2022. december 14., szerda

 

 MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022. 12. hó – tizenkettedik évfolyam, tizenkettedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022. december
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK !
 
ELISMERÉS A MUNKÁNKRÓL!

Tisztelt Vendi!
 
A Tandori Dezső Művész társaság elnökeként szeretnék köszönetet mondani áldozatos munkádért, amit a kortárs irodalom művelői népszerűsítéséért teszel a " Megszólalok" című magazinjaid oldalain.
A Társaság tagjainak egyértelmű döntése alapján 2022 évben végzett munkád elismeréseképpen fogadd szeretettel ezt az emléklapot.
További jó munkát és sok sikert!
Barátod:
Erdős Sándor
...................
Díszoklevél.
Nagy Vendel részére közösségformáló tevékenységért.
köszönettel a Tandori Dezső művész társasság.
2022.11.25.
...................
 
KEDVES SÁNDOR, Köszönöm szépen kedves leveledet, nagyon meglepődtem a megtisztelő emléklapon, és köszönöm a tagság véleményét, és az oklevelet. Valóban, decemberben a magazin tizenkettedik évfolyamának utolsó lapszáma jelenik meg, és ha mindenki velünk van, akkor januártól folytatjuk a tizenharmadik évfolyammal. Mindenkinek köszönöm a lap olvasását, azzal is támogatjátok a munkánkat, és továbbra is várom a megszólalok magazinba a  kortárs irodalmat. Barátsággal:
Vendi 
Szegzárdi Nagy Vendel - IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
 
VESZI A LAPOT, AKI OLVASSA A LAPOT.
......................
 
KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ!
KEDVES OLVASÓINK, barátaink, munkatársaink, szerzőtársaink, és mindenki, aki valamilyen formában kapcsolódik a Magazinhoz. Áldott Karácsonyi Ünnepeket, és Boldog, békés új évet kívánok mindenkinek, STEKLY ZSUZSA  zománc művész csodálatos alkotásaival. 

Nagy Vendel


Köszönöm mindenkinek az egész évi odafigyelését, és hogy hozzájárult a magazinhoz szerkesztőként, szerzőként, olvasóként, vagy támogatta lapunkat a fennmaradás reményében némi anyagi támogatással, valamint tárgyi, műszaki tárgyak felajánlásával. 
Hála érte. Reményeink szerint a Megszólalok magazin jövőre is megjelenik régi, és számos új szerzőtárssal, akik az 
elhunyt kollégák helyére lépnek, és frissítik az újság színvonalát. Szeretettel emlékezünk az elhunytakra, és köszöntjük az új alkotókat.
Mindenkit várunk jövőre is, a tizenharmadik évfolyammal.  Szép, tartalmas évvégét mindenkinek,  tolltársi barátsággal: 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

A megdicsőült Jézus
       
Betlehemesek



Jézus
     

Kisanygyal


Madonna a csecsemő Jézussal
   

Madonna liliommal

HÁLÁSAN KÖSZÖNJÜK A CSODÁS ZOMÁNCKÉPEKET!
..........................................
 
ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ,  ÁLDOTT KARÁCSONYT...

ÁLDOTT, ÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET, ÉS
BÉKÉS, GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT  KÍVÁNOK A MAGAM, CSALÁDOM ÉS A MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN NEVÉBEN
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
*

KARÁCSONY 2022.
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KARÁCSONYI KALÁCS
 
Kis karácsony,
Nagy karácsony.
Szép  Karácsony
Jó Karácsony.
Sütögetem
A kalácsom?
 
Volt-e pénzem
Lisztre, sóra?
Édes mákra,
Jó dióra?
 
A mákot a
Kertben szedtem,
A diót a
Fáról vertem.
 
Dagasztottam
Virradóra,
Hajnal tájban,
Kakas szóra.
 
Venyigével
Befűtöttem,
Kemencébe
Bevetettem.
 
Ha ki sült már
Ide véle,
Had osszam szét
Melegébe.
 
Szegényeknek
Örömére.
Megváltásunk
Dicsősége.
 
2021.12.24
 
*
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Angyal a széllel
 
Egy angyal
Hírt hozott a Földre
gyarló embereknek
gyönyörűségére.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogó fényesen.
 
Angyal szállt az égen
éj sötétjében
 
Angyal szállt az égen,
Halk suhogással.
Kezében lángot vitt
Fényes ragyogással.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
mondani az igét
A megváltást várva,
Az utolsó reményt.
Elhozva az utolsó esélyt.
Tömjén füstjén át
Érezni az erényt.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogón, fényesen.
az ige megtestesült
BETLEHEMBEN
egy angyal hozta a hírt a széllel.
 
Megjegyzés: 2021. karácsonyán...
 
A  VERS HANGOS  LINKJE :  (ELMONDJA:  ILOSVAY GUSZTÁV )
https://www.youtube.com/watch?v=wM4_T9vCJfg
 *
ELŐADJA,   VÁRKONYI JUDIT
https://www.youtube.com/watch?v=DdMjmHxxl9U
.....................
 
NAGY  VENDEL   - MAGÁNZÓ
http://megszolalok.blogspot.hu/
 
megszolaloknagy vendel
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017.
ARANY  BOT  KÜLÖNDÍJAS    2018.
NYIBA KÖLTÉSZETE DÍJAS    2021.
nagy.vendi54@gmail.com
FACEBOOK:   nagyvendel
www.megszolalok.blogspot.hu/

*************************************************
 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 
 
 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
      ELISMERÉS A MUNKÁNKRÓL
      KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ, STEKLY ZSUZSA ZOMÁNCMÜVÉSZ KÉPEIVEL
 2.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRSAINKTÓL
      ÜNNEPEKRE VÁRVA
      MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA), CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR
      KLEMENT BURZA MÁRIA, VÁRKONYI KITTI, SZŐCS ÉVA (ERDÉLY),
      ENGEL CSABA (ERDÉLY), DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA), ERDŐS SÁNDOR,
      SZILÁGYI ANITA
 3.  MESÉK VILÁGA.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT:  MAGÁNY
      MEGJELENNEK HANGOS MESÉIM, HALLGASSÁTOK
 4.  ÖNSEGÍTŐ KÖNYV . 
 - ÍRTA ÁRVAY MÁRIA (VIII. RÉSZ)
      ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET    
 5.  NOVELLA (9.).  KURUCZ ÁRPÁD: KARÁCSONYI MESE
 6.  KARÁCSONYI AJÁNDÉK
      KRIVÁK - MÓRICZ - JUDIT: MI A LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉK?
 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      VÉGHELYI PÉTERNÉ: LÉPJ BE A TISZTA SZOBÁDBA
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
      VAKONLÁTÓ BALOGH RÓBERT RIPORTJA SZEGZÁRDI NAGY VENDELLEL
      EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÉLETE
      MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA), VÁLASZVERSE A RIPORTRA: NEM LÁTNI
     SZEGZÁRDI NAGY VENDEL TEMETŐ FÉNYEI CÍMÜ VERSÉT ELMONDJA 
      ILOSVAY   EGYED KATALIN,  AUSZTRÁLIA
      NAGY VENDEL ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN C. VERSE TÖBB ELŐADÁSBAN
9.  TÚL AZ ÓPERENCIÁN
      AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME CSEVEGŐ STÍLUSBAN
      KOLOZSI ERZSÉBET AUSZTRÁLIA. - TÓTÁGAS PODCAST XI. RÉSZ
10. BEMUTATJUK
      DÁMA LOVAG NAGY CYNTHIA ÍRÁSAIT: SZERETETLÁNG
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
      VÉGHELYI JÓZSEF:  
      ÍGY MÚLIK EL AZ ÉLET DICSŐSÉGE, AVAGY TÖREDÉKEKBŐL ÁLL 
      ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL. MÁRKUS KATALIN: KARÁCSONY
13. VERSEK ÜNNEPLŐBEN. ENGEL CSABA (ERDÉLY): LÁTOMÁSOM 1 - 3. RÉSZ
14. JÉZUS TANÍTÁSAI
      A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
      ÍRTA POÓR EDIT (XV. RÉSZ)
15. VERSRŐL VERSRE -  KORTÁRSAINKTÓL
      KÁLMÁN ÁGNES, SKVYT ELISA TRITON, ENGEL CSABA (ERDÉLY),
      SZAIPNÉ KISS MÁRIA  (ANGLIA), MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA),
      PITTER GYŐRGYNÉ ENIKŐ, PÁNCZÉL JÁNOS
16. TALÁLKOZÁS. CSOMOR HENRIETT :SZÜRKE SZARVAS LÁTVÁNYA
17. A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL. TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA: FŐNÖK
18. KARÁCSONYI TÖRTÉNET. GRUBER MIKLÓS:KARÁCSONY
19. KARÁCSONYI VERSEK ÜNNEP IDEJÉN
      SZILÁGYI ANITA: ISMERETLEN BÁCSI
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL 
 
ÜNNEPEKRE VÁRVA
 
Melinda Mészáros  (Szlovákia): Tél s a hópehely.
 
Fagyos égboltról fehér
csillagkristály hullik, s
a fekete földet hófehérré hinti,
gyönyörű a táj, ez a kinti!
 
Óriási pelyhek kristályként
érintik kabátom, természet
csodája itt jár e tájon,
s én csodálom!
 
Lassan rakódnak egymásra,
érintve a hideg levegőt,
a cica bundájáról az udvar
talaján nyújtanak fehér heverőt!
 
A tél nem örök, de
a fű most pihen,
mert ez a csoda mindenhová
fehér takarót hint kint!
 
Varázslatos karácsony közeleg,
hóköpeny takarja majd a tájat,
s a kis tündérek visznek
házadba, szeretet vásznat!
 
*
Mészáros Melinda: Mikulás jön.
 
Piros bársony ruhájára
fekete övet csatol,
pocakos hasára vén
szakálla így hajol.
 
Útra kész a szán,
rénszarvas húzza már,
havas tájon suhan,
nemsokára hozzád surran.
...................................
 
Csomor Henriett: Mikulás előtti éjszakán
 
Csillagfényes éjszakán,
mikor mindnyájan alszanak,
a szorgos manók
minden ajándékot
bepakoltak
a jó öreg Mikulás
szánjába.
Csupa varázs
és meglepetés,
hogy mit rejt kedves,
szelíd mosolyú
Mikulás zsákja.
Piros ünneplő
ruháját felveszi,
ősz haját megfésüli.
Hosszú fehér szakállát
kérges tenyerével
végig simítja.
Felébreszti hű
szarvasát, Rudit,
hogy elkísérje
hosszú útjára.
Repül, s siklik a szán
hófehér hegyeken,
s völgyeken.
Vízesések barlangját
jégcsapok függönye
takarja.
Meseszép a látvány.
Mire a füstölgő kéményű
házakhoz ér,
szívében határtalan
örömet érzett.
Az ablakban sorakozó
csizmákat bőkezűen
megtöltötte ajándékkal.
Virgácsot csak oda rakott,
ahol rossz gyerek lakott.
Aztán tovatűnt a
nagyszakállú Mikulás.
 
2020. november 30.
 *
Csomor Henriett: Meghitt ünnepet kívánok
 
Decembernek havában
ólom szürkeség borul a tájra.
Kopár fákon fekete,
bársonyos ruhás varjak
kárognak a kietlen messzeségben.
Adventi hetekben ünneplőt öltenek
a családi házak ablakai és udvarai.
Faluhelyen az is előfordul,
négy boroshordó sorakozik
egymás mellett, abroncsaik összeérnek,
a négy adventi gyertya áll
külön-külön a hordók tetején,
mintha koszorút alkotnának.
Estefelé kigyúlnak a fények,
az egész látvány olyan,
mint egy karácsonyi képeslap.
Az év utolsó hónapjában
kíváncsi szívünk
titkon azt reméli, hogy
valamit rejt a csoda,
amire régóta várunk.
Ezért minden percét
békésnek és meghittnek érezzük,
egy kellemes helyen,
ahol fenyő illata száll a levegőben.
Áldott, meghitt ünnepeket kívánok.
 
2021. december 23.
Megjegyzés: A Baranya megyei Mánfán láttam ezt az érdekes adventi díszítést.
.............................
 
Kovács Tibor:  Új karácsony
 
Már hallani a Mikulás lépteit,
A szánja suhanását,
Ahogy végig szeli az égboltot,
Jön már közeledik,
Hoz sok jót és finomat,
Diót, mogyorót, s akad tán,
A háti zsákjában virgács is.
Holdfényben suhan a szánján,
Hópehely hullik piros kabátjára,
Vidám éneke messze száll,
Gyermekek álmát vigyázza ,
Míg aluszák álmukat,
Minden házba jár,
hol gyermeki szív várva várja,
Ajándékokat rejt csizmákba,
S kandalló mellett függő zoknikba.
Jön még Ő, hisz Mikulás napja után,
Meg érkezik december havában,
A Karácsony is, s Jézuskával együtt,
Osztogatja a karácsonyi ajándékokat.
Díszes, fénylő gömbök kerülnek a fenyőfára,
És csillagok, ezüst és arany színű szalagok,
S arany, ezüst, piros és kék és egyéb színű
Kisebb nagyobb csillogó díszgömböcskék is,
Kerülnek a fára,
Ahogy egyre és egyre több kerül a fára,
Úgy öltözik, Díszes pompába,
S végén rá kerül a csúcsára,
A legpompásabb dísz is.
A szobák, és kívül a ház is ünneplőbe öltözik,
Így várja a Télapót és Jézuskát,
Szent estéjén, éjjelén, érkeznek is,
Vidám énekük messze száll,
Az ajándékokat elhelyezik az ünneplőbe
Öltözött karácsonyfa alá, sok színes ruhába
Öltözött dobozkát, csupa meglepetéssel.
Kis gyermekek és babócák ujjongva bontogatják,
S repülő, autó és egyéb játékok kerülnek elő.
Míg csodájára járnak az ajándékoknak,
A húsleves, krumplipüré vagy rizs és egyéb
Köretek sült és rántott hússal
az asztalra lassan felkerülnek.
S együtt ünnepel az egész család.
 
Áldott, boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!
https://www.youtube.com/watch?v=3mot9ZamCpA
 
2022. november
 
....................................
 
KLEMENT BURZA MÁRIA: Újjászületés
 
Szívbe zárt emlékek ragyognak,
mosollyal  élni kívánkoznak,
karácsonyi sugarak szállnak,
csodás fénygömböt szívbe zárnak,
csak engednünk kellene bátran,
hogy áramoljon a világra.
 
Reményünk sugarai élnek,
fényszálakkal együtt repülnek,
az indulatok majd leülnek,
tisztánlátás lesz a szemünknek,
mely  eltüntet minden sötétet,
világunk  újjászületett lesz.
 
*
Aranyvasárnap
 
Adventi koszorún négy gyertya ég,
lobogó lángja a Szeretet-szépség,
elűzve mindent, ami bennünk kétség,
hogy eltűnjön minden vétség s rémség,
s legyen bennünk a jóságra készség.
 
Nehéz volt az év, de érint angyali kéz,
és szelíd fénylő szemével ránk néz,
az ember minden tettével szembenéz,
a Betlehemi csillag megigéz,
szívünkben szeretettel körbe néz.
 
Béke, Hit, Remény s a Szeretet lángja
legyen életünk fénylő párnája,
szívünkbe helyezett a varázspálca,
s nem lesz a sötétség magánzárka,
sötét erőknek a csalárdsága.
 
Legyen áldott az Aranyvasárnap,
fohásszal köszöntött születésnap.
 
*
HÁLA-ÉNEK
 
Az ünnepi készülődés zajában,
néhány röpke percre megállva,
hálás köszönetem száll Feléd,
köszönöm Istenem, hogy minden
gondomban mindig segítettél.
 
Köszönöm a terheket, melyet
vállamra helyeztél,
a terhekkel erősítettél,
s látom benne Bizalmad,
hálát rebeg érte ajkam.
 
Köszönöm az egész évet,
benne minden apró szépet,
a meghallgatott könyörgésem,
azt a csodát, melyet nekem adtál,
mely minden nehézségen átemel,
kérlek, tartsd meg nekem.
 
Jól ismered minden gondolatom,
tudod , rosszat nem akarok,
engedd, hogy álmom megvalósuljon,
hisz nemcsak nekem lenne az öröm.
 
Add, hogy lelkem legyen hófehér,
hogy ne érintse meg   a sötétség,
hogy szívemben a Szeretet,
mindent és Mindenkit öleljen.
 
Add, hogy a Világon Béke legyen,
Szent Karácsony éjjelén ,
szívünk -lelkünk hófehérben
várja a Jézuska születését,
a Szeretet Fénye bennünk éljen,
míg tart az Élet, s Szent Fényével
éljük az elkövetkezendő évet.
 
Tudom, mielőtt kérésem elrebegem,
Te már jól ismerted, a megvalósítás
áldott mezejére helyezted.
 
Előtted hálás szívvel leborulok,
fogadd alázatos köszönetem,
kérve kérlek, hordozz bennünket a
Tenyereden.

.........................................................

VÁRKONYI KITTI: Téli várakozás
 
Hipp-hopp! Hull a hó,
csendben hull alá,
ej-haj, hóra vár,
búcsút int a nyár.
Kipp-kopp jár a jó
kedves télapó.
Tripp-trapp vár a ló,
ajándékhozó.
Sitty-sutty jöjj apó,
hófelhőn lakó!
Cseng-bong száll a szó
hozzád harsogó.
Sej-haj zeng a szó,
rólad hírt hozó.
Csipp-csepp, jégmanó
hozzád táncoló.
Ripp-ropp, lép apó
hull, csak hull a hó
Tipp-topp csillogó,
fényes kismanó!
Huncut kis-kó-pék-nak
virgács nem való!
 
*
Az erdei pad
 
Rozsdafarkú jut itt most eszembe
az őszről, és a hófehér hajad.
Füttyögő madár, szép kis kezedbe
idéz kezet, mi kezembe marad.
 
Akkor régen még hajad barna volt,
vállig hullámzó barna hajeső,
padunkon nem volt korhadásnyi folt,
ültünk ott ketten, két madárleső.
 
Mosoly ragyogta át kéklő szemed,
a kismadár épp padunkra leszállt,
felé nyújtottad ujjadat, kezed,
csicsergő élet odalépve állt.
 
Fehérré dermedt hajamba túrok
arcod előttem emlékbe zárva
múlt, mint pattanó hegedűhúrok
zenéje múltját lelkem kitárja.
 
Itt vagy. Én látlak most árva padon,
mi úgy áll maga bús elhagyottan,
mint az én lelkem hagyva parlagon
s kabátom húzom, félig hajoltan.
 
Régen volt emlék, mi most rám talált,
erdő aranyán némán állok itt.
Lábam avarban lépve jár, kapált
rozsdafarkú múlt, előlem elvitt.
 
A táj, az ősz, a barna pad, keret,
a kép mi körbe vesz, most nélküled
hiányos tájkép, hiányos terep,
elveszítették szenvedélyüket.
 
Már nem lehet itt kezemben kezed.
Nem ülhetek itt veled a padon.
Hajad sem lenne barna címeres,
lélekben szavam sem szól, csak dadog.
 
Negyven év együtt irdatlan idő,
mosolyod benne volt, végig kísért.
Szerelmed látva szép menetidő,
megérdemel itt is dicsőítést.
 
A pad árva lett, nélküled én is,
emlékeimben viszlek már tovább
őszi fák tolnak fel téged égig
érted merengünk együtt most fohászt.
 
Lépek tovább a padtól távolabb
napfény vetődik fáknak ágain
rozsdafarkú áll engem látogat
csicsergő hangja hozza álmaim.
......................................
 
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): NÉZD A FÁKAT
 
Nézd a fákat mily csodásak
ég felé nyúlnak az ágak.
Mintha Istent arra kérnék
áldását szórja le nékik.
 
És a csoda megtörténik
kopár ágát zöldbe szövi.
Rügybe pattan, virágzásba,
felöltözteti pompában.
 
Hálából e nagy áldásnak,
otthont nyújt a madárkáknak.
Körbe zsongják a kis méhek,
vidáman szól a madár ének.
 
Jöhet vihar, kettétörje
fejsze éle földre döntse.
Ha gyökerei megmaradnak
életre kel újra kihajt.
 
Ágai ég felé nőnek
áldást onnan újra kérnek.
Nem búsulnak, szomorkodnak,
jövő évre kivirulnak.
 
*
ŐSZ
 
Az éjjel csoda történt
megkerült a színes - festék.
Az angyalok körbe álltak
erdőn - mezőn táncot jártak.
 
Egy-egy pöttyöt elejtettek
ide-oda ráfestettek.
Piros, sárga, barnaszín,
itt-ott le is folyt kicsit.
 
Este eső cseppet fogtak
reggel harmaton táncoltak.
Felhők hátán nevetgéltek
vándormadarakat néztek.
 
Néha - néha összevesztek
egy - egy falapit levertek.
Ahogy pörgött a szoknyájuk,
megvették az avarágyuk.
 
*
KIS JÉZUSKA
 
Kis Jézuska jászol ágyba
puha szalma a párnája.
Édesanyja Mária,
testével betakarja.
 
Fényes csillag gyúl az égen,
három király útra készen.
Megkapták az örömhírt,
Megváltó-születik.
 
A pásztorok összegyűltek,
dicső ódát énekelnek.
Szállt az ének szájról - szájra,
földre érkezett királynak.
 
Szalmaágyon csoda gyermek,
világ bűne lesz a terhed.
Édesanyja tudja csak
szíve szinte megszakad.
...........................................

ENGEL CSABA (ERDÉLY): Mikulás
 
Messziről jöttem hozzátok,
Szárnyaló rénszarvas, szánnal,
Piros zsákban ajándékom,
Hozzád jöttem s bekopogok.
 
Bekopogok szíved ajtaján,
Hol te csak üldögélsz a lócán,
Zárt jégvirágos ablakok,
Én ajtód előtt várakozok.
 
Ajándékot hoztam fogadd el,
Ki beenged azzal megtisztel,
S ha egy jó szót kapok tőled,
Legyen áldott
gyermeked otthonod, .
 
Szíved ne zárja mesélő ajkam,
Én csak mesélni akartam,
Hol én nem vagyok Mikulás,
Ajándékom a versírás!
 
Messziről jöttem hozzátok,
Hópelyhek hulló csillagok,
Szárnyaló rénszarvas hátán,
Földi menyország, repül a szán.
 
2020.12.01
 *
Téli ünnepek küszöbén
 
Hófehér takaró s az ég azúr,
A fenyőfa ágai meghajolt,
Rájuk nehezedett immár a hó,
Csak a kémény visel szürke kalapot,
Füst száll a magasba kalapja alól.
 
A háztető pereme jégcsapos,
Szilárd és tiszta, kristályhoz hasonló,
Itt, amott jégvirágos ablakok,
Adventkoszorú díszíti az ajtót,
Annak közepében egy csillag ragyog.
 
Recseg, ropog a hó lábaim alatt,
S halkan a szél suttogva simogat
Kisfalumban a harang megkondult,
Megszólalt, oly messzire elhangzott,
Az azúron túl, de még azon is túl!
 
Felnéztem, s előttem megnyílt az ég
Lágy hangon hozzám szólt egy távoli lény,
A boldogság nincs már messze, ne félj!
Angyalok szárnyain lantol a szél,
Gondjaim, bánatom elenyész.
 
2020.12.01
................................
 
DUFEK MÁRIA  (SZLOVÁKIA) : Életem szépe
 
Ha elérkezik életem szépe,
vőlegényem talpig feketébe ,
egy utolsó csókra visszaszalad
minden búcsúzni vágyó pillanat.
Hol Nap, Hold, csillag, üstökös sincsen,
a fényességben kialszik minden,
ott leszünk ketten , nem néma gyászban,
hanem örök boldog vigadásban.
Vissza sem nézek a rongy testre,
mely itt marad sápadt fakón fekve,
nyitott szemre, vértelen ajakra,
sem a szentképre, szoborra, falra,
szívemet az többé meg nem hatja,
átölel a mindeneknek Atyja.
 
Üdvözlettel: Dufek Mária
..................................
 
ERDŐS SÁNDOR: Elveszett lélek
 
Mond, milyen érzés félni?
Tündéri teremtményként
Egyedül elveszve,
Szárnyak és vágyak nélkül élni.
 
Gonosznak látni a jót is
A szépségen csak kacagni.
Az életet búba merítve
Tagadva, hogy szíved kinyisd.
 
Félsz, mert elvesztél
Elhagytad a kincsedet.
A kincset mi megadatott
Hogy ne szenvedjél.
 
Tárd ki hát az elméd s szíved,
Fogadd be a jót!
Elmúlik a félelem
Béke éled újra benned
.........................................
 
SZILÁGYI ANITA: Elcsendesedés
 
Hallgassuk halkan a hópihék táncát,
Nézzük csendben az Angyalok nászát,
Csendesítsük el szívünkben az élet morajlását,
Hordozzuk szét a világban a béke lángját,
 
Higgyünk még a szenteste csodájában,
Gyermekéveink édes varázsában,
Mikor izgatottan vártuk a harangszót,
És csodálva néztük meg a kis jászolt,
 
Örültünk, hogy a kis Jézus megszületett,
S vele együtt szeretetsugár fénylett,
Hasson át bennünket a végtelen nyugalom,
Enyhüljön rajtunk az éves fájdalom,
 
Abban a szent pillanatban, mikor minden zajtalan,
Betlehem felől csengő ének harsan,
Felsírt a kis Megváltó, szent jövevény,
Meghatódva hiszünk gyermeki énünk meséjén.

*************************************************

 3.MESÉK VILÁGA 
 
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT:  Magány
Jelige: Tarka szárnyú pillangó
 
Öreg nénike egyedül él a kis városka külterületén. Vannak gyermekei, de kint élnek külföldön. Magány és sötétség a társa, mivel megvakult. A rádiót és a TV hallgatja, más szórakozása nincs is. Alvás az, amit még nagyon szeret, jó nagyokat durmolni. Álmában lát és szép fiatal a férjével és a gyermekeivel van, minden szebb. Sokat hall a korona vírusról, retteg is tőle. Viszont hogy is kapná el? Nem találkozik senkivel. A vásárolt árut, amit kér, a kiakasztott kosárba rakják a gondozók, ő meg a pénzt a posta ládába. Nehogy megfertőzzék.
Viszont egy nap érdekes dolog történt. Azon a napon sok új fertőzött lett. A rendőrök járták a házakat és piros papírt adtak a tulajdonosnak, 
karanténban vannak. Kimenni most már nekik nem szabad. 
Kelemen györgyné Edit
Katika néni éppen édesen és mélyen aludt, mikor mentek
 hozzá. A csengő nem egy új darab, nem valami hangos, így semmit nem hallott. Pedig csengetek rendesen, jó sokáig. 
Mivel semmi mozgás nem volt és aznap sok helyre kellett menni, így hát a papírt kiragasztották és sietek.
 
Katika néni a papírról mit sem tudott. Nem is láthatta, hiszen vak. Fertőzött nem volt, beteg sem volt, a papír rossz helyre került. Technika ördöge volt az, aki a markába kacagott.
Katika néni meglepődött, másnap rendőrök csengettek ajtaján és most meg is hallotta.
- Jó napot kívánunk. Jól van, minden rendben van? – 
tudakolták a rendőrök.
- Ó kedveskéim, de aranyosak. Nagyon szépen köszönöm, 
igen jól vagyok. Kik vagytok? – kérdezte meglepetten.
- Rendőrök vagyunk, csókolóm.
- Hú, mi a csoda, a rendőrök érdeklődnek, hogy van.
 Köszönöm kedveskéim. Holnap is jönnek?
- Igen, nénikém, jövünk ellenőrizni.
- Az már igen, hogy figyelnek rá, mint egy elnökre. Na akkor, kedveskéim, holnap sütök finom süteményt, úgy várom önöket.
- Kedves, de nem fogadhatjuk el.
- Azért, jönnek holnap? Mikor aranyom? Csak azért, hogy tudjam..
- Jövünk nénikém, jövünk, most egy pár napig.
 *
Kedvesen elköszöntek.
Katika néni örült milyen, kedvesek a rendőrök és holnap megint jönnek. Beszélget velük egy kicsit és akkor talán már be is jönnek hozzá. Végre vendége lesz, már évek óta nem járt nála senki, fránya vírus.
Holnap nem fekszem le aludni, nehogy ne halljam meg a csengőt – gondolta. Már is ünneplőbe öltöztette a szívét. Jönnek hozzá.  Jaj, jaj de jó és öreg kis kezével tapsikolt.
Másnap egész nap várt, nem is feküdt le aludni, a konyhában bóbiskolt.   Vendégei lesznek, még hozzá rendőrök. Ó de aranyosak, tudják, egyedül van és érdekli őket, hogy ő hogy is van. Mit meg nem él az ember lánya! Teszik ezt önzetlenül, pedig szívesen sütött volna süteményt.
 
Egész nap várt. Megszólalt a csengő, lelkesen szedte lábait ahogy csak tudta.
- Jövök már, rohanok! – kiabált és sietett, ahogy csak tudott, ahogy vitte fájós lába.
- Nem kell sietni, megvárjuk!  - mondták kedvesen.
- Kati néni kiért. Megint rendőrök? Most nem a tegnapi hang.
- Igen, rendőrök vagyunk, most mi vagyunk szolgálatban. Hogy tetszik lenni? Minden rendben van?
- Jól vagyok, aranyoskám. De kedvesek, most önök vigyáznak rám. Meghatódott, könny csepp folyt le arcán. Jaj, kis drágáim, hogy vigyáznak rám. Mit is tudnék adni a nagy kedvességért.
- Semmit, szolgálunk és védünk! Holnap megint jövünk.
 
Így teltek a napok és Katika néni mindig várta őket. Bearanyozta életét a pár kedves szó, amit kapott. Érezte magát miniszternek, kire rendőrök vigyáznak.
Sajnos a karantén lejárt. Holnap már nem jövünk nénikém. Bizony mi tévedtünk, önt nem is kellett volna ellenőrizni, nem volt fertőzött – mondták a rendőrök nagy bocsánat kérően.
- Karanténban? Én karanténban voltam? Viszont ha nem akarok kijönni belőle, akkor  jönnek? Olyan jó volt hogy jöttek és annyira vártam. Jól eset, hogy megkérdezték, jól vagyok, vagy sem. Most vége? Nem jönnek?  Kati néni sírva fakadt, kis ráncos arcát törölgette. Akkor most vége? Nem jön hozzám senki?
- A rendőröknek megfájdult a szíve. Valamit majd kitalálunk, jó? Erre felé járunk, dudálunk, jó?
 *
Kati néni még mindig szipogott.
– Jól van, megértem én.
Másnap a rendőrök arra jártak. Dudáltak és be is mentek, vittek Kati néninek egy kis süteményt. Bizony meg szerették a kis vak öreg nénit. Lett a rendőrség kedves nagy mamája, szívesen látogatták és tutukoltak neki. Kati néni a dudálást így mondja. Azért van jó dolog is a karanténban, meséli mosolyogva. Már nem olyan magányos és az élete sem olyan fekete, a sötét kis világa szebb lett.
................................
MEGJELENTEK HANGOS MESÉIM, HALLGASSÁTOK
 
01.  https://youtu.be/lUal5CltWSA
Kedves Vendi!
Kérlek szépen ted be a magazinba.
Darvak lánya. Felovassa Boldog Ágnes Jókai színház kedves színésznője.
Köszönöm szépen.
Szeretettel Edit és Gyuri
*
02.  https://youtu.be/v4-43RQhk34
Kedves Vendi!
Boldogság kék papagája. Felolvasó Nagy Erika.
Kérlek szépen ted be a magazinba. Előre is köszönöm szépen
Szeretettel Edit és Gyuri
*
03.  https://youtu.be/ebPRtrVvAf4
Kedves Vendi!
Következő írásom címe. Emberségesnek maradni, még akkor is ha nehéz. Felolvasó Veselényi Orsolya.
Hogyan tudtam elfogadni és tovább lépni azon, hogy nem látok jól.
Kérlek szépen tedd be a magazinba ha lehet.
Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit és Gyuri 
 
*************************************************
 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV 
 
Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket
Írta: Árvay Mária
(VIII. RÉSZ )
 
13. Olvasói levél – Miért pont velem történik mindez?
 
Kedves Derűlátó!
Tapasztaltad-e már, hogy nem kellesz sehol? Hiába próbálkozol munkát találni, nem vesznek fel sehova? Mozgássérült vagyok, így a lehetőségeim igen csak korlátozottak.
Nagyon szeretek olvasni, könyvtárszakon végeztem, s természetesen, a szakmámban szeretnék elhelyezkedni. A szakmai önéletrajzomban kénytelen vagyok megírni, hogy mozgássérült vagyok, nem rejthetem el, a két botom amúgy is nyilvánvalóvá teszi. Rendszeresen elutasítanak. Rendkívül el vagyok keseredve, kezdem elveszíteni a reményt. Kérlek, segíts!
Üdvözlettel: Könyvmoly
Árvay Mária


 *
Kedves Könyvmoly!
Teljesen együtt érzek veled, megértelek, legjobb tudásom szerint igyekszem segíteni!
A folytonos elutasítás mindenkit megvisel, még az egészségeseket is.
Egyetlen jó dolgot tudok ebből kihozni, a feladat türelemre, kitartásra nevel. Ha valóban szereted a szakmád, amiben nem kételkedem, ne add fel! Böngészni kell a könyvtárosi állásokat, s hátha, valahol, egy csendesebb kisvárosban, hozzád közel, elfogadják a szakmai önéletrajzodat! A türelem és a kitartás egyszer csak meghozza gyümölcsét! Nem könnyű, tudom! A könyvek szeretete lelkesítsen, s az a tudat, hogy valahol lesz egy hely, ahol segíthetsz sok-sok olvasónak! Eddig, lehet, azért nem jött össze, mert vár rád egy hely, amit még nem találtál meg!
Tarts ki! Nagyon drukkolok!
Üdvözlettel: Derűlátó
 
*
Gyógyító gondolatok
"Ha más vagy, néha észre sem veszed a milliókat, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Csak azt az egyvalakit látod meg, aki nem fogad el." (Jodi Lynn Picoult)
 
„Nem az dönt, hogy mekkora a kutya a harcban, hanem, hogy mekkora a harc a kutyában.” Halálos iramban - Hobbs és Shaw c. film
 
"Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, mert látja, van élet a halál után." (közmondás)
 
***
 
14. Olvasói levél – Versengés
 
Kedves Derűlátó!
Életem során többször kellett pl. iskolai megmérettetéseken részt vennem, s mindig kudarcot vallottam! Ha versengésről, rivalizálásról van szó, leblokkolok, görcsös leszek, s nem tudom kihozni magamból a legjobbat! Sokan kinevetnek ezért, hiszen annyian vannak olyanok, akik örömmel szállnak versenybe másokkal. Nekem ez nem megy! Mi ebben az örülni való?
Üdvözlettel: Magányoskodó
 
*
Kedves Magányoskodó!
Hidd el, megértelek, magam sem vagyok az a kimondott versengő típus. Vagyunk egy páran ilyenek.
Se baj, van egy jó hírem, ami segíthet! Ha nem szeretsz versengeni, akkor viszont kooperatív vagy. Mire gondolok? Együttműködő! Ha egy csapatban együtt kell dolgoznod másokkal, alkalmazkodnod kell egy-egy helyzethez, kiválóan megállod majd a helyed! Ha még tanuló vagy, tegyük fel, hogy egy fontos csoportban végezhető munkát kaptok a tanárotoktól, amit együtt, nem versengéssel kell megoldani. Kapsz egy részfeladatot, amit vállalnod kell. Biztosan remekül össze tudsz dolgozni a többiekkel, mert kiegészítitek, és nem sürgetitek egymást, segítetek a másiknak. Nagyon fontos dolog ez, mert később, az életed során, sokszor lesz szükség csapatmunkára, ahol az együttműködésen van a hangsúly. Ha nem vagy jó csapatjátékos, rivalizálásoddal folyton kilógsz a sorból, nehezebb lenne a dolgod.
Nem írtam direkt konkrét feladatot, így is érteni fogod, mire gondoltam.
Látod, máris van egy értékes tulajdonságod!
Üdvözlettel: Derűlátó
 *
Gyógyító gondolatok
 
"Megfelelő emberekkel a legnehezebb nap is könnyű; rossz társakkal a legegyszerűbb feladat is kínlódás." (Scott Kelly)
 
"Csak akkor lehet jót csinálni, ha jóban vagy azzal, akivel csinálod."(Pachmann Péter)
 
Folytatjuk.
*************************************************
 5.  NOVELLA - 9. 
 
KURUCZ ÁRPÁD: Karácsonyi mese
 
Hetek óta álltak a fenyők az árusnál. Várták, találgatták, vajon hova kerülnek. A szépek nagyok hamar elkeltek, fényes palotákba vitték őket. Volt közöttük, egy kicsi, satnya, féloldalas. Ő is reménykedett, valahányszor vevő közeledett.
 
– Ugyan, kinek kellenél? – mordult rá szomszédja, egy gyönyörű magas ezüstfenyő.
 
Az ünnep egyre közeledett. Egy nagy táblára kiírták: Minden fenyő 10000Ft. Az a hír járta, akit nem visznek el, a szemétégetőbe kerül.
Az apró, csenevész hiába várt, pedig már csak egy nap volt karácsonyig. Aznap délután kopottas ruhában, egy asszony jött. Fekete kendőjéből világított, sovány, sápadt arca. Körülötte, három gyerek ugrabugrált. Akár az orgonasípok nyolc, tíz, tizenkét évesek. Két kislány, s a legkisebb, fiú. A kicsi, megrángatta anyja ruháját, és a csúnya, kis fenyőre mutatott. A pici fa igyekezett kihúzni magát, hogy magasabbnak látszódjék. A nő mondott valamit az árusnak, ő is rámutatott. Az eladó megrázta a fejét. Kis ideig még toporogtak, aztán az asszonynak fázni kezdett a lába, vékony talpú cipőjében. A család, lelombozódva elkullogott.
 *
Kurucz Árpád
Az este lassan leereszkedett, kemény fagyot hozott. Még a csillagok is dideregve hunyorogtak. Az árus, elbújt kuckójába, vásárlók se jöttek. Senki sem vette észre, hogy amint, a toronyóra elütötte az éjfélt, s a naptár december huszonnegyedikére ugrott, egy angyal ereszkedett le az égből. Könnyedén megérintette az apró, csúf fácskát. Régóta úton volt, egy percet pihent, azután tovaszállt. A fenyő, finoman megrezzent. Ágai aranyban felizzottak, majd lassan kihunytak.
Délelőtt, az asszony, a konyhában készítette az ünnepi ebédet, a gyerekek bent játszottak a szobában. Körülöttük, fejetlen, lábatlan babák, kerék nélküli autók. Meleg nadrágba, vastag pulóverbe voltak öltözve. A gondosan beosztott fillérek, csak tizenhét fok meleget engedélyeztek.
Az anya bekiabált.
 
– Kati!
A nagyobbik lány indult kifelé.
– Rendeltem egy kiló kenyeret. Szaladj el érte. Itt az ára.
A kislány visszament a szobába.
– Csilla – fordult, húgához. – Anya, azt üzeni, menj el a pékhez.
– Peti! – nyújtotta a pénzt a kisebbik lány. – El kell vágtáznod a kenyérért.
– Jó. Eljössz velem?
– Ühüm.
– Várjatok, én is megyek – szólt utánuk, nővérük.
 
A pék néni, mazsolás kalácsot is csomagolt a cipó mellé.
Hazafelé menet, látták, ahogy teherautóra dobálják a megmaradt fenyőket.
– Van már karácsonyfátok? – kiabált utánuk az árus. – Válasszatok egyet.
 
Délceg, formás fák között bóklásztak. Peti észrevette, hogy feldobják a kis cingár fenyőfát. Még tépázottabb, csúfabb volt, mint előző nap.
– Azt szeretnénk.
 
Mire az ebéd elkészült, feldíszítették, házilag készített színes papírlánccal, cérnára fűzött pattogatott kukoricával, aranyszínűre festett dióval. A kis fa boldogan nyújtogatta ágait, és csak gyengéden szúrta meg a lurkók kezét. Anyjuk megterítette az ünnepi asztalt, öt emberre. Az alkonyattal, elérkezett a gyertyagyújtás ideje. A gyerekek átadták ajándékaikat. Három, szépen kifestett, só-liszt kerámiát. Angyalkát, macskát, és egy lovat. A két utóbbi, feltűnően hasonlított egymásra. Az anya is elővette, a kis csomagokat. Három pár, egyforma, kötött kesztyű volt bennük.
– Tudom, hogy nem ezt írtátok a Jézuskának, de mióta apátok itt hagyott bennünket, nehezen élünk.
– Nem baj, anya – ölelték át gyermekei.
– Apa, hol van most? – kérdezte Peti.
– Már fent ül az angyaloknál. Talán, ő is egy közülük.
 
Kati elfordult, hogy anyja ne vegye észre gyanúsan piros szemeit. Torkában gombóc nőtt, arcán lefutott egy könnycsepp, és a karácsonyfára hullott. Abban a percben, a nyeszlett fa, aranyló, meleg fénnyel árasztotta el a szobát. A hirtelen támadt világosság elvakította őket, s mire szemük lassan hozzászokott a fényárhoz, azt gondolták káprázat játszik velük. A fenyőfa alatt négy csomag volt. Az egyik kisvasutat, a másik egy gyönyörű babát, a harmadik mobiltelefont, a negyedik puha, meleg csizmát rejtett.

*************************************************
 6.KARÁCSONYI AJÁNDÉK 
 
KRIVÁK - MÓRICZ – JUDIT: Mi a legértékesebb ajándék?
 
A világra született két kis teremtmény; egy kislány és  egy angyalka.  A kislány  egy  igen szegény családba született és már  volt neki sok  kis testvérkéje. A szülők a maguk módján szerették is  gyermekeiket, megtettek mindent, de a sok kínlódás és az élet gyötrődései miatt nem tudtak mosolyogni. A gyermekeik 
felnevelésére fordították minden erejüket.
Krivák-Móricz Judit


Míg a mennyben is megszületett egy kis  angyalka. A  csepp teremtény igen szépnek találta az ő  országát, és igen boldog lett volna, de  hiába kérdezte a nagyobb és idősebb  angyalokat, mi is lenne  az ő  feladata. A  nagy angyalok azt mondták neki: menj és nézz körül a földön. Ott rengeteg a feladat, válassz  magadnak egyet.
Aliz, a kis angyal lement a földre  és igen elszomorodott.
Annyi  bajt és bánatot  talált, hogy meg is ijedt tőle.
Egy idősebb angyal azt  tanácsolta neki:
- Figyelj csak Alizka! Ez a sok baj és bánat nem a te feladatod egyedül. Azért vagyunk mi, idősebb angyalok, hogy a nagyobb bajokat mi  segítsük orvosolni. Ha  csak egy kis örömöt viszel valakinek, az is nagy segítség.
Lent a földön Andrea,  a kislány nagy –nagy szegénységben cseperedett felfele.
Nem volt  egy új ruhája, cipője és a  nagyobb testvérei által kinőtt ruhácskákban járt már  az iskolába is.
Ebbe az iskolába  járt a város  egyik leggazdagabb családjának a kislánya is. Mindig szép új ruhákban jelent meg a tanteremben. A többi gyerek mindig irigykedve figyelte.
Betty, mert így hívták ezt  a kislányt, nem igazán volt okos. S az ő szülei nem foglalkoztak vele, megvettek Bettynek minden játékot, csak ne kelljen foglalkozni vele. A sok játékkal akarták megvásárolni a szülői teendőik hiányát.
.
Sajnos Betty rosszul tanult. Míg Andrea volt az osztály legokosabb és legjobb tanulója. Betty szülei egy nap megkeresték Andrea szüleit és felajánlották, hogy ha Andrea tanítja Bettyt, akkor ők ennivalóval és ruhaneművel  fizetnek a tanításért.
Alizka,  az  angyal kislány ezt mind végignézte fent, a felhők között.
Egy este Andrea már a lefekvéshez készülődött.
Nagyon el volt keseredve, nem elég, hogy annyi baj veszi körül, most még ezt a rossz természetű, dölyfös és gazdag lányt is neki kell tanítania. Ráadásul még egy mosoly sem hagyja  el az arcát.
- Édes Istenem! - imádkozott este Andrea. - Legalább egyszer történne velem az életben valami jó! - Sóhajtott a kislány. Meghallotta ezt a kérést  fent a mennyben Alizka, és már tudta is, hogy mi is lesz az Ő  feladata! Nagyon megörült, hogy végre megtalálta azt a kis teremtést, akinek tud segíteni.
És láss csodát! Egyszer csak csodás fény ragyogta be az aprócska szobát, egy csepp kis angyallány jelent meg  a  nagy sötétségben!
- Hallottam a kérésedet! - mondta Alizka, a kis angyal. - Én pont annyi idős  vagyok, mint te! Kicsi vagyok és még nem tudok sokat segíteni neked, de tudod mit, megtanítalak MOSOLYOGNI! - Nevette  el magát Alizka. Mosolya beragyogta nem csak a szobát, de Andrea kis lelkét is egy életre. - Innen én leszek a te kis angyalkád, és ha valami bajod van, csak gondolj rám és én itt termek és ha tudok valamit segítek, de ha nem tudok, legalább  neked adom a mosolyomat!!
Ettől a naptól megváltozott Andrea élete és már nem volt bánatos többé, hisz neki egy  bájos kis angyallány vigyázott a lépteire.
Elment  tanítani az osztálytársát Andrea. Az első találkozás egy kicsit félszegre  sikeredett, de aztán a két  kislány megismerte és elfogadta már egymást. Betty megtanulta tisztelni Andrea  tudását és okos kis  buksiját.
Egy nap megszólalt Betty:
- Tudod, tegnap kaptam megint új játékot a szüleimtől. Arra gondoltam, neked adom, mivel neked nincs játékod, és itt vannak az új ruháim is, ezek sem kellenek! Legyenek a tieid!
Ránézett Andrea Bettyre és így szólt:
- Én vagyok a világon a leggazdagabb kislány!!
- Ugyan már,  ne butáskodj! - szólalt meg Betty. - Hogy lehetnél Te a leggazdagabb?
- Hát úgy - mesélte el Andrea -, hogy enyém a világ legértékesebb angyali mosolya!
Andrea elmesélte, mi is történt vele, Betty kikerekedett szemekkel nézte osztálytársát, nem akart hinni a fülének.
- És ez az angyalka vigyáz rám, és soha többé nem kell félnem és nem érdekes, hogy mások használt ruháját kell  hordanom, én is megtanultam mosolyogni és már  a szüleimet is megtanítottam  erre, és a mi családunkban hiába van nagy szegénység, de  van szeretet, nevetés és mosoly!
Én kaptam meg a  világ legértékesebb karácsonyi ajándékát, egy igazi, valódi angyali mosolyt!
 
2009.12. 07.
*************************************************
 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 
 
Véghelyi Péterné : Menj be a tiszta szobádba!
 
Felnőtt életünk álságos tennivalóinak hajkurászása annyira el tud bennünket ragadni múltunk legmélyebb valóságától, hogy egy-egy véletlen találkozás szinte visszaránt bennünket saját valónk eredeti világába. Nagyon messze tudunk sodródni ettől a világtól! Annyira messze, hogy azt az igazit, azt az elérhetetlent már elveszettnek hisszük, és szinte csak múzeumban szemlélhető, valami megfogalmazhatatlan szentséget megsejtve minket elhallgattatónak. Amikor ezekben a visszarántásokban elhallgatunk, és bemerünk lépni oda, amit elveszettnek, elmúltnak hittünk, akkor megtaláljuk magunkat; a valóban elveszettet. Ebben a megtalálásban eszmélkedünk, és önmagunk feletti, kifosztottságunk miatti bánatunkban valami olyanra bukkanunk, ami mindig is bennünk rejtezett, mert valakik belénk plántálták. Igazabbnak, szebbnek véljük, csak azért, mert el-múlt? Mert nincsen tétje a vele való találkozásnak? Igazi találkozásaink mindig saját magunkkal szembesítenek. Vagy úgy, hogy a másikkal találkozunk, és tükröt tart nekünk, vagy úgy, hogy dolgok, tárgyak bukkannak fel életünkben, és megjelennek az evilágiból már régen kilépett emberek a saját életük üres, de érintetlen tereivel. A múzeumokban iparkodnak szobákat, más helyiségeket az azokat használó emberek egykori élet-tereként megjeleníteni, hogy értsük. Dolgoknak, tárgyaknak, épületeknek önmagukban nincsen jelentésük, azt csak az emberekkel való kapcsolat helyes megmutatásával nyerik el. Ha egy szépen, korhű bútorokkal, csecsebecsékkel berendezett kastélyban sétálgatunk, ott csak a funkció nélküli pompával találkozunk; az értelmetlen csillogással. A mindennapi élet dolgai ott rejtve maradnak, hiszen az ott élt emberek életéről legföljebb az íróasztal, a beszáradt tintásüveg, egy szemüveg, vagy egy könyvespolc informál. Amikor azonban a paraszti életterek ajtajai nyílnak meg előttünk, ott van az ember, láthatóvá válik az élete, mert tevékenységeinek eszközein érezni még a fogást, a használatot, és a mozdulatok mögött a lelkeket. Lakásainkban, otthonainkban ma káosz van, és nincsen meg a helyiségek rendje. Ahová szentélyként beköltözött a tévé, a számítógép, ott bármelyik helyiség konyhává, ággyá alakulhat át, és ott tartja az embert, akinek alkotó dolgára kellene mennie, hogy valóban ember lehessen. A kényelem diktatúrájában nincsenek érintetlen tiszta szobák, amelyek kilincsét kezünkben markolva saját lelkünkbe nyitunk be, oda, ahová csak tiszta, szép dolgokat kellene beengednünk, és ahol nem is önmagunkéi, hanem Istenéi lehetünk.
*
 
Véghelyi Péterné
Marika nénivel a szülőfalum múltjának hagyatékát a lommá válástól megmentő Kincsesháznak legbelsőbb szobájába magam is úgy léptem be, hogy ha nem tudnám, hogy ez múzeum, cipőmből
 kibújtam volna. A lélegzetemet így is visszafojtottam, mert tudtam, hogy nem véletlen, hogy kalauzom a legvégére hagyta a tiszta 
szobát, ahol magam is saját mocskaimmal szembesültem, ám olyan nagy éhség támadt bennem őseim tisztaságára, hogy az ott hagyott tárgyakra olyan reménnyel tekintettem, mint a sötét úton a pislákoló mécslángokra, amit figyelmes, jóakaratú emberek az út szélére kitettek. Kétajtós nagy szekrények, roskadásig megrakva a falu egykori szentéletű embereinek viseletével. Nem ruhák voltak ezek, amit elnyűve ronggyá selejtezünk, hanem viseletek. Amiket úgy viseltek, hogy ettől viselkedésük lett. Büszkeséggel varrott kötények, szabott ingek, gondos, apró gyöngyökből kivarrt neccek. Marika néni minden viselet viselőjét megidézte; nem csak nevüket, életüket is tudta. Nyilván azért, mert az ő viselete is ott lógott a sok kelme között; megtanult viselkedni helyesen azoktól, akik még tudtak. A nagy, dupla ágy magasra dunnázva, bevetve, mint ahogyan régen a tiszta szobákban illett. A csodaszép ágyterítő mintáját ékesítette a mozaikképként halomra rakott fejkendők kavalkádja. Mintha éppen levetették volna azokat.
 
– Mindenki megszőtte annak idején magának. – mutat kör-be Marika néni. – Ezt is magunk szabtuk, van aki tudott varrni géppel, az megvarrta magának.
– Ugye, ezek a hétköznapi kendők voltak: karton, vagy delin anyagból. – sorra szemlélem a különböző színű, anyagú, mintájú fejkendőket, ám nem látok különbséget. Kérdőn nézek fel mesternőmre: – Delin?  Ez az?
– Nem – mutat egy másik kendőre – Ez a delin anyag, az karton. Ez kicsit olyan gyapjús, vagy valami van benne, mert olyan finomabb. Az ablakot ekkor szellő csapta ki, Marika néni ijedten ugrott oda. – Jézusom segélj meg! – Ezt azért raktam oda – mutat egy könyvre – hogy az ablakot megfogja. – Mennyire sajátja itt minden. Ettől a széllökéstől olyan elevenné vált minden, mert mintha a ház gondos gazdaasszonya sürgött volna itt, a széllel hadakozva: vigyáz mindenre, mert az övé. Az ő erkölcsi öröksége, és a mienk is, csak nekünk nem kell, mert azt hisszük, hogy ez már egy letűnt világ. Az ágyhoz lépek, mert szívemben eltökélem, hogy nekem ez az örökség kell, és fülemet, szívemet kinyitva elhatároztam, hogy amit most tudok, azt innen, mint őseim erkölcsi jussát, bizony magammal viszem. Csak legyen hozzá eszem!
 
Az ágy fölött függő két nyomatképre néztem: bal felén Jézus-szíve, jobbra Mária-szíve képe. Mosolyogtam, és áldottam az eszemet, hogy egyszer a piacon én is vettem két ilyen nagy képet, melyek álmunkat őrzik otthon. Most mégis a békésebb álmodók világára nyitottam.
 
– De szép ez a kötény! – érintem a fekete selymet, amit egy múzeumban nem szabadna.           
­– Anyósomé volt. – mondta Marika néni, és lelkemben megjelent a kerek szoknyás, alacsony -asszonyka aki mindig imakönyvvel a kezében ment a templomba, és mindig ő ment először áldozni.
– Templomos? – kérdezem a menyétől.
– Hát persze. – vágta rá, és már tudom, hogy szavakból is megértjük egymást, mert mondatait itt, ebben a régi tiszta szobában mindenki bent, a lelkében formálja meg. Mert benne vagyunk valamiben mindketten, de a belső megértést valaki más adja meg. Tovább szemlélem a kendőket, és megtestesül az alázat, ami körbelengte a régi asszonyokat. Pál apostol írja a Szentírásban a keresztény asszonyokra vonatkozóan: „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt. Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. Mert a miképpen az asszony a férfiúból van, azonképpen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől. Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?” (1Kor 11,3-13) Mi már eldobtuk a kendőket, és vele együtt odalett a szemérem is, ami a kendő alatti szorításban egyben tartotta az asszonyok méltóságát, és azzal együtt a házasságukat is. – Ezek a hétköznapi kendők, azok meg mind a misére járósak. – különbözteti meg Marika néni a sorban álló oltalmazó kendőket. – Ugye, tudod ezeket víz sem érte, meg semmi, mert ezeket mosni nem lehetett…
– Miért nem? – értetlenkedem, mint a higiéniás világ fertőzött gyermeke.
– Nem lehet ezeket a selymeket mosni. Soha nem is mosták. Hát alatta volt a konty és elvileg csak a kötésénél látszik meg, hogy a kötés sarka szokott koszos lenni, de az is attól függött, hogy ki milyen tiszta kézzel bánt vele. De hát misére kimosakodva, tisztán mentek, igen vigyáztak mindenükre.
 
Addig értetlenkedtem ezen, hogy soha e kendők vizet nem értek, hogy Marika néni az egyik kendő kötősarkán apró elszíneződést mutatott nekem. Restelltem magamat, hiszen őseink a tiszta szobában öltöztek, vetkőztek, és a szent időben csak azzal foglalkoztak, hogy készültek a misére.
A készületük, a viseletük felöltése szinte bevezető imádsággá lett, mert szent volt a kendőjük, melyen a profán élet piszkos nyomait nem akarták otthagyni.
 
– Gondolom, a világos színűeket lányok hordták… – hangzott oktalan kérdésem
– A fiatalasszonyok, hát lányok nem hordtak kendőt, csak miután férjhez mentek, csak akkor, esküvő után lett kontya is a menyasszonynak. Azért mondják, hogy hajadonfőtt voltak, tudod. Kuncogtam oktalanságomon, és eszembe jutott kislánykorom néptáncos emléke, amikor anyám hajamat copfba fonta, és piros szalagot kötött bele, hát persze, hajadonfőtt táncoltunk akkor is, mi süldő leányok! A szekrényajtó hogy le nem szakadt a gyönyörű rakott szoknyák alatt. Különlegesen szép szoknyát csippentett Marika néni az ujjai közé, és mosolyogva tartotta felém
– Almás bársony…, ezt sokan megnézik, aki ért hozzá, mert látod, olyan foltok vannak benne, mint az alma, látod?
– Tényleg! – örültem, hogy ha eszem nincsen is meg ehhez a széphez, a látásom kapuján még elérhet hozzám valami titok a múltból. Máris hozzáértőnek éreztem magamat én is.
– Ezt úgy hívják, az alma alak miatt. – tovább lép. – Itt meg mindenféle kalapok – mutat a férfiember udvariassági kellékeinek sorára. Hányszor megemelhették ezeket, és hányszor levehették az Úristen előtt, mert akkor a férfiak is tudták, hogy parancsolóik ők ugyan a családnak, de szolgáik a nagy Úrnak. Elképzelem, hogy déli harangszóra, templom előtt elsétálva, temetésen, az Oltáriszentség előtt a kalap nélküli fejek milyen mélyen nyakat hajlíthattak. Remekbe szabott férfiing lógott az almás bársony szoknya mellett:
– No, ez is például Zalakarosból jött, a Jó Isten tudja kié lehetett, olyan sárga volt, amikor meg-kaptuk, sokat mostam, ilyen szép fehér lett, ez egy esküvői férfiing. – szemlélem az inget, melyet viselője talán csak a házassági esküjéhez egyszer viselt, és egy láda mélyén pihent, amíg a hűségben egy asszony mellett eltelt 5-6 évtized, de esküjéhez hűségesen ment el viselője. Megérintem az inget, olyan tiszta, hófehér, mint a hűség, mely a mi kezeinkből kifolyik már. Marika néni ügyesen az ingujjat kifordítja, és ékes dísz villant rajta.
– Ez meg tudod kié? A Kálmán bátyád adta…
– Mandzsetta! – lehelem ki a szót. Az Apámnak is volt, olyan izgatottan kotorásztuk ki mindig húgommal anyám gyöngyei közül; bálok alkalmával viselte elegáns, pajeszos Apánk. Mekkora titokzatosság volt az akkor nekünk! Kálmán bátyánkat tavaly veszítettük el, most ő is megjelent itt meleg mosolyával, és minden szolgálatra készségével. A mandzsettát érintve elküldtem neki gyarló, földi üdvözletemet, kissé irigykedve gondolva arra, hogy ő már szentjeink közt fenn ragyog a Mennyországban. Igazán élővé őt, s másokat Marika néni tette, mert a hagyományt őrizve elém tárta az öröklétet e viseletek rokolyái között.
– Az édesanyámé volt, meg az is – mutat a meg nem nevezettekre.
– Csinos asszony lehetett – nézem elismerően a finom viseleteket.
– Olyan vékony, picike volt. – mondja a lánya. Kedves fényképre mutat, egy boldog pár sétál a fekete-fehér képen. – Anyósom meg az apósom – fedi fel Marika néni a kilétüket. – Mennek a temetőbe – Anyósom rózsafüzér-fej volt, így mondták a Rózsafüzér-társulatban. Kis szünetet tart, nagy tisztelettel beszélt a férje szüleiről. Mert régen tudták, hogy a házassági esküvel új szülőket is fogadni kell a szívekbe. Ez a perpatvaros világ de sokat tanulhatna belőle ma! A tükrös szekrényen szép kis ládikó díszelgett, óhatatlanul kezembe simult a fedele. Felpattintott fedelű ládikánk világháborús levelezőlapokat rejtett. Egy férfi írta haza azokat, ő nem ért haza onnan, csak a levelei. Ó, attól lettek szürkék, hogy édesanyja napjában sokszor elolvashatta, simogathatta, mert csak ez maradt a fiából Kálmánnak hívták, – látom az aláírást –, és szemtelen kíváncsisággal beleolvasok a távoli fronton hazavágyódó Kálmán sóhajába. „Kedves Barátom! Valahol Olaszországban, kívánom a Jó Istentől, hogy lapom egészségben találjon,… itt más gondja van az embernek, mint virágot küldeni… jó hogy megnyugtattál, hogy az Édesanyám jól érzi magát, és hogy minden rendben van, Kedves Barátom…, a kis hugitól megkaptam a lapot, de nem volt időm válaszolni… Isten veled Jóska, a messze távolból barátod” – Talán nem akart asszonyoknak azokról a borzalmakról írni, amit a front embertelenségében megtapasztalt.
 *
Össze szorult szívvel teszem le az illetéktelenül felvett lapot. Egy hősi halott szavai értek el a szívemhez. Ilyen hősi halott az én dédapám, és ükapám is, aki talán Kálmánnal egy fronton senyvedtek. Ők meg tudtak halni értünk, mert számukra mi, utódok jelentettük a hazát. A haza soha nem a föld, hanem a szeretteink. Vajon mi meg tudunk-e halni magunknak ma, ebben az Isten nélkül értelmezett zavaros világban? Ha nem, akkor nem kapjuk meg elődjeinktől a szent jussunkat. Akkor maradnak a tiszta szoba nélküli rendetlen életek, a fényűző, élettelen pompában elmagányosodó kastélyszellemek a puccos, üres életterek. Akkor elveszik a haza, mert akkor senkiért nem tudunk meghalni, és akkor elveszik a szeretet, és elveszik az ember, akit pedig az Isten fényes, örök életre teremtett. Elérkezett az idő, amikor csak az menthet meg bennünket, ha újra felöltjük e régi viseleteket, e régi, örök életeket!
 
V.P-né

*************************************************
 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL- 
 
MEGHALLGATHATÓ A VAKON LÁTÓ ALAPÍTVÁNY RIPORTJA 
SZEGZÁRDI NAGY VENDELLEL. 

VAKONLÁTÓ BALOGH RÓBERT BESZÉLGETÉSE, EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÉLETE
2022. OKTÓBER 30.
 
Kedves Vendel, küldjük az interjú linkjét!
Judit és Robi.
A leírásba betettük az újság linkjét is.
https://www.youtube.com/watch?v=Da6-9mxGHUg&t=96s
*
Honlapunk:  https://vakonlato.hu
Facebook oldalunk:  https://facebook.com/vakonlatoalapitvany
 YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCyePIWgLxC4IgFtRQlqkS-w
 
Mellékletek terület: YouTube-videó (Egy látássérült élete / Vendel) előnézete
.....................................
 
MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA),  VÁLASZVERSE A RIPORTRA.
Kedves Vendi! Had reagáljak erre az interjúra egy verssel! 
 
Mészáros Melinda: Nem látni.
 
Csak a színek nélküli világ,
a fekete árnyak, nem látni,
hogy kint madarak szállnak.
 
Apró lépésekkel járni, mindig
másra várni, aki segít az úton,
egy színek nélküli világban.
 
Borzasztó sötétség, fekete árnyak,
de valahol ott belül, szerető lélek él,
egy színtelen világban!
 
Nem látni a Napot, s vele a Holdat,
a varázslatos telet, a fakadó rügyet,
s vakon élni meg minden tavaszt.
 
Egy nem látó világban, egy szem
nélküli lélek, oly tiszta ,pedig lelkét
a sötétség issza!
 
( Kedves Vendi, kérlek tedd bele az újságodba! )
Ölelés Melinda
..............................
Szegzárdi Nagy Vendel Temető fényei című versét elmondja: Ilosvay Egyed Katalin
https://www.youtube.com/watch?v=wcS7MX_FuaM
 
RÉSZLET A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL AUSZTRÁLIA
2022.  NOVEMBER 06. - MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?
Mellékletek terület
YouTube-videó (Szegzárdi Nagy Vendel Temető fényei versét elmondja Ilosvay Katalin) előnézete
...........................
 
A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
 
NAGY VENDEL:Temető fényei
 
Meghaltál!
Jó pár éve már,
Elmúlt számodra a földi élet.
Tested talán semmivé lett?
Elporladt, s akár a hamu
Szürkül lent a sötét mélyben?
Nagy Vendel

Én  a  test feltámadásában nem hiszek,
Csak a  szellem, és a  lélek örökké való  csupán,
Ha  megidézem szellemed,
Betölti a  teret,
Ez  a  halhatatlanság lehet,
Újra bizonyságot  adva
A  hitetleneknek.
S hogy voltál, csupán e rideg
Kőoszlop jelzi csak?
Vésett neveden arany füstje csillan.
A hantokon apró tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha lebbenti őket
Lenge őszi szellő.
Bágyadtan bólogat reá
Nagyfejű, fehér krizantém.
Halkan zizzen a kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...
Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.
Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz gyertya ragyog.
Vérszegényen sápadt a  Hold,
Fekete, bársonyos égbolt
Gyújt hozzá millió csillagot.
 
Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)
2019.. november 02.
................................
 
ELŐZETES A RÁDIÓ ADÁSÁHOZ
 
Van egy barátom Dr. Tóth Gergő, akinek a mondását időnként megismétlem: -”Ahhoz, hogy a diaszpóra sikeres legyen, kellenek emberek akik nagyon jól dolgoznak. Akikben megvan a tehetség, rátermettség, ösztönös vezető készség, összefogni és sikerre vinni a magyarság érdekeit a világban. Nem kell nagyon sok de azok jól dolgozzanak”!! Íme egy ilyen hölgy, aki majdnem egyedül hozzá járult 
ahhoz, hogy a Jászteleki Havas
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin
 Boldogasszony kápolna kis harangja visszakerüljön Magyarországra. A hölgyet Horváth Mártának hívják és Amerikában él hosszú évek óta. Itt szeretném megköszönni a támogatását, biztatását Keserű Áginak a (Hungarian Treasure adminjának) a közbenjárásért. A történet szívmelengető. Természetesen mint mindig most is úgy adódott, hogy jobbnál jobb riportok mentek le, Pl.: Kiss Ágnes a Hortobágyon volt és 
egy juhász pásztor asszonyt kapott mikrofon végre. Lélekemelő volt. Miután meghallgattad rájössz arra micsoda értékek halmozódtak fel itt évszázadok alatt. 
Jó Magyarnak lenni. Megszólaltattunk két sikeres fiatalt, aki keresi az utat ebben a zajos világban. A történet végén van egy nagyon markáns válasz. S emlékeztünk halottainkra Nagy Vendel versével és 1956 októbet 4-re, amikor a szovjet hadsereg lerohanta és leverte a pesti srácok forradalmát. S ezzel még 31 év terrort szabadított az országra. Ha tetszett az adás kérlek osztd  meg barátaiddal ismerőseiddel. Köszönjük
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe.
www.radiomozaiksydney.com.au  
ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, SZERKESZTŐK
........................................
 
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN
 
NAGY VENDEL : A  MEGVÁLTÓRA VÁRVA...
 
Vágyódva várjuk,
Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes asztalon,
S megtestesüljön az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk elébe.
Lángoló csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos istállóba,
Fénylőn, ragyogva,
S a három királyok
Elindulnak sietve,
Messze, Betlehembe.
Ajándékot visznek a
Kis Jézus elébe,
Tömjén füstje száll
A mennyország felé,
S a csillag megáll,
Ez lesz az égi jel
Vezess, hogy követhesselek.
Megtisztulni vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed tehessem,
Egy dicső élet reményében.
 
Megjegyzés: 2017.11.24.
 
KÉRTEK RÁ DIÓT?
A  vers hangos linkje... 
Nagy Vendel Adventi várakozás című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A vers hangos linkje:  https://www.youtube.com/watch?v=XJWAvi3l4lo
*
Nagy Vendel Advent kezdetén   CÍMŰ VERSÉT ELMONDJA Várkonyi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=SjGv6-zVJ9g
 
EGY VERS, KÉTFÉLE ELŐADÁSBAN, ÉRDEKES ÖSSZEHASONLÍTÁS.
................................
 
S   ÍME, ITT A  HARMADIK ELŐADÁS...
NAGY VENDEL  ADVENTI HANGOS VERSE A  GUSZTI RÁDIÓ MA DÉLI ADÁSÁBÓL.... 2017.  DECEMBER  03.  -  SYDNEY MOZAIK.... AUSZTRÁLIA
NAGY VENDEL,  A  MEGVÁLTÓRA VÁRVA  CÍMŰ VERSÉT ELMONDJA ... ILOSVAY EGYED KATALIN:
https://www.youtube.com/watch?v=RdkLruW0_C0&feature=youtu.be
 *
MINDENKINEK ÁLDOTT ADVENTET, ÉS ÖRÖMTELI ÜNNEPET KÍVÁNUNK....
NAGY VENDEL  -  MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS  ÍRÓ, KÖLTŐ
E-mail: nagy.vendi54@gmail.com

*************************************************

 9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN 
 
AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI ERZSÉBET AUSZTRÁLIA
TÓTÁGAS PODCAST (XI RÉSZ) 
 
Podcast 21  Mit talált Sturt Ausztrália belsejében?
Youtube link: https://youtu.be/ueALs0952uI
 
Ideje, hogy sorozatomban elkalauzoljalak titeket  Ausztrália belseje felé. Hisz ez  igencsak hatalmas földrész. Annál is inkább, mert a belső rész felfedezése, térképezése is izgalmas volt.  Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy akik ide érkeztek, fogalmuk sem volt, hol vannak, azaz hol van hegy, víz, sivatag, tó, esőerdő 
vagy havasok.
 *
Kolozsi Erzsébet
Először egy Charles Sturt nevű kapitány - ebben az esetben ez nem  tengeri, hanem honvédségi rangot jelent - felfedezéseivel foglalkozom. Rögtön itt említem, hogy hosszú ideig 
összezavartam magamban, hogy Sturt vagy Stuart akiről szó van. Mert Stuart is egy felfedező volt. Egyszerűsítve  Sturt keletről dél-délnyugatra járt, Stuart meg délről északi irányba.
Akkor először Sturt 1828-ban érkezett Sydney-be és azt a megbízást kapta,  az akkori kormányzótól, aki Darling volt, hogy nézzen már utána, hogy  az addig  ismert folyók honnan erednek, mi van az eredetüknél és persze van e jó minőségű művelésre alkalmas terület ?  Továbbá nagyon izgatta  a   fantáziájukat, hogy vajon létezik- e egy beltenger valahol? Az ugye nem lehet, hogy ekkora helyen csak szárazföld legyen!?  Érzékeltetésül, hogy mennyire nem volt egyszerű dolguk akkoriban,   ez az expedíció kb. egy hetet azzal foglalkozott a kiindulási pontjuknál, hogy betörjék azokat az ökröket, amik aztán a málhát viszik. A beltengert  ugyan nem találták meg, de találtak több  kisebb jelentőségű folyót és  itt újabb talánnyal szembesültek: hova a csudába folynak a folyók nyugat irányba, hisz logika szerint keletre kéne, hisz arra van a tenger. Lehet, hogy nyugatra van a beltenger?
A podcast logója


Egy  újabb expedíció indult,   ezúttal a Murrumbidgee folyó bejárása volt a cél.  A szó jelentése aboriginal nyelven nagy víz. Annyira nagy, hogy ezt később még öntözésre is felhasználják, de erről később. Egy bálnavadász hajó részeiből készült a csónak, amin elindultak.  És mit tesz a véletlen, addig hajókáztak, könnyű volt ár mentén haladtak, hogy  egy elágazásnál  még nagyobb folyóval találkoztak, és ezen folytatva útjukat  először   találtak nagy egy tavat , ennek a Lake Alexandrina nevet adták.  Voltak ott nagy hullámok, tehát akár a beltenger is lehetne, de vize nem sós, édesvízű. Tehát csak tó, nem tenger.  De tovább haladva megoldódott a rejtély, a Déli Óceánba,  torkollott a folyó. Kiderült,  délre is van tenger, nemcsak keletre. Igaz, a talány megoldódott, de az öröm nem volt teljes, mert a delta elég mocsaras és homokzátonyok választják szét  a beömlő vizet igy kereskedelmi  hajózásra  a folyó teljes hossza  sajnos  nem alkalmas.
Rendben, ezt megtalálták, de innen vissza is kell jutni. Nem volt mit tenni, árral szemben evezve tették meg az út nagy részét. Kb 29oo km, nem kis teljesítmény! Mindezt az Ausztrál nyárban, ahol  4o fok árnyékban, de a hajójukon  elég gyér volt  az árnyék, igy szegény Sturt egy darabig meg is vakult. Látása soha nem jött igazán rendbe. Csoda, hogy éhen nem haltak, mire vissza vergődtek Sydney-be.
 *
Ma már persze egész másképp ítéljük ezt a két folyót, a Murrumbidgee hatalmas terület öntözését látja el és a mocsaras deltájú Murray-t pedig bizonyos szakaszokon igenis  használják hajózásra. Személy és áruszállítás is van. A  kisebb személyhajó egy lapátkerekű gőzöst utánoz, persze modernebb motorja van, és séta  hajókázásra viszi a turistákat. A gőzöst a Mississippi gőzöseiről mintázták, még a nevét is, ennek Murray River Queen a neve. Igaz, sem legális sem illegális kaszinó nincs benne, ennyire azért nem mentek a másolásban.  De van  másik, folyami cruise hajó is, ezek minimum 3 napig viszik az utasokat teljes kényelemben.
Ez a Murray folyó ma az ausztrál folklórban nagy  szerepet játszik. Történt ugyanis, egyik évben, 1968-ban  hatalmas szárazság volt. Érdekes, volt már ilyen a klíma vészhelyzet előtt is_? Annyira eltűnt a víz, a folyóból és a csatlakozó árterületről is,  hogy  emberi maradványok bukkantak elő. Az antropológusok boldogan vizsgálódni kezdtek  és legnagyobb meglepetésükre –szerintük- kb. 40 ezer éves csontokról van szó. Ez aztán nagy követ dobott a tudomány tavába, hogy kik voltak ezek, honnan jöttek?. Az elfogadott elmélet szerint mindnyájan Afrikából származunk, vajon ezek is? Esetleg van egy párhuzamos fejlődéstörténet? Én ehhez nagyon nem értek, nem is foglalok állást. Mai  általános szemlélet szerint ezek aboriginal maradványok.   Miután a  közeli  , Lake Mungo - nak nevezett, ma már  Nemzeti Park területén találták meg őket, ezért „Mungo men”- nek ill Mungo Ladynek  hívják ezt az őst. A lake  elnevezés  csalóka, mert ebben a  tóban, valamikor 14 ezer év előtt lehetett víz utoljára. Ottjártunkkor szerencsére  találtunk  egy aboriginal vezetőt, aki elvezetett minket a feltételezett temetkezési helyre és a temetési rituáléról is szólt pár szót.  Csak érzékeltetésül, ez egy teljesen sivatagos rész, ahol a szél az egyik oldalára folyamatosan  összehordja a homokot és ezt a képződményt Kínai Nagy Falnak nevezik.  Csipkés vonulata napnyugtakor élénk narancs és vörös színben játszik, lélegzetelállító látvány. Akkor gondoltam, hogy megérte a sok km-es zötyögést.
 *
E kis kitérő után, vissza a Murray folyóhoz. Vízállása változó,  van amikor bővizű.  Egyébként a Snowy Mountain-ből ered, ezt csak annak illusztrálására  mondom, hogy van itt havas hegy, és lám mégis a hőség okozta a gondot az  expedíció haladásánál.
Tudtommal eddig két alkalommal is megúszták folyó teljes hosszát.
Elsőnek  Graham Wells Middleton, 1992-ben. Ő jótékonyságból tette, a rák  kutatásra gyűjtött. 2366 km-t tett meg 138 nap alatt.
 
Mi lányok sem maradunk le a nagy kitartást igénylő teljesítményektől. – engedtessék meg nekem némi részrehajlás -
Tammy van Wisse, aki holland nevű ugyan, de ausztrál hosszútávú úszónő,  2001-ben is megtette ezt a távot. Ő 106 nap alatt tette meg a 2438 km-t. A távolság különbség abból adódik, hogy máshol szálltak vízbe. Tammy a víz minőségével foglalkozott, nyilatkozatai szerint a legnagyobb nehézséget az uszadék fák és a néhol szigetekké összecsomósodott szemét kerülgetése jelentette.
 
*
Podcast 22  Cape York Kennedy
Youtube link:  https://youtu.be/04s1djfkeVU
 
 Ha a Kennedy nevet halljuk, többnyire a volt amerikai elnök jut eszünkbe, pedig volt egy neves ausztrál Kennedy is. Abban egyeznek, hogy tragikus sorsú mindkettő.
Szóval mielőtt az itteni Kennedy-vel foglalkozom, ismét megemlítem, hogy a korai felfedezők minden elismerést megérdemelnek.
Gondoljunk csak bele,  mennyi ismeretlennel kellett szembenézniük. Először is  mekkora ez az ország, egy napi vagy egy heti,  esetleg hónapi járóföldet kell megtegyenek.? Milyen domborzati viszonyok között, sivatag, hegy, erdő, folyók? Vannak- e és milyen vadállatok?   Az őslakók barátságosak vagy ellenségesek?
Ezen tudás hiányában hogyan és mennyi ellátmányt vigyenek magukkal? Ne felejtsük, akkoriban,  nem volt  fridzsider, az ellátmányt vagy szárított formában, vagy élőállatként tudták vinni. Hány ló kell lovagolni, váltást is beleszámítva, hány esetleg terhet hordani, lesz e nekik is élelem útközben? Mennyi birkát tudnak hajtani magukkal, élelmezésre ? Ha ez összeáll, mekkora utat tudnak megtenni az ismeretlen terepen, mondjuk átvinni a birkákat az útba eső folyókon? A lassú, de élelmezés szempontjából biztos haladás a kedvezőbb, vagy tábort létesíteni a nehéz felszereléssel és csak könnyebb felszereléssel tovább menni, vissza - vissza térve a táborhoz pótlásra, frissítésre?
Megtalálják e a táborban hagyott holmit, hisz az őslakosok, esetleges vadállatok,  mint mondjuk északon a krokodil, szintén szeretik a birkahúst,?  A szárított hús  esetleg a hangyák csemegéje lesz? Itt említem, hogy az ismeretlen terephez az ismeretlen éghajlat is hozzájárult, lehet, hogy odafelé a folyón  lábon át lehet gázolni, míg visszafelé már szinte tengerként állja az utat, úgy felduzzad.
A keleti part szerepe nagyon fontos volt,- nem is  nagyon ismerték a többit -  kerestek egy bázist Singapore és Sydney  között a parton, valamint művelésre alkalmas területet belül  a szárazföldön.
Itt jön képbe Edmund Kennedy, aki földmérő volt és  Thomas Mitchell, bocsánat, Sir Thomas Mitchell- nél , szerezte meg a tapasztalatokat.
Mitchell meg arról is nevezetes, hogy mindenáron  le akarta pipálni Sturt-ot, a domborzat feltérképezésénél.  Ugye Sturt a beltengert kereste, ahová a nyugati irányba tartó folyók ömlenek, Mitchell meg azt akarta bebizonyítani, hogy az északra forduló folyók a Carpentaria öbölbe torkolnak.
Előzőekben elmondtam,   mit talált  Sturt   ezeknél a folyóknál. Hogy  Mitchell   mire jött rá a végén  nagy meglepetésre , az egy másik adás témája lesz.
 *
Tehát 1848-ban elindult az expedíció, hajóval Sydneyből, majd a mai Cardwell területénél  szárazföldön folytatták. Itt  aztán találkoztak mindennel, amivel nem szerettek volna! Mocsár, moszkitó, ellenséges őslakók, őserdő, széles folyók. 9 hét alatt összesen kb. 50 km-t tudtak megtenni!  Ez talán érzékelteti, milyen megpróbáltatásokban volt részük. Ez után Kennedy úgy döntött, hogy 8 embert hátrahagy és 4-ed magával folytatja az utat.  Terv szerint egy  Ariel nevű hajó várta őket Port Albany-nál, a mai nevén Torres szigeteknél .  A 4-ből egyik Jacky Jacky nevű aboriginal volt, aki nyomolvasóként és esetleges tolmácsként is szerepelt. Itt említem, hogy nagyon sokféle aboriginal nyelv ill. nyelvjárás volt, és nem mindegyik értette  meg a másikat.  Útközben a 4 emberből az egyik véletlenül meglőtte önmagát, igy Kennedy őt, és egy másikat védelmezőnek hátrahagyott, igy kettesben Jacky Jacky- vel haladtak, mit haladtak, küszködtek tovább a találkozási helyhez.  Alig már csak kb. 30 km- re lehettek a Cape York csücskétől, mikor  harcias őslakók mérgezett lándzsával  meglőtték Kennedy-t aki rövid agónia után  meghalt. Előtte megkérte  Jacky Jackyt hogy próbálja meg egyedül folytatni az utat és találkozni az Ariel hajóval. Képzeljük el, ezt ő, 1o nap alatt, egyedül, mindenféle ellátmány nélkül,  ámde ellenséges területen keresztül, meg is tette!  Miután Ariel felvette,  sikeresen elkalauzolta őket ahhoz a táborhoz ahol a többieket hagyták. Addigra sajnos már a 8 emberből csak 2-t találtak életben, így hajóztak vissza Sydney-be . Ott aztán az akkori kormányzó egy vésett ezüst melldiszt és 50 fontot - akkori értékben hatalmas pénzt – adományozott neki. Feljegyzések szerint soha nem nyúlt a pénzhez. Mindenki hősként ünnepelte. Ehhez az is hozzátartozott, hogy  italt fizettek neki . Szegény Jacky Jacky végül a nagy jóság áldozata lett, az alkohol vitte el.
Ez   1848-ban, történt de  a terület meghódítása,  megművelés szempontjából , mégis váratott magára.  Így a  kormány egy telegráf azaz távíró  vonal építését határozta el, hogy az esetleges telepeseket  be tudják kapcsolni az akkori ország életébe. Ezt a vonalat nagyon nagy nehézségek után 1887-ben be is fejezték, hogy utána több mint 100 évig szolgáljon. Csak egy adalék a nehézségekhez, először  a távíró póznákat fából készítették, a termeszehangyák nagy örömére. Ezek nagyon gyorsan feldolgozták a póznákat, így át kellett térjenek a fémre, ami jóval drágább volt.
Ne feledjük, Ausztrália az Isten háta mögött volt Európai szemmel, ez volt  akkor az egyetlen összeköttetés a világ többi részével a hajókon kívül.
Ezek után  hadd osszam meg veletek saját tapasztalatunkat :
Férjemmel pár éve pont ennek a vonalnak a nyomdokán jártuk végig a félszigetet. Ez nagyon egyszerűen hangzik, megtenni már nem annyira. Először is a távolság Cairnstől a csúcsig kb. 1000 km, csak oda. Az ösvény ami a régi távíró vonalát követi csak terepjáróknak figyelmeztetéssel indul.  Visszanézve ez kicsit visszafogottnak tűnik, inkább csak terepjáró megszállottaknak ajánlott, lenne közelebb a valósághoz. Az ösvény kifejezés barokkos túlzás, gyökérharc vagy gázlókeresés inkább  a helytálló.  A gázlóknál a viz valamint a part mélysége, a meder szélessége szinesítik az átkelést.    Mi néha 50 km-t is meg tudtunk tenni 12 óra alatt úgy, hogy ellátmány a csomagtartóban.  Szegény Kennedyék ökrökkel, birkákkal, szekerekkel 9 hét alatt tettek   kb. 50 km-t .
Végül  elvergődtünk odáig,  ahol Cape York csücskénél a szárazföld nincs tovább, a keskeny földnyelvről át lehet látni a Thursday Island-ra,  Csütörtök Szigetekre.
Előzőleg azonban   felkerestük Kennedy sirját,  aki szegény  nem jutott el  odáig..
 
És itt jön a kérdés, megérte?  Kennedy szempontjából  igen, mert ma már művelt terület a félsziget. És nekünk mi volt benne a jó?
Szinte minden jó volt. A terep  nehéz, de a táj gyönyörű. Igen, vízesések is vannak,  és ami nekem fontos, ezekben még fürdeni is lehet!  Gyönyörű öblökkel csipkézett tengerpart. Férjemnek pedig  ott volt  talán a legemlékezetesebb születésnapja : az egyik meredek falu, vizes, csúszós  átkelőnél – Gunshot a neve, ha valaki arra járna -  hosszadalmas küszködés után  rugalmas kötelek segítségével végre sikerült felrángatni a kocsinkat  a túloldalra és mikor felért, a segítők egyszerre zendítettek rá, hogy Happy Birthday to you! Azóta sem tudom, mi volt nagyobb, a megkönnyebbülés, vagy a meglepetés.
 
Mellékletek terület
YouTube-videó (podcast 21 Mit talált Sturt?) előnézete
YouTube-videó (Podcast 22 Létezik e járható útvonal Cape York-ra?) előnézete
 
Folytatjuk.
*************************************************
 10. BEMUTATJUK… 
 
DÁMA LOVAG NAGY CYNTHIA  ÍRÁSAIT : SZERETETLÁNG
 
SZAKMAI ÉLETRAJZ
 
Lovag Nagy Cynthia író, költő vagyok, az Alföld közepén születtem.
Már kislányként magával ragadott az irodalom gyönyörű világa és 
szerettem sokat sokfélét olvasni.
Nagy Cynthia

Megjelent egy regényem tavaly: A széptevő és a kései boldogság címmel, valamint idén egy verses kötetem : Aranyfényű Csillag Galaxis címmel.
A Római Sas Birodalmi Lovagrend tagja vagyok, idén nyár óta. A Cserhát Művészkör tagja vagyok, az ottani Délibáb magazin állandó szerzője.
Több antológiában is jelentek meg írásaim, valamint irodalmi folyóiratokban mint Pl. Kláris , Gold Pen, Szikla magazin, az EMMIR Erdélyi folyóirat és a Honvilág c. szintén Erdélyi lap, ahol már állandó munkatársként jelölnek. A Holnap magazinban rendszeresen jelennek meg verseim. Állandó szerzője vagyok a Meskete c, gyermek mese oldalnak, és itt a hangomat is kölcsönzöm a mások meséjéhez is nagy örömmel. Szívesen tanulok verseket és mondom fel videóra, amiket megosztok saját face oldalamon és a szerzői oldalamon is.
2021-ben :Líra és Nívó díjat kaptam
2022-ben Arany okleveles költő lettem.
 
SZERETETTEL,  NAGY CYNTHIA
.............................................................
 
Válogatás verseimből …
 
Nagy CYNTIA: Szeretetláng
 
Ha csak én adnám az összes szeretetem
az is elegendő  lenne neked
Kérés nélkül is megkapod,
hisz nem érdem kérdése jól tudod.
 
A szeretet csendben jár
Rád olvad, mint a napsugár
melegséggel áraszt el,
mit senki sem vehet tőled el !
 
Mi már szavak nélkül is
beszélünk, elég ha a másik
szemébe nézünk....
S mielőtt csonkig égne a
 
gyertyánk, nem alszik ki
a szeretetláng. S mikor majd
jő az utolsó pillanat, mikor
mindenki filmje elszakad
 
Te légy mellettem, ha fázom
terítsd rám a jó meleg kabátod...
öreg kezünk szorosan összefonódjon
s lelkünk együtt lépjen át a mennyei
égbolton …..
 
*
Lélek testvér
 
Elgondolkodtat a élet
mindenki mit és meddig remélhet?
Meddig éltethet a lélegzet?
Mikor áll meg a vekker
és végtelenedik el a csend?
 
Ha lelkünk arany pallosán villan át
a napsugár, s egy szép szempár
vár reánk egy csillagfényes
jámbor éjszakán?
Ha bámulod az ég kékjét, de sehol
sincs a lelki békéd?
 
Hiába keresed a boldogságot, mert
az álmod már régen szertefoszlott?
Mikor áll meg a kegyetlen vekker?
Mert belefáradtál a küzdelembe
a sose távozó reménybe!
 
Ne gondolkodj, légy türelmes!
Aggódjon a menthetetlen!
Éld életed szeretetben, bölcsességben.
Ha menni kell, úgyis jelez a pillanat,
s mi megfáradtan követjük sorsunkat.
 
Porhüvelyünk itt marad, s lelkünkre
virrad egy új pirkadat.
Mert minden lélek Testvér,
kik várnak ránk az utunk végén!!
 
*
Gondolsz e rám?
 
Gondolsz e rám, mert eltoltál magadtól,
ha már a két szemem nem leled sehol...
Ha sóvárogsz utánam, de nem teszel semmit,
mert már az édes emlékem is elenyészik..
Gondolsz e rám, mikor üres az ágyad hajnalba
mikor a párnát öleled tétován karodba
lelkedbe a fájdalom behasít jajongva
 
Mily jó is volt, mikor csókoltál..
édesen álomba ringattál..
Fedetlen testeddel mámorosan betakartál !
Hevesen kalapáló szívvel egymás arcát
vágyódva néztük, s te gyengéden átkaroltál,
miközben forrón szájon csókoltál,
 
melynek íze a fincsi málna és eper keveréke
ahogyan a nyelved finoman az enyémet
megkereste..
Gondolsz e rám, a te fényes kis csillagodra,
mely üstökösként robbant be, s az életed
felkavarta
 
Vajon igaz e mikor mondtad, hogy kezeid
imára kulcsoltad...
Felnéztél az égre s kérted, hogy örökké
tartson a varázs fénye,
hogy szerelmünk égjen mindörökre !!
 
*
 Imádlak
 
Imádlak , neked annyi, mint
egy kis cicát szeretni, vagy egy
könyvet kedvelni, egy filmet megnézni.
Ezt a gyönyörű szót nem lehet így elcsépelni
 
Én imádlak, de nem úgy, mint a falevelet
mely orrod előtt a fáról a magasból lepereg ..
Imádlak.. ha kimondom, testem lelkem beleremeg
 
mert már kevés a szó „ szeretlek” …
hisz majd szétvetnek az érzelmek
Ha belélegzed hajam s bőröm
finom illatát s csókjainktól részegülten
várjuk a csodát
 
S én akarom, hogy Te is megérezd
a szerelem hatalmát, mert
csakis akkor érted meg
e két szó titkos varázsát
 
*************************************************
 11.  ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 
 
Véghelyi József: Így múlik el a világ dicsősége, 
avagy töredékekből áll össze az élet egésze
 
A Művészeti Magazin mottójából vettem a cím egy részét, miszerint töredékekből áll össze az élet egésze. Ám mondhattam volna úgy is, hogy így múlik el a világ dicsősége, ahogy a művelt latin mondja ”Sic transit gloria mundi”. Ez egy ember életében azt jelenti, hogy akármilyen fényes, sikerekkel teli napokat is átélt már egyszer, így vagy úgy, de véget ér az ifjúsága, a középkorú évei is elrohannak, és hát marad az úgynevezett „szép kor” megélése, ha egyáltalán sikerül neki. Azon persze elfilozófálgathatunk, hogy miért szép az idős kor, és főleg kinek szép. Természetesen minden életszakasznak meglehetnek - megvannak-  a maga szépségei csak fel kell ismerni…!
Véghelyi József
*
 Aki már annyi „krumplikapálást” megélt, mint én, nos ezek az emberek a címben idézett mindkét megállapítást igazolni fogják…Alapvetően életvidám, jókedvű voltam világ életemben. Ezt a szokásomat mind a mai napig megtartottam, amikor csak lehetett.
Egy esetet fogok ismertetni, amelyek az életem töredékei, de számomra emlékezetes maradt.
Nem tragikus, inkább keserédes..
 *
A történetem idején már negyvenfelé jártam a személyi igazolványom szerint, de lelkileg és fizikailag huszonévesnek éreztem magam. A lányom érettségi előtt állt, és az osztályában bizony sok fiatal és csinos kishölgy volt. Ahogy az lenni szokott a barátnők megfordultak egymás lakásán is. Persze nálunk is ez volt a helyzet. Csak kapkodtam a fejem, ahogy „végig mustráltam” Ökelméket.
Ezek a lányok már tulajdonképpen nők a szó klasszikus értelmében. Kellemes jelenségek, szépek, okosak és  - horribile dictu: kimondani is szörnyű - huncutok. Pontosan tudják és érzik nemi varázsukat és olykor élnek is vele.
 
Tapasztalatból mondom, hogy a nőknek száz és száz praktikájuk van arra, ha fel akarják kelteni magukra a figyelmet. Ezért tud sok férfi csapdába esni. Még mielőtt észbe kapna, azon veszi észre magát, hogy az anyakönyv-vezető előtt áll…
 
Egy ilyen  nálunk tett „hölgykoszorú” látogatás alkalmával is megjelent néhány osztálytársnő a lányomnál. A feleségemmel  beengedtük a lányokat a házba és mivel jónevelt teremtések voltak, hát jó hangosan köszöntek is:
- Csókolom Zsuzsa néni, csókolom Józsi bácsi!
 
Mit mondjak erre?
Fiús zavaromban - mivel a lányok lebácsiztak – én is azt mondta nekik, hogy:
- Csókollak Benneteket!
 
Bizonyos kényes és kritikus helyzetekben a nők érzékszervei mintha érzékenyebbek lennének. Feleségem rögtön megérezte, hogy szándékaim nem teljesen tisztességesek, ezért rögtön meg is jegyezte:
- Csak csókolnád őket!
 
Eligazítottak, ám egy próbát megért…! Minden esetre ez volt az első alkalom, hogy fiatal lányok lebácsiztak, és a kishölgyekkel való kacérkodás kezdett egyre távolabbra kerülni.

*************************************************
 12.EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL 
 
MÁRKUS KATALIN: Karácsony
 
Mint minden kisgyerek, én is nagyon vártam a karácsonyt, a kis Jézus születését. Nem az ajándékok miatt, mert akkor még senki sem kapott karácsonykor ajándékot. Húsvétra is csak a keresztszülők hoztak valami apróságot.
Az egész karácsonyvárásban, volt valami megfoghatatlan rejtély, izgatott várakozás.
 
Amikor már nyiladozott az értelmem a mama sokat mesélt nekem. Sokféle meséje volt, de legjobban a Jézuskásat, a karácsonyfásat szerettem. Mesélt az angyalokról, hogy ők segítik a Jézuskának hozni a karácsonyfát. Nem nagyon értettem az összefüggéseket, de a mamának elhittem. Esténként, amikor már csak a Hold világította meg a havat, a mama felöltöztetett, és kivezetett a verandába, és kezével az ég felé mutatott.
- Nézz csak oda kislányom! A csillagok között repülnek az angyalok, és szánkójukon húzzák a karácsonyfát. Egyszer majd tehozzád is ideérnek.
Én bizony hiába néztem az eget, a csillagokon kívül semmit sem láttam, pedig jó nagyra kinyitottam a szemeimet, hogy jobban lássak. 
- No, akkor majd holnap este is kijövünk angyalokat nézni. Most menjünk be a házba, mert nagyon hideg van.
Másnap este megint kimentünk, harmadnap megint, akkora már annyira szerettem volna látni az angyalokat, hogy a csalódástól elsírtam magamat.  A mama meg így vigasztalt.
- Ne sírj kislányom, biztosan tudom, hogy ha nem is láttad őket, holnap hozzád is eljönnek.
 *
Márkus Katalin
Valamit tudhatott a mama, mert másnap az anyukámmal együtt, takarították a házat, süteményt sütöttek. A hálószobai nagy 
asztalra szép fehér terítőt tettek, keresztbe rá még egy fehér
 fonallal hímzett keskenyebbet raktak. Ezt jól megjegyeztem, mert amikor már nem élt a mama, az anyukám is mindig így készítette
 elő Jézuska váráshoz az asztalt. Este megint kimentünk 
angyalokat nézni. Én nem tudom, hogy hogyan, de fenn a 
magasban láttam repülni az angyalokat a karácsonyfával. Jaj, de nagyon boldog voltam, tapsikoltam örömömben, és a mama mosolyogva simogatta meg az arcomat.
 
- Ugye megmondtam, hogy te is látni fogod őket! De, van még valami, aminek nagyon fogsz örülni.
- Kíváncsian néztem rá, mi lehet az, hisz mára már meg volt az örömöm. Ma este a papával és velem alhatsz a kisszobában.
- Jaj, de, jó! Jaj, de, jó! - kiabáltam. Ez biztos mama?
- Igen, igen, már beszéltem róla az anyukáddal, és megengedte.
 
Ritka alkalom volt, hogy a mamáékkal alhattam. Anyukám mindig azt mondta, a mamáék már öregek, kell nekik a pihenés, te pedig kislányom, össze-vissza forgolódsz, amikor alszol. Ő már csak tudta, mert köztük aludtam a nagy dupla ágyon.
 
Este aztán boldogan befészkeltem magamat a mama ágyába, vele mondtam el az est imádságot, és ő takargatott be hatalmas dunnájával. Jó meleg volt az ágy, mert mielőtt lefektetett, ruhával bebugyolált, és sütőben melegített sindőt tett a dunna alá, hogy meg ne fázzak.
Akkor még nem tudtam, hogy anyukámék a papával elmentek az éjféli misére, ezért alhattam a mamával.
 
Másnap reggel anyukám ébresztett, és ölben vitt ki a konyhába öltözködni. Ott már jó meleg volt. Álmosan dörzsölgettem szemeimet, és azt hittem rosszul látok, mert a széken az ünneplő ruhám volt kikészítve. Vasárnap van? - kérdeztem.
- Nem, még annál is nagyobb ünnep! - mondta anyukám. Karácsony van, megszületett a kis Jézuska, és az angyalkákkal küldött neked valami nagyon szépet. Ha felöltöztél, megfésüllek, és megnézzük vajon mit hoztak az angyalkák.
- Anyukám segítségével egykettőre felöltöztem, ő szépen megfésülte, két copfba befonta hosszú hajamat, és vasalt fehér szalagot kötött a copfok végére.
 
Apukámmal együtt a mamáék is ünneplőbe voltak öltözve, és csak arra vártak, hogy elkészüljek. Együtt mentünk be a nagyszobába, és az asztal közepén ott állt a csodálatos karácsonyfám. Az ágak végén pici gyertyatartókban apró gyertyák égtek. A gyertyafényben szépen csillogtak a fényes papírba csomagolt kockacukrok, és diók. Itt-ott, vékony cérnán lógó apró papír angyalkák lebegtek még a fenyőágakon. A karácsonyfa alatt kicsi faragott jászolban feküdt a kis Jézuska.
Hatalmas szemekkel néztem a csodát, ami eljött a mi szobánkba. A meglepetéstől nem bírtam megszólalni, de nem is kellett, mert a papa szép öblös hangján elkezdett énekelni: Mennyből az angyal, lejött hozzátok pásztorok, pásztorok...
 
Vele együtt énekelt a mama, az anyukám, és az apukám. Én többnyire csak tátogtam, mert akkor még nem nagyon tudtam az ének szövegét. Az éneklés után mama kezembe adta a kicsi jászolt, hogy megsimogassam és megpuszilhassam a kis Jézuskát. Félve, nagyon óvatosan éppen csak hozzáértem a kicsi fejéhez. A mama biztatott, hogy ne féljek tőle, mert Ő nagyon örül a kisgyerekeknek.
Egy kis idő múlva, amikor már ki örvendeztem magam, visszamentünk a konyhába reggelizni. Finom tejeskávét kaptam foszlós kaláccsal, majd szüleim és a papa elmentek a karácsonyi misére. Mi a mamával otthon maradtunk, Ő ebédet főzött, én meg körülötte ugrándozva kíváncsian kérdezgettem a Jézuskáról. Sehogy sem értettem, miért nem mozog, mint a kisbabák.
 *
Az egész nap ünnepi hangulatban telt el. Délután elmentünk a másik nagyszülőkhöz. Ők is a faluban laktak, a falu túlsó felében. Anyukám vastag plédet tett a szánkóra és arra ültetett, hogy meg ne fázzak. Apukámmal együtt vidáman húzták szánkómat a havas utcán. A másik mamánál is volt karácsonyfa, és sokat játszottam a többi unokatestvéreimmel.
Emlékeimben kutakodva, talán ez volt az első karácsony, amire így vissza tudtam emlékezni. Négy éves lehettem, mert akkor még nem voltak testvéreim.
Ahogy teltek az évek, a karácsonyfát már szentestére meghozták az angyalok, és apró ajándék is került a fa alá. 

*************************************************
 13.  VERSEK ÜNNEPLŐBEN 
 
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Látomásom - 1.rész
 
Sűrű erdőben egy kunyhó,
elhagyatott rideg falak.
födésén zöldell a moha,
megdőlt ablak, rokkant pitvar,
pókháló pihen már rajta.
Rozsdás kulcs pihen a zárban ,
kopott seprű, ajtajában,
kapuja már hanyatt fekszik.
Megbotlott a kerítés is
torpant lába földbe süllyedt.
Talán nincs is mire várni, 
közelebbről meg kell nézni.
Kéménye a füstöt eszi,
ugyanakkor ki is böki,
kalapját a korom festi.
Óvatosan, közelebbről,
megtorpantam, körülnéztem,
Beléphetek? Van valaki?
Sápadt arcom, remeg kezem,
lábam földben gyökerezett.
Lassan de már sötétedett,
didergek a hosszú úttól,
kopogtam, de nem nyit senki.
Kezem kilincsére ragadt,
fáradt vagyok, be kell lépni.
Sutyorogva nyitok ajtót,
köszöntem, és beljebb léptem,
félénk hangon kérdem, szabad?
Küszöb reccsent, lábam alatt,
hol ott halvány fény csalogat.
Odabent simogat a meleg,
Tűz helyen a láng csak nyelvel,
örvendek a melegének!
Kopott bútor körülöttem,
ágya simára van vetve,
bámészkodva le is ültem.
Asztal mellett puha széken,
csöndben én csak várakoztam,
vizes kancsó teli töltve,
iszok abból, szomjam oltja,
éhségemet tovább tolja.
Asztal fölött, tenyeremben,
nehéz fejem elhelyezem.
Lekoppant már, mind két szemem,
mély álomba keveredtem,
hangot hallok, hozzám szólnak.
Maradj nyugton, pihened kell,
jó helyen vagy, nem kell félned,
Pince nyílás egy sarokban,
s hegedűnek lágy dallama,
tovább ringatta az ágyat.
Cipő sarka, éles hangja,
poros padlót kopogtatja,
szakállas kis Kobold banda,
ágyba cipelt, kinyújtóztat,
horkolásom nem zavarta.
Gyertya fénynél illat árad
s asztal terül vacsorára,
ínyem szerint, finomsággal,
libasülttel, száraz borral,
kemencében sült kenyérrel.
Koboldoknak kedvük támad,
gyöngéden egy táncot jártak,
varázslatos muzsikára.
Kopott csizmák, kopott cipők,
a régi kunyhót körbe járta.
Mire én már felébredtem,
síri csend lett, mind el tűntek,
nincs terítve ám az asztal!
Szárnyra kelt talán a liba?
Gyertya fénye nem simogat,
a sűrű erdő közepében.
Fojtathatnám tovább utam,
hol a kunyhó? Felébredtem,
bokor alatt üldögélve
látomásom végét érte.

 2018. 05. 23.
 *
látomásom - 2.rész
Gyönyöre fogva tart.
 
Sűrűerdő, fenyves erdő,
Látomásom elröppenő,
Fejem felett mese felhő,
De nehezen követhető.
Éjjel, nappal ébren vagyok,
Gyönyörködök s álmodozok,
Látomásom rég elhagyott,
Hol fellegekben kapaszkodott.
Sűrűerdő közepében,
Viruló gyönyörében pihen,
Ágról ágra száll egy madár,
S lelkem attól oly vidám.
Én sem tudom honnan jöttem,
Hol, azt igen eltévedtem,
Jó lenne egy meleg kunyhó,
Koboldoktól nyitott ajtó.
Öreg fáknak odujában,
Annak piciny nyílásában,
Egy apró vörös mókust láttam,
Makkot szedtem s megkínáltam.
Tenyeremből evett, ivott,
Köszönetként egy kulcsot adott,
Hol a zár és mit kell tennem?
Magamra hagyott és elment.
 
Előmbe került egy ösvény,
Sűrű bozont, kúszónövény
Eltorlaszolta az utat,
Hol egy félreeső kutat.
Száraz gally és tüskés bokor,
Kőhalom vár akár szobor,
Rozsdás láncon lóg egy vödör,
Jobbra tátogó mély gödör.
Itt-amott a napfény köszönt,
Egy fehér nyúl előmbe szökött,
Lábam alatt megnyílt a föld,
S cirógat a lágy szellő.
Álom, álom édes álom,
Fogva tart a látomásom,
Ameddig az erdőt járom
Boldogságom abban látom.
 
 2021.11.12.
 
*
Látomásom 3.rész
Szeretem a fenyves erdőt.
 
Vörösfenyő, ezüstfenyő,
Reccsen, roppan, sír az erdő,
Megszámlálhatatlan fatörzs,
Bélyegzik a legszebb fenyőt.
Ujjong a világ, karácsony jön,
Osztoznak az ezüstfenyőn,
Látomásom megdöbbentő,
A Tündérekkel menekülök,
Kell a kulcs s egy varázsvessző,
Megvan, itt van mind a kettő.
Hihetetlen, elképesztő,
Egy kobold banda előnkbe tört,
S megálltunk egy barlang előtt.
Azt kiáltsák az övék a föld!
Megmenthető még az erdő,
Csatlakozzunk adjunk esélyt,
S megállítsák ezt a veszélyt,
Van ám köztünk egy-két vitéz.
Mesevilág, tündérmesék,
Mért ne lenne közös a cél,
Jöhet ünnep legyen jó tél,
Ne bántsd a fát az erdő lelkét.
Ha karácsonyfát díszítenél,
Hallgass meg egy kobold mesét,
Ott a világ arról mesél,
Akkor szép a fenyő, ha él!
Nincs is szebb egy tündérkertnél,
Ott készül a legtöbb ajándék,
Fedezd fel a természet gyönyörét,
Tedd boldoggá az emberek Szívét.
Úgy várom a karácsonyt én,
Asztalomnál üljön szegény,
Ott meleg szív és gyertya fény,
Hol fenyőtoboz díszítés.
 
2021.11.13.

*************************************************
 14.  JÉZUS TANÍTÁSAI 
 
A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
Írta: Poór Edit
(XV. RÉSZ )
 
NE ÍTÉLJ, HOGY NE ÍTÉLTESSETEK.
MERT AMILYEN ÍTÉLETTEL ÍTÉLTEK, OLYANNAL
ÍTÉLTETTEK ÉS AMILYEN MÉRTÉKKEL MÉRTEK
OLYANNAL MÉRNEK NEKTEK
 
Valóságos igazságok ezek, ha az emberek feltudnák
fogni ezek helyes értelmét, nem volnának
olyan gyorsak az ítélkezésben és az egymás
kárhoztatásában.
 
A bűnös lélek, aki tudja, hogy vétkezett,
mert ösztönszerűen érzi azt, és tudja,
hogy ezeknek a következményeivel,
majd számolnia kell.
 
Szeretne ezeknek az érzéseitől megszabadulni,
de nem akar megalázkodni, nem akarja bűnbánóan
a vezeklés ruháját felvenni.
Inkább azon fáradozik, hogyan tudná embertársát
félrevezetni, hogyan burkolhatná be lelkét,
az ártatlanság leplébe.
 
Ők a legveszedelmesebb ítélkezők, mert
fáradhatatlanul kutatnak mások hibái és
gyengeségei után, hogy azokat felfedjék mások előtt,
és ezzel a maguk szennyesét takargassák.
 
Azután vannak a felettébb igazságosak,
szőrszálhasogatók, felettébb erényesek és pontosak,
a mindent észrevevők, de megbocsájtani és a maguk
igazát feláldozni nem tudók.
 
Mily hatalmas tábora van az ítélkezésben tévelygő
lelkeknek, mily sok fájdalom és keserűség állja
útjukat ezeknek a haladásban.
Minden könnyelmű ítélet és rágalom, minden
kárörvendő felfedezés és szigorúság, mint tükörlapról
a kép, visszahat az ítélkezőre.
 
Hiába színlelnek, tettetnek, mert minden léleknek
a saját mértékével fizet vissza a természettörvény.
Ez nem Isteni bosszú, nem emberi gonoszság,
csak igazság. Ha elnézéssel, megbocsájtással,
jóakarattal voltál embertársaidhoz, hasonlóval
fizet neked a te mértéked szerint a törvény.
 
*
MIÉRT NÉZED PEDIG A SZÁLKÁT, AMELY A TE
ATYÁDFIA SZEMÉBEN VAN, A GERENDÁT PEDIG,
AMELY A TE SZEMEDBEN VAN, NEM VESZED ÉSZRE?
AVAGY MI MÓDON MONDHATOD A TE ATYÁDFIÁNAK;
HADD VEHESSEM KI A SZÁLKÁT A TE SZEMEDBŐL;
HOLOTT ÍMÉ A TE SZEMEDBEN GERENDA VAN?
KÉPMUTATÓ, VESD KI ELŐBB A GERENDÁT A TE
SZEMEDBŐL ÉS AKKOR GONDOLJ ARRA, HOGY
KIVESSED A SZÁLKÁT A TE ATYÁDFIÁNAK SZEMÉBŐL!
 
A lélek betegsége ez, mely bódult álomban tartja a
lelkiismeretet, hogy az fel ne ébredhessen.
Ez a betegség azért veszélyes a lélekre, mert a
legmagasabb tudat és legvilágosabb értelem is
alámerül az érzelmek és vágyak hatalmas tömegébe.
 
A lélek ilyenkor elveszti az irányát, a
tájékozó képességét, és az ítélőképességét.
A bűn bódulatába esik és minél több bűnnel
terheli meg az ember a lelkét, annál
tökéletlenebbé válik.
A bűn bódulata, mely elzárja az értelmet a szellemi
én, ellenőrző világossága elől.
 
Ezért az ember, ebben a homályos állapotban,
sokszor képtelen bűneinek nagyságát felfogni
és ennek következményeivel számolni.
Az Úr, világosságot hoz az eltorlaszolt lelki
mélységekbe is, felkelti az alvó lelkiismeretet.
 
Ez sarkalja a befelé való tekintésre, hogy
lássa meg a saját hibáit, tévedéseit,
és csak azután gondoljon arra, hogy embertársa
hibáit, tévelygéseit szóvá tegye,
amikor ő már ezekből kigyógyult.
Az már tudja, hogy milyen nehéz bűnből
meggyógyulni, milyen nehéz
a lelkiismeretet a kábulat homályából,
a józan igazság világosságába emelni.
 
Akik, ezen átmentek, már tudja az utat, módot,
hogyan figyelmeztesse embertársát bűneire, hibáira,
és ezeknek a következményeire a nélkül, hogy bűnös
embertestvérét, még mélyebbre lökné a lejtőn.
 
A természettörvény szerinti következményeknek,
mély barázdákat kell még lelkükben szántani,
az ítélkező embereknek, amíg keserű könnyek között
megtanulják, hogy legelőször önmaguk
lelkére kell vigyázni.
 
Csak ha már mindent úgy értelmez az ember, ahogy
azt a szeretet törvénye parancsolja, csakis akkor
helyes az ítélőképessége.
 
Akkor már nem ítél, mert tudja, hogy amíg ő más
szemében keresi a szálkát, addig a saját szeméről
elfelejtkezik és az a bizonyos szálka gerendává
vastagodik.
 
Folytatjuk.
*************************************************
15.VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍTRÁK 
 
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 2022. DECEMBERI SZÁMÁBA
 
KÁLMÁN ÁGNES VERSEK
Magányos óráimon
 
Magamban az esti csenddel,
Szólnék hozzá, de nem felel
Künn a réten tücsökzene szól,
Mi előttem, méltósággal honol
 
Sötét éj, csendes nyugalmában,
Utaznék a messzi emlékek sorában
Érinteném egy pillanat hevében,
Múltjába veszett, elmúló ígéretében
 
Jó így, óh, mily nagyon jó!
Tükröződik a tóba merülő Hold
Csordogál a békesség nyugalmába,
mint  cammogó folyó az óceánba
 
Csendes szigetem, éden kertjében,
Nyíló virágok, pompázó sűrűjében
Álomvilágom suhanó szárnyain,
Oly jó szunnyadni az est vágyain!
 
Szunnyadni a szétáradó örömben,
mely lelkem hárfáján játszik millió ütemben
Elidőzni e boldogság csoda kertjében,
Csak így csendesen… a csillagok fényében.
 
*
Hajnal cseppek
 
Szeretnek a hajnal harmat cseppjei,
Mikor arcomat mosolyra fürdeti
Szeretnek az esőcseppek könnyei,
Mikor permetét a hajamra teríti
 
Szeretnek a virító, pitypangos rétek,
Mikor bolyhukra fújok, s messze repülnek
Szeretnek a tenger szerelmek,
Mikor szívemet a fájdalom érinti meg
 
Szeretnek a nyári szellő lányok,
Mikor hajamba túr keringő táncuk
Szeretnek a rózsák, illatos bókjukban,
Friss lehelettel, bódító csókjukban
 
Szeret az élet rosszával, jójával,
Mikor játszadozva nyílik szívem a világgal
Szeret egy szösszenet időre,
Mikor ráhullik hajamra a nap bíbor fénye.

*
 Az ősz
 
Újra itt van az ősz, mint annyiszor már
Elmúlást hozva, mert végére ért a nyár
Lelkem dalában oly szomorúság van
Elmúlást sirató esők, mélabú fájdalmában
 
Szívemet mindig megérinti ilyenkor
Érzem az elmúlás sajgó fájdalmát
Mikor a természet leveti pompáját
S, beköszönt egy hideg, komor világ
 
A rőt levelek megfakult színe nem ad vigaszt,
mit oly sokszor csokorba szedtem én
Mikor a fiatal hév dobogott mellkasomban,
de mára már, ez mennyire nem elég!
 
Ahogy telnek az évek, a sok elszaladt,
Csak lelkem érzi e keserédes fájdalmat
Valami elmúlt ismét, valami elveszett
Csokorba gyűjteni engedi még az emlékeket.
 
*
 Menj! Isten gyermeke
 
És most menj!… Isten gyermeke,
Vízsugár kacagásába látom arcod,
Tündöklő fényében sugárzó alakod,
Hunyd be pilláidat! És lásd…e fényt!
 
Szivárványos ragyogásában,
Elmerülve, széles ívű aurádban,
Szívgömböd rózsaszín felhőjében,
Gyógyult sebek redőihez érten
 
Álomfényed csillagport hint,
Melengető ölelésével érint,
Áldott vagy a csillagok jövőjében
Takard be szelíden! Istennél!
 
*
 Bús magyarnak
 
Bús magyarnak szívébe,
nem látni mélyebbre,
Ha hallanád hangját,
hazának fényébe
 
Ha éreznéd szívét,
érted dobbanni
Milliók vérével,
pecsétjét forrasztani
 
Selymes füvén a pusztának,
Rezgő bércek harsognának
Kiáltanak hangjai a múltnak,
Hódítani, újra s, újra hívnak
 
Gyertyák lángvetésében,
Lobog a fényessége
Beleívódott már,
elmúlt idők messzesége.
..................................
 
SKVYT ELISA TRITON:
De a Harmadnapon minden elmúlt
 
Mostanában már fölzúgnak a hamuszín egek, de én még nem megyek!
Majdan hajnalfele jött a vihar s a fák.
És megérzik a fényt a gyökerei mert néha úgy hajlanak.
És szél amikor feltámad.
És fölzeng a nagy hatalmas világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett szíve dobogni, de harcra készen áll!
Harmadnapra legyőzte a halált és úgy repdesett mint a madár.
Ezt csak ő tehette meg más már nem merte!
.........................................................
 
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Fogadalom
 
Ha felkel még a nap,
Én szeretni akarlak!
 
-Akár éjjel és nappal,
Magadra sohasem hagylak.
 
-Én mindig is szerettelek,
Neveden szólítottalak!
Még a kezdettől fogva,
Tenyeremben tartottalak.
 
Szívembe ültettelek,
Én téged választottalak!
 
-Ha örvendtél vagy sírtál,
Ott voltam, meghallgattalak.
 
-Éjszaka és pirkadat,
Örökké vezetni foglak!
 
Ha felkel még a nap,
Imádkozok és várlak.
 
2022.11.12
.........................................................
 
SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA):
Temze partján lakom én
 
Temze partján lakom én.
Hallgatom, mit súg a szél.
Mesél télről, tavaszról,
Elfeledett szép nyárról.
 
Temze parton köd szitál.
Kevés a fény, napsugár.
Mások itt az emberek.
Marasztalnak, kedvesek.
Ide húz már a szívem.
 
Temze vize fut, rohan.
Kinn a partján sirály-had
És egy sárgult falevél
Közelgő télről beszél.
 
Duna-part is visszavár.
A tavasznak illatát
Felém sodorja a szél.
Temze parton érzem én.
.........................................................
 
Mészáros Melinda (Szlovákia):
A kicsi csillag.
 
Sokan vagyunk az égen,
nagy hideg lesz a télen.
Szólt a Hold is, de ő csak
csendben, hullani fog a hó!
A Nagygöncöl is megszólalt,
szánkózni fognak a Tejúttal,
na és a Fiastyúkkal!
De szép is lesz a tél,
sóhajtott egy kicsi csillag,
s a Nagymedvére nézett,
fénye ekkor utoljára égett!
 
.................................................
 
PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ:
Szép perceink
(Enikő- szócseppek)
Kincseink, szép perceink,
 
évek telnek – múlnak,
egyforma, monoton nappalok,
feledésbe merülve alszanak,
de a felejthetetlen pillanatok,
örökre szívünkben maradnak.


Egy lopott csók a domb oldalán,
az égre felfutó szivárvány,
egy kézszorítás, váratlan ölelés,
gyermeked szemében a fény,
a szerelem varázsa egy hópihén,
örömkönnyek a szemedben,
a szó a forró leheletben,
április keringője a tóparton,
egy sóhaj, mit feléd hoz az alkony.
Amikor anyád neked csókol kezet,
amikor Istent látod a felhők felett,
fehér violák illata nyáréjszakán,
és amikor rád néz az utolsó levél a fán.
 
2022. november 17.
...............................................
 
PÁNCZÉL JÁNOS: igés vers
("Aki az Isten országát
 cselekszi, megmarad örökké")
 
Uram, akaratod mi?
Szívből akarom tenni!
El, ami földig tart ki,
- Jézus, te vagy mennyei!

*************************************************
16.TALÁLKOZÁS 
 
Csomor Henriett: Szürke szarvas látványa
 
Ebben a szürke időben, felidézem az ősz szépségeit. Amikor beköszöntött a szeptember, elkezdtek színesedni a falevelek. Az állatok bundája is vastagszik a hideg időhöz képest, és színük is változik, egybe olvad az erdő színével. A száraz nyár után bejött a kéthetes eső, és egyfolytában csak szakadt. Végre ihattak a száraz szántóföldek, erdők is, és talán a fák gyökerei is kaptak egy kis vizet. Nagyon vágytam ki a természetbe, noha tudtam hogy nem lehet sétálni, mert tiszta sár az erdőm. Mostanában azzal is megelégszem, ha elmegyünk itthonról. Autókázunk egyet az erdei úton, így is megnyugtat, és kikapcsol. A zöld fákat lehúzott ablaknál is lehet élvezni a hosszú kanyargós keskeny betonúton. Ez az út nem volt olyan szép, mint a kisújbányai. Itt sokkal világosabb az erdő, én szerettem a sejtelmes sötétzöld erdei világot, hol a képzelet beindítja a fantáziámat. A feszültségem eloszlott, és átölelt a nyugodtság, éreztem, odatapadok az ablak üvegéhez. Csodálatosak voltak a hatalmas szakadékok, amelyek izgalomba hoztak. Édesanyámmal együtt élmény az utazás, pedig alig vagyunk pár kilométerre otthonunktól. Mégis egy nagy kalandnak éljük meg a kiruccanást. Anya gyakran kérdezte: "Na, forduljunk meg?" "Dehogy anya, menjél tovább kérlek szépen, olyan szép, és nem sietek sehova." Egyre beljebb mentünk, a fák lombjai szorosan egymásba kapaszkodtak, és alig láthatóan ringatóztak. Sajnáltam, hogy nincs egy kamerám, amit oda tehetnék a műszerfalra, és felvehettem volna az egész csodás utunkat. Egyre szűkült az út, és meg kellett volna fordulni, szerencsére nem találtunk fordulásra alkalmas helyett. Kicsit még beljebb értünk, a sűrű erdő sötétjéből egy gyönyörű szürke szarvas szökell elénk. Hirtelen ámulattól csak annyit mondtam: "Vigyázz anya, egy szarvas." Csodálatos ez a szürke szarvas, még nem is láttunk hozzá hasonlót.
 
"A szép nagy agancsával!" - jegyezte meg anya. Fenséges, lassú lépteivel menni készült. Pillanatra szembe fordult velünk, mintha ismerne bennünket. Nagyon megható volt a látványa.
 
2022. november 08.

*************************************************
 17. A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL 
 
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA : Főnök
 
A munkahelyen dolgozók feladata, hogy az olvasói levelekre válaszoljanak.
Főnök:
- Kolléganő nem szeretem, hogy ilyen egyénien és hosszasan reagál minden témára. Fogja magát vissza!
- Rendben. Alázatosan kérdem, mit írjak, hogy ne tűnjek ki a többiek közül, és ön is elégedett legyen velem?
- Már megint túlbonyolította a dolgot, utálom a bővített 
mondatait. Írja azt, hogy „tetszett”.
Tóth Lászlóné Rita

*
 Valaki közzéteszi, hogy elvesztette az otthonát, ráadásul a szerelme is elhagyta, foglalkozik az öngyilkosság gondolatával.
Válasz: tetszett.
 
Főnök:
- Maga barom, hogy írhatta egy ilyen tragikus levélre azt, hogy tetszett.
- Ön mondta.
- Jó, innentől kezdve írja azt, hogy „szomorú”.
- Rendben.
 *
Annyira boldog vagyok, bár tudom, hogy többnyire a keserűségüket osztják itt meg az emberek, de én szeretnék kivétel lenni, hiszen magamba se tudnám tartani, hogy a fiamat a többszörös túljelentkezés ellenére is felvették az orvosira, ráadásul a lányom, aki tíz éve él házasságban és számtalan orvos mondta neki, hogy ne is próbálkozzanak gyerekkel, mert ha teherbe esne is, akkor se tudná kihordani a magzatát, egy egészséges kisfiúnak adott életet, aki 3500 grammal született és köszöni jól van.
Válasz: szomorú.
 
Főnök:
- Megőrült, hogy írhatta ilyen családi boldogságra, hogy szomorú?
- Ön mondta főnök.
- Jó, innentől kezdve írja azt, hogy „rendben”.
- Így teszek.
 *
Elvették a fejem felől a házat, ahol a családommal éltem békességben, szeretetben. Mindent fizettem, de egy csaló meghamisította az aláírásom, tanukat is szerzett és eladta a fejem felett a fedelet. A bíróság engem marasztalt el, ő meg él, mint marci hevesen.
Válasz: rendben.
 
Főnök:
- Na, most már tényleg elegem van, hogy tarthatja rendjén valónak, hogy egy ártatlan családot kitesznek az utcára?
- Nem én tartom rendjén valónak, Ön mondta, hogy ezt írjam.
- Jó, mostantól írja azt, hogy „nincs rendben”.
- Így lesz.
 *
Végre visszakaptuk az eltulajdonított vagyonunk. Olyan boldogok vagyunk, győzött az igazság.
Válasz: nincs rendben.
 
Főnök:
- engem mindenki azzal vegzál, hogy hol van az a kedves, szimpatikus, értelmes és érző munkatárs, aki nem csak ír valamit, hanem képes arra, hogy átérezze az emberek bánatát, nyomorúságát, miközben őszintén tud örülni a jó dolgoknak, aki nem csak úgy találomra – talán olvasatlanul – bök oda valamit, ami bántó és sértő, hanem empatikus és segítőkész, tanácsol és valós segítséget is nyújt, őrá van szükségük.
Innentől kezdve azt ír, amit akar, többé nem korlátozom.
- Köszönöm főnök.
- Nincs mit, valóban nem szabad az emberek dolgaihoz sablonosan viszonyulni, írja csak azokat a szép, bővített mondatait úgy, mint tette korábban.
 ..............................
 
Csepereg az eső
 
Lassan megyek, még egyáltalán nincs hideg,
az eső pedig ködszerűen csepereg.
Sokan nem szeretik tudom,
ilyenkor elgondolkodom.
 
Talpam alatt csúsznak a vizes levelek,
amelyeket bokrok, fák eleresztettek.
Valamikor szépek voltak,
azok a napok elmúltak.
 
Nincs már tolongás, megszűnt a hangoskodás,
olyan nyugodt és csendes ez a haldoklás,
mely új életnek ad helyet,
a természet pihen egyet.
 
Tán kell e különös hangulatú magány,
hiszen értem, hogy az én létem is parány,
és nem tűzhet folyvást a nap,
csendes eső nyugalmat ad.
 
Lassan kortyolgatja az elázott talaj,
tudom, hogy ez így jó, nincs ezzel semmi baj.
Új tavasz jön, kell az erő,
ezért hull e csendes eső.
 
A puha földben álmodik még az élet,
és tavasszal nyújt majd ismét csodaszépet.
Előre örülök neki,
ezt senki el nem veheti.

*************************************************
 18. KARÁCSONYI TÖRTÉNET 
 
GRUBER MIKLÓS: KARÁCSONY

- EGY DECEMBERI NAP, VALAHA RÉGEN, EGY KIS NYUGATI FALUBAN- 
 
Nagy pelyhekben hullott a hó. Egész éjszaka eshetett, mert vastagon
állt már a szomszéd háza tetején. Nagymama a konyhában sürgölődött,
Nagypapa már begyújtott a sparhertbe, most felvette vastag kabátját,
fogta a szenesvödröt és a fáskannát, lement a kamrába tüzelőért.
– Hozzál be egy kis töpörtyűt is – szólt utána Nagymama.
– A fejemen? – kérdezte Nagypapa, nagyot szattyantva pipájából. Nagy
morgolódva kiment, majd nemsokára jött a tüzelővel, hatalmas zsebéből
elővette a zsírpapírba csomagolt töpörtyűt.
 
Grúber Miklós

Nagymama bement Édesanyáék szobájába és hozta szeme fényüket, kócosan, ásítozva, pizsamástól. A sparherten már megmelegedett a víz, gyorsankimosta az álmot az unoka szeméből. Nagypapa hozott a spájzból két jónagy hagymát, megpucolta s hajszál vékonyra felszeletelte. Besózta,
majd félretette a nagy konyhaasztal sarkára. Édesanya és Édesapa dolgoztak, csak délután fognak hazajönni. Még ma is dolgoznak, pedig nagy nap ez: ma jön a Jézuska! Milyen nehéz lesz kivárni az estét.
Mindenki tudja, hogy világossal nem jön a Kisjézus, nem hozza a karácsonyfát.
 
– No, annyuk! – Szólt Nagypapa, fejébe nyomva prémes kucsmáját –
Kimegyek, elsöpröm a havat.
– Én is, én is! – Jött meg a hangja az unokának.
– No, akkor hamar, oszt utána megreggelizünk. – Nagymama jól
felöltöztette, sál, sapka, kesztyű, meleg lajbi, bundás cipő. Megfogta
Nagypapa kezét és bicegő lábán ballagott vele az udvarra. Épp olyan
seprője volt, mint a nagy, épp olyan jó vesszőből kötött, surranó,
nyeles. Természetes, hogy a nagy, hófehér kuvasz már a veranda
ajtajában várta. Nagyon szerette a kutyát, vele tanult járni. Most is
átölelte a nyakát, s Futár szépen, lassan megindult vele.
 
– Nem arra hékás – nevetett Nagypapa – először az utcát, hogy a
Jézuska este idetaláljon! – Ő söpört elöl, hátra, hátra pislantva,
néha elhagyva egy kis havat, amit aztán a kisfiú nagy igyekezettel
takarított el.
– Hé, Nagypapa! Te nem söpörsz rendesen, sok elmarad!
– Nem baj az, azért vagy velem, hogy kisegíts, ha elhagyom. – Ebbe
aztán belenyugodott. Végeztek, de mielőtt bementek volna, Futárral még
hemperegtek egy jót a friss hóban, míg Nagypapa elszattyantott egy
pipát. A konyhában már kész volt a reggeli: a sütőben Nagymama
megmelegítette a töpörtyűt, szelt a friss házikenyérből, asztalon volt
a házilag köpült vaj, a szeletelt hagyma, a mézes – citromos tea. Jó,
jó! Nagypapa a házi otellójából kapott bele.
– No, annyuk! Megérdemeljük a reggelit?
– De meg ám, ügyesek voltatok.
 *
A délelőtt folyamán még néha elsöpörték, aztán megállt a havazás.
Nagymama főzte az ebédet, dagasztotta a kalácsot, Nagypapa és a kisfiú
törték a diót. Végre megjött Anyu és Apu. Megebédeltek, Apu elolvasta
az újságot, Nagypapa bevonult unokájával a hátsó szobába szundítani
egy kicsit.
 
Odakünn nagy sürgés – forgás támadt, a legnagyobb csendben: készült a
Karácsonyfa az első szobában. Felkerült rá az ezüstözött dió, alma,
Nagymama által készített szaloncukor, meg minden gyönyörűség: gyertya,
csillagszóró, angyalhaj. Apu előszedte a nagy, ezeréves családi
társasjátékot és indult a játék. Közben beszélgettek, kalácsot
majszoltak finom, habos kakaóval. Egyszer csak, csengettyű szólalt!
– A! – Mondta Nagypapa, ujját felemelve.
– A! – Mondta a kisfiú is.
– Tán a Jézuska! – Mondta Anyu. – Énekeljünk hamar, köszöntsük a
Kisjézust. Mennyből az angyal, lejött hozzátok…
 
Kinyílt a szoba ajtaja – mögötte Nagymama lapult, ő osont be megrázni
a csengőt – és ott állt a Karácsonyfa. Ő csak állt, szólni sem tudott,
majd biccenő lábával óvatosan elindult. A szava elakadt, csak nézte,
nézte a gyönyörű, „fényárban” úszó fát és szívébe nagy – nagy béke és
szeretet költözött.
 
2015.12.20. Mosonszentmiklós. 

*************************************************
 19. KARÁCSONYI VERSEK ÜNNEP IDEJÉN 
 
SZILÁGYI ANITA :Titokzatos bácsi
 
Ki lehet ez a titokzatos bácsi?
Hószakáll takarja szemét alig látni
Hosszú piros a bundája
Kezében aranyszínű pálcája
 
Hangja morgó, mégis kedves
Gyermekeknek rokonszenves
Csiszeg- csoszog a csizmája
Szarvasokkal repül szánja
 
Csörög hátán teli zsákja
Éjjel a Hold megcsodálja
Csomagot visz a kicsiknek
Szánhúzói nagyon sietnek
 
Készülnek izgatottan a gyerekek
Csizmákat ügyesen fényesítenek
Verset is tanultak nagy szorgalommal
Titkos kívánságot is írnak bizalommal
 
Kopp, kopp megérkezett titokzatos bácsi
Lurkók szemében boldogságot látni
Énekelnek Mikulásnak egy dalt
Egy ügyes kisfiú verset is szavalt
 
Csomagot kap minden kis szemfüles
Benne szaloncukor csoki édes
Vidámság van a gyermekek szívében
Ma szép a világ szemeik csillognak fényesen
 
*
 Csendes advent
 
Csendes bánat költözött belém,
Elparázslott hit, szertefoszlott remény,
Titkos vággyal gyújtanám gyertyámat,
De nem hiszem a karácsonyi csodákat,
 
Hit, remény, szeretet, öröm,
Hogy élek, halkan megköszönöm,
Nehéz évet éltem meg,
Elmúlás ridegsége bennem remeg,
 
Békét kellene éreznem,
Várni, a Messiás megszülessen,
Hozzon apró csodát a Földre,
Vad orkán szívemet szilánkosra törte,
 
Hol vagytok, megváltó Háromkirályok?
Beigazolódnak a bibliai jóslatok,
Merre hirdetitek az örömigét?
Földünk nehezen veszi utolsó lélegzetét,
 
Édesanyám a csillagok között ragyog,
Adventi gyertyám csendesen lobog,
Első karácsonyom védőangyalom nélkül,
Hideg lett a világ, magányom mélyül,
 
Elveszítettem sok jó barátot,
Kíméletlen halál nem válogatott,
Elszakadt fluid-szálak sercegnek gyertyacsonkon,
Gyertyáim tükörképében lélekcsaládom,
 
Kezeimet imára kulcsolom,
Maradék erőmmel megváltásért imádkozom,
Gyermeki hitem újra megszülessen,
Betlehemi csillag szívemben fényesedjen.
 
*
 Mikulásház
 
Mikulásház van a város szélén,
Buksinak, ha oda betér, öröm lesz a szívén,
Kedvére játszhat, hintalóval hintázhat,
Versenyautókkal pályán foroghat,
 
Itt a Krampuszlány is jóságos,
Viccelődik, ami lehet tanulságos,
Segít puzzle-négyzetet kirakni,
Legóból kacskaringós labirintust építeni,
 
Van itt több zsák mikuláscsomag,
Benne csoki, cukor, több ezer adag,
Jut minden gyereknek egyformán,
Nem hagynak egy csöpp kezet sem árván,
 
Itt van Peti, kinek kopott a kabátja,
Neki nincs sok meleg ruhája,
Szülei szegények lehetnek,
Sajnos, sokat nélkülözhetnek,
 
Ma minden csoda lehetséges,
Mikulás Petinek csomagot keres,
Nemcsak csoki, cukor van benne,
Meleg ruhákat is bőven tett bele,
 
Kapott többféle játékot,
Soha nem látott ennyi ajándékot,
Szeme megtelt hálakönnyel,
Nagyokat pacsizott a segítőkkel,
 
Elfeledte kis időre nélkülözését,
Több éve tartó szegénységét,
Jó volt éreznie az emberek szeretetét,
Szebb meglepetést el sem képzelhetett.
 
*
Pehelycsodák
 
Zúzmarasubát öltöttek tar fák,
Zizegnek rajtuk pehelycsodák,
Erősebb fuvallatkor szétszóródnak,
Sapkánkra, kabátunkra forgolódnak,
 
Hópelyhek sokasága vastag lett hajnaltájra,
Szűz-fehér selyemtakaró terült a tájra,
Felnőtt, gyermek boldog a tiszta bűbájtól,
Szemeik csillogása sugárzott a látványtól,
 
Fehér-fátylas arák kiszépítették az utcát,
Friss hó háztetőkre vont ezüstbullát,
Érintetlen tájon nincs még lábnyom,
Igazgyöngyök fénylenek szűzi paplanágyon,
 
Óvatosan lépünk hólepel bársonyára,
Vigyázunk a téli felbontatlan tájra,
Kellemes érzéssel járunk a puhaságon,
Örömmel sétálunk hamvas simaságon,
 
Csendes téli természet, szél sem rezdül,
Hófehér tájon egy madár sem repül,
Nem zavarják fel az álomérzését,
Csodáljuk a havazás festői szépségét.
 
*
 Adventi gyertyafény

 Adventi gyertyafény,
Lobbanjon fel a remény,
Áradjon szét lelkünkben a béke,
Ünnep jön Jézus születése,
 
Várakozás varázsa hasson át,
Vessük meg szívükben kis ded jászlát,
Higgyünk még a megváltó csodában,
Éljünk a fény birodalmában,
 
Ne adjunk a sötétségnek helyet,
Tisztítsuk ki a leszállt szürkeséget,
Hálával várjuk a kis fényjövevényt,
Nyugalom ringassa a gőgicsélő reményt,
 
Mikor felragyog Betlehem csillaga,
Kigyullad rózsaszín gyertya lángja,
Öröm harsonák egyszerre szólnak,
Felsír a kis Messiás üdvözlete a világnak,
 
Szeretet lángjából mindenki kap parazsat,
Emberek otthonába melegség áradhat,
Széthullt családok újra együtt lesznek,
Szentestén kialudt reményfények égjenek.

*************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa. Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
*
E-mail: nagy.vendi54@gmail.com
*
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Élő e-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com
*
Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.  
.............................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/

FIGYELEM! 2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN, AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
...........................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
….............................
Írott műveim megtekintése, az összes elérhetőségem:
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54
*
megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
*
A  MEK, ÉS AZ EPA OLDALAIN, ARCHÍV GYŰJTEMÉNYBEN IS MEGTALÁLHATÓK!
Facebook: csak beírod a keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok Művészeti Magazin.  Szerkesztő Nagy Vendel
Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en - ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR : magyar elektronikus könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
*
A  verses oldal címe:
www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
*
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post365015
*
Az Amerikai Egyesült Államok- beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
*
Az Ausztráliai elérhetőség:
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA
..............................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat.
Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK:  AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
...............................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
........................
MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN  1212. - 2022. december