2020. szeptember 14., hétfő


 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020. 09. hó – tizedik évfolyam, kilencedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. szeptember

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

******************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*****************************
 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Nagy Vendel szerkesztő
 Valamikor pedagógus voltam, a  konkrét munka megszűnt, de az örök érzés megmaradt. Más formákban, más értékekben adom át sokaknak a  tudást, legalább is ezt remélem.Ma  szeptember elseje van, és nemsokára becsengetnek az iskolákba, vagy neeeem?
Minden valamirevaló tanító ember felkapja a  fejét, mint egy huszárló, ha elharsan a  riadó, a  csatára hívó harsonaszó. Rohanva megújul az oktatás, de mégsem tudja semmi helyettesíteni a  tanárt.
A robot becsavarja a  csavart, de nekünk kell beültetni a  fejekbe a  tudást. Ma  megkezdődik a  tanítás, de ki tudja hogy meddig tart. Köszöntsünk minden ősi Pejdagógost, a  tudós rabszolgát, ki évezredek óta felkelti a  tudás  vágyát. Tanuljatok, okosodjatok, mai diákok, építsétek tovább a  világot, Egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő.
*********************
  SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
 2.  MESÉK VILÁGA 
     KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : ESTE KICSIT MÁS MINDEN 
 3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRS SZERZŐKTŐL 
      GANT ELIZABET , CSOMOR HENRIETT, SZEGZÁRDI NAGY VENDEL, 
      STOLMÁR BARBARA, BOGNÁR PAPP IRÉN, TÓTH ENIKŐ
 4.  ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA - ÁRVAY MÁRIA SOROZATA
      DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK ÚGY JÓ
 5.  FANTÁZIA REGÉNY 
      SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG 
 6.  VERSVÁLOGATÁS  KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS I.P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL 
 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 
      VÉGHELYI PÉTERNÉ: ÚTLEVÉL A  MENNYORSZÁGBA
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL...  SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  LEGÚJABB ÍRÁSAI 
 9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. AKKOR MÉGISCSAK SZÜRET - SZÜRETI MULATSÁGOK 
      JÓZSEF TIBOR: SZEKSZÁRDI SZÜRET 
11. ÉLETTÖRTÉNETEIM - VÉGHELYI JÓZSEF : A  DIGITÁLIS SHAKESPEARE 
12. BEMUTATJUK SZABÓ GITTA  ÍRÁSAIT : FEKETE GYÉMÁNTOM DALA 
13. EGYPERCES TÖRTÉNETEK
      ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: ESETEK KITTY CICA ÉLETÉBŐL   
14. KALAND AZ ESŐBEN.  CSOMOR HENRIETT : EGY JÚLIUSI KIADÓS ESŐ
15. VERSRŐL VERSRE KORTÁRSAINKTÓL 
      GANT ELIZABET, KOVÁCS TIBOR, CSOMOR HENRIETT, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
      REMÉNYI TAMÁS 
16. HANGOS KÖNYVEK KÉSZÜLNEK 
      KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: IGAZI JÓTEVŐK
17. HANGOS VERSEK  ILOSVAY GUSZTÁV  ELŐADÁSÁBAN :
      VARÁZSSZEM , ÉLETÉRZÉS 
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT -SOPONYAI MIHÁLY ROVATA 
      A  VÖRÖSBOR JÓTÉKONY HATÁSAI 
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
 2. MESÉK VILÁGA 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Este, kicsit más minden.

Kelemen Györgyné Edit
Leszáll az este, sötét fátyol von be mindent. Ami nappal szép volt, most hirtelen félelmetes. A gyerekek félnek és legyünk őszinték, mi felnőttek is meg-meg riadunk néha.
Vannak viszont olyan kis lények, kik ekkor ébredeznek. Nekik a világos a sötét, mert olyankor rosszul látnak, keveset. Ők a sötétség népe a kis aprónép, az emberek csak úgy hívják őket, tündérkék.
Kicsik és  szép csillogó szárnyuk, mint a lepkéké. A gyerekek látják őket, de szüleik meggyőzik őket álmot láttak, és szépet álmodtak. Pedig mikor a  sötéttől félve a takaró alá bújtak, ők voltak kik énekeltek nekik, a gyerekek megnyugodtak és utána békésen aludtak.
  Nem volt ez mindig így, volt idő, mikor a tündérek gonoszak voltak. A királynőjük gyermek könnyel díszített palotában lakott. Egyre több és több kellett neki, a ruhájára és mindenhová csodásan csillogó könnyet rakatott. A cseppek ragyogtak mint a gyémánt.
Az alattvalóit küldte cseppekért, azok meg gonoszkodtak, minél többet sírjanak a gyerekek. Elgáncsolták őket, hogy elessenek minél nagyobb lett a seb, annál jobban sírtak. Így aztán egyre jobban gonoszkodtak. Mikor sírt a kicsi, látatlanul oda repültek és szedték, gyűjtötték a könnyet. A királynő ilyenkor boldog volt és újabb és újabb kis tojásokat ringatott, amiből megszületek a kis tündérek. Miután a tojásból a tündérke kikelt, vitték őket a leendő szüleihez. Kik már nagyon várták őket.
Amelyik tündérke sok könnycseppet gyűjtött szülő az lehetett, mert megérdemelte. Volt olyan nagy család, ahol már sok kis tündér nevelkedett, volt viszont olyan, amelyik csak álmodott róla, hogy egyszer neki is lesz kisbabája.  
 Történ viszont egyszer, a tojásból vörös hajú kis tündér született. Nagyon rossz, a kicsi nem kellett senkinek. Kivéve egy családot, kire a királynő nagyon haragudott, miért is volt dühös rájuk azt már bizony maga sem tudta. Csak mérges volt rájuk, és kész. Övék lett a baba.

-  Kis vöröske apró szentem, a neved mi is legyen? - szólt tündérmama.
-  Olyan kis huncut a tekintete, legyen a neve Csibészke – mondta papa.
Kis Csibészke nevéhez híven csintalanka volt, szerette a jót. Nem gonoszkodott!

Mikor már elég nagy fiúcska volt,  kijárta az ijesztgető iskolát, de csak bukdácsolva. Ő bizony ijesztgetés helyet inkább nevettetni szeretett. Ki is lógott a sorból rendesen. Eljött a nagy nap, könnyet kell gyűjtenie. Rosszalkodni kell hogy a gyermek sírjon, legyen sok könnycsepp, a királyné boldog legyen. Nagyon nagy feladat ez, a fennmaradás függ tőle.
Csibészke este munkához is látott, na most ő ijesztget. Mozgatta a vállfára felakasztott ruhát a sötétben, a kisgyerek megijed és sírni kezd gondolta. A kicsi viszont csak nézet. Nem sírt, kíváncsi lett, vajon mi vagy ki mozog ott? Felállt a sötétbe, oda ment megnézni.
Na ettől Csibészke ijedt meg, soha még ilyen nem volt. Gondolkodott erősen, a tankönyv erről mit is írhatott? Jaj nem emlékszik, egyáltalán volt benne ilyen? Mit csináljon, mit is tegyen?
A kicsi fiúcska viszont, már ott is volt.
- Baba, szárnyas baba! -  örömében rikkantott. Annyira tetszett, tapsolt és nevetett, örömében könnycsepp csordult a szemében.
Csibészke oda reppent és gyűjteni kezdte a cseppeket. A pici örült neki, bántani nem akarta. Játszottak, nevettek egész éjszaka. Hullott a könnycsepp ahogy nevetett.
Mikor vissza tért a cseppekkel, a királyné csodálta őket, színesen csillogtak, ragyogtak, sokkal szebb volt mint a többi. Ez lett királysága legszebb éke.
Kérdezték, faggatták Csibészkét a csoda cseppek honnan vannak, de ő el nem árulta.
Furcsa dolog történt a királynéval, ahogy a színes könnycseppeket kapta, a tojás héja megváltozott, színes lett, mint a csepp. A tündérek szárnya is más lett ahogy kikeltek, nem egyszínű lett, hanem fényesen csillogó és szivárvány színű.
Szívük  megtelt jósággal, melegséggel. Miután Csibészke titka kiderült hogy a könnycsepp nevetésből van, a többi tündér is ilyet kezdet gyűjteni. Megváltoztak, jók lettek már nem gonoszkodtak, tündér ország már nevetéstől hangos. A királyné is boldog, lett sok- sok kis tündér, jutott belőle minden házhoz. Lehet most már a pici szőke vagy fekete hajú, mindegy egy a lényeg, boldogok.

 Megváltozott a sötét éj, 
kicsi babám, már ne félj.
 A sötét is jó móka, 
kitalálhatod a titkokat.
Sötét, sötét rejtelem, 
titkodat én felfedem.       
Nem is vagy már félelmetes, 
titkod előlem el nem fedheted!


**********************
 3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL 
 - KORTÁRS SZERZŐKTŐL - 


GANT ELIZABET: 33

Elindultam kisgyermekként,
Jó anyám fogta kezemet,
Elestem én esetenként,
Ez mégsem szegte kedvemet!

Kis batyumba friss pogácsa,
Szívembe hős erő került,
Cseperedve nemsokára
Az életem is felderült.

Jöttek hegyek, hullámvölgyek,
Még tovább bíztam és hittem,
Bajban sokat emlékeztem,
Gyerekkorom is átölelt.

Sok-sok szép év így repült el,
Szám szerint pont harminchárom,
A jókedv, a derű éltet,
S neked is csak ezt kívánom.

Mit hoz a jövő? Nem sejtem.
De annyit bizton mondhatok,
Jövőt formálja a jelen,
Ebben híhetek s bízhatok.

Legyen hosszú az életünk!
S közben örömökben teli!
Lesz-e még sok szép ily évünk?
Végül azt a sors eldönti.

Hiszek a szép erejében,
A jóságban, szeretetben.
Hát adjuk át ezt, emberek!
S sose fázzon a lelketek!

Egymást emelve tanítsuk
A most születő gyermeket,
Ha követjük ezt az utunk,
Megáld majdan a szeretet.

Soraimat zárom lassan,
Bár a jókedvem végtelen,
Éljünk soká oly boldogan
Csak addig, ameddig lehet!
 ................................................


CSOMOR HENRIETT: Körforgás
 
Felhők úsznak az égen,
vannak jó, és pocsék pillanatok.
Néha süt a nap,
ha beborul, ömlik az eső,
s zeng az ég.
Erre szokták mondani:
olyan mérgesen veri
az ördög a feleségét,
hogy a szeme közben
villámokat szór.
Sajnos nem mindenki egészséges,
ha beteg vagy, furcsán néznek rád.
Találgatják milyen nyavalyával küzdesz.
Az értetlenség okoz némi zavart.
Elkeseredett vagy tőle,
de ha sikerül
lelkileg megerősödnöd,
akkor te nyertél.
Mint ahogy tettem én is
a kórházi ágyon.
Születünk, s meg is halunk,
ez az élet egy körforgás.
Te aki örökre elmentél,
nagy bánatot hagytál hátra.
Könnyezem utánad
még mindig,
látlak magam elött.
Olyan jó lenne
ha néha átölelnél.

2020. augusztus 06.
..............................................

BALATONI VERSEGYVELEG  2020. FORRÓ NYARÁN 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VÁLTOZATOK EGY TÉMÁRA

01.Tóparti merengő

Állok a parton elmerengve,
Nézem a fodrozó vizet,
Hol láncukat rázzák bólogatva
Karcsú csónakok reménylőn,
Fatörzshöz kikötve,
Szabadulást remélve,
Sok ázott falevéltől ölelve.
Lágy hullámok ringatják
A sima víztükröt,
Hófehér madarak közelednek hamarvást,
Légiesen lebegve kecsesen
Éket verve a hűvös habokba,
Suhannak a vízen,
Oly békések mindahányan.
Párunk után vágyakozva
Felkapunk hát lélek ladikjára,
Hattyúkkal kísérve
Talán utoljára.
Tóvize csillan
Evező csobban,
Csónak ha lendül,
Kavics csikordul
Hajónk hogy szabaduljon,
Fövenyes parton
Omlik a lábnyom.
S a langyos délutánban
Tovahalkulón lágy
Hangja hallik a szónak,
Bölcsőjét ringatta a mának,
És követi a holnap.
Oszlopos kerengőin
Kristály kolostornak,
Mormolunk zsolozsmát
Az örökkévalónak.

Megjegyzés: 2015.07.15.

á

BALATON NYÁRI ÉJ
02.Ülök az ágyon

 Ülök az ágyon,
A hintaágyon,
Nevetnek rám
A csillagok.
Langymeleg éjen,
Szellő leheletében,
Jegenye meredélyén
Kúszik fel a fény.
Este az ágyon
Lábam himbálom
Fejem felett már
Csak a Hold ragyog.
Az öreg fákon
Bagoly rikácsol.
Vigyáznak rám
Az Angyalok.
A fénysugárban
Ezüstös sávban
Halkan figyel
A Balaton.

Megjegyzés: 2014. nyarán

á

Egy kép margójára...
03.Hattyúk a tavon

Állok a parton elmerengve,
Nézem a fodrozó vizet,
Hol láncukat rázzák bólogatva
Karcsú csónakok reménylőn,
Fatörzshöz kikötve,
Szabadulást remélve,
Sok ázott falevél közepette.
Lágy hullámok ringatják
A sima víztükröt
Hófehér madarak közelednek hamarvást,
Légiesen lebegve kecsesen
Éket verve a hűvös habokba,
Fejüket kedvesen nyakukra hajtva,
Suhannak a vízen,
Látványuk minekünk üzen
Oly békések mindnyájan
Élet szépsége sugárzik belőlük,
Egymás felé fordulnak, 
Összeölelkezve,
Így kellene mindenkinek,
S az élet szebb lehetne.
Párunk után vágyakozva
Lelkünket feltölti e látomás.
Felkapunk hát lélek ladikjára,
Hattyúkkal kísérve
Talán utoljára.
Tóvize csillan
Evező csobban,
Csónak ha lendül,
Kavics csikordul
Hajónk hogy szabaduljon,
Fövenyes parton
Omlik a lábnyom.
S a langyos délutánban
Tovahalkulón lágy
Hangja hallik a szónak,
Bölcsőjét ringatta a mának,
És követi a holnap.
Oszlopos kerengőin
Kristály kolostornak,
Mormolunk zsolozsmát
Az örökkévalónak.

Megjegyzés: 2015 06 02

á

04.Őszi Balaton fényei

Pajkos őszi szellő
Fodrozza a hűs vizet,
Parti fák tövére kúszik a fény,
Közeleg a cinkos éj.
Puha pihe párnákon
Pihenni indul a fény.
Láncait rázva bólogat
Egy csónak a móló mentén,
Szabadulni akarna még,
S megannyi falevél.
Suttogva susognak
Egymással a nádasok,
Ezüstös sávban árad a hold fénye.
Felette ragyognak a csillagok,
Bársonyos égboltot körbe övezve,
Gyémánt szemeikkel,
Méla bágyadtsággal figyelnek rád.
S aludni készül a Balaton.

Megjegyzés: 2015

á

TAVASZ, NYÁR, ŐSZ , TÉL, MEGÚJULÓ SZENVEDÉLY.
05.TÓPARTI IDILL

Tó vize csillan
Csónak, ha lendül
Evező lapátról
Csordul a víz.
Fodrozó habok
Csitulnak a parton,
Homokos fövenyről
Omlik a lábnyom.
Part menti fákról
Lehull a levél
Sárguló színben
Úszik a vízben.
Ezüstös vértű
Hal háta villan
Sütkérezni jött fel
A vakító napban.
Pikkelyes páncélja
Nem védi a bajban.
Sirályhad elől
Mély vízbe illan.
Vadkacsa búvik
Nádas rejtekében
Fiait hozza
Mutatni serényen.
Lebukó napnak
Hamvadó fényében
Megnyúló árnyék
Piroslik a légben.
Elcsitul a zaj.
Nád dalol a szélben.
Vízi tündér hangja
Csendül az éjben.
Hűvös ezüst fényében
Csak a hold ragyog.
Bársonyos égbolt
Gyújt hozzá
Millió csillagot.

2006. február.

á

06.TÉLI BALATON 

Tél hava a Nap tüzét kioltja,
mindent betakar fehérlő hamuja,
hideg fagynak fehér porhava.
Csusszan az álom a fakutyákon,
éjszaka reccsen a rianáson.
Szél szárnyán hideg víz fodrozza,
a csend hűvös hídon átfeszül,
a téli Balatonhoz ér, 
jégfátyolt fon a parti padokra a szél,
utat keres jegén a lábnyom.
Keringő halkuló dallama száll,
a Füredi partokon,
szél dúdol a Thagóre sétányon.
Mosolygós Szürkebarát
ontja borvirágát,
a pince mélye
szomjazó vendéget vár,
mézszínű a borospohár,
bársonyos íztől összefut
szánkban a nyál.
Tékozló ősz ízeivel hív,
s melegével vár a csodás
Badacsonyi hegyi varázs.
Mint megannyi tüzes parázs.
Lent a mólónál,
körbefagyott csónak áll,
jégkristályok fátyolán át
ottfelejtett ködmárvány,
menekülésre vár,
álmában hívja a tavaszt,
a reménylő megváltást.
Néhány kifáradt hajó
édesen alussza téli álmát.
S valahol fejét veri a fába,
egy éhesen didergő harkály,
s kéjesen csusszan a Sióba
a túláradt Balaton,
kék vize surranásra vált.

2019.  decemberén

 ..................................................

BALATONI EMLÉKEK  2020.  FORRÓ NYARÁN
 
Stolmár Barbara: Bocsánat útján

Gyenge volt ész, és szív,
törött már a fáradt gondolat,
mikor hang-kéz furcsán int,
csak ezredik éberség-törést láttuk megint.
Mégis, hinnünk kell a bocsánatban,
új kezdetben, letisztult hangokban.

Csak vártunk újra százezredszer,
álmosan, de régi hittel,
megszoktunk már minden hang-kép szakadást,
hittük, újra lesz hangadás.
Tévedtünk. De hiszünk bocsánatban,
új kezdetben, letisztult hangokban.

A szó riadtan még ölelt,
hangszerszó mind magasba szökellt,
égi kéz szórt zengőfényesőt ablakodban,
reméltük, érzőn hallgatod. Higgyünk ma bocsánatban....
új kezdetben, letisztult hangokban.

Gonosz hideg szikra volt csupán,
mikor lógott kulcsunk lélekajtód zárján.
Tudod, zárnak nyelve nem fordult volna meg,
tán kísértésnek látszott... s mi hiszünk bocsánatban,
új kezdetben, letisztult hangokban.

Fénykereszted szívből rád várt,
mert ki lelkével néz reá,
annak csoda, s esély támad.
Kezedre belőle rásütött a Nap.
Az óra elszaladt, s ím, kérjük bocsánatunkat,
s hiszünk új kezdetben, letisztult hangokban.

Kérés: Mondja meg ezt mind neked
az ég egy kedves hírnöke
mert Isten ma is látja lelkünket,
engedjük meg, nyissa fel rejtett lélek-szemünket.
Híven elmerülünk áldó bocsánatban,
s élhetünk még új kezdetben, letisztult hangokban.

2020.08.17.
..................................................

BOGNÁR PAPP IRÉN :Ad infinitum
 
A hangod, mintha szél simogatna,
mint a tenger, ha lágyan énekel,
majd az óceán gáttalan
hullámverése, a mélység és
a távolság zenitje zeng.
Ringó búzatáblák idézik
a hangod és az augusztusi
csillagok csilingelése.
De merre vagy?
Hol találok rád?
A végtelen utolsó pontján?
A csodák mély örvényébe?
Hegyek, barlangok visszhangja
csermelyek víg csobogása
virágok szelíd suttogása...
Mindenütt szólsz és keresel.
Nem találsz és nem talállak?
Megmaradunk magányos fának?
Örökkévaló az árvaságunk,
múlhatatlan szomjúságunk.

 ...............................................

Tóth Enikő Enci: Iskolakezdés
 
Iskolakezdés,
gyermeki rezgés,
lépdel a táska,
benne felejtés!

Gyermek a téren
indul el éppen,
vár a csodára,
fény a szemében!

Vár a tudásra,
lelke kitárva,
néz a tanárra
égre kiáltva!

Nyílnak a termek,
lép be a gyermek,
ébred a mában,
majd felemelnek!

Iskolakezdés,
régi derengés,
távoli nyárban
őszi merengés...
**********************
 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 

ÁRVAY MÁRIA SOROZATA : DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK ÚGY JÓ

„Úgy szeretném meghálálni!...”
 Mit is? Sok mindenért adhatunk hálát, lássuk csak!

41. Hála és a boldogság
Árvay Mária
"Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal."
(John Robbins)
Aki bármiért is hálás és ezt ki is tudja fejezni, lélekben boldog, s ezt az örömöt tovább tudja adni másoknak. Olyan szép gesztus ez, gyakoroljuk rendszeresen!
 
42. Hála és szeretet
"A hála egyik legnagyszerűbb fokmérője szorult helyzetünkben olyasvalakivel találkozni, akit szeretünk."
(Aimee Bender)
Ezt tényleg nagyszerű megtapasztalni! Hiszen, akik valóban barátaink, a bajban is mellettünk vannak! Legyünk ezért is nagyon hálásak! Talán valamikor mi is tudjuk viszonozni!

43. Hála és önismeret
"Nagyon fontos, hogy hálás beállítottsággal nézzünk a világra. Túl könnyen beszéljük be magunknak, hogy nehéz az életünk, legalábbis bizonyosan nehezebb, mint szerencsésebb sorú barátainké vagy testvéreinké, akikkel szinte minden nap találkozunk. Ha azonban saját szerencsés pillanatainkat keressük, és elismerjük azokat - beszélgetések során, naplónkban vagy akár csak önmagunkban -, az rengeteg testi-lelki előnnyel jár."
(Sarah Ivens)
Átélünk és megtapasztalunk hálás pillanatokat életünk során, csak nem szabad megfeledkeznünk ezekről. Ha nem akarjuk leírni szerencsés perceinket, szívünkben is számon tarthatjuk őket, higgyék el, érdemes!
 
44. Hálaadás
"Ahogy egyfolytában hálát adtam minden nap, kezdett megváltozni a gondolkodásmódom, és kezdtem észrevenni azt a sok száz apró dolgot, ami jól ment minden nap, amiket addig észre se vettem, és teljesen természetesnek vettem, ahelyett, hogy arra a négyre vagy ötre figyeltem volna, amik nem mentek jól. Szóval igazából a boldogság kulcsa számomra az, hogy egyszerűen emlékezzek arra, hogy amikor idejöttem, nem borult fel az autóm, vagy nem botlottam meg, amikor feljöttem a színpadra."
(A. J. Jacobs)
Vegyük fel ezt a szemüveget, s lássunk vele

45. Hála, ajándék
"Az elégedettség titka, hogy hálásak vagyunk az élet ajándékáért."
(Ernst Ferstl)
Legyen így, kívánom mindenkinek!
Hála az Édesanyákért
Nem szükséges taglalnom, kinek tartozunk a legnagyobb hálával a világon! Sokszor a szó nem elég, hogy kifejezzük szeretetünket, mégis néhány gondolat segíthet!
Ezekhez nem fűzök kommentárt, mert önmagukért beszélnek!
 
46. Az édesanyák dicsérete

"A világon van sok millió ember,
S van sok ezer, ki téged szeret,
De hogyha baj van, már egyik sem ismer,
S nem törődik senki sem veled.
Csak egy van, aki melletted áll mindig,
Jó szellemként követ, vigyázva rád -
Ha rossz is vagy, ő mindig jónak lát:
A te drága, édes, édes, édes jó anyád!"
(Lakner Artúr)
 
47. Áldott anyai kéz

"A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! -
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!"
(Dsida Jenő)
 
48. Köszönöm Istenem az édesanyámat!

"Köszönöm Istenem az édesanyámat! 
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat! 
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, 
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. 
Áldott teste, lelke csak érettem fárad, 
Köszönöm, Istenem az édesanyámat."
(Dsida Jenő)

49. Köszönöm!
"Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal."
(Pam Brown)

50. Eltéphetetlen kapocs
"Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle."
(Sarah Dessen)
Édesanya csak egy van, becsüljük meg nagyon, szeressük, amíg lehet, éreztessük vele, milyen fontos nekünk! Addig tegyük, míg nem lesz túl késő!


Hála az Édesapákért
Egy család akkor teljes, ha édesapa is foglalkozik gyermekeivel, ugyanolyan fontos szerepe van, mint az édesanyának. Nekik is hálánkat fejezzük ki, néhány szép gondolattal!

51. Apa, a biztonság

"Apa keze biztonságos
Hogyha fogja a kezem
Nem történhet egyáltalán
Semmiféle rossz velem."
(Hécz Attila)
 
52. Jó apák
"A világ tele van jó apákkal. Hogy miről ismerni fel őket? A jó apák azok, akik olyan rettenetesen hiányoznak, hogy távollétükben minden összeomlik. A jó apák azok, akik szeretnek, már jóval azelőtt, hogy megérkeznénk. A jó apák azok, akik keresésünkre indulnak, amikor nem leljük a hazavezető utat. Igen.
A világ tele van jó apákkal. És a legjobbak azok, akik mellett életük párja jó anyának érezheti magát."
(Született feleségek c. film)
Hála szüleinknek
Manapság, amikor olyan sok a válások száma, egy igazi család igazi kincs. Hála azoknak a szülőknek, akik összetartanak családokat!

53. Szülők, mint támaszaink
"Az apa a fatörzs, amibe a gyermek kapaszkodhat, az anya pedig a föld, ami táplálja. Nélkülük nem talál otthonra. Támasz nélkül még talán túl lehet élni, anélkül, hogy az ember úgy istenigazából megsérülne, de föld nélkül nincs élet."
(Cennet c. film)
 
54. Családi összetartás
"A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat."
(Theodore M. Hesburgh)

55. Békés gyermeki lélek
"Az anyák szeretik a gyermeket, az apák erősebbé teszik őt."
(The Originals - A sötétség kora c. film)

Folytatjuk.
**********************
 5. FANTÁZIA REGÉNY 

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
 (2018 - 6. fejezet - 1. rész)

Dragon meséje

Dragon a sikeres év végi vizsgák után küldetésre indult, viszont nem egyedül, Merlin két arkangyalt rendelt mellé. Az úti cél egy igen sötét és gonosz világ volt, amit úgy hívtak, hogy Gonosz Szent Föld. Dragon nem értette pontosan, miért is kell oda mennie, ugyanis Merlin csak annyit közölt vele, hogy azon a helyen fogja megtalálni azt, amiért valójában a Meridinbe került.
Samu Ágnes
Két nappal a vizsgák után indult útnak Dragon, természetesen mindenkitől elbúcsúzott. Az édesapja bátorító szavakkal engedte útnak, ennek ellenére eléggé látszott rajta az aggodalom. Pegasus és Lion folyton csak azt hajtogatták neki, hogy nagyon vigyázzon magára. Wolf persze nem bírta ki piszkálódás nélkül, ennek fényében megjátszott komolysággal közölte, hogy ajándék nélkül vissza se merjen jönni. Egyedül Phoenix nem szólt semmit, ám a tekintete mindent elárult, le sem tudta volna tagadni, mennyire nem örül annak, hogy közel két hónapig nem találkozhatnak. Annak ellenére, hogy állandóan összekapnak valamin az öccsével, mindig is ragaszkodtak egymáshoz. Szótlan testvérét elköszönésképpen szorosan átölelte, miközben jól hátba veregette.
Az iskola udvarán összegyűlt társaság a reggeli, napsütötte égben egy váratlanul megjelenő és hatalmas dimenziós kaput pillantott meg, amiből ketten léptek ki. Rövidesen Merlin és Oraculum is megjelentek a színen.
– Pont időben, ahogy azt mindig is szokták – jegyezte meg Oraculum, miközben a két arkangyal feléjük közeledett kimért léptekkel. – Legyetek üdvözölve, Michael és Uriel arkangyal! – köszöntötte az érkezőket komoly hangon.
– Nagyon hálásak vagyunk, amiért elfogadtátok a felkérésünket – mondott köszönetet Merlin kitárt karokkal s lágy mosollyal az arcán.
– Mintha lett volna más választásunk – szólalt meg nem túl barátságosan a jóval magasabb és termetesebb arkangyal, akinek ennek ellenére kellemes, érzéki és mély hangja volt. Ónixfekete szemei villámokat szórtak a dühtől, annyira nem volt kedve a küldetéshez. A férfi fekete, egyenes, tépett meg vállig érő hajának néhány tincsét jobb és bal oldalt is egy-egy sárkányt formáló, grafitfekete színű keikan fogott össze. Hófehér uwagit, hakamát és haorit viselt, ami nagyon előnyösen mutatott rajta, főleg a testalkata és a bronzbarna bőre miatt. Teljesen emberi kinézettel rendelkezett, és olyan harminc év körülinek nézett ki. –  Ajánlom, hogy a tanítványod ne hátráltasson a küldetésen… – morogta ölbe tett kezekkel.
– Kérlek, legyetek elnézőek a bátyámmal, mostanában megterhelő napjai vannak – szólalt meg a másik arkangyal esedező és gyermeki hangon. Homokszínű és metál csillogású szemei álomszép látványt nyújtottak, ráadásul olyan mérhetetlen szeretetet árasztottak, hogy azt szavakba se lehet önteni. Félhosszú, dús, tépett és ezüstszínű haja volt. Kissé sápadtnak, haloványnak tűnő bőre ellenére egyáltalán nem úgy festett, mint akinek esetleg van valami egészségügyi problémája. Akárcsak a bátyja, ő is teljesen olyan volt, mint egy ember, viszont vele ellentétben kifejezetten kislányos küllemmel rendelkezett. A korát tekintve, legalábbis látszatra, nagyjából tizenhat éves lehetett. Az öltözete ráadásul teljesen olyan volt, mint, amilyet az Emberek Világában szoktak hordani. Élénkpiros pólót, farmer halásznadrágot és fekete színű sportcipőt viselt. – Nagyon megtisztelő, hogy a mi segítségünket kértétek – mondta, miközben meghajolt Merlin és Oraculum előtt.
– Sziasztok! – jelent meg váratlanul Gabriel. – Nahát, Uriel, elvesztek a Gucci cuccaid? – viccelődött.
– Gonosz vagy velem, bátyám – motyogta kissé durcásan az orra alatt Uriel, miközben a többiek felnevettek.
– Szóval te vagy, Uriel – lépett oda hozzá Lion. – Lion a nevem, és nagyon örülök, hogy megismerhettelek – nyújtotta oda neki a kezét mosolyogva. – Gabriel sokat mesélt rólad.
– Tényleg? – pirult el, miközben kezet rázott Lionnal. – Miket mondott rólam?
– Például azt, hogy te vagy minden világban a legaranyosabb és legszerethetőbb teremtmény.
– Jómagam ezt vitatnám – vágott közbe undok hangon Uriel bátyja.
– Te vagy Michael, igaz? – kérdezte Lion.
– Igen, de neked Michael nagyúr vagyok! – húzta ki magát még jobban.
– Képzeld, rólad meg azt hallottam, hogy te vagy minden világban a legutálatosabb és a legbeképzeltebb teremtmény – vágott vissza nyersen Lion.
– Ideje a tárgyra térni – szólt közbe váratlanul és gyorsan Merlin egy esetleges vitás helyzet kialakulásának megakadályozása érdekében. – Dragon, Uriel és Michael lesznek a kísérőid, akik mindenben a segítségedre lesznek majd – fogott bele komoly hangon. – Biztos vagyok benne, hogy a Gonosz Szent Földön sok kérdésre megtaláljátok a válaszokat, ám ami a legfontosabb, nagyon legyetek résen!
Michaelt nagyon dühítette Lion arcátlan viselkedése. Hogy merészelt vele egy egyszerű halandó így beszélni?! Nagy szerencséje, hogy jóval gyengébb nála a nő, máskülönben azonnal megtorolta volna a vele szemben vétett bűnét. Mindig is méltóságon alulinak vélte azt, ha valaki egy nála sokkal gyengébbre emel kezet. Jobbnak látta hallgatni az ügy kapcsán, valamiért úgy érezte, Merlin nagyon nem örülne, ha a nő büntetését követelné. A rövid, ám lényegre törő útba igazítást követően ismét nyitott egy dimenziós kaput, ami egyenesen a Gonosz Szent Földre vezetett.
Dragon kíváncsiságát nagyon felkeltette mindaz, amit eddig Merlin elmondott neki. Az elmúlt egy évben sokat tanakodott azon, vajon milyen szerepet fog majd játszani a jövőben, mint emberfeletti hatalommal rendelkező személy. Gondolataiból Uriel kedves és kissé szomorkás hangja zökkentette ki.
– A leggonoszabb, ám egyben a leghatalmasabbak közé tartozó lények lelkei vannak elzárva a Gonosz Szent Földön – fogott bele Uriel, miközben a dimenzióűrben haladtak az úti céljuk felé. – Az oda zárt lények elpusztíthatatlanok vagy csak nagyon-nagyon nehezen megsemmisíthetőek. Hét bugyra van, és ugyanúgy változik a környezet szintenként, mint a Pokolban.
– Tehát ez is egy Pokol, csak ez nem a halandó emberek számára.
– Pontosan, Dragon – bólintott Uriel. – Ha vannak kérdéseid, nyugodtan tedd fel őket. 
– Jelenleg kinek a felügyelete alá tartozik a Gonosz Szent Föld? – tette fel első kérdését Dragon.
– Én vagyok.
– Mi?! – döbbent le. – Te?! Ne érts félre, Uriel, nem az erődet és a képességeidet akarom megkérdőjelezni – magyarázta Dragon. – Arkangyal lévén számodra az a hely nem éppen egészséges.
– Bevallom, nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen figyelmes vagy – jegyezte meg őszintén Uriel, miközben enyhén elpirult. – Sajnos mást nem tudtak kijelölni a feladatra az utóbbi kétszáz évben. Ráadásul a feladatot az is nehezíti, hogy ott van még nekem az Eberek Világával kapcsolatos állandó tennivalók.
– Rengeteg feladat ez, nem?
– Néha besegítenek a többiek is.
–  Milyen démonok raboskodnak abban a világban?
– Először is a démonná válás könnyedén megoldható bárki számára, ugyanis elég, ha gonoszabbnál gonoszabb dolgokat tesznek, ami azt jelenti, hogy más démonok is születtek Lucifer démonain kívül – részletezte komoly hangon Uriel.
– Igen, ezzel tisztában vagyok.
– Lucifer démonai senkinek sem ártanak, kivéve akkor, ha parancsot kapnak rá. Köztudott, a Pokol általa jött létre, és ő is ott mindennek és mindenkinek az uralkodója. A Pokol démonai egy különleges köteléknek köszönhetően a teremtőjüket sosem képesek elárulni, kivéve akkor, ha valaki valamilyen erős varázslattal képes megbűvöli őket. Lucifer démonai a bűnösök miatt lettek eredendően gonosz lények, mivel a lelküket a sok gonosz lélek „bemocskolta”.
– Erről nem is tudtam – jegyezte meg Dragon kissé meglepetten.
– Természetesen más lények is raboskodnak a Gonosz Szent Földön a démonokon kívül. Akadnak ott például bukott angyalok, gonosz szellemek, sötét mágusok és boszorkányok is.
– Van olyan dolog a küldetés kapcsán, amire érdemes kiemelten odafigyelnem?
– Mindenre nagyon oda kell figyelni, a Gonosz Szent Föld a világok között a második legveszélyesebb hely. A Pokol ahhoz a világhoz képest Mennyország.
– A második? – kérdezett vissza a férfi.
– Az Alvilág szerepel az első helyen. Ott szabadon garázdálkodnak, élik az életüket a kiszámíthatatlan és sötét lények. Aki valami oknál fogva az Alvilágba kerül, mint kívülálló, az élve nem jut ki onnan, de persze mindig van kivételes eset, és az nem más, mint maga a démonok atya, azaz Lucifer.
A beszélgetést rövidesen félbe kellett szakítania Urielnek és Dragonnak, mivel elérték az úti céljukat, azaz a Gonosz Szent Földet.

Folytatjuk.
**********************
    6. VERSVÁLOGATÁS  
 - KLEMENT BURZA MÁRIA,  ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL - 

KLEMENT BURZA MÁRIA:  Csónakba száll a nyár

Lassan csónakba száll a nyár,
viszi csodás varázslatát,
s szívünkben őrizzük tovább,
így lássuk az ősz mosolyát.

Majd kopárak lesznek a fák,
elhalkul sok dalos madár,
fecskék, gólyák messze szállnak,
reménnyel új tavaszra várnak.

Bánat minket is körbe leng,
reményhang mégis felzeng,
ősz és tél után jő új tavasz,
mely fákon rügyeket fakaszt.

Változásban a varázslat,
s bennünk legyen mély alázat,
fejlődésünket szolgálja
az évszakok változása.
á 
Megpihenve Lélek Kertben

Néztem az erdőt csendesen,
a Természet imakönyvét
lassan megnyitotta nekem,
virágos szép, mégis könnyes.

Vég mely maga lesz a kezdet,
minden vég újabb fejezet,
kapu, mely új kaput nyit meg,
és a szív Hittel telik meg.

Most csak hallgatom a csendet,
nem esik ez nehezemre,
bár harcolnom sokat kellett,
belső hangom mindig jelzett.

Sok-sok emlék lett eleven,
feltépve vérző sebeket,
s néhány nagyon kedves nevet,
köztük egy, mely fájón kedves.

Indulni szerettem volna,
a Szeretetről dalolva,
tiszta volt, amit akartam,
elmondani nem tudhattam.

Széttépve és összetörten,
fájdalomtól meggyötörten,
némán állva a mély csendben,
megértettem a lényeget.

Tudom, a felszín csak játszik,
de a mélység nem hullámzik,
mely ott van, ott, - lenn a mélyben
szívünknek mély rejtekében.

Így látom meg a védtelent,
értve összefüggéseket,
alkonyatban s új hajnalban,
ott van a nyíló virágban,
lelkemre hajló vigasztalásban.

Szavaid most újra hallom,
s védenek engem, mint pajzsok,
értelmet adva a létnek,
egy tündérmesében élve.

Akkor a csendben hirtelen,
az erdő suttogni kezdett,
Állj meg, most ne ment tovább,
Ő nagyon sokszor erre járt.

Gondolatban magával hozott,
Lelkében magával hordott,
lelketek lett összefont,
mely mindenen túl ragyogott..

Lélegeztem a csend szavát,
s Őt, ki egykor mellettem állt,
de már távoli messze jár,
de nyitja a csend ajtaját.

Megnyugvást leltem a csendben,
megpihentem Lélek Kertben,
ott vagy minden lélegzetben,
a lényeg legyőzhetetlen!
......................................… 

I.P.STEVE: Gyümölcsöd lesz

Ha már a tenger moraja halkul
és csak a fájó szíved ver vadul,
úgy, a szivárvány halovány, fakó,
a kéklő ég sem oltalmat adó.
Ha már a hullámok tánca szédít,
akkor lelked a nyugalmat kéri,
önmagad ringatod ébrenlétre,
mégis az álom dönt el estédre.
Ha már az éji képek a léted
és a valóság fanyar ízében
csak a kusza, útvesztőt találod,
akkor, csak a remény a barátod
Ha már nem virulna álomvilág,
akkor már, nem lenne holnap, mi vár.
Amíg van, bízni és küzdeni kell,
mert annak a gyümölcse lesz tied.
 á

Szeptember

Magyar-ősz, nálad,
ausztrál-tavasz, nálam
s élünk vidáman.

á

Nyár után

Itt a Szeptember
s a dér fehér fejemen.
Őszen öregszem.

 
á

Napnyugta

Még ma is az alkonyt festem szavakkal,
míg nézem, meg nem szűnő, csodálattal,
mit már apró gyerekként is szerettem
és megmaradt örökre a szívemben.

A lemenő Nap izzó, vörös fénye
jelzi, hogy a fáradt napnak már vége.
Mint évszakokban az ősz s ezernyi szín,
úgy bágyadt hangulata, pihenni visz.

A naplemente az éjt előzi meg
és szótlansága a sötéthez visz el,
a másnap reménye búcsúzik tőle.

Alváshoz indulok majd én is akkor,
ha majd elkísérem a nyugvó napot
és ott marad a szívemben örökre.
 á

 Ma így, holnap úgy...

Most sírásra görbül ajkad,
de holnap mosolyra fakad.
A ború egyszer véget ér,
majd ismét lehet víg kedély.
Legyen léggömb a bánatod,
az szállva, messze illanjon,
mint amit gyermek enged el
és nyelnek el a fellegek!

****************************************
 7. Angyali találkozások  

VÉGHELYI PÉTERNÉ: Útlevél a Mennyországba

Véghelyi Péterné
 Az idősek otthonában minden délelőtt elég mozgalmas, száz emberről gondoskodunk, és bár van egy megszokott napirend, a száz lakónak szükségletei, kérései és fájdalmai egész nap szolgálatban tartanak bennünket. Magam is mindig futok valahova, és igyekszem nem elfelejteni azokat az apró kéréseket, amiket az idősek rám bíznak. Pénteken délelőtt is épp meglódultam a lépcsőnek felfelé, amikor az egyik nővér szembe jött velem, kezében egy papírfecnin Gizi néni vérnyomás és vércukor értékeivel.
Riadtam mutatta, s közölte velem, hogy Gizi néni rosszul lett, le is fektették, az értékei pedig elég aggasztóak. Szaladtam tovább a cetlivel be az orvosi rendelőbe, ahol Gizi nénihez azonnal mentőt hívtak. Szinte leszédültem a lépcsőn, úgy siettem hozzá a betegszobába. A széles mosoly és az - Angyalom! - örömteli felkiáltás helyett egy leengedett szárnyú pihegő angyal várt, aki fájdalomba zuhanva, félig csukott szemekkel feküdt a betegágyon. Szinte odakúsztam mellé, fölé hajolva gémberedett kezeibe alighanem én kapaszkodtam.
- Gizi néni, én vagyok! – szólongattam, s arcát simogatva keltegettem.
Nehéz pilláit felemelve rám nézett, de mosolyogni már nem volt ereje. A szívem összeszorult ,s hirtelen nagyon dühös lettem.
Gizi néninek most az újságfelolvasáson lenne a helye, ami számára, és sokak számára a nap fénypontja. Reggeli után ilyenkor az egész rotundát be szokta tölteni Gizi néni szívből feltörő kacaja. Bárki, aki a tolószékben vidáman nézelődő Gizi néni látóterébe kerül, szívélyes üdvözlésre számíthat. Csak olyankor szokott elszomorodni, ha eszébe jutott szeretett édesanyja, és ilyenkor minden nővértől a táskáját kérve, sürgetni kezd bennünket, hogy ő már bizony indulna haza. Bánatát azonban egy kedves mosoly, vagy egy szép Szűzanyás ének mindig hamar elűzi.
Most hiába kerestem meggyötört arcán a megszokott vidám ragyogást, homloka verejtékezett, szemei hosszan csukva maradtak, csak hosszas szólongatás
után nézett fel rám, de a mosolya továbbra is rejtve maradt.
- Gizi néni, a kórházba kell mennünk! Az orvos mentőt hívott magának.
Kicsit megmosdatnám, ott majd meggyógyítják.
- Dombóvárra? … – suttogta nagyon halkan, és belenyugvóan.
Arcát, kezét megtörülgettem, ruháját megigazítottam, s közben beszéltem
hozzá, de egyre tovább kellett várnom a halk válaszra. Közben az
orvosasszisztens, újra vérnyomást mért, ujját hegyes tűvel megbökte, kiserkent
egy csepp vér. Gizi néni tűrte csendben, kitartóan, lehunyt szemmel.
Kezét fogtam, göcsörtös ujjait simogattam, torkomban hatalmas gombócot éreztem. Csak néztem ezt a szent asszonyt, akinek kilencvenkét évnyi élete nyitott könyv volt előttem, melyben megunhatatlanul, újra és újra belelapozhattam. A gondolataim néhány pillanatra megálltak: ritka pillanatok egyike, amikor semmi nem pereg a fejemben, csak az arcomon a könnycseppek. 
Az asszisztensnő, fejét felemelve döbbentem rám nézett, de kérdezni semmit nem mert. Kicsit szégyelltem a könnyeimet, nem mentegetőztem, csak ennyit mondtam:
- Tudja, ő egy Mária-lány. Kék-fehér egyenruhát hordott és a Márialányok
ebben az egyenruhában egymás esküvőén díszsorfalat álltak.
Gizi néni felé fordultam újra:
- Gizi néni, emlékszik még a Mária-lányok indulójára?
- Nem,…... hangzott az erőtlen válasz, és szemeit továbbra is csukva tartotta.
Pityergősen nekifogtam a tőle tanult dalnak, bár az én hangon is erőtlenül,
hamiskásan szólt, elnyomták a könnyek. A hamis dalhoz ezúttal hiányzott
az angyali kíséret.
- Szűz … Anyám … tied … akarok … lenni! … – és döbbenten észleltem,
hogy belém fagyott a strófa, a szövegre én sem emlékeztem.
á
  Van valahol egy rögzített felvételem, melyen Gizi néni komaasszonya, a
szintén Mária-lány, Bözsi néni énekli a Mária-lányok indulóját, aki már
Mária mennyei kórusában harsogja a dalt. Csak néhány csendes pillanat
adatott meg nekünk, melyet némán töltöttünk a betegszobában.
A csendet a kivágódó ajtó zaja törte meg, melyen két fiatal férfi lépett be, éktelen
zajt csapva a maguk előtt tolt mentőággyal. Jelenlétük nem csak a
csendet, hanem a rendet is megtörte. Engem mindjárt letegeztek, s Gizi
nénire nézve csak a csuklóját érintették, pulzust, vérnyomást mértek, ők
is böktek. A fiatalabb mentős, egy tetovált testű, nagy nyugtalanságot
hordozó ember, ideges lett:
- Miért minket kértek, ide esetkocsi kéne!
Nem volt neki elég alacsony a vérnyomás. Amióta Gizi néni mellett ültem,
a szisztolés érték hússzal magasabb lett. Idegesen telefonált, és csúnya
szavakkal szitkozódni kezdett. A harmadik mondatánál kardot rántottam
a méltóság védelmére. Felé fordultam és keményen a szemébe néztem:
- Na, ez egy Katolikus intézmény, Kérem!
- Jaj, bocsánat – közben tovább nyomkodta a telefonját, kapcsolatra várva,
hogy kinek passzolhatná tovább az esetet, és cinikusan odabökte a társának:
- Jó, akkor majd azt mondom, hogy az Istenfáját.
Újra a férfi felé fordultam, és Gizi néni kezét el nem engedve szelíden
csak annyit mondtam:
- Tudja ő egy Mária-lány volt… ( Ó, talán nem is tudod mi az - gondoltam, )
és apácák nevelték. A társa elszégyellte magát és szemét lesütve oldalba
bökte a tetovált férfit, de csak egy pillanatig volt csend, mert Gizi néni lehunyt
szemmel határozott hangon megszólalt:
- Óvodás korom óta apácák neveltek… a Kedves nővérek!
A levegőt megtöltötte a kilencvenkét éves egykori óvodás dacosságának
ereje, nekem már nem kellett erélyesnek lennem. Ennek az óvodás kislánynak
a megidézése ott azonnal mindent rendbe tett. Az asszisztensnő
ekkor már újra a szobában volt, és a légkört megérezve a telefonáló tetovált
férfit a fürdőbe kikísérte. Társa kissé szégyenlősen, megilletődöttséggel
közelebb lépett Gizi néni ágyához, és az asszonyt nézte.
- Gizi néni – szólongattam. – Itt vagy egy jóképű mentős fiatalember, szeretné
magát elvinni a dombóvári kórházba. Nézzen ide, nagyon kedves ember, elmenne vele?
Gizi néni felnézett, a kék szemű mentős látványa valóban felderítette, és
mosolyogni kezdett. A mentős egy lépéssel még közelebb lépett, és úgy
tűnt, hogy Gizi néni mosolya soha nem fogy el.
- Elmegyek. - felelte. - Te is jössz velem, angyalom?
- Most nem, Gizi néni, de ha visszajön, én itt fogom várni.
- Nem jövök vissza… - hangzott a halk válasz.
- Ha visszajön, itt találkozunk, vagy a mennyországban újra.
- Az édesanyám… – sírta el magát Gizi néni könnytelenül.
- A mennyországban, ott várja magát az édesanyja. Gizi néni ne féljen,
ott nem lesz férje, ott nem házasodnak az emberek, ott csak szeretnünk kell.
Gizi néninek három férje volt ugyanis, mindegyiket elveszítette. Csupa
küszködés volt az élete, és sokszor aggódott azon, a túlvilágon vajon mihez
kezd három férjjel. Azelőtt mindig kacagtunk ezen, de most éreztem,
hogy komoly a félelme. Szemem előtt láttam Gizi nénit kislányként a
mennyország kapuján beszaladni, és láttam hatalmas szívű, mélyen tisztelt
édesanyját, aki ölelő karjaiba zárja rég nem látott gyermekét. Nyílt is
az ajtó, melyen kigördült a mentőágy, ahova Gizi nénit a kék szemű mentős
nagy tisztelettel emelte fel, előzékenyen betakargatva kifelé menet,
nyugtatgatta, és azt is eltűrte, hogy míg gurul az ágy a folyosón, én Gizi
néni kezét szorongatva kiállítsam az útlevelét a mennyországba. Búcsúzóul
a Mária-lány homlokára biztos mozdulattal keresztet rajzoltam,
majd e homlokot megcsókolva elköszöntem tőle:
- Viszlát Gizi néni, vagy itt, vagy a mennyországban!
  Az asszony tiszta tekintettel rám nézett, s ki nem mondott válaszát újra a
régi mosolyába rejtette, csak a szemeink beszéltek. Már becsukódott a mentőautó ajtaja, amikor eszembe jutott a Márialányok himnuszának második strófája:
„Szűzanyám, hozzád akarok menni,
Vedd magadhoz, gyenge lelkemet.”
 V.P-né


Folytatjuk.
*****************************
 8. HAZAI TÁJAKRÓL 
 - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI - 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÉLETEDBEN

Nehéz sors várt Reád,
mikor megszülettél,
egyedül álltál fel,   
hogyha elestél.

Mindig egyel többször keltél, 
mint ahányszor feküdtél.

Mikor legénykedni kezdtél,
letörölték a széket Neked,
ha vendégeskedtél.

Másnap meglested a pitvart,
kirakták e a szűröd,
a betyárbútort,
mikor arra mentél.
El kell e hagynod
szégyenszemre a hajlékot.

Életedben neked 
egy lány sem jutott,
csak a megkezdettek, 
elhagyott maradékok.

Meg kell váltani a világot önmagától,
sohasem sikerülhet,
de meglehetne próbálnod.

2020.. JÚLIUS  22.

á

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: SEGÍTS MAGADON - KETTEN EGYÜTT

Segíts magadon,
az Isten is megsegít,
vallják a hitetlenek,
hiszen másképp nem is lehet,
együtt sem megyünk semmire? 
Pedig megígérted,
csinálhatnánk gyakrabban,
amire alkalmunk van,
de akkor meg már minek.

Alkossunk ketten együtt, 
amíg csak lehet,
ha egy ajtó nekem becsukódott,
akkor most én mást is mondok,
hé, álljatok meg emberek,
Segíts akkor is ha nem kérlek .

Felmegyek a hegyre, 
széttárt karokkal 
felkiáltok az égre, 
Te Isten, 
hallgass meg engemet,
miért nem figyelsz?
én semmit nem értek, 
és semmit nem érzek,
ez már a végítélet?
Ha az Isten bajt teremtett,
írt is adjon rá ha lehet,
Ha csak így nem?

Segíts magadon
hogyha mondom,
mert más nem segít a bajodon,
s jól van ez így?

Mostanság nemigen félek,
no hiszen, szép remények,
belém hálni jár a lélek,
ép testemben épp hogy élek,
fehér csuhában kutatom 
purgatóriumod a tornácon.

Most már csak a Hold ragyog,
visszatükrözi örökkön 
a rejtőzködő Napot,
fénnyel keverednek 
a derengő hajnalok,
s elhalványodnak 
az örök csillagok.

2020.  augusztus 03.

á

ELŐZETES MOST KÉSZÜLŐ VARÁZSSZEM CÍMŰ VERSESKÖNYVEIBŐL 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VARÁZSSZEM 

Halkan szól a rádió,
zölden villog a varázsszem,
néma dobszóló,
lelkünkbe maró,
igéző vízió,
csalfa illúzió,
ahogy egy varázsló szeme,
ritmusra jár akár
egy macska szeme,
söthenyes éjszakán,
világít igazán.
Szűkül, és tágul,
fénylő Univerzum,
fekete pupillád,
sötét erőre vágy,
mindahány szembogár,
Szent János lámpása,
Íriszi szivárvány.
Macskaszem ez, 
nem pedig csicskaszem,
póriasan mondva,
pulzálva jelzi, 
Szupernóvaként,
hogy tiszta az adás,
jó a vétel,
fogható az állomás,
akár egy látomás.
Oh, azok a zöld 
kiscica szemek,
s a rájuk csukódó 
édes szemfedelek,
miket soha nem felejtek.
Villódzva láttam a fényeket,
mostanra mind megfeketedtek,
mióta kuksi lettem,
csak bennem élnek még
a zölden hullámzó
sejtelmes varázsszemek,
 melyekre mindvégig 
visszarévedek,
Zöld csillagaim, 
várom intsetek,
Veletek megyek.

2020.  augusztus 08.
MEGJEGYZÉS,  TAURUSZ,  ZÖLD CSILLAG,   EMLÉKKÉP

á

ÉLETÉRZÉS 
 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÉREZTEM

Éreztem már többször,
megváltozott életem,
át kell értékelnem 
kényszerképzetem.
Nem jár már követség,
megszűnt a véd és dacszövetség.

Nem láttam, de éreztem, 
sejtettem mint vad a vihart,
megakartál ütni,
pisztolyodat gyilkosként
szívemre sütni,
indulattól hevülve,
szeretet parazsától 
messzire kerülve,
gyávaság lehűthet,  
kezed lecsünghet, 
hátamból a kést 
kihúzni nem lehet,
nem menekülhetsz,
sohasem üdvözülhetsz.
Gondoltam naivan,  
hogyha vezekelünk,
teljes búcsút nyerünk.

Éreztem életem 
halványuló fényét,
nehezen ébredő 
új életem létét.
S ha jogosnak vélt sérelmem 
nem tudom levetni,
nem jön az álom,
nem segít feledni,
nem segíthet senki,
felülök az ágyban 
kissé megpihenni, 
ahol az ige hat,
s mindent töröl az agy.

Gondolnám tán, elbújhatnék,
élhetnék hegyek ormán,
hegyi patakok 
vizenyős barlangján,
magányos remeteként,
hol elbújhatnék 
szégyenem oltára alá,
s derekamon a kötél 
mindvégig kordában tart,
hármas csomójával.

Ehetném fák kérgét,
alóluk gombák kalapját,
óvakodva mérgük hatalmát,
mézes gyümölcsét, 
bokrok kökényét,
vadkörtét, almát, 
szilvák kékjét,
méheknek mézét,
munkájuk bérét,
kopogó diónak 
pirosló belét,
felvehetném állatok 
levetett bundáját,
testük melegének
nagyszerű ruháját.
Nem bonyolult ez a lét,
akár egy egyszerű faék.

Mindezt vállalnám, 
hogy ne lássam már
bántó embereknek 
önző sivárságát, 
örökre takarnám 
Föld barna palástját.

Ihatnám rohanó 
hegyi csobogók 
kéklőn habzó vizét,
áldanám a Remete, 
s Haramia forrás nevét, 
kimosná belőlem 
erjedő gyümölcsök 
agypusztító nedvét,
és tisztulna a gondolat.
Soha nem feledném 
hegyek belsejének 
kioldott ízét,
langymeleg éjszakák 
hajnali hűvösét,
fára kúszó nappalok 
fénylő melegségét,
domboldalon sírhalom 
csendes ürességét,
hívón befogadó
bársony szelídségét,
reményelt nyugalom 
örök békességét,
mélységes oltalma
örökös otthonom.

2020.  augusztus 16.
**************************
 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
(9. fejezet. 2.rész)

A Fekete-erdő teremtményei

       Végül egy sziklás terepre értek, ami televolt hatalmas kövekkel és csúf, holt növényekkel. Úgy döntöttek, mindannyian itt fogják tölteni az éjszakát, ahol valamennyire védve lesznek a támadásoktól. Tüzet nem gyújtottak; a fényt továbbra is Mellon botjából kapták, mely nagyobb védelmet jelentett számukra, mint bármelyik láng. Soma és Tran kedvetlenül ették meg hideg vacsorájukat, de panaszkodni egyikük se akart, nehogy Krain gyengének tartsa őket. Csak néha beszéltek a másikhoz, amivel egymást próbálták bátorítani, ami nem sok eredménnyel járt. Idő érzéküket teljesen elvesztették. Azt se tudták, hogy még mindig éjszaka van-e, vagy már feljött a Nap az égre; ha fel is jött, annak fénye nem hatolhatott át a fák sűrű lobjai között. Mellon és Sadok őrködtek először, míg a többiek nyugtalan álmukat aludták, időnként felriadva egy-egy gyanús neszre vagy ismeretlen hangra. Miután úgy, ahogy kipihenték magukat, tovább folytatták útjukat. Ismét olyan terepre tévedtek, ami egy kissé megnehezítette haladásukat, de azért rendíthetetlenül haladtak céljuk felé. 
Kiss Anikó és Kiss Erika
       Északnak fordultak, de a sötétség egy pillanatra se akart csökkenni; sőt még inkább szétterjedt az erdő belsejében, olyannyira, hogy ha Mellon nem világította volna meg a botjával az ösvényt, akkor semmit se láttak volna. De néhány nap elteltével, ezt a sötétséget is megszokták. Szemük egyre inkább kiélesedett a sötétben, és így olyasmiket is láttak az erdőben, amit korábban nem láttak volna. Morajt hallottak a közelükben, és hamarosan egy patakhoz értek, amely a távoli hegyek lába felől sietett lefelé, és haladt keresztül a Fekete-erdőn. Undorodva néztek a sötét vízre, melyben undorító vízi lények úszkáltak. Még a gondolatától is viszolyogtak attól, hogy belegázoljanak ebbe a mocskos vízbe, és hogy ezek az undok lények hozzájuk érjenek. Muszáj valamilyen megoldást kitalálniuk arra, hogy átkeljenek rajta. 
       Sadok elküldte Kahint, Erethont és Dwant, hogy járják körbe a patakot, és nézzék meg, nincs-e olyan része, ahol biztonságosan át tudnának kelni rajta, anélkül, hogy hozzá kéne érniük a víz felszínéhez. Amíg a három bajtárs távol volt, addig a többiek némán várakoztak. Néha szóltak is egymáshoz, s azt is sietve tették, mintha attól féltek volna, hogy valaki meghallja őket – bár ez teljesen lényegtelen volt rájuk nézve. Legfeljebb egy órát, ha várakoztak, de a társaság tagjai számára egy örökkévalóságig tartott, mire Khain, Dwan és Erethon visszatértek társaikhoz. Kahin talált a közelben egy olyan részt, ahol biztonságban átkelhetnek a patak vizén. Néhány szikla volt a patak vizében, ami biztonságosan átvezette őket a túlpartra. Egyesével keltek át a csúszós terepen, vigyázva arra, nehogy beleessenek a patakba. A sikeres átjutás után tovább haladtak. Egy újabb kimerítő nap után, a társaság újabb pihenőt tartott. 
       Táborukat egy bokros részen állították fel; a hideg szél nyirkos, dohos szagot hozott magával. Most Kahin és Éhon őrködött először, míg a többiek takaróikba burkolództak, és aludni tértek. Éhon úgy döntött, hogy egy kicsit körbejárja a környéket, addig Kahin a többiekkel maradt. A fiatal félvér herceg leült egy kidőlt fatörzsre, majd elővette pipáját, és elkezdte megtömni pipafűvel, amit aztán meggyújtott. Elgondolkodva kezdett el pipázgatni, miközben maga elé meredt. Az el nem oszló sötétségben kissé nehezen érzékelte az idő múlását, bár kezdett hozzászokni ehhez. Legalább fél óra telt el, amióta Éhon elment, de a törp-herceg még nem tért vissza. Kahin nemigen aggódott távolmaradásáért, hiszen unokatestvére egyedül is képes megvédeni magát. Könnyedén életével fizetett az, aki meggondolatlanul rátámadt. 
       Lassan teltek a percek Kahin számára, aki halkan felsóhajtott, majd egyszer csak szeme sarkából megpillantott valamit, ami azonnal felkeltette érdeklődését. Beteges, sápadt fény szűrődött át az erdőn, ami igazán meglepte Kahint. Eddig a pillanatig semmilyen fény nem hatolt át az erdőn. Ez a Gonosz birodalma volt, ahol nem volt helye a fénynek. Akkor mégis, mi okozhatja ezt a sápadt fényt? Ahogy Kahin jobban szemügyre vette a különös jelenséget, egy vékony, magas alakot látott meg a fényben sétálni, amitől szíve hevesen dobbant meg. Azonnal talpra szökkent, és kimeredő szemmel figyelte, ahogy az alak egyre csak sétál a fényben; hosszú szőke haja úgy lobogott utána, mint az aranypalást. Kahin felismerte őt. Az anyja, Timudiel volt az, ami egyszerre döbbentette és rémítette meg a félvér herceget. Miféle varázslat ez? Hogyan láthatja édesanyját ebben az elátkozott erdőben? Timudiel halott volt, akkor mégis hogyan lehet itt?
       Kahin nem vette le tekintetét az alakról, ahogy elindult utána. Ki akarta deríteni, hogy miért jelent meg előtte Timudiel, aki egyre csak haladt előre, mintha el akarta volna csalni fiát társai közeléből, ki megbabonázva követte őt. Éhon akkor ért vissza a táborba, amikor Kahin eltűnt a fák közt, így nem láthatta meg azt, amit Kahin. Ahogy észrevette, hogy unokatestvére eltűnt a táborból, tudta, hogy valami baj történt. Kahin nem hagyta volna magára a többieket, ha valami nem csalta volna el innen. Tudta, hogy Kahint veszély fenyegeti. 
       - Ébredjetek! – kiáltotta a többieknek, akik felriadtak, amint meghallották Éhon kiáltását.
       Krain azonnal hozzálépett, és kérdőn nézett rá. 
       - Mi történt? – kérdezte Éhontól, aki beszélni kezdett, miközben igyekezett palástolni aggodalmát. 
       - Kahin eltűnt! Elmentem körbenézni, míg ő itt maradt veletek. És mire visszaértem, már nem volt sehol. Nem tudom hová mehetett. 
       Krain azonnal megértette, hogy unokaöccsét halálos veszély fenyegeti. Nem ment volna el, ha valami nem történik közbe, amíg Éhon távol volt; valami olyasmi, ami elcsalhatta Kahint. Ez viszont azt jelenti, valami végezni akar vele. Krain aggódva nézett körbe. Muszáj megtalálniuk, még mielőtt az a valami, ami elcsalta, végezne vele.
       - Gyerünk! – mondta Krain. – Váljunk szét! Keressük meg Kahint!
       - Váljunk szét? – kérdezte Soma. – Szerinted ez jó ötlet? Mi van, ha Kahint ezért csalták el, hogy mi szétváljunk, és így próbáljanak meg elkapni bennünket? 
       - Nem érdekel! – mondta Krain szenvedélyesen. – Kahint veszély fenyegeti. Nem fogom hagyni, hogy végezzenek vele. 
       - De ha szétválunk, lehet, minket is elkapnak majd! – mondta Tran. – Vállalni akarod a kockázatot?
       - Mi az, apróság? – kérdezte Dwan. – Talán félsz? Erre akkor kellett volna gondolnod, még mielőtt úgy döntöttél volna, csatlakozol Sadokhoz.
       Tran szeme megvillant. Elege volt a törp piszkálódásaiból és abból, hogy gyávának tartsa. 
       - Én csak nem akarom, hogy bajunk essen! Ez mégiscsak az Ellenség birodalma! Szét akarnak minket választani, hogy aztán elkaphassanak.
       - De ha nem ezt tesszük, akkor Kahin meghal!
       - Honnan tudod? Ennyire ne bízz a képességeiben!
       - Mit hiszel? – kérdezte Krain, akit feldühített Tran akadékoskodása. – Hogy Kahin végtelen hatalmú? Hogy nem kerülhet halálos veszélybe, csak azért, mert félvér?
       - Bízhatnál benne jobban is! Én hiszem, hogy képes megvédeni magát.
       A törp-király szeme fenyegetően felvillant, és Sadok tudta, most kell közbeavatkoznia. Meg kell állítania őket, még mielőtt Krain végezne Trannal, aki a szokottnál is meggondolatlanabb volt. 
       - Elég! – kiáltotta Sadok. – Csöndet! Hallgassatok meg! Krain, Tran! Figyeljetek rám!
       A törp-király és Tran Sadokra emelték pillantásukat, aki megkönnyebbülten lélegzett fel. Szerencsére még mindig tudott hatni rájuk. 
       - Megértem az érzéseiteket, de muszáj meghallgatnotok – mondta Sadok olyan nyugodtan, ahogyan csak tellett tőle. – Minél tovább vitatkozunk, Kahint annál nagyobb veszély fenyegeti. Az a legfontosabb, hogy megtaláljuk őt, és nem pedig az, hogy egymás torkának essetek.
       Krain mély levegőt vett. Igaza volt Sadoknak. Nem pazarolhatja az idejét arra, hogy Trant megleckéztesse. Neki Kahint kell megtalálnia. Nincs idő arra, hogy leálljon veszekedni egy pimasz habóval. Majd később elkapja; akkor, amikor unokaöccsét sikerül megtalálniuk.
       - Igazad van – mondta Krain. – Végtére is, te vagy a mi vezetőnk. Neked kell ebben döntened. 
       Sadok nem is habozott sokáig. Tudta, hogy ebben a helyzetben nem vesztegetheti az idejét. Gyorsan kiadta a parancsot.
       - Kettesével fogunk szétválni. Mindenki egy-egy irányba fog menni. Alaposan kutassátok át a környéket. De vigyázzatok. Lehet, hogy az ellenség pont erre számít, és meg fognak minket támadni. Ha erre kerülne a sor, harcoljatok a legjobb tudásotok szerint, és a tapasztalt harcosok védjék a kevésbé tapasztaltabbakat. Próbáljuk minél hamarabb megtalálni Kahint; lehetőleg anélkül, hogy bármelyikkőtök megsérülne. 
       - Na és, ha megtaláljuk, akkor hogyan jelezzünk egymásnak? – kérdezte Soma. 
       - Sehogy – felelte Sadok. – Mindössze két óránk van arra, hogy megtaláljuk Kahint. Ennyi időt vagyok hajlandó áldozni a küldetésből. 
       - És ha ennyi idő nem elég ahhoz, hogy megtaláljuk Kahint? – kérdezte Deren. 
       Sadok komoran nézett fel a fejvadászra. 
       - Akkor itt hagyjuk – válaszolta. – Más lehetőségünk nincs. 
       Krain felháborodott azon, amit Sadok mondott. Ezt mégsem gondolhatja komolyan. 
       - Ezt nem teheted meg vele – mondta Krain hidegen. 
       - Nem, és nem is fogom, ha végre elindulunk és elkezdjük keresni őt. Krain, te velem jössz! A többiek maguk válasszák meg, hogy kivel menjenek. 
       Krain és Sadok észak irányba mentek; Erethon és Mellon déli irányba indultak el; Dwan, Soma és Éhon kelet felé, míg Tran és Deren nyugat felé kezdtek el haladni. Bármi áron, de meg kell találniuk Kahint. Remélték, nem késtek el. 
       Kahin még mindig anyja alakját követte, mintha megbabonázták volna. Tudni akarta, hogy miféle varázslat idézte meg anyját, aki könnyed léptekkel haladt előtte. Kissé lejtős ösvényen haladtak tovább; a sápadt fény nem szűnt meg Timudiel körül, amely egyre nagyobb erővel hatott Kahinra. Lassan lépkedett anyja után, le nem véve szemét róla, mintha csak attól tartott volna, hogy bármelyik pillanatban eltűnhet a szeme elől. Egy tisztáshoz értek, ahol Timudiel megállt, és Kahin szíve ettől megdobbant. Az anyja mögé állt, aki még mindig háttal állt neki és meg akarta szólítani, mikor egyszer csak halványulni kezdett az alakja. Kahin szemeláttára oszlott semmivé, és ez teljesen meglepte a fiatal herceget. Nem tudta, mi történhetett. 
       Kétségbeesve nézett körbe, de sehol sem bukkant fel Timudiel alakja. Hideg szél támadt fel körülötte, mitől jeges borzongás futott végig a testén, mintha maga a halál szele érintette volna meg. Aztán fenyegető csönd támadt fel, semmi se rezdült meg. Kahin gyanakvó szemmel nézett körbe. Nem tudta hol van, de érezte a rá leselkedő veszélyt. Lassan kardja felé nyújtotta kezét. 
       Már majdnem sikerült elérnie, mikor egyszer csak azt érezte, hogy valami keresztül hatol mellkasán. A fájdalom csak egy villanásnyi ideig tartott; Kahin valóban azt hitte, hogy valaki az előbb átdöfte őt, de nem ezt történt. Valaki illúziót bocsátott rá, és ezzel akarta őt megrémíteni. Kahin szaggatottan vette a levegőt, és kezével megmarkolta ruháját mellkasánál. A fájdalom annyira valóságos volt, hogy tényleg azt hitte, valaki karddal szúrta le. 
       Fájdalomtól égő szemmel nézett fel, mikor hallotta, valaki közeledik felé. Összehúzott szemmel figyelte, hogy ki lehet az. Az alak ismerős volt számára. Teljesen megdermedt, mikor rájött, kit is lát maga előtt, és ez nagyobb rémülettel töltötte el, mint eddig bármi más.
       - Ez nem lehet – suttogta Kahin, ahogy egyre csak az előtte álló alakot nézte, aki nem más volt, mint Thrandor, a tünde-király. 
       Kahin értetlenül nézett Thrandorra; nem értette, hogy kerülhetett a Fekete-erdőbe; egyáltalán tényleg ő volt az, vagy valaki felvette az alakját? Ez az erdő az Ellenség birodalma volt. Könnyedén megeshetett, hogy valami alakváltó felvette nagybátyja alakját, hogy így próbálja meg elkapni őt. Ezek a lények könnyedén tudtak olvasni áldozataik gondolataiban, és olyankor, amikor meg akartak ölni valakit, akkor azoknak az alakját vették fel, akitől a legjobban féltek. Egy alakváltó illúziójának a csapdájába esett bele. Hogy lehetett ilyen meggondolatlan? 
       A hamis Thrandor kardot rántott; pontosan azt a kardot, amivel egykor megsebezte Kahint, melynek emléke még mindig elevenen égett Kahin szívében. Azonnal rátámadt Kahinra, aki sebesen rántotta elő kardját és védte ki támadója csapását. 
       A két kard egymásnak feszült, és Kahin egy végtelennek tűnő pillanatra nagybátyja szemébe nézett. Ugyanazt a gyűlöletet látta Thrandor szemében, amit akkor látott, amikor Thrandor végezni akart vele. Kahin kétségbeesve próbálta meg elűzni ezeket a fájdalmas emlékeket gondolataiból, miközben keserves harcot vívott ellenfelével. Thrandor nem lehetett itt. Tudja, hogy amit lát, az csak illúzió. Egy gonosz varázslat. Így próbálja meggyengíteni, hogy aztán végezhessen vele. De bármennyire is próbálta meggyőzni magát arról, hogy Thrandor nem lehet valóságos, mégis úgy érezte, hogy őt lássa maga előtt. A kinézete, a gyűlölet a szemében, a gyorsasága, és ahogy harcolt, mind arra utalt, hogy az igazi Thrandorral harcol. Félreugrott Thrandor másik csapása elől, majd igyekezett levegőhöz jutni, de egy újabb támadást kellett kivédenie. 
       Kahin fáradtan húzódott hátra. Szemében félem és gyűlölet lángolt. Akár az igazi Thrandorral harcol, akár nem, valamit muszáj lesz kitalálnia. De ha illúzióval van dolga, akkor hogyan törhetné meg? Mivel tudná megszűntetni hatalmát? Miért nincs itt Mellon? Ő biztosan kitalálna valamit. Egyáltalán a többieknek föltűnt a távol maradása? Azonban nem volt ideje ilyesmiken gondolkodni. Ki kell találnia valamit, méghozzá most azonnal. Aztán belécsapott a felismerés; csak egy lehetséges megoldás volt, amit meg kellett tennie. Kockázatos lesz, de nincs más választása. Kivédett egy újabb csapást, de ugyanakkor abban a pillanatban előrántotta kését, amit megpörgetett, és teljes erejéből a combjába mártotta. 
       A fájdalom leírhatatlan volt számára, de talán ez volt az, ami megmentette az életét. A fájdalom hatására, már nem az illúzióra koncentrált, és mint valami köd, kezdett szétoszlani szeme elől Thrandor alakja. Végre meglátta az alakváltót, aki kicsi, de annál undorítóbb lény volt. Sápadt szemében gyűlölet lángolt, amiért Kahinnak sikerült megtörnie elméjében az általa kibocsátott illúziót. Apró, sovány testét csakúgy rázta a düh. Undorító arca vicsorgásba torzult. Kahin nem habozott: kirántotta combjából kését, és szemfényvesztő gyorsasággal az alakváltó felé hajította. Amaz fürge mozdulattal félreugrott előle, és mint valami gonosz béka, ugrott is Kahin felé, de ezúttal elszámította magát. Most, hogy Kahin nem állt varázslat alatt, a félvér hercegnek sokkal könnyebb dolga volt. 
       Még a levegőben kapta el az undok teremtmény torkát, és oly erővel szorította meg azt, hogy az alakváltó sápadt szeme teljesen kigúvadt. Kahint mérhetetlen gyűlölet öntötte el, ahogy az alakváltót nézte. Elcsalta társaitól; képes volt azoknak az alakját felvenni, akik oly sokat jelentettek neki; játszadozott az érzésivel. Számíthat rá ez a kis féreg, hogy nem fogja kímélni. Most megmutatja neki, hogy kicsoda ő is valójában. Az alakváltó izgett-mozgott Kahin markában; olvasott a gondolataiban, így persze, hogy kitalálta, mit akar vele tenni. Megpróbálta elkerülni végzetét, de Kahin nem kímélte. Elemi erővel vágta bele a földbe az alakváltót, és kezdte el végighúzni rajta, ezáltal lenyúzva ocsmány szürkészöld bőrét; majd elhajította az alakváltót, aki egy fának ütköződött. 
       Még élt a nyomorult, de a sérülése igen súlyos volt. Kahin már felette is állt, és megvető undorral tekintett le rá. Kifeszítette íját, miközben egy végtelennek tűnő másodpercig az alakváltó fájdalomtól égő gonosz szemébe nézett, majd kíméletlenül a torkába lőtte nyilát; végül fagyosan nézte végig, ahogy az alakváltó szeméből kihuny a fény. Kahinra elemi erővel ható fáradtság lett úrrá, ahogy elhagyta testét a gyűlölet. Üresen nézett maga elé, mint akiből kiveszett minden érzés, pedig csak a szüleire emlékezett. A lábán lévő seb égett és lüktetett. Kábán összeszedte fegyvereit, mikor a távolból kiáltást hallott. Kahin azonnal megfordult, és a hang irányába nézett. A hang ismerős volt: Tran hangja volt. Kahin tudta, hogy bajban van. Meg kell keresnie. Nem hagyhatja cserben ezt az apró kis jószágot, aki nyílván hatalmas veszélyben van. Mi másért kiáltott volna? Mély lélegzetet vett, majd futni kezdett abba az irányba, ahonnan Tran kiáltását hallotta. 
       Tran és Deren még mindig Kahint keresték az erdőben. A habo idegesen figyelte a fákat, ahonnan az ellenséget sejtette. Kezében kardját szorongatta. Mellette Deren éberen figyelt. 
       - Szerinted, mióta jöhettünk el a táborból? – kérdezte Tran halkan. 
       - Talán vagy félórája – válaszolta Deren. – Bár ebben a sötétségben sokkalta többnek tűnik. 
       - Látsz valamilyen utalást arra, hogy Kahin errefelé jöhetett? 
       - Nem látok semmit, pedig az egyik legjobb nyomolvasó vagyok, de nem látom a földön Kahin nyomát.
       - Talán azért, mert mégsem errefelé jöhetett. 
       - Lehetséges. Ha Kahin meghalt volna, azt tudnánk. Még egy ideig nézelődünk, aztán visszafordulunk. Légy óvatos és figyelj. 
       Tran megnyalta kiszáradt ajkát, miközben nyelt egyet, majd bólintott. Deren bátorítóan rámosolygott, majd továbbindultak. A csönd még mindig sűrű homályként telepedett rájuk. Tran egyre idegesebb volt; úgy érezte, bármelyik pillanatban rájuk támadhatnak. Szerette volna ezt elkerülni, de addig nem mehettek vissza a táborhelyre, amíg meg nem találják Kahint. A rettegés egyre inkább átjárta a habo testét; felnézett Derenre, aki nyugodtan nézelődött. Ha volt is benne félelem, nem mutatta jelét. 
       Egy barlang bejáratához értek, melyből rothadó bűz áramlott ki. Ahogy Tran beleszimatolt a levegőbe, érezte, milyen ocsmány bűz volt odabent. Fel is fordult a gyomra tőle. Öklendezve szorította tenyerét szája elé, és arca teljesen elfehéredett. Derennek se tetszett az a szag. Érezte, ebben a barlangban a Gonosz uralkodik. 
       - Most mi lesz? – kérdezte Tran reszkető hangon. – Be fogunk menni?
       - Nem – mondta Deren komoran. – Ebben a barlangban, a Gonosz uralkodik. Nem mehetünk be. 
       - És ha Kahin odabent van?
       - Reméld, hogy nem így van.
Továbbmentek, messze maguk mögött hagyták a barlangot, de a rettegés még sokáig szívükben égett. Néhány mérföldet gyalogoltak tovább, mire Tran szólt Derennek, hogy álljanak meg. A sötétség és a félelem kimerítette a habo testét; muszáj volt megpihennie. Leült egy sziklára, és fáradtan kapkodni kezdte a levegőt. Deren felette állt és némán figyelte arcát. Nem mutatta ki, de őszintén aggódott Tranért. Az erdőben lévő gonoszság egyre inkább kezdte hatalmába keríteni őt. Sokkal, nagyobb erővel hatott rá, mint a többi társára. Talán hiba volt elhozniuk szegényt. Ez az erdő túl nagy próbatétel volt számára. Ott kellett volna hagyniuk Ezüstvárosban, ahol Mirwen és a többi törp vigyáztak volna rá. A halál veszélye fenyegette szegényt, és ha nem áll ellent az erdő gonoszságának, talán még ő sem tudja megmenteni Trant a végzetétől. 
       Valami mozgolódásra lett figyelmes. Deren rögtön odakapta tekintetét. Egy fekete villanás suhant végig a fák között, és egyenesen Tran felé tartott. Egy árnyszörny volt. Vörös szeme izzott a sötétben, éles karmaival fenyegetően közelített Tran felé, aki ahogy meglátta a feléje közeledő szörnyet, éles hangon felkiáltott. 
       Sadok és Krain is meghallották a kiáltást, mely végig vízhangzott az erdőn. Rögtön hátrafordultak, és nézni kezdték az erdő sötétségét. 
       - Ez a nyugati irányból jött – mondta Sadok. – Tran kiáltott fel. Megtámadták. Nem kiáltott volna, ha nem így lenne. 
       Krain az erdőt nézte. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Aggódott Tranért, de meg kellett találnia Kahint, még mielőtt valami szörnyűség történne vele. Az ő élete számára sokkal fontosabb volt, mint Trané; éppen ezért nem fogja kockára tenni unokaöccse életét egy olyan habóért, aki eddig csak bosszúságot okozott neki. 
       Büszkén megfordította a fejét, majd el akart indulni, mikor érezte, hogy egy határozott kéz ragadja meg karját, mire bosszúsan kifújta a levegőt, és Sadokra emelte fagyosan csillogó szemeit.
       - Nem akarod megmenteni? – kérdezte Sadok a törp-királytól, ki továbbra is megvetően nézett rá.
       - Ha akarod, mentsd meg azt a szerencsétlent, de én akkor is megkeresem Kahint.
       - De hát te is hallottad, hogy milyen volt Tran kiáltása! Biztosan egy olyan lénnyel akadhatott össze, ami sokkal veszélyesebb lehet azoktól, akikkel eddig találkozott. 
       - Nem érdekel, hogy az a vakarcs mivel akadhatott össze. Az ő gondja, hogy eljött velünk ebbe az erdőbe, hát viselje annak a következményeit. Sosem garantáltam, hogy vigyázni fogok a biztonságára, mert ebben az erdőben mindenki csak magára számíthat. Ha itt nem tanulja meg, hogyan védje meg magát az ellenséggel szemben, akkor soha sem. Kárnak volt idehoznod őt. 
       - Nézd, Krain, tudom, hogy Kahin életét többre tartod, mint Tranét, de kérlek, most az egyszer tedd félre a büszkeségedet, és segíts nekem megvédeni őt. 
       - Csakhogy Trannal ott van Deren, míg Kahin egyedül mászkál ebben az erdőben, és ki tudja, hogy mi volt az, ami elcsalta tőlünk. Neki nagyobb szüksége van arra, hogy megtaláljuk őt, mint annak a habónak, aki felett egy fejvadász őrködik. 
       Sadok hosszan nézett Krain szemébe. Az, amit mondott neki észhez térítette egy kicsit. Volt némi igazság abban, amit a törp-király állított, viszont aggodalma Tran iránt csöppet sem akart megszűnni. Valami megtámadta szegényt, ami sokkal veszélyesebb volt, mint egy lidércharcos, és ez sehogy sem hagyta őt megnyugodni. A Fekete-erdőben olyan lények éltek és uralkodtak, amik hatalmas veszélyt jelentettek azokra, akik sokkal, gyengébb akarattal rendelkeztek, mint azok a harcosok, akik nem féltek szembenézni a halállal. Tran viszont sokkal gyengébb és elesettebb volt mindannyiuk közül, csak a nagy hangjával próbálta leplezni, mennyire szüksége van azoknak a segítségére, akik igazából meg tudták őt védeni. 
       - Hát legyen – mondta Sadok, mikor ismét meg tudott szólalni. – Keresd meg Kahint, én viszont megyek és segítek Trannak. Ha bármiféle gyanúsat észlelnél, próbálj meg a legjobb tudásod szerint harcolni. Ne hagyd, hogy a Sötétség erői eltereljék a figyelmedet az eredeti célodtól, különben örökre odaveszel. 
       Krain a habóra nézett. Kissé csalódott, amiért Sadok nem volt hajlandó segíteni neki megkeresni Kahint, viszont nem adta jelét annak, valójában mit érzett legbelül. Némán elfordította a tekintetét, és készült elmenni onnan, mikor egyszer csak mozdulatlanná dermedt. Szemeivel nyugtalanul nézett előre, miközben ujjaival megfogta kardja markolatát, és lassan előkezdte húzni azt. Érezte, hogy valami láthatatlan gonosz akart kezd el eluralkodni körülötte, ami nyugtalansággal töltötte el a szívét. 
       Halványan érzékelte, hogy Sadok nekitámassza hátát a hátának, ki kivont karddal nézett bele a sötétségbe, és hideg gyűlölettel várta azt a valamit, ami éppen az életükre készült törni. 
       - Ne lankadjon a figyelmed – figyelmeztette a törp-királyt higgadtan. – A harc hamarosan kezdetét veszi. 
       Krain megfeszítette izmait. Tudta, sőt érezte annak a gonosz lénynek a jelenlétét, ami akkora vérszomjat árasztott magából, amivel Krain hosszú élete során még soha nem találkozott. Hideg undorral vette tudomásul, hogy a köd lassan körül veszi őket, mely sűrűn körbevette kettőjüket. Sadoknak nem tetszett ez az egész. A köd nem volt természetes eredetű; valaki más idézte meg, azért, hogy összezavarja és elszakítsa őket egymástól. Sadok és Krain már semmit se láttak az erdőből, sőt, ha nem feszítették volna egymásnak hátukat, egymást se látták volna; így csak érzékelni tudták a másikat, meg azt a valamit, ami a ködöt okozta. Vérszomja egyre jobban felerősödött, mely fojtogatóan hatott a két bajtársra, kik igyekeztek felkészülni a támadásra; tudták, hogy ellenségük csak a megfelelőbb pillanatra várt. 
       - Nem természetes köd, az már biztos – mondta Krain csak azért, hogy megnyugtassa magát, mikor egyszer csak felcsendült egy mély hang, mely kegyetlenebb és érzéketlenebb volt, mint azelőtt bármely más hang, amit a törp-király azelőtt hallott. 
       - Micsoda remek zsákmány akadt a hálómba – mondta a hang olyan élvezettel a hangjában, hogy Kraint undorodva kirázta a hideg. Sadok csak még jobban megszorította Lélekvágó markolatát. – Kik vagytok ti, akik ostobán betettétek a lábatokat a Fekete-erdőbe? 
       - Mondd meg inkább te, hogy ki vagy! – mondta Krain fagyosan; nem volt ínyére, ahogy ez a szemét gúnyolódott rajtuk. – Ködöt csinálni és abban elrejtőzni, igazán gyáva tett. 
       - Gyáva tett, azt mondod? – kérdezte a hang higgadtan. – Ezt csak te gondolod, Krain, Ezüst-hegység királya. 
       - Tudod, ki vagyok? 
       - Mi, a Fekete-erdő lakói jól ismerjük népedet és királyságodat. Lépteiteket azóta kísérjük figyelemmel, amióta betettétek a lábatokat a birodalmunkba. Azáltal, hogy sikeresen szétválasztottunk titeket, remek lehetőségünk adódott arra, hogy levadásszunk és megöljünk mindannyiótokat. 
       - Jól sejtettem – mondta Sadok hidegen. – Előre elterveztétek, hogy szétválasztotok minket, mert így könnyebben tudtok végezni velünk. 
       - Könnyű dolgunk volt. A félvér pontosan úgy tett, ahogyan azt mi elvártuk tőle. Azáltal, hogy azt az alakváltót küldtük el hozzá, könnyedén elcsalhattuk a közeletekből, hogy aztán szétválasszunk titeket és végezzünk veletek. 
       Krain szemében düh lángolt fel. Kezdte sejteni, mivel érték el, hogy Kahint elcsalják a közelükből. Az alakváltó olyas valakinek az alakját vette fel, aki nagyon is fontos volt Kahin számára. Azonnal elöntötte Kraint a vad gyűlölet. A mocskos jószágok! Hogy tehették ezt Kahinnal? 
       - Átkozottak! – kiáltotta Krain, mire Sadok rémülten nézett hátra. 
       - Ne! Maradj! Pont ez a célja. Fel akar dühíteni, hogy aztán szétválasszon minket. Maradj a helyeden, Krain! Így nem győzhetsz a Köd Királlyal szemben. 
       - Nocsak – mondta a hang meglepetten. – Rájöttél, ki vagyok? 
       - Csak egy valakit ismerek, aki képes a ködöt használni és abban élni – válaszolta Sadok. – Te vagy a Köd Király, ki minden ködön uralkodik. 
       Először semmi választ nem kaptak; végül a Köd Király nevetni kezdett: kegyetlenül és vérfagyasztóan. Kezdte élvezni a helyzetet. Régóta nem szórakozott ilyen jól. Úgy tűnik, érdekes zsákmány akadt a hálójába. 
       - Érdekes harcnak nézünk elébe, úgy látom – mondta a Köd Király jó kedvűen; hangjában élvezet is keveredett.
       Krain és Sadok kard csendülését hallották. A Köd Király kardot rántott ellenük, és a harcnak hamarosan kezdetét vette. 
       Dwan, Éhon és Soma még mindig Kahint keresték. Megnéztek mindent alaposan, de egyre kevesebb remény volt arra, hogy megtalálják. Ez azért lehetett, mert nem ebbe az irányba indult el, vagy pedig azért, mert az ellenség végzett vele. Éhon igyekezett nem gondolni ilyesmire. Bízott abban, hogy Kahin életben van, még ha kevés esély is látszódott arra, hogy így van. Végül Dwan megállt és társaihoz fordult. 
       - Jól van, szerintem nincs értelme Kahint továbbkeresnünk – mondta Dwan. – Ha Kahin errefelé jött volna, régen megtaláltuk volna. Vagy élve, vagy pedig holtan. 
       - Azt mondod? – kérdezte Éhon, majd fáradtan nézett maga elé. – Bár ne hagytam volna magára. 
       - Nehogy magadat hibáztasd – mondta Soma Éhon felé fordulva. – Nem a te hibád az, ami történt. 
       - Lehet, de óvatlan voltam. Ez az erdő az Ellenség birodalma. Csak arra várt, mikor tudna minket meggyengíteni, és amikor látta a lehetőséget, elcsalta Kahint, hogy aztán szétválasszon minket. 
       - Mi ez a pesszimista beszéd? – kérdezte Dwan szigorúan. – Azt gondolod, sikerül majd végeznie velünk? Egyelőre nem támadtak meg.
       - És mi van a többiekkel? Mi van, ha most is az életükért harcolnak? 
       - Arról mi is tudnánk – felelte Soma. – Bízz abban, Éhon, hogy semmi baj nem történik velünk. Ezt csak azért mondod, mert aggódsz Kahinért. De az már bíztató, hogy nem találtuk meg a holttestét. Van remény arra nézve, hogy nem halt meg. És én hiszem, hogy Kahin életben van. 
       Éhon hálásan nézett a habóra. Beszéde reményt ébresztett szívében. Neki is hinnie kell, hogy Kahin életben van, és hogy semmilyen veszély nem fenyegeti őket. Bíznia kell magában és társaiban, hogy túl fogják élni a Fekete-erdő megpróbáltatásait. Elérik azt, amiért idejöttek, és akkor elhagyhatják ezt a szörnyűséges helyet. Ki kell tartaniuk, amíg csak lehet. 
       Soma érezte, arcába fájdalom nyilallt, mire kezével odakapott. Lenézett, és meglepve tapasztalta azt, hogy véres. Éhon jól látta a habo arcán az apró vágást, csak azt nem tudta, mi sebezhette meg. Suhanó hangot hallott meg, mire felemelte kardját, és elhárított valamit a levegőben. Kinyújtotta kezét, mire az a valami beleesett a tenyerébe, és akkor alaposan szemügyre vette azt. Egy apró kés volt az, mely szépen megmunkált volt. Borotvaéles pengéje gonoszul megvillant a sötétben. Éhon komoran figyelte a kezében lévő veszélyes tárgyat. Alakja és formája igen szokatlan volt a fiatal herceg számára. Egyáltalán nem hasonlított azokhoz a késekhez, amiket koboldok vagy lidércharcosok használtak; annál sokkal nemesebb és elegánsan megmunkált volt. 
       Újabb suhanó hangra lettek figyelmesek, de ezúttal Éhon résen volt. A hang irányába fordult, majd felemelte a kezét, és elkapta az éppen feléje suhanó tört, amit megpörgetett, majd visszadobta abba az irányba, ahol az ellenséget sejtette. A fák ágai, mintha megrezdültek volna, majd azok közül egy magas, de vékony alak ugrott elő, és egyenesen a három bajtárs elé érkezett. Soma azonnal előrántotta kardját, és Dwan is fenyegetően emelte fel fejszéjét, csak Éhon maradt mozdulatlan. Hűvös tekintettel mérte végig ellenfelét, aki egy nő volt. Szépséges arcát sebhelyek sokasága csúfította el; régi csaták emlékei voltak ezek a sebhelyek, ami elárulta Éhon számára, hogy a nő tapasztalt harcos volt, amin nem csodálkozott. Azonnal felismerte ruházatát: ilyesmit csakis a bérgyilkos asszonyok szoktak viselni: könnyű, testhez simuló és praktikus. 
       - Egészen jól bánsz a késsel, ahhoz képest, hogy csak egy nyavalyás törp vagy – mondta a nő. – Azonnal kivédted minden támadásomat. 
       - Akár egy kezdő is észrevette volna – mondta Éhon megvetően. – Bérgyilkos létedre jobban is célozhattál volna. 
       A nő felvonta szemöldökét. Volt valami Éhon hangjában, ami arra késztette, nem szabad alábecsülnie őt. 
       - Bérgyilkos? – kérdezte a nő. – Lehet, hogy valamikor az voltam, de már régen nem tartozom hozzájuk. Nagyon régen. 
       - Gondoltam. Nem élnél ebben az erdőben, ha így volna. Ki vagy? És kinek a szolgálatában állsz? 
       - A nevem már régen feledésbe merült. Itt a Fekete-erdőben leginkább Fekete Özvegyként ismernek. És hogy kit szolgálok? Egyedül csak a Sötétséget és semmi mást. 
       - Te lennél a Fekete Özvegy? – kérdezte Dwan. – A nő, aki képes átváltoztatni magát egy hatalmas, fekete pókká, és aki holtak húsát eszi? 
       Soma Dwanra kapta tekintetét. Szemén jól lehetett látni az idegességet. Ha ez a nő képes ilyen átváltozásra, akkor igenveszélyes ellenfél lehet, mindegy, milyen alakjában támadna rájuk. A Fekete Özvegy gúnyosan elmosolyodott, és Éhon jól látta szemében azt az őrült élvezetet, mely egyre növekvő vérszomját jelezte. 
       - Úgy tűnik, a törpökbe szorult némi tudás. Pedig a legtöbb nép eléggé ostobának tartja őket. 
       - Inkább te vagy az ostoba! – mondta Dwan. – Azt gondolod, könnyű prédák vagyunk a számodra, mert alábecsülsz bennünket. Pedig a helyedben nem tenném ezt. Fogalmad sincsen arról, mikre vagyunk képesek. 
       A Fekete Özvegy ekkor nevetni kezdett. Hangjában kegyetlenség és őrület keveredett egyszerre. Látszott rajta, hogy igencsak lenézte Éhont és társait. Erősebbnek gondolta magát náluk, hiszen több száz éves tapasztalata volt velük szemben. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy esetleg valamelyikük erősebb tőle. 
       - Tetszik a merészséged, törp – mondta a Fekete Özvegy. – Lefogadom, hogy te vagy fajtád legjobb harcosa. Azt javaslom, hagyjuk az egyszerű játszadozást, és vegyük komolyan közös harcunkat. Meglátjuk, meddig fogtok eljutni. 
       Amint a Fekete Özvegy ezt kimondta, testéből mérhetetlen gonosz erő kezdett el kiáramlani, mi megfagyasztotta Somában a vért. Éhon és Dwan rögtön közrefogták a habót, miközben nézték a nőt, aki a szemük láttára változott át hatalmas fekete pókká, de ha arra számított, hogy félelmet kelt valamelyikükben, tévednie kellett. Ahogy átváltozott, Dwan szemében legalább ugyanolyan őrült élvezet kezdett el fényleni, mint az előbb az övében. Meglepte a Fekete Özvegyet, amikor nevetni kezdett. 
       - Szóval ilyen szörnnyé változol? – kérdezte Dwan élvezettel a hangjában. – Érdekes! Roppant érdekes! Élvezettel foglak téged megölni! 
       Szavait tettek követték, ahogy odaugrott a Fekete Özvegy egyik lábához, és megvágta azt, mire a Fekete Özvegy felsikoltott a fájdalomtól. Nem számított erre a gyors támadásra. Főleg arra nem számított, amikor Éhon dobálni kezdte felé késeit, és Soma is szenvedélyesen támadt neki. Rá kellett jönnie, hogy koránt sem olyan zsákmányra akadt, ami könnyedén hagyja magát elpusztítani. 
       Időközben Mellon és Erethon is tovább kereste Kahint, de amikor Mellon megérezte az erdőben feltámadó gonosz erőket, megállt, és figyelni kezdett. Minden irányból érezni lehetett a gonoszságot és a veszélyt. Erethon látta Mellon arcán, hogy mennyire elsápadt. Tudta, hogy valami olyasmit érzett meg, ami mély aggodalommal töltött el. 
       - Mi történt? – kérdezte Erethon. – Valamit érzel? 
       Mellon felnyitotta szemét, miben fáradtság és kín csillogott. 
       - Az Ellenség mozgásba lendült – mondta Mellon. – Sikeresen szétválasztottak minket, és most megtámadták a többieket. El akarnak pusztítani. 
       - Erre számítani lehetett – felelte Erethon. – Tudtuk, mire vállalkozunk. Nem jöttünk volna el ide, ha nem bíztunk volna a küldetés sikerében. 
       - Lehet, de az is lehet, hogy ezúttal tévedtünk. 
       - Nem tudhatjuk, amíg meg nem próbáltuk. Azért keltünk útra, és esküdtünk fel Sadoknak, hogy együtt elpusztítsuk Srant. Ha most feladjuk, ez nem fog sikerülni. És akkor ki fogja megmenteni Világföldét? 
       Mellon a bérgyilkosra nézett. Igaza volt. Ha most kétségbeesik, és nem hisz eléggé önmagában és a többiekben, akkor biztosan halál vár rájuk. A Sötétség birodalmában voltak ez igaz, de remény még mindig volt a túlélésre, annak ellenére, hogy az ellenség megtámadta őket. Az Erdő Szelleme se tanácsolta volna Sadoknak, hogy jöjjön ide, ha nem hitt volna benne. Neki is ezt kell tennie, és nem szabad azt hinnie, hogy mind meg fognak halni; máskülönben, ha ezt teszi, mindannyian veszíteni fognak. 
       - Akkor menj Sadok és Krain után – mondta Mellon a bérgyilkosnak. – Én pedig segítek Somának, Éhonnak és Dwannak. Sadoknak és Krainnak nagyobb szüksége van a képességeidre. 
       - Na és Tran és Deren? – kérdezte Erethon. 
       - Miattuk ne aggódj – válaszolta az öreg mágus, és ezúttal el is mosolyodott. – Érzem, ő hozzájuk is hamarosan megérkezik a segítség. 
       Erethon nem kérdezte meg, hogyan érti ezt. Tudta, hogy csakis Kahinra gondolhat. Ezek szerint sikerült megmenekülnie, és most úton van, hogy segítsen Derennek és Trannak. Miattuk már nem kell aggódniuk. 
       Elindultak hát, hogy segítsenek társaiknak. Tekintetükben elszántság fénylett. A harc még csak most kezdődött ellenfeleik számára.

Folytatjuk.
*************************
 10. AKKOR MÉGISCSAK SZÜRET 
 - SZÜRETI MULATSÁGOK - 

JÓZSEF TIBOR : SZEKSZÁRDI SZÜRET

Kedves Vendi és József!
Vendinek az év elején ígértem egy meglepetés írást, amit most csatolmányként küldök. A dolog aktualitását az adja, most pedig kiváltképp, hogy sajnálatos módon elmarad a híres Szekszárdi szüret. Az írás egy képzelt szülemény, csupa „sz” betűvel kezdődően. A betűk száma 551!
Szeretettel szánom Szegzárdi szerzőtársnak szüleményem: József Tibor

SZŰRETLEN SZEKSZÁRDI SZÜRET
(Szemenként szedett szószedet)
Alliterációs szerzemény Szegzárdi Nagy Vendelnek
Szervezés
Szeléné szférába szállt. Szedelőzködtem. Szekrényemet szanálva szeredásba szelektálva szabadidőruhát, szandált, szvettert, szalonkabátot, szalmakalapot szuszakoltam.  Szütyőmben szokásosan szemüveg, szentírás, személyim, szaldókontóm.
Szeptemberben személyvonat szalonkocsijába szabadjeggyel, szabadúszóként szállt szenior  személyem szeretett szülőföldemtől százra Szekszárdtól.                      Szívemben  szokatlan szorongás.                                                                                                                                                      
á

Szíjon, szájkosárral szűrön szűköl szeretett szetterszukám.
Számban szerkesztett szavak szakadatlan szűkülnek. Szünös - szüntelen szedett szavaim szánalomkeltőn széttöredeznek, Szókratész szerfelett szenvtelenül szétszórná.
Szatyromban szalámi, szafaládé, szójaszendvics, szezámmagos szuflé. Szupermarketban számolatlanul szedett száraz élelmem sztaniolba, szalvétába szelektálom, szükség szerint szeletelem. Szomjoltó szerként szamócaszörpöt, számomra szokatlanul szaké-t, szikvizet szerezve szalmaszállal szippantok. Szamovárból szacharinos szűzteát szűrtem számomra. Szerelvényen szeparáltan szabadidőmben szűzdohány számozott szivarszálait szívom, szemes szimpla kávét szenvedéllyel szürcsölgetek.
Szakmaszeretetem szórakozásaként szólóban számos szójátékot „szülök”. Szonettet szerkesztek, szépirodalommal szimpatizálva szókincset szereznék, Szekszárdi „szüreti szimpóziumra” szókimondásom szükségeként. Szüntelen szófaragó, szignifikáns szépíró szülővárosába, Szekszárdra szemináriumi szándékkal szerződök.
Szivárvány szikrázó sziklaháton széjjelárad.  Szikkadt, szikes szurdokaljon szemereg. Szétterülve százszorszép, szeplős szegfű, szappanfű, szellőrózsa, székfű százezer színben sziporkázik. Szántóföldön szerteszét szalmakazlak, szalmabálák százai szárítkoznak. Szomorúfűznél szodé szimentáli szarvasmarhák szénát szagolva sziesztáznak.              
Szárnyékban szürke marhák száradt szálfüvet szedve szájalnak.  

á

Szituáció
Szekszárdon, szabad szombaton szemafor szabadít. Szerelvényről szállva szabadság szele szédít.  Szemléletes szeretetérzés!                                                                              Szerző szülőházához szürkésfehér szuper szedánnal száguldva, száztízzel szállítanak. Szextáns, szatellit, szerviz szükségtelen.
Széles sztráda szélén szervek szirénája szól. Szondáztatnak. Szabályt szegtünk. Szubjektív sztorinkat szavahihetően szajkózzuk. Szabotálunk. Sztentori szavuk szankciót szül.                                                                                                                          Szélcsendben szálfa szilfák, szívlevelű szivarfák szalutálnak.
Székhely szabadterén számos, színvonalas szép szobor. Székesegyházában számolatlan szentkép. Szentélyben szentatya szószéken szentmisét szónokol. Szombatonként-, szükség szerint-, szertartásosan szerelmespárt szentesít.

á

Szisztéma
Szülőház színezett, szigetelt. Szétnézek. Szabályosra szerkesztett szegmentjébe szétterülő sziklakert szépül, szemközt szökőkút szuperál. Szünnapon szolidáris, sziklaszilárd szellemű szimpatikus személyeknek szembetűn szívélyes szeretete. Színtiszta szobájukban szentkép, székek, szekrények, szőttesek, szőnyegek. Számottevő szótár, szépirodalom szétválogatva, szépen szortimentben. Szekreter szegletében szerző számítógépez.
Szervusz, szóltam szociábilis szerzőtársamhoz. Személyre szabott szmokingban, szteppcipőben szalonképesen szürkebarátot, szimbolikus szuvenírt, szolitert, szüzsét szolgáltattam.                                                                                                                          Szent, szamárfüles szkeccs széljegyzetemből szöszmötölve szösszenetemet szentimentálisan szavaltam. Szentenciát száműzve, szűkre szabottan szóltam.              Szerepem szünetében szatócstól szerzett szomjoltószert -, szőlőlugas szövétnekes szaletliben, szuvas szuszéken szervírozva szándékom szubsztanciaként -, Szekszárdi kadarkát, szilvánit szántam. Szófán szódát szörpöltünk. Szép kórúak szaporán szutyongatnak szupéra.   Székrekedésre szalajtó szerként száras szennát szolgálnak.

á

Színvonal
Szecessziós Szekszárd Szálló szállóvendégeit szalonzenekar szórakoztatja. Szólóban szubtilis szubrettek szaténselyem-ruhájukban szentimentális szalontáncra szólítanak.  Szauna szárazgőzében szemrevaló szép lányokhoz szegődök. Szédítenek, szégyenlősen szerfelett  szédelgek.                                                                  Szombattól szerdáig számlázott szállodaszámlám számértékét számológéppel számítom. Szóltak számlaegyenlegem szolvens.
Szekszárdi színházban szájtátva szemlélődünk. Színlapján számozottan színművek szereplőikkel, szimfóniák szerzőikkel szerepelnek.                                                            Szalonját számolatlan szobaborostyán, szanszevéria, szobafenyő szépíti. Színpadán számos színész szerepjátéka  színvonalas.                                                                         Színjátszást szerető szalmaözvegyek -, színdarab szünetében -, szépfiúkat szerelemre szítanának.

á

Szolgáltatás
Szekszárdi szerpentines szőlőhegyek szétágaznak. Szemhatáron szemlélődök. Szántóföldek, szőlőhátak szőlőspincéikkel szektoronként széjjel szóródnák.                  Szeleshát szóvivője, szobortestű szépséges Szabina, százesztendős szőlőhegyükhöz szántszándékkal szekérfogattal szervez. Szerdai szezonális szüretükre számtalanszor szépszerével, szenvedéllyel szólongat.                                                                                Szőlőlugasokból szőlőrigókat szélkeleppel szétrebbentettük.                                      Szálfatermetű, szakállas, szorgos szőlősgazdával szagos szőlőfürtöket szelektíven, szüretelőkád szintjéig szedtünk. Szőlőpréssel szőlőlevet szűrtünk számunkra.                                                                                                                           Szabadtéren szakavatott szakácsnő szorgoskodik. Szarufán száradt szalonnát, szárazkolbászt, szalámit szakszerűen szétdarabolja, számunkra szánva szétosztja.      Szürkületben szellők szárnyán szitakötők, szentjánosbogarak szánkáztak, szöcskék szökkennek szárcsizmánkra. Szétszórtan szkarabeuszok  szorgoskodtak.                     Szérűskert szomszédságában, szederbokor széliben szelíd szelindek, szetterszukámmal szimatolgat, szaladgál.
Szemerkél. Szárnyépületen szélkakas. Szárnyajtón szúnyogháló. Szellős szuterénjában szklerózisunkra szíverősítő szilvapálinka szedál. Szakajtóból szénhidrátcsökkentett szendvicset szolgálnak. Szekszárdiért szertartásszerűen szomjazunk. Szerzőtárs szerkesztővel szpíkernek szóltunk: színültig szeretnénk!        Szellőháton szanaszét, szaxofon, szájharmonika szokásos szenvedéllyel, szusszanásig, szundításig szól.

á

Szinopszis
Szekszárdi szakavatott szorgalmas szerző-szerkesztőnek szerzeményeiért, szituációban szolicitál, szubvenció, szponzor szükséges!                                                  Sztoikus szavazatom szavahihetően, százszázalékosan szavatolom!
Szövegem szemvesztett szépírónak szeretettel szignózom: József Tibor 

Kaposvár, 2020. Szent Mihály havában.
**************************
 11. ÉLETTÖRTÉNETEIM 

VÉGHELYI JÓZSEF : A digitális Shakespeare

Véghelyi József
  Több évtizedes mérnök-tanári pályám alatt bőven volt részem nehezebb és könnyebb napokban. Mint mindenki másnál – így nálam is – a pillanatnyi testi/lelki állapotomtól függött az, hogy miként dolgozom fel a váratlan eseményeket. Ugyanazon a dolgon lehet bosszankodni, de egy jó kiadósat nevetni is. A hozzáértők szerint (…óh, ezekből nagyon sok van…), egy kiadós nevetés felér egy sikeres lelki masszázzsal, arról nem is beszélve, hogy hizlal. Bár az megy magamtól is!
  Sok műszaki tantárgyat tanítottam, melyek többsége a nehezebben emészthető kategóriába tartozott. A kor igényeinek megfelelően a mi iskolánkban is elterjedt az informatika, oly annyira, hogy informatikai osztályt indítottunk. Ezekben a csoportokban a komoly elméleti és gyakorlati képzés a tananyag része volt. Ismeretes, hogy maga a számítógép - a hardver - még csak egy buta fej, ami semmire sem jó, ha nincs benne telepítve megfelelő program, azaz szoftver. Külön kolléga gondozta a diákok programmal kapcsolatos elsajátítandó anyagát, és külön tanár az alapvető hardver-ismereteket. Nos, a sors számomra a hardver ismeretanyagot, azaz az áramköri tudás átadását szánta. Aki kicsit is belemélyedt az elektronikába, de legalább „megkarcolta” tudásszomját, az pontosan tudja, hogy milyen szerteágazó tudás kell a megértéséhez. A többi természettudományos tantárgy számunkra eszköz az áramkörök működésének megértéséhez. Nélkülözhetetlenek a matematikai, atomfizikai, elektrotechnikai, fizikai, kémiai, stb. alapismeretek megléte. Száz szónak is egy a vége: az általam tanított elektronikai áramkörök a „húzósabbak” közé tartozott. Témakörünk volt a 12. osztályban a számítógépek digitális alap-áramkörei.
 á

  Akkor is tavasz volt, ennek minden konzekvenciájával együtt. A diákjaim figyelme inkább a napsütéses természet felé fordult a tábla helyett. (Akkor még nem volt digitális táblánk, de szerintem az sem fordította volna a gyerekek figyelmét a szakma szépségei felé…!). Szóval erőlködtem, hogy elmagyarázzam  a digitális tízes számláló működését az idő-diagrammal együtt. Láthatóan kevés sikerrel. Egy bölcselet szerint a kudarc nem jár egyedül. Igazolhatom, mert a szakmai előadásom csúcsán valahol megszólalt egy mobil telefon valamelyik diáknál. Mit tehet ilyenkor egy tanár? Robbanjon fel a méregtől, vagy beletörődött közönnyel legyintsen egyet?

-  Uraim! - kezdtem a fejmosást. Mérhetetlen neveletlenség bármilyen előadás alatt bekapcsolva hagyni a mobilokat. Az sem érdekel kinél szólalt meg, senki sem olyan fontos személyiség jelenleg, hogy óra alatt elérhető legyen…! Azért mondom, mert az iskola nem csak oktató, hanem nevelő intézmény is. Képzeljétek el azt, hogy éppen egy színházban vagytok, és következne a Hamlet nagy monológja. A nézőtéren feszült csend, minden szempár a főhősre figyel: …lenni, vagy nem lenni, az itt a kérdés!... kezdi a főszereplő a monológot. Ebben az átszellemült pillanatban belevisítana egy mobil telefon az előadásba. Szerintetek, hogy lehetne ezt a botrányt kivédeni?
Az osztályban rövid ideig zavart csend támadt, s kisvártatva a legjobb tanuló felállt és előadta a helyzet megoldásának egy lehetőségét:

- Ó, semmi baj Tanár úr! Hamlet hagyja abba a monológját, lépjen előrébb és mondja a következőket: aki arra szavaz, hogy „lenni” az egyes gombot, aki a „nem lenni”-re szavaz a kettes gombot nyomja meg a mobilján!

Kész! Kiütéssel győzött a korszellem! Természetesen teli szájjal röhögött az egész osztály. Az óra komolysága egy pillanat alatt szertefoszlott. Senkit sem érdekelt ezek után a számlálólánc varázslatos világa. Nem is nagyon bántam akkor, majd a következő órán visszatérünk a témára. Ez is az iskolai élet része, a felszabadító egészséges nevetés,…és nekem sem ártott egy kis komolytalanság!
 
...lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés...
Folytatjuk.
**************************
 12.BEMUTATJUK - SZABÓ GITTA  ÍRÁSAIT 

FEKETE GYÉMÁNTOM DALA

Szabó Gitta
A nevem Szabó Gitta. 1961-ben,  Komlón születtem. Öt testvéremmel korán maradtunk anya nélkül. A művész hajlamot mindkét szülőmtől örököltem. Mint sok tini,  kamasz,  én is próbálkoztam már az általános iskolában rímelni. De akkoriban a színek jobban érdekeltek. Így inkább rajzoltam. Első munkám is a színekkel volt kapcsolatos ,  műhímző lettem. Ez ki is töltötte életem. Mikor gyermekeim megszülettek,  kezdtem el foglalkozni az írással. Főképp mesékkel. És rajzoltam. Meséim jelentek meg a Dörmögő Dömötörben,  majd mesekönyvem is készült. A Barátok Verslista tagjaként sokat fejlődtem. Kiadványaiban rendszeresen szerepeltem. Külső pályázatokon indultam,  nyertem helyezéseket,  okleveleket,  antológiás megjelenést. Saját könyveim;  mesekönyv,  verses-novellás köteteim,  e-könyv,  cd is jelent meg. Köteteimet saját rajzaim,  festményeim díszítik. Kb. tíz éve festek. Az írás kissé háttérbe szorult. Néha azért születik egy - egy vers,  mese.
Voltak önálló és csoportos kiállításaim. 2010-ben megkaptam a Barátok Verslista Irodalmi Díját.

Szabó Gitta: Fekete gyémántom dala

Jön, és ugrik,
Ölembe huppan,
Homlokát
Homlokomhoz nyomja.
Az idő megáll, s
gyengédség kulcsával
Nyitja lelkem kapuját.
Feltárul védtelen,
Legmélyebb kútja,
Melybe most, csak
Egyetlen hang juthat,.
Egyetlen hang,
Mit fekete gyémántom,
Kicsi kincsem,
Kis muzsikusom
Nekem énekel el.
Dorombolva dalolja:
- Gazdi szeretlek,
Úgy ahogy vagy!
Szemébe nézek,
Vissza néz enyémbe.
Elolvadok,
Megsemmisülök.
Vagy inkább a külvilág?
Nincs más, csak
Ő és én!
És az a mély,
Önzetlen szeretet.

...Nincs más,csak Ő és én...

*************************
 13. EGYPERCES TÖRTÉNETEK 

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES : Esetek Kittyke életéből

Ábrahámné Ágnes
Megszólal a kaputelefon. Kittyke megjelenik, néz rám. Szólok neki: jön apa! Felugrik mellém az ágyra, dugja nóziját piszézni, ezerrel dorombol, farka izgatottan boldog.
Leugrik, megy a bejárati ajtóhoz, fülel. Közelebb megy, leül, rövid halk szóval kéri páromat, siessen.
Ismét mondom: 
  " Jön apa!!! Kittyke jó cica!! "
Félreáll, hogy az ajtó ki tudjon nyílni, kissé eldől, mint delnő a díványon. Ajtóban kulcs csörög, apa bejön, Kitty két lábra állva magasra nyújtott kezekkel felugrik, a levegőben beledörgöli előre nyújtott nyakát beledörgöli párom lent csüngő kezébe, úgyszólván megsímogatja magát párom tenyerével önállóan. Hozzám rohan, nyújtja a nóziját piszére, puszira, mintegy elmeséli a boldogságát, fel - felugrál magasra, tenyerembe fúrja fejecskéjét, majd farkafölvágva visszarohan az ajtóba, óvatosan kioldalog a lépcsőházba, lábtörlőt nagy ívben kikerüli, szimatol mint a drog - kereső kutyák. Fülel, fülecskéi megnyúlnak, mintegy 
" denevérfület csinál magának ",
 neszezést vél hallani, hangos 
  " beszéddel meséli nekünk hogy mi a helyzet ",
közben kotor befelé, még idebent is beszél, hozzam fut, simogatást kér, torka " rezeg ",
dorombol, azután tesz egy nagy sebességű rohanást körben a lakásban, aztán boldog kimerültséggel befekszik a kedvenc foteljába és szundikál.
*************************
 14. KALAND AZ ESŐBEN  

CSOMOR HENRIETT : júliusi kiadós eső

Csomor Henriett
Az idei nyár egyáltalán nem mondható forrónak, inkább változékonynak, amelyet a szívbetegek, s a keringési panaszokkal küzdők nehezen viselnek. Fogalmazhatnám úgy is, hogy egyszer zimankó van, máskor meg hét ágra süt a nap, még az egészségesek számára is megterhelő.
Odafigyelek mindig az időváltozásra, sőt már napokkal azelőtt megérzem a frontokat, s ez az átkozott veleszületett betegség, a mozgássérültségem oka miatt van. Okoz némi belső feszültséget nekem, vagyis a négy végtagomnak. Nagyon feszes leszek, s ettől a tehetetlen állapottól ideges leszek. Csinálhatok bármit, akkor sem enged a feszességem. 

Néha elképzelem, milyen jó lenne egészségesnek lenni. Szaladgálhatnék egyedül a nagyvilágban, és annyit fürödhetnék a Balatomban, amennyit csak szeretnék. Így csak marad az állandó vágyakozás, amely mélyen zakatolva tud fájni. Még most is érzem, ahogy ringat a víz, s az is előttem van, amikor Lellén a parkolóból megyünk le a családommal a partra, s elém tárul nagy, hullámzó kékség. A szemem elött egybeolvadt ég, s a föld, amíg élek, nem feledem a csodaszép látványt.
Egyébként nagyon szeretem a spontán helyzeteket, amikor minden jön magától, s magával sodor a kaland, s élményt is ad. Persze laikusok azt is mondhatnák, nincs ebben semmi élmény, de nekem az volt.
Aznap egész nap borult Pécsen, na nesze neked új rövidnadrág, amelyet a kistáskámba tettem előtte való este, mert reggel még hűvös van hozzá. Délutánra tök jó lesz nagy melegben, gondoltam. Délben elkezdett esni. Semmi gond, talán kettőig eláll, reménykedtem, mert nem szeretnék városi buszra szállni.

Megyünk? - kérdezte mozgássérült kollégám. Menjünk! - felelem lelkesen, bár lógott az eső lába, de különösképp nem hatott meg. Pont most nem volt nálam esőkabátom se, otthon jobb dolga van, majd felveszem a farmerkabátom, ha elkezd esni, jegyeztem meg.
Balázzsal tíz éve kollégák vagyunk, ő is ugyan avval a betegséggel „küzd”, mint jómagam. Születéskor megsérült a központi idegrendszerünk, ezáltal vagyunk mozgássérültek. Ő gyerekkorától tolókocsis, én 36 éves koromban kényszerültem elektromos tolószékbe. Ez egy állapot, s ebből az állapotból kihozzuk a legjobbat. Vagányságomhoz hozzátartozik a merészségem, sosem félek a nehézségektől, mert azt mindig leküzdöm.

Majdnem utunk felénél ömleni kezdett az eső. Volt már ilyenben részem, így nejlon zacskót húztam az adapterre, hogy be ne ázzon, az utcákon hömpölygő vizet pedig igyekeztem kikerülni az „akksik véget”.
Itt a Balaton! - mondom nevetve, miközben alul-felül áztatott a monszun szerű eső. A patak vize szépen megduzzadt a hirtelen lezúduló esőtől. Mióta arra járok, ilyen magas vízállást még nem láttam benne. Mire hazaértem, csak úgy vacogtam. Komlón bezzeg nem esett.
Egy jó élményt nem szabad veszni hagyni, mert sajnos eljön majd az az idő, amikor ennyi kaland sem jut.    

2020. július 25.
*************************
 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL 

GANT ELIZABET : Újjászületés

Egyszer elmúlik minden fájdalom,
Hagyd, hogy finoman hadd csillapodjon
A pengeéles, rideg ártalom,
Amely szíveden mégis átragyog.

Egyszer minden elszáll fel az égbe,
Mint a csodás, kristálytiszta lélek,
Ha majd új életre kel a mennyben,
De ha kérhetem, ne ijedjél meg.

Egy érzelem halála is halál.
Mint amikor a lélegzet eláll.
De most a bús fájdalom szűnik meg,
S új értéknek adja át a helyet.

Mint a hála, a jókedv, az öröm,
A borús könnycseppeket letörlöm,
S végül átadom magam a jónak!
Csak bízzunk, hogy legyen még új holnap! 
 ................................................

Kovács Tibor : Szüret a javából

Bár szüret lenne a javából, 
Szüretelik is a szőlőt, 
Hogy el ne vesszen a finom nedű.

Készül  az új nedű, 
Szőlő leve a présen át, 
Hordóba csordogál.

Érettebbek és Ifjak, 
Készülnek esti mulatságra .

Hol táncra perdülnek, 
A zene hallatán, 
Lábak vígan ropják a táncot már.

2020. augusztus
 .................................................

Csomor Henriett: Szőlőhegyen

Őszülő őszben,
amikor még a
nap melegen süt,
friss gyümölcs
illata száll a széllel.
Mátyásmadár rikoltozva
jelzi a közeledő szüret idejét.
Szeptembernek elején
boroshordóit mossa a gazda.
Fehérre meszeli szentélye falát.
Gyertyákat rak hordóira
ha lemegy a boros pincéjébe
üvegét megtölteni.
Meggyújtja gyertyáit,
ha mustgáz veszélye fenyeget,
gyertyalángja azonnal ellobban.
Talpas pohárba óbort tölt,
fényfelé fordítja nemes nedűjét.
Koronája van a bornak,
bíborpalástba öltözteti poharát.
Jóízűen ízleli óborát.
Tölt még egyet magának,
végén megtörli a száját.
Gondosan bezárja
a pince ajtaját.
Utoljára ránéz
a hosszú, s
kopár lugassorokra.
Hazafelé ballag
vidám hangulatban.

2020. augusztus 21.
 ................................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES:  Bemutatkozom: (L)ÉLEK

Élek,
míg hangot ad a lélek...
Félek, 
talán elnémul a szó...
Írok,
míg tollat ölel ujjam...
Várok,
amíg kezem betűt ró...
Könyvek
adták fényét a létnek...
Könnyek
peregtek, és az évek.

"...ha lettem is, miért vagyok..."
(Nagy Vendi verséből)
 .................................................

 REMÉNYI TAMÁS - Őszi versciklus


Beköszönt az ősz
 
Rejtett álom szívet, lelket felizzít.
Beköszönt az ősz, mosolyog az alma,
Fiastyúk odahívja a csibéit,
S közben a szántón eke földet forgat.


Kokettál a lány, legény kedve hízik,
Kapa, kasza igaz álmát alussza,
Testük tüzét melegíti a Nap is:
Bevonulnak az árnyékos kazalba...


Hű! Mi minden történik kora ősszel,
Egyik szív kacér, másik csalafintább...
Lám, a huncutságuk még mindig mesés.


Új életre kél az elhunyt szerelem,
Álmokat kerget a forró délibáb,
Árnnyal ölelkezik a vakító fény.
 á
Őszi erdőben

Árnyas erdő ősszel még belakható,
Kedvesemnek szerelem is vallható.
Simogatón fejünkre hull az éjjel,
Egymást ölelve köszönt ránk a reggel.

Álom, álom, édes álom szeress még,
Szerelembe estem veled s lelkem ég.
Szívem táján simogat a napsugár,
Megpezsdül vérem amikor szemem lát.

Lehullik a selymes elsárgult levél,
Ágyat vet a természet már mifelénk.
Kezed csókolom, utána ajkadat,
Narancs avar vörös fénnyel betakar.

Feleségül vennélek, de nem lehet,
Csak erdő árnya adhatna fedelet.
Apád, Anyád elkergetne a háztól,
Összebújhatnánk hidegben, mint máskor.
á
Csendben jött s elvadult

Hulló aranysárga, selymes falevél,
Örök álmát elrejti lelkében,
Még langy' sugarával a Nap felkél... 
Fáj a valóság, de gyönyör a képe.

Búcsúzik a nyár az ősznek reggelén,
Könnyes a bíbor hajnal fénylő szeme,
Vörös csepp tündöklik a fűszál hegyén,
Pírja átfest virágot és a Földet.

Őszikék rezzen, lágy szellő fújja,
A természet még hosszasan öltözik,
Az éj közeleg, izzik a láthatár.

Hosszú az örökmozgó idő útja.
Széllovasok a fák ágait tépik...
Sajnos a csendes ősznek is vége már!
 á
Ködöl az ősz

Árnnyal ölelkezik a vakító fény,
Földön vetett levélágyuk besárgult,
Körülöttük poroszkáló szél felkél,
S libegve folytatják a vidám hancúrt.

Ősz festett tája minden évben élmény,
Látványától az elme szinte bódult,
Minden ölelés tartalmaz egy reményt:
Az elsárgult levél jövőre is hull.

Kirepülnek fészkükből a fiókák,
Lépes mézet nyalakodik a medve,
Az éltető Nap egyre gyengébben süt.

Szürkül a szépség, köd mögé bújt a táj,
Zord a fénysugarak ölelkezése...
Homályba vész a virtuóz végzetük.

*************************
 17. HANGOS VERSEK 

Szegzárdi Nagy Vendel Varázsszem című versét elmondja Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=woyNpt_d-EA&feature=youtu.be
A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI ADÁSÁBÓL,  AUSZTRÁLIA
2020.  AUGUSZTUS  09.
á
A  VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
(ELŐZETES MOST KÉSZÜLŐ VARÁZSSZEM CÍMŰ VERSESKÖNYVEMBŐL)

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: 
VARÁZSSZEM
 
Halkan szól a rádió,
zölden villog a varázsszem,
néma dobszóló,
lelkünkbe maró,
igéző vízió,
csalfa illúzió,
ahogy egy varázsló szeme,
ritmusra jár akár
egy macska szeme,
söthenyes éjszakán,
világít igazán.
 
Szűkül, és tágul,
fénylő Univerzum,
fekete pupillád,
sötét erőre vágy,
mindahány szembogár,
Szent János lámpása,
Íriszi szivárvány.
 
 Macskaszem ez, 
nem pedig csicskaszem,
póriasan mondva,
pulzálva jelzi,
Szupernóvaként,
hogy tiszta az adás,
jó a vétel,
fogható az állomás,
akár egy látomás.
 
Oh azok a zöld
kiscica szemek,
s a rájuk csukódó
édes szemfedelek,
miket soha nem felejtek.
 
Villódzva láttam a fényeket,
mostanra mind megfeketedtek,
mióta Kuksi lettem,
csak bennem élnek még
a zölden hullámzó
sejtelmes varázsszemek,
 melyekre mindvégig
visszarévedek,
Zöld csillagaim,
várom intsetek,
Veletek megyek.

 
2020.  augusztus  08.
 MEGJEGYZÉS,  TAURUSZ,  ZÖLD CSILLAG,   EMLÉKKÉP
á
A MAI ADÁS ELŐZETESE
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin
Egyre másra hallom vissza, hogy benneteket hallgatni az valami olyan érzés, mint annak előtte a vasárnapi ebédek után a családi dumcsi (legalább is nálunk ez így volt). Barátságos, bensőséges,  pörgő, szenvedélyes,  időnként  megalkuvást nem tűrő, vagy épp „halálosan „ nevetséges. Nos, a mai adás ilyen volt. Pár dologra szeretném felhívni a figyelmet. Kiss-ék,  mind a ketten, Gabriella is és Ági is, nagyot alkottak.  Gabriella egy mozi ajánlatot hozott az Unortodox című  filmet dolgozta fel,  Ági meg egy világbajnok kenussal beszélgetett, amit kifejezetten élveztem. A másik, amit szeretnék megemlíteni, Szekszárdi Nagy Vendel verse a Varázsszem. Gyermekkorom egyik felejthetetlen emléke, a rádió varázsszeme, ami minden rádió közepén ott villogott ihlette meg. De, hogy visszatérjek a fentiekhez remélem te aki belehallgatsz neked is az lesz a véleményed, hogy egy családi dumcsiparti közepébe cseppentél . Jó rádiózást!
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au

ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN  - RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA
 á
Nagy Vendel Élet érzés Című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv. Interjú a szerzővel.
Riporter: Ilosvay Gusztáv – Rádió Mozaik ASydney - Ausztrália

Részlet a rádió mai adásából – 2020. augusztus 30.
Kértek rá diót?
Köszönöm minden résztvevő munkáját!
 á
A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA - ÉREZTEM   VERS, ÉLETÉRZÉS  
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÉLETÉRZÉS

Éreztem már többször,
megváltozott életem,
át kell értékelnem
kényszerképzetem.
Nem jár már követség,
megszűnt a véd és dacszövetség.
 
Nem láttam, de éreztem,
sejtettem mint vad a vihart,
megakartál ütni,
pisztolyodat gyilkosként
szívemre sütni,
indulattól hevülve,
szeretet parazsától
messzire kerülve,
gyávaság lehüthet, 
kezed lecsünghet,
hátamból a kést
kihúzni nem lehet,
nem menekülhetsz,
sohasem üdvözülhetsz.
Gondoltam naívan, 
hogyha vezekelünk,
teljes búcsút nyerünk.
 
Éreztem életem
halványuló fényét,
nehezen ébredő
új életem létét.
S ha jogosnak vélt sérelmem
nem tudom levetni,
nem jön az álom,
nem segít feledni,
nem segíthet senki,
felülök az ágyban
kissé megpihenni,
ahol az ige hat,
s  mindent töröl az agy.
 
Gondolnám tán , elbújhatnék,
élhetnék hegyek ormán,
hegyi patakok
vizenyős barlangján,
magányos remeteként,
hol elbújhatnék
szégyenem oltára alá,
s derekamon a kötél
mindvégig kordában tart,
hármas csomójával.
 
Ehetném fák kérgét,
alóluk gombák kalapját,
óvakodva mérgük hatalmát,
mézes gyümölcsét,
bokrok kökényét,
vadkörtét,almát,
szilvák kékjét,
méheknek mézét,
munkájuk bérét,
kopogó diónak
pirosló belét,
felvehetném állatok
levetett bundáját,
testük melegének
nagyszerü ruháját.
Nem bonyolult ez a lét,
akár egy egyszerű faék.
 
Mindezt vállalnám,
hogy ne lássam már
bántó embereknek
önző sivárságát,
örökre takarnám
Föld barna palástját.
 
Ihatnám rohanó
hegyi csobogók
kéklőn habzó vizét,
áldanám a Remete,
s Haramia forrás nevét,
kimosná belőlem
erjedő gyümölcsök
agypusztító nedvét,
és tisztulna a gondolat.
Soha nem feledném
hegyek belsejének
kioldott ízét,
langymeleg éjszakák
hajnali hűvösét,
fára kúszó nappalok
fénylő melegségét,
domboldalon sírhalom
csendes ürességét,
hívón befogadó
bársony szelídségét,
reményelt nyugalom
örök békességét,
mélységes oltalma
örökös otthonom.

 
2020.  augusztus 16
.................................................

ELŐZETES  A  MAI  ADÁSRÓL:
Hét elején nem igazán tudja az ember fia, hogy hogy fog „alakot ölteni” a műsor. Vannak olyan munkatársak, akik mindig hozzák a maguk színvonalát, ha fú, ha esik és földrengés is beüt. Ők akkor is leteszik az asztalra,  amit aztán büszkén szét is osztunk. Szóval ez képezi 25 %-át a műsornak. De a 75% -ot nekünk kell itt összeszedni:  interjúk, történetek, események vagy épp kommentek.  Mind ezt úgy, hogy olyan legyen, mint a mai műsor. Fütyörészve, rugalmas léptekkel és nagy megkönnyebbüléssel nyugtáztuk, hogy még ennyi év után is (28) hozunk újat. Még mindig van valami, ami más, mint  ami eddig volt és nem csak tartalmas, de szórakoztató is . Kérlek hallgass  bele, döntsd el, hogy amit mi érzünk, az megfelel a te ízlésednek .S ha tetszett, akkor osszad meg barátaid között, hisz adni jó, s főleg egy jó rádió programot. Köszönjük, hogy itt vagy velünk. Jó rádiózást
Tedd ezt a honlapot be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au

JÓ SZÓRAKOZÁST!
ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY,  AUSZTRÁLIA.
2020. augusztus 30.
*************************
 18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
 - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 

A  VÖRÖSBOR JÓTÉKONY HATÁSAI

Soponyai Mihály
A vörösbor segíthet megszabadulni a felesleges kilóktól!
Egy új kutatás szerint sokkal könnyebben szabadulhatunk meg néhány, feleslegesnek ítélt kilótól, ha lefekvés előtt elfogyasztunk egy pohárka minőségi vörösbort. És bár a nemes nedű már időszámításunk előtt 6000 óta létezik, de még mindig sokan nincsenek tisztában az egészségünkre gyakorolt előnyeivel. Pedig a vörösbor az antioxidánsok és a polifenol gazdag forrása.
A rezveratrol tartalomban rejlik a csoda
A vörösbor áldásos egészségügyi hatásai régóta ismertek, mértékletes fogyasztása számos előnnyel jár. A franciáktól
ellesett orvosság kitűnő antioxidáns, a benne található jótékony vegyületek, a polifenolok segítenek felvenni a harcot a szabad gyökök oxidáló hatásaival szemben. A vörösbor a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát is mintegy a felére csökkenti, de gyulladáscsökkentő hatása is van.

Áldásos hatásai régóta ismertek
Forrás: Dreamstime
á
Egy új tanulmány szerint azonban a vörös nedű azok számára is kitűnő választás, akik hatékony fogyókúrára vágynak: napi egy pohár bor segít megszabadulni a feleslegesnek vélt kilóktól. A Washington Állami Egyetem és a Harvard Orvostudományi Egyetem kutatói rámutattak: a klasszikus vörösbor polifenolt tartalmaz, amely rezveratrol néven ismert. A vegyület rákellenes, gyulladáscsökkentő, vércukor-csökkentő és a kardiovaszkuláris rendszerre is jótékony hatást gyakorol.
Több tanulmány is megerősítette a javallatot.
A rezveratrol a felesleges fehér zsírszövetből felhalmozott, túlzott tartalékokat „elhízás elleni", barna zsírrá alakítja, amelynek az a feladata, hogy hőt termeljen és kalóriát égessen, ezért jelenléte segít a fogyásban. Ez a csodálatos antioxidáns tulajdonságokkal felruházott vegyület emellett elnyomja az étvágyat, így egy pohárka vörösbor lefekvés előtt biztosan elfelejteti velünk az éjszakai nassolás csábító gondolatát.

Hatékonyan segít a felesleges kilók leadásában
Forrás: pexels.com
á
A most publikált tanulmány eredményeit egy korábbi kutatás is megerősítette, melyet az Archives of Internal Medicine tudományos szaklapban tettek közzé. Mindkét orvosi eredmény kimondta, hogy azok az átlagos súllyal rendelkező nők, akik naponta elfogyasztanak egy pohár vörösbort, kisebb valószínűséggel lesznek túlsúlyosak vagy elhízottak. A vörös nedű mérsékelt fogyasztása tehát bizonyítottan segít megtartani az egészséges súlyt. A tanulmány szerzői azt is hozzáteszik, hogy a nemes ital sokkal nagyobb védelmet nyújt a nem kívánt súlygyarapodás ellen, mint a sör vagy más, alkoholtartalmú italok.

Az egészséges életmód nem pótolható
Az egészségre hivatkozva tehát minden nap ihatunk egy pohár vörösbort, de a mértékletesség itt is nagyon fontos: egy, maximum két deciliter minőségi vörösbor az a mennyiség, ami még pozitív hatással bír.

Egy pohár vörösbor lefekvés előtt diétás csodaszert jelent
Forrás: pexels.com
á
Az ennél több már káros lehet az egészségre. A tanulmány ráadásul csak arra mutat rá, hogy egy pohár vörösbor lefekvés előtti elfogyasztása hogyan segíthet a fogyásban, ám csupán ezzel a módszerrel biztosan nem találunk hathatós megoldást az esetlegesen fennálló súly- és egészségügyi problémákra. Az ideális testsúly eléréséhez és megőrzéséhez a fizikai aktivitás növelése, valamint a kiegyensúlyozott étkezés is rendkívül fontos. Egy kiadós kardió gyakorlat után pedig bátran megjutalmazhatjuk magunkat egy pohár minőségi vörösbor páratlan ízével és csodával határos hatásaival.
*************************
 19.VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
                                   
REAGÁLÁSOK AZ ABRAKADABRA CÍMŰ VERSEMRE, A  POETRÓL

...yL...o2020. augusztus 1. 17:46
Nagyszerű, hogy kiszabadították palackodból a szellemeket. Szép vers lett belőle. 
Gratulálok: László

á
1957052520122020. augusztus 1. 08:23
Mosoly és szív marad , Irén
 á
Leslie20162020. augusztus 1. 06:46
Remek vers. Tetszik. Nagy szívet adok. László
 *
feri572020. július 31. 21:14
Remek humoros versed. Szívvel olvastam. Feri
 á
41anna2020. július 31. 21:04
? 2. Aranyos ??! Melinda
á 
Gaffer2020. július 31. 20:45
Mosolyra késztetett a versed, ezt első szívvel köszönöm meg.. 
................................................
REAGÁLÁS A  ZENGŐ HARANG CÍMÜ VERSEMHEZ .. FULL EXTRA
Hozzászóló: tuzeskaroly  (Ideje: 07-08-2020 @ 09:46 am)
Comment: Nagyon szép, ahogyan a zengő harangszó alatt bemutattad egész keresztény múltunkat és valónkat! De ne legyen többé félreértés, és mindörökre emlékezni kell arra, hogy csak akkor van megbocsátás, ha nem vétkezel többé, mert ha bűnös maradsz, nincs, nem lehet és nem is lesz megbocsátás! Üdvözlettel: Tüzes Károly
á 
Hozzászóló: thyborc 
(Ideje: 07-24-2020 @ 07:16 am)
Comment: Remek ez a HARANG-RAPSZÓDIA ! Üdv. Tibor 
 ...................................................

KEDVES VENDI!Hangosan is nagyon tetszik a varázs szem, bármennyire is nem nagyon hiszed el, de nálam a nem könnyű versezetű versek nagy előnnyel indulnak!
Nagyon örülök hogy ismét örömmel fogadtak az Ausztrál rádióban, már régen állandó vendég vagy náluk, otthon vagy Sidny - ben!! Gratulálok szívből ehhez is!
Most sajnos nem tudok több ideig itt lenni, de köszönöm nagyon szépen a rádiózást is, nagyon szeretem hallgatni őket Katikával, a feleségével is. Szerintem az augusztus 20 - i verseddel is benne leszel az adásban!
Vajon ebben is meglesz az öt találatom? Úgy legyen! Puszi szeretettel, és udvarra csak árnyékba menjél. Ági
 .................................................
Kedves Vendi!
A verseid által ismét rácsodálkoztam a belső képeink gazdagságára és a lélek mindent felülmúló teljességére! Örömmel tölt el, hogy megismerhetem a verseidet első kézből, boldogság olvasni és ábrándozni, gondolataim szárnyára kelve általuk lebegni és álmodni, hogy mindez valóság ... Köszönöm az élményt. Szeretettel: Kata
...................................................

1008.  újság képeinek leírása látássérültek számára

1. Lectori salutem VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke pólót visel.
  á

2. MESE.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Vízililiom országa.
Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós, fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van, a kezében. Meséje végén rózsaszín tavirózsa díszíti a tavat.
 á
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL -
Ylen Morisot kontyba van kötve szőkés barna haja, szeme fekete mosolygós zöld ruhában van.
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van. jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Vendi szelíden mosolyogva, zöld pólóban áll az előszobájában.  
Ábrahámné Ági írta magáról:
Ági az örökmosolyával ül kerekesszékében. Idős, kendőzetlen arcán nehéz sors nyomai. Szerinte nem eléggé - őszülő barna haja nincs fodrászolva. Fekete alapon fehér pöttyös zokni és ugyanilyen hosszúnadrág, narancs - és kék színű bő hosszú tunika, lila pamut kabátka van rajta. Kék szeme kedves lényt ígér... )
 á
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA: DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
á

5. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
(2018  - 5. fejezet - 9. rész) Az első vizsgák
SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót visel, távolban erdő látható.
 á
6. VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA  ÉS I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
Klement Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú, barna szemű szemüveges.
fekete ingben van,   oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEVE

 á
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI PÉTERNÉ : lábak az ülésen
Véghelyi Péterné guggol térdén könyököl. mindkét kézfeje álla alatt van. kendő takarja fekete haját, fehér blúz van rajta, mosolyog.
Novellája végén két kis angyal látható
á
8. HAZAI TÁJAKRÓL  - NAGY VENDEL LEGÚJABB   ÍRÁSAIBÓL-
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt, szürke hosszú ujjú felsőben van. szemén szemüveg.
 á
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ. - 9. fejezet. 1.rész   - A Fekete-erdő teremtményei
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
 á
10. E HAVI SZTÁRVENDÉGEINK: Nagy Bandó András
NAGY BANDÓ ANDRÁS ÉS GVENDOLIN
Nagy Bandó András Barna rövid hajú, fehér póló van rajta. ül a számítógép elött, bal kezében szemüvege.
á
11. BEMUTATJUK :
HEGEDÜS ADRIANA  VÁLOGATOTT VERSEIT
HEGEDÜS ADRIANA mosolygós, rövid ősz haja van, fekete kiskabátban van.
   á
12. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
VÉGHELYI JÓZSEF : Rövidzárlat 
Józsi bácsi kék rövid ujjú ingben van, s fehér kalap van rajta. komoly tekintetű.
á
13. NOVELLA (01.)
Gant Elizabet: A legszebb névnapi ajándék
Gant Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.
 á
14. NOVELLA  (02)
CSOMOR HENRIETT : Lejárt a gyöngyélet
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
 á
16. MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : A gonosz fa termése.
Edit montázsképe, kék háttérben Edit mosolyog, fekete vállig érő haja van.
á 
 17. A  MAI ADÁS BEHARANGOZÁSA, ELŐZETESE.
2020.  július 19. - RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA
Ilosvay Gusztáv, és Ilosvay Egyed Katalin, együtt állnak az előtérben. Kati mosolygós, barna hajú szemüveges, zöld blúzban van. Guszti szemüveges, fekete hajú, fehér alapon kék csikos pólóban van.     
á

18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
SOPONYAI MIHÁLY  ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .
...................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES VERSES LEVELE  - AUGUSZTUS  25.
Szia, persze hogy olvaslak, csak szememből kilássak, fülemen hallhassak hát meg is hallgatlak, csak egy telefonocskát a kezemben tartsak. Mert ha fülem eldugul a sötétben, kezem elejti mit kéne tartani, szememen szürke köd és némi cikázó villám, fejem meg reszket amikor munkára fognám, akkor a padlót sem találom, pedig az nagy osztán....Ez mostan nem panasz, csak vicckelődés volna.
Várom kíváncsian a fejleményeket!
Puszik, Ági
............................................

REAGÁLÁSOK VARÁZSSZEM CÍMŰ VERSEMHEZ

Kiváló versed felidézte bennem a macskaszemes rádiónkat. 
Egy világ tűnt el velük. Gratulálok: László
á
41anna2020. augusztus 19. 14:18
? 6. Nagyon szép kedves Vendi. Melinda
á
Maria_HS2020. augusztus 19. 12:30
Gyönyörű vers, gratulálok: Maria
 á
gypodor2020. augusztus 19. 11:21
Tetszik. Gratulálok a vershez és a készülő kötethez. Ötletes a cím. 
Szívvel:Gyuri
á
Leslie20162020. augusztus 19. 10:21
Nagy szívvel olvastam versed. Sok sikert a könyvedhez. 
Barátsággal. László

á
feri572020. augusztus 19. 10:11
Nagyon szép emlékezésversed tetszik 
Nagy Szívvel olvastam. 
Már régóta Figyelem a munkásságod Vendel, nagyon szép verseid vannak ,öröm olvasni. Vendel,a Figyelőmbe vettelek, mától az olvasód vagyok. Viszont látogatásod és a Figyelőd megköszönném. Nagy elismeréssel : Feri
.......................................
FELHÍVÁS,  Magazinunk a  fennmaradás , és megújulás érdekében önkéntes pénzadományokat fogad el, előzetes megbeszélések alapján.
Támogatni lehet még írások küldésével, és hasznos műszaki tárgyakkal .
Érdeklődni lehet .. nagy.vendi54@gmail.com
*************************
 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
................................
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
á
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
 á
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
á
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
á
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
á
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újság
belső és külső munkatársai!                 
……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1009. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ