2022. július 14., csütörtök

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022. 07. hó – tizenkettedik évfolyam, hetedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022. július
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

  Ez év júliusában, mint derült égből a gumibot, csapott le ránk a kánikula, a harminc fok feletti hőmérséklet, és a negyven fokot is megígérték, de mi az az indiai, afrikai ötven Celsiushoz képest?
Mondhatni, dinnyeérlelő a meleg. Ilyenkor, a számok tükrében lehet látni, hogy fogy az olvasási kedv, kevesebben lapozgatják a magazinunkat is...Remélve, hogy ez csak átmeneti állapot, továbbra is rendületlen lendülettel írjuk a verseket, prózákat.
Aki teheti, árnyékba, hűs szobákba, strandokra , balatoni vizekbe húzódik, vízben még elviselhető a lét, bár gondoljunk azokra, akik még ilyenkor is 
dolgoznak, akár még a mi kiszolgálásunkért is.
Nagy Vendel


A lángos sütő bódéban elviselhetetlen a forróság. Nem csoda, hogy egy millióért sem lehet szakácsot találni. Elrohantak az árak.
Még soha nem jártam sivatagban, de nemrégiben sivatagi homokot hozott a szél, sok száz kilométer távolságból.
Még jó, hogy béka eső nem hullott, bár már az sem volna csoda, hozná a tornádó.
A látszólag békésnek tűnő világunkban valójában örülhetünk annak, hogy nem kell még elviselnünk közvetlenül a háború poklát.
Erre már tényleg más egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő.
*
PÉTER, ÉS PÁL NAPJÁN KEZDŐDIK AZ ARATÁS...

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ARATÁS ÜNNEPÉN

Forró Nap melegétől
tombol a tikkadt határ,
sárgálló búzatáblákon
virul a piros pipacs ár.
Beérett a kalász,
peregnek a szemek,
ügyes gazdasszonyok
fonják a kötelet.
Kifent kaszák élén
hanyatt dől a szalma,
keresztekbe rakják,
vagy magas kazalba.
Papi tized lesz egy keresztje,
vagy nagyúri dézsma,
állatoknak is jut,
korpa, és a léha.
Megérett az Élet,
kemencébe rakva
kenyér lesz belőle,
akárki láthatja.
Vízhordó lánykák hoznak
arató pálinkát,
pincehideg borral
torkukat locsolják.
Első kaszás törli
izzadó homlokát,
magában saccolja,
hány zsák lesz az áldás?
Kacsák is számlálják,
kiáltva a gazdára,
kérdően kántálják,
hány zsák árpád van mára?
Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.
Szelhetünk majd új kenyeret,
Istennek szent jelével.

2022. június 29.
*************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
     ARATÁS ÜNNEPÉN
2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRSAINK ÍRTÁK
     KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT, SZILÁGYI ANITA, KÁLMÁN ÁGNES,
     CSOMOR HENRIETT, SZŐCS ÉVA (ERDÉLY), KLEMENT BURZA MÁRIA,
     ENGEL CSABA  (ERDÉLY), PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ, BODAI ILDIKÓ
     SZAIP ISTVÁNNÉ (ANGLIA)
3. MESÉK VILÁGA
     KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: SZIVÁRVÁNY SZÁRNYÚ ANYUKA
     MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM: CICARAMAZÚRI
4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
     ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
     ÍRTA: ÁRVAY MÁRIA -  III. RÉSZ    
5. NOVELLÁK IV. RÉSZ. KURUCZ ÁRPÁD: REBEKA
6. BEMUTATJUK TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA ÍRÁSAIT: TALÁLKOZÁS
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
     VÉGHELYI PÉTERNÉ:  BÖLCSEK AZ ÉLET KATEDRÁJÁN
8. HAZAI TÁJAKRÓL
     SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL
     EMLÉKKÉPEK HARMINC ÉV TÜKRÉBEN CÍMŰ VERSEM ELMONDJA ILOSVAY                 GUSZTÁV - AUSZTRÁLIA
     PIROS PÁNTLIKÁS MÁJUSBAN
     SZEGZÁRDI NAGY VENDEL TÜNDÉRKERT CÍMŰ NOVELLÁJÁT ELMONDJA
     FÓRIZS ILDIKÓ
     PÜNKÖSDÖLŐ...TÜZEK TÁNCA, SZENT IVÁN ÉJSZAKÁJÁN
9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN. AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME CSEVEGŐ STÍLUSBAN
      KOLOZSI ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA) - TÓTÁGAS PODCAST  - VI. RÉSZ
10. MEGJELENT
      ILOSVAY GUSZTÁV ÍRÁSÁT ELŐADJA ILOSVAY EGYED KATALIN AUSZTRÁLIA
      JÁTSZUNK ZENÉT - V. RÉSZ
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. 
      VÉGHELYI JÓZSEF: CSAK ÚGY DÖDÖGÖK - HALLOWEEN
12. NYÁRI ÉLMÉNYEK. MÁRKUS KATALIN: EGY NYÁRI NAP
13. NOVELLA - 02. ERDŐS SÁNDOR: ÁLLÁSINTERJÚ
14. JÉZUS TANÍTÁSAI
      A HEGYI BESZÉDRŐL SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
      ÍRTA POÓR EDIT- X. RÉSZ
15. VERSRŐL VERSRE... - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT,  KOVÁCS TIBOR, SZILÁGYI ANITA, KÁLMÁN ÁGNES,
      CSOMOR HENRIETT, KLEMENT BURZA MÁRIA
16. ÉLETEM TÖRTÉNETE.  ENGEL CSABA (ERDÉLY): BUKSI VII.- UTOLSÓ RÉSZ
17. KÖSZÖNET, ÉS GLOSSZA
      CSOMOR HENRIETT: A HÁLA, ÉS KÖSZÖNET NEKTEK JÁR        
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
      SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: AZ IZOMGÖRCS KEZELÉSÉRŐL
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT... - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************
 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK 

KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT:
Tüzet  kaptam

Tüzet  kaptam, égi  tüzet ,
hogy égjek,
hogy égjen a testem
égjen a lelkem.
égjen az agy.
Égjen, hogy a tűzben érezzem
hogy vagyok,
hogy vagyok és alkotok!
Hogy a tűz mely bennem ég,
sarkalljon,
Sarkalljon, hogy minden sejtem
serkentsen az alkotás felé!
Tüzet kaptam
Tüzet kaptam égi  tüzet, hogy lássak.
Hogy lássak, és olyat amit más nem.
Lássam a szépet, lássam  a jót
lássam a hamvadót.
Lássam mi fáj, és éljem is át.
Nem  bújok  előle .meg  akarom élni
abból is  töltekezem.
Tüzet kaptam.
Tüzet kaptam égi  tüzet,
hogy ez a lángolás
pezsdítsen fel, testem lelkem
sejtjei égjenek, éljenek.  
Hogy  írjak, írjak  olyat is ami
fáj,  vagy  olyat ami   elkeserít
vagy  lelkesít  !
Tüzet kaptam!
Áldás  érte  Istenem !
Tüzet kaptam, égi tüzet ,
hogy ez az égés  megtermékenyítse
lelkem szebbik felét!
Tüzet kaptam, hogy másoknak adhassam a szépet
adhassam a jót, adhassam az elgondolkodtatót!
Áldassék a neved  Istenem,
hogy nekem adtad a tüzet!
Nem hamvában hal meg, ha nem  
a hamuból újra éled és  
megtermékenyül a gondolat!
ÁLDASSÉK A  TÜZED  ISTENEM!

2019.11,03

.................................
SZILÁGYI ANITA: 
Gaia Földanya

Gaia Földanya
- Nézd
Bolygónk sárgolyó
Savas eső ólmosodó
Napunk üstökös vákuumába
Meteorraj periódusába
Dipólus ionok ionizációjába
Izzó tűzgömbök héliumába
Sűrű komponensű vörös iszap
Toxikus molekulája kicsap
Kovalens kötése szétszakad
Porfelhő légfüstjében fuldoklom
Mars spirálgyűrűje labirintusom
Föld origójára fókuszál radarom
Kititráltam köbgondolatom
Szúrós gőzű kénköves kilométeren
Diffúz nyomás
Egyenlete ősrobbanás
Világpusztulás
.......................................

KÁLMÁN ÁGNES: Vénülő idő

Ekevasát mélyen belevájta
Verejtékét hullatta nyomába
Homlokát néha megtörölte
Ott is szántott az idő redőibe
Tolta a vas nemesét sorjában
Darabka földjén széltébe, hosszába
Belefeledkezett bújába, gondjába
Zsíros földszelet, húsos forgásába
Früstök idejében tarisznyát bontott
Vászonba tekert szalonnát porcizott
Melléje vörösnek csípősét harapta
Falatjába jóízű étvágyát kavarta
Kézfejével bajusz morzsákat törölt
Végeztével két oldalán egyet pödört
Itókáját ásott kút, forrás vize adta
Mit hozott otthoni flaskájába húzva
A táj szélére a nap vöröse bukott
Ökreivel lassacskán haza ballagott
Végre megpihent a kemencepadkán
Hasában táncolt szalmának parazsán
Levesét kanalazta mélytányér öblébe
Bajuszát törölte kezének fejébe
Aztán előkészítette a holnapi magot
Mit mutattak csőről fejtett zsákok
Pipáját megtömte s, rápöffentett
Füstkarikák körbe tekeregtek
Nyugalmas estén elmélázott
Jó volt úgy, másra nem vágyott
Eltette magát holnapra a nappal
Korán kellett kelni, míg nem jön a hajnal
Pirkadatban még sütött a Hold képe
Mikor kiért a szántóföld végére
Magasan járt a nap, le is bukott
Hazaindult útja ismerős tájon ballagott
Frissen sült kemence cipó várta
Szalonnát vágott jó karéjt hozzája
Nem gondolt az idő múlásával
Sem a nyikorgó csontjai mozgásával
Csak húzta a barázdát minden évbe
Úgy, ahogy a vénülő idő is képére.
      
2022.03.06.
..................................

Csomor Henriett:
Szívünk színes virágba öltözzön

Pünkösd ünnepén
Az ötvenedik napon,
pünkösdnek ünnepén.
Jézusnak áldott lelke,
szentlélek alakjában
leszállt a magasztos
kék égből,
akinek szívéből az
örök szeretet áradt.
Orkán erejű
szélvihar tombolt,
hajlongtak a vén fák.
Kiáradt az
apostolok felé és
megszentelte őket.
Ezen a virágos,
szép ünnepnapon
a próféták megkapták
az isteni igazságot,
hogy terjesszék
az emberek között.
Mindenki lelkét
árassza el a szeretet,
a világba örök béke
költözzön,
szívünk színes virágba
öltözzön.

2022. június 05.
...........................................

SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): 
Utolsó sóhaj

Árnyas erdők, virágos rétek
szépségetek szívemig ért el.
Fák moraja csendbe mesél,
legendákat suttog a szél.
Szépségetek megbabonáz,
az, az összhang ami itt vár.
Madárdalok szonátája,
lombos fáknak muzsikája.
Hallgatom az erdő hangját,
fenyőfáknak suttogását.
Panaszuk szívemig ér,
könnyezik az erdőtündér.
Erdő mélyén fejsze csattog,
remeg a fa lelke sajog.
Földre zuhan méltósággal,
ám utolsó sóhajtása
ott marad a többi fának.

*
Én Istenem

Én Istenem, jó Istenem
tekints le a Földi népre,
emberek kiket alkottál
letértek az utadról,
nem szeretik életüket
kerülik a Templomod.
Én Istenem, jó Istenem
fáj a szívem úgy sajog,
könnyes szemű gyermekeknek
felszakad-e sóhajuk?
Pokollá vált Földi élet,
nagyhatalmak küzdenek,
édesanyák vérző szívét
én Istenem látod - e?
Bemegyek a Templomodba
leborulva úgy kérlek,
érintsd meg a néped lelkét
Imádkozni tanítsd meg.
Ismerjék újra azt a szót
megbocsájtás, kegyelem.
Tanítsd meg, hogy nincs szebb dolog,
mint a tiszta szeretet.

.......................................

KLEMENT BURZA MÁRIA:
Múlt lezáró emlékképek

Reménnyel telve ébredtem,
a Nap megállt a kéklő égen,
emlékképek elém léptek,
szótlan némasággal szemléltem.
Egy képnél hosszan megálltam,
a részletét tisztán átláttam,
a látást takaró fátyol
szinte semmivé szétmállott ,
mosoly és könnyek váltakozva,
felismerésre így jutva.
Mire lassan feleszméltem,
a Nap már búcsúzott a mától,
est fényei fenn az égen,
könnyes mosollyal elnéztem,
millió csillag ragyogott,
a Hold ezüstösen csillogott,
hogy egy új reggelre ébredve ,
a múltat lezárva és értve,
éber lehessek már végre!?
............................................

ENGEL CSABA  (ERDÉLY):
Eposz gyönyörű világa

Egy csepp a tengerben,
Hullámok hercege,
Partot mos csendesen.
Apró kis homokszem,
Tengerpart őrszeme,
Várat épített.
Szerelem és szépség,
Zeusz és Deióné,
Lánya Aphrodité.
A híres Homérosz,
Az eposz világa,
Mítosz vagy legenda,
Sellő a tengerben,
Görög istennője,
Teste hal és ember.
Tenger halk moraja,
Vízcsepp-eső csobban,
Az ég varázsát ontja.

2022.06.11

*
Szép jó estét kívánok

Nyitva, tárva ablakom,
Az alkony hangját hallgatom,
Szemeim még nyitva tartom
Fáradt vagyok majd elalszom,
Csöndben érted imádkozom,
Még mielőtt elalszok,
Őrködök és vigyázok,
Majd ránk néznek a csillagok,
Míg eljönnek az angyalok,
Jó éjszakát kívánok.

 2022.06.11.

*
Szívem

Ha aranyból volna a szívem
akkor már rég ellopták volna.
Nem smaragd, sem semmilyen drágakő.
Szívem egy maréknyi izzó izom
amelyben a vér, érzést hordoz,
s ha felfedezted meghallgatod,
hogy irántad mit is dobog.
Szívem szeretetet sugároz,
s ha megsebzik szomorú és bánatos,
magába fojtja a szépet a jót
amit Istentől kapott.
Szívem akár egy darab kenyér,
szelíd és szerény.
Egy mosoly kell ahhoz,
hogy részesülj abból.
Szívemnek szikrája akkor majd felcsendül,
s érzékeny húrjain játszik egy dalt,
az nem más a szeretet himnusza.
Szívem egy égőfáklya
melynek forró lángja,
megemészt minden rosszat,
cserében szeretetet ad.
Egyszer csak a bánat lángját kioltja
és ha netán kiapad,
akkor nem más,
csak egy puszta üres sötétkamra...
ott már nem találod meg önmagad.

 2022.06.11.
............................................

PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ:
Április volt
(Enikő – szócseppek)

A füredi mólón sétáltunk.
Már a part felé vitt utunk,
kéz a kézben,
szívünkben örömmel,
hogy itt vagyunk.
És akkor
a Vitorlás Étteremben
megszólalt a zene.
Egy gyönyörű dallam
szállt felénk a szélben,
lelassult léptünk,
egymásra néztünk,
egyszerre pezsdült fel
bennünk ifjúságunk,
szerelmünk.
Karod derekamra fontad,
szemedben mosoly bujkált
és pár másodperc múlva,
Te, akit oly nehéz volt táncba vinni,
megtetted első lépésedet.
És már forgott is a világ,
keringtünk, szálltunk
a lágy zene repített,
szemed szememben,
öleltél, nevettünk.
Pár percig tartott,
amikor te meg én
a füredi móló hídján táncoltunk,
és csak mi ketten voltunk ott
és az áprilisi szél…

2022. március 3.
*
Mert nő vagyok
(Enikő – szócseppek)

Templom kertjében
egy fának támaszkodom.
Mögöttem két férfi beszélget.
Múltról, jelenről,
régi
és új háborúkról.
Előttem fák, bokrok sűrűje.
Másodpercenként
felröppen
egy-egy madár.
Csiripelnek, pityegnek,
köszörülik torkukat.
Gyakorolják
a tavasz
szerelmes dalát.
Lelkem velük énekel..

2022. március 5.
........................................

BODAI ILDIKÓ: Üzenet
  
Most már tudom
nem veled,
ébred a boldogság
Hosszú az álomkép,
ami éjszakánként
visszajár ..
Egy csendes hang
szólt hozzám,
átölelt  némán..
S megsimította a
lelkemet így üzent
vár még rám..
Az álomnak hitt valóság
már rég elhagyott..
Hajnalban reám hullottak
az égi csillagok..
múló gondolatok ágyat
vetettek nálam ..
halk zenét hallgattam
az éjszakában ..
Ahol végtelenül
hosszú álomból
majd hazataláltam !

2020. január.
Minden jog fenntartva
........................................

SZAIP ISTVÁNNÉ  (ANGLIA):
Aki hazát cserél

Aki egyszer hazát cserél,
Hűtlen ő, vagy nagyon merész?
Nem is hűtlen, nem is merész,
Lapozgatták a sors könyvét.
Ahol a könyv nyitva maradt,
Az volt a kis lapra írva:
E naptól már két szívvel élsz,
Egyik sajog, másik remél.
Aki egyszer hazát cserél,
Nem is hűtlen, nem is merész.
Azt se hidd, hogy szíve kemény,
Álmaiban hazajár még.
Visszahúzza a sok emlék.
Mi a sorskönyvbe van írva,
Változtatni nem tudsz rajta.
Szárnyat kapsz, vagy földön maradsz,
Könyvünk írója tudhatja.

*************************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Szivárvány szárnyú anyuka

Valahol nagyon, nagyon messze túl a csillagokon, az álmok 
birodalmán is túl. Él egy pici lányka.
Kelemen Györgyné
Kicsi óvodás, szőke göndör haja van és kék ártatlan szeme. Sokat alszik, álmában sokkal 
szebb minden. Anyukája kedves és mosolygós, apukája 
barátságos.
Aztán jön az ébredés, az álom tovatűnik, megmarad a komor valóság. Aludna, még menne vissza, mesés szép álomvilágba.
Ne aludj már! Hétalvó! Ennek a gyereknek semmi alvás nem 
elég! – kiabál anyukája!
Csak még egy kicsit, hadd aludjak, Olyan, de olyan szépet álmodtam. – menekülne a csepp lányka álom országba.
Nem lehet! Ébresztő, ki az ágyból! Lustaság! Sietni kell, pattanj 
hát! Álomvilágot felváltja a komor valóság. Óvoda ahol játszani 
nem szabad, mert piszkos lesz a ruhája. Az oviban az a legjobb, mikor az óvó néni mesél. Királylányok és királyfik, sárkányok, jó tündérek. Persze a végén mindig, győz a jó.
Én biztos, rossz vagyok. – állapítja meg Editke.
Honét gondolod? . kérdi az óvó néni csodálkozva?
Nekem valahogy, nem akar jó lenni. Mindig csak rossz. Apa mindig részeg és kötekedik, anyu mindig kiabál. Nekem mikor lesz jó?
A kis lányka ceruzát kap a kezébe az óvodába rajzoljon. Megtelik a lap színes szárnyú anyukákkal.
Egyszer majd eljön értem, az igazi anyukám és apukám. Anyukámnak lesz színes nagy szárnya, messzire repülünk majd, nagyon messze. A mostani szüleim soha ne találjanak meg.
Persze az álom, csak álom és a szép színes nagy szárnyú anyuka nem jön érte. Marad a kegyetlen valóság, a kisírt szempár.
  Viszont az élet nem ilyen kegyetlen. A kislány felnőtt és férjhez ment. A gyerekei aludni nem akarnak, nem álmodoznak szárnyas anyukáról, sem apukáról.
Nevetnek és boldogak. Kicsi lányból nagy lett és anyuka, álomország már nem várja.
  Szóljon most ez a kis írásom, hozzátok szülőkhöz.  Neveljétek gyermeketeket úgy, hogy ne rajzoljanak nagy szárnyú anyukákat, el soha ne vágyjanak!
Valahol messzi távoli vidéken, túl az álmok birodalmán. Van egy kicsi lány, ki törölgeti könnyeit némán, és bennem él.
........................................

MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM
https://youtu.be/NHLAR94FRi0
Kedves Vendi
Cica ramazuri. Vidám humoros történet. Felolvasó Csonka Dóra kedves színművésznő.
Kérlek szépen ted be a magazinba.
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: Edit

*************************************************
 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV 

Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket  (III. rész)
Írta: Árvay Mária

3. Olvasói levél:  Ajándék lónak…

Kedves Derűlátó!
Furcsa problémával fordulok Hozzád, lehet ki is nevetsz ezért. Ajándékot kapni jó, mégsem tudok örülni neki. Legyen név- vagy születésnap, karácsony, vagy egyéb, ritkán kapok olyan ajándékot, aminek igazán tudnék örülni. Már a sokadik gyertyatartó található a birtokomban, csupa olyan tárgyat kapok, amiből már több is van. Adtak már olyan parfümöt, aminek az illatát nem bírom elviselni. 
Sorolhatnám, de nincs értelme. Nálam van a hiba? Hogy lehet 
mindebből optimistán kijönni?
Árvay Mária

Üdvözlettel: Ajándékozás
*
Kedves Ajándékozás!
Tényleg nem mindegy, mit kapunk ajándékba! Ismernünk kell ahhoz a másikat, hogy tudjuk, mivel lephetnénk meg.
Ha már olyan ajándékok vesznek körül, amik nem töltenek el örömmel, gondolkodj el azon, kiknek lehetne továbbadni! Olyanoknak kedveskedj, akik szeretik a gyertyatartót, vagy azt
 a bizonyos illatú parfümöt. Legalább nem fő majd a fejed, mit vegyél nekik névnapra, vagy karácsonyra.
Érdemes finoman az emberek tudtára adni, mire vágysz. Írok egy példát.
„Nemsokára itt a karácsony, minek örülnél a legjobban? Mi az, amire már régóta sóvárogsz?
Tudod, már egy ideje kinéztem magamnak egy fantasztikus szakácskönyvet!”
Tudd meg, mi a másik vágya, utána a tiedet is közölheted. Persze, ne legyen túl nagy az értéke, ez nem illő!
Ha ajándékot kapsz, elvileg azt jelenti, szeretnek, fontos vagy másoknak, ez jó hír. Ha igazán tudják, mivel járhatnak a kedvedre, valóban a szeretetüket akarják kifejezni irányodban.
Ha látod a másik tekintetét, arckifejezését, amint az ajándékát átadja neked, akkor is észlelheted a szeretet minőségét. Ennek is lehet örülni.
Kívánom, hogy mostantól minőségi ajándékokat kapj!
Üdvözlettel: Derűlátó

Gyógyító gondolatok
"Évekig rettegtem a csomagolástól, de amióta van díszzacskó, csak a belevalóval van gondom." (Gálvölgyi János)
"Ajándék az, ha olyat adsz, amit akar valaki, nem olyat, amiről te gondolod úgy, hogy adnod kell, vagy amit kötelezőnek érzel. Az az ajándék, amit akar valaki, te pedig képes vagy adni. (...) De nemcsak ennyi. A te élményed befejeződik az adással, a másik ember élménye viszont az elfogadással kezdődik.
Ha bárminemű érzelmi kapcsolatban állsz azzal, amit adtál, ha feltételhez kötöd, akkor az nem igazi ajándék. Az ajándék azé, aki kapja, és ő azt teheti vele, amit akar." (Marlo Morgan)
***
4. Olvasói levél – Április bolondja?

Kedves Derűlátó!
Gondjaimmal, lehet, nem vagyok egyedül, mégis zavar, s Hozzád fordulok jótanácsért és egy kis derűért.
Képzeld, április 1- én születtem, s ez örökre megbélyegzett. Már gyerekként is csúfoltak, persze, hogy április bolondjának neveztek. Sokkal többet ugrattak, mint bárki mást. Ha a szeretteim nem támogattak volna, teljesen megkeseredtem volna a szülinapom miatt. Most, felnőttként is előfordul, hogy gúnyolódnak rajtam, pedig már nem vagyunk gyerekek!
Segíts, hogy egy kicsit kedvezőbb színben lássam a dolgokat!
Üdvözlettel: Áprilisi tréfa
*
Kedves Áprilisi tréfa!
Másokon gúnyolódni arról, amiről az illető nem is tehet, egyáltalán nem szép!
A születésnap az egyik legnagyobb öröm, főleg a szülők számára, s ha ők széppé teszik gyermeküknek ezeket az évente ismétlődő alkalmakat, fontosnak érezheti az ünnepelt az életét.
Az év folyamán akadnak szokatlan, furcsa dátumok. Jó, hogy nem esik egybe a névnapod a szülinapoddal! Ha karácsonykor születtél volna, esetleg kevesebb ajándékot kapnál. Vagy, ha történetesen február 29-én születtél volna?
Ez csak pár példa a sok közül. Van egy ötletem, hogyan teheted békéssé ezt a napot. Böngéssz olyan honlapokon, ahol részletesen írnak olyan hírességekről, akik ugyanazon a napon születtek, mint te! Mennyi, de mennyi szép dolgot vittek véghez, születési dátumuktól függetlenül! Nézd meg, kiknek a táborába tartozol!
Azt is tanulmányozhatod, milyen évfordulók kapcsolódnak ehhez a naphoz, mert az áprilisi tréfán kívül is ünneplünk számos, ehhez a naphoz fűződő nevezetességeket!
Szép hónap kezdete az április 1-je. Már beköszöntött a tavasz, vége a télnek, jön a nyár!
Remélem, sikerült egy kicsit felvidítani!
Üdvözlettel: Derűlátó
Gyógyító gondolatok

"Így van ez rendjén a Bolondok Napján: az erény megbűnhődik, a restség diadalmaskodik." (Dina Kaminskaya)
"Április 1. Ez az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek többi háromszázhatvannégy napján." (Mark Twain)
"Az ünnep nem naptól függ. Nem dátumtól, nem csillogástól, nem ajándéktól. Az ünnep egészen mástól függ. Tőled. Mert az ünnep nem kívül van. Nem díszekben, csillogásban, ajándékokban. Hanem benned. A te díszeidben, csillogásodban, ajándékaidban. Igen, az ünnep benned van. Az ünnep te magad vagy." (Csitáry-Hock Tamás)

Folytatjuk.

*************************************************
 5. NOVELLÁK IV. RÉSZ   

KURUCZ ÁRPÁD:  Rebeka
                                                                                                                                           
 Forró, júliusi nap ígérkezett. Az öreg, háromemeletes ház vastag falai kint tartották a hőséget. A lakókat szinte hanyatt lökte a meleg, amint kiléptek a kapun. Kora reggel, kicsi öregasszony lépett ki az utcára, apró mintás otthonkában, mamuszban. Az utca túloldalán, rég bezárt gépgyár telephelye volt. Udvarát felverte a gyom, félig ledöntött kőkerítését összefestették. Az öregasszony szeretett hajnalban ott üldögélni. Ilyenkor még nyugalom van. Csak a soha nem pihenő város távoli
 morajlása hallatszik. Az első külvárosi villamos szuszog
 egy-két utassal a központ felé.
Kurucz Árpád


Zacskóból búzát szórt a járdára. A galambok már várták. Harminc év körüli férfi sétáltatott pitbullt, láncon. Tarka hawaii inge valószínűleg szétrepedt volna rajta, ha begombolja. Szemei aprók, szája cseresznye.
- Mér’ eteted ezeket a dögöket!? Kártékonyak! Leszarják az autót… Meg ilyenek!
Az öregasszony felemelte a fejét, mintha toronyba nézne. Mongolosan kerek arcán, fakó, kék szemében, a nagyothallók türelmes mosolya.  
- Íme, az evolúció csúcsa. – Gondolta. – Homo steroidicus.
Hangosan csak ennyit mondott szelíden:
- Mert éhesek. „Az égi madarak nem vetnek, és nem aratnak.” Az Úr általam gondoskodik róluk.
Az ember láthatóan nem fogta fel a hallottakat. Magában megállapította, hogy kettyós az öreglány, és odébb állt.
A galambok jóllaktak, az öregasszony visszaindult. Mielőtt földszinti lakásába lépett, tekintetével gyöngéden végig simogatta a fából készült névtáblát. Férje csinálta, aki ügyes kezű asztalos volt. Szép cirkalmas betűkkel belefaragta a nevüket: Tóbiás Mihály, Kollár Rebeka. Az esküvőjük napján felszerelte. Három héttel később, ötvenhat októberében, sorkatonaként, huszonhárom évesen elesett.
Rebeka özvegyként élte le az életét, mégsem savanyodott be. Rengeteget olvasott, színházba járt, utazott, kórusban énekelt. Veleszületett intelligenciájának köszönhetően, sohasem unatkozott. Egyetlen munkahelyén a Kispesti Textilgyárban, negyvenhét évig dolgozott, mint szövőnő. Egyszer kiszámolta, hogy ez alatt az idő alatt, három gépe közötti nyolc méteren annyit talpalt, hogy elért volna a Holdra, és vissza félútig. A nyugdíját ehhez mérték. A boltban, ahogy mondani szokta, előre köszönt neki a csirke far-hát, és a fradi kolbász.
Csendesen tett-vett az egyszerűen berendezett lakásban. Itt született, szeretett itt lakni. A szüleitől maradt súlyos szekrények sok mindent rejtegettek, és még többet láttak.
Ránézett a jókora vekkerórára.
- Mindjárt jönnek. – Gondolta.
Az ajtóhoz lépett, hallgatózott.  A túloldalon halk beszéd, nevetés, két-három gyerek hangja. Őket reggelente, egyszerre vitték oviba. Aztán felhangzott: Rebeka, Rebeka! Ő felrántotta az ajtót, és kikiabált: Dróton jár a dereka! A gyerekek visítva, kacagva szétszaladtak.
- Jaaj, elkap a Vasorrú Bába, segíítséég!
Az öregasszony velük nevetett.
A harmadik emeletről valaki lekiabált.
- Lesz csönd végre?! Minden reggel ez az őrület! Vénségére magának is több esze lehetne! Leáll játszani ezekkel a taknyosokkal!
Rebeka legyintett, és göcögve visszavonult.
Rokonai éltek a harmadikon. Unokaöccse, a köpcös görbe lábú István, felesége, a hegyes orrú, csontos Karola. Őt a házban Lady Patáliának nevezték, mert mindig mindenkihez volt egy barátságtalan szava. Hosszú arcán állandósult a „valami büdöset szagoltam” kifejezés. És a kislányuk Gigi, akinek aznap volt a tizenharmadik születésnapja.
Rebeka, a gyermek születése után naponta feljárt hozzájuk segíteni. Bármit csinált, Karolának nem volt jó, mert ellenkezett a „modern nevelési gyakorlattal”. Este, ha sírt:
- Ne vegye ki a kiságyból! Csak elkényezteti, aztán én kínlódhatok vele!
Rebeka szó nélkül visszatette, de mellé ült, kezét benyújtotta a rácson.
- Aludj, kicsi szentem. Rebeka vigyáz rád.
Halkan énekelt neki. Kodály Esti dal-át, amit a kórusirodalom legszebb darabjának tartott. Giginek is tetszett, mert perceken belül elaludt. Később, ő olvasott neki mesét, míg szülei a másik szobában, televíziót néztek. Mikor a gyermek elszunnyadt, kiült a felnőttek közé. Karola folyton regulázta.
- Ne csuszatolja a szőnyeget! Ne csörgesse a kulcsait! Ne kaparássza a fotel karfáját!
Ha férje csitítani próbálta, rögtön letorkolta. Az öregasszony nem válaszolt, látszólag nem hallotta, vagy nem fogta fel mi történik körülötte. Kis idő múlva, feje hátrabicsaklott, halkan horkolt.
- Egyszer így fog elaludni. – Jegyezte meg István.
- Azt se bánom, ha már holnap. Csak ne itt. – Mondta Karola. – Eladjuk a lakását, meg a miénket is, és végre elköltözhetünk erről a proli környékről. Biztosan pénze is van.
Ahogy a kislány cseperedett, szülei egyre többet adták le Rebekához. Gigi örömmel ment hozzá. Anyjától félt. Otthon dadogott. Az öregasszonyt szerette. Ő mindig türelmes volt vele, meghallgatta, minden kérdésére tudott válaszolni. A gyárból hozott kidobásra váró cérnaorsókat. Együtt szépen kifestették őket. Volt köztük egy nagyobb, ő lett Gurgula királyfi, remekül játszottak. Sárkányok, tündérek népesítették be Rebeka otthonát. Később, a kislány, az iskolából hozzá ment haza. Nála ebédelt, ott készítette el a házi feladatot, csak este ment föl. A gyerek derűs, jókedvű lett, lassan a dadogást is elhagyta. Karola nem bánta, addig se volt otthon, mégse csavargott.
Gigi izgalommal várta a születésnapját, elvégre egyszer tizenhárom éves az ember. Már jó előre elkezdte kérlelni anyját, hagy hívja meg a barátait.
- Szó sem lehet róla! Nem fogtok itt zajongani, rendetlenséget, mocskot csinálni! Azok a kis vademberek képesek lennének cipővel bejönni! Menjetek a Rebekához. Nála úgyis mindig kosz van. Persze, csak, ha gyönyörűen kitakarítasz, és rendet csinálsz a szobádban.
Rebeka természetesnek vette, hogy nála lesz a buli. Nagyon készült. Előző nap, kerekes szatyrával végigjárta a környéket, megvásárolta, ami a bulihoz kellet, ajándékot vett. Tortát sütött, feldíszítette a lakást, mozijegyet vett magának másnapra.
Gigi két napig takarított a szobájában.
A kislány barátai, nem tudták, hova kell menniük, úgy beszélték meg, kimegy eléjük a villamos megállóba. Már indult volna, mikor anyja megállította.
- Várj, csak! Előbb megnézem a szobádat.
Fehér kesztyűt húzott, és alaposan szemügyre vett mindent. Végigsimította az ajtó tetejét, a kesztyű enyhén poros lett.
- A bulit felejtsd el!
- Ddde hát, mmminden meg van bbbeszélve. – Hebegte.
Anyja észre se vette, hogy újra dadog.
- Majd, ha megtanulsz rendet tartani!
- Ezt nnnem ttteheted! – Kiabált a kislány sírva, kamaszos dühvel.
Karola rémülten látta, hogy Gigi kerek arca, törékeny alkata, egyre inkább Rebekát formázza. Megpofozta.
- Takarodj a szemem elől!
Elvette a telefonját, a szobáját rázárta.
- Ezt azért mégse… - Kezdte István, de felesége pillantásától torkára forrt a szó.
Megszólalt a telefon. Gigi tudta, hogy anyja turkál a telefonjában, ezért az ismerőseit kódnevekkel látta el. A kijelzőn az világított, „Menedék”. Karola felvette a telefont, nem szólt bele. A vonal túlsó végéről ezt hallotta:
- Szia, kicsi szentem. Minden kész, jöhettek. Kulcsot hozz, indulok moziba.
- Téves! – Szólt bele az anya elváltoztatott hangon.
- Biztosan eltévesztettem. – Gondolta Rebeka, és újra tárcsázott.
Sokáig csengett, mire felvették.
- Mondtam már, hogy téves! Ne zaklasson! – Rikácsolta az előbbi hang.
Az öregasszonynak ismerős volt. Ekkor eszébe jutott, hogy Karola egyszer azzal kérkedett, ha nem akar beszélni valakivel, elváltoztatott hangon azt mondja, téves hívás.  
- Mi történhetett? – Ült le Rebeka. – Biztosan bezárta az anyja, és elvette a telefonját. Szegény gyerek!
Életében másodszor, elkeseredett. Egy ideig ült, gondolkodott. Aztán felpattant, kutatni kezdett az egyik szekrény aljában. Kis idő múlva régi, szürke cipősdobozt vett elő.
- Megvagy. Tudtam, hogy jó lesz még valamire.
A dobozt beletette egy táskába, telefonált, és elment otthonról. Vacsoraidő volt mikor fáradtan hazaért. Nem volt éhes. Levette kedvenc könyvét, leült kedvenc foteljába. Húsz óra harminckét perckor lassan ölébe eresztette a könyvet, feje hátrabicsaklott, és lehunyta a szemét.
Másnap reggel a gyerekek hiába kiabálták, Rebeka, Rebeka.
A temetésre, kevesen mentek el. Mindannyian szomorú arccal álltak, de Gigi volt az egyetlen, akit valóban megviselt.
December elején, egy ködös, bánatos délelőtt jött meg az idézés a közjegyzőtől. A hagyatékátadáson, csak hárman jelentek meg. István öltönyben, Karola kifestve, Gigi unatkozva.
A közjegyző, ötvenes, festett szőke, barátságos arcú asszony, felolvasta a végrendeletet.
- Szüleimtől örökölt, nyolcvanhárom négyzetméteres lakásomat, ingóságaimat, unokaöcsém lányára, Kollár Brigittára örökítem tovább. Ezen kívül úgy rendelkezett az elhunyt, folytatta a közjegyző, hogy a lakást és az ingóságokat, a gyermek tizennyolcadik születésnapjáig zárolni kell.
- Ez mit jelent? – Kérdezte Karola.
- Addig nem férhet hozzá senki.
A házaspár összeszorított szájjal, némán összenézett.
- Van itt még valami. – Pillantott a papírra a közjegyző. – Idézem: Készpénzemet unokaöcsémre és feleségére hagyom. Ez pontosan egymilliárd háromszázmillió…  Karola szeme megrebbent, kikerekedett  …pengő.
Az asszony, szürke cipős dobozt nyújtott át.
- Ez önöket illeti. Van benne egy üzenet is, amit bevallom, nem értek. Egyetlen szó: téves.
Döbbent csend után, Istvánból kiböffent a nevetés. Eredménytelenül igyekezett megzabolázni, egy pillanat múlva harsogva hahotázott.
- Ez annyira jellemző rá. - Fuldokolta.
Karola hosszú arca még jobban megnyúlt.
- Ezt a szégyent nem élem túl. – Ismételgette.
- Ez a levél, pedig a tiéd. – Adott egy borítékot a közjegyző Giginek.
A kislány reszkető kézzel tépte fel. Ráismert Rebeka gömbölyű galamb betűire:
"Kicsi szentem! Engem már vár az én Tóbiásom. De te ne búslakodj, ez a dolgok rendje. Ennyit tudtam segíteni, használd okosan. Most már egyedül is boldogulsz. Rebeka.
U.i.: Ha tizennyolcadik szülinapodon beköltözöl, rendezz egy óriási bulit, az elmaradt helyett."
- Úgy lesz. – Suttogta Gigi.
A levélre egy könnycsepp hullott.

Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 6. BEMUTATJUK TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA  ÍRÁSAIT 

RÖVID BEMUTATKOZÁS

Nevem Tóth Lászlóné Rita
"Édesanyám végig kísért az életem könnyű és nehéz időszakában egyaránt. Hosszú időre kaptam őt. Nagy szükségem volt a szeretetére, jóindulatára, támogató és értő hozzáállására. Hozzá mindig jókor tudtam menni, mert minden idő alkalmas volt számára a fogadásomra. Miután elköltözött az égi hazába, nem volt kivel megosztani mindennapi apró-cseprő dolgaim és ekkor kezdtem el írni. Kezdetben minden róla szólt, kiírtam a sok-sok fájdalmat, amit az elvesztése okozott. Később, hogy rátaláltam a Holnap Magazin oldalra elkezdtem küldeni az írásaim, amelyek akkortájt versek voltak. Megismertem egy-két alkotó társat, sajnos már közülük is eltávoztak néhányan, de azért maradtam az oldalon.
Véleményem mindig is volt - szinte mindenről - így aztán prózák is születtek és nem csak a megadott témában. Szeretem a szatírát, az egyikkel az Irodalmi Jelen pályázaton különdíjat nyertem. Nem tartom magam se írónak, se költőnek, csupán gondolkodónak. Szép családom van, három gyermek, öt unoka, dédunoka. Odafigyelünk egymásra és ha tehetjük, találkozunk is."
*
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA:
Kisleány szeretnék lenni

Kisleány szeretnék ismét újra lenni,
szélvészként szaladva, mindig hazatérni.
Kitárt karjaival hol várna énreám,
soh'sem feledhető drága édesanyám.
Kettesével szedném a lépcsőfokokat,
mielőbb láthassam szerény hajlékunkat.
Szeme tükrében oly tiszta, szép lehetnék,
hív szeretetében bizton megnyugodnék.
Mint soha senki más, tudnám reám úgy vár,
oly nehéz, hogy mindez csupán csak vágy ma már.
Nem léphető át az elválasztó korlát,
áthatolhatatlan, szem oda el nem lát.
Mit mondhatnék neki, szép szavakat buzgón,
csak a szív daloljon, átölelném forrón,
helyettünk csupán szóljon a dobbanása,
hű lélek hangjának igaz vallomása.
De minden hiába, soha meg nem állnám
kimondani azt, hogy drága édesanyám
tudod, hogy fáj a lét és nehéz nélküled,
hisz mindig hiányzik lényed, szereteted.
Szereteted melyhez fogható nincs sehol,
édesanyai szív nem kapható máshol.
Néha álmodozom, mert veled oly jó volt,
kislányod lehetnék, akkor lennék boldog.
Egyébként ne aggódj, jól vagyok többnyire,
kicsit szomorkodom, hisz ismersz ennyire.
Vidám leszek újra, megrázom majd magam,
megyek egyre tovább, követem az utam.
De addig is kislány szeretnék újra lenni,
karjaidban szépen, csendben megpihenni.
Talán dőre dolog, de hát bölcs nem vagyok.
Megbocsát tán az ég, nincsenek válaszok.

*
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA: Találkozás  - szatíra

Nem volt szükségszerű a találkozás vele. Tudtam, hogy hol van, ki is kerülhettem volna. Eredetileg így is terveztem, de aztán mégiscsak vonzott a kíváncsiság. Éppen csak rápillantok és megyek tovább, hiszen ahogy a mondás tartja, jóból is megárt a sok.
Ebben a korban talán már nincs is rá szükség, vagy legalábbis sokkal kevesebbre. Megértem, meg akár el is tudom fogadni, de mit csináljak, ha szeretem. Örömöt okoz. A bánatot és nehézséget az élet úgy is kéretlenül osztja. Rossz hírek, itt fáj, ott fáj, a szomszédban még mindig dúl a háború, "et cetera".
Mindegy. Éppen csak megnézem.
Aztán azt vettem észre, hogy túl sokáig bámulom. Remek látványt nyújt. Fiatalos, egészséges és szép. Épp olyan, amilyennek szeretem. Csontos, de nem az a robosztus, épp csak annyira, hogy tartása legyen. Ennyi kell.
Tetszik, de erős jellem vagyok, ezért ellenállok. Itt fogom hagyni, szó nélkül megyek tovább. Találkozom ezzel, azzal, új hatások érnek és akkor könnyebb lesz lemondani róla. Ezt teszem, de mégis, szinte érzem az illatát és az ízét, amint kirántva még melegen csak úgy egymagában megeszem. Jó, majd sor kerül a köretre is, hiszen nem vagyok válogatós, de a frissen sült rántott karajnak nem tudok ellenállni. Mégis veszek négy vékony szeletet.

*************************************************
 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

Véghelyi Péterné: Bölcsek  az  élet  katedráján

  Mindennapjaink, és egész életünk során találkozások határozzák meg a
velünk történteket. Találkozásokban tanulunk, kapjuk a feladatokat, sokszor
találkozásokkal való találkozások vágyaira tesszük fel az életünket.
Találkozásoktól várunk, és remélünk sok mindent. Találkozásainkat csak
részben tudjuk tervezni, és a tervezett találkozásaink fórumáról száműzzük
a meglepetést, a csoda lehetőségét, mert úgy gondoljuk, hogy azokat
a találkozásokat mi rendeztük, akartuk, ott azokkal vagyunk együtt,
akiket mi választottunk. Ám ezekben a találkozásokban ismerjük
meg a
Véghelyi Péterné
 mindig jelen lévő, önmagáról tudó, azonban önmagáról oly gyakran megfeledkező én-t, a saját személyünket. Hacsaládtagjainkkal vagyunk együtt, akkor erre az én-re azért nem figyelünk, mert tudjuk, hogy feltétel nélkül, és úgy szeretnek bennünket, ahogyan vagyunk. Ha idegen emberekkel
vagyunk együtt, akkor ennek az én-nek hibáit igyekszünk elrejteni,
hogy jobb benyomást tegyünk másokra. Alkalmazzuk ezt az óvatosságot,mivel nincsen meg a biztonságot adó elfogadást lehetővé tevő bizalmilégkör, amiben önmagunkat mi magunk is el tudjuk fogadni. Honnan adatik meg nekünk az az éleslátás, amivel felismerjük a hibáinkat, ésmiért érzünk késztetést arra, hogy 
idegenek előtt elrejtsük ezeket? 
szentírás bölcsen tanít a barátságról, az igazi szeretet lényegéről, amikor azt írja; A jó barát elrejti a másik hibáját. Vagyis a feltétel nélküli szeretet
befedi a hibáinkat, ha hagyjuk magunkat szeretni. Leginkább a családban
tudjuk magunkat teljesen a másik szeretetének átadni, mert jó esetben a
családi kapcsolatainkat nem szakítjuk meg, azok végig kísérnek bennünket
szakadásban ott marad egy hiány. Hétvégi ebéden láttuk vendégül szüleinket,
és unokaöcséim is nálunk vendégeskedtek. Milyen esetlen tud lenni
az ember, ha felnőttként idősödő szüleit látja asztalánál, és valahogyan
nekem sem ment a háziasszonyi szerepem, mert éreztem, hogy nem lehetek
itt főnök. A szülők jelenléte fegyelmezett, a levegő megtelt a miheztartás
kódolhatatlan neszével. A rám bízott fiúk jelenléte a példamutatás
zubbonyát próbálta rám erőltetni, de lelkem is izgága volt, mert fürdőztem
a szüleink jelenlétében. Hálám betöltötte a teljes valómat, és minden
percet megbecsülő figyelemmel tekintettem rájuk zavarom homályból. A
fiúk tanulnak viselkedni, figyelni az öregekre, néha fordítok nekik, hogy
segítsek bekapcsolódni. Élénken beszélget anyám, és anyósom, ők ketten
jól megértik egymást. Fiatal öcsémet apósom faggatja tervei felől, s mint
egy jó tanárember, addig nem adja fel, amíg érdeklődése horogra nem
akasztja a nagy kamaszt. Amiről beszélnek, az mind fizika, az élet felől
megközelítve, hát ne mondja senki nekem, hogy nem lehet érdekessé tenni
a száraz tananyagot. Persze, mit sem érne a sok tétel, ha nem volna
becsomagolva sok évtizedes, kipróbált tapasztalatba. Komoly okítás indult
el, a fiú az öreg tanárra tapad teljes figyelmével, és hagyja, hogy
összefüggés-rendszerekbe vezettesse be. Az ebédlőasztal katedrává lett, és
én csodálva nézem a nagy Öreget, lepipálni lehetetlen! Őszintén szólva,
én nem sok mindent értettem, azonban lenyűgözött ez a pedagógiai önátadás.
Alighanem professzorok székfoglaló beszédeivel vetekedhet az egy
órás beszéd, amit hallhattunk. Átéléssel tanít, okít, bekapcsol, a nebúlóra
figyel, és példákkal magyaráz. A gyereket megragadja a hév, amit az
öreg tanár beszéde áraszt: mert hiszi, tudja, és műveli is azt, amiről beszél.
Már két beszélgetés is van, amit kívülről szemlélhetek, és feltűnést
sem keltek vele, mert közben sertepertélek, leszedek, kínálok. Apám ül
velem szemben, látszólag kívül mindenen, ám amikor tekintetünk némán
találkozik, meglátom benne a bölcs, hallgatni tudó értelmet. Mindent
vesz, de nem érzi szükségét annak, hogy beszéljen. Egymásra mosolygunk,
és értjük egymást. Megértem őt, és ő látja, hogy értem. Személyünk
találkozott a szeretetben, és nem kellettek a szavak, de mennyi mindent
elmondtunk ebben az észrevétlen egymásra tekintésben egymásnak. Ha
a húgom itt lett volna, ezt ő is értené, és harmadikként lépne a néma dialógusba.
Késő délután, amikor már leszedtem az asztalt, és kávét ittam
apámmal, örömmel mesélte, hogy milyen nagyszerű volt látni, hogy unokája
így érdeklődött a fizikai tanítás iránt.
– Szóval, régen ilyen tanárok voltak – magyarázza –, akik keresték, hogy miben
jó az a gyerek, merre kellene érdeklődését vinni, hogy sikerélménye legyen.
A parasztembernek életeleme volt a tanítás, és azért eredt meg minden a keze alatt,
mert jól megtanították a szülők, nagyszülők, mert a gyerekek sosem jártak
külön utakon, együtt dolgozott a család. Ma ezeket a gyerekeket nehéz már
munkára fogni, a régi mezőgazdasági tudás így elveszik, mert a műtrágyázás
és a gépek átvesznek mindent – elmélkedik az egykori agronómus.
Emlékszem, hogy gyereklányként sokszor elvitt apám a TSZ-be,
ahol mindenki tartott tőle, főnöknek szólították, és vigyázzban álltak, ha
Trabantjával megjelent. Nagyon tisztelték apámat, rendkívül emberségesen
bánt az emberekkel. A fejőnők nekem ott mindig süteményt hoztak,
lehetett érezni, hogy apám miatt. Látom gumicsizmával a savóban járni,
aki úgy ellenőriz, hogy csak kérdez, és úgy tanít, hogy kérdéseivel a helyes
útra vezeti az embereit. Soha nem sértett meg senkit, pedig igen következetes
vezető volt. Később, kinyílt csipájú nagylányként már nekem
sem volt türelmem a szőlőben odafigyelni a metszésre, tanulhattam volna
többet is, mert jó mesterem volt. Bizony, apám sokszor reggel 4-kor
kelt, ebben a cigányéletben most értem meg anyámat, az alkalmazkodó,
csendes hátországot, amit akkor észre sem vettem; mekkora szeretetben
életem! Legnagyobb tanítóim, és csak most ismerem fel őket. Csak legyen
elég időm, hogy szüleimet megkövessem!
Ma rengeteg jellemtelen, és felületes tudású ember van a katedrákon,
és bizony nagy szerepük van abban, hogy elmegy a gyerekek kedve a tanulástól.
Az élet katedráján a fáradhatatlan öregek addig tanítanak, amíg le nem hunyják a
szemüket.
Idős barátnőmhöz mentem, és már messziről láttam, hogy lánya virágoskertjében
munkálkodik, és hűséges botjára támaszkodva babrál valamivel.
Beáztatott uborkamagot vetett nagy gondossággal. Magyarázza, hogyan
rakjam el, nem késő még. Kaptam tőle dughagymamagot is, én még
soha nem vetettem, mert megszoktuk, hogy a boltokban elérhető ez is. A
parasztember pedig azt szokta meg, hogy magától várhatja csak sorsa
jobbra fordulását, ezért saját magokkal dolgoztak bölcs előrelátással. A
többit pedig a Jó Istenre bízták. A civilizált élet, a fogyasztói, pazarló életmód
meglopta az időseket. Igenis meglopta, mert elvitatta tőlük a katedrájukat,
az élet katedráját! Tessék nekik visszaadni, mert a bölcsesség fakultása
kimarad a mi képzési anyagunkból! Tessék az idősek tanítói jogviszonyát
helyreállítani! Kedves rothadó társadalom! Ne tessék az öregeket
leselejtezni! Sok helyen szerveznek úgynevezett senior-akadémiákat,
ahol idős embereket próbálnak modern technikai vívmányokkal megismertetni,
hogy úgymond felzárkózzanak. Hova? A gépek alsóbbrendű
világához? Fordított gondolkodás ez, mint minden Isten nélküli világban.
Elfele megyünk a természettől, az értékektől, az erkölcsöktől, mert modernitás
van, ugye? Megváltozott, és leromlott a tanrend. Az volna a helyesen
értelmezett senior-akadémia, ha például a vásárosdombói idősek
otthonából választatnának ki a tanszékek vezetői. Tessék nekünk a bölcs
tanítóinkat rehabilitálni! Nekünk ne gyógyszerfüggő pszichológusok tanítsanak
az internet mocskos csatornáin a házasságról, és a tisztátalanságról,
hanem a hűségben, akár szenvedéssel megpróbált hűségben élt
életet felmutatni képes egyszerű, de mély hitű emberek, akiknek az Istenbe,
és az élet értelmébe vetett bizalma akkor sem rendült meg, ha meghurcolták,
ha bántották a hite, a hűsége miatt, vagy ha megnyomorodott.
Én olyan tanítókat akarok, akik még ekkor sem jajgatnak, hanem töretlen
lendülettel egyenesen a mennyországba tartanak. Csak egy kicsit, útjuk
végén a lábaikhoz ülni, és nem csak értéket, de egy világot menteni lehetne.
Nem a fenntartható fejlődés, és nem az okos eszközök mentik meg a
világot, és az ökoszisztémát, hanem az, ha újra megtanuljuk a világot úgy
bírni, hogy annak művelői vagyunk, és nem letaposói. Ezt a kertészek
nélkül nem lehet, ezért őket újra munkára kell fogni. Ha ma 90 éves emberek
tanítanák az elmúlt 70 év történelmét, bizony egészen más volna a
tananyag, mint amit a történelemkönyvekben olvasunk. Ám ezek a történelemtanárok
nem csak a bolsevizmus előre töréséről, túlkapásairól, és
sunyi, ma is észlelhető beépüléséről tanítanának, hanem azt is elmondanák,
hogy minden rohadás, züllés, szeretetlenség egyenesen arányosan
növekszik a hitetlenség, az Istentagadás terjedésével, és általánossá válásával.
A jó tanár, az jó diagnoszta, amihez kell a tapasztalat. A magyartanár
magyarul, és fejből mesélne, énekelne, és ezekben a mesékben, népénekekben
benne lenne a világ, és a világot ajándékozó Isten. Ki volna jó
matektanárnak? Egy 85 éves asszony jobban, és gyorsabban tud fej-számolni,
mint egy nyolcadikos diák, aki számológépet használ. Énektanárnak
olyan időseket választanék, akik megtanítanák, hogy melyik dalra
vág jól hajnalban! a kasza, melyik a kukoricaszedős dal, a szüreti mulatós,
és minden növendéknek volna újra saját nótája, és mikor kell fejet
lehajtva csendben dalolni. Nos, ez volna az én senior-akadémiám, és e
kurzust azoknak hirdetném meg, akiknek van bátorsága még értéket menteni.
Várom a segítő, ezt támogató emberek jelentkezését! A feladat felettébb
sürgető, nincsen sok időnk, mert akik számítanak, már útjuk végén járnak.

V. P-né

Folytatjuk a sorozatot.
*************************************************
 8. HAZAI TÁJAKRÓL 
- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL - 

Szegzárdi Nagy Vendel Emlékképek harminc év tükrében című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv: https://www.youtube.com/watch?v=GGxpkPdlHlg
 
HARMINC ÉVES A MI RÁDIÓNK! RÉSZLETEK A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL - 2022. MÁJUS 29.
MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?
 .............................
 
A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
 
KÉRTEK RÁ DIÓT? A RÁDIÓMOZAIK SYDNEY MEGSZÜLETÉSÉNEK EMLÉKÉRE 1992.
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
EMLÉKKÉPEK HARMINC ÉV TÜKRÉBEN
PRÓZA VERS
 
Mikor az ember még ifjú Titán,
gondolkodik álmatlan éjszakán,
kéne egy maradandót alkotni tán,
amit örömmel fogadna a világ,
egy élő rádió adást,
mikor kifőtt a tészta,
kértek rá diót?
kérdezte anyám
és nem viccelt,
eljuthatna sokakhoz talán.
Címe egyszerű lehetne,
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY, AUSZTRÁLIA, csupán
 
Társulhat több társ,
feleség is netán,
ki már próbálgatja szárnyát  
az éteren át.
 
Megjött a megvilágosodás,
hívjuk segítségül a technikát,
Guszti, és Kati álmát,
alig múlt száz éves a rádiózás,
egyre népszerűbb ez a fajta szórakoztatás,
nekünk is sikerülhet talán.
 
 A gondolatot egy sor tett követte,
a kezdet nehézségekkel volt tele,
csatlakoztak tettestársak,
kik szerelmesei a médiának,
éveken át segítettek, hozták a híreket,
zenét, humort, történetet,
elhangzott verseim sora,
melyikekkel úrrá tettek,
majd prózáim java,
hétről hétre megtelt,
az adásra szánt perc,
harminc éve ennek,
hogy vígan telnek a percek,
rendületlen lendülettel múlnak az évek,
van mire emlékezni,
van hová felfejlődni ,
amíg a teremtő engedi,
mindaddig szól még a rádió,
amíg ajkunkon hallik a szó,
a világból visszaverődik a visszhang,
kezünk mikrofont tart,
sok riportalany elé,
s elindul a hang a hallgatóság felé,
míg világ a világ,
harminc év viharai után.
 
S hogy mi lesz majd eztán?
e kérdés dilemma talán,
a stúdió minden héten vár,
hogy folytassuk az adást,
s ül a varázsszemes masinák előtt,
sokféle fiatal Titán.
 
SZEKSZÁRD, 2022. MÁJUS 07.   SZÜLETÉSEM JUBILEUMÁN.
..................................................
 
ELŐZETES A MAI ADÁSBÓL
 
Nyolc nappal a 30 a harminc éves ünnepség után. Kezdünk magunkhoz térni. Most látja az ember, hogy mennyi munka, gondolat, zsákutca és heuréka pillanat ment ebbe a színpadi előadásba. És nem számítva az anyagiakat. Pl: maga a háttér megtervezése és megfestése szabadtéren sem volt egy egyszerű dolog,
tudjuk milyen kevés
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin
 napsütéses időnk volt az elmúlt hetekben. De ami a lényeg, meg lett, meglett időre és ahogy a reakciókból le lehetett vonni, nagy megelégedésre. Magáról a színpadi szereplésről készült egy videó felvétel, ami már a vágó asztalon van, s ha nem tévedek akkor rövidesen megkapjuk. Remélem tetszeni fog. Mai adásunkból Bálint Csaba interjúját ajánlanám, aki nagyon érdekes dolgokat mondott a Délvidéki fejleményekről és egyáltalán a szerb gazdaságról. Érdemes meghallgatni. Itt volt
még Kiss Ágnes, Kolozsi Erzsébet, Sándor Krisztina, Nt Péterffy Kund. És Nagy Vendel. Ha már Vendelről 
esett a szó ne feledj belenézni az igen magas színvonalú „ Megszólalok” internetes magazinjába. Valóban csodákat találsz benne. Novellákat, verseket elbeszélő költeményeket és természetesen a magam dolgai is ott találhatók. Kérlek, ha tetszett akkor osszad meg barátaiddal, rokonaiddal, s mindenkivel aki szereti a szép magyar szót hallani. Köszönjük
Tedd ezt a honlapot a keresődbe: 
www.radiomozaiksydney.com.au
 
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, SZERKESZTŐK!
 ...................................
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: PIROS PÁNTLIKÁS MÁJUSBAN

Piros pántlikás Májusban,
sóvárgó lánykák kapujánál
sudáran álló májusfa várja,
meggypiros ajkak  örömdalát.
Ha eljön a kitáncolás,
kaphatsz egy nagy csokor
piros, Pünkösdi rózsát.
hozzá lányka hamvas csókját.
Póriasan pirosló
pipacsok árjába
nemesen tündöklő
tulipán pár vegyül,
hozzá vígságot hozóként,
pincehideg vörösbor elegyül.
Koronája van a bornak,
nemes ital, királyoknak,
kiknek vállán bíbor palást,
fényességes kisugárzás,
nemes szellem, uralkodás.
Háborúknak vérpiros pokla,
fájdalommal megrajzolva,
vörös lobogók alatt,
fényes páncélú hadak
vonulnak a véres harcba,
bíbor színű az ég alja,
izzón vetül sziklapartra,
letűnő napkorong után
lebuknak az alkonyatba.
Feláldozzák éltüket
halálnak oltárán,
szerelmetes hazájukért,
vörös szirmú rózsaszálak bólogatnak
barnuló sírjaik domboldalán.

2022.  JÚNIUS 10.
...............................

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL TÜNDÉRKERT CÍMŰ NOVELLÁJÁT ELMONDJA FÓRIZS ILDIKÓ
Mellékletek terület
Melléklet (Nagy Vendel, - Tündérkert, - Fórizs Ildikó.MP3) előnézete
Melléklet (Nagy Vendel, - Tündérkert, - Fórizs Ildikó.MP3) letöltése
Rendezés a Drive-ban: Nagy Vendel, - Tündérkert, - Fórizs Ildikó.MP3
Nagy Vendel.
2022. jún. 13. 9:55
.......................................

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: PÜNKÖSDÖLŐ

Karácsonyra kalácsot,
Húsvétra sonkát, tojást, kenyeret,
Pünkösdre csodát, vagy amit még lehet,
sajnos, a lehetetlenekre kissé várni kell,
kiáradó, befogadó,
malaszttal teljes szíveket.
Istentől kiáradó lelket,
adj nekem Uram.
Az Atya mutatja magát a népnek,
az egy igaz Isten képében láthatják
az értelmezhetetlen szentháromságot.
Mellette, jobbján ül,
Jézus, a fiú Isten,
galamb formájában száll alá a szentlélek.
Szélvihar, és lángnyelvektől kísérve,
árasztja el az apostolokat az isteni sugallat.
Megérinti mindazokat,
hittel és áhítattal,
kikkel az Istennek még dolga van.
Óra inga leng a falon,
nincs kenyér az asztalon,
misebor is kéne,
Krisztus teste, vére,
misével dicsérve,
igét küldve az eltévedettekre.
Rossz idők járnak,
üldözik a hívőt,
teret engedve a hitetleneknek,
kiknek bánat a párja,
elszalad az idő árja,
számokkal számlálja,
Porcelán a számlapja,
feketék a számok rajta,
nem porcelán Szűz Mária,
vörös réz a  mutatója,
kergetőzve futnak rajta,
utolérve, elszaladva,
egymás elől elszárnyalva,
hírt hozó angyalra mutatva,
időt jelzőn kakukkolva.
Néha dühödten kivágja
nyikorgó ajtaját,
egy megárvult madárka,
majd alkalom adtán,
olajozd meg a zsanérját,
Jó lesz oda egy olajág,
ne mondják rá, slendriánság,
de ne most momentán,
megszokja lassan a világ.
Annyi az idő,
ahányat kiabál,
jobb időkre vár,
visszafelé nem folyik az ár,
csak mikor a csatornát,
duzzasztják a Dunára néző
Sió - torok kapujánál,
nem engedik szennyezni,
Európa legnagyobb folyóját,
hadd vigye bölcsen tovább
az egyetemes kultúrát.
2022.  PÜNKÖSDJÉN
.................................................

TÜZEK TÁNCA, SZENT IVÁN ÉJSZAKÁJÁN - TŰZLILIOMOK

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: TÜZEK TÁNCA

Tűnődöm a Nap járásán,
Szent Ivánnak éjszakáján.
Megosztoznak ily szerényen,
nappal, és éj egységében,
kergetőznek az idővel.
Messziről táltosok dobolása hallik az éjben,
ünneplő tömeg dereng a fényben,
Liliomok táncát  tűztáncosok járják.
Patyolat ruhájuk lobog a  széllel,
pattogó szikráknak  jajduló ívében,
arcuknak kezüknek rőt-vörös fényében.
vad erők tódulnak fékevesztett hévvel,
szívükbe, lelkükbe  frissülő erővel.
Virágok merengnek vérvörös  fényben.
Lángok inalnak vadak  hevével,
megidézett szellemek életre kelnek.
Arcuk kipirul a  misztikus tánctól,
piroslik ruhájuk a  tűznek fényében,
körtáncot járnak  az izzó parázson,
tüzet ugranak serényen,
szoknyájuk lobot vet,
levetik legott, s sutba dobják,  
meztelenül folyik a  tánc.
Ruhájuk kiterítik a  forró kavicson,
mint Nausziké a  tengerparton egykoron,
s  megtörik a  hűs hullám a  sziklapadon.
ősök szellemét idézik ide most,
messzi hangok suttogását hallják,
mit üzennek a  mindig élő múzsák.
Cselekedeteitekre fentről figyelnek,
az ősi lelkek, veletek küzdenek.
Ezüstös tálcán  aranypohárban
nyújtják felétek a  nektárt.
Ihletet adnak a  tűzliliomok,
Mikor a  virágot tapossák,
Akkor ontja leginkább
Bódító illatát,
Ellejti násztáncát,
a kecsesen vibráló,
sejtelmes hangot adó,
éjszaka fénylő AURÓRA BOREALIS.

2022.  JÚNIUS 21.

*************************************************
 9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN  

AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN

KOLOZSI ERZSÉBET AUSZTRÁLIA: TÓTÁGAS PODCAST  (VI. RÉSZ)  

 Podcast 11  Kit nevezünk Ausztrália atyának?
 
 Minden jó elnyeri a maga méltó büntetését Ez a mondás jutott eszembe, mikor Macquire kormányzó sorsáról olvastam először.
De miért jutott ez eszembe a büntetés, amit inkább a rabokkal kapcsolatban szoktunk emlegetni ? Nézzük meg közelebbről ennek a kormányzónak  a munkásságát,
akit a sírkő felirata szerint, nemes egyszerűséggel  Ausztrália atyjának neveznek.
Ahogy nekünk Mátyás király a legendás jótevő, még ha nem is mindenben értenénk vele egyet a mai felfogásban, úgy Ausztrália és persze Sydney  szempontjából
Lachlan Macquarie a meghatározó  kormányzó. Rögtön hozzáteszem,  hogy pozitív értelemben.  1810- től állt a  kolónia élén, 21 évig, és sok mindent köszönhetünk
neki. De, vannak sokan, akik persze fanyalognak  vele 
kapcsolatban.
Kolozsi Erzsébet

Őt küldték ide, hogy  a rum lázadás után rendet csináljon. Ő volt 
az első, aki katona  és nem tengerész  volt, és saját katonáival érkezett. Lieutenant Colonel volt a rangja, ez talán alezredesnek felel meg. (Nem ismerem a katonai rendfokozatokat.) Első dolga volt a lázadók által  önmaguknak, ill. cimboráiknak
adományozott kiváltságok megszüntetése. Ezekből párat később aztán mégis visszaadott. Ezek többnyire büntetés  elengedés,  és földadományok voltak. Később
ő gyakorolta  a büntetés  enyhítésének jogát legfőképp  a jó viseletű rabok esetében  A feszültség ami  már érkeztekor megvolt  csak fokozódott.  A szabad telepesek, akik szépen tollasodtak az előző gyengekezű kormányzók alatt, és az új kormányzó által felszabadított rabok között. A telepesek magukat exkluzívnak hívták,
míg a felszabadult rabok  és leszármazottaik, voltak az emancipáltak.
Macquarie volt az, aki komolyan vette a tábor jellegű település tervezését, várossá építését. Elrendelte, hogy az utcák egységes szelességűek legyenek,
6.1 m, elsősorban, hogy a katonaság könnyen mozoghasson. Minden új épület tervét be kellett mutatni egy főépítésznek, őróla majd később még szó lesz,,
és csak az ő jóváhagyása után  lehetett az építkezést kezdeni. A legtöbb támadás ezen a vonalon érte, hogy miért kell olyan grandiózus épületeket  építteteni
és főleg miért kell annyi pénzt áldozni ezekre. Az anyaország, Britannia még mindig elsősorban fegyenctelep ként kezelte Sydney-t, nem önálló gyarmatnak tekintette.

A podcast logója
Öt várost alapított,  ill. terveztetett meg, Windsor, Richmond, Pittown, Wilberforce, Castlereagh   Ezeket a Hawkesbury folyó mentén telepítette, kicsit
távolabb a parttól, hogy az áradások ne okozzanak kárt.  Ez a terület volt ugyanis  a fő gabonaellátó.
Érdemes ezeket a városokat  felkeresni, Windsor pl. szinte időutazás. Bűbájos városka. A  lustán hömpölygő folyó  nagy kanyart vesz itt. Régimódi üzletek
és  lapátkerekes gőzös emlékműve a főutcán,  műemlék épületek, barátságos  emberek, és rengeteg virág.
Nemcsak házakkal, utakkal  is foglalkozott. A meglévő sáros, poros, dűlő helyett utat építtetett Parramattá-ig, az áruforgalom megkönnyítésére.
Neki  köszönhetjük azt is, hogy baloldali közlekedés van.  Hogy az útépítést finanszírozza, bevezette az útadó rendszert, hogy így  függetlenítse magát
anyagilag Angliától.   Ragaszkodott hozzá, hogy mindenkitől szedjék be. Tehát  a matrica ill.  a toll nem újkeletű dolog. Ezzel kapcsolatban egy epizód
említésre méltó, már csak azért is, mert a kormányzó  későbbi életére  hatással volt . Volt egy bíró - Bent nevezetű -, aki úgy gondolta, hogy az útadó törvényellenes,
és ő pedig nem fizeti ki. Macquarie ragaszkodott hozzá, hogy vasalják be rajta, mert a törvény a törvény végrehajtójára is vonatkozik.   Ezen a civakodáson
akkora ellenséget szerzett magának, hogy későbbi karrierje is kárát látta. Megint csak párhuzamokat fedezhetünk fel a mai életre vonatkoztatva. Tekintettel
a város lakói többségének  igencsak kétes múltjára, és a kialakult laza erkölcsökre, hozott egy olyan törvényt is, hogy csak összeházasodott párok  élhetnek
együtt. Ennek az is volt az oka, hogy ha az egyik partner meghal, a másik jogi alap nélkül nem örökölhetne.
Forradalmi újításnak számított, hogy a büntetésüket letöltött rabokat embernek tekintette, megbízásokat vagy munkát adott nekik, és horribile dictu még
az asztalánál is vendégül látta őket. Leghíresebb ilyen emancipált rab Francis Greenway volt, aki eredetileg hamisításért került börtönbe, de végzettsége
építész volt. Ő az a bizonyos későbbi  főépítész. Az ő keze nyomát dicsérik a ma nagy becsben tartott épületek, mint pl. a legfelsőbb bíróság épülete,
a Hyde Park barrack, a kormányzó egykori  istállója, ami a Konzervatórium Zene Iskolának ad otthont.  Még azt is említem, hogy a régi 10 dolláros bankjegyen
Greenway képmása volt, valószínű, ő a világ egyetlen elítélt hamisítója aki bankjegyre került. Egyébként a kormányzónak ez a barátkozás sokba került .
Másik ilyen felszabadult rab a főorvosnak kinevezett Dr William Redfern volt, aki részt vett egy  lázadásban, azért először halálra ítéltek, majd foglalkozására
való tekintettel, hisz már akkor is orvos volt, nem akasztották fel, hanem  idezsuppolták.
Redfern kezdte  szorgalmazni a telep csatornázást,  a himlő elleni oltást.
Macquire  megbízatásának lejárta után visszatért Skóciába. Lehet, az is súlyosbító tényező volt, hogy skót volt, nem angol. Hátralévő éveit azzal töltötte, hogy
a különböző koholt vádak alól tisztázza magát.
De miért is tekintjük  Macquarie-t az ország atyjának ? Ő használta először hivatalos iratokon a Flinders kapitány által meghonosított Ausztrália elnevezést.
Továbbá ő adta a megbízást, no meg pénzt, hogy keressék meg az átjárót a Kék Hegyeken, ami által a kontinens további része megnyílt a telepesek számára.
Mellékletek terület
YouTube-videó (Podcast_11_Macquire) előnézete
...................................

Podcast 12 Fegyencek  és betyárok

Előzőleg sokat beszéltem már ugye  a rabokról, volt már pár szó szökevényekről is, de most talán nézzük meg hogy milyen bűnökért lehetett idekerülni? Mi
volt az a  hatalmas bűn, ami miatt ide, az Isten háta mögé toloncolták, hajózták az embereket?
Igen, megint Sydney telepités utáni, korai életétől lesz szó.  Rögtön elöljáróban elmondom, hogy ez alkalommal a szokásos forrásokon – internet, utazási
tapasztalat- kívül,  még könyveket is felhasználtam. Ugyanis végre  megint könyvtárba tudtam menni, mert a vírus miatt azok is zárva voltak. Tehát a mai
adás adatait részben  David Hunter Girt és True Girt könyvei segítségével  állítottam össze.
Képzeljük el, hogy Britanniában  177o-ben az u.n Bloody Code azaz vértörvény volt életben. Ez 222 olyan bűnt sorol fel, ami halállal büntethető.  Ezek
zöme a tulajdon elleni vétség, így mondja a mai jogi nyelv.  Köztük  lehet olyan főbenjáró bűn, mint egy zsebkendő lopás, vagy elejteni egy nyulat. A lágyabb
szívű bírák a halálos ítéletet x év transzportálásra  változtathatták.  Ez vagy Amerikába vagy Ausztráliába való elhajózást jelentett. A  korabeli viszonyokra
jellemző egy olyan történet, amelyik a legfiatalabb bűnöző sorsát írja le. Úgy hívták,  Mary Wade, aki 13 éves volt, mikor a hajóra rakták. Gyermekkorát
utcasöpréssel töltötte, ez volt a kolduláson kívül a bevételi forrás. Egy másik, de már 14 éves lánnyal együtt egy 8 éves gyerektől elloptak egy ruhát,
sapkát és körgallért. Gondolom, az a gyerek módosabb szülőkkel rendelkezett.  A ruhát aztán elzálogosították.  Feltételezem, a pénzért élelemet vettek.
Azonban valaki bedobta a hatóságoknál, és a körgallért megtalálták a szobájában. A sapka sorsáról nincs hír. Gondolom, szobájában  sok hely nem volt, ahol
bármit is el lehetett volna rejteni. Ezért a nagymértékű lopásért halálra ítéltek. Ezt változtatták  könyörületből, fiatal korára való tekintettel, elhajózásra,
és 1790-ben érkezett Sydneybe.
Későbbi élete is tanulságos. Sydneyből szinte azonnal tovább  vitték Norfolk Szigetre,  annak ugye elég notórius rossz híre volt, ott 2 gyermeket szült.
Aztán visszahozták Sydneybe, ahol ismét szült 2 gyereket, a feljegyzések szerint, de a papákkal  nem volt házastársi viszonyban.  Majd a Hawkesbury folyó
környékére került, ahol egy Jonathan Booker nevű emberrel élt együtt, aki asztalos volt.  Állítólag  összesen 21 gyereket nevelt, bár ezt a történészek
kétségbe vonják, de biztos, hogy 7 gyerek megérte a felnőtt kort. Jonathan 1811-ben, Mary 1812-ben megkapta a szabadságlevelet. Több mint 2o év viszontagság
után! Végül, 1817-ben csak összeházasodtak, ha már szabadok lettek. Addigra már volt némi birtokuk, de házuk egy bozót tűzben leégett. Segélyért folyamodtak,
meg is kapták a  mai Illawara környéken egy kis ház formájában. Itt éltek boldogan, míg meg nem haltak. Mary 84 éves korában hunyt el, Wollongongban. Magyarországi
hallgatóink kedvéért ez a rész Sydneytől délre található. Halálakor még  rengeteg leszármazottja élt,  több mint 3oo, mára ez már 1ooo-res nagyságrendű
szám. Pikáns, hogy egyik  volt miniszterelnök, Kevin Rudd is szegről végről rokonságban van vele.  Én csak csodálom, hogy mekkora fizikai és szellemi erő
kellett ahhoz, hogy akit 13éves korában halálra ítélnek, végül  a fegyencélet poklait is megjárva,  84 éves korában, gyerekcsapatot hátrahagyva,  tiszteletre
méltó matrónaként haljon meg.
Van még egy érdekes történet, van több is, de a ebbe a fejezetbe nem férne bele mind. Történt,  a 19-k század elejére, hogy a szigorú törvények dacára
egyre többen próbáltak  megszökni és beálltak betyárnak, bushranger a nevük. Ennek ugyan van némi romantikus színezete, gondoljunk csak Robin Hoodra vagy
netán Rózsa Sándorra. Elveszik a gazdagoktól, odaadják a szegényeknek, szól a legenda. Szóval a valóság nem egészen igy volt. A gazdagoktól, tényleg elvették,
amit lehetett, de a szétosztásról  többnyire szó sem volt. Volt, hogy még a bandatagok sem kapták meg a részüket.
Az útonállást  korlátozandó, hoztak egy olyan törvényt, ami megszigorította a lopott holmi  eladásának lehetőségét, valamint mindenkinek igazolnia kellett
magát, ha megállították, ott helyben. Ebből aztán volt bonyodalom, mert akik már itt születtek, rabok utódjaként,  nem mind kapott születési  bizonyítványt.
Igy volt, hogy a bemondott születési helyére kisérték vissza, abban a reményben, hogy valaki igazolni fogja. Ez a visszakísérés néha 100 km-t is jelenthetett,
esetenként rabláncon.
Történt egyszer, hogy egy Ralph Entwistel  nevű bivalyhajcsár megfürdött egy folyóban, meztelenül. Istenem, meleg volt, azt az egy ruhát meg kímélni kell.
Ám  pechére arra járt a kormányzó,  és  a beosztottja igazolást kért. Ugye ruha sem volt rajta, vízhatlan igazolás sem volt nála, no akkor példát statuálunk,
gondolta a  buzgó Bathurst-i rendőrfőnök. Gyorsan kapott 50 korbácsütést, biztos ami biztos, és a már folyamatban  lévő szabadulási igazolását megszüntették.
Gondolhatjuk, hogy örült a sorsa ilyen alakulásának , így inkább megszökött, és  beállt betyárnak.  Kb. 80 embert verbuvált össze, nem mindig egészen önkéntes
alapon követték. Kalapján szalagot hordott és embereit szalag seregnek - Ribbon Gang -  hívta. Minden sikeres akció után újabb szalagot erősített a kalapjára.
Idővel  csak  úgy lebegtek a  színes szalagok körülötte ! Végül 200 rendőrt, katonát  küldtek rá,  akik  tűzpárbaj után elfogták. Egy hét múlva felakasztották,
de most már teljesen felöltözve. Ha Bathurstben járunk a Ribbon Gang Lane neki állít emléket.
Bathurst  neve egyébként sokaknak ismerős lehet. Ott rendezik minden évben a Bathurst 1000 supercar  autó versenyt, a Mount Panorama a pálya neve. Erről
ne kérdezzetek, nagyon nem értek hozzá.
Még másról is nevezetes ez a város, kb.  200 km re Sydneytől, de erről majd máskor beszélek.
Most kéréssel fordulok hozzátok :
Szeretném kidolgozni, melyik terjesztési mód a leghatékonyabb, igy kérem, jelezzétek, ki honnan tudja meg,  hogy újabb epizód  készült:
Feliratkozott az Apple podcast vagy a Spotify applikáción, beregisztrált a magyar podkaszt hu oldalra
Figyeli, esetleg követi a Facebook oldalamat,
Értesítés  vár, kap a totagaspodcast emailen vagy a messangeren keresztül
Esetleg a feliratkozott a Csibi és a tótágas Youtube oldalamra, ahol a korábbi  podcast adások is hozzáférhetők?
Nem szeretném, ha valaki többször is megkapná,  ugyanakkor  valaki-k esetleg kimaradnak.
Visszajelzéseteket előre is köszönöm, két hét múlva ismét találkozunk.
https://www.youtube.com/watch?v=UcRlReTQiYI&t=9s

Folytatjuk.
*************************************************
 10. MEGJELENT... 

ILOSVAY GUSZTÁV HANGOS ÍRÁSA  - AUSZTRÁLIA
Ilosvay Gusztáv Játszunk zenét című írásait Felolvassa: Ilosvay Egyed Katalin. 5. rész
https://www.youtube.com/watch?v=iobWVPkig90
Játszunk zenét 5 - N,5 Katarzis előtt

*************************************************
 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

Véghelyi József:  Csak úgy dödögök -  Halloween

  Engem mindig is zavart. Főleg a rendszerváltás óta egyre jobban felerősödött az a tendencia, hogy kritikátlanul - had ne mondjam - gátlástalanul kezdünk
majmolni mindenféle nyugatról beszűrődő szubkultúrákat.
Hogy mire gondolok?
Véghelyi József


   Nem régen emlékeztünk meg az Egyház által elterjedt Mindenszentek napjáról, amit aztán a halottak napja követett. Ez 
így rendben is van! A kulturált társadalmakban illik évente 
legalább egy napot fordítani elhunyt szeretteinkről, barátainkról 
való megemlékezésre. Ezek a napok, órák nem zajos ricsajozással
telnek el. Ekkor az emlékezések, az elhunytak iránt érzett tisztelet kell, hogy uralkodjon lelkünkben. A gondom azzal van, hogy egyre gyakrabban használják
a Halloween idegen (angolszász) kifejezést is a jól bevált magyar szavak helyett.
Miért? Mi közünk van nekünk a Halloween ünnephez? Felfogásom szerint az elhunytakat nem ünnepelni kell, hanem sokkal, inkább emlékezni rájuk.
  Jól emlékszem arra, hogy gyerekkorunkban mi is készítettünk töklámpásokat a "rossz szellemek" elűzésére, ám sohasem neveztünk azt a napot Halloween-nek.
Amennyire vissza tudok emlékezni rá, akkor ezt a kifejezést nem is ismertük gyerek fejjel. A kereskedelmi TV csatornák és rádiók, a nyomtatott sajtóról
nem is beszélve, élen járnak hagyományaink, nemzeti kultúránk szisztematikus lerombolásában. Azt gondolhatják, hogy ami magyar, az már eleve nem lehet
"trendi"! Igen: nyugatra és főleg Amerikára kell figyelni, mert ők tudják a "tutit". Az onnan jövő kultúra (kulturálatlanság) megfellebbezhetetlen. Mert
ugyebár a nagynak és a gazdagnak mindig igaza van.
Szerencsétlenek!
  Valószínű, hogy a kuruc vérem tiltakozik ilyenkor. Engedtessék meg nekem, hogy népem, s magam döntsük el, hogy mit szeretne befogadni és mit nem! Nem
szükséges sulykolni idegen népek szokásainak honosítását. Büszkék lehetünk ezer évnél is távolabbra visszanyúló saját kultúránkra.
Ha cinikus szeretnék lenni, akkor azt mondhatnám, hogy volt nekünk egy nagy keleti „testvérünk”, most meg van egy nagy nyugati „barátunk”. Noha ideológiailag
ellentétes póluson állnak, mégis mindkettő valahol ugyanazt akarta illetve akarja: megmondani, hogy mit gondoljunk és mit tegyünk. Gyakran még a választás
lehetőségét is megtagadva tőlünk!
No, de a magyar leleményes nép, és majd eldöntjük a dilemmáinkat régi módszerrel: fej vagy írás…!
Jaj, bocsánat! Nem vagyok eléggé trendi, és választom az amerikai megfelelőjét: kő-papír-olló…kifejezéseket! Azt ugyan nem tudom, hogy mit jelent, de legalább
korszerű vagyok!
*
Végül álljon itt egy velem történt humoros eset okulásként!
Tíz - tizenöt évvel ezelőtt Mindenszentek napján csöngettek a bejárati ajtón. Három kisgyerek - két lány és egy fiú - állt az ajtóm előtt. Ahogy ajtót
nyitottam szinte egyszerre szólaltak meg amint rám néztek és látták őszes fejemet:
- Hello vén! - harsogták. Bár ők nem a koromra gondoltak, a helyzet komikuma mégis megengedte ennek a lehetőségét végig gondolni…!
- Hello gyerekek- válaszoltam a köszöntésre. Jó lesz pénz is, mert édességgel nem készültem?
Persze az is jó volt az ártatlanoknak. Egyben közöltem velük, hogy Magyarországon ez a köszöntés nincs szokásba! Akármilyen finoman is tálaltam a véleményemet,
többé nem jöttek Halloweent köszönteni...!
Valószínű az óta alszom nyugtalanul!

Szekszárd, 2014. november

Folytatjuk a történeteket
*************************************************

 12. NYÁRI ÉLMÉNYEK 

Márkus Katalin: Egy kirándulás emlékei

Pár napja szűkebb hazám, a szívemnek, lelkemnek kedves Zala megye 
dimbes-dombos tájain kirándultunk. Csoportunk minden évben szervez kirándulást, 
az ország különböző tájaira, most "itthon" maradtunk. Kicsi a megyénk, de nem szűkölködik látnivalóval.
A koronavírus-járvány megjelenése  óta ez volt az első alkalom a találkozásra.
Zalaegerszegről indult a buszunk, kanyargós úton értünk fel a Kandikóra, megyénk legmagasabb pontjára. A hegy legendájáról nem mindenki hallott, most idézek
egy kicsit belőle.
Márkus Katalin


"A népvándorlás idejében a zalai vidék réme Kandikó vezér volt, fosztogatott, pusztított és Csatár magyar vitéz feleségére pályázott, ezért vadászatra
hívta. Csatár el is fogadta a meghívást, ám a megbeszélt helyen 
Kandikó katonái várták, és a mélybe dobták. Hogy meggyőződjön 
Csatár haláláról, Kandikó a hegy szélére lépett, ami ekkor füstöt és 
tüzet hányt, magával ragadta őt magát is a mélybe. Ezért, ha tiszta a Kandikó, az jó időt, derült égboltot ígér, ha viszont gőzölög, akkor
rossz időt jósol. "
Tovább haladva, dombra fel, dombról le kanyargott az utunk. A dombhátakra települtek anno a szegek. Ezek kicsi falvak voltak, s egy-egy családról kapták
a nevüket, mint pl. Vargaszeg, Barabásszeg, Kereseszeg, Milejszeg, Gombosszeg, Kustánszeg stb.
Autóbusszal kirándulni szépséges az erdővel borított dombok látványa, de régen bizony nagyon vendég marasztaló volt a Göcsej sárga agyagos földje.
Utunk a bőséges gomba terméséről híres szilvágyi erdő mellett vezetett tovább, majd megérkeztünk Zalabaksára.
Ez a kicsi falu volt a kirándulásunk első megállója, ahol a polgármester úr fogadott bennünket. Alkotóházában megcsodálhattuk az általa faragott, csodálatosan
csipkézett emu tojásokat, és fafaragásait. Csipkézett tojásainak egyik talán legkülönlegesebb darabja, melyre a szózatunk első  versszakát faragta és csak
az összekapcsolt betűk sora tartja egyben a tojást. Kedves feleségének szépséges hímzései, festett tojásai is teljesen elbűvöltek bennünket.
Sokoldalúságát az általa lópatkókból összehegesztett cicák is bizonyítják. Igazán egyedi alkotások, ők bizony nem nyávognak és nem csavarognak el, igaz,
egeret sem fognak.
A polgármester úr szíves invitálására a falu templomába is betértünk, amely még a rendszerváltás körüli években épült. Fából faragott szobrait csíkszeredai
faragó művészek faragták.
A templom különlegessége egy szépséges Mária szobor, amely egy 1921-ben leégett templom romjai alól épségben került elő. Megtalálói évtizedekig rejtegették,
majd  az új templomnak ajándékozták…
Lenti városát elhagyva, utunk következő állomása a Kerka folyó által körülhatárolt Szécsisziget volt. A templomnál  már várt ránk Kati néni aki készségesen
elmesélte az 1750-es években épült barokk templom építésének történetét.
A templomot Szapáry Péter építette fogadalomból, hogy sikerült kiszabadulnia a török fogságból. Még fogsága idején fogadalmat tett, hogy szabadulása után
hálából kettő templomot épített. Egyet Letenyére, egyet pedig Szécsiszigetre. A tervezők valamilyen oknál fogva felcserélték a terveket, így a kicsi falucska
kapta a méreteiben nagyobb templomot. Érdekességként megemlítette, hogy a falazáskor bort kevertek a habarcsba, hogy stabilan álljanak a falak. A templom
oltárát, szobrait fából faragták, a mai napig az eredetit láthatjuk.
Különlegessége a körül járható oltár, melynek hátsó részén a purgatórium van megfaragva. Aki körbejárja az oltárt, keresztül sétál a purgatóriumon, annak
bűnei eltöröltetnek. Kicsit mosolyogva hallgattuk Kati nénit, de csoportunkból senki sem hagyta ki a sétát. Sőt, biztos ami biztos, volt aki többször is
körbe járta…
Az oltár fölötti oratóriumban egykor a grófi család tagjai hallgatták a miséket, a kicsiny helységben ma egyház-történeti relikviák kiállítása található.
A templom különlegessége még orgonája, melyet Anton Römel tervezett 1760 körül, és még ma is működik. A templom sötét kápolnájába is érdemes pár pillanatra
betérni. Kerek ablakán csak rövid ideig süt be a Nap, pontosan Jézus halálának órájában, és bearanyozza sugaraival a Pietát.
Kati néni minden látogatót csak egy közös éneklés után bocsájt útjára. Mi sem voltunk kivételek, örömmel énekeltünk.
A szécsiszigeti Szapáry kastélyban ma szálloda működik. Egykor cölöpökre építették a Kerka által körül ölelt mesterséges dombra. Kertjében most a bivalyok
élnek nagy nyugalomban.
Magtárát szépen felújították, ottjártunkkor, citerások, néptáncosok gyakoroltak benne. A kastély előtti kicsi téren felállított energia kőnél, feltöltekeztünk
energiával, és tovább sétáltunk a vízimalomhoz.  Jelenlegi tulajdonosa szépen felújíttatta, udvarán termelői piacokat tartanak. Jövőre tervezi elindítani
hatalmas malomkerekeket, a majdani látogatói így láthatják majd az őrlés folyamatát.
A kicsi falu gazdag látnivalói után, a Vörcsöki hegy felé kanyargott az utunk. Kedves vendéglátóink finom ebéddel és saját termésű boraikkal vártak bennünket.
A csodálatos panorámájú hegy kilátójából Szlovénia és Horvátország szépen megmunkált földjeire is  rápillanthattunk.
Már késő délutánra járt az idő, amikor megérkeztünk Pákára, Öveges József professzor úr szülőfalujába.
"Öveges professzor neve és a hozzá kapcsolódó torzonborz, lobogó haj, gyermeki örömtől csillogó arc az 1960-as években népszerű televíziós műsorokban is
feltűnt. Egyszerű kísérleteivel, közérthető magyarázataival gyorsan a nézők kedvencévé vált…"
Újra felépített szülőháza ma emlékházként működik .Láthattuk személyes tárgyait, és a tárlatvezető hölgy jóvoltából egy kis ízelítőt kaptunk a professzor
úr egyszerű kísérleteiből.
Hazafele a hatalmas novai erdő mellett vezetett el az utunk, amely szintén híres a benne termő gombákról. Szívesen megálltunk volna  vargánya gombát keresni,
de a Nap sugarai már elbújtak a lankás dombok mögött. Szürkületben pedig nem tanácsos az erdőben járkálni, és a benne lakó állatokat zavarni. Egészen hajnalig
ők az erdő urai.
Így is egy szép tartalmas napot hagytunk magunk mögött. Jó volt együtt lenni, rég nem látott ismerősökkel, sorstársakkal.

*
Márkus Katalin: Egy nyári nap

Kakas kukorékolásra ébredve,
jól kezdődik a napom,
kikeltek a kicsi fecskék,
nem lesz csend az udvaron.
Túlérett cseresznyémet
jóízűen csipegetik a rigók,
s jóllakottan fütyörésznek,
szép az élet, élni de jó!
Veteményesem alatt,
nincs egy perc nyugalom,
szorgalmas vakond úr
földvárat túr mindenhol.
Bizony bosszankodva,
szemeimet forgatom,
mikor délceg sárgarépám
csücsül a vár ormon.
Tyúkudvar sem csendes,
kotkodácstól hangos,
szorgalmasok tyúkjaim,
szaporodnak a tojások.
Szőlő lugas árnyékában,
lesben áll Filemon a cica,
hosszú, hosszú percekig
az egérlyukat bámulja.
Nagyon elégedett,
ha elkap egy egeret,
kicsit megroppantja,
úgy játszadozik vele.
Estére jár az idő,
csendesedik az udvar,
szentjánosbogár világít
portyázó sün malacnak.
Sötét égnek országútján,
hosszú sétára indul a Hold,
hogy ne unatkozzon,
elkísérik a fénylő csillagok.

*************************************************
 13. NOVELLA  (02) 

ERDŐS SÁNDOR: Állásinterjú

- Jó napot kívánok! Az állasinterjúra jöttem dr. Nagy vagyok.- köszönt az íróasztala mögött pöffeszkedő Fellegváry Töhötöm igazgató úrra a jövevény. Fellegváry fel sem pillantva az íróasztalán heverő papírhalomból az asztallal szemben álló székre mutatott.
- Foglaljon helyet- mondta.
- Köszönöm.- szólt dr. Nagy és megpróbálta termetes testét belepréselni a székbe. Ez nem ment könnyen, hiszen közel két méter magas volt és nyomott vagy százötven kilót. Egy hangos reccsenéssel a gyengébb megadta magát, a szék idomult az alkatához.
- Mint tudja, - kezdte monológját Fellegváry úr- a Törkölytaposó Tröszt igazgatói asszisztenst keres. Roppant összetett és szerteágazó tudást igénylő beosztásról van szó. Miből gondolja, hogy ön az ideális jelölt a munkakör betöltésére?
- Kérem tisztelettel, az egyik leghasznosabb tulajdonságom, hogy szinte láthatatlanná tudok válni a környezetem számára. Talán joggal feltételezem, hogy ebben a bizalmi állásban ez nem elhanyagolható szempont.
- Értem. – mormolta halkan Fellegváry úr és most előszőr felpillantott a jegyzeteiből, majd tátva is maradt a szája. Hiszen maga vörös! - lehelte, 
mikor szóhoz jutott a döbbenettől.
Erdős Sándor

- Na, de kérem! A politikai irányultság nem volt feltétele az állás betöltésének – háborodott fel Dr. Nagy.
- Félreértett – találta meg elvesztett hangját az igazgató –
 én a testét borító szőrzet színére gondoltam.
- Amennyiben az állás ezen múlna befesthetem kékre is. – vette el az élét a beszélgetésnek Dr. Nagy.
- Nem is tudom előnyösebb lenne-e. – gondolkodott hangosan Fellegváry – szerintem mindkét esetben meghökkentő az ön testét borító szőrzet, ha vörös, ha kék. Talán egy ritka betegség sújtja önt?
- Igen kérem. Maga egy látnok – válaszolta dr. Nagy – májcsúcszsugori gyulladásom van.
- Attól szőrös?
- Nem, attól csak ideges és sűrűn szomjas vagyok. A szőrzet a születésem óta elkísér engem.
- Rendben. Akkor talán térjünk is rá az ön képesítéseire. Mondja, a doktori címét miből szerezte?
- Tudja, egy alkalommal nagyobb összeget nyertem a félkarú rabló nevű üzletágban és ezt invesztáltam be az ecseri piacon Gazsinál. Szerintem jutányos áron számolta fel.
Fellegváry felhúzta az enyhén remegő szemöldökét és kissé bosszúsan érdeklődött tovább.
- Mondjon kérem pár szót magáról.
- Mit is mondhatnék magamról? Először is együttműködőnek tartom magam. Ha kérnek szívesen beszállok munkatársaim ütlegelésébe, rugdosásába. Elég jó referenciáim vannak. Láttam már, hogy más hogyan dolgozik, de legalábbis mentem el olyan mellett, aki dolgozott már valahol. A későbbiekben, mint vezető is jól el tudnám látni a feladataimat. Sokkal jobban, mint egy rézdrót. Szabadidőmben vadgesztenyét szelídítek. Azt hiszem dióhéjban ennyi.- fejezte be dr. Nagy.
Fellegváry kihúzta az íróasztala fiókját és egy üvegcséből két pirulát rázott a tenyerébe, majd remegő kézzel nyúlt egy pohár vízért. Mielőtt lenyelte volna a pirulákat még megkérdezte a jelöltet.
- Fizetési igénye?
- Az van. – mondta dr.Nagy.
Fellegváry majdnem megfulladt a nyelőcsőjében tartózkodó gyógyszerektől és szinte üvöltötte
- Na, menjen maga a francba!
- Nem kell mindjárt durvának lenni – mondta dr. Nagy – Esetleg mondhatta volna azt is, hogy az igazgatói asszisztensi állást nem kapom meg. Netán törkölytaposásra nem alkalmazna? Elég nagy a lábam, és felmutatta hatalmas, szőrös talpait.
- Takarodjon innen. – kiabálta Fellegváry úr lila fejjel.
dr. Nagy bánatosan hagyta el az épületet és kivándorolt Amerikába, ahol a turisztikai iparágban helyezkedett el nagy sikerrel Bigfoot művésznéven.

*************************************************

 14. JÉZUS TANÍTÁSAI 

A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
Írta: Poór Edit
(X. RÉSZ)

NE GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET A
FÖLDÖN, HOL A ROZSDA ÉS A MOLY
MEGEMÉSZTI  ÉS AHOL A TOLVAJOK KIÁSSÁK
ÉS ELLOPJÁK

A kincs gyűjtése, felhalmozása az ember
régi bűne és tévelygése. Ez az önzésnek
a birtoklási vágynak hatalmas pecsétje
az ember lelkén.
A gonosz elpecsételi magának azokat a lelkeket,
akiknek ilyen érzésein keresztül megnyilatkozhatik.
Amióta a világ fennáll mindig így volt és így lesz,
hogy a legkapzsibb, legravaszabb legerőszakosabb
emberek jutottak földi kincsek és értékek birtokába.
Nagyon ritkán jut valaki érdem szerint gazdagsághoz,
mert az ellentét mindent elkövet, hogy elüthesse tőle,
az arra érdemes egyént.
A sok szenvedéssel megterhelt kincsek,
gazdagságok, milyen sok nyomort,
 és kétségbeesését rejtegetnek magukban.
Mennyi félelem, átok és elkeseredés kíséri ezeket,
ha mind ezt látnák lelki szemeivel, nem volna olyan
értéke a földön ezeknek.
Isten törvényei szerint,
minden lélekre szükség van
 a fejlődés szempontjából.
Mindegyiknek meg kell találnia
a maga képességéhez
való munkát és a maga eltartásához
a szükségeseket a Földön.
Ha mindenki hűen betöltené hivatását,
ha nem élne vissza helyzetével és ha  
minden lélek fejlődne,
akkor nem volnának nagy anyagi eltolódások.
A Sátán az emberek vágyainak felkeltésével
igyekszik hatalmat gyakorolni az emberek világában.
Az egyik oldalon a fényűzés, pompa, munkátlanság,
az élvezetekben való tobzódás utáni vágy az
embereket kapzsiságba, igazságtalan
úton való pénz és vagyonszerzésbe hajtja.
Ők megszerzik, felhalmozzák mind azt,
amit mások verejtékes munkával kitermelnek.
A másik oldalon látjuk a nyomasztó szegénységet,
nyomort és betegséget.
A szenvedélyek kiélése, a vagyongyűjtés
azoknak a szükséges mindennapi kenyerét
veszi el, akiknek ez Isten törvénye szerint kijárna.
Az ember tudatlanságból teszi ezt, mert
elfelejti, hogy Isten tőle is számon kéri életét,
és jaj neki, ha csak egy valaki is panasszal van ellene.
Az Úr szelíden figyelmezteti az embert, hogy
ne gyűjtsön kincseket a Földön,
hiszen a rozsda és a moly megeszi vagy ellopják.
Hiába gyűjt az ember bármit, nem az övé,
nem lehet a sajátja, mert minden
 múlandó e földi világban.
A gazdagnak sokkal kevesebb igazi öröme van,
mint a szegénynek.
Mert a gazdag nem lehet biztos abban,
hogy aki ma barátai, azok őt önmagáért
vagy gazdagságáért, érdekek miatt szeretik.
A gazdagság köré gyűlnek az érdekhajhászok,
az önzők és rászedők.
Aki a pompát megszokja, nem élvezheti azt,
mert megunja, legszegényebb lesz
sokszor a legszegényebbnél is.
Sajnálatra méltó az olyan gazdag, aki az életnek
minden megszerezhető javát kihasználta,
mert már nincsenek illúziói sem.
*
HANEM GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET A
MENNYBEN, AHOL SEM A ROZSDA, SEM A MOLY
MEG NEM EMÉSZTI ÉS AHOL A TOLVAJOK KI NEM
ÁSSÁK, SEM EL NEM LOPJÁK

Szánalomra méltó minden ember, aki akár
gazdag, akár szegény, nem tud magának
lelki kincseket gyűjteni.
Lelki kincsek - mennyei értékek.
Aki itt a földön nem szerez égi értékeket,
szegényen tér meg a szellemhazába.
Éhesen, rongyosan lődörög a lélek vándorútján
egy kis könyörület morzsát koldulva.
Minden ember lelkében, a leg bűnösebbébe is
felbecsülhetetlen kincses bánya van, melyek
Isten adományai, csak a durva salak beborítja.
Emiatt a kegyelem oldó sugárzása nem fér hozzá.
Szükséges, hogy ez a salak letisztuljon,
bármilyen eszközzel is, hogy Isten igéje
behatolhasson ezekbe az elzárt szívekbe.
Azután, onnan a kincseket felszínre hozhassa.
Az élet forgatagában ezek a kincsek adják az erőt,
amely eggyé teszi az embert az emberrel,
és az emberiséget az Istennel.
Szükséges, hogy leolvadjon a szívekről ez
a jégpáncél, mely elkülönítette
 és érzéstelenné tette az embereket,
egymás fájdalma és szenvedése iránt.
Szükséges, hogy felébredjen a lélek,
a Sátán által terjesztett hazug álomból, mely
kábulttá és esztelenné teszi az embert, amíg testben él.
Az anyagi javak gyűjtésével tölti napjait,
ez által az anyag uralkodik felette.
Elfeledkezik közben a lélekről, Istenről és
főképpen embertestvéréről.
Akiknek ez által sok keserűséget, fájdalmat okoz.
Mindennek az lesz a következménye, hogy a
felhalmozott vagyonához kötött szívét,
fájdalom és keserűség fogja elönteni, amikor
lelki kincsek nélkül tér meg a túlvilágra.

Folytatjuk.

*************************************************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRTÁK 

KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT: Tavasz

Nézem a  fák leveleinek zöld  selymét.
Láttam ahogy a kis rügyekből apró levelek
majd szép bokrosodó csodák válnak.
Nem hajszoltam az időt.
Jött az ősz, majd a  tél fehér
szürke és fekete színei.
Lelkemben nyomot nem hagytak.
Megszoktam már, s ahogy
múlik az idő, a  tél egyre
rövidebbnek  tűnik.
Ahogy idősödöm a borús tél
is lehet pihentető, megnyugtató.
De úgy  rohan az idő
S azt  veszem észre, hogy megint itt
a langy  meleg, a simogató .
A fák ébrednek és itt van újra
a fák leveleinek zöld selyme.

2019.  04.12,
................................

Kovács Tibor:A nyár folyamán

Az idei nyár is tán,
Változékony, a nap süt,
Az eső záporozik,
Tán zivatarozik.
Érzéseink hullámzóak,
Mégis egymásra hangolva,
Lágyan simulunk egymáshoz,
Kedvesem.
Szereti lelkem a napfényben
Tündöklő, Lágy Hullámzó Hosszú Hajkoronád,
Ragyogsz a nap melegében,
Sugárzol a hold csillogásában.
Szerelmes lelkem Rád gondol,
A Holdfényes éjszakán,
Vágyom lágy érintésedre, lényed melegségére,
Lágyan simul kezed a kezembe,
Szeretve s Szerelmesen sétáljunk
A holdfényes éjszakán.

2022. Június
........................................

SZILÁGYI ANITA: Babaváros

Babavárost láttam nagyon távol,
Talán az üveghegyeken is túl,
Tiszta-szívű Tündék lakják,
Édenkertet ők uralják,
Babaváros egy álomkép,
Itt minden cifra, csodaszép,
Mézeskalács házikó,
Játszik benne sok kis manó,
Bazsarózsás a kapuja,
Tündelányok palotája,
Mesebeli szépségük,
Mézből van a tükröcskéjük,
Tündefiúk kedvence a póniló,
Hintázni rajta csuda-jó,
Tavacskában halacskák,
Uszonyukat csapkodják,
Zöld pázsiton fogócska,
Itt minden olyan jó móka,
Tündelányok táncolnak,
Szöszke fürtjeik lobognak,
Messze elszáll kacagásuk,
Önfeledt a vidámságuk,
Felettük nincs borús felhő,
Türkiz ragyogásuk tisztán kéklő.
...................................

KÁLMÁN ÁGNES: Már nem pezsdít

Már nem pezsdít, lecsendesedett
Cseppjeivel múltba temetkezett
Érzem, messzeségbe tűnő varázsod
Távoli homályba, belefolyt alakod
Nem repes szívem, mint az elején
Eltűnt, elveszett csalfa, hiú remény
Semmim sem maradt, kiürült a kosár
Mindent elvettél, önző s, mohó voltál
Elmosódott arcod egyre halványul,
mint fülemben a hang, ha szaxofon szól
Nem látom szemedben a ragyogást
Távoli felsejlő kép az már, semmi más
Mintha elvakult tükörben állnék
Sötétben tapogatódzva járnék
S, egyre csak azt kérdezem
Miért? Miért tetted ezt velem?
Szerettelek! Óh, mily nagyon!
Naponta ölelésedre vágytam
Szemed tükrében tündökölni
Egy mesés álomban veled örülni
Hosszúra nyúlt évek elszaladtak
Bennem pillanatokra darabolódtak
Ennyi jutott csupán, felhőjáték
Pedig szüntelen karodba vágynék
De, valami elmúlt, köddé veszett
Nem foghatom már a két kezedet
Lelkemben mégis béke van már
Jó emlékezni s, elengedni, ami fáj.

2022. 02. 27.
............................

Csomor Henriett: Bársony

Ez a nap is úgy indult, mint a többi.
Kihalt volt az udvar,
hiányzott a boldog csaholás,
amit egy éve már nem hallottam.
Mióta Cézár elment az apja mellé.
Telihold idején elképzeltem,
hogy fent ülnek a hold közepén.
S könnyeimet oly nehéz
volt visszatartani.
Egyfolytában pulira
vágyódtam.
Egyszer még szerettem volna
kezemben tartani selymes szőrű,
piros nyelvű kiskutyát.
Aki befutná a kertet,
vidáman csaholna, újraéledne
a búskomor ház.
Delet harangoztak.
Ölembe ül, nagy szemei rám szegeződtek.
Fekete bundájába boldogan túrok.
Bársonykám - ismételgetem nevét.
Még félénken,
de rám teszi dagadt
kis tappancsát.
Rögtön szívembe zárom.
Az udvart már ketten járjuk,
örömében nyakamig ugrál,
s boldogan harapdál.
Szinte repül, ha fut,
s mókázik naphosszat.

2008. április 5
...............................

KLEMENT BURZA MÁRIA: Belső Fény ébredése

A Fény lassan ébredni kezd benned,
magaddal hoztad, emlékezni kezdesz,
szíved kitárva messzire elérhet,
hogy Fényt vihessél a sötétségbe.
Fényed által boldog életet élhetsz,
amire vágysz, megkaphatod végre,
küldetésed töltsd be, utat mutatva,
tettednek meglesz majd a jutalma.
Vigyél Fényt a mély sötét helyére,
balzsamot cseppents fájdalom mélyére,
minden embert buzdíts a békére.
Boldog légy, csupán ennyi a dolgod,
utadon járva így marad lábnyomod,
belső csended legyen a templomod.

*
A Híd

Híd szavunk mennyi mindent jelenthet,
könyvként őseink tudását hozza el,
de szenvedély is lehet, mely emelhet,
s fájdalomtól változásig jutunk el.
A Hit is egy híd, mely tudáshoz visz el,
a nézésből tisztánlátást teremthet,
ha félelem helyett Szeretet lesz,
gazdagítva bennünket igaz kinccsel.
Bizony közösen építenünk kell
Szeretet-hidat, mely ösvényre vezet,
hol kemény utak többé nem lesznek,
mert a Szeretet-hídján minden zöldell.
Szeretet-hídon együtt haladva,
értett lesz a Szeretet Hatalma,
látható lesz múltunk és jelenünk,
szép jövőt Szeretettel építhetünk.

*************************************************

 16. ÉLETEM TÖRTÉNETE 

Engel CSABA  (ERDÉLY): ÉLETEM TÖRTÉNETE - BUKSI
UTOLSÓ - 7. RÉSZ
*
Buksi 2008-2010. - 1 rész

Buksi ő egy érzékeny, értelmes és bátor kutya volt. Még mielőtt Marosvásárhelyről  Gelencére költözünk Erika a lányunk kinézte magának a kiskutyát egy
internetes közösségi weboldal „Iwiwe” cimű hirdetéséből.
Több, mint valószínű fotó is lehetett róla, mert annyira megkedvelte a kiskutyát, hogy minden áron utána kellet járni.
Az egyik barátom segítségével rátaláltunk a város túlsó végén egy tanyán.
Aki a hirdetést feltette az ott lakott egy nagy udvaros házban. Egy hosszú nehezen megközelíthető helyen, az autó is alig, hogy kiment azon az 
útszakaszon. Göröngyös, sáros út vezetett oda.
Engel Csaba

A barátom ajánlata az volt a lányommal szembe, hogy 
inkább ő  szerez egy másik kiskutyát mint, hogy a Buksit arról a helyről elhozzuk. Messze is volt és körülményes 
egy ronda mezőgazdasági terület volt az.
Szóba sem jöhetett a Csaba barátom ajánlata!
Magyarázkodott Erika, neki az a kutya kell és kész. Ő már látta és abból kiábrándítani nem lehetett.
Sehogy sem lehetett meggyőzni.
Így hát a Csaba elvitt minket a helyszínre a saját autójával, 
az egy jó állapotban lévő régi 1310 Dacia volt.
Az autó hátsó ülésen feszengett a leányka örömében, izgatott volt, alig várta, hogy az ölébe vegye az új barátját Buksit.
Megérkeztünk, Csaba és Erika kiszálltak az autóból, én csak várakoztam arra a csodás pillanatra, hogy kitapogassam az új családtagunk tetszetős formáját,
alakját.
Annyira szépen elmesélte a lányom a kiskutya szépséges pofiját, hogy belezavarodtam, és mint, aki már láttam volna, magam előtt éreztem.
Megérkeztek, kényelmesen elhelyezkedtek a hátsó ülésen Erika és a kiskutya, megakartam én is fogdosni, hogy felfedezem, de akkor letiltottak, mondván,
hogy nagyon sáros és szagos, majd otthon lesz időm arra. Hosszú síricsend a barátom részéről. Megszólaltam, hát mondjatok már valamit, hogy néz ki?
Közben csak mocorgás a hátsó ülésen, Erika dédelgette, nyugtatta a kiskutyát a lába előtt. Végre halkan megszólalt Csaba, de csak fél szájjal mondta, kár
volt idáig eljönni. Miért?  Kérdeztem meglepődve.
Majd megtudod, ennyi a válasz.
Hazaértünk, de az előtt vásároltunk pórázt, ennivalót, fürdéshez valló kelléket és féregtelenítő gyógyszert, na meg bolhairtót. Kezdte nagyon nyomni valami
a lelkem, a tudat, hogy valami nincs a legnagyobb rendben.  Rákérdeztem,  a kutya annyira elhanyagolt, rossz állapotban van?
Sajnos, igennel válaszoltak, jobb így, hogy te nem is látod. Hát ez nagyon megviselt és szomorkodtam. Arra Erika szelíden mondogatta, semmi gond nálunk
jól meglesz és meglásd helyre jön, ő szép kutya. A Csaba segített, megfürdették és elmondott minden szükséges szabályt és jó tanácsot ahhoz, hogy a Buksi
felépüljön.
Ez van, ezt kell tenni, részletezte a segítőkész megmentő terveit.
Na végre én is a közelébe kerülhettem, végig járt a kezem rajta a kutya csak nyöszörgött, csont és bőr, felkiáltottam!
Hát ez nem lehet igaz, ő nem is egy kiskutya!
Hogy lenne csak 3-4, hónapos?
Ez annyi biza, csak nagytermetű, vigasztalt a Csaba.
Ez óriási egy állat, hát, hogy lesz vele itt a tömbházban? Nagy gond az eltartása, na lesz majd elég baj. Erika arra kijelentette.  Annak dacára, hogy
ki, mit mond, én majd gondozom, nekem ő tetszik és szeretem.
Szavam sem volt mit mondani.
Amúgy Magdika dolgozni járt, a lányunk iskolába, apukám ágyhoz kötött beteg itt a Buksi, szerencsétlen, és én szintén egy vak, aki éppen ellátom némi dolgaink.
Úgy éreztem, hogy elsüllyedek, nem egy gyengélkedő kutyára gondoltam.
Az volt megbeszélve, hogy egy élénk  kiskutya kerül a házhoz és könnyebb szobatisztán tartani. Így hát minden a fordítottja, lesz ám gond vele, de mennyire
velem is, egy szörnyű akadály, ez nem hiányzott a számomra.  
Nem semmi gyengélkedő nagy testű állat, attól valami szépség lehetett a Buksi.
Vékony hosszú lábak, magas állású kitelt, széles mellkas a háta enyhén vékonyodott, hosszú farka, mint egy magyar vizsla úgy nézhetett ki a pofija is ahhoz
hasonló lehetett és a füle hegye, azok enyhén lefelé hajoltak.
Fekete, fehér rövid szőrű kutyus volt a Buksi. Első szörnyű napom, én Buksi és apukám. Erika és Magdi hiányában én, azt sem tudtam mit, hol kezdjek, a Buksi
érdekében tennem kellet valamit, hogy ő is jól érezze magát.
Megetettem, itattam és úgy gondoltam jöhet a séta. Amikor kisétáltunk nem volt különösen gond, de alig uraltam a helyzetet, mert mind a lábam előtt botorkázott
és rám csavarodott a póráz, szerencsére nem estem el. Ügyetlenkedett, alig kaptam meg a helyet, hogy elvégezze szükségleteit, az úgy tűnt, hogy sikerült.
Nem sétáltam messzire vele, hogy nehogy ne tudjak haza találni. Hazaértünk szerencsésen, megismerte a helyét és lefeküdt. Nem volt nyűgös, csendes kutyus
volt, arra én megnyugodtam és elhúzódtam a szobámba.
Egy kis idő után a fürdőszobába siettem, de hirtelen úgy megcsúsztam valamiben, hogy szinte hanyatt estem.
Ajjaj, mi lehetett egy nagy trutymó, síkos és lágy, na meg akkora bűz, hogy az orrom elcsavarodott. Végem van, felkiáltottam ennyi nekem!
**
Buksi. 2008-2010. - 2 rész

Mit jelentsen egy vakember számára egy kiskutya?  Meglehet szereti és együtt élni azzal  akadálymentesen?  
Mivel jár az, hogy ha nincs betanítva?
Az alábbiakban talán választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.
Saját tapasztalatom közös élményeink Buksival, mint családtag.
Kedves olvasó az elmúlt héten körülbelül ebben az időben írtam Buksiról. Ő a mi új családtagunk lett és nagyon megszerettük. Buksit, Erika a lányunk kinézte
magának egy online közösségi oldalról
Egy gondozatlan, gyengélkedő kiskutya volt, három vagy négy hónapos lehetett, mocskos, sáros és parazitákkal tele.
Habár a  H. Csaba barátunk ajánlata jobban hangzott és segíteni akart, hogy egy jobb állapotban lévő kutyust szerez, de a lányunknak mégis a Buksi kellet.
Mi volt Buksiban az, ami annyira vonzó és tetsző lehetett?  Azt talán Erika jobban tudná elmesélni, mint én. Talán a segítő készség a jóakarat, hogy segítsünk
egy gyengélkedő kiskutyán? Vagy a fotó alapján megállapította  azt, hogy mennyire ártatlan, szeretni való pofija volt és azért ragaszkodott olyannyira utána?
Mai napig Erika nem mondta el azt, hogy mért választotta a Buksit és mért nem egy másik kiskutyát kedvelt.
Viszont ő boldog volt és nagyon szerette, mi pedig amennyiből lehetett az ő kedve szerint cselekedtünk és befogadtuk Buksit, mint családtag. Abban igyekeztünk,
hogy jól érezzék magukat. Na, de az sok törődéssel és gonddal járt.  Ijesztő és szívszorító volt, amikor felerősödött és bátrabb lett. Több alkalommal
láb alatt  volt, kifeküdt ahova csak kedve támadt,  nem egyszer, sem kétszer abból baleset lett és mindketten szenvedtünk.
Nem volt könnyű eset, de hozzá szoktunk és megszerettük.
Amint említettem számomra egy újabb akadály volt, mivel nem láttam. Végül a kiskutya is  vonított, vinnyogott sérülése, fájdalmai miatt, mert véletlenszerű
baleset történt.
Olyankor azt sem tudtam mit tegyek ahhoz, hogy felfogja azt, hogy én nem szándékosan tapostam rá vagy, hogy  belerúgtam. Időre volt szükség, hogy észrevegyen
és hogy én is óvatosabb legyek, ha bármi sürgős dolog várt rám.
A számtalan baleset véget félt tőlem és megtanulta azt, hogy nem az egész lakás az övé és, hogy tulajdonképpen, hol van biztonságban, hol az ő helye, mettől,
meddig.
Nem mondhatom azt, hogy rossz és csintalan volt, inkább azt állítom, hogy egymást el kellett fogadjuk úgy, ahogy vagyunk.
Idegenkedett és szokatlan volt az ő számára a mi otthonunk, új rend, új szabályok, na meg én magam egy akadály lehettem. Ösztönszerűn és  határozottan
harcolt az ő dolgaiért és, hogy elismerjük az ő általa elfoglalt területet.
Annak dacára, hogy történt ami történt köztünk, ő akkor is ott foglalt helyet, ahol neki tetszett.
Az amiből a vizét itta és a ételes edényeit mindig átrendezte, ha üresen, ha tele. Nagyon odakellet figyelni és vigyáznom arra, mert számtalanszor beleléptem
vagy felrúgtam.
Buksit és dolgait egy nap leforgása alatt,  többször a helyére vittem, és, hogy megbékéljen simogattam, mondogattam neki na meg, ha szót fogadott, akkor
díjaztam egy kis finomsággal,de akkor is megmutattam, hogy én vagyok a gazda. Előbb én kóstoltam bele hiába akaratoskodott, hogy kikapja a kezemből.
Ártatlan könyörgő hangon rimánkodott, vinnyogott,  megugatott.
Egy alkalommal édesapám felkiáltott, Csabi, Csabi gyere!
Buksi nem hagy békén, kiakarja a párnát húzni a fejem alól!
Siettem, hogy rendbe hozzam a dolgokat, nem húztam fel a papucsomat és mezítláb rohantam feléjük, mire egy nagy tócsába léptem. A mindened Buksi! Őrülten
morogtam és bosszankodtam. Nem akartam lábat mosni te buta kölyök!
Kiáltoztam és közben húztam Buksit a hátában kapaszkodva. Ő csak annál jobban móringott.
Akkor az apám, az órára ütött, egy szomorú vinnyogás és a játéknak véget ért. Azonnal a helyére szaladt.
Feltöröltem a földet egy rossz ronggyal és haragosan az órába nyomtam, hallgatott és húzta el a fejét.
Nem tetszett és én csak mondogattam, nem szép tőled, hol az ajtó te rosszaság! Kellemetlen lehetett, de biztos akkor hibásnak érezhette magát. Sok ehhez
hasonló eset fordult még elő és akkor is csak szeretni lehetett a Buksit.
Igen eltüntette a papucsom, összerágta, érdekesebbnek találta mint a saját gumi játékait.
Lassan, de alkalmazkodott, néha én is az órára legyintettem, úgy vettem észre, hogy abból aztán csakugyan  tanult.
Az idő elteltével már tudtam pontosan, mikor kell kisétálni ahhoz, hogy ne piszkoljon a házba. Tartott tőlem és kezdet odafigyelni, ha a házban járkáltam
ide vagy oda, figyelte minden mozgásom és néha meg, meg nyalta a kezem és  hátulról követet, hogy ne lábatlankodjon előttem.
***
Buksi . 2008–2010. - 3 rész

Lassan eltelt egy esztendő és Buksit annyira megszerettük, hogy nélküle hiányos lett volna az életünk.
Sokat fejlődött és tanult, viszont mi is volt amit tanuljunk tőle.
Ő már pacsit adott és leült, ha tőle azt kértük, mi pedig megtanultuk azt, hogy hogyan kell egy kiskutyával foglalkozni és értékelni az ő jó tulajdonságait,
időben megadni azt, amire szüksége lehetett. Hálás és alázatos volt mindenért. Türelmesen kivárta azt a pillanatot, hogy szakítsunk időt rá és néha, ha
túl foglaltak voltunk ő szomorkodva meghúzódott halkan jelezte, hogy ő is létezik.
Volt az úgy, amikor belemerültünk saját dolgainkban, akkor  megközelített lábbal jelezte, hogy ideje vele is törődni.
Ha szembenéztél vele olvasni lehetett, hogy mi rejlik a kis pofi mögött, mennyire alázatos és szívszaggató kedvesség lakozott benne.
Az a könyörgő kis pofi, érezte, ha valaki haragos, és mint, aki szégyenlős el-el fordította buksi fejét, de azt is tudta, érezte mikor rosszat csinált,
hogy ő a hibás.
Sokszor elgondoltam és képzelődtem, ha mi emberek akik tanultak, műveltek vagyunk, mert azt hisszük legalább magunkról, tisztelet a kivétel, akkor tökéletesek
és felsőbbrendűek vagyunk, mint ők az állatok, de bár csak úgy lenne, hogy csak legalább annyira tudnánk szeretni, mint ők.
Igen ők éreznek, lelkük van és szeretni tudnak jobban még, ha nem is bölcsek vagy műveltek. Különleges lelkiviláguk gyönyörében élnek és az embert eltűrik,
megalázkodva elviselnek, elfogadnak úgy amilyenek vagyunk, azt várva, hogy térjünk észhez.
Észre sem  vesszük azt, hogy mi magunknak ellenségei vagyunk és magunk ellen uszítjuk a természetet az állatvilágot. Mi az a büszkeség, nagyravágyás, ami
az embert tönkreteheti?
Mennyire törekszünk, hogy összhangban éljünk a természet kiegyensúlyozott tökéletes törvényeivel szemben?
Mert az állatvilág az csak annyit tud, na meg szeretni, ami a legfontosabb ahhoz, hogy harmóniában éljen.
A válasz az, hogy engedd magad közelében őket és foglalkozz, törődj egy kissé velük, mert ugyan akkor magaddal is törődsz. Ismerd meg őket és magadra ismersz.
Természetes nem áll szándékomban az, hogy valakit kioktassak, vagy, hogy irányítsak. Ez a kis közös tapasztalatom Buksival, arra tanított és rámutatott
arra, hogy igen, csak úgy szép az élet, hogy ha megosszuk velük mindazt, ami körülvesz bennünket. Ha pedig úgy érezzük, hogy ez még bennünk igazából nem
működik, akkor hagyjuk őket szabadon és ne bántsuk, ne okozunk fájdalmat nekik.
Nem lehet egy állatot befogni csak azért, hogy saját magunk kedve szerint éljen otthonunkban, környezetünkben.
Nagyon is fontos a szabadságuk, tiszteletbe tudni tartani őket, nem pedig megfosztva, megalázva magunk furcsa szabályai szerint irányítani, tartani vagy
kényszeríteni, azt nem lehet! .
Az emberhez méltó, való hasonló tiszta elbánásban kell részesíteni, ha annyira szeretnénk befogadni tartani egy állatot.  Kedves barátom, tisztelt olvasó,
tanuljunk együtt odafigyelni úgy a természet csodálatos dolgaira az ártatlan állatvilág bölcsességére és nem utolsó sorban magunkra ahhoz, hogy harmóniában
éljünk e világban.
Én egymagam nem tudok úgy élni, ahhoz te is kellesz, hogy valóban megtudjuk még, mi mindent, szépet és jót tehetünk egymásért. De, ha valaki netán huzakodik,
hátat fordít, akkor hagyjuk szabadon, senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy szeressen nem lehet kötelezni, hogy velünk harmóniában éljen.
Bármennyire szívből szeretünk valakit, azt el kell, hogy engedjük, mert csakugyan, akkor lesz ő is szabad.
****
Buksi 2009-2010. Gelencén. -  4 rész

Amint említettem az elmúlt évben már írtam arról, hogy 2009. Február elején Gelencére költöztünk.
Buksiról akkor tudomásom szerint nem sokat írtam, csak röviden szóban hozódott az, hogy egy kiskutya is velünk együtt átélte azt az élményt a költözködés
hosszas pillanatait.
Kedves olvasó, ebben a részben most arról szeretnék írni.
Amikor eljött az a pillanat, hogy összecsomagolni kellet a dolgainkat nem csak nekünk volt izgalmas és feszült a helyzet hanem a Buksi számára is felfoghatatlan
volt, hogy valójában mi is történik. Időben kellet a dolgainkat összeszedni, érezni lehetett azt, hogy őt is megviselte az a hirtelen váratlan kapkodás.
Nyugtalan volt és nem találta a helyét a sok bedobozolt dolgaink közt, mi igyekeztünk összeszedni ő meg szedte szét és egyik helyről a másik sarokba vagy
helyre hordozta apróbb dolgainkat.
Talán zavarta az, hogy tulajdonképpen mi az a felfordulás, rendetlenség, mikor alig, hogy megszokta az azelőtti rendet.
Habár igyekeztünk abban, hogy az ő megszokott helye biztonságos, zavartalan legyen, bármennyire próbálkoztunk és törődtünk, azzal úgy is zavarba ejtettük.
Így zajlottak le azok a napok, nem volt azon mit csodálkozni, furcsállni az ő viselkedését, hogy mennyire csintalan és nyűgös volt.
Amikor megérkezett a nagy teherszállító autó az a nyüzsgés forgás még jobban bosszantotta, akár mint a beteg ágyban szenvedő apukámat, aki szintén nyugtalankodott
és bele volt sápadva abban, hogy ezek után mi lesz vele, gondterhelt volt hiába biztattuk, hogy minden a legnagyobb rendben van és hogy nincs amiért aggódjon,
mert nem marad el tőlünk, sőt oda ahova költözünk, ott még jobb dolga lesz, mint egy zárt panelházban.
Azon a napon többet kellett Buksit sétáltatni, kivinni a szabadban ahhoz, hogy könnyebben elviselje azt a felfordulást, de ő rángatta, tépte a pórázt összevissza
, jobbra, balra erőlködőt, ugatott.
A barátaim segítségével hamar megrakták a nagy autót és mi a család és Buksi egy személyszállító autóval irány Gelencére. Buksi a lábunk előtt kifeküdt
és egy jó darabig csend volt úgy tűnt, hogy elaludt. Alig, hogy a várost magunk  mögött hagytuk Buksi újból nyugtalankodott, felemelkedett és nagy meresztett
szemekkel nézelődőt az ablakon keresztül kifelé és vinnyogott.
Többször meg kellet állni mert rossz-léte volt, az utazás megviselte, természetes apukám ő is nagyon kivolt fehéredve szóra sem lehetett bírni.
Négy és fél órán keresztül mind a ketten nagyon szenvedhettek. Hiába, bármit is kitaláltunk a segítségükre az nem volt jó hatással, nagyon fárasztó út
volt, de szerencsésen megérkeztünk.
A legboldogabb szerintem a Buksi lehetett amikor megérkeztünk, majd az édesapám aki meggyőződhetett, arról hogy minden valóban úgy van, ahogyan azt megelőzően
beszámoltunk az új otthonról.
Az itteni szomszédok már kíváncsiskodva vártak és mint új szomszédok szeretettel köszöntöttek, majd jó szível segítettek, hogy az ideszállított dolgainkat
a nagy autóról leszedjük és a házban elhelyezték azokat ideiglenesen ahhoz, hogy kipihenjük magunkat a fárasztó hosszú út után.
Végül mindenki örvendett és boldogok voltunk, Buksinak nagyon megtetszett a tágas nagy udvar és gyümölcsös, már nem is akart a házban velünk ülni.
Hűvös napok voltak a tél lassan úgy tűnt, hogy megadta magát, ehhez az évhez hasonló lehetett  (mint most 2021) .
Így hát Buksinak odakint kellet egy kutya pajtát építenünk,
a nagy udvar az övé volt, majd együtt a közeli utcákat bejártam vele és megbarátkozott az itteni környezettel.
Közös szép élményeink voltak, egyik éjjel felriasztott és megijedtünk, kétségbeestem vajon mi történhet oda kint?
Mi az a nagy lárma?  Üvöltött, mint egy farkas, majd kegyetlen sírt. Felöltöztem és egy bottal a kezemben kirohantam, Buksi amint észrevett hozzám szaladt
vinnyogva és a lábam elé helyezett valami furcsa szúrós mocorgó állatkát, de úgy nekem lökte, hogy jajgattam én is attól a csoda kis lénytől.
Buksi ugatott és az órával többször megbökött  jelezve, hogy valami nincs rendben. Arra a családom is ott termet arra a zajra és meglepetésemre felkiáltottak,
csak egy sündisznó!  Ó szegény ártatlan kis teremtmény.
Buksi mivel tudta, hogy nem látok azért hozta a lábam elé azt a kis áldozatot, hogy észrevegyem.
Még élt a kis sündisznó és Erika segítségével egy lapátra felvettük és szabadon engedtük az utcánk egyik végében. Azon az éjjel mivel Buksit jól meg szúrta
annyira, hogy a szája is vérzett, arra ő hosszasan vonított és sírt.
Több ehhez hasonló meglepetésben volt részünk, nem lehetett őt a házba hozni, legalább éjjel ült volna bent.
Odakint szerette, bent már annyira nyugtalan volt, hogy nem lehetett aludni éjjel miatta.
Hirtelen annyira megváltozott, hogy hihetetlen  amiket az udvarban is lerendezett, a szomszédjaink panaszkodtak, már azoknak a türelmük is fogytán volt.
Nagyon lármázott, ugatott meg vonított minden éjjel, azzal a panasszal támadtak a szomszédok.
Sajnos, hogy nem tudtuk uralni a helyzetet és 2010. késő őszén új gazdát kerestünk Buksinak, jó emberhez került és az erdő közelében lakott.
Ott jobban érezhette magát, mert ő nagyobb területre vágyott és szeretett vadászni.
Sajnos, hogy meg kellett válnunk tőle és, hogy közös szép élményeink ennyire rövid  időt tartott.
De legalább szabadon élt és jó helyen, jó gazdára talált.
Most már biztos öreg lehet és lecsendesedett.
Hát ez volt Buksi története, ugyanakkor rájöttem, nem lehet egy állatot a saját elképzeléseink, szabályai szerint tartani és  megfosztani a szabadságától.
Több törődést, szeretetet kell adni, mert ők is életünk egyik legfontosabb, hasznos része.
*****
Élettörténetem befejezése előtt újra megemlítek néhány érdekes gyerekkori kalandot.
Március 8. 1978. Március 7 én a középső testvéremmel Ernővel a Nyárádszeredai árvaházból megszöktünk.
A honvágy a család után való ragaszkodás, szívből, lélekből  fakadó tiszta vágy arra késztetett, hogy bármi is történhet velünk, mi akkor sem mondunk le
a kieszelt tervünkről.
Alighogy csak 7-8 éves voltam a testvérem 9-10 éves.
Mindamellett, hogy a bentlakás szigorú és durva belső törvényei megfélemlített és több alkalommal ártatlanul a nevelőtanárok bántalmaztak, nem csak lelkileg,
hanem testi fájdalmat, sérülést okoztak, mi úgy is megszöktünk.
Már úgy éreztük semmi sem tud ennél jobban bántani, maradt a lelki fájdalom, ami sokkal, de sokkal fájdalmasabb volt. Magamról annyit mondanék, hogy nagyon,
de nagyon anyás voltam, számomra ő nagyon hiányzott, úgy kellett felnőni azzal a tudattal, hogy ő létezik, de mi késztette arra, hogy ne törődjön velünk?
Többször hallottam, hogy a szülök veszekedtek, azt is, hogy anyukám kicsapongó életet élt, ameddig a szüleim együtt voltak éreztem azt, hogy anyukám hiányzik,
keveset foglalkozott velünk, mindig későn jött haza.
Viszont az árvaházban az ottlétünk alatt, akkor hiányzott a legjobban. Édesapukám az minden egyes alkalommal,  hétvégén eljött meglátogatott minket, de
az nem vigasztalt.
Szeretem volna egy szál virágot adni édesanyámnak, jó lett volna annyi idő után egy kicsit a közelében lenni.
Hogy mit nem adtam volna azért, hogy megsimogasson, vagy az ölében ülni egy pár percet, hallani azt, hogy a szíve értünk dobban. Sajnos ez egy kínos, fájdalmas
hosszú álom volt, akkor megszöktünk, de hiába. Számomra nagyon nehéz volt,  egy kegyetlen sors várt rám és többnyire idegenben nőttem fel.
Valaki talán e sorokat, ha elolvassa ne gondoljon arra, hogy sajnáltatom magam vagy, hogy azt, amit akkor éreztem, vagy érzek most a kedves jó anyukák,
hölgyek ellen teszem.
Ezzel csak annyit akartam éreztetni veletek, hogy mennyire, és igen is éltet és vigasztalni tud egy jó anya, egy életen át ő egy égi angyal, aki vigyáz
ránk éjjel és nappal.
Egy nő szeretete pótolhatatlan.
Egy nő gyöngédségét, érintését nincs az ég világon semmi, ami azt megtudná adni.
Ha hiányzik, volt és nincs meg, vagy valami miatt azt elveszítetted, akkor hiába férfias erős és bátor lelked van, mert amíg csak élsz érezni fogod annak
hiányait, pótolhatatlan végtelen szeretettét, amit egy igazi nő adhat ahhoz, hogy boldog légy. Hiánytalanná válik; minden rész az életünknek, ha őszinték
vagyunk velük és megadjuk kelőképpen a nekik járó tiszteletet, nem csak bizonyos ünnepélyes alkalommal hanem, nap mint nap.
Anya nélkül nőttem fel, de házasságunkkal kiteljesedett az életem. Igen egy jó asszony által, akit nagyon, de nagyon szeretek az pótolja a múltam hiányosságait.

******
Az árvíz apró kis örömei.

Életem története ezzel a címmel kezdődőt, hogy mért pontosan erről neveztem el? A választ itt az alábbiakban erre megtaláljátok. Kedves olvasó néhány sorban
összeszedtem élményeim. Egy kis vicces leírás következzen arra a zavaros múltra emlékeztető élettörténetre.
Azzal szeretném édesíteni, fűszerezni a múltam, hogy néhány apró részben megemlíteném a legérdekesebb pillanataim, amit átéltem születésemtől fogva mind
a mai napig.  Ha valaki netán nem emlékszik a legelső részre, ami talán így kezdődött ... "Az árvíz apró kis örömei„
Emlékeztető: 1. rész, Az árvíz apró kis örömei.
Csattant az ostor, de vigasztal.
Kedves barátaim, ismerősök.
Azzal kezdem történetem, hogy az életem legmélyebb és legmagasabb helyét ismertessem veletek. Élményeim és kalandjaim egy piciny részben összefoglalnám. Bemutatnám
előbb, hogy mikor és hol születem. Marosvásárhelyen, 1970.április 11–én. Az akkori árvíz sújtotta a lakosságot és nagy kárt okozott, talán életeket is
követelt és egy új kezdetet az emberek szétfoszló reménytelen fájó szívekben. Úgy tudom családunk harmadik kisfiújaként  születtem és a vesztességek nyomában
egy kis örömöt hoztam. Lehetett az gond, hogy megszülettem? Igen, ha arra gondolok, hogy abban a zűrzavarban kellet világra jönnöm, mikor a legnehezebb
dolgoknak, gondjaival megkellet küzdeni. De mégis ott voltam én egy kis öröm a számukra és bármi is volt az akkori helyzet, én lassan szívükhöz nőtem és
itt vagyok nektek, hogy elmondjam mi, minden történt azóta velem és mennyire csattant az ostor, de már vigasztal. Az árvíz sújtotta családunkat, amelyet
egy rózsafához hasonlítanám mivel az édesanyám Rózsa volt (az ő neve). Édesapám a törzse mint szorgos ember, jól a földbe gyökerezett és nekik köszönhetően
létezek, három rózsa bimbózott a fán, de levelei a saját tüskéiben sárgultak nap, mint nap. Veszteség, viták, gyűlölet és harag ült a fára éppen csak virágjait
már, már a pusztulás fenyegette az illatát a szél merre vitte? És nem volt kedves hely a számunkra és a szeretet hiánya kezdetét vette ott, hol egy nőies
Rózsa kellet volna megmaradnia bimbói, levelei, törzse mellett.
Ez annyit jelent, hogy fél árván nőttem fel. A legtöbb éveim idegenben töltöttem mindaddig, míg felnőtté váltam.
Kedves olvasó, na most figyelj!
Csattant az ostor, csattan, de jót.
1970.04. Én még most is úgy emlékszem arra az időre, hogy egy csodálatos tavaszi nap volt, csak esett az eső.
Az engem egyáltalán nem zavart mivel úton voltam és alig vártam azt a pillanatot, hogy célba érjek.
Tudtom szerint anyukám, azt megelőzően valami nagyon rágós, ízletes ételt, italt  fogyasztott és hirtelen a kórházba kellett vinni.
Az árvíz miatt egy emelettel feljebb vitték, ott pedig a szülészeti osztályra került, ott volt biztonságban. Én úton ő a szülészeten. Jó nem tagadom, a
valóság az, ő nagyon hevült és elöntötte a víz, majd egy jó arasszal a vízszint nagyobb lett. Nos ez nem azt jelenti, hogy engem a gólya hozott, mint ahogy
mondani szokták. Az árvíz apró kis öröme, aranyárra mosott a száraz partra, vagyis szerencsémre én is kikötöttem a szülészeten, ott ahol nagy görcsben
szenvedett  az anyukám.
Egy kevés időre boldogok lehetünk, hogy egymásra találtunk, engem a vízár pontosan április 11.én karjai közé vetett.
Jókor célba értem, de az idő nagyon gyorsan eltelt és annyira felnőttem, hogy már óvodába jártam.
Tátott kis szám, kövér, kerek arcom, nagy feneketlen gyomrom, csak arra várt, hogy szüntelen valami finomsággal  megtömjem. A combjaim jól összeértek,
súrlódtak a kis hájtól, a kövérség miatt.
Mindig rimánkodva kiharcoltam a magamét, nem hagytam üresen csiklandozni a gyomrom.
Reggel korán ébredtem és, amit az asztalon találtam vagy elrejtve igyekeztem elsőnek felfalni.
Azért kaptam ám verést is eleget, na meg a testvéreim, ha eldugták a szemüvegem, hogy ne lássak, úgy is megtaláltam az ennivalót, a szimatom az rendkívüli
jó volt.
Olyankor meg maszatos voltam, mint egy malac, letagadni sem tudtam, hogy én nem ettem meg a részüket.
Egy alkalommal apukánk elvitt a moziba, de jóval azelőtt jó sokat ettem összevissza, ráadásul még a friss szilvából is elegendőt fogyasztottam. Alig tudtam
tartani a lépést velük és a hátuk mögött csak csoszogtam, nagyon görcsölt a gyomrom és fájt. Egyre jobban kínozott és mivel nem bírtam magammal könyörögtem,
várjatok, várjatok kiáltoztam sápadtan, de észre se akartak venni. Igyekezz!  Szóltak rám, elkésünk szed a kövér segged! Arra meg én kínomban válaszoltam,
dir-dúr, majd egy sárga csíkot hagytam magam mögött. Mindenki engem figyelt és hahotázva sírtam.
Így hát a mozi a jó gyermekfilmtől búcsúzhatunk, miattam haza kellett menni. Maradt a szégyenkezés a szitkozódás. Nagy ívben kerültek engem és úgy hajtottak,
kergetek haza mint egy sz@ros borjút.
Rám tapadt a rövidnadrág, alig tudtam lépni, hol én csak prüttyögtem, brünnyögtem.

*******
1978-ban  az akkori úgynevezett virtuális csók.
Nyárádszereda

Nyárádszereda (románul Miercurea Nirajului): város (korábban községközpont) Romániában Maros megyében. A Nyárádmente központja, egykori mezőváros, 1861-ig
Marosszék székhelye, régi vásáros helye, szerepét később Marosvásárhely vette át.
Egy kisebb baleset az árvaházban.
Nem gondoltam soha arra, felsem tudtam fogni annak a következményét, hogy mennyire veszélyes lehet, ha egy közfalba beépített, szerelt konnektorba közelről
belebeszélek.
Bizserget a szám a szemeim szikráztak majd szinte kigyúlt a fejem, szinte lángra lobbant a hajam.
Talán a legelső csókhoz hasonlítanám, annyira szédítő és bizsergő, forró volt.
Hét-nyolc  éves lehettem amikor még a Nyárádszeredai árvaházban tartózkodtam. A szüleim abban az időszakban válóperben voltak. Annak idején egy jó pár
gyermek megbetegedett, valami furcsa bőrbetegség, fertőzésben szenvedek, köztük meg én is elkaptam. Befektettek minket karanténba az iskolában lévő kórterembe.
Ott tíz napot ültünk kezelés alatt, külön a fiúk a lányoktól, egy közfal választott el minket tőlük. Nagyon nehezen telt az idő mind amellett, hogy többféle
társasjátékot kipróbáltunk. Egy szóval nagyon is unalmas volt, közben rájöttünk és hallottuk a falon keresztül a túlsó szobában tartózkodó lányok jelenlétét.
Az egyik szobatársunk bemutatta, hogy milyen eszköz segítsége által jobban lehet érteni, hallani tisztán a falon túli beszélgetést. Kezébe vette a vizes
poharat és a falhoz rögzítette majd a fülét ráhelyezte és úgy hallgatta le a beszélgetést, ami odaát a lányok közt zajlott. Természetes arra az egészen
kíváncsiak voltunk és ki is próbáltuk, tökéletesen működöt.
Egy másik gyermek felfedezte az ágyam fölött azt a csoda konnektort és az volt a terv, hogy a túlsó szobában lévő lányokkal folytatjuk a párbeszédet, találós
kérdésből állt a játék. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mennyire jók és  mit tudnak a lányok.
Megszervezték és belevágtak a társaim, át kiáltott az egyik a közös konnektoron keresztül és az egyik lány felfedezte , hogy honnan érkezett a hang, majd
mesélt a többieknek arról, így hát összejött a kapcsolat és kezdődhetett a játék.
Egy jó ideig én kívülálló voltam, mivel nem tudtam helyesen románul, feláldoztam a fekvő helyem és hagytam őket szórakozni. Én sok időn keresztül a vizes
pohár segítségével hallgatództam és figyeltem a párbeszédben elhangzott szavakra. A társaim közül az egyik rávett engem is, hogy szót váltsak az egyik
lánnyal, beleegyeztem és átadták a szót,
az egyik a fülembe súgta a felszólító kérdést majd én jól nekifeküdtem a konnektornak. Szinte érte az ajkam annyira közelről belekiáltottam, egyszer sikerült,
másodszor is, na hát harmadszor úgy magához húzott a konnektor és egy forró, bizsergő hosszas csókot kaptam.
Szikrázott, villámlott az agyam olyan áramütést kaptam majd szerencsémre hanyatt az ágyba csapot.
Ez volt életem első és legforróbb csókja, amit valaha is kaptam a csoda konnektoron keresztül.
Elképzelni aligha lehet azt a megelőző kedves, bájos hangot a kislány válaszát, na de azt a édes forró csókot, hát azt ugyan nem tudom elfelejteni.
Talán egyszerre  beleszóltunk a konnektorba? Vagy én nyálaztam?  De azt igen mondhatom, hogy 1978 án felfedeztem a virtuális csók varázs erejét, elbűvölő
hatással volt rám nézve.
Csoda, hogy még megmaradtam.
********

VAKÁCIÓ MEZŐKÖLPÉNYBEN.1978.NYARÁN.

Mezőkölpény (románul Culpiu) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében, az egykori Marosszék északnyugati szélén.

Látnivalók:
• Református temploma a 15–16. században épült, valószínűleg egy román kori templom köveiből, a 16. század középétől a reformátusoké, 1708-ban átalakították,
valószínűleg ekkor épült harangtornya. 1774-ben leégett, de 1778-ban újjáépítették, majd 1818-ban bővítették.
• A falu határában van a Mezőség legnagyobb erdeje, a Nagyerdő.
• Az Árok-pataka a Kölpényi-tóba ömlik.
• A falunak Sóskútja is van.
1978, nyarán miután édesapánk kivett a Nyárádszeredai árvaházból és elvitt egy párhétre minket Mezőkölpénybe az ottani ismerőseihez vakációzni. Számomra
egy újabb élmény, kaland várt minket, ahol felszabadultan és gond nélkül kikapcsolódhattunk, ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a nehéz két év bezártság
után.
Egy lassan folyó, csordogáló kis patak közelében, egy domboldalában fekvő kis régies tapaszos-háznál szeretettel fogadtak az ismerősök, Lajos bácsi és kedves
felesége Magdi néni. Volt két nagyobb fiú gyermekük, a kisebbikre egészen jól emlékszem, őt úgy szólítottuk, hogy Lajcsi.
Annyira jól éreztem magam és szórakozott voltam az ott eltöltött idő alatt, hogy a nagyobb testvérére már nem emlékszem vissza, csak nagyon homályosan.  
Annak idején falun nem volt mindenhol villany, petróleum lámpa mellett üldögéltünk esténként és jókat meséltünk.
Körülvettek régi kemény, faszerkezetű bútorok az ágyon  fekvő szalmamatrac és valódi tollpárna, gyapjú takaró.
A konyhában, szobákban nem volt deszkából padló, hanem tapaszos-föld, amit gyékény lábtörlővel leterítettek és azon mezítláb jártunk, helyenként a szobában
színes, hosszú rongyszőnyeg díszítette a földet.
A ház előtt fából épült hosszú tornác, alacsony vályogház, hatalmas udvar és veteményeskert, gyümölcsös, az udvar alsó végében egy nagyon régi gémeskút
állt.
Jól szórakoztunk és került bőven többféle feladat a számunkra. Egy alkalommal találtunk egy régi babakocsit, ahhoz képest jó állapotban volt, leszereltük
a felső részét úgy, hogy megmaradt az alsó-váz és a négy kereke.
Végül a lényeg az, hogy jól tudtunk szekerezni, vagyis az udvar felső részéről legurultunk egészen a kútig.
Nagyon élvezetes, izgalmas volt, addig addig, míg egy alkalommal úgy leestem, hogy fejjel nekiütköztem a kútnak és kevésen múlt az, hogy beleessek, az
alsó deszkasort  betörtem és derékig fejjel lefele lógtam.
Szerencsémre nem lett semmi nagy baj a történtek után, csak nagy volt az ijedség.
A szabadon elcsapott fekete tompa orrú disznónak, annak sem volt rossz dolga, mindig ott volt, ahol nekünk a legjobban tetszett, olykor bosszantott, mivel
az órával fellökött. Nem tetszett neki az, hogy zajogtunk vagy lármáztunk. Meg, megdobáltuk a földről felszedett nyári-almával, vagy ami a kezünkbe került.
Egy másik alkalommal almát szedtünk a testvéreim felmásztak a fára, de én a fa alatt csak tétlenkedtem. Egyszer meggondoltam magam és megpróbáltam én is
felmászni, addig, addig csimpaszkodtam az alsó, egyik ágon, hogy seggre estem, de nem is olyan rosszul, méghozzá egy puha marha lepénybe süllyedtem, hát
nem sérültem meg, viszont tiszta gané (szaros) lettem.
Számomra így ért véget az almaszedés.
Hazaszaladtam Magdi nénihez és szégyenkezve elmondtam, hogy mi történt, mikor átöltöztem leültem a tornác napos oldalába és unalmamban kapartam a falat,
ahol a vékonyabb felületét kóstolgattam.
Halványkékre volt meszelve, az a tiszta égkék szín, és az édeskés íze annyira tetszett, hogy félbehagyni nem tudtam.
Jól levájtam a falat és szidás nélkül, azt sem úsztam meg egy könnyen. Másnap reggel Magdi néni az útszéléről szedte fel a tehén ürüléket és amikor megláttam,
hogy azzal tapasztotta a házfalát, én akkor kifehéredtem és többet soha nem kapartam le a falat, de nem is kóstolgattam ám, akármilyen édes vagy ízletes
lett volna.  A napon sült lepény, attól a pillanatól soha többet nem kellett.

E.Csaba. Köszönöm hogy itt voltál és elolvastad!

Vége.
*************************************************

 17. KÖSZÖNET, ÉS GLOSSZA 

Csomor Henriett: A hála és köszönet nektek jár

 Én is úgy szeretnék elvegyülni a nép között, mint bárki más. Ez sajnos lehetetlen, mert tolókocsis mozgássérült vagyok. Körülbelül tíz éve buszozom, azóta szaporodtak el az akadálymentes buszok Magyarországon. Az első tíz évben tényleg élveztem a "távolságin" utazni. Elejétől kezdve pozitívan álltak a dologhoz, tudták mit kell tenni. Eleve ha megálltak, megdöntötték a buszt, hátrajöttek és
lenyitották a rámpát, és szépen erőlködés nélkül fel és le
 tudtam jutni.
Csomor Henriett

Mivel a sofőrök teljes neveiket nem írhatom ki, csak beceneveiket, vagy keresztneveiket említem meg.  Ők mind Pécshez tartozó sofőrök, akikkel nagyon jól elvoltam /vagyok a mai napig. Ha segítséget kérek tőlük, mindig segítenek. Örökké odaadók. Laci nekem mindig Tüsi marad. Ő volt az állandó sofőr a Hosszúhetény-Pécs vonalon. Reggel mentem be Pécsre, és jöttem is haza vele. Az ő járata állandó volt, ha véletlenül elküldték másfele járatba, akkor mindig kért akadálymentes buszt, hogy haza jussak. Valahányszor ezt történt, beszállás után mindig felhívta a sofőrt, hogy fent vagyok-e a járaton. Vele tíz éven keresztül biztonságban éreztem magam. A többi váltótársaival, M. Lacival, Cs. Józsikával, és Tamással (sajnos vezeték nevére már nem emlékszem). Mindannyian rendkívül segítőkészek voltak.
Három éve, amióta Komlón lakunk, a rémálmaim közé tartozott két évig a buszozás. Az első időkben úgy álltam hozzá a heti közlekedéshez, hogy majd csak megszoknak a komlói sofőrök is.
De nem így történt. Ha kimaradt a megszokott három óriási járatom, az bizony káoszt jelentett, amely rengeteg idegeskedéssel, megaláztatással, és félelemmel járt. Ha fel is vettek, nem értésből, vagy inkább nem akarásból nem döntötték meg a buszt. Eleve tehetetlen az elektromos tolókocsim, s hiába nyomom neki a gázt a meredek rámpán, nem tud felmenni, vagyis meghalt. A sofőr káromkodás közepette kénytelen volt megtolni, így sikerült csak feljutnom a buszba. Szóval voltak hajmeresztő alakítások, amit én nagyon nehezen viseltem el. Néha már pánikoztam, s ezek úgy egy hónapban kétszer biztos előfordultak.  Reggelente soha nem volt bajom. Néha anya is lekísért, és a Mányoki járaton már ismert Gábor és Balázs.
Egyik reggel, mikor meglátott a sofőr, kiszállt a pécsi járatról, és odajött hozzám. Megkérdezte hova utazom.
- Pécsre szeretnék menni. - mondtam, miközben bemutatkoztam neki. Nem kellett szólnom, hogy döntse meg a buszt, mert ő már eldöntötte. Amikor ő volt, akkor mindig S. Zolival utaztam. Csak ő délután nem jön vissza Komlóra, mert "huszonnégyeznek". Gábor, a váltótársa, pont olyan természetes és elfogadó, mint Zoli, akiken sose látszik, hogy mi a fenének jöttél már megint. Szerencsém volt, hogy rájuk találtam.
Számomra igazi csoda volt 2022. év elején, amikor Cs. Józsika, aki 1: 50-kor jön Komlóra, végre kapott egy akadálymentes buszt, így már teljes biztonsággal utazhatok haza is. Elmondhatom, hogy ismét ugyanolyan örömmel utazom, mint a régi szép időkben. Józsika visszahozta a kedvemet, hogy ne csak egyszer utazzak egy héten.
Örökké hálás vagyok nektek, köszönöm.

2022. május 22.
Megjegyzés: Csak azt nem értem, a többi sofőr miért képtelen megkönnyíteni a tolókocsis mozgássérültek utazását. Tényleg egy ici-pici gombon múlna az egész.  

*************************************************
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 

Izomgörcs kínozza? Íme 4 házi gyógymód, amivel otthoni körülmények között is gyors enyhülést érhet el
Érzett már valaha akaratlan feszülést, merevséget, keménységet vagy kidudorodást egy-egy izomban? Ez az izomgörcs, ami különféle okok miatt a test számos területén kialakulhat, és gyakorlatilag nemtől, kortól függetlenül bárkit 
érinthet.
Soponyai Mihály

A tavaszi-nyári időszakban, amikor egyre több időt lehet a szabadban tölteni a kerti tevékenységek végzésével, egy-egy hirtelen mozdulat, lehajolás, szüretelés közbeni nyújtózkodás vagy a kapálással, virágültetéssel együtt járó, folyamatosan ismétlődő mozgások során gyakrabban tapasztalhat 
görcsösséget az alsó és a felső végtagokban, vagy akár a 
vállöv, a bordaív és a gerinc mentén található izomzatban.
A túlerőltetés miatt (kertészkedés vagy erőteljesebb sporttevékenység után) általában a vádliban, a combhajlító és a négyfejű combizomban, valamint a bordaív mentén jelentkezik először a túlterheltség okozta izomgörcs vagy izomfeszülés.
Ha az izomgörcs túl fájdalmas, az alábbi 5 természetes izomlazító praktikával otthoni körülmények között is viszonylag gyorsan megkönnyebbülést érhet el.
A 4 legjobb természetes izomgörcsoldó
A hosszútávfutók jól tudják, hogy amikor erőteljesen edzenek, az stresszt okoz az izmokban, ami izomgörcsök kialakulásához vezethet. Ilyenkor a türelem, a pihentetés, a finom mozgások és a lágy, lazító masszázs, valamint egyes gyümölcsök, illetve a természetes alapanyagokban gazdag és a népi gyógyászatban izomlazító, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásukról ismert gyógynövényekből álló balzsamok is jó szolgálatot tehetnek.

1. Cseresznyelé
A cseresznyelé fogyasztása jótékonyan támogatja a szervezetet a megerőltetett izmok gyulladásának és fájdalmának leküzdésében. Tanulmányok bizonyítják, hogy a cseresznyefélék fogyasztása minimalizálhatja pl. a futás utáni fájdalmat, tehát a fogyasztása a kerti munka során túlerőltetett izomzat esetén is előnyös lehet. A gyümölcsben található antioxidánsok ugyanis gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal bírnak, és így hozzájárulhatnak az izmok természetes ellazulásához.

2. Vitaminok és ásványi anyagok
Azok az emberek, akik rendszeresen izomfájdalmakkal vagy izomgörccsel küzdenek, nagy valószínűséggel D-vitamin-hiányban szenvednek, annak ellenére, hogy ez a vitamin többféle formában is bevihető a szervezetbe (folyékonyan, tablettaként, kapszulaként, emellett napfény hatására is termelődik). Továbbá a halak és a tojás is gazdag D-vitamin-forrás.
A magnézium az emberi szervezet számára létfontosságú ásványi anyag, mivel hozzájárul a normál izom- és idegműködés fenntartásához. Olykor az izomfájdalmakat magnéziumhiány is fokozhatja, ezért érdemes sok banánt, mandulát, hüvelyeseket és barnarizst fogyasztani, vagy jó felszívódási hatékonyságú étrend-kiegészítővel pótolni a hiányzó mennyiséget.

3. Pihenés
A pihenés az egyik legjobb és legtermészetesebb módja az izmok ellazításának. Biztosítsa önmaga számára a megfelelő mennyiségű pihentető alvást, igyon sok folyadékot (elsősorban vizet), és ne terhelje túl az érintett izomzatot!

4. Termoterápia
A termoterápia a hideg és a meleg terápiás alkalmazását jelenti. Az izomfájdalom és az izomgörcs háttere szerteágazó lehet, a termoterápia pedig többféle probléma miatt kialakult fájdalmat is enyhíthet.
Egy megerőltetett, feszes, kötött izomzat esetén az izom lazítása hideg vizes palackkal, hűtött párnával is enyhíthető átmenetileg, a hideg ugyanis segíthet megnyugtatni az impulzusok átvitelét az agyból a túlműködő izomba. A meleg kezelés (felmelegített törölköző, melegítő párna vagy meleg vizes palack) pedig elsősorban a krónikus izomfájdalmakra ajánlott.

*************************************************
 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

REAGÁLÁSOK EGY SZÜLETÉSNAPRA...
Szia Vendi!
Most, hogy túl vagy a gratulációk özönvizén, csendesen csordogáló Szekszárd és vidéke aranyával köszöntelek születésnapod alkalmából. Egészséget, sokk-ellemes pillanatot kívánok!
Barátsággal:
Imre
…...............................….
Boldog születésnapot kívánok és a jó Isten éltessen sokáig egészségben, boldogságban. Sok, sok szeretettel: Csaba.

Szivárvány hidat fest majd a nap
Ne kérdezd tőlem az idő mért szalad,
Nézz fel az égre, ringasd el magad,
Álmokat sző e gyönyörű pillanat,
A természet keblében az ég alatt.
Megszólalt a tücsök muzsikája,
S a szélnek lágy hangja citerája,
Csevegnek az éneklő madarak,
Erdő szélén csörgedező kis patak.
Méhecskék zümmögnek a réten,
S bárányfelhők úsznak az égen,
Színpompás gyönyörű lepkék tánca,
Mosolyt varázsol a nap arcára.
Ne kérdezz tőlem mit hoz a holnap,
Elfáradt tested, ringasd el magad,
S szivárványhidat fest majd a nap,
És új erőt kapsz, hogy légy végre szabad.
Az éjszaka csendjében gondolj majd rám,
A legszebb csillagot küldd el hozzám,
S én dalt küldök angyalok szárnyán,
Egy altató mosolyt az égnek arcán.
Ne kérdezd tőlem az idő mért szalad,
Elfáradt tested, ringasd el magad,
Álmokat sző e gyönyörű pillanat,
A természet keblében az ég alatt.

E.Csaba 2022.05.09
................................

VÁLASZLEVÉL BEKÜLDÖTT TRIANONSZAURUS CÍMŰ VERSEMRE
Kedves Vendel!
Ha nem haragszol ezt a versedet nem tesszük fel.
Bár nem politikainak írod, de a jelenlegi helyzetben olyan téma amit szeretnénk elkerülni. Köszönöm megértésedet.
Üdvözlettel: J.
*
Kedves Vendel! Igen, ez történelem.
Megtörtént és nagyon szomorú.
De jelenleg az Ukrán háború miatt vannak olyan hangok akik az ottani területeket vissza szeretnék szerezni, legalábbis ezt vizionálják.
Nem szeretnénk ha emiatt téged vagy a magazint támadás érné.
Ez a téma jelenleg eléggé problémás.
A tények makacsok, de nem hátrafelé kellene nézegetni állandóan, hanem a jelent jobbá tenni, a történelmi emlékek tisztelete mellett természetesen.
Üdvözlettel: J.
2022. JÚNIUS 04.
...............................

REAGÁLÁSOK A TÜZEK TÁNCA, SZENT IVÁN ÉJSZAKÁJÁN, C. VERSEMRE
Részletek megjelenítése
Kedves Vendi! Csodálom, hogy mindig aktuális tudsz lenni. Nekem egy hónapomba kerül, mire elkészül egy írás. Nem csoda, hogy gyorsan terjed a  versed az
interneten, és jó kritikákat kap. Remek vers. Barátsággal: Árpi

*************************************************
 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
---
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
---
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
---
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
 ---
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
---
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
---
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
---
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai!                 ……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1207. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ