MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022. 12. hó – tizenkettedik évfolyam, tizenkettedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. december
*
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
2022. 12. hó – tizenkettedik évfolyam, tizenkettedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. december
*
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************
1. LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK !
ELISMERÉS A
MUNKÁNKRÓL!
A Tandori Dezső Művész társaság elnökeként szeretnék köszönetet mondani áldozatos munkádért, amit a kortárs irodalom művelői népszerűsítéséért teszel a " Megszólalok" című magazinjaid oldalain.
A Társaság tagjainak egyértelmű döntése alapján 2022 évben végzett munkád elismeréseképpen fogadd szeretettel ezt az emléklapot.
További jó munkát és sok sikert!
Barátod:
Erdős Sándor
...................
Díszoklevél.Nagy Vendel
részére közösségformáló tevékenységért.köszönettel a Tandori Dezső művész társasság.
2022.11.25.
...................
KEDVES SÁNDOR, Köszönöm szépen kedves leveledet, nagyon meglepődtem a megtisztelő emléklapon, és köszönöm a tagság véleményét, és az oklevelet. Valóban, decemberben a magazin tizenkettedik évfolyamának utolsó lapszáma jelenik meg, és ha mindenki velünk van, akkor januártól folytatjuk a tizenharmadik évfolyammal. Mindenkinek köszönöm a lap olvasását, azzal is támogatjátok a munkánkat, és továbbra is várom a megszólalok magazinba a kortárs irodalmat. Barátsággal:
Vendi
Szegzárdi Nagy Vendel - IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
VESZI A LAPOT, AKI OLVASSA A LAPOT.
......................
KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ!
KEDVES OLVASÓINK, barátaink, munkatársaink, szerzőtársaink, és mindenki, aki valamilyen formában kapcsolódik a Magazinhoz. Áldott Karácsonyi Ünnepeket, és Boldog, békés új évet kívánok mindenkinek, STEKLY ZSUZSA zománc művész csodálatos alkotásaival.
Nagy Vendel |
Köszönöm
mindenkinek az egész évi odafigyelését, és hogy hozzájárult a magazinhoz
szerkesztőként, szerzőként, olvasóként, vagy támogatta lapunkat a fennmaradás reményében némi anyagi
támogatással, valamint tárgyi, műszaki tárgyak felajánlásával.
Hála érte.
Reményeink szerint a Megszólalok magazin jövőre is megjelenik régi, és számos
új szerzőtárssal, akik az
elhunyt kollégák helyére lépnek, és frissítik az
újság színvonalát. Szeretettel emlékezünk az elhunytakra, és köszöntjük az új
alkotókat.
Mindenkit
várunk jövőre is, a tizenharmadik évfolyammal.
Szép, tartalmas évvégét mindenkinek,
tolltársi barátsággal:
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
HÁLÁSAN
KÖSZÖNJÜK A CSODÁS ZOMÁNCKÉPEKET!
..........................................
ÜNNEPI
KÖSZÖNTŐ, ÁLDOTT KARÁCSONYT...
ÁLDOTT, ÉS
BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET, ÉS
BÉKÉS, GAZDAG
ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK A MAGAM, CSALÁDOM
ÉS A MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN NEVÉBEN
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL
*
KARÁCSONY 2022.
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL: KARÁCSONYI
KALÁCS
Kis karácsony,
Nagy karácsony.
Szép Karácsony
Jó Karácsony.
Sütögetem
A kalácsom?
Volt-e pénzem
Lisztre, sóra?
Édes mákra,
Jó dióra?
A mákot a
Kertben
szedtem,
A diót a
Fáról vertem.
Dagasztottam
Virradóra,
Hajnal tájban,
Kakas szóra.
Venyigével
Befűtöttem,
Kemencébe
Bevetettem.
Ha ki sült már
Ide véle,
Had osszam szét
Melegébe.
Szegényeknek
Örömére.
Megváltásunk
Dicsősége.
2021.12.24
*
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL: Angyal a
széllel
Egy angyal
Hírt hozott a
Földre
gyarló
embereknek
gyönyörűségére.
Angyal szállt
az égen,
Elsuhant
csendesen.
Lángot vitt
kezében,
Ragyogó
fényesen.
Angyal szállt
az égen
éj sötétjében
Angyal szállt
az égen,
Halk
suhogással.
Kezében lángot
vitt
Fényes
ragyogással.
Oszlatni
sötétet,
Elhozni a
fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
mondani az igét
A megváltást
várva,
Az utolsó
reményt.
Elhozva az
utolsó esélyt.
Tömjén füstjén
át
Érezni az
erényt.
Angyal szállt
az égen,
Elsuhant
csendesen.
Lángot vitt
kezében,
Ragyogón,
fényesen.
az ige
megtestesült
BETLEHEMBEN
egy angyal
hozta a hírt a széllel.
Megjegyzés:
2021. karácsonyán...
A VERS HANGOS LINKJE : (ELMONDJA: ILOSVAY GUSZTÁV )
https://www.youtube.com/watch?v=wM4_T9vCJfg
*
ELŐADJA, VÁRKONYI JUDIThttps://www.youtube.com/watch?v=DdMjmHxxl9U
.....................
NAGY VENDEL - MAGÁNZÓ
http://megszolalok.blogspot.hu/
megszolaloknagy vendel
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
NYIBA KÖLTÉSZETE DÍJAS 2021.
nagy.vendi54@gmail.com
FACEBOOK: nagyvendel
www.megszolalok.blogspot.hu/
*************************************************
SZEMEZGETÉS A
TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
ELISMERÉS A MUNKÁNKRÓL
KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ, STEKLY ZSUZSA ZOMÁNCMÜVÉSZ KÉPEIVEL
2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
ÜNNEPEKRE VÁRVA
MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA), CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR
KLEMENT BURZA MÁRIA, VÁRKONYI KITTI, SZŐCS ÉVA (ERDÉLY),
ENGEL CSABA (ERDÉLY), DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA), ERDŐS SÁNDOR,
SZILÁGYI ANITA
3. MESÉK VILÁGA. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: MAGÁNY
MEGJELENNEK HANGOS MESÉIM, HALLGASSÁTOK
4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV . - ÍRTA ÁRVAY MÁRIA (VIII. RÉSZ)
ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
5. NOVELLA (9.). KURUCZ ÁRPÁD: KARÁCSONYI MESE
6. KARÁCSONYI AJÁNDÉK
KRIVÁK - MÓRICZ - JUDIT: MI A LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉK?
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI PÉTERNÉ: LÉPJ BE A TISZTA SZOBÁDBA
8. HAZAI TÁJAKRÓL
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
VAKONLÁTÓ BALOGH RÓBERT RIPORTJA SZEGZÁRDI NAGY VENDELLEL
EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÉLETE
MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA), VÁLASZVERSE A RIPORTRA: NEM LÁTNI
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL TEMETŐ FÉNYEI CÍMÜ VERSÉT ELMONDJA
ILOSVAY EGYED KATALIN,
AUSZTRÁLIA
NAGY VENDEL ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN C. VERSE TÖBB ELŐADÁSBAN
9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI ERZSÉBET AUSZTRÁLIA. - TÓTÁGAS PODCAST XI. RÉSZ
10. BEMUTATJUK
DÁMA LOVAG NAGY CYNTHIA ÍRÁSAIT: SZERETETLÁNG
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
VÉGHELYI JÓZSEF:
ÍGY MÚLIK EL AZ ÉLET DICSŐSÉGE, AVAGY TÖREDÉKEKBŐL ÁLL
NAGY VENDEL ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN C. VERSE TÖBB ELŐADÁSBAN
9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI ERZSÉBET AUSZTRÁLIA. - TÓTÁGAS PODCAST XI. RÉSZ
10. BEMUTATJUK
DÁMA LOVAG NAGY CYNTHIA ÍRÁSAIT: SZERETETLÁNG
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
VÉGHELYI JÓZSEF:
ÍGY MÚLIK EL AZ ÉLET DICSŐSÉGE, AVAGY TÖREDÉKEKBŐL ÁLL
ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL. MÁRKUS KATALIN: KARÁCSONY
13. VERSEK ÜNNEPLŐBEN. ENGEL CSABA (ERDÉLY): LÁTOMÁSOM 1 - 3. RÉSZ
14. JÉZUS TANÍTÁSAI
A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
ÍRTA POÓR EDIT (XV. RÉSZ)
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
KÁLMÁN ÁGNES, SKVYT ELISA TRITON, ENGEL CSABA (ERDÉLY),
SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA), MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA),
PITTER GYŐRGYNÉ ENIKŐ, PÁNCZÉL JÁNOS
16. TALÁLKOZÁS. CSOMOR HENRIETT :SZÜRKE SZARVAS LÁTVÁNYA
17. A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL. TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA: FŐNÖK
18. KARÁCSONYI TÖRTÉNET. GRUBER MIKLÓS:KARÁCSONY
19. KARÁCSONYI VERSEK ÜNNEP IDEJÉN
SZILÁGYI ANITA: ISMERETLEN BÁCSI
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL. MÁRKUS KATALIN: KARÁCSONY
13. VERSEK ÜNNEPLŐBEN. ENGEL CSABA (ERDÉLY): LÁTOMÁSOM 1 - 3. RÉSZ
14. JÉZUS TANÍTÁSAI
A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
ÍRTA POÓR EDIT (XV. RÉSZ)
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
KÁLMÁN ÁGNES, SKVYT ELISA TRITON, ENGEL CSABA (ERDÉLY),
SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA), MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA),
PITTER GYŐRGYNÉ ENIKŐ, PÁNCZÉL JÁNOS
16. TALÁLKOZÁS. CSOMOR HENRIETT :SZÜRKE SZARVAS LÁTVÁNYA
17. A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL. TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA: FŐNÖK
18. KARÁCSONYI TÖRTÉNET. GRUBER MIKLÓS:KARÁCSONY
19. KARÁCSONYI VERSEK ÜNNEP IDEJÉN
SZILÁGYI ANITA: ISMERETLEN BÁCSI
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*************************************************
2. VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
ÜNNEPEKRE VÁRVA
Melinda
Mészáros (Szlovákia): Tél s a
hópehely. Fagyos
égboltról fehércsillagkristály
hullik, sa fekete földet
hófehérré hinti,gyönyörű a táj,
ez a kinti! Óriási pelyhek
kristálykéntérintik
kabátom, természetcsodája itt jár
e tájon,s én csodálom! Lassan rakódnak
egymásra,érintve a hideg
levegőt,a cica
bundájáról az udvartalaján
nyújtanak fehér heverőt! A tél nem örök,
dea fű most
pihen,mert ez a csoda
mindenhováfehér takarót
hint kint! Varázslatos
karácsony közeleg,hóköpeny
takarja majd a tájat,s a kis
tündérek visznekházadba,
szeretet vásznat! *Mészáros
Melinda: Mikulás jön. Piros bársony
ruhájárafekete övet csatol,pocakos hasára
vénszakálla így
hajol. Útra kész a
szán,rénszarvas
húzza már,havas tájon
suhan,nemsokára
hozzád surran....................................
Csomor
Henriett: Mikulás előtti
éjszakán
Csillagfényes
éjszakán,
mikor
mindnyájan alszanak,
a szorgos manók
minden
ajándékotbepakoltak
a jó öreg
Mikulás
szánjába.
Csupa varázs
és meglepetés,
hogy mit rejt
kedves,
szelíd mosolyú
Mikulás zsákja.
Piros ünneplő
ruháját
felveszi,
ősz haját
megfésüli.
Hosszú fehér
szakállát
kérges
tenyerével
végig simítja.
Felébreszti hű
szarvasát,
Rudit,
hogy elkísérje
hosszú útjára.
Repül, s siklik
a szán
hófehér
hegyeken,
s völgyeken.
Vízesések
barlangját
jégcsapok
függönye
takarja.
Meseszép a
látvány.
Mire a füstölgő
kéményű
házakhoz ér,
szívében
határtalan
örömet érzett.
Az ablakban
sorakozó
csizmákat
bőkezűen
megtöltötte
ajándékkal.
Virgácsot csak
oda rakott,
ahol rossz
gyerek lakott.
Aztán tovatűnt
a
nagyszakállú
Mikulás.
2020. november
30.
*Csomor
Henriett: Meghitt ünnepet
kívánok Decembernek
havábanólom szürkeség
borul a tájra.Kopár fákon
fekete,bársonyos ruhás
varjakkárognak a
kietlen messzeségben.Adventi
hetekben ünneplőt ölteneka családi házak
ablakai és udvarai.Faluhelyen az
is előfordul,négy boroshordó
sorakozikegymás mellett,
abroncsaik összeérnek,a négy adventi
gyertya állkülön-külön a
hordók tetején,mintha koszorút
alkotnának.Estefelé
kigyúlnak a fények,az egész
látvány olyan,mint egy
karácsonyi képeslap.Az év utolsó
hónapjábankíváncsi
szívünktitkon azt
reméli, hogyvalamit rejt a
csoda,amire régóta
várunk.Ezért minden
percétbékésnek és
meghittnek érezzük,egy kellemes
helyen,ahol fenyő
illata száll a levegőben.Áldott, meghitt
ünnepeket kívánok. 2021. december
23.Megjegyzés: A
Baranya megyei Mánfán láttam ezt az érdekes adventi díszítést..............................
Kovács
Tibor: Új karácsony Már hallani a
Mikulás lépteit,A szánja
suhanását,Ahogy végig
szeli az égboltot,Jön már
közeledik,Hoz sok jót és
finomat,Diót, mogyorót,
s akad tán,A háti
zsákjában virgács is.Holdfényben
suhan a szánján,Hópehely hullik
piros kabátjára,Vidám éneke
messze száll,Gyermekek álmát
vigyázza ,Míg aluszák
álmukat,Minden házba
jár,hol gyermeki
szív várva várja,Ajándékokat
rejt csizmákba,S kandalló
mellett függő zoknikba.Jön még Ő, hisz
Mikulás napja után,Meg érkezik
december havában,A Karácsony is,
s Jézuskával együtt,Osztogatja a
karácsonyi ajándékokat.Díszes, fénylő
gömbök kerülnek a fenyőfára,És csillagok,
ezüst és arany színű szalagok,S arany, ezüst,
piros és kék és egyéb színűKisebb nagyobb
csillogó díszgömböcskék is,Kerülnek a
fára,Ahogy egyre és
egyre több kerül a fára,Úgy öltözik,
Díszes pompába,S végén rá
kerül a csúcsára,A legpompásabb
dísz is.A szobák, és
kívül a ház is ünneplőbe öltözik,Így várja a
Télapót és Jézuskát,Szent estéjén,
éjjelén, érkeznek is,Vidám énekük
messze száll,Az ajándékokat
elhelyezik az ünneplőbeÖltözött
karácsonyfa alá, sok színes ruhábaÖltözött
dobozkát, csupa meglepetéssel.Kis gyermekek
és babócák ujjongva bontogatják,S repülő, autó
és egyéb játékok kerülnek elő.Míg csodájára
járnak az ajándékoknak,A húsleves,
krumplipüré vagy rizs és egyébKöretek sült és
rántott hússalaz asztalra
lassan felkerülnek.S együtt
ünnepel az egész család. Áldott, boldog,
békés karácsonyi ünnepeket kívánok!https://www.youtube.com/watch?v=3mot9ZamCpA 2022. november
....................................
KLEMENT BURZA
MÁRIA: Újjászületés
Szívbe zárt
emlékek ragyognak,mosollyal élni kívánkoznak,
karácsonyi
sugarak szállnak,
csodás
fénygömböt szívbe zárnak,
csak engednünk
kellene bátran,
hogy áramoljon
a világra.
Reményünk
sugarai élnek,
fényszálakkal
együtt repülnek,
az indulatok
majd leülnek,
tisztánlátás
lesz a szemünknek,
mely eltüntet minden sötétet,
világunk újjászületett lesz.
*Aranyvasárnap Adventi
koszorún négy gyertya ég,lobogó lángja a
Szeretet-szépség,elűzve mindent,
ami bennünk kétség,hogy eltűnjön
minden vétség s rémség,s legyen
bennünk a jóságra készség. Nehéz volt az
év, de érint angyali kéz,és szelíd
fénylő szemével ránk néz,az ember minden
tettével szembenéz,a Betlehemi
csillag megigéz,szívünkben
szeretettel körbe néz. Béke, Hit,
Remény s a Szeretet lángjalegyen életünk
fénylő párnája,szívünkbe
helyezett a varázspálca,s nem lesz a
sötétség magánzárka,sötét erőknek a
csalárdsága. Legyen áldott
az Aranyvasárnap,fohásszal
köszöntött születésnap. *HÁLA-ÉNEK Az ünnepi
készülődés zajában,néhány röpke
percre megállva,hálás
köszönetem száll Feléd,köszönöm
Istenem, hogy mindengondomban
mindig segítettél. Köszönöm a
terheket, melyetvállamra
helyeztél,a terhekkel
erősítettél,s látom benne
Bizalmad,hálát rebeg
érte ajkam. Köszönöm az
egész évet,benne minden
apró szépet,a meghallgatott
könyörgésem,azt a csodát,
melyet nekem adtál,mely minden
nehézségen átemel,kérlek, tartsd
meg nekem. Jól ismered
minden gondolatom,tudod , rosszat
nem akarok,engedd, hogy
álmom megvalósuljon,hisz nemcsak
nekem lenne az öröm. Add, hogy
lelkem legyen hófehér,hogy ne érintse
meg a sötétség,hogy szívemben
a Szeretet,mindent és
Mindenkit öleljen. Add, hogy a
Világon Béke legyen,Szent Karácsony
éjjelén ,szívünk
-lelkünk hófehérbenvárja a Jézuska
születését,a Szeretet
Fénye bennünk éljen,míg tart az
Élet, s Szent Fényéveléljük az
elkövetkezendő évet. Tudom, mielőtt
kérésem elrebegem,Te már jól
ismerted, a megvalósításáldott mezejére
helyezted. Előtted hálás
szívvel leborulok,fogadd alázatos
köszönetem,kérve kérlek,
hordozz bennünket aTenyereden.
.........................................................
VÁRKONYI KITTI: Téli várakozás Hipp-hopp! Hull
a hó,ej-haj, hóra
vár,búcsút int a
nyár.Kipp-kopp jár a
jókedves télapó.Tripp-trapp vár
a ló,ajándékhozó.Sitty-sutty
jöjj apó,hófelhőn lakó!Cseng-bong
száll a szóhozzád harsogó.Sej-haj zeng a
szó,rólad hírt
hozó.Csipp-csepp,
jégmanóhozzád táncoló.Ripp-ropp, lép
apóhull, csak hull
a hóTipp-topp
csillogó,fényes kismanó!Huncut
kis-kó-pék-nakvirgács nem
való! *Az erdei pad Rozsdafarkú jut
itt most eszembeaz őszről, és a
hófehér hajad.Füttyögő madár,
szép kis kezedbeidéz kezet, mi
kezembe marad. Akkor régen még
hajad barna volt,vállig hullámzó
barna hajeső,padunkon nem
volt korhadásnyi folt,ültünk ott
ketten, két madárleső. Mosoly ragyogta
át kéklő szemed,a kismadár épp
padunkra leszállt,felé nyújtottad
ujjadat, kezed,csicsergő élet
odalépve állt. Fehérré dermedt
hajamba túrokarcod előttem
emlékbe zárvamúlt, mint
pattanó hegedűhúrokzenéje múltját
lelkem kitárja. Itt vagy. Én
látlak most árva padon,mi úgy áll maga
bús elhagyottan,mint az én
lelkem hagyva parlagons kabátom
húzom, félig hajoltan. Régen volt
emlék, mi most rám talált,erdő aranyán
némán állok itt.Lábam avarban
lépve jár, kapáltrozsdafarkú
múlt, előlem elvitt. A táj, az ősz,
a barna pad, keret,a kép mi körbe
vesz, most nélküledhiányos tájkép,
hiányos terep,elveszítették
szenvedélyüket. Már nem lehet
itt kezemben kezed.Nem ülhetek itt
veled a padon.Hajad sem lenne
barna címeres,lélekben szavam
sem szól, csak dadog. Negyven év
együtt irdatlan idő,mosolyod benne
volt, végig kísért.Szerelmed látva
szép menetidő,megérdemel itt
is dicsőítést. A pad árva
lett, nélküled én is,emlékeimben
viszlek már továbbőszi fák tolnak
fel téged égigérted merengünk
együtt most fohászt. Lépek tovább a
padtól távolabbnapfény vetődik
fáknak ágainrozsdafarkú áll
engem látogatcsicsergő
hangja hozza álmaim.......................................
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): NÉZD A FÁKAT
Nézd a fákat
mily csodásak
ég felé nyúlnak
az ágak.Mintha Istent
arra kérnék
áldását szórja
le nékik.
És a csoda
megtörténik
kopár ágát
zöldbe szövi.
Rügybe pattan,
virágzásba,
felöltözteti
pompában.
Hálából e nagy
áldásnak,
otthont nyújt a
madárkáknak.
Körbe zsongják
a kis méhek,
vidáman szól a
madár ének.
Jöhet vihar,
kettétörje
fejsze éle
földre döntse.
Ha gyökerei
megmaradnak
életre kel újra
kihajt.
Ágai ég felé
nőnek
áldást onnan
újra kérnek.
Nem búsulnak,
szomorkodnak,
jövő évre
kivirulnak.
*ŐSZ Az éjjel csoda
történtmegkerült a
színes - festék.Az angyalok
körbe álltakerdőn - mezőn
táncot jártak. Egy-egy pöttyöt
elejtettekide-oda
ráfestettek.Piros, sárga,
barnaszín,itt-ott le is folyt
kicsit. Este eső
cseppet fogtakreggel harmaton
táncoltak.Felhők hátán
nevetgéltekvándormadarakat
néztek. Néha - néha
összevesztekegy - egy
falapit levertek.Ahogy pörgött a
szoknyájuk,megvették az
avarágyuk. *KIS JÉZUSKA Kis Jézuska
jászol ágybapuha szalma a
párnája.Édesanyja
Mária,testével
betakarja. Fényes csillag
gyúl az égen,három király
útra készen.Megkapták az
örömhírt,Megváltó-születik. A pásztorok
összegyűltek,dicső ódát
énekelnek.Szállt az ének
szájról - szájra,földre érkezett
királynak. Szalmaágyon
csoda gyermek,világ bűne lesz
a terhed.Édesanyja tudja
csakszíve szinte
megszakad............................................
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Mikulás
Messziről
jöttem hozzátok,
Szárnyaló
rénszarvas, szánnal,Piros zsákban
ajándékom,
Hozzád jöttem s
bekopogok.
Bekopogok
szíved ajtaján,
Hol te csak
üldögélsz a lócán,
Zárt jégvirágos
ablakok,
Én ajtód előtt
várakozok.
Ajándékot
hoztam fogadd el,
Ki beenged
azzal megtisztel,
S ha egy jó
szót kapok tőled,
Legyen áldott
gyermeked
otthonod, .
Szíved ne zárja
mesélő ajkam,
Én csak mesélni
akartam,
Hol én nem
vagyok Mikulás,
Ajándékom a
versírás!
Messziről
jöttem hozzátok,
Hópelyhek hulló
csillagok,
Szárnyaló
rénszarvas hátán,
Földi
menyország, repül a szán.
2020.12.01
*Téli ünnepek
küszöbén Hófehér takaró
s az ég azúr,A fenyőfa ágai
meghajolt,Rájuk
nehezedett immár a hó,Csak a kémény
visel szürke kalapot,Füst száll a
magasba kalapja alól. A háztető
pereme jégcsapos,Szilárd és
tiszta, kristályhoz hasonló,Itt, amott
jégvirágos ablakok,Adventkoszorú
díszíti az ajtót,Annak közepében
egy csillag ragyog. Recseg, ropog a
hó lábaim alatt,S halkan a szél
suttogva simogatKisfalumban a
harang megkondult,Megszólalt, oly
messzire elhangzott,Az azúron túl,
de még azon is túl! Felnéztem, s
előttem megnyílt az égLágy hangon
hozzám szólt egy távoli lény,A boldogság
nincs már messze, ne félj!Angyalok
szárnyain lantol a szél,Gondjaim,
bánatom elenyész.
2020.12.01................................
DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA) : Életem szépe
Ha elérkezik
életem szépe,
vőlegényem
talpig feketébe ,egy utolsó
csókra visszaszalad
minden búcsúzni
vágyó pillanat.
Hol Nap, Hold,
csillag, üstökös sincsen,
a fényességben
kialszik minden,
ott leszünk
ketten , nem néma gyászban,
hanem örök
boldog vigadásban.
Vissza sem
nézek a rongy testre,
mely itt marad
sápadt fakón fekve,
nyitott szemre,
vértelen ajakra,
sem a
szentképre, szoborra, falra,
szívemet az
többé meg nem hatja,
átölel a
mindeneknek Atyja.
Üdvözlettel:
Dufek Mária
..................................
ERDŐS SÁNDOR: Elveszett lélek
Mond, milyen
érzés félni?Tündéri
teremtményként
Egyedül
elveszve,
Szárnyak és
vágyak nélkül élni.
Gonosznak látni
a jót is
A szépségen
csak kacagni.
Az életet búba
merítve
Tagadva, hogy
szíved kinyisd.
Félsz, mert
elvesztél
Elhagytad a
kincsedet.
A kincset mi
megadatott
Hogy ne
szenvedjél.
Tárd ki hát az
elméd s szíved,
Fogadd be a
jót!
Elmúlik a
félelem
Béke éled újra
benned
......................................... SZILÁGYI ANITA: Elcsendesedés
Hallgassuk
halkan a hópihék táncát,
Nézzük csendben
az Angyalok nászát,Csendesítsük el
szívünkben az élet morajlását,
Hordozzuk szét
a világban a béke lángját,
Higgyünk még a
szenteste csodájában,
Gyermekéveink
édes varázsában,
Mikor
izgatottan vártuk a harangszót,
És csodálva
néztük meg a kis jászolt,
Örültünk, hogy
a kis Jézus megszületett,
S vele együtt
szeretetsugár fénylett,
Hasson át
bennünket a végtelen nyugalom,
Enyhüljön
rajtunk az éves fájdalom,
Abban a szent
pillanatban, mikor minden zajtalan,
Betlehem felől
csengő ének harsan,
Felsírt a kis
Megváltó, szent jövevény,
Meghatódva
hiszünk gyermeki énünk meséjén.
*************************************************
3.MESÉK VILÁGA
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: MagányJelige: Tarka
szárnyú pillangó
Öreg nénike egyedül
él a kis városka külterületén. Vannak gyermekei, de kint élnek külföldön.
Magány és sötétség a társa, mivel megvakult. A rádiót és a TV hallgatja, más
szórakozása nincs is. Alvás az, amit még nagyon szeret, jó nagyokat durmolni.
Álmában lát és szép fiatal a férjével és a gyermekeivel van, minden szebb.
Sokat hall a korona vírusról, retteg is tőle. Viszont hogy is kapná el? Nem
találkozik senkivel. A vásárolt árut, amit kér, a kiakasztott kosárba rakják a
gondozók, ő meg a pénzt a posta ládába. Nehogy megfertőzzék.
Viszont egy nap
érdekes dolog történt. Azon a napon sok új fertőzött lett. A rendőrök járták a
házakat és piros papírt adtak a tulajdonosnak, karanténban vannak. Kimenni most
már nekik nem szabad. Kelemen györgyné Edit
Katika néni
éppen édesen és mélyen aludt, mikor mentek hozzá. A csengő nem egy új darab,
nem valami hangos, így semmit nem hallott. Pedig csengetek rendesen, jó sokáig. Mivel semmi mozgás nem volt és aznap sok helyre kellett menni, így hát a papírt
kiragasztották és sietek.
Katika néni a
papírról mit sem tudott. Nem is láthatta, hiszen vak. Fertőzött nem volt, beteg
sem volt, a papír rossz helyre került. Technika ördöge volt az, aki a markába
kacagott.
Katika néni
meglepődött, másnap rendőrök csengettek ajtaján és most meg is hallotta.
- Jó napot kívánunk.
Jól van, minden rendben van? – tudakolták a rendőrök.
- Ó kedveskéim,
de aranyosak. Nagyon szépen köszönöm, igen jól vagyok. Kik vagytok? – kérdezte
meglepetten.
- Rendőrök
vagyunk, csókolóm.
- Hú, mi a
csoda, a rendőrök érdeklődnek, hogy van. Köszönöm kedveskéim. Holnap is jönnek?
- Igen,
nénikém, jövünk ellenőrizni.
- Az már igen,
hogy figyelnek rá, mint egy elnökre. Na akkor, kedveskéim, holnap sütök finom
süteményt, úgy várom önöket.
- Kedves, de
nem fogadhatjuk el.
- Azért, jönnek
holnap? Mikor aranyom? Csak azért, hogy tudjam..
- Jövünk
nénikém, jövünk, most egy pár napig.
*Kedvesen
elköszöntek.
Katika néni
örült milyen, kedvesek a rendőrök és holnap megint jönnek. Beszélget velük egy
kicsit és akkor talán már be is jönnek hozzá. Végre vendége lesz, már évek óta
nem járt nála senki, fránya vírus.
Holnap nem
fekszem le aludni, nehogy ne halljam meg a csengőt – gondolta. Már is ünneplőbe
öltöztette a szívét. Jönnek hozzá. Jaj,
jaj de jó és öreg kis kezével tapsikolt.
Másnap egész
nap várt, nem is feküdt le aludni, a konyhában bóbiskolt. Vendégei lesznek, még hozzá rendőrök. Ó de
aranyosak, tudják, egyedül van és érdekli őket, hogy ő hogy is van. Mit meg nem
él az ember lánya! Teszik ezt önzetlenül, pedig szívesen sütött volna
süteményt.
Egész nap várt.
Megszólalt a csengő, lelkesen szedte lábait ahogy csak tudta.
- Jövök már,
rohanok! – kiabált és sietett, ahogy csak tudott, ahogy vitte fájós lába.
- Nem kell
sietni, megvárjuk! - mondták kedvesen.
- Kati néni
kiért. Megint rendőrök? Most nem a tegnapi hang.
- Igen,
rendőrök vagyunk, most mi vagyunk szolgálatban. Hogy tetszik lenni? Minden
rendben van?
- Jól vagyok,
aranyoskám. De kedvesek, most önök vigyáznak rám. Meghatódott, könny csepp
folyt le arcán. Jaj, kis drágáim, hogy vigyáznak rám. Mit is tudnék adni a nagy
kedvességért.
- Semmit,
szolgálunk és védünk! Holnap megint jövünk.
Így teltek a
napok és Katika néni mindig várta őket. Bearanyozta életét a pár kedves szó,
amit kapott. Érezte magát miniszternek, kire rendőrök vigyáznak.
Sajnos a
karantén lejárt. Holnap már nem jövünk nénikém. Bizony mi tévedtünk, önt nem is
kellett volna ellenőrizni, nem volt fertőzött – mondták a rendőrök nagy
bocsánat kérően.
- Karanténban?
Én karanténban voltam? Viszont ha nem akarok kijönni belőle, akkor jönnek? Olyan jó volt hogy jöttek és annyira
vártam. Jól eset, hogy megkérdezték, jól vagyok, vagy sem. Most vége? Nem
jönnek? Kati néni sírva fakadt, kis
ráncos arcát törölgette. Akkor most vége? Nem jön hozzám senki?
- A rendőröknek
megfájdult a szíve. Valamit majd kitalálunk, jó? Erre felé járunk, dudálunk,
jó?
*Kati néni még
mindig szipogott.
– Jól van,
megértem én.
Másnap a
rendőrök arra jártak. Dudáltak és be is mentek, vittek Kati néninek egy kis
süteményt. Bizony meg szerették a kis vak öreg nénit. Lett a rendőrség kedves
nagy mamája, szívesen látogatták és tutukoltak neki. Kati néni a dudálást így
mondja. Azért van jó dolog is a karanténban, meséli mosolyogva. Már nem olyan
magányos és az élete sem olyan fekete, a sötét kis világa szebb lett.
................................MEGJELENTEK
HANGOS MESÉIM, HALLGASSÁTOK
01. https://youtu.be/lUal5CltWSA
Kedves Vendi!
Kérlek szépen
ted be a magazinba.
Darvak lánya.
Felovassa Boldog Ágnes Jókai színház kedves színésznője.
Köszönöm
szépen.
Szeretettel
Edit és Gyuri
*
02. https://youtu.be/v4-43RQhk34
Kedves Vendi!
Boldogság kék
papagája. Felolvasó Nagy Erika.
Kérlek szépen
ted be a magazinba. Előre is köszönöm szépen
Szeretettel
Edit és Gyuri
*
03. https://youtu.be/ebPRtrVvAf4
Kedves Vendi!
Következő
írásom címe. Emberségesnek maradni, még akkor is ha nehéz. Felolvasó Veselényi
Orsolya.
Hogyan tudtam
elfogadni és tovább lépni azon, hogy nem látok jól.
Kérlek szépen
tedd be a magazinba ha lehet.
Előre is
köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit és Gyuri
************************************************* 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
Öröm az
ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinketÍrta: Árvay
Mária(VIII. RÉSZ )
13. Olvasói
levél – Miért pont velem történik mindez?
Kedves
Derűlátó!
Tapasztaltad-e
már, hogy nem kellesz sehol? Hiába próbálkozol munkát találni, nem vesznek fel
sehova? Mozgássérült vagyok, így a lehetőségeim igen csak korlátozottak.
Nagyon szeretek
olvasni, könyvtárszakon végeztem, s természetesen, a szakmámban szeretnék
elhelyezkedni. A szakmai önéletrajzomban kénytelen vagyok megírni, hogy
mozgássérült vagyok, nem rejthetem el, a két botom amúgy is nyilvánvalóvá
teszi. Rendszeresen elutasítanak. Rendkívül el vagyok keseredve, kezdem
elveszíteni a reményt. Kérlek, segíts!Üdvözlettel:
KönyvmolyÁrvay Mária
*Kedves
Könyvmoly!
Teljesen együtt
érzek veled, megértelek, legjobb tudásom szerint igyekszem segíteni!
A folytonos
elutasítás mindenkit megvisel, még az egészségeseket is.
Egyetlen jó
dolgot tudok ebből kihozni, a feladat türelemre, kitartásra nevel. Ha valóban
szereted a szakmád, amiben nem kételkedem, ne add fel! Böngészni kell a
könyvtárosi állásokat, s hátha, valahol, egy csendesebb kisvárosban, hozzád
közel, elfogadják a szakmai önéletrajzodat! A türelem és a kitartás egyszer
csak meghozza gyümölcsét! Nem könnyű, tudom! A könyvek szeretete lelkesítsen, s
az a tudat, hogy valahol lesz egy hely, ahol segíthetsz sok-sok olvasónak!
Eddig, lehet, azért nem jött össze, mert vár rád egy hely, amit még nem
találtál meg!
Tarts ki! Nagyon
drukkolok!
Üdvözlettel:
Derűlátó
*Gyógyító
gondolatok
"Ha más
vagy, néha észre sem veszed a milliókat, akik elfogadnak olyannak, amilyen
vagy. Csak azt az egyvalakit látod meg, aki nem fogad el." (Jodi Lynn
Picoult)
„Nem az dönt,
hogy mekkora a kutya a harcban, hanem, hogy mekkora a harc a kutyában.” Halálos
iramban - Hobbs és Shaw c. film
"Valahányszor
kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, mert látja, van élet a
halál után." (közmondás)
***
14. Olvasói
levél – Versengés
Kedves
Derűlátó!
Életem során
többször kellett pl. iskolai megmérettetéseken részt vennem, s mindig kudarcot
vallottam! Ha versengésről, rivalizálásról van szó, leblokkolok, görcsös
leszek, s nem tudom kihozni magamból a legjobbat! Sokan kinevetnek ezért, hiszen
annyian vannak olyanok, akik örömmel szállnak versenybe másokkal. Nekem ez nem
megy! Mi ebben az örülni való?
Üdvözlettel:
Magányoskodó
*Kedves
Magányoskodó!
Hidd el,
megértelek, magam sem vagyok az a kimondott versengő típus. Vagyunk egy páran
ilyenek.
Se baj, van egy
jó hírem, ami segíthet! Ha nem szeretsz versengeni, akkor viszont kooperatív
vagy. Mire gondolok? Együttműködő! Ha egy csapatban együtt kell dolgoznod
másokkal, alkalmazkodnod kell egy-egy helyzethez, kiválóan megállod majd a
helyed! Ha még tanuló vagy, tegyük fel, hogy egy fontos csoportban végezhető
munkát kaptok a tanárotoktól, amit együtt, nem versengéssel kell megoldani.
Kapsz egy részfeladatot, amit vállalnod kell. Biztosan remekül össze tudsz
dolgozni a többiekkel, mert kiegészítitek, és nem sürgetitek egymást, segítetek
a másiknak. Nagyon fontos dolog ez, mert később, az életed során, sokszor lesz
szükség csapatmunkára, ahol az együttműködésen van a hangsúly. Ha nem vagy jó
csapatjátékos, rivalizálásoddal folyton kilógsz a sorból, nehezebb lenne a
dolgod.
Nem írtam
direkt konkrét feladatot, így is érteni fogod, mire gondoltam.
Látod, máris
van egy értékes tulajdonságod!
Üdvözlettel:
Derűlátó
*Gyógyító
gondolatok
"Megfelelő
emberekkel a legnehezebb nap is könnyű; rossz társakkal a legegyszerűbb feladat
is kínlódás." (Scott Kelly)
"Csak
akkor lehet jót csinálni, ha jóban vagy azzal, akivel csinálod."(Pachmann
Péter)
Folytatjuk.************************************************* 5. NOVELLA - 9.
KURUCZ ÁRPÁD:
Karácsonyi mese
Hetek óta
álltak a fenyők az árusnál. Várták, találgatták, vajon hova kerülnek. A szépek
nagyok hamar elkeltek, fényes palotákba vitték őket. Volt közöttük, egy kicsi,
satnya, féloldalas. Ő is reménykedett, valahányszor vevő közeledett.
– Ugyan, kinek
kellenél? – mordult rá szomszédja, egy gyönyörű magas ezüstfenyő.
Az ünnep egyre
közeledett. Egy nagy táblára kiírták: Minden fenyő 10000Ft. Az a hír járta,
akit nem visznek el, a szemétégetőbe kerül.
Az apró,
csenevész hiába várt, pedig már csak egy nap volt karácsonyig. Aznap délután
kopottas ruhában, egy asszony jött. Fekete kendőjéből világított, sovány,
sápadt arca. Körülötte, három gyerek ugrabugrált. Akár az orgonasípok nyolc,
tíz, tizenkét évesek. Két kislány, s a legkisebb, fiú. A kicsi, megrángatta anyja
ruháját, és a csúnya, kis fenyőre mutatott. A pici fa igyekezett kihúzni magát,
hogy magasabbnak látszódjék. A nő mondott valamit az árusnak, ő is rámutatott.
Az eladó megrázta a fejét. Kis ideig még toporogtak, aztán az asszonynak fázni
kezdett a lába, vékony talpú cipőjében. A család, lelombozódva elkullogott.
*Kurucz Árpád
Az este lassan
leereszkedett, kemény fagyot hozott. Még a csillagok is dideregve hunyorogtak.
Az árus, elbújt kuckójába, vásárlók se jöttek. Senki sem vette észre, hogy
amint, a toronyóra elütötte az éjfélt, s a naptár december huszonnegyedikére
ugrott, egy angyal ereszkedett le az égből. Könnyedén megérintette az apró,
csúf fácskát. Régóta úton volt, egy percet pihent, azután tovaszállt. A fenyő,
finoman megrezzent. Ágai aranyban felizzottak, majd lassan kihunytak.
Délelőtt, az
asszony, a konyhában készítette az ünnepi ebédet, a gyerekek bent játszottak a
szobában. Körülöttük, fejetlen, lábatlan babák, kerék nélküli autók. Meleg
nadrágba, vastag pulóverbe voltak öltözve. A gondosan beosztott fillérek, csak
tizenhét fok meleget engedélyeztek.
Az anya
bekiabált.
– Kati!
A nagyobbik
lány indult kifelé.
– Rendeltem egy
kiló kenyeret. Szaladj el érte. Itt az ára.
A kislány
visszament a szobába.
– Csilla –
fordult, húgához. – Anya, azt üzeni, menj el a pékhez.
– Peti! –
nyújtotta a pénzt a kisebbik lány. – El kell vágtáznod a kenyérért.
– Jó. Eljössz
velem?
– Ühüm.
– Várjatok, én
is megyek – szólt utánuk, nővérük.
A pék néni,
mazsolás kalácsot is csomagolt a cipó mellé.
Hazafelé menet,
látták, ahogy teherautóra dobálják a megmaradt fenyőket.
– Van már
karácsonyfátok? – kiabált utánuk az árus. – Válasszatok egyet.
Délceg, formás
fák között bóklásztak. Peti észrevette, hogy feldobják a kis cingár fenyőfát.
Még tépázottabb, csúfabb volt, mint előző nap.
– Azt
szeretnénk.
Mire az ebéd
elkészült, feldíszítették, házilag készített színes papírlánccal, cérnára
fűzött pattogatott kukoricával, aranyszínűre festett dióval. A kis fa boldogan
nyújtogatta ágait, és csak gyengéden szúrta meg a lurkók kezét. Anyjuk
megterítette az ünnepi asztalt, öt emberre. Az alkonyattal, elérkezett a
gyertyagyújtás ideje. A gyerekek átadták ajándékaikat. Három, szépen kifestett,
só-liszt kerámiát. Angyalkát, macskát, és egy lovat. A két utóbbi, feltűnően
hasonlított egymásra. Az anya is elővette, a kis csomagokat. Három pár,
egyforma, kötött kesztyű volt bennük.
– Tudom, hogy
nem ezt írtátok a Jézuskának, de mióta apátok itt hagyott bennünket, nehezen
élünk.
– Nem baj, anya
– ölelték át gyermekei.
– Apa, hol van
most? – kérdezte Peti.
– Már fent ül az
angyaloknál. Talán, ő is egy közülük.
Kati elfordult,
hogy anyja ne vegye észre gyanúsan piros szemeit. Torkában gombóc nőtt, arcán
lefutott egy könnycsepp, és a karácsonyfára hullott. Abban a percben, a
nyeszlett fa, aranyló, meleg fénnyel árasztotta el a szobát. A hirtelen támadt
világosság elvakította őket, s mire szemük lassan hozzászokott a fényárhoz, azt
gondolták káprázat játszik velük. A fenyőfa alatt négy csomag volt. Az egyik
kisvasutat, a másik egy gyönyörű babát, a harmadik mobiltelefont, a negyedik
puha, meleg csizmát rejtett.
************************************************* 6.KARÁCSONYI AJÁNDÉK
KRIVÁK - MÓRICZ
– JUDIT: Mi a legértékesebb ajándék?
A világra
született két kis teremtmény; egy kislány és
egy angyalka. A kislány egy
igen szegény családba született és már
volt neki sok kis testvérkéje. A
szülők a maguk módján szerették is
gyermekeiket, megtettek mindent, de a sok kínlódás és az élet gyötrődései
miatt nem tudtak mosolyogni. A gyermekeik felnevelésére fordították minden
erejüket.Krivák-Móricz Judit
Míg a mennyben
is megszületett egy kis angyalka. A csepp teremtény igen szépnek találta az
ő országát, és igen boldog lett volna,
de hiába kérdezte a nagyobb és
idősebb angyalokat, mi is lenne az ő
feladata. A nagy angyalok azt
mondták neki: menj és nézz körül a földön. Ott rengeteg a feladat, válassz magadnak egyet.
Aliz, a kis
angyal lement a földre és igen
elszomorodott.
Annyi bajt és bánatot talált, hogy meg is ijedt tőle.
Egy idősebb
angyal azt tanácsolta neki:
- Figyelj csak
Alizka! Ez a sok baj és bánat nem a te feladatod egyedül. Azért vagyunk mi,
idősebb angyalok, hogy a nagyobb bajokat mi
segítsük orvosolni. Ha csak egy
kis örömöt viszel valakinek, az is nagy segítség.
Lent a földön
Andrea, a kislány nagy –nagy
szegénységben cseperedett felfele.
Nem volt egy új ruhája, cipője és a nagyobb testvérei által kinőtt ruhácskákban
járt már az iskolába is.
Ebbe az
iskolába járt a város egyik leggazdagabb családjának a kislánya is.
Mindig szép új ruhákban jelent meg a tanteremben. A többi gyerek mindig irigykedve
figyelte.
Betty, mert így
hívták ezt a kislányt, nem igazán volt
okos. S az ő szülei nem foglalkoztak vele, megvettek Bettynek minden játékot,
csak ne kelljen foglalkozni vele. A sok játékkal akarták megvásárolni a szülői
teendőik hiányát.
.
Sajnos Betty
rosszul tanult. Míg Andrea volt az osztály legokosabb és legjobb tanulója.
Betty szülei egy nap megkeresték Andrea szüleit és felajánlották, hogy ha
Andrea tanítja Bettyt, akkor ők ennivalóval és ruhaneművel fizetnek a tanításért.
Alizka, az
angyal kislány ezt mind végignézte fent, a felhők között.
Egy este Andrea
már a lefekvéshez készülődött.
Nagyon el volt
keseredve, nem elég, hogy annyi baj veszi körül, most még ezt a rossz
természetű, dölyfös és gazdag lányt is neki kell tanítania. Ráadásul még egy
mosoly sem hagyja el az arcát.
- Édes Istenem!
- imádkozott este Andrea. - Legalább egyszer történne velem az életben valami
jó! - Sóhajtott a kislány. Meghallotta ezt a kérést fent a mennyben Alizka, és már tudta is, hogy
mi is lesz az Ő feladata! Nagyon
megörült, hogy végre megtalálta azt a kis teremtést, akinek tud segíteni.
És láss csodát!
Egyszer csak csodás fény ragyogta be az aprócska szobát, egy csepp kis
angyallány jelent meg a nagy sötétségben!
- Hallottam a
kérésedet! - mondta Alizka, a kis angyal. - Én pont annyi idős vagyok, mint te! Kicsi vagyok és még nem
tudok sokat segíteni neked, de tudod mit, megtanítalak MOSOLYOGNI! -
Nevette el magát Alizka. Mosolya
beragyogta nem csak a szobát, de Andrea kis lelkét is egy életre. - Innen én
leszek a te kis angyalkád, és ha valami bajod van, csak gondolj rám és én itt
termek és ha tudok valamit segítek, de ha nem tudok, legalább neked adom a mosolyomat!!
Ettől a naptól
megváltozott Andrea élete és már nem volt bánatos többé, hisz neki egy bájos kis angyallány vigyázott a lépteire.
Elment tanítani az osztálytársát Andrea. Az első
találkozás egy kicsit félszegre
sikeredett, de aztán a két
kislány megismerte és elfogadta már egymást. Betty megtanulta tisztelni
Andrea tudását és okos kis buksiját.
Egy nap
megszólalt Betty:
- Tudod, tegnap
kaptam megint új játékot a szüleimtől. Arra gondoltam, neked adom, mivel neked
nincs játékod, és itt vannak az új ruháim is, ezek sem kellenek! Legyenek a
tieid!
Ránézett Andrea
Bettyre és így szólt:
- Én vagyok a
világon a leggazdagabb kislány!!
- Ugyan
már, ne butáskodj! - szólalt meg Betty.
- Hogy lehetnél Te a leggazdagabb?
- Hát úgy -
mesélte el Andrea -, hogy enyém a világ legértékesebb angyali mosolya!
Andrea
elmesélte, mi is történt vele, Betty kikerekedett szemekkel nézte
osztálytársát, nem akart hinni a fülének.
- És ez az
angyalka vigyáz rám, és soha többé nem kell félnem és nem érdekes, hogy mások
használt ruháját kell hordanom, én is
megtanultam mosolyogni és már a
szüleimet is megtanítottam erre, és a mi
családunkban hiába van nagy szegénység, de
van szeretet, nevetés és mosoly!
Én kaptam meg
a világ legértékesebb karácsonyi
ajándékát, egy igazi, valódi angyali mosolyt!
2009.12. 07.************************************************* 7. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi
Péterné : Menj be a tiszta szobádba!
Felnőtt életünk
álságos tennivalóinak hajkurászása annyira el tud bennünket ragadni múltunk
legmélyebb valóságától, hogy egy-egy véletlen találkozás szinte visszaránt
bennünket saját valónk eredeti világába. Nagyon messze tudunk sodródni ettől a
világtól! Annyira messze, hogy azt az igazit, azt az elérhetetlent már
elveszettnek hisszük, és szinte csak múzeumban szemlélhető, valami
megfogalmazhatatlan szentséget megsejtve minket elhallgattatónak. Amikor ezekben
a visszarántásokban elhallgatunk, és bemerünk lépni oda, amit elveszettnek,
elmúltnak hittünk, akkor megtaláljuk magunkat; a valóban elveszettet. Ebben a
megtalálásban eszmélkedünk, és önmagunk feletti, kifosztottságunk miatti
bánatunkban valami olyanra bukkanunk, ami mindig is bennünk rejtezett, mert
valakik belénk plántálták. Igazabbnak, szebbnek véljük, csak azért, mert
el-múlt? Mert nincsen tétje a vele való találkozásnak? Igazi találkozásaink
mindig saját magunkkal szembesítenek. Vagy úgy, hogy a másikkal találkozunk, és
tükröt tart nekünk, vagy úgy, hogy dolgok, tárgyak bukkannak fel életünkben, és
megjelennek az evilágiból már régen kilépett emberek a saját életük üres, de
érintetlen tereivel. A múzeumokban iparkodnak szobákat, más helyiségeket az azokat
használó emberek egykori élet-tereként megjeleníteni, hogy értsük. Dolgoknak,
tárgyaknak, épületeknek önmagukban nincsen jelentésük, azt csak az emberekkel
való kapcsolat helyes megmutatásával nyerik el. Ha egy szépen, korhű
bútorokkal, csecsebecsékkel berendezett kastélyban sétálgatunk, ott csak a
funkció nélküli pompával találkozunk; az értelmetlen csillogással. A mindennapi
élet dolgai ott rejtve maradnak, hiszen az ott élt emberek életéről legföljebb
az íróasztal, a beszáradt tintásüveg, egy szemüveg, vagy egy könyvespolc
informál. Amikor azonban a paraszti életterek ajtajai nyílnak meg előttünk, ott
van az ember, láthatóvá válik az élete, mert tevékenységeinek eszközein érezni
még a fogást, a használatot, és a mozdulatok mögött a lelkeket. Lakásainkban,
otthonainkban ma káosz van, és nincsen meg a helyiségek rendje. Ahová
szentélyként beköltözött a tévé, a számítógép, ott bármelyik helyiség konyhává,
ággyá alakulhat át, és ott tartja az embert, akinek alkotó dolgára kellene
mennie, hogy valóban ember lehessen. A kényelem diktatúrájában nincsenek
érintetlen tiszta szobák, amelyek kilincsét kezünkben markolva saját lelkünkbe
nyitunk be, oda, ahová csak tiszta, szép dolgokat kellene beengednünk, és ahol
nem is önmagunkéi, hanem Istenéi lehetünk.
* Véghelyi Péterné
Marika nénivel
a szülőfalum múltjának hagyatékát a lommá válástól megmentő Kincsesháznak
legbelsőbb szobájába magam is úgy léptem be, hogy ha nem tudnám, hogy ez
múzeum, cipőmből kibújtam volna. A lélegzetemet így is visszafojtottam, mert
tudtam, hogy nem véletlen, hogy kalauzom a legvégére hagyta a tiszta szobát,
ahol magam is saját mocskaimmal szembesültem, ám olyan nagy éhség támadt bennem
őseim tisztaságára, hogy az ott hagyott tárgyakra olyan reménnyel tekintettem,
mint a sötét úton a pislákoló mécslángokra, amit figyelmes, jóakaratú emberek
az út szélére kitettek. Kétajtós nagy szekrények, roskadásig megrakva a falu
egykori szentéletű embereinek viseletével. Nem ruhák voltak ezek, amit elnyűve
ronggyá selejtezünk, hanem viseletek. Amiket úgy viseltek, hogy ettől
viselkedésük lett. Büszkeséggel varrott kötények, szabott ingek, gondos, apró
gyöngyökből kivarrt neccek. Marika néni minden viselet viselőjét megidézte; nem
csak nevüket, életüket is tudta. Nyilván azért, mert az ő viselete is ott
lógott a sok kelme között; megtanult viselkedni helyesen azoktól, akik még
tudtak. A nagy, dupla ágy magasra dunnázva, bevetve, mint ahogyan régen a
tiszta szobákban illett. A csodaszép ágyterítő mintáját ékesítette a
mozaikképként halomra rakott fejkendők kavalkádja. Mintha éppen levetették
volna azokat.
– Mindenki
megszőtte annak idején magának. – mutat kör-be Marika néni. – Ezt is magunk
szabtuk, van aki tudott varrni géppel, az megvarrta magának.
– Ugye, ezek a
hétköznapi kendők voltak: karton, vagy delin anyagból. – sorra szemlélem a
különböző színű, anyagú, mintájú fejkendőket, ám nem látok különbséget. Kérdőn
nézek fel mesternőmre: – Delin? Ez az?
– Nem – mutat
egy másik kendőre – Ez a delin anyag, az karton. Ez kicsit olyan gyapjús, vagy
valami van benne, mert olyan finomabb. Az ablakot ekkor szellő csapta ki,
Marika néni ijedten ugrott oda. – Jézusom segélj meg! – Ezt azért raktam oda –
mutat egy könyvre – hogy az ablakot megfogja. – Mennyire sajátja itt minden.
Ettől a széllökéstől olyan elevenné vált minden, mert mintha a ház gondos
gazdaasszonya sürgött volna itt, a széllel hadakozva: vigyáz mindenre, mert az
övé. Az ő erkölcsi öröksége, és a mienk is, csak nekünk nem kell, mert azt
hisszük, hogy ez már egy letűnt világ. Az ágyhoz lépek, mert szívemben eltökélem,
hogy nekem ez az örökség kell, és fülemet, szívemet kinyitva elhatároztam, hogy
amit most tudok, azt innen, mint őseim erkölcsi jussát, bizony magammal viszem.
Csak legyen hozzá eszem!
Az ágy fölött
függő két nyomatképre néztem: bal felén Jézus-szíve, jobbra Mária-szíve képe.
Mosolyogtam, és áldottam az eszemet, hogy egyszer a piacon én is vettem két
ilyen nagy képet, melyek álmunkat őrzik otthon. Most mégis a békésebb álmodók
világára nyitottam.
– De szép ez a
kötény! – érintem a fekete selymet, amit egy múzeumban nem szabadna.
– Anyósomé
volt. – mondta Marika néni, és lelkemben megjelent a kerek szoknyás, alacsony
-asszonyka aki mindig imakönyvvel a kezében ment a templomba, és mindig ő ment
először áldozni.
– Templomos? –
kérdezem a menyétől.
– Hát persze. –
vágta rá, és már tudom, hogy szavakból is megértjük egymást, mert mondatait
itt, ebben a régi tiszta szobában mindenki bent, a lelkében formálja meg. Mert
benne vagyunk valamiben mindketten, de a belső megértést valaki más adja meg.
Tovább szemlélem a kendőket, és megtestesül az alázat, ami körbelengte a régi
asszonyokat. Pál apostol írja a Szentírásban a keresztény asszonyokra
vonatkozóan: „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a
Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.
Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő
fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál,
megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mert ha
az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog
asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. Mert a
férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége;
de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az
asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az
asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az
angyalok miatt. Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú
nélkül az Úrban. Mert a miképpen az asszony a férfiúból van, azonképpen a
férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől. Magatokban ítéljétek
meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?” (1Kor
11,3-13) Mi már eldobtuk a kendőket, és vele együtt odalett a szemérem is, ami
a kendő alatti szorításban egyben tartotta az asszonyok méltóságát, és azzal
együtt a házasságukat is. – Ezek a hétköznapi kendők, azok meg mind a misére
járósak. – különbözteti meg Marika néni a sorban álló oltalmazó kendőket. –
Ugye, tudod ezeket víz sem érte, meg semmi, mert ezeket mosni nem lehetett…
– Miért nem? –
értetlenkedem, mint a higiéniás világ fertőzött gyermeke.
– Nem lehet
ezeket a selymeket mosni. Soha nem is mosták. Hát alatta volt a konty és
elvileg csak a kötésénél látszik meg, hogy a kötés sarka szokott koszos lenni,
de az is attól függött, hogy ki milyen tiszta kézzel bánt vele. De hát misére
kimosakodva, tisztán mentek, igen vigyáztak mindenükre.
Addig
értetlenkedtem ezen, hogy soha e kendők vizet nem értek, hogy Marika néni az
egyik kendő kötősarkán apró elszíneződést mutatott nekem. Restelltem magamat,
hiszen őseink a tiszta szobában öltöztek, vetkőztek, és a szent időben csak azzal
foglalkoztak, hogy készültek a misére.
A készületük, a
viseletük felöltése szinte bevezető imádsággá lett, mert szent volt a kendőjük,
melyen a profán élet piszkos nyomait nem akarták otthagyni.
– Gondolom, a
világos színűeket lányok hordták… – hangzott oktalan kérdésem
– A
fiatalasszonyok, hát lányok nem hordtak kendőt, csak miután férjhez mentek,
csak akkor, esküvő után lett kontya is a menyasszonynak. Azért mondják, hogy
hajadonfőtt voltak, tudod. Kuncogtam oktalanságomon, és eszembe jutott kislánykorom
néptáncos emléke, amikor anyám hajamat copfba fonta, és piros szalagot kötött
bele, hát persze, hajadonfőtt táncoltunk akkor is, mi süldő leányok! A
szekrényajtó hogy le nem szakadt a gyönyörű rakott szoknyák alatt. Különlegesen
szép szoknyát csippentett Marika néni az ujjai közé, és mosolyogva tartotta
felém
– Almás
bársony…, ezt sokan megnézik, aki ért hozzá, mert látod, olyan foltok vannak
benne, mint az alma, látod?
– Tényleg! –
örültem, hogy ha eszem nincsen is meg ehhez a széphez, a látásom kapuján még
elérhet hozzám valami titok a múltból. Máris hozzáértőnek éreztem magamat én
is.
– Ezt úgy
hívják, az alma alak miatt. – tovább lép. – Itt meg mindenféle kalapok – mutat
a férfiember udvariassági kellékeinek sorára. Hányszor megemelhették ezeket, és
hányszor levehették az Úristen előtt, mert akkor a férfiak is tudták, hogy
parancsolóik ők ugyan a családnak, de szolgáik a nagy Úrnak. Elképzelem, hogy
déli harangszóra, templom előtt elsétálva, temetésen, az Oltáriszentség előtt a
kalap nélküli fejek milyen mélyen nyakat hajlíthattak. Remekbe szabott férfiing
lógott az almás bársony szoknya mellett:
– No, ez is
például Zalakarosból jött, a Jó Isten tudja kié lehetett, olyan sárga volt,
amikor meg-kaptuk, sokat mostam, ilyen szép fehér lett, ez egy esküvői
férfiing. – szemlélem az inget, melyet viselője talán csak a házassági
esküjéhez egyszer viselt, és egy láda mélyén pihent, amíg a hűségben egy
asszony mellett eltelt 5-6 évtized, de esküjéhez hűségesen ment el viselője.
Megérintem az inget, olyan tiszta, hófehér, mint a hűség, mely a mi kezeinkből
kifolyik már. Marika néni ügyesen az ingujjat kifordítja, és ékes dísz villant
rajta.
– Ez meg tudod
kié? A Kálmán bátyád adta…
– Mandzsetta! –
lehelem ki a szót. Az Apámnak is volt, olyan izgatottan kotorásztuk ki mindig
húgommal anyám gyöngyei közül; bálok alkalmával viselte elegáns, pajeszos
Apánk. Mekkora titokzatosság volt az akkor nekünk! Kálmán bátyánkat tavaly
veszítettük el, most ő is megjelent itt meleg mosolyával, és minden szolgálatra
készségével. A mandzsettát érintve elküldtem neki gyarló, földi üdvözletemet,
kissé irigykedve gondolva arra, hogy ő már szentjeink közt fenn ragyog a
Mennyországban. Igazán élővé őt, s másokat Marika néni tette, mert a hagyományt
őrizve elém tárta az öröklétet e viseletek rokolyái között.
– Az édesanyámé
volt, meg az is – mutat a meg nem nevezettekre.
– Csinos
asszony lehetett – nézem elismerően a finom viseleteket.
– Olyan vékony,
picike volt. – mondja a lánya. Kedves fényképre mutat, egy boldog pár sétál a
fekete-fehér képen. – Anyósom meg az apósom – fedi fel Marika néni a kilétüket.
– Mennek a temetőbe – Anyósom rózsafüzér-fej volt, így mondták a
Rózsafüzér-társulatban. Kis szünetet tart, nagy tisztelettel beszélt a férje
szüleiről. Mert régen tudták, hogy a házassági esküvel új szülőket is fogadni
kell a szívekbe. Ez a perpatvaros világ de sokat tanulhatna belőle ma! A tükrös
szekrényen szép kis ládikó díszelgett, óhatatlanul kezembe simult a fedele.
Felpattintott fedelű ládikánk világháborús levelezőlapokat rejtett. Egy férfi
írta haza azokat, ő nem ért haza onnan, csak a levelei. Ó, attól lettek
szürkék, hogy édesanyja napjában sokszor elolvashatta, simogathatta, mert csak
ez maradt a fiából Kálmánnak hívták, – látom az aláírást –, és szemtelen
kíváncsisággal beleolvasok a távoli fronton hazavágyódó Kálmán sóhajába.
„Kedves Barátom! Valahol Olaszországban, kívánom a Jó Istentől, hogy lapom
egészségben találjon,… itt más gondja van az embernek, mint virágot küldeni… jó
hogy megnyugtattál, hogy az Édesanyám jól érzi magát, és hogy minden rendben
van, Kedves Barátom…, a kis hugitól megkaptam a lapot, de nem volt időm
válaszolni… Isten veled Jóska, a messze távolból barátod” – Talán nem akart
asszonyoknak azokról a borzalmakról írni, amit a front embertelenségében megtapasztalt.
*Össze szorult
szívvel teszem le az illetéktelenül felvett lapot. Egy hősi halott szavai értek
el a szívemhez. Ilyen hősi halott az én dédapám, és ükapám is, aki talán
Kálmánnal egy fronton senyvedtek. Ők meg tudtak halni értünk, mert számukra mi,
utódok jelentettük a hazát. A haza soha nem a föld, hanem a szeretteink. Vajon
mi meg tudunk-e halni magunknak ma, ebben az Isten nélkül értelmezett zavaros
világban? Ha nem, akkor nem kapjuk meg elődjeinktől a szent jussunkat. Akkor
maradnak a tiszta szoba nélküli rendetlen életek, a fényűző, élettelen pompában
elmagányosodó kastélyszellemek a puccos, üres életterek. Akkor elveszik a haza,
mert akkor senkiért nem tudunk meghalni, és akkor elveszik a szeretet, és
elveszik az ember, akit pedig az Isten fényes, örök életre teremtett.
Elérkezett az idő, amikor csak az menthet meg bennünket, ha újra felöltjük e
régi viseleteket, e régi, örök életeket!
V.P-né
************************************************* 8. HAZAI
TÁJAKRÓL
- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL-
MEGHALLGATHATÓ
A VAKON LÁTÓ ALAPÍTVÁNY RIPORTJA SZEGZÁRDI NAGY VENDELLEL.
VAKONLÁTÓ
BALOGH RÓBERT BESZÉLGETÉSE, EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÉLETE2022. OKTÓBER
30.
Kedves Vendel,
küldjük az interjú linkjét!
Judit és Robi.
A leírásba
betettük az újság linkjét is.
https://www.youtube.com/watch?v=Da6-9mxGHUg&t=96s
*Honlapunk: https://vakonlato.hu
Facebook
oldalunk: https://facebook.com/vakonlatoalapitvany
YouTube
csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCyePIWgLxC4IgFtRQlqkS-w
Mellékletek
terület: YouTube-videó (Egy
látássérült élete / Vendel) előnézete
.....................................
MÉSZÁROS
MELINDA (SZLOVÁKIA), VÁLASZVERSE A
RIPORTRA.
Kedves Vendi!
Had reagáljak erre az interjúra egy verssel!
Mészáros
Melinda: Nem látni. Csak a színek
nélküli világ,a fekete
árnyak, nem látni,hogy kint
madarak szállnak. Apró lépésekkel
járni, mindigmásra várni,
aki segít az úton,egy színek
nélküli világban. Borzasztó
sötétség, fekete árnyak,de valahol ott
belül, szerető lélek él,egy színtelen
világban! Nem látni a
Napot, s vele a Holdat,a varázslatos
telet, a fakadó rügyet,s vakon élni
meg minden tavaszt. Egy nem látó
világban, egy szemnélküli lélek,
oly tiszta ,pedig lelkéta sötétség
issza! ( Kedves Vendi,
kérlek tedd bele az újságodba! )Ölelés Melinda..............................Szegzárdi Nagy
Vendel Temető fényei című versét elmondja: Ilosvay Egyed Katalin
https://www.youtube.com/watch?v=wcS7MX_FuaM
RÉSZLET A RÁDIÓ
MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL AUSZTRÁLIA
2022. NOVEMBER 06. - MOTTÓ, KÉRTEK
RÁ DIÓT?
Mellékletek
terület
YouTube-videó
(Szegzárdi Nagy Vendel Temető fényei versét elmondja Ilosvay Katalin) előnézete
...........................
A VERS EREDETI,
ÍROTT VÁLTOZATA
NAGY VENDEL:Temető fényei
Meghaltál!
Jó pár éve már,
Elmúlt számodra
a földi élet.
Tested talán
semmivé lett?
Elporladt, s
akár a hamu
Szürkül lent a
sötét mélyben?Nagy Vendel
Én a test
feltámadásában nem hiszek,
Csak a szellem, és a
lélek örökké való csupán,
Ha megidézem szellemed,
Betölti a teret,
Ez a
halhatatlanság lehet,
Újra
bizonyságot adva
A hitetleneknek.
S hogy voltál,
csupán e rideg
Kőoszlop jelzi
csak?
Vésett neveden
arany füstje csillan.
A hantokon apró
tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha
lebbenti őket
Lenge őszi
szellő.
Bágyadtan
bólogat reá
Nagyfejű, fehér
krizantém.
Halkan zizzen a
kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz
simul az apró koszorú...
Megnyugszom, s
szívemből elillan a ború.
Márványkövön
cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz
gyertya ragyog.
Vérszegényen
sápadt a Hold,
Fekete,
bársonyos égbolt
Gyújt hozzá
millió csillagot.
Megjegyzés:
(Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)
2019.. november
02.
................................
ELŐZETES A
RÁDIÓ ADÁSÁHOZ
Van egy barátom
Dr. Tóth Gergő, akinek a mondását időnként megismétlem: -”Ahhoz, hogy a
diaszpóra sikeres legyen, kellenek emberek akik nagyon jól dolgoznak. Akikben
megvan a tehetség, rátermettség, ösztönös vezető készség, összefogni és sikerre
vinni a magyarság érdekeit a világban. Nem kell nagyon sok de azok jól
dolgozzanak”!! Íme egy ilyen hölgy, aki majdnem egyedül hozzá járult ahhoz,
hogy a Jászteleki HavasIlosvay Gusztáv és Egyed Katalin
Boldogasszony kápolna kis harangja visszakerüljön
Magyarországra. A hölgyet Horváth Mártának hívják és Amerikában él hosszú évek
óta. Itt szeretném megköszönni a támogatását, biztatását Keserű Áginak a
(Hungarian Treasure adminjának) a közbenjárásért. A történet szívmelengető.
Természetesen mint mindig most is úgy adódott, hogy jobbnál jobb riportok
mentek le, Pl.: Kiss Ágnes a Hortobágyon volt és egy juhász pásztor asszonyt
kapott mikrofon végre. Lélekemelő volt. Miután meghallgattad rájössz arra
micsoda értékek halmozódtak fel itt évszázadok alatt. Jó Magyarnak lenni.
Megszólaltattunk két sikeres fiatalt, aki keresi az utat ebben a zajos
világban. A történet végén van egy nagyon markáns válasz. S emlékeztünk
halottainkra Nagy Vendel versével és 1956 októbet 4-re, amikor a szovjet
hadsereg lerohanta és leverte a pesti srácok forradalmát. S ezzel még 31 év
terrort szabadított az országra. Ha tetszett az adás kérlek osztd meg barátaiddal ismerőseiddel. Köszönjük
Ezt a honlapot
tedd be a keresőbe.
www.radiomozaiksydney.com.au
ILOSVAY GUSZTÁV,
ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, SZERKESZTŐK
........................................
ADVENT ELSŐ
VASÁRNAPJÁN NAGY VENDEL : A MEGVÁLTÓRA VÁRVA... Vágyódva
várjuk,Hogy négy
gyertya égjenKoszorúba fonvaA díszes
asztalon,S
megtestesüljön az ige,LetérdelhessünkMegváltónk
elébe.Lángoló csillagVezet az égenMutatva utatRongyos
istállóba,Fénylőn,
ragyogva,S a három
királyokElindulnak
sietve,Messze,
Betlehembe.Ajándékot
visznek aKis Jézus
elébe,Tömjén füstje
szállA mennyország
felé,S a csillag
megáll,Ez lesz az égi
jelVezess, hogy
követhesselek.Megtisztulni
vágyóBűnös lelkemetElébed
tehessem,Egy dicső élet
reményében. Megjegyzés:
2017.11.24.
KÉRTEK RÁ DIÓT?
A vers hangos linkje...
Nagy Vendel
Adventi várakozás című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A vers hangos linkje: https://www.youtube.com/watch?v=XJWAvi3l4lo*Nagy Vendel
Advent kezdetén CÍMŰ VERSÉT ELMONDJA
Várkonyi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=SjGv6-zVJ9g
EGY VERS,
KÉTFÉLE ELŐADÁSBAN, ÉRDEKES ÖSSZEHASONLÍTÁS.
................................
S ÍME, ITT A
HARMADIK ELŐADÁS...
NAGY
VENDEL ADVENTI HANGOS VERSE A GUSZTI RÁDIÓ MA DÉLI ADÁSÁBÓL.... 2017. DECEMBER
03. - SYDNEY
MOZAIK.... AUSZTRÁLIA
NAGY
VENDEL, A MEGVÁLTÓRA VÁRVA CÍMŰ VERSÉT ELMONDJA ... ILOSVAY EGYED
KATALIN:
https://www.youtube.com/watch?v=RdkLruW0_C0&feature=youtu.be
*MINDENKINEK
ÁLDOTT ADVENTET, ÉS ÖRÖMTELI ÜNNEPET KÍVÁNUNK....
NAGY
VENDEL -
MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK
IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ
E-mail:
nagy.vendi54@gmail.com
************************************************* 9. TÚL AZ
ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA
KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBANKOLOZSI
ERZSÉBET AUSZTRÁLIATÓTÁGAS PODCAST
(XI RÉSZ)
Podcast 21 Mit talált Sturt Ausztrália belsejében?
Youtube link: https://youtu.be/ueALs0952uI
Ideje, hogy
sorozatomban elkalauzoljalak titeket Ausztrália
belseje felé. Hisz ez igencsak hatalmas
földrész. Annál is inkább, mert a belső rész felfedezése, térképezése is
izgalmas volt. Nem győzöm eleget
hangsúlyozni, hogy akik ide érkeztek, fogalmuk sem volt, hol vannak, azaz hol
van hegy, víz, sivatag, tó, esőerdő vagy havasok.
*Kolozsi Erzsébet
Először egy
Charles Sturt nevű kapitány - ebben az esetben ez nem tengeri, hanem honvédségi rangot jelent -
felfedezéseivel foglalkozom. Rögtön itt említem, hogy hosszú ideig összezavartam magamban, hogy Sturt vagy Stuart akiről szó van. Mert Stuart is
egy felfedező volt. Egyszerűsítve Sturt
keletről dél-délnyugatra járt, Stuart meg délről északi irányba.
Akkor először
Sturt 1828-ban érkezett Sydney-be és azt a megbízást kapta, az akkori kormányzótól, aki Darling volt,
hogy nézzen már utána, hogy az
addig ismert folyók honnan erednek, mi
van az eredetüknél és persze van e jó minőségű művelésre alkalmas terület
? Továbbá nagyon izgatta a
fantáziájukat, hogy vajon létezik- e egy beltenger valahol? Az ugye nem
lehet, hogy ekkora helyen csak szárazföld legyen!? Érzékeltetésül, hogy mennyire nem volt
egyszerű dolguk akkoriban, ez az
expedíció kb. egy hetet azzal foglalkozott a kiindulási pontjuknál, hogy
betörjék azokat az ökröket, amik aztán a málhát viszik. A beltengert ugyan nem találták meg, de találtak több kisebb jelentőségű folyót és itt újabb talánnyal szembesültek: hova a
csudába folynak a folyók nyugat irányba, hisz logika szerint keletre kéne, hisz
arra van a tenger. Lehet, hogy nyugatra van a beltenger?A podcast logója
Egy újabb expedíció indult, ezúttal a Murrumbidgee folyó bejárása volt a
cél. A szó jelentése aboriginal nyelven
nagy víz. Annyira nagy, hogy ezt később még öntözésre is felhasználják, de
erről később. Egy bálnavadász hajó részeiből készült a csónak, amin elindultak. És mit tesz a véletlen, addig hajókáztak,
könnyű volt ár mentén haladtak, hogy egy
elágazásnál még nagyobb folyóval
találkoztak, és ezen folytatva útjukat
először találtak nagy egy tavat
, ennek a Lake Alexandrina nevet adták.
Voltak ott nagy hullámok, tehát akár a beltenger is lehetne, de vize nem
sós, édesvízű. Tehát csak tó, nem tenger.
De tovább haladva megoldódott a rejtély, a Déli Óceánba, torkollott a folyó. Kiderült, délre is van tenger, nemcsak keletre. Igaz, a
talány megoldódott, de az öröm nem volt teljes, mert a delta elég mocsaras és
homokzátonyok választják szét a beömlő
vizet igy kereskedelmi hajózásra a folyó teljes hossza sajnos
nem alkalmas.
Rendben, ezt
megtalálták, de innen vissza is kell jutni. Nem volt mit tenni, árral szemben
evezve tették meg az út nagy részét. Kb 29oo km, nem kis teljesítmény! Mindezt
az Ausztrál nyárban, ahol 4o fok
árnyékban, de a hajójukon elég gyér volt az árnyék, igy szegény Sturt egy darabig meg
is vakult. Látása soha nem jött igazán rendbe. Csoda, hogy éhen nem haltak,
mire vissza vergődtek Sydney-be.
*Ma már persze
egész másképp ítéljük ezt a két folyót, a Murrumbidgee hatalmas terület
öntözését látja el és a mocsaras deltájú Murray-t pedig bizonyos szakaszokon
igenis használják hajózásra. Személy és
áruszállítás is van. A kisebb
személyhajó egy lapátkerekű gőzöst utánoz, persze modernebb motorja van, és
séta hajókázásra viszi a turistákat. A
gőzöst a Mississippi gőzöseiről mintázták, még a nevét is, ennek Murray River
Queen a neve. Igaz, sem legális sem illegális kaszinó nincs benne, ennyire
azért nem mentek a másolásban. De
van másik, folyami cruise hajó is, ezek
minimum 3 napig viszik az utasokat teljes kényelemben.
Ez a Murray
folyó ma az ausztrál folklórban nagy
szerepet játszik. Történt ugyanis, egyik évben, 1968-ban hatalmas szárazság volt. Érdekes, volt már
ilyen a klíma vészhelyzet előtt is_? Annyira eltűnt a víz, a folyóból és a
csatlakozó árterületről is, hogy emberi maradványok bukkantak elő. Az
antropológusok boldogan vizsgálódni kezdtek
és legnagyobb meglepetésükre –szerintük- kb. 40 ezer éves csontokról van
szó. Ez aztán nagy követ dobott a tudomány tavába, hogy kik voltak ezek, honnan
jöttek?. Az elfogadott elmélet szerint mindnyájan Afrikából származunk, vajon ezek
is? Esetleg van egy párhuzamos fejlődéstörténet? Én ehhez nagyon nem értek, nem
is foglalok állást. Mai általános
szemlélet szerint ezek aboriginal maradványok.
Miután a közeli , Lake Mungo - nak nevezett, ma már Nemzeti Park területén találták meg őket,
ezért „Mungo men”- nek ill Mungo Ladynek
hívják ezt az őst. A lake
elnevezés csalóka, mert ebben a tóban, valamikor 14 ezer év előtt lehetett
víz utoljára. Ottjártunkkor szerencsére
találtunk egy aboriginal vezetőt,
aki elvezetett minket a feltételezett temetkezési helyre és a temetési
rituáléról is szólt pár szót. Csak
érzékeltetésül, ez egy teljesen sivatagos rész, ahol a szél az egyik oldalára
folyamatosan összehordja a homokot és
ezt a képződményt Kínai Nagy Falnak nevezik.
Csipkés vonulata napnyugtakor élénk narancs és vörös színben játszik,
lélegzetelállító látvány. Akkor gondoltam, hogy megérte a sok km-es zötyögést.
*E kis kitérő
után, vissza a Murray folyóhoz. Vízállása változó, van amikor bővizű. Egyébként a Snowy Mountain-ből ered, ezt csak
annak illusztrálására mondom, hogy van
itt havas hegy, és lám mégis a hőség okozta a gondot az expedíció haladásánál.
Tudtommal eddig
két alkalommal is megúszták folyó teljes hosszát.
Elsőnek Graham Wells Middleton, 1992-ben. Ő
jótékonyságból tette, a rák kutatásra
gyűjtött. 2366 km-t tett meg 138 nap alatt.
Mi lányok sem
maradunk le a nagy kitartást igénylő teljesítményektől. – engedtessék meg nekem
némi részrehajlás -
Tammy van
Wisse, aki holland nevű ugyan, de ausztrál hosszútávú úszónő, 2001-ben is megtette ezt a távot. Ő 106 nap
alatt tette meg a 2438 km-t. A távolság különbség abból adódik, hogy máshol
szálltak vízbe. Tammy a víz minőségével foglalkozott, nyilatkozatai szerint a
legnagyobb nehézséget az uszadék fák és a néhol szigetekké összecsomósodott
szemét kerülgetése jelentette.
*Podcast 22 Cape York Kennedy
Youtube link: https://youtu.be/04s1djfkeVU
Ha a Kennedy
nevet halljuk, többnyire a volt amerikai elnök jut eszünkbe, pedig volt egy
neves ausztrál Kennedy is. Abban egyeznek, hogy tragikus sorsú mindkettő.
Szóval mielőtt
az itteni Kennedy-vel foglalkozom, ismét megemlítem, hogy a korai felfedezők minden
elismerést megérdemelnek.
Gondoljunk csak
bele, mennyi ismeretlennel kellett
szembenézniük. Először is mekkora ez az
ország, egy napi vagy egy heti, esetleg
hónapi járóföldet kell megtegyenek.? Milyen domborzati viszonyok között,
sivatag, hegy, erdő, folyók? Vannak- e és milyen vadállatok? Az őslakók barátságosak vagy ellenségesek?
Ezen tudás
hiányában hogyan és mennyi ellátmányt vigyenek magukkal? Ne felejtsük,
akkoriban, nem volt fridzsider, az ellátmányt vagy szárított
formában, vagy élőállatként tudták vinni. Hány ló kell lovagolni, váltást is
beleszámítva, hány esetleg terhet hordani, lesz e nekik is élelem útközben?
Mennyi birkát tudnak hajtani magukkal, élelmezésre ? Ha ez összeáll, mekkora
utat tudnak megtenni az ismeretlen terepen, mondjuk átvinni a birkákat az útba
eső folyókon? A lassú, de élelmezés szempontjából biztos haladás a kedvezőbb,
vagy tábort létesíteni a nehéz felszereléssel és csak könnyebb felszereléssel
tovább menni, vissza - vissza térve a táborhoz pótlásra, frissítésre?
Megtalálják e a
táborban hagyott holmit, hisz az őslakosok, esetleges vadállatok, mint mondjuk északon a krokodil, szintén
szeretik a birkahúst,? A szárított hús esetleg a hangyák csemegéje lesz? Itt
említem, hogy az ismeretlen terephez az ismeretlen éghajlat is hozzájárult,
lehet, hogy odafelé a folyón lábon át
lehet gázolni, míg visszafelé már szinte tengerként állja az utat, úgy
felduzzad.
A keleti part
szerepe nagyon fontos volt,- nem is
nagyon ismerték a többit -
kerestek egy bázist Singapore és Sydney
között a parton, valamint művelésre alkalmas területet belül a szárazföldön.
Itt jön képbe
Edmund Kennedy, aki földmérő volt és
Thomas Mitchell, bocsánat, Sir Thomas Mitchell- nél , szerezte meg a
tapasztalatokat.
Mitchell meg
arról is nevezetes, hogy mindenáron le
akarta pipálni Sturt-ot, a domborzat feltérképezésénél. Ugye Sturt a beltengert kereste, ahová a
nyugati irányba tartó folyók ömlenek, Mitchell meg azt akarta bebizonyítani,
hogy az északra forduló folyók a Carpentaria öbölbe torkolnak.
Előzőekben
elmondtam, mit talált Sturt
ezeknél a folyóknál. Hogy
Mitchell mire jött rá a
végén nagy meglepetésre , az egy másik
adás témája lesz.
*Tehát 1848-ban
elindult az expedíció, hajóval Sydneyből, majd a mai Cardwell területénél szárazföldön folytatták. Itt aztán találkoztak mindennel, amivel nem
szerettek volna! Mocsár, moszkitó, ellenséges őslakók, őserdő, széles folyók. 9
hét alatt összesen kb. 50 km-t tudtak megtenni!
Ez talán érzékelteti, milyen megpróbáltatásokban volt részük. Ez után
Kennedy úgy döntött, hogy 8 embert hátrahagy és 4-ed magával folytatja az
utat. Terv szerint egy Ariel nevű hajó várta őket Port Albany-nál, a
mai nevén Torres szigeteknél . A 4-ből
egyik Jacky Jacky nevű aboriginal volt, aki nyomolvasóként és esetleges
tolmácsként is szerepelt. Itt említem, hogy nagyon sokféle aboriginal nyelv
ill. nyelvjárás volt, és nem mindegyik értette
meg a másikat. Útközben a 4
emberből az egyik véletlenül meglőtte önmagát, igy Kennedy őt, és egy másikat
védelmezőnek hátrahagyott, igy kettesben Jacky Jacky- vel haladtak, mit
haladtak, küszködtek tovább a találkozási helyhez. Alig már csak kb. 30 km- re lehettek a Cape
York csücskétől, mikor harcias őslakók
mérgezett lándzsával meglőtték Kennedy-t
aki rövid agónia után meghalt. Előtte
megkérte Jacky Jackyt hogy próbálja meg
egyedül folytatni az utat és találkozni az Ariel hajóval. Képzeljük el, ezt ő,
1o nap alatt, egyedül, mindenféle ellátmány nélkül, ámde ellenséges területen keresztül, meg is
tette! Miután Ariel felvette, sikeresen elkalauzolta őket ahhoz a táborhoz
ahol a többieket hagyták. Addigra sajnos már a 8 emberből csak 2-t találtak
életben, így hajóztak vissza Sydney-be . Ott aztán az akkori kormányzó egy
vésett ezüst melldiszt és 50 fontot - akkori értékben hatalmas pénzt –
adományozott neki. Feljegyzések szerint soha nem nyúlt a pénzhez. Mindenki
hősként ünnepelte. Ehhez az is hozzátartozott, hogy italt fizettek neki . Szegény Jacky Jacky
végül a nagy jóság áldozata lett, az alkohol vitte el.
Ez 1848-ban, történt de a terület meghódítása, megművelés szempontjából , mégis váratott
magára. Így a kormány egy telegráf azaz távíró vonal építését határozta el, hogy az
esetleges telepeseket be tudják
kapcsolni az akkori ország életébe. Ezt a vonalat nagyon nagy nehézségek után
1887-ben be is fejezték, hogy utána több mint 100 évig szolgáljon. Csak egy
adalék a nehézségekhez, először a távíró
póznákat fából készítették, a termeszehangyák nagy örömére. Ezek nagyon gyorsan
feldolgozták a póznákat, így át kellett térjenek a fémre, ami jóval drágább
volt.
Ne feledjük,
Ausztrália az Isten háta mögött volt Európai szemmel, ez volt akkor az egyetlen összeköttetés a világ többi
részével a hajókon kívül.
Ezek után hadd osszam meg veletek saját
tapasztalatunkat :
Férjemmel pár
éve pont ennek a vonalnak a nyomdokán jártuk végig a félszigetet. Ez nagyon
egyszerűen hangzik, megtenni már nem annyira. Először is a távolság Cairnstől a
csúcsig kb. 1000 km, csak oda. Az ösvény ami a régi távíró vonalát követi csak
terepjáróknak figyelmeztetéssel indul.
Visszanézve ez kicsit visszafogottnak tűnik, inkább csak terepjáró
megszállottaknak ajánlott, lenne közelebb a valósághoz. Az ösvény kifejezés
barokkos túlzás, gyökérharc vagy gázlókeresés inkább a helytálló.
A gázlóknál a viz valamint a part mélysége, a meder szélessége
szinesítik az átkelést. Mi néha 50
km-t is meg tudtunk tenni 12 óra alatt úgy, hogy ellátmány a
csomagtartóban. Szegény Kennedyék
ökrökkel, birkákkal, szekerekkel 9 hét alatt tettek kb. 50 km-t .
Végül elvergődtünk odáig, ahol Cape York csücskénél a szárazföld nincs
tovább, a keskeny földnyelvről át lehet látni a Thursday Island-ra, Csütörtök Szigetekre.
Előzőleg
azonban felkerestük Kennedy
sirját, aki szegény nem jutott el
odáig..
És itt jön a
kérdés, megérte? Kennedy
szempontjából igen, mert ma már művelt
terület a félsziget. És nekünk mi volt benne a jó?
Szinte minden
jó volt. A terep nehéz, de a táj
gyönyörű. Igen, vízesések is vannak, és
ami nekem fontos, ezekben még fürdeni is lehet!
Gyönyörű öblökkel csipkézett tengerpart. Férjemnek pedig ott volt
talán a legemlékezetesebb születésnapja : az egyik meredek falu, vizes,
csúszós átkelőnél – Gunshot a neve, ha
valaki arra járna - hosszadalmas
küszködés után rugalmas kötelek segítségével
végre sikerült felrángatni a kocsinkat a
túloldalra és mikor felért, a segítők egyszerre zendítettek rá, hogy Happy
Birthday to you! Azóta sem tudom, mi volt nagyobb, a megkönnyebbülés, vagy a
meglepetés.
Mellékletek
terület
YouTube-videó
(podcast 21 Mit talált Sturt?) előnézete
YouTube-videó
(Podcast 22 Létezik e járható útvonal Cape York-ra?) előnézete
Folytatjuk.************************************************* 10. BEMUTATJUK…
DÁMA LOVAG NAGY
CYNTHIA ÍRÁSAIT : SZERETETLÁNG
SZAKMAI
ÉLETRAJZ
Lovag Nagy
Cynthia író, költő vagyok, az Alföld közepén születtem.
Már kislányként
magával ragadott az irodalom gyönyörű világa és szerettem sokat sokfélét
olvasni.Nagy Cynthia
Megjelent egy
regényem tavaly: A széptevő és a kései boldogság címmel, valamint idén egy
verses kötetem : Aranyfényű Csillag Galaxis címmel.
A Római Sas
Birodalmi Lovagrend tagja vagyok, idén nyár óta. A Cserhát Művészkör tagja
vagyok, az ottani Délibáb magazin állandó szerzője.
Több
antológiában is jelentek meg írásaim, valamint irodalmi folyóiratokban mint Pl.
Kláris , Gold Pen, Szikla magazin, az EMMIR Erdélyi folyóirat és a Honvilág c.
szintén Erdélyi lap, ahol már állandó munkatársként jelölnek. A Holnap
magazinban rendszeresen jelennek meg verseim. Állandó szerzője vagyok a Meskete
c, gyermek mese oldalnak, és itt a hangomat is kölcsönzöm a mások meséjéhez is
nagy örömmel. Szívesen tanulok verseket és mondom fel videóra, amiket megosztok
saját face oldalamon és a szerzői oldalamon is.
2021-ben :Líra
és Nívó díjat kaptam
2022-ben Arany
okleveles költő lettem.
SZERETETTEL, NAGY CYNTHIA
.............................................................
Válogatás
verseimből … Nagy CYNTIA:
Szeretetláng Ha csak én
adnám az összes szeretetemaz is
elegendő lenne nekedKérés nélkül is
megkapod,hisz nem érdem
kérdése jól tudod. A szeretet
csendben járRád olvad, mint
a napsugármelegséggel
áraszt el,mit senki sem
vehet tőled el ! Mi már szavak
nélkül isbeszélünk, elég
ha a másikszemébe
nézünk....S mielőtt
csonkig égne a gyertyánk, nem
alszik kia szeretetláng.
S mikor majdjő az utolsó
pillanat, mikormindenki filmje
elszakad Te légy
mellettem, ha fázomterítsd rám a
jó meleg kabátod...öreg kezünk
szorosan összefonódjons lelkünk
együtt lépjen át a mennyeiégbolton ….. *Lélek testvér Elgondolkodtat
a életmindenki mit és
meddig remélhet?Meddig éltethet
a lélegzet?Mikor áll meg a
vekkerés végtelenedik
el a csend? Ha lelkünk
arany pallosán villan áta napsugár, s
egy szép szempárvár reánk egy
csillagfényesjámbor
éjszakán?Ha bámulod az
ég kékjét, de seholsincs a lelki
békéd? Hiába keresed a
boldogságot, mertaz álmod már
régen szertefoszlott?Mikor áll meg a
kegyetlen vekker?Mert
belefáradtál a küzdelembea sose távozó
reménybe! Ne gondolkodj,
légy türelmes!Aggódjon a
menthetetlen!Éld életed
szeretetben, bölcsességben.Ha menni kell,
úgyis jelez a pillanat,s mi
megfáradtan követjük sorsunkat. Porhüvelyünk
itt marad, s lelkünkrevirrad egy új
pirkadat.Mert minden
lélek Testvér,kik várnak ránk
az utunk végén!! *Gondolsz e rám? Gondolsz e rám,
mert eltoltál magadtól,ha már a két
szemem nem leled sehol...Ha sóvárogsz
utánam, de nem teszel semmit,mert már az
édes emlékem is elenyészik..Gondolsz e rám,
mikor üres az ágyad hajnalbamikor a párnát
öleled tétován karodbalelkedbe a
fájdalom behasít jajongva Mily jó is volt,
mikor csókoltál..édesen álomba
ringattál..Fedetlen
testeddel mámorosan betakartál !Hevesen
kalapáló szívvel egymás arcátvágyódva
néztük, s te gyengéden átkaroltál,miközben forrón
szájon csókoltál, melynek íze a
fincsi málna és eper keverékeahogyan a
nyelved finoman az enyémetmegkereste..Gondolsz e rám,
a te fényes kis csillagodra,mely
üstökösként robbant be, s az életedfelkavarta Vajon igaz e
mikor mondtad, hogy kezeidimára
kulcsoltad...Felnéztél az
égre s kérted, hogy örökkétartson a varázs
fénye,hogy szerelmünk
égjen mindörökre !! * Imádlak Imádlak , neked
annyi, mintegy kis cicát
szeretni, vagy egykönyvet
kedvelni, egy filmet megnézni.Ezt a gyönyörű
szót nem lehet így elcsépelni Én imádlak, de
nem úgy, mint a faleveletmely orrod
előtt a fáról a magasból lepereg ..Imádlak.. ha
kimondom, testem lelkem beleremeg mert már kevés
a szó „ szeretlek” …hisz majd
szétvetnek az érzelmekHa belélegzed
hajam s bőrömfinom illatát s
csókjainktól részegültenvárjuk a csodát S én akarom,
hogy Te is megérezda szerelem
hatalmát, mertcsakis akkor
érted mege két szó
titkos varázsát
************************************************* 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
Véghelyi
József: Így múlik el a világ dicsősége, avagy töredékekből áll össze az élet
egésze
A Művészeti
Magazin mottójából vettem a cím egy részét, miszerint töredékekből áll össze az
élet egésze. Ám mondhattam volna úgy is, hogy így múlik el a világ dicsősége,
ahogy a művelt latin mondja ”Sic transit gloria mundi”. Ez egy ember életében
azt jelenti, hogy akármilyen fényes, sikerekkel teli napokat is átélt már
egyszer, így vagy úgy, de véget ér az ifjúsága, a középkorú évei is elrohannak,
és hát marad az úgynevezett „szép kor” megélése, ha egyáltalán sikerül neki.
Azon persze elfilozófálgathatunk, hogy miért szép az idős kor, és főleg kinek
szép. Természetesen minden életszakasznak meglehetnek - megvannak- a maga szépségei csak fel kell ismerni…!
Egy esetet
fogok ismertetni, amelyek az életem töredékei, de számomra emlékezetes maradt.
Nem tragikus,
inkább keserédes..
*A történetem
idején már negyvenfelé jártam a személyi igazolványom szerint, de lelkileg és
fizikailag huszonévesnek éreztem magam. A lányom érettségi előtt állt, és az
osztályában bizony sok fiatal és csinos kishölgy volt. Ahogy az lenni szokott a
barátnők megfordultak egymás lakásán is. Persze nálunk is ez volt a helyzet.
Csak kapkodtam a fejem, ahogy „végig mustráltam” Ökelméket.
Ezek a lányok
már tulajdonképpen nők a szó klasszikus értelmében. Kellemes jelenségek,
szépek, okosak és - horribile dictu:
kimondani is szörnyű - huncutok. Pontosan tudják és érzik nemi varázsukat és
olykor élnek is vele.
Tapasztalatból
mondom, hogy a nőknek száz és száz praktikájuk van arra, ha fel akarják kelteni
magukra a figyelmet. Ezért tud sok férfi csapdába esni. Még mielőtt észbe
kapna, azon veszi észre magát, hogy az anyakönyv-vezető előtt áll…
Egy ilyen nálunk tett „hölgykoszorú” látogatás
alkalmával is megjelent néhány osztálytársnő a lányomnál. A feleségemmel beengedtük a lányokat a házba és mivel
jónevelt teremtések voltak, hát jó hangosan köszöntek is:
- Csókolom
Zsuzsa néni, csókolom Józsi bácsi!
Mit mondjak
erre?
Fiús zavaromban
- mivel a lányok lebácsiztak – én is azt mondta nekik, hogy:
- Csókollak
Benneteket!
Bizonyos kényes
és kritikus helyzetekben a nők érzékszervei mintha érzékenyebbek lennének.
Feleségem rögtön megérezte, hogy szándékaim nem teljesen tisztességesek, ezért
rögtön meg is jegyezte:
- Csak
csókolnád őket!
Eligazítottak, ám egy próbát megért…! Minden
esetre ez volt az első alkalom, hogy fiatal lányok lebácsiztak, és a
kishölgyekkel való kacérkodás kezdett egyre távolabbra kerülni.
************************************************* 12.EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL
MÁRKUS KATALIN:
Karácsony
Mint minden
kisgyerek, én is nagyon vártam a karácsonyt, a kis Jézus születését. Nem az
ajándékok miatt, mert akkor még senki sem kapott karácsonykor ajándékot.
Húsvétra is csak a keresztszülők hoztak valami apróságot.
Az egész
karácsonyvárásban, volt valami megfoghatatlan rejtély, izgatott várakozás.
Amikor már
nyiladozott az értelmem a mama sokat mesélt nekem. Sokféle meséje volt, de
legjobban a Jézuskásat, a karácsonyfásat szerettem. Mesélt az angyalokról, hogy
ők segítik a Jézuskának hozni a karácsonyfát. Nem nagyon értettem az
összefüggéseket, de a mamának elhittem. Esténként, amikor már csak a Hold
világította meg a havat, a mama felöltöztetett, és kivezetett a verandába, és
kezével az ég felé mutatott.
- Nézz csak oda
kislányom! A csillagok között repülnek az angyalok, és szánkójukon húzzák a
karácsonyfát. Egyszer majd tehozzád is ideérnek.
Én bizony hiába
néztem az eget, a csillagokon kívül semmit sem láttam, pedig jó nagyra
kinyitottam a szemeimet, hogy jobban lássak.
- No, akkor
majd holnap este is kijövünk angyalokat nézni. Most menjünk be a házba, mert
nagyon hideg van.
Másnap este
megint kimentünk, harmadnap megint, akkora már annyira szerettem volna látni az
angyalokat, hogy a csalódástól elsírtam magamat. A mama meg így vigasztalt.
- Ne sírj
kislányom, biztosan tudom, hogy ha nem is láttad őket, holnap hozzád is
eljönnek.
*Márkus Katalin
Valamit
tudhatott a mama, mert másnap az anyukámmal együtt, takarították a házat,
süteményt sütöttek. A hálószobai nagy asztalra szép fehér terítőt tettek,
keresztbe rá még egy fehér fonallal hímzett keskenyebbet raktak. Ezt jól
megjegyeztem, mert amikor már nem élt a mama, az anyukám is mindig így
készítette elő Jézuska váráshoz az asztalt. Este megint kimentünk angyalokat
nézni. Én nem tudom, hogy hogyan, de fenn a magasban láttam repülni az
angyalokat a karácsonyfával. Jaj, de nagyon boldog voltam, tapsikoltam
örömömben, és a mama mosolyogva simogatta meg az arcomat.
- Ugye
megmondtam, hogy te is látni fogod őket! De, van még valami, aminek nagyon
fogsz örülni.
- Kíváncsian
néztem rá, mi lehet az, hisz mára már meg volt az örömöm. Ma este a papával és
velem alhatsz a kisszobában.
- Jaj, de, jó!
Jaj, de, jó! - kiabáltam. Ez biztos mama?
- Igen, igen,
már beszéltem róla az anyukáddal, és megengedte.
Ritka alkalom
volt, hogy a mamáékkal alhattam. Anyukám mindig azt mondta, a mamáék már
öregek, kell nekik a pihenés, te pedig kislányom, össze-vissza forgolódsz,
amikor alszol. Ő már csak tudta, mert köztük aludtam a nagy dupla ágyon.
Este aztán
boldogan befészkeltem magamat a mama ágyába, vele mondtam el az est imádságot,
és ő takargatott be hatalmas dunnájával. Jó meleg volt az ágy, mert mielőtt
lefektetett, ruhával bebugyolált, és sütőben melegített sindőt tett a dunna
alá, hogy meg ne fázzak.
Akkor még nem
tudtam, hogy anyukámék a papával elmentek az éjféli misére, ezért alhattam a
mamával.
Másnap reggel
anyukám ébresztett, és ölben vitt ki a konyhába öltözködni. Ott már jó meleg
volt. Álmosan dörzsölgettem szemeimet, és azt hittem rosszul látok, mert a
széken az ünneplő ruhám volt kikészítve. Vasárnap van? - kérdeztem.
- Nem, még
annál is nagyobb ünnep! - mondta anyukám. Karácsony van, megszületett a kis
Jézuska, és az angyalkákkal küldött neked valami nagyon szépet. Ha felöltöztél,
megfésüllek, és megnézzük vajon mit hoztak az angyalkák.
- Anyukám
segítségével egykettőre felöltöztem, ő szépen megfésülte, két copfba befonta
hosszú hajamat, és vasalt fehér szalagot kötött a copfok végére.
Apukámmal
együtt a mamáék is ünneplőbe voltak öltözve, és csak arra vártak, hogy
elkészüljek. Együtt mentünk be a nagyszobába, és az asztal közepén ott állt a
csodálatos karácsonyfám. Az ágak végén pici gyertyatartókban apró gyertyák
égtek. A gyertyafényben szépen csillogtak a fényes papírba csomagolt
kockacukrok, és diók. Itt-ott, vékony cérnán lógó apró papír angyalkák lebegtek
még a fenyőágakon. A karácsonyfa alatt kicsi faragott jászolban feküdt a kis
Jézuska.
Hatalmas
szemekkel néztem a csodát, ami eljött a mi szobánkba. A meglepetéstől nem
bírtam megszólalni, de nem is kellett, mert a papa szép öblös hangján elkezdett
énekelni: Mennyből az angyal, lejött hozzátok pásztorok, pásztorok...
Vele együtt
énekelt a mama, az anyukám, és az apukám. Én többnyire csak tátogtam, mert
akkor még nem nagyon tudtam az ének szövegét. Az éneklés után mama kezembe adta
a kicsi jászolt, hogy megsimogassam és megpuszilhassam a kis Jézuskát. Félve,
nagyon óvatosan éppen csak hozzáértem a kicsi fejéhez. A mama biztatott, hogy
ne féljek tőle, mert Ő nagyon örül a kisgyerekeknek.
Egy kis idő
múlva, amikor már ki örvendeztem magam, visszamentünk a konyhába reggelizni.
Finom tejeskávét kaptam foszlós kaláccsal, majd szüleim és a papa elmentek a
karácsonyi misére. Mi a mamával otthon maradtunk, Ő ebédet főzött, én meg
körülötte ugrándozva kíváncsian kérdezgettem a Jézuskáról. Sehogy sem értettem,
miért nem mozog, mint a kisbabák.
*Az egész nap
ünnepi hangulatban telt el. Délután elmentünk a másik nagyszülőkhöz. Ők is a
faluban laktak, a falu túlsó felében. Anyukám vastag plédet tett a szánkóra és
arra ültetett, hogy meg ne fázzak. Apukámmal együtt vidáman húzták szánkómat a
havas utcán. A másik mamánál is volt karácsonyfa, és sokat játszottam a többi
unokatestvéreimmel.
Emlékeimben
kutakodva, talán ez volt az első karácsony, amire így vissza tudtam emlékezni.
Négy éves lehettem, mert akkor még nem voltak testvéreim.
Ahogy teltek az
évek, a karácsonyfát már szentestére meghozták az angyalok, és apró ajándék is
került a fa alá.
************************************************* 13. VERSEK ÜNNEPLŐBEN
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Látomásom -
1.rész
Sűrű erdőben
egy kunyhó, elhagyatott
rideg falak.födésén zöldell
a moha,megdőlt ablak,
rokkant pitvar,pókháló pihen
már rajta.Rozsdás kulcs
pihen a zárban ,kopott seprű,
ajtajában,kapuja már
hanyatt fekszik.Megbotlott a
kerítés istorpant lába
földbe süllyedt.Talán nincs is
mire várni, közelebbről meg
kell nézni.Kéménye a
füstöt eszi,ugyanakkor ki
is böki,kalapját a
korom festi.Óvatosan,
közelebbről,megtorpantam,
körülnéztem,Beléphetek? Van
valaki?Sápadt arcom,
remeg kezem,lábam földben
gyökerezett.Lassan de már
sötétedett,didergek a
hosszú úttól,kopogtam, de
nem nyit senki.Kezem
kilincsére ragadt,fáradt vagyok,
be kell lépni.Sutyorogva
nyitok ajtót,köszöntem, és
beljebb léptem,félénk hangon
kérdem, szabad?Küszöb
reccsent, lábam alatt,hol ott halvány
fény csalogat.Odabent simogat
a meleg,Tűz helyen a
láng csak nyelvel,örvendek a
melegének!Kopott bútor
körülöttem,ágya simára van
vetve,bámészkodva le
is ültem.Asztal mellett
puha széken,csöndben én
csak várakoztam,vizes kancsó
teli töltve,iszok abból,
szomjam oltja,éhségemet
tovább tolja.Asztal fölött,
tenyeremben,nehéz fejem
elhelyezem.Lekoppant már,
mind két szemem,mély álomba
keveredtem,hangot hallok,
hozzám szólnak.Maradj nyugton,
pihened kell,jó helyen vagy,
nem kell félned,Pince nyílás
egy sarokban,s hegedűnek
lágy dallama,tovább ringatta
az ágyat.Cipő sarka,
éles hangja,poros padlót
kopogtatja,szakállas kis
Kobold banda,ágyba cipelt,
kinyújtóztat,horkolásom nem
zavarta.Gyertya fénynél
illat árads asztal terül
vacsorára,ínyem szerint,
finomsággal,libasülttel,
száraz borral,kemencében sült
kenyérrel.Koboldoknak
kedvük támad,gyöngéden egy
táncot jártak,varázslatos
muzsikára.Kopott csizmák,
kopott cipők,a régi kunyhót
körbe járta.Mire én már
felébredtem,síri csend
lett, mind el tűntek,nincs terítve
ám az asztal!Szárnyra kelt
talán a liba?Gyertya fénye
nem simogat,a sűrű erdő
közepében.Fojtathatnám
tovább utam,hol a kunyhó?
Felébredtem,bokor alatt
üldögélvelátomásom végét
érte.
2018.
05. 23. * látomásom -
2.részGyönyöre fogva
tart. Sűrűerdő,
fenyves erdő,Látomásom
elröppenő,Fejem felett
mese felhő,De nehezen
követhető.Éjjel, nappal
ébren vagyok,Gyönyörködök s
álmodozok,Látomásom rég
elhagyott,Hol fellegekben
kapaszkodott.Sűrűerdő
közepében,Viruló
gyönyörében pihen,Ágról ágra
száll egy madár,S lelkem attól
oly vidám.Én sem tudom
honnan jöttem,Hol, azt igen
eltévedtem,Jó lenne egy
meleg kunyhó,Koboldoktól
nyitott ajtó.Öreg fáknak
odujában,Annak piciny
nyílásában,Egy apró vörös
mókust láttam,Makkot szedtem
s megkínáltam.Tenyeremből
evett, ivott,Köszönetként
egy kulcsot adott,Hol a zár és
mit kell tennem?Magamra hagyott
és elment. Előmbe került
egy ösvény,Sűrű bozont,
kúszónövényEltorlaszolta
az utat,Hol egy
félreeső kutat.Száraz gally és
tüskés bokor,Kőhalom vár
akár szobor,Rozsdás láncon
lóg egy vödör,Jobbra tátogó
mély gödör.Itt-amott a
napfény köszönt,Egy fehér nyúl
előmbe szökött,Lábam alatt
megnyílt a föld,S cirógat a
lágy szellő.Álom, álom édes
álom,Fogva tart a látomásom,Ameddig az
erdőt járomBoldogságom
abban látom. 2021.11.12. *Látomásom
3.részSzeretem a
fenyves erdőt. Vörösfenyő,
ezüstfenyő,Reccsen,
roppan, sír az erdő,Megszámlálhatatlan
fatörzs,Bélyegzik a
legszebb fenyőt.Ujjong a világ,
karácsony jön,Osztoznak az
ezüstfenyőn,Látomásom
megdöbbentő,A Tündérekkel
menekülök,Kell a kulcs s
egy varázsvessző,Megvan, itt van
mind a kettő.Hihetetlen,
elképesztő,Egy kobold
banda előnkbe tört,S megálltunk
egy barlang előtt.Azt kiáltsák az
övék a föld!Megmenthető még
az erdő,Csatlakozzunk
adjunk esélyt,S megállítsák
ezt a veszélyt,Van ám köztünk
egy-két vitéz.Mesevilág,
tündérmesék,Mért ne lenne
közös a cél,Jöhet ünnep
legyen jó tél,Ne bántsd a fát
az erdő lelkét.Ha karácsonyfát
díszítenél,Hallgass meg
egy kobold mesét,Ott a világ
arról mesél,Akkor szép a
fenyő, ha él!Nincs is szebb
egy tündérkertnél,Ott készül a
legtöbb ajándék,Fedezd fel a
természet gyönyörét,Tedd boldoggá
az emberek Szívét.Úgy várom a
karácsonyt én,Asztalomnál
üljön szegény,Ott meleg szív
és gyertya fény,Hol fenyőtoboz
díszítés. 2021.11.13.
************************************************* 14. JÉZUS TANÍTÁSAI
A HEGYI
BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTALÍrta: Poór Edit(XV. RÉSZ )
NE ÍTÉLJ, HOGY
NE ÍTÉLTESSETEK.
MERT AMILYEN
ÍTÉLETTEL ÍTÉLTEK, OLYANNAL
ÍTÉLTETTEK ÉS
AMILYEN MÉRTÉKKEL MÉRTEK
OLYANNAL MÉRNEK
NEKTEK
Valóságos
igazságok ezek, ha az emberek feltudnák
fogni ezek
helyes értelmét, nem volnának
olyan gyorsak
az ítélkezésben és az egymás
kárhoztatásában.
A bűnös lélek,
aki tudja, hogy vétkezett,
mert
ösztönszerűen érzi azt, és tudja,
hogy ezeknek a
következményeivel,
majd számolnia
kell.
Szeretne
ezeknek az érzéseitől megszabadulni,
de nem akar
megalázkodni, nem akarja bűnbánóan
a vezeklés
ruháját felvenni.
Inkább azon
fáradozik, hogyan tudná embertársát
félrevezetni,
hogyan burkolhatná be lelkét,
az ártatlanság
leplébe.
Ők a
legveszedelmesebb ítélkezők, mert
fáradhatatlanul
kutatnak mások hibái és
gyengeségei
után, hogy azokat felfedjék mások előtt,
és ezzel a
maguk szennyesét takargassák.
Azután vannak a
felettébb igazságosak,
szőrszálhasogatók,
felettébb erényesek és pontosak,
a mindent
észrevevők, de megbocsájtani és a maguk
igazát
feláldozni nem tudók.
Mily hatalmas
tábora van az ítélkezésben tévelygő
lelkeknek, mily
sok fájdalom és keserűség állja
útjukat ezeknek
a haladásban.
Minden
könnyelmű ítélet és rágalom, minden
kárörvendő
felfedezés és szigorúság, mint tükörlapról
a kép,
visszahat az ítélkezőre.
Hiába
színlelnek, tettetnek, mert minden léleknek
a saját
mértékével fizet vissza a természettörvény.
Ez nem Isteni
bosszú, nem emberi gonoszság,
csak igazság.
Ha elnézéssel, megbocsájtással,
jóakarattal
voltál embertársaidhoz, hasonlóval
fizet neked a
te mértéked szerint a törvény.
*MIÉRT NÉZED
PEDIG A SZÁLKÁT, AMELY A TEATYÁDFIA
SZEMÉBEN VAN, A GERENDÁT PEDIG,AMELY A TE
SZEMEDBEN VAN, NEM VESZED ÉSZRE?AVAGY MI MÓDON
MONDHATOD A TE ATYÁDFIÁNAK;HADD VEHESSEM
KI A SZÁLKÁT A TE SZEMEDBŐL;HOLOTT ÍMÉ A TE
SZEMEDBEN GERENDA VAN?KÉPMUTATÓ, VESD
KI ELŐBB A GERENDÁT A TESZEMEDBŐL ÉS
AKKOR GONDOLJ ARRA, HOGYKIVESSED A
SZÁLKÁT A TE ATYÁDFIÁNAK SZEMÉBŐL! A lélek
betegsége ez, mely bódult álomban tartja alelkiismeretet,
hogy az fel ne ébredhessen.Ez a betegség
azért veszélyes a lélekre, mert alegmagasabb
tudat és legvilágosabb értelem isalámerül az
érzelmek és vágyak hatalmas tömegébe. A lélek
ilyenkor elveszti az irányát, atájékozó
képességét, és az ítélőképességét.A bűn
bódulatába esik és minél több bűnnelterheli meg az
ember a lelkét, annáltökéletlenebbé
válik.A bűn bódulata,
mely elzárja az értelmet a szellemién, ellenőrző
világossága elől. Ezért az ember,
ebben a homályos állapotban,sokszor
képtelen bűneinek nagyságát felfogniés ennek
következményeivel számolni.Az Úr,
világosságot hoz az eltorlaszolt lelkimélységekbe is,
felkelti az alvó lelkiismeretet. Ez sarkalja a
befelé való tekintésre, hogylássa meg a
saját hibáit, tévedéseit,és csak azután
gondoljon arra, hogy embertársahibáit,
tévelygéseit szóvá tegye,amikor ő már
ezekből kigyógyult.Az már tudja,
hogy milyen nehéz bűnbőlmeggyógyulni,
milyen nehéza
lelkiismeretet a kábulat homályából,a józan igazság
világosságába emelni. Akik, ezen
átmentek, már tudja az utat, módot,hogyan
figyelmeztesse embertársát bűneire, hibáira,és ezeknek a
következményeire a nélkül, hogy bűnösembertestvérét,
még mélyebbre lökné a lejtőn. A természettörvény
szerinti következményeknek,mély barázdákat
kell még lelkükben szántani,az ítélkező
embereknek, amíg keserű könnyek közöttmegtanulják,
hogy legelőször önmaguklelkére kell
vigyázni. Csak ha már
mindent úgy értelmez az ember, ahogyazt a szeretet
törvénye parancsolja, csakis akkorhelyes az
ítélőképessége. Akkor már nem
ítél, mert tudja, hogy amíg ő másszemében keresi
a szálkát, addig a saját szemérőlelfelejtkezik
és az a bizonyos szálka gerendávávastagodik.
Folytatjuk.*************************************************15.VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍTRÁK
MEGSZÓLALOK
MAGAZIN 2022. DECEMBERI SZÁMÁBA
KÁLMÁN ÁGNES
VERSEKMagányos
óráimon
Magamban az
esti csenddel,
Szólnék hozzá,
de nem felel
Künn a réten
tücsökzene szól,
Mi előttem,
méltósággal honol
Sötét éj, csendes
nyugalmában,
Utaznék a
messzi emlékek sorában
Érinteném egy
pillanat hevében,
Múltjába
veszett, elmúló ígéretében
Jó így, óh,
mily nagyon jó!
Tükröződik a
tóba merülő Hold
Csordogál a
békesség nyugalmába,
mint cammogó folyó az óceánba
Csendes
szigetem, éden kertjében,
Nyíló virágok,
pompázó sűrűjében
Álomvilágom
suhanó szárnyain,
Oly jó
szunnyadni az est vágyain!
Szunnyadni a
szétáradó örömben,
mely lelkem
hárfáján játszik millió ütemben
Elidőzni e
boldogság csoda kertjében,
Csak így csendesen…
a csillagok fényében.
*Hajnal cseppek Szeretnek a
hajnal harmat cseppjei,Mikor arcomat
mosolyra fürdetiSzeretnek az
esőcseppek könnyei,Mikor permetét
a hajamra teríti Szeretnek a
virító, pitypangos rétek,Mikor bolyhukra
fújok, s messze repülnekSzeretnek a
tenger szerelmek,Mikor szívemet
a fájdalom érinti meg Szeretnek a
nyári szellő lányok,Mikor hajamba
túr keringő táncukSzeretnek a
rózsák, illatos bókjukban,Friss
lehelettel, bódító csókjukban Szeret az élet
rosszával, jójával,Mikor
játszadozva nyílik szívem a világgalSzeret egy
szösszenet időre,Mikor ráhullik
hajamra a nap bíbor fénye.
* Az ősz Újra itt van az
ősz, mint annyiszor márElmúlást hozva,
mert végére ért a nyárLelkem dalában
oly szomorúság vanElmúlást sirató
esők, mélabú fájdalmában Szívemet mindig
megérinti ilyenkorÉrzem az
elmúlás sajgó fájdalmátMikor a
természet leveti pompájátS, beköszönt
egy hideg, komor világ A rőt levelek
megfakult színe nem ad vigaszt,mit oly sokszor
csokorba szedtem énMikor a fiatal
hév dobogott mellkasomban,de mára már, ez
mennyire nem elég! Ahogy telnek az
évek, a sok elszaladt,Csak lelkem
érzi e keserédes fájdalmatValami elmúlt
ismét, valami elveszettCsokorba
gyűjteni engedi még az emlékeket. * Menj! Isten
gyermeke És most menj!…
Isten gyermeke,Vízsugár
kacagásába látom arcod,Tündöklő
fényében sugárzó alakod,Hunyd be
pilláidat! És lásd…e fényt! Szivárványos
ragyogásában,Elmerülve,
széles ívű aurádban,Szívgömböd
rózsaszín felhőjében,Gyógyult sebek
redőihez érten Álomfényed
csillagport hint,Melengető
ölelésével érint,Áldott vagy a
csillagok jövőjébenTakard be
szelíden! Istennél! * Bús magyarnak Bús magyarnak
szívébe,nem látni
mélyebbre,Ha hallanád
hangját,hazának fényébe Ha éreznéd
szívét,érted dobbanniMilliók
vérével,pecsétjét
forrasztani Selymes füvén a
pusztának,Rezgő bércek
harsognánakKiáltanak
hangjai a múltnak,Hódítani, újra
s, újra hívnak Gyertyák
lángvetésében,Lobog a
fényességeBeleívódott
már,elmúlt idők
messzesége...................................
SKVYT ELISA
TRITON:De a
Harmadnapon minden elmúlt Mostanában már
fölzúgnak a hamuszín egek, de én még nem megyek!Majdan
hajnalfele jött a vihar s a fák.És megérzik a
fényt a gyökerei mert néha úgy hajlanak.És szél amikor
feltámad.És fölzeng a
nagy hatalmas világ.Mert
megölhették hitvány zsoldosok,és
megszűnhetett szíve dobogni, de harcra készen áll!Harmadnapra
legyőzte a halált és úgy repdesett mint a madár.Ezt csak ő
tehette meg más már nem merte!.........................................................
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Fogadalom Ha felkel még a
nap,Én szeretni
akarlak! -Akár éjjel és
nappal,Magadra sohasem
hagylak. -Én mindig is
szerettelek,Neveden
szólítottalak!Még a kezdettől
fogva,Tenyeremben
tartottalak. Szívembe
ültettelek,Én téged
választottalak! -Ha örvendtél
vagy sírtál,Ott voltam,
meghallgattalak. -Éjszaka és
pirkadat,Örökké vezetni
foglak! Ha felkel még a
nap,Imádkozok és
várlak. 2022.11.12.........................................................
SZAIPNÉ KISS
MÁRIA (ANGLIA):Temze partján
lakom én Temze partján
lakom én.Hallgatom, mit
súg a szél.Mesél télről,
tavaszról,Elfeledett szép
nyárról. Temze parton
köd szitál.Kevés a fény,
napsugár.Mások itt az
emberek.Marasztalnak,
kedvesek.Ide húz már a
szívem. Temze vize fut,
rohan.Kinn a partján
sirály-hadÉs egy sárgult
falevélKözelgő télről beszél. Duna-part is
visszavár.A tavasznak
illatátFelém sodorja a
szél.Temze parton
érzem én.......................................................... Mészáros
Melinda (Szlovákia):A kicsi
csillag. Sokan vagyunk
az égen,nagy hideg lesz
a télen.Szólt a Hold
is, de ő csakcsendben,
hullani fog a hó!A Nagygöncöl is
megszólalt,szánkózni
fognak a Tejúttal,na és a
Fiastyúkkal!De szép is lesz
a tél,sóhajtott egy
kicsi csillag,s a Nagymedvére
nézett,fénye ekkor
utoljára égett!
.................................................
PITTER GYÖRGYNÉ
ENIKŐ:
Szép perceink
(Enikő-
szócseppek)
Kincseink, szép
perceink,
évek telnek –
múlnak,egyforma,
monoton nappalok,
feledésbe
merülve alszanak,
de a
felejthetetlen pillanatok,
örökre
szívünkben maradnak.
Egy lopott csók a domb oldalán,
az égre felfutó szivárvány,
egy kézszorítás, váratlan ölelés,
gyermeked szemében a fény,
a szerelem varázsa egy hópihén,
örömkönnyek a szemedben,
a szó a forró leheletben,
április keringője a tóparton,
egy sóhaj, mit feléd hoz az alkony.
Amikor anyád neked csókol kezet,
amikor Istent látod a felhők felett,
fehér violák illata nyáréjszakán,
és amikor rád néz az utolsó levél a fán.
2022. november 17.
...............................................
PÁNCZÉL JÁNOS: igés vers("Aki az Isten országát cselekszi, megmarad örökké") Uram, akaratod
mi?Szívből akarom
tenni!El, ami földig
tart ki,- Jézus, te
vagy mennyei!
*************************************************16.TALÁLKOZÁS
Csomor
Henriett: Szürke szarvas látványa
Ebben a szürke
időben, felidézem az ősz szépségeit. Amikor beköszöntött a szeptember,
elkezdtek színesedni a falevelek. Az állatok bundája is vastagszik a hideg
időhöz képest, és színük is változik, egybe olvad az erdő színével. A száraz
nyár után bejött a kéthetes eső, és egyfolytában csak szakadt. Végre ihattak a
száraz szántóföldek, erdők is, és talán a fák gyökerei is kaptak egy kis vizet.
Nagyon vágytam ki a természetbe, noha tudtam hogy nem lehet sétálni, mert
tiszta sár az erdőm. Mostanában azzal is megelégszem, ha elmegyünk itthonról.
Autókázunk egyet az erdei úton, így is megnyugtat, és kikapcsol. A zöld fákat
lehúzott ablaknál is lehet élvezni a hosszú kanyargós keskeny betonúton. Ez az
út nem volt olyan szép, mint a kisújbányai. Itt sokkal világosabb az erdő, én
szerettem a sejtelmes sötétzöld erdei világot, hol a képzelet beindítja a
fantáziámat. A feszültségem eloszlott, és átölelt a nyugodtság, éreztem,
odatapadok az ablak üvegéhez. Csodálatosak voltak a hatalmas szakadékok,
amelyek izgalomba hoztak. Édesanyámmal együtt élmény az utazás, pedig alig
vagyunk pár kilométerre otthonunktól. Mégis egy nagy kalandnak éljük meg a
kiruccanást. Anya gyakran kérdezte: "Na, forduljunk meg?"
"Dehogy anya, menjél tovább kérlek szépen, olyan szép, és nem sietek
sehova." Egyre beljebb mentünk, a fák lombjai szorosan egymásba
kapaszkodtak, és alig láthatóan ringatóztak. Sajnáltam, hogy nincs egy kamerám,
amit oda tehetnék a műszerfalra, és felvehettem volna az egész csodás utunkat.
Egyre szűkült az út, és meg kellett volna fordulni, szerencsére nem találtunk
fordulásra alkalmas helyett. Kicsit még beljebb értünk, a sűrű erdő sötétjéből
egy gyönyörű szürke szarvas szökell elénk. Hirtelen ámulattól csak annyit
mondtam: "Vigyázz anya, egy szarvas." Csodálatos ez a szürke szarvas,
még nem is láttunk hozzá hasonlót.
"A szép
nagy agancsával!" - jegyezte meg anya. Fenséges, lassú lépteivel menni
készült. Pillanatra szembe fordult velünk, mintha ismerne bennünket. Nagyon
megható volt a látványa.
2022. november
08.
************************************************* 17. A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL
TÓTH LÁSZLÓNÉ
RITA : Főnök
A munkahelyen
dolgozók feladata, hogy az olvasói levelekre válaszoljanak.
Főnök:
- Kolléganő nem
szeretem, hogy ilyen egyénien és hosszasan reagál minden témára. Fogja magát
vissza!
- Rendben.
Alázatosan kérdem, mit írjak, hogy ne tűnjek ki a többiek közül, és ön is
elégedett legyen velem?
- Már megint
túlbonyolította a dolgot, utálom a bővített mondatait. Írja azt, hogy
„tetszett”.Tóth Lászlóné Rita
* Valaki
közzéteszi, hogy elvesztette az otthonát, ráadásul a szerelme is elhagyta,
foglalkozik az öngyilkosság gondolatával.
Válasz:
tetszett.
Főnök:
- Maga barom,
hogy írhatta egy ilyen tragikus levélre azt, hogy tetszett.
- Ön mondta.
- Jó, innentől
kezdve írja azt, hogy „szomorú”.
- Rendben.
*Annyira boldog
vagyok, bár tudom, hogy többnyire a keserűségüket osztják itt meg az emberek,
de én szeretnék kivétel lenni, hiszen magamba se tudnám tartani, hogy a fiamat
a többszörös túljelentkezés ellenére is felvették az orvosira, ráadásul a
lányom, aki tíz éve él házasságban és számtalan orvos mondta neki, hogy ne is
próbálkozzanak gyerekkel, mert ha teherbe esne is, akkor se tudná kihordani a
magzatát, egy egészséges kisfiúnak adott életet, aki 3500 grammal született és
köszöni jól van.
Válasz:
szomorú.
Főnök:
- Megőrült,
hogy írhatta ilyen családi boldogságra, hogy szomorú?
- Ön mondta
főnök.
- Jó, innentől
kezdve írja azt, hogy „rendben”.
- Így teszek.
*Elvették a
fejem felől a házat, ahol a családommal éltem békességben, szeretetben. Mindent
fizettem, de egy csaló meghamisította az aláírásom, tanukat is szerzett és
eladta a fejem felett a fedelet. A bíróság engem marasztalt el, ő meg él, mint
marci hevesen.
Válasz:
rendben.
Főnök:
- Na, most már
tényleg elegem van, hogy tarthatja rendjén valónak, hogy egy ártatlan családot
kitesznek az utcára?
- Nem én tartom
rendjén valónak, Ön mondta, hogy ezt írjam.
- Jó, mostantól
írja azt, hogy „nincs rendben”.
- Így lesz.
*Végre
visszakaptuk az eltulajdonított vagyonunk. Olyan boldogok vagyunk, győzött az
igazság.
Válasz: nincs
rendben.
Főnök:
- engem
mindenki azzal vegzál, hogy hol van az a kedves, szimpatikus, értelmes és érző
munkatárs, aki nem csak ír valamit, hanem képes arra, hogy átérezze az emberek
bánatát, nyomorúságát, miközben őszintén tud örülni a jó dolgoknak, aki nem
csak úgy találomra – talán olvasatlanul – bök oda valamit, ami bántó és sértő,
hanem empatikus és segítőkész, tanácsol és valós segítséget is nyújt, őrá van
szükségük.
Innentől kezdve
azt ír, amit akar, többé nem korlátozom.
- Köszönöm
főnök.
- Nincs mit,
valóban nem szabad az emberek dolgaihoz sablonosan viszonyulni, írja csak
azokat a szép, bővített mondatait úgy, mint tette korábban.
..............................
Csepereg az eső Lassan megyek,
még egyáltalán nincs hideg,az eső pedig
ködszerűen csepereg.Sokan nem
szeretik tudom,ilyenkor
elgondolkodom. Talpam alatt
csúsznak a vizes levelek,amelyeket
bokrok, fák eleresztettek.Valamikor
szépek voltak,azok a napok
elmúltak. Nincs már
tolongás, megszűnt a hangoskodás,olyan nyugodt
és csendes ez a haldoklás,mely új életnek
ad helyet,a természet
pihen egyet. Tán kell e
különös hangulatú magány,hiszen értem,
hogy az én létem is parány,és nem tűzhet
folyvást a nap,csendes eső
nyugalmat ad. Lassan
kortyolgatja az elázott talaj,tudom, hogy ez
így jó, nincs ezzel semmi baj.Új tavasz jön,
kell az erő,ezért hull e
csendes eső. A puha földben
álmodik még az élet,és tavasszal
nyújt majd ismét csodaszépet.Előre örülök
neki,ezt senki el
nem veheti.
************************************************* 18. KARÁCSONYI
TÖRTÉNET
GRUBER MIKLÓS:
KARÁCSONY
- EGY DECEMBERI
NAP, VALAHA RÉGEN, EGY KIS NYUGATI FALUBAN-
Nagy pelyhekben
hullott a hó. Egész éjszaka eshetett, mert vastagon
állt már a
szomszéd háza tetején. Nagymama a konyhában sürgölődött,
Nagypapa már
begyújtott a sparhertbe, most felvette vastag kabátját,
fogta a
szenesvödröt és a fáskannát, lement a kamrába tüzelőért.
– Hozzál be egy
kis töpörtyűt is – szólt utána Nagymama.
– A fejemen? –
kérdezte Nagypapa, nagyot szattyantva pipájából. Nagy
morgolódva
kiment, majd nemsokára jött a tüzelővel, hatalmas zsebéből
elővette a
zsírpapírba csomagolt töpörtyűt.
Grúber Miklós
Nagymama bement
Édesanyáék szobájába és hozta szeme fényüket, kócosan, ásítozva,
pizsamástól. A sparherten már megmelegedett a víz, gyorsankimosta az
álmot az unoka szeméből. Nagypapa hozott a spájzból két jónagy hagymát,
megpucolta s hajszál vékonyra felszeletelte. Besózta,
majd félretette
a nagy konyhaasztal sarkára. Édesanya és Édesapa dolgoztak, csak
délután fognak hazajönni. Még ma is dolgoznak, pedig nagy nap ez: ma
jön a Jézuska! Milyen nehéz lesz kivárni az estét.
Mindenki tudja,
hogy világossal nem jön a Kisjézus, nem hozza a karácsonyfát.
– No, annyuk! –
Szólt Nagypapa, fejébe nyomva prémes kucsmáját –
Kimegyek,
elsöpröm a havat.
– Én is, én is!
– Jött meg a hangja az unokának.
– No, akkor
hamar, oszt utána megreggelizünk. – Nagymama jól
felöltöztette,
sál, sapka, kesztyű, meleg lajbi, bundás cipő. Megfogta
Nagypapa kezét
és bicegő lábán ballagott vele az udvarra. Épp olyan
seprője volt,
mint a nagy, épp olyan jó vesszőből kötött, surranó,
nyeles.
Természetes, hogy a nagy, hófehér kuvasz már a veranda
ajtajában
várta. Nagyon szerette a kutyát, vele tanult járni. Most is
átölelte a
nyakát, s Futár szépen, lassan megindult vele.
– Nem arra
hékás – nevetett Nagypapa – először az utcát, hogy a
Jézuska este
idetaláljon! – Ő söpört elöl, hátra, hátra pislantva,
néha elhagyva
egy kis havat, amit aztán a kisfiú nagy igyekezettel
takarított el.
– Hé, Nagypapa!
Te nem söpörsz rendesen, sok elmarad!
– Nem baj az,
azért vagy velem, hogy kisegíts, ha elhagyom. – Ebbe
aztán
belenyugodott. Végeztek, de mielőtt bementek volna, Futárral még
hemperegtek egy
jót a friss hóban, míg Nagypapa elszattyantott egy
pipát. A
konyhában már kész volt a reggeli: a sütőben Nagymama
megmelegítette
a töpörtyűt, szelt a friss házikenyérből, asztalon volt
a házilag
köpült vaj, a szeletelt hagyma, a mézes – citromos tea. Jó,
jó! Nagypapa a
házi otellójából kapott bele.
– No, annyuk!
Megérdemeljük a reggelit?
– De meg ám,
ügyesek voltatok.
*A délelőtt
folyamán még néha elsöpörték, aztán megállt a havazás.
Nagymama főzte
az ebédet, dagasztotta a kalácsot, Nagypapa és a kisfiú
törték a diót.
Végre megjött Anyu és Apu. Megebédeltek, Apu elolvasta
az újságot,
Nagypapa bevonult unokájával a hátsó szobába szundítani
egy kicsit.
Odakünn nagy
sürgés – forgás támadt, a legnagyobb csendben: készült a
Karácsonyfa az
első szobában. Felkerült rá az ezüstözött dió, alma,
Nagymama által
készített szaloncukor, meg minden gyönyörűség: gyertya,
csillagszóró,
angyalhaj. Apu előszedte a nagy, ezeréves családi
társasjátékot
és indult a játék. Közben beszélgettek, kalácsot
majszoltak
finom, habos kakaóval. Egyszer csak, csengettyű szólalt!
– A! – Mondta
Nagypapa, ujját felemelve.
– A! – Mondta a
kisfiú is.
– Tán a
Jézuska! – Mondta Anyu. – Énekeljünk hamar, köszöntsük a
Kisjézust.
Mennyből az angyal, lejött hozzátok…
Kinyílt a szoba
ajtaja – mögötte Nagymama lapult, ő osont be megrázni
a csengőt – és
ott állt a Karácsonyfa. Ő csak állt, szólni sem tudott,
majd biccenő
lábával óvatosan elindult. A szava elakadt, csak nézte,
nézte a
gyönyörű, „fényárban” úszó fát és szívébe nagy – nagy béke és
szeretet
költözött.
2015.12.20.
Mosonszentmiklós.
************************************************* 19. KARÁCSONYI
VERSEK ÜNNEP IDEJÉN
SZILÁGYI ANITA
:Titokzatos
bácsi Ki lehet ez a
titokzatos bácsi?Hószakáll
takarja szemét alig látniHosszú piros a
bundájaKezében
aranyszínű pálcája Hangja morgó,
mégis kedvesGyermekeknek
rokonszenvesCsiszeg-
csoszog a csizmájaSzarvasokkal
repül szánja Csörög hátán
teli zsákjaÉjjel a Hold
megcsodáljaCsomagot visz a
kicsiknekSzánhúzói
nagyon sietnek Készülnek
izgatottan a gyerekekCsizmákat
ügyesen fényesítenekVerset is
tanultak nagy szorgalommalTitkos
kívánságot is írnak bizalommal Kopp, kopp
megérkezett titokzatos bácsiLurkók szemében
boldogságot látniÉnekelnek
Mikulásnak egy daltEgy ügyes
kisfiú verset is szavalt Csomagot kap
minden kis szemfülesBenne
szaloncukor csoki édesVidámság van a
gyermekek szívébenMa szép a világ
szemeik csillognak fényesen
* Csendes advent Csendes bánat
költözött belém,Elparázslott
hit, szertefoszlott remény,Titkos vággyal
gyújtanám gyertyámat,De nem hiszem a
karácsonyi csodákat, Hit, remény,
szeretet, öröm,Hogy élek,
halkan megköszönöm,Nehéz évet
éltem meg,Elmúlás
ridegsége bennem remeg, Békét kellene
éreznem,Várni, a
Messiás megszülessen,Hozzon apró
csodát a Földre,Vad orkán
szívemet szilánkosra törte, Hol vagytok,
megváltó Háromkirályok?Beigazolódnak a
bibliai jóslatok,Merre
hirdetitek az örömigét?Földünk nehezen
veszi utolsó lélegzetét, Édesanyám a
csillagok között ragyog,Adventi
gyertyám csendesen lobog,Első
karácsonyom védőangyalom nélkül,Hideg lett a
világ, magányom mélyül, Elveszítettem sok
jó barátot,Kíméletlen
halál nem válogatott,Elszakadt
fluid-szálak sercegnek gyertyacsonkon,Gyertyáim
tükörképében lélekcsaládom, Kezeimet imára
kulcsolom,Maradék erőmmel
megváltásért imádkozom,Gyermeki hitem
újra megszülessen,Betlehemi
csillag szívemben fényesedjen. * Mikulásház Mikulásház van
a város szélén,Buksinak, ha
oda betér, öröm lesz a szívén,Kedvére
játszhat, hintalóval hintázhat,Versenyautókkal
pályán foroghat, Itt a
Krampuszlány is jóságos,Viccelődik, ami
lehet tanulságos,Segít
puzzle-négyzetet kirakni,Legóból
kacskaringós labirintust építeni, Van itt több
zsák mikuláscsomag,Benne csoki,
cukor, több ezer adag,Jut minden
gyereknek egyformán,Nem hagynak egy
csöpp kezet sem árván, Itt van Peti,
kinek kopott a kabátja,Neki nincs sok
meleg ruhája,Szülei
szegények lehetnek,Sajnos, sokat
nélkülözhetnek, Ma minden csoda
lehetséges,Mikulás Petinek
csomagot keres,Nemcsak csoki,
cukor van benne,Meleg ruhákat
is bőven tett bele, Kapott többféle
játékot,Soha nem látott
ennyi ajándékot,Szeme megtelt
hálakönnyel,Nagyokat
pacsizott a segítőkkel, Elfeledte kis
időre nélkülözését,Több éve tartó
szegénységét,Jó volt éreznie
az emberek szeretetét,Szebb
meglepetést el sem képzelhetett. *Pehelycsodák Zúzmarasubát
öltöttek tar fák,Zizegnek rajtuk
pehelycsodák,Erősebb
fuvallatkor szétszóródnak,Sapkánkra,
kabátunkra forgolódnak, Hópelyhek
sokasága vastag lett hajnaltájra,Szűz-fehér
selyemtakaró terült a tájra,Felnőtt,
gyermek boldog a tiszta bűbájtól,Szemeik
csillogása sugárzott a látványtól, Fehér-fátylas
arák kiszépítették az utcát,Friss hó
háztetőkre vont ezüstbullát,Érintetlen
tájon nincs még lábnyom,Igazgyöngyök
fénylenek szűzi paplanágyon, Óvatosan lépünk
hólepel bársonyára,Vigyázunk a
téli felbontatlan tájra,Kellemes
érzéssel járunk a puhaságon,Örömmel
sétálunk hamvas simaságon, Csendes téli
természet, szél sem rezdül,Hófehér tájon
egy madár sem repül,Nem zavarják
fel az álomérzését,Csodáljuk a
havazás festői szépségét. * Adventi gyertyafény
Adventi
gyertyafény,Lobbanjon fel a
remény,Áradjon szét
lelkünkben a béke,Ünnep jön Jézus
születése, Várakozás
varázsa hasson át,Vessük meg
szívükben kis ded jászlát,Higgyünk még a
megváltó csodában,Éljünk a fény
birodalmában, Ne adjunk a sötétségnek
helyet,Tisztítsuk ki a
leszállt szürkeséget,Hálával várjuk
a kis fényjövevényt,Nyugalom
ringassa a gőgicsélő reményt, Mikor felragyog
Betlehem csillaga,Kigyullad
rózsaszín gyertya lángja,Öröm harsonák
egyszerre szólnak,Felsír a kis
Messiás üdvözlete a világnak, Szeretet
lángjából mindenki kap parazsat,Emberek
otthonába melegség áradhat,Széthullt
családok újra együtt lesznek,Szentestén
kialudt reményfények égjenek.
*************************************************
ÜNNEPEKRE VÁRVA
Melinda
Mészáros (Szlovákia): Tél s a
hópehely.
Fagyos
égboltról fehér
csillagkristály
hullik, s
a fekete földet
hófehérré hinti,
gyönyörű a táj,
ez a kinti!
Óriási pelyhek
kristályként
érintik
kabátom, természet
csodája itt jár
e tájon,
s én csodálom!
Lassan rakódnak
egymásra,
érintve a hideg
levegőt,
a cica
bundájáról az udvar
talaján
nyújtanak fehér heverőt!
A tél nem örök,
de
a fű most
pihen,
mert ez a csoda
mindenhová
fehér takarót
hint kint!
Varázslatos
karácsony közeleg,
hóköpeny
takarja majd a tájat,
s a kis
tündérek visznek
házadba,
szeretet vásznat!
*
Mészáros
Melinda: Mikulás jön.
Piros bársony
ruhájára
fekete övet csatol,
pocakos hasára
vén
szakálla így
hajol.
Útra kész a
szán,
rénszarvas
húzza már,
havas tájon
suhan,
nemsokára
hozzád surran.
...................................
Csomor Henriett: Mikulás előtti éjszakán
Csillagfényes éjszakán,
mikor mindnyájan alszanak,
a szorgos manók
minden ajándékotbepakoltak
a jó öreg Mikulás
szánjába.
Csupa varázs
és meglepetés,
hogy mit rejt kedves,
szelíd mosolyú
Mikulás zsákja.
Piros ünneplő
ruháját felveszi,
ősz haját megfésüli.
Hosszú fehér szakállát
kérges tenyerével
végig simítja.
Felébreszti hű
szarvasát, Rudit,
hogy elkísérje
hosszú útjára.
Repül, s siklik a szán
hófehér hegyeken,
s völgyeken.
Vízesések barlangját
jégcsapok függönye
takarja.
Meseszép a látvány.
Mire a füstölgő kéményű
házakhoz ér,
szívében határtalan
örömet érzett.
Az ablakban sorakozó
csizmákat bőkezűen
megtöltötte ajándékkal.
Virgácsot csak oda rakott,
ahol rossz gyerek lakott.
Aztán tovatűnt a
nagyszakállú Mikulás.
2020. november 30.
*
Csomor
Henriett: Meghitt ünnepet
kívánok
Decembernek
havában
ólom szürkeség
borul a tájra.
Kopár fákon
fekete,
bársonyos ruhás
varjak
kárognak a
kietlen messzeségben.
Adventi
hetekben ünneplőt öltenek
a családi házak
ablakai és udvarai.
Faluhelyen az
is előfordul,
négy boroshordó
sorakozik
egymás mellett,
abroncsaik összeérnek,
a négy adventi
gyertya áll
külön-külön a
hordók tetején,
mintha koszorút
alkotnának.
Estefelé
kigyúlnak a fények,
az egész
látvány olyan,
mint egy
karácsonyi képeslap.
Az év utolsó
hónapjában
kíváncsi
szívünk
titkon azt
reméli, hogy
valamit rejt a
csoda,
amire régóta
várunk.
Ezért minden
percét
békésnek és
meghittnek érezzük,
egy kellemes
helyen,
ahol fenyő
illata száll a levegőben.
Áldott, meghitt
ünnepeket kívánok.
2021. december
23.
Megjegyzés: A
Baranya megyei Mánfán láttam ezt az érdekes adventi díszítést.
.............................
Kovács
Tibor: Új karácsony
Már hallani a
Mikulás lépteit,
A szánja
suhanását,
Ahogy végig
szeli az égboltot,
Jön már
közeledik,
Hoz sok jót és
finomat,
Diót, mogyorót,
s akad tán,
A háti
zsákjában virgács is.
Holdfényben
suhan a szánján,
Hópehely hullik
piros kabátjára,
Vidám éneke
messze száll,
Gyermekek álmát
vigyázza ,
Míg aluszák
álmukat,
Minden házba
jár,
hol gyermeki
szív várva várja,
Ajándékokat
rejt csizmákba,
S kandalló
mellett függő zoknikba.
Jön még Ő, hisz
Mikulás napja után,
Meg érkezik
december havában,
A Karácsony is,
s Jézuskával együtt,
Osztogatja a
karácsonyi ajándékokat.
Díszes, fénylő
gömbök kerülnek a fenyőfára,
És csillagok,
ezüst és arany színű szalagok,
S arany, ezüst,
piros és kék és egyéb színű
Kisebb nagyobb
csillogó díszgömböcskék is,
Kerülnek a
fára,
Ahogy egyre és
egyre több kerül a fára,
Úgy öltözik,
Díszes pompába,
S végén rá
kerül a csúcsára,
A legpompásabb
dísz is.
A szobák, és
kívül a ház is ünneplőbe öltözik,
Így várja a
Télapót és Jézuskát,
Szent estéjén,
éjjelén, érkeznek is,
Vidám énekük
messze száll,
Az ajándékokat
elhelyezik az ünneplőbe
Öltözött
karácsonyfa alá, sok színes ruhába
Öltözött
dobozkát, csupa meglepetéssel.
Kis gyermekek
és babócák ujjongva bontogatják,
S repülő, autó
és egyéb játékok kerülnek elő.
Míg csodájára
járnak az ajándékoknak,
A húsleves,
krumplipüré vagy rizs és egyéb
Köretek sült és
rántott hússal
az asztalra
lassan felkerülnek.
S együtt
ünnepel az egész család.
Áldott, boldog,
békés karácsonyi ünnepeket kívánok!
https://www.youtube.com/watch?v=3mot9ZamCpA
2022. november
....................................
KLEMENT BURZA MÁRIA: Újjászületés
Szívbe zárt emlékek ragyognak,mosollyal élni kívánkoznak,
karácsonyi sugarak szállnak,
csodás fénygömböt szívbe zárnak,
csak engednünk kellene bátran,
hogy áramoljon a világra.
Reményünk sugarai élnek,
fényszálakkal együtt repülnek,
az indulatok majd leülnek,
tisztánlátás lesz a szemünknek,
mely eltüntet minden sötétet,
világunk újjászületett lesz.
*
Aranyvasárnap
Adventi
koszorún négy gyertya ég,
lobogó lángja a
Szeretet-szépség,
elűzve mindent,
ami bennünk kétség,
hogy eltűnjön
minden vétség s rémség,
s legyen
bennünk a jóságra készség.
Nehéz volt az
év, de érint angyali kéz,
és szelíd
fénylő szemével ránk néz,
az ember minden
tettével szembenéz,
a Betlehemi
csillag megigéz,
szívünkben
szeretettel körbe néz.
Béke, Hit,
Remény s a Szeretet lángja
legyen életünk
fénylő párnája,
szívünkbe
helyezett a varázspálca,
s nem lesz a
sötétség magánzárka,
sötét erőknek a
csalárdsága.
Legyen áldott
az Aranyvasárnap,
fohásszal
köszöntött születésnap.
*
HÁLA-ÉNEK
Az ünnepi
készülődés zajában,
néhány röpke
percre megállva,
hálás
köszönetem száll Feléd,
köszönöm
Istenem, hogy minden
gondomban
mindig segítettél.
Köszönöm a
terheket, melyet
vállamra
helyeztél,
a terhekkel
erősítettél,
s látom benne
Bizalmad,
hálát rebeg
érte ajkam.
Köszönöm az
egész évet,
benne minden
apró szépet,
a meghallgatott
könyörgésem,
azt a csodát,
melyet nekem adtál,
mely minden
nehézségen átemel,
kérlek, tartsd
meg nekem.
Jól ismered
minden gondolatom,
tudod , rosszat
nem akarok,
engedd, hogy
álmom megvalósuljon,
hisz nemcsak
nekem lenne az öröm.
Add, hogy
lelkem legyen hófehér,
hogy ne érintse
meg a sötétség,
hogy szívemben
a Szeretet,
mindent és
Mindenkit öleljen.
Add, hogy a
Világon Béke legyen,
Szent Karácsony
éjjelén ,
szívünk
-lelkünk hófehérben
várja a Jézuska
születését,
a Szeretet
Fénye bennünk éljen,
míg tart az
Élet, s Szent Fényével
éljük az
elkövetkezendő évet.
Tudom, mielőtt
kérésem elrebegem,
Te már jól
ismerted, a megvalósítás
áldott mezejére
helyezted.
Előtted hálás
szívvel leborulok,
fogadd alázatos
köszönetem,
kérve kérlek,
hordozz bennünket a
Tenyereden.
.........................................................
VÁRKONYI KITTI: Téli várakozás
Hipp-hopp! Hull
a hó,
ej-haj, hóra
vár,
búcsút int a
nyár.
Kipp-kopp jár a
jó
kedves télapó.
Tripp-trapp vár
a ló,
ajándékhozó.
Sitty-sutty
jöjj apó,
hófelhőn lakó!
Cseng-bong
száll a szó
hozzád harsogó.
Sej-haj zeng a
szó,
rólad hírt
hozó.
Csipp-csepp,
jégmanó
hozzád táncoló.
Ripp-ropp, lép
apó
hull, csak hull
a hó
Tipp-topp
csillogó,
fényes kismanó!
Huncut
kis-kó-pék-nak
virgács nem
való!
*
Az erdei pad
Rozsdafarkú jut
itt most eszembe
az őszről, és a
hófehér hajad.
Füttyögő madár,
szép kis kezedbe
idéz kezet, mi
kezembe marad.
Akkor régen még
hajad barna volt,
vállig hullámzó
barna hajeső,
padunkon nem
volt korhadásnyi folt,
ültünk ott
ketten, két madárleső.
Mosoly ragyogta
át kéklő szemed,
a kismadár épp
padunkra leszállt,
felé nyújtottad
ujjadat, kezed,
csicsergő élet
odalépve állt.
Fehérré dermedt
hajamba túrok
arcod előttem
emlékbe zárva
múlt, mint
pattanó hegedűhúrok
zenéje múltját
lelkem kitárja.
Itt vagy. Én
látlak most árva padon,
mi úgy áll maga
bús elhagyottan,
mint az én
lelkem hagyva parlagon
s kabátom
húzom, félig hajoltan.
Régen volt
emlék, mi most rám talált,
erdő aranyán
némán állok itt.
Lábam avarban
lépve jár, kapált
rozsdafarkú
múlt, előlem elvitt.
A táj, az ősz,
a barna pad, keret,
a kép mi körbe
vesz, most nélküled
hiányos tájkép,
hiányos terep,
elveszítették
szenvedélyüket.
Már nem lehet
itt kezemben kezed.
Nem ülhetek itt
veled a padon.
Hajad sem lenne
barna címeres,
lélekben szavam
sem szól, csak dadog.
Negyven év
együtt irdatlan idő,
mosolyod benne
volt, végig kísért.
Szerelmed látva
szép menetidő,
megérdemel itt
is dicsőítést.
A pad árva
lett, nélküled én is,
emlékeimben
viszlek már tovább
őszi fák tolnak
fel téged égig
érted merengünk
együtt most fohászt.
Lépek tovább a
padtól távolabb
napfény vetődik
fáknak ágain
rozsdafarkú áll
engem látogat
csicsergő
hangja hozza álmaim.
......................................
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): NÉZD A FÁKAT
Nézd a fákat mily csodásak
ég felé nyúlnak az ágak.Mintha Istent arra kérnék
áldását szórja le nékik.
És a csoda megtörténik
kopár ágát zöldbe szövi.
Rügybe pattan, virágzásba,
felöltözteti pompában.
Hálából e nagy áldásnak,
otthont nyújt a madárkáknak.
Körbe zsongják a kis méhek,
vidáman szól a madár ének.
Jöhet vihar, kettétörje
fejsze éle földre döntse.
Ha gyökerei megmaradnak
életre kel újra kihajt.
Ágai ég felé nőnek
áldást onnan újra kérnek.
Nem búsulnak, szomorkodnak,
jövő évre kivirulnak.
*
ŐSZ
Az éjjel csoda
történt
megkerült a
színes - festék.
Az angyalok
körbe álltak
erdőn - mezőn
táncot jártak.
Egy-egy pöttyöt
elejtettek
ide-oda
ráfestettek.
Piros, sárga,
barnaszín,
itt-ott le is folyt
kicsit.
Este eső
cseppet fogtak
reggel harmaton
táncoltak.
Felhők hátán
nevetgéltek
vándormadarakat
néztek.
Néha - néha
összevesztek
egy - egy
falapit levertek.
Ahogy pörgött a
szoknyájuk,
megvették az
avarágyuk.
*
KIS JÉZUSKA
Kis Jézuska
jászol ágyba
puha szalma a
párnája.
Édesanyja
Mária,
testével
betakarja.
Fényes csillag
gyúl az égen,
három király
útra készen.
Megkapták az
örömhírt,
Megváltó-születik.
A pásztorok
összegyűltek,
dicső ódát
énekelnek.
Szállt az ének
szájról - szájra,
földre érkezett
királynak.
Szalmaágyon
csoda gyermek,
világ bűne lesz
a terhed.
Édesanyja tudja
csak
szíve szinte
megszakad.
...........................................
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Mikulás
Messziről jöttem hozzátok,
Szárnyaló rénszarvas, szánnal,Piros zsákban ajándékom,
Hozzád jöttem s bekopogok.
Bekopogok szíved ajtaján,
Hol te csak üldögélsz a lócán,
Zárt jégvirágos ablakok,
Én ajtód előtt várakozok.
Ajándékot hoztam fogadd el,
Ki beenged azzal megtisztel,
S ha egy jó szót kapok tőled,
Legyen áldott
gyermeked otthonod, .
Szíved ne zárja mesélő ajkam,
Én csak mesélni akartam,
Hol én nem vagyok Mikulás,
Ajándékom a versírás!
Messziről jöttem hozzátok,
Hópelyhek hulló csillagok,
Szárnyaló rénszarvas hátán,
Földi menyország, repül a szán.
2020.12.01
*
Téli ünnepek
küszöbén
Hófehér takaró
s az ég azúr,
A fenyőfa ágai
meghajolt,
Rájuk
nehezedett immár a hó,
Csak a kémény
visel szürke kalapot,
Füst száll a
magasba kalapja alól.
A háztető
pereme jégcsapos,
Szilárd és
tiszta, kristályhoz hasonló,
Itt, amott
jégvirágos ablakok,
Adventkoszorú
díszíti az ajtót,
Annak közepében
egy csillag ragyog.
Recseg, ropog a
hó lábaim alatt,
S halkan a szél
suttogva simogat
Kisfalumban a
harang megkondult,
Megszólalt, oly
messzire elhangzott,
Az azúron túl,
de még azon is túl!
Felnéztem, s
előttem megnyílt az ég
Lágy hangon
hozzám szólt egy távoli lény,
A boldogság
nincs már messze, ne félj!
Angyalok
szárnyain lantol a szél,
Gondjaim,
bánatom elenyész.
2020.12.01
................................
DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA) : Életem szépe
Ha elérkezik életem szépe,
vőlegényem talpig feketébe ,egy utolsó csókra visszaszalad
minden búcsúzni vágyó pillanat.
Hol Nap, Hold, csillag, üstökös sincsen,
a fényességben kialszik minden,
ott leszünk ketten , nem néma gyászban,
hanem örök boldog vigadásban.
Vissza sem nézek a rongy testre,
mely itt marad sápadt fakón fekve,
nyitott szemre, vértelen ajakra,
sem a szentképre, szoborra, falra,
szívemet az többé meg nem hatja,
átölel a mindeneknek Atyja.
Üdvözlettel: Dufek Mária
..................................
ERDŐS SÁNDOR: Elveszett lélek
Mond, milyen érzés félni?Tündéri teremtményként
Egyedül elveszve,
Szárnyak és vágyak nélkül élni.
Gonosznak látni a jót is
A szépségen csak kacagni.
Az életet búba merítve
Tagadva, hogy szíved kinyisd.
Félsz, mert elvesztél
Elhagytad a kincsedet.
A kincset mi megadatott
Hogy ne szenvedjél.
Tárd ki hát az elméd s szíved,
Fogadd be a jót!
Elmúlik a félelem
Béke éled újra benned
.........................................
Hallgassuk halkan a hópihék táncát,
Nézzük csendben az Angyalok nászát,Csendesítsük el szívünkben az élet morajlását,
Hordozzuk szét a világban a béke lángját,
Higgyünk még a szenteste csodájában,
Gyermekéveink édes varázsában,
Mikor izgatottan vártuk a harangszót,
És csodálva néztük meg a kis jászolt,
Örültünk, hogy a kis Jézus megszületett,
S vele együtt szeretetsugár fénylett,
Hasson át bennünket a végtelen nyugalom,
Enyhüljön rajtunk az éves fájdalom,
Abban a szent pillanatban, mikor minden zajtalan,
Betlehem felől csengő ének harsan,
Felsírt a kis Megváltó, szent jövevény,
Meghatódva hiszünk gyermeki énünk meséjén.
*************************************************
3.MESÉK VILÁGA
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: Magány
Jelige: Tarka
szárnyú pillangó
Öreg nénike egyedül él a kis városka külterületén. Vannak gyermekei, de kint élnek külföldön. Magány és sötétség a társa, mivel megvakult. A rádiót és a TV hallgatja, más szórakozása nincs is. Alvás az, amit még nagyon szeret, jó nagyokat durmolni. Álmában lát és szép fiatal a férjével és a gyermekeivel van, minden szebb. Sokat hall a korona vírusról, retteg is tőle. Viszont hogy is kapná el? Nem találkozik senkivel. A vásárolt árut, amit kér, a kiakasztott kosárba rakják a gondozók, ő meg a pénzt a posta ládába. Nehogy megfertőzzék.
Viszont egy nap érdekes dolog történt. Azon a napon sok új fertőzött lett. A rendőrök járták a házakat és piros papírt adtak a tulajdonosnak,
karanténban vannak. Kimenni most
már nekik nem szabad.
Katika néni
éppen édesen és mélyen aludt, mikor mentek
Kelemen györgyné Edit |
hozzá. A csengő nem egy új darab,
nem valami hangos, így semmit nem hallott. Pedig csengetek rendesen, jó sokáig.
Mivel semmi mozgás nem volt és aznap sok helyre kellett menni, így hát a papírt
kiragasztották és sietek.
Katika néni a papírról mit sem tudott. Nem is láthatta, hiszen vak. Fertőzött nem volt, beteg sem volt, a papír rossz helyre került. Technika ördöge volt az, aki a markába kacagott.
Katika néni meglepődött, másnap rendőrök csengettek ajtaján és most meg is hallotta.
- Jó napot kívánunk. Jól van, minden rendben van? –
Katika néni a papírról mit sem tudott. Nem is láthatta, hiszen vak. Fertőzött nem volt, beteg sem volt, a papír rossz helyre került. Technika ördöge volt az, aki a markába kacagott.
Katika néni meglepődött, másnap rendőrök csengettek ajtaján és most meg is hallotta.
- Jó napot kívánunk. Jól van, minden rendben van? –
tudakolták a rendőrök.
- Ó kedveskéim, de aranyosak. Nagyon szépen köszönöm,
- Ó kedveskéim, de aranyosak. Nagyon szépen köszönöm,
igen jól vagyok. Kik vagytok? – kérdezte
meglepetten.
- Rendőrök vagyunk, csókolóm.
- Hú, mi a csoda, a rendőrök érdeklődnek, hogy van.
- Rendőrök vagyunk, csókolóm.
- Hú, mi a csoda, a rendőrök érdeklődnek, hogy van.
Köszönöm kedveskéim. Holnap is jönnek?
- Igen, nénikém, jövünk ellenőrizni.
- Az már igen, hogy figyelnek rá, mint egy elnökre. Na akkor, kedveskéim, holnap sütök finom süteményt, úgy várom önöket.
- Kedves, de nem fogadhatjuk el.
- Azért, jönnek holnap? Mikor aranyom? Csak azért, hogy tudjam..
- Jövünk nénikém, jövünk, most egy pár napig.
Katika néni örült milyen, kedvesek a rendőrök és holnap megint jönnek. Beszélget velük egy kicsit és akkor talán már be is jönnek hozzá. Végre vendége lesz, már évek óta nem járt nála senki, fránya vírus.
Holnap nem fekszem le aludni, nehogy ne halljam meg a csengőt – gondolta. Már is ünneplőbe öltöztette a szívét. Jönnek hozzá. Jaj, jaj de jó és öreg kis kezével tapsikolt.
Másnap egész nap várt, nem is feküdt le aludni, a konyhában bóbiskolt. Vendégei lesznek, még hozzá rendőrök. Ó de aranyosak, tudják, egyedül van és érdekli őket, hogy ő hogy is van. Mit meg nem él az ember lánya! Teszik ezt önzetlenül, pedig szívesen sütött volna süteményt.
Egész nap várt. Megszólalt a csengő, lelkesen szedte lábait ahogy csak tudta.
- Jövök már, rohanok! – kiabált és sietett, ahogy csak tudott, ahogy vitte fájós lába.
- Nem kell sietni, megvárjuk! - mondták kedvesen.
- Kati néni kiért. Megint rendőrök? Most nem a tegnapi hang.
- Igen, rendőrök vagyunk, most mi vagyunk szolgálatban. Hogy tetszik lenni? Minden rendben van?
- Jól vagyok, aranyoskám. De kedvesek, most önök vigyáznak rám. Meghatódott, könny csepp folyt le arcán. Jaj, kis drágáim, hogy vigyáznak rám. Mit is tudnék adni a nagy kedvességért.
- Semmit, szolgálunk és védünk! Holnap megint jövünk.
Így teltek a napok és Katika néni mindig várta őket. Bearanyozta életét a pár kedves szó, amit kapott. Érezte magát miniszternek, kire rendőrök vigyáznak.
Sajnos a karantén lejárt. Holnap már nem jövünk nénikém. Bizony mi tévedtünk, önt nem is kellett volna ellenőrizni, nem volt fertőzött – mondták a rendőrök nagy bocsánat kérően.
- Karanténban? Én karanténban voltam? Viszont ha nem akarok kijönni belőle, akkor jönnek? Olyan jó volt hogy jöttek és annyira vártam. Jól eset, hogy megkérdezték, jól vagyok, vagy sem. Most vége? Nem jönnek? Kati néni sírva fakadt, kis ráncos arcát törölgette. Akkor most vége? Nem jön hozzám senki?
- A rendőröknek megfájdult a szíve. Valamit majd kitalálunk, jó? Erre felé járunk, dudálunk, jó?
– Jól van, megértem én.
Másnap a rendőrök arra jártak. Dudáltak és be is mentek, vittek Kati néninek egy kis süteményt. Bizony meg szerették a kis vak öreg nénit. Lett a rendőrség kedves nagy mamája, szívesen látogatták és tutukoltak neki. Kati néni a dudálást így mondja. Azért van jó dolog is a karanténban, meséli mosolyogva. Már nem olyan magányos és az élete sem olyan fekete, a sötét kis világa szebb lett.
01. https://youtu.be/lUal5CltWSA
Kedves Vendi!
Kérlek szépen ted be a magazinba.
Darvak lánya. Felovassa Boldog Ágnes Jókai színház kedves színésznője.
Köszönöm szépen.
Szeretettel Edit és Gyuri
*
02. https://youtu.be/v4-43RQhk34
Kedves Vendi!
Boldogság kék papagája. Felolvasó Nagy Erika.
Kérlek szépen ted be a magazinba. Előre is köszönöm szépen
Szeretettel Edit és Gyuri
*
03. https://youtu.be/ebPRtrVvAf4
Kedves Vendi!
Következő írásom címe. Emberségesnek maradni, még akkor is ha nehéz. Felolvasó Veselényi Orsolya.
Hogyan tudtam elfogadni és tovább lépni azon, hogy nem látok jól.
Kérlek szépen tedd be a magazinba ha lehet.
Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit és Gyuri
- Igen, nénikém, jövünk ellenőrizni.
- Az már igen, hogy figyelnek rá, mint egy elnökre. Na akkor, kedveskéim, holnap sütök finom süteményt, úgy várom önöket.
- Kedves, de nem fogadhatjuk el.
- Azért, jönnek holnap? Mikor aranyom? Csak azért, hogy tudjam..
- Jövünk nénikém, jövünk, most egy pár napig.
*
Kedvesen
elköszöntek.Katika néni örült milyen, kedvesek a rendőrök és holnap megint jönnek. Beszélget velük egy kicsit és akkor talán már be is jönnek hozzá. Végre vendége lesz, már évek óta nem járt nála senki, fránya vírus.
Holnap nem fekszem le aludni, nehogy ne halljam meg a csengőt – gondolta. Már is ünneplőbe öltöztette a szívét. Jönnek hozzá. Jaj, jaj de jó és öreg kis kezével tapsikolt.
Másnap egész nap várt, nem is feküdt le aludni, a konyhában bóbiskolt. Vendégei lesznek, még hozzá rendőrök. Ó de aranyosak, tudják, egyedül van és érdekli őket, hogy ő hogy is van. Mit meg nem él az ember lánya! Teszik ezt önzetlenül, pedig szívesen sütött volna süteményt.
Egész nap várt. Megszólalt a csengő, lelkesen szedte lábait ahogy csak tudta.
- Jövök már, rohanok! – kiabált és sietett, ahogy csak tudott, ahogy vitte fájós lába.
- Nem kell sietni, megvárjuk! - mondták kedvesen.
- Kati néni kiért. Megint rendőrök? Most nem a tegnapi hang.
- Igen, rendőrök vagyunk, most mi vagyunk szolgálatban. Hogy tetszik lenni? Minden rendben van?
- Jól vagyok, aranyoskám. De kedvesek, most önök vigyáznak rám. Meghatódott, könny csepp folyt le arcán. Jaj, kis drágáim, hogy vigyáznak rám. Mit is tudnék adni a nagy kedvességért.
- Semmit, szolgálunk és védünk! Holnap megint jövünk.
Így teltek a napok és Katika néni mindig várta őket. Bearanyozta életét a pár kedves szó, amit kapott. Érezte magát miniszternek, kire rendőrök vigyáznak.
Sajnos a karantén lejárt. Holnap már nem jövünk nénikém. Bizony mi tévedtünk, önt nem is kellett volna ellenőrizni, nem volt fertőzött – mondták a rendőrök nagy bocsánat kérően.
- Karanténban? Én karanténban voltam? Viszont ha nem akarok kijönni belőle, akkor jönnek? Olyan jó volt hogy jöttek és annyira vártam. Jól eset, hogy megkérdezték, jól vagyok, vagy sem. Most vége? Nem jönnek? Kati néni sírva fakadt, kis ráncos arcát törölgette. Akkor most vége? Nem jön hozzám senki?
- A rendőröknek megfájdult a szíve. Valamit majd kitalálunk, jó? Erre felé járunk, dudálunk, jó?
*
Kati néni még
mindig szipogott.– Jól van, megértem én.
Másnap a rendőrök arra jártak. Dudáltak és be is mentek, vittek Kati néninek egy kis süteményt. Bizony meg szerették a kis vak öreg nénit. Lett a rendőrség kedves nagy mamája, szívesen látogatták és tutukoltak neki. Kati néni a dudálást így mondja. Azért van jó dolog is a karanténban, meséli mosolyogva. Már nem olyan magányos és az élete sem olyan fekete, a sötét kis világa szebb lett.
................................
MEGJELENTEK
HANGOS MESÉIM, HALLGASSÁTOK01. https://youtu.be/lUal5CltWSA
Kedves Vendi!
Kérlek szépen ted be a magazinba.
Darvak lánya. Felovassa Boldog Ágnes Jókai színház kedves színésznője.
Köszönöm szépen.
Szeretettel Edit és Gyuri
*
02. https://youtu.be/v4-43RQhk34
Kedves Vendi!
Boldogság kék papagája. Felolvasó Nagy Erika.
Kérlek szépen ted be a magazinba. Előre is köszönöm szépen
Szeretettel Edit és Gyuri
*
03. https://youtu.be/ebPRtrVvAf4
Kedves Vendi!
Következő írásom címe. Emberségesnek maradni, még akkor is ha nehéz. Felolvasó Veselényi Orsolya.
Hogyan tudtam elfogadni és tovább lépni azon, hogy nem látok jól.
Kérlek szépen tedd be a magazinba ha lehet.
Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit és Gyuri
*************************************************
4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
Öröm az
ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket
Írta: Árvay
Mária
(VIII. RÉSZ )
13. Olvasói levél – Miért pont velem történik mindez?
Kedves Derűlátó!
Tapasztaltad-e már, hogy nem kellesz sehol? Hiába próbálkozol munkát találni, nem vesznek fel sehova? Mozgássérült vagyok, így a lehetőségeim igen csak korlátozottak.
Nagyon szeretek olvasni, könyvtárszakon végeztem, s természetesen, a szakmámban szeretnék elhelyezkedni. A szakmai önéletrajzomban kénytelen vagyok megírni, hogy mozgássérült vagyok, nem rejthetem el, a két botom amúgy is nyilvánvalóvá teszi. Rendszeresen elutasítanak. Rendkívül el vagyok keseredve, kezdem elveszíteni a reményt. Kérlek, segíts!
Üdvözlettel:
Könyvmoly
Teljesen együtt érzek veled, megértelek, legjobb tudásom szerint igyekszem segíteni!
A folytonos elutasítás mindenkit megvisel, még az egészségeseket is.
Egyetlen jó dolgot tudok ebből kihozni, a feladat türelemre, kitartásra nevel. Ha valóban szereted a szakmád, amiben nem kételkedem, ne add fel! Böngészni kell a könyvtárosi állásokat, s hátha, valahol, egy csendesebb kisvárosban, hozzád közel, elfogadják a szakmai önéletrajzodat! A türelem és a kitartás egyszer csak meghozza gyümölcsét! Nem könnyű, tudom! A könyvek szeretete lelkesítsen, s az a tudat, hogy valahol lesz egy hely, ahol segíthetsz sok-sok olvasónak! Eddig, lehet, azért nem jött össze, mert vár rád egy hely, amit még nem találtál meg!
Tarts ki! Nagyon drukkolok!
Üdvözlettel: Derűlátó
"Ha más vagy, néha észre sem veszed a milliókat, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Csak azt az egyvalakit látod meg, aki nem fogad el." (Jodi Lynn Picoult)
„Nem az dönt, hogy mekkora a kutya a harcban, hanem, hogy mekkora a harc a kutyában.” Halálos iramban - Hobbs és Shaw c. film
"Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, mert látja, van élet a halál után." (közmondás)
14. Olvasói levél – Versengés
Kedves Derűlátó!
Életem során többször kellett pl. iskolai megmérettetéseken részt vennem, s mindig kudarcot vallottam! Ha versengésről, rivalizálásról van szó, leblokkolok, görcsös leszek, s nem tudom kihozni magamból a legjobbat! Sokan kinevetnek ezért, hiszen annyian vannak olyanok, akik örömmel szállnak versenybe másokkal. Nekem ez nem megy! Mi ebben az örülni való?
Üdvözlettel: Magányoskodó
Hidd el, megértelek, magam sem vagyok az a kimondott versengő típus. Vagyunk egy páran ilyenek.
Se baj, van egy jó hírem, ami segíthet! Ha nem szeretsz versengeni, akkor viszont kooperatív vagy. Mire gondolok? Együttműködő! Ha egy csapatban együtt kell dolgoznod másokkal, alkalmazkodnod kell egy-egy helyzethez, kiválóan megállod majd a helyed! Ha még tanuló vagy, tegyük fel, hogy egy fontos csoportban végezhető munkát kaptok a tanárotoktól, amit együtt, nem versengéssel kell megoldani. Kapsz egy részfeladatot, amit vállalnod kell. Biztosan remekül össze tudsz dolgozni a többiekkel, mert kiegészítitek, és nem sürgetitek egymást, segítetek a másiknak. Nagyon fontos dolog ez, mert később, az életed során, sokszor lesz szükség csapatmunkára, ahol az együttműködésen van a hangsúly. Ha nem vagy jó csapatjátékos, rivalizálásoddal folyton kilógsz a sorból, nehezebb lenne a dolgod.
Nem írtam direkt konkrét feladatot, így is érteni fogod, mire gondoltam.
Látod, máris van egy értékes tulajdonságod!
Üdvözlettel: Derűlátó
"Megfelelő emberekkel a legnehezebb nap is könnyű; rossz társakkal a legegyszerűbb feladat is kínlódás." (Scott Kelly)
"Csak akkor lehet jót csinálni, ha jóban vagy azzal, akivel csinálod."(Pachmann Péter)
Árvay Mária |
*
Kedves
Könyvmoly!Teljesen együtt érzek veled, megértelek, legjobb tudásom szerint igyekszem segíteni!
A folytonos elutasítás mindenkit megvisel, még az egészségeseket is.
Egyetlen jó dolgot tudok ebből kihozni, a feladat türelemre, kitartásra nevel. Ha valóban szereted a szakmád, amiben nem kételkedem, ne add fel! Böngészni kell a könyvtárosi állásokat, s hátha, valahol, egy csendesebb kisvárosban, hozzád közel, elfogadják a szakmai önéletrajzodat! A türelem és a kitartás egyszer csak meghozza gyümölcsét! Nem könnyű, tudom! A könyvek szeretete lelkesítsen, s az a tudat, hogy valahol lesz egy hely, ahol segíthetsz sok-sok olvasónak! Eddig, lehet, azért nem jött össze, mert vár rád egy hely, amit még nem találtál meg!
Tarts ki! Nagyon drukkolok!
Üdvözlettel: Derűlátó
*
Gyógyító
gondolatok"Ha más vagy, néha észre sem veszed a milliókat, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Csak azt az egyvalakit látod meg, aki nem fogad el." (Jodi Lynn Picoult)
„Nem az dönt, hogy mekkora a kutya a harcban, hanem, hogy mekkora a harc a kutyában.” Halálos iramban - Hobbs és Shaw c. film
"Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, mert látja, van élet a halál után." (közmondás)
***
14. Olvasói levél – Versengés
Kedves Derűlátó!
Életem során többször kellett pl. iskolai megmérettetéseken részt vennem, s mindig kudarcot vallottam! Ha versengésről, rivalizálásról van szó, leblokkolok, görcsös leszek, s nem tudom kihozni magamból a legjobbat! Sokan kinevetnek ezért, hiszen annyian vannak olyanok, akik örömmel szállnak versenybe másokkal. Nekem ez nem megy! Mi ebben az örülni való?
Üdvözlettel: Magányoskodó
*
Kedves
Magányoskodó!Hidd el, megértelek, magam sem vagyok az a kimondott versengő típus. Vagyunk egy páran ilyenek.
Se baj, van egy jó hírem, ami segíthet! Ha nem szeretsz versengeni, akkor viszont kooperatív vagy. Mire gondolok? Együttműködő! Ha egy csapatban együtt kell dolgoznod másokkal, alkalmazkodnod kell egy-egy helyzethez, kiválóan megállod majd a helyed! Ha még tanuló vagy, tegyük fel, hogy egy fontos csoportban végezhető munkát kaptok a tanárotoktól, amit együtt, nem versengéssel kell megoldani. Kapsz egy részfeladatot, amit vállalnod kell. Biztosan remekül össze tudsz dolgozni a többiekkel, mert kiegészítitek, és nem sürgetitek egymást, segítetek a másiknak. Nagyon fontos dolog ez, mert később, az életed során, sokszor lesz szükség csapatmunkára, ahol az együttműködésen van a hangsúly. Ha nem vagy jó csapatjátékos, rivalizálásoddal folyton kilógsz a sorból, nehezebb lenne a dolgod.
Nem írtam direkt konkrét feladatot, így is érteni fogod, mire gondoltam.
Látod, máris van egy értékes tulajdonságod!
Üdvözlettel: Derűlátó
*
Gyógyító
gondolatok"Megfelelő emberekkel a legnehezebb nap is könnyű; rossz társakkal a legegyszerűbb feladat is kínlódás." (Scott Kelly)
"Csak akkor lehet jót csinálni, ha jóban vagy azzal, akivel csinálod."(Pachmann Péter)
Folytatjuk.
*************************************************
5. NOVELLA - 9.
KURUCZ ÁRPÁD:
Karácsonyi mese
Az apró, csenevész hiába várt, pedig már csak egy nap volt karácsonyig. Aznap délután kopottas ruhában, egy asszony jött. Fekete kendőjéből világított, sovány, sápadt arca. Körülötte, három gyerek ugrabugrált. Akár az orgonasípok nyolc, tíz, tizenkét évesek. Két kislány, s a legkisebb, fiú. A kicsi, megrángatta anyja ruháját, és a csúnya, kis fenyőre mutatott. A pici fa igyekezett kihúzni magát, hogy magasabbnak látszódjék. A nő mondott valamit az árusnak, ő is rámutatott. Az eladó megrázta a fejét. Kis ideig még toporogtak, aztán az asszonynak fázni kezdett a lába, vékony talpú cipőjében. A család, lelombozódva elkullogott.
*
Kurucz Árpád |
Délelőtt, az asszony, a konyhában készítette az ünnepi ebédet, a gyerekek bent játszottak a szobában. Körülöttük, fejetlen, lábatlan babák, kerék nélküli autók. Meleg nadrágba, vastag pulóverbe voltak öltözve. A gondosan beosztott fillérek, csak tizenhét fok meleget engedélyeztek.
Az anya bekiabált.
A nagyobbik lány indult kifelé.
– Rendeltem egy kiló kenyeret. Szaladj el érte. Itt az ára.
A kislány visszament a szobába.
– Csilla – fordult, húgához. – Anya, azt üzeni, menj el a pékhez.
– Peti! – nyújtotta a pénzt a kisebbik lány. – El kell vágtáznod a kenyérért.
– Jó. Eljössz velem?
– Ühüm.
– Várjatok, én is megyek – szólt utánuk, nővérük.
Hazafelé menet, látták, ahogy teherautóra dobálják a megmaradt fenyőket.
– Van már karácsonyfátok? – kiabált utánuk az árus. – Válasszatok egyet.
– Azt szeretnénk.
– Tudom, hogy nem ezt írtátok a Jézuskának, de mióta apátok itt hagyott bennünket, nehezen élünk.
– Nem baj, anya – ölelték át gyermekei.
– Apa, hol van most? – kérdezte Peti.
– Már fent ül az angyaloknál. Talán, ő is egy közülük.
*************************************************
6.KARÁCSONYI AJÁNDÉK
KRIVÁK - MÓRICZ
– JUDIT: Mi a legértékesebb ajándék?
felnevelésére fordították minden
erejüket.
Míg a mennyben is megszületett egy kis angyalka. A csepp teremtény igen szépnek találta az ő országát, és igen boldog lett volna, de hiába kérdezte a nagyobb és idősebb angyalokat, mi is lenne az ő feladata. A nagy angyalok azt mondták neki: menj és nézz körül a földön. Ott rengeteg a feladat, válassz magadnak egyet.
Aliz, a kis angyal lement a földre és igen elszomorodott.
Annyi bajt és bánatot talált, hogy meg is ijedt tőle.
Egy idősebb angyal azt tanácsolta neki:
- Figyelj csak Alizka! Ez a sok baj és bánat nem a te feladatod egyedül. Azért vagyunk mi, idősebb angyalok, hogy a nagyobb bajokat mi segítsük orvosolni. Ha csak egy kis örömöt viszel valakinek, az is nagy segítség.
Lent a földön Andrea, a kislány nagy –nagy szegénységben cseperedett felfele.
Nem volt egy új ruhája, cipője és a nagyobb testvérei által kinőtt ruhácskákban járt már az iskolába is.
Ebbe az iskolába járt a város egyik leggazdagabb családjának a kislánya is. Mindig szép új ruhákban jelent meg a tanteremben. A többi gyerek mindig irigykedve figyelte.
Betty, mert így hívták ezt a kislányt, nem igazán volt okos. S az ő szülei nem foglalkoztak vele, megvettek Bettynek minden játékot, csak ne kelljen foglalkozni vele. A sok játékkal akarták megvásárolni a szülői teendőik hiányát.
.
Sajnos Betty rosszul tanult. Míg Andrea volt az osztály legokosabb és legjobb tanulója. Betty szülei egy nap megkeresték Andrea szüleit és felajánlották, hogy ha Andrea tanítja Bettyt, akkor ők ennivalóval és ruhaneművel fizetnek a tanításért.
Alizka, az angyal kislány ezt mind végignézte fent, a felhők között.
Egy este Andrea már a lefekvéshez készülődött.
Nagyon el volt keseredve, nem elég, hogy annyi baj veszi körül, most még ezt a rossz természetű, dölyfös és gazdag lányt is neki kell tanítania. Ráadásul még egy mosoly sem hagyja el az arcát.
- Édes Istenem! - imádkozott este Andrea. - Legalább egyszer történne velem az életben valami jó! - Sóhajtott a kislány. Meghallotta ezt a kérést fent a mennyben Alizka, és már tudta is, hogy mi is lesz az Ő feladata! Nagyon megörült, hogy végre megtalálta azt a kis teremtést, akinek tud segíteni.
És láss csodát! Egyszer csak csodás fény ragyogta be az aprócska szobát, egy csepp kis angyallány jelent meg a nagy sötétségben!
- Hallottam a kérésedet! - mondta Alizka, a kis angyal. - Én pont annyi idős vagyok, mint te! Kicsi vagyok és még nem tudok sokat segíteni neked, de tudod mit, megtanítalak MOSOLYOGNI! - Nevette el magát Alizka. Mosolya beragyogta nem csak a szobát, de Andrea kis lelkét is egy életre. - Innen én leszek a te kis angyalkád, és ha valami bajod van, csak gondolj rám és én itt termek és ha tudok valamit segítek, de ha nem tudok, legalább neked adom a mosolyomat!!
Ettől a naptól megváltozott Andrea élete és már nem volt bánatos többé, hisz neki egy bájos kis angyallány vigyázott a lépteire.
Elment tanítani az osztálytársát Andrea. Az első találkozás egy kicsit félszegre sikeredett, de aztán a két kislány megismerte és elfogadta már egymást. Betty megtanulta tisztelni Andrea tudását és okos kis buksiját.
Egy nap megszólalt Betty:
- Tudod, tegnap kaptam megint új játékot a szüleimtől. Arra gondoltam, neked adom, mivel neked nincs játékod, és itt vannak az új ruháim is, ezek sem kellenek! Legyenek a tieid!
Ránézett Andrea Bettyre és így szólt:
- Én vagyok a világon a leggazdagabb kislány!!
- Ugyan már, ne butáskodj! - szólalt meg Betty. - Hogy lehetnél Te a leggazdagabb?
- Hát úgy - mesélte el Andrea -, hogy enyém a világ legértékesebb angyali mosolya!
Andrea elmesélte, mi is történt vele, Betty kikerekedett szemekkel nézte osztálytársát, nem akart hinni a fülének.
- És ez az angyalka vigyáz rám, és soha többé nem kell félnem és nem érdekes, hogy mások használt ruháját kell hordanom, én is megtanultam mosolyogni és már a szüleimet is megtanítottam erre, és a mi családunkban hiába van nagy szegénység, de van szeretet, nevetés és mosoly!
Én kaptam meg a világ legértékesebb karácsonyi ajándékát, egy igazi, valódi angyali mosolyt!
2009.12. 07.
Krivák-Móricz Judit |
Míg a mennyben is megszületett egy kis angyalka. A csepp teremtény igen szépnek találta az ő országát, és igen boldog lett volna, de hiába kérdezte a nagyobb és idősebb angyalokat, mi is lenne az ő feladata. A nagy angyalok azt mondták neki: menj és nézz körül a földön. Ott rengeteg a feladat, válassz magadnak egyet.
Aliz, a kis angyal lement a földre és igen elszomorodott.
Annyi bajt és bánatot talált, hogy meg is ijedt tőle.
Egy idősebb angyal azt tanácsolta neki:
- Figyelj csak Alizka! Ez a sok baj és bánat nem a te feladatod egyedül. Azért vagyunk mi, idősebb angyalok, hogy a nagyobb bajokat mi segítsük orvosolni. Ha csak egy kis örömöt viszel valakinek, az is nagy segítség.
Lent a földön Andrea, a kislány nagy –nagy szegénységben cseperedett felfele.
Nem volt egy új ruhája, cipője és a nagyobb testvérei által kinőtt ruhácskákban járt már az iskolába is.
Ebbe az iskolába járt a város egyik leggazdagabb családjának a kislánya is. Mindig szép új ruhákban jelent meg a tanteremben. A többi gyerek mindig irigykedve figyelte.
Betty, mert így hívták ezt a kislányt, nem igazán volt okos. S az ő szülei nem foglalkoztak vele, megvettek Bettynek minden játékot, csak ne kelljen foglalkozni vele. A sok játékkal akarták megvásárolni a szülői teendőik hiányát.
.
Sajnos Betty rosszul tanult. Míg Andrea volt az osztály legokosabb és legjobb tanulója. Betty szülei egy nap megkeresték Andrea szüleit és felajánlották, hogy ha Andrea tanítja Bettyt, akkor ők ennivalóval és ruhaneművel fizetnek a tanításért.
Alizka, az angyal kislány ezt mind végignézte fent, a felhők között.
Egy este Andrea már a lefekvéshez készülődött.
Nagyon el volt keseredve, nem elég, hogy annyi baj veszi körül, most még ezt a rossz természetű, dölyfös és gazdag lányt is neki kell tanítania. Ráadásul még egy mosoly sem hagyja el az arcát.
- Édes Istenem! - imádkozott este Andrea. - Legalább egyszer történne velem az életben valami jó! - Sóhajtott a kislány. Meghallotta ezt a kérést fent a mennyben Alizka, és már tudta is, hogy mi is lesz az Ő feladata! Nagyon megörült, hogy végre megtalálta azt a kis teremtést, akinek tud segíteni.
És láss csodát! Egyszer csak csodás fény ragyogta be az aprócska szobát, egy csepp kis angyallány jelent meg a nagy sötétségben!
- Hallottam a kérésedet! - mondta Alizka, a kis angyal. - Én pont annyi idős vagyok, mint te! Kicsi vagyok és még nem tudok sokat segíteni neked, de tudod mit, megtanítalak MOSOLYOGNI! - Nevette el magát Alizka. Mosolya beragyogta nem csak a szobát, de Andrea kis lelkét is egy életre. - Innen én leszek a te kis angyalkád, és ha valami bajod van, csak gondolj rám és én itt termek és ha tudok valamit segítek, de ha nem tudok, legalább neked adom a mosolyomat!!
Ettől a naptól megváltozott Andrea élete és már nem volt bánatos többé, hisz neki egy bájos kis angyallány vigyázott a lépteire.
Elment tanítani az osztálytársát Andrea. Az első találkozás egy kicsit félszegre sikeredett, de aztán a két kislány megismerte és elfogadta már egymást. Betty megtanulta tisztelni Andrea tudását és okos kis buksiját.
Egy nap megszólalt Betty:
- Tudod, tegnap kaptam megint új játékot a szüleimtől. Arra gondoltam, neked adom, mivel neked nincs játékod, és itt vannak az új ruháim is, ezek sem kellenek! Legyenek a tieid!
Ránézett Andrea Bettyre és így szólt:
- Én vagyok a világon a leggazdagabb kislány!!
- Ugyan már, ne butáskodj! - szólalt meg Betty. - Hogy lehetnél Te a leggazdagabb?
- Hát úgy - mesélte el Andrea -, hogy enyém a világ legértékesebb angyali mosolya!
Andrea elmesélte, mi is történt vele, Betty kikerekedett szemekkel nézte osztálytársát, nem akart hinni a fülének.
- És ez az angyalka vigyáz rám, és soha többé nem kell félnem és nem érdekes, hogy mások használt ruháját kell hordanom, én is megtanultam mosolyogni és már a szüleimet is megtanítottam erre, és a mi családunkban hiába van nagy szegénység, de van szeretet, nevetés és mosoly!
Én kaptam meg a világ legértékesebb karácsonyi ajándékát, egy igazi, valódi angyali mosolyt!
*************************************************
7. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi
Péterné : Menj be a tiszta szobádba!
Felnőtt életünk álságos tennivalóinak hajkurászása annyira el tud bennünket ragadni múltunk legmélyebb valóságától, hogy egy-egy véletlen találkozás szinte visszaránt bennünket saját valónk eredeti világába. Nagyon messze tudunk sodródni ettől a világtól! Annyira messze, hogy azt az igazit, azt az elérhetetlent már elveszettnek hisszük, és szinte csak múzeumban szemlélhető, valami megfogalmazhatatlan szentséget megsejtve minket elhallgattatónak. Amikor ezekben a visszarántásokban elhallgatunk, és bemerünk lépni oda, amit elveszettnek, elmúltnak hittünk, akkor megtaláljuk magunkat; a valóban elveszettet. Ebben a megtalálásban eszmélkedünk, és önmagunk feletti, kifosztottságunk miatti bánatunkban valami olyanra bukkanunk, ami mindig is bennünk rejtezett, mert valakik belénk plántálták. Igazabbnak, szebbnek véljük, csak azért, mert el-múlt? Mert nincsen tétje a vele való találkozásnak? Igazi találkozásaink mindig saját magunkkal szembesítenek. Vagy úgy, hogy a másikkal találkozunk, és tükröt tart nekünk, vagy úgy, hogy dolgok, tárgyak bukkannak fel életünkben, és megjelennek az evilágiból már régen kilépett emberek a saját életük üres, de érintetlen tereivel. A múzeumokban iparkodnak szobákat, más helyiségeket az azokat használó emberek egykori élet-tereként megjeleníteni, hogy értsük. Dolgoknak, tárgyaknak, épületeknek önmagukban nincsen jelentésük, azt csak az emberekkel való kapcsolat helyes megmutatásával nyerik el. Ha egy szépen, korhű bútorokkal, csecsebecsékkel berendezett kastélyban sétálgatunk, ott csak a funkció nélküli pompával találkozunk; az értelmetlen csillogással. A mindennapi élet dolgai ott rejtve maradnak, hiszen az ott élt emberek életéről legföljebb az íróasztal, a beszáradt tintásüveg, egy szemüveg, vagy egy könyvespolc informál. Amikor azonban a paraszti életterek ajtajai nyílnak meg előttünk, ott van az ember, láthatóvá válik az élete, mert tevékenységeinek eszközein érezni még a fogást, a használatot, és a mozdulatok mögött a lelkeket. Lakásainkban, otthonainkban ma káosz van, és nincsen meg a helyiségek rendje. Ahová szentélyként beköltözött a tévé, a számítógép, ott bármelyik helyiség konyhává, ággyá alakulhat át, és ott tartja az embert, akinek alkotó dolgára kellene mennie, hogy valóban ember lehessen. A kényelem diktatúrájában nincsenek érintetlen tiszta szobák, amelyek kilincsét kezünkben markolva saját lelkünkbe nyitunk be, oda, ahová csak tiszta, szép dolgokat kellene beengednünk, és ahol nem is önmagunkéi, hanem Istenéi lehetünk.
*
Véghelyi Péterné |
kibújtam volna. A lélegzetemet így is visszafojtottam, mert
tudtam, hogy nem véletlen, hogy kalauzom a legvégére hagyta a tiszta
szobát,
ahol magam is saját mocskaimmal szembesültem, ám olyan nagy éhség támadt bennem
őseim tisztaságára, hogy az ott hagyott tárgyakra olyan reménnyel tekintettem,
mint a sötét úton a pislákoló mécslángokra, amit figyelmes, jóakaratú emberek
az út szélére kitettek. Kétajtós nagy szekrények, roskadásig megrakva a falu
egykori szentéletű embereinek viseletével. Nem ruhák voltak ezek, amit elnyűve
ronggyá selejtezünk, hanem viseletek. Amiket úgy viseltek, hogy ettől
viselkedésük lett. Büszkeséggel varrott kötények, szabott ingek, gondos, apró
gyöngyökből kivarrt neccek. Marika néni minden viselet viselőjét megidézte; nem
csak nevüket, életüket is tudta. Nyilván azért, mert az ő viselete is ott
lógott a sok kelme között; megtanult viselkedni helyesen azoktól, akik még
tudtak. A nagy, dupla ágy magasra dunnázva, bevetve, mint ahogyan régen a
tiszta szobákban illett. A csodaszép ágyterítő mintáját ékesítette a
mozaikképként halomra rakott fejkendők kavalkádja. Mintha éppen levetették
volna azokat.
– Mindenki megszőtte annak idején magának. – mutat kör-be Marika néni. – Ezt is magunk szabtuk, van aki tudott varrni géppel, az megvarrta magának.
– Ugye, ezek a hétköznapi kendők voltak: karton, vagy delin anyagból. – sorra szemlélem a különböző színű, anyagú, mintájú fejkendőket, ám nem látok különbséget. Kérdőn nézek fel mesternőmre: – Delin? Ez az?
– Nem – mutat egy másik kendőre – Ez a delin anyag, az karton. Ez kicsit olyan gyapjús, vagy valami van benne, mert olyan finomabb. Az ablakot ekkor szellő csapta ki, Marika néni ijedten ugrott oda. – Jézusom segélj meg! – Ezt azért raktam oda – mutat egy könyvre – hogy az ablakot megfogja. – Mennyire sajátja itt minden. Ettől a széllökéstől olyan elevenné vált minden, mert mintha a ház gondos gazdaasszonya sürgött volna itt, a széllel hadakozva: vigyáz mindenre, mert az övé. Az ő erkölcsi öröksége, és a mienk is, csak nekünk nem kell, mert azt hisszük, hogy ez már egy letűnt világ. Az ágyhoz lépek, mert szívemben eltökélem, hogy nekem ez az örökség kell, és fülemet, szívemet kinyitva elhatároztam, hogy amit most tudok, azt innen, mint őseim erkölcsi jussát, bizony magammal viszem. Csak legyen hozzá eszem!
Az ágy fölött függő két nyomatképre néztem: bal felén Jézus-szíve, jobbra Mária-szíve képe. Mosolyogtam, és áldottam az eszemet, hogy egyszer a piacon én is vettem két ilyen nagy képet, melyek álmunkat őrzik otthon. Most mégis a békésebb álmodók világára nyitottam.
– De szép ez a kötény! – érintem a fekete selymet, amit egy múzeumban nem szabadna.
– Anyósomé volt. – mondta Marika néni, és lelkemben megjelent a kerek szoknyás, alacsony -asszonyka aki mindig imakönyvvel a kezében ment a templomba, és mindig ő ment először áldozni.
– Templomos? – kérdezem a menyétől.
– Hát persze. – vágta rá, és már tudom, hogy szavakból is megértjük egymást, mert mondatait itt, ebben a régi tiszta szobában mindenki bent, a lelkében formálja meg. Mert benne vagyunk valamiben mindketten, de a belső megértést valaki más adja meg. Tovább szemlélem a kendőket, és megtestesül az alázat, ami körbelengte a régi asszonyokat. Pál apostol írja a Szentírásban a keresztény asszonyokra vonatkozóan: „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt. Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. Mert a miképpen az asszony a férfiúból van, azonképpen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől. Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?” (1Kor 11,3-13) Mi már eldobtuk a kendőket, és vele együtt odalett a szemérem is, ami a kendő alatti szorításban egyben tartotta az asszonyok méltóságát, és azzal együtt a házasságukat is. – Ezek a hétköznapi kendők, azok meg mind a misére járósak. – különbözteti meg Marika néni a sorban álló oltalmazó kendőket. – Ugye, tudod ezeket víz sem érte, meg semmi, mert ezeket mosni nem lehetett…
– Miért nem? – értetlenkedem, mint a higiéniás világ fertőzött gyermeke.
– Nem lehet ezeket a selymeket mosni. Soha nem is mosták. Hát alatta volt a konty és elvileg csak a kötésénél látszik meg, hogy a kötés sarka szokott koszos lenni, de az is attól függött, hogy ki milyen tiszta kézzel bánt vele. De hát misére kimosakodva, tisztán mentek, igen vigyáztak mindenükre.
Addig értetlenkedtem ezen, hogy soha e kendők vizet nem értek, hogy Marika néni az egyik kendő kötősarkán apró elszíneződést mutatott nekem. Restelltem magamat, hiszen őseink a tiszta szobában öltöztek, vetkőztek, és a szent időben csak azzal foglalkoztak, hogy készültek a misére.
A készületük, a viseletük felöltése szinte bevezető imádsággá lett, mert szent volt a kendőjük, melyen a profán élet piszkos nyomait nem akarták otthagyni.
– Gondolom, a világos színűeket lányok hordták… – hangzott oktalan kérdésem
– A fiatalasszonyok, hát lányok nem hordtak kendőt, csak miután férjhez mentek, csak akkor, esküvő után lett kontya is a menyasszonynak. Azért mondják, hogy hajadonfőtt voltak, tudod. Kuncogtam oktalanságomon, és eszembe jutott kislánykorom néptáncos emléke, amikor anyám hajamat copfba fonta, és piros szalagot kötött bele, hát persze, hajadonfőtt táncoltunk akkor is, mi süldő leányok! A szekrényajtó hogy le nem szakadt a gyönyörű rakott szoknyák alatt. Különlegesen szép szoknyát csippentett Marika néni az ujjai közé, és mosolyogva tartotta felém
– Almás bársony…, ezt sokan megnézik, aki ért hozzá, mert látod, olyan foltok vannak benne, mint az alma, látod?
– Tényleg! – örültem, hogy ha eszem nincsen is meg ehhez a széphez, a látásom kapuján még elérhet hozzám valami titok a múltból. Máris hozzáértőnek éreztem magamat én is.
– Ezt úgy hívják, az alma alak miatt. – tovább lép. – Itt meg mindenféle kalapok – mutat a férfiember udvariassági kellékeinek sorára. Hányszor megemelhették ezeket, és hányszor levehették az Úristen előtt, mert akkor a férfiak is tudták, hogy parancsolóik ők ugyan a családnak, de szolgáik a nagy Úrnak. Elképzelem, hogy déli harangszóra, templom előtt elsétálva, temetésen, az Oltáriszentség előtt a kalap nélküli fejek milyen mélyen nyakat hajlíthattak. Remekbe szabott férfiing lógott az almás bársony szoknya mellett:
– No, ez is például Zalakarosból jött, a Jó Isten tudja kié lehetett, olyan sárga volt, amikor meg-kaptuk, sokat mostam, ilyen szép fehér lett, ez egy esküvői férfiing. – szemlélem az inget, melyet viselője talán csak a házassági esküjéhez egyszer viselt, és egy láda mélyén pihent, amíg a hűségben egy asszony mellett eltelt 5-6 évtized, de esküjéhez hűségesen ment el viselője. Megérintem az inget, olyan tiszta, hófehér, mint a hűség, mely a mi kezeinkből kifolyik már. Marika néni ügyesen az ingujjat kifordítja, és ékes dísz villant rajta.
– Ez meg tudod kié? A Kálmán bátyád adta…
– Mandzsetta! – lehelem ki a szót. Az Apámnak is volt, olyan izgatottan kotorásztuk ki mindig húgommal anyám gyöngyei közül; bálok alkalmával viselte elegáns, pajeszos Apánk. Mekkora titokzatosság volt az akkor nekünk! Kálmán bátyánkat tavaly veszítettük el, most ő is megjelent itt meleg mosolyával, és minden szolgálatra készségével. A mandzsettát érintve elküldtem neki gyarló, földi üdvözletemet, kissé irigykedve gondolva arra, hogy ő már szentjeink közt fenn ragyog a Mennyországban. Igazán élővé őt, s másokat Marika néni tette, mert a hagyományt őrizve elém tárta az öröklétet e viseletek rokolyái között.
– Az édesanyámé volt, meg az is – mutat a meg nem nevezettekre.
– Csinos asszony lehetett – nézem elismerően a finom viseleteket.
– Olyan vékony, picike volt. – mondja a lánya. Kedves fényképre mutat, egy boldog pár sétál a fekete-fehér képen. – Anyósom meg az apósom – fedi fel Marika néni a kilétüket. – Mennek a temetőbe – Anyósom rózsafüzér-fej volt, így mondták a Rózsafüzér-társulatban. Kis szünetet tart, nagy tisztelettel beszélt a férje szüleiről. Mert régen tudták, hogy a házassági esküvel új szülőket is fogadni kell a szívekbe. Ez a perpatvaros világ de sokat tanulhatna belőle ma! A tükrös szekrényen szép kis ládikó díszelgett, óhatatlanul kezembe simult a fedele. Felpattintott fedelű ládikánk világháborús levelezőlapokat rejtett. Egy férfi írta haza azokat, ő nem ért haza onnan, csak a levelei. Ó, attól lettek szürkék, hogy édesanyja napjában sokszor elolvashatta, simogathatta, mert csak ez maradt a fiából Kálmánnak hívták, – látom az aláírást –, és szemtelen kíváncsisággal beleolvasok a távoli fronton hazavágyódó Kálmán sóhajába. „Kedves Barátom! Valahol Olaszországban, kívánom a Jó Istentől, hogy lapom egészségben találjon,… itt más gondja van az embernek, mint virágot küldeni… jó hogy megnyugtattál, hogy az Édesanyám jól érzi magát, és hogy minden rendben van, Kedves Barátom…, a kis hugitól megkaptam a lapot, de nem volt időm válaszolni… Isten veled Jóska, a messze távolból barátod” – Talán nem akart asszonyoknak azokról a borzalmakról írni, amit a front embertelenségében megtapasztalt.
V.P-né
– Mindenki megszőtte annak idején magának. – mutat kör-be Marika néni. – Ezt is magunk szabtuk, van aki tudott varrni géppel, az megvarrta magának.
– Ugye, ezek a hétköznapi kendők voltak: karton, vagy delin anyagból. – sorra szemlélem a különböző színű, anyagú, mintájú fejkendőket, ám nem látok különbséget. Kérdőn nézek fel mesternőmre: – Delin? Ez az?
– Nem – mutat egy másik kendőre – Ez a delin anyag, az karton. Ez kicsit olyan gyapjús, vagy valami van benne, mert olyan finomabb. Az ablakot ekkor szellő csapta ki, Marika néni ijedten ugrott oda. – Jézusom segélj meg! – Ezt azért raktam oda – mutat egy könyvre – hogy az ablakot megfogja. – Mennyire sajátja itt minden. Ettől a széllökéstől olyan elevenné vált minden, mert mintha a ház gondos gazdaasszonya sürgött volna itt, a széllel hadakozva: vigyáz mindenre, mert az övé. Az ő erkölcsi öröksége, és a mienk is, csak nekünk nem kell, mert azt hisszük, hogy ez már egy letűnt világ. Az ágyhoz lépek, mert szívemben eltökélem, hogy nekem ez az örökség kell, és fülemet, szívemet kinyitva elhatároztam, hogy amit most tudok, azt innen, mint őseim erkölcsi jussát, bizony magammal viszem. Csak legyen hozzá eszem!
Az ágy fölött függő két nyomatképre néztem: bal felén Jézus-szíve, jobbra Mária-szíve képe. Mosolyogtam, és áldottam az eszemet, hogy egyszer a piacon én is vettem két ilyen nagy képet, melyek álmunkat őrzik otthon. Most mégis a békésebb álmodók világára nyitottam.
– De szép ez a kötény! – érintem a fekete selymet, amit egy múzeumban nem szabadna.
– Anyósomé volt. – mondta Marika néni, és lelkemben megjelent a kerek szoknyás, alacsony -asszonyka aki mindig imakönyvvel a kezében ment a templomba, és mindig ő ment először áldozni.
– Templomos? – kérdezem a menyétől.
– Hát persze. – vágta rá, és már tudom, hogy szavakból is megértjük egymást, mert mondatait itt, ebben a régi tiszta szobában mindenki bent, a lelkében formálja meg. Mert benne vagyunk valamiben mindketten, de a belső megértést valaki más adja meg. Tovább szemlélem a kendőket, és megtestesül az alázat, ami körbelengte a régi asszonyokat. Pál apostol írja a Szentírásban a keresztény asszonyokra vonatkozóan: „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt. Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. Mert a miképpen az asszony a férfiúból van, azonképpen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől. Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?” (1Kor 11,3-13) Mi már eldobtuk a kendőket, és vele együtt odalett a szemérem is, ami a kendő alatti szorításban egyben tartotta az asszonyok méltóságát, és azzal együtt a házasságukat is. – Ezek a hétköznapi kendők, azok meg mind a misére járósak. – különbözteti meg Marika néni a sorban álló oltalmazó kendőket. – Ugye, tudod ezeket víz sem érte, meg semmi, mert ezeket mosni nem lehetett…
– Miért nem? – értetlenkedem, mint a higiéniás világ fertőzött gyermeke.
– Nem lehet ezeket a selymeket mosni. Soha nem is mosták. Hát alatta volt a konty és elvileg csak a kötésénél látszik meg, hogy a kötés sarka szokott koszos lenni, de az is attól függött, hogy ki milyen tiszta kézzel bánt vele. De hát misére kimosakodva, tisztán mentek, igen vigyáztak mindenükre.
Addig értetlenkedtem ezen, hogy soha e kendők vizet nem értek, hogy Marika néni az egyik kendő kötősarkán apró elszíneződést mutatott nekem. Restelltem magamat, hiszen őseink a tiszta szobában öltöztek, vetkőztek, és a szent időben csak azzal foglalkoztak, hogy készültek a misére.
A készületük, a viseletük felöltése szinte bevezető imádsággá lett, mert szent volt a kendőjük, melyen a profán élet piszkos nyomait nem akarták otthagyni.
– Gondolom, a világos színűeket lányok hordták… – hangzott oktalan kérdésem
– A fiatalasszonyok, hát lányok nem hordtak kendőt, csak miután férjhez mentek, csak akkor, esküvő után lett kontya is a menyasszonynak. Azért mondják, hogy hajadonfőtt voltak, tudod. Kuncogtam oktalanságomon, és eszembe jutott kislánykorom néptáncos emléke, amikor anyám hajamat copfba fonta, és piros szalagot kötött bele, hát persze, hajadonfőtt táncoltunk akkor is, mi süldő leányok! A szekrényajtó hogy le nem szakadt a gyönyörű rakott szoknyák alatt. Különlegesen szép szoknyát csippentett Marika néni az ujjai közé, és mosolyogva tartotta felém
– Almás bársony…, ezt sokan megnézik, aki ért hozzá, mert látod, olyan foltok vannak benne, mint az alma, látod?
– Tényleg! – örültem, hogy ha eszem nincsen is meg ehhez a széphez, a látásom kapuján még elérhet hozzám valami titok a múltból. Máris hozzáértőnek éreztem magamat én is.
– Ezt úgy hívják, az alma alak miatt. – tovább lép. – Itt meg mindenféle kalapok – mutat a férfiember udvariassági kellékeinek sorára. Hányszor megemelhették ezeket, és hányszor levehették az Úristen előtt, mert akkor a férfiak is tudták, hogy parancsolóik ők ugyan a családnak, de szolgáik a nagy Úrnak. Elképzelem, hogy déli harangszóra, templom előtt elsétálva, temetésen, az Oltáriszentség előtt a kalap nélküli fejek milyen mélyen nyakat hajlíthattak. Remekbe szabott férfiing lógott az almás bársony szoknya mellett:
– No, ez is például Zalakarosból jött, a Jó Isten tudja kié lehetett, olyan sárga volt, amikor meg-kaptuk, sokat mostam, ilyen szép fehér lett, ez egy esküvői férfiing. – szemlélem az inget, melyet viselője talán csak a házassági esküjéhez egyszer viselt, és egy láda mélyén pihent, amíg a hűségben egy asszony mellett eltelt 5-6 évtized, de esküjéhez hűségesen ment el viselője. Megérintem az inget, olyan tiszta, hófehér, mint a hűség, mely a mi kezeinkből kifolyik már. Marika néni ügyesen az ingujjat kifordítja, és ékes dísz villant rajta.
– Ez meg tudod kié? A Kálmán bátyád adta…
– Mandzsetta! – lehelem ki a szót. Az Apámnak is volt, olyan izgatottan kotorásztuk ki mindig húgommal anyám gyöngyei közül; bálok alkalmával viselte elegáns, pajeszos Apánk. Mekkora titokzatosság volt az akkor nekünk! Kálmán bátyánkat tavaly veszítettük el, most ő is megjelent itt meleg mosolyával, és minden szolgálatra készségével. A mandzsettát érintve elküldtem neki gyarló, földi üdvözletemet, kissé irigykedve gondolva arra, hogy ő már szentjeink közt fenn ragyog a Mennyországban. Igazán élővé őt, s másokat Marika néni tette, mert a hagyományt őrizve elém tárta az öröklétet e viseletek rokolyái között.
– Az édesanyámé volt, meg az is – mutat a meg nem nevezettekre.
– Csinos asszony lehetett – nézem elismerően a finom viseleteket.
– Olyan vékony, picike volt. – mondja a lánya. Kedves fényképre mutat, egy boldog pár sétál a fekete-fehér képen. – Anyósom meg az apósom – fedi fel Marika néni a kilétüket. – Mennek a temetőbe – Anyósom rózsafüzér-fej volt, így mondták a Rózsafüzér-társulatban. Kis szünetet tart, nagy tisztelettel beszélt a férje szüleiről. Mert régen tudták, hogy a házassági esküvel új szülőket is fogadni kell a szívekbe. Ez a perpatvaros világ de sokat tanulhatna belőle ma! A tükrös szekrényen szép kis ládikó díszelgett, óhatatlanul kezembe simult a fedele. Felpattintott fedelű ládikánk világháborús levelezőlapokat rejtett. Egy férfi írta haza azokat, ő nem ért haza onnan, csak a levelei. Ó, attól lettek szürkék, hogy édesanyja napjában sokszor elolvashatta, simogathatta, mert csak ez maradt a fiából Kálmánnak hívták, – látom az aláírást –, és szemtelen kíváncsisággal beleolvasok a távoli fronton hazavágyódó Kálmán sóhajába. „Kedves Barátom! Valahol Olaszországban, kívánom a Jó Istentől, hogy lapom egészségben találjon,… itt más gondja van az embernek, mint virágot küldeni… jó hogy megnyugtattál, hogy az Édesanyám jól érzi magát, és hogy minden rendben van, Kedves Barátom…, a kis hugitól megkaptam a lapot, de nem volt időm válaszolni… Isten veled Jóska, a messze távolból barátod” – Talán nem akart asszonyoknak azokról a borzalmakról írni, amit a front embertelenségében megtapasztalt.
*
Össze szorult
szívvel teszem le az illetéktelenül felvett lapot. Egy hősi halott szavai értek
el a szívemhez. Ilyen hősi halott az én dédapám, és ükapám is, aki talán
Kálmánnal egy fronton senyvedtek. Ők meg tudtak halni értünk, mert számukra mi,
utódok jelentettük a hazát. A haza soha nem a föld, hanem a szeretteink. Vajon
mi meg tudunk-e halni magunknak ma, ebben az Isten nélkül értelmezett zavaros
világban? Ha nem, akkor nem kapjuk meg elődjeinktől a szent jussunkat. Akkor
maradnak a tiszta szoba nélküli rendetlen életek, a fényűző, élettelen pompában
elmagányosodó kastélyszellemek a puccos, üres életterek. Akkor elveszik a haza,
mert akkor senkiért nem tudunk meghalni, és akkor elveszik a szeretet, és
elveszik az ember, akit pedig az Isten fényes, örök életre teremtett.
Elérkezett az idő, amikor csak az menthet meg bennünket, ha újra felöltjük e
régi viseleteket, e régi, örök életeket!V.P-né
*************************************************
8. HAZAI
TÁJAKRÓL
- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL-
MEGHALLGATHATÓ
A VAKON LÁTÓ ALAPÍTVÁNY RIPORTJA
SZEGZÁRDI NAGY VENDELLEL.
VAKONLÁTÓ
BALOGH RÓBERT BESZÉLGETÉSE, EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÉLETE
2022. OKTÓBER
30.
Kedves Vendel, küldjük az interjú linkjét!
Judit és Robi.
A leírásba betettük az újság linkjét is.
https://www.youtube.com/watch?v=Da6-9mxGHUg&t=96s
*
Honlapunk: https://vakonlato.huFacebook oldalunk: https://facebook.com/vakonlatoalapitvany
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCyePIWgLxC4IgFtRQlqkS-w
Mellékletek terület: YouTube-videó (Egy látássérült élete / Vendel) előnézete
.....................................
MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA), VÁLASZVERSE A RIPORTRA.
Kedves Vendi! Had reagáljak erre az interjúra egy verssel!
Mészáros
Melinda: Nem látni.
Csak a színek
nélküli világ,
a fekete
árnyak, nem látni,
hogy kint
madarak szállnak.
Apró lépésekkel
járni, mindig
másra várni,
aki segít az úton,
egy színek
nélküli világban.
Borzasztó
sötétség, fekete árnyak,
de valahol ott
belül, szerető lélek él,
egy színtelen
világban!
Nem látni a
Napot, s vele a Holdat,
a varázslatos
telet, a fakadó rügyet,
s vakon élni
meg minden tavaszt.
Egy nem látó
világban, egy szem
nélküli lélek,
oly tiszta ,pedig lelkét
a sötétség
issza!
( Kedves Vendi,
kérlek tedd bele az újságodba! )
Ölelés Melinda
..............................
Szegzárdi Nagy
Vendel Temető fényei című versét elmondja: Ilosvay Egyed Katalinhttps://www.youtube.com/watch?v=wcS7MX_FuaM
RÉSZLET A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL AUSZTRÁLIA
2022. NOVEMBER 06. - MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?
Mellékletek terület
YouTube-videó (Szegzárdi Nagy Vendel Temető fényei versét elmondja Ilosvay Katalin) előnézete
...........................
A VERS EREDETI,
ÍROTT VÁLTOZATA
NAGY VENDEL:Temető fényei
Meghaltál!
Jó pár éve már,
Elmúlt számodra a földi élet.
Tested talán semmivé lett?
Elporladt, s akár a hamu
Szürkül lent a sötét mélyben?
Nagy Vendel |
Én a test
feltámadásában nem hiszek,
Csak a szellem, és a lélek örökké való csupán,
Ha megidézem szellemed,
Betölti a teret,
Ez a halhatatlanság lehet,
Újra bizonyságot adva
A hitetleneknek.
S hogy voltál, csupán e rideg
Kőoszlop jelzi csak?
Vésett neveden arany füstje csillan.
A hantokon apró tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha lebbenti őket
Lenge őszi szellő.
Bágyadtan bólogat reá
Nagyfejű, fehér krizantém.
Halkan zizzen a kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...
Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.
Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz gyertya ragyog.
Vérszegényen sápadt a Hold,
Fekete, bársonyos égbolt
Gyújt hozzá millió csillagot.
Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)
2019.. november 02.
ELŐZETES A RÁDIÓ ADÁSÁHOZ
Van egy barátom Dr. Tóth Gergő, akinek a mondását időnként megismétlem: -”Ahhoz, hogy a diaszpóra sikeres legyen, kellenek emberek akik nagyon jól dolgoznak. Akikben megvan a tehetség, rátermettség, ösztönös vezető készség, összefogni és sikerre vinni a magyarság érdekeit a világban. Nem kell nagyon sok de azok jól dolgozzanak”!! Íme egy ilyen hölgy, aki majdnem egyedül hozzá járult
Csak a szellem, és a lélek örökké való csupán,
Ha megidézem szellemed,
Betölti a teret,
Ez a halhatatlanság lehet,
Újra bizonyságot adva
A hitetleneknek.
S hogy voltál, csupán e rideg
Kőoszlop jelzi csak?
Vésett neveden arany füstje csillan.
A hantokon apró tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha lebbenti őket
Lenge őszi szellő.
Bágyadtan bólogat reá
Nagyfejű, fehér krizantém.
Halkan zizzen a kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...
Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.
Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz gyertya ragyog.
Vérszegényen sápadt a Hold,
Fekete, bársonyos égbolt
Gyújt hozzá millió csillagot.
Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)
2019.. november 02.
................................
ELŐZETES A RÁDIÓ ADÁSÁHOZ
Van egy barátom Dr. Tóth Gergő, akinek a mondását időnként megismétlem: -”Ahhoz, hogy a diaszpóra sikeres legyen, kellenek emberek akik nagyon jól dolgoznak. Akikben megvan a tehetség, rátermettség, ösztönös vezető készség, összefogni és sikerre vinni a magyarság érdekeit a világban. Nem kell nagyon sok de azok jól dolgozzanak”!! Íme egy ilyen hölgy, aki majdnem egyedül hozzá járult
ahhoz,
hogy a Jászteleki Havas
Boldogasszony kápolna kis harangja visszakerüljön
Magyarországra. A hölgyet Horváth Mártának hívják és Amerikában él hosszú évek
óta. Itt szeretném megköszönni a támogatását, biztatását Keserű Áginak a
(Hungarian Treasure adminjának) a közbenjárásért. A történet szívmelengető.
Természetesen mint mindig most is úgy adódott, hogy jobbnál jobb riportok
mentek le, Pl.: Kiss Ágnes a Hortobágyon volt és
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin |
egy juhász pásztor asszonyt
kapott mikrofon végre. Lélekemelő volt. Miután meghallgattad rájössz arra
micsoda értékek halmozódtak fel itt évszázadok alatt.
Jó Magyarnak lenni.
Megszólaltattunk két sikeres fiatalt, aki keresi az utat ebben a zajos
világban. A történet végén van egy nagyon markáns válasz. S emlékeztünk
halottainkra Nagy Vendel versével és 1956 októbet 4-re, amikor a szovjet
hadsereg lerohanta és leverte a pesti srácok forradalmát. S ezzel még 31 év
terrort szabadított az országra. Ha tetszett az adás kérlek osztd meg barátaiddal ismerőseiddel. Köszönjük
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe.
www.radiomozaiksydney.com.au
ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, SZERKESZTŐK
KÉRTEK RÁ DIÓT?
A vers hangos linkje...
Nagy Vendel Adventi várakozás című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A vers hangos linkje: https://www.youtube.com/watch?v=XJWAvi3l4lo
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe.
www.radiomozaiksydney.com.au
ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, SZERKESZTŐK
........................................
ADVENT ELSŐ
VASÁRNAPJÁN
NAGY VENDEL : A MEGVÁLTÓRA VÁRVA...
Vágyódva
várjuk,
Hogy négy
gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes
asztalon,
S
megtestesüljön az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk
elébe.
Lángoló csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos
istállóba,
Fénylőn,
ragyogva,
S a három
királyok
Elindulnak
sietve,
Messze,
Betlehembe.
Ajándékot
visznek a
Kis Jézus
elébe,
Tömjén füstje
száll
A mennyország
felé,
S a csillag
megáll,
Ez lesz az égi
jel
Vezess, hogy
követhesselek.
Megtisztulni
vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed
tehessem,
Egy dicső élet
reményében.
Megjegyzés:
2017.11.24.
KÉRTEK RÁ DIÓT?
A vers hangos linkje...
Nagy Vendel Adventi várakozás című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A vers hangos linkje: https://www.youtube.com/watch?v=XJWAvi3l4lo
*
Nagy Vendel
Advent kezdetén CÍMŰ VERSÉT ELMONDJA
Várkonyi Judithttps://www.youtube.com/watch?v=SjGv6-zVJ9g
EGY VERS, KÉTFÉLE ELŐADÁSBAN, ÉRDEKES ÖSSZEHASONLÍTÁS.
................................
S ÍME, ITT A HARMADIK ELŐADÁS...
NAGY VENDEL ADVENTI HANGOS VERSE A GUSZTI RÁDIÓ MA DÉLI ADÁSÁBÓL.... 2017. DECEMBER 03. - SYDNEY MOZAIK.... AUSZTRÁLIA
NAGY VENDEL, A MEGVÁLTÓRA VÁRVA CÍMŰ VERSÉT ELMONDJA ... ILOSVAY EGYED KATALIN:
https://www.youtube.com/watch?v=RdkLruW0_C0&feature=youtu.be
*
MINDENKINEK
ÁLDOTT ADVENTET, ÉS ÖRÖMTELI ÜNNEPET KÍVÁNUNK....NAGY VENDEL - MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ
E-mail: nagy.vendi54@gmail.com
*************************************************
9. TÚL AZ
ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA
KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBANKOLOZSI
ERZSÉBET AUSZTRÁLIATÓTÁGAS PODCAST
(XI RÉSZ)
Podcast 21 Mit talált Sturt Ausztrália belsejében?
Youtube link: https://youtu.be/ueALs0952uI
Ideje, hogy
sorozatomban elkalauzoljalak titeket Ausztrália
belseje felé. Hisz ez igencsak hatalmas
földrész. Annál is inkább, mert a belső rész felfedezése, térképezése is
izgalmas volt. Nem győzöm eleget
hangsúlyozni, hogy akik ide érkeztek, fogalmuk sem volt, hol vannak, azaz hol
van hegy, víz, sivatag, tó, esőerdő vagy havasok.
*Kolozsi Erzsébet
Először egy
Charles Sturt nevű kapitány - ebben az esetben ez nem tengeri, hanem honvédségi rangot jelent -
felfedezéseivel foglalkozom. Rögtön itt említem, hogy hosszú ideig összezavartam magamban, hogy Sturt vagy Stuart akiről szó van. Mert Stuart is
egy felfedező volt. Egyszerűsítve Sturt
keletről dél-délnyugatra járt, Stuart meg délről északi irányba.
Akkor először
Sturt 1828-ban érkezett Sydney-be és azt a megbízást kapta, az akkori kormányzótól, aki Darling volt,
hogy nézzen már utána, hogy az
addig ismert folyók honnan erednek, mi
van az eredetüknél és persze van e jó minőségű művelésre alkalmas terület
? Továbbá nagyon izgatta a
fantáziájukat, hogy vajon létezik- e egy beltenger valahol? Az ugye nem
lehet, hogy ekkora helyen csak szárazföld legyen!? Érzékeltetésül, hogy mennyire nem volt
egyszerű dolguk akkoriban, ez az
expedíció kb. egy hetet azzal foglalkozott a kiindulási pontjuknál, hogy
betörjék azokat az ökröket, amik aztán a málhát viszik. A beltengert ugyan nem találták meg, de találtak több kisebb jelentőségű folyót és itt újabb talánnyal szembesültek: hova a
csudába folynak a folyók nyugat irányba, hisz logika szerint keletre kéne, hisz
arra van a tenger. Lehet, hogy nyugatra van a beltenger?A podcast logója
Egy újabb expedíció indult, ezúttal a Murrumbidgee folyó bejárása volt a
cél. A szó jelentése aboriginal nyelven
nagy víz. Annyira nagy, hogy ezt később még öntözésre is felhasználják, de
erről később. Egy bálnavadász hajó részeiből készült a csónak, amin elindultak. És mit tesz a véletlen, addig hajókáztak,
könnyű volt ár mentén haladtak, hogy egy
elágazásnál még nagyobb folyóval
találkoztak, és ezen folytatva útjukat
először találtak nagy egy tavat
, ennek a Lake Alexandrina nevet adták.
Voltak ott nagy hullámok, tehát akár a beltenger is lehetne, de vize nem
sós, édesvízű. Tehát csak tó, nem tenger.
De tovább haladva megoldódott a rejtély, a Déli Óceánba, torkollott a folyó. Kiderült, délre is van tenger, nemcsak keletre. Igaz, a
talány megoldódott, de az öröm nem volt teljes, mert a delta elég mocsaras és
homokzátonyok választják szét a beömlő
vizet igy kereskedelmi hajózásra a folyó teljes hossza sajnos
nem alkalmas.
Rendben, ezt
megtalálták, de innen vissza is kell jutni. Nem volt mit tenni, árral szemben
evezve tették meg az út nagy részét. Kb 29oo km, nem kis teljesítmény! Mindezt
az Ausztrál nyárban, ahol 4o fok
árnyékban, de a hajójukon elég gyér volt az árnyék, igy szegény Sturt egy darabig meg
is vakult. Látása soha nem jött igazán rendbe. Csoda, hogy éhen nem haltak,
mire vissza vergődtek Sydney-be.
*Ma már persze
egész másképp ítéljük ezt a két folyót, a Murrumbidgee hatalmas terület
öntözését látja el és a mocsaras deltájú Murray-t pedig bizonyos szakaszokon
igenis használják hajózásra. Személy és
áruszállítás is van. A kisebb
személyhajó egy lapátkerekű gőzöst utánoz, persze modernebb motorja van, és
séta hajókázásra viszi a turistákat. A
gőzöst a Mississippi gőzöseiről mintázták, még a nevét is, ennek Murray River
Queen a neve. Igaz, sem legális sem illegális kaszinó nincs benne, ennyire
azért nem mentek a másolásban. De
van másik, folyami cruise hajó is, ezek
minimum 3 napig viszik az utasokat teljes kényelemben.
Ez a Murray
folyó ma az ausztrál folklórban nagy
szerepet játszik. Történt ugyanis, egyik évben, 1968-ban hatalmas szárazság volt. Érdekes, volt már
ilyen a klíma vészhelyzet előtt is_? Annyira eltűnt a víz, a folyóból és a
csatlakozó árterületről is, hogy emberi maradványok bukkantak elő. Az
antropológusok boldogan vizsgálódni kezdtek
és legnagyobb meglepetésükre –szerintük- kb. 40 ezer éves csontokról van
szó. Ez aztán nagy követ dobott a tudomány tavába, hogy kik voltak ezek, honnan
jöttek?. Az elfogadott elmélet szerint mindnyájan Afrikából származunk, vajon ezek
is? Esetleg van egy párhuzamos fejlődéstörténet? Én ehhez nagyon nem értek, nem
is foglalok állást. Mai általános
szemlélet szerint ezek aboriginal maradványok.
Miután a közeli , Lake Mungo - nak nevezett, ma már Nemzeti Park területén találták meg őket,
ezért „Mungo men”- nek ill Mungo Ladynek
hívják ezt az őst. A lake
elnevezés csalóka, mert ebben a tóban, valamikor 14 ezer év előtt lehetett
víz utoljára. Ottjártunkkor szerencsére
találtunk egy aboriginal vezetőt,
aki elvezetett minket a feltételezett temetkezési helyre és a temetési
rituáléról is szólt pár szót. Csak
érzékeltetésül, ez egy teljesen sivatagos rész, ahol a szél az egyik oldalára
folyamatosan összehordja a homokot és
ezt a képződményt Kínai Nagy Falnak nevezik.
Csipkés vonulata napnyugtakor élénk narancs és vörös színben játszik,
lélegzetelállító látvány. Akkor gondoltam, hogy megérte a sok km-es zötyögést.
*E kis kitérő
után, vissza a Murray folyóhoz. Vízállása változó, van amikor bővizű. Egyébként a Snowy Mountain-ből ered, ezt csak
annak illusztrálására mondom, hogy van
itt havas hegy, és lám mégis a hőség okozta a gondot az expedíció haladásánál.
Tudtommal eddig
két alkalommal is megúszták folyó teljes hosszát.
Elsőnek Graham Wells Middleton, 1992-ben. Ő
jótékonyságból tette, a rák kutatásra
gyűjtött. 2366 km-t tett meg 138 nap alatt.
Mi lányok sem
maradunk le a nagy kitartást igénylő teljesítményektől. – engedtessék meg nekem
némi részrehajlás -
Tammy van
Wisse, aki holland nevű ugyan, de ausztrál hosszútávú úszónő, 2001-ben is megtette ezt a távot. Ő 106 nap
alatt tette meg a 2438 km-t. A távolság különbség abból adódik, hogy máshol
szálltak vízbe. Tammy a víz minőségével foglalkozott, nyilatkozatai szerint a
legnagyobb nehézséget az uszadék fák és a néhol szigetekké összecsomósodott
szemét kerülgetése jelentette.
*Podcast 22 Cape York Kennedy
Youtube link: https://youtu.be/04s1djfkeVU
Ha a Kennedy
nevet halljuk, többnyire a volt amerikai elnök jut eszünkbe, pedig volt egy
neves ausztrál Kennedy is. Abban egyeznek, hogy tragikus sorsú mindkettő.
Szóval mielőtt
az itteni Kennedy-vel foglalkozom, ismét megemlítem, hogy a korai felfedezők minden
elismerést megérdemelnek.
Gondoljunk csak
bele, mennyi ismeretlennel kellett
szembenézniük. Először is mekkora ez az
ország, egy napi vagy egy heti, esetleg
hónapi járóföldet kell megtegyenek.? Milyen domborzati viszonyok között,
sivatag, hegy, erdő, folyók? Vannak- e és milyen vadállatok? Az őslakók barátságosak vagy ellenségesek?
Ezen tudás
hiányában hogyan és mennyi ellátmányt vigyenek magukkal? Ne felejtsük,
akkoriban, nem volt fridzsider, az ellátmányt vagy szárított
formában, vagy élőállatként tudták vinni. Hány ló kell lovagolni, váltást is
beleszámítva, hány esetleg terhet hordani, lesz e nekik is élelem útközben?
Mennyi birkát tudnak hajtani magukkal, élelmezésre ? Ha ez összeáll, mekkora
utat tudnak megtenni az ismeretlen terepen, mondjuk átvinni a birkákat az útba
eső folyókon? A lassú, de élelmezés szempontjából biztos haladás a kedvezőbb,
vagy tábort létesíteni a nehéz felszereléssel és csak könnyebb felszereléssel
tovább menni, vissza - vissza térve a táborhoz pótlásra, frissítésre?
Megtalálják e a
táborban hagyott holmit, hisz az őslakosok, esetleges vadállatok, mint mondjuk északon a krokodil, szintén
szeretik a birkahúst,? A szárított hús esetleg a hangyák csemegéje lesz? Itt
említem, hogy az ismeretlen terephez az ismeretlen éghajlat is hozzájárult,
lehet, hogy odafelé a folyón lábon át
lehet gázolni, míg visszafelé már szinte tengerként állja az utat, úgy
felduzzad.
A keleti part
szerepe nagyon fontos volt,- nem is
nagyon ismerték a többit -
kerestek egy bázist Singapore és Sydney
között a parton, valamint művelésre alkalmas területet belül a szárazföldön.
Itt jön képbe
Edmund Kennedy, aki földmérő volt és
Thomas Mitchell, bocsánat, Sir Thomas Mitchell- nél , szerezte meg a
tapasztalatokat.
Mitchell meg
arról is nevezetes, hogy mindenáron le
akarta pipálni Sturt-ot, a domborzat feltérképezésénél. Ugye Sturt a beltengert kereste, ahová a
nyugati irányba tartó folyók ömlenek, Mitchell meg azt akarta bebizonyítani,
hogy az északra forduló folyók a Carpentaria öbölbe torkolnak.
Előzőekben
elmondtam, mit talált Sturt
ezeknél a folyóknál. Hogy
Mitchell mire jött rá a
végén nagy meglepetésre , az egy másik
adás témája lesz.
*Tehát 1848-ban
elindult az expedíció, hajóval Sydneyből, majd a mai Cardwell területénél szárazföldön folytatták. Itt aztán találkoztak mindennel, amivel nem
szerettek volna! Mocsár, moszkitó, ellenséges őslakók, őserdő, széles folyók. 9
hét alatt összesen kb. 50 km-t tudtak megtenni!
Ez talán érzékelteti, milyen megpróbáltatásokban volt részük. Ez után
Kennedy úgy döntött, hogy 8 embert hátrahagy és 4-ed magával folytatja az
utat. Terv szerint egy Ariel nevű hajó várta őket Port Albany-nál, a
mai nevén Torres szigeteknél . A 4-ből
egyik Jacky Jacky nevű aboriginal volt, aki nyomolvasóként és esetleges
tolmácsként is szerepelt. Itt említem, hogy nagyon sokféle aboriginal nyelv
ill. nyelvjárás volt, és nem mindegyik értette
meg a másikat. Útközben a 4
emberből az egyik véletlenül meglőtte önmagát, igy Kennedy őt, és egy másikat
védelmezőnek hátrahagyott, igy kettesben Jacky Jacky- vel haladtak, mit
haladtak, küszködtek tovább a találkozási helyhez. Alig már csak kb. 30 km- re lehettek a Cape
York csücskétől, mikor harcias őslakók
mérgezett lándzsával meglőtték Kennedy-t
aki rövid agónia után meghalt. Előtte
megkérte Jacky Jackyt hogy próbálja meg
egyedül folytatni az utat és találkozni az Ariel hajóval. Képzeljük el, ezt ő,
1o nap alatt, egyedül, mindenféle ellátmány nélkül, ámde ellenséges területen keresztül, meg is
tette! Miután Ariel felvette, sikeresen elkalauzolta őket ahhoz a táborhoz
ahol a többieket hagyták. Addigra sajnos már a 8 emberből csak 2-t találtak
életben, így hajóztak vissza Sydney-be . Ott aztán az akkori kormányzó egy
vésett ezüst melldiszt és 50 fontot - akkori értékben hatalmas pénzt –
adományozott neki. Feljegyzések szerint soha nem nyúlt a pénzhez. Mindenki
hősként ünnepelte. Ehhez az is hozzátartozott, hogy italt fizettek neki . Szegény Jacky Jacky
végül a nagy jóság áldozata lett, az alkohol vitte el.
Ez 1848-ban, történt de a terület meghódítása, megművelés szempontjából , mégis váratott
magára. Így a kormány egy telegráf azaz távíró vonal építését határozta el, hogy az
esetleges telepeseket be tudják
kapcsolni az akkori ország életébe. Ezt a vonalat nagyon nagy nehézségek után
1887-ben be is fejezték, hogy utána több mint 100 évig szolgáljon. Csak egy
adalék a nehézségekhez, először a távíró
póznákat fából készítették, a termeszehangyák nagy örömére. Ezek nagyon gyorsan
feldolgozták a póznákat, így át kellett térjenek a fémre, ami jóval drágább
volt.
Ne feledjük,
Ausztrália az Isten háta mögött volt Európai szemmel, ez volt akkor az egyetlen összeköttetés a világ többi
részével a hajókon kívül.
Ezek után hadd osszam meg veletek saját
tapasztalatunkat :
Férjemmel pár
éve pont ennek a vonalnak a nyomdokán jártuk végig a félszigetet. Ez nagyon
egyszerűen hangzik, megtenni már nem annyira. Először is a távolság Cairnstől a
csúcsig kb. 1000 km, csak oda. Az ösvény ami a régi távíró vonalát követi csak
terepjáróknak figyelmeztetéssel indul.
Visszanézve ez kicsit visszafogottnak tűnik, inkább csak terepjáró
megszállottaknak ajánlott, lenne közelebb a valósághoz. Az ösvény kifejezés
barokkos túlzás, gyökérharc vagy gázlókeresés inkább a helytálló.
A gázlóknál a viz valamint a part mélysége, a meder szélessége
szinesítik az átkelést. Mi néha 50
km-t is meg tudtunk tenni 12 óra alatt úgy, hogy ellátmány a
csomagtartóban. Szegény Kennedyék
ökrökkel, birkákkal, szekerekkel 9 hét alatt tettek kb. 50 km-t .
Végül elvergődtünk odáig, ahol Cape York csücskénél a szárazföld nincs
tovább, a keskeny földnyelvről át lehet látni a Thursday Island-ra, Csütörtök Szigetekre.
Előzőleg
azonban felkerestük Kennedy
sirját, aki szegény nem jutott el
odáig..
És itt jön a
kérdés, megérte? Kennedy
szempontjából igen, mert ma már művelt
terület a félsziget. És nekünk mi volt benne a jó?
Szinte minden
jó volt. A terep nehéz, de a táj
gyönyörű. Igen, vízesések is vannak, és
ami nekem fontos, ezekben még fürdeni is lehet!
Gyönyörű öblökkel csipkézett tengerpart. Férjemnek pedig ott volt
talán a legemlékezetesebb születésnapja : az egyik meredek falu, vizes,
csúszós átkelőnél – Gunshot a neve, ha
valaki arra járna - hosszadalmas
küszködés után rugalmas kötelek segítségével
végre sikerült felrángatni a kocsinkat a
túloldalra és mikor felért, a segítők egyszerre zendítettek rá, hogy Happy
Birthday to you! Azóta sem tudom, mi volt nagyobb, a megkönnyebbülés, vagy a
meglepetés.
Mellékletek
terület
YouTube-videó
(podcast 21 Mit talált Sturt?) előnézete
YouTube-videó
(Podcast 22 Létezik e járható útvonal Cape York-ra?) előnézete
Folytatjuk.************************************************* 10. BEMUTATJUK…
DÁMA LOVAG NAGY
CYNTHIA ÍRÁSAIT : SZERETETLÁNG
SZAKMAI
ÉLETRAJZ
Lovag Nagy
Cynthia író, költő vagyok, az Alföld közepén születtem.
Már kislányként
magával ragadott az irodalom gyönyörű világa és szerettem sokat sokfélét
olvasni.Nagy Cynthia
Megjelent egy
regényem tavaly: A széptevő és a kései boldogság címmel, valamint idén egy
verses kötetem : Aranyfényű Csillag Galaxis címmel.
A Római Sas
Birodalmi Lovagrend tagja vagyok, idén nyár óta. A Cserhát Művészkör tagja
vagyok, az ottani Délibáb magazin állandó szerzője.
Több
antológiában is jelentek meg írásaim, valamint irodalmi folyóiratokban mint Pl.
Kláris , Gold Pen, Szikla magazin, az EMMIR Erdélyi folyóirat és a Honvilág c.
szintén Erdélyi lap, ahol már állandó munkatársként jelölnek. A Holnap
magazinban rendszeresen jelennek meg verseim. Állandó szerzője vagyok a Meskete
c, gyermek mese oldalnak, és itt a hangomat is kölcsönzöm a mások meséjéhez is
nagy örömmel. Szívesen tanulok verseket és mondom fel videóra, amiket megosztok
saját face oldalamon és a szerzői oldalamon is.
2021-ben :Líra
és Nívó díjat kaptam
2022-ben Arany
okleveles költő lettem.
SZERETETTEL, NAGY CYNTHIA
.............................................................
Válogatás
verseimből … Nagy CYNTIA:
Szeretetláng Ha csak én
adnám az összes szeretetemaz is
elegendő lenne nekedKérés nélkül is
megkapod,hisz nem érdem
kérdése jól tudod. A szeretet
csendben járRád olvad, mint
a napsugármelegséggel
áraszt el,mit senki sem
vehet tőled el ! Mi már szavak
nélkül isbeszélünk, elég
ha a másikszemébe
nézünk....S mielőtt
csonkig égne a gyertyánk, nem
alszik kia szeretetláng.
S mikor majdjő az utolsó
pillanat, mikormindenki filmje
elszakad Te légy
mellettem, ha fázomterítsd rám a
jó meleg kabátod...öreg kezünk
szorosan összefonódjons lelkünk
együtt lépjen át a mennyeiégbolton ….. *Lélek testvér Elgondolkodtat
a életmindenki mit és
meddig remélhet?Meddig éltethet
a lélegzet?Mikor áll meg a
vekkerés végtelenedik
el a csend? Ha lelkünk
arany pallosán villan áta napsugár, s
egy szép szempárvár reánk egy
csillagfényesjámbor
éjszakán?Ha bámulod az
ég kékjét, de seholsincs a lelki
békéd? Hiába keresed a
boldogságot, mertaz álmod már
régen szertefoszlott?Mikor áll meg a
kegyetlen vekker?Mert
belefáradtál a küzdelembea sose távozó
reménybe! Ne gondolkodj,
légy türelmes!Aggódjon a
menthetetlen!Éld életed
szeretetben, bölcsességben.Ha menni kell,
úgyis jelez a pillanat,s mi
megfáradtan követjük sorsunkat. Porhüvelyünk
itt marad, s lelkünkrevirrad egy új
pirkadat.Mert minden
lélek Testvér,kik várnak ránk
az utunk végén!! *Gondolsz e rám? Gondolsz e rám,
mert eltoltál magadtól,ha már a két
szemem nem leled sehol...Ha sóvárogsz
utánam, de nem teszel semmit,mert már az
édes emlékem is elenyészik..Gondolsz e rám,
mikor üres az ágyad hajnalbamikor a párnát
öleled tétován karodbalelkedbe a
fájdalom behasít jajongva Mily jó is volt,
mikor csókoltál..édesen álomba
ringattál..Fedetlen
testeddel mámorosan betakartál !Hevesen
kalapáló szívvel egymás arcátvágyódva
néztük, s te gyengéden átkaroltál,miközben forrón
szájon csókoltál, melynek íze a
fincsi málna és eper keverékeahogyan a
nyelved finoman az enyémetmegkereste..Gondolsz e rám,
a te fényes kis csillagodra,mely
üstökösként robbant be, s az életedfelkavarta Vajon igaz e
mikor mondtad, hogy kezeidimára
kulcsoltad...Felnéztél az
égre s kérted, hogy örökkétartson a varázs
fénye,hogy szerelmünk
égjen mindörökre !! * Imádlak Imádlak , neked
annyi, mintegy kis cicát
szeretni, vagy egykönyvet
kedvelni, egy filmet megnézni.Ezt a gyönyörű
szót nem lehet így elcsépelni Én imádlak, de
nem úgy, mint a faleveletmely orrod
előtt a fáról a magasból lepereg ..Imádlak.. ha
kimondom, testem lelkem beleremeg mert már kevés
a szó „ szeretlek” …hisz majd
szétvetnek az érzelmekHa belélegzed
hajam s bőrömfinom illatát s
csókjainktól részegültenvárjuk a csodát S én akarom,
hogy Te is megérezda szerelem
hatalmát, mertcsakis akkor
érted mege két szó
titkos varázsát
************************************************* 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
Véghelyi
József: Így múlik el a világ dicsősége, avagy töredékekből áll össze az élet
egésze
A Művészeti
Magazin mottójából vettem a cím egy részét, miszerint töredékekből áll össze az
élet egésze. Ám mondhattam volna úgy is, hogy így múlik el a világ dicsősége,
ahogy a művelt latin mondja ”Sic transit gloria mundi”. Ez egy ember életében
azt jelenti, hogy akármilyen fényes, sikerekkel teli napokat is átélt már
egyszer, így vagy úgy, de véget ér az ifjúsága, a középkorú évei is elrohannak,
és hát marad az úgynevezett „szép kor” megélése, ha egyáltalán sikerül neki.
Azon persze elfilozófálgathatunk, hogy miért szép az idős kor, és főleg kinek
szép. Természetesen minden életszakasznak meglehetnek - megvannak- a maga szépségei csak fel kell ismerni…!
Egy esetet
fogok ismertetni, amelyek az életem töredékei, de számomra emlékezetes maradt.
Nem tragikus,
inkább keserédes..
*A történetem
idején már negyvenfelé jártam a személyi igazolványom szerint, de lelkileg és
fizikailag huszonévesnek éreztem magam. A lányom érettségi előtt állt, és az
osztályában bizony sok fiatal és csinos kishölgy volt. Ahogy az lenni szokott a
barátnők megfordultak egymás lakásán is. Persze nálunk is ez volt a helyzet.
Csak kapkodtam a fejem, ahogy „végig mustráltam” Ökelméket.
Ezek a lányok
már tulajdonképpen nők a szó klasszikus értelmében. Kellemes jelenségek,
szépek, okosak és - horribile dictu:
kimondani is szörnyű - huncutok. Pontosan tudják és érzik nemi varázsukat és
olykor élnek is vele.
Tapasztalatból
mondom, hogy a nőknek száz és száz praktikájuk van arra, ha fel akarják kelteni
magukra a figyelmet. Ezért tud sok férfi csapdába esni. Még mielőtt észbe
kapna, azon veszi észre magát, hogy az anyakönyv-vezető előtt áll…
Egy ilyen nálunk tett „hölgykoszorú” látogatás
alkalmával is megjelent néhány osztálytársnő a lányomnál. A feleségemmel beengedtük a lányokat a házba és mivel
jónevelt teremtések voltak, hát jó hangosan köszöntek is:
- Csókolom
Zsuzsa néni, csókolom Józsi bácsi!
Mit mondjak
erre?
Fiús zavaromban
- mivel a lányok lebácsiztak – én is azt mondta nekik, hogy:
- Csókollak
Benneteket!
Bizonyos kényes
és kritikus helyzetekben a nők érzékszervei mintha érzékenyebbek lennének.
Feleségem rögtön megérezte, hogy szándékaim nem teljesen tisztességesek, ezért
rögtön meg is jegyezte:
- Csak
csókolnád őket!
Eligazítottak, ám egy próbát megért…! Minden
esetre ez volt az első alkalom, hogy fiatal lányok lebácsiztak, és a
kishölgyekkel való kacérkodás kezdett egyre távolabbra kerülni.
9. TÚL AZ
ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA
KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI
ERZSÉBET AUSZTRÁLIA
TÓTÁGAS PODCAST
(XI RÉSZ)
Podcast 21 Mit talált Sturt Ausztrália belsejében?
Youtube link: https://youtu.be/ueALs0952uI
Ideje, hogy sorozatomban elkalauzoljalak titeket Ausztrália belseje felé. Hisz ez igencsak hatalmas földrész. Annál is inkább, mert a belső rész felfedezése, térképezése is izgalmas volt. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy akik ide érkeztek, fogalmuk sem volt, hol vannak, azaz hol van hegy, víz, sivatag, tó, esőerdő
*
Kolozsi Erzsébet |
Akkor először Sturt 1828-ban érkezett Sydney-be és azt a megbízást kapta, az akkori kormányzótól, aki Darling volt, hogy nézzen már utána, hogy az addig ismert folyók honnan erednek, mi van az eredetüknél és persze van e jó minőségű művelésre alkalmas terület ? Továbbá nagyon izgatta a fantáziájukat, hogy vajon létezik- e egy beltenger valahol? Az ugye nem lehet, hogy ekkora helyen csak szárazföld legyen!? Érzékeltetésül, hogy mennyire nem volt egyszerű dolguk akkoriban, ez az expedíció kb. egy hetet azzal foglalkozott a kiindulási pontjuknál, hogy betörjék azokat az ökröket, amik aztán a málhát viszik. A beltengert ugyan nem találták meg, de találtak több kisebb jelentőségű folyót és itt újabb talánnyal szembesültek: hova a csudába folynak a folyók nyugat irányba, hisz logika szerint keletre kéne, hisz arra van a tenger. Lehet, hogy nyugatra van a beltenger?
A podcast logója |
Egy újabb expedíció indult, ezúttal a Murrumbidgee folyó bejárása volt a cél. A szó jelentése aboriginal nyelven nagy víz. Annyira nagy, hogy ezt később még öntözésre is felhasználják, de erről később. Egy bálnavadász hajó részeiből készült a csónak, amin elindultak. És mit tesz a véletlen, addig hajókáztak, könnyű volt ár mentén haladtak, hogy egy elágazásnál még nagyobb folyóval találkoztak, és ezen folytatva útjukat először találtak nagy egy tavat , ennek a Lake Alexandrina nevet adták. Voltak ott nagy hullámok, tehát akár a beltenger is lehetne, de vize nem sós, édesvízű. Tehát csak tó, nem tenger. De tovább haladva megoldódott a rejtély, a Déli Óceánba, torkollott a folyó. Kiderült, délre is van tenger, nemcsak keletre. Igaz, a talány megoldódott, de az öröm nem volt teljes, mert a delta elég mocsaras és homokzátonyok választják szét a beömlő vizet igy kereskedelmi hajózásra a folyó teljes hossza sajnos nem alkalmas.
Rendben, ezt megtalálták, de innen vissza is kell jutni. Nem volt mit tenni, árral szemben evezve tették meg az út nagy részét. Kb 29oo km, nem kis teljesítmény! Mindezt az Ausztrál nyárban, ahol 4o fok árnyékban, de a hajójukon elég gyér volt az árnyék, igy szegény Sturt egy darabig meg is vakult. Látása soha nem jött igazán rendbe. Csoda, hogy éhen nem haltak, mire vissza vergődtek Sydney-be.
*
Ma már persze
egész másképp ítéljük ezt a két folyót, a Murrumbidgee hatalmas terület
öntözését látja el és a mocsaras deltájú Murray-t pedig bizonyos szakaszokon
igenis használják hajózásra. Személy és
áruszállítás is van. A kisebb
személyhajó egy lapátkerekű gőzöst utánoz, persze modernebb motorja van, és
séta hajókázásra viszi a turistákat. A
gőzöst a Mississippi gőzöseiről mintázták, még a nevét is, ennek Murray River
Queen a neve. Igaz, sem legális sem illegális kaszinó nincs benne, ennyire
azért nem mentek a másolásban. De
van másik, folyami cruise hajó is, ezek
minimum 3 napig viszik az utasokat teljes kényelemben.Ez a Murray folyó ma az ausztrál folklórban nagy szerepet játszik. Történt ugyanis, egyik évben, 1968-ban hatalmas szárazság volt. Érdekes, volt már ilyen a klíma vészhelyzet előtt is_? Annyira eltűnt a víz, a folyóból és a csatlakozó árterületről is, hogy emberi maradványok bukkantak elő. Az antropológusok boldogan vizsgálódni kezdtek és legnagyobb meglepetésükre –szerintük- kb. 40 ezer éves csontokról van szó. Ez aztán nagy követ dobott a tudomány tavába, hogy kik voltak ezek, honnan jöttek?. Az elfogadott elmélet szerint mindnyájan Afrikából származunk, vajon ezek is? Esetleg van egy párhuzamos fejlődéstörténet? Én ehhez nagyon nem értek, nem is foglalok állást. Mai általános szemlélet szerint ezek aboriginal maradványok. Miután a közeli , Lake Mungo - nak nevezett, ma már Nemzeti Park területén találták meg őket, ezért „Mungo men”- nek ill Mungo Ladynek hívják ezt az őst. A lake elnevezés csalóka, mert ebben a tóban, valamikor 14 ezer év előtt lehetett víz utoljára. Ottjártunkkor szerencsére találtunk egy aboriginal vezetőt, aki elvezetett minket a feltételezett temetkezési helyre és a temetési rituáléról is szólt pár szót. Csak érzékeltetésül, ez egy teljesen sivatagos rész, ahol a szél az egyik oldalára folyamatosan összehordja a homokot és ezt a képződményt Kínai Nagy Falnak nevezik. Csipkés vonulata napnyugtakor élénk narancs és vörös színben játszik, lélegzetelállító látvány. Akkor gondoltam, hogy megérte a sok km-es zötyögést.
*
E kis kitérő
után, vissza a Murray folyóhoz. Vízállása változó, van amikor bővizű. Egyébként a Snowy Mountain-ből ered, ezt csak
annak illusztrálására mondom, hogy van
itt havas hegy, és lám mégis a hőség okozta a gondot az expedíció haladásánál.Tudtommal eddig két alkalommal is megúszták folyó teljes hosszát.
Elsőnek Graham Wells Middleton, 1992-ben. Ő jótékonyságból tette, a rák kutatásra gyűjtött. 2366 km-t tett meg 138 nap alatt.
Mi lányok sem maradunk le a nagy kitartást igénylő teljesítményektől. – engedtessék meg nekem némi részrehajlás -
Tammy van Wisse, aki holland nevű ugyan, de ausztrál hosszútávú úszónő, 2001-ben is megtette ezt a távot. Ő 106 nap alatt tette meg a 2438 km-t. A távolság különbség abból adódik, hogy máshol szálltak vízbe. Tammy a víz minőségével foglalkozott, nyilatkozatai szerint a legnagyobb nehézséget az uszadék fák és a néhol szigetekké összecsomósodott szemét kerülgetése jelentette.
*
Podcast 22 Cape York KennedyYoutube link: https://youtu.be/04s1djfkeVU
Ha a Kennedy nevet halljuk, többnyire a volt amerikai elnök jut eszünkbe, pedig volt egy neves ausztrál Kennedy is. Abban egyeznek, hogy tragikus sorsú mindkettő.
Szóval mielőtt az itteni Kennedy-vel foglalkozom, ismét megemlítem, hogy a korai felfedezők minden elismerést megérdemelnek.
Gondoljunk csak bele, mennyi ismeretlennel kellett szembenézniük. Először is mekkora ez az ország, egy napi vagy egy heti, esetleg hónapi járóföldet kell megtegyenek.? Milyen domborzati viszonyok között, sivatag, hegy, erdő, folyók? Vannak- e és milyen vadállatok? Az őslakók barátságosak vagy ellenségesek?
Ezen tudás hiányában hogyan és mennyi ellátmányt vigyenek magukkal? Ne felejtsük, akkoriban, nem volt fridzsider, az ellátmányt vagy szárított formában, vagy élőállatként tudták vinni. Hány ló kell lovagolni, váltást is beleszámítva, hány esetleg terhet hordani, lesz e nekik is élelem útközben? Mennyi birkát tudnak hajtani magukkal, élelmezésre ? Ha ez összeáll, mekkora utat tudnak megtenni az ismeretlen terepen, mondjuk átvinni a birkákat az útba eső folyókon? A lassú, de élelmezés szempontjából biztos haladás a kedvezőbb, vagy tábort létesíteni a nehéz felszereléssel és csak könnyebb felszereléssel tovább menni, vissza - vissza térve a táborhoz pótlásra, frissítésre?
Megtalálják e a táborban hagyott holmit, hisz az őslakosok, esetleges vadállatok, mint mondjuk északon a krokodil, szintén szeretik a birkahúst,? A szárított hús esetleg a hangyák csemegéje lesz? Itt említem, hogy az ismeretlen terephez az ismeretlen éghajlat is hozzájárult, lehet, hogy odafelé a folyón lábon át lehet gázolni, míg visszafelé már szinte tengerként állja az utat, úgy felduzzad.
A keleti part szerepe nagyon fontos volt,- nem is nagyon ismerték a többit - kerestek egy bázist Singapore és Sydney között a parton, valamint művelésre alkalmas területet belül a szárazföldön.
Itt jön képbe Edmund Kennedy, aki földmérő volt és Thomas Mitchell, bocsánat, Sir Thomas Mitchell- nél , szerezte meg a tapasztalatokat.
Mitchell meg arról is nevezetes, hogy mindenáron le akarta pipálni Sturt-ot, a domborzat feltérképezésénél. Ugye Sturt a beltengert kereste, ahová a nyugati irányba tartó folyók ömlenek, Mitchell meg azt akarta bebizonyítani, hogy az északra forduló folyók a Carpentaria öbölbe torkolnak.
Előzőekben elmondtam, mit talált Sturt ezeknél a folyóknál. Hogy Mitchell mire jött rá a végén nagy meglepetésre , az egy másik adás témája lesz.
*
Tehát 1848-ban
elindult az expedíció, hajóval Sydneyből, majd a mai Cardwell területénél szárazföldön folytatták. Itt aztán találkoztak mindennel, amivel nem
szerettek volna! Mocsár, moszkitó, ellenséges őslakók, őserdő, széles folyók. 9
hét alatt összesen kb. 50 km-t tudtak megtenni!
Ez talán érzékelteti, milyen megpróbáltatásokban volt részük. Ez után
Kennedy úgy döntött, hogy 8 embert hátrahagy és 4-ed magával folytatja az
utat. Terv szerint egy Ariel nevű hajó várta őket Port Albany-nál, a
mai nevén Torres szigeteknél . A 4-ből
egyik Jacky Jacky nevű aboriginal volt, aki nyomolvasóként és esetleges
tolmácsként is szerepelt. Itt említem, hogy nagyon sokféle aboriginal nyelv
ill. nyelvjárás volt, és nem mindegyik értette
meg a másikat. Útközben a 4
emberből az egyik véletlenül meglőtte önmagát, igy Kennedy őt, és egy másikat
védelmezőnek hátrahagyott, igy kettesben Jacky Jacky- vel haladtak, mit
haladtak, küszködtek tovább a találkozási helyhez. Alig már csak kb. 30 km- re lehettek a Cape
York csücskétől, mikor harcias őslakók
mérgezett lándzsával meglőtték Kennedy-t
aki rövid agónia után meghalt. Előtte
megkérte Jacky Jackyt hogy próbálja meg
egyedül folytatni az utat és találkozni az Ariel hajóval. Képzeljük el, ezt ő,
1o nap alatt, egyedül, mindenféle ellátmány nélkül, ámde ellenséges területen keresztül, meg is
tette! Miután Ariel felvette, sikeresen elkalauzolta őket ahhoz a táborhoz
ahol a többieket hagyták. Addigra sajnos már a 8 emberből csak 2-t találtak
életben, így hajóztak vissza Sydney-be . Ott aztán az akkori kormányzó egy
vésett ezüst melldiszt és 50 fontot - akkori értékben hatalmas pénzt –
adományozott neki. Feljegyzések szerint soha nem nyúlt a pénzhez. Mindenki
hősként ünnepelte. Ehhez az is hozzátartozott, hogy italt fizettek neki . Szegény Jacky Jacky
végül a nagy jóság áldozata lett, az alkohol vitte el.Ez 1848-ban, történt de a terület meghódítása, megművelés szempontjából , mégis váratott magára. Így a kormány egy telegráf azaz távíró vonal építését határozta el, hogy az esetleges telepeseket be tudják kapcsolni az akkori ország életébe. Ezt a vonalat nagyon nagy nehézségek után 1887-ben be is fejezték, hogy utána több mint 100 évig szolgáljon. Csak egy adalék a nehézségekhez, először a távíró póznákat fából készítették, a termeszehangyák nagy örömére. Ezek nagyon gyorsan feldolgozták a póznákat, így át kellett térjenek a fémre, ami jóval drágább volt.
Ne feledjük, Ausztrália az Isten háta mögött volt Európai szemmel, ez volt akkor az egyetlen összeköttetés a világ többi részével a hajókon kívül.
Ezek után hadd osszam meg veletek saját tapasztalatunkat :
Férjemmel pár éve pont ennek a vonalnak a nyomdokán jártuk végig a félszigetet. Ez nagyon egyszerűen hangzik, megtenni már nem annyira. Először is a távolság Cairnstől a csúcsig kb. 1000 km, csak oda. Az ösvény ami a régi távíró vonalát követi csak terepjáróknak figyelmeztetéssel indul. Visszanézve ez kicsit visszafogottnak tűnik, inkább csak terepjáró megszállottaknak ajánlott, lenne közelebb a valósághoz. Az ösvény kifejezés barokkos túlzás, gyökérharc vagy gázlókeresés inkább a helytálló. A gázlóknál a viz valamint a part mélysége, a meder szélessége szinesítik az átkelést. Mi néha 50 km-t is meg tudtunk tenni 12 óra alatt úgy, hogy ellátmány a csomagtartóban. Szegény Kennedyék ökrökkel, birkákkal, szekerekkel 9 hét alatt tettek kb. 50 km-t .
Végül elvergődtünk odáig, ahol Cape York csücskénél a szárazföld nincs tovább, a keskeny földnyelvről át lehet látni a Thursday Island-ra, Csütörtök Szigetekre.
Előzőleg azonban felkerestük Kennedy sirját, aki szegény nem jutott el odáig..
És itt jön a kérdés, megérte? Kennedy szempontjából igen, mert ma már művelt terület a félsziget. És nekünk mi volt benne a jó?
Szinte minden jó volt. A terep nehéz, de a táj gyönyörű. Igen, vízesések is vannak, és ami nekem fontos, ezekben még fürdeni is lehet! Gyönyörű öblökkel csipkézett tengerpart. Férjemnek pedig ott volt talán a legemlékezetesebb születésnapja : az egyik meredek falu, vizes, csúszós átkelőnél – Gunshot a neve, ha valaki arra járna - hosszadalmas küszködés után rugalmas kötelek segítségével végre sikerült felrángatni a kocsinkat a túloldalra és mikor felért, a segítők egyszerre zendítettek rá, hogy Happy Birthday to you! Azóta sem tudom, mi volt nagyobb, a megkönnyebbülés, vagy a meglepetés.
Mellékletek terület
YouTube-videó (podcast 21 Mit talált Sturt?) előnézete
YouTube-videó (Podcast 22 Létezik e járható útvonal Cape York-ra?) előnézete
Folytatjuk.
*************************************************
10. BEMUTATJUK…
DÁMA LOVAG NAGY
CYNTHIA ÍRÁSAIT : SZERETETLÁNG
SZAKMAI ÉLETRAJZ
Lovag Nagy Cynthia író, költő vagyok, az Alföld közepén születtem.
Már kislányként magával ragadott az irodalom gyönyörű világa és
szerettem sokat sokfélét
olvasni.
Megjelent egy regényem tavaly: A széptevő és a kései boldogság címmel, valamint idén egy verses kötetem : Aranyfényű Csillag Galaxis címmel.
A Római Sas Birodalmi Lovagrend tagja vagyok, idén nyár óta. A Cserhát Művészkör tagja vagyok, az ottani Délibáb magazin állandó szerzője.
Több antológiában is jelentek meg írásaim, valamint irodalmi folyóiratokban mint Pl. Kláris , Gold Pen, Szikla magazin, az EMMIR Erdélyi folyóirat és a Honvilág c. szintén Erdélyi lap, ahol már állandó munkatársként jelölnek. A Holnap magazinban rendszeresen jelennek meg verseim. Állandó szerzője vagyok a Meskete c, gyermek mese oldalnak, és itt a hangomat is kölcsönzöm a mások meséjéhez is nagy örömmel. Szívesen tanulok verseket és mondom fel videóra, amiket megosztok saját face oldalamon és a szerzői oldalamon is.
2021-ben :Líra és Nívó díjat kaptam
2022-ben Arany okleveles költő lettem.
SZERETETTEL, NAGY CYNTHIA
Nagy Cynthia |
Megjelent egy regényem tavaly: A széptevő és a kései boldogság címmel, valamint idén egy verses kötetem : Aranyfényű Csillag Galaxis címmel.
A Római Sas Birodalmi Lovagrend tagja vagyok, idén nyár óta. A Cserhát Művészkör tagja vagyok, az ottani Délibáb magazin állandó szerzője.
Több antológiában is jelentek meg írásaim, valamint irodalmi folyóiratokban mint Pl. Kláris , Gold Pen, Szikla magazin, az EMMIR Erdélyi folyóirat és a Honvilág c. szintén Erdélyi lap, ahol már állandó munkatársként jelölnek. A Holnap magazinban rendszeresen jelennek meg verseim. Állandó szerzője vagyok a Meskete c, gyermek mese oldalnak, és itt a hangomat is kölcsönzöm a mások meséjéhez is nagy örömmel. Szívesen tanulok verseket és mondom fel videóra, amiket megosztok saját face oldalamon és a szerzői oldalamon is.
2021-ben :Líra és Nívó díjat kaptam
2022-ben Arany okleveles költő lettem.
SZERETETTEL, NAGY CYNTHIA
.............................................................
Válogatás
verseimből …
Nagy CYNTIA:
Szeretetláng
Ha csak én
adnám az összes szeretetem
az is
elegendő lenne neked
Kérés nélkül is
megkapod,
hisz nem érdem
kérdése jól tudod.
A szeretet
csendben jár
Rád olvad, mint
a napsugár
melegséggel
áraszt el,
mit senki sem
vehet tőled el !
Mi már szavak
nélkül is
beszélünk, elég
ha a másik
szemébe
nézünk....
S mielőtt
csonkig égne a
gyertyánk, nem
alszik ki
a szeretetláng.
S mikor majd
jő az utolsó
pillanat, mikor
mindenki filmje
elszakad
Te légy
mellettem, ha fázom
terítsd rám a
jó meleg kabátod...
öreg kezünk
szorosan összefonódjon
s lelkünk
együtt lépjen át a mennyei
égbolton …..
*
Lélek testvér
Elgondolkodtat
a élet
mindenki mit és
meddig remélhet?
Meddig éltethet
a lélegzet?
Mikor áll meg a
vekker
és végtelenedik
el a csend?
Ha lelkünk
arany pallosán villan át
a napsugár, s
egy szép szempár
vár reánk egy
csillagfényes
jámbor
éjszakán?
Ha bámulod az
ég kékjét, de sehol
sincs a lelki
békéd?
Hiába keresed a
boldogságot, mert
az álmod már
régen szertefoszlott?
Mikor áll meg a
kegyetlen vekker?
Mert
belefáradtál a küzdelembe
a sose távozó
reménybe!
Ne gondolkodj,
légy türelmes!
Aggódjon a
menthetetlen!
Éld életed
szeretetben, bölcsességben.
Ha menni kell,
úgyis jelez a pillanat,
s mi
megfáradtan követjük sorsunkat.
Porhüvelyünk
itt marad, s lelkünkre
virrad egy új
pirkadat.
Mert minden
lélek Testvér,
kik várnak ránk
az utunk végén!!
*
Gondolsz e rám?
Gondolsz e rám,
mert eltoltál magadtól,
ha már a két
szemem nem leled sehol...
Ha sóvárogsz
utánam, de nem teszel semmit,
mert már az
édes emlékem is elenyészik..
Gondolsz e rám,
mikor üres az ágyad hajnalba
mikor a párnát
öleled tétován karodba
lelkedbe a
fájdalom behasít jajongva
Mily jó is volt,
mikor csókoltál..
édesen álomba
ringattál..
Fedetlen
testeddel mámorosan betakartál !
Hevesen
kalapáló szívvel egymás arcát
vágyódva
néztük, s te gyengéden átkaroltál,
miközben forrón
szájon csókoltál,
melynek íze a
fincsi málna és eper keveréke
ahogyan a
nyelved finoman az enyémet
megkereste..
Gondolsz e rám,
a te fényes kis csillagodra,
mely
üstökösként robbant be, s az életed
felkavarta
Vajon igaz e
mikor mondtad, hogy kezeid
imára
kulcsoltad...
Felnéztél az
égre s kérted, hogy örökké
tartson a varázs
fénye,
hogy szerelmünk
égjen mindörökre !!
*
Imádlak
Imádlak , neked
annyi, mint
egy kis cicát
szeretni, vagy egy
könyvet
kedvelni, egy filmet megnézni.
Ezt a gyönyörű
szót nem lehet így elcsépelni
Én imádlak, de
nem úgy, mint a falevelet
mely orrod
előtt a fáról a magasból lepereg ..
Imádlak.. ha
kimondom, testem lelkem beleremeg
mert már kevés
a szó „ szeretlek” …
hisz majd
szétvetnek az érzelmek
Ha belélegzed
hajam s bőröm
finom illatát s
csókjainktól részegülten
várjuk a csodát
S én akarom,
hogy Te is megérezd
a szerelem
hatalmát, mert
csakis akkor
érted meg
e két szó
titkos varázsát
*************************************************
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
Véghelyi
József: Így múlik el a világ dicsősége,
avagy töredékekből áll össze az élet
egésze
A Művészeti Magazin mottójából vettem a cím egy részét, miszerint töredékekből áll össze az élet egésze. Ám mondhattam volna úgy is, hogy így múlik el a világ dicsősége, ahogy a művelt latin mondja ”Sic transit gloria mundi”. Ez egy ember életében azt jelenti, hogy akármilyen fényes, sikerekkel teli napokat is átélt már egyszer, így vagy úgy, de véget ér az ifjúsága, a középkorú évei is elrohannak, és hát marad az úgynevezett „szép kor” megélése, ha egyáltalán sikerül neki. Azon persze elfilozófálgathatunk, hogy miért szép az idős kor, és főleg kinek szép. Természetesen minden életszakasznak meglehetnek - megvannak- a maga szépségei csak fel kell ismerni…!
Egy esetet fogok ismertetni, amelyek az életem töredékei, de számomra emlékezetes maradt.
Nem tragikus, inkább keserédes..
*
A történetem
idején már negyvenfelé jártam a személyi igazolványom szerint, de lelkileg és
fizikailag huszonévesnek éreztem magam. A lányom érettségi előtt állt, és az
osztályában bizony sok fiatal és csinos kishölgy volt. Ahogy az lenni szokott a
barátnők megfordultak egymás lakásán is. Persze nálunk is ez volt a helyzet.
Csak kapkodtam a fejem, ahogy „végig mustráltam” Ökelméket.Ezek a lányok már tulajdonképpen nők a szó klasszikus értelmében. Kellemes jelenségek, szépek, okosak és - horribile dictu: kimondani is szörnyű - huncutok. Pontosan tudják és érzik nemi varázsukat és olykor élnek is vele.
Tapasztalatból mondom, hogy a nőknek száz és száz praktikájuk van arra, ha fel akarják kelteni magukra a figyelmet. Ezért tud sok férfi csapdába esni. Még mielőtt észbe kapna, azon veszi észre magát, hogy az anyakönyv-vezető előtt áll…
Egy ilyen nálunk tett „hölgykoszorú” látogatás alkalmával is megjelent néhány osztálytársnő a lányomnál. A feleségemmel beengedtük a lányokat a házba és mivel jónevelt teremtések voltak, hát jó hangosan köszöntek is:
- Csókolom Zsuzsa néni, csókolom Józsi bácsi!
Mit mondjak erre?
Fiús zavaromban - mivel a lányok lebácsiztak – én is azt mondta nekik, hogy:
- Csókollak Benneteket!
Bizonyos kényes és kritikus helyzetekben a nők érzékszervei mintha érzékenyebbek lennének. Feleségem rögtön megérezte, hogy szándékaim nem teljesen tisztességesek, ezért rögtön meg is jegyezte:
- Csak csókolnád őket!
Eligazítottak, ám egy próbát megért…! Minden
esetre ez volt az első alkalom, hogy fiatal lányok lebácsiztak, és a
kishölgyekkel való kacérkodás kezdett egyre távolabbra kerülni.
*************************************************
12.EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL
MÁRKUS KATALIN:
Karácsony
Mint minden kisgyerek, én is nagyon vártam a karácsonyt, a kis Jézus születését. Nem az ajándékok miatt, mert akkor még senki sem kapott karácsonykor ajándékot. Húsvétra is csak a keresztszülők hoztak valami apróságot.
Az egész karácsonyvárásban, volt valami megfoghatatlan rejtély, izgatott várakozás.
Amikor már nyiladozott az értelmem a mama sokat mesélt nekem. Sokféle meséje volt, de legjobban a Jézuskásat, a karácsonyfásat szerettem. Mesélt az angyalokról, hogy ők segítik a Jézuskának hozni a karácsonyfát. Nem nagyon értettem az összefüggéseket, de a mamának elhittem. Esténként, amikor már csak a Hold világította meg a havat, a mama felöltöztetett, és kivezetett a verandába, és kezével az ég felé mutatott.
- Nézz csak oda kislányom! A csillagok között repülnek az angyalok, és szánkójukon húzzák a karácsonyfát. Egyszer majd tehozzád is ideérnek.
Én bizony hiába néztem az eget, a csillagokon kívül semmit sem láttam, pedig jó nagyra kinyitottam a szemeimet, hogy jobban lássak.
- No, akkor majd holnap este is kijövünk angyalokat nézni. Most menjünk be a házba, mert nagyon hideg van.
Másnap este megint kimentünk, harmadnap megint, akkora már annyira szerettem volna látni az angyalokat, hogy a csalódástól elsírtam magamat. A mama meg így vigasztalt.
- Ne sírj kislányom, biztosan tudom, hogy ha nem is láttad őket, holnap hozzád is eljönnek.
*
Márkus Katalin |
asztalra szép fehér terítőt tettek,
keresztbe rá még egy fehér
fonallal hímzett keskenyebbet raktak. Ezt jól
megjegyeztem, mert amikor már nem élt a mama, az anyukám is mindig így
készítette
elő Jézuska váráshoz az asztalt. Este megint kimentünk
angyalokat
nézni. Én nem tudom, hogy hogyan, de fenn a
magasban láttam repülni az
angyalokat a karácsonyfával. Jaj, de nagyon boldog voltam, tapsikoltam
örömömben, és a mama mosolyogva simogatta meg az arcomat.
- Ugye megmondtam, hogy te is látni fogod őket! De, van még valami, aminek nagyon fogsz örülni.
- Kíváncsian néztem rá, mi lehet az, hisz mára már meg volt az örömöm. Ma este a papával és velem alhatsz a kisszobában.
- Jaj, de, jó! Jaj, de, jó! - kiabáltam. Ez biztos mama?
- Igen, igen, már beszéltem róla az anyukáddal, és megengedte.
Ritka alkalom volt, hogy a mamáékkal alhattam. Anyukám mindig azt mondta, a mamáék már öregek, kell nekik a pihenés, te pedig kislányom, össze-vissza forgolódsz, amikor alszol. Ő már csak tudta, mert köztük aludtam a nagy dupla ágyon.
Este aztán boldogan befészkeltem magamat a mama ágyába, vele mondtam el az est imádságot, és ő takargatott be hatalmas dunnájával. Jó meleg volt az ágy, mert mielőtt lefektetett, ruhával bebugyolált, és sütőben melegített sindőt tett a dunna alá, hogy meg ne fázzak.
Akkor még nem tudtam, hogy anyukámék a papával elmentek az éjféli misére, ezért alhattam a mamával.
Másnap reggel anyukám ébresztett, és ölben vitt ki a konyhába öltözködni. Ott már jó meleg volt. Álmosan dörzsölgettem szemeimet, és azt hittem rosszul látok, mert a széken az ünneplő ruhám volt kikészítve. Vasárnap van? - kérdeztem.
- Nem, még annál is nagyobb ünnep! - mondta anyukám. Karácsony van, megszületett a kis Jézuska, és az angyalkákkal küldött neked valami nagyon szépet. Ha felöltöztél, megfésüllek, és megnézzük vajon mit hoztak az angyalkák.
- Anyukám segítségével egykettőre felöltöztem, ő szépen megfésülte, két copfba befonta hosszú hajamat, és vasalt fehér szalagot kötött a copfok végére.
Apukámmal együtt a mamáék is ünneplőbe voltak öltözve, és csak arra vártak, hogy elkészüljek. Együtt mentünk be a nagyszobába, és az asztal közepén ott állt a csodálatos karácsonyfám. Az ágak végén pici gyertyatartókban apró gyertyák égtek. A gyertyafényben szépen csillogtak a fényes papírba csomagolt kockacukrok, és diók. Itt-ott, vékony cérnán lógó apró papír angyalkák lebegtek még a fenyőágakon. A karácsonyfa alatt kicsi faragott jászolban feküdt a kis Jézuska.
Hatalmas szemekkel néztem a csodát, ami eljött a mi szobánkba. A meglepetéstől nem bírtam megszólalni, de nem is kellett, mert a papa szép öblös hangján elkezdett énekelni: Mennyből az angyal, lejött hozzátok pásztorok, pásztorok...
Vele együtt énekelt a mama, az anyukám, és az apukám. Én többnyire csak tátogtam, mert akkor még nem nagyon tudtam az ének szövegét. Az éneklés után mama kezembe adta a kicsi jászolt, hogy megsimogassam és megpuszilhassam a kis Jézuskát. Félve, nagyon óvatosan éppen csak hozzáértem a kicsi fejéhez. A mama biztatott, hogy ne féljek tőle, mert Ő nagyon örül a kisgyerekeknek.
Egy kis idő múlva, amikor már ki örvendeztem magam, visszamentünk a konyhába reggelizni. Finom tejeskávét kaptam foszlós kaláccsal, majd szüleim és a papa elmentek a karácsonyi misére. Mi a mamával otthon maradtunk, Ő ebédet főzött, én meg körülötte ugrándozva kíváncsian kérdezgettem a Jézuskáról. Sehogy sem értettem, miért nem mozog, mint a kisbabák.
Emlékeimben kutakodva, talán ez volt az első karácsony, amire így vissza tudtam emlékezni. Négy éves lehettem, mert akkor még nem voltak testvéreim.
Ahogy teltek az évek, a karácsonyfát már szentestére meghozták az angyalok, és apró ajándék is került a fa alá.
- Ugye megmondtam, hogy te is látni fogod őket! De, van még valami, aminek nagyon fogsz örülni.
- Kíváncsian néztem rá, mi lehet az, hisz mára már meg volt az örömöm. Ma este a papával és velem alhatsz a kisszobában.
- Jaj, de, jó! Jaj, de, jó! - kiabáltam. Ez biztos mama?
- Igen, igen, már beszéltem róla az anyukáddal, és megengedte.
Ritka alkalom volt, hogy a mamáékkal alhattam. Anyukám mindig azt mondta, a mamáék már öregek, kell nekik a pihenés, te pedig kislányom, össze-vissza forgolódsz, amikor alszol. Ő már csak tudta, mert köztük aludtam a nagy dupla ágyon.
Este aztán boldogan befészkeltem magamat a mama ágyába, vele mondtam el az est imádságot, és ő takargatott be hatalmas dunnájával. Jó meleg volt az ágy, mert mielőtt lefektetett, ruhával bebugyolált, és sütőben melegített sindőt tett a dunna alá, hogy meg ne fázzak.
Akkor még nem tudtam, hogy anyukámék a papával elmentek az éjféli misére, ezért alhattam a mamával.
Másnap reggel anyukám ébresztett, és ölben vitt ki a konyhába öltözködni. Ott már jó meleg volt. Álmosan dörzsölgettem szemeimet, és azt hittem rosszul látok, mert a széken az ünneplő ruhám volt kikészítve. Vasárnap van? - kérdeztem.
- Nem, még annál is nagyobb ünnep! - mondta anyukám. Karácsony van, megszületett a kis Jézuska, és az angyalkákkal küldött neked valami nagyon szépet. Ha felöltöztél, megfésüllek, és megnézzük vajon mit hoztak az angyalkák.
- Anyukám segítségével egykettőre felöltöztem, ő szépen megfésülte, két copfba befonta hosszú hajamat, és vasalt fehér szalagot kötött a copfok végére.
Apukámmal együtt a mamáék is ünneplőbe voltak öltözve, és csak arra vártak, hogy elkészüljek. Együtt mentünk be a nagyszobába, és az asztal közepén ott állt a csodálatos karácsonyfám. Az ágak végén pici gyertyatartókban apró gyertyák égtek. A gyertyafényben szépen csillogtak a fényes papírba csomagolt kockacukrok, és diók. Itt-ott, vékony cérnán lógó apró papír angyalkák lebegtek még a fenyőágakon. A karácsonyfa alatt kicsi faragott jászolban feküdt a kis Jézuska.
Hatalmas szemekkel néztem a csodát, ami eljött a mi szobánkba. A meglepetéstől nem bírtam megszólalni, de nem is kellett, mert a papa szép öblös hangján elkezdett énekelni: Mennyből az angyal, lejött hozzátok pásztorok, pásztorok...
Vele együtt énekelt a mama, az anyukám, és az apukám. Én többnyire csak tátogtam, mert akkor még nem nagyon tudtam az ének szövegét. Az éneklés után mama kezembe adta a kicsi jászolt, hogy megsimogassam és megpuszilhassam a kis Jézuskát. Félve, nagyon óvatosan éppen csak hozzáértem a kicsi fejéhez. A mama biztatott, hogy ne féljek tőle, mert Ő nagyon örül a kisgyerekeknek.
Egy kis idő múlva, amikor már ki örvendeztem magam, visszamentünk a konyhába reggelizni. Finom tejeskávét kaptam foszlós kaláccsal, majd szüleim és a papa elmentek a karácsonyi misére. Mi a mamával otthon maradtunk, Ő ebédet főzött, én meg körülötte ugrándozva kíváncsian kérdezgettem a Jézuskáról. Sehogy sem értettem, miért nem mozog, mint a kisbabák.
*
Az egész nap
ünnepi hangulatban telt el. Délután elmentünk a másik nagyszülőkhöz. Ők is a
faluban laktak, a falu túlsó felében. Anyukám vastag plédet tett a szánkóra és
arra ültetett, hogy meg ne fázzak. Apukámmal együtt vidáman húzták szánkómat a
havas utcán. A másik mamánál is volt karácsonyfa, és sokat játszottam a többi
unokatestvéreimmel.Emlékeimben kutakodva, talán ez volt az első karácsony, amire így vissza tudtam emlékezni. Négy éves lehettem, mert akkor még nem voltak testvéreim.
Ahogy teltek az évek, a karácsonyfát már szentestére meghozták az angyalok, és apró ajándék is került a fa alá.
*************************************************
13. VERSEK ÜNNEPLŐBEN
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Látomásom -
1.rész
Sűrű erdőben
egy kunyhó,
elhagyatott
rideg falak.
födésén zöldell
a moha,
megdőlt ablak,
rokkant pitvar,
pókháló pihen
már rajta.
Rozsdás kulcs
pihen a zárban ,
kopott seprű,
ajtajában,
kapuja már
hanyatt fekszik.
Megbotlott a
kerítés is
torpant lába
földbe süllyedt.
Talán nincs is
mire várni,
közelebbről meg
kell nézni.
Kéménye a
füstöt eszi,
ugyanakkor ki
is böki,
kalapját a
korom festi.
Óvatosan,
közelebbről,
megtorpantam,
körülnéztem,
Beléphetek? Van
valaki?
Sápadt arcom,
remeg kezem,
lábam földben
gyökerezett.
Lassan de már
sötétedett,
didergek a
hosszú úttól,
kopogtam, de
nem nyit senki.
Kezem
kilincsére ragadt,
fáradt vagyok,
be kell lépni.
Sutyorogva
nyitok ajtót,
köszöntem, és
beljebb léptem,
félénk hangon
kérdem, szabad?
Küszöb
reccsent, lábam alatt,
hol ott halvány
fény csalogat.
Odabent simogat
a meleg,
Tűz helyen a
láng csak nyelvel,
örvendek a
melegének!
Kopott bútor
körülöttem,
ágya simára van
vetve,
bámészkodva le
is ültem.
Asztal mellett
puha széken,
csöndben én
csak várakoztam,
vizes kancsó
teli töltve,
iszok abból,
szomjam oltja,
éhségemet
tovább tolja.
Asztal fölött,
tenyeremben,
nehéz fejem
elhelyezem.
Lekoppant már,
mind két szemem,
mély álomba
keveredtem,
hangot hallok,
hozzám szólnak.
Maradj nyugton,
pihened kell,
jó helyen vagy,
nem kell félned,
Pince nyílás
egy sarokban,
s hegedűnek
lágy dallama,
tovább ringatta
az ágyat.
Cipő sarka,
éles hangja,
poros padlót
kopogtatja,
szakállas kis
Kobold banda,
ágyba cipelt,
kinyújtóztat,
horkolásom nem
zavarta.
Gyertya fénynél
illat árad
s asztal terül
vacsorára,
ínyem szerint,
finomsággal,
libasülttel,
száraz borral,
kemencében sült
kenyérrel.
Koboldoknak
kedvük támad,
gyöngéden egy
táncot jártak,
varázslatos
muzsikára.
Kopott csizmák,
kopott cipők,
a régi kunyhót
körbe járta.
Mire én már
felébredtem,
síri csend
lett, mind el tűntek,
nincs terítve
ám az asztal!
Szárnyra kelt
talán a liba?
Gyertya fénye
nem simogat,
a sűrű erdő
közepében.
Fojtathatnám
tovább utam,
hol a kunyhó?
Felébredtem,
bokor alatt
üldögélve
látomásom végét
érte.
2018.
05. 23.
*
látomásom -
2.rész
Gyönyöre fogva
tart.
Sűrűerdő,
fenyves erdő,
Látomásom
elröppenő,
Fejem felett
mese felhő,
De nehezen
követhető.
Éjjel, nappal
ébren vagyok,
Gyönyörködök s
álmodozok,
Látomásom rég
elhagyott,
Hol fellegekben
kapaszkodott.
Sűrűerdő
közepében,
Viruló
gyönyörében pihen,
Ágról ágra
száll egy madár,
S lelkem attól
oly vidám.
Én sem tudom
honnan jöttem,
Hol, azt igen
eltévedtem,
Jó lenne egy
meleg kunyhó,
Koboldoktól
nyitott ajtó.
Öreg fáknak
odujában,
Annak piciny
nyílásában,
Egy apró vörös
mókust láttam,
Makkot szedtem
s megkínáltam.
Tenyeremből
evett, ivott,
Köszönetként
egy kulcsot adott,
Hol a zár és
mit kell tennem?
Magamra hagyott
és elment.
Előmbe került
egy ösvény,
Sűrű bozont,
kúszónövény
Eltorlaszolta
az utat,
Hol egy
félreeső kutat.
Száraz gally és
tüskés bokor,
Kőhalom vár
akár szobor,
Rozsdás láncon
lóg egy vödör,
Jobbra tátogó
mély gödör.
Itt-amott a
napfény köszönt,
Egy fehér nyúl
előmbe szökött,
Lábam alatt
megnyílt a föld,
S cirógat a
lágy szellő.
Álom, álom édes
álom,
Fogva tart a látomásom,
Ameddig az
erdőt járom
Boldogságom
abban látom.
2021.11.12.
*
Látomásom
3.rész
Szeretem a
fenyves erdőt.
Vörösfenyő,
ezüstfenyő,
Reccsen,
roppan, sír az erdő,
Megszámlálhatatlan
fatörzs,
Bélyegzik a
legszebb fenyőt.
Ujjong a világ,
karácsony jön,
Osztoznak az
ezüstfenyőn,
Látomásom
megdöbbentő,
A Tündérekkel
menekülök,
Kell a kulcs s
egy varázsvessző,
Megvan, itt van
mind a kettő.
Hihetetlen,
elképesztő,
Egy kobold
banda előnkbe tört,
S megálltunk
egy barlang előtt.
Azt kiáltsák az
övék a föld!
Megmenthető még
az erdő,
Csatlakozzunk
adjunk esélyt,
S megállítsák
ezt a veszélyt,
Van ám köztünk
egy-két vitéz.
Mesevilág,
tündérmesék,
Mért ne lenne
közös a cél,
Jöhet ünnep
legyen jó tél,
Ne bántsd a fát
az erdő lelkét.
Ha karácsonyfát
díszítenél,
Hallgass meg
egy kobold mesét,
Ott a világ
arról mesél,
Akkor szép a
fenyő, ha él!
Nincs is szebb
egy tündérkertnél,
Ott készül a
legtöbb ajándék,
Fedezd fel a
természet gyönyörét,
Tedd boldoggá
az emberek Szívét.
Úgy várom a
karácsonyt én,
Asztalomnál
üljön szegény,
Ott meleg szív
és gyertya fény,
Hol fenyőtoboz
díszítés.
2021.11.13.
*************************************************
14. JÉZUS TANÍTÁSAI
A HEGYI
BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
Írta: Poór Edit
(XV. RÉSZ )
NE ÍTÉLJ, HOGY NE ÍTÉLTESSETEK.
MERT AMILYEN ÍTÉLETTEL ÍTÉLTEK, OLYANNAL
ÍTÉLTETTEK ÉS AMILYEN MÉRTÉKKEL MÉRTEK
OLYANNAL MÉRNEK NEKTEK
Valóságos igazságok ezek, ha az emberek feltudnák
fogni ezek helyes értelmét, nem volnának
olyan gyorsak az ítélkezésben és az egymás
kárhoztatásában.
A bűnös lélek, aki tudja, hogy vétkezett,
mert ösztönszerűen érzi azt, és tudja,
hogy ezeknek a következményeivel,
majd számolnia kell.
Szeretne ezeknek az érzéseitől megszabadulni,
de nem akar megalázkodni, nem akarja bűnbánóan
a vezeklés ruháját felvenni.
Inkább azon fáradozik, hogyan tudná embertársát
félrevezetni, hogyan burkolhatná be lelkét,
az ártatlanság leplébe.
Ők a legveszedelmesebb ítélkezők, mert
fáradhatatlanul kutatnak mások hibái és
gyengeségei után, hogy azokat felfedjék mások előtt,
és ezzel a maguk szennyesét takargassák.
Azután vannak a felettébb igazságosak,
szőrszálhasogatók, felettébb erényesek és pontosak,
a mindent észrevevők, de megbocsájtani és a maguk
igazát feláldozni nem tudók.
Mily hatalmas tábora van az ítélkezésben tévelygő
lelkeknek, mily sok fájdalom és keserűség állja
útjukat ezeknek a haladásban.
Minden könnyelmű ítélet és rágalom, minden
kárörvendő felfedezés és szigorúság, mint tükörlapról
a kép, visszahat az ítélkezőre.
Hiába színlelnek, tettetnek, mert minden léleknek
a saját mértékével fizet vissza a természettörvény.
Ez nem Isteni bosszú, nem emberi gonoszság,
csak igazság. Ha elnézéssel, megbocsájtással,
jóakarattal voltál embertársaidhoz, hasonlóval
fizet neked a te mértéked szerint a törvény.
*
MIÉRT NÉZED
PEDIG A SZÁLKÁT, AMELY A TE
ATYÁDFIA
SZEMÉBEN VAN, A GERENDÁT PEDIG,
AMELY A TE
SZEMEDBEN VAN, NEM VESZED ÉSZRE?
AVAGY MI MÓDON
MONDHATOD A TE ATYÁDFIÁNAK;
HADD VEHESSEM
KI A SZÁLKÁT A TE SZEMEDBŐL;
HOLOTT ÍMÉ A TE
SZEMEDBEN GERENDA VAN?
KÉPMUTATÓ, VESD
KI ELŐBB A GERENDÁT A TE
SZEMEDBŐL ÉS
AKKOR GONDOLJ ARRA, HOGY
KIVESSED A
SZÁLKÁT A TE ATYÁDFIÁNAK SZEMÉBŐL!
A lélek
betegsége ez, mely bódult álomban tartja a
lelkiismeretet,
hogy az fel ne ébredhessen.
Ez a betegség
azért veszélyes a lélekre, mert a
legmagasabb
tudat és legvilágosabb értelem is
alámerül az
érzelmek és vágyak hatalmas tömegébe.
A lélek
ilyenkor elveszti az irányát, a
tájékozó
képességét, és az ítélőképességét.
A bűn
bódulatába esik és minél több bűnnel
terheli meg az
ember a lelkét, annál
tökéletlenebbé
válik.
A bűn bódulata,
mely elzárja az értelmet a szellemi
én, ellenőrző
világossága elől.
Ezért az ember,
ebben a homályos állapotban,
sokszor
képtelen bűneinek nagyságát felfogni
és ennek
következményeivel számolni.
Az Úr,
világosságot hoz az eltorlaszolt lelki
mélységekbe is,
felkelti az alvó lelkiismeretet.
Ez sarkalja a
befelé való tekintésre, hogy
lássa meg a
saját hibáit, tévedéseit,
és csak azután
gondoljon arra, hogy embertársa
hibáit,
tévelygéseit szóvá tegye,
amikor ő már
ezekből kigyógyult.
Az már tudja,
hogy milyen nehéz bűnből
meggyógyulni,
milyen nehéz
a
lelkiismeretet a kábulat homályából,
a józan igazság
világosságába emelni.
Akik, ezen
átmentek, már tudja az utat, módot,
hogyan
figyelmeztesse embertársát bűneire, hibáira,
és ezeknek a
következményeire a nélkül, hogy bűnös
embertestvérét,
még mélyebbre lökné a lejtőn.
A természettörvény
szerinti következményeknek,
mély barázdákat
kell még lelkükben szántani,
az ítélkező
embereknek, amíg keserű könnyek között
megtanulják,
hogy legelőször önmaguk
lelkére kell
vigyázni.
Csak ha már
mindent úgy értelmez az ember, ahogy
azt a szeretet
törvénye parancsolja, csakis akkor
helyes az
ítélőképessége.
Akkor már nem
ítél, mert tudja, hogy amíg ő más
szemében keresi
a szálkát, addig a saját szeméről
elfelejtkezik
és az a bizonyos szálka gerendává
vastagodik.
Folytatjuk.
*************************************************
15.VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍTRÁK
MEGSZÓLALOK
MAGAZIN 2022. DECEMBERI SZÁMÁBA
KÁLMÁN ÁGNES
VERSEK
Magányos
óráimonMagamban az esti csenddel,
Szólnék hozzá, de nem felel
Künn a réten tücsökzene szól,
Mi előttem, méltósággal honol
Sötét éj, csendes nyugalmában,
Utaznék a messzi emlékek sorában
Érinteném egy pillanat hevében,
Múltjába veszett, elmúló ígéretében
Jó így, óh, mily nagyon jó!
Tükröződik a tóba merülő Hold
Csordogál a békesség nyugalmába,
mint cammogó folyó az óceánba
Csendes szigetem, éden kertjében,
Nyíló virágok, pompázó sűrűjében
Álomvilágom suhanó szárnyain,
Oly jó szunnyadni az est vágyain!
Szunnyadni a szétáradó örömben,
mely lelkem hárfáján játszik millió ütemben
Elidőzni e boldogság csoda kertjében,
Csak így csendesen… a csillagok fényében.
*
Hajnal cseppek
Szeretnek a
hajnal harmat cseppjei,
Mikor arcomat
mosolyra fürdeti
Szeretnek az
esőcseppek könnyei,
Mikor permetét
a hajamra teríti
Szeretnek a
virító, pitypangos rétek,
Mikor bolyhukra
fújok, s messze repülnek
Szeretnek a
tenger szerelmek,
Mikor szívemet
a fájdalom érinti meg
Szeretnek a
nyári szellő lányok,
Mikor hajamba
túr keringő táncuk
Szeretnek a
rózsák, illatos bókjukban,
Friss
lehelettel, bódító csókjukban
Szeret az élet
rosszával, jójával,
Mikor
játszadozva nyílik szívem a világgal
Szeret egy
szösszenet időre,
Mikor ráhullik
hajamra a nap bíbor fénye.
*
Az ősz
Újra itt van az
ősz, mint annyiszor már
Elmúlást hozva,
mert végére ért a nyár
Lelkem dalában
oly szomorúság van
Elmúlást sirató
esők, mélabú fájdalmában
Szívemet mindig
megérinti ilyenkor
Érzem az
elmúlás sajgó fájdalmát
Mikor a
természet leveti pompáját
S, beköszönt
egy hideg, komor világ
A rőt levelek
megfakult színe nem ad vigaszt,
mit oly sokszor
csokorba szedtem én
Mikor a fiatal
hév dobogott mellkasomban,
de mára már, ez
mennyire nem elég!
Ahogy telnek az
évek, a sok elszaladt,
Csak lelkem
érzi e keserédes fájdalmat
Valami elmúlt
ismét, valami elveszett
Csokorba
gyűjteni engedi még az emlékeket.
*
Menj! Isten
gyermeke
És most menj!…
Isten gyermeke,
Vízsugár
kacagásába látom arcod,
Tündöklő
fényében sugárzó alakod,
Hunyd be
pilláidat! És lásd…e fényt!
Szivárványos
ragyogásában,
Elmerülve,
széles ívű aurádban,
Szívgömböd
rózsaszín felhőjében,
Gyógyult sebek
redőihez érten
Álomfényed
csillagport hint,
Melengető
ölelésével érint,
Áldott vagy a
csillagok jövőjében
Takard be
szelíden! Istennél!
*
Bús magyarnak
Bús magyarnak
szívébe,
nem látni
mélyebbre,
Ha hallanád
hangját,
hazának fényébe
Ha éreznéd
szívét,
érted dobbanni
Milliók
vérével,
pecsétjét
forrasztani
Selymes füvén a
pusztának,
Rezgő bércek
harsognának
Kiáltanak
hangjai a múltnak,
Hódítani, újra
s, újra hívnak
Gyertyák
lángvetésében,
Lobog a
fényessége
Beleívódott
már,
elmúlt idők
messzesége.
..................................
SKVYT ELISA
TRITON:
De a
Harmadnapon minden elmúlt
Mostanában már
fölzúgnak a hamuszín egek, de én még nem megyek!
Majdan
hajnalfele jött a vihar s a fák.
És megérzik a
fényt a gyökerei mert néha úgy hajlanak.
És szél amikor
feltámad.
És fölzeng a
nagy hatalmas világ.
Mert
megölhették hitvány zsoldosok,
és
megszűnhetett szíve dobogni, de harcra készen áll!
Harmadnapra
legyőzte a halált és úgy repdesett mint a madár.
Ezt csak ő
tehette meg más már nem merte!
.........................................................
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Fogadalom
Ha felkel még a
nap,
Én szeretni
akarlak!
-Akár éjjel és
nappal,
Magadra sohasem
hagylak.
-Én mindig is
szerettelek,
Neveden
szólítottalak!
Még a kezdettől
fogva,
Tenyeremben
tartottalak.
Szívembe
ültettelek,
Én téged
választottalak!
-Ha örvendtél
vagy sírtál,
Ott voltam,
meghallgattalak.
-Éjszaka és
pirkadat,
Örökké vezetni
foglak!
Ha felkel még a
nap,
Imádkozok és
várlak.
2022.11.12
.........................................................
SZAIPNÉ KISS
MÁRIA (ANGLIA):
Temze partján
lakom én
Temze partján
lakom én.
Hallgatom, mit
súg a szél.
Mesél télről,
tavaszról,
Elfeledett szép
nyárról.
Temze parton
köd szitál.
Kevés a fény,
napsugár.
Mások itt az
emberek.
Marasztalnak,
kedvesek.
Ide húz már a
szívem.
Temze vize fut,
rohan.
Kinn a partján
sirály-had
És egy sárgult
falevél
Közelgő télről beszél.
Duna-part is
visszavár.
A tavasznak
illatát
Felém sodorja a
szél.
Temze parton
érzem én.
.........................................................
Mészáros
Melinda (Szlovákia):
A kicsi
csillag.
Sokan vagyunk
az égen,
nagy hideg lesz
a télen.
Szólt a Hold
is, de ő csak
csendben,
hullani fog a hó!
A Nagygöncöl is
megszólalt,
szánkózni
fognak a Tejúttal,
na és a
Fiastyúkkal!
De szép is lesz
a tél,
sóhajtott egy
kicsi csillag,
s a Nagymedvére
nézett,
fénye ekkor
utoljára égett!
.................................................
PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ:
Szép perceink
(Enikő- szócseppek)
Kincseink, szép perceink,
évek telnek – múlnak,egyforma, monoton nappalok,
feledésbe merülve alszanak,
de a felejthetetlen pillanatok,
örökre szívünkben maradnak.
Egy lopott csók a domb oldalán,
az égre felfutó szivárvány,
egy kézszorítás, váratlan ölelés,
gyermeked szemében a fény,
a szerelem varázsa egy hópihén,
örömkönnyek a szemedben,
a szó a forró leheletben,
április keringője a tóparton,
egy sóhaj, mit feléd hoz az alkony.
Amikor anyád neked csókol kezet,
amikor Istent látod a felhők felett,
fehér violák illata nyáréjszakán,
és amikor rád néz az utolsó levél a fán.
2022. november 17.
...............................................
PÁNCZÉL JÁNOS: igés vers
("Aki az Isten országát
cselekszi, megmarad örökké")
Uram, akaratod
mi?
Szívből akarom
tenni!
El, ami földig
tart ki,
- Jézus, te
vagy mennyei!
*************************************************
16.TALÁLKOZÁS
Csomor
Henriett: Szürke szarvas látványa
*************************************************
17. A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL
TÓTH LÁSZLÓNÉ
RITA : Főnök
A munkahelyen dolgozók feladata, hogy az olvasói levelekre válaszoljanak.
Főnök:
- Kolléganő nem szeretem, hogy ilyen egyénien és hosszasan reagál minden témára. Fogja magát vissza!
- Rendben. Alázatosan kérdem, mit írjak, hogy ne tűnjek ki a többiek közül, és ön is elégedett legyen velem?
- Már megint túlbonyolította a dolgot, utálom a bővített
mondatait. Írja azt, hogy
„tetszett”.
Válasz: tetszett.
Főnök:
- Maga barom, hogy írhatta egy ilyen tragikus levélre azt, hogy tetszett.
- Ön mondta.
- Jó, innentől kezdve írja azt, hogy „szomorú”.
- Rendben.
Válasz: szomorú.
Főnök:
- Megőrült, hogy írhatta ilyen családi boldogságra, hogy szomorú?
- Ön mondta főnök.
- Jó, innentől kezdve írja azt, hogy „rendben”.
- Így teszek.
Válasz: rendben.
Főnök:
- Na, most már tényleg elegem van, hogy tarthatja rendjén valónak, hogy egy ártatlan családot kitesznek az utcára?
- Nem én tartom rendjén valónak, Ön mondta, hogy ezt írjam.
- Jó, mostantól írja azt, hogy „nincs rendben”.
- Így lesz.
Válasz: nincs rendben.
Főnök:
- engem mindenki azzal vegzál, hogy hol van az a kedves, szimpatikus, értelmes és érző munkatárs, aki nem csak ír valamit, hanem képes arra, hogy átérezze az emberek bánatát, nyomorúságát, miközben őszintén tud örülni a jó dolgoknak, aki nem csak úgy találomra – talán olvasatlanul – bök oda valamit, ami bántó és sértő, hanem empatikus és segítőkész, tanácsol és valós segítséget is nyújt, őrá van szükségük.
Innentől kezdve azt ír, amit akar, többé nem korlátozom.
- Köszönöm főnök.
- Nincs mit, valóban nem szabad az emberek dolgaihoz sablonosan viszonyulni, írja csak azokat a szép, bővített mondatait úgy, mint tette korábban.
Nagy pelyhekben hullott a hó. Egész éjszaka eshetett, mert vastagon
állt már a szomszéd háza tetején. Nagymama a konyhában sürgölődött,
Nagypapa már begyújtott a sparhertbe, most felvette vastag kabátját,
fogta a szenesvödröt és a fáskannát, lement a kamrába tüzelőért.
– Hozzál be egy kis töpörtyűt is – szólt utána Nagymama.
– A fejemen? – kérdezte Nagypapa, nagyot szattyantva pipájából. Nagy
morgolódva kiment, majd nemsokára jött a tüzelővel, hatalmas zsebéből
elővette a zsírpapírba csomagolt töpörtyűt.
Nagymama bement Édesanyáék szobájába és hozta szeme fényüket, kócosan, ásítozva, pizsamástól. A sparherten már megmelegedett a víz, gyorsankimosta az álmot az unoka szeméből. Nagypapa hozott a spájzból két jónagy hagymát, megpucolta s hajszál vékonyra felszeletelte. Besózta,
majd félretette a nagy konyhaasztal sarkára. Édesanya és Édesapa dolgoztak, csak délután fognak hazajönni. Még ma is dolgoznak, pedig nagy nap ez: ma jön a Jézuska! Milyen nehéz lesz kivárni az estét.
Mindenki tudja, hogy világossal nem jön a Kisjézus, nem hozza a karácsonyfát.
– No, annyuk! – Szólt Nagypapa, fejébe nyomva prémes kucsmáját –
Kimegyek, elsöpröm a havat.
– Én is, én is! – Jött meg a hangja az unokának.
– No, akkor hamar, oszt utána megreggelizünk. – Nagymama jól
felöltöztette, sál, sapka, kesztyű, meleg lajbi, bundás cipő. Megfogta
Nagypapa kezét és bicegő lábán ballagott vele az udvarra. Épp olyan
seprője volt, mint a nagy, épp olyan jó vesszőből kötött, surranó,
nyeles. Természetes, hogy a nagy, hófehér kuvasz már a veranda
ajtajában várta. Nagyon szerette a kutyát, vele tanult járni. Most is
átölelte a nyakát, s Futár szépen, lassan megindult vele.
– Nem arra hékás – nevetett Nagypapa – először az utcát, hogy a
Jézuska este idetaláljon! – Ő söpört elöl, hátra, hátra pislantva,
néha elhagyva egy kis havat, amit aztán a kisfiú nagy igyekezettel
takarított el.
– Hé, Nagypapa! Te nem söpörsz rendesen, sok elmarad!
– Nem baj az, azért vagy velem, hogy kisegíts, ha elhagyom. – Ebbe
aztán belenyugodott. Végeztek, de mielőtt bementek volna, Futárral még
hemperegtek egy jót a friss hóban, míg Nagypapa elszattyantott egy
pipát. A konyhában már kész volt a reggeli: a sütőben Nagymama
megmelegítette a töpörtyűt, szelt a friss házikenyérből, asztalon volt
a házilag köpült vaj, a szeletelt hagyma, a mézes – citromos tea. Jó,
jó! Nagypapa a házi otellójából kapott bele.
– No, annyuk! Megérdemeljük a reggelit?
– De meg ám, ügyesek voltatok.
Nagymama főzte az ebédet, dagasztotta a kalácsot, Nagypapa és a kisfiú
törték a diót. Végre megjött Anyu és Apu. Megebédeltek, Apu elolvasta
az újságot, Nagypapa bevonult unokájával a hátsó szobába szundítani
egy kicsit.
Odakünn nagy sürgés – forgás támadt, a legnagyobb csendben: készült a
Karácsonyfa az első szobában. Felkerült rá az ezüstözött dió, alma,
Nagymama által készített szaloncukor, meg minden gyönyörűség: gyertya,
csillagszóró, angyalhaj. Apu előszedte a nagy, ezeréves családi
társasjátékot és indult a játék. Közben beszélgettek, kalácsot
majszoltak finom, habos kakaóval. Egyszer csak, csengettyű szólalt!
– A! – Mondta Nagypapa, ujját felemelve.
– A! – Mondta a kisfiú is.
– Tán a Jézuska! – Mondta Anyu. – Énekeljünk hamar, köszöntsük a
Kisjézust. Mennyből az angyal, lejött hozzátok…
Kinyílt a szoba ajtaja – mögötte Nagymama lapult, ő osont be megrázni
a csengőt – és ott állt a Karácsonyfa. Ő csak állt, szólni sem tudott,
majd biccenő lábával óvatosan elindult. A szava elakadt, csak nézte,
nézte a gyönyörű, „fényárban” úszó fát és szívébe nagy – nagy béke és
szeretet költözött.
2015.12.20. Mosonszentmiklós.
Tóth Lászlóné Rita |
*
Valaki
közzéteszi, hogy elvesztette az otthonát, ráadásul a szerelme is elhagyta,
foglalkozik az öngyilkosság gondolatával.Válasz: tetszett.
Főnök:
- Maga barom, hogy írhatta egy ilyen tragikus levélre azt, hogy tetszett.
- Ön mondta.
- Jó, innentől kezdve írja azt, hogy „szomorú”.
- Rendben.
*
Annyira boldog
vagyok, bár tudom, hogy többnyire a keserűségüket osztják itt meg az emberek,
de én szeretnék kivétel lenni, hiszen magamba se tudnám tartani, hogy a fiamat
a többszörös túljelentkezés ellenére is felvették az orvosira, ráadásul a
lányom, aki tíz éve él házasságban és számtalan orvos mondta neki, hogy ne is
próbálkozzanak gyerekkel, mert ha teherbe esne is, akkor se tudná kihordani a
magzatát, egy egészséges kisfiúnak adott életet, aki 3500 grammal született és
köszöni jól van.Válasz: szomorú.
Főnök:
- Megőrült, hogy írhatta ilyen családi boldogságra, hogy szomorú?
- Ön mondta főnök.
- Jó, innentől kezdve írja azt, hogy „rendben”.
- Így teszek.
*
Elvették a
fejem felől a házat, ahol a családommal éltem békességben, szeretetben. Mindent
fizettem, de egy csaló meghamisította az aláírásom, tanukat is szerzett és
eladta a fejem felett a fedelet. A bíróság engem marasztalt el, ő meg él, mint
marci hevesen.Válasz: rendben.
Főnök:
- Na, most már tényleg elegem van, hogy tarthatja rendjén valónak, hogy egy ártatlan családot kitesznek az utcára?
- Nem én tartom rendjén valónak, Ön mondta, hogy ezt írjam.
- Jó, mostantól írja azt, hogy „nincs rendben”.
- Így lesz.
*
Végre
visszakaptuk az eltulajdonított vagyonunk. Olyan boldogok vagyunk, győzött az
igazság.Válasz: nincs rendben.
Főnök:
- engem mindenki azzal vegzál, hogy hol van az a kedves, szimpatikus, értelmes és érző munkatárs, aki nem csak ír valamit, hanem képes arra, hogy átérezze az emberek bánatát, nyomorúságát, miközben őszintén tud örülni a jó dolgoknak, aki nem csak úgy találomra – talán olvasatlanul – bök oda valamit, ami bántó és sértő, hanem empatikus és segítőkész, tanácsol és valós segítséget is nyújt, őrá van szükségük.
Innentől kezdve azt ír, amit akar, többé nem korlátozom.
- Köszönöm főnök.
- Nincs mit, valóban nem szabad az emberek dolgaihoz sablonosan viszonyulni, írja csak azokat a szép, bővített mondatait úgy, mint tette korábban.
..............................
Csepereg az eső
Lassan megyek,
még egyáltalán nincs hideg,
az eső pedig
ködszerűen csepereg.
Sokan nem
szeretik tudom,
ilyenkor
elgondolkodom.
Talpam alatt
csúsznak a vizes levelek,
amelyeket
bokrok, fák eleresztettek.
Valamikor
szépek voltak,
azok a napok
elmúltak.
Nincs már
tolongás, megszűnt a hangoskodás,
olyan nyugodt
és csendes ez a haldoklás,
mely új életnek
ad helyet,
a természet
pihen egyet.
Tán kell e
különös hangulatú magány,
hiszen értem,
hogy az én létem is parány,
és nem tűzhet
folyvást a nap,
csendes eső
nyugalmat ad.
Lassan
kortyolgatja az elázott talaj,
tudom, hogy ez
így jó, nincs ezzel semmi baj.
Új tavasz jön,
kell az erő,
ezért hull e
csendes eső.
A puha földben
álmodik még az élet,
és tavasszal
nyújt majd ismét csodaszépet.
Előre örülök
neki,
ezt senki el
nem veheti.
*************************************************
18. KARÁCSONYI
TÖRTÉNET
GRUBER MIKLÓS:
KARÁCSONY
- EGY DECEMBERI
NAP, VALAHA RÉGEN, EGY KIS NYUGATI FALUBAN-
Nagy pelyhekben hullott a hó. Egész éjszaka eshetett, mert vastagon
állt már a szomszéd háza tetején. Nagymama a konyhában sürgölődött,
Nagypapa már begyújtott a sparhertbe, most felvette vastag kabátját,
fogta a szenesvödröt és a fáskannát, lement a kamrába tüzelőért.
– Hozzál be egy kis töpörtyűt is – szólt utána Nagymama.
– A fejemen? – kérdezte Nagypapa, nagyot szattyantva pipájából. Nagy
morgolódva kiment, majd nemsokára jött a tüzelővel, hatalmas zsebéből
elővette a zsírpapírba csomagolt töpörtyűt.
Grúber Miklós |
Nagymama bement Édesanyáék szobájába és hozta szeme fényüket, kócosan, ásítozva, pizsamástól. A sparherten már megmelegedett a víz, gyorsankimosta az álmot az unoka szeméből. Nagypapa hozott a spájzból két jónagy hagymát, megpucolta s hajszál vékonyra felszeletelte. Besózta,
majd félretette a nagy konyhaasztal sarkára. Édesanya és Édesapa dolgoztak, csak délután fognak hazajönni. Még ma is dolgoznak, pedig nagy nap ez: ma jön a Jézuska! Milyen nehéz lesz kivárni az estét.
Mindenki tudja, hogy világossal nem jön a Kisjézus, nem hozza a karácsonyfát.
– No, annyuk! – Szólt Nagypapa, fejébe nyomva prémes kucsmáját –
Kimegyek, elsöpröm a havat.
– Én is, én is! – Jött meg a hangja az unokának.
– No, akkor hamar, oszt utána megreggelizünk. – Nagymama jól
felöltöztette, sál, sapka, kesztyű, meleg lajbi, bundás cipő. Megfogta
Nagypapa kezét és bicegő lábán ballagott vele az udvarra. Épp olyan
seprője volt, mint a nagy, épp olyan jó vesszőből kötött, surranó,
nyeles. Természetes, hogy a nagy, hófehér kuvasz már a veranda
ajtajában várta. Nagyon szerette a kutyát, vele tanult járni. Most is
átölelte a nyakát, s Futár szépen, lassan megindult vele.
– Nem arra hékás – nevetett Nagypapa – először az utcát, hogy a
Jézuska este idetaláljon! – Ő söpört elöl, hátra, hátra pislantva,
néha elhagyva egy kis havat, amit aztán a kisfiú nagy igyekezettel
takarított el.
– Hé, Nagypapa! Te nem söpörsz rendesen, sok elmarad!
– Nem baj az, azért vagy velem, hogy kisegíts, ha elhagyom. – Ebbe
aztán belenyugodott. Végeztek, de mielőtt bementek volna, Futárral még
hemperegtek egy jót a friss hóban, míg Nagypapa elszattyantott egy
pipát. A konyhában már kész volt a reggeli: a sütőben Nagymama
megmelegítette a töpörtyűt, szelt a friss házikenyérből, asztalon volt
a házilag köpült vaj, a szeletelt hagyma, a mézes – citromos tea. Jó,
jó! Nagypapa a házi otellójából kapott bele.
– No, annyuk! Megérdemeljük a reggelit?
– De meg ám, ügyesek voltatok.
*
A délelőtt
folyamán még néha elsöpörték, aztán megállt a havazás.Nagymama főzte az ebédet, dagasztotta a kalácsot, Nagypapa és a kisfiú
törték a diót. Végre megjött Anyu és Apu. Megebédeltek, Apu elolvasta
az újságot, Nagypapa bevonult unokájával a hátsó szobába szundítani
egy kicsit.
Odakünn nagy sürgés – forgás támadt, a legnagyobb csendben: készült a
Karácsonyfa az első szobában. Felkerült rá az ezüstözött dió, alma,
Nagymama által készített szaloncukor, meg minden gyönyörűség: gyertya,
csillagszóró, angyalhaj. Apu előszedte a nagy, ezeréves családi
társasjátékot és indult a játék. Közben beszélgettek, kalácsot
majszoltak finom, habos kakaóval. Egyszer csak, csengettyű szólalt!
– A! – Mondta Nagypapa, ujját felemelve.
– A! – Mondta a kisfiú is.
– Tán a Jézuska! – Mondta Anyu. – Énekeljünk hamar, köszöntsük a
Kisjézust. Mennyből az angyal, lejött hozzátok…
Kinyílt a szoba ajtaja – mögötte Nagymama lapult, ő osont be megrázni
a csengőt – és ott állt a Karácsonyfa. Ő csak állt, szólni sem tudott,
majd biccenő lábával óvatosan elindult. A szava elakadt, csak nézte,
nézte a gyönyörű, „fényárban” úszó fát és szívébe nagy – nagy béke és
szeretet költözött.
2015.12.20. Mosonszentmiklós.
*************************************************
19. KARÁCSONYI
VERSEK ÜNNEP IDEJÉN
SZILÁGYI ANITA
:Titokzatos
bácsi
Ki lehet ez a
titokzatos bácsi?
Hószakáll
takarja szemét alig látni
Hosszú piros a
bundája
Kezében
aranyszínű pálcája
Hangja morgó,
mégis kedves
Gyermekeknek
rokonszenves
Csiszeg-
csoszog a csizmája
Szarvasokkal
repül szánja
Csörög hátán
teli zsákja
Éjjel a Hold
megcsodálja
Csomagot visz a
kicsiknek
Szánhúzói
nagyon sietnek
Készülnek
izgatottan a gyerekek
Csizmákat
ügyesen fényesítenek
Verset is
tanultak nagy szorgalommal
Titkos
kívánságot is írnak bizalommal
Kopp, kopp
megérkezett titokzatos bácsi
Lurkók szemében
boldogságot látni
Énekelnek
Mikulásnak egy dalt
Egy ügyes
kisfiú verset is szavalt
Csomagot kap
minden kis szemfüles
Benne
szaloncukor csoki édes
Vidámság van a
gyermekek szívében
Ma szép a világ
szemeik csillognak fényesen
*
Csendes advent
Csendes bánat
költözött belém,
Elparázslott
hit, szertefoszlott remény,
Titkos vággyal
gyújtanám gyertyámat,
De nem hiszem a
karácsonyi csodákat,
Hit, remény,
szeretet, öröm,
Hogy élek,
halkan megköszönöm,
Nehéz évet
éltem meg,
Elmúlás
ridegsége bennem remeg,
Békét kellene
éreznem,
Várni, a
Messiás megszülessen,
Hozzon apró
csodát a Földre,
Vad orkán
szívemet szilánkosra törte,
Hol vagytok,
megváltó Háromkirályok?
Beigazolódnak a
bibliai jóslatok,
Merre
hirdetitek az örömigét?
Földünk nehezen
veszi utolsó lélegzetét,
Édesanyám a
csillagok között ragyog,
Adventi
gyertyám csendesen lobog,
Első
karácsonyom védőangyalom nélkül,
Hideg lett a
világ, magányom mélyül,
Elveszítettem sok
jó barátot,
Kíméletlen
halál nem válogatott,
Elszakadt
fluid-szálak sercegnek gyertyacsonkon,
Gyertyáim
tükörképében lélekcsaládom,
Kezeimet imára
kulcsolom,
Maradék erőmmel
megváltásért imádkozom,
Gyermeki hitem
újra megszülessen,
Betlehemi
csillag szívemben fényesedjen.
*
Mikulásház
Mikulásház van
a város szélén,
Buksinak, ha
oda betér, öröm lesz a szívén,
Kedvére
játszhat, hintalóval hintázhat,
Versenyautókkal
pályán foroghat,
Itt a
Krampuszlány is jóságos,
Viccelődik, ami
lehet tanulságos,
Segít
puzzle-négyzetet kirakni,
Legóból
kacskaringós labirintust építeni,
Van itt több
zsák mikuláscsomag,
Benne csoki,
cukor, több ezer adag,
Jut minden
gyereknek egyformán,
Nem hagynak egy
csöpp kezet sem árván,
Itt van Peti,
kinek kopott a kabátja,
Neki nincs sok
meleg ruhája,
Szülei
szegények lehetnek,
Sajnos, sokat
nélkülözhetnek,
Ma minden csoda
lehetséges,
Mikulás Petinek
csomagot keres,
Nemcsak csoki,
cukor van benne,
Meleg ruhákat
is bőven tett bele,
Kapott többféle
játékot,
Soha nem látott
ennyi ajándékot,
Szeme megtelt
hálakönnyel,
Nagyokat
pacsizott a segítőkkel,
Elfeledte kis
időre nélkülözését,
Több éve tartó
szegénységét,
Jó volt éreznie
az emberek szeretetét,
Szebb
meglepetést el sem képzelhetett.
*
Pehelycsodák
Zúzmarasubát
öltöttek tar fák,
Zizegnek rajtuk
pehelycsodák,
Erősebb
fuvallatkor szétszóródnak,
Sapkánkra,
kabátunkra forgolódnak,
Hópelyhek
sokasága vastag lett hajnaltájra,
Szűz-fehér
selyemtakaró terült a tájra,
Felnőtt,
gyermek boldog a tiszta bűbájtól,
Szemeik
csillogása sugárzott a látványtól,
Fehér-fátylas
arák kiszépítették az utcát,
Friss hó
háztetőkre vont ezüstbullát,
Érintetlen
tájon nincs még lábnyom,
Igazgyöngyök
fénylenek szűzi paplanágyon,
Óvatosan lépünk
hólepel bársonyára,
Vigyázunk a
téli felbontatlan tájra,
Kellemes
érzéssel járunk a puhaságon,
Örömmel
sétálunk hamvas simaságon,
Csendes téli
természet, szél sem rezdül,
Hófehér tájon
egy madár sem repül,
Nem zavarják
fel az álomérzését,
Csodáljuk a
havazás festői szépségét.
*
Adventi gyertyafény
Adventi
gyertyafény,
Lobbanjon fel a
remény,
Áradjon szét
lelkünkben a béke,
Ünnep jön Jézus
születése,
Várakozás
varázsa hasson át,
Vessük meg
szívükben kis ded jászlát,
Higgyünk még a
megváltó csodában,
Éljünk a fény
birodalmában,
Ne adjunk a sötétségnek
helyet,
Tisztítsuk ki a
leszállt szürkeséget,
Hálával várjuk
a kis fényjövevényt,
Nyugalom
ringassa a gőgicsélő reményt,
Mikor felragyog
Betlehem csillaga,
Kigyullad
rózsaszín gyertya lángja,
Öröm harsonák
egyszerre szólnak,
Felsír a kis
Messiás üdvözlete a világnak,
Szeretet
lángjából mindenki kap parazsat,
Emberek
otthonába melegség áradhat,
Széthullt
családok újra együtt lesznek,
Szentestén
kialudt reményfények égjenek.
*************************************************
Sürgős kölcsönre van szüksége? Személyi kölcsönt adunk? Vállalkozási kölcsönök? Lakáshitelek? Mezőgazdasági hitelek? Oktatási hitelek? Betéti konszolidációs kölcsönök? Teherautó kölcsönök? Autókölcsönök? Szállodai kölcsönök? Hitelek refinanszírozása? és még több iskolai kölcsön? Kezdő hitelek? .2% kamattal kínáljuk! Vegye fel velünk a kapcsolatot: dakany.endre@gmail.com
VálaszTörlésHITELAJÁNLAT, Kölcsönre van szüksége? Pénzügyi zűrzavarban van, vagy pénzre van szüksége saját vállalkozásának elindításához? GYORSHITEL, Kölcsönre van szüksége adósságának rendezéséhez, számlái kiegyenlítéséhez vagy egy szép vállalkozás elindításához? : forduljon hitelirodánkhoz e-mail: (dakany.endre@gmail.com) Személyi kölcsön, vállalkozási kölcsön, lakáscélú hitel, adósságkonszolidáció
VálaszTörlésSzüksége van hitelekre projektekhez, beruházásokhoz, személyi kölcsönökhöz, lakáshitelekhez, diákhitelekhez, konszolidációs kölcsönökhöz és különféle projektekhez? Hitelre van szüksége egy kis-, közép- vagy nagyvállalkozás elindításához? Házépítéshez vagy autóhitelre van szüksége? Bérletre van szüksége gépberendezés vásárlásához? A Dakany Endre Hitelszolgáltató minden kérdésére választ ad, 2% kamatot biztosítunk, tranzakcióink gyorsak, biztonságosak és kényelmesek. aki hitelt szeretne kapni tőlünk, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot (dakany.endre@gmail.com)
VálaszTörlésHitel ajánlat.
Szerezze meg sürgős kölcsönét még ma 2%-os kamattal garanciával és megbízható ügyfelekkel szerte a világon. Mindenféle hitelt kínálunk 2 000 eurótól 100 000 000 euróig, ma új vállalkozásba kezdhet, és azonnal ki is fizetheti adósságát. Kapcsolatfelvételi e-mail: (dakany.endre@gmail.com)
VálaszTörlésSürgős kölcsönök felajánlása.
Adósságtörlesztő kölcsönre van szüksége számlái törlesztéséhez? Ma átvegye az irányítást adóssága felett? Vállalkozási kölcsön meghosszabbítási ajánlat most? Szüksége van kölcsönre a számla törlesztéséhez? Hitelre van szüksége? Személyi kölcsönre van szüksége? Vállalkozásbővítési hitel? Vállalkozás indítása, oktatás, adósságkonszolidáció Hitel kemény pénzért Hitel bármire? Hitelvizsgálat nélkül kínálunk kölcsönt alacsony kamattal, a kölcsön 2%-ával, E-mail: (dakany.endre@gmail.com)
VálaszTörlésSürgős hitel ajánlat.
Gyors hitelre van szüksége?
VálaszTörlésÜdvözlünk mindenkit! Hitelezési kapacitásunk 2 000 és 3 500 000 euró között mozog, ésszerű 2%-os kamattal, nagyon egyszerű és problémamentes feltételek mellett. Ha felkeltettük érdeklődését, kérjük, hagyja üzenetét e-mailben: (richardcosmos5@gmail.com)
Hitel ajánlat.
Valódi hitelt keresel?? Szüksége van kölcsönre bármilyen formában és bármilyen okból? Azért vagyunk itt, hogy segítsünk Önnek a végén, ahol megbízható hiteleket kínálunk mindössze 2%-os kamattal. Az érdeklődő hitelfelvevőknek még ma fel kell venniük a kapcsolatot velünk e-mailben: (richardcosmos5@gmail.com), és még ma kölcsönt kell kérniük.
VálaszTörlésSürgős hitel ajánlat.
Hitelre van szüksége? ha igen, kérjen kölcsönt 2%-os alacsony kamattal, lépjen kapcsolatba most e-mailben: (dakany.endre@gmail.com).
VálaszTörlésHitel ajánlat
Adósságtörlesztő kölcsönre van szüksége számlái törlesztéséhez? Ma átvegye az irányítást adóssága felett? Vállalkozási kölcsön meghosszabbítási ajánlat most? Szüksége van kölcsönre a számla törlesztéséhez? Hitelre van szüksége? Személyi kölcsönre van szüksége? Vállalkozásbővítési hitel? Vállalkozás indítása, oktatás, adósságkonszolidáció Hitel kemény pénzért Hitel bármire? Kölcsönt kínálunk alacsony kamattal, a kölcsön 2%-ával, hitelellenőrzés nélkül, E-mail: (dakany.endre@gmail.com)
VálaszTörlésSürgős kölcsön ajánlat.
Azt akarod, hogy hitelt a holtponton, ami miatt a bankok által elutasításáról a hitel alkalmazás fájlokat .A akarnak hitelt a végrehajtására a projektek, vállalja a tevékenységét; Építsd házak Ház vagy lakás; Vásárlás House Stb ...... Van egy jelentős tőke nyújtandó, legfeljebb 5000 € ... 10000€ ... 7.500.000 € bármely személy, hogy a költségvetési vagy speciális igényeket, aki egy kölcsön a rövid idő alatt. Ha a kamatláb 2% -ról 2% mennyiségétől függően .Az kérhet további információkat vagy adatokat
VálaszTörlése-mail:richardcosmos5@gmail.com