MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022. 11. hó – tizenkettedik évfolyam,tizenegyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. november
*
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************2022. 11. hó – tizenkettedik évfolyam,tizenegyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. november
*
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
A Novemberi hónap áll most előttünk, és számos eseményből
válogathatunk,
történelmi, és kulturális témakörökből.
Számunkra elsősorban mégis csak a halottak napja a legfontosabb. Szinte mostanság nincs olyan hét, hónap, hogy valakinket ne veszítenénk el. Vagy egy családtag, vagy barát, olvasó, vagy szerzőtárs távozik. .Állandóan búcsúzni kell valakitől, október közepén eltávozott körünkből Soponyai Mihály szerzőtársunk, aki
Nagy Vendel |
Számunkra elsősorban mégis csak a halottak napja a legfontosabb. Szinte mostanság nincs olyan hét, hónap, hogy valakinket ne veszítenénk el. Vagy egy családtag, vagy barát, olvasó, vagy szerzőtárs távozik. .Állandóan búcsúzni kell valakitől, október közepén eltávozott körünkből Soponyai Mihály szerzőtársunk, aki
a Természetgyógyászat rovatot szerkesztette csaknem egy
évtizedig.. Köszönettel, és fájó szívvel búcsúzunk szorgalmas munkatársunktól,
nyugodjon békében!
Egyenlőre egyebet nem mondhatok.
Egyenlőre egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő
*
Olvassátok a magazint, ha gondoljátok már elég volt, van ott még bőven. A sok baj, és gyász után, lesz mód a mulatásokra is, a Márton napi vigalom, és
a libák napja is eljön hamarosan, valamint az Erzsébetnapi, és a Katalin bálok
is adnak okot a mulatságra, az Isten éltessen mindenkit. Vendi
................................
ILLYÉS GYULA 120 ÉVE - 1902. NOVEMBER 02.
TISZTUL AZ ÁLOM A HAJNALI KÖDBŐL
ILLYÉS GYULA HAGYATÉKÁBÓL
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : NEKROLÓG
Messze út vezet a Sió partjától
a balatoni dombok lankáiig,
a sokszorozott kudarc szálkáin át
a megérdemelt siker álmáig.
Meghatározza e sorsát, hogy ki hová születik?
hol tapadt rá a sok gond, s kik voltak az őseik?
érlelődik benne a nagyvilág utáni vágyás,
pusztai cselédsorból kiemelkedni akarás.
Tisztul az álom a hajnali ködből,
vágyom egy versre, az éjszaka nyomán,
gyönyörű élmények színképe tölt el,
nem hagy a sok kép, tisztán emlékezem.
Százhúsz év élménye vetül most ide,
Illyés Gyula szelleme lebegve száll,
Simontornyán kézen foghattam Mária lányát,
megérthettem általa Flórát,
ölelhettem Petőfit, Babitsot, és József Attilát.
Tested elporladt, de szellemed ragyog,
iskola, könyvtár, költői templomod,
a Parnasszusra hágva, babérfüzér várt,
dicsően zengte himnuszod a világ.
A puszták népe, a tolnai dombság
nehéz ölelése nyomja a vállad,
a halhatatlanság örök valósága árad,
verseid, könyveid, líráján át,
hogy tanuljon Tőled, s okuljon a Hazád.
Költőnk hagyatéka nehéz gondot ró ránk,
megőrizni az ő testamentumát,
ne mondhassa senki, nem vigyáztunk rá,
ha néha dörög is az ég, marad e szellemiség.
ezért is emeltük emlékül ezt a Bibliotékát.
SZEKSZÁRD, 2022. SZEPTEMBER 12.
*************************************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
NEKROLÓG ILLYÉS GYULA SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJÁN
2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
BOGNÁR CECIL, KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT, BODAI ILDIKÓ
DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA), CSOMOR HENRIETT
3. MESÉK VILÁGA
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: PAMACSKA
HALLGASSÁTOK A FOLYAMATOSAN MEGJELENŐ HANGOS MESÉIMET
4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN- ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
ÍRTA ÁRVAY MÁRIA (VII. RÉSZ)
5. NOVELLÁK - 8. RÉSZ
KURUCZ ÁRPÁD: A KABÁT
6. NOVEMBERI FÉNYEK - TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK
KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT, MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA),
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA, CSOMOR HENRIETT, KUCHTA CSILLA
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT, SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK...
VÉGHELYI PÉTERNÉ: ÁLOM ÉS VALÓSÁG HATÁRÁN
8. HAZAI TÁJAKRÓL
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL
VENDEL VERSEK.
KEDVES BARÁTOM - TEMETŐI FEKETE HUMOR
9. AUSZTRÁL BLOKK
ILOSVAY GUSZTÁV ÍRÁSA: ÚTRAVALÓ
TÚL AZ ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI ERZSÉBET - AUSZTR)
10. SZONETTEK. REMÉNYI TAMÁS: SZERELEM FELSŐ FOKON
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
VÉGHELYI JÓZSEF: HALOTTAK NAPJÁN
12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL
MÁRKUS KATALIN: EGY SORSFORDÍTÓ NAP TÖRTÉNETE
13. EGY PERC WESTERN. GRUBER MIKLÓS: A PÁRBAJ
14. JÉZUS TANÍTÁSAI.
A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
ÍRTA POÓR EDIT (XIV. RÉSZ)
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
KÁLMÁN ÁGNES, SZŐCS ÉVA (ERDÉLY), ENGEL CSABA (ERDÉLY)
16. UTAZÁS. CSOMOR HENRIETT: A KISUJBÁNYAI KANYARGÓS ÚTON
17. OKTÓBER, A LÁTÁS HÓNAPJA
PESA ANNA MÁRIA: A FEHÉR BOT
18. A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL..
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA : BESZÉLGETÜNK
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*************************************************
2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
BOGNÁR CECIL:KÖSZÖNÖM
Hűvös a szellő
Suttog a fülemben.
Becsukom a szemem
Még simogat a nyár
Beérett a termés
Új évszak vár.
Hosszú az árnyék,
Vége az évnek,
Élni akar bennem
Holnap is a lélek.
Válasz versedre, legyen alkotó kedved.
Új évszak vár.
Hosszú az árnyék,
Vége az évnek,
Élni akar bennem
Holnap is a lélek.
Válasz versedre, legyen alkotó kedved.
Cecil
Az igazak házába születtem…
...........................
KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT:Az igazak házába születtem…
Az igazak házába születtem…Az igazak álmát álmodtam
Az igazak tanát tanultam.
Az igazak igazát vallottam.
Az igazak életét éltem.
De ez nem kellett a többségnek,
Nem lett követendő példa.
Ők a hamisság igazát hangoztatták.
Az álságot terjesztették.
A hazugságot istenítették,
Ellopták az Isten és ember szövetségét
jelképező szivárványt.
Ember ember ellen feszül.
A többség isteníti a MAMMONT
De én ragaszkodom az álmaimhoz.
Nem adom ingyen a kincsem.
Ami jussom van az már az enyém !
s a szivárvány újra ragyogni fog,
DE CSAK AZ ÉGEN.
2022.09.28.
............................
BODAI ILDIKÓ: A hegyek
Távoli szépségét látom.
A szép csendes világában járok.
Különös világ..
látványát
elviszem gondolatban
Majd visszatérek
hozzátok még,
a legszebb álmaimban.
Ti távoli hegyek ti adjátok a tiszta levegőt és a
zajos madár
világot,
és fényedben
pompázó nyíló sok színű világot..
Úgy megyek el, hogy
viszem magammal
ezt a nyugtató szép világot..
.......................
DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA): CsalódásA domb megcsókolta az eget,
S annak homlokát pír lepte meg .
Szirom ringatózott a patakban,megfürdött a kelő arany napban.
Levél hullott az üde fűre lassan,
megállt a rozsdásodás a vasban
Nyugalom volt, szeretet, béke,
nem tudtuk délibáb, s lassan vége.
A pír, mint rossz smink, leolvadt,
lemosta a piszkosszürke zuhatag.
Elsüllyedt a szirom a habban, a nap
fakó lett, sárga mosószappan.
A levél megrohadt a sáros talajon,
a vas koppant, odalett a nyugalom
A délibáb foszlott, felfedte valóját,
puszta lett a szép, s az élet síkság.
Satírozott égbolt
Szemérmes őszi dombon
bogyó piroslik, bonbon.
Levelek rőt karéja,
és a fa mohás héja
öröm, játékba hívnak,
és az estét satírnak.
Fürge csikók galoppja,
szívritmusra dobogva
tejútra ügetve fel,
csillagoknak mondja hej.
...........................
Október minden reggelén
ködfátyolba takaródzik az ég.Nyirkos hideg az idő.
Színesek a lombkoronák,
csodaszép az őszi látomás.
Autó ablakán kinézve
rohannak mellettem
az öreg fák.
Lassan előbújik
az aranysárga Nap,
és felemelkedik
a hegyek fölé.
Mire delet üt
szülőfalum
templom tornyában,
a harang szíve.
Újra melegen,
süt a Nap hogy
a vénasszonyok
nyara az idén se
maradjon el.
Sajnos erre
a szép időre
elszáradt már
a Hajnalka
kéklő virága.
2022. október 13.
*************************************************
3. MESÉK VILÁGA
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Pamacska
Egy nap megbeszélte anyóka meg apóka, ha a sors úgy hozná az öreg kutyus kölykét meg kéne tartani, ne ajándékozzák el, maradjon utódja.
A kis öreg pulikutyának mintha elkezdet volna nőni a hasa, és egy nap szép kis kölyköt hozott a világra. Egy fekete kis szőrgombócot. Mama kutyus óvta, védte picinyke kölykét. Mikor apóka meg anyóka kivette tőle a kicsit, nagyot nyalt a kezükön. Mikor őt cirógatták, a kicsit is finoman lökdöste orrával, a simiből ő is kapjon. A kis kutyának pamacs lett a neve, mert olyan kis bundás volt, azt sem
lehetett nagyon tudni melyik az eleje.
Kelemen Györgyné Edit |
Kis kutyus szépen fejlődött, mamája mindenre tanítgatja. Mindenhová együtt mentek, a kicsi követte, mint az árnyék és utánozta nagy lelkesen. Anyóka meg apóka szívébe zárta a kis kedves játékos apróságot. Nevetve nézték első suta lépéseit, ahogy csetlik-botlik. Sokszor ment úgy, hogy fogta anyja
farkát.
Nevetve mondták ragaszkodik a köldökzsinórhoz.
Persze az már nem volt, így hát
a mami farkához.
Lelkesen ugatta mamájával a kerítés mellett elmenő
Lelkesen ugatta mamájával a kerítés mellett elmenő
embereket. Azok meg
nevették, ahogy a kis kutya cérna hangocskájával ugat. Viccelődtek kedvesen.
Anyóka a gombolyagod ugat! Vidáman teltek a napok, a kicsi kutya
meg anyukája
sok-sok örömöt szereztek.
Egy napon viszont az öreg kutyus beteg lett. A kicsi szomorkodott, érezte nagy a baj. Apóka gyorsan állatorvosért szaladt. Jött is az orvos és sajnos szomorú hírt közölt.
- A kutyájuk öreg már, a szülés is megviselte. Eddig volt
Egy napon viszont az öreg kutyus beteg lett. A kicsi szomorkodott, érezte nagy a baj. Apóka gyorsan állatorvosért szaladt. Jött is az orvos és sajnos szomorú hírt közölt.
- A kutyájuk öreg már, a szülés is megviselte. Eddig volt
ereje a pici kutyus
nevelésére, de már nem bírja tovább.
Reggelre az öreg kutya végleg elszenderedett. A kis kutya nem értette anyja miért is nem akar felébredni. Pici orrával böködte, ébredjen, de nem mozdult. Nyüszítve sírt, anyukájával nem értette mi is történt. Mikor elvitték mellőle, várta, visszahozzák. Viszont soha többet nem találta, kicsi szíve, fel sem fogta mi is történt. Arra várt anyukája vissza jöjjön hozzá, azt el sem tudta képzelni soha többet nem fog. Egyedül maradt egy sötét világban. Nincs mellette senki, csak a gazdái. Sírva nyüszített bele a sötét világba – anyu, hol vagy nem talállak!
Apóka könnyes szemmel temette el a kedvenc alma fája alá, ahol nagyon szeretett hűsölni. Sírva vettek búcsút, öreg kedves kis barátunk, nyugodj békében. Anyóka kis mezei virágokat ültetett a kis sírhantra. Hűséges kedves kutyájuk nagyon szeretett a réten futkározni a fűben hempergőzni.
Kis pamacskát nagyon megviselte mamája elvesztése, se inni, sem enni nem akart, csak nyüszögött. Mindennek nekiment, esetlenül közlekedett.
- Mi történt pamaccsal, miért ilyen esetlen? - tanakodtak gazdái.
Kihívták az állatorvost nézze meg, a baj mi lehet? Lehet, hogy elvesztik őt is, aggódót anyóka és apóka. A jó orvos sietve jött, nézte a kis beteget.
Közölte a szomorú hírt, a kis kutya vak, már így született.
Most jött rá anyóka meg apóka, miért is fogta a kicsi a szájába anyja farkát és miért ment úgy, az anyja segített neki mindenben. Oda lett a segítség, jaj pici, veled most mi lesz?
Nem baj, mi segítünk neked. Simogatták a kicsi kutya kis boglyas fejét. Apró kis jószág ezután még több szeretetet és odafigyelést kapott.
Anyóka és apóka lánya a férje meg a kicsi fiacskájuk Petike kocsiba szállt, meglátogatják a nagyszülőket. Petike izgatott volt , nagymama biztos finom süteménnyel várja és mikor erre gondolt már nyelt is nagyot. Nagypapával meg játszanak, biztos mutat megint valami érdekeset. Játszik majd a kutyával, szaladgál vele.
A kis kocsi vígan rótta hosszú útját. Egy erdőszéli pihenőben megálltak, hogy kinyújtóztassák elgémberedett lábukat. A kicsi fiú vígan szaladgált a sok ülés után. Egy csont sovány, könyörgő szemű kutya ment oda hozzá. Kérő szemekkel nézet a kicsi fiúra. Már olyan sokan bántották, elzavarták. Viszont nem felejtette el, valamikor volt szerető családja, gardája. Kirakták a kocsiból, mint egy megunt játékot. Már nem kellett senkinek. Most itt mászkál, hátha visszajőnek érte . Lehet, csak itt felejtették. A reményt már feladta, gyomra éhesen korgott, már napok ót nem evett. Este sírt, nyüszített, egyedül van és nincs senkije. A kis fiú meglátta és megeset rajta a szíve, megsimogatta. Az árva kutya lelkesen nyüszített a boldogságtól, talán most lesz gazdája, bújt a fiúcskához. A szülők felfigyeltek. Anya kiabált:
– Ne nyúlj hozzá, még elkapsz tőle valamit és beteg leszel tőle!
Viszont a fiúcska az intő szóval nem törődött és simogatta a kutyát.
Egymásra néztek kérdően a szülők, most mi is legyen? Petike ragaszkodott a kutyához, a világ minden kincséért el nem engedte volna.
Na jó van, szólalt meg apa. Visszük nagyiékhoz, de előbb az állatorvoshoz visszük. Adtak a kutyának enni, inni, majd boldogan szálltak vissza a kocsiba. A kutya olyan nagyon örült, mint talán életében soha. Viszont félt is mi lesz, ha megint elhagyják. A kedves beszéd, a simogató kezek megnyugtatták.
Útközben volt is egy állatorvos. Meg lett vizsgálva, kiderült semmi baja nincsen, csak sovány, mert nem volt mit ennie.
A kutyus örült, foglalkoznak vele, tehát kell és érezte lesz családja.
Nagyszülők már nagyon várták őket. Hej volt nagy öröm a viszontlátásnak. A kutyán meglepődött:
- Ej, de girhes kutyátok van - mondta apóka
Elmesélték, hogy találták a szerencsétlen jószágot. Nem tudják mi lesz vele, de ott hagyni sajnálták. A kutya egy vizsla keverék, félve, de izgatottan nézett körül. Meglátta a kiskutyát, szaladt hozzá, elkezdte nyalogatni. Hamar rájött, nem lát. Elkezdte vezetgetni, a kiskutya, mint az anyjánál bekapta a farka végét és boldogan szaladt vele.
- Na lám picim, új segítőd lett - pödörte bajuszát apóka.
Máris jött a kérdés - nem hagynátok nálunk? Jó sora volna, és jól kijönnek egymással. - mondta anyóka
- Persze hogy maradhat, itt jól érzi magát. - volt a válasz. Petike, ha jövünk, mindig játszhatsz velük.
Petike boldog, mert látta a két kutya milyen önfeledten játszik egymással.
A kis gombolyag kutyus végre biztonságban érezte magát, mert mindig ott volt a másik kutyus, hogy segítsen neki. Mintha anyukája küldte volna neki a segítséget. Jókor, mert a pici pamacska már nem igen akart enni, meg inni sem. Nagyon elveszettnek érezte magát, hogy nem volt segítsége. Végre fekete kis világa nem volt magányos.
Újra vidámság költözött a kis házba, a két kutya vígan futkos és segítenek gazdáiknak. Szegény kis kutyamama még halála után is gondoskodott apró piciny kis kölykéről, segítséget küldött neki.
MEGJELENT HANGOS MESÉIM, HALLGASSÁTOK
https://youtu.be/Rnq18C6u7t0
Kedves Vendi!
Megjelent legújabb kis írásom. Címe: Marci. Kedves hangján felolvassa Kovács Edit színésznő.
Kérlek szépen ted be a magazinba. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel Edit
https://youtu.be/QipqeYs9YgQ
Kedves Vendi
Megjelent kis történetem. Címe Metró
Felolvasó Kovács Czitor Attila a Jókai színház színésze.
Kérlek szépen ted be a magazinba. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit
Reggelre az öreg kutya végleg elszenderedett. A kis kutya nem értette anyja miért is nem akar felébredni. Pici orrával böködte, ébredjen, de nem mozdult. Nyüszítve sírt, anyukájával nem értette mi is történt. Mikor elvitték mellőle, várta, visszahozzák. Viszont soha többet nem találta, kicsi szíve, fel sem fogta mi is történt. Arra várt anyukája vissza jöjjön hozzá, azt el sem tudta képzelni soha többet nem fog. Egyedül maradt egy sötét világban. Nincs mellette senki, csak a gazdái. Sírva nyüszített bele a sötét világba – anyu, hol vagy nem talállak!
Apóka könnyes szemmel temette el a kedvenc alma fája alá, ahol nagyon szeretett hűsölni. Sírva vettek búcsút, öreg kedves kis barátunk, nyugodj békében. Anyóka kis mezei virágokat ültetett a kis sírhantra. Hűséges kedves kutyájuk nagyon szeretett a réten futkározni a fűben hempergőzni.
Kis pamacskát nagyon megviselte mamája elvesztése, se inni, sem enni nem akart, csak nyüszögött. Mindennek nekiment, esetlenül közlekedett.
- Mi történt pamaccsal, miért ilyen esetlen? - tanakodtak gazdái.
Kihívták az állatorvost nézze meg, a baj mi lehet? Lehet, hogy elvesztik őt is, aggódót anyóka és apóka. A jó orvos sietve jött, nézte a kis beteget.
Közölte a szomorú hírt, a kis kutya vak, már így született.
Most jött rá anyóka meg apóka, miért is fogta a kicsi a szájába anyja farkát és miért ment úgy, az anyja segített neki mindenben. Oda lett a segítség, jaj pici, veled most mi lesz?
Nem baj, mi segítünk neked. Simogatták a kicsi kutya kis boglyas fejét. Apró kis jószág ezután még több szeretetet és odafigyelést kapott.
Anyóka és apóka lánya a férje meg a kicsi fiacskájuk Petike kocsiba szállt, meglátogatják a nagyszülőket. Petike izgatott volt , nagymama biztos finom süteménnyel várja és mikor erre gondolt már nyelt is nagyot. Nagypapával meg játszanak, biztos mutat megint valami érdekeset. Játszik majd a kutyával, szaladgál vele.
A kis kocsi vígan rótta hosszú útját. Egy erdőszéli pihenőben megálltak, hogy kinyújtóztassák elgémberedett lábukat. A kicsi fiú vígan szaladgált a sok ülés után. Egy csont sovány, könyörgő szemű kutya ment oda hozzá. Kérő szemekkel nézet a kicsi fiúra. Már olyan sokan bántották, elzavarták. Viszont nem felejtette el, valamikor volt szerető családja, gardája. Kirakták a kocsiból, mint egy megunt játékot. Már nem kellett senkinek. Most itt mászkál, hátha visszajőnek érte . Lehet, csak itt felejtették. A reményt már feladta, gyomra éhesen korgott, már napok ót nem evett. Este sírt, nyüszített, egyedül van és nincs senkije. A kis fiú meglátta és megeset rajta a szíve, megsimogatta. Az árva kutya lelkesen nyüszített a boldogságtól, talán most lesz gazdája, bújt a fiúcskához. A szülők felfigyeltek. Anya kiabált:
– Ne nyúlj hozzá, még elkapsz tőle valamit és beteg leszel tőle!
Viszont a fiúcska az intő szóval nem törődött és simogatta a kutyát.
Egymásra néztek kérdően a szülők, most mi is legyen? Petike ragaszkodott a kutyához, a világ minden kincséért el nem engedte volna.
Na jó van, szólalt meg apa. Visszük nagyiékhoz, de előbb az állatorvoshoz visszük. Adtak a kutyának enni, inni, majd boldogan szálltak vissza a kocsiba. A kutya olyan nagyon örült, mint talán életében soha. Viszont félt is mi lesz, ha megint elhagyják. A kedves beszéd, a simogató kezek megnyugtatták.
Útközben volt is egy állatorvos. Meg lett vizsgálva, kiderült semmi baja nincsen, csak sovány, mert nem volt mit ennie.
A kutyus örült, foglalkoznak vele, tehát kell és érezte lesz családja.
Nagyszülők már nagyon várták őket. Hej volt nagy öröm a viszontlátásnak. A kutyán meglepődött:
- Ej, de girhes kutyátok van - mondta apóka
Elmesélték, hogy találták a szerencsétlen jószágot. Nem tudják mi lesz vele, de ott hagyni sajnálták. A kutya egy vizsla keverék, félve, de izgatottan nézett körül. Meglátta a kiskutyát, szaladt hozzá, elkezdte nyalogatni. Hamar rájött, nem lát. Elkezdte vezetgetni, a kiskutya, mint az anyjánál bekapta a farka végét és boldogan szaladt vele.
- Na lám picim, új segítőd lett - pödörte bajuszát apóka.
Máris jött a kérdés - nem hagynátok nálunk? Jó sora volna, és jól kijönnek egymással. - mondta anyóka
- Persze hogy maradhat, itt jól érzi magát. - volt a válasz. Petike, ha jövünk, mindig játszhatsz velük.
Petike boldog, mert látta a két kutya milyen önfeledten játszik egymással.
A kis gombolyag kutyus végre biztonságban érezte magát, mert mindig ott volt a másik kutyus, hogy segítsen neki. Mintha anyukája küldte volna neki a segítséget. Jókor, mert a pici pamacska már nem igen akart enni, meg inni sem. Nagyon elveszettnek érezte magát, hogy nem volt segítsége. Végre fekete kis világa nem volt magányos.
Újra vidámság költözött a kis házba, a két kutya vígan futkos és segítenek gazdáiknak. Szegény kis kutyamama még halála után is gondoskodott apró piciny kis kölykéről, segítséget küldött neki.
..............................
HALLGASSÁTOK A FOLYAMATOSAN MEGJELENŐ HANGOS MESÉIMET MEGJELENT HANGOS MESÉIM, HALLGASSÁTOK
https://youtu.be/Rnq18C6u7t0
Kedves Vendi!
Megjelent legújabb kis írásom. Címe: Marci. Kedves hangján felolvassa Kovács Edit színésznő.
Kérlek szépen ted be a magazinba. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel Edit
...............................
HALLGASSÁTOK!https://youtu.be/QipqeYs9YgQ
Kedves Vendi
Megjelent kis történetem. Címe Metró
Felolvasó Kovács Czitor Attila a Jókai színház színésze.
Kérlek szépen ted be a magazinba. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit
*************************************************
4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket
Írta: Árvay Mária
(VII. RÉSZ)
Kedves Derűlátó!
Nagyon el vagyok keseredve, soraimból megtudod, miért. Már hónapok óta készültem egyik kedvenc, magyar énekesnőm koncertjére! A jegyeket is megvettem, dedikáltatni is szerettem volna egy-egy CD-t, vagy autogramot kérni tőle! Nem jött össze, mert a koncert reggelén 40 fokos lázam lett, teljesen legyengültem, s képtelen voltam elmenni! Más ment el helyettem, én meg teljesen kétségbe estem, hiszen olyan régóta készültem erre a nagy napra! Miért kell ilyesminek éppen
most megtörténnie?
Üdvözlettel: Lázálom
*
Kedves Lázálom!
Nagyon sajnálom, hogy a láz így letepert!
Üdvözlettel: Lázálom
Árvay Mária |
*
Kedves Lázálom!
Nagyon sajnálom, hogy a láz így letepert!
Sajnos, a betegség nem válogat, de
most
tényleg rosszkor jött! Megértem az érzéseidet! Mégis, lehet kiutat
találni!
Gondolom, sokan, sőt, rengetegen voltak azon
Gondolom, sokan, sőt, rengetegen voltak azon
a koncerten! Lehet, abban a nagy
tömegben, esélyed sem lett volna beszélni vele négyszemközt. Szerencsére, ma
már sok módja van annak, hogy kapcsolatba lépj vele! Próbálkozz, ne add fel!
Kutakodj, keresd őt a facebookon, más közösségi oldalakon! Lehet, hogy azon szerencsések
között leszel majd, akinek válaszol! Ha sikerül fenntartani a kapcsolatot, még
az is lehet, találkozhattok! Akkor nem a tömeggel kell megbirkóznod, hanem vele
lehetsz.
Tudod, amikor fiatal voltam, s még nem volt internet, nekem is volt egy kedvenc műsorvezetőm a TV-ben. Próba, szerencse alapon, levelet írtam neki, s láss csodát, válaszolt! Utána már ment minden, mint a karikacsapás. Felhívott telefonon, sőt, személyesen is találkoztunk többször is, örömteli pillanatokat éltünk át! Ma már nem tudom, mi van vele, később elváltak útjaink, de akkor, csodálatos dolog volt, hogy válaszra méltatott, s tartottuk a kapcsolatot. Most, a modern technika világában, Neked, sokkal könnyebb dolgod van! Amikor meggyógyulsz, veselkedj neki! Próbáld énekelgetni a dalait, mert soha nem lehet tudni, hogy együtt is énekelhettek! Nem hitegetlek, hanem biztatlak! Legyél kitartó, próbálkozz!
Gyógyulj meg hamar!
Üdvözlettel: Derűlátó
Tudod, amikor fiatal voltam, s még nem volt internet, nekem is volt egy kedvenc műsorvezetőm a TV-ben. Próba, szerencse alapon, levelet írtam neki, s láss csodát, válaszolt! Utána már ment minden, mint a karikacsapás. Felhívott telefonon, sőt, személyesen is találkoztunk többször is, örömteli pillanatokat éltünk át! Ma már nem tudom, mi van vele, később elváltak útjaink, de akkor, csodálatos dolog volt, hogy válaszra méltatott, s tartottuk a kapcsolatot. Most, a modern technika világában, Neked, sokkal könnyebb dolgod van! Amikor meggyógyulsz, veselkedj neki! Próbáld énekelgetni a dalait, mert soha nem lehet tudni, hogy együtt is énekelhettek! Nem hitegetlek, hanem biztatlak! Legyél kitartó, próbálkozz!
Gyógyulj meg hamar!
Üdvözlettel: Derűlátó
----------
Gyógyító gondolatok"A betegség lehetőség. Lehetőség arra, hogy változzunk, jobb emberré váljunk. Együtt érző, irgalmas, szerető szívvel forduljunk önmagunk és embertársaink felé." (Csóka Judit)
"Ha a jó sorsot vidáman el tudjuk fogadni (...), akkor a balsorsot is el kell viselnünk."
(Móricz Zsigmond)
"Őrlődsz valamin, nem igaz? Tudod, ilyenkor még fontosabb, hogy képes legyél mosolyogni." (Fairy Tail c. film)
***
12. Olvasói levél – A bizonytalanság a legrosszabbKedves Derűlátó!
Sokszor kerülök bizonytalan helyzetbe, amikor nem tudom, mi vár majd rám. Ilyenkor rengeteget örlődök, rágódok. Félek, sokat szorongok. Előfordul, hogy álmatlanul forgolódok, vagy alig eszek valamit. A bizonytalanságban mi a jó?
Üdvözlettel: Bizonytalan
*
Kedves Bizonytalan!
Nincs könnyű dolgod, az biztos. Ha tartósan fennáll a bizonytalanság, valóban feszült lehetsz, stressz alakulhat ki.
Egy jó dolgot látok ilyenkor, a reménysugarat, ami nem hagy el. Hiszen, ilyenkor jóra is fordulhatnak a dolgok, nem feltétlenül rosszul sül el minden! Még reménykedhetsz abban, hogy jó hírt kapsz! Ha a bizonytalanság helyett konkrétan a rosszat tudod meg, sokkal nehezebb a dolgod. Sokan mondják, minden jobb, mint a bizonytalanság, még a biztos rossz is. Nem is tudom.
Azért remélem, ha bizonytalan helyzetek elé állít a sors, egyik sem tart sokáig. Azzal, hogy nem alszol, vagy alig eszel, nem oldod meg a problémát. Már az is segíthet, ha van kivel megbeszélned az ilyen helyzeteket. Próbáld meg elterelni a gondolataidat, hasznos elfoglaltságokat keresni, így hamarabb eljön az idő, amikor feloldódni látszik a bizonytalanság.
Fel a fejjel!
Üdvözlettel: Derűlátó
--------------
Gyógyító gondolatok"Sose add fel! Ez a mottóm. Ne gondolj a gondra, és nem lesz gond."
(Agatha Christie)
"A remény nem terv, mi mégis azzal tervezünk."
(Atul Gawande)
***
Folytatjuk.
*************************************************
5. NOVELLÁK - 8. RÉSZ
KURUCZ ÁRPÁD: A kabát
Színehagyott kék szeme, esdeklőn tapadt a másik, vörös
arcára
– Legalább nézze meg, Brassói úr. Majdnem új. Alig volt hordva. Örök darab. Az ünnepre biztosan megjön a lányom. Nem várhatom őket üres hűtőszekrénnyel.
– Menjen haza – mondta szelíden a hentes. – Késő van, be kell zárnom.
Hosszan nézett az öregember után.
– Bolondos vénember – sóhajtotta.
Az estével együtt a köd is leszáll, csikorgó hideget hozott.
Kurucz Árpád |
– Legalább nézze meg, Brassói úr. Majdnem új. Alig volt hordva. Örök darab. Az ünnepre biztosan megjön a lányom. Nem várhatom őket üres hűtőszekrénnyel.
– Menjen haza – mondta szelíden a hentes. – Késő van, be kell zárnom.
Hosszan nézett az öregember után.
– Bolondos vénember – sóhajtotta.
Az estével együtt a köd is leszáll, csikorgó hideget hozott.
Az utca üres volt,
csak a sápadt lámpák hintették fakó fénytócsáikat a járdára. Bayer bácsi
bakancsai magányosan kopogtak hazafelé. Nem sietett, otthon csak üres lakás várta.
A kapuval szemben a padon, hajléktalan ült. Előrehajolt, kezeit két térde közé fogta, egész testében reszketett.
– Látod, nem kellettél senkinek – mondta az öregember a kabátnak – ez a szerencsétlen meg itt fagy meg.
Ráterítette a csavargó vállára. Az fölnézett, beesett, borostás arca zöld volt a hidegtől. Nem tudott szólni, fogai hallhatóan vacogtak. Bayer bácsi két ujjával a sapkája felé bökött, majd belépett az öreg négyemeletes ház kapuján.
A férfi lassan átmelegedett a nehéz felöltő alatt.
– Micsoda remek holmi, ezzel áttelelek.
Elindulva még mindig új ruhájában gyönyörködött, mikor nekiütközött valakinek. Vékony fiatalasszony futott ki az utcára hálóingben, mellette öt éves forma kisfiú, pizsamában. A hajléktalan, döbbenten meresztette rájuk a szemét.
– Áldott jó ember az én Bélám – válaszolt a nő a ki nem mondott kérdésre. – De ha iszik, teljesen megvadul. Várnunk kell egy kicsit, amíg elalszik.
– De hát megfagynak így. Nézze meg, a fiúnak már egészen kék a szája. Legalább ebbe a kabátba burkolóddzanak be.
– És maga?
– Bemegyek a szállóba. Ott meleg van.
A fiatalasszony magukra borította a vastag ruhadarabot. Ketten, éppen elfértek alatta.
– Gyere kisfiam. Lemegyünk a pincelejáróba. Ne lássa senki a szégyenünket.
Özvegy Malackovics Oszkárné, állt földszinti lakása ajtaja előtt, és sokáig kutakodott, jókora táskájában. Végül feladta.
– A fenébe! – morogta.
Röviden telefonált, aztán letelepedett a lépcsőre. Kevéssel később, lépteket hallott a háta mögül. Hunyorogva fürkészte a sötét pincelejárót. Az érkezők láttán, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel ajkáról.
– Maguk azok, Katikám? Megijesztettek. Tudja, annyi mindent hall az ember.
– Jó estét Malackovics néni.
– Már megint, a Béla?
– Igen – bólintott a fiatalasszony. – De maga miért ül itt a hideg lépcsőn? Még felfázik.
– Kizártam magam. Már hozza a fiam a kulcsot.
– Az másfél óra, míg Budáról ideér. Behívnám addig hozzánk, de hát az uram…
– Tudom, Katikám, ne mentegetőzzék.
– Legalább bújjon bele ebbe a kabátba. Jó meleg, és elég hosszú.
Két órával később, Malackovics Péter nézegette a felöltőt. A lámpa fényénél észrevette, hogy a fekete selyembélésbe, az akasztó alatt, bele van hímezve: Bayer Sándor.
– Az kicsoda? – kérdezte anyját.
– Itt lakik a harmadikon. Nem emlékszel? A lánya Kanadában él. Folyton őt várja haza.
– Jön a lánya? Vagy, legalább küld valamit?
– Dehogy! Öt, éve nem jelentkezik.
Az öregasszony szépen papírba tekerte a kabátot. Gondolt egyet, belemarkolt az ünnepre vásárolt szaloncukorba, s a csomagba rakta.
Másnap reggel, Bayer bácsi a küszöbön találta meg.
– Hazajöttél? Lám, hoztál is valamit.
Megszámolta a cukrokat, pontosan tíz szem volt.
– Három reggelire, három ebédre, három vacsorára, egy a desszert.
Alig végzett az elosztással, mikor megszólalt a csengő. Brassói állt az ajtóban.
– Meg van még a felöltő? Mégis felpróbálnám.
A kabát ujja valamivel a hentes könyöke alatt véget ért, és tizenöt centi híja volt, hogy tekintélyes pocakján össze tudja gombolni.
– Pontosan passzol – szólt reménykedve, az öregember.
– Valóban – nézegette magát Brassói. – Mintha rám öntötték volna. Még ünnepen is fölvehetem. Mire tartja?
– Ezerötszáz forint. Magam is annyiért vettem, ezerkilencszáznyolcvanhétben.
– Megegyeztünk. Most nincs nálam ennyi pénz, de fél óra múlva jöjjön le az üzletbe, ott odaadom.
Egy órával később, Bayer bácsi tizenötezer forinttal a zsebében, két akkora szatyorral ért haza, hogy alig bírta fölcipelni a harmadik emeletre.
Hogy, hogy nem, a kabát, másnap reggel becsomagolva megint ott volt a küszöbön.
A kapuval szemben a padon, hajléktalan ült. Előrehajolt, kezeit két térde közé fogta, egész testében reszketett.
– Látod, nem kellettél senkinek – mondta az öregember a kabátnak – ez a szerencsétlen meg itt fagy meg.
Ráterítette a csavargó vállára. Az fölnézett, beesett, borostás arca zöld volt a hidegtől. Nem tudott szólni, fogai hallhatóan vacogtak. Bayer bácsi két ujjával a sapkája felé bökött, majd belépett az öreg négyemeletes ház kapuján.
A férfi lassan átmelegedett a nehéz felöltő alatt.
– Micsoda remek holmi, ezzel áttelelek.
Elindulva még mindig új ruhájában gyönyörködött, mikor nekiütközött valakinek. Vékony fiatalasszony futott ki az utcára hálóingben, mellette öt éves forma kisfiú, pizsamában. A hajléktalan, döbbenten meresztette rájuk a szemét.
– Áldott jó ember az én Bélám – válaszolt a nő a ki nem mondott kérdésre. – De ha iszik, teljesen megvadul. Várnunk kell egy kicsit, amíg elalszik.
– De hát megfagynak így. Nézze meg, a fiúnak már egészen kék a szája. Legalább ebbe a kabátba burkolóddzanak be.
– És maga?
– Bemegyek a szállóba. Ott meleg van.
A fiatalasszony magukra borította a vastag ruhadarabot. Ketten, éppen elfértek alatta.
– Gyere kisfiam. Lemegyünk a pincelejáróba. Ne lássa senki a szégyenünket.
Özvegy Malackovics Oszkárné, állt földszinti lakása ajtaja előtt, és sokáig kutakodott, jókora táskájában. Végül feladta.
– A fenébe! – morogta.
Röviden telefonált, aztán letelepedett a lépcsőre. Kevéssel később, lépteket hallott a háta mögül. Hunyorogva fürkészte a sötét pincelejárót. Az érkezők láttán, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel ajkáról.
– Maguk azok, Katikám? Megijesztettek. Tudja, annyi mindent hall az ember.
– Jó estét Malackovics néni.
– Már megint, a Béla?
– Igen – bólintott a fiatalasszony. – De maga miért ül itt a hideg lépcsőn? Még felfázik.
– Kizártam magam. Már hozza a fiam a kulcsot.
– Az másfél óra, míg Budáról ideér. Behívnám addig hozzánk, de hát az uram…
– Tudom, Katikám, ne mentegetőzzék.
– Legalább bújjon bele ebbe a kabátba. Jó meleg, és elég hosszú.
Két órával később, Malackovics Péter nézegette a felöltőt. A lámpa fényénél észrevette, hogy a fekete selyembélésbe, az akasztó alatt, bele van hímezve: Bayer Sándor.
– Az kicsoda? – kérdezte anyját.
– Itt lakik a harmadikon. Nem emlékszel? A lánya Kanadában él. Folyton őt várja haza.
– Jön a lánya? Vagy, legalább küld valamit?
– Dehogy! Öt, éve nem jelentkezik.
Az öregasszony szépen papírba tekerte a kabátot. Gondolt egyet, belemarkolt az ünnepre vásárolt szaloncukorba, s a csomagba rakta.
Másnap reggel, Bayer bácsi a küszöbön találta meg.
– Hazajöttél? Lám, hoztál is valamit.
Megszámolta a cukrokat, pontosan tíz szem volt.
– Három reggelire, három ebédre, három vacsorára, egy a desszert.
Alig végzett az elosztással, mikor megszólalt a csengő. Brassói állt az ajtóban.
– Meg van még a felöltő? Mégis felpróbálnám.
A kabát ujja valamivel a hentes könyöke alatt véget ért, és tizenöt centi híja volt, hogy tekintélyes pocakján össze tudja gombolni.
– Pontosan passzol – szólt reménykedve, az öregember.
– Valóban – nézegette magát Brassói. – Mintha rám öntötték volna. Még ünnepen is fölvehetem. Mire tartja?
– Ezerötszáz forint. Magam is annyiért vettem, ezerkilencszáznyolcvanhétben.
– Megegyeztünk. Most nincs nálam ennyi pénz, de fél óra múlva jöjjön le az üzletbe, ott odaadom.
Egy órával később, Bayer bácsi tizenötezer forinttal a zsebében, két akkora szatyorral ért haza, hogy alig bírta fölcipelni a harmadik emeletre.
Hogy, hogy nem, a kabát, másnap reggel becsomagolva megint ott volt a küszöbön.
Folytatjuk a sorozatot
*************************************************
6. NOVEMBERI FÉNYEK - TEMETŐBE HÍV
AZ ÉNEK
KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT : Gyertyaláng.hu
Mondjuk és ígérjük :
Soha nem feledünk.
Gyújtunk gyertyát a valóságban ,
s a képzelet világában is.
Állítunk emléket
kőből, márványból ,
s talán az emlékezetből .
S szánkat elhagyja az az
álságos mondat : soha nem feledünk.
Gyújtom a gyertyát…
Gyújtom a gyertyát. mert másként
nem engedi a lelkem.
Jövök négy naponta. S rendszeresen .
Jövök mert kell hogy jöjjek.
Én csak így tudom.
S látom hogy fogynak másnak ,
a másik szerettének a gyertyái.
Legyen az nő gyermek ,
,ne tán nem rég halt férfi,,
Olvasom a lapon : Soha nem feledünk..
S ígérjük léhán a semmit.
Fogynak a gyertyák, A szívem szakad meg
Mondjuk és ígérjük
Soha nem feledünk.
S ellobban az utolsó gyertyaláng is…
2014.09.26
*
Most tanulj meg imádkozni…..
/ Egy szomorú hír inspirálta írás!/
Most tanulj meg imádkozni. imádkozni, s elfogadni.
Elfogadni azt amit nem lehet, megérteni azt, amit nem
lehet.
Most tanulj meg imádkozni, hogy ne keseredj meg, hogy
Ne veszítsd el a hitedet.
Légy erős a gyengeségben, légy erős a
szenvedésben,
A lélek sérülésében.
Amikor nem értessz semmit, amikor azt érzed,
hogy minden igazságtalan,
S olyan szenved, ki már más helyett is szenvedett. S
szenvedett önmagáért is
Most tanulj meg jól imádkozni.
Ha nem is érted Istent, s szíved szerint
vitába szállnál vele. Hogy miért pont ő?
Látod a többi embert, s azt tapasztalod,
hogy a gonosz élvezi azt, amit szíved szerint a
jónak adnál. S értékrended szerint ő
is érdemelné.
Szívedet Istenhez emeled , s könyörögsz hogy
megmásítható legyen az, ami már TÉNY.
Hogy ne történjen meg az amit a racionális ész
már tud.
Sutba a józan ésszel!!!
Istenhez nyargal a gondolat, letérdelsz , könyörögsz,
hogy csak ezt NE!
Irgalmazz Istenem! Irgalmazz bűnös lelkünknek! Nézd el
botlásainkat. Emelj fel
a fájdalom folyamából!
Most tanulj meg jól imádkozni !
Most tanulj meg jól imádkozni, ha már nem is érted a
történést, legyen lelkierőd ,
Lelkierőd elfogadni, hogy el fog jönni a vég .
Hogy elveszíted azt akit szeretsz, a
Jó-barátot , a szeretett lényt.
Most tanulj meg jól imádkozni !
Hogy a sok szenvedés után tudd továbbra is
szeretni, imádni Istent!
Elfogadni Isten döntését!
Hisz az emberi ész korlátozott, s nem látja a mögöttest
.
S lehet a fájdalom megszűnése ajándék.
S a minden tudás istennél van!
Hát tanulj meg jól imádkozni!!!
............................
Mészáros Melinda (Szlovákia): Krizantém.
Biztattam kedvesen,
nyílj ki, kedvesem,
bimbócska apró,
zöld száron tartó.
Mondom! Már nincs
sok hátra, muszáj
lesz kinyílnod, te
drága. Látod, itt
van, újra október
lett, el kell lepned
a temetőkerteket!
Menni kell oda,
te leszel a dísz,
nyílj ki hát, szép
krizantém.
Gyertyácska mellett,
ott kapsz helyet, gyönyörű
sárga a kis fejed! Szép zöld
bokros krizantém vagy,
te, a holtak gyönyörű virága vagy!
................................
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA: Gyöngyvirág
Hogy ha virág lehetnék, gyöngyvirág lennék,
kicsi apró gyöngyből illatot lehelnék.
Leveleim között észrevétlen élnék,
tudom, más virággal soha sem cserélnék.
A királynői rózsát sem irigyelném,
magam kicsinységét pedig nem röstellném.
Elférnénk mindannyian kicsik és nagyok,
annak örülnék csupán, hogy én is vagyok.
Ember vagyok, mert egykor annak születtem,
szerető édesanya nevelt fel engem,
az ő kedvence volt a szerény gyöngyvirág,
ha az lehetnék illatoznék a sírján.
..........................
Csomor Henriett: Vajon érzitek-e még?
Halottak napján hozzátok igyekszem,
kik már rég
elköltöztetek a túlvilágra.
Temetőkertek csendjében
titeket köszöntelek,
nehezen engedtelek el benneteket,
de sajnos mennetek kellett.
Nem maradt más,
csak az emléketek, amit
születésem óta belém ültetettek.
Felidézem szelíd arcotok vonásait,
néha már elmosódva látszik,
mégis megnyugvással tölt el
a tudat, hogy ma,
ha csak egy pillanatra is,
de láttam nagyapáimat,
akik egykor a
szívem közepei voltatok.
Ma sincs ez másképp,
csak nem vagytok itt mellettem,
nem tudlak benneteket ölelni.
Közelségeitek elvesztése
könyörtelen hiányom lett.
Mikor meglátogatlak benneteket,
olyan, mintha hazajönnék.
Hideg sírköveitekre fehér,
bús fejű krizántémot rakok,
lelkem bánatát tükrözi,
s a zöld fenyő, az
életünk jelképét mutatja, hogy
még éltek a szívemben.
Gyertyát gyújtok értetek,
s némán azt kérdem tőletek:
vajon érzitek-e
még ragaszkodásomat?
Feleletet nem kapok,
csak a lágy szellő fuvallatát
érzem, végigfut bőrömön.
Hideg, fagyos az este,
csillagok őrködnek
a sírok felett,
mielőtt bezárul előttem
a temető kapuja.
Búcsúzóul felétek
fordulva elköszönök,
hosszú évek fájó könnyeit
értetek hullatom.
2021. november 18
.....................................
Egyszer elmúlik minden,
tova száll a gyermekkor,felnőtté válunk ekkor,
s harcolunk saját hittel.
A család fogyatkozik,
eltávozik egy tagunk,
egyedül itt maradunk,
s a magány mutatkozik.
Amíg élünk szeressünk,
öleljünk s gondolkozzunk,
jó szavainkat szóljuk,
ettől szép lesz életünk.
Nem késő a bocsátás,
sérelmet mind feledni,
bús fájdalmat temetni,
ez szívnek hoz jobb látást.
Megnyugszik a sebzett szív,
fogadja az elmúlást,
a rossz emlék - a múlt már,
s fejben minden - rend lesz így.
................................................
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Ne menj el!
Ne menj el, mert többé nem látom mosolyodat.
Ne menj el, mert többé nem hallom hangodat.
Ne menj el, mert többé nem érzem a karodat.
Ne menj el, mert többé már nem láthatlak.
Ne menj el, maradj még kérlek, várj még.
Ne menj el, bár tudom fáj minden mozdulat.
Ne menj el, bár tudom vár rád egy más világ.
Ne menj el, mert elfelejtem lassan milyen voltál.
Ne menj el, mert könnyem folyik, mint patak.
Elmentél és most, halottak napján mécsest gyújtok sírodnál.
Elmentél és most, emléked éled, mint a kicsi láng.
Elmentél és most, emlék, álom, hogy voltál, egy név a fejfán, jelzi azt, ki is
voltál.
................................
Novemberi fények.
Jó pár éve már,
Elmúlt számodra a földi élet.Tested talán semmivé lett?
Elporladt, s akár a hamu
Szürkül lent a sötét mélyben?
S hogy voltál, csupán e rideg
Kőoszlop jelzi csak?
Vésett neveden arany füstje csillan.
A hantokon apró tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha lebbenti őket
Lenge őszi szellő.
Bágyadtan bólogat reá
Nagyfejű, fehér krizantém.
Halkan zizzen a kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...
Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.
Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz gyertya ragyog.
Fekete, bársonyos égbolt
Gyújt hozzá millió csillagot.
*************************************************
7. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi Péterné : Álom és valóság határán
de a mi
nemzedékünknek nem kínált fel választást a megmételyezett
korszellem, aminek hamis, modernista tanai azt próbálják velünk elhitetni, hogy
ebben a hiperkritikus korban őket felülmúltuk. Valójában utánzat hagyományt
próbálunk ápolni, és azt a hagyományt, amiben ők benne éltek, és élnek, azt
csak térden állva lehet megismerni, és megőrizni. Gizi nénit keresztlányom
által ismertem meg, és ahol ő él, annak a falunak a létéről sem tudtam,
Véghelyi Péterné |
ám egy
váratlan látogatás következtében megismerhettem békétől ragyogó életét.
Szemlátomást örült neki, hogy unokája korú ember érti amit mond, tudja, miről
beszél, és nem retten meg az igazságtól. Abban egyetértettünk, hogy beteg ez a
világ, és én kérdeztem őt
erről a sebről.
– Most egészen másképp van ez a világ; hiába, hogy az székely, az német, vagy bugyevác, mert ha nem követik a hagyományt, vagy nem mennek érdeklődni az idősektől, az elveszik.
– Gizike néni, maga szerint miben áll a hagyomány? – kérdeztem az asszonyt, és úgy figyeltem rá, mint egy egyetemi katedrán álló tudós professzor asszonyra, aki egészen biztosan megmondja az igazságot. Testtartása megváltozott, és a tanítói szerepbe helyezkedése méltósággal ruházta fel az otthonkában ülő idős asszonyt. Felsőtestét megemelve magyarázott:
– Hagyomány az, hogy látod, valamikor templomba jártunk, az hagyomány volt. A tévében a régi templomokat bemutató műsorban elmondta egy férfi, ugyanúgy mint én. Anyukám reggel ment a reggeli misére, mi gyerekek mentünk a 11 órás misére, de volt ilyenkor karácsony előtt hajnali mise, napján éjféli mise, és mi ott voltunk. Most mi van? Van egy mise, de szegény papoknak hány felé kell menniük! A hagyomány, angyalom az, hogy ott vagyunk, és nem lehetünk máshol. Minden pap nem is tudja összetartani a keresztény embereit, mert aki odaáll a vallás mellé, ott kevesen vannak.
– Maga szerint most mi történt? – próbálok esetlen hidat verni kérdésemmel múlt és jelen közé.
– Most mindenki a gazdaság mellé állt, mindenki a pénzt hajtja, pénzhajszálás van, és akinek több van, attól irigyelik. Egy ember azonban nem tudja megváltoztatni a világot, ahhoz sokan kellenek, hogy észre vegyék, hogy ez így nem jó. Ám most már kezdik észre venni egyre többen, hogy baj van. Gyűlölet van – dobja ki szinte magából ezt a fertelmes szót, meg is rázkódik, ez annyira idegen az ő felfogásától. Világszerte gyűlölet van, nem csak Magyarországon, hanem mindenhol, mert hergelik az embereket. Nem azon vannak, hogy kibékítsék, hanem hergelik őket, ez nem emberi magatartás – ereszti le vállait, szinte beleroskad annak a kijelentésnek a súlyába, ami imádsághoz szokott ajkait elhagyta, hogy szavakba öntse a szomorú korképet.
– Gizi néni, maga olyan szép világról mesél nekem, ha a gyermekkorát idézi, mi változott meg azóta? – próbálom a feldúlt asszonyt visszaterelni az emlékezés szárnyaló hajójára, hogy ebből a viharos mából kijussunk.
– Akkor azért működött minden, mert nem volt ekkora irigység, meg ekkora uszítás, mert akkor az államfő is örült annak, hogy a nép egymást támogatta. Most ugye szervezik a jónak lenni jó akciókat, hogy adakozzál. Nekem nincsen ilyen kütyüm, amin mindent el lehet érni, én csak a tévében látom, hogy mindenért kikezdik az embereket, ha valami jót akar. Irigyek az emberek, mindjárt mindenből világcikket csinálnak, és nem néznek mögéje, mert irigyek az emberek. De most ilyen világ van, én látom, és érzem magam körül. A gyerekek, ahogy nőttek, be lettünk fogva a munkába. Mi heten voltunk gyerekek. Ritka eset volt, ahol egy gyerek volt. Ahol család volt, ott háromnál kevesebb gyerek nem volt. Apám beteges volt, a lovakat én nagyon szerettem, és tudtam is nagyon bánni velük, úgyhogy akkor a kezemre voltak adva, én nagyon örültem annak. Húgaim voltak beosztva a konyhára, így fokozatosan mindig oda voltunk beosztva, ahol megfeleltünk – mondta nevetve. – De én nosztalgiával tudok visszagondolni a gyerekkoromra, de ezek a gyerekek – mutat a keresztlányomra – milyen nosztalgiával tudnak majd visszagondol-ni? Azzal, hogy ott vannak, a gép előtt, nyomkodják azt, és minden butaságot látnak. Egyre bejött ez a kütyü-világ, ez a baj, mert ott látnak meg mindent.
– Amikor maga gyerek volt, sosem vágyakozott szebb, és jobb dolgok után? – provokáltam a kérdésemmel, ám az asszony az emlékezés hídján hátrafele nem volt hajlandó haladni.
– Nem. – jelentette ki határozottan, majd nyelt egyet, és komolyan felém nézett, amolyan tanítói pozícióból. – Jó, az, hogy legyen szép ruhám, szép cipőm, hogy a hajam rendben legyen, arra vágyakoztam, de valami különös dologra nem, mert akkor nem volt ez, hogy telefon legyen, vagy valami, ami másnak is van.
Hát nekem az a legkedvesebb élményem, hogy sokat jártunk a templomba. Az egész család, mert én most is szeretem a templomot, szeretem az Istent, szerettem templomba járni, mint anyukám. Apám nem volt olyan templomba járó, mert ő a jószággal foglalkozott, de ünnepekkor ő is mindig ott volt.
– Igen, az, és apukám mindig az asztal alá jászolt csinált – folytatta az asszony, és lehajolt, és benézett az asztal alá.
– Az asztal alá? – csodálkozó kérdésem kisurrant a számon, és kezdtem magam előtt látni az öreget.
– Igen. Hozott ilyen finom szénát be, és csinált egy jászolt, és abba mindegyik gyereknek rakott négy diót, kockacukrot, mert akkor nem mentek a bótba, csak cukorért. Almát, ami volt gyümölcs, és amikor felkeltek az apró gyerekek, az ilyen kisebbek, mindegyik tudta, hogy minden gyereknek csak egy jár.
Most elhallgatott az asszony, kezével az asztalt simogatta, és most látta talán maga előtt a Szent Józseffé változott nagy apukáját, aki a sötétben lámpással kiment az istállóba, és a lovakat arrébb taszigálva erős kezeibe simította a legfinomabb szénaszálakat, szépen a tenyerébe fektetve minden szálat. Ezeket a szentté vált szénaszálakat fejét behúzva a kis jászolba fektette, majd zsebéből előhúzta a kamrából kihozott almákat, majd feleségétől elvette az ezüstözött diókat, és közben számolta, hogy mindegyik gyerekének jusson. Gizi néni hirtelen megszólalt, s folyt tovább a múlt-idézés.
– Tudtuk, hogy a dióból van több, abból többet vettünk el, de nem volt ám ez a kapzsiság, ami most van! Ezek olyan szép dolgok voltak. – paskolta meg az asztalt, mely egyszeriben újra a konyhába rántotta őt vissza. – Meg az, hogy nem volt rádió, nem volt mindenhol, csak minden harmadik, negyedik, vagy ötödik háznál, ahol összejöttek a komák, szomszédok, együtt hallgatták, beszélgettek, kiültek a kisszékre. Mi gyerekek meg kint az úton bodza szekereztünk, de este, harangszóra, Máriaszóra haza kellett menni.
– Máriaszó? – álmélkodtam ezen a gyönyörű szón, amit minden nyelvújító megirigyelhetett volna ettől a 80 éves asszonytól, aki végtelen természetességgel ejtette ki e szót.
– Igen, Mária szó, így hívták a harangszót, ami este hat órakor szólt, amikor a vacsoracsillag feljött az égre. Hazamentünk hogy imádkozzunk, és vacsoráztunk, és akkor utána már nem mentünk ki. Letérdeltünk sorban a szobában, mint az orgonasíp, és mondtuk a Miatyánkot, Üdvözlégyet. Anyukám kedvenc imádsága az Úr angyala imádság volt, ezt most is elmondom reggel, délben. Amikor a nagyobb nővéremhez udvarolni jöttek, hogy elkérjék apámtól a bálba, meg kellett várni, hogy a család elmondja az imát, ott nem lehetett felállni, akárki kopogtatott is az ajtón. Akkor kötelező volt családostul imádkozni. Főleg este, amikor a vacsoracsillag feljött az égen… Most is, amikor megyek este a kaput bezárni, és felnézek az égre, és látom, hogy most is csak a vacsoracsillag van fent, más csillag nincsen.
– Együtt vacsoráztak? – kérdeztem a hazafutó kislánnyá változott asszonyt, akinek arcát a szülei iránti tisztelete, és az engedelmesség természetessége megfiatalította.
– Együtt, mindig együtt volt a család.
Magamban elképzeltem a hét gyereket, a szülőket, a velük élő nagymamát, miközben körülnéztem Gizi néni apró konyhájában.
– Elfértek? Volt nagy asztaluk?
– Ó, akkora asztalunk volt, hogy ide be se tudnám hozni, meg volt az a karospad, a sarokkarospad. A régi lakásunk ahol laktunk, ott 5 szoba is volt, nagy hely volt benne. Anyukám mindig tudta, hogy apu mit szeret, tehén volt, tej volt, nem volt az, hogy ezt most nem szeretem és nem eszem meg, ami volt, azt ette mindenki. Valóban úgy volt, hogy télen leginkább krumpli, és káposzta volt. Azelőtt a kukoricába vetettek a jószágnak tököt, azt szépen megpucolták, az finom volt kaprosan, tejföl is volt bőven, elkészítették főzeléknek, mert nem volt mindig hús. Egy héten egyszer volt hús, aratáskor mondjuk háromszor, az nehéz munka volt. Vasárnap mindig volt hús, levágtak két tyúkot, vagy két kacsát, a családnak, mert egy tyúk az miféle, vagy egy csirke kilenc embernek? Akkor ekkora irigység nem volt az emberek között, nem. – nézett maga elé szomorúan.
– Mit gondol, mikor változott meg a világ? – kérdeztem a kutatót izgató tényszerű kíváncsisággal.
– Hát, én nem is tudom neked megmondani, csak most kezdek ezen gondolkodni, ahogy öregszem. Azelőtt csináltuk a dolgunkat, amit tudtak, hogy le kell adni a szülőknek, azt leadták, tudod, megvolt, hogy mennyit kellett beszolgáltatniuk, de nem volt ekkora felhajtás a semminek, mint most. Ahogy öregedtem, egyre jobban hallom, mert éjjel is annyi csatornát nézek, ha nem tudok aludni, és látom, hogy milyen disznóságok mennek. Mi soha nem beszéltünk politikáról, most mindenki úton-útfélen politizál. Ez megosztja az embereket, de mi annakidején azt sem tudtuk, hogy ki a miniszter, én nem tudtam, hogy vannak előkelők.
– Most mi az, amit szeret? – vallatom tovább az asszonyt, aki nemigen akart a jelenben sokáig időzni, ám ezzel már én is így voltam, és igyekeztem visszalépegetni vele abba a csodálatos rendbe, amelyben a hagyomány őrzői éltek. Talán odafurakodhatok ahhoz a nagy asztalhoz észrevétlen, és ha áll még a jászol az asztal alatt, majd lekuporodok mellé, és talán meghallom, hogy miről beszélget a család a vacsoracsillag alatt, a Máriaszóra hangolva.
– Apró dolgok vannak, megcsinálom, még akkor is, ha nehezebben megy. Én még most is akkor szeretek mosni, ha süt a nap, bent nem szeretek szárítgatni. Ha van egy szélfúvás, estére megszárad minden. Az ember úgy van, hogy amit meg tud csinálni, azt szeretem csinálni. Én csinálni szeretek – kacag. Most már arra várok, hogy amit én nem tudok megcsinálni, megvárom, amíg jönnek a gyerekeim, azok megcsinálják. Reggel felkelek, kipucolom a kályhát, beszedem a gyógyszereket, leülök, és elmondom a napi imáimat, amit szoktam, hogy Isten előtt panaszos ne legyek. Amikor a gyógyszereket beszedem, akkor kezdek egy kicsit kitrezálódni…
– Micsoda? – kapom fel a fejemet az ismeretlen kifejezésre. – Ez meg mit jelent?
Az asszony nevet, és magyarázza:
– Hát amikor jobban vagy.
– Ez csúnya szó? – kérdezem gyanakodva?
– Nem – nevet tovább tudatlanságomon – nem ilyen magyar kifejezés ez, ez még apukámtól származik. Azt jelenti, hogy amikor egy kicsit felvidulsz, kitisztul a fejed, akkor jobban vagy.
– Hű, de szeretnék én is ki-tre-zá-lód-ni, Gizike néni! – nevetek én is. – Mi segít ebben, az ima, vagy a gyógyszer?
– Az ima. Én azt el nem hagyom, éjjel is, ha nem tudok aludni, amire még
emlékszem, azt mondom, amíg az álmok magukkal nem rántanak, mert olyan nehéz álmaim vannak. Megébredek arra, hogy álmodok, és ébren vagyok, nem alszom, és mégis álmodok, és ezt tudom a gondolataimban… és akkor felkelek, és olyan rosszul vagyok. Olyankor nem tudom, hogy mi történik, megáll a vérkeringésem, és mind csak a régi dolgokról álmodom, a régi házunkról, anyukámékról, amikor egész fiatalok voltak.
Magába mélyed, én vele akarok menni a régi házba.
– Ilyenkor látja saját magát is ott, Gizike néni? – kérdem tapintatosan.
– Igen, és én is fiatal vagyok, a múltban vagyok. De ha ilyenkor kinyitom a szememet, akkor vagyok rosszul. Nem arról álmodunk, ami egész nap foglalkoztat bennünket, nem! – állítja határozottan. – Tudom, hogy álmodok, érted?, valami tevékenységünk van a szüleimmel, csak úgy látom magunkat, és a régi dolgunkat. Álmomban úgy élem meg, minta én is fiatal lennék, és ott vagyok közöttük. Mikor álmodom ezt, akarom kiabálni, hogy segítsenek, szinte torkaszakadtából akarok kiáltani, de nem jön ki hang a számon, de álmomban eszembe jutott, hogy keresztet kell vetni, mert azt mondják, ilyenkor lidércnyomásod van, legalábbis azt mondják.
– Ilyenkor hogyan lehet ebből kitrezálódni? – kérdezem tőle.
– Azelőtt, amikor ilyenekről beszéltünk, öreganyám, aki nagyon értett az ilyen dolgokhoz, azt mondta, hogy ilyenkor lidércnyomása van, de nem tudtuk, hogy mitől jön ez, de ilyenkor keresztet kell vetni. Eszembe jut éjjel, amikor alszom, hogy ezt kell tenni.
– Nagyon összetartottunk, heten voltunk barátok, pedig nem is egykorúak voltunk, de a barátok közül csak én élek, a többiek már halottak, nyugodjanak békében. Szép világ volt, ott nem volt köztünk irigység, nagyon összetartottunk. Van amelyik fiatalon meghalt, a második gyermekét várta, de nem lett volna szabad neki második babát vállalni, egyszer csak összeesett, és meghalt, de a kisbabáját meg tudták menteni. Az a gyerek sokáig járt ide, mintha az én gyerekem is lett volna, úgy szerettem az anyját. Sajnos elment külföldre. Átellenben lakott velünk – akkor még divat volt, hogy csumástul szedtük le a kukoricát –, hát mi éjjel egy órakor is fosztottunk – lehet azért nem tudok most is aludni, kacag fel –, jöttek a fiúk és segítettek. Elég nagy hosszú folyosónk volt, és akkor ketten, egy bottal vertük ki a napraforgót, ami ott szépen le volt rakva, de már vacsora után éjszakáig – amikor jöttek a bányászok haza, mondták, hogy most már hagyjuk abba, mert mindjárt reggel lesz. Igen, mind elmentek, mind a túlvilágon vannak. Akkoriban szerettek az emberek egymással lenni, jártak egymáshoz lovaskocsival, akkor nem volt személyautó.
– Hogyan lehet ezt a változást így földolgozni?
– Én nagyon nehezen, de akik utánam jönnek, azok is tudják, hogy ez nem jó így, csak nem tudnak, vagy nem akarnak ezen változtatni. Ez embereken múlik, most pártos ez a világ. De öregségemre nem akarok politizálni. De nagy megbotránkoztatás van a fejemben. Nekem a békesség, a lelki békém a legnagyobb dolog. Ebben a békességben akarok meghalni.
*
Hogy régen mi tartotta össze az embereket? A hagyomány. Én ennek a hagyománynak eredtem a nyomába, és így nyertem bebocsátást egy hatalmas családi asztal alá, és ismertem meg az imádságba rejtett élet békéjének jászolát. Amikor csendben készülődtem, hátranéztem Gizi néni konyhájában, és a kis asztal óriásira nőtt. Láttam azt a fiatal párt, mind a hét gyerekkel, akik azt mesélik apjuknak, hogy ki mit dolgozott, alkotott aznap a ráosztott feladatban. Láttam Gizi nénit fiatal lányként, aki elég szemfüles volt már, és észrevette a konyha sarkában, a sparhelt mögé készített kályhaezüstöt, és megérezte szülei között azt a néma cinkosságot, amit közös munkájuk oltalma megkövetelt tőlük. Izgatottan figyelte őket, és örült, hogy érezheti a szent készülődés pajkosságát, és néma cinkosként drukkolt is nekik, hogy az apró testvéreinek nagy örömük legyen, ha reggel a jászolkára az asztal alatt rátalálnak. Nézte apját, anyját, akinek arca kipirult az izgalomtól, mert annyi minden tennivalója van még hátra, és a diók, talán már ott lapulnak a köténye zsebében… Gizi pedig, mielőtt nyugovóra tért volna, az istállóba settenkedett, és mindenhova friss, puha szénát hintett, hogy apjának ne legyen sok dolga. Ott, a lovak között, amíg tekintetével az elhintett szénát megfésülte, bevallotta magának, hogy éppoly izgatott, mint a kicsiny testvérkéi. Olyan boldogan sietett be, hogy amikor anyját a kis Jánoskát szoptatva találta, szívében megértette, hogy egész otthonuk egy betlehemi jászol, és legszívesebbet kikapta volna Jánoskát anyja öléből, hogy az asztal alá, a jászolba fektesse.
Amikor Gizi néni a kiskaput mögöttem betette, éreztem, hogy most lépek ki a hagyományból, mert a hagyomány az élet, melyet ők élnek.
– Most egészen másképp van ez a világ; hiába, hogy az székely, az német, vagy bugyevác, mert ha nem követik a hagyományt, vagy nem mennek érdeklődni az idősektől, az elveszik.
– Gizike néni, maga szerint miben áll a hagyomány? – kérdeztem az asszonyt, és úgy figyeltem rá, mint egy egyetemi katedrán álló tudós professzor asszonyra, aki egészen biztosan megmondja az igazságot. Testtartása megváltozott, és a tanítói szerepbe helyezkedése méltósággal ruházta fel az otthonkában ülő idős asszonyt. Felsőtestét megemelve magyarázott:
– Hagyomány az, hogy látod, valamikor templomba jártunk, az hagyomány volt. A tévében a régi templomokat bemutató műsorban elmondta egy férfi, ugyanúgy mint én. Anyukám reggel ment a reggeli misére, mi gyerekek mentünk a 11 órás misére, de volt ilyenkor karácsony előtt hajnali mise, napján éjféli mise, és mi ott voltunk. Most mi van? Van egy mise, de szegény papoknak hány felé kell menniük! A hagyomány, angyalom az, hogy ott vagyunk, és nem lehetünk máshol. Minden pap nem is tudja összetartani a keresztény embereit, mert aki odaáll a vallás mellé, ott kevesen vannak.
– Maga szerint most mi történt? – próbálok esetlen hidat verni kérdésemmel múlt és jelen közé.
– Most mindenki a gazdaság mellé állt, mindenki a pénzt hajtja, pénzhajszálás van, és akinek több van, attól irigyelik. Egy ember azonban nem tudja megváltoztatni a világot, ahhoz sokan kellenek, hogy észre vegyék, hogy ez így nem jó. Ám most már kezdik észre venni egyre többen, hogy baj van. Gyűlölet van – dobja ki szinte magából ezt a fertelmes szót, meg is rázkódik, ez annyira idegen az ő felfogásától. Világszerte gyűlölet van, nem csak Magyarországon, hanem mindenhol, mert hergelik az embereket. Nem azon vannak, hogy kibékítsék, hanem hergelik őket, ez nem emberi magatartás – ereszti le vállait, szinte beleroskad annak a kijelentésnek a súlyába, ami imádsághoz szokott ajkait elhagyta, hogy szavakba öntse a szomorú korképet.
– Gizi néni, maga olyan szép világról mesél nekem, ha a gyermekkorát idézi, mi változott meg azóta? – próbálom a feldúlt asszonyt visszaterelni az emlékezés szárnyaló hajójára, hogy ebből a viharos mából kijussunk.
– Akkor azért működött minden, mert nem volt ekkora irigység, meg ekkora uszítás, mert akkor az államfő is örült annak, hogy a nép egymást támogatta. Most ugye szervezik a jónak lenni jó akciókat, hogy adakozzál. Nekem nincsen ilyen kütyüm, amin mindent el lehet érni, én csak a tévében látom, hogy mindenért kikezdik az embereket, ha valami jót akar. Irigyek az emberek, mindjárt mindenből világcikket csinálnak, és nem néznek mögéje, mert irigyek az emberek. De most ilyen világ van, én látom, és érzem magam körül. A gyerekek, ahogy nőttek, be lettünk fogva a munkába. Mi heten voltunk gyerekek. Ritka eset volt, ahol egy gyerek volt. Ahol család volt, ott háromnál kevesebb gyerek nem volt. Apám beteges volt, a lovakat én nagyon szerettem, és tudtam is nagyon bánni velük, úgyhogy akkor a kezemre voltak adva, én nagyon örültem annak. Húgaim voltak beosztva a konyhára, így fokozatosan mindig oda voltunk beosztva, ahol megfeleltünk – mondta nevetve. – De én nosztalgiával tudok visszagondolni a gyerekkoromra, de ezek a gyerekek – mutat a keresztlányomra – milyen nosztalgiával tudnak majd visszagondol-ni? Azzal, hogy ott vannak, a gép előtt, nyomkodják azt, és minden butaságot látnak. Egyre bejött ez a kütyü-világ, ez a baj, mert ott látnak meg mindent.
– Amikor maga gyerek volt, sosem vágyakozott szebb, és jobb dolgok után? – provokáltam a kérdésemmel, ám az asszony az emlékezés hídján hátrafele nem volt hajlandó haladni.
– Nem. – jelentette ki határozottan, majd nyelt egyet, és komolyan felém nézett, amolyan tanítói pozícióból. – Jó, az, hogy legyen szép ruhám, szép cipőm, hogy a hajam rendben legyen, arra vágyakoztam, de valami különös dologra nem, mert akkor nem volt ez, hogy telefon legyen, vagy valami, ami másnak is van.
Hát nekem az a legkedvesebb élményem, hogy sokat jártunk a templomba. Az egész család, mert én most is szeretem a templomot, szeretem az Istent, szerettem templomba járni, mint anyukám. Apám nem volt olyan templomba járó, mert ő a jószággal foglalkozott, de ünnepekkor ő is mindig ott volt.
Este, mármint Szenteste három, vagy négy szomszéd össze volt ülve, dióra
kártyáztak. – kezdett bele az időutazásba, ám oktondi fejemmel rögtön
értetlenkedtem
– Dióra, Az mit jelent? – nem zökkent ki, magyarázva folytatta a mese dallamán.
– Nem tudom, hogy milyen játékra játszottak, de azzal nyerőztek, és ha valaki veszített,
az dióval fizetett. Ilyen asztali sparhelt volt, meg volt, ahol rakott
sparheltek voltak, és ott már a kályha tetején rotyogott egy nagy fazék töltött
káposzta, elő volt minden készítve. Kalács volt, diós, meg mákos kalács.
Éjfélkor mentek az éjféli misére együtt. Szóval ezek mind szép dolgok voltak.
Akkor nem úgy vettük ám a fenyőfát! Nekünk volt egy olyan tábla földünk, ami az
erdő mellett volt. Apukám bement az erdőbe, voltak ezek a bokrok, nem tudom
minek mondják ezeket, olyan szúrós, zöld cserje, abból egyet hazahozott, anyu
feldíszítette. Diót ezüstbe mártotta, akkor is voltak ezek az ezüst
kályhafényezők, tudod, ha volt olyan színes papír, abba belecsomagolták, akkor
nem volt ilyen szaloncukor, utána bejött ez a főzött cukor, ez a kemény, ez a hogy is hívták ?
– A konzum? – segítettem ki, mert megjelent előttem gyerekkorom szaloncukros
doboza konzum felirattal, én még a papír szagára is emlékszem, ebben tárolta
anyám aztán a fa díszeit.– Igen, az, és apukám mindig az asztal alá jászolt csinált – folytatta az asszony, és lehajolt, és benézett az asztal alá.
– Az asztal alá? – csodálkozó kérdésem kisurrant a számon, és kezdtem magam előtt látni az öreget.
– Igen. Hozott ilyen finom szénát be, és csinált egy jászolt, és abba mindegyik gyereknek rakott négy diót, kockacukrot, mert akkor nem mentek a bótba, csak cukorért. Almát, ami volt gyümölcs, és amikor felkeltek az apró gyerekek, az ilyen kisebbek, mindegyik tudta, hogy minden gyereknek csak egy jár.
Most elhallgatott az asszony, kezével az asztalt simogatta, és most látta talán maga előtt a Szent Józseffé változott nagy apukáját, aki a sötétben lámpással kiment az istállóba, és a lovakat arrébb taszigálva erős kezeibe simította a legfinomabb szénaszálakat, szépen a tenyerébe fektetve minden szálat. Ezeket a szentté vált szénaszálakat fejét behúzva a kis jászolba fektette, majd zsebéből előhúzta a kamrából kihozott almákat, majd feleségétől elvette az ezüstözött diókat, és közben számolta, hogy mindegyik gyerekének jusson. Gizi néni hirtelen megszólalt, s folyt tovább a múlt-idézés.
– Tudtuk, hogy a dióból van több, abból többet vettünk el, de nem volt ám ez a kapzsiság, ami most van! Ezek olyan szép dolgok voltak. – paskolta meg az asztalt, mely egyszeriben újra a konyhába rántotta őt vissza. – Meg az, hogy nem volt rádió, nem volt mindenhol, csak minden harmadik, negyedik, vagy ötödik háznál, ahol összejöttek a komák, szomszédok, együtt hallgatták, beszélgettek, kiültek a kisszékre. Mi gyerekek meg kint az úton bodza szekereztünk, de este, harangszóra, Máriaszóra haza kellett menni.
– Máriaszó? – álmélkodtam ezen a gyönyörű szón, amit minden nyelvújító megirigyelhetett volna ettől a 80 éves asszonytól, aki végtelen természetességgel ejtette ki e szót.
– Igen, Mária szó, így hívták a harangszót, ami este hat órakor szólt, amikor a vacsoracsillag feljött az égre. Hazamentünk hogy imádkozzunk, és vacsoráztunk, és akkor utána már nem mentünk ki. Letérdeltünk sorban a szobában, mint az orgonasíp, és mondtuk a Miatyánkot, Üdvözlégyet. Anyukám kedvenc imádsága az Úr angyala imádság volt, ezt most is elmondom reggel, délben. Amikor a nagyobb nővéremhez udvarolni jöttek, hogy elkérjék apámtól a bálba, meg kellett várni, hogy a család elmondja az imát, ott nem lehetett felállni, akárki kopogtatott is az ajtón. Akkor kötelező volt családostul imádkozni. Főleg este, amikor a vacsoracsillag feljött az égen… Most is, amikor megyek este a kaput bezárni, és felnézek az égre, és látom, hogy most is csak a vacsoracsillag van fent, más csillag nincsen.
– Együtt vacsoráztak? – kérdeztem a hazafutó kislánnyá változott asszonyt, akinek arcát a szülei iránti tisztelete, és az engedelmesség természetessége megfiatalította.
– Együtt, mindig együtt volt a család.
Magamban elképzeltem a hét gyereket, a szülőket, a velük élő nagymamát, miközben körülnéztem Gizi néni apró konyhájában.
– Elfértek? Volt nagy asztaluk?
– Ó, akkora asztalunk volt, hogy ide be se tudnám hozni, meg volt az a karospad, a sarokkarospad. A régi lakásunk ahol laktunk, ott 5 szoba is volt, nagy hely volt benne. Anyukám mindig tudta, hogy apu mit szeret, tehén volt, tej volt, nem volt az, hogy ezt most nem szeretem és nem eszem meg, ami volt, azt ette mindenki. Valóban úgy volt, hogy télen leginkább krumpli, és káposzta volt. Azelőtt a kukoricába vetettek a jószágnak tököt, azt szépen megpucolták, az finom volt kaprosan, tejföl is volt bőven, elkészítették főzeléknek, mert nem volt mindig hús. Egy héten egyszer volt hús, aratáskor mondjuk háromszor, az nehéz munka volt. Vasárnap mindig volt hús, levágtak két tyúkot, vagy két kacsát, a családnak, mert egy tyúk az miféle, vagy egy csirke kilenc embernek? Akkor ekkora irigység nem volt az emberek között, nem. – nézett maga elé szomorúan.
– Mit gondol, mikor változott meg a világ? – kérdeztem a kutatót izgató tényszerű kíváncsisággal.
– Hát, én nem is tudom neked megmondani, csak most kezdek ezen gondolkodni, ahogy öregszem. Azelőtt csináltuk a dolgunkat, amit tudtak, hogy le kell adni a szülőknek, azt leadták, tudod, megvolt, hogy mennyit kellett beszolgáltatniuk, de nem volt ekkora felhajtás a semminek, mint most. Ahogy öregedtem, egyre jobban hallom, mert éjjel is annyi csatornát nézek, ha nem tudok aludni, és látom, hogy milyen disznóságok mennek. Mi soha nem beszéltünk politikáról, most mindenki úton-útfélen politizál. Ez megosztja az embereket, de mi annakidején azt sem tudtuk, hogy ki a miniszter, én nem tudtam, hogy vannak előkelők.
– Most mi az, amit szeret? – vallatom tovább az asszonyt, aki nemigen akart a jelenben sokáig időzni, ám ezzel már én is így voltam, és igyekeztem visszalépegetni vele abba a csodálatos rendbe, amelyben a hagyomány őrzői éltek. Talán odafurakodhatok ahhoz a nagy asztalhoz észrevétlen, és ha áll még a jászol az asztal alatt, majd lekuporodok mellé, és talán meghallom, hogy miről beszélget a család a vacsoracsillag alatt, a Máriaszóra hangolva.
– Apró dolgok vannak, megcsinálom, még akkor is, ha nehezebben megy. Én még most is akkor szeretek mosni, ha süt a nap, bent nem szeretek szárítgatni. Ha van egy szélfúvás, estére megszárad minden. Az ember úgy van, hogy amit meg tud csinálni, azt szeretem csinálni. Én csinálni szeretek – kacag. Most már arra várok, hogy amit én nem tudok megcsinálni, megvárom, amíg jönnek a gyerekeim, azok megcsinálják. Reggel felkelek, kipucolom a kályhát, beszedem a gyógyszereket, leülök, és elmondom a napi imáimat, amit szoktam, hogy Isten előtt panaszos ne legyek. Amikor a gyógyszereket beszedem, akkor kezdek egy kicsit kitrezálódni…
– Micsoda? – kapom fel a fejemet az ismeretlen kifejezésre. – Ez meg mit jelent?
Az asszony nevet, és magyarázza:
– Hát amikor jobban vagy.
– Ez csúnya szó? – kérdezem gyanakodva?
– Nem – nevet tovább tudatlanságomon – nem ilyen magyar kifejezés ez, ez még apukámtól származik. Azt jelenti, hogy amikor egy kicsit felvidulsz, kitisztul a fejed, akkor jobban vagy.
– Hű, de szeretnék én is ki-tre-zá-lód-ni, Gizike néni! – nevetek én is. – Mi segít ebben, az ima, vagy a gyógyszer?
– Az ima. Én azt el nem hagyom, éjjel is, ha nem tudok aludni, amire még
emlékszem, azt mondom, amíg az álmok magukkal nem rántanak, mert olyan nehéz álmaim vannak. Megébredek arra, hogy álmodok, és ébren vagyok, nem alszom, és mégis álmodok, és ezt tudom a gondolataimban… és akkor felkelek, és olyan rosszul vagyok. Olyankor nem tudom, hogy mi történik, megáll a vérkeringésem, és mind csak a régi dolgokról álmodom, a régi házunkról, anyukámékról, amikor egész fiatalok voltak.
Magába mélyed, én vele akarok menni a régi házba.
– Ilyenkor látja saját magát is ott, Gizike néni? – kérdem tapintatosan.
– Igen, és én is fiatal vagyok, a múltban vagyok. De ha ilyenkor kinyitom a szememet, akkor vagyok rosszul. Nem arról álmodunk, ami egész nap foglalkoztat bennünket, nem! – állítja határozottan. – Tudom, hogy álmodok, érted?, valami tevékenységünk van a szüleimmel, csak úgy látom magunkat, és a régi dolgunkat. Álmomban úgy élem meg, minta én is fiatal lennék, és ott vagyok közöttük. Mikor álmodom ezt, akarom kiabálni, hogy segítsenek, szinte torkaszakadtából akarok kiáltani, de nem jön ki hang a számon, de álmomban eszembe jutott, hogy keresztet kell vetni, mert azt mondják, ilyenkor lidércnyomásod van, legalábbis azt mondják.
– Ilyenkor hogyan lehet ebből kitrezálódni? – kérdezem tőle.
– Azelőtt, amikor ilyenekről beszéltünk, öreganyám, aki nagyon értett az ilyen dolgokhoz, azt mondta, hogy ilyenkor lidércnyomása van, de nem tudtuk, hogy mitől jön ez, de ilyenkor keresztet kell vetni. Eszembe jut éjjel, amikor alszom, hogy ezt kell tenni.
– Nagyon összetartottunk, heten voltunk barátok, pedig nem is egykorúak voltunk, de a barátok közül csak én élek, a többiek már halottak, nyugodjanak békében. Szép világ volt, ott nem volt köztünk irigység, nagyon összetartottunk. Van amelyik fiatalon meghalt, a második gyermekét várta, de nem lett volna szabad neki második babát vállalni, egyszer csak összeesett, és meghalt, de a kisbabáját meg tudták menteni. Az a gyerek sokáig járt ide, mintha az én gyerekem is lett volna, úgy szerettem az anyját. Sajnos elment külföldre. Átellenben lakott velünk – akkor még divat volt, hogy csumástul szedtük le a kukoricát –, hát mi éjjel egy órakor is fosztottunk – lehet azért nem tudok most is aludni, kacag fel –, jöttek a fiúk és segítettek. Elég nagy hosszú folyosónk volt, és akkor ketten, egy bottal vertük ki a napraforgót, ami ott szépen le volt rakva, de már vacsora után éjszakáig – amikor jöttek a bányászok haza, mondták, hogy most már hagyjuk abba, mert mindjárt reggel lesz. Igen, mind elmentek, mind a túlvilágon vannak. Akkoriban szerettek az emberek egymással lenni, jártak egymáshoz lovaskocsival, akkor nem volt személyautó.
– Hogyan lehet ezt a változást így földolgozni?
– Én nagyon nehezen, de akik utánam jönnek, azok is tudják, hogy ez nem jó így, csak nem tudnak, vagy nem akarnak ezen változtatni. Ez embereken múlik, most pártos ez a világ. De öregségemre nem akarok politizálni. De nagy megbotránkoztatás van a fejemben. Nekem a békesség, a lelki békém a legnagyobb dolog. Ebben a békességben akarok meghalni.
*
Hogy régen mi tartotta össze az embereket? A hagyomány. Én ennek a hagyománynak eredtem a nyomába, és így nyertem bebocsátást egy hatalmas családi asztal alá, és ismertem meg az imádságba rejtett élet békéjének jászolát. Amikor csendben készülődtem, hátranéztem Gizi néni konyhájában, és a kis asztal óriásira nőtt. Láttam azt a fiatal párt, mind a hét gyerekkel, akik azt mesélik apjuknak, hogy ki mit dolgozott, alkotott aznap a ráosztott feladatban. Láttam Gizi nénit fiatal lányként, aki elég szemfüles volt már, és észrevette a konyha sarkában, a sparhelt mögé készített kályhaezüstöt, és megérezte szülei között azt a néma cinkosságot, amit közös munkájuk oltalma megkövetelt tőlük. Izgatottan figyelte őket, és örült, hogy érezheti a szent készülődés pajkosságát, és néma cinkosként drukkolt is nekik, hogy az apró testvéreinek nagy örömük legyen, ha reggel a jászolkára az asztal alatt rátalálnak. Nézte apját, anyját, akinek arca kipirult az izgalomtól, mert annyi minden tennivalója van még hátra, és a diók, talán már ott lapulnak a köténye zsebében… Gizi pedig, mielőtt nyugovóra tért volna, az istállóba settenkedett, és mindenhova friss, puha szénát hintett, hogy apjának ne legyen sok dolga. Ott, a lovak között, amíg tekintetével az elhintett szénát megfésülte, bevallotta magának, hogy éppoly izgatott, mint a kicsiny testvérkéi. Olyan boldogan sietett be, hogy amikor anyját a kis Jánoskát szoptatva találta, szívében megértette, hogy egész otthonuk egy betlehemi jászol, és legszívesebbet kikapta volna Jánoskát anyja öléből, hogy az asztal alá, a jászolba fektesse.
Amikor Gizi néni a kiskaput mögöttem betette, éreztem, hogy most lépek ki a hagyományból, mert a hagyomány az élet, melyet ők élnek.
*************************************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : VENDEL NEVE NAPJÁN - OKTÓBER 20.
Falu végén,
A kivezető út
Gyomos meredélyén
Áll egy magányos
Homokkő szobor.
Ruhája kopottas,
Orcája komor.
Támaszkodik juhászbotján,
Lábánál bárány,
és Komondor.
Pásztor erre terelve
Barmát, és
Egyéb jószágát,
Köszönti a rendületlenül
Útszélén álló
Vigyázó szentet,
Vendelt,
Emelve kalapját,
Pásztornépek és jószágok
Istápolóját,
Köszöntve neve napján,
Feleszmélvén, hogy
Lassan telelőre kell
Hajtania a nyáját.
SZENT VENDEL, REMETE
554, SKÓT, ÍR KIRÁLYFI
......................................
Életfeladata a gyengék segítése és támogatása. Sorsát a győzni akarás és a harckészség fogja vezérelni. Minden ellenállást megpróbál leküzdeni. Magabiztosan valósítja meg céljait. Nem tűr megalkuvást, és nem viseli el a kudarcot. Nem rendelődik alá, kerüli az ilyen szituációkat. Nehezen kezelhető, mert akaratához is érzelmileg közelit, önfejű. Nem tűr ellentmondást, irányítani akar. Csak az lehet jó, amit ő elképzel. Nem lehet neki ellenállni, annyira meggyőző tud lenni, még akkor is, ha ez alaptalan. Ha felismeri, hogy feladata másokért küzdeni, akkor kiteljesedhet. Képes bármit elérni, ha nem öncélú. A sikere akkor válik teljessé, ha ezt valakivel együtt, vállvetve teszi. Határozott és erős társat keres, aki támogatni tudja. A döntéseket azonban mindig ő hozza meg. Rendkívül szenvedélyes, ezért gyakran féltékeny. Gyakran esik az erőszakosság és a hatalmaskodás csapdájába.
Gyakorisága[szerkesztés]Az 1990-es években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[1][2][3]
Névnapok[szerkesztés]október 20.[1]
Híres Vendelek[szerkesztés]Szent Vendel
*
Megjegyzésem...Ezen internetes elemzésre én protestálok, mert a fele sem igaz, de a másik felét büszkén vállalom. Na akkor most mindenki eldöntheti hogy melyik felét is..?
vendi, csak így kisbetűvel..
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
NYIBA MÜVÉSZETE DÍJ 2021.
2022. október 20. án
................................
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KEDVES BARÁTOM ...
Kedves barátom....
köszönöm a kedvességed,
hogy köszöntöttél engemet,
nincs ellenségre szüksége annak,
kinek ilyen barátai vannak,
miközben dicsérnek,
és köszöntenek engemet,
fülembe, és tán a számba is
forró ólmot öntenének,
mint a régebbiek,
miközben száll felém,
a dicsőítő Vendel ének,
melyet ezen verssel köszönök meg,
hogy tán semmit ne halljak,
vagy ne is beszéljek?
nos, felesleges aggodalmatok,
vakmerően vak már régóta vagyok,
írni, és verselve perlekedni,
bölcseleteket mondani
remélem még tudok,
míg a kezem engedelmeskedik a fejemnek,
egyebet nem mondhatok.
2022. október 25.
........................
TEMETŐI FEKETE HUMOR
NAGY VENDEL: AZ ÉLET SZÉP ...
A HALÁL AZ ÉLET RÉSZE,
SEMMINEK NINCSEN VÉGE,
ENYHELY A SZENVEDÉSRE.
RÖVID AZ ÉLET,
HOSSZÚ A SÍR,
MINDENKI NEVESSEN,
AMÍG CSAK BÍR.
*
NAGY VENDEL: Temetésen
Meghalt a férj,
Sír az özvegy
Alig lát a
Könnyfátyolon át.
Magára hagyatva áll
a díszes ravatalnál.
Élte eddig az unatkozó
Úriasszonyok sorsát.
Ott a holttest,
de kit érdekel,
S mégis…
Kit siratna mást?
Mint saját magát!
Néhol ez a norma,
némelyik asszony mind egyforma.
Lopva körbenéz,
ki, és mit lát,
Az hallik a
Sötét fátyolon át,
Mögüle szűntelen:
Mi lesz velem?
Mi lesz velem?
2006.02.20
......
NAGY VENDEL:Faddi virrasztó
Hegyen-völgyön siralom,
Halott van a ravatalon.
András bácsi virrasztja,
Torkát borral locsolja.
Elfogyott sok flaska bor,
Egyre hangosabb a tor,
Fél a sok siratóasszony.
A dalnok mind vadabbul rikolt,
Ujját csettintve ugrik fel,
Kis termete így nőtt öt centivel.
- Óh borzalom -
"Halál ellen,
sej-de
Nincs oltalom"
2001.
*
AZ ÉLET, ÉS A HALÁL PARÓDIÁJA
NAGY VENDEL: TESTAMENTUM
Temetésemre:
Nevünk megcsúfolói,
Apám Anyám megkínzói,
Öcsém arcul csapói,
Érzelmeim kigúnyolói,
Kerítésünk átugrói,
Gyermekkocsink eltolói,
Boroshordónk ellopói,
Vörösborunk megivói,
Életünk megkeserítői,
Kutyánk macskánk megölői,
Kenyerünk megsavanyítói,
Szeretteim gúnyolói,
Verseim kicsúfolói,
Ne jöjjenek el.
Egyébként az aktusra
Minden rendes embert elvárok
Kérés: Senki ne hozzon virágot.
Azért ne pusztuljon el semmi
csak mert én elmegyek.
minden esetre,
elkezdtem árulni
temetésemre a jegyeket,
elkerülve a csődületet.
ingyér meg sem halok senkinek,
létem drágán adom,
mert hát ripacs vagyok.
Síromnál halk zenét játsszon a zenekar,
azt amit akar.
- Közelebb, mindig csak közelebb, hozzád Istenem.
harsona szóljon
mikor a lelkem a magasba száll,
az örökkévalósághoz,
S KACAGJON A HALÁL.
Távolban körhinta keringjen,
s a végén húzzák a tombolát,
mindenképpen ingyen.
s lassú, andalító zenével
elindul velem a menet,
S megrengetem a hegyeket,
akár egy eszeveszett.
van számodra még egy ajánlat,
az élet csak paródiája a halálnak.
mindenképp nagy siker volt,
háromszor húzták vissza a koporsót.
Meghalnak az élők,
szaporodik a holt,
örökké élnek a temetők.
SZEKSZÁRD, 2018. 02. 26.
*
NAGY VENDEL: KRIPTA
Három ember
Egy szobában,
Mind a három
Más ládában.
Mária kép
Függ a falon,
Könyörögjünk,
Óh irgalom.
Halál ellen
Nincs oltalom.
Váláskor is
fele- fele,
amikor csak akarsz,
akkor fekhetsz bele.
2013. 02. 23
*
NAGY VENDEL: TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK
Temetőbe hív az ének,
oda vár a végítélet,
néhány pohár óbor mellett,
jaj de szépen énekelnek,
mindörökké bolygó lelkek,
örökösnek tűnő évek.
Végül felrémlik egy ravatal,
damaszttal terített az asztal,
kenyér és bor a malaszttal,
sokatmondóan marasztal,
ki az aki mit is akar?
Hallgasd csendben kedvesem,
Neked szól az énekem.
Olybá tűnik ez a talány,
kinek szívében az ármány,
mint aki megölte apját anyját,
hogy részt vehessen ezután,
az árvák utolsó vacsoráján.
Véget érnek a szép napok,
megszűnik az adok kapok,
csupán egy szál gyertya ragyog,
hol kihunyó lelked pislog,
elcsitul a koppantóján,
aztán már csak koldusként áll,
az Úr komor oltáránál.
2019. NOVEMBER 02. - HALOTTAK
NAPJÁN
*************************************************
9. AUSZTRÁL BLOKK
A HÁZASSÁG REJTELMEIRŐL
ILOSVAY GUSZTÁV (AUSZTRÁLIA) : ÚTRAVALÓ
ezer évvel ezelőtt.
Ki tudja. Szóval most itt tartunk.
Ki tudja. Szóval most itt tartunk.
Ilosvay Gusztáv |
*
Magáról a házasságról csak annyit kell tudni, hogy két ember kapcsolatának
szerződése egymással Isten, a család, a barátok és a társadalom előtt. Pár
dolgot rögvest el kell mondanom: én egy keresztény értékeken felnőtt férfi
vagyok, akinek egy felesége van
és két gyermekem született ebből a frigyből,
csaknem 50 éve élünk együtt, egy fedél alatt a házasság minden zörejével
együtt. Tehát házasság témában van tapasztalatom. Ugyan akkor soha ennyi
esküvőn nem vettem részt mint manapság és láttam mosolygós fiatalokat egymás
kezét fogva kimondani azt a bizonyos IGENT és, hogy holtomiglan-holtodiglan
melletted állok legyen bármi. Ezeken
az esküvőkön fogalmazódott meg bennem,
hogy a mai korban mennyire bátor cselekedet is ez. Hisz a tendencia nem ez. A
hallgatónak nem kell elmondani, hogy manapság mennyire leértékelődött a
házasság fogalma. Hisz minek is az .Minek a költségek a felhajtás meg
egyáltalán se nem oszt, se nem szoroz. Együtt lehet élni bárkivel, csak egy
kégli kell hozzá, egy asztal meg egy ágy, aztán ennyi. ( itt had jegyezzem meg
ebből is lehet egy jó kapcsolat) de az egyhangú hétköznapok, az élet ott lévő
kihívásai, az önmagától értetődő egyéniségek egymás mellé csiszolódása, előbb
vagy utóbb ezeket a kapcsolatokat kikezdik és jön a dráma, a szakadás és a
csalódás. S ha csak két embert érint a szakítás azt még ki lehet heverni, de ha
már gyermek is van egy vagy kettő, az már az én látásomban tragédia mindenki
számára. Szögezzük le, fontos az elhatározás, a hangosan, mindenki által
hallott igen. Az egymás szemébe nézés, a rokonok, szülők tanúbizonysága előtt
elhangzott szavak. Az Isten előtt kimondott igen. Adott pillanatban ennek az
igennek még óriási hajtó ereje is lehet. Hisz megesküdtem rá. Megfogadtam
önmagamnak és a páromnak, hogy ott leszünk egymásnak jóban-rosszban,
betegségben-egészségben, örömben és bánatban az élet minden területén téged
támogatlak és segítek, hogy siker legyen ez a frigy minden tekintetben. Ezt a
fajta elkötelezettséget nem látom ma s ennek hosszú távon káros hatása lesz a
társadalomra s benne az egyénre. Hadd idézzem az Ószövetség Mózes első
könyvének 21-24 bekezdésig:
„Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét.
22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24 Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, odikés ragaszk feleségéhez: és lesznek egy testté.
A házasság szentsége az Isteni gondviselés itt is kiteljesedik. Az Isten társas lénynek teremtette a férfit és a nőt s lám ez az ember sikeres életét hozta el. Ezek a szavak vagy két ezer évvel ezelőtt íródtak le. S ma is a XXI században ugyan úgy érvényesek, mint annak előtte ott a kezdetek kezdeténél.
Talán még egy gondolat amit érdemes lenne itt elmondani, hogy minden ami emberhez kapcsolódik rém komplex. Nagyon sok összetevője van és hatalmasakat lehet bukni benne. Szögezzük le: a házasság nem egy majális, vagy épp egy könnyed tánc az életen keresztül, hanem komoly odafigyelést kíván, rengeteg türelmet, megalkuvást. És kemény, néha emberfeletti megpróbáltatást és nagyon sok szeretetet. Persze könnyű ezt itt elmondani, de aki házasságban él az tudja, hogy sok esetben lehetetlen mindenben megfelelni. Hadd idézzek Kahlil Gibran könyvéből, a Prófétából:
És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: És a Házasság, Mester?
És ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.
Idáig az idézet és ha most megkérdeznétek, hogy megnősülnek-e ennyi tapasztalat után, boldogan dalolva választanám ugyan ezt az utat, mert ebben találtam meg az igazi sikert, a jövőt s azt a fajta szeretetet amit csak egy ember tud adni a másiknak. A házasság gyümölcse a gyermekáldás az igazi sikertörténet. Minden más szemfényvesztés és zsákutca.
.....................................
TÚL AZ ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA)
TÓTÁGAS PODCAST (X. RÉSZ)
Podcast 20 La TrobeYoutube link: https://youtu.be/Aq1sMnjcoiY
Ez a Csevegő történelem Down Under. A 20-ik epizód, magam sem hittem volna, hogy ilyen gyorsan eljutunk idáig.
Előző felvétel végén említettem LaTrobe nevét, mint aki azt a bizonyos karantén állomást létesítette a Mornington félszigeten.
Ezúttal pedig arról lesz szól, ki is ez a a La Trobe, akiről majdnem minden el van nevezve Melbourne-ben?
Nos, Ő 1839-1854-ig volt al- kormányzó. Jobb híján használom ezt a kifejezést, mert a liutenant governor -nak talán ez lenne a magyar fordítása Hisz a governor azaz kormányzó akkor csak a NSW -i lehetett, tehát ő, mint frissen elszakadt victoriai, csak alkormányzó lehet. Ugye akkor még egész Ausztrália neve
NSW volt. E kis kitérő után a legfőbb érdemei felsorolás
szerűen:
Neki köszönhető többek között a Botanikus kert, a müszaki főiskola, Royal Melbourne kórház, Philharmonia zenekar, a híres egyetem alapítása, és nehogy a crikect ground -ot véletlenül kihagyjam, férjemuram netán beadná a válópert!. Ő ugyanis azon kevés magyarok közé tartozik, aki szereti és érti is ezt a sportot.
La Trobe egy olyan családból származott, akik a francia hugenottákra vezették vissza családfájukat. La Trobe családja erősen vallásosak, apja még egy londoni gyülekezet vezetője is volt. Sokra tartották az oktatást, tanulást és a közösség javát.
Ő úgy került ide, hogy Port Phillip Bay felügyelőjének nevezték ki. Emlékszünk, így hívtak akkor a mai Victoria egy részét. Tanulási céllal, miután semmi adminisztrativ tapasztalata nem volt, hajózott Sydney-be, feleségével és az akkor épp 2 éves kislányával egyetemben. Kis idő eltöltése után átutaztak Melbourne- be. Ott egy árverésen mai szemmel botrányosan alacsony áron vette a telket, ahol később a háza állt. Az ár azért volt olyen alacsony, mert az ottani lakosok összebeszéltek, hogy nem licitálnak a frissen kinevezett felügyelő ellen. Ebből lett egy kis bonyodalom, korrupció! de sikerült meggyőzni a kormányzót, hogy erről neki fogalma sem volt. A házát, ami ma La Trobe cottage néven ismert, téglánként hozatta Angliából. Vallásos, energikus ember lévén, mint felügyelő, azonnal nekilátott az ott élő mintegy 3ooo ember körülményeinek javításához, utcák kialakításához, ivóvíz és szennyvíz megoldáshoz és elvezetéséhez.
De minden egyes lépéshez engedélyt kellett kérni a NSW kormányzótól, aki Gibbs volt akkoriban, és ez lényegesen lassította a dolgokat. Ekkor érlelődött meg a különválás gondolata, és az ezzel kapcsolatos ügyben londoni parlamentben benyújtott kérvény is járta már a maga jogi útját. A kormányzó jóban volt La Trobe-val igy megadta az engedélyt a külön kolóniához, aminek aztán rögtön LaTrobe lett az első alkormányzója. Batman-t bezzeg korábban visszautasította.
Dolgok kezdtek jól alakulni számára. Azonban az történt, hogy a környéken aranyat fedeztek fel , amire csőstül jöttek az emberek, a többi angol gyarmatról no meg egyéb országokból is, jelesül Kínából. Nekem kicsit ironikus, hogy a La Trobe család mottója, “aki keres az talál”. És maga La Trobe nem, de mindenki más keresett aranyat és sokan találtak is. Ami viszont az alkormányzót illeti, neki a 3ooo ember helyett hirtelen sokkal nagyobb embertömeget kellet kezelni. Az aranyláz végig söpört az akkor ismert területeken, ez azért még egy külön felvétel témája lehet és lesz is a későbbiekben.
Az elején említettem, hogy La Trobe sok mindent alapított Melbourne- ben, az egyik fontos a Royal Botanikus kert. Hatalmas területen terül el, eredetileg a Kulin törzs vadászmezeje volt. Ők azok, akik Batman-nel azt a bizonyos egyezséget kötötték. Ami szerint gyakorlatilag eladták földjüket az angoloknak. Hogy a kert miért fontos? Többek között, mert itt állt az a 3oo éves, vörös törzsü eukaliptusz fa , ami alatt 1851-ben aláírták az elszakadási okmányt, ezért úgy nevezték Separation Tree. Ezáltal Victoria önálló gyarmattá vált ,végre nem kellett minden dologért NSW- be kérvényezni és szaladgálni. Azért használtam multidőt a fával kapcsolatban, mert sajnos 2010-ben és 13-ban is vandálok tördelték, rongálták, igy 2015-re már nem lehetett megmenteni. Szegény fa, kibírta 300 év viharjait, de az u.n. civilizált emberek megjelenését már nem.
Maga a botanikus kert még arról is nevezetes ,hogy az az Edmund Barton esküdött itt 1877- ben, aki később Ausztrália első miniszterelnöke lett.
Ha már a nevezetes fának ilyen szomorú sorsa lett, remélem Melbourne ill. környékének másik, számomra kedves természeti nevezetessége nem esik áldozatul a népszerűségének. Igen, a Philip sziget pingvinjeire gondoltam. Maga sziget annak a bizonyos Mornington félsziget másik, keleti oldalánál található, kb 140 km a mai várostól. Ezek a pici madarak, kb. 30 cm magasak, itt költenek emberemlékezet óta. Pirkadat előtt útra kelnek, neki a tengernek és alkonyatkor térnek meg a fészkükhöz. Kb 4000 aktív fészek van itt , a most már nemzeti parkká nyilvánított területen. Nagyon ügyesen oldották meg, hogy a látogatók ne trappolják szét a fészkeket. Magasított palánk ösvényen lehet végigmenni a dűnék között. Ugyanis odú szerűséget ásnak a homokba, illetve a guano-ba a gyér növényzet segítségével. Az öböl ívét pedig amfiteátrum jellegű lelátó követi, ezen lehet őket megfigyelni, kicsit távolabb a vonulási útvonaltól.
Bűbájos látvány, ahogy a hullámokból kibukkanva esetlenül csetlenek botlanak a homokbuckák között, de mindegyik pontosan a saját oduja felé veszi nyílegyenesen az irányt.
Végezetül még egy érdekesség La Trobe-ról ill. emlékezetéről. A sok tiszteletére emelt szobor közül a Bundoora campus előtt lévő szobrát említem, mert az a feje tetején áll. Hogy miért? Két magyarázat is van rá: a szobrász szerint az egyetemek feladata a meglévő elméleteket fejre állítani és így újakat létrehozni. Mások szerint Latrobe -ot jobban ismerték Londonban, és onnan nézve ugye mi itt tótágast járunk, down under.
Kolozsi Erzsébet |
Neki köszönhető többek között a Botanikus kert, a müszaki főiskola, Royal Melbourne kórház, Philharmonia zenekar, a híres egyetem alapítása, és nehogy a crikect ground -ot véletlenül kihagyjam, férjemuram netán beadná a válópert!. Ő ugyanis azon kevés magyarok közé tartozik, aki szereti és érti is ezt a sportot.
La Trobe egy olyan családból származott, akik a francia hugenottákra vezették vissza családfájukat. La Trobe családja erősen vallásosak, apja még egy londoni gyülekezet vezetője is volt. Sokra tartották az oktatást, tanulást és a közösség javát.
Ő úgy került ide, hogy Port Phillip Bay felügyelőjének nevezték ki. Emlékszünk, így hívtak akkor a mai Victoria egy részét. Tanulási céllal, miután semmi adminisztrativ tapasztalata nem volt, hajózott Sydney-be, feleségével és az akkor épp 2 éves kislányával egyetemben. Kis idő eltöltése után átutaztak Melbourne- be. Ott egy árverésen mai szemmel botrányosan alacsony áron vette a telket, ahol később a háza állt. Az ár azért volt olyen alacsony, mert az ottani lakosok összebeszéltek, hogy nem licitálnak a frissen kinevezett felügyelő ellen. Ebből lett egy kis bonyodalom, korrupció! de sikerült meggyőzni a kormányzót, hogy erről neki fogalma sem volt. A házát, ami ma La Trobe cottage néven ismert, téglánként hozatta Angliából. Vallásos, energikus ember lévén, mint felügyelő, azonnal nekilátott az ott élő mintegy 3ooo ember körülményeinek javításához, utcák kialakításához, ivóvíz és szennyvíz megoldáshoz és elvezetéséhez.
De minden egyes lépéshez engedélyt kellett kérni a NSW kormányzótól, aki Gibbs volt akkoriban, és ez lényegesen lassította a dolgokat. Ekkor érlelődött meg a különválás gondolata, és az ezzel kapcsolatos ügyben londoni parlamentben benyújtott kérvény is járta már a maga jogi útját. A kormányzó jóban volt La Trobe-val igy megadta az engedélyt a külön kolóniához, aminek aztán rögtön LaTrobe lett az első alkormányzója. Batman-t bezzeg korábban visszautasította.
A pocast logója |
Dolgok kezdtek jól alakulni számára. Azonban az történt, hogy a környéken aranyat fedeztek fel , amire csőstül jöttek az emberek, a többi angol gyarmatról no meg egyéb országokból is, jelesül Kínából. Nekem kicsit ironikus, hogy a La Trobe család mottója, “aki keres az talál”. És maga La Trobe nem, de mindenki más keresett aranyat és sokan találtak is. Ami viszont az alkormányzót illeti, neki a 3ooo ember helyett hirtelen sokkal nagyobb embertömeget kellet kezelni. Az aranyláz végig söpört az akkor ismert területeken, ez azért még egy külön felvétel témája lehet és lesz is a későbbiekben.
Az elején említettem, hogy La Trobe sok mindent alapított Melbourne- ben, az egyik fontos a Royal Botanikus kert. Hatalmas területen terül el, eredetileg a Kulin törzs vadászmezeje volt. Ők azok, akik Batman-nel azt a bizonyos egyezséget kötötték. Ami szerint gyakorlatilag eladták földjüket az angoloknak. Hogy a kert miért fontos? Többek között, mert itt állt az a 3oo éves, vörös törzsü eukaliptusz fa , ami alatt 1851-ben aláírták az elszakadási okmányt, ezért úgy nevezték Separation Tree. Ezáltal Victoria önálló gyarmattá vált ,végre nem kellett minden dologért NSW- be kérvényezni és szaladgálni. Azért használtam multidőt a fával kapcsolatban, mert sajnos 2010-ben és 13-ban is vandálok tördelték, rongálták, igy 2015-re már nem lehetett megmenteni. Szegény fa, kibírta 300 év viharjait, de az u.n. civilizált emberek megjelenését már nem.
Maga a botanikus kert még arról is nevezetes ,hogy az az Edmund Barton esküdött itt 1877- ben, aki később Ausztrália első miniszterelnöke lett.
Ha már a nevezetes fának ilyen szomorú sorsa lett, remélem Melbourne ill. környékének másik, számomra kedves természeti nevezetessége nem esik áldozatul a népszerűségének. Igen, a Philip sziget pingvinjeire gondoltam. Maga sziget annak a bizonyos Mornington félsziget másik, keleti oldalánál található, kb 140 km a mai várostól. Ezek a pici madarak, kb. 30 cm magasak, itt költenek emberemlékezet óta. Pirkadat előtt útra kelnek, neki a tengernek és alkonyatkor térnek meg a fészkükhöz. Kb 4000 aktív fészek van itt , a most már nemzeti parkká nyilvánított területen. Nagyon ügyesen oldották meg, hogy a látogatók ne trappolják szét a fészkeket. Magasított palánk ösvényen lehet végigmenni a dűnék között. Ugyanis odú szerűséget ásnak a homokba, illetve a guano-ba a gyér növényzet segítségével. Az öböl ívét pedig amfiteátrum jellegű lelátó követi, ezen lehet őket megfigyelni, kicsit távolabb a vonulási útvonaltól.
Bűbájos látvány, ahogy a hullámokból kibukkanva esetlenül csetlenek botlanak a homokbuckák között, de mindegyik pontosan a saját oduja felé veszi nyílegyenesen az irányt.
Végezetül még egy érdekesség La Trobe-ról ill. emlékezetéről. A sok tiszteletére emelt szobor közül a Bundoora campus előtt lévő szobrát említem, mert az a feje tetején áll. Hogy miért? Két magyarázat is van rá: a szobrász szerint az egyetemek feladata a meglévő elméleteket fejre állítani és így újakat létrehozni. Mások szerint Latrobe -ot jobban ismerték Londonban, és onnan nézve ugye mi itt tótágast járunk, down under.
Hallgatóim szerint vajon melyik lehet a helytálló?
Podcast 21 Mit talált Sturt Ausztrália belsejében?
Hello is a Tótágas. Csevegő történelem down under.
Youtube link
https://youtu.be/ueALs0952uI
Először egy Charles Sturt nevű kapitány- ebben az esetben ez nem tengeri, hanem honvédségi rangot jelent- felfedezéseivel foglalkozom. Rögtön itt említem, hogy hosszú ideig összezavartam magamban, hogy Sturt vagy Stuart akiről szó van. Mert Stuart is egy felfedező volt. Leegyszerűsítve Sturt keletről dél-délnyugatra járt, Stuart meg délről északi irányba.
Akkor először Sturt 1828-ban érkezett Sydney-be és azt a megbízást kapta, az akkori kormányzótól, aki Darling volt, hogy nézzen már utána, hogy az addig ismert folyók honnan erednek, mi van az eredetüknél és persze van e jó minőségű művelésre alkalmas terület ? Továbbá nagyon izgatta a fantáziájukat, hogy vajon létezik- e egy beltenger valahol? Az ugye nem lehet, hogy ekkora helyen csak szárazföld legyen!. Érzékeltetésül, hogy mennyire nem volt egyszerű dolguk akkoriban, ez az expedíció kb. egy hetet azzal foglalkozott a kiindulási pontjuknál, hogy betörjék azokat az ökröket, amik aztán a málhát viszik. A beltengert ugyan nem találták meg, de találtak több kisebb jelentőségű folyót és itt újabb talánnyal szembesültek: Hova a csudába folynak a folyók nyugat irányba, hisz logika szerint keletre kéne, hisz arra van a tenger. Lehet, hogy arra van a beltenger?
Egy újabb expedíció indult, ezúttal a Murrumbidgee folyó bejárása volt a cél. A szó jelentése aboriginal nyelven nagy víz. Annyira nagy, hogy ezt később még öntözésre is felhasználják, de erről később. Egy bálnavadász hajó részeiből készült a csónak, amin elindultak. És mit tesz a véletlen, addig hajókáztak, könnyű volt ár mentén haladtak, hogy egy elágazásnál még nagyobb folyóval találkoztak, és ezen folytatva útjukat először találtak nagy egy tavat , ennek a Lake Alexandrina nevet adták. Voltak ott nagy hullámok, tehát akár a beltenger is lehetne, de vize nem sós, édesvízű. Tehát csak tó, nem tenger. De tovább haladva megoldódott a rejtély, a Déli Óceánba, torkollott a folyó. Kiderült, délre is van tenger, nemcsak keletre. Igaz, a talány megoldódott, de az öröm nem volt teljes, mert a delta elég mocsaras és homokzátonyok választják szét a beömlő vizet igy kereskedelmi hajózásra a folyó teljes hossza sajnos nem alkalmas.
Rendben, ezt megtalálták, de innen vissza is kell jutni. Nem volt mit tenni, árral szemben evezve tették meg az út nagy részét. Kb. 2900 km, nem kis teljesítmény! Mindezt az Ausztrál nyárban, ahol 40 fok árnyékban, de a hajójukon elég gyér volt az árnyék, igy szegény Sturt egy darabig meg is vakult. Látása soha nem jött igazán rendbe. Csoda, hogy éhen nem haltak, mire vissza vergődtek Sydney-be.
Ma már persze egész másképp ítéljük ezt a két folyót, a Murrumbidgee hatalmas terület öntözését látja el és a mocsaras deltájú Murray-t pedig bizonyos szakaszokon igenis használják hajózásra. Személy és áruszállítás is van. A kisebb személyhajó egy lapátkerekű gőzöst utánoz, persze modernebb motorja van, és séta hajókázásra viszi a turistákat. A gőzöst a Mississippi gőzöseiről mintázták, még a nevét is, ennek Murray River Queen a neve. Igaz, sem legális sem illegális kaszinó nincs benne, ennyire azért nem mentek a másolásban. De van másik, folyami cruise hajó is, ezek minimum 3 napig viszik az utasokat teljes kényelemben.
Ez a Murray folyó ma az ausztrál folklórban nagy szerepet játszik. Történt ugyanis, egyik évben, 1968-ban hatalmas szárazság volt. Érdekes, volt már ilyen a klíma vészhelyzet előtt is? Annyira eltűnt a víz, a folyóból és a csatlakozó árterületről is, hogy emberi maradványok bukkantak elő. Az antropológusok boldogan vizsgálódni kezdtek és legnagyobb meglepetésükre – szerintük- kb 40 ezer éves csontokról van szó. Ez aztán nagy követ dobott a tudomány tavába, hogy kik voltak ezek, honnan jöttek?. Az elfogadott elmélet szerint mindnyájan Afrikából származunk, vajon ezek is? Esetleg van egy párhuzamos fejlődéstörténet? Én ehhez nagyon nem értek, nem is foglalok állást. Mai általános szemlélet szerint ezek aboriginal maradványok. Miután a közeli , Lake Mungo - nak nevezett, ma már Nemzeti Park területén találták meg őket, ezért Mungo men- nek ill Mungo Ladynek hívják ezt az őst. A lake elnevezés csalóka, mert ebben a tóban, valamikor 14 ezer év előtt lehetett víz utoljára. Ottjártunkkor szerencsére találtunk egy aboriginal vezetőt, aki elvezetett minket a feltételezett temetkezési helyre és a temetési rituálé ról is szólt pár szót. Csak érzékeltetésül, ez egy teljesen sivatagos rész, ahol a szél az egyik oldalára folyamatosan összehordja a homokot és ezt a képződményt Kínai Nagy Falnak nevezik. Csipkés vonulata napnyugtakor élénk narancs és vörös színben játszik, lélegzetelállító látvány. Akkor gondoltam, hogy megérte a sok km-es zötyögést.
E kis kitérő után, vissza a Murray folyóhoz. Vízállása változó, van amikor bővizű. Egyébként a Snowy Mountain-ből ered, ezt csak annak illusztrálására mondom, hogy van itt havas hegy, és lám mégis a hőség okozta a gondot az expedíció haladásánál.
Tudtommal eddig két alkalommal is megúszta a folyó teljes hosszát.
Elsőnek Graham Wells Middleton, 1992-ben. Ő jótékonyságból tette, a rák kutatásra gyűjtött. 2366 km-t tett meg 138 nap alatt.
Mi lányok sem maradunk le a nagy kitartást igénylő teljesítményektől – engedtessék meg nekem némi részrehajlás - !
Tammy van Wisse, aki holland nevű ugyan, de ausztrál hosszútávú úszónő, 2001-ben is megtette ezt a távot. Ő 106 nap alatt tette meg a 2438 km-t. A távolság különbség abból adódik, hogy máshol szálltak vízbe. Tammy a víz minőségével foglalkozott, nyilatkozatai szerint a legnagyobb nehézséget az uszadék fák és a néhol szigetekké összecsomósodott szemét kerülgetése jelentette.
YouTube-videó (Podcast 2o Végül is ki volt az a La Trobe?) előnézete
YouTube-videó (podcast 21 Mit talált Sturt?) előnézete
Podcast 21 Mit talált Sturt Ausztrália belsejében?
Hello is a Tótágas. Csevegő történelem down under.
Youtube link
https://youtu.be/ueALs0952uI
*
Ideje, hogy sorozatomban elkalauzoljalak titeket
Ausztrália belseje felé. Hisz ez igencsak hatalmas földrész. Annál
is inkább, mert a belső rész felfedezése, térképezése is izgalmas volt.
Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy akik ide érkeztek, fogalmuk sem volt, hol
vannak, azaz hol van hegy, víz, sivatag, tó, esőerdő vagy havasok.Először egy Charles Sturt nevű kapitány- ebben az esetben ez nem tengeri, hanem honvédségi rangot jelent- felfedezéseivel foglalkozom. Rögtön itt említem, hogy hosszú ideig összezavartam magamban, hogy Sturt vagy Stuart akiről szó van. Mert Stuart is egy felfedező volt. Leegyszerűsítve Sturt keletről dél-délnyugatra járt, Stuart meg délről északi irányba.
Akkor először Sturt 1828-ban érkezett Sydney-be és azt a megbízást kapta, az akkori kormányzótól, aki Darling volt, hogy nézzen már utána, hogy az addig ismert folyók honnan erednek, mi van az eredetüknél és persze van e jó minőségű művelésre alkalmas terület ? Továbbá nagyon izgatta a fantáziájukat, hogy vajon létezik- e egy beltenger valahol? Az ugye nem lehet, hogy ekkora helyen csak szárazföld legyen!. Érzékeltetésül, hogy mennyire nem volt egyszerű dolguk akkoriban, ez az expedíció kb. egy hetet azzal foglalkozott a kiindulási pontjuknál, hogy betörjék azokat az ökröket, amik aztán a málhát viszik. A beltengert ugyan nem találták meg, de találtak több kisebb jelentőségű folyót és itt újabb talánnyal szembesültek: Hova a csudába folynak a folyók nyugat irányba, hisz logika szerint keletre kéne, hisz arra van a tenger. Lehet, hogy arra van a beltenger?
Egy újabb expedíció indult, ezúttal a Murrumbidgee folyó bejárása volt a cél. A szó jelentése aboriginal nyelven nagy víz. Annyira nagy, hogy ezt később még öntözésre is felhasználják, de erről később. Egy bálnavadász hajó részeiből készült a csónak, amin elindultak. És mit tesz a véletlen, addig hajókáztak, könnyű volt ár mentén haladtak, hogy egy elágazásnál még nagyobb folyóval találkoztak, és ezen folytatva útjukat először találtak nagy egy tavat , ennek a Lake Alexandrina nevet adták. Voltak ott nagy hullámok, tehát akár a beltenger is lehetne, de vize nem sós, édesvízű. Tehát csak tó, nem tenger. De tovább haladva megoldódott a rejtély, a Déli Óceánba, torkollott a folyó. Kiderült, délre is van tenger, nemcsak keletre. Igaz, a talány megoldódott, de az öröm nem volt teljes, mert a delta elég mocsaras és homokzátonyok választják szét a beömlő vizet igy kereskedelmi hajózásra a folyó teljes hossza sajnos nem alkalmas.
Rendben, ezt megtalálták, de innen vissza is kell jutni. Nem volt mit tenni, árral szemben evezve tették meg az út nagy részét. Kb. 2900 km, nem kis teljesítmény! Mindezt az Ausztrál nyárban, ahol 40 fok árnyékban, de a hajójukon elég gyér volt az árnyék, igy szegény Sturt egy darabig meg is vakult. Látása soha nem jött igazán rendbe. Csoda, hogy éhen nem haltak, mire vissza vergődtek Sydney-be.
Ma már persze egész másképp ítéljük ezt a két folyót, a Murrumbidgee hatalmas terület öntözését látja el és a mocsaras deltájú Murray-t pedig bizonyos szakaszokon igenis használják hajózásra. Személy és áruszállítás is van. A kisebb személyhajó egy lapátkerekű gőzöst utánoz, persze modernebb motorja van, és séta hajókázásra viszi a turistákat. A gőzöst a Mississippi gőzöseiről mintázták, még a nevét is, ennek Murray River Queen a neve. Igaz, sem legális sem illegális kaszinó nincs benne, ennyire azért nem mentek a másolásban. De van másik, folyami cruise hajó is, ezek minimum 3 napig viszik az utasokat teljes kényelemben.
Ez a Murray folyó ma az ausztrál folklórban nagy szerepet játszik. Történt ugyanis, egyik évben, 1968-ban hatalmas szárazság volt. Érdekes, volt már ilyen a klíma vészhelyzet előtt is? Annyira eltűnt a víz, a folyóból és a csatlakozó árterületről is, hogy emberi maradványok bukkantak elő. Az antropológusok boldogan vizsgálódni kezdtek és legnagyobb meglepetésükre – szerintük- kb 40 ezer éves csontokról van szó. Ez aztán nagy követ dobott a tudomány tavába, hogy kik voltak ezek, honnan jöttek?. Az elfogadott elmélet szerint mindnyájan Afrikából származunk, vajon ezek is? Esetleg van egy párhuzamos fejlődéstörténet? Én ehhez nagyon nem értek, nem is foglalok állást. Mai általános szemlélet szerint ezek aboriginal maradványok. Miután a közeli , Lake Mungo - nak nevezett, ma már Nemzeti Park területén találták meg őket, ezért Mungo men- nek ill Mungo Ladynek hívják ezt az őst. A lake elnevezés csalóka, mert ebben a tóban, valamikor 14 ezer év előtt lehetett víz utoljára. Ottjártunkkor szerencsére találtunk egy aboriginal vezetőt, aki elvezetett minket a feltételezett temetkezési helyre és a temetési rituálé ról is szólt pár szót. Csak érzékeltetésül, ez egy teljesen sivatagos rész, ahol a szél az egyik oldalára folyamatosan összehordja a homokot és ezt a képződményt Kínai Nagy Falnak nevezik. Csipkés vonulata napnyugtakor élénk narancs és vörös színben játszik, lélegzetelállító látvány. Akkor gondoltam, hogy megérte a sok km-es zötyögést.
E kis kitérő után, vissza a Murray folyóhoz. Vízállása változó, van amikor bővizű. Egyébként a Snowy Mountain-ből ered, ezt csak annak illusztrálására mondom, hogy van itt havas hegy, és lám mégis a hőség okozta a gondot az expedíció haladásánál.
Tudtommal eddig két alkalommal is megúszta a folyó teljes hosszát.
Elsőnek Graham Wells Middleton, 1992-ben. Ő jótékonyságból tette, a rák kutatásra gyűjtött. 2366 km-t tett meg 138 nap alatt.
Mi lányok sem maradunk le a nagy kitartást igénylő teljesítményektől – engedtessék meg nekem némi részrehajlás - !
Tammy van Wisse, aki holland nevű ugyan, de ausztrál hosszútávú úszónő, 2001-ben is megtette ezt a távot. Ő 106 nap alatt tette meg a 2438 km-t. A távolság különbség abból adódik, hogy máshol szálltak vízbe. Tammy a víz minőségével foglalkozott, nyilatkozatai szerint a legnagyobb nehézséget az uszadék fák és a néhol szigetekké összecsomósodott szemét kerülgetése jelentette.
..................................
Mellékletek:YouTube-videó (Podcast 2o Végül is ki volt az a La Trobe?) előnézete
YouTube-videó (podcast 21 Mit talált Sturt?) előnézete
Folytatjuk.
*************************************************
10. SZONETTEK
REMÉNYI TAMÁS: Szerelem felsőfokon
(szonettkoszorú)
(15. rész.)
Szemünk tükre lelkünk hűséges mása,
Fényes gyöngyház, egy árulkodó talány:
Bennünk felserken a végzetes ’káma’,
Szívünkben álmodó fenséges varázs.
Érző gondolatok serkentő álma
Széttépett órák végtelen halmazán:
Kéjesen gyötrő szerelem ’imázsa’
Szenvedélytől izzik, szívemben a parázs!
Fohásszal égbeszálló halk sikoltás…
Orcánkra rásimuló szellő pördül:
Szemérmesen betakart életnyitány.
Gyengéden ölelkező csókos ’montázs’:
Hiányában a szerelem eltörpül:
Kell a csillogó lét reménye, ’VIVÁT’!
(Idegen szavak:
káma- vágy;
imázs- elképzelt kép;
montázs- összeillesztés;
vivát- éljen!)
*
1.
Szemünk tükre lelkünk hűséges mása,
Érzelmek hullámainak tengere,
A szerelmes agy összevisszasága:
Fénylő szemben a lét filmjelenete.
Szerelemmel szeretni: lélek tánca,
Gyönyöröket átélni: szívek kegye…
A természet sokféle szép románca
A földi álomvilágnak teteje!
Csillagfényes légyottkor az éj szemét
Szelíd csókok alatt mélyen lehunyja:
Simogató fátyla elrejti talán.
Hajnal szerelmes szíve igen nehéz,
Lelkének kapuját hiába csukta:
Fényes gyöngyház, egy árulkodó talány.
*
2.
Fényes gyöngyház, egy árulkodó talány,
Virradat éji titkát pírja rejti,
Földre szórja kialvatlan sugarát:
A reggel aranyló fénye ott kelti.
Csillagok kilesték, látta valahány,
Amint az éj ment a hajnaltól fényt csenni:
Szellő lebegtette fekete haját…
Napfelkeltéig időt akart nyerni.
A dolgos reggel átfestette táját,
Boldog a természet mindezek után,
Megvalósult lelkének titkolt vágya.
Rőt hajnal már nem illegeti báját,
Testünket átöleli a napsugár,
Bennünk felserken a végzetes káma.
2.
Fényes gyöngyház, egy árulkodó talány,
Virradat éji titkát pírja rejti,
Földre szórja kialvatlan sugarát:
A reggel aranyló fénye ott kelti.
Csillagok kilesték, látta valahány,
Amint az éj ment a hajnaltól fényt csenni:
Szellő lebegtette fekete haját…
Napfelkeltéig időt akart nyerni.
A dolgos reggel átfestette táját,
Boldog a természet mindezek után,
Megvalósult lelkének titkolt vágya.
Rőt hajnal már nem illegeti báját,
Testünket átöleli a napsugár,
Bennünk felserken a végzetes káma.
*
3.
Bennünk felserken a végzetes káma,
Epedve várjuk az érzelmek csúcsát:
Szétterül testünkön a hő hulláma,
Kezünk, lábunk megremeg csókja után.
Lávaként pezseg testben a vágy álma,
Sóhajok repdesnek a szépség jussán,
A lét bekerült vérünk áramába:
Nagyot dobban a szív a ’zenit’ múltán.
Tenger hulláma víz tükrére simul,
Morajából is kicseng a szerelem,
Zúg, pezseg: elkápráztatja önmagát.
Szerelem, szerelem! Lelkünk megpirul,
Elég! Izzik már szeretet…
Szívünkben álmodó fenséges varázs.
3.
Bennünk felserken a végzetes káma,
Epedve várjuk az érzelmek csúcsát:
Szétterül testünkön a hő hulláma,
Kezünk, lábunk megremeg csókja után.
Lávaként pezseg testben a vágy álma,
Sóhajok repdesnek a szépség jussán,
A lét bekerült vérünk áramába:
Nagyot dobban a szív a ’zenit’ múltán.
Tenger hulláma víz tükrére simul,
Morajából is kicseng a szerelem,
Zúg, pezseg: elkápráztatja önmagát.
Szerelem, szerelem! Lelkünk megpirul,
Elég! Izzik már szeretet…
Szívünkben álmodó fenséges varázs.
*
4.
Szívünkben álmodó fenséges varázs,
Ó, te elbűvölt szív ábrándos lelke:
Szerelem- katlanban izzó parázs…
Örök mámorba sodort szerelme!
Ölelés, csók és újabb édes talány.
Vajh, mennyi érzés szorult az emberbe?
Érzelmekről szót sem ejtenék talán,
Mert azt sorba venni nem is lehetne!
Lásd a hajnal szerelmes szívét, lelkét,
Nézd a pirkadat sugárzó rőt vérét:
A Földre lehull az éji nász ágya.
Szerelemmel áldott földi teremtés
Álomvilágba fektette le létét…
Érző gondolatok serkentő álma.
4.
Szívünkben álmodó fenséges varázs,
Ó, te elbűvölt szív ábrándos lelke:
Szerelem- katlanban izzó parázs…
Örök mámorba sodort szerelme!
Ölelés, csók és újabb édes talány.
Vajh, mennyi érzés szorult az emberbe?
Érzelmekről szót sem ejtenék talán,
Mert azt sorba venni nem is lehetne!
Lásd a hajnal szerelmes szívét, lelkét,
Nézd a pirkadat sugárzó rőt vérét:
A Földre lehull az éji nász ágya.
Szerelemmel áldott földi teremtés
Álomvilágba fektette le létét…
Érző gondolatok serkentő álma.
*
5.
Érző gondolatok serkentő álma
Megfoghatatlan, szenvedélyes erő,
Amely ha kell, Isten ostorcsapása,
Vagy meg nem magyarázható szerető!
Idő időtlensége, ellentmondása,
A tétova perceket eltemető,
Szelíd csókok, ölelések kottája…
Ő a gyarló lét homálya: vezető!
A rózsa magasztos illat ereje
A természetes szerelmi vonzódás…
A lélek elnyeri vágyott jutalmát!
Szenvedélyek szenvedélye s a kegye
A boldogság rapszódiája: ódák
Széttépett órák végtelen halmazán.
5.
Érző gondolatok serkentő álma
Megfoghatatlan, szenvedélyes erő,
Amely ha kell, Isten ostorcsapása,
Vagy meg nem magyarázható szerető!
Idő időtlensége, ellentmondása,
A tétova perceket eltemető,
Szelíd csókok, ölelések kottája…
Ő a gyarló lét homálya: vezető!
A rózsa magasztos illat ereje
A természetes szerelmi vonzódás…
A lélek elnyeri vágyott jutalmát!
Szenvedélyek szenvedélye s a kegye
A boldogság rapszódiája: ódák
Széttépett órák végtelen halmazán.
*
6.
Széttépett órák végtelen halmazán,
Mennyei hangján szólít a hegedű,
Szívet szorongató fenséges dalát
Vágyak értik: szemből árad a nedű!
A boldogság könnye a simogatás!
Vánszorgó lélek ne legyen egyedül…
Tört szívnek szerelem építse falát!
Szeretet híján az élet keserű.
Használd ki a lét adta örömöket,
A szerelem párban érhet a csúcsra,
De sohasem hagyd társadat magára!
Ne feledd, a párod lelke függ tőled,
Az önzés: az elhidegülés jussa:
Kéjesen gyötrő szerelem imázsa.
6.
Széttépett órák végtelen halmazán,
Mennyei hangján szólít a hegedű,
Szívet szorongató fenséges dalát
Vágyak értik: szemből árad a nedű!
A boldogság könnye a simogatás!
Vánszorgó lélek ne legyen egyedül…
Tört szívnek szerelem építse falát!
Szeretet híján az élet keserű.
Használd ki a lét adta örömöket,
A szerelem párban érhet a csúcsra,
De sohasem hagyd társadat magára!
Ne feledd, a párod lelke függ tőled,
Az önzés: az elhidegülés jussa:
Kéjesen gyötrő szerelem imázsa.
*
7.
Kéjesen gyötrő szerelem imázsa
A lepergő filmkockák összessége…
Boldog, ’ki feljut a hegy ormára,
S elé tárul az érzelmek szépsége.
Gyönyörködtet a szerelem világa,
Csókos hajnalon ég a Napnak széle,
Vörös fény fut Kedvesem orcájára:
Szerelem sugarában forr a vére…
Szemmel láthatóan tétován szorong,
Simogatón fejére teszem kezem,
Hátha úrrá lesz rajta a biztatás.
Káprázik szemem, agyam ködben bolyong,
Csókol a vágy, elemészt az érzelem:
Szenvedélytől izzik szívemben a parázs!
7.
Kéjesen gyötrő szerelem imázsa
A lepergő filmkockák összessége…
Boldog, ’ki feljut a hegy ormára,
S elé tárul az érzelmek szépsége.
Gyönyörködtet a szerelem világa,
Csókos hajnalon ég a Napnak széle,
Vörös fény fut Kedvesem orcájára:
Szerelem sugarában forr a vére…
Szemmel láthatóan tétován szorong,
Simogatón fejére teszem kezem,
Hátha úrrá lesz rajta a biztatás.
Káprázik szemem, agyam ködben bolyong,
Csókol a vágy, elemészt az érzelem:
Szenvedélytől izzik szívemben a parázs!
*
8.
Szenvedélytől izzik szívemben a parázs,
Lelkem féltett kincse a szép szerelem:
Csillagfényes éjszakákon rám talál,
Az ölelését csókjaival szeretem.
A hajnal rőt fénysugara újra lát,
Szívünk vonzalma sohasem lesz teher,
Vágyálmok éjein óránk visszajár:
Az együttlét öröme tökéletes!
Idős ember még nem vén - szól a ’fáma’:
Szerelemben az éveket ne számold,
Csak az élet szépségére gondoljál!
A gyönyörök értékének nincs ára,
A beteljesülés érzése mámor:
Fohásszal égbeszálló halk sikoltás.
Idegen szó: fáma = hír;
8.
Szenvedélytől izzik szívemben a parázs,
Lelkem féltett kincse a szép szerelem:
Csillagfényes éjszakákon rám talál,
Az ölelését csókjaival szeretem.
A hajnal rőt fénysugara újra lát,
Szívünk vonzalma sohasem lesz teher,
Vágyálmok éjein óránk visszajár:
Az együttlét öröme tökéletes!
Idős ember még nem vén - szól a ’fáma’:
Szerelemben az éveket ne számold,
Csak az élet szépségére gondoljál!
A gyönyörök értékének nincs ára,
A beteljesülés érzése mámor:
Fohásszal égbeszálló halk sikoltás.
Idegen szó: fáma = hír;
(Fáma = a hír, hírek ókori római istennője.)
*
9.
Fohásszal égbeszálló halk sikoltás
Az éter hangvilágának refrénje,
Mint szerelem boldogsága a kottán:
Bekerül majd a fény szép emlékébe.
A szerelemhez nem szükséges oltás,
Mert a vágy anélkül is utolérne,
S ha mégsem: ő egy szerencsétlen ’flótás’!
Szerelemnek szeretet a testvére.
Természet öle szerelembe ringat,
Csókok halmazával lágyan betakar,
A holdfény sugara lelkekre gördül.
Mikor jő’ az este, fényt ad sok csillag,
Ez időben a vágy hamar rád akad…
Orcánkra rásimuló szellő pördül.
(Magyarázat: flótás = ügyetlen ember.)
9.
Fohásszal égbeszálló halk sikoltás
Az éter hangvilágának refrénje,
Mint szerelem boldogsága a kottán:
Bekerül majd a fény szép emlékébe.
A szerelemhez nem szükséges oltás,
Mert a vágy anélkül is utolérne,
S ha mégsem: ő egy szerencsétlen ’flótás’!
Szerelemnek szeretet a testvére.
Természet öle szerelembe ringat,
Csókok halmazával lágyan betakar,
A holdfény sugara lelkekre gördül.
Mikor jő’ az este, fényt ad sok csillag,
Ez időben a vágy hamar rád akad…
Orcánkra rásimuló szellő pördül.
(Magyarázat: flótás = ügyetlen ember.)
*
10.
Orcánkra rásimuló szellő pördül,
Szemek elégedett mosolyt röptetnek…
A távolban egy mélyhegedű gyöngül,
Húrja elszakadt egy öreg hangszernek.
Virágos réten ökrösszekér gördül,
A táncos napsugarak ölelkeznek,
Felhők gyűlnek, a magas ég megdördül,
A villámszikrák szerteszét repkednek.
’Botorság’ izzó szerelmet hűteni:
Kéjben úszó testről a gyöngy legurul:
Az idillrontás végzetes szakítás!
Tartós szerelemért meg kell küzdeni:
Addig tart, mígnem a létben az utunk!
… Szemérmesen betakart életnyitány…
10.
Orcánkra rásimuló szellő pördül,
Szemek elégedett mosolyt röptetnek…
A távolban egy mélyhegedű gyöngül,
Húrja elszakadt egy öreg hangszernek.
Virágos réten ökrösszekér gördül,
A táncos napsugarak ölelkeznek,
Felhők gyűlnek, a magas ég megdördül,
A villámszikrák szerteszét repkednek.
’Botorság’ izzó szerelmet hűteni:
Kéjben úszó testről a gyöngy legurul:
Az idillrontás végzetes szakítás!
Tartós szerelemért meg kell küzdeni:
Addig tart, mígnem a létben az utunk!
… Szemérmesen betakart életnyitány…
(Magyarázat: botorság = butaság, ostobaság.)
*
11.
… szemérmesen betakart életnyitány…
A szerelemben fogant élet felsír,
Boldogság ajtaja, ablaka kitárt,
Örömteli dallam: csendből rázendít.
Szerelem gyermeke, és ez nem vitás.
Gyönyörűség betakarja, nem sír:
Ő egy ártatlan rózsaszín kis virág…
Szíved Isten akaratából ’meghitt’!
Kristálytiszta gyöngyház fénye él benned,
Kicsiny lábacskáiddal rugdalódzol…
Sikongattál mikor éhes, szomjas voltál.
Sokszor mondtuk: kis tündér ez a gyermek...!
Testeden az élet szépségét hordod:
Gyengéden ölelkező csókos montázs.
11.
… szemérmesen betakart életnyitány…
A szerelemben fogant élet felsír,
Boldogság ajtaja, ablaka kitárt,
Örömteli dallam: csendből rázendít.
Szerelem gyermeke, és ez nem vitás.
Gyönyörűség betakarja, nem sír:
Ő egy ártatlan rózsaszín kis virág…
Szíved Isten akaratából ’meghitt’!
Kristálytiszta gyöngyház fénye él benned,
Kicsiny lábacskáiddal rugdalódzol…
Sikongattál mikor éhes, szomjas voltál.
Sokszor mondtuk: kis tündér ez a gyermek...!
Testeden az élet szépségét hordod:
Gyengéden ölelkező csókos montázs.
*
12.
Gyengéden ölelkező csókos montázs:
Szeretet és szerelem együttléte,
Az ízvilág remeke: hab a tortán…
Az ébredő tavasz gyönyörűsége!
Álomvilág simogatja az orcánk,
Szerelembe hív a vágy ösztönzése,
Bűbájjal betakarja lét a sorsát:
Csak lenne már igazi VILÁGBÉKE!
Szív kell az igaz szerelemhez,
Szeretet nélkül magányos lesz a szív:
Egyedüllét álnok csendje megőrül!
Az összetartozás öröme kedves,
Madarat a kék ég szabadsága hív:
Hiányában a szerelem eltörpül’…
12.
Gyengéden ölelkező csókos montázs:
Szeretet és szerelem együttléte,
Az ízvilág remeke: hab a tortán…
Az ébredő tavasz gyönyörűsége!
Álomvilág simogatja az orcánk,
Szerelembe hív a vágy ösztönzése,
Bűbájjal betakarja lét a sorsát:
Csak lenne már igazi VILÁGBÉKE!
Szív kell az igaz szerelemhez,
Szeretet nélkül magányos lesz a szív:
Egyedüllét álnok csendje megőrül!
Az összetartozás öröme kedves,
Madarat a kék ég szabadsága hív:
Hiányában a szerelem eltörpül’…
*
13.
Hiányában a szerelem eltörpül’…
Hát jöjj te létet megváltó szeretet!
Ha késel, a szerelmes száj elgörbül,
Sír a lélek, patakként ejt könnyeket.
Nem számít a kor: a haj már megőszül,
De a szív mégis szerelmes lehet,
S az ég ha orrol, villámmal megdördül:
Az élet mindig szeretetet keres!
Oly jó! Oly szép szerelmesen ölelni,
A kedvest csókjainkkal simogatni,
Az élet szép, boldogság jusst kiált!
Engedd a végzeted kiteljesedni,
Hagyd a véred felforralni:
Kell a csillogó lét reménye: VIVÁT!
13.
Hiányában a szerelem eltörpül’…
Hát jöjj te létet megváltó szeretet!
Ha késel, a szerelmes száj elgörbül,
Sír a lélek, patakként ejt könnyeket.
Nem számít a kor: a haj már megőszül,
De a szív mégis szerelmes lehet,
S az ég ha orrol, villámmal megdördül:
Az élet mindig szeretetet keres!
Oly jó! Oly szép szerelmesen ölelni,
A kedvest csókjainkkal simogatni,
Az élet szép, boldogság jusst kiált!
Engedd a végzeted kiteljesedni,
Hagyd a véred felforralni:
Kell a csillogó lét reménye: VIVÁT!
*
14.
Kell a csillogó lét reménye: VIVÁT!
Kell a szeretet, kell a szép szerelem!
Tedd szabaddá vágyad, s tiéd a világ:
Örülj, boldogságod már teljes lehet!
Szíved gyönyörű, mint egy nyíló virág…
Ha a béke, s szabadság szárnyal veled:
A szerelem eljő’, ám néha kivár,
De a lét szeret, ha viszont szereted!
Fény fényt, szeretet szerelmet ölel,
Az utódlás vágyaidban kiváltság:
Új lét, a kikelet örök álma.
Addig szerethetsz, ’míg a lét követ,
A boldogság melegágya nincs másnál!
Szemünk tükre, lelkünk hűséges mása.
Kell a csillogó lét reménye: VIVÁT!
Kell a szeretet, kell a szép szerelem!
Tedd szabaddá vágyad, s tiéd a világ:
Örülj, boldogságod már teljes lehet!
Szíved gyönyörű, mint egy nyíló virág…
Ha a béke, s szabadság szárnyal veled:
A szerelem eljő’, ám néha kivár,
De a lét szeret, ha viszont szereted!
Fény fényt, szeretet szerelmet ölel,
Az utódlás vágyaidban kiváltság:
Új lét, a kikelet örök álma.
Addig szerethetsz, ’míg a lét követ,
A boldogság melegágya nincs másnál!
Szemünk tükre, lelkünk hűséges mása.
*************************************************
11.
ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
Véghelyi József : Halottak napján
Halottak napján legtöbb embernek van egy kegyeleti helye, amelyet felkeres. Ha nem kereshető fel valamilyen oknál fogva, akkor a lelkében található olyan érzés, amely azt helyettesíti. Belső kényszertől indíttatva igyekszünk szeretteink, barátaink sírjára tenni a kegyelet virágait és gyertyáit. Különösen fájdalmas a szülők és a gyermek elvesztése…
Az autó motorjának a hangja rezeg bele a nagy csendbe. A fák , mintha vitorlások lennének, úgy suhannak el az úttest két oldalán.. Az aszfaltra néhány falevelet söpör rá a szél. Szép ez az ősz, ez a november közeli nappal... Ezer színben pompázó erdők mosolyognak, a madarak is boldogan repkednek, mintha elfelejtették volna, az éjszaka hűvös leheletét. Az árokpartokra ültetett krizantémok halk sóhaja jelzi csak, hogy ünnep közeledik. Az autóúton haladó jármű lassít, index balra....s kanyar után már
az autó
vezetőjének is kicsit hevesebben zakatol ott bent az a kis motor.. A dombok
mögött ott lélegzik az a kis város, ahol született.
E sírban nyugszanak felmenői: édesapja és édesanyja.
A makrancos őszi szél a platánfához szalad , s megrázogatja a leveleket, s néhányat a földre pottyant. A férfi kabátjába is belekapaszkodik, s gyertya lángját is meglebbenti... Belemarkol a ruhájába, durcásan , mintegy parancsolóan. A fázósan húzza össze magán a kabátot, keze a gombokhoz ér, majd elhomályosul a szeme és eszébe jut egy hang, egy mondat. Istenem, de régen hallotta már...: " Kisfiam gombold be a kabátodat, mert megfázol... "
Igen, a szülők ilyenek. Nem is tudnának mások lenni. Ösztönük parancsolja azt, hogy az utódokról való gondoskodás mindent felül írjon. Az eltávozott anya, apa szelleme a gyerekeket életük végéig végigkíséri.
A kegyetlen elmúlás mindig kiszakít az emberből egy darabot, s annak a helye örökre fájó űrt okoz testben, lélekben egyaránt.
A temetőben magára marad a gyászoló. Emlékeiből előtör az eltávozottak arca, mozdulatai, és az örök aggódó szeretet megannyi jele, amelyet a szüleitől kapott. S most itt áll a szülők sírjánál. Ezek a pillanatok nem a szavak ideje, a szó már nem segít.
A gondolatokat a hála és a szeretet tölti ki.
Persze tudja az ember, hogy előbb-utóbb mindenkinek ez lesz a sorsa, és mégis nehéz, sokszor elfogadhatatlan szembenézni a könyörtelen valósággal: anya, apa nincs többé.
Hogyan lehetséges az, hogy mellettem voltak eddigi életem során, és most soha többé nem lehetek velük együtt? Kihez fordulhatok bizalommal ezek után, kik lesznek azok
akik olyan odaadással , és szeretettel fordulnak felém, ahogy Ők tették?
Az élet így gondoskodik arról, hogy akik életük során annyi minden jót kaptak, most visszaadhatják utódjaiknak.
Így lesz kerek a világ!
Halottak napja van: az emlékezés és a tisztelet ideje
*
Lassan a csomagtartóban is készülődnek a gyertyák, s a virágok is érzik, hogy
hamarosan friss levegőhöz jutnak.. Aszfaltos, kopott , töredezett úton meg -
meg döccen az autó, de már csak pár méter és végre látható lesz a nagy
platánfa... A temető kapuja tárva van, s már messziről érezni a égő gyertyák
illatát... Előkerül a krizantémcsokor, a gyertyák, s mécsesek is a kicsit
remegő kezekben pihennek. Pár lépés csupán, s a férfi, aki a virágcsokrokat
hozta, ráhajol a kőbe vésett nevekre, s ajkával érinti. Meggyújtja a
gyertyákat, s a mécseseket. A virágcsokrokat még hosszú percekig rendezgeti.
Áll szótlanul... Tekintetével végig simogatja a földet, ami befedi a
szeretteit. Az érzéketlen hideg kő mint valamiféle bástya ügyel arra, hogy a
földi hamvakat senki és semmi ne háborgassa.E sírban nyugszanak felmenői: édesapja és édesanyja.
A makrancos őszi szél a platánfához szalad , s megrázogatja a leveleket, s néhányat a földre pottyant. A férfi kabátjába is belekapaszkodik, s gyertya lángját is meglebbenti... Belemarkol a ruhájába, durcásan , mintegy parancsolóan. A fázósan húzza össze magán a kabátot, keze a gombokhoz ér, majd elhomályosul a szeme és eszébe jut egy hang, egy mondat. Istenem, de régen hallotta már...: " Kisfiam gombold be a kabátodat, mert megfázol... "
Igen, a szülők ilyenek. Nem is tudnának mások lenni. Ösztönük parancsolja azt, hogy az utódokról való gondoskodás mindent felül írjon. Az eltávozott anya, apa szelleme a gyerekeket életük végéig végigkíséri.
A kegyetlen elmúlás mindig kiszakít az emberből egy darabot, s annak a helye örökre fájó űrt okoz testben, lélekben egyaránt.
A temetőben magára marad a gyászoló. Emlékeiből előtör az eltávozottak arca, mozdulatai, és az örök aggódó szeretet megannyi jele, amelyet a szüleitől kapott. S most itt áll a szülők sírjánál. Ezek a pillanatok nem a szavak ideje, a szó már nem segít.
A gondolatokat a hála és a szeretet tölti ki.
Persze tudja az ember, hogy előbb-utóbb mindenkinek ez lesz a sorsa, és mégis nehéz, sokszor elfogadhatatlan szembenézni a könyörtelen valósággal: anya, apa nincs többé.
Hogyan lehetséges az, hogy mellettem voltak eddigi életem során, és most soha többé nem lehetek velük együtt? Kihez fordulhatok bizalommal ezek után, kik lesznek azok
akik olyan odaadással , és szeretettel fordulnak felém, ahogy Ők tették?
*
Megannyi kérdés és nincs rá válasz. Azt tarják, hogy az idő mindent begyógyít…!
Ám ez csak részben igaz. A pótolhatatlan veszteség örökre belénk ég. Életünk
végéig hordozzuk szeretteink elvesztését. Akinek gyermeke van, annak megadatik, hogy az
utódainak is olyan életet biztosítson, mint amilyent ő maga kapott a sírban
nyugvó szüleitől.Az élet így gondoskodik arról, hogy akik életük során annyi minden jót kaptak, most visszaadhatják utódjaiknak.
Így lesz kerek a világ!
*
A hanyatló őszi Nap erőlködik még egy kicsit, meleget már nem ad, helyét átadja
a temetőre leereszkedő szürke lepelnek. A hideg szellő táncot jártat az egyre
erősebb fényű gyertyákkal, amelyek átveszik uralmukat a halványan pislákoló csillagok felett.Halottak napja van: az emlékezés és a tisztelet ideje
Szekszárd, 2022.10.21
*************************************************
12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL
Márkus Katalin : Egy sorsfordító nap története
Három hét várakozás után, végre telefonáltak. Holnapután délelőtt kilenc
órára várnak állás interjúra. Végtelenül boldoggá tett a hír, mert véletlen
egybeesés miatt, pont holnapután jár le az álláskereső segély. Mindenhogyan be
kell mennem a munkanélküli központba, így legalább egy füst alatt mindent
elintézek.
Már nagyon jól jönne egy biztos munkahely, kilenc hónap munkanélküli, és kilenc
hónap álláskereső segély után. Nem, nem a lustaságom miatt alakult így az
életem. Biztosnak tűnő munkahelyemet felszámolták. Azóta hiába keresem a
helyem, nincs nagy esélyem. Vagy túl sok az iskolám, vagy túl kevés, vagy túl
idős vagyok, vagy nincs gyakorlatom. Bizonyos munkahelyeken még a falusi lakhelyem
is hátrányt jelentett. Nem szaporítom a szót, kifogás az volt bőven.Márkus Katalin
*
A szemembe sehol sem mondták, hogy sajnáljuk, nem ön a befutó, mindenhol úgy
búcsúztak el tőlem - majd értesítjük. Ezekkel a szavakkal már tele a padlás.
Férjem halála óta egyedül élek, tartalékaim vészesen fogynak, egy ismerősöm
jóvoltából - ha van rá igény - házakhoz járok takarítani. A semminél ez is
jobb, de hosszútávra nekem ez nem megoldás.
Az esélytelenek nyugalmával mentem a megadott címre, az állásinterjúra. A
portás útba igazított. Én naiv, azt gondoltam majd egyedül leszek, de a
munkaügyes irodája előtt én már a sokadik voltam. Amíg várakoztam, jöttek még
páran.
Senkit sem ismertem, de szerintem a többiek sem, mert velem együtt mindenki a
saját gondolataival volt elfoglalva. Sajnos akkoriban sorban szűntek meg a
munkahelyek, mindenfelé nagy volt a munkanélküliség. Szinte csodaként
emlegették, ha valamelyik üzembe dolgozókat kerestek.
Egy órányi várakozás után végre bekerültem a meghallgatásra. Előzőleg már
elküldtem önéletrajzomat, melyben röviden vázoltam eddigi életemet. Nem voltam
kalandozó, egyetlen munkahelyem volt, ahol több mint harminc évig dolgoztam.
Rövid beszélgetés után kedvesen közölte a munkaügyes hölgy - nagyon sajnálja,
de a betöltendő álláshoz nincs szükség érettségire. Mondtam neki, engem ez nem
zavar, én dolgozni szeretnék. Teljesen mindegy, hogy mi lesz a feladatom, csak
végre legyen egy biztos munkahelyem.
A hölgy ide-oda rakosgatta a papírjaimat, és közben fejét tekergette. Végül
csak annyit mondott, menjek el a munkanélkülibe, talán majd ott tudnak
ajánlani máshol munkahelyet.
Nem tagadom, sírva hagytam el az irodát, és magam sem tudom, hogy keveredtem ki
az utcára. Ilyen állapotban nem mehettem a munkanélkülibe, egy kicsit
össze kellett szednem magam. Délután egy óráig van ügyfélfogadás, addig még
bőven van időm. Igen ám, de addig mit csináljak? Beülhettem volna egy presszóba
sütizni, vagy valamelyik étterembe menüt enni, de egyikhez sem volt kedvem. A
pénzemet is sajnáltam elkölteni. Úgy döntöttem, majd ha hazaérek, eszek
valamit. Szép parkok vannak a városközpont körül, gondoltam majd az egyikben
elüldögélek egy padon. Összerendezem gondolataimat és úgy megyek el a
munkanélkülibe.
Az egyik kicsi, de szépen rendben tartott park mellett, egy templom állt. A
lábaim önkéntelenül a templom bejáratához vezettek. Kinyitottam a méretes
templomajtót, amely meglepetésemre nem volt bezárva. Beléptem rajta és a
templom előterében megálltam.
A templom belseje ráccsal, lakattal volt lezárva. Az előtérben balról egy
kicsi Mária oltár állt, jobbról pedig egy Szent Antal szobor. Mindkettő elé
egy-egy térdeplő zsámolyt tettek, kicsivel hátrébb pár darab széket
helyeztek el. Leültem az egyik székre és hangosan zokogni kezdtem. Szerencsére
egyedül voltam, de ha lettek volna ott mások is, akkor sem tudtam volna
visszatartani a könnyeimet. Úgy éreztem, mintha mindenki összeesküdt volna
ellenem, és a világ összes fájdalma rajtam lenne. Kilátástalannak tűnt a
helyzetem, és nem tudtam elképzelni, most hogyan tovább. Nem tudom mennyi ideig
zokogtam, de egy idő után lassan elapadtak a könnyeim. Nem imádkoztam, nem
kértem, nem átkozódtam. Mégis, régóta nem tapasztalt végtelen nyugalom kezdett
szétáradni bennem. Még egy kicsit szipogtam, orrot fújtam, és csak ültem a
csendes félhomályban.
A templom tornyában megkonduló harangok hangja hozott vissza a valóságba. Hogy
addig hol voltam - nem tudom. Nem voltak gondolataim, nem láttam, nem éreztem,
nem hallottam. Valamiért azok a percek, vagy talán lehetett egy fél óra is,
kiesett az emlékezetemből. Azt viszont tudtam, most sietve el kell indulnom,
hogy még időben a munkanélkülibe érjek. Mielőtt kiléptem a templomajtón,
felnéztem Máriára és Szent Antalra. Édesanyám sokszor mondta, ha bajban
vagyunk, mindkettőhöz lehet fohászkodni segítségért, de most valahogy még ehhez
sem volt lelkierőm. Mégis úgy tűnt, mintha mindketten rám mosolyogtak
volna.
Igyekeznem kellet, nem volt időm andalogni, és már majdnem odaértem, amikor a
táskámban megszólalt a telefonom. Nem tudom ki hív, de pont a legrosszabbkor,
majd gyorsan lerázom. - gondoltam, míg előkerestem táskámból a
telefonomat.
A kijelzőn csak a telefonszám volt kiírva, így nem tudhattam ki a hívott.
- Halló! Kovácsné Karola vagyok, kivel beszélek?
- Jó napot kívánok, én meg Horváth Anna vagyok, nálunk volt délelőtt
állásinterjún. A főnökasszonyom szeretne önnel beszélni. Egy pillanat, és adom.
Kicsit félre húzódva megálltam a járda szélén, nem tudtam mit kezdeni a
hallottakkal.
- Jó napot kívánok, Ágostonné vagyok, velem beszélt munkaügyben. Szeretném
megkérdezni, hogy most hol van?
- A munkanélküli központ felé tartok, már itt vagyok a bejáratánál. De, miért
kérdezi?
- Ez nagyszerű! Menjen be és mondja meg az ügyintézőjének, hogy holnaptól van
munkahelye.
- Nekem?
- Igen! Úgy döntöttem, hogy van még egy betöltendő hely a takarítóknál,
és oda felveszem magát. Ha végzett siessen vissza hozzánk, megbeszéljük a
további teendőket.Viszontlátásra kedves Karola.
A hallottaktól szinte földbe gyökerezett a lábam. Csak bámultam a néma
telefonomat, még elköszönni is elfelejtettem. Csípd meg magad Karola, ilyen
csak a mesében van! El sem hiszem, hogy ilyen hosszú idő után lesz munkahelyem,
az sem érdekel, hogy takarító leszek, csak az, hogy végre dolgozhatok!
Az ügyintézőmhöz már fülig szájjal nyitottam be, Ő velem együtt örült. Az
elmúlt tizennyolc hónap alatt végig asszisztálta az összes hiába való
próbálkozásomat, de sajnos segíteni Ő sem tudott. Viszontlátásra, de ne itt! -
így köszöntünk el egymástól
A visszafelé úton, végig azt mondogattam magamban: Van munkahelyem, van
munkahelyem, van munkahelyem!
A leendő munkahelyemen felgyorsultak az események, papírok kitöltése, délután
üzemorvosi vizsgálat, stb. Közben találkoztam a leendő főnökömmel, első
látásra nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, szerencsére ez évek múltán is
így maradt. Késő délutáni busszal tudtam hazamenni, és olyan megnyugtató érzés
volt, hogy másnap reggel hat órakor munkába indulok.
Amikor hazaértem, elkezdtem remegni, fájt a fejem, a gyomrom, akkor jöttem rá,
hogy egész nap semmit nem ettem, de még egy korty vizet sem ittam. Ettem pár
falatot, majd felhívtam édesanyámat. Szegénykém egész nap izgult miattam. most
végtelenül boldog volt, hogy lett munkahelyem. A legapróbb részletekig
elmeséltem neki a napomat.
A végén csak annyit mondott - hidd el Karolám, az égiek megsegítettek.
- De anya, és eddig miért nem?
- Azt nem tudom kislányom, de azt szokták mondani, mindennek oka van,
véletlenül semmi sem történik.
Folytatjuk a sorozatot.
************************************************* 13. EGY PERC WESTERN
GRUBER MIKLÓS : A PÁRBAJ
Magányos lovas poroszkál a kopott kisváros felé. Egyik kezében
lazán lóg a kantár, másikban egy Winchestert tart, revolverövéről két hatalmas
45–ös Colt lóg. Cserzett, rojtokkal és tarajos sül tüskéivel díszített őzbőr
ruhát visel, bölénybőr kabátját, szorosan összetekerve, a nyereg mögé kötötte.
Arcára árnyékot vet kalapjának karimája.
Zsúfolásig tele a szalon. A zongorista egyik zeneszámot a másik
után játssza, a lányok sikongva énekelnek és táncolnak. Európa színvonalasabb
mulatóiban nem léphetnének fel, de itt, a vadnyugaton, tökéletesen megfelelnek
ezeknek az elvadult, csordahajtásban, rablók, indiánok elleni harcokban
edződött férfiaknak. Épp egy sikeres csordahajtásból tértek vissza, vedelték a
whiskyt, néhány asztalnál hamiskártyások nyerték el keményen szerzett
dollárjaikat. Voltak itt aranyásók, prémvadászok, erdei vezetők vegyesen. De
többségük nehéz életű cowboy. Ágrólszakadt, de kemény férfiak. Legtöbbjük nem
párbajban, fegyveres harcban veszítette el életét, hanem vadul száguldó,
megáradt folyókban, megvadult marhák rohama közepette, itt,
nyugaton. Halálos biztonsággal kezelte revolverét. Gyorsabb volt minden
pisztolyos legénynél. Egykedvűen szivarozva áll a pultnál, issza a whiskyt.
Szemei vörös lében úsznak. Ilyenkor nem jó a közelében lenni, netán
megszólítani. Ott áll, várva, hogy előránthassa pisztolyát. Vérre szomjazik ma.
Két nap, két éjjel ültek lovon. Egy messzebb fekvő város bankját akarták
kirámolni, de számításába hiba csúszott. Fegyveresek várták, húsz emberéből
négyen menekültek meg vele együtt. Itt sem érezhette biztonságban magát, hisz
tudta, Jim Logan, mint véreb, követi, s addig nem nyugszik, míg kiterítve nem látja.
Mert Jim Logan épp abban a városban volt. És most nyomon követi, nem engedi
kicsúszni a markából. Érzi a véget. Újabb italt önt, felhajtja. Régi történet.
Jim a kanadai határon húzódó őserdőben élt családjával: feleségével és
kisfiával, kislányával. Boldogok voltak. Rose a harmadik gyereküket várta. Jim
medvevadászaton volt. Készültek a télre. A tél nagyon kemény ezen a kietlen
vidéken. Alaposan fel kell tölteni a kamrát élelemmel és tüzelővel. Egy,
esetleg két hétig szándékozott távol lenni. Féltette családját, nem akarta
hosszú időre magukra hagyni őket. Másnap, hogy elment, három lovas érkezett…
Mikor visszatért, szíve kővé dermedt. Már nem volt családja. Felesége elvetélt
az ütlegek és az erőszak miatt, gyermekei golyóval a fejükben feküdtek a szobában,
anyjuk mellett. Összeroskadt, nem kívánt mást, csak a halált. Szemei égtek,
lelkében kihunyt valami. Csak ült halottai mellett napokig. Egy sevanéz indián
talált rá. Életet rázott belé, eltemették a halottakat. Megesküdött, addig nem
nyugszik, míg meg nem bosszulja őket. Éppen Baxterben volt, mikor megjelent a
banda. Egyből felismerte régi ellenségét. A sheriff irodájába sietett.
Elmondott mindent. Megszervezték titokban a bank őrzését, fegyveresek
szivárogtak be az épületbe. A rablást meghiúsították, ám Wide Kid megszökött.
Most, hogy végre a nyomára bukkant, nem engedheti el többé…
Kivágódott a szalon ajtaja, három lövés dörrent, három bandita
zuhant a földre. A magányos lovas lépett be füstölgő puskával, amit egyenesen
Wide–ra irányított.
– Megvagy hát. – Szólalt meg. Hangja, mint a jég. – Tudod, ki
vagyok? Akinek megerőszakoltátok és megöltétek a feleségét, lemészároltátok a
gyerekeit. Mit tett az a még meg sem született gyermek? Az ártatlanok? Hány
élet szárad a lelkeden, te könyörtelen fenevad? Tudsz imádkozni? Mert most
szükséged lesz rá. Sétálj ki az utcára, de ne próbálj lelépni, azzal csak
elodázod a halálod. Essünk túl mielőbb rajt. – Le sem vette a szemét
ellenfeléről. Az lassan az ajtó felé indult, az utcára lépett. Jim a hátsó kijárathoz
ment, élt a gyanúperrel, arról ment a gyilkos után.
Talán tíz méterre álltak, egymással szemben. Mereven néztek egymás szemébe.
„Meg kell ölnöm, nem menekülhet. Figyelek az első rezdülésére, állítólag nagyon
gyors. És bal kezes. De mi van, ha most a jobbal ránt fegyvert? Látom szemeiben
a vad dühöt. Látom a halált. Vajon melyikünk hull a porba? Kérlek, Teremtőm,
segíts! Nem mehet élve ez a gyilkos innen. A törvény tehetetlen vele. Nekem
kell igazságot szolgáltatnom. A sok ártatlanul meggyilkoltat megbosszulni.
Gúnyosan, megvetően mosolyog. Fölényeskedhetsz, meg fogsz halni. Most
elkomolyodik, szemét összehúzza. Készül előrántani a Coltot. Köp egyet. Nem
veszi le a tekintetét rólam. Mi lesz, ha ő a gyorsabb? Meghalok. Kígyószem a
nyomában lesz, és megbosszulja a családom, a halálom. Mire vár? Nyúlj már a
pisztolyod felé! Megmozdítom az ujjaimat. Megrezdült a jobb keze. Nem szabad
elkapkodnom. Most a bal… Vacillál… Nem tudja, melyik pisztolyt húzza elő… Most!
MOST!” Villámgyors mozdulattal repül ki a Colt a tokból, dörren a lövés.
Egyszer, kétszer, háromszor. Wide megtántorodik, megszakad a mozdulat, amivel a
pisztolyt akarta kihúzni. Szája sarkából vér buggyan ki.
Jim lóra száll. Távolról egy másik lovas alakja bontakozik ki,
hosszú haján főnöki tollkorona, arcára a sevanézok törzsi színei festve. Kezét
szíve elé emeli, majd nyújtott tenyérrel maga elé ejti. Szél kerekedik, sötét
felhőket hajt a lenyugvó nap elé, vérvörösre festve az alkonyt.
************************************************* 14. JÉZUS TANÍTÁSAI
A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
Írta: Poór Edit(XIV. RÉSZ)
NE AGGODALMASKODJATOK TEHÁT, ÉS NE
MONDJÁTOK; MIT EGYÜNK? VAGY; MIT IGYUNK?
VAGY; MIVEL RUHÁZKODJUNK?
MERT MINDEZEKET A POGÁNYOK KÉRDEZIK,
MERT JÓL TUDJA A TI MENNYEI ATYÁTOK, HOGY
MINDEZEKRE SZÜKSÉGETEK VAN.
HANEM KERESSÉTEK ELŐSZÖR ISTENNEK ORSZÁGÁT,
ÉS AZ Ő IGAZSÁGÁT, ÉS EZEK MIND MEGADATNAK
NÉKTEK
A pogányok csak a testiség igazságával rendelkeznek,
ezek az igazságok a halál és a kárhozat.
Az Istenben bízó és hívő léleknek éppen az ezektől
való szabadulás a legnagyobb nyeresége.
Az ember lelkének békére és világosságra van
szüksége, hogy mindig megláthassa, felismerhesse
az adott helyzetben, mi válik lelkileg és testileg javára.
Isten tudja az ember egyéniségének mi a
legalkalmasabb, mi a legmegfelelőbb.
A szerint, megadja azt a benne bízó és hívő embernek.
Ezért lelkére köti az embernek;” keressétek először
Isten országát és annak igazságát és mindezek
megadatnak néktek.”
Ha az ember vakon hisz, nem tudja mi az miben hisz.Ha nem képes tájékozódni azokban a törvényekben,
melyeket Isten ír elő a megtérni vágyó léleknek.
Ha nem tud ebbe beleilleszkedi, akkor nem tud
megszabadulni, sok kínos vergődéstől,
csalódástól, hiábavaló kísérletezéstől.
Isten országát keresők előtt, egyetlen út és
egyetlen igazság van, Krisztus útja és igazsága.
Ha szeretet van az ember lelkében, nem ütközik
meg a földi törvénnyel sem és így békés összhangban
lehet mindenkivel.
Ha vannak is csalódások, megpróbáltatások,
az életben, előbb-utóbb kivilágosodik
az igazság és a diadal azé, akiben Isten
országának igazsága él.
Az élet sivár, örömtelen az anyagi törekvésekben
elfáradt léleknek.*
NE AGGODALMASKODJATOK TEHÁT A HOLNAP
FELŐL; MERT A HOLNAP AGGODALMASKODIK
A MAGA DOLGAI FELŐL. ELÉG MINDEN NAPNAK
A MAGA BAJA
Az ember azt hiszi, ha valami égbekiáltó
nagy bűnt nem követ el, ő már jó
és tökéletes életet él.
Bár nagy tévedései nincsenek,
kicsiny tévedései úgy befedik
az igazságot, hogy nem képes azt felismerni.
Legtöbb ember nem elégszik meg a mai nappal,
mellyel Isten megajándékozta,
hanem a holnapi nappal törődik,
jövőjéért aggódik, mely még Istennél van.
Nem bízza Istenre saját és szeretteinek
sorsának intézését.
Nincs semmi értelme az anyagi javak halmozásának,
mely messze jövőről akar gondoskodni.
Minden napnak meg van a maga terhe és öröme.
Az ember éljen a ma kegyelmével, melyet Istentől
kapott, a holnapra pedig neki van gondja.
Ha öröme, boldogsága van, adjon hálát Istennek,
ha pedig gondja, bánata vagy szomorúsága,
kérjen erőt az Úrtól, annak elviselésére.
Ha megpróbáltatás éri, legyen óvatos,
elővigyázó és kérjen segítséget Istentől, hogy
el ne tévedjen.
Az ember mindig éljen, cselekedjen legjobb tudása
és ismertet szerint, mint aki tudja, hogy
a jövő, a jelen magvából kell ki.
Azonban ez Isten kezében van, mindenkinek
a maga idejében adja az aratást.
Az ember hiába akar, ha az, Isten végzésével
nem találkozik.
Még, ha lelkének javát feláldozza is az
anyagi érdekekért, van, hogy Isten jobbnak
látja az anyagiakat megvonni.
Néha megadja az Úr az anyagi javakat, mert
a lélek fejlődéséhez elősegítő eszköz lehet.
A földi élet, csak eszköze, előkészítője
a szebb, jobb boldogabb életnek.
Nagyon szegény, elmaradott világ ez ahhoz, hogy
tökéletes boldogságot nyújthasson.
Isten országa, azonban határtalan boldogságot
kínál azoknak, akik az Ő törvénye szerint élnek.
Munkájuk eredménye, megelégedés,
békesség, öröm lesz, mely felülemeli őt a
testiség, szenvedély viharain.
Az ilyen ember szellemi látóköre kitágul,
és már itt a földi életben egy magasabb rendű
létállapotba kerül.
Sok titoknak látszó tudomány megnyílik előtte,
és sok elérhetetlennek látszó dologhoz közelebb
kerül, annak a bölcsességnek birtokában, melyre
őt Isten országának igazsága tanította.
Az az élet célja, hogy az ember helyesen használja
fel a földi napjait.
Ne a test, az anyagiasság örök bizonytalanságának
tévelygéseivel, hanem az örök élet bizonyosságát,
kereső és megtaláló munkával töltse.
Folytatjuk.*************************************************
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
KÁLMÁN ÁGNES: Reménytelenül
Élni? Érdemes?
E világnak,
ki nem kegyes
Dobálja utamba,a tüskék halmát,
mi iszonyat,
de ez a valóság
Öröm? Van ilyen?
Ha már,
mindent,
veszítettem
Te voltál,
a minden,
a Nap,
a fény
Te voltál,
lelkemben,
az éltető,
remény
Semmit,
nem hagytál,
még fent,
a csillagoknak,
is fáj.
2022. 07. 27.
* Egyszer majd...
Egyszer kilépek magányomból,Szél repít a nagyvilágba szétSzállok majd a szellő szárnyán,Édes nektárját, üríteni hívSzabadon, merészen repülni,Lelkemmel életet átölelniSasokkal büszkén, versenyezni,Az életet szépségét, bekebelezniEgyszer kilépek magányomból,Hív az élet, készíti remekétHagy tudja meg a világ,hogy bennem még a küzdés is szép.
2022. 08. 11.* Hajnal cseppek
Szeretnek a hajnal harmat cseppjei,Mikor arcomat mosolyra fürdetiSzeretnek az esőcseppek könnyei,Mikor permetét a hajamra teríti Szeretnek a virító, pitypangos rétek,Mikor bolyhukra fújok, s messze repülnekSzeretnek a tenger szerelmek,Mikor szívemet a fájdalom érinti meg Szeretnek a nyári szellő lányok,Mikor hajamba túr keringő táncukSzeretnek a rózsák, illatos bókjukban,Friss lehelettel, bódító csókjukban Szeret az élet rosszával, jójával,Mikor játszadozva nyílik szívem a világgalSzeret egy szösszenet időre,Mikor ráhullik hajamra a nap bíbor fénye.
2022. 09. 03. *Eldalolom én…
Eldalolom én a könnyek hajnalát,Nem nyílik már nékem, sosem virágNem nyílik már nékem sosem virágNem ad szívemnek gyémánt palotátBenne vagyok én a szellő táncábanBenne vagyok én a felhő mosolyábanBenne vagyok én a fű illatábanBenne vagyok én az elmúlásbanNem vagyok más, csak kicsi vadvirág,Fuvallattal érkező nyári suhanásHulló eső szivárvány ívében,Hajamon simító, fájó szerelem A síri csendet magamhoz ölelem,mert e földön a semmi jutott nekem.
2022. 09. 03. * Gondolsz e rám?
Gondolsz e rám, ha lehúz a magány?Mikor lelked sír a hangom után,Mikor a fájó múlt ablakodba tekint,S, emlékedben, mosolyom messze intGondolsz e rám, ha az alkony égő bíbora,testedet, lelkedet ezer kínpadra vonja?Mikor az éj pilláidra cseppeket hint,S, az emlékezés, a régmúltba tekint Gondolsz e rám, ha sír a lelked?S, már elvesztetted minden reményedHa szíved megremeg a hiányom fájdalmáraAkkor siess hozzám, lelkem, lelkedet már várja.
2022.10.07................................
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): HA MEGHALOK
Ha meghalok arra kérem az Istent,
szárnyat adjon, engedje hadd repüljek.
Minden éjjel őrzöm majd az álmotok,szívetekben ezer csodát belopok.
Elrepülnék erdőt - mezőt megjárnám,
hegyek ormán a világot csodálnám.
Szivárványból fonok ott fönt koszorúkat,
nektek adnám ne legyetek szomorúak.
Megkérném a szellő-úrfit segítsen,
virág szirmot a világra terítsen.
Harmat cseppel öntözze hadd viruljon,
reggeli napsugarától ragyogjon.
Az egész világot körbe repülném,
minden szívben szeretetett ültetnék.
Megkérném, a jó Istent bocsásson meg,
áldását a nagy világra szórja le.
*MIKOR
Mikor már elfogynak a szavak,nem lesz semmi csak üres lap,Istenem hozzád fordulokimában kérem áldásod.Mikor a jó útról letértek,rossz utakon tévelygek,Uram fordítsd felém tekinteted,ne hagyd elveszni lelkemet.Tudom szent házad tárva áll,karod védelmező oltár.Keskeny az út mi hozzád vezet,Te mégis mindig tenyeredbe veszel.
*EZERARCÚ TERMÉSZET
A természetnek ezer arca vancsodálattal nézem reggel,ahogy felbukkan a Nap.Szivárvány, színekben játszikeső után a táj,kelyhét napsugár felé nyissasok kis mezei virág.Az erdő kacér, zöld ruhábameg lengeti magát,ahogy szellő fut át rajta,pajkos levéllel hátán.Hegy csúcsán egy zergefiúfigyeli az égalját,tán a világot szemléli,nem látott még ilyen csodát.Széles szárnyát sas madár,egy suhintással tárja ki,ég s föld között a hazája,fentről a tájat kémleli.Hegyalján patak szalad,siet hisz várják társai,megcsillannak a víz tükrébenszitakötő fátylai.Valahol a messzeségbenfelcsendül egy rigó fütty,búcsúzni készül a mezőmár az alkony ráterült.Csillag szórta köpönyegben,megjelent a Holdkirály,erdő mélyén életre kellegy vidám éjjeli világ.
..................................
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Attól ki meghallgat...
Attól ki meghallgat elnézést kérek és türelmet,
Én csak egy kis időt kérek és újra én leszek,
S ha tán jobban leszek majd elmesélem néktek,
Hogy mért sírt az egyik orcám s a másik nevetett.
Szebbé tetted világomGyöngéd, meleg kézfogás,
Kezem tapint, szívem lát,
Arcomra mosolyt rajzoltál,
Azáltal amit alkottál.
Mert feléd nyújtottam kezem,
Így már többet láthatok,
Szebbé tetted az életem
S abból másoknak adhatok.
Keresztem könnyebb lett attól,
Hogy kitártad mind két karod,
magaddal vitted bánatom,
S arcomra festettél mosolyt.
2019.10.17
*Mesél az ősz pengeti hangszerét.
Láttam a természet gyönyörét,Amint behunyta álmos szemét,Hallgattam moraját lágy neszét,Mélyen lélegzem leheletét. Egy láthatatlan kéz cirógat,Hol rozsdás-vörös ágakat,Gyöngéden remegve vetkőztet.Hűvös ajka, csókja figyelmeztet. A természet lazán vetkezik,S a szél szaggatja ruháit,Egy-egy darab messzire esikVarázs szőnyeget abból készit. Hallgatag, válla mezítelenElringatna engem a keblében,Lábam elé helyezte hangszerét,S úgy mélyen szemembe néz.Hosszan figyelem tekintetét,Szeplős arcát, őszülő fejét,Virágszirmokat seper a szél,Itt-amott remegő falevél. Rohan az idő tereget,Havat hoz magával, jeget,Vidáman zajlik az élet,Zöldfenyő, pihen a természet. Búcsúzik az ősz útra kész,Úgy tesz mint aki vissza se néz,Bátor és büszke annyira merész,Olykor még jeget tör, ha vissza tér.
2021.10.16*Engel Csaba :Vakok Világnapja ..
Hogyan és mit látok énSötétségben és homályban pirkadó fényt,Szemeim előtt fátyolba göngyölt napfényt,De sugarai lelkem cirógatja,S lelki szemeim a mosolyát látja.Egy nyitott hangoskönyvből olvasok,Nem akadály a vakság ha hallgatom,A természet oldalait lapozgatom,Abból a könyvből jegyzetelek és írok.Mit látok és érzek a sűrű ködben,A legszebb virágzó tavaszt egy szívben,Az lehetsz te, vagy egy bájos gyermek,Ne sajnáljatok csak szeressetek!Én másképp látom az élővilágot,A pirkadat mindig örömet hozott,Nem láttam annyi hibát és tévedést,Csak szenvedést s megannyi nevetést.
2022.10.14.*Engel Csaba: A korral együtt haladok
Én az évszakokkal együtt ballagok,Szívemhez nőttek a tavaszi virágok,A nyári gyümölcsök kellemes illata,S az ősznek csodálatos varázslata.Én az évszakokkal együtt ballagok,Olykor az idővel együtt rohanok,De akkor is a szívemre hallgatok,Télen forró ajkammal jeget olvasztok. Én az évszakokkal együtt ballagok,Talán úgy tűnik, hogy én is változok,Csak néha örvendek és máskor sírok,Nem változok, a korral együtt haladok!
2022.10.13
************************************************* 16. UTAZÁS
Csomor Henriett: A Kisújbányai kanyargos úton
Szeptember közepére megjött a várva várt eső, amely napokig
tartott. Pontosan szólva, egy hétig szakadt megállás nélkül. Már egy porcikám
sem bírta elviselni a bezártságot. Sajnos a hétvégi erdei sétám teljesen
befuccsolt, mivel sáros a talaj, és a járókeretemet képtelenség ilyenkor
használni.
Már nem motorozom, a város polgárjai végett, mert lehetetlenné tették az utcán
való szabadidő eltöltést, az állandó dudálgatásaik miatt. Nekem úgy jött le
lelkileg az egész, ha nyomorék vagy, takarodj az utcáról. Így tapasztaltam itt
Komlón a röpke évek alatt, és én barom, engedtem az agresszív autósoknak. A
saját káromra legyen mondva, elvesztettem a szabadságomat, amelyet sokáig
őriztem.
Édesanyám látja, és érzi szomorúságomat, ezért hétvégén edzeni szoktunk az
erdőben. Az esős vasárnap ellenére is „haza" vitt anyukám. Pár napja
kipattant a fejemből, hogy hazajárok az erdőbe. Csodás, amikor szürkeségből
szemem elé tárulnak a zöld fák. Érzem ahogyan a testemet, lelkemet, átfonja a
nyugalom. Ma csak kocsikázunk a kisújbányai, egy nyomsávos, aszfaltos erdei
úton. Hallom a madarak tiszta énekét, és gyönyörködöm az erdő gondozott
aljzatában. Ha tehetném, biciklire pattannék, és az erdei bicikliúton túráznék.
Az én elgondolásom szerint fantasztikus élmény lehet a négy évszakban, két
keréken, vagy épp futva észrevenni, hogyan változik a természet szépsége. Ha
valaki azt mondaná nekem véletlenül, hogy „kapsz egy elektromos túra
tolókocsit”, biztosan kiugranék a bőrömből örömömben, és napi szinten
használnám, mert ennél szebb nincs a világon, mint maga az erdő.
Kisújbányai kanyargos úton mentünk az ismeretlen felé. Határtalan örömet
éreztem, ahogy gyönyörködtem az isten adta csodában. A nagy, és kietlen
szakadékokban, ahogy az árnyas lombú fák közé beszökött a fény. A zöld
leveleken látszottak még az esőcseppek, amelytől felélénkültek a lombok. A
patak kiszáradt medrét láthattam, amelyben utat vájt magának a víz, ahogy
szaladt egyfolytában.
Sohasem felejtem el ezt a gyönyörű utat.
2022. szeptember 22.
************************************************* 17. OKTÓBER, A LÁTÁS HÓNAPJA PESA ANNA MÁRIA: A FEHÉR BOT
1.old.
Fehér bot
Már sikerült eldönteni, a fejemben,De először, csak fogtam a kezemben.
A muszáj, legyőzte a büszkeségem,
Nem látok már úgy, mint régen.
Feje lehajlik, színe fehér, teste könnyű,
Csak lóg kinyitva, nagyon vékony törzsű.
Pár év elteltével váltani kellett már botot,
Csukható volt az is, hagyott bennem mély nyomot.
Ahogy mentem, páztáztam, vagy ingáztam vele,
Nehezebb a jelző botnál, nem is tudom, mi a neve.
Fehér bottal közlekedni biztonságos, hidd el nekem,
Nem mész neki senkinek, biztos, hogy el nem esel.
Ne szégyeld, a fehér botot, vezessen az utadon,
Ha használod, látható vagy, benned legyen bizalom.
Köszönjük a feltaláló grófnőnek, hogy segített a vakoknak,
A fehér bottal, látnak minket, segíthetnek azonnal.
2022.09.13.
*2.old.Ki vagyok?
Fekszem a polcon, de nem vagyok egyedül.Hogy ki vagyok, nemsokára talán majd kiderül.Össze vagyok csukva, ki kéne nyújtózni,A többiektől nem férek, odébb kell húzódni.Másfélék vagyunk mi, többféle anyagból,Vékony, vagy vastagabb, ki milyet parancsol.Egy francia grófnőnek köszönhetjük életünk,Hogy felfigyeljenek ránk, mi, hogyan segítünk.Van ki csak jelez, van, úgy, hogy pásztáznuk,Ingázni is szoktunk, ha tömegben járkálunk.Akadályba ütközünk, vagy gödröt kerülünk,Ha lépcsőhöz csapkodnak, a kézhez ütközünk.A taktilis jelekkel nem vagyunk haverok,De a gazdánknak segítünk, na vajon ki vagyok?Jó, kicsit segítek, fehér a színem, a végemen műanyag,.Lehet az egyenes, vagy görgős, hogy guruljak.Kitaláltad biztos, a fehér bot vagyok,Kik a gazdáink? Figyelj! Hát a vakok!
2022.09.13.......................................
Széles Attiláné / Panka: Vívódás.
Kihunyt a fény, és csend van körülöttem,De nem félek, mert itt vagy mellettem.De mégis, hogyan éljek így tovább?Megtanítod nekem, s vigyázol rám?Tán segítenek, az emlékek,Nem könnyű, nagyok a tétek.Hogyan is kezdjem, mire gondoljak?Igen megvan, a nap melege, hogyan is hat? Már emlékszem, emlékszem, a forró sárga színére,A víz, hideg kékségére.És a hangok, a hangok hova tűntek?Fel kell idéznem őket.Fiatalon sokat táncoltam,Igen, a zene, a zene mindenhol ott van.Hallom is már a hegedű hangját,Szívhez szól, ahogy a vonó fel, s alá jár.Sír a lelkem, de felrázom magam,Hiszen az élettől sok mindent kaptam.Sorstársak, kik barátok is egyben,Mellettem állnak, egy jó közösségben. Hisz van családom is, kik szeretnek,Ők látnak, és hallanak is engem.Mi mindannyian, egészek vagyunk,Miénk a világ, hisz bele tartozunk.Vannak emberek, kik nem így vélekednek,De eljön az idő, és megbocsájtást kérnek.
2016.06.27.
*
Helen Keller.
1880 június 27-én született Helen Keller. Betegségek következtében elvesztette
látását és hallását. Szerencsés véletlenek mellett a szívós, kitartó szorgalma és kiváló egyéni képességei révén felsőfokú képzettséget
szerzett, a fogyatékos emberek szószólója lett. Élete során 39 országban járt,
számos könyvet írt. Tevékenysége elismeréseként lett az ő születésnapja a
Siketvakok Nemzetközi napja. Ma őt ünnepeljük, megemlékezéssel.
Széles Attiláné/Panka/: Vakon közlekedni!
Egy francia grófnőtől származik az ötlet,
Neki köszönhetjük, minket láthatnak, ha mi nem is őket.
A 20-as években a Párizsi utcákon, félve bolyongtak a vakok,
Azon munkálkodott, hogyan is lehetnének, ők jól láthatók.
Egyre jobban szürkül körülöttünk a világ,
A tér is szűkebb egyre, talán meg is áll.
Mint harmadik kéz, s láb, nekünk segíthet,
A járdáknál, bukkanóknál, a szemünk helyett.
Az emberek észre veszik, vagy átesnek benne,
Ha ők nem is mindig, a fehér bot haladásunk, segítette.
Még ha csak egy tárgy is, hálásak vagyunk érte,
Bár sokan felcserélik mégis, a kutyás közlekedésre.
2018. 08. 05.
*Széles Attiláné/Panka/: A szemüveg. / Dioptriás! / Távollátó,
Mínuszos
Hol vagyok? Ja, megint a zsebébe tett. Nem hiszem el! Egyszer el fog hagyni! De
hol vagyunk? Valamilyen járművön talán. Leült? Jaaaj, majdnem rám ült. Alig
tudtam odébb csusszanni. Nem is magamtól, a jármű fékezett. Nem vigyáz rám. Nem
is értem, miért nem a fején hord, miért a zsebében? Hiszen még a szép kerek
cilinderjeimet is lecsiszoltatta. Nagyon szép a külsőm is. Igazán csinos,
formás, dizájnos vagyok. A színem miatt sem panaszkodhat. Pláne, hogy Ő
választotta. Miért is nem hord? Hiszen alig lát nélkülem. Na, mindegy, csak
vegyen ki végre a kabát zsebéből! Naaaa hova csúszok? Nem megmondtam?
Ajjjaj! Naaa, csak semmi pánik mindjárt észre vesz, és felvesz az ülésről!
Ez nem igaz!!! Hát nem itt hagyott? Most mi lesz velem? Ez meg kicsoda? Hova
visz engem? Miért ad át egy másik férfinak? Legalább ennek van szemüvege.
Talán vissza ad a gazdámnak. Neki úgysem lennék jó, hiszen női keretem van.
Megint utazom, de most egy táskában. Nahát! Egy nő végre felvett, és nagyon
örül nekem! Jaaaj de jó! Talán Ő. mindig hordani fog. Teljesen passzolunk is
egymáshoz. Úgy tűnik haza érkeztem. Meg van az igazi gazdám. Na, megyünk
aludni. Nagyon elfáradtam, kalandos napom volt.
2016.01.19.************************************************* 18. A SZATÍRA ÉLES
FEGYVERÉVEL
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA : Beszélgetünk
- Szervusz Terikém. Régóta nem láttalak. Mesélj már valamit!
- Nincs miről mesélnem. Megvagyunk.
- Mit csinál az unokád?
- Kitanulta a kőműves szakmát, egész jól keres vele. És a tied?
- Az enyém influencer.
- Ó sajnálom. Jobbulást kívánok neki.
- Miért kívánsz jobbulást, hiszen nincs semmi baja.
- Nem azt mondtad, hogy influenzás?
- Dehogy, azt nem csinálja az ember, az egy állapot. Hogy is gondolhattad?
Még nem mentek el otthonról.
- Kik nem mentek el otthonról?
- Jaj Terikém, most már aztán igazán kezdesz kihozni a béketűrésemből. A
nem mentek el otthonról azt jelenti, hogy még észnél vagyok. És mivel észnél
vagyok, nem beszélek hülyeséget. Érted?
- Igen, bocsánat, nem akartalak megbántani, úgy látszik félreértettem a
dolgot. Nekem biztosan elmentek otthonról, hogy a te szavaiddal éljek, mert
fogalmam sincs arról, hogy milyen szakma ez az influ valami?
- Nem influ valami, hanem influencer.
- Hát, akkor se tudom.
- Na jó, látom, hogy tényleg nem vagy képben. Mindig is földhözragadt
voltál és maradi. Ezek szerint nem vagy fent a Facebookon, a YouTube-on, vagy
az Instagramon, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem.
- Fent kellene lennem?
- Nem, nem kellene, csak ha használnád, vagy egyáltalán hallottál volna
valamit ezekről a közösségi oldalakról, akkor tudnád, hogy az influencer az egy
véleményvezér.
- Véleményvezér?
- Igen, ez az alternatívája az influencernek.
- És kit vezérel?
- Azokat, akik követik őt.
- Követik őt? És nem fél tőlük?
- Jaj, dehogyis fél, azért teszi fel az írásait, hogy kövessék. Olyan dolgokról
ír, ami a követőit érdekli.
- És ezért pénzt kap?
- Persze. A marketing szakemberek a szponzorált hirdetéseiket beillesztik
az influencer saját ihletésű tartalmai közé, így azok sokkal olcsóbban és
hatékonyabban jutnak el a célzott közönséghez. Na, de látom, hogy ez neked
kínai, meg már az idő is elszaladt. Isten áldjon! Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is.
************************************************* 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
REAGÁLÁSOK AZ 1210. ÚJSÁGRA:
Kedves Vendi! Megkaptam a lapot, köszönöm, nagyon színvonalas. Gratulálok!
Szaipné Kiss Mária verse a Denevér című verse és a Te, Üzen a platánfa című
versed lett a kedvencem. Persze, a többi is nagyon tetszett. Barátsággal: Árpi
.....................
Kedves Vendi!
Hálával és csodálattal köszönöm az újabb anyagot,
amit összeállítottál. Hihetetlen ez a szeretet és kitartás, amivel rendelkezel.
Adjon Isten neked még sok-sok erőt és energiát a munkádhoz! Ugyanakkor ügyelj
az egészségedre is!
Sok szeretettel: Rita
......................
MEGJELENT A VAKONLÁTÓ ALAPÍTVÁNY RÁDIÓRIPORTJA VELEM 2022. OKTÓBER 30.
VENDI szia! Most hallgattam végig, a veled készült riportot. Nagyon tetszett.
Gratulálok
MARIKA*
Vendel Nagy - 2:59 (2 perccel ezelőtt), címzett: MáriaDRÁGA MARIKA, KÖSZÖNÖM SZÉPEN, IGAZÁN ÖRÜLÖK, HOGY RÁTALÁLTÁL, ELÉG HOSSZÚ
LETT, DE HA TUDOD HALLGASD MEG UJRA, RÁTALÁLSZ TÖBB FONTOS RÉSZLETRE.
VIGYÁZZ MAGADRA, REMÉLEM JÓL VAGY, ÉN MEGVAGYOK, CSAK ÚGY ÖREGESEN. ÖLELLEK: VENDI
.....................
MEGHALLGATHATÓ A VAKON LÁTÓ ALAPÍTVÁNY RIPORTJA SZEGZÁRDI NAGY VENDELLEL.
VAKONLÁTÓ BALOGH RÓBERT BESZÉLGETÉSE, EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÉLETE
2022. OKTÓBER 30.
Kedves Vendel, küldjük az interjú linkjét: Judit és Robi.
A leírásba betettük az újság linkjét is.
https://www.youtube.com/watch?v=Da6-9mxGHUg&t=96s
--
Honlapunk:
https://vakonlato.hu
Facebook oldalunk:
https://facebook.com/vakonlatoalapitvany
YouTube csatornánk:
https://www.youtube.com/channel/UCyePIWgLxC4IgFtRQlqkS-w
Mellékletek terület
YouTube-videó (Egy látássérült élete / Vendel) előnézete
*************************************************
Márkus Katalin : Egy sorsfordító nap története
Három hét várakozás után, végre telefonáltak. Holnapután délelőtt kilenc órára várnak állás interjúra. Végtelenül boldoggá tett a hír, mert véletlen egybeesés miatt, pont holnapután jár le az álláskereső segély. Mindenhogyan be kell mennem a munkanélküli központba, így legalább egy füst alatt mindent elintézek.
Már nagyon jól jönne egy biztos munkahely, kilenc hónap munkanélküli, és kilenc hónap álláskereső segély után. Nem, nem a lustaságom miatt alakult így az életem. Biztosnak tűnő munkahelyemet felszámolták. Azóta hiába keresem a helyem, nincs nagy esélyem. Vagy túl sok az iskolám, vagy túl kevés, vagy túl idős vagyok, vagy nincs gyakorlatom. Bizonyos munkahelyeken még a falusi lakhelyem is hátrányt jelentett. Nem szaporítom a szót, kifogás az volt bőven.
Márkus Katalin |
*
A szemembe sehol sem mondták, hogy sajnáljuk, nem ön a befutó, mindenhol úgy
búcsúztak el tőlem - majd értesítjük. Ezekkel a szavakkal már tele a padlás.
Férjem halála óta egyedül élek, tartalékaim vészesen fogynak, egy ismerősöm
jóvoltából - ha van Az esélytelenek nyugalmával mentem a megadott címre, az állásinterjúra. A portás útba igazított. Én naiv, azt gondoltam majd egyedül leszek, de a munkaügyes irodája előtt én már a sokadik voltam. Amíg várakoztam, jöttek még páran.
Senkit sem ismertem, de szerintem a többiek sem, mert velem együtt mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. Sajnos akkoriban sorban szűntek meg a munkahelyek, mindenfelé nagy volt a munkanélküliség. Szinte csodaként emlegették, ha valamelyik üzembe dolgozókat kerestek.
Egy órányi várakozás után végre bekerültem a meghallgatásra. Előzőleg már elküldtem önéletrajzomat, melyben röviden vázoltam eddigi életemet. Nem voltam kalandozó, egyetlen munkahelyem volt, ahol több mint harminc évig dolgoztam. Rövid beszélgetés után kedvesen közölte a munkaügyes hölgy - nagyon sajnálja, de a betöltendő álláshoz nincs szükség érettségire. Mondtam neki, engem ez nem zavar, én dolgozni szeretnék. Teljesen mindegy, hogy mi lesz a feladatom, csak végre legyen egy biztos munkahelyem.
A hölgy ide-oda rakosgatta a papírjaimat, és közben fejét tekergette. Végül csak annyit mondott, menjek el a munkanélkülibe, talán majd ott tudnak ajánlani máshol munkahelyet.
Nem tagadom, sírva hagytam el az irodát, és magam sem tudom, hogy keveredtem ki az utcára. Ilyen állapotban nem mehettem a munkanélkülibe, egy kicsit össze kellett szednem magam. Délután egy óráig van ügyfélfogadás, addig még bőven van időm. Igen ám, de addig mit csináljak? Beülhettem volna egy presszóba sütizni, vagy valamelyik étterembe menüt enni, de egyikhez sem volt kedvem. A pénzemet is sajnáltam elkölteni. Úgy döntöttem, majd ha hazaérek, eszek valamit. Szép parkok vannak a városközpont körül, gondoltam majd az egyikben elüldögélek egy padon. Összerendezem gondolataimat és úgy megyek el a munkanélkülibe.
Az egyik kicsi, de szépen rendben tartott park mellett, egy templom állt. A lábaim önkéntelenül a templom bejáratához vezettek. Kinyitottam a méretes templomajtót, amely meglepetésemre nem volt bezárva. Beléptem rajta és a templom előterében megálltam.
A templom belseje ráccsal, lakattal volt lezárva. Az előtérben balról egy kicsi Mária oltár állt, jobbról pedig egy Szent Antal szobor. Mindkettő elé egy-egy térdeplő zsámolyt tettek, kicsivel hátrébb pár darab széket helyeztek el. Leültem az egyik székre és hangosan zokogni kezdtem. Szerencsére egyedül voltam, de ha lettek volna ott mások is, akkor sem tudtam volna visszatartani a könnyeimet. Úgy éreztem, mintha mindenki összeesküdt volna ellenem, és a világ összes fájdalma rajtam lenne. Kilátástalannak tűnt a helyzetem, és nem tudtam elképzelni, most hogyan tovább. Nem tudom mennyi ideig zokogtam, de egy idő után lassan elapadtak a könnyeim. Nem imádkoztam, nem kértem, nem átkozódtam. Mégis, régóta nem tapasztalt végtelen nyugalom kezdett szétáradni bennem. Még egy kicsit szipogtam, orrot fújtam, és csak ültem a csendes félhomályban.
A templom tornyában megkonduló harangok hangja hozott vissza a valóságba. Hogy addig hol voltam - nem tudom. Nem voltak gondolataim, nem láttam, nem éreztem, nem hallottam. Valamiért azok a percek, vagy talán lehetett egy fél óra is, kiesett az emlékezetemből. Azt viszont tudtam, most sietve el kell indulnom, hogy még időben a munkanélkülibe érjek. Mielőtt kiléptem a templomajtón, felnéztem Máriára és Szent Antalra. Édesanyám sokszor mondta, ha bajban vagyunk, mindkettőhöz lehet fohászkodni segítségért, de most valahogy még ehhez sem volt lelkierőm. Mégis úgy tűnt, mintha mindketten rám mosolyogtak volna.
Igyekeznem kellet, nem volt időm andalogni, és már majdnem odaértem, amikor a táskámban megszólalt a telefonom. Nem tudom ki hív, de pont a legrosszabbkor, majd gyorsan lerázom. - gondoltam, míg előkerestem táskámból a telefonomat.
A kijelzőn csak a telefonszám volt kiírva, így nem tudhattam ki a hívott.
- Halló! Kovácsné Karola vagyok, kivel beszélek?
- Jó napot kívánok, én meg Horváth Anna vagyok, nálunk volt délelőtt állásinterjún. A főnökasszonyom szeretne önnel beszélni. Egy pillanat, és adom.
Kicsit félre húzódva megálltam a járda szélén, nem tudtam mit kezdeni a hallottakkal.
- Jó napot kívánok, Ágostonné vagyok, velem beszélt munkaügyben. Szeretném megkérdezni, hogy most hol van?
- A munkanélküli központ felé tartok, már itt vagyok a bejáratánál. De, miért kérdezi?
- Ez nagyszerű! Menjen be és mondja meg az ügyintézőjének, hogy holnaptól van munkahelye.
- Nekem?
- Igen! Úgy döntöttem, hogy van még egy betöltendő hely a takarítóknál, és oda felveszem magát. Ha végzett siessen vissza hozzánk, megbeszéljük a további teendőket.Viszontlátásra kedves Karola.
A hallottaktól szinte földbe gyökerezett a lábam. Csak bámultam a néma telefonomat, még elköszönni is elfelejtettem. Csípd meg magad Karola, ilyen csak a mesében van! El sem hiszem, hogy ilyen hosszú idő után lesz munkahelyem, az sem érdekel, hogy takarító leszek, csak az, hogy végre dolgozhatok!
Az ügyintézőmhöz már fülig szájjal nyitottam be, Ő velem együtt örült. Az elmúlt tizennyolc hónap alatt végig asszisztálta az összes hiába való próbálkozásomat, de sajnos segíteni Ő sem tudott. Viszontlátásra, de ne itt! - így köszöntünk el egymástól
A visszafelé úton, végig azt mondogattam magamban: Van munkahelyem, van munkahelyem, van munkahelyem!
A leendő munkahelyemen felgyorsultak az események, papírok kitöltése, délután üzemorvosi vizsgálat, stb. Közben találkoztam a leendő főnökömmel, első látásra nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, szerencsére ez évek múltán is így maradt. Késő délutáni busszal tudtam hazamenni, és olyan megnyugtató érzés volt, hogy másnap reggel hat órakor munkába indulok.
Amikor hazaértem, elkezdtem remegni, fájt a fejem, a gyomrom, akkor jöttem rá, hogy egész nap semmit nem ettem, de még egy korty vizet sem ittam. Ettem pár falatot, majd felhívtam édesanyámat. Szegénykém egész nap izgult miattam. most végtelenül boldog volt, hogy lett munkahelyem. A legapróbb részletekig elmeséltem neki a napomat.
A végén csak annyit mondott - hidd el Karolám, az égiek megsegítettek.
- De anya, és eddig miért nem?
- Azt nem tudom kislányom, de azt szokták mondani, mindennek oka van, véletlenül semmi sem történik.
Folytatjuk a sorozatot.
13. EGY PERC WESTERN
GRUBER MIKLÓS : A PÁRBAJ
Zsúfolásig tele a szalon. A zongorista egyik zeneszámot a másik után játssza, a lányok sikongva énekelnek és táncolnak. Európa színvonalasabb mulatóiban nem léphetnének fel, de itt, a vadnyugaton, tökéletesen megfelelnek ezeknek az elvadult, csordahajtásban, rablók, indiánok elleni harcokban edződött férfiaknak. Épp egy sikeres csordahajtásból tértek vissza, vedelték a whiskyt, néhány asztalnál hamiskártyások nyerték el keményen szerzett dollárjaikat. Voltak itt aranyásók, prémvadászok, erdei vezetők vegyesen. De többségük nehéz életű cowboy. Ágrólszakadt, de kemény férfiak. Legtöbbjük nem párbajban, fegyveres harcban veszítette el életét, hanem vadul száguldó, megáradt
folyókban, megvadult marhák rohama közepette,
itt,
nyugaton. Halálos biztonsággal kezelte revolverét. Gyorsabb volt minden
pisztolyos legénynél. Egykedvűen szivarozva áll a pultnál, issza a whiskyt.
Szemei vörös
lében úsznak. Ilyenkor nem jó a közelében lenni, netán
megszólítani. Ott áll, várva, hogy előránthassa pisztolyát. Vérre szomjazik ma.
Két nap, két éjjel ültek lovon. Egy messzebb fekvő város bankját akarták
kirámolni, de számításába hiba csúszott. Fegyveresek várták, húsz emberéből
négyen menekültek meg vele együtt. Itt sem érezhette biztonságban magát, hisz
tudta, Jim Logan, mint véreb, követi, s addig nem nyugszik, míg kiterítve nem látja.
Mert Jim Logan épp abban a városban volt. És most nyomon követi, nem engedi
kicsúszni a markából. Érzi a véget. Újabb italt önt, felhajtja. Régi történet.
Jim a kanadai határon húzódó őserdőben élt családjával: feleségével és
kisfiával, kislányával. Boldogok voltak. Rose a harmadik gyereküket várta. Jim
medvevadászaton volt. Készültek a télre. A tél nagyon kemény ezen a kietlen
vidéken. Alaposan fel kell tölteni a kamrát élelemmel és tüzelővel. Egy,
esetleg két hétig szándékozott távol lenni. Féltette családját, nem akarta
hosszú időre magukra hagyni őket. Másnap, hogy elment, három lovas érkezett…
Mikor visszatért, szíve kővé dermedt. Már nem volt családja. Felesége elvetélt az ütlegek és az erőszak miatt, gyermekei golyóval a fejükben feküdtek a szobában, anyjuk mellett. Összeroskadt, nem kívánt mást, csak a halált. Szemei égtek, lelkében kihunyt valami. Csak ült halottai mellett napokig. Egy sevanéz indián talált rá. Életet rázott belé, eltemették a halottakat. Megesküdött, addig nem nyugszik, míg meg nem bosszulja őket. Éppen Baxterben volt, mikor megjelent a banda. Egyből felismerte régi ellenségét. A sheriff irodájába sietett. Elmondott mindent. Megszervezték titokban a bank őrzését, fegyveresek szivárogtak be az épületbe. A rablást meghiúsították, ám Wide Kid megszökött. Most, hogy végre a nyomára bukkant, nem engedheti el többé…
Kivágódott a szalon ajtaja, három lövés dörrent, három bandita zuhant a földre. A magányos lovas lépett be füstölgő puskával, amit egyenesen Wide–ra irányított.
– Megvagy hát. – Szólalt meg. Hangja, mint a jég. – Tudod, ki vagyok? Akinek megerőszakoltátok és megöltétek a feleségét, lemészároltátok a gyerekeit. Mit tett az a még meg sem született gyermek? Az ártatlanok? Hány élet szárad a lelkeden, te könyörtelen fenevad? Tudsz imádkozni? Mert most szükséged lesz rá. Sétálj ki az utcára, de ne próbálj lelépni, azzal csak elodázod a halálod. Essünk túl mielőbb rajt. – Le sem vette a szemét ellenfeléről. Az lassan az ajtó felé indult, az utcára lépett. Jim a hátsó kijárathoz ment, élt a gyanúperrel, arról ment a gyilkos után.
Talán tíz méterre álltak, egymással szemben. Mereven néztek egymás szemébe. „Meg kell ölnöm, nem menekülhet. Figyelek az első rezdülésére, állítólag nagyon gyors. És bal kezes. De mi van, ha most a jobbal ránt fegyvert? Látom szemeiben a vad dühöt. Látom a halált. Vajon melyikünk hull a porba? Kérlek, Teremtőm, segíts! Nem mehet élve ez a gyilkos innen. A törvény tehetetlen vele. Nekem kell igazságot szolgáltatnom. A sok ártatlanul meggyilkoltat megbosszulni. Gúnyosan, megvetően mosolyog. Fölényeskedhetsz, meg fogsz halni. Most elkomolyodik, szemét összehúzza. Készül előrántani a Coltot. Köp egyet. Nem veszi le a tekintetét rólam. Mi lesz, ha ő a gyorsabb? Meghalok. Kígyószem a nyomában lesz, és megbosszulja a családom, a halálom. Mire vár? Nyúlj már a pisztolyod felé! Megmozdítom az ujjaimat. Megrezdült a jobb keze. Nem szabad elkapkodnom. Most a bal… Vacillál… Nem tudja, melyik pisztolyt húzza elő… Most! MOST!” Villámgyors mozdulattal repül ki a Colt a tokból, dörren a lövés. Egyszer, kétszer, háromszor. Wide megtántorodik, megszakad a mozdulat, amivel a pisztolyt akarta kihúzni. Szája sarkából vér buggyan ki.
Jim lóra száll. Távolról egy másik lovas alakja bontakozik ki, hosszú haján főnöki tollkorona, arcára a sevanézok törzsi színei festve. Kezét szíve elé emeli, majd nyújtott tenyérrel maga elé ejti. Szél kerekedik, sötét felhőket hajt a lenyugvó nap elé, vérvörösre festve az alkonyt.
Mikor visszatért, szíve kővé dermedt. Már nem volt családja. Felesége elvetélt az ütlegek és az erőszak miatt, gyermekei golyóval a fejükben feküdtek a szobában, anyjuk mellett. Összeroskadt, nem kívánt mást, csak a halált. Szemei égtek, lelkében kihunyt valami. Csak ült halottai mellett napokig. Egy sevanéz indián talált rá. Életet rázott belé, eltemették a halottakat. Megesküdött, addig nem nyugszik, míg meg nem bosszulja őket. Éppen Baxterben volt, mikor megjelent a banda. Egyből felismerte régi ellenségét. A sheriff irodájába sietett. Elmondott mindent. Megszervezték titokban a bank őrzését, fegyveresek szivárogtak be az épületbe. A rablást meghiúsították, ám Wide Kid megszökött. Most, hogy végre a nyomára bukkant, nem engedheti el többé…
Kivágódott a szalon ajtaja, három lövés dörrent, három bandita zuhant a földre. A magányos lovas lépett be füstölgő puskával, amit egyenesen Wide–ra irányított.
– Megvagy hát. – Szólalt meg. Hangja, mint a jég. – Tudod, ki vagyok? Akinek megerőszakoltátok és megöltétek a feleségét, lemészároltátok a gyerekeit. Mit tett az a még meg sem született gyermek? Az ártatlanok? Hány élet szárad a lelkeden, te könyörtelen fenevad? Tudsz imádkozni? Mert most szükséged lesz rá. Sétálj ki az utcára, de ne próbálj lelépni, azzal csak elodázod a halálod. Essünk túl mielőbb rajt. – Le sem vette a szemét ellenfeléről. Az lassan az ajtó felé indult, az utcára lépett. Jim a hátsó kijárathoz ment, élt a gyanúperrel, arról ment a gyilkos után.
Talán tíz méterre álltak, egymással szemben. Mereven néztek egymás szemébe. „Meg kell ölnöm, nem menekülhet. Figyelek az első rezdülésére, állítólag nagyon gyors. És bal kezes. De mi van, ha most a jobbal ránt fegyvert? Látom szemeiben a vad dühöt. Látom a halált. Vajon melyikünk hull a porba? Kérlek, Teremtőm, segíts! Nem mehet élve ez a gyilkos innen. A törvény tehetetlen vele. Nekem kell igazságot szolgáltatnom. A sok ártatlanul meggyilkoltat megbosszulni. Gúnyosan, megvetően mosolyog. Fölényeskedhetsz, meg fogsz halni. Most elkomolyodik, szemét összehúzza. Készül előrántani a Coltot. Köp egyet. Nem veszi le a tekintetét rólam. Mi lesz, ha ő a gyorsabb? Meghalok. Kígyószem a nyomában lesz, és megbosszulja a családom, a halálom. Mire vár? Nyúlj már a pisztolyod felé! Megmozdítom az ujjaimat. Megrezdült a jobb keze. Nem szabad elkapkodnom. Most a bal… Vacillál… Nem tudja, melyik pisztolyt húzza elő… Most! MOST!” Villámgyors mozdulattal repül ki a Colt a tokból, dörren a lövés. Egyszer, kétszer, háromszor. Wide megtántorodik, megszakad a mozdulat, amivel a pisztolyt akarta kihúzni. Szája sarkából vér buggyan ki.
Jim lóra száll. Távolról egy másik lovas alakja bontakozik ki, hosszú haján főnöki tollkorona, arcára a sevanézok törzsi színei festve. Kezét szíve elé emeli, majd nyújtott tenyérrel maga elé ejti. Szél kerekedik, sötét felhőket hajt a lenyugvó nap elé, vérvörösre festve az alkonyt.
*************************************************
14. JÉZUS TANÍTÁSAI
A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
Írta: Poór Edit
(XIV. RÉSZ)
MONDJÁTOK; MIT EGYÜNK? VAGY; MIT IGYUNK?
VAGY; MIVEL RUHÁZKODJUNK?
MERT MINDEZEKET A POGÁNYOK KÉRDEZIK,
MERT JÓL TUDJA A TI MENNYEI ATYÁTOK, HOGY
MINDEZEKRE SZÜKSÉGETEK VAN.
HANEM KERESSÉTEK ELŐSZÖR ISTENNEK ORSZÁGÁT,
ÉS AZ Ő IGAZSÁGÁT, ÉS EZEK MIND MEGADATNAK
NÉKTEK
A pogányok csak a testiség igazságával rendelkeznek,
ezek az igazságok a halál és a kárhozat.
Az Istenben bízó és hívő léleknek éppen az ezektől
való szabadulás a legnagyobb nyeresége.
Az ember lelkének békére és világosságra van
szüksége, hogy mindig megláthassa, felismerhesse
az adott helyzetben, mi válik lelkileg és testileg javára.
Isten tudja az ember egyéniségének mi a
legalkalmasabb, mi a legmegfelelőbb.
A szerint, megadja azt a benne bízó és hívő embernek.
Ezért lelkére köti az embernek;” keressétek először
Isten országát és annak igazságát és mindezek
megadatnak néktek.”
Ha az ember vakon hisz, nem tudja mi az miben hisz.Ha nem képes tájékozódni azokban a törvényekben,
melyeket Isten ír elő a megtérni vágyó léleknek.
Ha nem tud ebbe beleilleszkedi, akkor nem tud
megszabadulni, sok kínos vergődéstől,
csalódástól, hiábavaló kísérletezéstől.
Isten országát keresők előtt, egyetlen út és
egyetlen igazság van, Krisztus útja és igazsága.
Ha szeretet van az ember lelkében, nem ütközik
meg a földi törvénnyel sem és így békés összhangban
lehet mindenkivel.
Ha vannak is csalódások, megpróbáltatások,
az életben, előbb-utóbb kivilágosodik
az igazság és a diadal azé, akiben Isten
országának igazsága él.
Az élet sivár, örömtelen az anyagi törekvésekben
elfáradt léleknek.
*
NE AGGODALMASKODJATOK TEHÁT A HOLNAPFELŐL; MERT A HOLNAP AGGODALMASKODIK
A MAGA DOLGAI FELŐL. ELÉG MINDEN NAPNAK
A MAGA BAJA
Az ember azt hiszi, ha valami égbekiáltó
nagy bűnt nem követ el, ő már jó
és tökéletes életet él.
Bár nagy tévedései nincsenek,
kicsiny tévedései úgy befedik
az igazságot, hogy nem képes azt felismerni.
Legtöbb ember nem elégszik meg a mai nappal,
mellyel Isten megajándékozta,
hanem a holnapi nappal törődik,
jövőjéért aggódik, mely még Istennél van.
Nem bízza Istenre saját és szeretteinek
sorsának intézését.
Nincs semmi értelme az anyagi javak halmozásának,
mely messze jövőről akar gondoskodni.
Minden napnak meg van a maga terhe és öröme.
Az ember éljen a ma kegyelmével, melyet Istentől
kapott, a holnapra pedig neki van gondja.
Ha öröme, boldogsága van, adjon hálát Istennek,
ha pedig gondja, bánata vagy szomorúsága,
kérjen erőt az Úrtól, annak elviselésére.
Ha megpróbáltatás éri, legyen óvatos,
elővigyázó és kérjen segítséget Istentől, hogy
el ne tévedjen.
Az ember mindig éljen, cselekedjen legjobb tudása
és ismertet szerint, mint aki tudja, hogy
a jövő, a jelen magvából kell ki.
Azonban ez Isten kezében van, mindenkinek
a maga idejében adja az aratást.
Az ember hiába akar, ha az, Isten végzésével
nem találkozik.
Még, ha lelkének javát feláldozza is az
anyagi érdekekért, van, hogy Isten jobbnak
látja az anyagiakat megvonni.
Néha megadja az Úr az anyagi javakat, mert
a lélek fejlődéséhez elősegítő eszköz lehet.
A földi élet, csak eszköze, előkészítője
a szebb, jobb boldogabb életnek.
Nagyon szegény, elmaradott világ ez ahhoz, hogy
tökéletes boldogságot nyújthasson.
Isten országa, azonban határtalan boldogságot
kínál azoknak, akik az Ő törvénye szerint élnek.
Munkájuk eredménye, megelégedés,
békesség, öröm lesz, mely felülemeli őt a
testiség, szenvedély viharain.
Az ilyen ember szellemi látóköre kitágul,
és már itt a földi életben egy magasabb rendű
létállapotba kerül.
Sok titoknak látszó tudomány megnyílik előtte,
és sok elérhetetlennek látszó dologhoz közelebb
kerül, annak a bölcsességnek birtokában, melyre
őt Isten országának igazsága tanította.
Az az élet célja, hogy az ember helyesen használja
fel a földi napjait.
Ne a test, az anyagiasság örök bizonytalanságának
tévelygéseivel, hanem az örök élet bizonyosságát,
kereső és megtaláló munkával töltse.
Folytatjuk.
*************************************************
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
KÁLMÁN ÁGNES: Reménytelenül
Élni? Érdemes?
E világnak,
ki nem kegyes
Dobálja utamba,a tüskék halmát,
mi iszonyat,
de ez a valóság
Öröm? Van ilyen?
Ha már,
mindent,
veszítettem
Te voltál,
a minden,
a Nap,
a fény
Te voltál,
lelkemben,
az éltető,
remény
Semmit,
nem hagytál,
még fent,
a csillagoknak,
is fáj.
2022. 07. 27.
*
Egyszer majd...
Egyszer kilépek magányomból,
Szél repít a nagyvilágba szét
Szállok majd a szellő szárnyán,
Édes nektárját, üríteni hív
Szabadon, merészen repülni,
Lelkemmel életet átölelni
Sasokkal büszkén, versenyezni,
Az életet szépségét, bekebelezni
Egyszer kilépek magányomból,
Hív az élet, készíti remekét
Hagy tudja meg a világ,
hogy bennem még a küzdés is szép.
2022. 08. 11.
*
Hajnal cseppek
Szeretnek a hajnal harmat cseppjei,
Mikor arcomat mosolyra fürdeti
Szeretnek az esőcseppek könnyei,
Mikor permetét a hajamra teríti
Szeretnek a virító, pitypangos rétek,
Mikor bolyhukra fújok, s messze repülnek
Szeretnek a tenger szerelmek,
Mikor szívemet a fájdalom érinti meg
Szeretnek a nyári szellő lányok,
Mikor hajamba túr keringő táncuk
Szeretnek a rózsák, illatos bókjukban,
Friss lehelettel, bódító csókjukban
Szeret az élet rosszával, jójával,
Mikor játszadozva nyílik szívem a világgal
Szeret egy szösszenet időre,
Mikor ráhullik hajamra a nap bíbor fénye.
2022. 09. 03.
*
Eldalolom én…
Eldalolom én a könnyek hajnalát,
Nem nyílik már nékem, sosem virág
Nem nyílik már nékem sosem virág
Nem ad szívemnek gyémánt palotát
Benne vagyok én a szellő táncában
Benne vagyok én a felhő mosolyában
Benne vagyok én a fű illatában
Benne vagyok én az elmúlásban
Nem vagyok más, csak kicsi vadvirág,
Fuvallattal érkező nyári suhanás
Hulló eső szivárvány ívében,
Hajamon simító, fájó szerelem
A síri csendet magamhoz ölelem,
mert e földön a semmi jutott nekem.
2022. 09. 03.
*
Gondolsz e rám?
Gondolsz e rám, ha lehúz a magány?
Mikor lelked sír a hangom után,
Mikor a fájó múlt ablakodba tekint,
S, emlékedben, mosolyom messze int
Gondolsz e rám, ha az alkony égő bíbora,
testedet, lelkedet ezer kínpadra vonja?
Mikor az éj pilláidra cseppeket hint,
S, az emlékezés, a régmúltba tekint
Gondolsz e rám, ha sír a lelked?
S, már elvesztetted minden reményed
Ha szíved megremeg a hiányom fájdalmára
Akkor siess hozzám, lelkem, lelkedet már várja.
2022.10.07.
...............................
Ha meghalok arra kérem az Istent,
szárnyat adjon, engedje hadd repüljek.
Minden éjjel őrzöm majd az álmotok,szívetekben ezer csodát belopok.
Elrepülnék erdőt - mezőt megjárnám,
hegyek ormán a világot csodálnám.
Szivárványból fonok ott fönt koszorúkat,
nektek adnám ne legyetek szomorúak.
Megkérném a szellő-úrfit segítsen,
virág szirmot a világra terítsen.
Harmat cseppel öntözze hadd viruljon,
reggeli napsugarától ragyogjon.
Az egész világot körbe repülném,
minden szívben szeretetett ültetnék.
Megkérném, a jó Istent bocsásson meg,
áldását a nagy világra szórja le.
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Attól ki meghallgat...
hegyek ormán a világot csodálnám.
Szivárványból fonok ott fönt koszorúkat,
nektek adnám ne legyetek szomorúak.
Megkérném a szellő-úrfit segítsen,
virág szirmot a világra terítsen.
Harmat cseppel öntözze hadd viruljon,
reggeli napsugarától ragyogjon.
Az egész világot körbe repülném,
minden szívben szeretetett ültetnék.
Megkérném, a jó Istent bocsásson meg,
áldását a nagy világra szórja le.
*
MIKOR
Mikor már elfogynak a szavak,
nem lesz semmi csak üres lap,
Istenem hozzád fordulok
imában kérem áldásod.
Mikor a jó útról letértek,
rossz utakon tévelygek,
Uram fordítsd felém tekinteted,
ne hagyd elveszni lelkemet.
Tudom szent házad tárva áll,
karod védelmező oltár.
Keskeny az út mi hozzád vezet,
Te mégis mindig tenyeredbe veszel.
*
EZERARCÚ TERMÉSZET
A természetnek ezer arca van
csodálattal nézem reggel,
ahogy felbukkan a Nap.
Szivárvány, színekben játszik
eső után a táj,
kelyhét napsugár felé nyissa
sok kis mezei virág.
Az erdő kacér, zöld ruhába
meg lengeti magát,
ahogy szellő fut át rajta,
pajkos levéllel hátán.
Hegy csúcsán egy zergefiú
figyeli az égalját,
tán a világot szemléli,
nem látott még ilyen csodát.
Széles szárnyát sas madár,
egy suhintással tárja ki,
ég s föld között a hazája,
fentről a tájat kémleli.
Hegyalján patak szalad,
siet hisz várják társai,
megcsillannak a víz tükrében
szitakötő fátylai.
Valahol a messzeségben
felcsendül egy rigó fütty,
búcsúzni készül a mező
már az alkony ráterült.
Csillag szórta köpönyegben,
megjelent a Holdkirály,
erdő mélyén életre kell
egy vidám éjjeli világ.
..................................
Attól ki meghallgat elnézést kérek és türelmet,
Én csak egy kis időt kérek és újra én leszek,
S ha tán jobban leszek majd elmesélem néktek,
Hogy mért sírt az egyik orcám s a másik nevetett.
Szebbé tetted világomGyöngéd, meleg kézfogás,
Kezem tapint, szívem lát,
Arcomra mosolyt rajzoltál,
Azáltal amit alkottál.
Mert feléd nyújtottam kezem,
Így már többet láthatok,
Szebbé tetted az életem
S abból másoknak adhatok.
Keresztem könnyebb lett attól,
Hogy kitártad mind két karod,
magaddal vitted bánatom,
S arcomra festettél mosolyt.
2019.10.17
Szeptember közepére megjött a várva várt eső, amely napokig
tartott. Pontosan szólva, egy hétig szakadt megállás nélkül. Már egy porcikám
sem bírta elviselni a bezártságot. Sajnos a hétvégi erdei sétám teljesen
befuccsolt, mivel sáros a talaj, és a járókeretemet képtelenség ilyenkor
használni.
Már nem motorozom, a város polgárjai végett, mert lehetetlenné tették az utcán való szabadidő eltöltést, az állandó dudálgatásaik miatt. Nekem úgy jött le lelkileg az egész, ha nyomorék vagy, takarodj az utcáról. Így tapasztaltam itt Komlón a röpke évek alatt, és én barom, engedtem az agresszív autósoknak. A saját káromra legyen mondva, elvesztettem a szabadságomat, amelyet sokáig őriztem.
Édesanyám látja, és érzi szomorúságomat, ezért hétvégén edzeni szoktunk az erdőben. Az esős vasárnap ellenére is „haza" vitt anyukám. Pár napja kipattant a fejemből, hogy hazajárok az erdőbe. Csodás, amikor szürkeségből szemem elé tárulnak a zöld fák. Érzem ahogyan a testemet, lelkemet, átfonja a nyugalom. Ma csak kocsikázunk a kisújbányai, egy nyomsávos, aszfaltos erdei úton. Hallom a madarak tiszta énekét, és gyönyörködöm az erdő gondozott aljzatában. Ha tehetném, biciklire pattannék, és az erdei bicikliúton túráznék. Az én elgondolásom szerint fantasztikus élmény lehet a négy évszakban, két keréken, vagy épp futva észrevenni, hogyan változik a természet szépsége. Ha valaki azt mondaná nekem véletlenül, hogy „kapsz egy elektromos túra tolókocsit”, biztosan kiugranék a bőrömből örömömben, és napi szinten használnám, mert ennél szebb nincs a világon, mint maga az erdő.
Kisújbányai kanyargos úton mentünk az ismeretlen felé. Határtalan örömet éreztem, ahogy gyönyörködtem az isten adta csodában. A nagy, és kietlen szakadékokban, ahogy az árnyas lombú fák közé beszökött a fény. A zöld leveleken látszottak még az esőcseppek, amelytől felélénkültek a lombok. A patak kiszáradt medrét láthattam, amelyben utat vájt magának a víz, ahogy szaladt egyfolytában.
Sohasem felejtem el ezt a gyönyörű utat.
2022. szeptember 22.
Már sikerült eldönteni, a fejemben,De először, csak fogtam a kezemben.
2022.09.13.
*
Mesél az ősz pengeti hangszerét.
Láttam a természet gyönyörét,
Amint behunyta álmos szemét,
Hallgattam moraját lágy neszét,
Mélyen lélegzem leheletét.
Egy láthatatlan kéz cirógat,
Hol rozsdás-vörös ágakat,
Gyöngéden remegve vetkőztet.
Hűvös ajka, csókja figyelmeztet.
A természet lazán vetkezik,
S a szél szaggatja ruháit,
Egy-egy darab messzire esik
Varázs szőnyeget abból készit.
Hallgatag, válla mezítelen
Elringatna engem a keblében,
Lábam elé helyezte hangszerét,
S úgy mélyen szemembe néz.
Hosszan figyelem tekintetét,
Szeplős arcát, őszülő fejét,
Virágszirmokat seper a szél,
Itt-amott remegő falevél.
Rohan az idő tereget,
Havat hoz magával, jeget,
Vidáman zajlik az élet,
Zöldfenyő, pihen a természet.
Búcsúzik az ősz útra kész,
Úgy tesz mint aki vissza se néz,
Bátor és büszke annyira merész,
Olykor még jeget tör, ha vissza tér.
2021.10.16
*
Engel Csaba :Vakok Világnapja ..
Hogyan és mit látok én
Sötétségben és homályban pirkadó fényt,
Szemeim előtt fátyolba göngyölt napfényt,
De sugarai lelkem cirógatja,
S lelki szemeim a mosolyát látja.
Egy nyitott hangoskönyvből olvasok,
Nem akadály a vakság ha hallgatom,
A természet oldalait lapozgatom,
Abból a könyvből jegyzetelek és írok.
Mit látok és érzek a sűrű ködben,
A legszebb virágzó tavaszt egy szívben,
Az lehetsz te, vagy egy bájos gyermek,
Ne sajnáljatok csak szeressetek!
Én másképp látom az élővilágot,
A pirkadat mindig örömet hozott,
Nem láttam annyi hibát és tévedést,
Csak szenvedést s megannyi nevetést.
2022.10.14.
*
Engel Csaba: A korral együtt haladok
Én az évszakokkal együtt ballagok,
Szívemhez nőttek a tavaszi virágok,
A nyári gyümölcsök kellemes illata,
S az ősznek csodálatos varázslata.
Én az évszakokkal együtt ballagok,
Olykor az idővel együtt rohanok,
De akkor is a szívemre hallgatok,
Télen forró ajkammal jeget olvasztok.
Én az évszakokkal együtt ballagok,
Talán úgy tűnik, hogy én is változok,
Csak néha örvendek és máskor sírok,
Nem változok, a korral együtt haladok!
2022.10.13
*************************************************
16. UTAZÁS
Csomor Henriett: A Kisújbányai kanyargos úton
Már nem motorozom, a város polgárjai végett, mert lehetetlenné tették az utcán való szabadidő eltöltést, az állandó dudálgatásaik miatt. Nekem úgy jött le lelkileg az egész, ha nyomorék vagy, takarodj az utcáról. Így tapasztaltam itt Komlón a röpke évek alatt, és én barom, engedtem az agresszív autósoknak. A saját káromra legyen mondva, elvesztettem a szabadságomat, amelyet sokáig őriztem.
Édesanyám látja, és érzi szomorúságomat, ezért hétvégén edzeni szoktunk az erdőben. Az esős vasárnap ellenére is „haza" vitt anyukám. Pár napja kipattant a fejemből, hogy hazajárok az erdőbe. Csodás, amikor szürkeségből szemem elé tárulnak a zöld fák. Érzem ahogyan a testemet, lelkemet, átfonja a nyugalom. Ma csak kocsikázunk a kisújbányai, egy nyomsávos, aszfaltos erdei úton. Hallom a madarak tiszta énekét, és gyönyörködöm az erdő gondozott aljzatában. Ha tehetném, biciklire pattannék, és az erdei bicikliúton túráznék. Az én elgondolásom szerint fantasztikus élmény lehet a négy évszakban, két keréken, vagy épp futva észrevenni, hogyan változik a természet szépsége. Ha valaki azt mondaná nekem véletlenül, hogy „kapsz egy elektromos túra tolókocsit”, biztosan kiugranék a bőrömből örömömben, és napi szinten használnám, mert ennél szebb nincs a világon, mint maga az erdő.
Kisújbányai kanyargos úton mentünk az ismeretlen felé. Határtalan örömet éreztem, ahogy gyönyörködtem az isten adta csodában. A nagy, és kietlen szakadékokban, ahogy az árnyas lombú fák közé beszökött a fény. A zöld leveleken látszottak még az esőcseppek, amelytől felélénkültek a lombok. A patak kiszáradt medrét láthattam, amelyben utat vájt magának a víz, ahogy szaladt egyfolytában.
Sohasem felejtem el ezt a gyönyörű utat.
2022. szeptember 22.
*************************************************
17. OKTÓBER, A LÁTÁS HÓNAPJA PESA ANNA MÁRIA: A FEHÉR BOT
1.old.
Fehér bot
Már sikerült eldönteni, a fejemben,De először, csak fogtam a kezemben.
A muszáj, legyőzte a büszkeségem,
Nem látok már úgy, mint régen.
Feje lehajlik, színe fehér, teste könnyű,
Csak lóg kinyitva, nagyon vékony törzsű.
Pár év elteltével váltani kellett már botot,
Csukható volt az is, hagyott bennem mély nyomot.
Ahogy mentem, páztáztam, vagy ingáztam vele,
Nehezebb a jelző botnál, nem is tudom, mi a neve.
Fehér bottal közlekedni biztonságos, hidd el nekem,
Nem mész neki senkinek, biztos, hogy el nem esel.
Ne szégyeld, a fehér botot, vezessen az utadon,
Ha használod, látható vagy, benned legyen bizalom.
Köszönjük a feltaláló grófnőnek, hogy segített a vakoknak,
A fehér bottal, látnak minket, segíthetnek azonnal.
2022.09.13.
*2.old.Ki vagyok?
Fekszem a polcon, de nem vagyok egyedül.Hogy ki vagyok, nemsokára talán majd kiderül.Össze vagyok csukva, ki kéne nyújtózni,A többiektől nem férek, odébb kell húzódni.Másfélék vagyunk mi, többféle anyagból,Vékony, vagy vastagabb, ki milyet parancsol.Egy francia grófnőnek köszönhetjük életünk,Hogy felfigyeljenek ránk, mi, hogyan segítünk.Van ki csak jelez, van, úgy, hogy pásztáznuk,Ingázni is szoktunk, ha tömegben járkálunk.Akadályba ütközünk, vagy gödröt kerülünk,Ha lépcsőhöz csapkodnak, a kézhez ütközünk.A taktilis jelekkel nem vagyunk haverok,De a gazdánknak segítünk, na vajon ki vagyok?Jó, kicsit segítek, fehér a színem, a végemen műanyag,.Lehet az egyenes, vagy görgős, hogy guruljak.Kitaláltad biztos, a fehér bot vagyok,Kik a gazdáink? Figyelj! Hát a vakok!
2022.09.13.......................................
Széles Attiláné / Panka: Vívódás.
Kihunyt a fény, és csend van körülöttem,De nem félek, mert itt vagy mellettem.De mégis, hogyan éljek így tovább?Megtanítod nekem, s vigyázol rám?Tán segítenek, az emlékek,Nem könnyű, nagyok a tétek.Hogyan is kezdjem, mire gondoljak?Igen megvan, a nap melege, hogyan is hat? Már emlékszem, emlékszem, a forró sárga színére,A víz, hideg kékségére.És a hangok, a hangok hova tűntek?Fel kell idéznem őket.Fiatalon sokat táncoltam,Igen, a zene, a zene mindenhol ott van.Hallom is már a hegedű hangját,Szívhez szól, ahogy a vonó fel, s alá jár.Sír a lelkem, de felrázom magam,Hiszen az élettől sok mindent kaptam.Sorstársak, kik barátok is egyben,Mellettem állnak, egy jó közösségben. Hisz van családom is, kik szeretnek,Ők látnak, és hallanak is engem.Mi mindannyian, egészek vagyunk,Miénk a világ, hisz bele tartozunk.Vannak emberek, kik nem így vélekednek,De eljön az idő, és megbocsájtást kérnek.
2016.06.27.
*
Helen Keller.
1880 június 27-én született Helen Keller. Betegségek következtében elvesztette
látását és hallását. Szerencsés véletlenek mellett a szívós, kitartó szorgalma és kiváló egyéni képességei révén felsőfokú képzettséget
szerzett, a fogyatékos emberek szószólója lett. Élete során 39 országban járt,
számos könyvet írt. Tevékenysége elismeréseként lett az ő születésnapja a
Siketvakok Nemzetközi napja. Ma őt ünnepeljük, megemlékezéssel.
Széles Attiláné/Panka/: Vakon közlekedni!
Egy francia grófnőtől származik az ötlet,
Neki köszönhetjük, minket láthatnak, ha mi nem is őket.
A 20-as években a Párizsi utcákon, félve bolyongtak a vakok,
Azon munkálkodott, hogyan is lehetnének, ők jól láthatók.
Egyre jobban szürkül körülöttünk a világ,
A tér is szűkebb egyre, talán meg is áll.
Mint harmadik kéz, s láb, nekünk segíthet,
A járdáknál, bukkanóknál, a szemünk helyett.
Az emberek észre veszik, vagy átesnek benne,
Ha ők nem is mindig, a fehér bot haladásunk, segítette.
Még ha csak egy tárgy is, hálásak vagyunk érte,
Bár sokan felcserélik mégis, a kutyás közlekedésre.
2018. 08. 05.
*Széles Attiláné/Panka/: A szemüveg. / Dioptriás! / Távollátó,
Mínuszos
Hol vagyok? Ja, megint a zsebébe tett. Nem hiszem el! Egyszer el fog hagyni! De
hol vagyunk? Valamilyen járművön talán. Leült? Jaaaj, majdnem rám ült. Alig
tudtam odébb csusszanni. Nem is magamtól, a jármű fékezett. Nem vigyáz rám. Nem
is értem, miért nem a fején hord, miért a zsebében? Hiszen még a szép kerek
cilinderjeimet is lecsiszoltatta. Nagyon szép a külsőm is. Igazán csinos,
formás, dizájnos vagyok. A színem miatt sem panaszkodhat. Pláne, hogy Ő
választotta. Miért is nem hord? Hiszen alig lát nélkülem. Na, mindegy, csak
vegyen ki végre a kabát zsebéből! Naaaa hova csúszok? Nem megmondtam?
Ajjjaj! Naaa, csak semmi pánik mindjárt észre vesz, és felvesz az ülésről!
Ez nem igaz!!! Hát nem itt hagyott? Most mi lesz velem? Ez meg kicsoda? Hova
visz engem? Miért ad át egy másik férfinak? Legalább ennek van szemüvege.
Talán vissza ad a gazdámnak. Neki úgysem lennék jó, hiszen női keretem van.
Megint utazom, de most egy táskában. Nahát! Egy nő végre felvett, és nagyon
örül nekem! Jaaaj de jó! Talán Ő. mindig hordani fog. Teljesen passzolunk is
egymáshoz. Úgy tűnik haza érkeztem. Meg van az igazi gazdám. Na, megyünk
aludni. Nagyon elfáradtam, kalandos napom volt.
2016.01.19.************************************************* 18. A SZATÍRA ÉLES
FEGYVERÉVEL
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA : Beszélgetünk
- Szervusz Terikém. Régóta nem láttalak. Mesélj már valamit!
- Nincs miről mesélnem. Megvagyunk.
- Mit csinál az unokád?
- Kitanulta a kőműves szakmát, egész jól keres vele. És a tied?
- Az enyém influencer.
- Ó sajnálom. Jobbulást kívánok neki.
- Miért kívánsz jobbulást, hiszen nincs semmi baja.
- Nem azt mondtad, hogy influenzás?
- Dehogy, azt nem csinálja az ember, az egy állapot. Hogy is gondolhattad?
Még nem mentek el otthonról.
- Kik nem mentek el otthonról?
- Jaj Terikém, most már aztán igazán kezdesz kihozni a béketűrésemből. A
nem mentek el otthonról azt jelenti, hogy még észnél vagyok. És mivel észnél
vagyok, nem beszélek hülyeséget. Érted?
- Igen, bocsánat, nem akartalak megbántani, úgy látszik félreértettem a
dolgot. Nekem biztosan elmentek otthonról, hogy a te szavaiddal éljek, mert
fogalmam sincs arról, hogy milyen szakma ez az influ valami?
- Nem influ valami, hanem influencer.
- Hát, akkor se tudom.
- Na jó, látom, hogy tényleg nem vagy képben. Mindig is földhözragadt
voltál és maradi. Ezek szerint nem vagy fent a Facebookon, a YouTube-on, vagy
az Instagramon, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem.
- Fent kellene lennem?
- Nem, nem kellene, csak ha használnád, vagy egyáltalán hallottál volna
valamit ezekről a közösségi oldalakról, akkor tudnád, hogy az influencer az egy
véleményvezér.
- Véleményvezér?
- Igen, ez az alternatívája az influencernek.
- És kit vezérel?
- Azokat, akik követik őt.
- Követik őt? És nem fél tőlük?
- Jaj, dehogyis fél, azért teszi fel az írásait, hogy kövessék. Olyan dolgokról
ír, ami a követőit érdekli.
- És ezért pénzt kap?
- Persze. A marketing szakemberek a szponzorált hirdetéseiket beillesztik
az influencer saját ihletésű tartalmai közé, így azok sokkal olcsóbban és
hatékonyabban jutnak el a célzott közönséghez. Na, de látom, hogy ez neked
kínai, meg már az idő is elszaladt. Isten áldjon! Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is.
************************************************* 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
REAGÁLÁSOK AZ 1210. ÚJSÁGRA:
Kedves Vendi! Megkaptam a lapot, köszönöm, nagyon színvonalas. Gratulálok!
Szaipné Kiss Mária verse a Denevér című verse és a Te, Üzen a platánfa című
versed lett a kedvencem. Persze, a többi is nagyon tetszett. Barátsággal: Árpi
.....................
Kedves Vendi!
Hálával és csodálattal köszönöm az újabb anyagot,
amit összeállítottál. Hihetetlen ez a szeretet és kitartás, amivel rendelkezel.
Adjon Isten neked még sok-sok erőt és energiát a munkádhoz! Ugyanakkor ügyelj
az egészségedre is!
Sok szeretettel: Rita
......................
MEGJELENT A VAKONLÁTÓ ALAPÍTVÁNY RÁDIÓRIPORTJA VELEM 2022. OKTÓBER 30.
VENDI szia! Most hallgattam végig, a veled készült riportot. Nagyon tetszett.
Gratulálok
MARIKA*
Vendel Nagy - 2:59 (2 perccel ezelőtt), címzett: MáriaDRÁGA MARIKA, KÖSZÖNÖM SZÉPEN, IGAZÁN ÖRÜLÖK, HOGY RÁTALÁLTÁL, ELÉG HOSSZÚ
LETT, DE HA TUDOD HALLGASD MEG UJRA, RÁTALÁLSZ TÖBB FONTOS RÉSZLETRE.
VIGYÁZZ MAGADRA, REMÉLEM JÓL VAGY, ÉN MEGVAGYOK, CSAK ÚGY ÖREGESEN. ÖLELLEK: VENDI
.....................
MEGHALLGATHATÓ A VAKON LÁTÓ ALAPÍTVÁNY RIPORTJA SZEGZÁRDI NAGY VENDELLEL.
VAKONLÁTÓ BALOGH RÓBERT BESZÉLGETÉSE, EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÉLETE
2022. OKTÓBER 30.
Kedves Vendel, küldjük az interjú linkjét: Judit és Robi.
A leírásba betettük az újság linkjét is.
https://www.youtube.com/watch?v=Da6-9mxGHUg&t=96s
--
Honlapunk:
https://vakonlato.hu
Facebook oldalunk:
https://facebook.com/vakonlatoalapitvany
YouTube csatornánk:
https://www.youtube.com/channel/UCyePIWgLxC4IgFtRQlqkS-w
Mellékletek terület
YouTube-videó (Egy látássérült élete / Vendel) előnézete
*************************************************
Helen Keller.
1880 június 27-én született Helen Keller. Betegségek következtében elvesztette látását és hallását. Szerencsés véletlenek mellett a szívós, kitartó szorgalma és kiváló egyéni képességei révén felsőfokú képzettséget szerzett, a fogyatékos emberek szószólója lett. Élete során 39 országban járt, számos könyvet írt. Tevékenysége elismeréseként lett az ő születésnapja a Siketvakok Nemzetközi napja. Ma őt ünnepeljük, megemlékezéssel.
Széles Attiláné/Panka/: Vakon közlekedni!
Egy francia grófnőtől származik az ötlet,
Neki köszönhetjük, minket láthatnak, ha mi nem is őket.
A 20-as években a Párizsi utcákon, félve bolyongtak a vakok,
Azon munkálkodott, hogyan is lehetnének, ők jól láthatók.
Egyre jobban szürkül körülöttünk a világ,
A tér is szűkebb egyre, talán meg is áll.
Mint harmadik kéz, s láb, nekünk segíthet,
A járdáknál, bukkanóknál, a szemünk helyett.
Az emberek észre veszik, vagy átesnek benne,
Ha ők nem is mindig, a fehér bot haladásunk, segítette.
Még ha csak egy tárgy is, hálásak vagyunk érte,
Bár sokan felcserélik mégis, a kutyás közlekedésre.
Neki köszönhetjük, minket láthatnak, ha mi nem is őket.
A 20-as években a Párizsi utcákon, félve bolyongtak a vakok,
Azon munkálkodott, hogyan is lehetnének, ők jól láthatók.
Egyre jobban szürkül körülöttünk a világ,
A tér is szűkebb egyre, talán meg is áll.
Mint harmadik kéz, s láb, nekünk segíthet,
A járdáknál, bukkanóknál, a szemünk helyett.
Az emberek észre veszik, vagy átesnek benne,
Ha ők nem is mindig, a fehér bot haladásunk, segítette.
Még ha csak egy tárgy is, hálásak vagyunk érte,
Bár sokan felcserélik mégis, a kutyás közlekedésre.
2018. 08. 05.
*
Széles Attiláné/Panka/: A szemüveg. / Dioptriás! / Távollátó,
MínuszosHol vagyok? Ja, megint a zsebébe tett. Nem hiszem el! Egyszer el fog hagyni! De hol vagyunk? Valamilyen járművön talán. Leült? Jaaaj, majdnem rám ült. Alig tudtam odébb csusszanni. Nem is magamtól, a jármű fékezett. Nem vigyáz rám. Nem is értem, miért nem a fején hord, miért a zsebében? Hiszen még a szép kerek cilinderjeimet is lecsiszoltatta. Nagyon szép a külsőm is. Igazán csinos, formás, dizájnos vagyok. A színem miatt sem panaszkodhat. Pláne, hogy Ő választotta. Miért is nem hord? Hiszen alig lát nélkülem. Na, mindegy, csak vegyen ki végre a kabát zsebéből! Naaaa hova csúszok? Nem megmondtam? Ajjjaj! Naaa, csak semmi pánik mindjárt észre vesz, és felvesz az ülésről! Ez nem igaz!!! Hát nem itt hagyott? Most mi lesz velem? Ez meg kicsoda? Hova visz engem? Miért ad át egy másik férfinak? Legalább ennek van szemüvege. Talán vissza ad a gazdámnak. Neki úgysem lennék jó, hiszen női keretem van. Megint utazom, de most egy táskában. Nahát! Egy nő végre felvett, és nagyon örül nekem! Jaaaj de jó! Talán Ő. mindig hordani fog. Teljesen passzolunk is egymáshoz. Úgy tűnik haza érkeztem. Meg van az igazi gazdám. Na, megyünk aludni. Nagyon elfáradtam, kalandos napom volt.
2016.01.19.
*************************************************
18. A SZATÍRA ÉLES
FEGYVERÉVEL
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA : Beszélgetünk
- Szervusz Terikém. Régóta nem láttalak. Mesélj már valamit!
- Nincs miről mesélnem. Megvagyunk.
- Mit csinál az unokád?
- Kitanulta a kőműves szakmát, egész jól keres vele. És a tied?
- Az enyém influencer.
- Ó sajnálom. Jobbulást kívánok neki.
- Miért kívánsz jobbulást, hiszen nincs semmi baja.
- Nem azt mondtad, hogy influenzás?
- Dehogy, azt nem csinálja az ember, az egy állapot. Hogy is gondolhattad? Még nem mentek el otthonról.
- Kik nem mentek el otthonról?
- Jaj Terikém, most már aztán igazán kezdesz kihozni a béketűrésemből. A nem mentek el otthonról azt jelenti, hogy még észnél vagyok. És mivel észnél vagyok, nem beszélek hülyeséget. Érted?
- Igen, bocsánat, nem akartalak megbántani, úgy látszik félreértettem a dolgot. Nekem biztosan elmentek otthonról, hogy a te szavaiddal éljek, mert fogalmam sincs arról, hogy milyen szakma ez az influ valami?
- Nem influ valami, hanem influencer.
- Hát, akkor se tudom.
- Na jó, látom, hogy tényleg nem vagy képben. Mindig is földhözragadt voltál és maradi. Ezek szerint nem vagy fent a Facebookon, a YouTube-on, vagy az Instagramon, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem.
- Fent kellene lennem?
- Nem, nem kellene, csak ha használnád, vagy egyáltalán hallottál volna valamit ezekről a közösségi oldalakról, akkor tudnád, hogy az influencer az egy véleményvezér.
- Véleményvezér?
- Igen, ez az alternatívája az influencernek.
- És kit vezérel?
- Azokat, akik követik őt.
- Követik őt? És nem fél tőlük?
- Jaj, dehogyis fél, azért teszi fel az írásait, hogy kövessék. Olyan dolgokról ír, ami a követőit érdekli.
- És ezért pénzt kap?
- Persze. A marketing szakemberek a szponzorált hirdetéseiket beillesztik az influencer saját ihletésű tartalmai közé, így azok sokkal olcsóbban és hatékonyabban jutnak el a célzott közönséghez. Na, de látom, hogy ez neked kínai, meg már az idő is elszaladt. Isten áldjon! Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is.
*************************************************
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
REAGÁLÁSOK AZ 1210. ÚJSÁGRA:
Kedves Vendi! Megkaptam a lapot, köszönöm, nagyon színvonalas. Gratulálok! Szaipné Kiss Mária verse a Denevér című verse és a Te, Üzen a platánfa című versed lett a kedvencem. Persze, a többi is nagyon tetszett. Barátsággal: Árpi
.....................
Kedves Vendi!Hálával és csodálattal köszönöm az újabb anyagot, amit összeállítottál. Hihetetlen ez a szeretet és kitartás, amivel rendelkezel. Adjon Isten neked még sok-sok erőt és energiát a munkádhoz! Ugyanakkor ügyelj az egészségedre is!
Sok szeretettel: Rita
......................
MEGJELENT A VAKONLÁTÓ ALAPÍTVÁNY RÁDIÓRIPORTJA VELEM 2022. OKTÓBER 30.VENDI szia! Most hallgattam végig, a veled készült riportot. Nagyon tetszett. Gratulálok
MARIKA
*
Vendel Nagy - 2:59 (2 perccel ezelőtt), címzett: MáriaDRÁGA MARIKA, KÖSZÖNÖM SZÉPEN, IGAZÁN ÖRÜLÖK, HOGY RÁTALÁLTÁL, ELÉG HOSSZÚ
LETT, DE HA TUDOD HALLGASD MEG UJRA, RÁTALÁLSZ TÖBB FONTOS RÉSZLETRE.
VIGYÁZZ MAGADRA, REMÉLEM JÓL VAGY, ÉN MEGVAGYOK, CSAK ÚGY ÖREGESEN. ÖLELLEK: VENDI
VAKONLÁTÓ BALOGH RÓBERT BESZÉLGETÉSE, EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÉLETE
2022. OKTÓBER 30.
Kedves Vendel, küldjük az interjú linkjét: Judit és Robi.
A leírásba betettük az újság linkjét is.
https://www.youtube.com/watch?v=Da6-9mxGHUg&t=96s
https://vakonlato.hu
Facebook oldalunk:
https://facebook.com/vakonlatoalapitvany
YouTube csatornánk:
https://www.youtube.com/channel/UCyePIWgLxC4IgFtRQlqkS-w
Mellékletek terület
YouTube-videó (Egy látássérült élete / Vendel) előnézete
.....................
MEGHALLGATHATÓ A VAKON LÁTÓ ALAPÍTVÁNY RIPORTJA SZEGZÁRDI NAGY VENDELLEL.VAKONLÁTÓ BALOGH RÓBERT BESZÉLGETÉSE, EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÉLETE
2022. OKTÓBER 30.
Kedves Vendel, küldjük az interjú linkjét: Judit és Robi.
A leírásba betettük az újság linkjét is.
https://www.youtube.com/watch?v=Da6-9mxGHUg&t=96s
--
Honlapunk:https://vakonlato.hu
Facebook oldalunk:
https://facebook.com/vakonlatoalapitvany
YouTube csatornánk:
https://www.youtube.com/channel/UCyePIWgLxC4IgFtRQlqkS-w
Mellékletek terület
YouTube-videó (Egy látássérült élete / Vendel) előnézete
*************************************************