az Ő ölelésére vágyik. Hogy jó e, a nőnek, önző módon nem érdekelte a férfit. Neki így kényelmes volt, csak ne fájjon neki a lelke a szerelem miatt. Nem a nőhöz igyekezett, hanem más nőkhöz járt, pedig azért is utaznia kellett, másik városokba.
Néha meglátogatta, amikor nem bírt az érzéssel és a vágyaival, mert azt az érzést senki mással nem tudta átélni, csak a lelke másik felével, a nővel. Aztán megint el volt magának hónapokon át szinte évekbe nyúlóan. Hogy mit érzett a nő közben, aki hű volt hozzá a hat év alatt, nem érdekelte. Iszonyatos kegyetlenség volt a férfi részéről, amit a nővel tett. De a nő Istenre bízta. Majd tudja Isten, hogyan legyen tovább és mit kap azért a férfi, amit a nővel tett. Nem a nő akarata volt ezt eldönteni, hanem Istené.
A nő szenvedett és eszébe jutott, amit a férfi tett vele. Idővel egyre csendesebb lett benne a fájdalom. Az utóbbi fél évben alig beszélt a férfival. Az év eleje óta, mióta meglátogatta január közepén, egy éjszakára. A férfi hazugságai miatt mindig összevesztek, mert a nőnek elege lett abból, hogy hazudik és becsapja a férfi. Csak azért hívta a férfi, hogy meg legyen neki, mert elszakadni nem tudott tőle. Januári távozása után is összevesztek, mert a férfi azt ígérte, hogy Pestről visszamegy, és ott tölt egy hetet, de mint már említettem nem így történt. A nő a férfi távozása után megmondta neki, hogy elege van és befejezte vele. Mindenünnen letiltotta, netről, telefonról, még az üzenetet is. A férfi sehogy sem tudta elérni. Nem beszéltek öt hétig. Akkor már a nő is nehezen bírta a férfi hiányát és feloldotta a tiltásokat. A férfi rögtön hívta telefonon. Két napig minden rendben volt, örültek egymásnak, de a férfi megint kibúvókat keresett és nem akart a nő mellett elköteleződni. A nő rácsapta a telefont és ismét letiltotta. Gondolta, hátha egyszer annyira fog a férfinak hiányozni, hogy feléje veszi az irányt és végre együtt élhetnek, boldogságban. De nem így lett. Teltek a hetek már március vége közeledett. Ismét nem bírta a nő a férfi nélkül. Egy megmagyarázhatatlan lelkifájdalom akarta kettészakítani a mellkasát és nem tudta tovább elviselni. Újra beszéltek, a férfi hívását mindig megvárta a nő.
De ismét két napig tartott, mert a férfi megint semmibe vette a nőt. Akkor elgondolkodott a nő, hogy meddig hagyja még ezt a férfinak, hogy azt tegye vele, amit akar. Ismét ment a letiltás.
Július elején, ismét egy hosszú szünet után, a nő nem tudta elnyomni tovább az érzéseit. Nem bírt azzal az égi érzéssel, amit Isten a lelkébe égetett. Hiányzott neki a férfi.
Megcsörgette. A férfi nem hívta vissza. A nő fél óra múlva ismét megcsörgette.
A férfi akkor már rögtön visszahívta.
 
99   
- Szia. –mondta a férfi. Hangja nagyon lehangolt volt. A nő érezte benne a teljes elkeseredést. Arra gondolt biztosan azért nem hívta vissza a férfi rögtön, mikor először megcsörgette, hogy nem volt jó passzban és nem akarta, hogy a nő ezt észrevegye rajta. De másodjára nem tudta megállni, hogy ne hívja vissza. Akármilyen link alak volt a nő tudta, érezte, hogy minden rossz cselekedete és hazugsága ellenére szereti őt. A lelkében érezte, hogy a férfi azért nem tud tőle elszakadni. A férfi sosem mondta azt, hogy legyen vége. Egyszer megmondta a nőnek, hogy nem tudja kimondani. Nem tud a nő nélkül meglenni. Mindig a nő sokalt be és fejezte be vele, de érezték mindketten ennek sosem lesz vége. Ők összetartoznak. Köti őket a szerelem és az a láthatatlan szál, mellyel odafönt kapcsolta össze őket Isten.
- Hogy vagy?- folytatta a férfi.
- Jól vagyok!- felelte a nő.
- Hiányoztam neked?- kérdezte a nő.
- Igen, hiányoztál. Nehéz volt, nagyon nehéz, nélküled, hogy nem hallottam a hangodat. Számoltam a napokat. Eltelt egy, három, egy hét, és nem hívtál.
- Miért vagy olyan lehangolt?- tette fel a nő a kérdést, pedig a szíve mélyén tudta a választ, de jobban esett neki, ha a férfitól hallja.
- Azért, mert hiányoztál, kívánlak, és nagyon ideges vagyok emiatt, már napok óta.
A nő tudta ezt, hiszen érezte a férfit, hogy ideges, és azt is, hogy kívánja. Az erős érzelmi szálon mindent éreztek egymásról. A nő azt is, hogy másik nő is van a dologban a férfinál.
- Éreztem napok óta, hogy ideges vagy. Azt is, hogy van egy nő, akihez menni készülsz.
A nő mindig előre érezte a férfit, ha másik nővel akart kezdeni, mikor még a férfi nem is tudta, hogy meg fog valakivel ismerkedni. Ez minden alkalommal így volt, a férfi már nagyon tudta ezt, hogy a nő megérzi, valamikor még látta is a férfit, amikor a másik nővel szexelt. Csak a hátát, és azt is megmondta neki, hogy fehér póló volt rajta és egy éjszakás kaland volt. Mikor elmondta a férfinak, nem tagadta, és elmondta, hogy csak félórás volt és többé nem látta a nőt.
- Megérezted, hogy nőhöz készülök. Ma, vagy holnap akartam menni, mert kell már a szex. De így, hogy felhívtál már nem megyek. Inkább hozzád megyek. El kell utaznom olaszba, mert van egy kis dolgom és utána bemegyek hozzád egy hétre és mindent megbeszélünk, hogy legyen tovább kettőnkkel. – mondta a férfi.
- Úgy gondoltam, hogy most is megbeszélhetjük, hogyan legyen tovább. Nem tudom, neked jó lenne úgy ha, itt is és ott is lennénk. A nő tudta, hogy a férfinak kötelezettsége van a bátyja felé, mert az nem tud gondoskodni magáról.
 
Folytatjuk.

**************************************************

 16. BEMUTATJUK… 

     

Demeter Julianna festményeit és versét

 

Sánc-hegyen
 

..bronzkor, vaskor,
itt éltek, harcoltak,
szerettek, haltak
egykor,
egyszer majd mi is
elmegyünk,
mit árul el rólunk
majd a "leletünk"..

 

Sánchegy (50x70 cm - akril)

Szabadon (50x70 cm - akril)

**************************************************

 17.NOVELLÁK – SAS ERZSÉBET 

 

A piros esernyő

 
Szilvia kilépett a kórház kapuján, és fázósan összehúzta magán vékony pulóverét. Jaj, de hideg lett – mormogta, - és egy kis megtorpanás után elindult a néptelen utcán hazafelé. Közel lakott, ezért aztán annak ellenére gyalog járt, hogy a 12 órás műszak alatt eleget talpalt. Viszont a friss levegőre szüksége volt a kórház gyógyszerszagú és sokszor kibírhatatlanul füllesztő levegője után, amit sok-sok év alatt sem tudott igazán megszokni. No, persze az is jólesett, hogy a hosszú műszak alatt az osztályon történteket átgondolja, és kiszellőztesse a fejét.
Szegény Balogh néni, milyen gyenge, már alig van ereje ahhoz, hogy nyitva tartsa a szemét, mégis olyan békésen feküdt – s amikor odaült mellé az ágyra, érezte érintését, akár egy gyenge madárka tollal simogatnák. Talán pár napja van még hátra, mire a csont és bőr test feladja a végső küzdelmet.

Sas Erzsébet

A mellette fekvő fiatalasszony több törődést igényelt. Kevés volt a simogatás, kellett a vigasztaló, jó szó. Alig negyven évesen elmenni? Ki tudja ezt feldolgozni? – gondolta Szilvia. Két gyermek, egy szerető férj, most kezdődött volna az igazi boldog családi élet. S ott fekszik tehetetlenül, reménytelenül ez a fiatal, valamikor szép nő, kopaszon, hol káromkodva, hol könyörögve Istenhez. Mindent megtettek érte, tudja ezt Szilvia is, az orvosok, a nővérek a család, mégis mennie kell. Hol itt az igazság? Istenem, Istenem…Igazság?
Amikor gondolatban éppen a következő beteget akarta sorra venni, érezte fején az esőcseppeket. Elkezdődött az ősz, s bár várva várta mindenki az esőt, az aszályos nyár után, mégis valaminek a végét jelentette, a hosszú forró nyárnak, ami nagyon fárasztó volt. Főleg a betegeknek, de mindenki megszenvedte, mert a légkondicionáló álom volt csupán, de talán mégis, valahogy nyáron másképp teltek a napok. Hiába, a sötétség, a kevés napsütés, a depressziót is hozza magával.
Sokszor ment haza egy szál nyári ruhában, világosban, sőt napsütésben, ami  ezután ritkán fordul majd elő, mert a reggelek ködösek, a nappalok hidegek, és nyirkosak lesznek. Szomorú, ha az idő őszre vált, s haldoklók között kell tölteni a mindennapokat, főleg tudva, és arra gondolva, hogy ők már biztos nem érik meg a következő tavaszt.
Szilvia szíve gyorsabban kezdett dobogni, mert amikor a halálra gondolt, mindjárt eszébe jutott Kálmán, aki első igazi szerelme volt. Volt! Őrület, hogy múlt időben kell gondolnia rá. Még egy éve sincs, hogy elment egy autóbalesetben, olyan űrt hagyva maga után, amit nehéz lesz más férfinek betölteni.
Szilvia szép volt, okos, lelkiismeretes, jó kolléga, jó barát. Ezért aztán a  körülötte lévő emberek mind azon fáradoztak, hogy segítsenek neki felejteni, feldolgozni a tragédiát. Programokat szerveztek számára. Elvitték moziba, kávézóba, meghívták magukhoz, de minden hiába. A kezdeti lelkesedés, csevegés után Szilvia mondatai máris Kálmánról szóltak. A veszteség annyira határtalan volt, hogy egyszerűen nem tudott hosszabb ideig másról beszélni, másra gondolni. Minden az elhunytra emlékeztette, minden másról szóló megkezdett mondat befejezésében Kálmán volt benne.
Még udvarlót is szereztek neki. Persze, feltűnés nélkül próbálták összehozni barátai, egy-egy szintén magányos férfival, akik a társasághoz tartoztak, s akiknek Szilvia már Kálmán előtt is tetszett. Nem haragudott ezekért a „véletlen” találkozásokért. Tudta, hogy jót akarnak neki, de nagyon hamar véget vetett a férfiak minden kezdeményezésének, reményének. Nem állok készen egy újabb kapcsolatra – mondogatta a legjobb barátnőjének, és ez így is volt. Szíve, gondolatai Kálmánnal voltak tele. Kevés szabadidejében a közös fényképeket nézegette, amelyek útjaikat, kirándulásaikat, közös élményeiket örökítették meg.
Az eső egyre jobban megeredt. Szilvia elővette kis esernyőjét, amelyet mindig magánál hordott. Ütött- kopott esernyő volt. Éppen csak arra jó, hogy ha hirtelen esni kezd, akkor legyen valami a feje felett. Minden évszakban ott lapult a táskája alján, így nem érhette meglepetés. Egyszer zuhogó esőben szaladt haza. Kálmán „megdorgálta”, s másnap ezzel a kis esernyővel lepte meg. „Belefér a táskádba”- mondta. S lám most is milyen jól szolgált ez a kis  esernyő.
Szaporábbra fogta lépteit, s amint kipillantott az esernyő alól, azt vette észre, hogy a lebukó nap narancssárgából pirosra vált, a szél felélénkült, és a vállát, lábát érő eső egyre hidegebb. Még pár méter – gondolta magában, de a szél – mintha unatkozna és játszani szeretne vele – cibálni kezdte a gyenge kis esernyőt, míg végül kifordította. Szilvia egy darabig még birkózott vele egészen fönt fogta, a villákra kifeszített anyag alatt, amikor döbbenten észlelte, hogy a szürkés esernyő tűzpiros színűre változott. Belemerült a nézésébe, járása lelassult, ujjai már-már fájdalmasan szorították az esernyő szárát, és szinte megbabonázva bámulta a piros kör alakú anyagot. „Piros, piros, piros” – zúgott a fejében. Mitől lett ez piros? Mint a vér, a szerelem, a szeretet…
Aztán az esernyő önálló életet kezdett élni. A szél kicsavarta a kezéből, és emelkedni kezdett az ég felé. Szilvia kétségbeesetten nézett utána amint távolodott, s alig akart hinni a szemének, amikor azt látta, hogy a piros esernyő szív formájúvá vált. Megállt, mozdulatlanul figyelte, amint egy kis ponttá változva elnyelte az ég.
Sokáig dermedten állt a járdán, arra eszmélt fel, hogy az eső egy pillanat alatt elállt. Langyos szél kezdett fújdogálni, földillat járta be a levegőt. Elengedtem – gondolta Szilvia. Félhangosan pedig ezt mormogta: - Kálmán! Ugye Te voltál? Sokszor hallotta, hogy ha valamiben nagyon hiszünk, akkor az, valósággá válik. Lehet ez fordítva is?  - kérdezte magától, s lassan elindult hazafelé.
Járása könnyed volt, szíve telve szeretettel, lelke megkönnyebbüléssel. – Tudtam, hogy egyszer küldesz nekem egy jelet – gondolta, és észre sem vette, hogy önkéntelenül elmosolyodott.

------

A „Piros esernyő” című írásomat a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének lapja a JEL, hozta le, irodalmi rovatában. 
A történetet E. Nagy Mária festménye ihlette. Köszönet érte az alkotónak. A képet egy kiállítás megnyitón ajándékozta számomra a festő. E nagylelkű ajándékot mindössze egy megnyitó beszéddel és egy piros esernyővel

**************************************************

 18. KÖZÉLETI RIPORTOK – WESSELY GÁBOR ROVATA 

 

dr.Koszó Gyula heti húsz órát tölt a rácsok mögött.

Még soha nem érezte magát veszélyben a rabok között.

 
  Szerdánként van zenés istentisztelet a szekszárdi börtönben, a református lelkész, dr. Kaszó Gyula vezetésével. Általában 20-25 fogvatartott vesz részt a szertartásokon, melyeken a közbekérdezés is megengedett.
Ukrajnából települt át Magyarországra, aztán Németországban doktorált börtönpasztorációból, s most a szekszárdi református gyülekezet lelkipásztora – egyben börtönlelkész – dr. Kaszó Gyula. Beszél magyarul, oroszul, ukránul, németül, angolul, s elsajátította a teológiai tanulmányokhoz fontos ólatin, ógörög és héber nyelvet is. Felesége szintén lelkipásztor; négy gyermekük van.

Wessely Gábor
újságíró

Szekszárdra 2012-ben került, börtönlelkészi szolgálatot 2013-tól lát el. Szerdánként tart istentiszteletet a rácsok mögött. Általában 110-120 körüli a börtönlakók száma – részint előzetesben lévők, részint már elítéltek –, közülük húszan-huszonöten vesznek részt az interaktív szertartásokon. Közbekérdezhetnek, véleményt nyilváníthatnak, de sosem tiszteletlenek. Ki felszínesebben, ki elmélyültebben imádkozik és énekel együtt a lelkésszel és gitáros kísérőjével, Tanner Vilmossal, miközben az egyik elítélt is gitározik.
– Mennyire veszélyes ez a munka?
– Még soha nem éreztem magam itt veszélyben – mondja Kaszó Gyula. – Rengeteg múlik azon, ahogy a külvilágban is, hogy mi magunk, hogyan viselkedünk. Amit én csinálok, az rosszat senkinek nem jelent, senkit nem bánt, nem zavar, ebből adódóan a veszélyeztetettségem is minimális. Persze minden eshetőségre fel kell készülni, ezért nálam is van, amikor fogvatartottak között mozgok, személyi riasztó. Nem azért, mert félek, hanem azért, mert ez a szabály.
– A börtönlelkészi feladatvállalás kötelező, ha valaki olyan városban szolgál, ahol van börtön?
– Minden büntetés-végrehajtási intézetben biztosítani kell a fogvatartottak vallásgyakorlását. Ez alkotmányos joguk. A börtön nagyságától függően teljes vagy részmunkaidős lelkészeket alkalmaznak e célból; én részmunkaidőben dolgozom, heti húsz órát töltök a rácsok mögött. A történelmi egyházak között osztották szét az álláshelyeket. Összesen 34 börtönlelkész szolgál Magyarországon, s közülük 11 a református. Szekszárdon az elődöm végezte ezt a tevékenységet szolgálati ideje során, aztán én idekerülésemkor megörököltem és folytatom.
– Mit jelent ez a rabnak és mit a lelkipásztornak?
– Én is épülök ezekből az együttlétekből, amikor, kicsit interaktív módon, együtt gondolkodunk Istenről. Ebben a közegben sallangmentesen, elemi szinten kell megfogalmazni az evangélium igazságait, hogy emészthetők legyenek. S ez a kinti, a gyülekezeti igehirdetésben is segít. A közös ima is felemelő érzés, a zene pedig egy különleges pedagógiai eszköz. Azok az emberek, akik képtelenek alkalmazkodni a szabályokhoz, egyszer csak alkalmazkodni kezdenek a dallamhoz, ritmushoz, szöveghez és egymáshoz.
– Vannak négyszemközti lelki beszélgetések is?
– Persze, az teszi ki a munka nagyobb részét. Időnként igen megható eredmények is születnek. Az egyik fogvatartott sokat panaszkodott, hogy el akarja hagyni a barátnője. Imádkoztunk együtt a kapcsolatuk megmaradásáért. A szabadulása után nem sokkal meglátogatott, bemutatta a hölgyet, aki akkor már a menyasszonya volt.

**************************************************

 19. GLOSSZA  - NAGY VENDEL: NEM ÉRTEM 

 

Életkép

Így hatvan felett az ember talán jogosan gondolhatja, hogy már mindent tud. Megette a kenyere javát, vagy ha nem ő, akkor a penész, és már sok mindent tapasztalt, meglepetések nemigen érhetik. Mégis, mostanában gyakran azon kapom magam, hogy sok mindent nem értek. Megmagyarázni megtudom, de nem értem. Mondják, a jó pap is holtig tanul, s mikor meghalt, sírjára ráírják, tanulmányait befejezte.
A ráérő pedagógus ebben a kissé korai tavaszban sétálgat a parkban, s nézi a Szekszárdon örvendetesen szaporodó szobrokat, és élvezi a nap erőlködő sugarait. Milyen csodálatos is a világ! Sétálgatás közben az ember ha elfárad, akár le is ülhetne egy padra, s az áldott fényözönt úgy is élvezhetné. Így gondolhatták talán sokan mások is, mert nem igen van szabad pad a fasorban a buszmegálló felé menet. Ez a híresen szép platánsor, ahol annak idején , és talán még ma is, oly sok híresség sétálgatott, és igyekezett a vasút állomás, és a világhír felé, a literatúra nyomdokain, a főváros, majd akár Párizsig. Diákok ülnek a padokon, látszik hanyagul félre dobott hátitáskájukon, hogy tanulók. Ezzel talán nincs is baj, de mégis fura a dolog. S nem értem! Miért nem a szép barnára festett széles, kényelmes padon ülnek, hanem az egydeszkányi háttámlán? Negyvenhatos sáros bakancsukkal az ülőkét tapossák, s bőszen szotyoláznak. Talán ebéd helyett, mert a kupac csak gyűlik. Én nem szívesen akasztom össze a bajuszomat tízen - húszon éves fiatalokkal, s nem csak azért mert nekik bajuszuk és szakálluk is van, nekem pedig nincs. Pedagógus mivoltomból tudom, hogy az ilyen lelkületű fiatalokból milyen reakciót válthat ki egy számukra kioktatásnak tűnő kérdés, amely csupán csak , és kizárólagosan nevelési szándékkal indíttatott. Bátorságomat összeszedve azért mégis csak megkérdeztem: a padon ülésnek, miért pont ezt a módozatát választották? Hiszen kényelmetlen, s beszennyezik az ülőkét is. Az azonnali anyázás elmaradt, mert őket is meglepte a " bátor" rákérdezés. Aztán egyikőjük unottan válaszolt:" azért mert a pad sáros!" Szerintem addig nem volt az, amíg ők fel nem ültek a kakasülőre, de ez már nem bizonyítható. Gondolták, a vén hülének lehetne jobb dolga is, de már nem is foglalkoztak velem. A szotyi kupac pedig csak gyűlt, s gondolom nem ők söpörték össze. Jó, hogy az Isten teremtett a múzeum köré galambokat is. S végig gondoltam: mekkorát változott a világ. Ha gyermekkoromban véletlenül bicikliztem a járdán, a rendőr kiszedte a szelepet a kerékből, s tolhattam tovább a kerékpárt. Ma mindenki a járdán biciklizhet. Vagy: ha az utcán ettünk, mindenki azt gondolta, szegények vagyunk, pedig egy szelet zsíros kenyérrel milyen jó volt szaladni a focipályára. Ma már minden sarkon hamburgeres löki az utcára a portékát, had egye a dolgozó. Vagy: ha volt egy kis dugi pénzünk, a nadrág zsebébe rejtettük, nehogy valaki meglássa. Ma az utcai automatákból tízezreket vesznek ki mindenki szeme láttára. Mekkorát változott a világ! Miért ne történt volna változás padon ülés ügyben is? Ma ez a divat! Rosszul értelmezett divat a fiatalok részéről, mert még eddig nem láttam nyolcvan éves nénikét padok karfáján ülni a buszmegálló felé a rendelőből jövet-menet. Szóval nem értem! Megmagyarázni megtudom, de nem értem. Sok mindenre lehet még ráülni, de például a WC felhajtott deszkájára igen veszélyes.
 
Nagy Vendel 2017.

**************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Minden beküldött anyagot köszönettel veszek. Mivel a szerkesztő kötelessége és egyben felelőssége az is, hogy bizonyos formaságokra ügyeljen, ezért a néha előforduló helyesírási és stilisztikai hibákat kénytelen vagyok kijavítani. Ez természetesen  a mondanivaló tartalmát  semmilyen formában nem befolyásolja. A Magazin  csupán eleget tesz társadalmi kötelességének: megpróbál szellemi értékeket közvetíteni, és amennyiben lehet nevelni is!

Köszönöm: a szerkesztő.

...................

Kérem, hogy kövessék a „Szerkesztői üzenetek” rovatot, mert -  főleg eleinte - fontos információkat fogok adni, illetve kérni amíg ki nem alakul a szerkesztői rutinom! Köszönöm!

……...……

Aktív segítségem is van: Csomor Henriett személyében

……....….

E-mail: veghelyo@t-online.hu

Telefon: 06-74-315-012 – naponta 14:00-tól 17:00 óráig.  A Magazin külön e-mail címe: irodalmimuveszetiujsag@gmail.com

Jelen vagyunk a Facebookon is: Irodalmi Újság Nagy Vendel Emlékére

...................................

 Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE. Kérje a  szerkesztőtől. A MAGAZIN INGYENES.  

.....................

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges: http://megszolalok.blogspot.hu/

 ................................

Azonos tartalommal, de megújult külsővel itt is elérhető a Magazin, ennek linkje:

http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  

.......................

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését. A szerzői jogokat fenntartjuk. Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti. Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsolva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz! Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják. Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

........................

Kedves olvasóink !Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is! A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra! Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kívánunk az újság külső és belső munkatársai..                                                    

...............................

Megszólalok Művészeti Magazin 1311 lapszám.

 2023. november 

...........................

VÉGE