Megszólalok Művészeti Magazin

 

 MEGSZÓLALOK 
Nagy Vendel szellemében

 MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
2023. 07. hó – tizenharmadik  évfolyam, hetedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapította Nagy Vendel 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Véghelyi József 
 
*****************************************************
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022.  (1-től a 12. számig)
13. Évfolyam: július
 *
A szerkesztőség elérhetősége: veghelyo@t-online.hu
*
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*

A szerkesztőség címe:7100. Szekszárd, Csapó Dániel utca 27
E-mail cím: veghelyo@t-online.hu
Telefon: 06-74-315-012 naponta 14:00 órától 17:00 óráig

 *****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 
Kedves Kollégák, kedves Barátaim! 

Az ember nem úgy veszít el valakit, mint egy pénztárcát, vagy egy útlevelet. A veszteség ennél sokkal mélyebb, emberibb. Ezt a veszteséget nem lehet pótolni hivatalban, vagy áruházakban. Ez a veszteség az ember lelkében keletkezik, és ezért pótolhatatlan. Nem anyagi, hanem sokkal inkább emocionális, transzcendens jellegű.
Ilyen érzéseket élhetünk most át Vendi halálával. Ebbe csak

beletörődni lehet, de elfelejteni soha. Ha lelked nincs, akkor 

semmid nincs.

Véghelyi József

Akik kapcsolatba kerültek vele, azok sokan érezhettétek a szolid megértéssel, és jóindulattal támogató emberségét.
Sokáig vívódtam, hogy hogyan tovább, mi legyen ezek után?! 

Végül arra jutottam, hogy a Magazin egy hatalmas érték, amit folytatni kell.
Több évtizedes élettapasztalatom alapján arra a megállapításra jutottam, hogy én tulajdonképpen egy miniszter vagyok, ami latin kifejezés, és annyit jelent: szolgáló. Szolgáltam a hazámat katonaként, az oktatást tanárként, a családomat és a kultúrát zenészként és irodalmi szerkesztőként a Magazint.
Belső késztetésen alapján úgy kellett döntenem, hogy tehetségemhez képest folytassam Vendi hagyatékát. Erre sok bíztatást is kaptam a hozzám beérkező társszerzőktől is. Az eredményes közös munka reményében fogok hozzá a szerkesztői munkához!
Nem, nem próbálom Vendit helyettesíteni, csak helyette vagyok. Az én feladatom most már a Magazin köré gyűlő írók költők, művészek egyben tartása, és a Magazin további megjelenésének az elősegítése.
Az esetleges kezdeti csetléseim-botlásaim megértő kegyeitekre bízom.
Egyedül persze nem fogom tudni ezt megvalósítani, ha Ti (Önök) ebben nem lesztek partnerek. Mi valamennyien egy kicsit örökösei vagyunk a Magazinnak. Tőlünk függ, hogy lesz e még Magazin, vagy szép csendben kimúlik. Ezért arra kérem a társszerzőket, hogy tiszteljék meg hagyatékot és küldjék a verseket, prózákat, képeket stb. a folyamatos megjelenés érdekében!

A folytatásról nem állt módomban mindenkit értesíteni, ezért kérem azokat, akik a Magazinban publikáltak, hogy mihamarabb jelezzék további részvételi szándékaikat. e-mailben, vagy a megadott telefonon!
Ahogy eddig volt, a továbbiakban is szeretném havonta megjelentetni a közös munkánkat, minden hó 14.-e körül.
Az elkövetkezendő közös munkához kívánok jó egészséget, kitartást és múzsa csókot mindenki homlokára!
 
Jelszavam tehát: …Munkára fel, és éljetek az utca napos oldalán!
Szerkesztőként: Véghelyi József nyugalmazott középiskolai villamosmérnök-tanár, pedagógiai tanácsos.

**********************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

  1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
  2. IN MEMORIAM NAGY VENDEL – EMLÉKEZÉS NAGY VENDELRE
  3. REQUIESCAT IN PACEM  - NYUGODJÉK BÉKÉBEN
      FÉNYKÉPEK VENDI TEMETÉSÉRŐL
  4. GEKENCSÉR HAJNALKA: NAGY VENDEL ÉLETINTERJÚJA
  5. VERSCSOKOR..  – TÓTH ENIKŐ MŰVEIBŐL
  6. AZ AUSZTRÁLIAI MOZAIK RÁDIÓ MEGEMLÉKEZÉSE NAGY VENDELRŐL
  7. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
      AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
      KOLOZSI ERZSÉBET, AUSZTRÁLIA - TÓTÁGAS PODCAST (XVIII. RÉSZ)
  8.. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN.  KÁLMÁN ÁGNES, ÍRÓ KÖLTŐ:
      RÉSZLET A JÉGBEZÁRT SZERELEM C. REGÉNYEMBŐL VI. RÉSZ
  9. LÁTLELET – RIPORTOK WESSELY GÁBOR KÖNYVÉBŐL
10..ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      VÉGHELYI PÉTERNÉ: JÉZUS ÁLRUHÁBAN
11. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
12. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF: EGY FÜRT SZŐLŐ
13. HAZAI TÁJAKRÓL SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
14. JÉZUS TANÍTÁSAI  A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
15. MAGASABB SZINTEN…
     VÉGHELYI PÉTER ÉS VÉGHELYI PÉTERNÉ : ANYANYELVI TÁBOR
16. FELLNER ISTVÁN MŰVÉSZI BÚTORAI
17. VERSRŐL VERSRE – KORTÁRSAINKTÓL
18. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN
      BUDAI ORSOLYA: PAWEL
      SZABADULÁS AZ ELME BÖRTÖNÉBŐL (2. RÉSZ)
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
       CSOMOR HENRIETT: MÁJUSBAN VIRÁGZIK AZ AKÁCFA
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

***************************************

 2. IN MEMORIAM NAGY VENDEL 

- EMLÉKEZÉS NAGY VENDELRE -

 
  József Tíbor – Kaposvár
 Tisztelt szerzőtársam, barátom, kedves Vendi!
Te, aki kezet nyújtottál, lehetőséget adtál és 13 éven át fogtad mások kezét, segítetted az útját, kiteljesedését, álmai megvalósítását, hittel, odaadással, reggeltől estig, csak hogy megszólalhasson, hallassa hangját: most, most egyszerre csend, nagy-nagy csend lett, és egy hatalmas űr keletkezett Szegzárd egén! Mi tudjuk nem így akartad, voltak álmaid, de hatalmas sikereid is melyek éltettek és további erőt adtak a végső kiteljesedésedhez... Ezért dolgoztál nap mint nap. Kitartásoddal sokaknak örömet vittél életébe, megnyugvást, szeretetet, főleg nekünk, látássérülteknek!  Tiszteletet adó, méltó személyed újfajta látásmódot közvetített havonta mindazoknak akik éltek az általad létrehozott magazinban való megjelenésre, és mindezek új színnel töltötték fel az irodalom palettáját szeretett városodban, hazádban és azon túl is...!
Kedves Vendi!
Nem tudjuk hogyan tovább, nem mert úgy nem tudjuk csinálni, ahogy Te tetted, elrontani meg nem akarjuk! Adj erőt, bizalmat, segítséget! Látod már megint rád lenne szükségünk..., mert nagyon-nagyon hiányzol!!!
Szeretettel, nem feledve búcsúzik tőled, József Tibor Kaposvárról

………………………

 
 Márkus Katalin:
 
Kedves József!
Végtelen szomorúságot érzek Vendi halála miatt, de ez ellen már nincs mit tenni. Emlékét megőrzöm míg élek.
Örülök, hogy a Magazin nem szűnik meg. Én szeretném továbbra is küldeni írásaimat, Márkus Katalin szerzői néven.
Bízom benne, hogy  az eddig publikáló szerzőtársak is így fognak tenni. Köszönöm, hogy felvállalja ( felvállalod ) ezt a nem is oly kevés munkával járó feladatot.
Üdvözlettel: Kata

………………

Pitter györgyné:
 
Kedves József!
Szomorú vagyok Vendi halála miatt. 
De biztosan érzem, nem szeretné, ha irodalmi újságja megszűnne, hiszen így nem csak a hagyományt folytatjuk, de emléke is sokkal élőbb marad közöttünk.
Köszönöm szépen kedves József, hogy folytatja Vendi munkásságát, és köszönöm szépen, hogy továbbra is számít verseimre. 
Lehet, hogy kicsit kések, most is hó vége felé járunk, de azért megpróbálom.
Szeretettel üdvözlöm és még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget, hogy jelen lehetek ebben a színvonalas, szép irodalmi újságban,
Enikő

……………….

dr. Kovács Gyula és Jártó Róza 

Kedves Józsi!
Mi is, dr. Kovács Gyula társammal, megrendülve olvastam, hogy Szegzárdi Nagy Vendel,  Vendi barátunk is eltávozott közülünk. Nyugodjon békében! 
Szívünknek, nagyon kedves barátja volt Vendi mindkettőnknek. 
Valljuk, hogy egy költő, egy író, így Vendi se lesz elfeledve. 
Versei. prózái és a "Megszólalok" művészeti magazin, ahol minden alkotó ember helyett kapott és szelektálás nélkül, örökké élni fog... !
 
Önnek is köszönettel tartozunk, hogy tovább folytatja Nagy Vendel örökségét és életbe tartja a Megszólalokot művészeti magazint, ezzel is fenntartva Szegzárdi Nagy Vendel, író, költő, főszerkesztő, a kultúra nagy barátjának emlékét.
Szegzárdi Nagy Vendelre emlékezve!
További szép napot kívánunk:
 
dr. Kovács Gyula zeneszerző és Jártó Róza író, költő

…………………….

 
Csomor Henriett:
Még ne menj kérlek
 Mikor e sorokat írom,
zokog a szívem érted.
Tudom, nagyon beteg vagy,
érzem, hogy szenvedsz.

Mielőtt elmentél a kórházba,
odaadtad életed, értékes
munkáidat, hogy őrizzem meg,
köztük a huszonnyolcadik 
könyvedet is.
De én még
nem vagyok kész,
kész rá, hogy
egyik napról a
másikra örökre
elveszítselek.
Hisz Te vagy
a minden nekem.
Akitől elleshetem
az irodalom szépségét,
az elszánt szorgalmadat,
a mindennapi küzdelmeidet.
Te akkor is képes voltál
megvigasztalni,
ha rosszalkodott a
számítógéped, és
kedvesen azt mondtad: 
"Holnap majd jobb lesz."
Félelmemben ordít
a bánattól teli lelkem,
mint a vad sakál.
Nélküled kietlen
lesz ismét a világ
számomra.
Te vagy az egyetlen
édesanyámon kívül,
akihez kötődőm.
Nem tudok a
bársonyos hangod
nélkül meglenni.
Az egyetlen vagy,
akinél megértettem,
hogy talán sohasem
láthatom. 
Mert aki
nem tud eljönni,
azt örökké kell várni.
S én visszavárlak
drága barátom.
 
2023. június 13.
Megjegyzés: Ez a legfájóbb érzés a világon...

**********************************

 3. REQUIESCAT IN PACEM  - NYUGODJÉK BÉKÉBEN 

  (Képek Vendi temetéséről)

**********************************

 4. GERENCSÉR HAJNALKA: 

 NAGY VENDEL ÉLETINTERJÚJA 

 

Megszólalási lehetőséget szeretnék biztosítani…

 
- Hol születtél?
- 1954. május  7- én születtem ebben a kiklopfolt rántott hús alakú országban, itt az örök városban, Szekszárdon, ahová mindig visszatértem, ha rövid időre is, de máshová szólított a kötelesség.
- A bika jegyében, és ikerként születtél. Mesélnél egy kicsit az ikrek életéről?
- Ketten születtünk egymás után öt percre. Az ikrek világa, az más világ. Mi soha nem váltunk el egymástól egy - két napnál tovább, amíg a testvérem élt. Egyforma ruhában jártunk: póló, nadrág, nagykabát. Az összes  ruhája megvan, és hordom is őket. Amiben találok valamit, papírt, levelet, zsebkendőt, néhány 

forintot, tollat, kulcsot, mind rá emlékeztet.

Gerencsér Hajnalka

 - Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról!
 
 - Elég kései gyermekként születtem. Drága szüleim a Szovjetunió vendégszeretetét élvezték hosszú évekig, és kissé késve érkeztek haza: apám a hadifogságból, anyám pedig a málenkij robotból.  A buszállomáson találkoztak, s házasság lett belőle. Még öt évig nem volt gyermekük, és utána ikreik születtek. Nagy öröm volt a családban, első unokaként és fiúgyermekként el voltunk kényeztetve,  mindent megkapva a szülőktől is és a népes családtól is. Anyánk sváblány volt, apánk magyar. Ez akkoriban elég problémás volt. Neheztelt a család, hogy apám mindig is kilógott a sorból, hiszen nem volt fajta béli. Óvodába, iskolába jártunk, majd mindketten szakmát tanultunk. Öcsém fémöntő lett, én csőszerelő. Mindegy, hogy mi ment a csőben, víz, gáz, fűtés, sör, bor, tej, akár még pálinka is, elég érdekes volt, sokfelé megfordultam a világban.
Elsődleges volt, hogy  mindenkinek  kenyér legyen a kezében és utána tanulhatott  munka mellett bármit. Levelezőn, esti iskolákban, tanfolyamokon számos szakmát kitanultam, főleg a vasas témakörben. A kultúra terén is tevékenykedtem. pl.  az irodalomban.
 

*

- Mesélj egy kicsit Magadról és a Családodról!  
- Családban élek, feleségemmel harminchét éve vagyunk  együtt. Ő az egészségügyben dolgozik, volt ápolónő, három műszakban, folyamatosan képezte magát, és jelenleg röntgen asszisztens. Három lányunk van: Kata a legkisebb, Ő is már felnőtt, és dolgozik. Ő nincs férjnél. Osztályelsőként kitűnőre vizsgázott és gyermekápoló lett. Gyöngyi és Klári harminc év körüliek. Az elsőnél kettő, a középsőnél egy unokánk van, csodálatos gyerekek.  A nagylányaim kereskedelemmel foglalkoznak, de a legnagyobbnak van tanítói diplomája is… Lányaink mellett még kettő lány unoka is van, ez egy nőies család, a legkisebb unoka egy kisfiúcska.
- A verseiden is érződik, hogy milyen közeli kapcsolatban vagy az unokáiddal. Mit szoktatok együtt csinálni?
- Gyakran mesélünk, verselünk, játszunk és énekelünk.

Nagy Vendel: PAPA, MESÉLD EL!
 
Papa,
Meséld el
Milyen a csillag,
Tudod,
Nem látom,
Sötét az éjszaka,

S nem jön az álom.
Papa,
Meséld el,
A tündöklő Napot,
Ami a fejünk fölött ragyog.
Meséld el
Az eget és a földet,
A közte háborgó tengert,
A hegyet és a völgyet,
A szépen zöldellő rétet,
Ahol a barika béget.
Meséld el
A folyót és a patakot,
Ahol isznak a farkasok,
Fogukkal harapják
A gördülő habot.
Papa,
Meséld el
A tarkálló mező
Mézes leheletét.
Milyenek ezek?
Minden olyan
Gyönyörű lehet.
Elmesélem a
Holdat és a Napot,
A millió csillagot,
Mindegyiken sárkányszív lakott,
A rétet, s a mezőt,
A tarka legelőt,
Emlékezetből mondom,
Mindenre emlékszem,
Hiszen én is
Sötétben vagyok.
 
- Sajnos az élet rendje, hogy elveszítjük a szüleinket. Te hogyan dolgoztad fel ezt a fajta veszteséget, mi adott erőt?
-  A szüleim és a testvérem elvesztése  volt a legnagyobb tragédia,  hála istennek  a közvetlen családom még él. Számomra még ők is élnek, csak máshol laknak, néha kimegyek hozzájuk, de mindig velem vannak gondolatban. Az ikreknél ez másképp működik.
- Melyik tantárgyakat szeretted a legjobban az iskolában?
- Igazából én a történelmet és az irodalmat szerettem és persze a földrajzot is és egy szót kellett csak megjegyezni és arra választ adni, és akkor logikai alapon meglehetett tanulni a tananyagot.  Ez a szó a MIÉRT ? Miért ekkor, miért ott, miért ők, stb., és ha ezekre meg tudtad adni a választ, akkor már tudtál mindent.
- Apropó…munka. Mivel foglalkoztál, mi volt a munkád?
- Nagyon sok dolgot csináltam, csinálok. Mint mondtam is, csőszerelő voltam, sok házat, üzemet építettem csőhálózati szempontból, még a tej, húskombinátot is, a sörgyárat, lakásokat, sőt az atomerőművet is. Aztán  szakmai oktató lettem, iskolákban dolgoztam napközben, délután maszekoltam, este pedig az írást gyakoroltam.
 Voltam vöröskeresztes titkár is, újságnál is dolgoztam, verseket, cikkeket, könyveket írtam, amit még ma is folyamatosan csinálok,  még saját irodalmi újságot is szerkesztek, ami sokfelé olvasható.
- Szereted a természetet?
- Születésemtől fogva mindig a természethez közel éltem, kisvárosban, ami néha egy nagy falunak tűnt, s soha nem szerettem a betondzsungelt.
 

Nagy Vendel: TÓPARTI IDILL

 

Tó vize csillan

Csónak, ha lendül

Evező lapátról

Csordul a víz.

Fodrozó habok

Csitulnak a parton,

Homokos fövenyről

Omlik a lábnyom.

Part menti fákról

Lehull a levél

Sárguló színben

Úszik a vízben.

Ezüstös vértű

Hal háta villan

Sütkérezni jött fel

A vakító napban.

Pikkelyes páncélja

Nem védi a bajban.

Sirályhad elől

Mély vízbe illan.

Vadkacsa búvik

Nádas rejtekében

Fiait hozza

Mutatni serényen.

Lebukó napnak

Hamvadó fényében

Megnyúló árnyék

Piroslik a légben.

Elcsitul a zaj.

Nád dalol a szélben.

Vízi tündér hangja

Csendül az éjben.

Hűvös ezüst fényében

Csak a hold ragyog.

Bársonyos égbolt

Gyújt hozzá

Millió csillagot.

 
- Melyik évszak a kedvenced?
- Örülök, hogy a négy évszakos övben születtem, hiszen mindegyik évszaknak megvan a maga  jellegzetessége, és öröme. A tavasz szépsége, a nyár melege, az érlelő ősz, és a tiszta tél, a sok hóval… Talán legjobb az ősz, az egész évi munkák gyümölcse akkor látszik igazán…minden téren, még a munkában is.
- Sokat utaztál eddigi életedben?
-  Főleg fiatal koromban, engem is vonzott a világjárás, és szerencsére sok országban jártam. Később rájöttem, hogy Magyarországon is rengeteg látnivaló van és ezután tudatosan, mindig felkészülve bejártam  hazánk legszebb tájait, várait, történelmi helyeit. Szeretem az Alföldet, a Balatont, a hegyeket, de mégis, főleg a löszös szekszárdi dombok vonzanak, az az én igazi hazám.
Láttam a legerotikusabb építményt, a kilenclyukú hidat, s meghajtották nekem a ménest a Hortobágyon és voltam a busójáráson is többször  és a budai várban. Igyekeztem megismerni történelmünket, tájainkat és ételeinket, borainkat egyaránt.. éltem a szép és jó életet.
 Mindezt sok humorral tettem, mondták például, hogy aki mindezeket nem látja, az huszonötöt érdemel, de volt mikor azzal fogadtak, hogy aki kétszer is megnézi az meg ötvenet.  A Magyar Bazár című országos lap helyi szerkesztőjeként is sokat utaztam. Sopronban volt a központ, havonta jártam oda. 
-  Mi vonzott a vidéki városokban? Idegenvezető is voltál, gondolom szép emlékeket, élményeket őrzöl a tarsolyodban.
-  Havonta sok kirándulást szerveztem különféle vásárokba, gyárakba, kiállításokra. Főleg a régi várakat látogattam, rengeteget ismerek.
- Beszélsz valamilyen idegen nyelven is? 
- Tanultam eszperantót, de már régen, és felejtek. Más idegen nyelven csak alapszinten beszélek… Megvannak a könyveim. Sok eszperantista van a környezetemben és verselők is.
- A szem a lélek tükre- így szól a mondás. Ez az érzékszerv sosem hazudik. Az íriszdiagnosztika is ezen keresztül ad képet az orvosoknak az esetleges betegségekről. Minden látó ember számára hordoz információt a szem, aminek segítségével belelátunk azokba a dolgokba, amelyek lejátszódnak az illető lelkében. Érdekes, hogy még a színe is milyen sok mindent elárul. Milyen színű a szemed?
- A szemem kék volt, de már elment a fénye.
- A kék szemű emberek különösen érzékenyek és szelídek. Gondolom ez rád is igaz.
- Mindig is szelíd lelkületű voltam, keveseknek sikerült kihozni a sodromból. Kiabálással nem megyünk semmire, az a tehetetlenek sajátja. Én csak annyit mondok: nem kérem harmadszor, akkor tudják, hogy vége, én a részemről akkor befejeztem.
- Mióta nem látsz?
-  A cukorbetegségem miatt veszítettem el a látásomat. Megtámadta az ereket és az idegeket, bevérzett az üvegtest, leszakadt a retinám. Az orvos mindig azt mondta, hogy  jobb lesz, de én tudtam, hogy sajnos nem így van. Hétszer műtöttek Pécsen, visszahegesztették lézerrel, de mindig rosszabb lett. 2002-ben az egyik, majd 2008-ban a másik szememre is megvakultam. Ez a tény megváltoztatta az életemet. Két évig mély depresszióban éltem.
- A szemeddel már gyerekkorod óta voltak gondjaid?
- Igen, mindig is szemüveges voltam és a jobb szememre tompa látó. Sok esetben hátrány volt, pl. szakmaválasztásnál, jogosítványszerzésnél. 
- Mennyire látsz?
- Néha valami sejtésem van, hogy látok közelre, vagy a kezemet, de ez nem látás. Úgy mondják, hogy fénysejtés, hamis, csalfa illúzió.
-Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon miért van az, hogy az ember természetesnek veszi, hogy vannak képességei: lát, hall, megy, és csak akkor kezdi megérteni, hogy mindez múló állapot, amikor elveszti ezeket. Mindent későn értékelünk... - Mindenfajta képességnek az elvesztését nagyon nehéz megélni. A depresszió egy kicsit hasonlít a gyászhoz. Amikor elveszítünk valakit, először nem akarunk róla tudomást venni, utána magunkat hibáztatjuk. Ami a kiutat jelenti az az, hogy megfogalmazunk magunk számára teljesíthető célokat, és elindulunk ezen az úton. Minél jobban önerőből hajtjuk végre, annál nagyobb a sikerélmény. Viszont, ha van segítségünk, barátunk, társunk ezen az úton - őt sokszorosan értékeljük, szeretete révén sok beszélgetéssel sokat segíthet. Ha már képesek vagyunk  megfogalmazni a problémáinkat, azzal lelki gyógyulásunk első lépéseit is megtesszük. Neked segített valaki?
 - A tragédiák először nagyon letörnek, aztán hatalmas energiát adnak. Ez a bizonyítási vágy…Megráztam magamat és visszatértem, mert élni akartam. Sokan segítettek, és valóra váltottam részben az álmaimat. A lehetőségekhez képest sikerült újra élvezni az életet, mert vannak terveim, és céljaim.
-Mennyire változtatta meg az értékrendedet ez az állapot?
- Megváltozott az életem, másképpen látom a dolgokat, és ezeket megpróbáltam leírni. Bölcsebbnek érzem magamat. Azt vettem észre, hogy az emberek viszolyognak, vagy félnek a másságtól, és kerülik a kapcsolat minden formáját, és a kínos témákat, pl. a halál, vagy a betegségek.
-Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek nehezebb a sorsa? Annak, aki születése óta nem lát, vagy annak, aki kezdetben látott, és
fokozatosan veszíti el a látását. Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről? 
- Mindkettőnek nehéz, hiszen a vakon született nem tudja, hogy mi az a piros, vagy nehéz elképzelnie valamit, a megvakult pedig tudja, mit veszített el, hiszen a világ csodálatosan szép.
 - "Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges a szemnek láthatatlan."  - írta Saint Exupery:  A  kis herceg című regényében. És való igaz. Minket látókat mennyire félrevezethet az, hogy a külsőségek alapján ítéljük meg az embereket. Nem a valós értékeik: szellemi és lelki gazdagságuk adja az értékrendünk alapját…
-Ez így igaz, nem a külsőség a fontos. Ha pár mondatot beszélek valakivel, tudom kivel állok szemben, már ha megszólal is elég.
- Van valamilyen megoldás, vagy kezelés, amivel javítani lehetne az állapotodon?
-  Nehezen, sőt mondhatnám egyáltalán nem nyugodtam bele a sorsomba, persze tudom, hogy ezzel magamnak szereztem álmatlan éjszakákat. De mégis nyugtalanított a dolog, hogy miért nem segít rajtunk a tudomány? Van már műláb, műkéz, műszív, művese, és még különféle mű testrész, de műszem az nincs. Vagyis hát van, csak éppen látni nem lehet vele. Műszaki ember lévén, elgondolkodtam, hogy is működik  a dolog.  Az ember nem a szemével lát, hanem az agyával. Ez egy kicsit leegyszerűsített elmélet, de lényegében erről van szó. Tehát a szem, mint egy kamera, veszi a képet, és mint a tv készülék, az agy veszi az adást. Kigondoltam, hogy a kamera beépíthető a szemüregbe, és vezeték nélkül sugározza a képet az agyba. Sokaknak elmondtam ötletemet, de mindig az időfaktor az, ami döntő. Ugyanis a találmányok malmai lassan őrölnek, és nekem már nincs annyi időm, hogy évtizedekig kísérletezzenek. Hallottam, hogy feltalálták a cukorbetegség elleni gyógyszert, de kb. húsz év múlva lehet belőle orvosság. A repülő és az autó, a hanglemez, is csak száz éves. A hallókészülék is száz éve szekrény nagyságú volt. Manapság pedig gombnyi a mérete... Én bízom a tudományban, és várom a csodát. Két cikket olvastam az interneten. Kísértetiesen hasonlít az én elképzelésemhez…
 - Hogyan tudsz közlekedni?
 - Ha megyek valahová, akkor mindig kísérővel megyek, mert egyedül  nem tudok. Az egyesülettől jön valaki, aki bekísér a városba, de ez nagyon ritka. Évente néhány alkalom. Csak ünnepek, rendezvények alkalmával, a temetőbe és kész, ahol meglátogatom a szüleim, testvérem sírját.  Feleségem, és lányaim is sokat segítenek, azokban a dolgokban, amit nem tudok megcsinálni.
- És hogyan közlekedsz az otthonodban?
- Mostanában már sokkal figyelmesebb vagyok, megtanultam a megszokott környezetemben tájékozódni. Régebben jó párszor elestem a bútorokban, de még eddig megúsztam baj nélkül.
- Szoktál álmodni éjszaka?
- Minden éjszaka álmodom, és reggel mindent visszaidézek. Sokszor már alig várom.
- Mi, bika horoszkópjegyűek, szinte kivétel nélkül szeretjük a hasunkat. Te is szeretsz enni?
- Most már nem látom, és nem akkora élvezet. Ha nincsenek színek, mások az ízek - szoktam mondani, és ez igaz is…
- Olyan sokoldalú vagy. Főzni is tudsz? 
- Amíg láttam, nagyon szerettem főzni. Most, hogy már nem látok, nem akkora élvezet…
- Régebben mit készítettél?
- Nem bonyolult ételeket. Tanyákon, tantestületi bulikon, diákokkal a kirándulásokon szoktunk bográcsozni, ha meg rossz idő volt, akkor bent a tűzhelyen főztem. Nagyon szeretem a tüzet. A fa pattogását órákig el tudom hallgatni.
 

*

-Mi a véleményed a Gyógyító Művészetek közösségről?
-A hit nagy erőt ad. Ha valaki valamiben meg tud mutatkozni, az bizonyítottan gyógyítólag hat rá. Érzi, hogy  szüksége van rá másoknak is, megmutathatja magát, és kíváncsiak rá, tehát érdemes még élnie egy kicsit. Így vagyok én is. A Gyógyítóknál kibontakozhat az, aki meg akarja magát mutatni. Sajátmagát is, és akár a társait is gyógyíthatja a lelket melengető munkái révén. Itt arra is van lehetőség, hogy szeretetet adjon, de mindenki kap is bőven.
-Mit javítanál a közösségünk munkáján?
 -Beleolvasok mások munkáiba és írásaiba, kissé túlzottnak tartom a szeretettel való viszonyulást, a realitások talaján kéne állni, ami néha nem mindig sikeredik.
-Vendikém, ez a közösség a szeretetről és az ösztönzésről szól, és eztán is arról fog szólni. Sokan küzdenek a szeretet hiányával, nálunk ez még az alkotásoknál is fontosabb, hisz elsősorban az ember és a lelke számít!
- Hiszel-e a szeretet erejében?
- Hiszek benne, de sajnos ez a mondás nem mindig őszinte, keveseken érzem  az igazi szeretetet. Ez sok mindenben leszűrhető.
- Mit gondolsz, a sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?
- Én a tudomány terén várom a  fejlődést, pl. eddig nem volt se szív, se máj, és egyéb átültetés, és sokat fejlődik még az orvoslás, de álhírekkel ne zavarjanak, ne atombombára költsék a pénzt. Már a fejátültetés ideje is ki van tűzve, kb. kettő év, de felmerül a kérdés, meddig ember az  ember, és mikortól gép csupán. Én hiszem, hogy még látni fogok, csak még száz évig kell élnem…
- Sokaknak a vallás ad erőt ahhoz, hogy küzdjenek a gyógyulásért. Neked mi a véleményed a vallásról? Hiszel Istenben? Vagy másban hiszel?
- Nekem a hit ad erőt. A vallással sok fenntartásom van, ellentmondások gyűjteménye. Vallásos nevelést kaptam és gyakorlom is, de nem feltétlenül a templomban. Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, hogy csak hármat említsek a tíz parancsolatból. Álságos, hiszen akkor nem volna semmiféle háború,  hiszen ott ölnek, és sokan lopnak is, és vannak pedofil papok is. A szeretet jegyében viszont megverik azt a más felekezetű fiatalt is, aki egy más vallású lánynak udvarolna. A szegénységet hirdetjük és a templomok vannak tele legjobban arannyal. Az élet ellentmondások halmaza,  és az imától csupán még keveseknek nőtt ki a szeme.
Hiszek a munkában, a szorgalomban  és a kitartásban, ezekkel mindent el lehet érni. Amit elértem, is ennek köszönhető!
 
- Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a véleményed erről? Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a szeretettel.
- De csak akkor, ha ez nem hamis illúziókon alapul. Valóban kihalóban van a szeretet.
- Mi a véleményed, ha a lelkünkre vigyázunk és ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- A lelki betegségek igen, de a testi hibáknak kevés köze van ehhez, ha levágták, akkor már nehéz hinni benne, a gyíknak miért nő ki újra a farka, vagy a cápának a foga. Az evolúció még nem tökéletes az embernél.
- Azt gondolom, hogy a bezártságot és a kiszolgáltatottságot  átélni a legfájdalmasabb. A te esetedben ez hogy van?
- Én pl. nem szállok be még liftbe sem, és nehezen viselem a zárt teret. Olyan érzés, mintha egy dobozban lennél, amit nem lehet kinyitni és ott fulladsz meg.
- A modern kor vívmánya a számítás technika, az internet. Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek úgy is, hogy nem is találkoztak az emberek egymással személyesen. Te osztod ezt a nézetet?
- Én nem osztom, hiszen a találkozás igen fontos dolog,  a neten bármit lehet írni. Én nem szeretem a gépet, személytelennek érzem, amíg láttam, nem is foglalkoztam vele, de  most már kell, hiszen csak így tudok dolgozni és megalkuvó lettem. Elég szégyenletes is ez nekem, de csak így tudok létezni.
- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?
- Én használom a tévét, mint kommunikációs eszközt, hírek, néha egy  beszélgetés, politika, egy - egy film…inkább a régiek. Én csak villanypásztornak hívom, odaültetik a gyereket, oszt nézze  addig sem zavar.
- A látássérültek számára hogyan valósul meg az akadálymentesítés?
- Ez még igencsak  gyerekcipőben jár, és mindenre költenek, de erre  még keveset, elég rossz tapasztalataim vannak, de talán ez még javulgathat, anyagiak is kellenek hozzá, na meg persze szakértelem,  hiszen  nem vakok a tervezők.  
-Én úgy tudom, hogy aki nem lát, annak a szaglása, a tapintása és a hallása sokkal fejlettebb. Igaz ez?
- Sajnos ez nem igaz, mert pont fordítva van, aki nem lát, annak romolhat a hallása is. Van, ami fejleszthető pl. a tapintás - odafigyeléssel és gyakorlással. A szaglásra nincs hatással tudtommal.
- Gyakran hallom, és megütközök az ellentmondó kifejezésen, hogy azon társaink, akik nem látnak, tévét néznek... Hogyan képzeljük ezt el, hiszen, ha a kép nem jön át, itt nem működik a szaglás és tapintás sem, akkor mi adja az élményt?
- Én is nézek tv-t… az ember nem a szemével lát, hanem az agyával.
 Pl. ha feltennénk egy kamerát  a szem helyére, simán láthatna az ember. Ezt kéne kifejleszteni, létezik már  mikrokamera is, a kémek használják is.  
- Mi a véleményed arról, amikor egy egészséges embernek bekötik a szemét, és így próbálják meg rávezetni, hogy mely érzékszervei révén tudnak tájékozódni a nem látó társaink?
- Ez nem igaz, hamisság, csupán játék - az igazitól nagyon messze áll.
De azért, csak próbából, minden embert betennék egy hétre a vak szobába, hogy egyen, igyon, dolgozzon, közlekedjen, élje meg a vakság  előnyeit - hátrányait. Biztos vagyok benne, hogy egy hét múlva más ember lenne, leszállna a magas lóról és megfontoltabbá válna…
- A magyar nyelv oly gazdag... hatalmas szókincsünk van. Vannak bántó szavak, amelyeket fel kellene cserélni az állapotot kifejező, ám nem negatív töltetű szavakkal. A "fogyatékos", a vak, a süket szó néhány társával együtt az én szótáramba sehogy sem passzol. Neked mi a véleményed ezzel kapcsolatban?
- Rossz a véleményem, mivel nem fogyatékos vagyok, csak nem látok. A megfelelő szót sem találtuk még meg, pl. mássággal - segítséggel élő. A szavak nem pontosak, pl. a vak nem párosul a világtalannal. Lehet, hogy én többet látok a világból, mint más…  
 

NAGY VENDEL: OLYKOR

 

Olykor- olykor

Eltűnődöm  a 

Magyarok némely szaván,

Mikor a vak mondja,

Megnézem, s látom.

Képletes talán.

Hiszen 

Nem vagyok vak,

Csak nem látok.

Micsoda különbség.

Ugye csodáljátok?

Azt hogy világtalan,

Szívből utáljátok.

Gyönyörű ez a nyelv,

Mindent kifejez, 

Örömöt, bánatot,

Minden árnyalatot

Bátor, okos,

Bugyuta gondolatot.

Végül is belátod,

Lehet jó a meglátásod,

Akkor is, ha nem látod.

 
- Kérlek, mondd el nekem, mi az, ami megnyugtat, amit szívesen csinálsz?
- A diótörés, a zöldbab- uborkapucolás, a borsófejtés. Én szoktam összevágni a lecsónak valót.
- Számomra felfoghatatlan, hogy ha nem látsz, mindezt hogyan tudod elvégezni?
- Te nem is hiszed, hogy egy nem látó ember mennyi mindent meg tud csinálni és mi mindent lát a kezével.
- Meséld el, kérlek, mivel telik el egy-egy napod?
- Hatkor már hallgatom a rádiót. Inzulin, reggeli és vérnyomásmérés után kilenckor már dolgozom. Pont délben ebéd, aztán megint itt vagyok. Ha lapzárta van, akkor szerkesztem a lapot, közben jönnek az írások, és sorba rakom név szerint, és csak be kell másolnom a cikkeket. Közben húsztól hatvanig levél, amire sorban kell válaszolni, mert elkeveredek.
- Napközben sokat vagy egyedül?
- Sokat vagyok egyedül, akkor tudok alkotó munkát végezni, meg éjszaka, ha csend van. Félévente megyek orvoshoz, néha rendezvényekre fellépni. Keveset alszom. Kb. tizenegyig, éjfélig fent vagyok.
- Hol és hogyan gépelsz?
- A számítógép, amin dolgozom, a nappaliban van, és van hozzá fülhallgatóm is. A Brailles- írást- olvasást tanultam, de használni nem tudom, mert nem látja az ujjam a pontokat. Vastag a bőröm a sok fizikai munkától. Amíg láttam tollal és ceruzával írtam a verseimet. Áthúztam, aláhúztam, nyilaztam, kész műalkotás volt. Van több száz tollam, köcsögökben tartom őket. Az sem mindegy, melyik tollal ír az ember. El is tettem a kéziratokat. A számítógép számomra idegen és gépies volt…
De amióta nem látok, megváltozott a helyzetem. Ez az egyetlen lehetőség a külvilággal való kapcsolataim kiépítéséhez, a levelezéshez, valamint írásaim rögzítéséhez és a munkámhoz is. Megtanultam vakon írni, és olvasni rajta.
- Így nagyon nehéz lehet. Nagy kitartást és akaraterőt feltételez. Én is tanultam szakszerűen gépelni, egy tanfolyam során. Mindig csaltam - neked bevallom-, néztem a betűket, viszont nagyon gyorsan megy már. A viszonylag kevés hibám zömmel a szóközök kihagyásából származik. De ha nem látnám a betűket, én bizony egyetlen szót sem tudnék hibátlanul legépelni...Milyen gyorsan tudsz így írni?
- Úgy gépelek, ahogy beszélünk, de sajnos van benne hiba, amit utólag nehéz kijavítani.
- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?
- Számomra a legnagyobb élményt az irodalom adta, a könyvek és maga az írás. Sokféle formáját művelem, számos írásom jelent, jelenik meg könyvekben, újságokban, antológiákban, és magam is mondom a verseimet rendezvényeken, elég sok sikerrel, de a nagy durranás még várat magára.
- 1971 óta alkotsz az irodalom különféle műfajaiban. A gazdag témaválaszték jól tükrözi a széleskörű érdeklődésedet. Az anyanyelvünk, a családod, a természet, a történelem, Szekszárd szeretetén kívül, a képzőművészeti kiállítás megnyitóidba, a humoros prózáidba, kedves emlékeidbe, a haikuk világába, a dalaidba is betekintést kapunk. Írásaidat az Amatőr Művészek Fórumáról is ismerem.
Régebben az írók választottak maguknak írói álnevet. Neked is van? 
- Wirgill  Zemánek  a  valamikori írói álnevem, de már nem használom.
- Mivel tudod színesíteni a verseidet?
- Nagyon szeretem a költői képeket, alliterációkat és a szójátékokat is használni, mert színesebb lesz a vers… A szavakat az élet produkálja, és a magyar nyelv sokszínűsége. Én csak a körítést írom hozzá…
- Milyen időközönként írsz?
- Egy író embernek elhivatottsága van. Én rákényszerítem magamat, hogy minden nap írjak valamit, ha mást nem, akkor vázlatot, gondolatokat, és másnap kidolgozom. A nyelvünk gyönyörű és változatos. A mi dolgunk, hogy megőrizzük minél tovább…Játék a szavakkal…
 

Nagy Vendel:  AKROPOLISZ

 

Istenek kövei

Kövek Istenei

Isteni kövek

Kőistenek.

 
- Szeretsz írni? 
- Vallom, és állítom, hogy a magyar nyelv gyönyörű, és a költészet örök. Az emberi gondolatokat koszorúba fonni: csoda. Soha eddig még nem volt ilyen nagy szükség a magyar nyelvre, mint manapság. A vers számomra majdnem minden. 2006 óta írok az AMF oldalain, rengeteg jó ismerőst találtam, amiért ma is hálás vagyok a sorsnak.
 - Megjelentek már a verseid nyomtatásban is?
- Eddig 15 antológiában adták ki sűrű egymásutánban verseimet. Az új évezred elején jelent meg első önálló kötetem, Lila Madonna címmel. A szobám falán van egy festmény, Stekly Zsuzsa képe, a Madonnát ábrázolja, lila stólában, és a kép címe a Lila Madonna. Ez egy sorozat, van kék és zöld is. Annak idején istápoltam az itteni festőket, kiállításokat nyitottam meg, írtam róluk cikkeket, és néhányan adtak képet nekem ajándékba.
- Mennyi és milyen témájú művek szerepelnek ebben a könyvben? 
- A Lila Madonna 74 verset rejt magában, találunk köztük politikai témájú, gyermek- és szerelmes verseket, de megelevenedik bennük a szekszárdi szüret hangulata is.
-  Általában mikor és mennyi idő alatt születnek a verseid? 
- A félálom a legjobb időszak, akkor álmodok is, de kellően éber is vagyok és tudom irányítani az akaratomat. Van olyan vers, ami öt perc alatt megvan, és remek lesz, de olyan is akad, ami évekig készül, és nem lesz kész soha. A művészet nem ilyen egyszerű, a legfontosabb az ihlet, a múzsa… Az íráshoz nagyfokú alázat, és szorgalom kell, és főleg kitartás és türelem. Kapkodva, zaklatottan nem lehet művészi munkát  végezni.
- Verseid között szép számmal akadnak haikuk. Mit takar ez az elnevezés?
- A haiku japán versforma, ami három sorból áll, és főleg természeti dolgokról szól. Kötött versforma: öt, hét, öt  szótagból áll. Sajátos hangulata, stílusa, kifejezése van, így a magyar haiku soha nem lehet olyan, mint a japán, de az életfelfogás is meghatározó, és a gondolkodásmód is.
 

Nagy Vendel: VAKSÁG

Fárad a testem,

Egyre ritkábban éri

Szememet a fény.

 
- Gyönyörű, életszerű képeket jelenítesz meg az írásaidban. Sajnos ezek a képek csupán az emlékezetedben élnek. Kreatív vagy és nagyon gazdag a fantáziád. Az az olvasó, aki nem tudja rólad, hogy Te sajnos évek óta egyáltalán nem látsz, az írásaid alapján nem feltételezi, mert kitűnően láttatod a benned rejlő emlékképeket. Nagyon tehetséges vagy.
- Egy költőnek olyan elveszítenie a szeme világát, mintha egy festőt fosztanának meg a kezétől…
- Mi a legnehezebb dolog a könyvnél?
- Három nehéz dolog van: megírni, kiadni és eladni…
 

*

- Folyamatosan dolgozol. Kitaláltad, létrehoztad és szerkeszted a Megszólalok Művészeti  Magazint. Aki regisztrál, annak küldesz újságot és levelezel az olvasóval. Mi is így ismerkedtünk meg…
- Az eredeti gondolatom helyes volt. Az emberek szeretik magukat megmutatni, így ismeretlenségbe burkolva, és mégis sikerélményük van…
- Kérlek Vendi, mesélj egy kicsit erről az újságról!
- A kor adottságait kihasználva egy elektromos lap megjelentetésén fáradozom. Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Megszólalási lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján  a lap neve:  MEGSZÓLALOK. A cím, a dolog lényegét kifejezi. Azt sugallja, hogy bárki, aki jogilag kinyilvánítja, hogy az írása szerepelhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak, előbb utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében.
- Hogyan jut el a regisztrált olvasókhoz a lap?
- A lap ingyenes, ez egy gesztus az olvasó felé. Terjesztése elektronikus úton történik e-mail címre. Mindenki egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le is lehet mondani
- Azt gondolom, hogy sokunknak örömet szerzel ezzel a tartalmas lappal. Senkit nem zársz ki az olvasói körből. Ami szintén egyfajta többletet jelent, az az, hogy ez az újság akadálymentes, tehát nemcsak a látó emberek olvashatják…Beszélj egy kicsit a formájáról!
- A külalak technikai okokból egy hasábos. A vakoknak, - akik remélhetőleg olvasóink lesznek-, az olvasó programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel.
- Csak magyar emberek olvashatják az újságot? Arra gondolok, hogy sok hazánkfia él külföldön, ahol minden magyar szó egyfajta többletet jelent – egy morzsa a hazájukból…
- Titkos vágyam volt, hogy a határokon túl élőkhöz, és más földrészekre került honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló. Ez már részben teljesült, mert a lapunk már bejárja lassan a világot. Romániába, Németországba, de a kanadai magyarokhoz, sőt már Ausztráliába is eljut…
- Eredetileg az újság fekete-fehér volt, ám egy ideje létezik a színes  - képekkel és megújult formai külsővel rendelkező – újság is. Én azt gondolom, hogy ez nagyon szép és nemes gesztus volt a részedről a látók felé, hiszen sajnos te nem élvezheted ezt az újságot…
- Álmaim egy része válik ezzel valóra. Véghelyi József tette fel, akinek ez élete első blogja. Mivel ezt a szerkesztési lehetőséget eddig nem is ismerte, hosszas kísérletezés után találta meg azt a formát, amely méltóan tükrözi irodalmi elképzeléseimet. Józsi a közvetlen főnököm volt, mindig nagyon rendes volt velem. Most is meglátogat. Ingyen csinálja az újságot. Hidd el, kell a látóknak is valami…
- Milyen céljaid vannak?
-Vannak még terveim, a lehetőségeimhez képest,  pl. az említett zene,  az előadások, és az irodalom folytatása, szakmai sikerek elérése, sajnos nem anyagi szinten, mert az soha nem ment nekem. Anyagilag élhetetlen vagyok, és a pénz mindig is elkerült.
tisztességgel megéltünk, de semmi  több.
- Nagyon szépen köszönöm a riportot Vendikém, a lehetőséget, hogy beszélgethettünk!

 

**********************************

 5. VERSCSOKOR..  – TÓTH ENIKŐ MŰVEIBŐL 

 

Tóth Enikő: Emlékvers Vendinek!

Végtelen folyam,
álmok tarka képére,
oly gyorsan rohan...
A sötétségből fényt csiholtál,
sokan éreztük, ki voltál,
szemed rég nem látott már,
mégis élt a napsugár!

Ismerted létnek titkait,
költészetet, mi boldogít,
céljaidat nem adtad fel,
hirtelen mentél messze, el...
Megszólaltál, így adtad át,
művészet ritka aranyát,
sokan követtek, írtak,
s közösségedbe bíztak!
Nekünk költő voltál, ütem,
soraid száma mind üzen,
nagyon szerettél élni,
sokat adva nem kérni!
Voltál családapa, véred,
átörökíti a léted,
s majd unokád szemében,
pillantásod ragyog szépen...
Oktattál te sok fiatalt,
megéltél néhány zivatart,
hitedet el nem hagytad,
s ezért végül,
fizetségül,
örök szeretet a jutalmad...
Sóhajjal ringva,
égre írott betűvel,
új versed írva...
 

*

Tóth Enikő: Virágok között...

 

Hajamba tűztem egy pipacsszálat,

szirmán a múló, vérző alkonyok,

hervadó létén nem volt semmi látszat,

mint ahogy romba dőlnek tegnapok!

Szedtem még kéklő búzavirágot,

színében félve ragyogott az ég,

mely látott már sok nyíló nyári világot,

nem tudva, meddig lesz még földi lét...

Kristályos tányér-bodzavirágok

illattal szórták régi álmaik,

alattuk apró pipitér fázott

magára véve a rét gondjait,

végül gyermekláncfű sárga színével

pitypanggá válva szállt a békével!

*

Tóth Enikő Enci: Akkor vagy szabad!

 

Ha virágok között fekszel nyári réten,

érzed, hogy hiszel még elrejtett mesékben!

Ha a naplemente rózsaszín ecsetjét

másoknak mutatod, hogy el ne felejtsék!

Tóparton ha ülnél enyhe nyári szélben,

tiéd a pillanat, hozzád simul éppen!

Amikor elengedsz mindent, ami fájhat,

lepke szárnyán elszáll messzire a bánat!

Ha nem számít többé mások gazdagsága,

tiéd lehet végre igaz kincs, mi drága!

Hogyha megtartod az értékét családnak,

talán gyermeked sem tekint majd csalárdnak!

Elfogadva sorsod, túlélhetsz majd bármit,

s mögötte láthatod a világ csodáit...

Szabad vagy akkor, ha képes vagy szeretni,

s mindenféle dolgot magadhoz ölelni!

Érzed, hited erős, veled van az ég is,

szabad emberként, ha élhetsz, az jó mégis!

*************************************************

 6. AZ AUSZTRÁLIAI MOZAIK RÁDIÓ MEGEMLÉKEZÉSE   NAGY VENDELRŐL 

Szegzárdi Nagy Vendel Örök emlékére 2023. Június 13.-  Riport Véghelyi Józseffel.  Rádió mozaik Sydney. 01

A műsor bejelentkezésének linkje:
https://www.youtube.com/watch?v=9s19xOQg2Qc
 
*
Szegzárdi Nagy Vendel Őrök emlékére 2023. Június 13. Riport Véghelyi Józseffel.  Rádió mozaik Sydney.02
Riport Véghelyi Józseffel. Riporter : Ilosvay Gusztáv – Ausztrália,  Sydney

A riport meghellgatható ezen a linken:
https://www.youtube.com/watch?v=zS48F5vfEik 

 *

Mai adásunkat sajnos szomorú hírrel kezdtük, hisz a 

hét elején Nagy Vendel, a rádió

Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin

 munkatársa, jó barátunk hazament  Teremtőjéhez. Egy rendkívül intelligens és gazdag fantáziával, írói vénával megáldott ember volt. Nagyon fog hiányozni nekünk, Isten nyugosztalja. Természetesen megemlékeztünk róla kollégáival és verseivel. Szabó Gábor evangélikus lelkész  hozott egy remek üzenetet . Meghallgathatod úgy 1 óra magasságában az Útravalóban. Kiss Ágnes nagy szerelmével a magyar mesemondással foglalkozik. Az UNESCO jó gyakorlatok listájára felkerült a Magyar mesemondás hagyományai és annak gyakorlata. Amihez egyébként

gratulálunk a szervezőknek. Foglalkoztunk még az itteni hétvégi iskolákkal, hisz egy remek gála vacsorán vettünk részt, ahol a hétvégi idegen nyelvű iskolák fontosságára hívták fel a figyelmet. Itt jegyzem meg , hogy Sydney-iben 270 különböző nyelvű hétvégi iskola működik. Elképesztő szám. Les Adám konyhájában megalkottuk a tökéletes puliszkát. Ha érdekel hallgass bele. S végezetül ha tetszett amit hallottál kérlek osszad meg a barátaiddal kollégáiddal s mindenkivel ki szereti a szép Magyar szót
 *
Tedd be ezt a honlapot a keresőbe aztán tied a nagyvilág…
www.radiomozaiksydney.com.au

******************************************************

 7. TÚL AZ ÓPERENCIÁN 

 

Kolozsi Erzsébet – Ausztrália

Ausztrália korai történelme, csevegő stílusban.

Tótágas podcast - XVIII. rész

 *

Kérdés: voltak e magyarok az aranyásók között  ?

 

Válasz hát persze,  pont ott  ne lettek volna?

Azt tudjuk, hogy magyarok mindenhol vannak, természetes, hogy ott is, igaz, nem a bányában, hanem – no, ez lesz a mai téma.

 

Ugye volt arról szó, hogy voltak akik  kerestek, voltak akik   találtak aranyat, de arról, valaki   feldolgozta volna, csak most beszélek. Ő az a magyar ember. Hogy szereztem erről tudomást?  Utazásaink során Victoria államban,   Castlemaine-be  ez  Mount Alexander környék,  nagy meglepetésünkre egy Buda nevű villát találtunk.!? Ez a környék akkoriban gazdag volt aranyban, számtalan aranyásó 

kereste a szerencséjét erre. 

Kolozsi Erzsébet

Ki lehetett  a   Buda villának lakója?  Utána kutakodtam és  igy került a képbe Leviny Ernő. Nagyon érdekes, helyenként kalandos  életet élt.  1818 Szepes Szombaton született, ez a környék    akkoriban tele volt arany és ezüst bányákkal.   Erre volt Selmecbánya, Besztercebánya, Körmöcbánya hogy csak  a legnagyobbakat említsem.  Ott azonban nemcsak bányászták, hanem fel is dolgozták a fémeket, virágzó ötvösművészet alakult

 ki, tehát  adódott, hogy ő nem bányász, hanem  ezüstműves és ékszerész szeretett volna lenni.

Alig 15 éves volt amikor Pest-Budára ment, - akkor még így 

hívták,- hogy gyakornokként kitanulja az ezüstműves és 

ékszerész szakmát

Ilyenkor elgondolkodom, vajon egy mai 15 évest a szülők elengednének egyedül ?

7 évet töltött a fővárosban, majd utazni indult és eljutott Ausztria, Németország, Luxemburg és Itália után Párizsba. Párizs a divat és a művészetek európai központja volt, talán még most is,  ahol Leviny bekapcsolódott a bohém életbe,- 22 éves volt az istenadta-  de a művészetek tanulmányozására is maradt ideje.

 

Erősen érett egy forradalom Párizsban igy   ez elől inkább Londonba települt és ott orosz ékszerész társával ékszerüzletet alapított, ami kiemelkedően sikeres lett. Londoni munkásságáról tudjuk, hogy nemcsak ékszerek készítésével, de azok megtervezésével és a tervek értékesítésével is foglalkozott.  Az 1851-es londoni világkiállításra tervezett nyakéke a világkiállítás katalógusában is helyett kapott.

Nagy szó volt ez akkoriban!. Hiába pénz és a hírnév,  Leviny Ernő nem feledte gyökereit, ahogy csak tudta,  segítette az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után Londonba menekülő magyar forradalmárokat.  Állítólag még Kossuthtal is találkozott, mikor ő Londonban élt.

 Igen ám, de 1852-ben a londoni közvéleményt az ausztráliai ásatásoknál talált jelentős mennyiségű arany hozta lázba. Leviny nagy döntésre szánta el magát. Sikeres üzletét felszámolva, minden pénzét bányászati gépekre költve, nekivágott az ismeretlennek. Nemcsak gépeket hanem munkásokat  is hozott, 4 embernek ő fizette az útját.1853 februárjában érkezett meg Melbourne-be, ahonnan egyenesen az  lelőhelyekhez utazott. Itt szembesült a legrosszabbal: gépei használhatatlanok voltak és  a még  a főleg kézzel bányászó szerencsevadászok sem nézték jó szemmel,  a gépek összetörésével fenyegettek.  A 4  munkás pedig  egyszerűen otthagyta. Tudjuk, jó tett helyébe jót sose várj.

Igy tehát  kénytelen volt visszatérni az ékszerész-és órakészítő szakmába. Ismét  sikeres lett, felvitte az Isten a dolgát.  Ő pedig,  ahelyett, hogy a gyors meggazdagodás után visszautazott volna Európába, ahogy eredetileg tervezte, ausztrál állampolgárságot szerzett és házat  vett Castlemaine-ben. Ez az a bizonyos Buda ház, ami miatt az egész történetet kezdtem.. Akkoriban ez volt a   legnagyobb és legszebb  a környéken, ő pedig még hozzá is épített és a kertnek csodájára jártak.

1o gyereke volt és 87 éves korában halt meg.  A ház ma múzeum, ill. rendezvényekre, pl. esküvő adják bérbe.  A fenntartásához szükséges összeg erősen fluktuál.   Ottjártunkkor a ház nem volt nyitva, de a kertbe   azért  be tudtunk menni. Zöld kerítés és zöldre festett rácsos kapu,  az ablakokban  pedig  a jellegzetes magyar zöld zsalugáterek. Megható számomra, hogy valaki így őrizze szülőföldjét, holott élete nagy részét nem ott töltötte.

 *

De ígértem még pár szót Ballarat - ról..  Ez is Victoria állam, kb. 80 km délre Castlemain - től  Említettem korábban  hogy  ez a város is az aranynak köszönheti gazdagságát, a mai impozáns épületek akkoriban épültek, sőt még a királyi család egyik tagja, Prince Alfred az akkori Edinburgh-i herceg is meglátogatta.  Az arany fogytával azonban  fokozatos átalakultak ipari várossá. A hagyományokat viszont  tartják és őrzik . Ennek szép példája a Sovereign Hill

De mi  a csuda az?

Félretettek egy nagy területet és vissza építették az 1850 es évek Ballarat-ját.  Ennek neve Sovereign Hill. Teljesen korhű az egész, élő  múzeum.  Nyüzsögnek az emberek,  korabeli ruhákban járják az önkéntesek az utcákat és adnak felvilágosítást a turistáknak.  Lovaskocsi a közlekedés, korabeli üzletek és mesterségek, kovács, gyertya készítő, nyeregkészítő műhelyek.  Sőt még aranymosásra is van lehetőség. Van bányatúra, van bánya villamos.

Ottjártunkkor éppen hőség volt, sajnáltam szegény önkénteseket a nehéz korabeli  cuccokban, és a kocsikázás után betértünk egy korabeli kocsmába. És meghívtuk a kocsist. Férjem kérte a sört, nagyot csuklott, mikor megkapta. Egy picike, mondjuk 1 decis pohárban kapta. Kérdésünkre az volt a válasz, ez az átlag méret, a nagyobb pohárból csak az igazi részegek isznak. Ezt jól megjegyeztük, ezentúl mindig volt a kocsiban legalább egy üveg sör.

 

A Youtube link:

https://youtu.be/SwkKG3x1ycM

**********************************

 8. KÁLMÁN ÁGNES: JÉGBE ZÁRT SZERELEM 

 

7. fejezet: A szív útján

 
Bement a házba. Az anyja hagyta hagy pihenjen. Két napig aludt egyfolytában. Annyira kimerült volt. Pedig csak hét napot töltött kint.
A néni harmadnap örömmel fogadta. Mindent el kellett mesélnie, hogy mi történt vele. A néni kedvesen beszélt hozzá, látta nincs a legjobb formában, látta rajta a szomorúságot. Próbálta okos bölcsességgel tanítani, de nem akarta befolyásolni semmiben, csak azt akarta oldódjon az a nagy szomorúság, ami a szívében volt.
A munkába temetkezett. Egy heti feladat várt rá, amit el kellett végeznie. Délutánra ragyogott a lakás, száradt a frissen mosott ruha, kész volt a finom ebéd. Rend volt a szoba szekrényben, a konyhaszekrényben, csillogott a csempe a fürdőben és száradt a padló.
Addig tartott szünetet, amíg megebédeltek és elszívott egy cigarettát. Közben beszélgettek. Kicsit oldódott benne a búskomorság, de nem volt 

rendben, egyáltalán nem.

Kálmán Ágnes

Késő délután kivasalta és elpakolta a ruhákat. Azután 

hazaindult. Haza? Hol van nekem a haza? Kérdezte sokszor 

magában, amikor hazaindult az ideiglenes lakhelyére. Az ő 

otthona már oda volt. Mindent feláldozott a szerelemért. 

Annyira nagyon szerette a férfit. De mindig csak a szívfájdalom 

jutott neki.
Egyedül Isten szeretete tartotta életben. Mindig 

megsegítette, ahányszor hozzáfordult. Sosem érezte magát 

egyedül. Tudta Isten vele van. Akkor is, ha kért és nem kapott 

meg valamit. Tudta azt azért nem kapta meg, mert Isten 

nagyobb bajtól óvta meg általa. Szerette a drága jó Atyát. Tiszta szívvel mindenek előtt. Ő volt a védőpajzsa. Naponta többször is hálát adott Istennek. Nagyon nehéz hónapokat, éveket élt. Isten adott neki erőt.
Hazaérve bevonult a szobájába és késő estig nem jött ki. Kiment rágyújtani. Hiányzott neki a férfi. Délelőtt beszéltek, azóta nem. Valahogy nem is akart most vele beszélni. Zajlottak még benne az elmúlt napok sokkoló történései.
Jó volt a csendben üldögélni kint a lépcsőn a ház előtt. Nagyon szeretett ott ülni. Édesapjára emlékeztette, mert az csinálta. Régen angyalokhoz költözött már, de még mindig nagyon szerette. Az édesapja szeretetén nőtt fel.
Nézte a csillagokat és ábrándozott egy szebb jövőről. Egy boldog családi életről. Érezte, többé nem lesz benne részre.
Kicsit még üldögélt ott, azután bement. Megmosakodott lavórban, mert a kádat nem használhatta. Reggel korán kellett kelni, így nyugovóra tért.
 

* 

46

Fáradt lelkére angyalok vigyáztak, megsimogatták álmában a fejét és kicsit gyógyították a szívét, mint egy gyermeknek. Isten gyermekének.
Reggel valamivel jobban volt, mint előző nap. A szomorúság kezdett benne oszlani.
A néninél végezte a szokásos munkáit. Eltelt kereken egy hónap és nem tudta elnyomni a hiányérzetet, ami erővel tört fel benne. Hiányzott neki a férfi. Szívét mellkasában majd szétfeszítette az érzés. Nincs mese, itt menni kell, nem tudott kitérni előle, erős késztetést érzett, hogy menjen.
Most könnyebben mozgott az időt illetően, mert két nappal előtte a néni hosszabb időre kórházba került és nem jöhetett haza.
Utazás előtti napon a néni fia odaadta a fizetését.
Másnap utazott, ismét titokban. Ez alakalommal a férfi fia segített az utazás során. Az utat már ismerte. Várta az állomáson, mikor megérkezett. Örömmel üdvözölték egymást. Akkor ismerték meg egymást mikor a nő ott tartózkodott először. Sokat beszélgettek akkor.
Jó lelkű gyerek volt. A nő fiaként szerette. A fiú is megszerette a nőt. Sajnálta a fiú a nőt. Mondta is neki, hogy az apja nem érdemli meg, mert egy csavargó és sokat hazudik. Ismerte az apját. Még egy éves volt, amikor otthagyta őket az anyjával. Mindig vágyott az apai szeretetre, amit a későbbiekben kapott meg tőle, amikor ifjúvá cseperedett. Addig alig látta. Jelenleg, jó viszonyt ápolt vele, sokat járt hozzá. Az apjának nem mondta el, hogy érkezik a nő. Meglepetésnek szánták. Ezt előre megbeszélték. A nő kérte rá, hogy az apja ne tudjon róla, hogy jön.
A fiú taxit hívott. Megérkeztek. A fiú kifizette a taxit, mert a nőnek nem volt leje. Később, mikor pénzt váltott be visszaadta a fiúnak a pénzt.
Kirakták a csomagokat. Ezután odafordult a nőhöz.
- Várj! Bemegyek és megmondom apámnak, hogy van egy meglepetésem. Látni akarom, milyen képet vág, amikor meglát téged.
Itt várj addig a ház sarkánál. Majd szólok, ha jöhetsz.
A fiú bement a házba. A nő hallotta, hogy beszélnek, de messzebb volt nem értette, hogy mit.
A fiú pár perc múlva kijött.
- Gyere! – szólt a nőnek.
A fiú előre ment, a nő meg utána lépett be a házba. Figyelte a férfit, aki az ágy mellett állt.
- Meglepetés! – kiáltotta a fiú és hátra lépett. Engedte a nőt, hogy közelebb menjen a férfihoz.
 

*

47

A férfi elhanyagoltnak tűnt. Borostás volt az arca, látszott talán két hete is van, hogy utoljára borotválkozott. A derekára körbe széles kötött sálat tekert.
Feje tetejére könnyű sapkát tett. Régi kopott szürke melegítő alsó volt rajta és kopott pulóvere valamikor fekete lehetett.
A férfi mosolygott és kitárta mindkét karját, ölelésre. Várta a nő odalépjen hozzá.
Megölelték, megpuszilták egymást.
- Vártalak! Éreztem a napokban, hogy jönni fogsz. Itt a konyhában éreztelek, hogy itt vagy. Örülök neked! – szólalt meg a férfi és újra megölelte.
A fiú elköszönt, nem akarta zavarni őket. Sok megbeszélnivalójuk volt. Azt is megbeszélték, hogy a nő ott marad és együtt élnek.
Ez megnyugtatta a nőt. Végre az lesz, amit mindig szeretett volna.
- Most nem küldelek el, és nem hívom ki a rendőrséget. Szavaiban érződött a megbánás.
- Reméljük úgy lesz, és remélem, nem iszol. – reagált a nő.
Elszaladt az idő, későre járt, amikor nyugovóra tértek. A nő reggel a szokásos időben ébredt. Boldogan, hogy maradhat és a férfi közelében lehet. Simogatta a lelkét, az érzés lágyan omlott benne, mint a selyem.
A férfi kicsit később ébredt. A háziakkal szinte egyszerre.
- Jó reggelt, kislányom! – köszöntötte a mama. Tudtam vissza fogsz jönni. Isten hozott!
- Te meg legyél kedvesebb hozzá, mint eddig voltál! – fordult oda a fiához. Kicsit adjál lentebb a férfi makacsságodból.
- Jól van! Nehéz, mert évek óta magam vagyok és megszoktam, hogy nincs állandóan nő velem. – válaszolta a férfi az anyjának.
- De attól szeretlek. – mondta a nőhöz fordulva, és megpuszilta, megölelte.
- Én is szeretlek! – válaszolta a nő és újra megölelte a férfit.
Megkezdődtek a mindennapok a szerelmes pár életében.
- Gyertek reggelizni! – hívta őket a mama.
- Én nem megyek, majd eszem a barátomnál, mert indulok, most beszéltem vele, befogad, hozzá költözök. Néha megnézlek benneteket, de nem akarok zavarni. –mondta a bátty.
Azzal fogta a csomagját és ment útjára. Már többször volt máskor is hogy néhány hónapot a barátjánál töltött, mert a barátja nem szerette a magányt. Együtt ittak a régi szép időkre. Jól elvoltak.
- Jól van fiam, menjél! Vigyázz magadra! Aztán ne igyál annyit! – mondta az anyja.
- Á, nem iszok csak annyit, hogy kibírjam az életet. – felelte és azzal kifordult az ajtón.
Megreggeliztek. A mama felkészítette az ebédet. A szerelmesek beszélgettek.
Megtudta a nő a férfi elhanyagolt állapotának okát.
 

*

48

A férfi tüdőgyulladásból lábadozott. Egy hónapja, hogy beteg volt, de még mindig nem volt rendben. Verejtékben úszott a gyengeségtől. Elmondta, hogy napokig negyven fokos lázzal feküdt. Szedte a gyógyszert, nehezen jött helyre.
- Feküdj le, akkor, még gyógyulnod kell! – mondta a nő. A férfi ledőlt.
A nő kitakarított. Rendet tett mindenhol. Jó össze volt gyűlve a férfi szennyese. Hozzá fogott mosni, kézzel, mert mosógép és centrifuga nem volt.
- Csak magatokról mossál lányom. Én a magunkét kimosom, már beáztattam a nagy lavórba. A nő odapillantott és látta az ázó ruhákat.
Amikor mosott észre vette, hogy az alsóneműk nincsennek ott.
- Hol vannak az alsóneműid? – kérdezte.
- Azt nem kell mosnod, majd én kimosom. Azt mindig magam mostam.
- Na, ne hülyéskedj! Olaszba én mostam az alsógatyáidat is. Ott nem volt gond?
- De, akkor automatában mostad, nem kézzel. Szégyellem, hogy te mosod. – aggályoskodott tovább a férfi.
- Elég legyen! Add ide légy szíves, hagy mossam ki! – erősködött a nő.
Különben is mindenben egyek vagyunk meg kell szokni ezeket. Nem foglak kevésbé szeretni, ha az alsó gatyádat is mosom.
- Jól van! Odaadom. Itt gyűjtöttem össze az ágy alatt. És sorban szedte kifelé a gatyákat.
- Gyere, ölelj meg és adj egy nagy puszit. – hívta magához a nőt a férfi.
Jó volt újra a karjaiba lenni. Olyan nagyon szerette. Minden pillanatot ajándékként élt meg a nő, amit a férfival lehetett. A férfi szorosan ölelte magához. A nő érezte a szerelmét a férfinak. Percekig álltak így mozdulatlanul. Lelkük összefonódott az érzésben. Ilyenkor megszűnt körülöttük a világ. Csak ketten voltak. Az amúgy szemérmes férfi, most elfelejtkezett egy pillanatra, arról, hogy az anyja is ott van. Meg is restellte magát. Az anyja mosolygott rájuk.
- Jól van gyerekeim! Ezt már szeretem. Ne szégyelld mutatni fiam, hogy szereted.
A nő örült szavainak, de látta a férfin, hogy az is örül.
Tovább mosott. A férfi visszafeküdt. Arca gyöngyözött a verejtéktől. A nő letörölte.
- Pihenj! Gyógyulj! Próbálj meg aludni. – és betakarta.
Mosás után, öblítette a ruhákat és kiteregette száradni a kötélre.
Lemosta a bútorokat és a kinti illemhely műanyag ülőkéjét hypóval fertőtlenítette. Ez utóbbit napi rendszerességgel végezte, többször is, ha kellett.
A férfi elaludt. Hallani lehetett a mellkasa halk zörejét. Nehezebben vette a levegőt.
A nő elhatározta, hogy másnap bevásárol ennivalóból. Szegényesen voltak, alig jutott élelemre mama kevés nyugdíjából.
 

* 

49

A férfi jövedelme kiesett mikor beteg lett. Otthagyta a taxizást. Sokféle ember utazott. Nem akart újra beteg lenni.
Szegényes ételeket tudtak készíteni. Sokszor főztek puliszkát, kukoricadarából. Reggelire a szomszédoktól kapott szalonnát sütötték. Kaptak egy egész oldalt. Tojás tudtak venni meg a legszükségesebbeket, kávé, cukor, liszt, olaj, krumpli. Hús nem került az asztalra. Szegénységben tengődtek.
Másnap a városba ment vásárolni. Több napra való száraz élelmet vett és tyúkot, mert levesnek akarta megfőzni. Azt akarta, gyógyuljon a férfi és újra rendben legyen. Kell neki jó húsleves, hogy erősödjön.
Vásárlás után taxit hívott. Mielőtt elindult nem szólt a férfinak, nem akarta felébreszteni.
A férfi kint állt a ház előtt és aggódott, hogy hová tűnt a nő. Mikor meglátta a taxiból kiszállni, nagyon örült. A sok élelemnek is. Nem engedte a nőnek, hogy cipelje, ő vitte be a házba, amit vásárolt a nő.
- Megijesztettél. Máskor szólj, ha elmész itthonról, tudjam hol vagy.
- Aludtál. Nem akartalak felébreszteni.
- Nyugodtan felébreszthettél volna, majd aludtam volna később. Nem baj. Fő, hogy itthon vagy már.
Észre vette, hogy a nő a kezét a háta mögé teszi.
Mit dugsz a hátad mögött?- kérdezte.
- Boldog Születésnapot! – és átnyújtott egy márkás, finom illatú férfi tusfürdőt a nő.
Azt nem mondta, hogy, amikor bevásárolt és tolta vissza a kocsit a helyére egy másik kocsiban találta. Átsuhant a nő fejében a gondolat, Isten tudja, kevés pénze van, így nem kellett költeni ajándékra.
Közelben nem volt senki. Bizonyára ott felejtette valaki. Néhány percig fogta a kezében, várt, hátha érte jönnek, de nem jöttek.
Úgy gondolta, ha nem jönnek érte, elviszi, mert ha otthagyja, elviszi más.
 Amíg a taxit várta tíz percig, addig se jött oda senki. Megnyugodott és elhozta.
- Köszönöm szépen! – mondta örömmel a férfi. Estére ezzel mosdok. Jó illatú.
Vidáman szólt a nő a mamához.
- Mamikám, ma én főzök!
- Jó lesz lányom, főzzél, én pihenek. Mi jót főzöl? – kérdezte.
- Tyúkhúslevest! Magam gyúrok tésztát a levesbe, reszeltet!
- Milyen az a reszelt tészta?  Nem ismerem.
- Gyúrok össze lisztet tojással és lereszelem a tésztareszelőn. Finom a levesbe és olcsó, nem kell venni drága tésztát az üzletben.
- Ügyes vagy te lányom! Meg okos, nem hiába dicsért téged mindig a fiam. Szorgos is vagy meg tiszta.
 

*

50

- Becsüld meg ezt a nőt, mert jobbat nem fogsz kapni! – fordult oda a fiához.
- Tudom én is mámá, nem kell figyelmeztetned. – horkant fel a férfi.
A nő más témára váltott mielőtt összekapnak ő rajta.
 - Aztán, kirántom, krumpli pürével, savanyúsággal tálalom. Na és lesz egy meglepetés.
- Kitalálod - e mi lesz az? – kérdezte csillogó szemekkel nézve a férfira. A kedvenced.
- Kalácsot sütsz? – kérdezett vissza a férfi.
- Bizony azt, de még nem tudom, mi legyen a tölteléke. Lekvárt hoztam, mert a dió őrlemény drága volt.
- Tegyél bele ráhátot! – kérlelte a férfi.
- Mi az nem ismerem?
- Itt a kis boltba lehet kapni, gyümölcscukor, nagykockákban árulják, több ízben.
- Akkor megyek és veszek! Fele lekváros kifli lesz, fele ráhátos. – mondta a nő és kilépett az ajtón.
Bedagasztotta a tésztát és letakarta, hagyta kelni. Felkészítette a húslevest. Megfőzte a krumplipürét. A leves megfőtt, leszűrte és befőzte a tésztát. A húst kirántotta. Tyúkcombokat vett, hogy ne csontosat egyenek.
A kalácsot megsütötte. A férfi alig várta, hogy kisüljön. Jóízűen harapott bele a parasztkiflibe. Megevett hirtelen kettőt belőle.
- Hagyjál helyet a levesnek is! – kacagott a nő. Jólesően nézte a férfit, hogy falatozik.
- Marad még annak is. Felállt és megölelte a nőt.
- Csak te tudsz, ilyen finomat sütni, még soha nem ettem ilyen finomakat, pedig lux éttermekben zenéltem. Te mindazt tudod kicsiben, mint a legjobb szakácsok nagyban.
- Örülök, hogy ízlik.
Megterített. Először a mamának szedett.
- Isten áldjon meg lányom, nagyon jó ember vagy! Finom a főztöd. – mondta kanalazás közben. Jóízűen evett.
- Ez nem puliszka gyerekeim! De jó napunk van ma! – mondta elégedetten.
- Jó, biza, nagyon is jó! – nyugtázta a férfi.
Ebéd után a nő elmosogatott, rendbe tette a konyhát.
Délután lepihentek mind hárman. A nő rögtön elaludt. Elfáradt a nagy főzésben, sütésben.
Este megmosakodtak és filmet néztek sokáig. 
A nő reggel, este lavórban mosakodott. Nem volt fürdőszoba, de hozzá szokott már az effajta mosakodáshoz. Régen sem volt fürdő, mégis tiszták voltak az emberek. Gyerekkorában teknőben fürödtek, mégis jó volt.
 

*

51

A mama mindig fél tízkor ment aludni. Addig ott ült közel a tévéhez, a széken. Nagyot hallott, másképp nem értette mit mondanak benne.
Kis idő múlva egyenletes horkolása hallott a szobából. Elaludt. A férfi ezt várta.
Feléledt benne a láng. Szenvedélyesen szerették egymást.
Nagy lángja volt ennek a szerelemnek. Ikerláng szerelem. A két lélek egybe forrt.  Isten egy lelket teremtett. Ketté választotta egyek legyenek a szerelemben.
Egymás tökéletes képei. Lelkükbe égette az érzést, hogy sose feledjék egymást.
A lélekfelek szüntelen egymást keresik. Újra és újra egyesülni akarnak.
Az életben az egok harca sokszor szétválasztja őket, amíg meg nem tanulják feltétel nélkül szeretni egymást.
A nő szívből jövő erőfeszítései néha kudarcot vallottak, mert a férfinek erős akarata volt. Nem a szívére hallgatott.
Sok igaz szerelem nem teljesül be és kaotikusnak látszik a külvilág számára. Ezt csak azok értik, akik átélték, vagy benne vannak.
Halálos szerelem. Sokan haltak igaz szerelemért.
A nő szüntelen vágyott megélni ezt a csodálatos szerelemet, de a férfi visszafogottabb volt.
Értésére adta a férfinak, kissé elhanyagolja. Ellentétet szült közöttük. Pedig a férfi szüntelen vágyott rá. Érezte, mert működött a kémia, de még mennyire.
Ezt több száz kilométerről is érezték. Ennek az érzésnek és a szív érzésének nem volt távolság. A nő nem értette, hogy miért viselkedik így a férfi. Csalódottá tette és egy kis üröm is vegyült az örömbe. A végén egyre ritkázta a férfi. Mindig volt valami kifogása. Pedig a nő mindent megtett, éreztette menyire szereti. Lehet ez volt a baj, mert a mama egyszer félrevonta a nőt és megsúgta neki.
- Ne mutasd ki lányom, hogy szereted. Meglásd úgy fog menni utánad, mint egy pulikutya, ha félvállról veszed, és nem babusgatod.
De a nő nem tudott más lenni. Tiszta szívű angyali lélek volt. Nem tudta megjátszani a szerelmet és nem tudott taktikázni. Nagyon tudott szeretni. Pont azért, mert a lelke tiszta volt.
A napi főzés gondja a nőé lett. Jókat főzött. A mama több kilót hízott. A hasán szemmel látható volt a gyarapodás. A fia meg is jegyezte. Azt válaszolta csak fel van fújódva és nevetett.
Két hónapig így ment. Aztán az egyik napon hazalátogatott a báty. Italt is hozott. Mondta ünnepelni akar, csak úgy. Mindhárman ittak, a mama is csak a nő nem.
Bevonultak a szobába és ott ittak és beszélgettek. A nőt nem hívták maguk közzé. Kint ült az ágyon. Megunta a részeg beszédet. Kiment a szemben lévő parkba, maga akart lenni. Rosszul esett neki, hogy kiközösítették, mintha ott sem lenne. Csendes park volt, sokat üldögélt ott magában. Ott szeretett lenni, mert rajta kívül szinte mást sosem látott.
 

*

52

A szelektív szemetesek is ott voltak felállítva a végében, ahová a nő levitte a szemetet. Azt is, amit egy alkalommal a férfi takarított össze az udvarról. Öt zsákkal lett. A férfi talicskát kért a szomszédból és mondta az anyjának menjen el a nővel. Ő nem tolja le, mert szégyelli. Még jó, hogy a zsákokat nem a nőnek kellett felpakolni. A szemetesnél meg leborította, mert olyan sok volt mellette, hogy nem fért máshová. Másnap elvitték az összeset a gyűjtőtől.
Később ezek a helytelen viselkedések rontották kapcsolatukat.
A nő kezdett eszmélni a szerelemből, már látta, hogy viselkedik vele a férfi.
Gondolatai a férfi körül forogtak. Miért viselkedik így vele, ha szereti? A kérdőjelek maradtak, válasz nem érkezett rá. Elég sokáig vagy két óra hosszat ült ott, akkor megunta és visszament a házba. Senki nem vette észre azt sem, hogy kiment, az sem, hogy visszajött. Üldögélt és hallgatta a jókedvüket.
Magányosnak érezte magát. Haza vágyott, ebben a pillanatban, de érezte sehol sem találna lelkibékére, sehol a világban.
- Hol van? Hol van? – törte meg magányát a férfi hangja. Kinézett a szobából és látta, hogy a nő az ágy szélén ül. Nem szólt hozzá. Nem is mondta, hogy üljön be közéjük.
- Szeretnék bemenni a városba veletek, csak mi így hármasban, a kávézó teraszán meginni egy kávét. Régóta szeretném már. – hallatszott ki mama hangja.
Még jobban fájt a nőnek, hogy mintha ott sem lenne, nem vesznek tudomást róla. Kis idő múlva a mama kijött. Leült a tévé előtti székre szembe a nővel.
- Te szereted a fiamat. Ő nem szeret téged. Ne erőltesd rá magadat. – mondta.
Azzal visszament a szobába, tovább ittak és mulattak.
A nő kiment a kertbe és leült az egyik ülőkének odarakott fatuskóra. Fájtak a mama szavai, de nem vette annyira komolyan. Mégis megfordult a fejében, hogy esetleg a férfi mondhatott valamit nekik, amikor nem volt ott.
Próbálta elhessegetni a negatív érzéseket és gondolatokat. Nézte a tájat. A város völgyben terült el. Gyönyörű környezetben. Hegyek vették körül. Felállt és úgy gondolta sétál egy nagyot.
Elindult. Nézelődött a városban. Leült a templommal szemben lévő park egyik padjára. Kicsit elterelte a figyelmét jelenlegi helyzetéről, de magánya nem oldódott. Magába zárta bánatával együtt.
Már esteledett, mikor elindult visszafelé. Lassan haladt, nem akart sietni, nem volt miért. Az egyébként negyedórás útból, egy óra lett. Nem bánta, hagy teljen az idő, úgy se hiányzik senkinek. Meg kitudja, ezek meddig dorbézolnak. Biztos már csúr részegek, effajta gondolatok keringtek a fejében.
Nézte a tájat, és szeretett volna máshol lenni. Jó lett volna elszaladni a világból a gondjai elől, hogy ne tudjon semmiről sem. Menekülni szeretett volna mindentől, ami az életében jelen volt.
 

*

53

Boldogságra vágyott, de úgy érezte csapdába került és nem tud onnan kitörni. Lelke, olyan elgyötört és fáradt volt. Sokat szenvedett.
Léptei lassan odaértek a házhoz. Nagy öröm és mulatás hallatszott.
Na, ez jó lesz, ha éjszaka is folytatják, még aludni sem fog tudni. De, nem baj csak ne kössenek bele, mint egy hónappal előtte, mikor utcára dobták éjnek évadján. Csendesen leült kint a kertben a fatuskóra, mintha ott sem lenne. Még levegőt is csendesen vett nehogy meghallják a bentiek.
Nézte a csillagos eget. Szép fehér bárányfelhők lebegtek az esti égen. Sóhaja a csillagokig szállt. Szeretett volna oda repülni, ne legyen ott, ahol volt, de csak a gondolatait színezhette azzal, amit látott. Aztán kis idő múlva megtört a csend. A férfi kereste a nőt és egyre csak azt hajtogatta.
- Hol van? Hol van?
A nő nem válaszolt. Hagyta hagy keresse. Majd megtalál idekint, ha akar. Nem is érdekelte. Addig lehetett nyugodtan, amíg a részeg nem látja, hol van. Legszívesebben láthatatlanná vált volna abban a pillanatban, hogy ne lássa meg.
A férfi botorkáló léptekkel, dülöngélve jelent meg az ajtóban.
- Hát, itt vagy! Minek üldögélsz itt?
Odaért a nőhöz, italszagú ábrázatával odahajolt hozzá. Leheletétől a nő elfordította a fejét.
- Na, mi van, mi nem tetszik? – közelebb hajolt az arcához.
- Holnap menj haza! Már nem szeretlek. Talán két-három év múlva együtt lehetünk.
- Ha így gondolod, akkor holnap hazamegyek. – válaszolta.
Érezte ezzel a kijelentésével, hogy nem szereti a férfi nincs tovább miről beszélniük. Ezzel lezárult egy szakasz az életében.
Otthagyta a férfit az udvaron. Bement és csomagolni kezdett. Mindent elkészített a hazautazásra. A háziak nem maradtak fent sokáig, hamar elnyomta őket az ital, amit a nő örömmel vett. Még egy darabig nem tudott elaludni, de egy óra múlva elnyomta az álom.
Reggel korán ébredt. valamelyest kipihente magát. Megmosakodott és felöltözött. Útrakészen volt, mikorra a férfi felébredt. Nem csodálkozott, hogy a nő távozik, mert a részegség után is emlékezett rá, hogy mit mondott.
- Hívjál taxit, hogy kivigyen az állomásra! – fordult oda hozzá a nő.
A férfi telefonált, hívott taxit, ami tíz perc múlva meg is érkezett. A taxis betette a csomagjait a kocsiba. A nő megakarta ölelni a férfit utoljára, de az elfordult tőle.
 

* 

54

- Ennek mi értelme már? – jegyezte meg.
- Másik telefonszámom lesz. Kártyát cserélek, ha haza érek. Nem tudsz hívni.
- Add le majd a számodat! – mondta a férfi
- Mi értelme van? Semmi. Ha úgy is vége. – felelt a nő.
Többet nem beszéltek. A nő beszállt a kocsiba és elindultak az állomás felé.
Visszanézve még látta a férfi elmosódott alakját, aztán eltűnt a szeme elől. Fájt a szíve. Fájt a szerelem. Próbálta nyugtatni magát. Kicsit múlt a keserűség.
Alig ért ki az állomásra hívta a férfi. A nő nem akarta felvenni a telefont, de a sokadik csörgésre mégis felvette.
- Kiértél már?
- Igen.
Ennyit beszéltek és letette. Átfutott gondolataiban, hogy lehet azért kérdezte, mert biztos akart lenni benne, hogy nem megy vissza.
A vonat megérkezett késéssel. Aggódott, hogy eléri e a csatlakozást, mert ha nem, akkor csak másnap reggel tud tovább menni.
Már a vonaton ült, mikor hívta a barátnője, aki aggódott érte. Tudni akarta, hogy elindult e haza. Sokat beszéltek, több mint félórát. Telt az időből, hiszen két órás út állt előtte.
Alig tette le a férfi is hívta. Nem vette fel. Hívta ismét és ismét. Megunta. Felvette.
- Kivel beszéltél olyan sokáig? – kérdezte feldúltan.
- Nem mindegy az neked, ha köztünk már vége van. Ne törődj velem! Azzal letette. Megint hívta, már sokadig alkalommal. Felvette.
- Miért nem veszed fel rögtön, ha hívlak? – kérdezte lágyabban a férfi, mint az előbb.
- Légy szíves hagyjál békén, ne hívjál! Befejeztük, akkor nincs miről beszélnünk.
Megmondtad nem szeretsz. Itt le is zárhatjuk.
- Kiviszlek majd olaszba. – mondta a férfi.
- Minek? Ha már vége van, mert nem szeretsz.- felelte a nő.
- Majd megszeretlek. – válaszolta férfi.
- Megszeretsz, mint az idős nőket, akiket a pénzükért szeretnek a férfiak. – jelentette ki a nő és azzal letette a telefont. A többi hívására nem válaszolt a férfinak.
A csatlakozást lekéste. Visszafordult a másik város felé, mert onnan hamarabb indulhatott hazafelé. Ott kiderült, hogy meghibásodás miatt törölték a járatot. Maradt a reggeli tovább indulás. Még délután egy óra volt. Próbált pihenni, de aludni nem tudott, cigizett és nézelődött. Beszédbe elegyedett egy idős nénivel, aki szintén egy magyar városba akart eljutni. Bosszankodott, hogy nem tud tovább menni csak órák múlva. De neki legalább este tízkor volt vonata.
 

*

55

Elköszöntek a nő ismét magára maradt. A férfi hívogatta nem vette fel. Nem akart vele beszélni. Elege lett abból, amit csinált vele.
Éjjel tudott két órát aludni a váróban lévő padon. Kézitáskáját a blúza alá gyűrte úgy aludt, nehogy az iratait ellopják. Mit lehet tudni. Jól esett neki ez a kicsi alvás is.
Reggel hét órakor hívta a férfi. A nő mellett állt a kalauz. Akkor felvette, mert nem tudott románul. Odaadta a telefont a kalauznak, mert azt akarta tudni, melyik vágányról indul a vonata. A férfi beszélt a kalauzzal. Mondta, hogy jó helyen van, pont amellett a vágány mellett áll, ahová a vonat érkezik. Elköszönt a nő a férfitől és letette.
A vonat húsz perc múlva, némi késéssel érkezett. Felszállt. Az úton nem tudott aludni. Akkor nyugodott le, amikor ismerős hazai tájakat látott.
Megérkezett a vonattal. Buszra szállt, ami a lakóhelyére vitte.
Amikor leszállt a buszról látta, hogy az anyja a sarki kiskocsmában van. Két barátja is ott várta a buszmegállóban. Megölelte, megpuszilta őket. Nagyon jó barátai voltak, mellette álltak a nehéz időkben. Hálás volt nekik, szerette őket.
- Jól látom, anyám van ott? – kérdezte a nő barátait.
- Igen. Megy temetésre és ott ült le. – válaszolta barátnője.
A nő odasietett az anyjához és üdvözölte.
- Minek jöttél haza? – támadt rá a nőre.
- Majd elmondom. – válaszolta a nő. Kérlek, add ide a kulcsot, hagy menjek, nagyon fáradt vagyok. Két nap alatt két órát aludtam.
Az anyja nem akarta odaadni a kulcsot. A nő kérlelte. A pultosnő szólt közbe, hogy ugyan adja már oda neki, miért nem akarja beengedni, hiszen nem tud hova menni.
A nagy unszolásra odaadta a kulcsot. A nő elindult a lakás felé a barátai segítettek a csomagjait tolták kerékpáron utána.
Elköszönt a kapuban tőlük. Bement lepakolta a csomagjait. Közben a fia telefonált, hogy ha tud, küldjön neki egy kis pénzt. A nő beakarta zárni a kaput, de az anyja visszajött és elvette. Gondolta gyorsan megjárja és utána alszik egy nagyot. Sietett, feltette a pénzt és megjárta tíz perc alatt. Mikor visszaért a kapu be volt zárva. Ott állt a kapuban és olyan fáradt volt, majd összeesett.
A szomszéd asszony látta mi történt és odasietett.
- Nem bírom nézni, mit csinál veled anyád.
- Láttam, mikor elmentél bezárta a kaput. Én nem bánom, ha feljelent, akkor is kibontom a bedrótozott nagykaput, hogy be tudjál menni. Így is tett. A nő hálásan köszönte.
Az ajtókulccsal nem volt gond, mert gyerekkorától otthon volt egy rejtekhelyen. Azt sosem vitték magukkal, mert egy volt belőle. Valahogy így szokták meg.
 

*

56

Akkor is ez volt a helyzet. Kivette az ajtókulcsot és a szobájába ment. Szinte belezuhant az ágyba. Elaludt még a párnáig sem ért a feje. Reggelig aludt előző nap déltől.
Az anyjával nem beszéltek napokig. Nem is bánta. Legalább addig se piszkálta. Volt neki elég baja az anyja nélkül is. Három hét telt el a hazaérkezése óta.
A férfi állandóan hívogatta. A végén megunta és felvette.
- Hagyjál már békét nekem, ne hívogassál. Ha vége, akkor legyen. Nem akarok beszélni veled.
- Hiányzol, nagyon! Meg akarlak látogatni. – szólalt meg a férfi.
- Mikor akarsz jönni? A nőnek is hiányzott a szerelem még mindig ott volt a szívében nem múlt el.
- Még nem tudom, mert nem jött össze pénzem az útra és a kamion papírjai is lejártak újítani kell. A nő nem válaszolt erre semmit.
Pár nap múlva hívta a férfi. Sirató zene hallatszott a telefonba.
- Meghalt a nővéremnek a férje, hirtelen. Most itt vagyunk virrasztáson. – mondta és odaszólt a nővérének, hogy a nő részvétet tudjon kívánni.
Tudnál küldeni nekem pénzt, koszorúra, a kamionra meg az útra?
Azután megyek, és együtt leszünk újra. Veszünk itt ki albérletet és együtt leszünk. Elmegyek kamionozni.
A nő kétszer küldött pénzt. A férfi még kért, mert az útra nem jutott, mivel ennivalót is vett a családjának.
- Mikor jössz? –kérdezte a nő.
- Holnap indulok. Gyere ki az állomásra elébem, mert nem tudom, anyád merre lakik. Vonattal érkezem, mert a személyigazolványomat csináltatom az unokatestvéremnél. Oda vagyok lakcímre bejelentve. Nála maradt, de nem találja sehol, tegnap telefonált. Odáig a járattal megyek. Reggel megcsináltatom és a kilenc órási vonattal megyek hozzád. Hamarosan találkozunk. Megbeszélünk mindent, hogyan legyen tovább.
- Jól van. Holnap várlak! – válaszolta a nő.
Másnap várta az állomáson. Gyomrában pillangók röpködtek az izgalomtól. Megérkezett a vonat. A férfi kilépett a vonatból, ledobta a csomagjait és rohant a nőhöz. Átölelte és a nő érezte a férfi is remeg. Ölelte, csókolta. Mindig finom parfüm illata volt a férfinak. Nagyon szerette a bőre illatát. Ölelni így csak az tud, aki szeret. Akármennyire is próbálta eddig tagadni, nem kimutatni az érzéseit, most elárulta magát. Repültek a széllel. Boldogok voltak. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Olyanok voltak, mint két tinédzser az első randevún. Pedig bizony már közelebb voltak a hatvanhoz, mint az ötvenhez. A lélek nem öregszik, örök fiatal. Ezt, akkor érzi az ember, ha igaz szerelem él a szívében.
- Mennyire, de mennyire hiányoztál nekem, ha tudnád. – mondta a férfi.
 

*

57

- Nekem is hiányoztál! Egymásra néztek a tűz ott lobogott mindkettőjük szemében.
- Akkor is jöttem volna, ha ez az irat csináltatás nem jön közbe, de legalább ez is meg lesz.
A nő anyja pálinkával kínálta a férfit és feltűnően kedves volt hozzá. Csodálkozott is rajta, mert előtte mindig szidta.
A férfi felhajtotta. Azután bementek a szobába. Bezárkóztak. Ölelkeztek és szerették egymást. Szorosan feküdtek egymást átölelve még percekig nem beszéltek.
Élvezték a pillanatot, amit nekik adott az ég. Simogató érzés volt, mint a méz selymessége, mikor olvad a szájban. Mennyei és felemelő volt, szinte nem is voltak itt, lebegtek ebben a csodában.
A nőben motoszkált a kérdés, percekig forgatta magában, de úgy érezte meg kell kérdeznie. Nem tudta hová tenni magában azóta sem.
- Azt mondtad nem szeretsz.
- Hazudtam. Szeretlek és szeretni foglak, míg élek. Soha nem hagylak el. Az enyém vagy. Hozzám tartozol. Rossz volt nélküled. Miután eljöttél, belém hasított, hogy mi van, ha végleg elveszítelek téged. Nem bírnám ki. – felelt a férfi.
- Én, szeretlek. Nem tudnám kimondani, hogy nem szeretlek. – így a nő.
- Felejtsük el és örüljünk, hogy most együtt lehetünk. – mondta a férfi.
Repültek a napok. Gyorsabban teltek mikor együtt voltak, mint mikor nem. Két hét múlva a férfi haza utazott. November vége volt.
Ígérte, hogy karácsonyra ismét jönni fog. De nem jött. Azt mondta nincs pénze és éheznek. A nő megsajnálta őket és küldött pénzt nekik, hogy tudjanak ennivalót venni karácsonyra.
A nő egyedül ünnepelt. Az anyja a rokonságnál töltötte az ünnepeket. Átsírta a napokat. Egyedül volt.  A férfi hívta naponta többször, de nem pótolta a hiányát.
Aztán január végén csörgött a telefon.
- Úton vagyok hozzád! – mondta izgatottan a férfi.
- Örülök. Várlak.
Órák múlva ismét hívta a férfi.
- Elromlott a barátom kocsija, vissza kellett fordulnunk. Az egyik ismerőse haza húzott bennünket.
Később kiderült, hazudott nem is indult el semmilyen baráttal. Azért hazudta, hogy a nő lássa, jönni akart hozzá. De útiköltségre sosem volt pénze, mindig a nőtől kért. Ha nem adott volna neki, még egyszer sem találkoztak volna.
Következő alkalommal is ez történt. Kért pénzt az útra, mert neki nincs. A nő elküldte.
 

*

58

Két hét múlva szólt, hogy úton van. Járattal érkezik korán, menjen elébe az állomásra. A nő kiment az állomásra. A férfi több, mint két órája megérkezett.  A nőnek nem volt hajnalban olyan korán buszjárata.
Ölelték, csókolták egymást. Örültek egymásnak. Izgatottság vett erőt rajtuk.
A nőnek nem számított semmi csak az, hogy ölelhette.
Hazaérve megszerették egymást. De a férfi szemében szomorúságot látott.
- Miért vagy szomorú? – kérdezte a nő.
- Mert most nem tudok maradni csak négy napot. Munkát kaptam és megyek ki olaszba dolgozni. Kamion sofőri állás. Gyűjteni akarok pénzt, hogy tudjunk kivenni lakást, hogy együtt legyünk. – válaszolta a férfi.
- Ez jó hír. De még mennyire. – csillant meg a remény a nőben.
Végre együtt lehetnek és nem lesz távolság közöttük. Nem vette észre - még mindig hitt neki, bugyuta és naiv módon - hogy már sokadjára megy ez a lemez, mintha elakadt volna a tű, ismétli magát a férfi.
A férfiban még sem oldódott a szomorúság. Lehet valóban minden látszat ellenére, hiányzott neki a nő. De ezek szerint mégsem annyira, hogy vele éljen. A szabadsága mindennél fontosabb volt és az, hogy ő jól érezze magát. Az nem számított mit érez a nő és jó e így neki. A férfi rákényszerítette az akaratát és manipulálta évek óta, na meg kérte a pénzt.  Végtelenségig kihasználta.
Amikor kint volt a férfi anyja említette, hogy többször sírt, mikor hiányzott neki a nő. Olyankor az ágyán a falfelé fordult és órákig nem mozdult. Még se tett semmit évek óta, hogy együtt éljenek.
A férfi még akkor is szomorúnak tűnt, mikor a járatnál elköszöntek egymástól.
A munka nem sikerült. A nő szinte tudta ezt. Ez is hazugság volt. Nem is keresett munkát, mert utált dolgozni, csak zenélést vállalt, de most azt sem kapott. Ismerték már hazugságairól.
Maradt minden a régiben. A nő hónapok óta várta, hogy a férfi kapjon munkát, hogy tudjon kivenni lakást és együtt élhessenek. De nem jött össze. Maradt az anyjánál és a férfi is az övénél.
Februárban, márciusban pénzt és csomagot kért, mondván éheznek. A nő segített nekik. Küldte.
Április végén megint pénzt kért, mondta jönni szeretne, de nincs pénze. A nő elküldte neki és várta. Megérkezett.
Felejthetetlen napokat töltöttek együtt. Megbeszélték, hogy a közeli üdülőhelyen keresnek a férfinak zenei munkát. Vesznek ki ott albérletet és együtt fognak élni. A férfinak is tetszett az ötlet.
A nő felhívta az étterem tulajdonosát, aki délben fogadta őket. Megbeszélték a továbbiakat és este hatra várta vissza zenélni a férfit. Finom ebéddel kínálta őket a tulaj. Elfogyasztották és hazamentek.
 

*

59

Délután ötre érkeztek a busszal. Nem volt messze a nő szülőfalujától, mintegy hat kilométerre csupán.
A tulaj előtte meghallgatta a férfit, ahogy játszott. Nagyon meg volt elégedve. Hangot is adott tetszésének és arcán is látszott örül neki, mert fellendítheti a forgalmat az étteremben egy jó zenész. Volt már egy billentyűs és egy énekes is, aki az est fényét emelte, de akart egy szaxofonost is. Látta a férfi profi.
Leültek ahhoz az asztalhoz, amit kijelöltek nekik. Rövid italt, kávét és vacsorát szolgáltak fel nekik.  Gulyáslevest tálban, rántott szeletet, különböző húsokat és többféle köreteket, gyümölcsöket, üdítőt, ásványvizet.
Elkezdődött az est és a férfi kiment a vendégek elé a zongoristához és az énekesnőhöz. Bemutatkoztak egymásnak. A tulaj is ott volt, pár percet beszéltek aztán zenélni kezdtek. A vendégek remekül érezték magukat és a nőtől kérdezgették, hogy most már itt fog zenélni a párja? A nő azt válaszolta, hogy valószínű. Örültek neki, mert sok törzsvendég járt oda ebédelni, vacsorázni. Visszajáró üdülő vendégek voltak, akik évek óta ott üdültek a gyógyvizet adó üdülőhelyen.
Közben az egyik vendég férfi odament a nőhöz. A nő látta és érezte a férfi féltékeny, amikor megjelent mellette az idegen.
A vendég csak azt kérdezte, hogy van e már hol lakniuk, mert tud olcsó albérletet és adott a nőnek egy telefonszámot. Az idegen férfi felhívta, mert barátja volt és megkérdezte mikor lenne jó, ha a nő megnézné az albérletet. Másnap délelőtt kilencre beszélték meg.
Ezután a vendég visszaült a helyére. Énekelt tapsolt, táncolt a vendégsereg. Az egyik odalépett a férfihoz és pénzt tett a mellkasára és kérte egy dal eljátszására. Pont azt a dalt, amit otthon a nő megtanított vele. Mikor beszélgettek elmondta, hogy édesapjának az volt a nótája. A férfi megtanulta szerencsére, így tudta eljátszani, mert előtte nem ismerte a nótát.
A nő érezte, hogy a férfi végig neki játszott. Mindig a nőt nézte. Május elsejének estéje volt. Soha nem kapott még május elsején szerenádot, amire egész életében vágyott. Mindig kérlelte a volt férjét, de az nem adott neki szerenádot, pedig tudott gitározni a gitárján. Valahogy ez elmaradt. Most értette meg a nő, hogy ezért kellett elmaradnia, mert az első szerenádot szerelmétől kellett megkapnia.
Csodálatosan jól érezte magát. Még évek múltán is szerelemmel gondolt arra a májusi éjjelre.
A műsornak vége lett a férfi visszajött az asztalhoz. Forró ételt szolgáltak fel nekik és rövid italt. A férfi megitta a nő részét is.
 

*

60

- Ki volt az a vendég férfi, aki idejött hozzád és mit akart? Telefonszámot is adott neked. Gondoltam, tudják, hogy hozzám tartozol. Az enyém vagy. Egész este neked játszottam, érezted? Csak neked.
- Igen tudom, éreztem. A férfi albérletben segített, holnap kilencre kell mennem, megnézni és megbeszélni. Nagyon tetszett a vendégeknek, ahogy játszottál. Tulaj is és a vendégek is mondták. Tulaj videóra vette.
Mintha nem is érdekelte volna mit mondott a nő, ismét megjegyezte a maga megnyugtatására a férfi.
- Jól van, akkor nem ismerkedni akart. Láthatták, hogy hozzám tartozol.
Elfogyasztották az ételt, amit kaptak. Elszívtak még egy cigarettát, közben a férfi kortyolta az italt. A nő üdítőt fogyasztott.
Készülődtek a buszhoz, aminek a megállója ott volt az étterem előtt. Kimentek. Pár perc múlva meg is érkezett. Hamar átértek a lakóhelyükre. A busz a főtérnél nem ment tovább, így gyalogolniuk kellett hazáig, ami elég messze esett a főtértől, két kilométerre. Végig beszélgettek. Hamar elfogyott az út.
A férfinak kétségei voltak, hogy felveszik az étterembe dolgozni, mert a zongorista elég félvállról beszélt vele. Féltette a pozícióját, mert látta a férfi profi zenész. A zongorista, aki szilofonon játszott sokszor tévesztett. Szaxofonnal úgy játszott, hogy elfedje a zongorista hibáját. A nő is észre vette zene közben ezt.
Reggel a nő mielőtt indult volna az albérletet intézni felhívta a tulajt, hogy érdeklődjön megkapta e a munkát a férfi.
- Még nem tudom, mert a zongoristával nem beszéltem, tőle függ, ha azt mondja, hogy igen akkor rendben lesz.
A nő úgy gondolta, mégis elmegy, intézi az albérletet, aztán hátha sikerül a munka a férfinak. Közben csörgött a telefonja a polgármester hívta, aki munkát ajánlott a nőnek, mert az végzettségének megfelelő lett volna. Délelőtt kellett oda is bemennie a diplomájával.
Az albérletet hamar elintézte, ami árban is és körülményben is megfelelőnek bizonyult. Szombati napra tették a költözést.
A polgármesternél is végzett gyorsan. Mondta a polgármester fogja hívni, ha kezdődik a munka.
Hazaérkezett. Szerelemben teltek a napok. Pénteken már nem győzte várni, amíg szól az étterem tulajdonos, ezért felhívta.
- Beszéltem a zongoristával és azt mondta, hogy vele kötöttem szerződést egész évre meg az énekessel, nem szeretne változtatni rajta. Nem akarom, hogy emiatt ők elmenjenek, nem akarok szerződést szegni. – mondta a tulaj.
- Na, ez ugrott. Nem sikerült a munka. A zongorista nem akarja. – fordult oda a nő a férfihoz.
 

*

61

- Tudtam én és éreztem is, ahogy akkor beszélgetett velem. Nem baj majd lesz más. – felelte a férfi.
Hogy teljes legyen a körkép aznap, a polgármester hívta pár perc múlva, hogy még sem indul a munka, mert ugrott a pályázat. Na, ez nem lehet igaz, két lehetőség oda. Ennek nem kellett mennie. Kicsit rosszul jött, mert a nő bele élte magát. A férfin érződött, hogy nem igazán akarta ezt az egészet. Lehet azért nem sikerült, gondolta a nő. Élvezték még a napokat egymás társaságában. Pár nap múlva a férfi hazautazott.
Néhány nap múlva a nő egy gümőt érzett baloldalt az ülepén. Mérges pattanás lett rajta. Kórházba ment sebészetre, ahol érlelő kötésekkel cseréltek rajta két hétig. A kivágása szakrendelőben történt. Pár napra varrat szedés után begyulladt az egész, így visszament. Újra kellett műteni, de akkor már műtőben műtötték, lézertérkép alatt. A műtét sikerült és a seb szépen gyógyult.
Júniusban az első műtét után két nappal szólt a férfi küldjön neki csomagot, mert éheznek. A nő elküldte a húsz kilós csomagot.
Alig bírta kivinni a buszhoz. A férfi tudta, hogy előtte pár nappal műtötték a nőt, de nem érdekelte. Ha érdekelte volna, nem kéri tőle, hogy küldjön csomagot. Cipelje és várjon az állomáson négy órát a járat megérkezéséig.
Jó barát lett a járatos, ismerte a nő, azt hívta fel, hogy el vinné e. Postán drága lett volna. A négy óra várakozás kimerítette a nőt. Ájulás környékezte a gyengeségtől. Leült, féloldalasan. Végre megérkezett a járat, átadta a sofőrnek és megköszönte. Adott neki némi pénzt, amiért elvitte.
Kimerülten ért haza, mert még a buszra is várnia kellett egy órát.
Augusztus közepe táján ismét szólt a férfi küldjön pénz, mert meg akarja látogatni. A nő elküldte a pénzt.
Alapjában véve a nő napjai azzal teltek éveken keresztül, hogy számolta a napokat mikor jön a férfi és mikor hívja telefonon.
Ha türelmetlen volt a férfi csak az mondogatta neki.
- Ülj szépen! - De hányszor, százszor, ezerszer elmondta a férfi.
A férfi érkezése előtt pár nappal meghalt a nő egyik gyermekkori barátja. A felesége is barátja volt a nőnek. Ott volt vele a nehéz pillanatokban. A temetés másnap volt. Előtte való nap érkezett a férfi. Együtt mentek ki a temetésre és a virrasztásra is. A férfi a nővel vetetett magának fekete nadrágot, övet, hajzselét. A nő megvette. Folyamatosan a nő pénze ment, mióta ismerte a férfit. De annyira szerette, hogy nem tudott nemet mondani és a férfi a végtelenségig kihasználta az érzelmileg kiszolgáltatott helyzetét.
A nő verssel búcsúzott gyermekkori kedves barátjától. A feleségével továbbra is barátok maradtak.

**********************************

 9. LÁTLELET 

 - RIPORTOK WESSELY GÁBOR KÖNYVÉBŐL - 

 

Wessely Gábor: Útra kelnek az elektromos autók

 
Terjednek az elektromos autók, már Tolna megyében is gazdára talált néhány. Kezdetben 150 kilométert tudtak megtenni egy töltéssel, most már legalább 300 kilométert garantálnak a gyártók, de vannak ennél nagyobb teljesítményre képesek is.
A legkorábbi Tolna megyei elektromosautó-tulajdonosok közé tartozik dr. Halász Zsolt. Szekszárdon dolgozik, Medinán lakik, s nagyon elégedett a kocsijával.
– Imádom! ‒ mondja. – Direkt megvártam egy nagyobb teljesítményű modellt. Ezzel, egyszeri töltéssel 500 kilométer is megtehető, de a nyáron egyszer mentem vele 530-at. Télen a fűtés állítólag sokat fogyaszt; majd meglátjuk… Gyorstöltéssel 3-4 óra alatt, míg otthon, kényelmesen, persze három fázisról, 8-10 óra alatt tölthető fel.
Ez az elektromos autó nagy hátránya: a lassú töltés és a súlyos akkumulátor. A fejlesztés gőzerővel folyik. Becslések szerint 2030-ra az elektromos személyautók eladási aránya eléri a 30-40 százalékot. S a nagyobb, 

transporter méretűeket is hamarosan piacra dobják.

A könyv borítója

*

Az egyik szekszárdi márkaképviselet vezetője, Szűcs István úgy gondolja, hogy először a nagyobb cégek és intézmények fognak vásárolni. A paksi atomerőművel máris előrehaladott tárgyalásaik vannak több elektromos autó beszerzéséről. Mindezzel párhuzamosan informatikai robbanás is várható az autógyártásban. Megjelennek az önműködő, önvezető autók, s már most segíti a sofőröket a parkolóasszisztens, a sáv- és távolságtartó automatika. Elérhető valóság az önmagát ellenőrző autó, mely felméri a saját műszaki állapotát, tudja, hogy hol van a környéken szakszerviz, bérautó-szolgáltatás, szálláshely, és képes a kocsi, műholdon keresztül bejelentkezni a szervizbe. Az is megoldható, hogy a fedélzeti komputer szoftverfrissítését interneten keresztül végezzék. Sőt, már gesztusirányítású műszerfalak is léteznek. Azt is érti, ha „bemutatunk” neki.
A jóhoz könnyű hozzászokni. Szűcs István mosolyogva meséli, hogy egy modern, sáv- és távolságtartó autó gazdájának – a szervizelés idejére – odaadtak egy egyszerűbb csereautót, s összehozott egy koccanásos balesetet. Megszokta, hogy az automatika figyel helyette.
Az elektromos autók szervizelése Tolnában még nem megoldott. Pestre kell vinni őket. Speciálisan kiképzett szakember kell hozzájuk – hangsúlyozza a márkakép-viselet-vezető –, hiszen a rendszer 300-400 volt között üzemel. Életveszélyes lehet. Ezek már nem otthon bütykölős járgányok. Baleset esetén sem az az eljárás, hogy kimegy az autómentő és felrántja a sérült kocsit. Először megvizsgálják, fennáll-e az áramütés veszélye.
Engedélyezett töltőállomás egyelőre csak egy van Tolna megyében, a szekszárdi piacnál. Augusztus végén Bátaszéken is létesítettek egyet, de az még nem szerepel a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nyilvántartásában. (Tájékoztatásuk szerint még nem érkezett hozzájuk Bátaszékről engedélykérelem.) A terv az, hogy a főutak mentén és a városok nagyobb parkolóiban is legyenek töltőpontok.

**********************************

 10.ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

 

Véghelyi Péterné : Jézus  álruhában

 
Rettentően hideg lett csütörtök délelőttre, a levegőt fagyos rémületté zsibbasztotta a sarkvidéki jeges szél. Olyan időben kellett Pécsre utaznom, amikor az ember a kutyáját is beengedi a lakásba, irgalomból. A meleg, fűtött busz elhagyására készültem, miután a városba értünk, és a külvárosi megálló előtt egy férfi dülöngélt előre a sofőr mögé a buszban, és leült átellenben mellém. Oldalra néztem, és olyan embert láttam, akit
ha meglát az ember, automatikusan a táskája felé nyúl, hogy biztonságban
van-e. Akkor még nem tudtam, hogy az emberre oly jellemző előítéletek
csapdájába fogok belesétálni, csúfjává válni az irgalmasságnak.

Véghelyi Péterné

Amikor az ember leszállt, csak azt láttam, hogy egy nagy zakóban taszigálja őt az elnéptelenedett utcán tovább a félelmetes szél. Nehezen jutottam fel a sétálóutcáig, a heves rángások meleg bundám alá is hideget fújtak, és fejemről kíméletlenül akarta leszakítani a kalapot, ezért kezeme tott tartva igyekeztem a minden irányból körém tekeredő fúvásokkal küzdve tovább menni. Csak néhány emberrel találkoztam, mindenki a fejfedőjét védte karjával, és fejét lehajtva igyekezett megtalálni azt az ajtót, ami mögé a gyilkos orkán elől eltűnhet. Sokat kellett gyalogolnom, úti célom elérése hősies küldetéssé lett előttem, mert a széllel vívott harctervezése lehetetlen volt, ugyanis mindig más irányból fújt. Egyre hidegebbnek
éreztem a hirtelen, semmiből jövő heves lökéseket. Egy férfi lépdelt
mellém, és a hangos széllel versenyre kelve szólított meg engem: –
Kisasszony, tudna nekem segíteni pár száz forinttal? – szavait nehezen értettem, elhalkult a fájdalomtól. Kalapomat szorosan fogva néztem félre, és azt a férfit ismertem fel benne, aki a város szélén leszállt a buszról, belelépve védtelenül az ítéletidőbe. Védtelenségét ugyanis csak most fogtam fel: egy vékony zakó, nadrág, kabátot, sapkát nem viselt, markával tartotta magán a ruháját, csak ezért nem téphette le róla a szél eddig. Vörös arca eltorzult a hidegtől, de én most is csak a rossz tekintetet láttam
benne, és torkomig szökött fel a kalapomat tartó gőg bennem, és gondolkodás,
irgalom nélkül azt válaszoltam neki: – Most nem tudok segíteni! – majd félrefordulva tovább siettem. A szerencsétlen ember is szaporázta lépteit, és amikor elém került, teljes alakját magam előtt láttam. A vékony emberen lobogott a ruha, a szél szemből kezdett fújni, láttam erőlködését is, és azonnal felfogtam, hogy neki csontig hatol a hideg. Embertelen gyorsasággal nőtt köztünk a távolság, és a cikázó gondolataim elém hoztak képeket: Nem segítettél neki, ő fázik, kabátja sincsen. Az ember képe
beleégett a lelkembe, már nem a hideggel törődtem, csak futottam, hogy emberünket utolérjem. A Dzsámi előtti téren a szél oldalról támadt, telibe talált engem is, nehezen vittek a lábaim, már teljesen elöntött a forróság,és az igyekezet, hogy utolérjem a szinte már ugráló embert. Egy üvöltést hallottam, elérte a hideg okozta fájdalom emberünkben azt a szintet, amikor emberségét nem akarta tovább megtartani. A Dzsámi mellett van egy Karitasz iroda, azt hittem, hogy oda megy, mert közben az ember után
futva csak a kabát érdekelt, amit neki valahogy keríteni kell. A férfi azonban üvöltve tovább ment, szemlátomást feladta a harcot a hideg ellen. 
- Jóuram, Jóuram, álljon meg! – kiáltottam utána. Két férfi között futottam
el, akik értetlenül nézték a jelenetet. Végre hátratekintett, én néhány százast
a kezembe készítettem, és felé nyújtottam. – Ember, maga meg fog fagyni, nincsen kabátja, hova megy? – kérdeztem tőle, és csak reméltem, hogy a szél nem teker fel bennünket a lakatokkal teli kerítésre, amely mellett álltunk. Az ember szemei vörösen izzottak, a fájdalom rég győzött a teste felett, és csak üvöltve tudott beszélni velem. Elmondta, hogy a rokonainál hagyta a kabátját. Hívtam, hogy menjünk vissza a Karitaszhoz, ott tudnak neki adni egy kabátot. – Hol adnak kabátot? – kérdezte
lihegve, de már követett is engem, és a kapu zárva volt ugyan, de éppen jött ki valaki, tőle kértem segítséget. Az udvarban készültség volt, egy terem ajtajában bájos asszony állt, aki mintha csak ránk várt volna. A teremben mindenütt kabátok, cipők, és ruhák. Ekkor néztünk le emberünk lábára, melyen rongyos cipőt viselt, még fűző sem volt benne, talán megfagyott már, és csak azért nem esett le róla. Az asszony bement, méretet vett, és elkezdte öltöztetni a félig megfagyott embert. Táskámba
nyúltam, és a reggeli péksüteményt kezébe nyomtam, hogy addig egye meg, míg a kabát megkerül. Emberünkön a megnyugvás még nem látszott, szinte eszét vette a fájdalom, én pedig nem tudtam, hogy a méltóságát hogyan adjam vissza, amit ellopott tőle a nyomorúság. Otthagytam az asszonyra, akinek az ajtót nyitó férfi azt mondta, hogy lássa el mindennel, ami kell. A kapu olyan nehéz volt, a szél szinte nem engedte,
hogy kinyissam, kétszer feszültem neki a nehéz hevedernek, amivel nyílott.
Hirtelen belémnyilalt a felismerés, hogy ez a férfi a külvárosból nem érhetett
ide ilyen rövid idő alatt, de akkor ez hogyan történhetett? Mert amit a legkisebbel tesztek, azt velem teszitek, - mondta Jézus, és akkor értettem
meg mindent. 

Az utcán hálát adtam az Istennek, hogy nem engedte, hogy a gőg, és az önzés irgalmatlanná tegyen. Még napokig emésztettem a szégyenemet, mert megértettem, hogy itt a földön, az Isten egymás kezébe ad bennünket, ezen múlik az üdvösség, a kalapokat pedig vigye csak el a szél.
 
V. P-né.

**********************************

 11. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL 

PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ:
Első találkozás
- Pillanatfelvétel -
(Enikő – szócseppek)

Nem mentek ki a partra,
egy kerthelység asztalánál ültek.
A tenger lelkükben ringatózott,
kisimult és áradt,

amikor egymás szemébe néztek,
hol öröm volt, hol bánat.
Nem értek egymáshoz,
csak beszéltek, beszéltek.
A férfi bársonymeleg hangon szólt,
ha közben elhallgatott,
a csend mosolygott.
A nő csilingelt, szeme fénylett,
szavai, mint a búvó patak,
megcsillanva törtek elő,
közben szíve titok maradt.
Így telt a nap. Első és felejthetetlen.
Mint egy kamaszszerelem.
Mesékkel, szavakkal, együtt lélegzéssel.
Egymás szemében félénkszép ígéretekkel.
A búcsú rövid volt. A vonat befutott.
A férfi hirtelen ölelte át a nő derekát
és a váratlan közelség felébresztette vágyát,
két kezébe fogta a kedves arcot,
és csókolta szemét, száját.
A nő lehunyt szemmel látta a szivárványt.

2023. május.

*

Hangtalan

(Enikő szócseppek)

Nélküled élem át apró örömeidet

Amikor úgy készítem a kávét,

ahogy te szeretted,

és közben érzem, engem nézel,

kíséred minden mozdulatomat.

Most még néma zokogással

hullanak szívemre könnyeid,

látom lelkemben,

szemembe kapaszkodó,

szomorú-szép tekinteted.

Vágyaink oly tiszták voltak,

szenteltvízben fürödtek, úsztak.

Buzdítottam szívemet,

hogy megnevettesselek.

Pedig égetett, fájt nekem bánatod.

Te pedig szívedre öleltél

Mesékkel altattál,

Hangod bársonyával betakartál,

háladalt énekeltél, úgy szerettél.

Sóhajaink ölelkeztek,

kuncogásunk kergetőzve

szállt az ég felé,

küzdött bennünk vétek és erény.

Megígértük,

egymásért térdelünk le az Úr elé.

Megelőztél.

Érted az én imáim

még egyre szállnak az ég felé.

Már csak bennem küzd az erény és a vétek.

Te csillagporos utam nézed.

Egyszer eljön majd az a nap.

Addig pedig teszem dolgom hangtalan,

ahogyan a felhők engedelmeskednek a szélnek.

2023. május 28.

...............................

 
ERDŐS SÁNDOR: Fagyott szív

Dér borítja kihűlt lelkem

a szívem is csonttá fagyott,
akit a legjobban szerettem
engem örökre itt hagyott.
Mit tehetnék, hogy felolvadjon
bánatba burkolt szívem?
Szeretnék újra úgy érezni,
mikor még álmokat szőttem.

* 

ERDŐS SÁNDOR : Veszett kutya

Veszett kutya tombol bennem

eltépte a láncait,

az engem őrző angyal is

összecsukta szárnyait.

Acsarogva zúz és tombol

elűzve a jóságot,

féken kellene tartani

ezt a cudar jószágot.

 Tápláléka a gonoszság,

többet nem adok neki.

Megszelídül, csendesedik,

nem fog már üvölteni.

**********************************

 12. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

 

Véghelyi József:  Egy fürt szőlő

 
   Az idős ember gondolataiba mélyedve kifelé nézett a vonat koszos ablakán. Túl sokat látott és tapasztalt már életében ahhoz, hogy a vasúti kocsi állapotán mérgelődjön. Beletörődött a világba, a megváltozhatatlan körülményeibe. Régen nem ilyen volt. Világ életében keményen dolgozott és remélte, hogy majd az ő munkája is jobbá teszi az országot. Annyi szép szólamot hallott már a vezetőktől, de a vége mindig csak az lett, hogy még többet kell dolgozni. Tartsunk ki - hitegették a népet -, és akkor majd pár év múlva jobb lesz a világ nálunk.

Hát nem lett…!

Véghelyi József

   Sokan voltak a vagonban, akik igyekeztek a más településen levő munkahelyükre. Tipikus munkásvonat volt ez a reggeli járat.
Hétfő volt.
Az emberek még álmosan, a reggeli rutin szerint elfoglalták 

a megszokott helyüket. Valahonnan pálinka szag terjengett, az 

is helyén valónak tűnt egy ilyen környezetben. Néhányan 

aludtak, mások halk beszélgetéssel ütötték el az utazás 

unalmas, szürke idejét.
   A férfi hatvanöt-hetven év körüli lehetett. Pontosan nehéz 

lett volna meghatározni a korát. Az a típus volt, akit a kemény 

munka külsőleg is megtört, kezei fáradtak, bőre cserzett. A szeme viszont arról árulkodott, hogy intelligens, értelmes munkásemberről van szó. Keresztségben a Péter nevet kapta szüleitől. Felesége hasonlóan nehéz sorsú volt, ez is hozta őket össze. Bánatára a második gyerek szülésekor halt meg. Másodszor is megnősült, nem volt rossz teremtés, de az új asszony mégis más…

*

A megállókba érkezve néhány felszálló, vagy leszálló utas tette változatosabbá a vasúti kocsi társaságát. Pár szabad hely mindig akadt itt-ott. Péterrel szemben is volt kettő. Közben a horizonton már felkelt a Nap. Vörös sugarai elárasztották a bennülőket. Egyre több fiatal tévedt a munkásokkal teli szerelvénybe. Többnyire diákok voltak, akik középiskolába, vagy főiskolára igyekeztek.
  - Van itt szabad hely? - Húsz év körüli lány zökkentette ki Pétert magányából.
  - Természetesen, foglaljon helyet.
A lány viszonylag jól öltözött volt, olyan főiskolás féle. Egy nagyobb hátizsák, és egy kisebb kézi szatyor volt a poggyásza. Lehuppant Péterrel szembe az ablak mellé. Hátizsákját a csomagtartóba tette, a szatyrát pedig maga elé. Akkurátus mozdulatokkal kezdte szemlélni a tartalmát.
  - Ezerszer megmondtam, hogy ne pakoljanak be ennyi cuccot. Nem vagyok én málhás szamár!  Ráadásul a szőlőt nem is szeretem! - csattant fel a lány, és egy mozdulattal a műanyag zacskóba csomagolt gyümölcsöt bedobta az ablak alatti szemétgyűjtőbe.
Igazának tudatában ránézett Péterre, várva az együtt érző szavakat.
  - Kislányom, kitől kapta a szőlőt? – kérdezte Péter.
  - Az őseimtől, Anyáméktól! Ám olyan értetlenek néha…!

Az idős ember kutatta a lány durcás arcát. Régi emlékek keveregtek a fejében…Kisvártatva megszólalt, szelíd, szomorú hangon:
  - Tudja kedveském, a szülők már csak ilyenek. Nem is tudnak mások lenni. Számukra a gyermekük a legfontosabb az életben. Láthatóan szeretik magát. Persze, tudják ők, hogy nem kívánja a szőlőt, de akkor is becsomagolják, mert sohasem lehet tudni…! Tudja kedvesem, én öt éves voltam, amikor a szüleim egy bombatalálat során meghaltak. Egyedül maradtam. Először állami gondozásba kerültem, majd amikor már 12 – 13 éves lettem egy gyermektelen gazdaember vett magához segítségnek. Sokat dolgoztunk, ő is, én is. Hamar megtanultam, hogy mi a kemény munka. Ellátott mindennel, a feleségére sem panaszkodhatom. Csak hát a szeretetet… Nem bántottak, nem vertek, de nem is simogattak, egyszerűen éreztem, hogy nem a szüleim. Hasznos voltam a számukra, ezért tűrtek meg maguknál. Mind a mai napig érzem az anyai szeretet hiányát, az apai erős kéz védelmét, szavainak igazságát. Mit nem adtam volna, ha csak egy fürt szőlővel indítanak útra. Sohasem tudták megtenni. Nem adatott meg nekik, hogy főiskolás gyerekükre büszkék legyenek, hogy élelmiszerrel teli szatyorral indítsanak útra…! Nem érezhettem szüleim aggódó szeretetét, a teli szatyor súlyát. És nagyon sok minden mást sem!
   Motyogott még valamit, inkább csak magának. Egy idő óta már a beszéd is fárasztotta. A lány némán félrefordította a fejét, úgy tett, mint aki kinéz az ablakon, nem törődve az öreg iménti szavaival…
Elszégyellte magát. 

Nem válaszolt az öregnek, de a felkelő Nap elárulta a szemei sarkában megcsillanó, szégyen által előcsalt könnycseppeket.

Szekszárd, 2012, szeptember 23.

**********************************

 13.  HAZAI TÁJAKRÓL 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
TÜZEK TÁNCA, SZENT IVÁN ÉJSZAKÁJÁN
TŰZLILIOMOK

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:  TŰZTÁNCOSOK

Tűnődőm a Nap járásán,

SZENT IVÁNNAK éjszakáján.

Megosztoznak ily szerényen,

nappal, és éj egységében,

kergetőznek az idővel.

Messziről táltosok dobolása hallik az éjben,

ünneplő tömeg dereng a fényben,

Liliomok táncát  tűztáncosok járják.

Patyolat ruhájuk lobog a  széllel,

pattogó szikráknak  jajduló ívében,

arcuknak kezüknek rőtvörös fényében.

vad erők tódulnak fékevesztett hévvel,

szívükbe, lelkükbe  frissülő erővel.

Virágok merengnek vérvörös  fényben.

Lángok inalnak vadak  hevével,

megidézett szellemek életre kelnek.

Arcuk kipirul a  misztikus tánctól,

piroslik ruhájuk a  tűznek fényében,

körtáncot járnak  az izzó parázson,

tüzet ugranak serényen,

szoknyájuk lobot vet,

levetik legott, s sutba dobják,  

meztelenül folyik a  tánc.

Ruhájuk kiterítik a  forró kavicson,

mint Nausziké a  tengerparton egykoron,

s  megtörik a  hűs hullám a  sziklapadon.

ősök szellemét idézik ide most,

messzi hangok suttogását hallják,

mit üzennek a  mindig élő múzsák.

Cselekedeteitekre fentről figyelnek,

az ősi lelkek, veletek küzdenek.

Ezüstös tálcán  aranypohárban

nyújtják felétek a  nektárt.

Ihletet adnak a  tűzliliomok,

Mikor a  virágot tapossák,

Akkor ontja leginkább

Bódító illatát,

Ellejti násztáncát,

a kecsesen vibráló,

sejtelmes hangot adó,

éjszaka fénylő AURÓRA BOREALIS,

s elhinti a huncut Cupido

Ámor csókjait, száguldó nyilain.

2023.  JÚNIUS 21.

*
ELMÉLKEDÉS A könyvhéten 94.
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL :
SAJÁTOS FILOZÓFIÁM

A múlt századnak
Közepén születtem,
Hol itt, hol ott
De felnevelkedtem.
Villany sem volt,
Ahol laktam,
Faggyúból volt
Ott a szappan.
A petróleum lámpa
Tompa fénysugára
Hívogatón hatott
Sok buta bogárra.
S a forró cilindertől
Többeknek lett ott
Szörnyű halála.
De e lámpavilágnál
Nyílott ki a könyvek
Szellemi sugara
S bennem az értelem
Fénylő világossága.
A huszadik században
Ceruzával kezemben
Szavaim papírra vetettem
Öregapám látta még
Ferencz Jóskát a tizenkilencedik század végén,
A Millennium ünnepén,
S unokáim születtek
A huszonegyedik század elején.
Három évszázad ölel át,
Így megy előre a világ.
Néha reám is sütött
A Tüzes Nap sugára,
Könyvem felolvashattam
Petőfi szobájában.
S hallhatta verseimet
Az aki akarta.
Kezét fogtam, s érintettem
Illyés Gyula lányát,
S általa átöleltem
Édesapját, Babitsot,
És József Attilát.
Megérthettem Flórát,
Megismerhettem szellemük világát.
Később nekem is
Nyílott itt virág,
Számomra is kinyílott
E csodálatos világ.
Ha számvetést kell adni
Majd legutoljára
Büszkén vallhatom, hogy
Nem éltem hiába.
Nekem is illatozott a
Költészet virága.
De vajon mi marad
Egy költő után?
Semmi más, csupán
Néhány könyv,
És egy - két örök érvényűnek
Vélt gondolat.
 
Az  alkotásnak addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el hogy világszám
kerül ki kezeid közül.
megakarjuk mutatni magunk,
mert hát  ripacsok vagyunk.
a  Mona Lisa is csak egy picike kép.
mégis milyen gyönyörűség.
Michelangelo is csupán kalapáccsal dolgozott
mint akárki más, ki faragott,
s  levéste a  kőtömbről a  felesleget.
az anyag szoborrá vetkezett.
én is ecsetet és vésőt veszek,
majd nekiveselkedek.
Lúdtollam serceg.
Ha  valakit megkergetek,
elfelejtem miért teszem,
mire utolérem.
Ő  is csak a látszatért fut,
nehogy rosszéletűnek higgyék,
gondolja magában,
már eleget futottam,
akkor inkább megbotlom.
Ez talán maradi szemlélet,
nem röhög, együtt érez.
Küzdök ha már  rá dühödők.
talán halad felfelé is
az a  síkos lejtő.
lefele életveszélyesen lejt  ő.
mikor  iskolába jártam
örökre megtanultam,
egy szabad országban,
szabad sajtóban,
azt szabad írni
amit a  többség akar.
s  ha bántanak a  kritikusok,
csak azért is legyél jobb.
Éhes volt a farkas,
Szomjas volt a bárány.
Megette őt
A patak partján.
Báránybőrbe bújt
A farkas,
Farkasbőrbe bújt
A bárány.
s  ha már nem tudják a  nevedet,
te leszel a  hallja e  kend.
néha leöblíted torkodról a  port,
iszod a  jó szekszárdi bort.
s  viszel magaddal a  diófa alá
egy NAGY VENDEL könyvet,
csakis a javából.
s  ha elérted az öregkort,
nem csinálhatsz magadnak  létrásbort.
az egyik szemed  sír,
a  másik meg üveg.
szórhatod fejedre a  port.
kikellett volna szedni a  megy magot.
nem mérgezné a  ciánkáli a  gyomrod.
titkaim nem mondom el senkinek,
csak nagy ritkán gyónok meg,
szinte minden másnap teszem,
karácsony és húsvét másnapján.
utca végén templom,
bemegyek- e  nem tom.
minden topega az ajtónak vezet,
bent nézegetheted a  kazettás mennyezetet.
minden út Rómába vezet.
de mikor is van egy akaraton a  magyar?
ha a  templomból  egyenest a  kocsmába tart.
ripacsoknak és csepűrágóknak ott áll
az utca másik oldalán az ispotály.
s  elkönyvelheted  magadban ad akta..
mindenki maradjon annál a  fánál,
amelyiket kapta.
 
Gondolataim a könyvhét napján,
Nem légből kapottak tán.
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokadalmának
alázatos követője talán.
nem tudom hogy mi az oka,
csak sejtem mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre.
mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb, vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a  bőrére.
kell bele paprika só,
had eméssze az olvasó.
csípje száját és szemét
hívja fel a figyelmet, és figyelmét.
egy gatyám egy ingem
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
megkell győzni a sok  bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
megkell tudniuk a valót.
a  költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután.
de vajon mi marad egy író után?
pár olcsó könyv,
s néhány örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat.
a dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő  a kuka.
a hét vezér, a hét törpe,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a  hét szűk esztendő,
egyre megy.
ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
elégedjél meg
csupán csak a jóval.
a mákostésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
azanyja..
írom verseimet egy papírra,
igazságokat halomra.
az idő barázdákat szánt homlokomra.
mindenre odafigyelni,
dicsérni és fenekedni,
ez a  költő dolga.
sohase hallgasson el
a  Múzsa.
Akkor talán bekerülhetsz a Gutenberg albumba.

2023.   KÖNYVHÉTRE.

*

01.  REAGÁLÁSOK A VERSRE.

Vendel Nagy 2023. jún. 9. 10:15 (2 nappal ezelőtt)

ELMÉLKEDÉS A könyvhéten SZEGZÁRDI NAGY VENDEL SAJÁTOS FILOZÓFIÁM A múlt századnak Közepén születtem, Hol itt, hol ott De felnevelkedtem. Villany sem volt.
nagybandoandras@gmail.com
2023. jún. 10. 13:32 (14 órával ezelőtt) címzett: én (Vendi)
Huh, Vendi, most fedeztem csak föl ezt a méretes elmélkedésed… nem keresek „hibákat” benne, lévén ez annyira személyes, hogy nem üthettem bele az orrom… jó napod volt, míg írtad… üdv, Bandó

*

A  MEGSZÜLETÉS
A  gólyákat levadásszák?

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: BIUSNAK

Ha már
Két napja
Fent fekszel  az ágyon,
Azt gondolod:
Boncasztal ez
Vagy ravatal?
A  fájdalom és a  sokadalom
aggódva zavar.
Haza szeretnél menni
Vagy csak ki innen,
S azt mondod
Magadban:
Ezután
Mindenki megszülethet,
Úgy ahogyan
Akar.

2012.

*

DOMINIKÉ A VILÁG
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:  
MEGSZÜLETŐ KÖSZÖNTŐ
 
Másképpen kelt fel a Nap
Mintha tudná
Történelmi ez a mai
nyáresti pirkadat.
 
Hajnal tájékán felragyogott a  Nap,
s szaladgáltak  serényen
Hatalmas  Góliátok,
fehér, és zöld kabátok,
Pusztítók erejét taszítván
Féltők rémálmaival.
 
Majd felhangzottak a trillák,
harsogó harsonák,
dobok vertek lármát,
Hé! Valaki!
Itt vagyok!
Dominik, egy pici Titán.
 
Figyeljetek énrám:
 
Hogyha szeretni akartok,
egyel többen vagyunk már.
 
Megszületett Dominik,
A negyedik kis unokánk.
Akit mindenki várt,
Hogy övé legyen a világ.
 
Koccintsunk érte pohárt,
Mi végre?
Egészségére!
 
AZ ISTEN ÉLTESSE.
SZEKSZÁRD, 2023.  JÚNIUS. 07.

A szerkesztő megjegyzése: 

tudomásom szerint ez Vendi utolsó publikált verse!

**********************************

 14.   JÉZUS TANÍTÁSAI 

A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
Írta: Poór Edit
XXII. RÉSZ

ADAKOZÁS ÉS IMÁDKOZÁS

Vigyázzatok; Jó cselekedeteiteket ne tegyétek

az emberek előtt, hogy feltűnjetek nekik,

különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoktól.

Adakozásod titokban történjék.

Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok,

mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógában

és az utcasarkon állva imádkozni, hogy

feltűnjenek az embereknek.

Amikor te imádkozol, menj be a belső szobádba,

zárd be ajtódat, és Atyád, aki titokban néz

hálás lesz neked.

Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót,

mint a pogányok, akik azt gondolják,

hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.

 Ne legyetek hozzájuk hasonlók, mert Atyátok

tudja, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

Ti így imádkozzatok:

„MI ATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED.”

 Emeljétek fel szíveteket a Teremtőhöz, bizalommal,

engedelmességgel és szeretettel.

Első óhajotok az legyen, hogy minden teremtmény

boruljon le alázattal és imádással.

Nem Istennek van szüksége a mi imánkra, hanem

általa, mi szentelődünk meg.

Felemelkedünk Őhozzá és elnyerjük áldásos

kiáradását. Erőt ad nekünk a kísértésben,

vigaszt a szenvedésben, megismerést a kételyben.

  *
„JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD”

Tűnjék el, mindinkább a hitetlenség és a tévhit.
Isten törvénye kell, hogy az egész világot áthassa.
A haladáshoz közelebb vigye, felemelje a lelkeket,
az anyagias tökéletlen létek fölé, hogy visszatérhessenek
a törvényes útra.

*
„LEGYEN MEG A TE AKARATOD, MIKÉPPEN A
MENNYBEN AZONKÉPPEN ITT A FÖLDÖN IS.”

Hajoljon meg minden teremtmény alázatossággal
a Te magas, bölcs akaratod előtt, melynek
teljesítésére törekedjék.
Csak a törvényben haladhat a lélek, abban
találhat megváltást, békét. Abban a mértékben,
amelyben teljesíti a lélek az Atya akaratát,
abban a mértékben közeledik Istenhez.
* 
„A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG
NEKÜNK MA.”

Ezt is ne csak magatok számára kérjétek,
hanem embertársaitok részére is.
Kérjétek azt, ami szükséges, ne kérjetek többet.
Amit itt kifejeztek, el kell hangzania az
egész emberiség javára.
Gondoljatok ilyenkor a ti testvéreitek mindenféle
nyomorúságára. Adjatok hálát Istennek, azért
a sok jóért, amit nektek adott.
Ne csak a földi kenyérre gondoljatok, hanem a szellemi táplálékra is.
  *
„ÉS BOCSÁTSD MEG A MI VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS
MEGBOCSÁJTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK.”

 Vizsgáljátok meg magatokat szigorúan,

mielőtt kimondjátok ezt a kérelmet.
Hogy teljes szívből megbocsájtottatok-e,
azoknak, akik titeket megbántottak.
Nem motoszkál –e még bennetek valami
neheztelés vagy irigység.
Mert különben ez a kérelem vétek és hazugság.
Legyetek engesztelékenyek, elnézők másokkal
szemben akkor, Isten is veletek szemben
elnéző bíró lesz.
Ez legyen a ti zsinórmértéketek általánosságban.
Őrizzétek meg a békét családotokban,
amennyire tőletek függ, egyenlítsétek ki szóval és
tettel, csillapítsátok, ahol arra szükség van.
Ne tartsatok haragot senkivel, hanem bocsássatok
meg mindenkinek, még mielőtt azt kérik tőletek.
Ha valami nyomja a ti szíveteket, akkor tegyétek
azt szóvá, ne engedjétek erjedni szívetekben,
mint valami kovászt.
Ha már szóvá tettétek, nyújtsatok kezet egymásnak
kibékülve, de ne forma szerint, hanem teljes
szívből. Ha pedig jogtalanság esett meg rajtatok,
akkor viseljétek, azt alázatossággal és keresztény
szeretettel. Bocsássatok meg anélkül, hogy
dicsekednétek ezzel, mert megfosztja azt értékétől.

*
„ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE, DE SZABADÍTS MEG
MINKET A GONOSZTÓL.”

 A kísértés eszköz, a ti erőitek gyakorlására
és megacélozására. Lelketek haladásának
elősegítésére. Ezen szavakkal könyörögjetek
ellenálló erőért a benneteket érő kísértésekkel
szemben.
 Ebben a kérelemben ki van fejezve
a ti saját gyengeségetek alázatos beismerése.
Az a könyörgésetek, hogy felismerhessétek
az összes tévutat, hogy ezeket kikerülhessétek.
Könyörgés az Úrhoz védelemért a gonosz ellen.
Higgyetek az ima hatékonyságában, amikor erőért,
könyörögtök magatok, vagy mások számára.
Ha földi javakat kértek, vagy betegségből gyógyulást
avagy kellemetlenségek, akadályok elhárítását,
mindig bízzátok az Isten bölcsességére,
ilyenkor imátokat azzal fejezzétek be, hogy
„Uram legyen meg a te akaratod”
Vizsgáljátok magatokat szakadatlanul,
gyakoroljatok folyton szigorú bírálatot
önmagatok fölött, csak így vagytok képesek
csírájában elfojtani a bűnt.
* 
„MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS DICSŐSÉG MINDÖRÖKKÉ. ÁMEN”

Ez a végén egy dicsőítés, hogy az Atya uralkodik
minden felett és az akarata teljesüljön mindenben.
Úgy legyen. Ámen.

Folytatjuk.

**********************************

 15. MAGASABB SZINTEN: ANYANYELVI TÁBOR 

 
Tisztelt olvasóink!
Széchenyinek Istvánnak tulajdonítják a következő sorokat: „Az egészséges nemzetiségnek pedig egy fő kísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet is él”.
Ám sajnálatosan keveset tudunk nyelvünk kialakulásáról, struktúrájáról, szavaink létrejöttéről, jelentéseinek igazi tartalmáról.
Még szomorúbb azonban az, hogy főiskoláinkon, egyetemeinken sem kerül megfelelő szintre ennek az oktatása.
 
Magazinunk lehetőséget adott egy magasabb szintű anyanyelvi tábor propagálására. Javasoljuk nyelvtanároknak, főiskolai-  és egyetemista hallgatóknak. és egyébként
pedig mindenkinek, akik érdemben szeretnének elmélyedni nyelvünk szépségeiben, egyedülálló szerkezetének a megismerésében.

…………………………

A nyelvi tábor célját a két fő előadó hitvallását, szándékát a következő sorok teszik ismerté:

Véghelyi Péter és Véghelyi Péterné: Néhány gondolat a táborokról

A hittel, erkölccsel, magyarságunkkal kapcsolatos tudatlanság állapota félelmetes, különösen a mediatizált fiatalok körében. A mai neveléstudományi tudományos élet rendkívül silány és kifejezetten magyarellenes. Mára már világos, hogy minden a magyar nyelv és sajátos gondolkodási többlet bemutatását szorgalmazó kezdeményezés elé akadályt gördít a nyelvtudomány.
A ma 80-90 éves emberekkel folytatott beszélgetésekből érthető meg, hogy az ő hitük nem csak az életük egy szegmense volt, hanem a hitük az életük. Általuk nyerthetők olyan szavak, nyelvi kifejezéseket, amelyek már teljesen kikoptak a használatból és jelentésük homályos. A Czuczor-Fogarasi szótárban azonban legtöbbje megtalálható, vagy gyöke alapján kinyomozható, esetleg néprajzi adatokkal megfejthető. Néhány példa: virgolódik, bajmolódik, kallóz, pilinkézik, fondorkodik, bokafántoskodás, nyüg… Vajon mi lesz aztán, ha ők elmennek ebből a világból? Ki fogja ezeket megtanítani, megmagyarázni összekötni a jelölőt a jelölttel, és kimondani a jelentést? És hogyan fogjuk fel, ha nem lesznek hozzá képek, amit emlékezetünk eltárol?
A mennyegző szó erkölcsi tartalmát például a mai gyerekek már nem értik és nem ismerik. Hogyan töltjük meg jelentéssel és képekkel, ha ők már csak olyan esküvőkön vesznek részt, amiket nyugati, elamerikanizált konzumcikk mintájára kiüresített a külső máz és a kulturálatlan, gyakran ízléstelen szórakozás? Ezek kapcsán fórumokon gyakran elhangzik az a kifejezés, hogy a „kor bűnei”. Álságos szókapcsolat, nem lehet jelentése, mert a kornak nincsenek bűnei, csak az egyes embernek lehetnek bűnei. Az ilyen kifejezések csak azért gyártatnak, hogy felmenthessük magunkat az egyéni hibák, vétkek és súlyos bűnök alól. Nem érv az, hogy a mai világban nem lehet úgy kereszténynek lenni, mint régen, hiszen mindig is a fennálló erkölcstelenségekkel való szembenállást jelentette a keresztény életformát. Egy kor pedig attól lesz dicső vagy aljas, hogy mekkora a szembenálláshoz való bátorság mértéke az egyes emberek lelkében. Éltes korú visszaemlékezőink azonban abba a lelkiállapotba emelhetnek bennünket, amiből forrásozik ez a bátorság. Ez a szellemiség, a gondolkodásmód átadható ilyen formában is, amiben a magyar nyelvi többletnek is óriási szerepe van.
A magyar nyelv, valamint a benne rejlő gondolkodási többlet, lényeglátás és bölcseleti, teológiai összefüggések kutatása, boncolgatása képezi életünk minden pillanatát. Meglátásunk szerint ma az jelenti a legnagyobb gondot, hogy a tanítók a befektetett munka gyümölcsét is szeretnék megkapni, kérik az elismerést, amit azonban azok a körök adhatnak, melyek a szellemi megrontást is fenntartják. Most értéket, hagyományt kell menteni, ezt a tudást kell átadni, ehhez a kútfőhöz kell a nyitott elméjű fiatalokat elvezetni. Ennek a munkának most gyümölcse nem lesz, és ezért a munkáért most csak mellőzöttség, üldöztetés, és méltatlanság lesz a fizetség. Ezek a fiatalok azonban 20-30 év múlva e tudást bírva kerülhetnek döntéshozó helyzetbe, pozíciókba, amit majd akkor fel tudnak használni, tudnak változtatni.
Az egy nyelvet beszélők közössége a legszélesebb értelemben vett gondolatközösség. Magyar nyelvünk sajátos, egyedülálló szellemi többletét hordozó kincseit ki kell aknázni. Mária országaként nemzetünk léte nagy mértékben függ a nyelv állapotán, és ismeretén, mert igen szoros kapcsolatban áll a gondolkodással és kivált alkalmas arra, hogy a nyelv fejtegetése révén felszabadítsa az embert a saját szellemi létmódjára, ami az ember lényege.

---------------

Minden amit e táborról tudni kell a következő linken megtalálható:https://nyelvmegorzes.hu/nyelvi-taborok

*

**********************************

 16. .FELLNER ISTVÁN MŰVÉSZI BÚTORAI 

Nappaliba...

Sakk tábla

**********************************

 17. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL 

Krivák  Móricz  Judit  Ilona:  
Magyar vagy?

Magyar vagy???
Vagy csupán gondolod?
Leszületésedkor választottál
családot, hazát, apát és anyát.
Kik eme nyelvet beszélik.
de magyar a föld is…
S a szülék jöhettek bárhonnan.  ,
sokszor csupán a nevük határozza meg származásukat!
Az én nevem sem magyar, cseh-morva az eredete
de van bennem felföldi, székely, s
magyar vér is az ereimben  .
Szépapám elvette szépanyám s lett családunk
MAGYAR !

Igen MAGYARRÁ váltunk, mert ezt akartuk.
Befogadott a föld és befogadott a nép!
Én már a sokadik  generáció szülötte ,
magyar tudatú vagyok, s nem csak a nyelvemben.
A zsigereim is ezt lüktetik!
Nem az számít honnan jöttél. mely
nyelven beszélt a szüléd!
Ha kisebbségnek vallod magad,
ez a föld befogad, nem kérdőjelezi meg
a döntésedet!
Csupán azt kéri számon tőled, hogy
fogadd el a törvényt!
Azt a törvényt meg közös!
KIVÉTEL NINCS!
Egy az ország, egy a törvény!
Lehetsz rutén,. román vagy .sváb,
nem ez számít!
Egy hazában élünk!
Tanuld meg történelmünk,
múltunk, és jelenünk !
Hisz biztos hogy ennek a népnek
Isten jövőt is ad!
De egyetlen esetben leszünk
MAGYAROK!
Ha nem csak testben. nyelvben
de LÉLEKBEN válunk MAGYARRÁ !

2020.05.21.

*

Krivák Móricz Judit: SZÓLÁS-  SZABADSÁG,

 

Jogod  van  hozzá.

Jogom  van  hozzá.

Mondhatjuk  a  saját  véleményünket.

Ez mindenkit megillet!

 

S  ha  kompromisszumra  nem  jutunk..

próbáljuk   megtalálni  a közös  nevezőt

TALÁN,,

Egyet jobb lenne  nem  elkövetni,

S  ez  a másik bántása,

oda  nem  illő  rossz  szavakkal.

 

Várat  építek, kőkerítéssel.

Elé  mély  árkot  húzok,

lelkemet  védem,   várammal.

Magas  lesz  a  fal.  tetején bástyával.

 

Nem  az erőtlenség az ami mozgatja  lelkemet.

Bántottál már eleget.

nem akarok nemtelen vitát.

Volt elég  belőle,

 

S  ha  TE kezded  a  harcot, mert  úgy  gondolod..

Fröcsögésed keményíti  a  cementet  bástyámon

Én  csupán állok és  várok.

Várok egy  józan percet,

mind  a kettőnknek.

Nem  kell  egyet érteni,

de  ostorozni  sem  kell  a  másikat.

Nézetünk különbözhet..

Ehhez is  jogunk  van !

 

De  a  szellemi színvonalat

a  párbeszéd  minősége  adja,,,

 

2023. 06. 16.

 *

Móricz-Krivák Judit-Ilona: Sátán

 

Sátán

ideje  ezer  év…

mely  neki  rendeltetett.

Talán most  járt  le  az idő???

Idős, öreg, tottyadt,

Forog e  még  az észkerék???

vagy már  csupán  saját  árnyéka???

 

Még  integetni  és mosolyogni  tud,

FELLÉGEZHETÜNK???

NEM!

 

Fattyat  nemz  a  Sátán ,

mely nála is  erőszakosabb,

A  „fiatal hajtás”

Ne  hidd  hogy  ettől még erőtlen.

 

Volt ideje  apja mellett

tovább  okulni  a  borzalmat.

Már kevés  a  világ,

A  matéria  mellet  az 

emberi  lelkek is kevesek,

 

Az igazi  vágy már  nem

az ezer  év.,  az is kevés

VILÁGURALOM

az idő  végezetéig..

 

2023-06-15

.........................................

Kovács Tibor : A megújult nyár folyamán

Nyár melegében, napsütésben,

Sziluetted árnyéka vetül a járdára,

Mélyen lépkedsz,

Lépkedsz felém Kecseségedben,

A tekinteted bájosan mosolyog rám,

Szeretet teljes lényeddel lágyan ölelsz,

Érzem lágy tapintásod,

Érzem lágy Bőröd illatát,

Érzem Szerelmes lényed, miként Szerelmes Lényemet lágyan öleled,

Lágyan simul kezed a kezembe,

Holdfényes éjszakán sétálunk,

A kutya körbe ugrál, örömében csóválja farkát,

Egyet kettőt időnként vakant,

Miközben magamhoz vonzalak,

S Ajkaink forrón csókra,

A csók elillant ugyan,

Az édes, méz íze meg maradt,

S Ajkaink forrón csókra forr ismét,

Megannyiszor már Holdfényes éjszakán,

Lassan lépkedve előre egymást szelíden átölelvén,

Folytatjuk az esti sétát,

Kedvesem szelíd Cicusom Vadmacskám.

2023 Június

......................................

Csomor Henriett: Varázslatos éj

Sokszor elgondolkodom

a két napforduló ünnepén.

A nyárnak leghosszabbéjszakáján,

amikor a szép fülemüle

trillázásával zavarta

meg a csendet.

Hold fénye ragyogott

a nyári éjben,

mikor kigyúltak

a csillagok.

Szent Iván éjkor

tüzet raktak

a faluvégen.

Ropogott a fa,

tűznek vörös fénye

lobogott fel a

magasztos égig.

Lágy zenére a  

férfiak és az ifjak

felkérték az asszonyokat

és a lányokat táncolni.

Örömökben kipirult

az orcájuk, mint a

a harmatos rózsaszirom.

E varázslatos éjjelen

némelyiket utolérte

a szerelem.

2023. június 06.

**********************************

 18. NOVELLA  FOLYTATÁSOKBAN 

Budai Orsolya: Pawel

Szabadulás az elme börtönéből 

(2. rész)

   Léna finom, rózsaszínű arcocskáján vörösen virultak a lázrózsák. Wladislaw belemártotta a puha fehér kendőt egy lavór hideg vízbe, gondosan kicsavarta, majd óvatosan kislánya homlokára helyezte. Ma ő volt a soros az éjszakai ápolásban. Felesége lepihent pár órácskára, hogy másnap szolgálatára lehessen a kis beteg madárkájának. Léna hajlamos volt könnyen megfázni. Hosszú, vékony teste, ábrándos, ibolyakék szemei, szalmaszőke haja, porcelán színű bőre, apró, pici szeplőcskéi, rendkívül finom megjelenése azt a látszatot keltették, hogy egy erősebb szél azonnal felkapja, és elfújja. Azonban szervezete ettől szívósabb volt. Igaz, hogy alkalmanként betegeskedett, de mindegyiken szerencsésen átsegítette a Gondviselés. A drága kincsük, gyönyörű, okos leánykájuk. Hiába szólt mindig Anna, hogy figyelmes legyen, vigyázzon magára, öltözzön fel jól, a kislány sokszor elkalandozott gondolataiban, és időnként elszálltak füle mellett a szavak. Álmodozó volt. Nagyon jó, kedves, tisztelettudó gyermek. Egy aprócskát szertelen. Gazdag

 képzeletvilága magával ragadta, s tiszta kék tekintete messze 

révedezett.

Budai Orsolya

Most is távol járt. Az álmok világában harcolt a tüdőgyulladás vörös démonjával. Időnként felnyögött e küzdelemben, és kis arca eltorzult a fájdalomtól.

Wladislaw nézte a kislány gyötrődő arcát, és fogta a drága kezecskét. Egyelőre többet nem tehetett, mint hogy vizesruhával borogatta homlokát és a vékony kis bokákat. A gyógyszereket beadták. Meg kell gyógyulnia! Az orvos a legjobbakkal bíztatta őket. A JóIsten pedig mindig segít.

Lassan, az éjjeliszekrényen lobogó gyertyafényre pillantott, ami hosszú, kecses táncban billegett jobbra-balra. Majd szemei hosszan meredtek a fénybe, s a felvillanó képek gondolatban egy másik idősíkba repítették.

*

A barlang falain simogatóan aranylott a petróleumlámpa fénye. Wladislaw Pawel mellett üldögélt, és nézte, ahogyan a férfi szervezete küzd a betegséggel. Azon az éjszakán, ott a mocsárban nagyon hideg volt. Harmadnapra teljesen ledöntötte a lábáról a láz. Pawel verejtékben úszva gyötrődött lázálmaiban, mélyen megmerítkezve az előző napok, hetek, és évek borzalmaiban. Barátja igyekezett melegen tartani, borogatni, és forró kapormag teával segíteni a gyógyulásban. Egy kevés pálinka is volt a bekészített élelmiszerek között, ami most nagy szolgálatot tett az izzasztásban.

- Meg kell, hogy gyógyulj, drága barátom! - mormogta magában Wladislaw. - Nem hagyhatsz te is magamra! Meg kell gyógyulnod! Jobban leszel, meglásd! Fogjuk még mi élvezni a ragyogó napsütést és a kék eget! Csak gyógyulj meg! - hajtogatta kitartóan.

Pawel nem hallotta a hozzá intézett szavakat. Messze járt. Kilométerekkel és időben is távolabb bolyongott. Ott, ahol az utóbbi években a legszörnyűbb dolgokat látta és tapasztalta, amit ember csak elképzelni tud. A pokolban járt. Maga volt az ördög lakhelye, ahol megannyi embert kínoztak, gyötörtek, és hidegvérrel küldtek át a másvilágra nap, mint nap. Abban a kegyetlen táborban, ahol minden pillanat maga volt a kínszenvedés

- Ne! Engedjenek el! Nem tudok többet! Mindent elmondtam! - ordította kétségbeesetten.

- Ssss...barátom, csendesen - csitította a férfi. - Sss...most már semmi baj! Nyugodj meg!

Pawel egy pillanatra magához tért. Riadtan, majd üveges tekintettel bámult barátjára, aki egy pár korty teával kínálta.

- Igyál drága barátom! Jót fog tenni! Meggyógyulsz! - mondta bátorítóan, s a férfi hálásan kortyolta a meleg italt, majd elfordult, és ezúttal szüleivel álmodott, ahogy mosolyukkal rá ragyogtak. Álmában ő is mosolygott, s érezte, hogy minden rendben van.

A két férfi gyermekkora óta ismerte egymást. Együtt kezdtek el járni, beszélni, majd együtt játszottak és jártak iskolába. Együtt tanultak, együtt rúgták a bőrt, és együtt álltak be a hadseregbe. Olyanok voltak, mintha testvérek lennének. Édes testvérek. Pawel vékony, szemüveges fiú volt, seszínű hajjal. Okos volt, kissé visszahúzódó és érzékeny. Wladislaw magas, erős, jó kiállású, barna fiatalember, akiben erős, igaz szív dobogott. Gyors észjárása, és hite vitte előre. Az utóbbi évek súlyos nyomokat hagytak mindkettejük testén. Főleg a kínzások, amik akár hetente ismétlődtek. Majd a magánzárkák. Eleinte. Egy idő után abbamaradtak, de azután is hallották az újonnan érkezettek jajkiáltásait, éles, velőt rázó sikolyait, ami lealább annyira megviselő volt, mint magán a kínzó folyamatokon keresztülmenni. Bőrükben, sejtjeikben érezték a szörnyű vallatásokat, amiket a legkülönbözőbb eszközökkel végeztek. Most ennek vége. Szabadok. Igaz, még csupán átmenetben vannak a végső szabadság irányában, de ez is megkönnyebbüléssel töltötte el őket.

Wladislaw ismét odatett forrni egy adag teavizet. Megpiszkálta a tüzet, majd kicserélte a borogatást Pawel forró homlokán és lábain. Jól bebugyolálta, és imádkozott. Mindent megtett, amit ezek között a puritán körülmények között tehetett, a többi már nem rajta múlik. Édesanyjától megtanulta, hogyan kell ápolni egy beteget. Az anyukája jól ismerte a gyógynövények misztikus erejét, s fiának adta tovább a tudást. Ennek most csupán töredékét tudta alkalmazni, így abból próbálta a legjobbat kihozni, ami épp a rendelkezésére állt.

Közben felforrt a víz, és egy újabb adag kapormagot hintett bele, ami segített a gyulladás csökkentésében.

Egyedül érezte magát. Gondolatai elkalandoztak. Már ő is egészen távol járt. A múltbéli dolgok marcangolták. Egész testében beleremegett a fájdalmas képekbe, majd hirtelen felocsúdott, s emlékeztette magát, hogy nem szabad folyton a történteken rágódnia. Muszáj kapaszkodókat találni. Így elképzelte, hogy milyen lesz a találkozás a szüleivel. A drága szüleivel, akik már annyira hiányoztak. Milliószor is elképzelte, ahogyan újra átöleli imádott édesanyját. A levegőbe röpíti, és ő boldogan kacag azon a csilingelő hangon, ami olyan simogató, olyan derűs, olyan kedves. Majd azt látta maga előtt, ahogy édesapját szorítja magához, és ő kedvesen megveregeti a vállát, mondván:

- Drága fiam! Hát hazatértél? Már annyira vártunk! Minden nap imádkoztunk érted!

Igen. Ezek a vágyálmok éltették. És Anna. Anna ölelő karjai, forró csókjai. Alig várta, hogy ismét érezhesse gyönyörű fürtjei simogatását az arcán, az ujjai között. Anna. A minden, a szerelem, az élet. Kell, hogy lássa, szeresse, újra. Majd elővette a megkopott, töredezett, apró, és besárgult fényképet. Úgy őrizte kedvese fényképét, mint a legnagyobb kincsét. Drágább volt minden aranynál.

- Édes Annám! Hamarosan látlak! - mosolygott elmerengve az álomképeken.

Tekintete hosszan révedezett a falon aranylóan himbálózó lámpafényen, ami lassan egyre hosszabban táncolt, és egyre kecsesebben.

- Menj innen, Te rém! Hagyj békén! - Léna hangja hirtelen rántotta ki a képzelgésből. Jobb is. Wladislaw megrázta a fejét, és gyorsan kicserélte a borogatást, ami időközben egészen felforrósodott.

- Drága Kicsikém! Arany bogárkám! Hamarosan jobban leszel! Nagyon szeretlek! - simogatta a kedves kis szőke fejecskét szelíden, amire a kislány megnyugodott, és békésen aludt tovább.

Folytatjuk.

**********************************

 19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

 Csomor Henriett: Májusban virágzik az akácfa .

A hetekig tartó esős, rossz időben nem lehetett követni a természetet. Sokan azt gondolhatták, hogy még nem virágzik az akác. Pedig dehogynem, a természetet becsapni nem lehet. Majdhogy nem már le is nyílott az akácvirágja, pedig még csak május huszadika van. Hiába ígérték a meteorológusok a meleget, a szél miatt nem éreztem az öreg hatoson Pécsváradnál. Az út szélén parkolt anya, és bement szedni akácvirágot a vén fákról. Én kint maradtam az autóban. Nem lustaságból, hanem mert nem tudok bemenni a gidres-gödrös úton. Azért én sem unatkoztam, kinyitottam az autó ajtaját, hallgattam a madarakat, és gyönyörködtem a természetben. Úgy meg tudok nyugodni ilyenkor, mint régen, amikor kimotoroztam az erdőbe. Engem úgy nyomaszt a város ólom szürkesége. Ott nem tudom elengedni magam, néha úgy érzem, megfulladok. Nem tehetek róla, de ez van.

Susog a szél, a levelek suhogva egymáshoz érnek, olyan mintha beszélgetnének, és a hatalmas akácfa bölcsen hallgatja őket. Szaladnak a gondolataim, és egy vers jut eszembe, amely szívemből szólt: „Ah drága Istenem, ha egyszer meghallgatnál, elmondanám tenéked, mennyire hiányzik a természetnek közelsége. Csörgedező szaladó pataknak csilingelése.”

Aztán visszajött anya, lehangolva mondta, hogy csak fél szatyorral tudott szedni, ahol elérte az ágat. - Lenyíló félben van. - mondta, és csodálkoztam rajta, hogy majdnem lemaradtunk róla. Említette, hogy csokoládé pusztán meg kéne nézni. - Menjünk le, és nézzük meg, ha most elszalasztod, akkor az idén már nem kerül rá sor, hogy szedjél. - mondtam. Régen csokoládé pusztán hizlalták a disznókat, és az erre járok jó előre érezték a trágyaszagot. Itt tudott szedni két szatyorral. Az akácfának rendkívül tüskés az ága, jól megböködte a kezét. Otthon a fehér akácvirágot meg kell tisztitani és tepsiben szárítani. Majd teaként lehet inni, jó köhögésre. Tetszés szerint lehet alkalmazni: ha vizelet elhajtóként, akkor reggel kell meginni. Ha hashajtóként, akkor este kell inni a leforrázott teát.

2023. május 21.

**********************************

   20.SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

A kegyetlen sors átszerkesztette a Magazint. Nagy Vendel halálával sok minden megváltozott, illetve megváltozik. Lelkiismeretemre hallgatva úgy döntöttem, hogy ezt az értéket jelentő Magazint folytatnom kell!

 

Kérem, hogy kövessék a „Szerkesztői üzenetek” alkotó elemet, mert -  főleg eleinte - fontos információkat fogok adni, illetve kérni amíg ki nem alakul a szerkesztői rutinom! Köszönöm!

……………

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: Véghelyi József -  MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd Csapó Dániel utca 27.

……...……

Aktív segítségem is van: Csomor Henriett személyében

……....….

E-mail: veghelyo@t-online.hu

Telefon: 06-74-315-012 – naponta 14:00-tól 17:00 -óráig

illetve: irodalmimuveszetiujsag@gmail.com

Jelen vagyunk a Facebookon is: Irodalmi Újság Nagy Vendel Emlékére

*

 

Magazinok küldése

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

Kérje a  szerkesztőtől.

A MAGAZIN INGYENES.  

*

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

 http://megszolalok.blogspot.hu/

 *

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZOLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK

http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  

*

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

*

Kedves olvasóink !

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kívánunk az újság külső és belső munkatársai..                                                    

*

Megszólalok Művészeti Magazin 1307 lapszám: 2023. július 01.

*

VÉGE