MEGSZÓLALOK
Nagy Vendel szellemében
MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
2024. 02. hó – tizennegyedik évfolyam, második szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapította Nagy Vendel 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Véghelyi József
*****************************************************
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. (1-től a 12. számig)
13. Évfolyam:2023. (1- től a 12. számig)
14. Évfolyam: 2024. (1402 - február)
*
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
A szerkesztőség címe:7100. Szekszárd, Csapó Dániel utca 27
E-mail cím: veghelyo@t-online.hu
Telefon: 06-74-315-012 naponta 14:00 órától 17:00 óráig
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*****************************************
1. LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Alig múltak el a karácsonyi és az új évi eszem-iszom gyomorpróbáló hetei, máris dörömböl a február. Ha cinikus akarok lenni, akkor nyugodtam kijelenthetem,
hogy az „istenbizony” szilveszteri fogadkozások már rég szertefoszlottak…
Ebben a hónapban is bőven akad említésre méltó esemény. Ezek között szép számmal mutatkoznak egyházi, és népi megfigyelés szerinti nevezetes napok..
Régi magyar neve szerint február a böjtelő hava. Ekkor kezdődik
a húsvétot megelőző hosszú
böjt.
Bár a farsangi népszokások vízkeresztkor (január 6) kezdődnek, a teljes kibontakozás, a látványosabb megnyilvánulások február második felére esnek.
Ezek a napok bővelkednek az időjárási megfigyelésekkel is. Mindjárt másodikán a medvére figyelünk: ha látja árnyékát, akkor visszabújik a barlangjába, mert
„szerinte” még hosszú tél lesz. Azt hiszem, hogy ideje lenne a medvének is megmondani, hogy változtasson a szokásain, nyugodtam kinn maradhat,
mert igazi lelek már nincsenek! Bálint napján (február 14 - Valentin) pedig a pacsirtákra érdemes figyelni, mert ha messze hallik az énekük, akkor rövidesen tavasz lesz.
Apropó: Valentin nap! Hagyományaink szerint semmi közünk hozzá! Ez egy nyugatról besomfordált üzleti fogás: a szerelmesek érzelmeit kihasználandó,
valamint drága virágot és ajándékot vásároló felszólítás, némi zsarolással! Ha szeretünk valakit, akkor nem egy napig szeretjük ugyebár…?
Érdemes még megemlíteni 24 – én „Jégtörő Mátyást”, mert feladata szerint jeget kell törnie, ám ha nem talál, akkor csinál magának, azaz hideg lesz.
Naptárunk szerint 2024. február szökőnap, azaz négy évente nem 28 napos, hanem 29 napos. A népi humor szerint, ha valaki február 29 –én született,
és megéli a 100 évet, hát akkor is csak 25 szökőnapot élt meg, tehát 25 éves…
kilátás valamiféle megnyugtató békére. Hazánknak eddig sikerült valamennyire kimaradni ebből az őrületből! Maradjon is így!
Az első világégés idején írta Gyóni Géza a megrázó, és egyben döbbenetes erejű versét, melynek címe: „Csak egy éjszakára”, amely aktualitásából semmit sem vesztett:
Ajánlom a figyelmetekbe, az elérhetősége:
https://www.youtube.com/watch?v=L2nt0uXIJT0
A szerkesztő.
Véghelyi József szerkesztő |
Bár a farsangi népszokások vízkeresztkor (január 6) kezdődnek, a teljes kibontakozás, a látványosabb megnyilvánulások február második felére esnek.
Ezek a napok bővelkednek az időjárási megfigyelésekkel is. Mindjárt másodikán a medvére figyelünk: ha látja árnyékát, akkor visszabújik a barlangjába, mert
„szerinte” még hosszú tél lesz. Azt hiszem, hogy ideje lenne a medvének is megmondani, hogy változtasson a szokásain, nyugodtam kinn maradhat,
mert igazi lelek már nincsenek! Bálint napján (február 14 - Valentin) pedig a pacsirtákra érdemes figyelni, mert ha messze hallik az énekük, akkor rövidesen tavasz lesz.
Apropó: Valentin nap! Hagyományaink szerint semmi közünk hozzá! Ez egy nyugatról besomfordált üzleti fogás: a szerelmesek érzelmeit kihasználandó,
valamint drága virágot és ajándékot vásároló felszólítás, némi zsarolással! Ha szeretünk valakit, akkor nem egy napig szeretjük ugyebár…?
Érdemes még megemlíteni 24 – én „Jégtörő Mátyást”, mert feladata szerint jeget kell törnie, ám ha nem talál, akkor csinál magának, azaz hideg lesz.
Naptárunk szerint 2024. február szökőnap, azaz négy évente nem 28 napos, hanem 29 napos. A népi humor szerint, ha valaki február 29 –én született,
és megéli a 100 évet, hát akkor is csak 25 szökőnapot élt meg, tehát 25 éves…
*
Sajnos a
világban tovább tart a békétlenség, százezer számra halnak emberek ártatlanul,
s ami még szomorúbb, idegen érdekek miatt. Egyenlőre nincskilátás valamiféle megnyugtató békére. Hazánknak eddig sikerült valamennyire kimaradni ebből az őrületből! Maradjon is így!
Az első világégés idején írta Gyóni Géza a megrázó, és egyben döbbenetes erejű versét, melynek címe: „Csak egy éjszakára”, amely aktualitásából semmit sem vesztett:
Ajánlom a figyelmetekbe, az elérhetősége:
https://www.youtube.com/watch?v=L2nt0uXIJT0
A szerkesztő.
..............................
Nagy Vendel: Jelmezzé szelídült
Itt van fársángnak gyönyörű ideje
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.Ez újév farsangjánis
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Át tündököl
Az aranyos álarcon.
2022. FARSANGJÁN
Itt van fársángnak gyönyörű ideje
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.Ez újév farsangjánis
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Át tündököl
Az aranyos álarcon.
2022. FARSANGJÁN
*****************************************
SZEMEZGETÉS A
TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
2 .HÉTKÖZNAPI VALÓSÁG
Fellner István: Egy meg nem írt könyv lapjaiból…
3. PÁLYÁZATRÓL PÁLYÁZATRA
Árvay Mária: Tavaszi Kupa
4. VERSRŐL VERSRE – KORTÁRSAINKTÓL
Tóth Enikő Enci
Engel Csaba
Ábrahámné Ágnes
Erdős Sándor
Ézsiás László
Krivák-Mórcz Judit
Pitter Györgyné Enikő
Szőcs Éva
5. NOVELLÁK – KURUCZ ÁRPÁD
A kerítés
6. BEMUTATJUK…
Eppelné Nagy Mária festőművész
7. ANTOLÓGIA A MAGAZINBAN
Kálmán Ágnes vers
Dáma Lovag Nagy Cynthia
Zsíros Ari festmény
Szilágyi Anita vers
Rell Kata textilkép
M. Szabó Mihály vers
Fekete Gabi festmény
Kuchta Csilla vers
8. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi Péterné: A lélek reményéről
9. ÉLETINTERJÚ ASPERJÁN GYÖRGYEL
Fogadj szívedbe (hetedik rész)
10.NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN.
Farsang idején…Sorozat (ötödik rész)
11.DEMETER JULIANNA: ÖCSIKE – ÉLETKÉP
12. VERSCSOKROK..
Kálmán Ágnes,
M. Szabó Mihály,
Szőcs Éva
Erdős Sándor
13. MOZAIKRÁDIÓ – AUSZTRÁLIA
14. ÉLETHELYZETEIMBŐL…
Véghelyi József: Így múlik el a világ dicsősége…
15. BEMUTATJUK…
Ézsiás László író – költő
16. FÉNYEK SZERELMESE - RELL KATA VERSEI
17. ZSÍROS ARI: HOLDNŐVÉR ÉS NAPFIVÉR
18. VERSEK HAZAI TÁJAKRÓL
Demeter Julianna
Bognár Papp Irén
Engel Csaba
Dáma Lovag Nagy Cynthia
Márkus Kata
19. AZ ÉLET VIDÁMABB OLDALA
Nagy Vendel: A pénzváltó
20. KÖZÉLETI RIPORTOK – WESSLY GÁBOR ROVATA
Muzsikáló szívószál, PET-palack és fakanál
21. VERSES FARSANGI VÍGALOM
Szilágyi Anita versei
22. AZ ÉLET ÁRNYÉKOS OLDALÁN
Bartók Ferenc versei
23. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*****************************************
2. HÉTKÖZNAPI VALÓSÁG
Fellner István: Egy
meg nem írt könyv lapjaiból…
...finom - alig érezhető, légies hópelyhek táncoltak a szürkületben. Lassan belepte a kis házat, letelepedve pirosló tetejére, oldalát csiklandozva, megpihent az apró ablak párkányán, párát lehelve üvegére. Bepillantott a kelő hold. A kicsi szobában vörösen dohogó apró kályha ontotta bágyadt melegét, pár elszabadult lángocska világította be a szegényes, de tiszta szoba falait. A néma csendben csak az anya finom cirógató hangja hallatszott, mesét mondott, olyan szépet, királyosat, szegény embereset. Három apró szempár hallgatta csillogó szemmel - két lánygyermek és egy szőke fiúcska - és az izgalom piros foltot festett arcukra. Az anya ölében nyugtatta
fáradt,
munkától
meggyötört kezeit. Arcán az apró ráncokon játszott a gyenge, ugráló
fény. Csend ölelte e képet, olykor kis mocorgás, fészkelődés, ahogy a mese
megérett a gyerekek fejében. Olykor pattant a tűz, mutatva ő is jelen
Fellner István |
van, hisz
biztosítja a fő kelléket, a meleget. Künn a nem szűnő, fehér fátyol járta
táncát, megzörgetve a gyenge zsalukat, a nyikorgó kertkaput, fáskamrát, ólakat.
Az állatok is mélyre húzódtak, nem kárált a tyúk. A kacsák, libák mélyen bóbiskoltak,
és a koca is elfeküdt a meleg alomban.
Lelke volt e napnak, fehér, gyönyörű, csendes fehér. Megbillent a kis fej, tán győz az álom, szemekben még van fény, de sarkaiban lassan megcsillan az álmosan forgó, édes fáradtság.
Zörren az ajtó, s szinte megfagy a fény, tovalibben a boldog meleg ölelés. Valami megváltozott. A szemekben kiült a rettegés, s a gyerekek félve húzódtak anyjuk ölelő karjaiba. A kisfiú mélyen fúrta remegő testét anyja ölébe. Az ajtó felől ismét mocorgás, bíbelődés, káromlás, a sokat látott ajtó berobbant a lakásba, apa állt az ajtó nyílásában dülöngélve, fröccsenő nyáltengerben ömlesztette szitkát a bentiekre.
Néma síri csend, rozzant a kályha melege, újra s újra szitok. Őrjöngő, nem is emberi hang. A kisfiú oly mélyen bújt anyja ölébe, remegő teste megrázkódott, füleit apró kezével próbálta némára fogni. Minden elmúlt, minden odalett. Az anya mélyen hajolva - mint kotlós csibéit - testével védte apró gyermekeit. Valami halk nesz, egy kamasz hang, mi hallatszott :
- Most már elég lesz! - Az apa lassan fordult, az ajtóban két kamasz fiú állt, reszketve kihívóan.
- Ti pondrók, lelencek, pondrók – üvöltötte, s megindul feléjük. A fiúk felkészülten várták - elkapják kezét és kirántják az udvarra. A hó újult erővel csap közéjük, betakarva a testet. A hideg kissé felébresztette az apát, riadtan nézett a két fiúra. De száját ismét a mocsok és durva szitok hagyta el. Megtántorodott és az udvar végén felhalmozott gané kupacra esett. A két kamasz erre várt, mint tigris prédájára vetették rá magukat a férfira, sírva ütötték, ahol érték, elhatalmasodó érzelmek, a megaláztatás, a kisemmizés, a sok verés, mind – mind egyre erősebben kerítették őket hatalmukba. Az apa megrettent, könyörögve védte fejét...és alig halhatóan jajgatott.
- Gyerekeim elég! - hallatszott valahol a ház sarkán, a két fiú megmerevedett. Ökölbe szorított kezek hanyatlottak, arcukon könnyeik lassan jégálarcot öltöttek, mint csatát vesztett aggok, meggörnyedt a testük. Vontatottan indultak a kiskapu felé, alakjuk lassan eltűnt az éjszakai hóförgetegben. Lassan záródott az ajtó, anya fáradt, megroppant testtel fektette gyermekeit, leroskadt a székre, s arcát kezébe temette, egész testét rázta a néma zokogás.
A kisfiú mélyen dunyhája alatt fejére húzva, összegömbölyödve, térdét átkarolva remeg, eltűntek a királyfik, királylányok, lassan oda a mese, mi örök volt, maradt a hideg jelen, arcát lassan cirógatják könnyei, és finoman terelik a jótékony álom felé...
Lelke volt e napnak, fehér, gyönyörű, csendes fehér. Megbillent a kis fej, tán győz az álom, szemekben még van fény, de sarkaiban lassan megcsillan az álmosan forgó, édes fáradtság.
Zörren az ajtó, s szinte megfagy a fény, tovalibben a boldog meleg ölelés. Valami megváltozott. A szemekben kiült a rettegés, s a gyerekek félve húzódtak anyjuk ölelő karjaiba. A kisfiú mélyen fúrta remegő testét anyja ölébe. Az ajtó felől ismét mocorgás, bíbelődés, káromlás, a sokat látott ajtó berobbant a lakásba, apa állt az ajtó nyílásában dülöngélve, fröccsenő nyáltengerben ömlesztette szitkát a bentiekre.
Néma síri csend, rozzant a kályha melege, újra s újra szitok. Őrjöngő, nem is emberi hang. A kisfiú oly mélyen bújt anyja ölébe, remegő teste megrázkódott, füleit apró kezével próbálta némára fogni. Minden elmúlt, minden odalett. Az anya mélyen hajolva - mint kotlós csibéit - testével védte apró gyermekeit. Valami halk nesz, egy kamasz hang, mi hallatszott :
- Most már elég lesz! - Az apa lassan fordult, az ajtóban két kamasz fiú állt, reszketve kihívóan.
- Ti pondrók, lelencek, pondrók – üvöltötte, s megindul feléjük. A fiúk felkészülten várták - elkapják kezét és kirántják az udvarra. A hó újult erővel csap közéjük, betakarva a testet. A hideg kissé felébresztette az apát, riadtan nézett a két fiúra. De száját ismét a mocsok és durva szitok hagyta el. Megtántorodott és az udvar végén felhalmozott gané kupacra esett. A két kamasz erre várt, mint tigris prédájára vetették rá magukat a férfira, sírva ütötték, ahol érték, elhatalmasodó érzelmek, a megaláztatás, a kisemmizés, a sok verés, mind – mind egyre erősebben kerítették őket hatalmukba. Az apa megrettent, könyörögve védte fejét...és alig halhatóan jajgatott.
- Gyerekeim elég! - hallatszott valahol a ház sarkán, a két fiú megmerevedett. Ökölbe szorított kezek hanyatlottak, arcukon könnyeik lassan jégálarcot öltöttek, mint csatát vesztett aggok, meggörnyedt a testük. Vontatottan indultak a kiskapu felé, alakjuk lassan eltűnt az éjszakai hóförgetegben. Lassan záródott az ajtó, anya fáradt, megroppant testtel fektette gyermekeit, leroskadt a székre, s arcát kezébe temette, egész testét rázta a néma zokogás.
A kisfiú mélyen dunyhája alatt fejére húzva, összegömbölyödve, térdét átkarolva remeg, eltűntek a királyfik, királylányok, lassan oda a mese, mi örök volt, maradt a hideg jelen, arcát lassan cirógatják könnyei, és finoman terelik a jótékony álom felé...
*****************************************
3. PÁLYÁZATRÓL
PÁLYÁZATRA
Árvay
Mária: Tavaszi Kupa
(A
"Fények Vakondja" 12. irodalmi pályázatára beküldött írás)
(első
rész a háromból)
Életem meghatározó és fontos része volt az az időszak, amikor teljesen vakon lovagolni tanultam. Később, arról ábrándoztam, hogy magam is részt vegyek lovas megmérettetésen. Az alábbi naplórészletből kiderül, hogyan boldogultam. De, előtte, álljon itt néhány hasznos, lovaglással kapcsolatos kifejezés:
Tanügetés: a ló ügetése során, mindvégig a nyeregben marad a lovas.
Könnyű ügetés: amikor minden második ütemnél a lovas
kiemelkedik a nyeregből, követve a ló
mozgását.
Könnyített ülés: amikor ügetéskor a lovas mindvégig kiemelkedik a nyeregből.
Segítségek: a lovasnak több lehetősége van a lovát irányítani: csípőjével, testsúlyával, csizmájával, pálcával, esetleg ostorral, a szárakkal ad lovának utasításokat.
Futószáras lovaglás: az oktató irányítja a lovat, a lovas gyakorlatokat végez a ló hátán.
Helyes ülés: lovaglás közben alkalmazott helyes testtartás.
Ügetés helyes lábra: ütemesen követjük a ló mozgását.
(naplórészlet)
Lovaglási emlékeim címszó alatt már sok csodálatos pillanatot, főként érzéseimet rögzítettem naplómban, azonban a Monte Vigo Szabadidő Centrum, még több ihletet adott, hogy lovaglási élményeimről naplót vezessek! Most, életem egyik legfontosabb eseményéről, annak előzményeiről írok!
Versenyre fel!
Ma nagy megtiszteltetés ért! Hallottam oktatómat, Gábort, beszélgetni az április 30-án megrendezendő Tavaszi Kupáról. Nagyon figyeltem, de valami azt súgta nekem, ez nem vonatkozik rám!
Ma Szellivel lovagoltam, egy tündéri, nyugodt lovacskával, aki kimondottan élvezi a mozgást.
Egy olyan gyakorlatsort hajtottam végre, amit eddig még soha! Kapaszkodás nélkül: indultunk tanügetésben, majd könnyű ügetésben, ezután jött a könnyített ügetés, ismét könnyű ügetés, majd tanügetéssel zártam. Mindezt folyamatosan, megállás nélkül csináltam végig, kétszer, egymás után. Arra álmomban sem gondoltam volna, hogy a tanügetés is megy kapaszkodás nélkül, biztonságosan, de sikerült!
Dicséretekből nem volt hiány:
"Marika, gratulálok! Nagyon szép lovaglást láttunk ma! A lábad nem mozdult el, nem kalimpált, gyönyörű volt a könnyű ügetésed! Sokan megirigyelnék, ha úgy tudnának lovagolni, mint ahogyan te ma lovagoltál! Nagyon büszke lehetsz magadra! Az egészben az a legcsodálatosabb, hogy Szelli kifejezetten élvezte a veled való lovaglást!"
Ekkor történt, amit soha nem felejtek el!
"Várlak ám a 30-i versenyen!"
- Engem? - kérdeztem hüledezve.
- Aki ilyen jól lovagol!
Beszélgetésünk közben kiderült, hogy több kategóriában indítanak lovasokat: engem a futószáras ügyességi megmérettetés érint. Azokat a gyakorlatokat fogom csinálni, amiket eddig is gyakoroltunk, tehát nincs mitől tartanom.
Készülődés a versenyre
Mióta megtudtam, hogy versenyen vehetek részt, még nagyobb erőbedobással dolgoztam a gyakorlatokon. Nálam az a baj, hogy nagyon is meg akarok felelni, be akarom bizonyítani, mit is tanultam idáig, s ki akarok mászni abból a skatulyából, ahova tornából elkönyveltek.
Oktatóm látta rajtam a feszültséget, s kedves szavai ma sem maradtak el:
"Ajándékozd meg magad a lovaglás örömével, ne akarj magaddal és másokkal versengeni! Ha sikerül magad átadni az élvezetnek, a teljesítményed látványos és esztétikus is lesz! Ma ezt sikerült megvalósítanod! Csak azt mondhatom, hogy le a kalappal! Ismét harmóniában voltál a lóval! Látnod kellett volna Szellit, úgy élvezte az ügetést, a farka magasan állt, mint a zászló, fülei feléd fordultak, látszik rajta, nagyon figyel rád!"
Ismerőseimnek, barátaimnak áradoztam a versenyről és az előkészületekről, s mindenki azt hangsúlyozta, hogy a részvétel a fontos, igazuk is van!
A verseny kapujában
Árvay Mária |
Könnyített ülés: amikor ügetéskor a lovas mindvégig kiemelkedik a nyeregből.
Segítségek: a lovasnak több lehetősége van a lovát irányítani: csípőjével, testsúlyával, csizmájával, pálcával, esetleg ostorral, a szárakkal ad lovának utasításokat.
Futószáras lovaglás: az oktató irányítja a lovat, a lovas gyakorlatokat végez a ló hátán.
Helyes ülés: lovaglás közben alkalmazott helyes testtartás.
Ügetés helyes lábra: ütemesen követjük a ló mozgását.
*
Tavaszi
Kupa(naplórészlet)
Lovaglási emlékeim címszó alatt már sok csodálatos pillanatot, főként érzéseimet rögzítettem naplómban, azonban a Monte Vigo Szabadidő Centrum, még több ihletet adott, hogy lovaglási élményeimről naplót vezessek! Most, életem egyik legfontosabb eseményéről, annak előzményeiről írok!
*
2011.
április 14.Versenyre fel!
Ma nagy megtiszteltetés ért! Hallottam oktatómat, Gábort, beszélgetni az április 30-án megrendezendő Tavaszi Kupáról. Nagyon figyeltem, de valami azt súgta nekem, ez nem vonatkozik rám!
Ma Szellivel lovagoltam, egy tündéri, nyugodt lovacskával, aki kimondottan élvezi a mozgást.
Egy olyan gyakorlatsort hajtottam végre, amit eddig még soha! Kapaszkodás nélkül: indultunk tanügetésben, majd könnyű ügetésben, ezután jött a könnyített ügetés, ismét könnyű ügetés, majd tanügetéssel zártam. Mindezt folyamatosan, megállás nélkül csináltam végig, kétszer, egymás után. Arra álmomban sem gondoltam volna, hogy a tanügetés is megy kapaszkodás nélkül, biztonságosan, de sikerült!
Dicséretekből nem volt hiány:
"Marika, gratulálok! Nagyon szép lovaglást láttunk ma! A lábad nem mozdult el, nem kalimpált, gyönyörű volt a könnyű ügetésed! Sokan megirigyelnék, ha úgy tudnának lovagolni, mint ahogyan te ma lovagoltál! Nagyon büszke lehetsz magadra! Az egészben az a legcsodálatosabb, hogy Szelli kifejezetten élvezte a veled való lovaglást!"
Ekkor történt, amit soha nem felejtek el!
"Várlak ám a 30-i versenyen!"
- Engem? - kérdeztem hüledezve.
- Aki ilyen jól lovagol!
Beszélgetésünk közben kiderült, hogy több kategóriában indítanak lovasokat: engem a futószáras ügyességi megmérettetés érint. Azokat a gyakorlatokat fogom csinálni, amiket eddig is gyakoroltunk, tehát nincs mitől tartanom.
*
Április
21.Készülődés a versenyre
Mióta megtudtam, hogy versenyen vehetek részt, még nagyobb erőbedobással dolgoztam a gyakorlatokon. Nálam az a baj, hogy nagyon is meg akarok felelni, be akarom bizonyítani, mit is tanultam idáig, s ki akarok mászni abból a skatulyából, ahova tornából elkönyveltek.
Oktatóm látta rajtam a feszültséget, s kedves szavai ma sem maradtak el:
"Ajándékozd meg magad a lovaglás örömével, ne akarj magaddal és másokkal versengeni! Ha sikerül magad átadni az élvezetnek, a teljesítményed látványos és esztétikus is lesz! Ma ezt sikerült megvalósítanod! Csak azt mondhatom, hogy le a kalappal! Ismét harmóniában voltál a lóval! Látnod kellett volna Szellit, úgy élvezte az ügetést, a farka magasan állt, mint a zászló, fülei feléd fordultak, látszik rajta, nagyon figyel rád!"
Ismerőseimnek, barátaimnak áradoztam a versenyről és az előkészületekről, s mindenki azt hangsúlyozta, hogy a részvétel a fontos, igazuk is van!
*
Április
28.A verseny kapujában
Még nem vázoltam a versenykiírást, ami már előzőleg megjelent a honlapon. Mire kell a versenyzőknek figyelniük? A helyes ülésre, az egyensúlyra, valamint a ló mozgásának követésére.
A gyakorlatokat pontozni fogják, 1-10 pont adható egy-egy gyakorlatért, plusz pontok is szerezhetők a nehezebb feladatoknál. Mindez a bíró hatásköre alá tartozik, ő pontoz.
Mindig is lámpalázas típus voltam és vagyok is.
Nem szabad idegeskednem! Ezt a lovak is megérzik! Akkor viszont baj lesz! Hogyan küzdjem le a lámpalázat?!
Elég a bizonyításból! Nem ezen az egy napon múlik, mit tanultam, a lovaglásaim alkalmából ez kiderült már!
Most is végig csináltam minden gyakorlatot.
"Ez már nem véletlen, ez tudás!" - mondta Gábor, nagy örömöt szerezve ezzel nekem.
"Tudod még mi az érdekes? Akárhányszor odanézek, mindig helyes lábra ügetsz, ez hihetetlen!"
Tehát, jó a ritmusérzékem - gondoltam. A lovaglásnál ez nagy előny!
*
Április
30Tavaszi Kupa
Elérkezett a nagy nap. Reggel alig tudtam megenni a máskor oly szeretett friss, ropogós kenyeremet.
Az izgalom tetőfokára hágott bennem. Még van idő az indulásig. Bementem a szobámba és lágy, kellemes, lassú zenét hallgattam, egy számot többször is, hogy megnyugodjak.
Időben odaértünk a lovardába, a lovak gyönyörűen előkészítve a versenyre: sörényük és farkuk befonva, szőrük fénylett és ragyogott a napfényben.
Kiderült, nem egyenként fogunk versenyezni a pályán, hanem hatan egyszerre, hat futószárazóval, vagyis segítővel.
Kimondhatatlanul örültem, hogy Szelli nyergében lovagolhatok, edzőmmel az oldalamon!
A fejfájás így is elővett, de nem baj, a legjobb tudásom szerint lovagolok majd.
A harmadik csoportban kerültem sorra.
Még a verseny előtt elmondták, hogy először tornagyakorlatokat végzünk lóháton, lépésben, majd a következő szakaszban lehet ügetni, tan- és könnyű ügetés, majd könnyített ülés ügetésben, mindenki, bátorságának és tudásának megfelelően vállalja a gyakorlatokat.
Minden versenytársam volt olyan ügyes és bátor, hogy vállalták a nehéz gyakorlatokat is.
Amikor már fent ültem Szelli nyergében, s megveregettem hűséges sporttársam nyakát, büszkeséget éreztem legbelül. Mi ketten, ló és lovas, megmutatjuk, amit eddig türelemmel és odafigyeléssel megtanítottak nekem!
A hangosbemondóban meghallottam Évi, a bíró hangját, megkezdődött, amire már úgy készültem testben és lélekben.
Gábor szólalt meg mellettem:
"Elmondhatjuk a többieknek, hogy nem látsz?"
"Nyugodtan!"
A kezem éppen oldalsó középtartásban volt, s törzsfordításokat végeztünk.
Egyszer csak mit hallok:
"Egy különlegességet szeretnék megosztani a kedves közönséggel! - ismerem fel a bíró hangját, aki már oktatott engem többször is, türelemmel és szeretettel.
"A sarokban, ott, láthatják az egyik versenyzőnket! Tudni kell róla, hogy egyáltalán semmit sem lát! Mégis, úgymond, teljes sötétségben, megcsinálja ugyanazokat a gyakorlatokat, mint a társai! Gratulálunk!"
Hallottam a hangján, elérzékenyült, én is. Ekkora megtiszteltetést!
„Nem mindennapi dolog, amit csinálsz, ugye tudod?!" – jegyezte meg oktatóm, s ez is kimondottan jólesett.
Megszólalt a csengő és kezdődött az ügetés.
Sikerült ellazulnom, s próbáltam minél ügyesebben követni Szelli mozgását.
Amikor ismét lépésbe vettük fel a lovakat, megöleltem Szellit.
"Megcsináltuk! Megcsináltuk!"
Az eredményhirdetésen megtudtuk, hogy a maximum pontszám 70 volt, ebből
48-at értem el, ami nagyon jó eredménynek számít, külön is gratuláltak nekem!
Sikerült megvalósítanom, amire vágytam. Az oklevelet büszkén szorongattam a kezemben. Majd bekeretezzük, kirakjuk a falra.
A vakok írásával, Braille-ben is leírom magamnak a szöveget, hogy bármikor kézbe vehessem és olvasgathassam!
Ezúton szeretném megköszönni a segítőknek és a Monte Vigo dolgozóinak mindazt a sok munkát, kitartást, fáradozást, remek légkört és hangulatot, amit a mai nap során tapasztaltam. Még valamit: az esélyt és lehetőséget, hogy a többi, látó lovassal együtt, egyenlő feltételekkel vehettem részt ezen a programon!
Mottónk ez lehetne:
"Egymásra hangoLÓdva! Egy érzés, amit csak az élhet át, aki lovagolni mer!"
Köszönöm!
*****************************************
4. VERSRŐL
VERSRE – KORTÁRSAINKTÓL
Tóth Enikő Enci: Január Január van, új hited
lángol,merítve egy régi világból,szél tépi meg lopva a fákat,Jég tükrében szikra, mi látszik,új éved illúziót játszik,lassan ballag az első hónap,hozva fényt az álmodozóknak!Vízkereszt után, ami jóság,el ne múljon régi valóság,messze még a tél temetése,januárban sose élj késve!Januárból száll fel az ének,sötét hajnal hódol a fénynek,két kezével ölel a tél is,érzed, hogy jó élni ma mégis...* Tóth Enikő Enci:
Januárról Így januárról szálljon
az ének,távol az ünnep, múlnak a fények,reszket a hajnal, él a sötétség,mégis a hitben nincs soha kétség!Álmos az erdő, lombtalan ásít,sárba vetette a régi ruháit,ritka a hó már, tiszta szemérem,néha a Hold süt, ezüstje fehérben...Fátyol a reggel, leng az időben,védtelen éned újra időtlen,éved a sziklád, rajta megállvaritka erővel nézz a világra!Néha a napfény átfut a réten,szép tavaszoddal ámít a télben,majd odafentről szürkül a felleg,széllel, esővel hintve felelhet...…………………… Engel Csaba: Minden nap ...Áldott legyen lelkünk, hófehér Fenyőillatot hordoz a szél,Minden dalt harangszó kísér,Szívet melengető égi fény,Látogass meg karácsony éjjelén.Ölelkezzen a föld s az ég,Legyen világszerte békesség,Költözzön szívünkbe melegség,Áldott legyen lelkünk, hófehér. Egy meleg kézfogás, ölelés,Az idősek arca ajándék!Sok volt a könny a szenvedés,Látogass meg karácsony éjjelén. Fenyőillatot hordoz a szél,Fogjátok meg egymás kezét,Szegények, árvák, özvegyét,Látogass meg karácsony éjjelén. Egy meleg kézfogás, ölelés,Gyógyítsd meg a betegek szívét,Sok volt a könny a szenvedés,Látogass meg karácsony éjjelén. 2023.12.18……………………. Ábrahámné Ágnes: GyászLevél
örök költőtársnak és hű barátunknak szeretettel(Nagy Vendel emlékére…) Lassan a fojtó
rémületfélelemmé
fagyottFelfalták saját
fényükettömjénes
nappalokHalkan,
komolyan mint a nagyokmegnyugodni
csak szépen,míg el nem
fogynak a hajnalokezen a néma
égen Halált fogantat
minden éjszétfoszló
életeddel.Úgy mentél el,
mint bíbor fénymikor mélyül a
reggel Csendben,
komolyan mint a nagyoklehiggadni csak
szépenmíg meg nem
halnak a hajnaloka föld-fekete
égen S lassan a
fojtó rémületfélelemmé
fagyotts felfalták
önnön fényüketdermesztő
nappalok ."...minden
halottamnak , most Neked, Vendi...."…………........……. Erdős Sándor:
Időhúrok Bolyongtam a
tágas űrbennem találva
célomat,sodort egy új
létezésbePuszta téren
idő haladtkeresztezve
utamat.Merre tartott
és mi célból?Örökre rejtve
marad. Csengés-bongás
zaja hallik hogy merről az
rejtelem.Egyet érzek.
Félelmeimgyorsan el kell
rejtenem. Megpendült az
idő húrjahangjába
beleveszem.Magába zár,
felold engemlétezésem
leteszem.………………….. Ézsiás
László: A VÍRUS HALÁLA... No mit ad Isten, kopogtatnak -- ki kopog, mi kopog?- ó csak egy vírus a házból,ki elmondja százszor, csak téged szeret! -figyelj vírus!...hallottam már rólad sokat,tudom, hogy elcsábítottál másokat,engem ugyan nem fogsz- s gyorsan azt kiáltottam- elkezdek számolni…húzz el innen háromra!-- számolok: egy…számolok: kettő-- mire ő – csipkebokorvessző –- de nem várta meg a hármat, tudta nem lesz itt már flört…- és bánatában hirtelen, darabokra tört… *Ézsiás László: GYERE HAZA ÉDESANYA! Gyere haza édesanya,Karácsony van, gyere haza!Vár a fiad, vár az árva,Mint egy angyal, szállj le hozzám,Árvaságból elég volt már!Nincs már könnyem, nincs egy csepp se,Hogyan sírjak majd Szenteste?Gyere haza édesanya,Karácsony van, gyere haza!Nem kell hozni ajándékot,Szívem lesz majd a hajlékod.Te vagy az én nincsen kincsem,Itt belül az Anya Isten.Elmentél, itt hagytál oly rég,Én egy éves se voltam még.Gyere haza édesanya,Karácsony van, gyere haza!Bocsánatot nem kell kérned,Hidd el, most már mindent értek!Minél nagyobb a szenvedés,Érzem Isten szeretetét.…………................……… Krivák- Móricz Judit:
Nem. NEM elég volt.! Nem.NEM
elég volt.!nem cipelem
a batyudat!Ne add
ide, NE testáld rám!a TIED cipeld! Én is kaptam,más sem jár
üres zsákkal.Az én
batyumban is mázsásak a kövek.NEM KELL
A TIED /IS!/Senki sincs ezen
a földön,akinek
nincs baja, gondja,Ez a lelki
batyu személyre szabott!Hát akkor
te is megkapod! Nem az a megoldáshogy
a nyakamba varrod!Vagy velem akarod
cipeltetni! Én az
enyémet nem adom neked.Szerződést
kötöttem az égiekkel.hogy ezen földi
létben szó nélkül
viszem a hátamon,Még ha mázsásak
is a kövek,Szó nélkül.
egyedül.Ez csak
rám tartozik,Nem
introvertált vagyok,inkább kötelességtudó. Semmit sem
nyernék ha abatyum
tartalmát kikiabálnám a világba.Az nem megoldás,Attól még a
batyu az batyu, Életem
felén túl meg márcsak a saját
életemet akarom élni.NEM A MÁSÉT!!!!! Ez a zsák
ahogy telik az időnem kisebb
hanem egyre telítettebb lesz,BŐVEN ELÉG EZ!!! A hátam már
görbe,karom sem
lett erősebb,lelkem ereje is
fogy .Maradék földi
életemretalán elég lesz. De a
TE bajod/gondodaz a TIED !VIDD ÉS
CIPELD..SEMMI KÖZÖM HOZZÁ!További léted
hozadéka a döntésed!A TE
DÖNTÉSED!Oldd meg! A batyudat
másnak át nem adhatod,Más sem
fogja vinni helyetted!A zsák ki
nem cserélhető.! Előbb vagy
utóbb rájössz hogya tied
talán könnyebb.csupán te
látod nagyobbnak nehezebbnek,VIDD ÉS
CIPELD.. 2023-06-28…………………. Pitter Györgyné Enikő: Örömének(Enikő –
szócseppek) Hold ezüstje,
záporozz,csillagszikrák
öleljetek,boldog vagyok,
mert szeretnek! Felsóhajt
lelkem az égre,felhők fölé,
Örök Fényre,Angyalszárnnyal
suhanokValamit Uram
fülébe súgok. Hold ezüstje,
záporozz,Nap aranya
sugározz,csillagszikrák
öleljetek,Isten szeret,
ember szeret,Uram
visszasúgta nekem,Szerelemben
fürödjetek! 2023. november
16. * Pitter györgyné Enikő: Nem értem(Enikő -
szócseppek) Mennyire
vágytam azt a szót: SZERETLEK.Mint gyermek,
nem hallottam, nem volt divat,nem mondta ki
senki, összecsuktam szárnyaimat.Helyette kaptam
gondoskodást, szép meséket. Kerülték ezt a
szép szót a fiúk is,Talán én voltam
túl szentimentális?Mint a forró
kását, féltek kimondani,pedig ezzel
tudták volna szívemet simogatni. Csak az igaz
szerelem mondatta ki. A hitvesi csók,
a szív teljes együttdobbanása,És sok év után beteg Édesanyám
gyermeki hálája. Én pedig ma sem
értem, hogy miért nem.Hogy miért nem
meri az ember naponta
százszor kimondani,örömöt okozni,
szárnyakat adni,a másik lelkét
magához ölelniönmagát szívből
a másiknak adni. 2023. november
21...........................................
Szőcs Éva: Itt van a Tél
Hófehér hó,
könnyű pelyhek,
játszadozva
szálljatok le,terítsetek
fehér fátylat,
ezüst legyen
határ- háta.
Fák ágán
csengő-csipke,
jégcsap lóg az
ereszeken,
patak vize
kristályüveg,
szellő szárnyán
a hópelyhek.
Erdő
-mező gyémánt csillám,
sziporkázó
havas világ,
reccsen-roppan
csizma alatt,
felharsan a
gyermek kacaj.
Szánkó suhan,
sapka röppen,
vidámságtól
hangos minden,
ujjong a sok
nebuló,
itt van a tél,
jaj de jó.
*****************************************
5. NOVELLÁK –
KURUCZ ÁRPÁD A
kerítés
Balogh
Mihály vidáman ébredt. Reggeli után feltette kalapját, ráakasztott két szatyrot
a bicikli kormányára, zsebre tette a telefonját és elindult kis gyümölcsösébe.
Májusban betöltötte a hetvenhármat, telefonját nemigen használta, csak ezért
vitte magával, mert „soha nem lehet tudni…”
Nagy
szántó mellett vitt az útja, a korai idő ellenére már perzselte hátát az
augusztusi nap. Csend volt, csak a tücskök muzsikáltak, s néha a biciklilánc
halkan csörrenve ütődött a láncvédőhöz. A távolban délibáb ragyogott, különös
kontrasztot képezve a repülőgépektől felszántott fakó-kék éggel.
– Már biztosan beérett annyi a kajsziból
is és talán az ősziből is, hogy érdemes legyen kiülni vele a piacra –
gondolta.Kurucz Árpád
Már
látszott kis gyümölcsöse, ki tudta venni az öt kajszibarack-, és az öt
őszibarack-fát. Az egyik fán furcsa mozgásra lett figyelmes. Az ágak
hajladoztak, pedig a szél szundikált. Hirtelen éles füttyszó hasította ketté a
csendet. Öt gyerek ugrott le a fáról. Akár a seregélyek, ha a csősz pattint az
ostorával. Kibújtak a megbontott kerítésen és futásnak eredtek. A legkisebb,
hétévesforma fiúcska lemaradt. Furcsán lépkedett, jobb lábát előre lökte és
kissé kitekerve tette a földre.
– Igyekezz, Nudli! –
kiabáltak neki a többiek. – Ha elkap az öreg
lenyúzza a bőrödet!
Ketten
visszaszaladtak, a hóna alatt megragadták, úgy futottak vele. Az öregember
megállt, levette a kalapját és a földhöz vágta.
– Már megint a Kalányos kölykök!
Hosszan,
nagy fantáziával, változatosan káromkodott. Elszidta a gyerekek felmenőit
hetedíziglen.
– Majd adok én nektek! –
fordult vissza.
A
vaskereskedésben drótot, szeget vásárolt. Délutánra elkészült a munkával.
Belülre a fák köré újabb kerítést épített. Négy vízszintes drótból állt.
Hevenyészett papírt akasztott rá: Vigyázat Nagyfeszültség! Rákötötte a
hálózatra, elrakta a szerszámokat a kis kalyibába és hazament.
*Nudli,
másnap korán ébredt, szülei, testvérei még aludtak. Éhes volt, mind szinte
mindig. Körülnézett, egy kis darab szikkadt kenyeret talált. Nem kellett.
Kiosont és Balogh Mihály gyümölcsöse felé bicegett. Azt gondolta, ilyen korán
még biztosan nincs ott az öregember. Bebújt a megbontott kerítésen, de bent
újabb akadály fogadta. A négy szál dróton látott egy papírt, ám a betűket még
nem ismerte. Belül, gyönyörű barackok mosolyogtak hívogatón. Benyúlt a drótok
között. A gyümölcs messze volt, nem érte el. Behajolt a vezetékek közé, emelte
a kezét, hogy támasztékot keressen. Hirtelen erős karok ragadták meg és
elrántották. Balogh Mihály állt mögötte. A gyerek sivalkodott, kapálózott, de hiába.
Az öregember magával vonszolta. A kalyibánál sokáig bajlódott a kulccsal, mire
sikerült, a rúgkapáló gyereket tartva, kinyitni az ajtót. Nudli látva, hogy nem
verik el, lassan megnyugodott.
– Hol vannak a testvéreid!? –
mordult rá Balogh.
– Még alszanak.
– Ülj meg nyugton! Nem bántalak.
Az
öregember azonnal lekapcsolta a hálózatról a kerítést, fogóval elvagdosta a
drótokat.
– Gyere – szólt. –
Válaszd ki amelyik tetszik.
A
fiúcska, boldog sóhajjal, lassan mélyesztette hiányos fogait a gyümölcsbe. Leve
kétoldalt lefolyt a képén. Arcán földöntúli mosoly terült el. Balogh szedett
egy szatyor barackot és a kezébe nyomta.
– Vidd el a testvéreidnek.
Miután
a gyermek elment, lerogyott egy székre, fejét két remegő kezébe fogta.
– Mit tettem? Milyen ember vagyok? –
gondolta, s könnyei végig folytak ráncos arcán. – Majdnem megöltem egy
gyereket.
*Másnap
kint tett-vett a gyümölcsösben mikor észrevette, hogy a Kalányos gyerekek ott
ülnek egymás mellett, tisztes távolságban. Nem látta mikor érkeztek, mintha a
földből ugrottak volna ki. Egyikük odakiabált.
– Gyere, fussunk versenyt, vénember!
A
legnagyobb, egy tizenhárom év körüli lány, Kati, kényelmesen feltápászkodott.
Öccséhez lépett és lekevert neki egy pofont.
– Békülni jöttünk –
mondta szelíden és visszaült.
A
fiú nem berzenkedett a fenyítés miatt, a többiek röhögtek. Balogh úgy tett
mintha nem látta volna, de a bajusza alatt mosolygott. Később fojtott beszédet
hallott:
– Menj már! A te haverod.
Kis
idő múlva Nudli óvakodott közelebb.
– Kell valamit segíteni, Miska bácsi?
– Lenne mit éppen –
nézett rá az öregember. – Segíthetnétek leszedni az éretteket és
kivinni a piacra. Nem kell fütyülni közben. A hasznon megosztozunk.
Addigra
már ott állt a többi gyerek is, szó nélkül nekiláttak a munkának. Balogh
magához intette Katit.
– Itt majdnem egész évben van mit
csinálni. Én már nem nagyon bírom. Ha segítetek, tiétek hét fa termése. Azon
kívül, ősszel, ha megkezdődik az iskola, segítek a tanulásban –
nyújtotta kezét az öregember.
A
lány nyílt tekintettel Balogh Mihály szemébe nézett és kicsi, piszkos
praclijával belecsapott az öregember kérges tenyerébe...
*****************************************
6. BEMUTATJUK…
Eppelné Nagy
Mária festőművész
1946
– ban születtem Pakson. A rajzolás, festés utáni vonzalmam már
gyerekkoromban megmutatkozott, de bíztatás hiánya miatt abbamaradt. 1966 óta Szekszárdon élek. Két fiúgyermek édesanyja és három unokaboldog
nagymamája vagyok.Eppelné Nagy Mária
A gyermekek felnőtté válása után teljesedett ki a gondolat, hogy festeni fogok.
Azóta jól megfér egymással a család, az unokák, a munkahely és a művészet. Ez
tölti ki az életemet 1996 óta, amikor először csak a magam kedvére - később -
művész barátaim biztatására komolyan kezdtem foglalkozni a festészettel.
Autodidakta módon képeztem és képzem magam művész társaim segítségével.
Képeim virág-csendéleteket és tájképeket ábrázolnak.
Bemutatkozó kiállításom 1997-ben volt az őcsényi Közösségi Házban, majd ezt
követően csoportos és egyéni kiállításaimmal, összesen 24 alkalommal
mutatkoztam be a megye területén, valamint Budapesten is.
A kiállítások visszhangja kedvező volt, a baráti
tetszésnyilvánításokon kívül az úgynevezett "értő" közönség
is elismerően nyilatkozott munkásságomról.
Tagja vagyok a Tolna Megyei Bárka Művészeti
Szalonnak.
Udvardi határában (40x50 - akril)
Aranyló ősz
Szőcs Éva: Itt van a Tél
Hófehér hó, könnyű pelyhek,
játszadozva szálljatok le,terítsetek fehér fátylat,
ezüst legyen határ- háta.
Fák ágán csengő-csipke,
jégcsap lóg az ereszeken,
patak vize kristályüveg,
szellő szárnyán a hópelyhek.
Erdő -mező gyémánt csillám,
sziporkázó havas világ,
reccsen-roppan csizma alatt,
felharsan a gyermek kacaj.
Szánkó suhan, sapka röppen,
vidámságtól hangos minden,
ujjong a sok nebuló,
itt van a tél, jaj de jó.
Hófehér hó, könnyű pelyhek,
játszadozva szálljatok le,terítsetek fehér fátylat,
ezüst legyen határ- háta.
Fák ágán csengő-csipke,
jégcsap lóg az ereszeken,
patak vize kristályüveg,
szellő szárnyán a hópelyhek.
Erdő -mező gyémánt csillám,
sziporkázó havas világ,
reccsen-roppan csizma alatt,
felharsan a gyermek kacaj.
Szánkó suhan, sapka röppen,
vidámságtól hangos minden,
ujjong a sok nebuló,
itt van a tél, jaj de jó.
5. NOVELLÁK –
KURUCZ ÁRPÁD
A
kerítés
Balogh Mihály vidáman ébredt. Reggeli után feltette kalapját, ráakasztott két szatyrot a bicikli kormányára, zsebre tette a telefonját és elindult kis gyümölcsösébe. Májusban betöltötte a hetvenhármat, telefonját nemigen használta, csak ezért vitte magával, mert „soha nem lehet tudni…”
Nagy szántó mellett vitt az útja, a korai idő ellenére már perzselte hátát az augusztusi nap. Csend volt, csak a tücskök muzsikáltak, s néha a biciklilánc halkan csörrenve ütődött a láncvédőhöz. A távolban délibáb ragyogott, különös kontrasztot képezve a repülőgépektől felszántott fakó-kék éggel.
– Már biztosan beérett annyi a kajsziból is és talán az
ősziből is, hogy érdemes legyen kiülni vele a piacra –
gondolta.
Már látszott kis gyümölcsöse, ki tudta venni az öt kajszibarack-, és az öt őszibarack-fát. Az egyik fán furcsa mozgásra lett figyelmes. Az ágak hajladoztak, pedig a szél szundikált. Hirtelen éles füttyszó hasította ketté a csendet.
Kurucz Árpád |
Már látszott kis gyümölcsöse, ki tudta venni az öt kajszibarack-, és az öt őszibarack-fát. Az egyik fán furcsa mozgásra lett figyelmes. Az ágak hajladoztak, pedig a szél szundikált. Hirtelen éles füttyszó hasította ketté a csendet.
Öt gyerek ugrott le a fáról. Akár a seregélyek, ha a csősz pattint az
ostorával. Kibújtak a megbontott kerítésen és futásnak eredtek. A legkisebb,
hétévesforma fiúcska lemaradt. Furcsán lépkedett, jobb lábát előre lökte és
kissé kitekerve tette a földre.
– Igyekezz, Nudli! – kiabáltak neki a többiek. – Ha elkap az öreg lenyúzza a bőrödet!
Ketten visszaszaladtak, a hóna alatt megragadták, úgy futottak vele. Az öregember megállt, levette a kalapját és a földhöz vágta.
– Már megint a Kalányos kölykök!
Hosszan, nagy fantáziával, változatosan káromkodott. Elszidta a gyerekek felmenőit hetedíziglen.
– Majd adok én nektek! – fordult vissza.
A vaskereskedésben drótot, szeget vásárolt. Délutánra elkészült a munkával. Belülre a fák köré újabb kerítést épített. Négy vízszintes drótból állt. Hevenyészett papírt akasztott rá: Vigyázat Nagyfeszültség! Rákötötte a hálózatra, elrakta a szerszámokat a kis kalyibába és hazament.
– Hol vannak a testvéreid!? – mordult rá Balogh.
– Még alszanak.
– Ülj meg nyugton! Nem bántalak.
Az öregember azonnal lekapcsolta a hálózatról a kerítést, fogóval elvagdosta a drótokat.
– Gyere – szólt. – Válaszd ki amelyik tetszik.
A fiúcska, boldog sóhajjal, lassan mélyesztette hiányos fogait a gyümölcsbe. Leve kétoldalt lefolyt a képén. Arcán földöntúli mosoly terült el. Balogh szedett egy szatyor barackot és a kezébe nyomta.
– Vidd el a testvéreidnek.
Miután a gyermek elment, lerogyott egy székre, fejét két remegő kezébe fogta.
– Mit tettem? Milyen ember vagyok? – gondolta, s könnyei végig folytak ráncos arcán. – Majdnem megöltem egy gyereket.
– Gyere, fussunk versenyt, vénember!
A legnagyobb, egy tizenhárom év körüli lány, Kati, kényelmesen feltápászkodott. Öccséhez lépett és lekevert neki egy pofont.
– Békülni jöttünk – mondta szelíden és visszaült.
A fiú nem berzenkedett a fenyítés miatt, a többiek röhögtek. Balogh úgy tett mintha nem látta volna, de a bajusza alatt mosolygott. Később fojtott beszédet hallott:
– Menj már! A te haverod.
Kis idő múlva Nudli óvakodott közelebb.
– Kell valamit segíteni, Miska bácsi?
– Lenne mit éppen – nézett rá az öregember. – Segíthetnétek leszedni az éretteket és kivinni a piacra. Nem kell fütyülni közben. A hasznon megosztozunk.
Addigra már ott állt a többi gyerek is, szó nélkül nekiláttak a munkának. Balogh magához intette Katit.
– Itt majdnem egész évben van mit csinálni. Én már nem nagyon bírom. Ha segítetek, tiétek hét fa termése. Azon kívül, ősszel, ha megkezdődik az iskola, segítek a tanulásban – nyújtotta kezét az öregember.
A lány nyílt tekintettel Balogh Mihály szemébe nézett és kicsi, piszkos praclijával belecsapott az öregember kérges tenyerébe...
– Igyekezz, Nudli! – kiabáltak neki a többiek. – Ha elkap az öreg lenyúzza a bőrödet!
Ketten visszaszaladtak, a hóna alatt megragadták, úgy futottak vele. Az öregember megállt, levette a kalapját és a földhöz vágta.
– Már megint a Kalányos kölykök!
Hosszan, nagy fantáziával, változatosan káromkodott. Elszidta a gyerekek felmenőit hetedíziglen.
– Majd adok én nektek! – fordult vissza.
A vaskereskedésben drótot, szeget vásárolt. Délutánra elkészült a munkával. Belülre a fák köré újabb kerítést épített. Négy vízszintes drótból állt. Hevenyészett papírt akasztott rá: Vigyázat Nagyfeszültség! Rákötötte a hálózatra, elrakta a szerszámokat a kis kalyibába és hazament.
*
Nudli,
másnap korán ébredt, szülei, testvérei még aludtak. Éhes volt, mind szinte
mindig. Körülnézett, egy kis darab szikkadt kenyeret talált. Nem kellett.
Kiosont és Balogh Mihály gyümölcsöse felé bicegett. Azt gondolta, ilyen korán
még biztosan nincs ott az öregember. Bebújt a megbontott kerítésen, de bent
újabb akadály fogadta. A négy szál dróton látott egy papírt, ám a betűket még
nem ismerte. Belül, gyönyörű barackok mosolyogtak hívogatón. Benyúlt a drótok
között. A gyümölcs messze volt, nem érte el. Behajolt a vezetékek közé, emelte
a kezét, hogy támasztékot keressen. Hirtelen erős karok ragadták meg és
elrántották. Balogh Mihály állt mögötte. A gyerek sivalkodott, kapálózott, de hiába.
Az öregember magával vonszolta. A kalyibánál sokáig bajlódott a kulccsal, mire
sikerült, a rúgkapáló gyereket tartva, kinyitni az ajtót. Nudli látva, hogy nem
verik el, lassan megnyugodott.– Hol vannak a testvéreid!? – mordult rá Balogh.
– Még alszanak.
– Ülj meg nyugton! Nem bántalak.
Az öregember azonnal lekapcsolta a hálózatról a kerítést, fogóval elvagdosta a drótokat.
– Gyere – szólt. – Válaszd ki amelyik tetszik.
A fiúcska, boldog sóhajjal, lassan mélyesztette hiányos fogait a gyümölcsbe. Leve kétoldalt lefolyt a képén. Arcán földöntúli mosoly terült el. Balogh szedett egy szatyor barackot és a kezébe nyomta.
– Vidd el a testvéreidnek.
Miután a gyermek elment, lerogyott egy székre, fejét két remegő kezébe fogta.
– Mit tettem? Milyen ember vagyok? – gondolta, s könnyei végig folytak ráncos arcán. – Majdnem megöltem egy gyereket.
*
Másnap
kint tett-vett a gyümölcsösben mikor észrevette, hogy a Kalányos gyerekek ott
ülnek egymás mellett, tisztes távolságban. Nem látta mikor érkeztek, mintha a
földből ugrottak volna ki. Egyikük odakiabált.– Gyere, fussunk versenyt, vénember!
A legnagyobb, egy tizenhárom év körüli lány, Kati, kényelmesen feltápászkodott. Öccséhez lépett és lekevert neki egy pofont.
– Békülni jöttünk – mondta szelíden és visszaült.
A fiú nem berzenkedett a fenyítés miatt, a többiek röhögtek. Balogh úgy tett mintha nem látta volna, de a bajusza alatt mosolygott. Később fojtott beszédet hallott:
– Menj már! A te haverod.
Kis idő múlva Nudli óvakodott közelebb.
– Kell valamit segíteni, Miska bácsi?
– Lenne mit éppen – nézett rá az öregember. – Segíthetnétek leszedni az éretteket és kivinni a piacra. Nem kell fütyülni közben. A hasznon megosztozunk.
Addigra már ott állt a többi gyerek is, szó nélkül nekiláttak a munkának. Balogh magához intette Katit.
– Itt majdnem egész évben van mit csinálni. Én már nem nagyon bírom. Ha segítetek, tiétek hét fa termése. Azon kívül, ősszel, ha megkezdődik az iskola, segítek a tanulásban – nyújtotta kezét az öregember.
A lány nyílt tekintettel Balogh Mihály szemébe nézett és kicsi, piszkos praclijával belecsapott az öregember kérges tenyerébe...
*****************************************
6. BEMUTATJUK…
Eppelné Nagy
Mária festőművész
1946 – ban születtem Pakson. A rajzolás, festés utáni vonzalmam már gyerekkoromban megmutatkozott, de bíztatás hiánya miatt abbamaradt. 1966 óta
Szekszárdon élek. Két fiúgyermek édesanyja és három unoka
boldog
nagymamája vagyok.
A gyermekek felnőtté válása után teljesedett ki a gondolat, hogy festeni fogok. Azóta jól megfér egymással a család, az unokák, a munkahely és a művészet. Ez tölti ki az életemet 1996 óta, amikor először csak a magam kedvére - később - művész barátaim biztatására komolyan kezdtem foglalkozni a festészettel.
Autodidakta módon képeztem és képzem magam művész társaim segítségével.
Képeim virág-csendéleteket és tájképeket ábrázolnak.
Bemutatkozó kiállításom 1997-ben volt az őcsényi Közösségi Házban, majd ezt követően csoportos és egyéni kiállításaimmal, összesen 24 alkalommal mutatkoztam be a megye területén, valamint Budapesten is.
A kiállítások visszhangja kedvező volt, a baráti tetszésnyilvánításokon kívül az úgynevezett "értő" közönség is elismerően nyilatkozott munkásságomról.
Tagja vagyok a Tolna Megyei Bárka Művészeti Szalonnak.
Eppelné Nagy Mária |
A gyermekek felnőtté válása után teljesedett ki a gondolat, hogy festeni fogok. Azóta jól megfér egymással a család, az unokák, a munkahely és a művészet. Ez tölti ki az életemet 1996 óta, amikor először csak a magam kedvére - később - művész barátaim biztatására komolyan kezdtem foglalkozni a festészettel.
Autodidakta módon képeztem és képzem magam művész társaim segítségével.
Képeim virág-csendéleteket és tájképeket ábrázolnak.
Bemutatkozó kiállításom 1997-ben volt az őcsényi Közösségi Házban, majd ezt követően csoportos és egyéni kiállításaimmal, összesen 24 alkalommal mutatkoztam be a megye területén, valamint Budapesten is.
A kiállítások visszhangja kedvező volt, a baráti tetszésnyilvánításokon kívül az úgynevezett "értő" közönség is elismerően nyilatkozott munkásságomról.
Tagja vagyok a Tolna Megyei Bárka Művészeti Szalonnak.
Udvardi határában (40x50 - akril) |
Aranyló ősz |
Szekszárdi tanyasor |
*****************************************
7. ANTOLÓGIA A MAGAZINBAN
Irodalmi - képzőművészeti rovat
Kálmán Ágnes:
Puszták hangja
Dobog a puszták szilaj szele,
Mint rohanó ménesek ereje
Beolvad a messzeli kékségbe,
Kivetül a látóhatár képire
Sík a puszta kinyúló tenyere,
Markába fogott ezredekbe
Vándorló eleink, ősi nyomain,
Portyázva a szittya fű torzsain
Hol őseink is éltek régen,
Ma is lángol e szittya táj
Emlékek tüzében ég még,
Az íjakat hordozó nomád
Méltó szabadságát vitte,
Pusztáknak feszülő ínnal
S jó lovát itatta hamar,
Ha leáldozott a nappal
Pusztákba olvadt népek,
Hallgatták a föld szívverését
Természetben éltek-haltak,
S vigyázták Istenét
S, ha a vágtató puszta népe,
Harcra indult, mint fergeteg
Nyilaik elől nem menekült,
A pusztába veszett az ellen
Megelevenedni látszik e régi,
A szemtükrében lepereg
Amerre a látóhatár látszik,
Istent, embert egybeölel.
Dobog a puszták szilaj szele,
Mint rohanó ménesek ereje
Beolvad a messzeli kékségbe,
Kivetül a látóhatár képire
Sík a puszta kinyúló tenyere,
Markába fogott ezredekbe
Vándorló eleink, ősi nyomain,
Portyázva a szittya fű torzsain
Hol őseink is éltek régen,
Ma is lángol e szittya táj
Emlékek tüzében ég még,
Az íjakat hordozó nomád
Méltó szabadságát vitte,
Pusztáknak feszülő ínnal
S jó lovát itatta hamar,
Ha leáldozott a nappal
Pusztákba olvadt népek,
Hallgatták a föld szívverését
Természetben éltek-haltak,
S vigyázták Istenét
S, ha a vágtató puszta népe,
Harcra indult, mint fergeteg
Nyilaik elől nem menekült,
A pusztába veszett az ellen
Megelevenedni látszik e régi,
A szemtükrében lepereg
Amerre a látóhatár látszik,
Istent, embert egybeölel.
2023. 08. 28.
.................................
Video - vers
Dáma Lovag Nagy Cynthia: „Petőfi Sándor:
Szeptember végén”.
Video – vers, elmondja Nagy Cynthia (YouTube)
Elérhetősége:
.....................................
Zsíros Ari
festményei
Zsíros Ari |
Csendélet |
.................................
Rell Kata textilképe:
M. Szabó Mihály: Az első tánc
(Virágnak)
mi atyánk
ki a mennyekben vagy
szólok most hozzád
jó urammikor elvetted tőlem őt
mennyire gyűlöltelek
forrt, egyre csak forrt bennem
a kénsavas indulat
a jó, a szerető isten
ilyet nem akarhat
okádtam rád
a fertelmes szavakat
ha kevés a létszám
hiány van odafenn
mért nem vittél engem
megfáradt vénembert
oszthattad volna nékem a "kegyedet"
vagy legalább üzentél volna
sátánnak, hogy forrásban lévő víz
várjon egy üstben odalenn
még madárka csontjait
sem láthattam
úgy fúttad el őt
mint kerge szél
a száraz levelet
aztán csak üvegfiolákra
emlékszem
meg arra, hogy
bekapok valami
ócska szereket
mert féltem is tőle, dicső, jó uram
meg bevallom, nem akartam azt sem
hogy erekcióval lássák, gerendáról
levágott koszvadt testemet
kórházi ágyban ébredtem
egy paraván mögött
– ki tudja, mikor? –
katéterrel
a lábam között
ahogy rám találtak
a konyha kövén feküdtem
húgytócsában, ahogy mondták
s én elhittem nekik készségesen
mikor bejött hozzám
milyen szép volt az én fiam
kedves arca, az ápolt kezei
ha láthattad volna dicső, jó uram
az idilli zárt osztály
futott át agyamon
röhögtem magamban
az idill szón magamon
ő egészen mást láthatott
jól vagy apa, kérdezte
de már fordultam is el
hogy ne lássa
mi az, mi bánthatott
hát így történt
dicső, jó uram
kiöntöttem néked a szívemet
hosszú volt az utam
s akkor szárnyaid alá vettél
mint vásott kölyköt, mikor
átölelnek, úgy neveltél
míg hullt bennem a hó
künn sütött rám a nap
talán fényben élek ismét
arcom az ég felé fordítom
kezdem hinni most már
hogy a táncrendjében
én is ott vagyok
add, hogy első táncát
– keringő? hát legyen az –
nékem adja, uram
és újra hallhassam azt: apa
de jó, hogy velem vagy
(Virágnak)
mi atyánk
ki a mennyekben vagy
szólok most hozzád
jó urammikor elvetted tőlem őt
mennyire gyűlöltelek
forrt, egyre csak forrt bennem
a kénsavas indulat
a jó, a szerető isten
ilyet nem akarhat
okádtam rád
a fertelmes szavakat
ha kevés a létszám
hiány van odafenn
mért nem vittél engem
megfáradt vénembert
oszthattad volna nékem a "kegyedet"
vagy legalább üzentél volna
sátánnak, hogy forrásban lévő víz
várjon egy üstben odalenn
még madárka csontjait
sem láthattam
úgy fúttad el őt
mint kerge szél
a száraz levelet
aztán csak üvegfiolákra
emlékszem
meg arra, hogy
bekapok valami
ócska szereket
mert féltem is tőle, dicső, jó uram
meg bevallom, nem akartam azt sem
hogy erekcióval lássák, gerendáról
levágott koszvadt testemet
kórházi ágyban ébredtem
egy paraván mögött
– ki tudja, mikor? –
katéterrel
a lábam között
ahogy rám találtak
a konyha kövén feküdtem
húgytócsában, ahogy mondták
s én elhittem nekik készségesen
mikor bejött hozzám
milyen szép volt az én fiam
kedves arca, az ápolt kezei
ha láthattad volna dicső, jó uram
az idilli zárt osztály
futott át agyamon
röhögtem magamban
az idill szón magamon
ő egészen mást láthatott
jól vagy apa, kérdezte
de már fordultam is el
hogy ne lássa
mi az, mi bánthatott
hát így történt
dicső, jó uram
kiöntöttem néked a szívemet
hosszú volt az utam
s akkor szárnyaid alá vettél
mint vásott kölyköt, mikor
átölelnek, úgy neveltél
míg hullt bennem a hó
künn sütött rám a nap
talán fényben élek ismét
arcom az ég felé fordítom
kezdem hinni most már
hogy a táncrendjében
én is ott vagyok
add, hogy első táncát
– keringő? hát legyen az –
nékem adja, uram
és újra hallhassam azt: apa
de jó, hogy velem vagy
.................................................Fekete Gabi
festménye
Kuchta Csilla: PIRKADAT
"Az ébrenlét, s álom
között,"álmaimban tépelődöm.
Érintettem kezed többször,
ebben éreztem örömöm.
.
Új reggeltől alkonyatig,
hosszúak lesznek napjaink.
Álmodunk mind pirkadatig,
hisz velünk élnek
nagyjaink.
.
Ébredés gyönyörűsége,
ágyból való felkelése,
hajnali nap jelenése,
árad testem szeretése.
***************************************** 8. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK Véghelyi
Péterné: A lélek reményéről
Már olvadt a
hó, az utak hirtelen kifeketedtek, mintha a tél uralmát akarta volna megtörni a
céljai után futó ember. Mennem kellett, megköszöntem a fekete utat, ám
tekintetemet mégis a fehér takaró alatt szunnyadó tájon legeltettem, és
irigykedve néztem az éhes őzeket, akik nem törődtek azzal, hogy az embernek
hová vinne az útja. Meg-megálltunk az autóval, amíg az őzek keresztül mentek a
feketévé olvadt úttesten. Lassan megérkeztünk az idősotthonhoz, ahol évvégi
vacsorára voltunk hivatalosak. Felszaladtam a lépcsőn, végigkopogtam a
folyosón, hogy egy asszonyhoz benézzek, friss süteménnyel. De lelkembe égett
egy ember arca, aki a sötét kapu előtt várakozott, cigarettafüsttől árnyékolt
szelíd tekintettel. Várta a kapu kinyílását, éppen mint mi az autóban. Ő talán
nem tudta, hogy ki van az autóban, azonban én felismertem őt. Testvére vonásai
félreérthetetlenek voltak, de az egész ember jelensége megérintette a szívemet
csak azért, mert tudtam, hogy kihez tartozik. Húgát évek óta ismerem, a
legkedvesebb, legszebb mosolyú ember, aki itt dolgozik. Nagyon tudja az
időseket szeretni. Sokat beszélgettem vele, s ennek mindig az volt az apropója,
hogy égszínkék szemei előtt csordogáló könnyfátylát akartam félrelebbenteni.
Érzékeny lelkének titkait is jól ismertem. Gyerekkorukat beárnyékolta a szülők
válása, és anyjuk családból való távozása. Ki merne efölött pálcát törni, csak
a két ember tudja, hogy a közös hajóban evezésben az evezők hogy akadtak össze.
Minden válás valódi kárvallottjai a gyerekek. A lány erős lelkű volt,
megküzdött mindennel, de bátyja életre szóló sebzettségeket szerzett. Az elmúlt
húsz évben egymásba kapaszkodva tartották egymásban a lelket. A fiúnak iskolai
gondjai is lettek, mert sokat betegeskedett, évet is kellett ismételnie. A
lélek sebeire vak intézmények korán rásütötték a bélyeget és problémásként
kezelték. Ezzel könnyű azonosulni, ha sokat hallja az ember. Hány gyermeket
nyomorít meg így az intézményes élet, mert nem látják a gyermekek lelki sebeit.
Egy nagy gyermeket láttam én is a kapuban, akit húga hívott meg, mert ez
családos ünnep volt. Sokszor láttam a könnyeit ennek a kis húgnak, aki bátyját
felkarolta, támogatta, és együtt el is mentek otthonról, hogy nyugodt életet
éljenek. Igen ritka ma, az ilyen összetartó testvéri szeretet.Véghelyi Péterné
*Már a vacsorára
várakoztunk, négyes asztaloknál foglalva helyet. Mi ketten ültünk, ők is egy
másik asztalnál. Hamar eldöntöttem, hogy áthívom őket, beszélgetni. Félénken
ült le mellénk a fiú, testvére csillogó szemekkel kimérten áll bele az új
helyzetbe. Lassan költöttük el a vacsorát, a beszélgetésünk alatt ki is hűlt az
étel. Beszélgetéshez nem szokott embert szóra bírni nagy felelősség, ebben
kerülni kell az erőszakot – mint a felrázott üvegű pezsgő nyitásánál –, olyan
óvatosnak kell lenni. Azonban ha a gyöngyöző ital a szép, keskeny pohárba
kerül, az nagyon szép és a végre kiszabadult buborékok táncolnak a biztonságot
adó pohár belsejében. Mindez, ha kifolyik, és széjjel spriccel, csak ragdós
lucsoknak tűnik. Talán ez az az óvatosság, ami a beszélgetéseket megnehezíti,
és érzi az ember, hogy észnél kell lenni. A kedves nővér szelíd mosollyal
figyelte beszélgetésünket, és a tapintat sáncai mögött maradt, csak jelenléte
árasztott erőt, és biztonságot a szavakkal küszködő bátyja felé. A szeretet
némán is tud őrködni, és úgy segíteni, hogy nem segíti ki, mert ő már ismeri a
palack titkát.
– Maga nem
szokott beszélgetni, ugye? – kérdeztem tőle kedvesen, ami-kor már elfogytak a
hány éves, és hol dolgozik kérdések.
– Nemigen
beszélgetek, az igaz – s láttam rajta, hogy nem érti, miként is
kerülhetett a
figyelem középpontjába ő, aki mindig húga beszélgetései-nek néma tanúja, és
csendes megfigyelője.
– Megszokta,
hogy a testvére beszél maga helyett is? – firtatom, mert láttam, hogy nem
tudja, hogyan mászhatna ki ebből a kelepcéből, s kérdőn húga felé nézett, mert
ilyenkor rendszerint a lány átvette a beszédvezérséget. Most azonban nem így
tett, hiszen jól ismert engem, s én éreztem a bizalmát, és a hálát, hogy
testvére lelki szorongatása nincsen ellenére. Ha valakit nagyon szeretünk, és
felelősséget vállaltunk érte, a lélek sebeit, a korlátokat is jól látjuk, akkor
nem tudunk a védfalakon áthatolni, ez csak idegeneknek sikerülhet. Mégsem
voltam idegen, mert ismertem a történetüket, és a hallott sors után most az
eleven ember ült itt mellettem.
– Mindenhova
együtt mennek? – kérdezem a rám nem tartozó felől, ám ő nem veszi zokon, hiszen
válasza számára természetes.
– Igen,
elmegyek a húgommal mindenhova.
– Látom
zavarban van, nem szokott hozzá, hogy valaki kíváncsi legyen magára?
– Nem én sosem
beszélgetek senkivel, csak a húgommal.
Nem a fiú arca
volt érdekes, mert ott a zavar uralkodóvá vált, s kérdéseimre harapófogóval
húztam elő a választ szóhoz nem szokott lelkéből. A lány anyai arcát figyeltem,
aki büszkeséggel tekint erőlködő bátyjára, és örül a nevelési helyzetnek, amit
ő nem tehet meg, mert visszafogja a szeretete. Rám néz, és szusszanásnyi időt
engedve testvérének mesélni kezd.
– A bátyámat
sokat bántották, apám is gyengének, haszontalannak tartotta, majd később az
óvodában, iskolában kialakult, hogy ő hátrányos helyzetű ember, ez
megpecsételte az önbizalmát. Tudom, hogy nem bízik meg másban, csak bennem,
ezeket én is mondom neki, de nehezen nyílik meg.
A fiú felé
fordultam, s a szemébe néztem.
– Maga nem
sokat mesélt magáról, de én elmondom, hogy én mit látok. Egy szelíd, végtelenül
türelmes embert, aki érdeklődő, tele van kíváncsisággal. Talán kérdései is
volnának, de nincsen önbizalma, hogy el tudná-e a megfelelő szavakat találni a
kérdés megfogalmazásához. Jól látom?
Szemét
felemelve halkan válaszol.
– Igen, én
nagyon érdeklődő vagyok, szeretek figyelni, hallgatni másokat, amikor
beszélgetnek. De megszoktam, hogy ha társaságban vagyunk, mindig a húgom
beszél, én nemigen szoktam beszélni.
– Pedig
kellene, mert azt is látom, hogy maga nagyon szép lelkű ember, akinek helyén
van a szíve. Igen, lehet hogy megsebzett, de kié nem az? Higgye el, hogy minden
embernek vannak olyan dolgok az életében, amik megroggyantják az önbizalmát, de
az embert úgy alkotta meg az Isten, hogy képes ezeket a sebeket
beszélgetésekben gyógyítani, a szeretet által. Ezért ha maga nincsen benne a
beszélgetésekben, akkor saját magát sem ismeri meg. Mert beszélgetéseink által
mondjuk ki azt, amit gondolunk. Megfigyeltem a segítő beszélgetéseimben, hogy a
gondolatok, amíg bent tartjuk azokat magunkban, különösen ha fájó, vagy
problémás helyzetben vagyunk, azok nagyon zavarosak. Belül kesze-kuszák, és
rémisztőek, eltöltenek bennünket szorongással, félelemmel. De ha ezekről
beszélünk, akkor mi magunk is először halljuk a saját hangunkon azt, hogy mi
van bennünk. Mert valaki hallgat, és figyel, és belekérdez, vagyis segít úgy
kinyitni a pezsgőspalackot, hogy megmaradjanak a gyöngyöző buborékok, és ne
folyjék ki a pohárból sem az, amit kiöntenek. Segít képeket formálni az üres
érzésekből, ezért fontos beszélni.
Lehajtott
fejjel töpreng, én hagytam némi szünetet és húgával némán egymásra néztünk.
Tetszett, hogy a lány is tudatosan tartja a csöndet. Mert ez a csönd történés,
mialatt a hallgató lelkében képek keletkeznek, és ezeket a képeket a lélek
magában rakosgatja, forgatja, benne felfelvillanva magára is ráismer. Semmit
nem érnek azok a beszélgetések, amikben nem hagyunk időt a beszéltetettnek. Az
emberek ma jórészt csak fecsegnek, hogy hallják a saját hangjukat, és nem
tudnak hallgatni addig, amíg a másik lelkében megszületik a gondolt szó. Az
igazán fontos dolgokat mindenki nehezen fogalmazza meg, hiszen a szóban való
közlés mindig lehatárolás. Az ember gondolata mindig több, mint a szó, ezért keressük
annyira a szavakat, bár tovább kutatnánk utánuk, a megfelelőért, és akkor nem
bántanánk meg egymást olyan gyakran!
– Most biztosan
azon gondolkodik, hogy miért kérdezgetem magát, és miért nem hagyom abba, ha
maga többször kijelentette, hogy nem szokott beszélni, ugye? – törtem meg a
csendet, de a fiú csak zavartan mosolygott. – Tudja, ha mással beszélget, és
így halad a beszélgetés, akkor abbamarad, mert az embereknek nem lesz türelmük
tovább ostromolni a maga lelkének barikádjait. Akkor elintézik azzal, hogy
magának való fiatalember, és befejezik. Gondolt már arra, hogy milyen lenne, ha
apuka lenne és a gyerekeit tanítgatná?
Zavara
meglepődéssé alakult, fejét rázta, de udvariasan válaszolt.
– Erre még nem,
őszintén szólva.
– Pedig abban a
korban van harmincöt éves, hogy családot alapíthatna.
– Igen, de én
nagyon válogatós vagyok – mondta.
– Legyen is az,
ez rendjén való. Képzelje el, egyszer tábori katekézis során a kamaszokat a
plébános arról tanította, hogy amikor az Isten megteremt bennünket, elgondolja
azt, akit nekünk szánt házastársnak, azt a személyt nekünk teremti. Ha nem akar
beszélni magáról, vagy bekapcsolódni egy beszélgetésbe, akkor hogyan fog
udvarolni?
Húga
felkacagott, tetszett neki a provokáció, de tovább hallgatott, és figyelte a
beszélgetést.
– Nézze, én
megmondom magának így női szemmel, ha maga egy kukkot sem szól, abból sem
udvarlás, sem házasság nem lesz, mert akkor az arajelöltje feláll, és faképnél
hagyja. Egy nőnek ugyanis nagyon fontos, hogy a férfivel át tudja beszélni a
helyzeteket. Egy feleség erre tud építeni, ez jelenti számára a biztos alapot.
Szemei
kikerekedtek, most már menekülőre fogta, és lassan jobbra kitett lábbal kifele
fordult, mint aki bármikor eliszkolna. A férjem azonban most segítőn belépett a
beszélgetésbe.
– Figyeljen, a
nőknek úgy általában nincsen önbizalmuk. Egy férfinak az a dolga, hogy
határozott legyen. De az ne erőszakosság legyen, hanem állhatatosság, vagyis
akkor se legyen később más az elhatározása, ha a nő ezen megsértődik, mert ő
már mást szeretne. Ebből perszer lehet, hogy veszekedés lesz, de a nőnek pont
ez ad biztonságérzetet, hogy akár a saját akarata ellenére is, a férfi kitartó
és megingathatatlan. Az első házasságom tönkremenetelében is fontos szerepe
volt annak, hogy sokszor úgy akartam helyzeteket megoldani, hogy a volt
feleségemet ne bántsam meg, ezért hagytam dönteni olyanokban is amiben nekem
kellett volna. De ez hiba volt, mert terhes volt a számára. Egy férfinak igent,
vagy nemet kell mondania, és ahhoz tartania kell magát. Ehhez pedig beszélni,
és érvelni kell, persze a nőket mindig meg kell hallgatni, mert nekik ez éppen
azért fontos – amit a feleségem is mondott – mert már attól megnyugszanak, hogy
ha mi összefoglaljuk, és akkor látják, hogy nem is akkora nagy a baj, mert a
nők aggodalmaskodók, hiszen rájuk gyerekek vannak bízva, meg a családi élet
szervezése. A férfinak ezért biztos elvekkel kell rendelkeznie, és azokban
legyen megingathatatlan.
Ismét csend
honolt az asztalnál, és bár az ünnepségen felhangzottak az első zenei akkordok,
amiket majd túl kellett kiabálni, mégsem szólaltunk
meg. A fiú most
halkan mégis mondott valamit, őszintén, mintha meg-érezte volna, hogy itt
bizalom is van a légkörben. Szégyenlősen suttogta felénk a mondatát.
– Nekem még nem
volt barátnőm soha.
Most nem
hagytam időt, és azonnal rávágtam.
– Nagyon
helyes, ebből is látszik, hogy maga komoly fiatalember, aki feleséget keres, és
nem szórakozást. Ez így van rendjén, de keresnie kell azt, akit magának szánt
az Isten. Bele kellene kiabálni a világba, hogy hol vagy?! Miért gondolja, hogy
ez szégyellnivaló? Komoly és megfontolt, ahogyan maga is mondta, ha válogatós.
Maga azt sugározza magából, hogy lehet magára számítani, és biztosan hűséges
is. Én biztos vagyok benne, hogy van valahol egy lány, aki éppen ilyen férjet
keres magának, de talán ő is így van vele, hogy nem tudja, hogy miként lelhetne
rá. Kérje el őt a Jó Istentől, mert ha megvan valahol, akkor meg is lehet
találni. Ebben a húga nem tud magának segíteni, hiszen már neki is férjhez
kellene mennie. Ő egyszerűen a szeretésre született, neki édesanyává kell
lennie.
Most a lányra
néztem, akinek mosolya földöntúli angyaloktól kölcsönöztetett. Szemét lesütve
válaszolt tekintetem néma kérdésére.
– Tudom, hogy
már én is benne vagyok a korban, és szeretnék családot, gyerekeket, szeretném
jobban csinálni, mint a szüleink, de nehéz ma rendes társra találni.
Most a
férjemmel néztünk egymásra, mi már sok fiataltól hallottuk ezeket a mondatokat.
Ma megváltozott a világ és nincsenek a településeken olyan közösségek, amik úgy
tartanák a fiatalokat, hogy lehetőségük is volna egymással tisztességesen
ismerkedni. Akármilyen rongyos, céda erkölcsű is ez a világ, a fiatalok
szívében ott van elrejtve a vágy az igazi, a szép család után. Mikor veszítik
ezt el? Hol érhető tetten a veszítés pontja, és mennyiben felelünk érte mi,
akik rossz példákat élünk eléjük? Ezernyi kérdés tolult a lelkemre, és éreztem,
hogy itt okoskodni nem lehet. Bizonyos dolgokat az Istenre kell bíznunk, aki
mindig többet tud, mint mi. De addig is, az a feladatunk, hogy bennük, a
keresőkben életben tartsuk a reményt, a hitet egy szebb, és jobb után, hogy a
reménytelenség okán ne dobják oda magukat prédának. Nagy feladat ez, és ehhez
beszéltetni kell őket, hogy a lelkük mélyén szunnyadó reményt saját hangjukon
kimondva újra és újra meghallják, egészen addig, amíg maguk is elhiszik.
Fussunk a szavak után, és ereszkedjünk értük mélyre, mert Isten írta a reményt
a fiatalok lelkébe, nem a mi életpéldánk.
***************************************** 9. ÉLETINTERJÚ
ASPERJÁN GYÖRGYEL
Fogadj szívedbe (hetedik rész)
Riporter: Szabó
Tiborné Gerencsér Hajnalka
ASPERJÁN
GYÖRGY: SZONETT AZ ITTMARADÓKÉRT
132.
Engem mindig
mindenki csak utált,
mert jó voltam értük, akár helyettük.
Vétkem, hogy nem ítéltem meg a tettük,
szerettem, ki szerelmet szimulált.
Mit kellett volna még tennem, hogy engem
szeressenek? Szégyen, hogy nem tudom,
mit érek, félek, gyáván elbukom;
s ha nem lesz visszaút minek szeretnem?
Emberek, mi velem a tervetek?
Bocsássatok meg, ilyen, ki szorong,
és nem hull ki kezemből a kolomp,
Én helyettetek ember maradok,
a szerelem tán hozzátok vezet,
s vele, általa – értetek vagyok.
„Ha a
szeretetet nem tudja viszontszeretettel kiegyensúlyozni magában, akkor ő lesz
kevesebb. Vesztes, és nem anyagilag, hanem erkölcsileg.”
ASPERJÁN
GYÖRGY: Talán lehet
Ha nagyon
vágysz rá, hogy szeressenek, hidd el, ki azt hazudja,tedd hamis
szívére fáradt kezed, az bármily babra munka. Talán lehet,
semmi sem változik, és káros hinni benne,de ki magát
kábítva áldozik, derűsebb lesz a kedve. S korábbinál
több csalódást nevel dúlt lelke rejtekében,s mire azokban
is leszerepel, lesz a világa ében. Végigjárjuk
mind e hazug utat, meredve a habokba,s reméljük,
isten egyszer ránk mutat, mert úgy sincs semmi dolga.
*
ASPERJÁN GYÖRGY:
Megalázottságaim Bár kínos,
mondom, mert elmondhatom:mióta élek,
untalan aláztak.Tudom,
fölösleges ezt mondanom:miért
érdekelné, kit épp aláznak?!Semmibe vett
ország fia vagyok,annyi a könny,
hogy belefulladok. – Tolakodón
hajtom a magamét.Anyám kezdte.
Nem kéri, hogy lehessen,ki nincs, mégis
lettem s a szanaszét– világ kárára
– gyűlt gubancba bennem,nyilvántartásba
vettek a lelencben,s kellett
szeretetlen bárkit szeretnem. Szemem láttára
öltek emberek,halottak
hevertek semmi halálban.Ki döntött:
gyerekként tanú legyek,néző abban, mi
vár rám: a talányban?Minden holttest
és nehéz temetésseb, majd lett
lelkemben gyulladt kelés. Parancs
igazodnom mindenkihez,mert csak egy
módon: veréssel neveltek.Bármit tettem,
nem tudtam, bűn mi lesz,mert sokszor
éppen a bűnért kegyeltek.Marad a gettó,
hiába sorolom,mennyi
szégyenből áll gyermekkorom. Nadrágomba
nyúlt, fogdosott a pap,s eltűnt az
égből a türelmes isten.Nevelőanyám: –
tört a fadarab,mellyel vert –
„A tett ki ne menjen innen!”Könyörgött
értem, én többé soha,égre bámultam,
s nem vágytam oda. Munkásszálláson
éltem, mint kamasz,egy nővel
nyilvánosan közösültem,pedig
erősködött, hogy majd falaz;felnőtt játék
része lettem e bűnben.A nem kívánt,
de felhajtott gyönyörazóta is
szüntelenül gyötör. Sodort vérrel
piszkolt forradalom,nevemben
gyilkoltak buzgón a társak,s melyben csak
egy voltam: a szakaszom,s láttam
kísértő arcát a magánynak.Állatként
csépeltek a győztesek,s fenyegettek:
bitón előzhetek. Fájt, hogy a
nekem idegen anyámbelém
kapaszkodott már haldokolva,félelemtől
szeme, mint az urán,sugárzott, s
megcsókoltam ráhajolva.Éget mindig
végső tekintete,mintha magával
vinni intene. Országos volt
és maradt a nyomor,oda zuhantam,
miből menekültem,nyomomban
önkényes bíró lohol,ellenem
gyilkost pártol tiszta ügyben,s rabja lettem,
míg élek, öregen:neki ítélte
igaz köpenyem. Csupa lágy folt
törekvő életem:a legfelsőbb
bíróság eltaszított,erkölcs,
emberség billog-szégyenem,mert bűnné
degradálták, amit írok.Holtig alázva
teli a pohár,voltam s lettem
örökre szolga már.
- Hogyan
dolgoztad fel a téged ért lelki sebeket, fájdalmakat, mi adott erőt? Illetve
fel lehet – e dolgozni ennyi fájdalmat kedves György?
- Az ember vagy
feldolgozza a fájdalmait, sérelmeit vagy belepusztul... Éppen a napokban
történt, hogy egy húsz éves fiú a metró alá vetette magát. Ő biztosan nem tudta
a lelki konfliktusait feldolgozni. Engem viszont a gyermekkori példák és az
életem kanyarulatai arra ösztönöztek, hogy minden bajból keressem a kiutat.
Amikor fiatal voltam, ez sokkal könnyebb volt, mint napjainkban, amikor szülői
háttér nélkül nagyon nehezen boldogulhat az ember. Napjainkban újságkihordói
fizetésből nem lehetne egy albérletet fenntartani és még, nagyon nehezen,
de élni is... Nehéz, de vergődő ifjúságom idején megértőbb volt a társadalmi
közeg, sűrűbb szövésű a szociális háló. Így aztán mindig találtam magyarázatot.
gondjaimra és megoldást is. Nem lehetett a sérelmeimen rágódni, mert élni,
boldogulni kellett. És a gyermekkorom praktikusra nevelt, ami szintén sokat
segített, hogy a keserveim ne temessenek maguk alá...
- Ebben az
érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a
véleményed erről? Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni,
de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a szeretettel. Hiszel-e
a szeretet erejében?
- Amilyen egy
társadalom lelkiállapota, olyan az emberek érzelem világa. A szeretetet is pénzben fejezik ki.
Érdek-szeretet van. A szülő azért taníttatja a gyerekét, hogy az álmait
valósággá tegye, aztán sokszor a gyermek a szülő ellen fordul, mert a szülő nem
tudja esetleg elfogadni az életmódját, a gondolkodását, vagy a gyerek sótlan,
elviselhetetlen embernek tartja a másként gondolkodó szüleit. Ez is olyan téma,
amely megérne egy külön misét.
ASPERJÁN
GYÖRGY: Öreg költő dala Egykor hogy
izgultam: sikerüljön a randi,szépek legyenek
a szavak, az ölelés,picit csodának
látszódjék az a kevés,ami a másikban
tán képes megmaradni. Teljes szívvel
égtem kis ügyek rőzselángján,fontos volt
becsület, tisztesség, haza,a vers
hevülése, kellemes dallama,s éltetett,
hogy egyedül se maradok árván. Már tudom, hogy
semmit sem tudok. Tán hiányzikvalami, valaki,
aki kedves velem,és elkap, ha
zuhanni kezdek hirtelena semmibe, ami
már mindenhonnan látszik. Bár szégyellem,
de legfontosabb lett a nyugdíj,hogy az
örökéletig éljek csendesen;ha lehet,
kutyaként ne bánjanak velem –ezt szajkózom
magamnak gyáván s unosuntig.
- Mit
gondolsz, a lelki sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a
testi és lelki gyógyulásukat?
- Bonyolult.
Attól függ, hogy ki mitől sérült lelkileg és fizikailag. Napjaink közönyös
társadalma még az egészségesektől is elfordul, hát még a problémás emberektől.
Fogalmam sincs, hogyan lehetne a társadalom lemaradottjain segíteni. Egy
biztos, ahhoz demokrácia kellene, olyan társadalmi légkör, ahol az emberek
érzik, hogy jó egymást becsülni, értékelni és szeretni. De ha azt látják, hogy
az ország vezetése, vezetői nem szeretik az alájuk rendelt lakosságot, akkor ez
a személyekben tovább hullámzik. Felépülnek az önzőség várai, igen vastag
falakkal. Mindenki hazudik, kihasználja a másikat, rengeteg a gyilkosság,
rengeteg a kiszolgáltatottság, mély csődben van az oktatás, az egészségügy,
minden behálóz a korrupció, a képmutatás, a hazugság... Ezeken kellene
változtatni, hogy a témáról komolyabban lehessen beszélni. De ez, a kiépült
hazug államszervezet álsága miatt, reménytelennek látszik. Ha történne is
változás, évtizedek kellenének a lelki folyamatok újjá alakításához, és erre
már nincs elég ideje az emberiségnek, húsz év és itt van a kataklizma.
- Tudod, én úgy
ítélem meg ezt a témát, hogy a társadalmat mi, emberek alkotjuk, akik
felelőséggel tartozunk egymásért. Egyre több a lelki sérült, hisz anyagilag is,
erkölcsileg is… és minden téren nehéz, hajszolt életünk van, nem könnyű
időszakot élünk. A mindenféle fizikai sérültséggel élő emberek is lelki sérültek,
hiszen a veszteségeket a lelkükben élik meg. Két ember lelki problémáját sem
igazán szabad összehasonlítani, hisz ezt csak kívülállóként tehetnénk meg… úgy
meg minek? Mindenki a saját életét éli és ítéli meg a nehézségeit, és hordozza
a lelkében a sebeit.
Úgy érzem, hogy az emberek közönye,
nem megfelelő és olykor lesajnáló hozzáállása egyetlen lelki sérült állapotán
nem javít. Az elszigeteltség, a magány fokozza a lelki bajokat, hisz ha nincs
kivel megosztani a fájdalmakat, ha nincs egy érző lélek, ha nincs megértés és
szeretetet…. minden elveszett. Az öröm is akkor öröm igazán, ha elmesélhető.
Ettől virágzik ki a lélek..
Vannak bántó szavak, amelyek negatív
töltete a lélekbe mar. Sokan hajlamosak rá, hogy kívülállóként ilyen jelzőkkel illessék
embertársaikat. Ám az egészség múlandó, és megváltozik e szavakhoz való
viszonyuk, ha e jelzőket nekik szegezik. Éveken keresztül volt például olyan,
hogy rászorulók karácsonya. Hm… a karácsony a szeretet ünnepe. Ha…bárkire azt a
jelzőt aggatjuk, hogy rászoruló, ez e léleknek nem egy kellemes,
szeretetteljes, felemelő érzés… Én biztos, hogy pl. ADNI JÓ, vagy A
SZERETET FELEMEL vagy ehhez hasonló
nevet adnék egy ilyen rendezvénynek…. legyen már benne a lelkünk…És ezek olyan
apróságok… Az egymásra figyelés, a szeretet, a törődés… A lelki sérülteket
általában jellemzi a rossz önértékelés. Ezen úgy lehet javítani, hogy kell
keresni egy olyan hobbit, ami alkotó tevékenység, gondolhatok kreatív munkákra,
és szellemire egyaránt. A sikerélmény szárnyakat ad, visszaadja az embernek az
önmagába vetett hitét, és növeli az önbizalmát.
- Szoktál-e
zenét hallgatni? Milyen zenéket kedvelsz?- Szoktam.
Kedvencem Yuja Wang zongoraművész és természetesen sokan mások. - Milyen
díjakat kaptál eddigi életed során?
- Sok díjat
kaptam, a legfontosabb a József Attila díj. És a rendszerváltás után már
semmit, mert csináltam olyan nagy rádiós műsorokat, amiért minden oldal
büntetni igyekezett.
- Na… ezek azok
a dolgok, amik nálam kicsapják a biztosítékot… és most esküszöm nagyon finoman
igyekeztem fogalmazni. Csodálatos író vagy és nagyon értékes EMBER! Egy – egy
díjjal egy szervezet, vagy akár a társadalom kifejezheti Feléd azt, hogy
értékeli a tehetségedet, az alapos, és rengeteg munkádat. Az, hogy nem kapsz
díjat …. viszont egyáltalán nem Téged minősít…
- 2022 tavaszán
a Magyar Írószövetség által kiírt Méhes György drámaíró pályázatot, te nyerted
a Mamahotel című műveddel, amelyhez ezúton is szeretettel gratulálok. Most
épp az előbbi felvetésed miatt azon gondolkodok, hogy minden pályázat
megítélése akkor lenne igazságos, ha anonim lenne, ahogy ez is az volt. Az
nyerne, aki a pályázat kiírásának megfelel, a tehetség döntene, és a zsűrit
semmi más nem befolyásolná!
A pályázatra egy- és két felvonásos darabokkal lehetett jelentkezni. Kérlek,
mesélj nekünk erről!
- Az
Írószövetség tagja vagyok. Az egyik közleményben észrevettem a pályázati
felhívást. Éppen foglalkoztatott egy téma. Világszerte jellemző, hogy a
fiatalok, amikor felnőnek és már pénzt keresnek, nem szívesen hagyják el a
kényelmes otthont, ahol kicsi koruktól minden a rendelkezésükre áll. Ez persze
kevés lenne egy kétórás darabnak. Ezért kitaláltam egy másik szálat, ami
végig élteti az otthon élő fiú és szülei között a konfliktust. És azért
éltetheti, mert a negyven éves fiú nem találja helyét a világban, mint annyi
más kortársa. A szülők az Amerikában sikeres pályát befutott nővért hozzák
fel példa gyanánt, amit meg lehet hallgatni egyszer, de naponta
százszor nehezen. A fiú menekülne, de nincs hova... Addig ügyeskedett, hogy egy
kedvező, igaz, nem egészen törvényes vállalkozásba szeretne fogni, de ahhoz is
induló tőke kellene. A nagy lakásban ott él az ágyban fekvő nagymama is, aki
útban van az unokának, mert így a szülők nem teszik pénzzé a lakást,
amiből a fiuk is kaphatna. Vagyis a nagymama útban van, meg kellene tőle
valahogy szabadulni... És ez a következő konfliktus vonal. A darab 24 pályamű
közül kimagaslóan megkapta az első helyezést. Bemutatóra mégsem került sor,
mert a szabad színházak le vannak gatyásodva, s ha valamit bemutatnak, hát a
saját igazgatójuk csinálmányát... Nehéz világban élünk...
- Melyik évszak
a kedvenced?
- Egyértelműen
a tavasz, de ma már a tavasz sem a régi.
ASPERJÁN
GYÖRGY: Az a tavasz
Gyönyörű igen
és hazugság,ahogy a dúlt rügyek tolakszanakaz ágakon és mintha tudnák,ha tavasz van, nekik mindent szabad.Mindig
újrakezdés varázsa!Kipattannak, mint a lét herpesze,mikor kiül égőn a szájra:bentről üzenő gyöngeség jele.Az az egykori,
sose látottfüzérradványi kiskamasz-tavasz!A tüdőotthonban a lányok!Bennük ugyanaz a csöndes ravasz,Az arcon
rózsálló betegség:tbc szövögette terveit,és ettől a halál- közelséglázától nyitotta meg termeit-A fény és a
Károlyi kastély:.mennyi szirom, dúlt gyerek-szerelem,csak értünk ,nekünk kiutalt ég,lobbant süppedő árnytól melegen.Az a tavasz!
Teli reménnyelezerkilencszáz ötvenben, mikoregy ország élt csalán-levéllel,és mi ott meghalhattunk bármikor. *ASPERJÁN
GYÖRGY: Példájuk tanít A tavasz most
kínlódva érkezik,mintha fájna
neki, hogy létezik,Növények ezt
okkal nem észlelik. mind tárulkozik
,a napba feszülragyogásba
nyílik és menekül,rügyek gyúlnak
az ágon legfelül. Búskomorak
voltak, s lám, nincs harag,mind zümmög,
tárul, kiabál, szalad,és hirdeti:
neki mindent szabad Magnólia lilába
öltözött,szinte nincs is
ág a szirmok közöttúgy tobzódik,
mintha hinné- örök. Bogarak,
hangyák, méhek özöne!Meglep
létezésük szent öröme-nem
kételkedtek: a tavasz jön-e. Mi nem, ők, itt
csak ők az igazik,.azzal, hogy
vannak, példájuk tanít,reményt
melegít, útba igazít. Nézem őket
fényben s szégyenkezem,:mily kishitű a
dölyfös értelem,csodát csak ők
tesznek, ők énvelem
*****************************************
10. NAGY VENDEL
ÉLETE VERSEKBEN FARSANG IDEJÉN…Sorozat
(ötödik rész)
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Táncosom, Te gyönyörű…
Táncoló lábak
Keringve szállnak
A szoknya perdül
Toppan a láb.
Kecses kéz lendül
Zeneszó csendül
Dobbanó lábam
Ne add alább.
Suhogó selyem
Omlik vállára
Kezemmel óvom
Csöpp derekát.
Mosolyog ajka
Két szeme sarka
Megsimogatom
barna haját.
Karomba tartva
Átérzem rajta
A szerelemnek
Bódulatát.
Tündöklő arca
Jól felnagyítja
A báli terem
Ragyogását.
Sudár alakja,
Víg jelmez rajta.
Farsangi bálon
Álarc takarja
Szép orcáját.
2022. január 15. – farsang idején
* TÉLI VILÁG… SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HÓSZAKADÁS Szakad a hó,szalad a ló.havas fák között,siklik a szánkó.roskatag felhőkbőlpárnáját rázzaHolle anyó.mindent beborít a dunyhás hótakaró.szunnyad alattaegy téli manó.hólepte fák alattoson az álom,didergő árnyékomlábait himbálvaül egy faágon. Fagyos téli erdőnfehérlik a hó,cifra csengős hámbanfekete a ló,de a szánkó mellettderes a csikó.kucsmás embereknekarca oly fakó,pipadohány izzik,meleget adó. 2022. január 22. *VALENTIN NAPI RÉVÜLETBEN…
VAK SZERELEM
Sötétbe nézekNem látlak TégedÉrzem a lélekÉrintését.Elmúló évekÖrökre szépekBelülről látomVetületét.Lassuló szívvelRemegő kézzelTerád vetítemHevületét.Színpadi létemHasonmás képemMásra hagyom majdFőszerepét.Kóborló testemNehogy elvesszenTereád bízomŐrizetét.Szívemmel látokÚjra felállokErőt adott aReménykedés.Sötétbe nézek,Nem látlak TégedÉrzem a szerelemBűvöletét.Valentin napiMámorítóan szépMennyekbe emelőRévületét.
2020. február 14. Valentin napján*VALENTIN NAPI SZERELEM…SZERELEM MAGAS
HŐFOKON,NEM CSAK EGY NAPON
Szerettelek
magzatodban,Szerettelek bájos gyermekkorodban,Szerettelek diadalmas ifjan,Boldog felnőttként is,Nyíltan.Szeretlek, ha márMegöregedtél,Szerelmedben isSzéplelkű lettél.Szeretlek akkor is,Miután,RáfátyolosodottVaksi szemeimreA csúf halál.Ha kihűlt
szívembenA szikrázó vulkán.Szeretlek én, ha
hagyod,Ha Te is akarod.Elmegyek végleg Tőled,Ha Te azt akarod.Figyellek
könnyes szemmelSzívem vággyal teliDe csapongó lelkemNeved nem feledi.Nem szabad a
lelkünkbőlMindent eltemetni.Mindent abbahagyni.Még élni akarni,Szerelmes létünkbenMindig megújulni.Örökre megmaradni.
2020. február 14. Valentin napján*A HÁZASSÁG HETE…AZ EGYSÉG, AZ EGÉSZ ÉS A FELESÉG A templomban, színed előttKönnyű kimondani az "Igent".De nehéz a Te követednekLenni Uram!Gyónni pedig nem fogok,Titkaimat, bűneimet, vágyaimatNem árulom el senkinek.Adott az IstenSzép füvelő mezőt,Bort érlelő szőlőt,Tarkáló rétet,Óbort rejtő pince mélyet,Hű szolgát,Szép feleséget.Így alkotunkEgységet és egészet.Mert a félbevágottAlmávalKönnyebben elbánikA féreg.Az asszony, és a család,egybe tartozó egység,összetart, ahogy a pánt,összefog, akár a hordón az abroncs,mint pincék aljándongák közé a bortszorítja szertelen,ha van, ki össze fogja,rendes asszony dolga,materiális jussa.Házasság hete van most,hitet vallok újra,ennyi év után,Drága violám.Kezem indul sután,vakon és bután,s feléd integetek,fogd meg szépen most is,reszkető kezeimet.Emlékszem mikor megkértem,s Te odaadtad nekem,remegőn, szertelen.Azóta is fogjukegymás kezét boldogan,néha gondok között,de leginkább gondtalan.Köszönöm, hogy életünklegfontosabb perceinem gurultak szerteszét,őrizted életünkösszetartó szeretetét,a tűzhely melegét.Boldogan megköszönömgyermekeink életét,hogy örömmel fogadtadunokáink kedvességét,éltünk minden szép percét,hogy segítetted nekembús vakságom tíz évét.Átvállaltadanyámtól a sírást.Béna kezemtől,vaksi szememtőlaz írást.Karolva segítednekem a járást.Szomorú lelkemtőllassuló szívemtőla bízást.Fahasábokatfagyos időbenrakva a tűzre,hogy meg ne fagyjak élve,Testemet, lelkemetféltve,az Isten áldjon megérte.A házasság illatos kenyér,jóféle óbor,örökös szövetség,minél idősebb,annál értékesebb.
Szekszárd, 2020. február 12.A házasság hetén*HAJNALI RENGŐ KERENGŐ Hajnali rengő kerengőzsolozsmák hangjánébreszti az erdőt,patak ezüst vizeérleli a mezőt,éltető nedűt ád,kék színre váltvasurrantja iramát.Kaviccsá koptatjahegyormok szikláját.Leomlott régenvillám segedelmével,évszázadig görgetimaga előtt hévvel,gömbölyítő kéjjel,nappal és éjjel.Jelzi az örökösmozgó valóságot.Az idő és a kor,megöli az álmot.Ki vaknak áll,kösse fel a tunikát.Úgy hangzik ez,mint aki zokog,s belül talán ezt is teszem,de szem nélkül nem lehet sírni.Két véres szemüreggel nem lehet zokogni.Egy megvakult embernekminden oka megvan a sírásra,mégsem képes rá.A betegség kivájta mindkét szemét.Megkeményítette szívét, lelkét,elapasztotta összes könnyét.Eszembe jut egy bibliai gondolat,a Te haragoddal ne menjen le a Nap.Oszlopos kerengőinkomor kolostornak,imákat mormolokaz örökké valónak.Derekamon a kötélhármas csomójávalmindvégig kordában tart,mégis lelkesedvevárom a szép tavaszt. 2020. 03. 09. *ÉLET ÉS HALÁL…VÉKONY A FONÁL.... Megszülettem, mint akárki más,az sem énnekem fájt,nem én voltam a hibás,az élet nem egy méznyalás.az ígéret adósságcsodálatos terméke a pillanatnak....Mindenkinek legyen ma szebb napja!Ma van a Magyar Nyelv Napja!"Ne csak ízlés, legyen az elv,ne csak ízlelésre legyen a nyelv!"Ezen a napon is Veletek verselek!Senkivel nem feleselek.Mert nyelvében él a nemzet,de nyelvével még senki nem nemzett.Hiába berzenkedtek,nem én kezdtem el,nem én szégyenkezem...vethetitek magatokra a kereszteket,én mindent reátok kenek.Osszátok meg a gondolatot,én senkivel nem magázódom,még Istennel is pertu beszélek,akkor is ha kérek,Isten áldd meg a Magyart,Uram ki a mennyekben vagy....akkor én lehetek a Jani,pedig az csúnya név nagyon,nem úgy, mint a Vendi.születésemről és halálomrólnem én határozok,életemről én döntöttem,néha azt remélem,bár sok a métely körülöttem.most imádkozzatok érettem,hívjatok papot,úgy gondoltam, hogynéha meghalhatok,Halál ellen, sej, de nincs oltalom.majd szebb s jobb napokonismét felocsúdok. 2017. november 15.
***************************************** 11.DEMETER JULIANNA: ÖCSIKE - ÉLETKÉP
Egy Somogy-megyei kis faluban, szülei harmadik
gyermekeként született Öcsi. Ahogy nőtt, cseperedett, egyre nyilvánvalóbbá
vált, hogy nem olyan, mint a többi gyerek a faluban. Anyja gyakran mesélte a
szomszédoknak, hogy amikor Öcsike még csecsemő volt, és ők kint dolgoztak a
kertben, egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy füst terjeng az udvaron.
Rémülten rohantak a ház felé, mert a baba egyedül volt odabent. Összeszorult
szívvel, szinte betörtek az ajtón, bent állt a sűrű füst. Szerencsére a kicsit
még életben találták, de szerinte a füstmérgezés, miatt lett ilyen furcsa
gyerek Öcsikéből. A faluban szájról, szájra járt szokatlan tetteinek története.
Például egy esős napon, kis gumicsizmákban, kezében óriás esernyővel járkált
föl s alá a Főutcán, kezeit időnként az ég felé emelte és azt kiabálta,” ess
eső ess, mennydörgő szelek fújjatok!” Ez talán még nem is olyan furcsa, hiszen
gyerek, hát játszik. Az már annál Demeter Julianna
elgondolkodtatóbb volt, hogy akárhogy hívta
az Anyja szépen, csúnyán, még erőszakkal sem tudta bevonszolni az utcáról.
Anyósom az ablakból látta, az anya kínlódását a gyerekkel. „Még megbetegíti
magát ez a bolond kisgyerek,” szaladt ki az utcára. Elég már Öcsike, mondta
neki szelíden, de a kisfiú még jó ideig folytatta ezt a furcsa esővarázslást és
az eső egyre csak szakadt.
Egyébként okos, értelmes fiúcskává lett Öcsike,
mire iskolába került, de mégis volt benne, a tetteiben, a felnőttes, modoros
beszédében, valami különös, valami más. Diáktársai gyakran kinevették, alig
akadt barátja. Ahogy kicsit idősebb lett, rákapott az olvasásra és szinte falta
a könyveket. Anyja, aki intézetben nevelkedett, árva lányként került a faluba,
büszkén mondogatta „nem akárki lesz Öcsikéből” Az Apja meg szidta, hogy semmi
dologra nem lehet használni a gyereket a ház körül, egész nap csak a könyveit
bújja. Amikor lerészegedett, olyankor az utcán is lehetett hallani, ahogy ordít
a fiával, és gyakran lerészegedett. Kortársai továbbra sem barátkoztak vele,
nem csoda hát, hogy egyszer csak rátalált a templom kórusában éneklő és más
településen is fellépő, asszonyok társaságára. A fiú a helyi egyházi lapban
cikket is írt a kórus csodálatos énekeiről. Az idős asszonyok befogadták, jó
szóval sütivel kényeztették, még a kirándulásaikra is magukkal vitték. Öcsike
pedig, elkápráztatta őket a könyvekből magába szívott tudományával. „Nagy
lexikális tudása van annak a gyereknek” Így szokták mondogatni. A falubeliek
továbbra is hóbortosnak tartották, nem akarták ők bántani, de mert akkoriban
pap akart lenni, ezért tréfásan el is nevezték Öcsi atyának a fiút, aki végül
Kaposvárra ment egészségügyi iskolába.
Egyszer meg az adott hosszú időre beszédtémát a
helybelieknek, hogy Öcsike kézen fogva sétált a falu Főutcáján egy nála
kétszer, háromszor is idősebb elvált asszonnyal. Aztán az is elmúlt, teltek az
évek. Egy napon azzal állított be hozzánk Öcsi, hogy a kislányom, aki akkor még
csak általános iskolába járt, de már jól eligazodott a számítógépen, segítsen
neki legépelni a szakdolgozatát, amit az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai
Főiskolai kar, Oligofrén Pedagógiai Tanszékre kellett beadnia.
Azóta nem tudom mi lett Öcsivel, mert már sok,
sok éve máshol élünk, de úgy gondolom, hogy ott hagyta a falut és ma is
értelmileg sérült gyerekekkel foglalkozik valahol.
*****************************************
12. VERSCSOKROK..
Kálmán Ágnes, M. Szabó Mihály, Szőcs Éva, Erdős
Sándor verseiből
.....................................................
Kálmán Ágnes: Ne sírj! Ott vagyok.
Ne sírj! Ott vagyok.Szívedben örökre maradok,
Arcodon ma már, csak egy -
megfáradt könnycsepp vagyok
Ott vagyok, ha füledbe súg a szél,
Mikor dallama szívedhez ér
Ha ajkadhoz ér harmatcsepp itala,
Ott vagyok én, - ki szomjadat oltja
Fűszál vagyok a virágok között,
Mi feléd bókol, ha a szél suttog
Hajnali madárdalban, ott vagyok,
Zengő énekében, ott ragyogok
Éjszakáknak csillagos fényében,
Hold sápadnak tűnő körívében
Ott vagyok én, - hol Istenem akarta,
Örökre élek, szíved fájdalmába.
2023. 12. 31.
Minden jog fenntartva!
*Kálmán Ágnes: Az Új Évre! Szép reménnyel indul,Ki - ki az útjáraTele bizalommal,Jóféle sorsáraS még néha felnéz,Kémlelve az egetMintha fürkészni akarná,A titkait jövőnekMit hoz vajon?Jobbat és szebbet?Vagy csak tovább nőnek,A harci küzdelmekFeledjük egy kicsit,Erre az időreBontsunk pezsgőt!Igyunk a jövőre!Igyunk a békére!Meg a szeretetre!Ürítsük poharunk,A jobb és szebb jövőre! 2023. 12. 11.Minden jog fenntartva!
…………….....……….
M. Szabó Mihály: ADVENTI KOSZORÚ
hej, koszorú, koszorú
nem várni karácsony
a karácsony szomorúrossz egyedül lenni
úgy érezni, senki nem szeretni
a lélek fázni, dideregni
fácskát sem állítani
minek a mellék,
ha a fa csak egy kellék
még kutyának is jobb tán
ha nincs benne bolha
ó, ha Istenke egyszer megszólalna
ember, adni melléd társat
ki néha megkérdezni,
sebed miért vérezni
az ember, cssss… fülelni kezdeni
hallani kicsi szobában
kicsi lányt békésen pihegni
bár huszonöt, járni ő nem tudni
s beszélni, beszélni sem tudni
de arca, az ember arca mása
buta embernek csapni a szájára
lenni gyermeke az igazi társa
ő lenni őrző angyalkája
buta embernek csapni a szájára
* M. Szabó Mihály: Csak a fájdalom(Kislányom emlékének) aki él nem rejtőzhet(fáradt vénasszony az idő)gyászollak kicsikémnyüszítek vinnyogokaki egyedül van öregcsak a fájdalom maradmindig ugyanaz a fájdalommindig ugyanaz a félelemígy hát sose könnyebbsose nehezebb……….............................……….
Szőcs Éva:
Keresztek
Keresztek az
utak mellett
alázattal
térdelek le Uram, hatalmas
Istenem
Fiad áldoztad
fel értem.
S Jézus
keresztedet nézem
leküldtek a
Földre téged
megváltani a világot
tisztára mosni
az átkot.
Megpróbáltál
adni nékünk
bűnből hitben
térve élni,
de mi ellened
fordultunk
Szentnevedet
elárultuk.
Bocsánatért
esedezve
térdepelek
keresztedhez,
add ,hogy
legyek egy jobb ember,
add, hogy
lelkem találjon meg.
* Szőcs Éva:
Szárnyak nélkül Bennem csak
szeretett lakik lelkem fényes
szivárvány, szívem
darabjait szórom azok felé kik
fogadják. Mély érzelmek
viharban két karommal
ölellek, nektek adom
félszárnyamat, ha repülni
szerettek. Pajkos kedvem
ti felétek csak örömet
sugároz, ha bánkódtok,
védőpajzsként másik szárnyam
hull rátok. Ne is
törődjetek velem éljétek az
életet, szárnyak
nélkül, csupasz testtel Földi ember
lehetek. ………………………….
Erdős Sándor: Erdős
Sándor: Szófestő
Ecsetem
szavakba mártom
vászonná vált a
papír,
a színekkel
vígan játszom
átfestheti egy
radír.
Szavakból
festek képeket,
mit csak érezni
lehet,
míg élhetem az
életet
nem kopik el az
ecset.
Erdős Sándor
* Erdős Sándor: Amikor
én kicsi voltam Amikor én kicsi
voltam,hatalmas volt a
világ.Amikor én kicsi
voltam,őserdő volt egy
faág. Amikor én kicsi
voltam,tenger volt a
pocsolya.Amikor én kicsi
voltam,som volt nekem
datolya. Amikor én kicsi
voltam,a csirkét is
szörnynek láttam.Azóta már
megváltoztam,sajnos felnőtté
váltam.
***************************************** 13. MOZAIK RÁDIÓ – AUSZTRÁLIA ILOSVAY GUSZTÁV ROVATA
Új év, új lendület, új ötletek és új kolléga. Nagyon röviden így
jellemezném a mai adást. Az új év adott, ezen nem kell sokat filózni. Ami a
lendületet illeti, néha magam is elcsodálkozom, hogy honnan jön ez a lelkesedés
+ energia De ameddig ez így van addig kúszva is bejutunk a stúdióba, hogy
levezessük az adást. Ami pedig az újIlosvay GusztávI
kollégát illeti egy tehetséges közösségi
embert találtunk Kanadában, aki méltóképp tudja képviselni a kanadai
diaszpórát. Szenthe Anna a kanadai diaszpóra elnöke - kell ennél jobb? Ennél
jobbat nem is találhattunk volna. Őszintén örülök, hogy csatlakoztál a világot
most már átfogó csapathoz. Maga a program érdekes lett, elgondolkodtató. Kiss
Ágnes mikrofon végre kapta Bedő Imrét a „Férfiak Klubja” alapítóját. A riport
szenzációs lett és még két részlet fog lemenni, érdemes meghallgatni. Korunk
nevelési problémái. Mitől lesz a férfi férfi és hogyan neveljünk egy fiú
gyermeket. Szerintem érdekeseket mondott és hiánypótló ami elhangzott. Les Adam
konyhájában megfőztük a legjobb lencse főzeléket. Ha nem hiszed hallgass bele
és egyetértesz Lacival. S a végén Katalin a Vízkeresztről elmélkedett és
olvasott föl dolgokat. Ne feledd vannak barátaink, így a Meseszó Egyesület ( www.meseszo.hu).
Unokádnak és a magad lelkének olvasd. S a „Megszólalok” internetes irodalmi
magazin, ami él és virul új vezetővel. A színvonal nem változott s a tartalom
bővült. Kapcsolj rá. Légy részese a magazinnak. S végezetül ha tetszett amit
hallottál, kérlek osszad meg barátaiddal, ismerőseiddel. Hadd terjedjen a szép
magyar szó.Köszönjük
www.radiomozaiksydney.com.au
#radio #szinhaz #fiu #csalad #neveles #diaszpora #magyarsag
***************************************** 14. ÉLETHELYZETEIMBŐL…
Véghelyi József: Így múlik el a világ dicsősége, avagy töredékekből áll
össze az élet egésze
A Művészeti
Magazin mottójából vettem a cím egy részét, miszerint töredékekből áll össze az
élet egésze. Ám mondhattam volna úgy is, hogy így múlik el a világ dicsősége,
ahogy a művelt latin mondja ”Sic transit gloria mundi”. Ez egy ember életében
azt jelenti, hogy akármilyen fényes, sikerekkel teli napokat is átélt márVéghelyi Józsi "bácsi"
egyszer, így vagy úgy, de véget ér az ifjúsága, a középkorú évei is elrohannak,
és hát marad az úgynevezett „szép kor” megélése, ha egyáltalán sikerül neki.
Azon persze elfilozófálgathatunk, hogy miért szép az idős kor, és főleg kinek
szép. Természetesen minden életszakasznak meglehetnek - megvannak- a maga szépségei csak fel kell ismerni…!
Aki már annyi
krumplikapálást megélt, mint én, nos ezek az emberek a címben idézett mindkét
megállapítást igazolni fogják…Alapvetően életvidám, jókedvű voltam világ
életemben. Ezt a szokásomat mind a mai napig megtartottam, amikor csak
lehetett.
Egy esetet
fogok ismertetni, amelyek az életem töredékei, de számomra emlékezetes maradt.
Nem tragikusak,
inkább keserédesek.
*
Az első
történetem idején már negyvenfelé jártam a személyi igazolványom szerint, de
lelkileg és fizikailag huszonévesnek éreztem magam. A lányom érettségi előtt
állt, és az osztályában bizony sok fiatal és csinos kishölgy volt. Ahogy az
lenni szokott a barátnők megfordultak egymás lakásán is. Persze nálunk is ez
volt a helyzet. Csak kapkodtam a fejem, ahogy „végig mustráltam” Ökelméket.
Ezek a lányok
már tulajdonképpen nők a szó klasszikus értelmében. Kellemes jelenségek, szépek, okosak
és - horribile dictu: kimondani is
szörnyű - huncutok. Pontosan tudják és érzik nemi varázsukat és olykor élnek is
vele.
Tapasztalatból
mondom, hogy a nőknek száz és száz praktikájuk van arra, ha fel akarják kelteni
magukra a figyelmet. Ezért tud sok férfi csapdába esni. Még mielőtt észbe
kapna, azon veszi észre magát, hogy az anyakönyv-vezető előtt áll…
Egy ilyen -
nálunk tett „hölgykoszorú”- látogatás
alkalmával is megjelent néhány osztálytársnő a lányomnál. A feleségemmel beengedtük a lányokat a házba és mivel
jónevelt teremtések voltak, hát jó hangosan köszöntek is:
- Csókolom
Zsuzsa néni, csókolom Józsi bácsi!
Mit mondjak
erre?
Fiús zavaromban
- mivel a lányok lebácsiztak – én is azt mondta nekik, hogy:
- Csókollak
Benneteket!
Bizonyos kényes
és kritikus helyzetekben a nők érzékszervei mintha érzékenyebbek lennének.
Feleségem rögtön megérezte, hogy szándékaim nem teljesen tisztességesek, ezért
rögtön meg is jegyezte:
- Csak
csókolnád őket!
*Eligazítottak,
ám egy próbát megért…! Minden esetre ez volt az első alkalom, hogy fiatal
lányok lebácsiztak, és a kishölgyekkel való kacérkodás kezdett egyre távolabb
kerülni tőlem
Fájdalom…***************************************** 15. BEMUTATJUK… Ézsiás László író – költő
Életútja és munkássága
Ézsiás László látás sérült költő és
előadóművész. 1947-ben Ézsiás István és Ceglédi Piroska szülők harmadik fiú
gyermekeként Jászfényszarun született. Korán árvaságra jutott A nagy szülők nevelték Budapesten.
Vasesztergályos szakmát tanult. Látását 1971 tavaszára néhány hónap alatt
elvesztette. 1972-ben került a budapesti vakokÉliás László
intézetébe. Megtanulta a Braille
írást, a majd a telefon alközpont kezelését. A Kölcsey gimnázium levelező
tagozatán érettségizett. Látáscsökkenésétől, majd a kilencvenes évektől egyre
gyakrabban foglalkozik versírással. Több versírópályázaton sikerrel vett részt.
Cd-t
is létrehozott, amelyben található „Igazolatlan hiányzás” című verse kiemelt
különdíjba a részesület. Két válogatott verses antológiai kötetben jelentek meg
versei. Számos országos és nemzetközi versmondó versenyen első díjat nyert,
többek között 1998-ban az országos Vörösmarty versmondó verseny győztese.
2008-ban Arany Harang nívódíjban részesület. 2019-ben a „Próféta léptején”
pályázaton első díjat kapott, „Anyám fekete rózsa” nemzetközi versenyen
2019-ben és 2011-ben első helyezést ért el. 2010-ben életmű díjba a részesült.
Az 50 év felettiek számára rendezett „Világ volt a vers” című versenyen
Esztergomban 2011-ben és 2015-ben első helyezett. Két évtizedes versmondói
eredményei alapján előadó művészi szintet ért el. Fejlődését segítették
Szinetár Miklós, Bánffy György, dr. Sződi Szilárd és Bács Ferenc.
Az ország sok településén, és a határon túl Kishegyestől Csíkszeredáig mondott verset.
1996 óta rendszeresen szerepel szülőhelyén. Tagja a fényszaruiak baráti
egyesületének Munkásságát az egyesület két ízben is elismerte. Kitüntető plakettet
és ezüst kitűzőt adományozott részére. Verseiből a FÉBE 2013 augusztus 30-án
válogatást jelentetetett meg „Csak szív kell” címmel. Több verse és
meghallgatható a Youtube-on.
Ézsiás László: Igazolatlan hiányzás Vajon a másik kinek hiányzik jobbanAnyának fia, vagy fiának az anyja?És vajon az életet az emberJutalmul, vagy büntetésül kapja?Mint játszó gyerekek az iskolaudvaron,Arany esőcseppek futkostak az ablakon.Egyedül ültem a padban,Már mindenkit hazavitt édesanyja mosolya.Magyar népmesét olvastam -Értem nem jött se édes, se mostoha -Mikor a legkisebb királyfi éppen célhoz ért,A fejemen éreztem a fehér hajú tanító néni szeretetét.- Gyere kisfiam, elmegyünk haza!S mint az anyáknak olyan szép volt a mosolya.- Tanító néni! Megint nem jött el értem anya,Tessék beírni a naplóba, hogy hiányzik és hogy igazolatlan!- Kisfiam! Tudod, hogy édesanyád nem jöhet,De ha esténként hozzá is imádkozolŐ segít majd hosszú, göröngyös utadon.S ahogy mentek, a kertek alól a legszebbRuhájukban integettek a gyümölcsfák,De a kis árvának szürke volt minden ág.- Hiányoztál anyám; együtt járhattuk volna az iskolát.Tanultál volna te is és tanítottál volna engem!Az élet sűrűjében hogyan vágjak rendet?- Hiányoztál, ha este nyílott egy ajtó, vagy megzörrent egy ablak.De én minden este, minden reggel árva maradtam,És ha néha megláttam, hogy egy anya simogatja gyermeke fejét,Kiáltani szerettem volna, hogy ne előttem tegyék!És ha már úgy van, hogy lát az a szem, ha már egyszer néz,Jusson az én fejemre is egy simogató kéz.De jó volna azt a csokrot egyszer végre hazavinniNe mindig, ne mindig egy sírra tenni.Mindenható uram, jóságos IstenemInnen az élet-iskolából jelentemAz osztály létszáma változatlanHiányzik … anyám … igazolatlan … *Ézsiás László: Emlékek karácsony
táján Hol vagytok ti édes, régi
karácsonyok?Hol vagytok ti nagy havak és méteres
jégcsapok?...Hol van a hóember, mit ketten
görgettünk,Istenem egymást mennyire szerettük,S milyen nagyokat nevettünk, ha egy
hógolyó fejen talált,nem ettünk akkor még avokádót,
kivit, banánt,Mégis milyen boldog volt az az
ifjúság!...És ha befagyott Fényszarun a sok tó,
nekünk a Borostó,Egymásután szaladtunk a csúszkán,csúsztunk vagy tíz-tizenöt métert...Nem volt korcsolyánk, csak a cipőnk
talpa,koptattuk, mert nem volt patkó
rajta...Hol vagytok ti édes, régi
karácsonyok,Gyermekkorunk drága örömkönnyei...hol vagytok ti kincset érő
ajándékok,gyermek szívünk legszebb könyvei?...Gyere vissza szép gyermekkor, gyere
csak egy szóra,szebb voltál, mint a legszebb piros
rózsa!!!...Drága régi és mai gyerekek,kívánok nagyon szép karácsonyt ti
nektek!...Ne hervadjon el a mosoly, úgy mint
az a rózsa,édes kis
karácsony jöjj vissza egy szóra!!!...
*Megszépülnek 40-50 év után a fájó
emlékek is! hogy is volt karácsony előtt???...- Nagyapa hányat alszunk még?-mikor jön a Jézuska?- miért várod annyira kisfiam?- hátha velegyün majd édesanya!....szegény gyermek, anyád épp a
világra hozott,aztán mint a mesében cérnaszállá
fogyott...és most?...azt mondják jön
karácsony...Jézuska, hozza azt ami szinte
lehetetlen,legyen szeretve a szeretetlen!...gyógyuljon meg a beteg,tűnjön el minden bánat,öröm járjon át minden házat!drága Jézuska, még egy kérelem...soha ne legyen senkiben félelem!!!...áldott, nyugodt ünnepeket!segíts
minket Uram!!!
***************************************** 16. FÉNYEK SZERELMESE - RELL KATA VERSEI
Rell Kata: Szárnyalás -
lebegés
Földön hagyva minden
nyűgünk,
Ég mezején kergetőzünk,
S megérintve kéklő eget,
Iszkolnak mind a fellegek.
Repkedve az árnyak
felett,
Elhagyunk minden szemetet.
Bár könyörög, esdve kér,
De visszük csak, mi szívhez ér.
Csak mi kedves az jön
velünk,
Rémálmokat elkergetünk.
Kifényezve eget, földet,
Vonzzuk, csaljuk örömöket.
Madarakkal együtt
szállunk,
Poros útra fényt szitálunk.
Átkarolva a mindenség,
Csitítjuk a nyűgös létet.
S ha majd végső útra
kelünk,
Földnek adjuk fáradt testünk.
Szabad madár már a lelkünk,
S örökké már csak lebegünk.
Nem köthet a földhöz
árnyék,
Földi létünk volt ajándék,
S bűneink is mind letéve,
Beérünk egy égi révbe.
Onnan fogunk integetni,
Kis kalitba fényt terelni,
S üzenni, hogy ne félj szállni,
Csillagösvényt megtalálni!
2016.február
*Rell Kata: Kancsal
természet Dőre, balga vagy csakKancsal a természet,Hisz kövek között isSanyargat csepp létet. Szerényen megbújikA kicsi ibolya,De égig felér aBánatos sóhaja. Megsajnálja az ég,S könnyet hullat érte.Fényét pedig rá isIgen bőven mérte. Szerénység már ragyog,S létében üzenet.Ébredj ember, itt vanFény, öröm, kikelet. S ránk is ragyog ég
fény,Virágok mosolya,Bár tudjuk, létünk isCsupán cseppnyi csoda. Lábunk előtt virág,És fenn ragyog az ég.Összemosolyognak,Mint kezdet és a vég. Legyünk mind szerények,De ragyogjuk fényünk,S tán majd búcsúzásnálHull egy csepp könny értünk. Ám addig ragyogvaÉljük földi létet,Mit kínál ég fénye,S a kancsal természet! 2015.május
***************************************** 17. ZSÍROS ARI : HOLDNŐVÉR ÉS NAPFIVÉR
Festmény
***************************************** 18.VERSEK HAZAI TÁJAKRÓL
Demeter
Julianna: Mi lennék?
Lennék
szitakötő szárnyán szállvacseppnyi lét,
Lennék forró út
porából kinőtt hűsítő
menedék,
Lennék síró
anyóka kezében
friss virág,
Lennék útszéli
árokban nőtt
vadrózsafa ág,
Lennék virág
kelyhében hívogató
édes nektár,
Lennék méhek
szárnyán utazó
sárga virágpor,
Lennék szelíd
szelekkel szálló
tavaszi illat,
Lennék az égen
esőfelhőből hulló
zivatar,
Lennék az
éjben, a sápadt Hold.
Csak az nem
lennék,
akire azt
mondják, hogy
volt.
………………
Bognár Papp
Irén: Istenek járnak
Gyönyörű forró
ezüstös nyár van.Istenek járnak
szellő - ruhában.
Patakba lépnek,
felhőkre ülnek,
csillagok mögül
most nekem örülnek.
Hej, hogyha én is
köztetek lennék,
az éhezőkre
odafigyelnék!
Csurig a föld
éléskamrája.
Az ördögnek is gondja
van rája:
van aki szenved, van
aki dőzsöl.
De kinek a szíve
nincsen kőből,
kiben érett az emberi
elme,
a tisztesség megmozdul
benne.
Gyönyörű, forró,
ezüstös nyár van,
Istenek járnak
szellő - ruhában.
……………..
Engel Csaba: Állj bátran mellém, jőj közelebb
Nem kértem tőled s nem várom el
Hogy ott állj a horizont képében
Jól érzem magam, ha mellettem vagy
Csak ölelj meg újra gyöngédenLelkem az ég s testem a föld
Cirógasd kérlek karjaid közt.
Ha hozzám bújsz, jobban észreveszed
Hogy mennyire odavagyok érted
S arcodat vörösre festem
Trópusi csókkal dédelgetlek
Majd puha földet ér mindkét kezed
S betakar az ég mezítelen.
Nem kértem tőled s nem várom el
Hogy arcod legyen szeplőtelen
Csak tedd a kezed a szívemre
Érted dobban, érezned kell
Még akkor is, ha néha keserves
Mérges fullánktól duzzadt, de szeret.
Puha a talaj, csak esőt kérek
Elültetett magvak csíráznak benne
Édesek, de szomjazik lelkem
Hozz egy kis vizet tenyeredben
Áztasd és ápold könnyeiddel
Öröm könnyekkel vigasztalj engem.
27.12.2020.
…………………
Dáma Lovag Nagy Cynthia: AZ ALFÖLD
CSILLAGA
Az Alföld
csillaga vagyok,
a Tisza sima víztükrében ragyogok
ha akarod, ledobok pár hulló csillagot
bár nem biztos, hogy Te is ezt akarod.
De megtölthetem holdsugárral a mezőtsötétséggel a sűrű erdőt,
s hogy a vándor el ne tévedjék
világítanám a kiút szélét.
Vagy lehetek -e szőke folyó angyala
soha senki bele nem fulladna!
A horgászoknak mindig lenne zsákmánya
s lenne mit tenni a családi asztalra.
Istenem, mennyi mindent látott ez a folyó!
Csaták zaja dúlt, s megannyi véres haldoklót,
kiket magába zártak a megtört hullámok,
s ez lett örökre már az otthonuk!
Attila a Hun is itt lelte halálát, s a mederben
a sírját soha meg nem találták!
Krónikások feljegyezték, hogy lovával
eltemették, mellette a kardja, s félelmetes íja!
Még a folyót is elterelték, hogy testét soha
meg ne leljék.....
Szóval lehetek én a holdvilágod, s a napfényed,
aranyló búzakalászod s a reményed!
Ki nem alvó vulkánod parázsló ereje,
s tengeren a sötét zöld tajtékok serege.
Ölelés a karomból nyílzáporként zúg feléd,
a szeretet erős lángja testemből soha ki nem ég!
Az Alföld -e bájos csillaga legyen hát Tiéd,
s együtt ragyogjatok túl majd a Tisza sima víztükrén!
…………………………
Márkus Kata: Óda a télhez
Ó, kedves Tél, nagy a tudományod, mely
"Titkos mágia, mi ráfagyott a földre"
Hideg szelekkel altatót énekelsz,
s a természet mély álomba szenderülpihenőt adva embernek, állatnak,
hogy tavasszal frissen, új erővel ébredjenek.
Havas házak meleg fényű ablakain
Adventben, szeretet Istene kopogtat
türelmesen, bebocsátásra várva.
Ó, Te kedves, zúzmarásan oly szépséges
reggeli napfényben szikrát szóró Tél!
Havas hegycsúcsok, befagyott folyók
hópamacsos fenyők örök dajkája,
nélküled sivárabb lenne a világ.
Féltelek, mert e csodás látványban
mind ritkábban gyönyörködhetek,
ház ereszének jégcsap sípjai is,
már csak álmaimban szólnak,
mint a befagyott tavak jég rianása.
Ugye nem tűnsz el nyomtalanul, hiányoznál!
2023.
Idézet, Orosz Piroska Csipkét terített c. verséből
* Márkus Katalin: Kertemben élhetsz
Hideg reggelre deres lett a kökény,piros levelén zúzmara üldögél,kicsi madárkák dideregnek, fáznak,jobban örültek a szép meleg nyárnak. Én is szerettem kertemben sétálni,hajnali fényben rózsáim csodálni,madárka dalolt szaporán cifrázta,nem gondolt arra, fázni fog a lába. Kicsi madárkák tele az etető,én biz' elmegyek, hol nincs hó, sem felhő, "s Rómába vágyom kerteket csodálni "árnyékos fák közt andalogva járni. Tiétek lehet kertem minden fája,sok-sok etetőt akasztottam ágra,ígérem jövök, mire megéheztek,ne hagyjátok el szépséges kertemet. 2023.Idézet, Nemes Nagy Ágnes A szabadsághoz című verséből.
*****************************************
19. AZ ÉLET VIDÁMABB OLDALA NAGY VENDEL: A pénzváltó
Volt egyszer egy tehetséges fiatalember, aki bárhogy és bárhol
próbálkozott, sehogy nem tudott munkához jutni, elhelyezkedni, megélhetést,
jövedelmet szerezni magának. Tehetsége, sok más dolog mellett, a rajzolásban is
megmutatkozott. Mivel rengeteg szabad ideje volt, unalmában rajzolgatott,
festegetett, és mivel szerette a portrékat, megpróbálta gyakorlásképpen a
különféle papírpénzek híres alakjait, arcképeit lemásolni. Igazán jól
sikerültek, és büszke is volt magára, mert azt hallotta, hogy a Magyar pénzek a
legszebbek a világon.
Elhatározta, ő is tervez papírpénzt, és azért pénzt, mert az motiválta a
legjobban, hogy neki nincs. Mivel grafikus volt, szépen haladt a saját pénzzel,
de hogy senki ne vádolja pénzhamisítással, mert azt a törvény bünteti, hirtelen
ötlettől vezettetve, háromszáz forintosokat rajzolt. Hogy ki legyen a
pénzen a híres emberek közül, úgy gondolta, legyen egy nő, mert az még nem
volt, és legyen egy nép fia is, ne csak királyok. Így választása Mária Terézia,
és Rózsa Sándor személyére esett. Döntését megidealizálta, önmaga
igazolására. Mármint, hogyha az emberek ezzel a pénzzel fizetnek, akkor már
betyár világ lesz.
*Jó pár darab új háromszáz forintost gyártott, és kissé megvizezte,
beporozta, cigarettával befüstölte, hogy ne ropogjon annyira, és kissé avíttnak látszon. Az eredményt igen jónak találta. De hát a puding próbája az evés
elvén, s a kisördögtől vezérelve, azon gondolkodott, valahol el kéne sütni
ezeket a bankókat. De hol? A boltban nem lehet, ott ismerik, a piac sem a
legjobb, gondolta a bankban beváltja. Ha lebukik, azt mondja majd, a
gyerekek kitolásból kicserélték játékpénzre az igazi pénzeket.
Bevonult a bankba, és a pénztáros nőt megkérte, legyen szíves, váltsa
fel ezt a három bankjegyet apróra. A hölgy készséges volt, de igen
hosszasan nézegette a papírokat.. A férfi már kínosan nézett körül, és már
megbánta, hogy beadta a hamis pénzt az ablakon, félt a megszégyenüléstől.
Egyszer csak a hölgy szeme felvillant, elmosolyodott, és fejével bólintott,
majd a pénzt a kasszába dobta, és válogatva az aprópénz közt, visszaadott.
Három darab harminc, és három darab hetven forintost. A bankban. No
komment. Bejött az arckép választás.
2013. 05. 17.*****************************************
20.KÖZÉLETI RIPORTOK – WESSELY GÁBOR ROVATA
Muzsikáló
szívószál, PET-palack és fakanál
A környezetünkben lévő
tárgyak többsége, néhány mozdulattal hangszerré alakítható. Szívószálból
furulya, PET- palackból köcsögduda, sörös dobozból rumbatök, egy nagyobb
fakanálból akár gitár is készíthető. Ezt mutatta be az érdeklődő kicsiknek és
nagyoknak a bonyhádi muzsikus, Kovács Gábor egy rendezvényen. *Sokfelé ismerik már a komoly
és komolytalan zeneszerszámait, határon innen és túl, egy alkalommal a Fábry
showban is szerepelt. Képzett, hivatásos zenész – vagy, ahogy ő nevezi magát:
muzsikus. A legkedveltebb hangszere a furulya, a gitár és a klarinét. De amikor
a közönség előtt felhúroz egy fakanalat, s a hangerejét megsokszorozza egy
konzerves dobozzal, az az igazi, maradandó élmény.Szülei
Kétyen voltak tanítók. Sok gyerek járt hozzájuk, együtt kalandozott a
nagyobbakkal a falu határában; már ötévesen elleste tőlük a bürök- és
fűzfasíp-faragás tudományát. Aztán sokáig szunnyadni hagyta ezen ismereteit.
Elmúlt már negyvenéves, amikor egy olyan családnál vendégeskedett, ahol zene
iránt érdeklődő kisgyermek volt, akinek szívószálból készített egy furulyát. S
attól kezdve nem volt megállás. A barackmagtól, a biciklipumpán át, az
őzgerinc-sütőformáig mindenből zeneszerszámot eszkábált. Azt mondja: aki nyitott
szemmel jár, az bárhol, bármikor, bármiben észreveheti a hangszert.Wessely Gábor
újságíró
Évente mintegy 150 szóló
fellépése van – a klasszikus zenei, népzenei koncerttől, a készítsünk együtt
hangszert típusúig –, és zenekarokkal is járja a megyét, az országot, a határon
túli magyarlakta területeket.A szekszárdi Holló
együttesnek 17 évig volt a tagja, 2000-ben igazolt át a bonyhádi és medinai
muzsikusok alkotta Bartina zenekarhoz, és 2013-ban hozta létre a hattagú
Kárikittyom AntiCeleb ORchestra elnevezésű formációt, mellyel már több
országban, még Brazíliában is járt.Kovács Gábor 57 évesen is
nagy lendülettel dolgozik. Tele van a naptára szóló, bartinás és kárikittyomos
fellépésekkel. Ez utóbbi együttessel megyei körúton mutatkozik be január és
február során, 15 települést érintve.
Fekete Gabi
festménye
Kuchta Csilla: PIRKADAT
"Az ébrenlét, s álom között,"álmaimban tépelődöm.
Érintettem kezed többször,
ebben éreztem örömöm.
.
Új reggeltől alkonyatig,
hosszúak lesznek napjaink.
Álmodunk mind pirkadatig,
hisz velünk élnek nagyjaink.
.
Ébredés gyönyörűsége,
ágyból való felkelése,
hajnali nap jelenése,
árad testem szeretése.
"Az ébrenlét, s álom között,"álmaimban tépelődöm.
Érintettem kezed többször,
ebben éreztem örömöm.
.
Új reggeltől alkonyatig,
hosszúak lesznek napjaink.
Álmodunk mind pirkadatig,
hisz velünk élnek nagyjaink.
.
Ébredés gyönyörűsége,
ágyból való felkelése,
hajnali nap jelenése,
árad testem szeretése.
*****************************************
8. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK Véghelyi
Péterné: A lélek reményéről
Már olvadt a
hó, az utak hirtelen kifeketedtek, mintha a tél uralmát akarta volna megtörni a
céljai után futó ember. Mennem kellett, megköszöntem a fekete utat, ám
tekintetemet mégis a fehér takaró alatt szunnyadó tájon legeltettem, és
irigykedve néztem az éhes őzeket, akik nem törődtek azzal, hogy az embernek
hová vinne az útja. Meg-megálltunk az autóval, amíg az őzek keresztül mentek a
feketévé olvadt úttesten. Lassan megérkeztünk az idősotthonhoz, ahol évvégi
vacsorára voltunk hivatalosak. Felszaladtam a lépcsőn, végigkopogtam a
folyosón, hogy egy asszonyhoz benézzek, friss süteménnyel. De lelkembe égett
egy ember arca, aki a sötét kapu előtt várakozott, cigarettafüsttől árnyékolt
szelíd tekintettel. Várta a kapu kinyílását, éppen mint mi az autóban. Ő talán
nem tudta, hogy ki van az autóban, azonban én felismertem őt. Testvére vonásai
félreérthetetlenek voltak, de az egész ember jelensége megérintette a szívemet
csak azért, mert tudtam, hogy kihez tartozik. Húgát évek óta ismerem, a
legkedvesebb, legszebb mosolyú ember, aki itt dolgozik. Nagyon tudja az
időseket szeretni. Sokat beszélgettem vele, s ennek mindig az volt az apropója,
hogy égszínkék szemei előtt csordogáló könnyfátylát akartam félrelebbenteni.
Érzékeny lelkének titkait is jól ismertem. Gyerekkorukat beárnyékolta a szülők
válása, és anyjuk családból való távozása. Ki merne efölött pálcát törni, csak
a két ember tudja, hogy a közös hajóban evezésben az evezők hogy akadtak össze.
Minden válás valódi kárvallottjai a gyerekek. A lány erős lelkű volt,
megküzdött mindennel, de bátyja életre szóló sebzettségeket szerzett. Az elmúlt
húsz évben egymásba kapaszkodva tartották egymásban a lelket. A fiúnak iskolai
gondjai is lettek, mert sokat betegeskedett, évet is kellett ismételnie. A
lélek sebeire vak intézmények korán rásütötték a bélyeget és problémásként
kezelték. Ezzel könnyű azonosulni, ha sokat hallja az ember. Hány gyermeket
nyomorít meg így az intézményes élet, mert nem látják a gyermekek lelki sebeit.
Egy nagy gyermeket láttam én is a kapuban, akit húga hívott meg, mert ez
családos ünnep volt. Sokszor láttam a könnyeit ennek a kis húgnak, aki bátyját
felkarolta, támogatta, és együtt el is mentek otthonról, hogy nyugodt életet
éljenek. Igen ritka ma, az ilyen összetartó testvéri szeretet.Véghelyi Péterné
*Már a vacsorára
várakoztunk, négyes asztaloknál foglalva helyet. Mi ketten ültünk, ők is egy
másik asztalnál. Hamar eldöntöttem, hogy áthívom őket, beszélgetni. Félénken
ült le mellénk a fiú, testvére csillogó szemekkel kimérten áll bele az új
helyzetbe. Lassan költöttük el a vacsorát, a beszélgetésünk alatt ki is hűlt az
étel. Beszélgetéshez nem szokott embert szóra bírni nagy felelősség, ebben
kerülni kell az erőszakot – mint a felrázott üvegű pezsgő nyitásánál –, olyan
óvatosnak kell lenni. Azonban ha a gyöngyöző ital a szép, keskeny pohárba
kerül, az nagyon szép és a végre kiszabadult buborékok táncolnak a biztonságot
adó pohár belsejében. Mindez, ha kifolyik, és széjjel spriccel, csak ragdós
lucsoknak tűnik. Talán ez az az óvatosság, ami a beszélgetéseket megnehezíti,
és érzi az ember, hogy észnél kell lenni. A kedves nővér szelíd mosollyal
figyelte beszélgetésünket, és a tapintat sáncai mögött maradt, csak jelenléte
árasztott erőt, és biztonságot a szavakkal küszködő bátyja felé. A szeretet
némán is tud őrködni, és úgy segíteni, hogy nem segíti ki, mert ő már ismeri a
palack titkát.
– Maga nem
szokott beszélgetni, ugye? – kérdeztem tőle kedvesen, ami-kor már elfogytak a
hány éves, és hol dolgozik kérdések.
– Nemigen
beszélgetek, az igaz – s láttam rajta, hogy nem érti, miként is
kerülhetett a
figyelem középpontjába ő, aki mindig húga beszélgetései-nek néma tanúja, és
csendes megfigyelője.
– Megszokta,
hogy a testvére beszél maga helyett is? – firtatom, mert láttam, hogy nem
tudja, hogyan mászhatna ki ebből a kelepcéből, s kérdőn húga felé nézett, mert
ilyenkor rendszerint a lány átvette a beszédvezérséget. Most azonban nem így
tett, hiszen jól ismert engem, s én éreztem a bizalmát, és a hálát, hogy
testvére lelki szorongatása nincsen ellenére. Ha valakit nagyon szeretünk, és
felelősséget vállaltunk érte, a lélek sebeit, a korlátokat is jól látjuk, akkor
nem tudunk a védfalakon áthatolni, ez csak idegeneknek sikerülhet. Mégsem
voltam idegen, mert ismertem a történetüket, és a hallott sors után most az
eleven ember ült itt mellettem.
– Mindenhova
együtt mennek? – kérdezem a rám nem tartozó felől, ám ő nem veszi zokon, hiszen
válasza számára természetes.
– Igen,
elmegyek a húgommal mindenhova.
– Látom
zavarban van, nem szokott hozzá, hogy valaki kíváncsi legyen magára?
– Nem én sosem
beszélgetek senkivel, csak a húgommal.
Nem a fiú arca
volt érdekes, mert ott a zavar uralkodóvá vált, s kérdéseimre harapófogóval
húztam elő a választ szóhoz nem szokott lelkéből. A lány anyai arcát figyeltem,
aki büszkeséggel tekint erőlködő bátyjára, és örül a nevelési helyzetnek, amit
ő nem tehet meg, mert visszafogja a szeretete. Rám néz, és szusszanásnyi időt
engedve testvérének mesélni kezd.
– A bátyámat
sokat bántották, apám is gyengének, haszontalannak tartotta, majd később az
óvodában, iskolában kialakult, hogy ő hátrányos helyzetű ember, ez
megpecsételte az önbizalmát. Tudom, hogy nem bízik meg másban, csak bennem,
ezeket én is mondom neki, de nehezen nyílik meg.
A fiú felé
fordultam, s a szemébe néztem.
– Maga nem
sokat mesélt magáról, de én elmondom, hogy én mit látok. Egy szelíd, végtelenül
türelmes embert, aki érdeklődő, tele van kíváncsisággal. Talán kérdései is
volnának, de nincsen önbizalma, hogy el tudná-e a megfelelő szavakat találni a
kérdés megfogalmazásához. Jól látom?
Szemét
felemelve halkan válaszol.
– Igen, én
nagyon érdeklődő vagyok, szeretek figyelni, hallgatni másokat, amikor
beszélgetnek. De megszoktam, hogy ha társaságban vagyunk, mindig a húgom
beszél, én nemigen szoktam beszélni.
– Pedig
kellene, mert azt is látom, hogy maga nagyon szép lelkű ember, akinek helyén
van a szíve. Igen, lehet hogy megsebzett, de kié nem az? Higgye el, hogy minden
embernek vannak olyan dolgok az életében, amik megroggyantják az önbizalmát, de
az embert úgy alkotta meg az Isten, hogy képes ezeket a sebeket
beszélgetésekben gyógyítani, a szeretet által. Ezért ha maga nincsen benne a
beszélgetésekben, akkor saját magát sem ismeri meg. Mert beszélgetéseink által
mondjuk ki azt, amit gondolunk. Megfigyeltem a segítő beszélgetéseimben, hogy a
gondolatok, amíg bent tartjuk azokat magunkban, különösen ha fájó, vagy
problémás helyzetben vagyunk, azok nagyon zavarosak. Belül kesze-kuszák, és
rémisztőek, eltöltenek bennünket szorongással, félelemmel. De ha ezekről
beszélünk, akkor mi magunk is először halljuk a saját hangunkon azt, hogy mi
van bennünk. Mert valaki hallgat, és figyel, és belekérdez, vagyis segít úgy
kinyitni a pezsgőspalackot, hogy megmaradjanak a gyöngyöző buborékok, és ne
folyjék ki a pohárból sem az, amit kiöntenek. Segít képeket formálni az üres
érzésekből, ezért fontos beszélni.
Lehajtott
fejjel töpreng, én hagytam némi szünetet és húgával némán egymásra néztünk.
Tetszett, hogy a lány is tudatosan tartja a csöndet. Mert ez a csönd történés,
mialatt a hallgató lelkében képek keletkeznek, és ezeket a képeket a lélek
magában rakosgatja, forgatja, benne felfelvillanva magára is ráismer. Semmit
nem érnek azok a beszélgetések, amikben nem hagyunk időt a beszéltetettnek. Az
emberek ma jórészt csak fecsegnek, hogy hallják a saját hangjukat, és nem
tudnak hallgatni addig, amíg a másik lelkében megszületik a gondolt szó. Az
igazán fontos dolgokat mindenki nehezen fogalmazza meg, hiszen a szóban való
közlés mindig lehatárolás. Az ember gondolata mindig több, mint a szó, ezért keressük
annyira a szavakat, bár tovább kutatnánk utánuk, a megfelelőért, és akkor nem
bántanánk meg egymást olyan gyakran!
– Most biztosan
azon gondolkodik, hogy miért kérdezgetem magát, és miért nem hagyom abba, ha
maga többször kijelentette, hogy nem szokott beszélni, ugye? – törtem meg a
csendet, de a fiú csak zavartan mosolygott. – Tudja, ha mással beszélget, és
így halad a beszélgetés, akkor abbamarad, mert az embereknek nem lesz türelmük
tovább ostromolni a maga lelkének barikádjait. Akkor elintézik azzal, hogy
magának való fiatalember, és befejezik. Gondolt már arra, hogy milyen lenne, ha
apuka lenne és a gyerekeit tanítgatná?
Zavara
meglepődéssé alakult, fejét rázta, de udvariasan válaszolt.
– Erre még nem,
őszintén szólva.
– Pedig abban a
korban van harmincöt éves, hogy családot alapíthatna.
– Igen, de én
nagyon válogatós vagyok – mondta.
– Legyen is az,
ez rendjén való. Képzelje el, egyszer tábori katekézis során a kamaszokat a
plébános arról tanította, hogy amikor az Isten megteremt bennünket, elgondolja
azt, akit nekünk szánt házastársnak, azt a személyt nekünk teremti. Ha nem akar
beszélni magáról, vagy bekapcsolódni egy beszélgetésbe, akkor hogyan fog
udvarolni?
Húga
felkacagott, tetszett neki a provokáció, de tovább hallgatott, és figyelte a
beszélgetést.
– Nézze, én
megmondom magának így női szemmel, ha maga egy kukkot sem szól, abból sem
udvarlás, sem házasság nem lesz, mert akkor az arajelöltje feláll, és faképnél
hagyja. Egy nőnek ugyanis nagyon fontos, hogy a férfivel át tudja beszélni a
helyzeteket. Egy feleség erre tud építeni, ez jelenti számára a biztos alapot.
Szemei
kikerekedtek, most már menekülőre fogta, és lassan jobbra kitett lábbal kifele
fordult, mint aki bármikor eliszkolna. A férjem azonban most segítőn belépett a
beszélgetésbe.
– Figyeljen, a
nőknek úgy általában nincsen önbizalmuk. Egy férfinak az a dolga, hogy
határozott legyen. De az ne erőszakosság legyen, hanem állhatatosság, vagyis
akkor se legyen később más az elhatározása, ha a nő ezen megsértődik, mert ő
már mást szeretne. Ebből perszer lehet, hogy veszekedés lesz, de a nőnek pont
ez ad biztonságérzetet, hogy akár a saját akarata ellenére is, a férfi kitartó
és megingathatatlan. Az első házasságom tönkremenetelében is fontos szerepe
volt annak, hogy sokszor úgy akartam helyzeteket megoldani, hogy a volt
feleségemet ne bántsam meg, ezért hagytam dönteni olyanokban is amiben nekem
kellett volna. De ez hiba volt, mert terhes volt a számára. Egy férfinak igent,
vagy nemet kell mondania, és ahhoz tartania kell magát. Ehhez pedig beszélni,
és érvelni kell, persze a nőket mindig meg kell hallgatni, mert nekik ez éppen
azért fontos – amit a feleségem is mondott – mert már attól megnyugszanak, hogy
ha mi összefoglaljuk, és akkor látják, hogy nem is akkora nagy a baj, mert a
nők aggodalmaskodók, hiszen rájuk gyerekek vannak bízva, meg a családi élet
szervezése. A férfinak ezért biztos elvekkel kell rendelkeznie, és azokban
legyen megingathatatlan.
Ismét csend
honolt az asztalnál, és bár az ünnepségen felhangzottak az első zenei akkordok,
amiket majd túl kellett kiabálni, mégsem szólaltunk
meg. A fiú most
halkan mégis mondott valamit, őszintén, mintha meg-érezte volna, hogy itt
bizalom is van a légkörben. Szégyenlősen suttogta felénk a mondatát.
– Nekem még nem
volt barátnőm soha.
Most nem
hagytam időt, és azonnal rávágtam.
– Nagyon
helyes, ebből is látszik, hogy maga komoly fiatalember, aki feleséget keres, és
nem szórakozást. Ez így van rendjén, de keresnie kell azt, akit magának szánt
az Isten. Bele kellene kiabálni a világba, hogy hol vagy?! Miért gondolja, hogy
ez szégyellnivaló? Komoly és megfontolt, ahogyan maga is mondta, ha válogatós.
Maga azt sugározza magából, hogy lehet magára számítani, és biztosan hűséges
is. Én biztos vagyok benne, hogy van valahol egy lány, aki éppen ilyen férjet
keres magának, de talán ő is így van vele, hogy nem tudja, hogy miként lelhetne
rá. Kérje el őt a Jó Istentől, mert ha megvan valahol, akkor meg is lehet
találni. Ebben a húga nem tud magának segíteni, hiszen már neki is férjhez
kellene mennie. Ő egyszerűen a szeretésre született, neki édesanyává kell
lennie.
Most a lányra
néztem, akinek mosolya földöntúli angyaloktól kölcsönöztetett. Szemét lesütve
válaszolt tekintetem néma kérdésére.
– Tudom, hogy
már én is benne vagyok a korban, és szeretnék családot, gyerekeket, szeretném
jobban csinálni, mint a szüleink, de nehéz ma rendes társra találni.
Most a
férjemmel néztünk egymásra, mi már sok fiataltól hallottuk ezeket a mondatokat.
Ma megváltozott a világ és nincsenek a településeken olyan közösségek, amik úgy
tartanák a fiatalokat, hogy lehetőségük is volna egymással tisztességesen
ismerkedni. Akármilyen rongyos, céda erkölcsű is ez a világ, a fiatalok
szívében ott van elrejtve a vágy az igazi, a szép család után. Mikor veszítik
ezt el? Hol érhető tetten a veszítés pontja, és mennyiben felelünk érte mi,
akik rossz példákat élünk eléjük? Ezernyi kérdés tolult a lelkemre, és éreztem,
hogy itt okoskodni nem lehet. Bizonyos dolgokat az Istenre kell bíznunk, aki
mindig többet tud, mint mi. De addig is, az a feladatunk, hogy bennük, a
keresőkben életben tartsuk a reményt, a hitet egy szebb, és jobb után, hogy a
reménytelenség okán ne dobják oda magukat prédának. Nagy feladat ez, és ehhez
beszéltetni kell őket, hogy a lelkük mélyén szunnyadó reményt saját hangjukon
kimondva újra és újra meghallják, egészen addig, amíg maguk is elhiszik.
Fussunk a szavak után, és ereszkedjünk értük mélyre, mert Isten írta a reményt
a fiatalok lelkébe, nem a mi életpéldánk.
***************************************** 9. ÉLETINTERJÚ
ASPERJÁN GYÖRGYEL
Fogadj szívedbe (hetedik rész)
Riporter: Szabó
Tiborné Gerencsér Hajnalka
ASPERJÁN
GYÖRGY: SZONETT AZ ITTMARADÓKÉRT
132.
Engem mindig
mindenki csak utált,
mert jó voltam értük, akár helyettük.
Vétkem, hogy nem ítéltem meg a tettük,
szerettem, ki szerelmet szimulált.
Mit kellett volna még tennem, hogy engem
szeressenek? Szégyen, hogy nem tudom,
mit érek, félek, gyáván elbukom;
s ha nem lesz visszaút minek szeretnem?
Emberek, mi velem a tervetek?
Bocsássatok meg, ilyen, ki szorong,
és nem hull ki kezemből a kolomp,
Én helyettetek ember maradok,
a szerelem tán hozzátok vezet,
s vele, általa – értetek vagyok.
„Ha a
szeretetet nem tudja viszontszeretettel kiegyensúlyozni magában, akkor ő lesz
kevesebb. Vesztes, és nem anyagilag, hanem erkölcsileg.”
ASPERJÁN
GYÖRGY: Talán lehet
Ha nagyon
vágysz rá, hogy szeressenek, hidd el, ki azt hazudja,tedd hamis
szívére fáradt kezed, az bármily babra munka. Talán lehet,
semmi sem változik, és káros hinni benne,de ki magát
kábítva áldozik, derűsebb lesz a kedve. S korábbinál
több csalódást nevel dúlt lelke rejtekében,s mire azokban
is leszerepel, lesz a világa ében. Végigjárjuk
mind e hazug utat, meredve a habokba,s reméljük,
isten egyszer ránk mutat, mert úgy sincs semmi dolga.
*
ASPERJÁN GYÖRGY:
Megalázottságaim Bár kínos,
mondom, mert elmondhatom:mióta élek,
untalan aláztak.Tudom,
fölösleges ezt mondanom:miért
érdekelné, kit épp aláznak?!Semmibe vett
ország fia vagyok,annyi a könny,
hogy belefulladok. – Tolakodón
hajtom a magamét.Anyám kezdte.
Nem kéri, hogy lehessen,ki nincs, mégis
lettem s a szanaszét– világ kárára
– gyűlt gubancba bennem,nyilvántartásba
vettek a lelencben,s kellett
szeretetlen bárkit szeretnem. Szemem láttára
öltek emberek,halottak
hevertek semmi halálban.Ki döntött:
gyerekként tanú legyek,néző abban, mi
vár rám: a talányban?Minden holttest
és nehéz temetésseb, majd lett
lelkemben gyulladt kelés. Parancs
igazodnom mindenkihez,mert csak egy
módon: veréssel neveltek.Bármit tettem,
nem tudtam, bűn mi lesz,mert sokszor
éppen a bűnért kegyeltek.Marad a gettó,
hiába sorolom,mennyi
szégyenből áll gyermekkorom. Nadrágomba
nyúlt, fogdosott a pap,s eltűnt az
égből a türelmes isten.Nevelőanyám: –
tört a fadarab,mellyel vert –
„A tett ki ne menjen innen!”Könyörgött
értem, én többé soha,égre bámultam,
s nem vágytam oda. Munkásszálláson
éltem, mint kamasz,egy nővel
nyilvánosan közösültem,pedig
erősködött, hogy majd falaz;felnőtt játék
része lettem e bűnben.A nem kívánt,
de felhajtott gyönyörazóta is
szüntelenül gyötör. Sodort vérrel
piszkolt forradalom,nevemben
gyilkoltak buzgón a társak,s melyben csak
egy voltam: a szakaszom,s láttam
kísértő arcát a magánynak.Állatként
csépeltek a győztesek,s fenyegettek:
bitón előzhetek. Fájt, hogy a
nekem idegen anyámbelém
kapaszkodott már haldokolva,félelemtől
szeme, mint az urán,sugárzott, s
megcsókoltam ráhajolva.Éget mindig
végső tekintete,mintha magával
vinni intene. Országos volt
és maradt a nyomor,oda zuhantam,
miből menekültem,nyomomban
önkényes bíró lohol,ellenem
gyilkost pártol tiszta ügyben,s rabja lettem,
míg élek, öregen:neki ítélte
igaz köpenyem. Csupa lágy folt
törekvő életem:a legfelsőbb
bíróság eltaszított,erkölcs,
emberség billog-szégyenem,mert bűnné
degradálták, amit írok.Holtig alázva
teli a pohár,voltam s lettem
örökre szolga már.
- Hogyan
dolgoztad fel a téged ért lelki sebeket, fájdalmakat, mi adott erőt? Illetve
fel lehet – e dolgozni ennyi fájdalmat kedves György?
- Az ember vagy
feldolgozza a fájdalmait, sérelmeit vagy belepusztul... Éppen a napokban
történt, hogy egy húsz éves fiú a metró alá vetette magát. Ő biztosan nem tudta
a lelki konfliktusait feldolgozni. Engem viszont a gyermekkori példák és az
életem kanyarulatai arra ösztönöztek, hogy minden bajból keressem a kiutat.
Amikor fiatal voltam, ez sokkal könnyebb volt, mint napjainkban, amikor szülői
háttér nélkül nagyon nehezen boldogulhat az ember. Napjainkban újságkihordói
fizetésből nem lehetne egy albérletet fenntartani és még, nagyon nehezen,
de élni is... Nehéz, de vergődő ifjúságom idején megértőbb volt a társadalmi
közeg, sűrűbb szövésű a szociális háló. Így aztán mindig találtam magyarázatot.
gondjaimra és megoldást is. Nem lehetett a sérelmeimen rágódni, mert élni,
boldogulni kellett. És a gyermekkorom praktikusra nevelt, ami szintén sokat
segített, hogy a keserveim ne temessenek maguk alá...
- Ebben az
érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a
véleményed erről? Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni,
de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a szeretettel. Hiszel-e
a szeretet erejében?
- Amilyen egy
társadalom lelkiállapota, olyan az emberek érzelem világa. A szeretetet is pénzben fejezik ki.
Érdek-szeretet van. A szülő azért taníttatja a gyerekét, hogy az álmait
valósággá tegye, aztán sokszor a gyermek a szülő ellen fordul, mert a szülő nem
tudja esetleg elfogadni az életmódját, a gondolkodását, vagy a gyerek sótlan,
elviselhetetlen embernek tartja a másként gondolkodó szüleit. Ez is olyan téma,
amely megérne egy külön misét.
ASPERJÁN
GYÖRGY: Öreg költő dala Egykor hogy
izgultam: sikerüljön a randi,szépek legyenek
a szavak, az ölelés,picit csodának
látszódjék az a kevés,ami a másikban
tán képes megmaradni. Teljes szívvel
égtem kis ügyek rőzselángján,fontos volt
becsület, tisztesség, haza,a vers
hevülése, kellemes dallama,s éltetett,
hogy egyedül se maradok árván. Már tudom, hogy
semmit sem tudok. Tán hiányzikvalami, valaki,
aki kedves velem,és elkap, ha
zuhanni kezdek hirtelena semmibe, ami
már mindenhonnan látszik. Bár szégyellem,
de legfontosabb lett a nyugdíj,hogy az
örökéletig éljek csendesen;ha lehet,
kutyaként ne bánjanak velem –ezt szajkózom
magamnak gyáván s unosuntig.
- Mit
gondolsz, a lelki sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a
testi és lelki gyógyulásukat?
- Bonyolult.
Attól függ, hogy ki mitől sérült lelkileg és fizikailag. Napjaink közönyös
társadalma még az egészségesektől is elfordul, hát még a problémás emberektől.
Fogalmam sincs, hogyan lehetne a társadalom lemaradottjain segíteni. Egy
biztos, ahhoz demokrácia kellene, olyan társadalmi légkör, ahol az emberek
érzik, hogy jó egymást becsülni, értékelni és szeretni. De ha azt látják, hogy
az ország vezetése, vezetői nem szeretik az alájuk rendelt lakosságot, akkor ez
a személyekben tovább hullámzik. Felépülnek az önzőség várai, igen vastag
falakkal. Mindenki hazudik, kihasználja a másikat, rengeteg a gyilkosság,
rengeteg a kiszolgáltatottság, mély csődben van az oktatás, az egészségügy,
minden behálóz a korrupció, a képmutatás, a hazugság... Ezeken kellene
változtatni, hogy a témáról komolyabban lehessen beszélni. De ez, a kiépült
hazug államszervezet álsága miatt, reménytelennek látszik. Ha történne is
változás, évtizedek kellenének a lelki folyamatok újjá alakításához, és erre
már nincs elég ideje az emberiségnek, húsz év és itt van a kataklizma.
- Tudod, én úgy
ítélem meg ezt a témát, hogy a társadalmat mi, emberek alkotjuk, akik
felelőséggel tartozunk egymásért. Egyre több a lelki sérült, hisz anyagilag is,
erkölcsileg is… és minden téren nehéz, hajszolt életünk van, nem könnyű
időszakot élünk. A mindenféle fizikai sérültséggel élő emberek is lelki sérültek,
hiszen a veszteségeket a lelkükben élik meg. Két ember lelki problémáját sem
igazán szabad összehasonlítani, hisz ezt csak kívülállóként tehetnénk meg… úgy
meg minek? Mindenki a saját életét éli és ítéli meg a nehézségeit, és hordozza
a lelkében a sebeit.
Úgy érzem, hogy az emberek közönye,
nem megfelelő és olykor lesajnáló hozzáállása egyetlen lelki sérült állapotán
nem javít. Az elszigeteltség, a magány fokozza a lelki bajokat, hisz ha nincs
kivel megosztani a fájdalmakat, ha nincs egy érző lélek, ha nincs megértés és
szeretetet…. minden elveszett. Az öröm is akkor öröm igazán, ha elmesélhető.
Ettől virágzik ki a lélek..
Vannak bántó szavak, amelyek negatív
töltete a lélekbe mar. Sokan hajlamosak rá, hogy kívülállóként ilyen jelzőkkel illessék
embertársaikat. Ám az egészség múlandó, és megváltozik e szavakhoz való
viszonyuk, ha e jelzőket nekik szegezik. Éveken keresztül volt például olyan,
hogy rászorulók karácsonya. Hm… a karácsony a szeretet ünnepe. Ha…bárkire azt a
jelzőt aggatjuk, hogy rászoruló, ez e léleknek nem egy kellemes,
szeretetteljes, felemelő érzés… Én biztos, hogy pl. ADNI JÓ, vagy A
SZERETET FELEMEL vagy ehhez hasonló
nevet adnék egy ilyen rendezvénynek…. legyen már benne a lelkünk…És ezek olyan
apróságok… Az egymásra figyelés, a szeretet, a törődés… A lelki sérülteket
általában jellemzi a rossz önértékelés. Ezen úgy lehet javítani, hogy kell
keresni egy olyan hobbit, ami alkotó tevékenység, gondolhatok kreatív munkákra,
és szellemire egyaránt. A sikerélmény szárnyakat ad, visszaadja az embernek az
önmagába vetett hitét, és növeli az önbizalmát.
- Szoktál-e
zenét hallgatni? Milyen zenéket kedvelsz?- Szoktam.
Kedvencem Yuja Wang zongoraművész és természetesen sokan mások. - Milyen
díjakat kaptál eddigi életed során?
- Sok díjat
kaptam, a legfontosabb a József Attila díj. És a rendszerváltás után már
semmit, mert csináltam olyan nagy rádiós műsorokat, amiért minden oldal
büntetni igyekezett.
- Na… ezek azok
a dolgok, amik nálam kicsapják a biztosítékot… és most esküszöm nagyon finoman
igyekeztem fogalmazni. Csodálatos író vagy és nagyon értékes EMBER! Egy – egy
díjjal egy szervezet, vagy akár a társadalom kifejezheti Feléd azt, hogy
értékeli a tehetségedet, az alapos, és rengeteg munkádat. Az, hogy nem kapsz
díjat …. viszont egyáltalán nem Téged minősít…
- 2022 tavaszán
a Magyar Írószövetség által kiírt Méhes György drámaíró pályázatot, te nyerted
a Mamahotel című műveddel, amelyhez ezúton is szeretettel gratulálok. Most
épp az előbbi felvetésed miatt azon gondolkodok, hogy minden pályázat
megítélése akkor lenne igazságos, ha anonim lenne, ahogy ez is az volt. Az
nyerne, aki a pályázat kiírásának megfelel, a tehetség döntene, és a zsűrit
semmi más nem befolyásolná!
A pályázatra egy- és két felvonásos darabokkal lehetett jelentkezni. Kérlek,
mesélj nekünk erről!
- Az
Írószövetség tagja vagyok. Az egyik közleményben észrevettem a pályázati
felhívást. Éppen foglalkoztatott egy téma. Világszerte jellemző, hogy a
fiatalok, amikor felnőnek és már pénzt keresnek, nem szívesen hagyják el a
kényelmes otthont, ahol kicsi koruktól minden a rendelkezésükre áll. Ez persze
kevés lenne egy kétórás darabnak. Ezért kitaláltam egy másik szálat, ami
végig élteti az otthon élő fiú és szülei között a konfliktust. És azért
éltetheti, mert a negyven éves fiú nem találja helyét a világban, mint annyi
más kortársa. A szülők az Amerikában sikeres pályát befutott nővért hozzák
fel példa gyanánt, amit meg lehet hallgatni egyszer, de naponta
százszor nehezen. A fiú menekülne, de nincs hova... Addig ügyeskedett, hogy egy
kedvező, igaz, nem egészen törvényes vállalkozásba szeretne fogni, de ahhoz is
induló tőke kellene. A nagy lakásban ott él az ágyban fekvő nagymama is, aki
útban van az unokának, mert így a szülők nem teszik pénzzé a lakást,
amiből a fiuk is kaphatna. Vagyis a nagymama útban van, meg kellene tőle
valahogy szabadulni... És ez a következő konfliktus vonal. A darab 24 pályamű
közül kimagaslóan megkapta az első helyezést. Bemutatóra mégsem került sor,
mert a szabad színházak le vannak gatyásodva, s ha valamit bemutatnak, hát a
saját igazgatójuk csinálmányát... Nehéz világban élünk...
- Melyik évszak
a kedvenced?
- Egyértelműen
a tavasz, de ma már a tavasz sem a régi.
ASPERJÁN
GYÖRGY: Az a tavasz
Gyönyörű igen
és hazugság,ahogy a dúlt rügyek tolakszanakaz ágakon és mintha tudnák,ha tavasz van, nekik mindent szabad.Mindig
újrakezdés varázsa!Kipattannak, mint a lét herpesze,mikor kiül égőn a szájra:bentről üzenő gyöngeség jele.Az az egykori,
sose látottfüzérradványi kiskamasz-tavasz!A tüdőotthonban a lányok!Bennük ugyanaz a csöndes ravasz,Az arcon
rózsálló betegség:tbc szövögette terveit,és ettől a halál- közelséglázától nyitotta meg termeit-A fény és a
Károlyi kastély:.mennyi szirom, dúlt gyerek-szerelem,csak értünk ,nekünk kiutalt ég,lobbant süppedő árnytól melegen.Az a tavasz!
Teli reménnyelezerkilencszáz ötvenben, mikoregy ország élt csalán-levéllel,és mi ott meghalhattunk bármikor. *ASPERJÁN
GYÖRGY: Példájuk tanít A tavasz most
kínlódva érkezik,mintha fájna
neki, hogy létezik,Növények ezt
okkal nem észlelik. mind tárulkozik
,a napba feszülragyogásba
nyílik és menekül,rügyek gyúlnak
az ágon legfelül. Búskomorak
voltak, s lám, nincs harag,mind zümmög,
tárul, kiabál, szalad,és hirdeti:
neki mindent szabad Magnólia lilába
öltözött,szinte nincs is
ág a szirmok közöttúgy tobzódik,
mintha hinné- örök. Bogarak,
hangyák, méhek özöne!Meglep
létezésük szent öröme-nem
kételkedtek: a tavasz jön-e. Mi nem, ők, itt
csak ők az igazik,.azzal, hogy
vannak, példájuk tanít,reményt
melegít, útba igazít. Nézem őket
fényben s szégyenkezem,:mily kishitű a
dölyfös értelem,csodát csak ők
tesznek, ők énvelem
*****************************************
10. NAGY VENDEL
ÉLETE VERSEKBEN FARSANG IDEJÉN…Sorozat
(ötödik rész)
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Táncosom, Te gyönyörű…
Táncoló lábak
Keringve szállnak
A szoknya perdül
Toppan a láb.
Kecses kéz lendül
Zeneszó csendül
Dobbanó lábam
Ne add alább.
Suhogó selyem
Omlik vállára
Kezemmel óvom
Csöpp derekát.
Mosolyog ajka
Két szeme sarka
Megsimogatom
barna haját.
Karomba tartva
Átérzem rajta
A szerelemnek
Bódulatát.
Tündöklő arca
Jól felnagyítja
A báli terem
Ragyogását.
Sudár alakja,
Víg jelmez rajta.
Farsangi bálon
Álarc takarja
Szép orcáját.
2022. január 15. – farsang idején
* TÉLI VILÁG… SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HÓSZAKADÁS Szakad a hó,szalad a ló.havas fák között,siklik a szánkó.roskatag felhőkbőlpárnáját rázzaHolle anyó.mindent beborít a dunyhás hótakaró.szunnyad alattaegy téli manó.hólepte fák alattoson az álom,didergő árnyékomlábait himbálvaül egy faágon. Fagyos téli erdőnfehérlik a hó,cifra csengős hámbanfekete a ló,de a szánkó mellettderes a csikó.kucsmás embereknekarca oly fakó,pipadohány izzik,meleget adó. 2022. január 22. *VALENTIN NAPI RÉVÜLETBEN…
VAK SZERELEM
Sötétbe nézekNem látlak TégedÉrzem a lélekÉrintését.Elmúló évekÖrökre szépekBelülről látomVetületét.Lassuló szívvelRemegő kézzelTerád vetítemHevületét.Színpadi létemHasonmás képemMásra hagyom majdFőszerepét.Kóborló testemNehogy elvesszenTereád bízomŐrizetét.Szívemmel látokÚjra felállokErőt adott aReménykedés.Sötétbe nézek,Nem látlak TégedÉrzem a szerelemBűvöletét.Valentin napiMámorítóan szépMennyekbe emelőRévületét.
2020. február 14. Valentin napján*VALENTIN NAPI SZERELEM…SZERELEM MAGAS
HŐFOKON,NEM CSAK EGY NAPON
Szerettelek
magzatodban,Szerettelek bájos gyermekkorodban,Szerettelek diadalmas ifjan,Boldog felnőttként is,Nyíltan.Szeretlek, ha márMegöregedtél,Szerelmedben isSzéplelkű lettél.Szeretlek akkor is,Miután,RáfátyolosodottVaksi szemeimreA csúf halál.Ha kihűlt
szívembenA szikrázó vulkán.Szeretlek én, ha
hagyod,Ha Te is akarod.Elmegyek végleg Tőled,Ha Te azt akarod.Figyellek
könnyes szemmelSzívem vággyal teliDe csapongó lelkemNeved nem feledi.Nem szabad a
lelkünkbőlMindent eltemetni.Mindent abbahagyni.Még élni akarni,Szerelmes létünkbenMindig megújulni.Örökre megmaradni.
2020. február 14. Valentin napján*A HÁZASSÁG HETE…AZ EGYSÉG, AZ EGÉSZ ÉS A FELESÉG A templomban, színed előttKönnyű kimondani az "Igent".De nehéz a Te követednekLenni Uram!Gyónni pedig nem fogok,Titkaimat, bűneimet, vágyaimatNem árulom el senkinek.Adott az IstenSzép füvelő mezőt,Bort érlelő szőlőt,Tarkáló rétet,Óbort rejtő pince mélyet,Hű szolgát,Szép feleséget.Így alkotunkEgységet és egészet.Mert a félbevágottAlmávalKönnyebben elbánikA féreg.Az asszony, és a család,egybe tartozó egység,összetart, ahogy a pánt,összefog, akár a hordón az abroncs,mint pincék aljándongák közé a bortszorítja szertelen,ha van, ki össze fogja,rendes asszony dolga,materiális jussa.Házasság hete van most,hitet vallok újra,ennyi év után,Drága violám.Kezem indul sután,vakon és bután,s feléd integetek,fogd meg szépen most is,reszkető kezeimet.Emlékszem mikor megkértem,s Te odaadtad nekem,remegőn, szertelen.Azóta is fogjukegymás kezét boldogan,néha gondok között,de leginkább gondtalan.Köszönöm, hogy életünklegfontosabb perceinem gurultak szerteszét,őrizted életünkösszetartó szeretetét,a tűzhely melegét.Boldogan megköszönömgyermekeink életét,hogy örömmel fogadtadunokáink kedvességét,éltünk minden szép percét,hogy segítetted nekembús vakságom tíz évét.Átvállaltadanyámtól a sírást.Béna kezemtől,vaksi szememtőlaz írást.Karolva segítednekem a járást.Szomorú lelkemtőllassuló szívemtőla bízást.Fahasábokatfagyos időbenrakva a tűzre,hogy meg ne fagyjak élve,Testemet, lelkemetféltve,az Isten áldjon megérte.A házasság illatos kenyér,jóféle óbor,örökös szövetség,minél idősebb,annál értékesebb.
Szekszárd, 2020. február 12.A házasság hetén*HAJNALI RENGŐ KERENGŐ Hajnali rengő kerengőzsolozsmák hangjánébreszti az erdőt,patak ezüst vizeérleli a mezőt,éltető nedűt ád,kék színre váltvasurrantja iramát.Kaviccsá koptatjahegyormok szikláját.Leomlott régenvillám segedelmével,évszázadig görgetimaga előtt hévvel,gömbölyítő kéjjel,nappal és éjjel.Jelzi az örökösmozgó valóságot.Az idő és a kor,megöli az álmot.Ki vaknak áll,kösse fel a tunikát.Úgy hangzik ez,mint aki zokog,s belül talán ezt is teszem,de szem nélkül nem lehet sírni.Két véres szemüreggel nem lehet zokogni.Egy megvakult embernekminden oka megvan a sírásra,mégsem képes rá.A betegség kivájta mindkét szemét.Megkeményítette szívét, lelkét,elapasztotta összes könnyét.Eszembe jut egy bibliai gondolat,a Te haragoddal ne menjen le a Nap.Oszlopos kerengőinkomor kolostornak,imákat mormolokaz örökké valónak.Derekamon a kötélhármas csomójávalmindvégig kordában tart,mégis lelkesedvevárom a szép tavaszt. 2020. 03. 09. *ÉLET ÉS HALÁL…VÉKONY A FONÁL.... Megszülettem, mint akárki más,az sem énnekem fájt,nem én voltam a hibás,az élet nem egy méznyalás.az ígéret adósságcsodálatos terméke a pillanatnak....Mindenkinek legyen ma szebb napja!Ma van a Magyar Nyelv Napja!"Ne csak ízlés, legyen az elv,ne csak ízlelésre legyen a nyelv!"Ezen a napon is Veletek verselek!Senkivel nem feleselek.Mert nyelvében él a nemzet,de nyelvével még senki nem nemzett.Hiába berzenkedtek,nem én kezdtem el,nem én szégyenkezem...vethetitek magatokra a kereszteket,én mindent reátok kenek.Osszátok meg a gondolatot,én senkivel nem magázódom,még Istennel is pertu beszélek,akkor is ha kérek,Isten áldd meg a Magyart,Uram ki a mennyekben vagy....akkor én lehetek a Jani,pedig az csúnya név nagyon,nem úgy, mint a Vendi.születésemről és halálomrólnem én határozok,életemről én döntöttem,néha azt remélem,bár sok a métely körülöttem.most imádkozzatok érettem,hívjatok papot,úgy gondoltam, hogynéha meghalhatok,Halál ellen, sej, de nincs oltalom.majd szebb s jobb napokonismét felocsúdok. 2017. november 15.
***************************************** 11.DEMETER JULIANNA: ÖCSIKE - ÉLETKÉP
Egy Somogy-megyei kis faluban, szülei harmadik
gyermekeként született Öcsi. Ahogy nőtt, cseperedett, egyre nyilvánvalóbbá
vált, hogy nem olyan, mint a többi gyerek a faluban. Anyja gyakran mesélte a
szomszédoknak, hogy amikor Öcsike még csecsemő volt, és ők kint dolgoztak a
kertben, egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy füst terjeng az udvaron.
Rémülten rohantak a ház felé, mert a baba egyedül volt odabent. Összeszorult
szívvel, szinte betörtek az ajtón, bent állt a sűrű füst. Szerencsére a kicsit
még életben találták, de szerinte a füstmérgezés, miatt lett ilyen furcsa
gyerek Öcsikéből. A faluban szájról, szájra járt szokatlan tetteinek története.
Például egy esős napon, kis gumicsizmákban, kezében óriás esernyővel járkált
föl s alá a Főutcán, kezeit időnként az ég felé emelte és azt kiabálta,” ess
eső ess, mennydörgő szelek fújjatok!” Ez talán még nem is olyan furcsa, hiszen
gyerek, hát játszik. Az már annál Demeter Julianna
elgondolkodtatóbb volt, hogy akárhogy hívta
az Anyja szépen, csúnyán, még erőszakkal sem tudta bevonszolni az utcáról.
Anyósom az ablakból látta, az anya kínlódását a gyerekkel. „Még megbetegíti
magát ez a bolond kisgyerek,” szaladt ki az utcára. Elég már Öcsike, mondta
neki szelíden, de a kisfiú még jó ideig folytatta ezt a furcsa esővarázslást és
az eső egyre csak szakadt.
Egyébként okos, értelmes fiúcskává lett Öcsike,
mire iskolába került, de mégis volt benne, a tetteiben, a felnőttes, modoros
beszédében, valami különös, valami más. Diáktársai gyakran kinevették, alig
akadt barátja. Ahogy kicsit idősebb lett, rákapott az olvasásra és szinte falta
a könyveket. Anyja, aki intézetben nevelkedett, árva lányként került a faluba,
büszkén mondogatta „nem akárki lesz Öcsikéből” Az Apja meg szidta, hogy semmi
dologra nem lehet használni a gyereket a ház körül, egész nap csak a könyveit
bújja. Amikor lerészegedett, olyankor az utcán is lehetett hallani, ahogy ordít
a fiával, és gyakran lerészegedett. Kortársai továbbra sem barátkoztak vele,
nem csoda hát, hogy egyszer csak rátalált a templom kórusában éneklő és más
településen is fellépő, asszonyok társaságára. A fiú a helyi egyházi lapban
cikket is írt a kórus csodálatos énekeiről. Az idős asszonyok befogadták, jó
szóval sütivel kényeztették, még a kirándulásaikra is magukkal vitték. Öcsike
pedig, elkápráztatta őket a könyvekből magába szívott tudományával. „Nagy
lexikális tudása van annak a gyereknek” Így szokták mondogatni. A falubeliek
továbbra is hóbortosnak tartották, nem akarták ők bántani, de mert akkoriban
pap akart lenni, ezért tréfásan el is nevezték Öcsi atyának a fiút, aki végül
Kaposvárra ment egészségügyi iskolába.
Egyszer meg az adott hosszú időre beszédtémát a
helybelieknek, hogy Öcsike kézen fogva sétált a falu Főutcáján egy nála
kétszer, háromszor is idősebb elvált asszonnyal. Aztán az is elmúlt, teltek az
évek. Egy napon azzal állított be hozzánk Öcsi, hogy a kislányom, aki akkor még
csak általános iskolába járt, de már jól eligazodott a számítógépen, segítsen
neki legépelni a szakdolgozatát, amit az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai
Főiskolai kar, Oligofrén Pedagógiai Tanszékre kellett beadnia.
Azóta nem tudom mi lett Öcsivel, mert már sok,
sok éve máshol élünk, de úgy gondolom, hogy ott hagyta a falut és ma is
értelmileg sérült gyerekekkel foglalkozik valahol.
*****************************************
12. VERSCSOKROK..
Kálmán Ágnes, M. Szabó Mihály, Szőcs Éva, Erdős
Sándor verseiből
.....................................................
Kálmán Ágnes: Ne sírj! Ott vagyok.
Ne sírj! Ott vagyok.Szívedben örökre maradok,
Arcodon ma már, csak egy -
megfáradt könnycsepp vagyok
Ott vagyok, ha füledbe súg a szél,
Mikor dallama szívedhez ér
Ha ajkadhoz ér harmatcsepp itala,
Ott vagyok én, - ki szomjadat oltja
Fűszál vagyok a virágok között,
Mi feléd bókol, ha a szél suttog
Hajnali madárdalban, ott vagyok,
Zengő énekében, ott ragyogok
Éjszakáknak csillagos fényében,
Hold sápadnak tűnő körívében
Ott vagyok én, - hol Istenem akarta,
Örökre élek, szíved fájdalmába.
2023. 12. 31.
Minden jog fenntartva!
*Kálmán Ágnes: Az Új Évre! Szép reménnyel indul,Ki - ki az útjáraTele bizalommal,Jóféle sorsáraS még néha felnéz,Kémlelve az egetMintha fürkészni akarná,A titkait jövőnekMit hoz vajon?Jobbat és szebbet?Vagy csak tovább nőnek,A harci küzdelmekFeledjük egy kicsit,Erre az időreBontsunk pezsgőt!Igyunk a jövőre!Igyunk a békére!Meg a szeretetre!Ürítsük poharunk,A jobb és szebb jövőre! 2023. 12. 11.Minden jog fenntartva!
…………….....……….
M. Szabó Mihály: ADVENTI KOSZORÚ
hej, koszorú, koszorú
nem várni karácsony
a karácsony szomorúrossz egyedül lenni
úgy érezni, senki nem szeretni
a lélek fázni, dideregni
fácskát sem állítani
minek a mellék,
ha a fa csak egy kellék
még kutyának is jobb tán
ha nincs benne bolha
ó, ha Istenke egyszer megszólalna
ember, adni melléd társat
ki néha megkérdezni,
sebed miért vérezni
az ember, cssss… fülelni kezdeni
hallani kicsi szobában
kicsi lányt békésen pihegni
bár huszonöt, járni ő nem tudni
s beszélni, beszélni sem tudni
de arca, az ember arca mása
buta embernek csapni a szájára
lenni gyermeke az igazi társa
ő lenni őrző angyalkája
buta embernek csapni a szájára
* M. Szabó Mihály: Csak a fájdalom(Kislányom emlékének) aki él nem rejtőzhet(fáradt vénasszony az idő)gyászollak kicsikémnyüszítek vinnyogokaki egyedül van öregcsak a fájdalom maradmindig ugyanaz a fájdalommindig ugyanaz a félelemígy hát sose könnyebbsose nehezebb……….............................……….
Szőcs Éva:
Keresztek
Keresztek az
utak mellett
alázattal
térdelek le Uram, hatalmas
Istenem
Fiad áldoztad
fel értem.
S Jézus
keresztedet nézem
leküldtek a
Földre téged
megváltani a világot
tisztára mosni
az átkot.
Megpróbáltál
adni nékünk
bűnből hitben
térve élni,
de mi ellened
fordultunk
Szentnevedet
elárultuk.
Bocsánatért
esedezve
térdepelek
keresztedhez,
add ,hogy
legyek egy jobb ember,
add, hogy
lelkem találjon meg.
* Szőcs Éva:
Szárnyak nélkül Bennem csak
szeretett lakik lelkem fényes
szivárvány, szívem
darabjait szórom azok felé kik
fogadják. Mély érzelmek
viharban két karommal
ölellek, nektek adom
félszárnyamat, ha repülni
szerettek. Pajkos kedvem
ti felétek csak örömet
sugároz, ha bánkódtok,
védőpajzsként másik szárnyam
hull rátok. Ne is
törődjetek velem éljétek az
életet, szárnyak
nélkül, csupasz testtel Földi ember
lehetek. ………………………….
Erdős Sándor: Erdős
Sándor: Szófestő
Ecsetem
szavakba mártom
vászonná vált a
papír,
a színekkel
vígan játszom
átfestheti egy
radír.
Szavakból
festek képeket,
mit csak érezni
lehet,
míg élhetem az
életet
nem kopik el az
ecset.
Erdős Sándor
* Erdős Sándor: Amikor
én kicsi voltam Amikor én kicsi
voltam,hatalmas volt a
világ.Amikor én kicsi
voltam,őserdő volt egy
faág. Amikor én kicsi
voltam,tenger volt a
pocsolya.Amikor én kicsi
voltam,som volt nekem
datolya. Amikor én kicsi
voltam,a csirkét is
szörnynek láttam.Azóta már
megváltoztam,sajnos felnőtté
váltam.
***************************************** 13. MOZAIK RÁDIÓ – AUSZTRÁLIA ILOSVAY GUSZTÁV ROVATA
Új év, új lendület, új ötletek és új kolléga. Nagyon röviden így
jellemezném a mai adást. Az új év adott, ezen nem kell sokat filózni. Ami a
lendületet illeti, néha magam is elcsodálkozom, hogy honnan jön ez a lelkesedés
+ energia De ameddig ez így van addig kúszva is bejutunk a stúdióba, hogy
levezessük az adást. Ami pedig az újIlosvay GusztávI
kollégát illeti egy tehetséges közösségi
embert találtunk Kanadában, aki méltóképp tudja képviselni a kanadai
diaszpórát. Szenthe Anna a kanadai diaszpóra elnöke - kell ennél jobb? Ennél
jobbat nem is találhattunk volna. Őszintén örülök, hogy csatlakoztál a világot
most már átfogó csapathoz. Maga a program érdekes lett, elgondolkodtató. Kiss
Ágnes mikrofon végre kapta Bedő Imrét a „Férfiak Klubja” alapítóját. A riport
szenzációs lett és még két részlet fog lemenni, érdemes meghallgatni. Korunk
nevelési problémái. Mitől lesz a férfi férfi és hogyan neveljünk egy fiú
gyermeket. Szerintem érdekeseket mondott és hiánypótló ami elhangzott. Les Adam
konyhájában megfőztük a legjobb lencse főzeléket. Ha nem hiszed hallgass bele
és egyetértesz Lacival. S a végén Katalin a Vízkeresztről elmélkedett és
olvasott föl dolgokat. Ne feledd vannak barátaink, így a Meseszó Egyesület ( www.meseszo.hu).
Unokádnak és a magad lelkének olvasd. S a „Megszólalok” internetes irodalmi
magazin, ami él és virul új vezetővel. A színvonal nem változott s a tartalom
bővült. Kapcsolj rá. Légy részese a magazinnak. S végezetül ha tetszett amit
hallottál, kérlek osszad meg barátaiddal, ismerőseiddel. Hadd terjedjen a szép
magyar szó.Köszönjük
www.radiomozaiksydney.com.au
#radio #szinhaz #fiu #csalad #neveles #diaszpora #magyarsag
***************************************** 14. ÉLETHELYZETEIMBŐL…
Véghelyi József: Így múlik el a világ dicsősége, avagy töredékekből áll
össze az élet egésze
A Művészeti
Magazin mottójából vettem a cím egy részét, miszerint töredékekből áll össze az
élet egésze. Ám mondhattam volna úgy is, hogy így múlik el a világ dicsősége,
ahogy a művelt latin mondja ”Sic transit gloria mundi”. Ez egy ember életében
azt jelenti, hogy akármilyen fényes, sikerekkel teli napokat is átélt márVéghelyi Józsi "bácsi"
egyszer, így vagy úgy, de véget ér az ifjúsága, a középkorú évei is elrohannak,
és hát marad az úgynevezett „szép kor” megélése, ha egyáltalán sikerül neki.
Azon persze elfilozófálgathatunk, hogy miért szép az idős kor, és főleg kinek
szép. Természetesen minden életszakasznak meglehetnek - megvannak- a maga szépségei csak fel kell ismerni…!
Aki már annyi
krumplikapálást megélt, mint én, nos ezek az emberek a címben idézett mindkét
megállapítást igazolni fogják…Alapvetően életvidám, jókedvű voltam világ
életemben. Ezt a szokásomat mind a mai napig megtartottam, amikor csak
lehetett.
Egy esetet
fogok ismertetni, amelyek az életem töredékei, de számomra emlékezetes maradt.
Nem tragikusak,
inkább keserédesek.
*
Az első
történetem idején már negyvenfelé jártam a személyi igazolványom szerint, de
lelkileg és fizikailag huszonévesnek éreztem magam. A lányom érettségi előtt
állt, és az osztályában bizony sok fiatal és csinos kishölgy volt. Ahogy az
lenni szokott a barátnők megfordultak egymás lakásán is. Persze nálunk is ez
volt a helyzet. Csak kapkodtam a fejem, ahogy „végig mustráltam” Ökelméket.
Ezek a lányok
már tulajdonképpen nők a szó klasszikus értelmében. Kellemes jelenségek, szépek, okosak
és - horribile dictu: kimondani is
szörnyű - huncutok. Pontosan tudják és érzik nemi varázsukat és olykor élnek is
vele.
Tapasztalatból
mondom, hogy a nőknek száz és száz praktikájuk van arra, ha fel akarják kelteni
magukra a figyelmet. Ezért tud sok férfi csapdába esni. Még mielőtt észbe
kapna, azon veszi észre magát, hogy az anyakönyv-vezető előtt áll…
Egy ilyen -
nálunk tett „hölgykoszorú”- látogatás
alkalmával is megjelent néhány osztálytársnő a lányomnál. A feleségemmel beengedtük a lányokat a házba és mivel
jónevelt teremtések voltak, hát jó hangosan köszöntek is:
- Csókolom
Zsuzsa néni, csókolom Józsi bácsi!
Mit mondjak
erre?
Fiús zavaromban
- mivel a lányok lebácsiztak – én is azt mondta nekik, hogy:
- Csókollak
Benneteket!
Bizonyos kényes
és kritikus helyzetekben a nők érzékszervei mintha érzékenyebbek lennének.
Feleségem rögtön megérezte, hogy szándékaim nem teljesen tisztességesek, ezért
rögtön meg is jegyezte:
- Csak
csókolnád őket!
*Eligazítottak,
ám egy próbát megért…! Minden esetre ez volt az első alkalom, hogy fiatal
lányok lebácsiztak, és a kishölgyekkel való kacérkodás kezdett egyre távolabb
kerülni tőlem
Fájdalom…***************************************** 15. BEMUTATJUK… Ézsiás László író – költő
Életútja és munkássága
Ézsiás László látás sérült költő és
előadóművész. 1947-ben Ézsiás István és Ceglédi Piroska szülők harmadik fiú
gyermekeként Jászfényszarun született. Korán árvaságra jutott A nagy szülők nevelték Budapesten.
Vasesztergályos szakmát tanult. Látását 1971 tavaszára néhány hónap alatt
elvesztette. 1972-ben került a budapesti vakokÉliás László
intézetébe. Megtanulta a Braille
írást, a majd a telefon alközpont kezelését. A Kölcsey gimnázium levelező
tagozatán érettségizett. Látáscsökkenésétől, majd a kilencvenes évektől egyre
gyakrabban foglalkozik versírással. Több versírópályázaton sikerrel vett részt.
Cd-t
is létrehozott, amelyben található „Igazolatlan hiányzás” című verse kiemelt
különdíjba a részesület. Két válogatott verses antológiai kötetben jelentek meg
versei. Számos országos és nemzetközi versmondó versenyen első díjat nyert,
többek között 1998-ban az országos Vörösmarty versmondó verseny győztese.
2008-ban Arany Harang nívódíjban részesület. 2019-ben a „Próféta léptején”
pályázaton első díjat kapott, „Anyám fekete rózsa” nemzetközi versenyen
2019-ben és 2011-ben első helyezést ért el. 2010-ben életmű díjba a részesült.
Az 50 év felettiek számára rendezett „Világ volt a vers” című versenyen
Esztergomban 2011-ben és 2015-ben első helyezett. Két évtizedes versmondói
eredményei alapján előadó művészi szintet ért el. Fejlődését segítették
Szinetár Miklós, Bánffy György, dr. Sződi Szilárd és Bács Ferenc.
Az ország sok településén, és a határon túl Kishegyestől Csíkszeredáig mondott verset.
1996 óta rendszeresen szerepel szülőhelyén. Tagja a fényszaruiak baráti
egyesületének Munkásságát az egyesület két ízben is elismerte. Kitüntető plakettet
és ezüst kitűzőt adományozott részére. Verseiből a FÉBE 2013 augusztus 30-án
válogatást jelentetetett meg „Csak szív kell” címmel. Több verse és
meghallgatható a Youtube-on.
Ézsiás László: Igazolatlan hiányzás Vajon a másik kinek hiányzik jobbanAnyának fia, vagy fiának az anyja?És vajon az életet az emberJutalmul, vagy büntetésül kapja?Mint játszó gyerekek az iskolaudvaron,Arany esőcseppek futkostak az ablakon.Egyedül ültem a padban,Már mindenkit hazavitt édesanyja mosolya.Magyar népmesét olvastam -Értem nem jött se édes, se mostoha -Mikor a legkisebb királyfi éppen célhoz ért,A fejemen éreztem a fehér hajú tanító néni szeretetét.- Gyere kisfiam, elmegyünk haza!S mint az anyáknak olyan szép volt a mosolya.- Tanító néni! Megint nem jött el értem anya,Tessék beírni a naplóba, hogy hiányzik és hogy igazolatlan!- Kisfiam! Tudod, hogy édesanyád nem jöhet,De ha esténként hozzá is imádkozolŐ segít majd hosszú, göröngyös utadon.S ahogy mentek, a kertek alól a legszebbRuhájukban integettek a gyümölcsfák,De a kis árvának szürke volt minden ág.- Hiányoztál anyám; együtt járhattuk volna az iskolát.Tanultál volna te is és tanítottál volna engem!Az élet sűrűjében hogyan vágjak rendet?- Hiányoztál, ha este nyílott egy ajtó, vagy megzörrent egy ablak.De én minden este, minden reggel árva maradtam,És ha néha megláttam, hogy egy anya simogatja gyermeke fejét,Kiáltani szerettem volna, hogy ne előttem tegyék!És ha már úgy van, hogy lát az a szem, ha már egyszer néz,Jusson az én fejemre is egy simogató kéz.De jó volna azt a csokrot egyszer végre hazavinniNe mindig, ne mindig egy sírra tenni.Mindenható uram, jóságos IstenemInnen az élet-iskolából jelentemAz osztály létszáma változatlanHiányzik … anyám … igazolatlan … *Ézsiás László: Emlékek karácsony
táján Hol vagytok ti édes, régi
karácsonyok?Hol vagytok ti nagy havak és méteres
jégcsapok?...Hol van a hóember, mit ketten
görgettünk,Istenem egymást mennyire szerettük,S milyen nagyokat nevettünk, ha egy
hógolyó fejen talált,nem ettünk akkor még avokádót,
kivit, banánt,Mégis milyen boldog volt az az
ifjúság!...És ha befagyott Fényszarun a sok tó,
nekünk a Borostó,Egymásután szaladtunk a csúszkán,csúsztunk vagy tíz-tizenöt métert...Nem volt korcsolyánk, csak a cipőnk
talpa,koptattuk, mert nem volt patkó
rajta...Hol vagytok ti édes, régi
karácsonyok,Gyermekkorunk drága örömkönnyei...hol vagytok ti kincset érő
ajándékok,gyermek szívünk legszebb könyvei?...Gyere vissza szép gyermekkor, gyere
csak egy szóra,szebb voltál, mint a legszebb piros
rózsa!!!...Drága régi és mai gyerekek,kívánok nagyon szép karácsonyt ti
nektek!...Ne hervadjon el a mosoly, úgy mint
az a rózsa,édes kis
karácsony jöjj vissza egy szóra!!!...
*Megszépülnek 40-50 év után a fájó
emlékek is! hogy is volt karácsony előtt???...- Nagyapa hányat alszunk még?-mikor jön a Jézuska?- miért várod annyira kisfiam?- hátha velegyün majd édesanya!....szegény gyermek, anyád épp a
világra hozott,aztán mint a mesében cérnaszállá
fogyott...és most?...azt mondják jön
karácsony...Jézuska, hozza azt ami szinte
lehetetlen,legyen szeretve a szeretetlen!...gyógyuljon meg a beteg,tűnjön el minden bánat,öröm járjon át minden házat!drága Jézuska, még egy kérelem...soha ne legyen senkiben félelem!!!...áldott, nyugodt ünnepeket!segíts
minket Uram!!!
***************************************** 16. FÉNYEK SZERELMESE - RELL KATA VERSEI
Rell Kata: Szárnyalás -
lebegés
Földön hagyva minden
nyűgünk,
Ég mezején kergetőzünk,
S megérintve kéklő eget,
Iszkolnak mind a fellegek.
Repkedve az árnyak
felett,
Elhagyunk minden szemetet.
Bár könyörög, esdve kér,
De visszük csak, mi szívhez ér.
Csak mi kedves az jön
velünk,
Rémálmokat elkergetünk.
Kifényezve eget, földet,
Vonzzuk, csaljuk örömöket.
Madarakkal együtt
szállunk,
Poros útra fényt szitálunk.
Átkarolva a mindenség,
Csitítjuk a nyűgös létet.
S ha majd végső útra
kelünk,
Földnek adjuk fáradt testünk.
Szabad madár már a lelkünk,
S örökké már csak lebegünk.
Nem köthet a földhöz
árnyék,
Földi létünk volt ajándék,
S bűneink is mind letéve,
Beérünk egy égi révbe.
Onnan fogunk integetni,
Kis kalitba fényt terelni,
S üzenni, hogy ne félj szállni,
Csillagösvényt megtalálni!
2016.február
*Rell Kata: Kancsal
természet Dőre, balga vagy csakKancsal a természet,Hisz kövek között isSanyargat csepp létet. Szerényen megbújikA kicsi ibolya,De égig felér aBánatos sóhaja. Megsajnálja az ég,S könnyet hullat érte.Fényét pedig rá isIgen bőven mérte. Szerénység már ragyog,S létében üzenet.Ébredj ember, itt vanFény, öröm, kikelet. S ránk is ragyog ég
fény,Virágok mosolya,Bár tudjuk, létünk isCsupán cseppnyi csoda. Lábunk előtt virág,És fenn ragyog az ég.Összemosolyognak,Mint kezdet és a vég. Legyünk mind szerények,De ragyogjuk fényünk,S tán majd búcsúzásnálHull egy csepp könny értünk. Ám addig ragyogvaÉljük földi létet,Mit kínál ég fénye,S a kancsal természet! 2015.május
***************************************** 17. ZSÍROS ARI : HOLDNŐVÉR ÉS NAPFIVÉR
Festmény
***************************************** 18.VERSEK HAZAI TÁJAKRÓL
Demeter
Julianna: Mi lennék?
Lennék
szitakötő szárnyán szállvacseppnyi lét,
Lennék forró út
porából kinőtt hűsítő
menedék,
Lennék síró
anyóka kezében
friss virág,
Lennék útszéli
árokban nőtt
vadrózsafa ág,
Lennék virág
kelyhében hívogató
édes nektár,
Lennék méhek
szárnyán utazó
sárga virágpor,
Lennék szelíd
szelekkel szálló
tavaszi illat,
Lennék az égen
esőfelhőből hulló
zivatar,
Lennék az
éjben, a sápadt Hold.
Csak az nem
lennék,
akire azt
mondják, hogy
volt.
………………
Bognár Papp
Irén: Istenek járnak
Gyönyörű forró
ezüstös nyár van.Istenek járnak
szellő - ruhában.
Patakba lépnek,
felhőkre ülnek,
csillagok mögül
most nekem örülnek.
Hej, hogyha én is
köztetek lennék,
az éhezőkre
odafigyelnék!
Csurig a föld
éléskamrája.
Az ördögnek is gondja
van rája:
van aki szenved, van
aki dőzsöl.
De kinek a szíve
nincsen kőből,
kiben érett az emberi
elme,
a tisztesség megmozdul
benne.
Gyönyörű, forró,
ezüstös nyár van,
Istenek járnak
szellő - ruhában.
……………..
Engel Csaba: Állj bátran mellém, jőj közelebb
Nem kértem tőled s nem várom el
Hogy ott állj a horizont képében
Jól érzem magam, ha mellettem vagy
Csak ölelj meg újra gyöngédenLelkem az ég s testem a föld
Cirógasd kérlek karjaid közt.
Ha hozzám bújsz, jobban észreveszed
Hogy mennyire odavagyok érted
S arcodat vörösre festem
Trópusi csókkal dédelgetlek
Majd puha földet ér mindkét kezed
S betakar az ég mezítelen.
Nem kértem tőled s nem várom el
Hogy arcod legyen szeplőtelen
Csak tedd a kezed a szívemre
Érted dobban, érezned kell
Még akkor is, ha néha keserves
Mérges fullánktól duzzadt, de szeret.
Puha a talaj, csak esőt kérek
Elültetett magvak csíráznak benne
Édesek, de szomjazik lelkem
Hozz egy kis vizet tenyeredben
Áztasd és ápold könnyeiddel
Öröm könnyekkel vigasztalj engem.
27.12.2020.
…………………
Dáma Lovag Nagy Cynthia: AZ ALFÖLD
CSILLAGA
Az Alföld
csillaga vagyok,
a Tisza sima víztükrében ragyogok
ha akarod, ledobok pár hulló csillagot
bár nem biztos, hogy Te is ezt akarod.
De megtölthetem holdsugárral a mezőtsötétséggel a sűrű erdőt,
s hogy a vándor el ne tévedjék
világítanám a kiút szélét.
Vagy lehetek -e szőke folyó angyala
soha senki bele nem fulladna!
A horgászoknak mindig lenne zsákmánya
s lenne mit tenni a családi asztalra.
Istenem, mennyi mindent látott ez a folyó!
Csaták zaja dúlt, s megannyi véres haldoklót,
kiket magába zártak a megtört hullámok,
s ez lett örökre már az otthonuk!
Attila a Hun is itt lelte halálát, s a mederben
a sírját soha meg nem találták!
Krónikások feljegyezték, hogy lovával
eltemették, mellette a kardja, s félelmetes íja!
Még a folyót is elterelték, hogy testét soha
meg ne leljék.....
Szóval lehetek én a holdvilágod, s a napfényed,
aranyló búzakalászod s a reményed!
Ki nem alvó vulkánod parázsló ereje,
s tengeren a sötét zöld tajtékok serege.
Ölelés a karomból nyílzáporként zúg feléd,
a szeretet erős lángja testemből soha ki nem ég!
Az Alföld -e bájos csillaga legyen hát Tiéd,
s együtt ragyogjatok túl majd a Tisza sima víztükrén!
…………………………
Márkus Kata: Óda a télhez
Ó, kedves Tél, nagy a tudományod, mely
"Titkos mágia, mi ráfagyott a földre"
Hideg szelekkel altatót énekelsz,
s a természet mély álomba szenderülpihenőt adva embernek, állatnak,
hogy tavasszal frissen, új erővel ébredjenek.
Havas házak meleg fényű ablakain
Adventben, szeretet Istene kopogtat
türelmesen, bebocsátásra várva.
Ó, Te kedves, zúzmarásan oly szépséges
reggeli napfényben szikrát szóró Tél!
Havas hegycsúcsok, befagyott folyók
hópamacsos fenyők örök dajkája,
nélküled sivárabb lenne a világ.
Féltelek, mert e csodás látványban
mind ritkábban gyönyörködhetek,
ház ereszének jégcsap sípjai is,
már csak álmaimban szólnak,
mint a befagyott tavak jég rianása.
Ugye nem tűnsz el nyomtalanul, hiányoznál!
2023.
Idézet, Orosz Piroska Csipkét terített c. verséből
* Márkus Katalin: Kertemben élhetsz
Hideg reggelre deres lett a kökény,piros levelén zúzmara üldögél,kicsi madárkák dideregnek, fáznak,jobban örültek a szép meleg nyárnak. Én is szerettem kertemben sétálni,hajnali fényben rózsáim csodálni,madárka dalolt szaporán cifrázta,nem gondolt arra, fázni fog a lába. Kicsi madárkák tele az etető,én biz' elmegyek, hol nincs hó, sem felhő, "s Rómába vágyom kerteket csodálni "árnyékos fák közt andalogva járni. Tiétek lehet kertem minden fája,sok-sok etetőt akasztottam ágra,ígérem jövök, mire megéheztek,ne hagyjátok el szépséges kertemet. 2023.Idézet, Nemes Nagy Ágnes A szabadsághoz című verséből.
*****************************************
19. AZ ÉLET VIDÁMABB OLDALA NAGY VENDEL: A pénzváltó
Volt egyszer egy tehetséges fiatalember, aki bárhogy és bárhol
próbálkozott, sehogy nem tudott munkához jutni, elhelyezkedni, megélhetést,
jövedelmet szerezni magának. Tehetsége, sok más dolog mellett, a rajzolásban is
megmutatkozott. Mivel rengeteg szabad ideje volt, unalmában rajzolgatott,
festegetett, és mivel szerette a portrékat, megpróbálta gyakorlásképpen a
különféle papírpénzek híres alakjait, arcképeit lemásolni. Igazán jól
sikerültek, és büszke is volt magára, mert azt hallotta, hogy a Magyar pénzek a
legszebbek a világon.
Elhatározta, ő is tervez papírpénzt, és azért pénzt, mert az motiválta a
legjobban, hogy neki nincs. Mivel grafikus volt, szépen haladt a saját pénzzel,
de hogy senki ne vádolja pénzhamisítással, mert azt a törvény bünteti, hirtelen
ötlettől vezettetve, háromszáz forintosokat rajzolt. Hogy ki legyen a
pénzen a híres emberek közül, úgy gondolta, legyen egy nő, mert az még nem
volt, és legyen egy nép fia is, ne csak királyok. Így választása Mária Terézia,
és Rózsa Sándor személyére esett. Döntését megidealizálta, önmaga
igazolására. Mármint, hogyha az emberek ezzel a pénzzel fizetnek, akkor már
betyár világ lesz.
*Jó pár darab új háromszáz forintost gyártott, és kissé megvizezte,
beporozta, cigarettával befüstölte, hogy ne ropogjon annyira, és kissé avíttnak látszon. Az eredményt igen jónak találta. De hát a puding próbája az evés
elvén, s a kisördögtől vezérelve, azon gondolkodott, valahol el kéne sütni
ezeket a bankókat. De hol? A boltban nem lehet, ott ismerik, a piac sem a
legjobb, gondolta a bankban beváltja. Ha lebukik, azt mondja majd, a
gyerekek kitolásból kicserélték játékpénzre az igazi pénzeket.
Bevonult a bankba, és a pénztáros nőt megkérte, legyen szíves, váltsa
fel ezt a három bankjegyet apróra. A hölgy készséges volt, de igen
hosszasan nézegette a papírokat.. A férfi már kínosan nézett körül, és már
megbánta, hogy beadta a hamis pénzt az ablakon, félt a megszégyenüléstől.
Egyszer csak a hölgy szeme felvillant, elmosolyodott, és fejével bólintott,
majd a pénzt a kasszába dobta, és válogatva az aprópénz közt, visszaadott.
Három darab harminc, és három darab hetven forintost. A bankban. No
komment. Bejött az arckép választás.
2013. 05. 17.*****************************************
20.KÖZÉLETI RIPORTOK – WESSELY GÁBOR ROVATA
Muzsikáló
szívószál, PET-palack és fakanál
A környezetünkben lévő
tárgyak többsége, néhány mozdulattal hangszerré alakítható. Szívószálból
furulya, PET- palackból köcsögduda, sörös dobozból rumbatök, egy nagyobb
fakanálból akár gitár is készíthető. Ezt mutatta be az érdeklődő kicsiknek és
nagyoknak a bonyhádi muzsikus, Kovács Gábor egy rendezvényen. *Sokfelé ismerik már a komoly
és komolytalan zeneszerszámait, határon innen és túl, egy alkalommal a Fábry
showban is szerepelt. Képzett, hivatásos zenész – vagy, ahogy ő nevezi magát:
muzsikus. A legkedveltebb hangszere a furulya, a gitár és a klarinét. De amikor
a közönség előtt felhúroz egy fakanalat, s a hangerejét megsokszorozza egy
konzerves dobozzal, az az igazi, maradandó élmény.Szülei
Kétyen voltak tanítók. Sok gyerek járt hozzájuk, együtt kalandozott a
nagyobbakkal a falu határában; már ötévesen elleste tőlük a bürök- és
fűzfasíp-faragás tudományát. Aztán sokáig szunnyadni hagyta ezen ismereteit.
Elmúlt már negyvenéves, amikor egy olyan családnál vendégeskedett, ahol zene
iránt érdeklődő kisgyermek volt, akinek szívószálból készített egy furulyát. S
attól kezdve nem volt megállás. A barackmagtól, a biciklipumpán át, az
őzgerinc-sütőformáig mindenből zeneszerszámot eszkábált. Azt mondja: aki nyitott
szemmel jár, az bárhol, bármikor, bármiben észreveheti a hangszert.Wessely Gábor
újságíró
Évente mintegy 150 szóló
fellépése van – a klasszikus zenei, népzenei koncerttől, a készítsünk együtt
hangszert típusúig –, és zenekarokkal is járja a megyét, az országot, a határon
túli magyarlakta területeket.A szekszárdi Holló
együttesnek 17 évig volt a tagja, 2000-ben igazolt át a bonyhádi és medinai
muzsikusok alkotta Bartina zenekarhoz, és 2013-ban hozta létre a hattagú
Kárikittyom AntiCeleb ORchestra elnevezésű formációt, mellyel már több
országban, még Brazíliában is járt.Kovács Gábor 57 évesen is
nagy lendülettel dolgozik. Tele van a naptára szóló, bartinás és kárikittyomos
fellépésekkel. Ez utóbbi együttessel megyei körúton mutatkozik be január és
február során, 15 települést érintve.
8. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi
Péterné: A lélek reményéről
Véghelyi Péterné |
*
Már a vacsorára
várakoztunk, négyes asztaloknál foglalva helyet. Mi ketten ültünk, ők is egy
másik asztalnál. Hamar eldöntöttem, hogy áthívom őket, beszélgetni. Félénken
ült le mellénk a fiú, testvére csillogó szemekkel kimérten áll bele az új
helyzetbe. Lassan költöttük el a vacsorát, a beszélgetésünk alatt ki is hűlt az
étel. Beszélgetéshez nem szokott embert szóra bírni nagy felelősség, ebben
kerülni kell az erőszakot – mint a felrázott üvegű pezsgő nyitásánál –, olyan
óvatosnak kell lenni. Azonban ha a gyöngyöző ital a szép, keskeny pohárba
kerül, az nagyon szép és a végre kiszabadult buborékok táncolnak a biztonságot
adó pohár belsejében. Mindez, ha kifolyik, és széjjel spriccel, csak ragdós
lucsoknak tűnik. Talán ez az az óvatosság, ami a beszélgetéseket megnehezíti,
és érzi az ember, hogy észnél kell lenni. A kedves nővér szelíd mosollyal
figyelte beszélgetésünket, és a tapintat sáncai mögött maradt, csak jelenléte
árasztott erőt, és biztonságot a szavakkal küszködő bátyja felé. A szeretet
némán is tud őrködni, és úgy segíteni, hogy nem segíti ki, mert ő már ismeri a
palack titkát.– Maga nem szokott beszélgetni, ugye? – kérdeztem tőle kedvesen, ami-kor már elfogytak a hány éves, és hol dolgozik kérdések.
– Nemigen beszélgetek, az igaz – s láttam rajta, hogy nem érti, miként is
kerülhetett a figyelem középpontjába ő, aki mindig húga beszélgetései-nek néma tanúja, és csendes megfigyelője.
– Megszokta, hogy a testvére beszél maga helyett is? – firtatom, mert láttam, hogy nem tudja, hogyan mászhatna ki ebből a kelepcéből, s kérdőn húga felé nézett, mert ilyenkor rendszerint a lány átvette a beszédvezérséget. Most azonban nem így tett, hiszen jól ismert engem, s én éreztem a bizalmát, és a hálát, hogy testvére lelki szorongatása nincsen ellenére. Ha valakit nagyon szeretünk, és felelősséget vállaltunk érte, a lélek sebeit, a korlátokat is jól látjuk, akkor nem tudunk a védfalakon áthatolni, ez csak idegeneknek sikerülhet. Mégsem voltam idegen, mert ismertem a történetüket, és a hallott sors után most az eleven ember ült itt mellettem.
– Mindenhova együtt mennek? – kérdezem a rám nem tartozó felől, ám ő nem veszi zokon, hiszen válasza számára természetes.
– Igen, elmegyek a húgommal mindenhova.
– Látom zavarban van, nem szokott hozzá, hogy valaki kíváncsi legyen magára?
– Nem én sosem beszélgetek senkivel, csak a húgommal.
Nem a fiú arca volt érdekes, mert ott a zavar uralkodóvá vált, s kérdéseimre harapófogóval húztam elő a választ szóhoz nem szokott lelkéből. A lány anyai arcát figyeltem, aki büszkeséggel tekint erőlködő bátyjára, és örül a nevelési helyzetnek, amit ő nem tehet meg, mert visszafogja a szeretete. Rám néz, és szusszanásnyi időt engedve testvérének mesélni kezd.
– A bátyámat sokat bántották, apám is gyengének, haszontalannak tartotta, majd később az óvodában, iskolában kialakult, hogy ő hátrányos helyzetű ember, ez megpecsételte az önbizalmát. Tudom, hogy nem bízik meg másban, csak bennem, ezeket én is mondom neki, de nehezen nyílik meg.
A fiú felé fordultam, s a szemébe néztem.
– Maga nem sokat mesélt magáról, de én elmondom, hogy én mit látok. Egy szelíd, végtelenül türelmes embert, aki érdeklődő, tele van kíváncsisággal. Talán kérdései is volnának, de nincsen önbizalma, hogy el tudná-e a megfelelő szavakat találni a kérdés megfogalmazásához. Jól látom?
Szemét felemelve halkan válaszol.
– Igen, én nagyon érdeklődő vagyok, szeretek figyelni, hallgatni másokat, amikor beszélgetnek. De megszoktam, hogy ha társaságban vagyunk, mindig a húgom beszél, én nemigen szoktam beszélni.
Lehajtott fejjel töpreng, én hagytam némi szünetet és húgával némán egymásra néztünk. Tetszett, hogy a lány is tudatosan tartja a csöndet. Mert ez a csönd történés, mialatt a hallgató lelkében képek keletkeznek, és ezeket a képeket a lélek magában rakosgatja, forgatja, benne felfelvillanva magára is ráismer. Semmit nem érnek azok a beszélgetések, amikben nem hagyunk időt a beszéltetettnek. Az emberek ma jórészt csak fecsegnek, hogy hallják a saját hangjukat, és nem tudnak hallgatni addig, amíg a másik lelkében megszületik a gondolt szó. Az igazán fontos dolgokat mindenki nehezen fogalmazza meg, hiszen a szóban való közlés mindig lehatárolás. Az ember gondolata mindig több, mint a szó, ezért keressük annyira a szavakat, bár tovább kutatnánk utánuk, a megfelelőért, és akkor nem bántanánk meg egymást olyan gyakran!
– Most biztosan azon gondolkodik, hogy miért kérdezgetem magát, és miért nem hagyom abba, ha maga többször kijelentette, hogy nem szokott beszélni, ugye? – törtem meg a csendet, de a fiú csak zavartan mosolygott. – Tudja, ha mással beszélget, és így halad a beszélgetés, akkor abbamarad, mert az embereknek nem lesz türelmük tovább ostromolni a maga lelkének barikádjait. Akkor elintézik azzal, hogy magának való fiatalember, és befejezik. Gondolt már arra, hogy milyen lenne, ha apuka lenne és a gyerekeit tanítgatná?
Zavara meglepődéssé alakult, fejét rázta, de udvariasan válaszolt.
– Erre még nem, őszintén szólva.
– Pedig abban a korban van harmincöt éves, hogy családot alapíthatna.
– Igen, de én nagyon válogatós vagyok – mondta.
– Legyen is az, ez rendjén való. Képzelje el, egyszer tábori katekézis során a kamaszokat a plébános arról tanította, hogy amikor az Isten megteremt bennünket, elgondolja azt, akit nekünk szánt házastársnak, azt a személyt nekünk teremti. Ha nem akar beszélni magáról, vagy bekapcsolódni egy beszélgetésbe, akkor hogyan fog udvarolni?
Húga felkacagott, tetszett neki a provokáció, de tovább hallgatott, és figyelte a beszélgetést.
– Nézze, én megmondom magának így női szemmel, ha maga egy kukkot sem szól, abból sem udvarlás, sem házasság nem lesz, mert akkor az arajelöltje feláll, és faképnél hagyja. Egy nőnek ugyanis nagyon fontos, hogy a férfivel át tudja beszélni a helyzeteket. Egy feleség erre tud építeni, ez jelenti számára a biztos alapot.
Szemei kikerekedtek, most már menekülőre fogta, és lassan jobbra kitett lábbal kifele fordult, mint aki bármikor eliszkolna. A férjem azonban most segítőn belépett a beszélgetésbe.
– Figyeljen, a nőknek úgy általában nincsen önbizalmuk. Egy férfinak az a dolga, hogy határozott legyen. De az ne erőszakosság legyen, hanem állhatatosság, vagyis akkor se legyen később más az elhatározása, ha a nő ezen megsértődik, mert ő már mást szeretne. Ebből perszer lehet, hogy veszekedés lesz, de a nőnek pont ez ad biztonságérzetet, hogy akár a saját akarata ellenére is, a férfi kitartó és megingathatatlan. Az első házasságom tönkremenetelében is fontos szerepe volt annak, hogy sokszor úgy akartam helyzeteket megoldani, hogy a volt feleségemet ne bántsam meg, ezért hagytam dönteni olyanokban is amiben nekem kellett volna. De ez hiba volt, mert terhes volt a számára. Egy férfinak igent, vagy nemet kell mondania, és ahhoz tartania kell magát. Ehhez pedig beszélni, és érvelni kell, persze a nőket mindig meg kell hallgatni, mert nekik ez éppen azért fontos – amit a feleségem is mondott – mert már attól megnyugszanak, hogy ha mi összefoglaljuk, és akkor látják, hogy nem is akkora nagy a baj, mert a nők aggodalmaskodók, hiszen rájuk gyerekek vannak bízva, meg a családi élet szervezése. A férfinak ezért biztos elvekkel kell rendelkeznie, és azokban legyen megingathatatlan.
Ismét csend honolt az asztalnál, és bár az ünnepségen felhangzottak az első zenei akkordok, amiket majd túl kellett kiabálni, mégsem szólaltunk
meg. A fiú most halkan mégis mondott valamit, őszintén, mintha meg-érezte volna, hogy itt bizalom is van a légkörben. Szégyenlősen suttogta felénk a mondatát.
– Nekem még nem volt barátnőm soha.
Most nem hagytam időt, és azonnal rávágtam.
– Nagyon helyes, ebből is látszik, hogy maga komoly fiatalember, aki feleséget keres, és nem szórakozást. Ez így van rendjén, de keresnie kell azt, akit magának szánt az Isten. Bele kellene kiabálni a világba, hogy hol vagy?! Miért gondolja, hogy ez szégyellnivaló? Komoly és megfontolt, ahogyan maga is mondta, ha válogatós. Maga azt sugározza magából, hogy lehet magára számítani, és biztosan hűséges is. Én biztos vagyok benne, hogy van valahol egy lány, aki éppen ilyen férjet keres magának, de talán ő is így van vele, hogy nem tudja, hogy miként lelhetne rá. Kérje el őt a Jó Istentől, mert ha megvan valahol, akkor meg is lehet találni. Ebben a húga nem tud magának segíteni, hiszen már neki is férjhez kellene mennie. Ő egyszerűen a szeretésre született, neki édesanyává kell lennie.
Most a lányra néztem, akinek mosolya földöntúli angyaloktól kölcsönöztetett. Szemét lesütve válaszolt tekintetem néma kérdésére.
– Tudom, hogy már én is benne vagyok a korban, és szeretnék családot, gyerekeket, szeretném jobban csinálni, mint a szüleink, de nehéz ma rendes társra találni.
Most a férjemmel néztünk egymásra, mi már sok fiataltól hallottuk ezeket a mondatokat. Ma megváltozott a világ és nincsenek a településeken olyan közösségek, amik úgy tartanák a fiatalokat, hogy lehetőségük is volna egymással tisztességesen ismerkedni. Akármilyen rongyos, céda erkölcsű is ez a világ, a fiatalok szívében ott van elrejtve a vágy az igazi, a szép család után. Mikor veszítik ezt el? Hol érhető tetten a veszítés pontja, és mennyiben felelünk érte mi, akik rossz példákat élünk eléjük? Ezernyi kérdés tolult a lelkemre, és éreztem, hogy itt okoskodni nem lehet. Bizonyos dolgokat az Istenre kell bíznunk, aki mindig többet tud, mint mi. De addig is, az a feladatunk, hogy bennük, a keresőkben életben tartsuk a reményt, a hitet egy szebb, és jobb után, hogy a reménytelenség okán ne dobják oda magukat prédának. Nagy feladat ez, és ehhez beszéltetni kell őket, hogy a lelkük mélyén szunnyadó reményt saját hangjukon kimondva újra és újra meghallják, egészen addig, amíg maguk is elhiszik. Fussunk a szavak után, és ereszkedjünk értük mélyre, mert Isten írta a reményt a fiatalok lelkébe, nem a mi életpéldánk.
9. ÉLETINTERJÚ
ASPERJÁN GYÖRGYEL
Fogadj szívedbe (hetedik rész)
Riporter: Szabó
Tiborné Gerencsér Hajnalka
Engem mindig mindenki csak utált,
mert jó voltam értük, akár helyettük.
Vétkem, hogy nem ítéltem meg a tettük,
szerettem, ki szerelmet szimulált.
Mit kellett volna még tennem, hogy engem
szeressenek? Szégyen, hogy nem tudom,
mit érek, félek, gyáván elbukom;
s ha nem lesz visszaút minek szeretnem?
Emberek, mi velem a tervetek?
Bocsássatok meg, ilyen, ki szorong,
és nem hull ki kezemből a kolomp,
Én helyettetek ember maradok,
a szerelem tán hozzátok vezet,
s vele, általa – értetek vagyok.
ASPERJÁN
GYÖRGY: Talán lehet
Ha nagyon
vágysz rá, hogy szeressenek,
hidd el, ki azt hazudja,
tedd hamis
szívére fáradt kezed,
az bármily babra munka.
Talán lehet,
semmi sem változik,
és káros hinni benne,
de ki magát
kábítva áldozik,
derűsebb lesz a kedve.
S korábbinál
több csalódást nevel
dúlt lelke rejtekében,
s mire azokban
is leszerepel,
lesz a világa ében.
Végigjárjuk
mind e hazug utat,
meredve a habokba,
s reméljük,
isten egyszer ránk mutat,
mert úgy sincs semmi dolga.
*
ASPERJÁN GYÖRGY:
Megalázottságaim
Bár kínos,
mondom, mert elmondhatom:
mióta élek,
untalan aláztak.
Tudom,
fölösleges ezt mondanom:
miért
érdekelné, kit épp aláznak?!
Semmibe vett
ország fia vagyok,
annyi a könny,
hogy belefulladok. –
Tolakodón
hajtom a magamét.
Anyám kezdte.
Nem kéri, hogy lehessen,
ki nincs, mégis
lettem s a szanaszét
– világ kárára
– gyűlt gubancba bennem,
nyilvántartásba
vettek a lelencben,
s kellett
szeretetlen bárkit szeretnem.
Szemem láttára
öltek emberek,
halottak
hevertek semmi halálban.
Ki döntött:
gyerekként tanú legyek,
néző abban, mi
vár rám: a talányban?
Minden holttest
és nehéz temetés
seb, majd lett
lelkemben gyulladt kelés.
Parancs
igazodnom mindenkihez,
mert csak egy
módon: veréssel neveltek.
Bármit tettem,
nem tudtam, bűn mi lesz,
mert sokszor
éppen a bűnért kegyeltek.
Marad a gettó,
hiába sorolom,
mennyi
szégyenből áll gyermekkorom.
Nadrágomba
nyúlt, fogdosott a pap,
s eltűnt az
égből a türelmes isten.
Nevelőanyám: –
tört a fadarab,
mellyel vert –
„A tett ki ne menjen innen!”
Könyörgött
értem, én többé soha,
égre bámultam,
s nem vágytam oda.
Munkásszálláson
éltem, mint kamasz,
egy nővel
nyilvánosan közösültem,
pedig
erősködött, hogy majd falaz;
felnőtt játék
része lettem e bűnben.
A nem kívánt,
de felhajtott gyönyör
azóta is
szüntelenül gyötör.
Sodort vérrel
piszkolt forradalom,
nevemben
gyilkoltak buzgón a társak,
s melyben csak
egy voltam: a szakaszom,
s láttam
kísértő arcát a magánynak.
Állatként
csépeltek a győztesek,
s fenyegettek:
bitón előzhetek.
Fájt, hogy a
nekem idegen anyám
belém
kapaszkodott már haldokolva,
félelemtől
szeme, mint az urán,
sugárzott, s
megcsókoltam ráhajolva.
Éget mindig
végső tekintete,
mintha magával
vinni intene.
Országos volt
és maradt a nyomor,
oda zuhantam,
miből menekültem,
nyomomban
önkényes bíró lohol,
ellenem
gyilkost pártol tiszta ügyben,
s rabja lettem,
míg élek, öregen:
neki ítélte
igaz köpenyem.
Csupa lágy folt
törekvő életem:
a legfelsőbb
bíróság eltaszított,
erkölcs,
emberség billog-szégyenem,
mert bűnné
degradálták, amit írok.
Holtig alázva
teli a pohár,
voltam s lettem
örökre szolga már.
- Az ember vagy feldolgozza a fájdalmait, sérelmeit vagy belepusztul... Éppen a napokban történt, hogy egy húsz éves fiú a metró alá vetette magát. Ő biztosan nem tudta a lelki konfliktusait feldolgozni. Engem viszont a gyermekkori példák és az életem kanyarulatai arra ösztönöztek, hogy minden bajból keressem a kiutat. Amikor fiatal voltam, ez sokkal könnyebb volt, mint napjainkban, amikor szülői háttér nélkül nagyon nehezen boldogulhat az ember. Napjainkban újságkihordói fizetésből nem lehetne egy albérletet fenntartani és még, nagyon nehezen, de élni is... Nehéz, de vergődő ifjúságom idején megértőbb volt a társadalmi közeg, sűrűbb szövésű a szociális háló. Így aztán mindig találtam magyarázatot. gondjaimra és megoldást is. Nem lehetett a sérelmeimen rágódni, mert élni, boldogulni kellett. És a gyermekkorom praktikusra nevelt, ami szintén sokat segített, hogy a keserveim ne temessenek maguk alá...
ASPERJÁN
GYÖRGY: Öreg költő dala
Egykor hogy
izgultam: sikerüljön a randi,
szépek legyenek
a szavak, az ölelés,
picit csodának
látszódjék az a kevés,
ami a másikban
tán képes megmaradni.
Teljes szívvel
égtem kis ügyek rőzselángján,
fontos volt
becsület, tisztesség, haza,
a vers
hevülése, kellemes dallama,
s éltetett,
hogy egyedül se maradok árván.
Már tudom, hogy
semmit sem tudok. Tán hiányzik
valami, valaki,
aki kedves velem,
és elkap, ha
zuhanni kezdek hirtelen
a semmibe, ami
már mindenhonnan látszik.
Bár szégyellem,
de legfontosabb lett a nyugdíj,
hogy az
örökéletig éljek csendesen;
ha lehet,
kutyaként ne bánjanak velem –
ezt szajkózom
magamnak gyáván s unosuntig.
Úgy érzem, hogy az emberek közönye, nem megfelelő és olykor lesajnáló hozzáállása egyetlen lelki sérült állapotán nem javít. Az elszigeteltség, a magány fokozza a lelki bajokat, hisz ha nincs kivel megosztani a fájdalmakat, ha nincs egy érző lélek, ha nincs megértés és szeretetet…. minden elveszett. Az öröm is akkor öröm igazán, ha elmesélhető. Ettől virágzik ki a lélek..
Vannak bántó szavak, amelyek negatív töltete a lélekbe mar. Sokan hajlamosak rá, hogy kívülállóként ilyen jelzőkkel illessék embertársaikat. Ám az egészség múlandó, és megváltozik e szavakhoz való viszonyuk, ha e jelzőket nekik szegezik. Éveken keresztül volt például olyan, hogy rászorulók karácsonya. Hm… a karácsony a szeretet ünnepe. Ha…bárkire azt a jelzőt aggatjuk, hogy rászoruló, ez e léleknek nem egy kellemes, szeretetteljes, felemelő érzés… Én biztos, hogy pl. ADNI JÓ, vagy A SZERETET FELEMEL vagy ehhez hasonló nevet adnék egy ilyen rendezvénynek…. legyen már benne a lelkünk…És ezek olyan apróságok… Az egymásra figyelés, a szeretet, a törődés… A lelki sérülteket általában jellemzi a rossz önértékelés. Ezen úgy lehet javítani, hogy kell keresni egy olyan hobbit, ami alkotó tevékenység, gondolhatok kreatív munkákra, és szellemire egyaránt. A sikerélmény szárnyakat ad, visszaadja az embernek az önmagába vetett hitét, és növeli az önbizalmát.
- Szoktál-e zenét hallgatni? Milyen zenéket kedvelsz?- Szoktam. Kedvencem Yuja Wang zongoraművész és természetesen sokan mások.
- Sok díjat kaptam, a legfontosabb a József Attila díj. És a rendszerváltás után már semmit, mert csináltam olyan nagy rádiós műsorokat, amiért minden oldal büntetni igyekezett.
- Na… ezek azok a dolgok, amik nálam kicsapják a biztosítékot… és most esküszöm nagyon finoman igyekeztem fogalmazni. Csodálatos író vagy és nagyon értékes EMBER! Egy – egy díjjal egy szervezet, vagy akár a társadalom kifejezheti Feléd azt, hogy értékeli a tehetségedet, az alapos, és rengeteg munkádat. Az, hogy nem kapsz díjat …. viszont egyáltalán nem Téged minősít…
- 2022 tavaszán a Magyar Írószövetség által kiírt Méhes György drámaíró pályázatot, te nyerted a Mamahotel című műveddel, amelyhez ezúton is szeretettel gratulálok. Most épp az előbbi felvetésed miatt azon gondolkodok, hogy minden pályázat megítélése akkor lenne igazságos, ha anonim lenne, ahogy ez is az volt. Az nyerne, aki a pályázat kiírásának megfelel, a tehetség döntene, és a zsűrit semmi más nem befolyásolná!
A pályázatra egy- és két felvonásos darabokkal lehetett jelentkezni. Kérlek, mesélj nekünk erről!
- Az Írószövetség tagja vagyok. Az egyik közleményben észrevettem a pályázati felhívást. Éppen foglalkoztatott egy téma. Világszerte jellemző, hogy a fiatalok, amikor felnőnek és már pénzt keresnek, nem szívesen hagyják el a kényelmes otthont, ahol kicsi koruktól minden a rendelkezésükre áll. Ez persze kevés lenne egy kétórás darabnak. Ezért kitaláltam egy másik szálat, ami végig élteti az otthon élő fiú és szülei között a konfliktust. És azért éltetheti, mert a negyven éves fiú nem találja helyét a világban, mint annyi más kortársa. A szülők az Amerikában sikeres pályát befutott nővért hozzák fel példa gyanánt, amit meg lehet hallgatni egyszer, de naponta százszor nehezen. A fiú menekülne, de nincs hova... Addig ügyeskedett, hogy egy kedvező, igaz, nem egészen törvényes vállalkozásba szeretne fogni, de ahhoz is induló tőke kellene. A nagy lakásban ott él az ágyban fekvő nagymama is, aki útban van az unokának, mert így a szülők nem teszik pénzzé a lakást, amiből a fiuk is kaphatna. Vagyis a nagymama útban van, meg kellene tőle valahogy szabadulni... És ez a következő konfliktus vonal. A darab 24 pályamű közül kimagaslóan megkapta az első helyezést. Bemutatóra mégsem került sor, mert a szabad színházak le vannak gatyásodva, s ha valamit bemutatnak, hát a saját igazgatójuk csinálmányát... Nehéz világban élünk...
- Melyik évszak a kedvenced?
- Egyértelműen a tavasz, de ma már a tavasz sem a régi.
ASPERJÁN
GYÖRGY: Az a tavasz
Gyönyörű igen
és hazugság,
ahogy a dúlt rügyek tolakszanak
az ágakon és mintha tudnák,
ha tavasz van, nekik mindent szabad.
Mindig
újrakezdés varázsa!
Kipattannak, mint a lét herpesze,
mikor kiül égőn a szájra:
bentről üzenő gyöngeség jele.
Az az egykori,
sose látott
füzérradványi kiskamasz-tavasz!
A tüdőotthonban a lányok!
Bennük ugyanaz a csöndes ravasz,
Az arcon
rózsálló betegség:
tbc szövögette terveit,
és ettől a halál- közelség
lázától nyitotta meg termeit-
A fény és a
Károlyi kastély:.
mennyi szirom, dúlt gyerek-szerelem,
csak értünk ,nekünk kiutalt ég,
lobbant süppedő árnytól melegen.
Az a tavasz!
Teli reménnyel
ezerkilencszáz ötvenben, mikor
egy ország élt csalán-levéllel,
és mi ott meghalhattunk bármikor.
*
ASPERJÁN
GYÖRGY: Példájuk tanít
A tavasz most
kínlódva érkezik,
mintha fájna
neki, hogy létezik,
Növények ezt
okkal nem észlelik.
mind tárulkozik
,a napba feszül
ragyogásba
nyílik és menekül,
rügyek gyúlnak
az ágon legfelül.
Búskomorak
voltak, s lám, nincs harag,
mind zümmög,
tárul, kiabál, szalad,
és hirdeti:
neki mindent szabad
Magnólia lilába
öltözött,
szinte nincs is
ág a szirmok között
úgy tobzódik,
mintha hinné- örök.
Bogarak,
hangyák, méhek özöne!
Meglep
létezésük szent öröme-
nem
kételkedtek: a tavasz jön-e.
Mi nem, ők, itt
csak ők az igazik,
.azzal, hogy
vannak, példájuk tanít,
reményt
melegít, útba igazít.
Nézem őket
fényben s szégyenkezem,:
mily kishitű a
dölyfös értelem,
csodát csak ők
tesznek, ők énvelem
*****************************************
10. NAGY VENDEL
ÉLETE VERSEKBEN
FARSANG IDEJÉN…
Sorozat
(ötödik rész)
Táncoló lábak
Keringve szállnak
A szoknya perdül
Toppan a láb.
Kecses kéz lendül
Zeneszó csendül
Dobbanó lábam
Ne add alább.
Suhogó selyem
Omlik vállára
Kezemmel óvom
Csöpp derekát.
Mosolyog ajka
Két szeme sarka
Megsimogatom
barna haját.
Karomba tartva
Átérzem rajta
A szerelemnek
Bódulatát.
Tündöklő arca
Jól felnagyítja
A báli terem
Ragyogását.
Sudár alakja,
Víg jelmez rajta.
Farsangi bálon
Álarc takarja
Szép orcáját.
2022. január 15. – farsang idején
*
TÉLI VILÁG…
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HÓSZAKADÁS
Szakad a hó,
szalad a ló.
havas fák között,
siklik a szánkó.
roskatag felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
mindent beborít a
dunyhás hótakaró.
szunnyad alatta
egy téli manó.
hólepte fák alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.
Fagyos téli erdőn
fehérlik a hó,
cifra csengős hámban
fekete a ló,
de a szánkó mellett
deres a csikó.
kucsmás embereknek
arca oly fakó,
pipadohány izzik,
meleget adó.
2022. január 22.
*
VALENTIN NAPI RÉVÜLETBEN…
VAK SZERELEM
Sötétbe nézek
Nem látlak Téged
Érzem a lélek
Érintését.
Elmúló évek
Örökre szépek
Belülről látom
Vetületét.
Lassuló szívvel
Remegő kézzel
Terád vetítem
Hevületét.
Színpadi létem
Hasonmás képem
Másra hagyom majd
Főszerepét.
Kóborló testem
Nehogy elvesszen
Tereád bízom
Őrizetét.
Szívemmel látok
Újra felállok
Erőt adott a
Reménykedés.
Sötétbe nézek,
Nem látlak Téged
Érzem a szerelem
Bűvöletét.
Valentin napi
Mámorítóan szép
Mennyekbe emelő
Révületét.
2020. február 14. Valentin napján
*
VALENTIN NAPI SZERELEM…
SZERELEM MAGAS
HŐFOKON,
NEM CSAK EGY NAPON
Szerettelek
magzatodban,
Szerettelek bájos gyermekkorodban,
Szerettelek diadalmas ifjan,
Boldog felnőttként is,
Nyíltan.
Szeretlek, ha már
Megöregedtél,
Szerelmedben is
Széplelkű lettél.
Szeretlek akkor is,
Miután,
Ráfátyolosodott
Vaksi szemeimre
A csúf halál.
Ha kihűlt
szívemben
A szikrázó vulkán.
Szeretlek én, ha
hagyod,
Ha Te is akarod.
Elmegyek végleg Tőled,
Ha Te azt akarod.
Figyellek
könnyes szemmel
Szívem vággyal teli
De csapongó lelkem
Neved nem feledi.
Nem szabad a
lelkünkből
Mindent eltemetni.
Mindent abbahagyni.
Még élni akarni,
Szerelmes létünkben
Mindig megújulni.
Örökre megmaradni.
2020. február 14. Valentin napján
*
A HÁZASSÁG HETE…
AZ EGYSÉG, AZ EGÉSZ ÉS A FELESÉG
A templomban, színed előtt
Könnyű kimondani az "Igent".
De nehéz a Te követednek
Lenni Uram!
Gyónni pedig nem fogok,
Titkaimat, bűneimet, vágyaimat
Nem árulom el senkinek.
Adott az Isten
Szép füvelő mezőt,
Bort érlelő szőlőt,
Tarkáló rétet,
Óbort rejtő pince mélyet,
Hű szolgát,
Szép feleséget.
Így alkotunk
Egységet és egészet.
Mert a félbevágott
Almával
Könnyebben elbánik
A féreg.
Az asszony, és a család,
egybe tartozó egység,
összetart, ahogy a pánt,
összefog, akár a hordón az abroncs,
mint pincék alján
dongák közé a bort
szorítja szertelen,
ha van, ki össze fogja,
rendes asszony dolga,
materiális jussa.
Házasság hete van most,
hitet vallok újra,
ennyi év után,
Drága violám.
Kezem indul sután,
vakon és bután,
s feléd integetek,
fogd meg szépen most is,
reszkető kezeimet.
Emlékszem mikor megkértem,
s Te odaadtad nekem,
remegőn, szertelen.
Azóta is fogjuk
egymás kezét boldogan,
néha gondok között,
de leginkább gondtalan.
Köszönöm, hogy életünk
legfontosabb percei
nem gurultak szerteszét,
őrizted életünk
összetartó szeretetét,
a tűzhely melegét.
Boldogan megköszönöm
gyermekeink életét,
hogy örömmel fogadtad
unokáink kedvességét,
éltünk minden szép percét,
hogy segítetted nekem
bús vakságom tíz évét.
Átvállaltad
anyámtól a sírást.
Béna kezemtől,
vaksi szememtől
az írást.
Karolva segíted
nekem a járást.
Szomorú lelkemtől
lassuló szívemtől
a bízást.
Fahasábokat
fagyos időben
rakva a tűzre,
hogy meg ne fagyjak élve,
Testemet, lelkemet
féltve,
az Isten áldjon meg
érte.
A házasság illatos kenyér,
jóféle óbor,
örökös szövetség,
minél idősebb,
annál értékesebb.
Szekszárd, 2020. február 12.
A házasság hetén
*
HAJNALI RENGŐ KERENGŐ
Hajnali rengő kerengő
zsolozsmák hangján
ébreszti az erdőt,
patak ezüst vize
érleli a mezőt,
éltető nedűt ád,
kék színre váltva
surrantja iramát.
Kaviccsá koptatja
hegyormok szikláját.
Leomlott régen
villám segedelmével,
évszázadig görgeti
maga előtt hévvel,
gömbölyítő kéjjel,
nappal és éjjel.
Jelzi az örökös
mozgó valóságot.
Az idő és a kor,
megöli az álmot.
Ki vaknak áll,
kösse fel a tunikát.
Úgy hangzik ez,
mint aki zokog,
s belül talán ezt is teszem,
de szem nélkül nem lehet sírni.
Két véres szemüreggel nem lehet zokogni.
Egy megvakult embernek
minden oka megvan a sírásra,
mégsem képes rá.
A betegség kivájta mindkét szemét.
Megkeményítette szívét, lelkét,
elapasztotta összes könnyét.
Eszembe jut egy bibliai gondolat,
a Te haragoddal ne menjen le a Nap.
Oszlopos kerengőin
komor kolostornak,
imákat mormolok
az örökké valónak.
Derekamon a kötél
hármas csomójával
mindvégig kordában tart,
mégis lelkesedve
várom a szép tavaszt.
2020. 03. 09.
*
ÉLET ÉS HALÁL…VÉKONY A FONÁL....
Megszülettem,
mint akárki más,
az sem énnekem fájt,
nem én voltam a hibás,
az élet nem egy méznyalás.
az ígéret adósság
csodálatos terméke a pillanatnak....
Mindenkinek legyen ma szebb napja!
Ma van a Magyar Nyelv Napja!
"Ne csak ízlés, legyen az elv,
ne csak ízlelésre legyen a nyelv!"
Ezen a napon is Veletek verselek!
Senkivel nem feleselek.
Mert nyelvében él a nemzet,
de nyelvével még senki nem nemzett.
Hiába berzenkedtek,
nem én kezdtem el,
nem én szégyenkezem...
vethetitek magatokra a kereszteket,
én mindent reátok kenek.
Osszátok meg a gondolatot,
én senkivel nem magázódom,
még Istennel is pertu beszélek,
akkor is ha kérek,
Isten áldd meg a Magyart,
Uram ki a mennyekben vagy....
akkor én lehetek a Jani,
pedig az csúnya név nagyon,
nem úgy, mint a Vendi.
születésemről és halálomról
nem én határozok,
életemről én döntöttem,
néha azt remélem,
bár sok a métely körülöttem.
most imádkozzatok érettem,
hívjatok papot,
úgy gondoltam, hogy
néha meghalhatok,
Halál ellen, sej, de nincs oltalom.
majd szebb s jobb napokon
ismét felocsúdok.
2017. november 15.
*****************************************
11.DEMETER JULIANNA: ÖCSIKE - ÉLETKÉP
Az már annál
elgondolkodtatóbb volt, hogy akárhogy hívta
az Anyja szépen, csúnyán, még erőszakkal sem tudta bevonszolni az utcáról.
Anyósom az ablakból látta, az anya kínlódását a gyerekkel. „Még megbetegíti
magát ez a bolond kisgyerek,” szaladt ki az utcára. Elég már Öcsike, mondta
neki szelíden, de a kisfiú még jó ideig folytatta ezt a furcsa esővarázslást és
az eső egyre csak szakadt.
Egyébként okos, értelmes fiúcskává lett Öcsike, mire iskolába került, de mégis volt benne, a tetteiben, a felnőttes, modoros beszédében, valami különös, valami más. Diáktársai gyakran kinevették, alig akadt barátja. Ahogy kicsit idősebb lett, rákapott az olvasásra és szinte falta a könyveket. Anyja, aki intézetben nevelkedett, árva lányként került a faluba, büszkén mondogatta „nem akárki lesz Öcsikéből” Az Apja meg szidta, hogy semmi dologra nem lehet használni a gyereket a ház körül, egész nap csak a könyveit bújja. Amikor lerészegedett, olyankor az utcán is lehetett hallani, ahogy ordít a fiával, és gyakran lerészegedett. Kortársai továbbra sem barátkoztak vele, nem csoda hát, hogy egyszer csak rátalált a templom kórusában éneklő és más településen is fellépő, asszonyok társaságára. A fiú a helyi egyházi lapban cikket is írt a kórus csodálatos énekeiről. Az idős asszonyok befogadták, jó szóval sütivel kényeztették, még a kirándulásaikra is magukkal vitték. Öcsike pedig, elkápráztatta őket a könyvekből magába szívott tudományával. „Nagy lexikális tudása van annak a gyereknek” Így szokták mondogatni. A falubeliek továbbra is hóbortosnak tartották, nem akarták ők bántani, de mert akkoriban pap akart lenni, ezért tréfásan el is nevezték Öcsi atyának a fiút, aki végül Kaposvárra ment egészségügyi iskolába.
Demeter Julianna |
Egyébként okos, értelmes fiúcskává lett Öcsike, mire iskolába került, de mégis volt benne, a tetteiben, a felnőttes, modoros beszédében, valami különös, valami más. Diáktársai gyakran kinevették, alig akadt barátja. Ahogy kicsit idősebb lett, rákapott az olvasásra és szinte falta a könyveket. Anyja, aki intézetben nevelkedett, árva lányként került a faluba, büszkén mondogatta „nem akárki lesz Öcsikéből” Az Apja meg szidta, hogy semmi dologra nem lehet használni a gyereket a ház körül, egész nap csak a könyveit bújja. Amikor lerészegedett, olyankor az utcán is lehetett hallani, ahogy ordít a fiával, és gyakran lerészegedett. Kortársai továbbra sem barátkoztak vele, nem csoda hát, hogy egyszer csak rátalált a templom kórusában éneklő és más településen is fellépő, asszonyok társaságára. A fiú a helyi egyházi lapban cikket is írt a kórus csodálatos énekeiről. Az idős asszonyok befogadták, jó szóval sütivel kényeztették, még a kirándulásaikra is magukkal vitték. Öcsike pedig, elkápráztatta őket a könyvekből magába szívott tudományával. „Nagy lexikális tudása van annak a gyereknek” Így szokták mondogatni. A falubeliek továbbra is hóbortosnak tartották, nem akarták ők bántani, de mert akkoriban pap akart lenni, ezért tréfásan el is nevezték Öcsi atyának a fiút, aki végül Kaposvárra ment egészségügyi iskolába.
Egyszer meg az adott hosszú időre beszédtémát a helybelieknek, hogy Öcsike kézen fogva sétált a falu Főutcáján egy nála kétszer, háromszor is idősebb elvált asszonnyal. Aztán az is elmúlt, teltek az évek. Egy napon azzal állított be hozzánk Öcsi, hogy a kislányom, aki akkor még csak általános iskolába járt, de már jól eligazodott a számítógépen, segítsen neki legépelni a szakdolgozatát, amit az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai kar, Oligofrén Pedagógiai Tanszékre kellett beadnia.
Azóta nem tudom mi lett Öcsivel, mert már sok, sok éve máshol élünk, de úgy gondolom, hogy ott hagyta a falut és ma is értelmileg sérült gyerekekkel foglalkozik valahol.
*****************************************
12. VERSCSOKROK..
Kálmán Ágnes,
M. Szabó Mihály,
Szőcs Éva,
Erdős
Sándor verseiből
Kálmán Ágnes: Ne sírj! Ott vagyok.
Ne sírj! Ott vagyok.Szívedben örökre maradok,
Arcodon ma már, csak egy -
megfáradt könnycsepp vagyok
Ott vagyok, ha füledbe súg a szél,
Mikor dallama szívedhez ér
Ha ajkadhoz ér harmatcsepp itala,
Ott vagyok én, - ki szomjadat oltja
Fűszál vagyok a virágok között,
Mi feléd bókol, ha a szél suttog
Hajnali madárdalban, ott vagyok,
Zengő énekében, ott ragyogok
Éjszakáknak csillagos fényében,
Hold sápadnak tűnő körívében
Ott vagyok én, - hol Istenem akarta,
Örökre élek, szíved fájdalmába.
2023. 12. 31.
Minden jog fenntartva!
*
.....................................................
Arcodon ma már, csak egy -
megfáradt könnycsepp vagyok
Ott vagyok, ha füledbe súg a szél,
Mikor dallama szívedhez ér
Ha ajkadhoz ér harmatcsepp itala,
Ott vagyok én, - ki szomjadat oltja
Fűszál vagyok a virágok között,
Mi feléd bókol, ha a szél suttog
Hajnali madárdalban, ott vagyok,
Zengő énekében, ott ragyogok
Éjszakáknak csillagos fényében,
Hold sápadnak tűnő körívében
Ott vagyok én, - hol Istenem akarta,
Örökre élek, szíved fájdalmába.
Minden jog fenntartva!
Kálmán Ágnes: Az Új Évre!
Szép reménnyel indul,
Ki - ki az útjára
Tele bizalommal,
Jóféle sorsára
S még néha felnéz,
Kémlelve az eget
Mintha fürkészni akarná,
A titkait jövőnek
Mit hoz vajon?
Jobbat és szebbet?
Vagy csak tovább nőnek,
A harci küzdelmek
Feledjük egy kicsit,
Erre az időre
Bontsunk pezsgőt!
Igyunk a jövőre!
Igyunk a békére!
Meg a szeretetre!
Ürítsük poharunk,
A jobb és szebb jövőre!
2023. 12. 11.
Minden jog fenntartva!
…………….....……….
nem várni karácsony
a karácsony szomorúrossz egyedül lenni
úgy érezni, senki nem szeretni
a lélek fázni, dideregni
fácskát sem állítani
minek a mellék,
ha a fa csak egy kellék
még kutyának is jobb tán
ha nincs benne bolha
ó, ha Istenke egyszer megszólalna
ember, adni melléd társat
ki néha megkérdezni,
sebed miért vérezni
az ember, cssss… fülelni kezdeni
hallani kicsi szobában
kicsi lányt békésen pihegni
bár huszonöt, járni ő nem tudni
s beszélni, beszélni sem tudni
de arca, az ember arca mása
buta embernek csapni a szájára
lenni gyermeke az igazi társa
ő lenni őrző angyalkája
buta embernek csapni a szájára
*
M. Szabó Mihály: Csak a fájdalom
(Kislányom emlékének)
aki él nem rejtőzhet
(fáradt vénasszony az idő)
gyászollak kicsikém
nyüszítek vinnyogok
aki egyedül van öreg
csak a fájdalom marad
mindig ugyanaz a fájdalom
mindig ugyanaz a félelem
így hát sose könnyebb
sose nehezebb
……….............................……….
alázattal térdelek le Uram, hatalmas Istenem
Fiad áldoztad fel értem.
leküldtek a Földre téged
megváltani a világot
tisztára mosni az átkot.
bűnből hitben térve élni,
de mi ellened fordultunk
Szentnevedet elárultuk.
térdepelek keresztedhez,
add ,hogy legyek egy jobb ember,
add, hogy lelkem találjon meg.
*
Szőcs Éva:
Szárnyak nélkül
Bennem csak
szeretett lakik
lelkem fényes
szivárvány,
szívem
darabjait szórom
azok felé kik
fogadják.
Mély érzelmek
viharban
két karommal
ölellek,
nektek adom
félszárnyamat,
ha repülni
szerettek.
Pajkos kedvem
ti felétek
csak örömet
sugároz,
ha bánkódtok,
védőpajzsként
másik szárnyam
hull rátok.
Ne is
törődjetek velem
éljétek az
életet,
szárnyak
nélkül, csupasz testtel
Földi ember
lehetek.
………………………….
vászonná vált a papír,
a színekkel vígan játszom
átfestheti egy radír.
mit csak érezni lehet,
míg élhetem az életet
nem kopik el az ecset.
Erdős Sándor
*
Erdős Sándor: Amikor
én kicsi voltam
Amikor én kicsi
voltam,
hatalmas volt a
világ.
Amikor én kicsi
voltam,
őserdő volt egy
faág.
Amikor én kicsi
voltam,
tenger volt a
pocsolya.
Amikor én kicsi
voltam,
som volt nekem
datolya.
Amikor én kicsi
voltam,
a csirkét is
szörnynek láttam.
Azóta már
megváltoztam,
sajnos felnőtté
váltam.
*****************************************
13. MOZAIK RÁDIÓ – AUSZTRÁLIA
ILOSVAY GUSZTÁV ROVATA
Új év, új lendület, új ötletek és új kolléga. Nagyon röviden így jellemezném a mai adást. Az új év adott, ezen nem kell sokat filózni. Ami a lendületet illeti, néha magam is elcsodálkozom, hogy honnan jön ez a lelkesedés + energia De ameddig ez így van addig kúszva is bejutunk a stúdióba, hogy levezessük az adást. Ami pedig az új
Ilosvay GusztávI |
kollégát illeti egy tehetséges közösségi embert találtunk Kanadában, aki méltóképp tudja képviselni a kanadai diaszpórát. Szenthe Anna a kanadai diaszpóra elnöke - kell ennél jobb? Ennél jobbat nem is találhattunk volna. Őszintén örülök, hogy csatlakoztál a világot most már átfogó csapathoz. Maga a program érdekes lett, elgondolkodtató. Kiss Ágnes mikrofon végre kapta Bedő Imrét a „Férfiak Klubja” alapítóját. A riport szenzációs lett és még két részlet fog lemenni, érdemes meghallgatni. Korunk nevelési problémái. Mitől lesz a férfi férfi és hogyan neveljünk egy fiú gyermeket. Szerintem érdekeseket mondott és hiánypótló ami elhangzott. Les Adam konyhájában megfőztük a legjobb lencse főzeléket. Ha nem hiszed hallgass bele és egyetértesz Lacival. S a végén Katalin a Vízkeresztről elmélkedett és olvasott föl dolgokat. Ne feledd vannak barátaink, így a Meseszó Egyesület ( www.meseszo.hu). Unokádnak és a magad lelkének olvasd. S a „Megszólalok” internetes irodalmi magazin, ami él és virul új vezetővel. A színvonal nem változott s a tartalom bővült. Kapcsolj rá. Légy részese a magazinnak. S végezetül ha tetszett amit hallottál, kérlek osszad meg barátaiddal, ismerőseiddel. Hadd terjedjen a szép magyar szó.Köszönjük
www.radiomozaiksydney.com.au
#radio #szinhaz #fiu #csalad #neveles #diaszpora #magyarsag
*****************************************
14. ÉLETHELYZETEIMBŐL…
Véghelyi József: Így múlik el a világ dicsősége,
avagy töredékekből áll
össze az élet egésze
Véghelyi Józsi "bácsi" |
minden életszakasznak meglehetnek - megvannak- a maga szépségei csak fel kell ismerni…!
Aki már annyi krumplikapálást megélt, mint én, nos ezek az
Aki már annyi krumplikapálást megélt, mint én, nos ezek az
emberek a címben idézett mindkét
megállapítást igazolni fogják…Alapvetően életvidám, jókedvű voltam világ
életemben. Ezt a szokásomat mind a mai napig megtartottam, amikor csak
lehetett.
Egy esetet fogok ismertetni, amelyek az életem töredékei, de számomra emlékezetes maradt.
Nem tragikusak, inkább keserédesek.
Az első történetem idején már negyvenfelé jártam a személyi igazolványom szerint, de lelkileg és fizikailag huszonévesnek éreztem magam. A lányom érettségi előtt állt, és az osztályában bizony sok fiatal és csinos kishölgy volt. Ahogy az lenni szokott a barátnők megfordultak egymás lakásán is. Persze nálunk is ez volt a helyzet. Csak kapkodtam a fejem, ahogy „végig mustráltam” Ökelméket.
Ezek a lányok már tulajdonképpen nők a szó klasszikus értelmében. Kellemes jelenségek, szépek, okosak és - horribile dictu: kimondani is szörnyű - huncutok. Pontosan tudják és érzik nemi varázsukat és olykor élnek is vele.
Tapasztalatból mondom, hogy a nőknek száz és száz praktikájuk van arra, ha fel akarják kelteni magukra a figyelmet. Ezért tud sok férfi csapdába esni. Még mielőtt észbe kapna, azon veszi észre magát, hogy az anyakönyv-vezető előtt áll…
Egy ilyen - nálunk tett „hölgykoszorú”- látogatás alkalmával is megjelent néhány osztálytársnő a lányomnál. A feleségemmel beengedtük a lányokat a házba és mivel jónevelt teremtések voltak, hát jó hangosan köszöntek is:
- Csókolom Zsuzsa néni, csókolom Józsi bácsi!
Mit mondjak erre?
Fiús zavaromban - mivel a lányok lebácsiztak – én is azt mondta nekik, hogy:
- Csókollak Benneteket!
Bizonyos kényes és kritikus helyzetekben a nők érzékszervei mintha érzékenyebbek lennének. Feleségem rögtön megérezte, hogy szándékaim nem teljesen tisztességesek, ezért rögtön meg is jegyezte:
- Csak csókolnád őket!
Fájdalom…
Egy esetet fogok ismertetni, amelyek az életem töredékei, de számomra emlékezetes maradt.
Nem tragikusak, inkább keserédesek.
*
Az első történetem idején már negyvenfelé jártam a személyi igazolványom szerint, de lelkileg és fizikailag huszonévesnek éreztem magam. A lányom érettségi előtt állt, és az osztályában bizony sok fiatal és csinos kishölgy volt. Ahogy az lenni szokott a barátnők megfordultak egymás lakásán is. Persze nálunk is ez volt a helyzet. Csak kapkodtam a fejem, ahogy „végig mustráltam” Ökelméket.
Ezek a lányok már tulajdonképpen nők a szó klasszikus értelmében. Kellemes jelenségek, szépek, okosak és - horribile dictu: kimondani is szörnyű - huncutok. Pontosan tudják és érzik nemi varázsukat és olykor élnek is vele.
Tapasztalatból mondom, hogy a nőknek száz és száz praktikájuk van arra, ha fel akarják kelteni magukra a figyelmet. Ezért tud sok férfi csapdába esni. Még mielőtt észbe kapna, azon veszi észre magát, hogy az anyakönyv-vezető előtt áll…
Egy ilyen - nálunk tett „hölgykoszorú”- látogatás alkalmával is megjelent néhány osztálytársnő a lányomnál. A feleségemmel beengedtük a lányokat a házba és mivel jónevelt teremtések voltak, hát jó hangosan köszöntek is:
- Csókolom Zsuzsa néni, csókolom Józsi bácsi!
Mit mondjak erre?
Fiús zavaromban - mivel a lányok lebácsiztak – én is azt mondta nekik, hogy:
- Csókollak Benneteket!
Bizonyos kényes és kritikus helyzetekben a nők érzékszervei mintha érzékenyebbek lennének. Feleségem rögtön megérezte, hogy szándékaim nem teljesen tisztességesek, ezért rögtön meg is jegyezte:
- Csak csókolnád őket!
*
Eligazítottak,
ám egy próbát megért…! Minden esetre ez volt az első alkalom, hogy fiatal
lányok lebácsiztak, és a kishölgyekkel való kacérkodás kezdett egyre távolabb
kerülni tőlemFájdalom…
*****************************************
15. BEMUTATJUK…
Ézsiás László író – költő
Életútja és munkássága
Ézsiás László látás sérült költő és előadóművész. 1947-ben Ézsiás István és Ceglédi Piroska szülők harmadik fiú gyermekeként Jászfényszarun született. Korán árvaságra jutott A nagy szülők nevelték Budapesten. Vasesztergályos szakmát tanult. Látását 1971 tavaszára néhány hónap alatt elvesztette. 1972-ben került a budapesti vakok
Éliás László |
is létrehozott, amelyben található „Igazolatlan hiányzás” című verse kiemelt különdíjba a részesület. Két válogatott verses antológiai kötetben jelentek meg versei. Számos országos és nemzetközi versmondó versenyen első díjat nyert, többek között 1998-ban az országos Vörösmarty versmondó verseny győztese. 2008-ban Arany Harang nívódíjban részesület. 2019-ben a „Próféta léptején” pályázaton első díjat kapott, „Anyám fekete rózsa” nemzetközi versenyen 2019-ben és 2011-ben első helyezést ért el. 2010-ben életmű díjba a részesült. Az 50 év felettiek számára rendezett „Világ volt a vers” című versenyen Esztergomban 2011-ben és 2015-ben első helyezett. Két évtizedes versmondói eredményei alapján előadó művészi szintet ért el. Fejlődését segítették Szinetár Miklós, Bánffy György, dr. Sződi Szilárd és Bács Ferenc.
Az ország sok településén, és a határon túl Kishegyestől Csíkszeredáig mondott verset. 1996 óta rendszeresen szerepel szülőhelyén. Tagja a fényszaruiak baráti egyesületének Munkásságát az egyesület két ízben is elismerte. Kitüntető plakettet és ezüst kitűzőt adományozott részére. Verseiből a FÉBE 2013 augusztus 30-án válogatást jelentetetett meg „Csak szív kell” címmel. Több verse és meghallgatható a Youtube-on.
Ézsiás László: Igazolatlan hiányzás
Vajon a másik kinek hiányzik jobban
Anyának fia, vagy fiának az anyja?
És vajon az életet az ember
Jutalmul, vagy büntetésül kapja?
Mint játszó gyerekek az iskolaudvaron,
Arany esőcseppek futkostak az ablakon.
Egyedül ültem a padban,
Már mindenkit hazavitt édesanyja mosolya.
Magyar népmesét olvastam -
Értem nem jött se édes, se mostoha -
Mikor a legkisebb királyfi éppen célhoz ért,
A fejemen éreztem a fehér hajú tanító néni szeretetét.
- Gyere kisfiam, elmegyünk haza!
S mint az anyáknak olyan szép volt a mosolya.
- Tanító néni! Megint nem jött el értem anya,
Tessék beírni a naplóba, hogy hiányzik és hogy igazolatlan!
- Kisfiam! Tudod, hogy édesanyád nem jöhet,
De ha esténként hozzá is imádkozol
Ő segít majd hosszú, göröngyös utadon.
S ahogy mentek, a kertek alól a legszebb
Ruhájukban integettek a gyümölcsfák,
De a kis árvának szürke volt minden ág.
- Hiányoztál anyám; együtt járhattuk volna az iskolát.
Tanultál volna te is és tanítottál volna engem!
Az élet sűrűjében hogyan vágjak rendet?
- Hiányoztál, ha este nyílott egy ajtó, vagy megzörrent egy ablak.
De én minden este, minden reggel árva maradtam,
És ha néha megláttam, hogy egy anya simogatja gyermeke fejét,
Kiáltani szerettem volna, hogy ne előttem tegyék!
És ha már úgy van, hogy lát az a szem, ha már egyszer néz,
Jusson az én fejemre is egy simogató kéz.
De jó volna azt a csokrot egyszer végre hazavinni
Ne mindig, ne mindig egy sírra tenni.
Mindenható uram, jóságos Istenem
Innen az élet-iskolából jelentem
Az osztály létszáma változatlan
Hiányzik … anyám … igazolatlan …
*
Ézsiás László: Emlékek karácsony
táján
Hol vagytok ti édes, régi
karácsonyok?
Hol vagytok ti nagy havak és méteres
jégcsapok?...
Hol van a hóember, mit ketten
görgettünk,
Istenem egymást mennyire szerettük,
S milyen nagyokat nevettünk, ha egy
hógolyó fejen talált,
nem ettünk akkor még avokádót,
kivit, banánt,
Mégis milyen boldog volt az az
ifjúság!...
És ha befagyott Fényszarun a sok tó,
nekünk a Borostó,
Egymásután szaladtunk a csúszkán,
csúsztunk vagy tíz-tizenöt métert...
Nem volt korcsolyánk, csak a cipőnk
talpa,
koptattuk, mert nem volt patkó
rajta...
Hol vagytok ti édes, régi
karácsonyok,
Gyermekkorunk drága örömkönnyei...
hol vagytok ti kincset érő
ajándékok,
gyermek szívünk legszebb könyvei?...
Gyere vissza szép gyermekkor, gyere
csak egy szóra,
szebb voltál, mint a legszebb piros
rózsa!!!...
Drága régi és mai gyerekek,
kívánok nagyon szép karácsonyt ti
nektek!...
Ne hervadjon el a mosoly, úgy mint
az a rózsa,
édes kis
karácsony jöjj vissza egy szóra!!!...
*
Megszépülnek 40-50 év után a fájó
emlékek is!
hogy is volt karácsony előtt???...
- Nagyapa hányat alszunk még?-
mikor jön a Jézuska?
- miért várod annyira kisfiam?
- hátha velegyün majd édesanya!
....szegény gyermek, anyád épp a
világra hozott,
aztán mint a mesében cérnaszállá
fogyott...
és most?...azt mondják jön
karácsony...
Jézuska, hozza azt ami szinte
lehetetlen,
legyen szeretve a szeretetlen!...
gyógyuljon meg a beteg,
tűnjön el minden bánat,
öröm járjon át minden házat!
drága Jézuska, még egy kérelem...
soha ne legyen senkiben félelem!!!...
áldott, nyugodt ünnepeket!
segíts
minket Uram!!!
*****************************************
16. FÉNYEK SZERELMESE - RELL KATA VERSEI
Rell Kata: Szárnyalás - lebegés
Földön hagyva minden nyűgünk,
Ég mezején kergetőzünk,
S megérintve kéklő eget,
Iszkolnak mind a fellegek.
Repkedve az árnyak felett,
Elhagyunk minden szemetet.
Bár könyörög, esdve kér,
De visszük csak, mi szívhez ér.
Csak mi kedves az jön velünk,
Rémálmokat elkergetünk.
Kifényezve eget, földet,
Vonzzuk, csaljuk örömöket.
Madarakkal együtt szállunk,
Poros útra fényt szitálunk.
Átkarolva a mindenség,
Csitítjuk a nyűgös létet.
S ha majd végső útra kelünk,
Földnek adjuk fáradt testünk.
Szabad madár már a lelkünk,
S örökké már csak lebegünk.
Nem köthet a földhöz árnyék,
Földi létünk volt ajándék,
S bűneink is mind letéve,
Beérünk egy égi révbe.
Onnan fogunk integetni,
Kis kalitba fényt terelni,
S üzenni, hogy ne félj szállni,
Csillagösvényt megtalálni!
2016.február
*
Rell Kata: Kancsal
természet
Dőre, balga vagy csak
Kancsal a természet,
Hisz kövek között is
Sanyargat csepp létet.
Szerényen megbújik
A kicsi ibolya,
De égig felér a
Bánatos sóhaja.
Megsajnálja az ég,
S könnyet hullat érte.
Fényét pedig rá is
Igen bőven mérte.
Szerénység már ragyog,
S létében üzenet.
Ébredj ember, itt van
Fény, öröm, kikelet.
S ránk is ragyog ég
fény,
Virágok mosolya,
Bár tudjuk, létünk is
Csupán cseppnyi csoda.
Lábunk előtt virág,
És fenn ragyog az ég.
Összemosolyognak,
Mint kezdet és a vég.
Legyünk mind szerények,
De ragyogjuk fényünk,
S tán majd búcsúzásnál
Hull egy csepp könny értünk.
Ám addig ragyogva
Éljük földi létet,
Mit kínál ég fénye,
S a kancsal természet!
2015.május
*****************************************
17. ZSÍROS ARI : HOLDNŐVÉR ÉS NAPFIVÉR
Festmény
*****************************************
18.VERSEK HAZAI TÁJAKRÓL
Demeter
Julianna: Mi lennék?
Lennék
szitakötő szárnyán szállvacseppnyi lét,
Lennék forró út
porából kinőtt hűsítő
menedék,
Lennék síró
anyóka kezében
friss virág,
Lennék útszéli
árokban nőtt
vadrózsafa ág,
Lennék virág
kelyhében hívogató
édes nektár,
Lennék méhek
szárnyán utazó
sárga virágpor,
Lennék szelíd
szelekkel szálló
tavaszi illat,
Lennék az égen
esőfelhőből hulló
zivatar,
Lennék az
éjben, a sápadt Hold.
Csak az nem
lennék,
akire azt
mondják, hogy
volt.
………………
Bognár Papp
Irén: Istenek járnak
Gyönyörű forró
ezüstös nyár van.Istenek járnak
szellő - ruhában.
Patakba lépnek,
felhőkre ülnek,
csillagok mögül
most nekem örülnek.
Hej, hogyha én is
köztetek lennék,
az éhezőkre
odafigyelnék!
Csurig a föld
éléskamrája.
Az ördögnek is gondja
van rája:
van aki szenved, van
aki dőzsöl.
De kinek a szíve
nincsen kőből,
kiben érett az emberi
elme,
a tisztesség megmozdul
benne.
Gyönyörű, forró,
ezüstös nyár van,
Istenek járnak
szellő - ruhában.
……………..
Engel Csaba: Állj bátran mellém, jőj közelebb
Nem kértem tőled s nem várom el
Hogy ott állj a horizont képében
Jól érzem magam, ha mellettem vagy
Csak ölelj meg újra gyöngédenLelkem az ég s testem a föld
Cirógasd kérlek karjaid közt.
Ha hozzám bújsz, jobban észreveszed
Hogy mennyire odavagyok érted
S arcodat vörösre festem
Trópusi csókkal dédelgetlek
Majd puha földet ér mindkét kezed
S betakar az ég mezítelen.
Nem kértem tőled s nem várom el
Hogy arcod legyen szeplőtelen
Csak tedd a kezed a szívemre
Érted dobban, érezned kell
Még akkor is, ha néha keserves
Mérges fullánktól duzzadt, de szeret.
Puha a talaj, csak esőt kérek
Elültetett magvak csíráznak benne
Édesek, de szomjazik lelkem
Hozz egy kis vizet tenyeredben
Áztasd és ápold könnyeiddel
Öröm könnyekkel vigasztalj engem.
27.12.2020.
…………………
Dáma Lovag Nagy Cynthia: AZ ALFÖLD
CSILLAGA
Az Alföld
csillaga vagyok,
a Tisza sima víztükrében ragyogok
ha akarod, ledobok pár hulló csillagot
bár nem biztos, hogy Te is ezt akarod.
De megtölthetem holdsugárral a mezőtsötétséggel a sűrű erdőt,
s hogy a vándor el ne tévedjék
világítanám a kiút szélét.
Vagy lehetek -e szőke folyó angyala
soha senki bele nem fulladna!
A horgászoknak mindig lenne zsákmánya
s lenne mit tenni a családi asztalra.
Istenem, mennyi mindent látott ez a folyó!
Csaták zaja dúlt, s megannyi véres haldoklót,
kiket magába zártak a megtört hullámok,
s ez lett örökre már az otthonuk!
Attila a Hun is itt lelte halálát, s a mederben
a sírját soha meg nem találták!
Krónikások feljegyezték, hogy lovával
eltemették, mellette a kardja, s félelmetes íja!
Még a folyót is elterelték, hogy testét soha
meg ne leljék.....
Szóval lehetek én a holdvilágod, s a napfényed,
aranyló búzakalászod s a reményed!
Ki nem alvó vulkánod parázsló ereje,
s tengeren a sötét zöld tajtékok serege.
Ölelés a karomból nyílzáporként zúg feléd,
a szeretet erős lángja testemből soha ki nem ég!
Az Alföld -e bájos csillaga legyen hát Tiéd,
s együtt ragyogjatok túl majd a Tisza sima víztükrén!
…………………………
Márkus Kata: Óda a télhez
Ó, kedves Tél, nagy a tudományod, mely
"Titkos mágia, mi ráfagyott a földre"
Hideg szelekkel altatót énekelsz,
s a természet mély álomba szenderülpihenőt adva embernek, állatnak,
hogy tavasszal frissen, új erővel ébredjenek.
Havas házak meleg fényű ablakain
Adventben, szeretet Istene kopogtat
türelmesen, bebocsátásra várva.
Ó, Te kedves, zúzmarásan oly szépséges
reggeli napfényben szikrát szóró Tél!
Havas hegycsúcsok, befagyott folyók
hópamacsos fenyők örök dajkája,
nélküled sivárabb lenne a világ.
Féltelek, mert e csodás látványban
mind ritkábban gyönyörködhetek,
ház ereszének jégcsap sípjai is,
már csak álmaimban szólnak,
mint a befagyott tavak jég rianása.
Ugye nem tűnsz el nyomtalanul, hiányoznál!
2023.
Idézet, Orosz Piroska Csipkét terített c. verséből
* Márkus Katalin: Kertemben élhetsz
18.VERSEK HAZAI TÁJAKRÓL
Lennék forró út porából kinőtt hűsítő
menedék,
Lennék síró anyóka kezében
friss virág,
Lennék útszéli árokban nőtt
vadrózsafa ág,
Lennék virág kelyhében hívogató
édes nektár,
Lennék méhek szárnyán utazó
sárga virágpor,
Lennék szelíd szelekkel szálló
tavaszi illat,
Lennék az égen esőfelhőből hulló
zivatar,
Lennék az éjben, a sápadt Hold.
Csak az nem lennék,
akire azt mondják, hogy
volt.
………………
Gyönyörű forró
ezüstös nyár van.Istenek járnak
szellő - ruhában.
Patakba lépnek,
felhőkre ülnek,
csillagok mögül
most nekem örülnek.
Hej, hogyha én is köztetek lennék,
az éhezőkre odafigyelnék!
Csurig a föld éléskamrája.
Az ördögnek is gondja van rája:
van aki szenved, van aki dőzsöl.
De kinek a szíve nincsen kőből,
kiben érett az emberi elme,
a tisztesség megmozdul benne.
Gyönyörű, forró,
ezüstös nyár van,
Istenek járnak
szellő - ruhában.
……………..
Hogy ott állj a horizont képében
Jól érzem magam, ha mellettem vagy
Csak ölelj meg újra gyöngédenLelkem az ég s testem a föld
Cirógasd kérlek karjaid közt.
Hogy mennyire odavagyok érted
S arcodat vörösre festem
Trópusi csókkal dédelgetlek
Majd puha földet ér mindkét kezed
S betakar az ég mezítelen.
Hogy arcod legyen szeplőtelen
Csak tedd a kezed a szívemre
Érted dobban, érezned kell
Még akkor is, ha néha keserves
Mérges fullánktól duzzadt, de szeret.
Elültetett magvak csíráznak benne
Édesek, de szomjazik lelkem
Hozz egy kis vizet tenyeredben
Áztasd és ápold könnyeiddel
Öröm könnyekkel vigasztalj engem.
…………………
a Tisza sima víztükrében ragyogok
ha akarod, ledobok pár hulló csillagot
bár nem biztos, hogy Te is ezt akarod.
De megtölthetem holdsugárral a mezőtsötétséggel a sűrű erdőt,
s hogy a vándor el ne tévedjék
világítanám a kiút szélét.
Vagy lehetek -e szőke folyó angyala
soha senki bele nem fulladna!
A horgászoknak mindig lenne zsákmánya
s lenne mit tenni a családi asztalra.
Istenem, mennyi mindent látott ez a folyó!
Csaták zaja dúlt, s megannyi véres haldoklót,
kiket magába zártak a megtört hullámok,
s ez lett örökre már az otthonuk!
Attila a Hun is itt lelte halálát, s a mederben
a sírját soha meg nem találták!
Krónikások feljegyezték, hogy lovával
eltemették, mellette a kardja, s félelmetes íja!
Még a folyót is elterelték, hogy testét soha
meg ne leljék.....
Szóval lehetek én a holdvilágod, s a napfényed,
aranyló búzakalászod s a reményed!
Ki nem alvó vulkánod parázsló ereje,
s tengeren a sötét zöld tajtékok serege.
Ölelés a karomból nyílzáporként zúg feléd,
a szeretet erős lángja testemből soha ki nem ég!
Az Alföld -e bájos csillaga legyen hát Tiéd,
s együtt ragyogjatok túl majd a Tisza sima víztükrén!
…………………………
Márkus Kata: Óda a télhez
Ó, kedves Tél, nagy a tudományod, mely
"Titkos mágia, mi ráfagyott a földre"
Hideg szelekkel altatót énekelsz,
s a természet mély álomba szenderülpihenőt adva embernek, állatnak,
hogy tavasszal frissen, új erővel ébredjenek.
Havas házak meleg fényű ablakain
Adventben, szeretet Istene kopogtat
türelmesen, bebocsátásra várva.
Ó, Te kedves, zúzmarásan oly szépséges
reggeli napfényben szikrát szóró Tél!
Havas hegycsúcsok, befagyott folyók
hópamacsos fenyők örök dajkája,
nélküled sivárabb lenne a világ.
Féltelek, mert e csodás látványban
mind ritkábban gyönyörködhetek,
ház ereszének jégcsap sípjai is,
már csak álmaimban szólnak,
mint a befagyott tavak jég rianása.
Ugye nem tűnsz el nyomtalanul, hiányoznál!
2023.
Idézet, Orosz Piroska Csipkét terített c. verséből
Idézet, Orosz Piroska Csipkét terített c. verséből
*
Márkus Katalin: Kertemben élhetsz
Hideg reggelre deres lett a kökény,piros levelén zúzmara üldögél,kicsi madárkák dideregnek, fáznak,jobban örültek a szép meleg nyárnak. Én is szerettem kertemben sétálni,hajnali fényben rózsáim csodálni,madárka dalolt szaporán cifrázta,nem gondolt arra, fázni fog a lába. Kicsi madárkák tele az etető,én biz' elmegyek, hol nincs hó, sem felhő, "s Rómába vágyom kerteket csodálni "árnyékos fák közt andalogva járni. Tiétek lehet kertem minden fája,sok-sok etetőt akasztottam ágra,ígérem jövök, mire megéheztek,ne hagyjátok el szépséges kertemet. 2023.Idézet, Nemes Nagy Ágnes A szabadsághoz című verséből.
*****************************************
19. AZ ÉLET VIDÁMABB OLDALA NAGY VENDEL: A pénzváltó
Volt egyszer egy tehetséges fiatalember, aki bárhogy és bárhol
próbálkozott, sehogy nem tudott munkához jutni, elhelyezkedni, megélhetést,
jövedelmet szerezni magának. Tehetsége, sok más dolog mellett, a rajzolásban is
megmutatkozott. Mivel rengeteg szabad ideje volt, unalmában rajzolgatott,
festegetett, és mivel szerette a portrékat, megpróbálta gyakorlásképpen a
különféle papírpénzek híres alakjait, arcképeit lemásolni. Igazán jól
sikerültek, és büszke is volt magára, mert azt hallotta, hogy a Magyar pénzek a
legszebbek a világon.
Elhatározta, ő is tervez papírpénzt, és azért pénzt, mert az motiválta a
legjobban, hogy neki nincs. Mivel grafikus volt, szépen haladt a saját pénzzel,
de hogy senki ne vádolja pénzhamisítással, mert azt a törvény bünteti, hirtelen
ötlettől vezettetve, háromszáz forintosokat rajzolt. Hogy ki legyen a
pénzen a híres emberek közül, úgy gondolta, legyen egy nő, mert az még nem
volt, és legyen egy nép fia is, ne csak királyok. Így választása Mária Terézia,
és Rózsa Sándor személyére esett. Döntését megidealizálta, önmaga
igazolására. Mármint, hogyha az emberek ezzel a pénzzel fizetnek, akkor már
betyár világ lesz.
*Jó pár darab új háromszáz forintost gyártott, és kissé megvizezte,
beporozta, cigarettával befüstölte, hogy ne ropogjon annyira, és kissé avíttnak látszon. Az eredményt igen jónak találta. De hát a puding próbája az evés
elvén, s a kisördögtől vezérelve, azon gondolkodott, valahol el kéne sütni
ezeket a bankókat. De hol? A boltban nem lehet, ott ismerik, a piac sem a
legjobb, gondolta a bankban beváltja. Ha lebukik, azt mondja majd, a
gyerekek kitolásból kicserélték játékpénzre az igazi pénzeket.
Bevonult a bankba, és a pénztáros nőt megkérte, legyen szíves, váltsa
fel ezt a három bankjegyet apróra. A hölgy készséges volt, de igen
hosszasan nézegette a papírokat.. A férfi már kínosan nézett körül, és már
megbánta, hogy beadta a hamis pénzt az ablakon, félt a megszégyenüléstől.
Egyszer csak a hölgy szeme felvillant, elmosolyodott, és fejével bólintott,
majd a pénzt a kasszába dobta, és válogatva az aprópénz közt, visszaadott.
Három darab harminc, és három darab hetven forintost. A bankban. No
komment. Bejött az arckép választás.
2013. 05. 17.*****************************************
20.KÖZÉLETI RIPORTOK – WESSELY GÁBOR ROVATA
Muzsikáló
szívószál, PET-palack és fakanál
A környezetünkben lévő
tárgyak többsége, néhány mozdulattal hangszerré alakítható. Szívószálból
furulya, PET- palackból köcsögduda, sörös dobozból rumbatök, egy nagyobb
fakanálból akár gitár is készíthető. Ezt mutatta be az érdeklődő kicsiknek és
nagyoknak a bonyhádi muzsikus, Kovács Gábor egy rendezvényen. *Sokfelé ismerik már a komoly
és komolytalan zeneszerszámait, határon innen és túl, egy alkalommal a Fábry
showban is szerepelt. Képzett, hivatásos zenész – vagy, ahogy ő nevezi magát:
muzsikus. A legkedveltebb hangszere a furulya, a gitár és a klarinét. De amikor
a közönség előtt felhúroz egy fakanalat, s a hangerejét megsokszorozza egy
konzerves dobozzal, az az igazi, maradandó élmény.Szülei
Kétyen voltak tanítók. Sok gyerek járt hozzájuk, együtt kalandozott a
nagyobbakkal a falu határában; már ötévesen elleste tőlük a bürök- és
fűzfasíp-faragás tudományát. Aztán sokáig szunnyadni hagyta ezen ismereteit.
Elmúlt már negyvenéves, amikor egy olyan családnál vendégeskedett, ahol zene
iránt érdeklődő kisgyermek volt, akinek szívószálból készített egy furulyát. S
attól kezdve nem volt megállás. A barackmagtól, a biciklipumpán át, az
őzgerinc-sütőformáig mindenből zeneszerszámot eszkábált. Azt mondja: aki nyitott
szemmel jár, az bárhol, bármikor, bármiben észreveheti a hangszert.Wessely Gábor
újságíró
Évente mintegy 150 szóló
fellépése van – a klasszikus zenei, népzenei koncerttől, a készítsünk együtt
hangszert típusúig –, és zenekarokkal is járja a megyét, az országot, a határon
túli magyarlakta területeket.A szekszárdi Holló
együttesnek 17 évig volt a tagja, 2000-ben igazolt át a bonyhádi és medinai
muzsikusok alkotta Bartina zenekarhoz, és 2013-ban hozta létre a hattagú
Kárikittyom AntiCeleb ORchestra elnevezésű formációt, mellyel már több
országban, még Brazíliában is járt.Kovács Gábor 57 évesen is
nagy lendülettel dolgozik. Tele van a naptára szóló, bartinás és kárikittyomos
fellépésekkel. Ez utóbbi együttessel megyei körúton mutatkozik be január és
február során, 15 települést érintve.
19. AZ ÉLET VIDÁMABB OLDALA
NAGY VENDEL: A pénzváltó
Volt egyszer egy tehetséges fiatalember, aki bárhogy és bárhol próbálkozott, sehogy nem tudott munkához jutni, elhelyezkedni, megélhetést, jövedelmet szerezni magának. Tehetsége, sok más dolog mellett, a rajzolásban is megmutatkozott. Mivel rengeteg szabad ideje volt, unalmában rajzolgatott, festegetett, és mivel szerette a portrékat, megpróbálta gyakorlásképpen a különféle papírpénzek híres alakjait, arcképeit lemásolni. Igazán jól sikerültek, és büszke is volt magára, mert azt hallotta, hogy a Magyar pénzek a legszebbek a világon.
Elhatározta, ő is tervez papírpénzt, és azért pénzt, mert az motiválta a legjobban, hogy neki nincs. Mivel grafikus volt, szépen haladt a saját pénzzel, de hogy senki ne vádolja pénzhamisítással, mert azt a törvény bünteti, hirtelen ötlettől vezettetve, háromszáz forintosokat rajzolt. Hogy ki legyen a pénzen a híres emberek közül, úgy gondolta, legyen egy nő, mert az még nem volt, és legyen egy nép fia is, ne csak királyok. Így választása Mária Terézia, és Rózsa Sándor személyére esett. Döntését megidealizálta, önmaga igazolására. Mármint, hogyha az emberek ezzel a pénzzel fizetnek, akkor már betyár világ lesz.
*
Jó pár darab új háromszáz forintost gyártott, és kissé megvizezte,
beporozta, cigarettával befüstölte, hogy ne ropogjon annyira, és kissé avíttnak látszon. Az eredményt igen jónak találta. De hát a puding próbája az evés
elvén, s a kisördögtől vezérelve, azon gondolkodott, valahol el kéne sütni
ezeket a bankókat. De hol? A boltban nem lehet, ott ismerik, a piac sem a
legjobb, gondolta a bankban beváltja. Ha lebukik, azt mondja majd, a
gyerekek kitolásból kicserélték játékpénzre az igazi pénzeket.Bevonult a bankba, és a pénztáros nőt megkérte, legyen szíves, váltsa fel ezt a három bankjegyet apróra. A hölgy készséges volt, de igen hosszasan nézegette a papírokat.. A férfi már kínosan nézett körül, és már megbánta, hogy beadta a hamis pénzt az ablakon, félt a megszégyenüléstől. Egyszer csak a hölgy szeme felvillant, elmosolyodott, és fejével bólintott, majd a pénzt a kasszába dobta, és válogatva az aprópénz közt, visszaadott.
Három darab harminc, és három darab hetven forintost. A bankban. No komment. Bejött az arckép választás.
2013. 05. 17.
*****************************************
20.KÖZÉLETI RIPORTOK – WESSELY GÁBOR ROVATA
Muzsikáló szívószál, PET-palack és fakanál
Muzsikáló szívószál, PET-palack és fakanál
A környezetünkben lévő
tárgyak többsége, néhány mozdulattal hangszerré alakítható. Szívószálból
furulya, PET- palackból köcsögduda, sörös dobozból rumbatök, egy nagyobb
fakanálból akár gitár is készíthető. Ezt mutatta be az érdeklődő kicsiknek és
nagyoknak a bonyhádi muzsikus, Kovács Gábor egy rendezvényen.
*
Sokfelé ismerik már a komoly
és komolytalan zeneszerszámait, határon innen és túl, egy alkalommal a Fábry
showban is szerepelt. Képzett, hivatásos zenész – vagy, ahogy ő nevezi magát:
muzsikus. A legkedveltebb hangszere a furulya, a gitár és a klarinét. De amikor
a közönség előtt felhúroz egy fakanalat, s a hangerejét megsokszorozza egy
konzerves dobozzal, az az igazi, maradandó élmény.
Szülei
Kétyen voltak tanítók. Sok gyerek járt hozzájuk, együtt kalandozott a
nagyobbakkal a falu határában; már ötévesen elleste tőlük a bürök- és
fűzfasíp-faragás tudományát. Aztán sokáig szunnyadni hagyta ezen ismereteit.
Elmúlt már negyvenéves, amikor egy olyan családnál vendégeskedett, ahol zene
iránt érdeklődő kisgyermek volt, akinek szívószálból készített egy furulyát. S
attól kezdve nem volt megállás. A barackmagtól, a biciklipumpán át, az
őzgerinc-sütőformáig mindenből zeneszerszámot eszkábált. Azt mondja: aki nyitott
szemmel jár, az bárhol, bármikor, bármiben észreveheti a hangszert.
Wessely Gábor újságíró |
Évente mintegy 150 szóló
fellépése van – a klasszikus zenei, népzenei koncerttől, a készítsünk együtt
hangszert típusúig –, és zenekarokkal is járja a megyét, az országot, a határon
túli magyarlakta területeket.
A szekszárdi Holló
együttesnek 17 évig volt a tagja, 2000-ben igazolt át a bonyhádi és medinai
muzsikusok alkotta Bartina zenekarhoz, és 2013-ban hozta létre a hattagú
Kárikittyom AntiCeleb ORchestra elnevezésű formációt, mellyel már több
országban, még Brazíliában is járt.
Kovács Gábor 57 évesen is
nagy lendülettel dolgozik. Tele van a naptára szóló, bartinás és kárikittyomos
fellépésekkel. Ez utóbbi együttessel megyei körúton mutatkozik be január és
február során, 15 települést érintve.
*****************************************
21. VERSES FARSANGI VÍGALOM
Szilágyi Anita vesei
Mellé jó nagy kolompunkat,
Készüljünk a farsangi bálra,
Elijesztjük a telet nemsokára,
Ujjaink alatt forog a tésztatekerő,
Süssünk fánkot, habrolót,
Szemnek, szájnak ínycsiklandót,
mert kötényén elnyújtjuk a sodrófát,
Vigadjunk egy jó nagyot,
Ne szőjük tovább a gondot,
Színesen csillogó, flitteresbe,
Rejtsük el az arcunkat,
Csinosítsuk ki magunkat,
Itt mindenki párra talál,
Nem látjuk, ki rejtőzik az álarc mögött,
Fürge táncunkban szoknyánk kipörgött,
Hajnalra lehullatjuk a jelmezruhát,
Akkor jön a meglepetésláz,
Meglátjuk farsangi párunk igazi arcát,
Szemérmesen szemünk lesütjük,
Farsang egy nagy komika,
Érezzük, hogy jó móka,
Egy éjszakára elvarázsoltak leszünk,
Táncolunk és dobolunk,
Telet messze náspángoljuk.
*
Hét fruska
tanakodása
Hét hóvirág
Hangosan szól a
zenebona,
elmegyünk mi
oda,
ahonnan jön a
muzsika,
örvendezik hét
kis fruska.
Tanakodnak,
ötletelnek,
milyen jelmezt
vegyenek,
első kislány
lenne Piroska,
de mi lesz, ha
bekapja róka-koma?
Második
nyuszijelmezt szeretne,
hozzá legjobban
az illene,
megijedt a kis
szende,
fél, hogy a
farkas megeszi ebédre.
Harmadik
kislány fókajelmezt kérne,
eszébe jutott,
a jegesmedvétől ő félne,
mert a
medvekarom éles,
hideg télben
morgó papa éhes.
Negyedik
kislány kis csacsogós,
arca mindig
színes, mosolygós,
hozzá illene a
papagájjelmez,
tudja, a hiúz
bátor macska,
szeme éles,
füle hangokra figyelmes.
Ötödik kislány
vadmacska lenne,
olyan
hajlékony, mozgékony termete,
leopárd tőle
nagyobb cica,
lenne belőle
nagy macskavacsora.
Hatodik kislány
járása méltóságteljes,
tartása, mint a
szarvasnak, oly kecses,
eszébe jut, a
tigris nagyon gyors futó,
egyhamar
elkapná a vad ragadozó.
Hetedik kislány
lenne Hófehérke,
mint a hó,
olyan tiszta a jelleme.
Jaj! Mi lenne
akkor vele,
ha a gonosz
boszi hamar rálelne?
A hét kis
fruska hozott egy közös döntést,
hóvirágnak
öltöznek, hogy a tavaszt köszöntsék,
elment a hét
hóvirág a farsangi bálba,
jelmezüket
minden ragadozó megcsodálta.
*
Farsangolás
Süssünk fánkot, sok lekvárost,
Ne kelesszük
meg a vánkost,
Minden ügyes
asszony, lányka
Szorgoskodjon a
konyhában,
Készülnek a
jelmezek,
Flitteresek,
színesek,
Boszi lehet
királylány,
Délceg daliákon
dolmány,
Kisültek az
ízes fánkok,
Megtöltve a
habroládok,
Hangolnak a
muzsikusok,
Lányoknak pörög
a rokolyájuk,
Hejehuja, jó a
kedvünk,
Hajnalra
rongyosra ropjuk jelmezünk,
Telet jó
hangosan kidoboljuk,
Holnaptól
tavasznyitányt hangoljuk.
*
Télbúcsúztató
Maskarába
öltözzetek,
Hangos dobok
dörrenjenek ,
Hideg telet
elmenesztjük,
Sötét
szellemeket megijesztjük,
Három napig
tart a mulatság,
Ropjuk a
pörgést, nem tagadás,
Bedagasztjuk a
kalácsot,
Sütünk finom,
ízes fánkot,
Megfőzzük a
finomságot,
Bepácolunk
pulykacombot,
Malacot is
pörkölhetünk,
Sonkákat
füstölhetünk,
Gólyalábúak
járják a várost,
Dobolásuk
fellármázza, aki álmos,
Harsognak a
trombiták,
Bohócok dudával
kontrázzák,
Együtt táncol
mókus, róka,
Jó a kedvük,
szól a polka,
Vén kappan is,
vigadva járja,
Nem fáj most
bíz` a lába,
Beiramlott
ordas farkas,
Kopó szemeivel
Piroskára mutat,
Sejtheti, a
lányka szambában jártas,
Álarcában
brazil tánclépést tanulgat,
Ormányos
elefántok is riszálják,
Mint a
trombitások, úgy fújják,
Rázendítenek
nagybőgővel,
Csárdásoznak
dörmögővel,
Meggyulladnak
máglyán a farakások,
Elégnek rajta a
kiszebábuk,
Eltüzeltük az
összes boszorkányt,
Legyőztük a
hétfejű sárkányt,
Ezután torkos
csütörtököt várjuk,
Libáinkat,
kacsáinkat megtömjük,
Hurkát, kolbászt
töltünk,
Hajnalra
zsírosságot letáncoljuk.
*****************************************
22. AZ ÉLET ÁRNYÉKOS OLDALÁN…
Bartók Ferenc: Szívzörej
Én nem akarok
másik szívet,
Nekem jó az
enyém!
És addig fogok
ezzel élni,
Amíg lesz benne
remény.
Mert hogyha már
az is elszáll,
Akkor nincs itt
mit keresni,
Nem látok majd
más kiútat,
Mint azt hogy
el kell menni.
Az igaz, hogy
volt már ez így,
De akkor a
hitem még segített,
Akkor lesz itt
nagy baj,
Ha azt is
elveszítem.
*
Kései eszmélet
Ugyanaz a kéz
ütött meg, amely simogatott
És én későn
jöttem rá sajnos arra,
Hogy még az is
szeretetből volt.
Mert azzal is azt akartad elérni,
Hogy más ember
legyek.
Gyermekként és
felnőtté is
Jó dolgokat
tegyek.
Azóta már
meghalt,
De a lelket
talán itt van,
És már az is
észrevette,
Hogy végre most
már így van.
*
Sorsjegy
Olvad a hó,
aztán megfagy
És akkor jég
lesz belőle.
Egyszer el kell
menni
És ezt én
tudtam már előre.
De addig még
szeretnék békességben élni,
Szeretni,
hinni, bízni és remélni!
Kihulltak már a
fogim is
A hajam is
őszül,
De ragaszkodom
az életemhez
Konokon és
bőszül!
Én harcolok az
igazamért,
Hisz ügyvédre
nem futja.
Mert én ilyen
vagyok
És ezt már a jó
Isten is tudja!
Magányos a
szívem is,
A lelkem fázik.
Ezért jobb
lenne már az Angyalok közt,
Egy felhőn
hárfázni!
Ők talán majd
megértenek,
És megszeretnek
engem.,
És nem leszek
egyedül,
Mint ahogyan
itt lent.
Együtt leszek
olyanokkal
Kik ugyanúgy
jártak,
Lent a földön
mindhiába a boldogságra vártak.
*****************************************
23. SZERKESZTŐI
ÜZENETEK
Kedves külső szerzőtársaink!
Fontosnak tartom, hogy a Magazin mindig a megfelelő időben kerüljön az olvasókhoz. Számomra ez azt jelenti, hogy „biztonsági okokból” több lapot szerkesszek
egyszerre. Ezért azt a gyakorlatot vezettem be magam számára, hogy egy – két hónappal előrébb tartsak, mint a tényleges dátum. Tehát például ezt a februári
Magazint már decemberben kezdtem el összeállítani, hogy bőven legyen időm válogatni az alkotások között, valamint fel lehessen készülni a váratlan
eseményekre is.
Itt jönnek be a szerzőtársak! Arra kérek mindenkit – ha lehet - , hogy ne az aktuális hónapban gondolkodjanak, hanem egy – két hónappal előrébb. A gyakorlatban
ez azt jelenti, hogy ha például a márciusi Magazinban szeretnének megjelenni, akkor már januárban juttassák el munkáikat a szerkesztőségbe”.
Természetesen mi nem vagyunk „hatóság”, ahol szoros határidők vannak. Ha valakinek az előre dolgozásra nincs lehetőség, hát az sem tragédia…!
Köszönöm: a szerkesztő.
Arra kérek mindenkit, hogy hozzám,. a szerkesztői e-mail címemre ( veghelyo@t-online.hu) juttassák/juttassátok el ezeket, mert érdemben engem érint, és az én kompetenciám
az ezekre való reagálás!
Köszönöm! A szerkesztő.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: Véghelyi József - MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd Csapó Dániel utca 27.
Telefon: 06-74-315-012 – naponta 14:00-tól 17:00 -óráig
illetve: mailto:irodalmimuveszetiujsag@gmail.com
https://www.facebook.com/profile.php?id=100093636735452&__cft__%5b0%5d=AZUJiDsLPQdFF3A9USBPstlvEHwI-tWDc7qa6qSu8f1z03_IVu_pBlimZiipxbNvm8XALVvuSflNRqiRnzZCV2AJdlZ66KTU2639wQzLYys9lVTgtJ7oF-O3YIEKzyMm7kM&__tn__=-UC%2CP-R
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linkeken lehetséges:
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
…………………….
Csomor Heni
segítő munkatársam jelezte, hogy a Magazinnal kapcsolatos észrevételeket,
megjegyzéseket az ö e-mail címére küldik/ külditek.Arra kérek mindenkit, hogy hozzám,. a szerkesztői e-mail címemre ( veghelyo@t-online.hu) juttassák/juttassátok el ezeket, mert érdemben engem érint, és az én kompetenciám
az ezekre való reagálás!
Köszönöm! A szerkesztő.
……………
Ön a
Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: Véghelyi József - MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd Csapó Dániel utca 27.
………............…
Aktív
segítségem is van: Csomor Henriett személyében…….............….
E-mail:
mailto:veghelyo@t-online.huTelefon: 06-74-315-012 – naponta 14:00-tól 17:00 -óráig
illetve: mailto:irodalmimuveszetiujsag@gmail.com
……...........................
Jelen vagyunk a
Facebookon is:https://www.facebook.com/profile.php?id=100093636735452&__cft__%5b0%5d=AZUJiDsLPQdFF3A9USBPstlvEHwI-tWDc7qa6qSu8f1z03_IVu_pBlimZiipxbNvm8XALVvuSflNRqiRnzZCV2AJdlZ66KTU2639wQzLYys9lVTgtJ7oF-O3YIEKzyMm7kM&__tn__=-UC%2CP-R
……….......................…
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.
………….......………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linkeken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
http://muveszetimagazin.blogspot.com
…………....................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
……...........…………
Kedves
olvasóink !Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Mindenkinek jó
olvasást, és jó szórakozást kívánunk az újság külső és belső munkatársai..
.........................................
Megszólalok
Művészeti Magazin 1402 lapszám: 2024. február.
….........................…
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése