Megszólalok Művészeti Magazin

   MEGSZÓLALOK 

 Nagy Vendel szellemében

 

 MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
2025. 11 hó – tizenötödik évfolyam, tizenegyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapította Nagy Vendel 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Véghelyi József 
 
*****************************************************
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022.  (1-től a 12. számig)
13.Évfolyam: 2023.  (1-től a 12. számig)
14.Évfolyam: 2024.  (1-től a 12. számig)
15. Évfolyam: 2025. november
 *
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
A szerkesztőség címe:7100. Szekszárd, Csapó Dániel utca 27
E-mail cím: veghelyo@t-online.hu
Telefon: 06-74-315-012 naponta 14:00 órától 17:00 óráig
 *****************************
 
 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET  EGÉSZE 

*******************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

  1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
  2. FELLNER ISTVÁN:: AZ IRODA ...MELY ÖRÖKRE BEZÁRT!! (elbeszélés)
  3. ÁRVAY MÁRIA: SZÓKÉPEK (életérzés)
      Dühbe gurulok
  4. VERSEK ŐSZI HANGULATBAN
      W. Ábrahám Erzsébet

      Kuchta Csilla
      Pitter Györgyné Enikő
      Szilágyi Anita
      Tóth Enikő Enci
      Bognár Papp Irén
  5. A VILÁG HÁROM PERCBEN  (GONDOLAT MORZSÁK)
      Garamhegyi Edit: Egy film tanulságai
  6. KONRÁD VIKTÓRIA: EGY FEJESUGRÁSNYI BOLDOGSÁG (novella)
  7. VERSEK HALOTTAK NAPJÁRA     
      Márkus Kata
      Szilágyi Anita
      Nagy Vendel

      Aurora Amelia Joplin
  8. AUSZTRÁL KAPCSOLATOK
      Ilosvay Gusztáv levelei
  9. A.K. ANDRÁS: ÚT (novella)
10. ANTOLÓGIA A MAGAZINBAN
      Kis Pál István – vers
      Aurora Amelia Joplin – novella
      Stekly Zsuzsa  - Rekeszzománc
      Kalocsa Zsuzsa – vers
      Bihari Enikő – novella
      Lovag Dáma Nagy Cynthia – video-vers
      Márkus Katalin – elbeszélés
      Tóth Enikő – vers
      Hegyaljai Tünde - festmény
11. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      Véghelyi Péterné: Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől (riport)
12. SZERELMES VERSEK
      Erdős Sándor
      Kálmán Ágnes
      Kalocsa Zsuzsa
      Lovag Dáma Nagy Cyntha
      Aurora Amelia Joplin
      Pongrácz Aurélia
13. HORVÁTH EDINA ANNA: CSAK NÉZTEM ŐT
      Folytatásos novella – első rész
14. VERSEK FILOZÓFIKUS HANGULATBAN
      Bihari Enikő
      Körmendi Rita
      Krivák-Móricz Judit
15. GUTI CSABA: AZ EZERMESTER FELESÉGE (novella)
16. NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN
      Sorozat (huszonegyedik rész)
17. KURUCZ ÁRPÁD. A KUTYA ÉS AZ ÁRNY (novella)
18. HAZAI KIRÁNDULÁS VERSEKBEN
      Vincze D. Jutka
      Engel Csaba
      Felső Tamás
      József Tibor
      Szőcs Éva
19. GARAJSZKI ROZIKA: A SORS KEZE (novella)
20. WESSELY GÁBOR – ANAKDOTÁK
      Mérnök évek
21. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

  *******************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 Az ember élete során sok nevezetes napot él át. Részint a saját életének sodrásában, részint a hagyományaink, kultúránk által meghatározott eseményeket. Bizony a keresztény hit is bővelkedik hasonló emlékezetes eseményekkel.

Véghelyi József
szerkesztő

November sem kivétel ezek alól. Már a hónap első napján köszönt ránk a Mindenszentek ünnepe, amelyet másodikán a halottak napja követi. Nincs ember, kinek ne lenne fájdalommal kísért vesztesége. Az egyik legmélyebb lelki, érzelmi kötelességünk az eltávozottakról való méltó megemlékezés. Az élet folyamatos körforgásának része a gyász is, a maga külső látható jegyeivel és - talán ami ennél fontosabb – lelki  átélése. A rendbetett sírokra virágok és gyertyák kerülnek
Igen, szánjunk rá kellő időt. Az előttünk eltávozottak iránti kegyelet, tisztelet létünk fontos eleme.

 *

November - ősi magyar nevén Enyészet hava. Ez jó kifejezi azt az állapotot, amelyet a természet ebben a hónapban kialakít. Növények, állatok nyugovóra térnek. Előkerülnek a melegebb ruhák, lábbelik. Kissé átrendezzük a napi ritmusunkat, visszahúzódunk a melegebb helységekbe. A simogató őszi napsütést felváltják a borongós, ködös reggelek. Ritkán ugyan, ám előfordulhat itt-ott tétova hószállingózás is, jelezve a zordabb, hidegebb idő közeledtét.
Az egyházi év az adventi időszakkal kezdődik. Mozgó ünnep ugyan, de érdemes megemlíteni, hogy a hónap végéhez közeledve megkezdődik az adventre való felkészülés.
Az idén november 30-án kezdődik az advent, és szenteste napján, vagyis december 24-én végződik.

…………………………

 
Nagy Vendel: TEMETŐ FÉNYEI
 
Meghaltál!

Jó pár éve már,
Elmúlt számodra a földi élet.
Tested talán semmivé lett?
Elporladt, s akár a hamu
Szürkül lent a sötét mélyben?
Én a test feltámadásában nem hiszek,
Csak a szellem, és a lélek örökké való csupán,
Ha megidézem szellemed,
Betölti a teret,
Ez a halhatatlanság lehet,
Újra bizonyságot adva
A hitetleneknek.
S hogy voltál, csupán e rideg
Kőoszlop jelzi csak?
Vésett neveden arany füstje csillan.
A hantokon apró tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha lebbenti őket
Lenge őszi szellő.
Bágyadtan bólogat reá
Nagyfejű, fehér krizantém.
Halkan zizzen a kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...
Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.
Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz gyertya ragyog.
Vérszegényen sápadt a Hold,
Fekete, bársonyos égbolt
Gyújt hozzá millió csillagot.
 
2017. november 1.
Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)

*******************************************

 2. FELLNER ISTVÁN 

 AZ IRODA ...MELY ÖRÖKRE BEZÁRT!! 

    (elbeszélés)

 
Sokan úgy hívták, csak a barátai, hogy "Öreg" Én?...vagy úgy, hogy Laci…vagy kedves barátom.
Valamikor 3 éve eldöntöttük, hogy nyitunk egy "irodát", ahol nyugodt körülmények között megbeszélhetjük a napi problémákat, a friss újságot is átnézhetjük…és fogadhatjuk a sok: Jó napot – szia - szép napot, hogy vagytok megszólításokat. Meg volt, hogy mikor szólunk telefonon és invitáljuk egymást egy kis megbeszélésre, és hogy ki ne száradjon a szánk…olykor egy pofa sörre.
…Mert hisz, hol is volt ez az iroda? Egy utcába lakunk és a két ház között majdnem mértani pontossággal középen helyezkedett el…./a Fehér Ökör/...kocsma ...és nekünk a fedő nevet adta...irodánkhoz…
...Nagy volt ennek a hagyománya és jól működött!!
...és ma itt álltam a kapu előtt, kezemben a mobilom...s pár könnycsepp, mi nagyította a számokat...megcsörgettem, bár tudtam!
...csak a súgás …de azért belesuttogtam – szia, gyere az irodába, meg kell még beszélnünk valamit...
Néma csend...
...s valahol onnan fentről egy ismerős hang szólt...
...sajnálom, de ezt már nem lehet...megtennünk!!!

……………………..

 

Gulyás László: Regélő - festmény (25x20 cm, olaj)

*******************************************

 3. ÁRVAY MÁRIA: SZÓKÉPEK 

   (életérzés)

 

Hangulatok, érzések, szóképekkel ábrázolva - egyes szám, első személyben

 

Dühbe gurulok

 
Kifejező nyelv a magyar.
Ugyanazt az érzést színesen lehet szemléltetni.
Elfut a méreg.
A pipától nem látok.
Szétvet az ideg.
Miért jövök ki a sodromból?
Ha a technika ördöge megviccel.
Amikor elromlik valami.
Ha célom elérése közben megoldhatatlannak tűnő akadály tornyosul fölém.
Amikor úgy érzem, minden ellenem dolgozik.
Lehetne még sorolni.
Az érzés ugyanaz.

Indulatos, feszült vagyok.
Ökölbe szorul a kezem.
Legszívesebben toporzékolnék.
Az asztalt csapkodnám.
Torkom szakadtából ordítanék.
A földhöz vágnék valamit.
Lehet, szeretteimen tölteném ki mérgemet.
A vérnyomásom is az egekbe ugrik.
Ez így nem lesz jó.
Másképp kell az indulatot levezetni.
De hogyan?
A feszültséget ki kell adni magamból.
Nem hiányzik a stressz.
Az csak árt.
Nem török össze semmit.
Szegény tányérok, poharak.
Nem ők tehetnek a dühömről.
Utána pótolhatnám a készletet.
Újabb bosszantó dolog.
Az ordítozás csak a hangszálaknak árt.
Egyszer-egyszer azért megengedett.
A magas vérnyomás árt az egészségnek.
Ki akar gyógyszert szedni?
Nem ér annyit a dühkitörés!
Másokon kitölteni mérgemet?
Nem szerencsés dolog.
Fájdalmat okozni hozzátartozóimnak.
Főleg azoknak, akiket a legjobban szeretek.
Pedig hányszor előfordul.
nem akarom, nem és nem!
És mégis megtörténik.
Ezen változtatni kell.
Ne ők legyenek az áldozatok!
Akkor mi legyen?
Más megoldás kell.
Van, aki jógázik.
Mások relaxálnak.
Van, aki futni megy.
Valaki a küzdősportokra esküszik ilyen esetekben.
Nekem is van pár dolog a tarsolyomban.
Járok egyet.
Gyorsabb tempóban.
Mélyen beszívom a levegőt.
Több kört is megteszek.
Érzem, lassan-lassan lehiggadok.
Ha ez nem segít, zenét hallgatok.
Egy számot többször is.
Újra, meg újra.
Mindaddig, amíg kicsit lecsillapodok.
Kerékpározás is jó a feszültség levezetésére.
Ha nincs rá lehetőség, a szobabicikli is megteszi.
Az is segít, ha van kivel megosztani mérgelődéseim okát.
Ha meghallgatnak, már könnyebb.
Kell ilyenkor az együttérzés.
Egy ölelés, pár jó szó igazi orvosság.
Ha a nap végére bizakodóbb leszek,
Ha picit jobban érzem magam a bőrömben,
Ha kicsit szebbnek látom a világot,
Ha látok kiutat,
Máris jobb.
Hiszen, holnap is kisüt a nap.

*******************************************

 4. VERSEK ŐSZI HANGULATBAN 

W. Ábrahám Erzsébet: ZÚGNAK AZ ERDŐK

Szépség festi be a tájat,

valami különös álom,

mint ránk köszöntő ősz,

a szívedbe vágyom...

A hajnalok deresek,

ezüstösen kékek,

suttog a diófa,

a fénylő napsütésnek.

Mézédes ízek,

selymes virágillat,

zsoltáros csendek,

áhítatra hívnak.

Lelkemen ragyognak,

könnyű madárléptek,

zúgnak az erdők,

a világnak, feloldozást kérnek.

…………………..

 

Kuchta Csilla: TÁNCOLÓ ÉLET

 

Ősszel táncolnak a levelek,

a szél tangót jár estelente.

Színes ruhát ölt a természet,

barnára festi az életet.

 

Fákról potyognak a levelek,

kis avardombbá emelkednek.

Előkerül a vastag kabát,

embert melegíti talán.

 

Hosszú őszi séta a parkban,

lassú léptekkel járva halad.

Szemeimben táncol az élet,

az őszi táj mozgásban éled.

……………………

 

Pitterné Nyilas Enikő: Tánclépésben az őszi ködben

(Enikő –szócseppek)

Oly sötét a nappal,

fényes Napunk fázik,

be is takaródzik

szürke ködpaplannal,

és nagyokat ásít.

Én is összehúzom

nyakamban a sálat,

közben kerülgetem

az ezüst tócsákat,

átugrottam hármat.

Csatangolok csendben,

szeptemberi ködben,

esőcsizmám vígan

egy tócsában csobban.

A víz kifröccsen,

hát az eszem hol van?

Muzsikál a lelkem,

szeptembert ölelem,

Engem pedig ölel-ringat,

szép őszi szerelem,

táncolunk mi ketten,

köszönöm Istenem!

 

2024. szeptember 30.

……………………

 

Szilágyi Anita: Csöndes ősz

Halkan jött, nesztelen,

Apró suhogással szélcsendben,

Lágyan érintette hajtincsem,

Felborzolta üres szívem,

Hagyott a tájon színeket,

Arannyal festett faleveleket,

Bordóba mártott ecsetet,

Színpompákat színezett,

Közben fájt s vérzett szívem,

Elsuhant a röpke nyár tőlem,

Napsütés, fény csupán emlékem,

Mint ahogy elhagyott a szerelem,

Azóta kietlen vidék lettem,

Mély sóhaja van a csöndnek,

Ólomsúlyos, nehéz árnyak köröznek,

Sötét úton jőj felém, fényre vágyom tőled.

……………………

 

Tóth Enikő Enci: Megállt az ősz

Megállt az ősz egy bágyadt hajnalon,

leszórta mind a nyárnak ritmusát,

tudta már többé nem lesz alkalom,

kergetni tónál gyermek kacaját,

hallott pár sóhajt, lélek zenéket,

megfáradt élő bódult tegnapot,

melyre a Nap még mézszínű képet,

a nyárból örökül lassan ránk hagyott!

Megállt az ősz, s a száraz réteken,

emlékként sóhajt a régi vetés,

s a fákról hulló lágyabb éneken,

hallatszik valami élő szívverés,

a Földnek szíve épp utat teremt,

sárga szeleknek , az elmúlásnak,

s az erdők alján biztosan temet,

száraz levéllel fizetve a nyárnak...

 

*

Tóth Enikő Enci: Szonett novemberben

 

Aranyat szórva meg-megáll a lét,

sárgára festve még a háztetőt,

szalad tovább egy fagyos holnapért,

s közben elbájolja a kétkedőt!

Az ágak felett rezdülő csodák,

a földre hulló álmatag avar,

egyszer megüli búcsúzó torát,

egy hajnalon, hol mindent köd takar!

Aztán valami fényes az égen,

fehér csipkébe burkolva éppen,

dér és zúzmara szerteszét ragyog!

Kopog az ősz és fáradtan siet,

mégis átad egy másfajta hitet,

hogy léteznek ott fent az angyalok..

………………….

 

Bognár Papp Irén: Hűvösödik

 

Hűvösen, mint a kút vize,

szállt a szellő pókszőtte ruhában.

Rászállt a hegyre és völgyre,

fakuló levelekre, őszirózsákra.

Csókja friss volt, de nem jeges,

csak fázósan bújtak össze a rózsák,

és az az árva kis tücsök

ma este nem dalolt már...

Úgy fájt a szívem,

.................hiszen,

ez a nyár is minden kincsével

messze szaladt; mindörökre.

 ………………….

Póth - Vecsei Mária: Ősz a parkban (50x30 cm, akril, vászon)

*******************************************

 5. A VILÁG HÁROM PERCBEN  (GONDOLAT MORZSÁK) 

 

Garamhegyi Edit: Egy film tanulságai

 
Szerintem néha Holywoodnak fontos mondanivalója van. De mint Karinthy Cirkusz című művében a kisfiúnak, nekik sem lehet lerohanni a nézőket csak úgy. De hiszem, hogy játékfilmes köntösbe bújtatva, néhányaknak sikerült becsempészni azt az egy-két mondatot, ami tényleg szíven üti az embert. Szeretem a könnyű műfajokat. Minden felületességük ellenére hatalmas bázisaik miatt óriási lehetőségek is egyben. A zenében éppúgy, mint a filmművészetben, vagy legnagyobb örömömre már az irodalomban is. De erről majd később.
Nálunk Idétlen időkig címmel jelent meg Bill Muray főszereplésével az eredetileg Groundhog day.

Garamhegyi Edit

*

Egy időjós egyetlen napját mutatja be, ami azonban beakad. Élete legrosszabb napja újra és újra megismétlődik, de egyedül ő tudja ezt. Körülötte senki másnak nem tűnik fel, és ezzel máris megjelenik egy nagyon fontos téma: a kozmikus magány. Ezt a világot mindannyian máshogyan látjuk. Senki nincs, akivel teljesen azonos lenne a véleményünk, a nézőpontunk. És ez nem oldható fel. Kompromisszimra vagyunk kényszerítve, vagy súlyos, élhetetlen magányra. És hogy mi történik ebben az egy napban?
Majdnem semmi.
Dögunalmas, egy rettenetesen egyhangú városban, egy igazi porfészekben járszódik, február 2-án, amikor egy mormota megjósolja, hogy még sokáig tart a tél. Ennyi. És még mielőtt felháborodnánk ezen a témaválasztáson, máris újabb szörnyű érzés hasít belénk: a mi életünk éppen ilyen.
Vagy még ilyen se.
De hogy mindez még többször, sokszor, hamar elvesztíjük a fonalat, de talán több tízszer , százszor megismétlődik, azzal már csak később tudunk mit kezdeni. Nézzük a főhőst, ahogyan vergődik saját, mókuskerékszerű életében, és egyre kevésbé tudunk szabadulni a gondolattól, hogy mindez valahogyan mégiscsak rólunk szól. Mintha Isten megnyomna egy gombot: Nem tetszik a napod?
Akkor próbáld újra! És újra! És újra!
És főhősünk próbálkozik is. Érdekes végignézni, hogyan törődik egyre inkább bele a megváltoztathatatlanba, hogyan használja fel saját céljaira azt, hogy erről az egy napról immár egyre inkább épp annyit tud, mint maga Isten. Mindent. Ki mikor esik el, mikor jön a pénzszállító autó, kik lakják a várost, hogyan lehet felszedni a nőket, akikről egyre többet tud. El is érkezik az a pont, amikor rájön arra, hogy mindent elérhet, mindent megkaphat, de hiába, mert reggel újra kell kezdenie az egészet. És ebből a gödörből már nem egyszerű újra kikecmeregni.
A fordulópont egy hölgy szájából elhangzó mondatban sűrösödik össze: A producer, aki persze egy nagyon kedves és csinos hölgy, a sokadik próbálkozásra végül elhiszi, hogy főhősünk egy különleges csapdában vergődik, és hogy sokadszor újraéli ugyanezt az egy napot. És amikor ezt elhiszi, és megérti, akkor a következő kérdést tesz fel: Mi van, ha ez nem átok? Hanem lehetőség. És ezzel meg is változik minden. No, nem rögtön, de aki nem látta a filmet, nézze meg, a többit már nem árulom el. De ha megnézitek, ne vonjátok ki magatokat a kínzó kérdések alól. Nagy dolgok vannak ebben a filmben, és ami ritkaság ebben a könnyed műfajban, ott van a válasz is.
Néha unalmasnak tűnő, ismétlődő napjaink valójában nagy-nagy lehetőségek, csak meg kellene ezt értenünk…Csak ezt az egy napot kell jól csinálnunk, csak ezt az egyet, amit éppen megélünk.

******************************************

 6. KONRÁD VIKTÓRIA 

 EGY FEJESUGRÁSNYI BOLDOGSÁG 

    (novella)

 
- Özvegy Kovacsics Miklósné vagyok, de a legtöbben Margit néniként ismernek. Csak úgy repül az idő, hiszen szinte észre sem vettem, és az előző hónapban be is töltöttem a hatvanötöt. Sokan nem sejtik, de nekem is van TikTok-fiókom, ahova rendszeresen töltök fel tartalmat. Bevallom, a regisztrációban Nóra unokám segített, de azóta magabiztosan használom az alkalmazást. Kovacsics Margit néven megtalál! – válaszolta a kérdésemre a hölgy, és nekem kis híján leesett az állam.
Már egy ideje furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy ki lehet az a kedves néni, aki a szupermarketben naponta megfordul, mindig az én pénztáromhoz áll be, és kivétel nélkül mosolyog. Jókedve napsugárként ragyogta be szürke hétköznapjaimat. Nem véletlen, hogy nem láttam a fényt az alagút végén, már ami az életemet illeti. Sok csapás ért. Kezdeném azzal, hogy 18 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. A felnőttkor küszöbén ez annyira megviselt, hogy teljesen leromlott a tanulmányi teljesítményem, és az addig jótanuló lányból bukdácsoló diák lett, így nem tudtam egyetemre menni. Pedig mindig az volt az álmom, hogy egyszer majd orvos leszek. Azóta eltelt 10 év, de még mindig nehezen birkózok meg a ténnyel, hogy apu más nő oldalán találta meg a boldogságot, sőt, még féltestvérem is született. Anyu időközben a pohár után nyúlt, ami miatt elbocsátották a munkahelyéről, így nekem mindenképpen állást kellett találnom, hogy valamiből megéljünk. Hála istennek az anonim alkoholisták klubjának köszönhetően anyu ma már tiszta. Időközben az én életembe is beköszöntött a szerelem. Jocóval össze is költöztünk, és ő megkérte a kezemet. Minden csodásan alakult, mígnem egyik műszakból hamarabb haza nem engedtek. Most is előttem van a kép: halkan benyitok a lakásba, és kit látnak szemeim?! Jocó a legjobb barátnőmmel hempereg a franciaágyunkban! Sikítottam, kiabáltam, majd zokogásban törtem ki. Azt hiszem, ezt hívják idegösszeomlásnak. Jocóhoz vágtam a jegygyűrűmet, és szó szerint kidobtam őt az utcára. Azóta nem volt senkim. Az egészségem sem az igazi, ugyanis lupuszt diagnosztizáltak nálam. Ennek az autoimmun betegségnek az a lényege, hogy a szervezet immunrendszere tévesen a saját szöveteit támadja meg, gyulladást és egyéb károsodást okozva ezzel. Nálam ez a kór fokozott fáradékonyságban és jelentős fényérzékenységben jelentkezik, ennek megfelelően sok alvásra van szükségem, és állandóan kenem a bőrömet magas faktorú naptejjel. A stressz csak fokozza a tüneteket, és az aggódásból bőven kijutott nekem az elmúlt pár évben, mióta anyutól, majd Jocótól is külön költöztem. „Vajon ki tudom-e majd fizetni a sárga csekkeket minden hónapban?” – ezen tépelődtem szüntelenül. Sok időm azonban nem maradt sem Margit néni történetén ámuldozni, sem a gondjaimon szomorkodni, mert máris soron következett egy vásárló, és a kasszánál senki sem szeret várakozni.

*

Konrád Viktória

Hazafelé úton eszembe jutottak a kedves hölgy szavai és bájos, pirospozsgás arca, ahogyan lelkesen mesélt a közösségi oldaláról. 28 éves korom ellenére akkor még nem rendelkeztem TikTok-fiókkal, így gyorsan regisztráltam. Hajtott a kíváncsiság, és rákerestem Kovacsics Margit nevére, és szó szerint leesett az állam! A hölgy nagyon vagány, sőt mi több, trendet teremtett az online térben! Rengeteg ember követi nyomon, ahogyan sminkel, sportol, utazgat, főz és vásárol! „Várjunk csak egy pillanatot… De hiszen ez a bolt éppen az a szupermarket, ahol én is dolgozom!” – talált szíven a felismerés az egyik shoppingolós videónál.
Másnap vártam a találkozást a nénivel. Kérdésemre elmondta, hogy egyszerűen imád vásárolni! Nem nagy dolog beszerezni a kedvenc édességünket, és időnként nem árt a kényeztetés.
- Nem mellesleg még jó példával is szolgálhatok másoknak a TikTokon, hogy nemcsak a nagy dolgok okozhatnak örömet – és ennél a pontnál Margit néni macskakörmöket rajzolt a levegőbe két kezével –, hanem az apróbb események is óriási boldogságot jelenthetnek, mint például az őszi kiadású Merci bonbon megvásárlása. Mondok én magának valamit!
Elcsodálkozva fölkaptam a fejemet.
- A kis örömök értékesebbek bárminél! Mert apró dolgokból áll össze minden nagy egész. Ezért létfontosságú, hogy felismerjük és rácsodálkozzunk a kicsi boldogságokra. Enélkül vajon észrevennénk-e a jelentős mérföldköveket? Utólag biztosan. De nekünk a jelenben kell megélnünk minden pillanatot!
Otthon jelzett a telefonom. Úgy állítottam be a közösségi oldalt, hogy csippanjon, ha Margit néni új videót tesz közzé. És ő volt az! Egy élményfürdőben járt, miután a szupermarketben aznap megvette az üveg szénsavmentes ásványvizet és némi harapnivalót. Nem is akármit posztolt! 65 éves kora ellenére fiatalokat megszégyenítő módon ugrotta a fejeseket a legmagasabb fokról az erre a célra kialakított medencében! Alig vártam, hogy másnap kikérdezzem a frissen szerzett élményeiről.
- Régebben féltem a víztől. Aztán láttam, hogy az unokáim milyen nagy örömmel pancsolnak a strandon, és úgy voltam vele: „Üsse kő, ideje megszabadulnom a félelmeimtől!” És bemerészkedtem a gyerekmedencébe. A forróságban felüdülés volt kényeztetni a bőrömet a hűs folyadékkal. Idővel felbátorodtam, és elkezdtem megtanulni úszni is. Onnan már csak egy lépés volt a fejesugrás művészetének elsajátítása. Tudja mit, kedvesem?
Ismét csodálkozva meresztgettem a szememet.
- Mivel már október van, ilyenkor a strandok is bezártak. De gyakran esik az eső! Mára is kis záport mondtak. Javaslok Önnek valamit – és sokatmondóan közelebb hajolt hozzám. –
Menjen ki az esőbe!
Kis híján leszédültem a pénztáros székemről.
- Ezt hogy érti? – hebegtem.
- Úgy, ahogy mondom – kacsintott. – Kényeztesse az érzékeit változatos módon! És holnap számoljon be arról, milyen érzés volt! – majd fogta a designos bevásárlótáskáját, és elegánsan kilépett az ajtón.
Hazafelé valóban elkezdett szemerkélni az eső. Reflexszerűen fel akartam húzni az esernyőmet, aztán eszembe jutottak Margit néni szavai. „Egy próbát megér!” – gondoltam magamban. A finom permet bársonyként vonta be a bőrömet, és élveztem a hűsítő áldást. Felszabadító érzés volt! Egyszer csak föltekintettem az égboltra, és mit láttak szemeim?! Szivárványt! Szívből jövően mosolyogtam.
Alig vártam a másnapot, hogy lássam az idősödő hölgyet.
- Csodálatos érzés volt az esőben vezető sétám, és örömmel töltött el! Köszönöm a tanácsát! – hálálkodtam.
- Kedvesem, igazán nincs mit! Már régóta látom, hogy a kis búskomor arca csak úgy ragyog, ha néha-néha megenged magának egy-egy nevetést. Mint ahogy most is! Az őszinte mosoly a legszebb ajándék, amit másoknak adhatunk! Látja ott azt a fiatalembert? – és vékony kezével diszkréten az egyik sarokra mutatott. – Észrevettem, hogy megigézve nézi magát bármikor, amikor Ön a szeme elé kerül. Hát nem helyes egy férfi?
- Ő Péter, és én is észrevettem, hogy szimpatikus vagyok neki. Nagyon is. De a vőlegényemmel történt csúnya szakítás óta nagyon bátortalan vagyok a szerelemben – és lesütöttem a szememet.
- Minden rendben van, és minden rendben lesz! Ne lógassa az orrát, kedvesem! Bízzon magában! Ön egy vonzó teremtés, tele értékes tulajdonságokkal! Csak élvezze a mindennapokat, mosolyogjon, és figyelje meg, mi fog történni! – Margit néni kacsintott ismét, majd elindult, hogy egy újabb szép és tartalmas napot töltsön el.
A hétvégén hiányzott a hölgy és az ő kedves tanácsa. Így nagyon örültem neki, hogy vasárnap újabb videót töltött fel a közösségi oldalára. Ezúttal egy nála jó tíz évvel fiatalabb, sármos férfioldalán mutatkozott, akit, mint vőlegényét mutatott be. Szó szerint leesett az állam. Magamat is megleptem, de komolyan várni kezdtem a hétfőt, hogy Margit néni megérkezzen a szupermarketbe, és én a választottjáról kérdezzem.
- Az úgy volt, hogy éppen a Balatonon hajókáztam az unokáimmal, és egy kis sirályt etettem a szendvicsemmel. Aranyból van a szívem, ugye? – meg sem várva a válaszomat folytatta. – A fióka jóízűen ette a morzsákat, és ennek hangot is adott: nagy zajt csapva odavonzotta a felnőtt madarakat is. Az elemózsiám elfogyott, de a szárnyasok éhesek maradtak. Egyik pillanatban egy jól megtermett példány belekapott a kalapomba, és elragadta! Talán ételnek nézte?! Ezt már sosem tudom meg. Mindenesetre én utánakaptam, de mindezt olyan nagy lendülettel tettem, hogy beleestem a vízbe! A tó közepén volt motorcsónakkal Józsi. Nyaranta vízimentőként dolgozik a Balatonon. Látta, hogy kapálózik valaki kétségbeesetten, hát nem volt rest, rögtön odaszáguldott, és megmentette az életemet! Hálatelt szívvel és az izgalomtól kipirult arccal tért vissza a normál pulzusom, és ő végig a karjaiban tartott! Így indult a mi szerelmünk.
Kerestem a szavakat. Margit néni aztán tud élni! A jó példának köszönhetően szóról szóra megfogadtam a tanácsait: igyekeztem az élet kisebb-nagyobb örömeit észrevenni és értékelni, és sokat mosolyogtam! Így nemcsak hogy jobban szerettek az emberek a közelemben lenni, de én is sokkal jobban éreztem magam a bőrömben. Az elkövetkezendő hetekben mindig vártam, hogy a hölgy betegye a lábát a szupermarketbe, és az életéről beszéljen, vagy a tanácsait hallgassam. Egyik hétfőn hiába vártam. Kedden sem érkezett meg. Kezdtem furcsállni a dolgot. Mivel nagyon sokat beszélt az elmúlt napokban a közelgő esküvőjéről, biztosra vettem, hogy a fontos előkészületek minden idejét lekötik, és még ha akarna, sem tudna bejönni a boltba, hogy megvegye kedvenc Merci csokoládéját. Két hét elteltével azonban komolyan aggódni kezdtem. Kérdezősködtem a kollégáktól, ők nem tudtak segíteni. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem átnézni Margit néni követőit TikTokon. Tudtam, hogy az egyik unokáját Nórának hívják. Meg is találtam őt, aminek nagyon örültem. Írtam neki, telefonszámot cseréltünk, majd a korombeli nő egy szép november végi délutánon felhívott. Arra számítottam, hogy a nagymamájához hasonlóan könnyedséget és boldogságot fog sugározni. Tévedtem. Nóra hangja fátyolos volt, mint aki épp az előbb sírt.
- Mama egy halálos kórral élt együtt. Ez az úgynevezett krónikus obstruktív tüdőbetegség. Tünetei közé tartozik az állandó köhögés, a légszomj és a gyakori légúti fertőzések.
Éreztem, ahogy könny szökik a szemembe. Nóra kis szünet után folytatta:
- Ebből nem lehet felépülni, nem javul az állapot, sőt, idővel romlik, de orvosi felügyelet mellett és a megfelelő gyógyszereket szedve még azért jó pár évig köztünk maradhatott volna a nagymamám! Az élet végességével szembesülve cserélte le Margit Mama az otthonkát divatos ruhákra, és változtatott meg mindent gyökeresen a mindennapjaiban. A sors különös ajándéka, hogy a betegsége révén ismerte meg a vőlegényét: Mama jól tudott úszni, amikor a Balaton vizébe esett, de felhevült teste miatt sokkos állapotba került, ráadásul a tüdeje addigra már legyengült annyira, hogy abban a szituációban egyedül nem tudott volna kievickélni a mélyvízből. A hajóról segítségért kiáltottunk. A férfi akkor mentette meg az életét. Azonban két hete bárcsak, ó, istenem, bárcsak ne hullott volna egy csomó hó november ellenére, és bárcsak hallgatott volna ránk a Mama, és nem ment volna ki hógolyózni Józsival egy vékony kis kabátban!
Levegő után kapkodtam, és szomorúan leszegtem a fejemet.
- Bekövetkezett az, amitől mindenki rettegett: Mama amúgy is gyenge tüdeje begyulladt, és egy hét szenvedés után magához szólította a Jóisten.
Már nem bírtam tovább. Hangosan zokogtam. Nóra is sírt a vonal túloldalán.
A család engedélyével én is részt vehettem a temetésen. Akkor már december eleje volt, és csendesen esett a hó. Gyönyörű, fehér urnában helyezték örök nyugalomra Margit néni hamvait. A sírra az alábbi mondatot vésték fel: „Nem az a boldog, akinek tökéletes az élete, hanem az, aki az apró dolgoknak is tud örülni.” A drága hölgy még túlvilági álmában is segíti jó tanácsával a temetőbe látogatókat.

………………………..

 

Kiss Karola: Napnyugta - festmény (50x70 cm, olaj, vászon)

*******************************************

 7. VERSEK HALOTTAK NAPJÁRA 

 
Márkus Kata: Szeretteim sírjánál 
 
Egyedül sétálok a temetőben,
lábam alatt száraz falevél zizeg,
minden oly csendes körülöttem,
emlékképeim némán kísérnek.
 

Itt nyugszanak nagyszüleim,
dédikém, akit még ismerhettem,
nagynénik, nagybácsik,
akikre szeretettel emlékezem.
 
Szüleim sírjánál sokáig időzöm,
gondolatban velük beszélgetek,
kedves hangjukat míg élek őrzöm,
mióta elmentek nincs menedékem.
 
Férjem sírkövénél zokog a lelkem, 
élete delén miért kellett mennie?
A miérteket hiába kérdezem,
szeretném tudni, de nincs rá felelet.
 
Fiunk sírhalmánál roskadozva állok,
a fájdalom nehéz kereszt,
összetörtek fiatal álmok,
Istenem! Vetted volna el az enyémet!
 
Utolsót lobban a gyertyaláng,
sötét alkony fátylát bontogatja,
szívemben nő a szomorúság,
halkan becsukódik a temető kapuja.

……………………….

 

Szilágyi Anita: Halottak napján

Halottak napján fényesek a temetők,
Hosszú sorokban sétálnak az emlékezők,
Szívüket hiányérzet szorosan szorítja,
Szemüket vastag könnyfátyol borítja,
 

Miért nem ad az Isten öröklétet?
Csupán elillanó állapot az élet,
Mint egy ügyes pillangó, könnyű repte,
Élünk, küzdünk, s léptünk hólepte,
 
Én hiszem, van túlvilági lét,
Halál nem jelenti az élet végét,
Lélek túlhaladja a halált,
A test új formákat talált,
 
Mécsesek égnek sírokon csendesen,
Drága szeretteim! Nyugodjatok békésen,
Ezen a napon rátok emlékezünk,
Halálunk után az égi rónára érkezünk.

……………………..

 
Nagy Vendel: ÉN MÁR NEM FÉLEK A HALOTTAKTÓL

- GONDOLATOK HALOTTAK NAPJÁN -

 
Gyerekkoromban a halállal ijesztgettek,
Sokkoltak az ősi hiedelmek.
Hogy rossz és gonosz a holt
Démoni erővel hatol
Testedbe és lelkedbe.
Hittem is, meg nem is,
De nagyobb volt a félsz...

Mióta kihalt mellőlem
Mindenki, kiket rajongásig szerettem,
A régi családom mind elveszett,
Kihalt belőlem a rossz hiedelem.
Búcsúzóul, utoljára megfogtam a kezeteket
Hűvös érzés,
Nem olyan, mint szokott volt,
Meleg, lágy és simogató...
Erőt adtatok, a megnyugvás erejét.
Hiszen tudom, hogy aki
Életében sosem ártott volna,
Miért bántana most,
Ott lent a koporsóban.
Számomra nem haltatok meg,
Csak ide kiköltöztetek,
Egy másik dimenzióba.
 
2017. november 02.

……………………..

Aurora Amelia Joplin: Fél szívvel...
 
Szívem kiabál – de süket rá a világ,
hangom elvész, mint szélben a kiáltás.
Marad a csend, mert segíteni senki sem tud,
s a fájdalom bennem némán épít falat és kaput.

Hiányod akkora, mint a temető csendje,
ahol a kövek alatt az öröklét zeng be.
Jövök hozzád, gyertyát gyújtok érted,
suttogom: Várlak… bár tudom, nem érhetlek el téged.
 
Ott túl már könnyű a léted,
nincs fájdalom, nincs teher, csak végtelen fényed.
De itt maradtam én, fél szívvel,
üres karokkal, melyek többé nem ölelhetnek téged.
 
Ki mondja most nekem: Itt vagyok, kedvesem?
Ki simítja el könnyeimet oly kedvesen?
Kihez bújhatnék, ha éjjel fázom,
ha szeretetre vágyom, de üres az álmom?
 
Meghaltál… s veled halt bennem minden,
a szívem másik fele fekszik a sír kövében.
Itt állok, összetörve, némán,
s minden gyertyafényben szívem másik fele – Te – villansz fel
a temető örök csendjében.

……………………….

 

Zsigmond László: Csendes éj - festmény

*******************************************

 8. AUSZTRÁL KAPCSOLATOK 

    Ilosvay Gusztáv levelei

Adásnap: 2025.10.05.

 Mint ahogy látod Sydney-ben jártak a magyar űrhajósok. Egy szenzációs előadást tartottak és utána egy kérdés felelet óra következett, ahol mindenfajta kérdés elhangzott. Jó volt hallgatni, hogy Kapu Tibor és Cserényi Gyula milyen őszinteséggel és tisztelettel beszéltek a Hunor űrhajós programról, az űrrepülésről s annak minden apró részletéről. Másfél órás volt az előadás, aminek a végén kérdésekre válaszoltak. Őszintén mondom sokan voltunk kíváncsi emberek és űrhajósaink remekül állták a sarat. Le a kalappal előttük. Gondolom kimerítő volt és részletes. Az adásban meghallgathatod a fiúkkal a riportot. Szerintem érdekes lett és itt szeretnék köszönetet mondani a magyar diplomácia tagjainak, akik mindent bevetettek azért, hogy alkalmat adjanak nemcsak nekünk rádiósoknak, de a sydney-i magyar közösség tagjainak is, hogy találkozzanak és beszélgessenek Kapu Tibor és Cserényi Gyula kutatóűrhajósokkal. Szerintem inspirációs lett a beszélgetés, főleg fiatal hallgatóink számára. Mint mindég most is bebizonyosodott, hogy kemény munkával el lehet érni sikereket, lám a két űrhajós is ezt bizonyítja. Ami még esetleg érdekelheti a hallgatót, hogy Bubnó Marci, Sydneyböl, Szabó Gábor az „Utravaló” programunk egyik szerkesztője Camberrából érkezett és Garamhegyi Edit a tengerpartról jelentkezett be a Mesterséges Inteligenciával foglalkozó kerekasztal beszélgetésre. Igy négyen megtárgyaltuk a mesterséges intelligencia, hasznosságát s annak etikat relevanciáját. Pl: hazudhat e a gép nekünk, s ha igen akkor milyen károkat tud okozni a társadalmaknak. Ne felejtsetek belenézni a Megszólalok internetes irodalmi magazinba, amelyet Véghelyi József szerkeszt. Sok értéket találtok benne. Köszönjük munkatársaink hozzá járulását mai adásunkhoz, hallgassátok olyan örömmel, amilyen örömmel mi készítettük.

Ilosvay Gusztáv

www.radiomozaiksydney.com.au

#radio #urkutatas #raketa #inteligencia #emberiseg

 

*

 
Adásnap: 2025.10.12
 
Most mondom, hogy jövő héten zenés táncos humoros programot fogunk adni mert a helyi önkormányzat felé elkötelezettek vagyunk, hogy a GRANNY SMITH fesztivált kell élőben közvetíteni és az angol nyelven folyik, így nem lesz Magyar adás csak az, amit mi teszünk fel ide a nettre. Szóval egy hatalmas ugrással elrepültünk a Diaszpóra Tanács gyűlésére ami majd valamikor a jövő héten lesz és rengeteg uj információval gazdagon megyünk majd vissza Sydney-be. Budapest gyönyörű. Sajnos a közlekedés az egyre rosszabb és a taxisok rémévé vált a belváros. Nem mindig volt ez így, de az utóbbi időben vagy azért mert több kocsi van az emberek tulajdonában vagy az úthálózatra, felújítására került több pénz. Minden esetre kocsival nem érdemes közlekedni. Mert ott az aszfalton fogsz megöregedni. Ami az adást illeti színes, érdekes beszélgetéseket hozunk szenzációs emberekkel, akik lelkesen szervezik maguk és a közösségük életét. Jó látni, hogy a következő generáció komolyan veszi a feladatait. Hallgass bele remek időt fogsz itt eltölteni. Ne feledd a MEGSZÓLALOK internetes irodalmi magazinra rákattintani. Értéket fogsz benne találni. Ha tetszett az adás kérlek osszad meg a barátaiddal, ismerőseiddel. Köszönjük
www.radiomozaiksydney.com.au

*

Adásnap: 2025.10.19
 
Múlt héten megígértük, s íme itt a zenei adás, ami színes lett mint maga a rádió- adónk 2RRR Rádió. Évek óta terveztük, hogy egy nap zenélünk  magunknak, meg nektek. Olyan programot hozunk, amit végig lehet táncolni, énekelni dúdolni ha épp úgy hozza a kedved. Dőlj hátra, csak élvezd a zenét, vagy épp kapd el aki a közeledben van és táncolj míg kedved szottyan. Remélem tetszeni fog, ha igen, akkor küldj egy üzenetet vagy csak osszad meg, had élvezze más is ezt a különleges alkalmat. Ne feledd vannak barátaink Pl: „ Megszólalok” internetes irodalmi magazin amit évek óta támogatunk, lelkes olvasói vagyunk és Véghelyi József szerkeszti lelkesen. Ha tetszett mit csináltunk, osszad meg ismerőseiddel, barátaiddal. Köszönjük!
www.radiomozaiksydney.com.au
#radio #beatzene
 

*

 Adásnap: 2025.10.26
 
Megemlékeztünk 1956 szabadságharcára. Nagyon bensőséges volt és rengeteg élő anyagot hoztunk, hisz a Békemeneten részt vettem és őszinte, megható riportokat csináltam. Máskülönben is emlékezetes lesz ez a Békemenet, mert rég nem látott barátaimmal találkoztam ( 59 éve nem láttuk egymást.) Már ezért is érdemes volt kimenni. Megható volt és felemelő. Gratulálok a szervezőknek. Nagyon sok riportot csináltam amiket majd szép lassan beteszünk az adásba. Megjegyzem, hogy ez idáig a legnagyobb összejövetel volt, ahol erőt és csendes elszántságot sugárzott a tengernyi ember. Jó volt köztetek lenni!!! Hoztunk még anyagot a Magyar Diaszpóra Tanács 2025 üléséről is, ami múlt héten volt, de mivel csavarogtunk nem volt alkalmam betenni őket adásba. Hálás köszönetem minden kollégámnak, aki a mai programban szerepelt és hozta a megszokott jó formáját. Ne feledj a Megszólalok Internetes irodalmi magazinba belekukkantani. Értéket fogsz találni benne. Ha tetszett akkor osszad meg barátaiddal és szeretteiddel. Köszönjük
www.radiomozaiksydney.com.au

*******************************************

 9. A.K. ANDRÁS: ÚT 

   (novella)

 
Ferenc még reggel nagyon összeveszett a gyerekeivel egy kis semmiségen. Úgy bánnak vele, mintha ők lennének a szülei! Nem! Maga is el tudja magát látni! Egész nap nem is szólt hozzájuk, pedig vágyta a szavukat. Ez így maradt estig. Már nincs itt több dolga. Felkel, hátrahagyva botját kiegyenesedik és anélkül, hogy hátra nézne elindul a kicsi, ám de annál barátságosabb kis szobából. Nem néz vissza, mert jól tudja nem szabad. Gyermekei könnyes szemmel nézik őt. Nem szól hozzájuk, már nem dolga az. Saját életükért immáron ők felelnek. Döntéseket kell hozniuk és a felelősséget már nem tolhatják tovább. Igen, már nem az ő dolga megdorgálni őket, ha valamit másképp tesznek, mint az elvárható. Fia és lányai mereven tekintenek maguk elé. Nem tudják, mi lesz holnap, mert ő nem segíti őket tovább. Itt hagy nekik mindent, semmit sem visz magával. Lerázva magáról láncait, szabaddá téve lelkét elindult kifelé a kis szobából. Nem szól semmit sem. Unokái mellett is elsétál, nem néz rájuk, nem szól hozzájuk. Csak a legkisebb néz ő reá, mintha azt kérdezné, papi már nem szeretsz? A papi rámosolyodik és megfogja azokat a csöppnyi praclikat. Mónika éppen csak elkezdet járni, még bizonytalan nagyon. Kell neki a segítség. Tudja jól, ez sem az ő dolga. Mert már nem a család tagja. Mégis megfogja a feléje nyújtott kis kezecskét. Vele totyog az ajtóig, ami mikor kitárul, szinte beteríti a valamikori otthonát a fény, a lemenő nap aranyló sugarai. Lánya, kis unokája édesanyja mereven, kérdőn néz utánuk. Majd kislányára szól.

A. K. András

- Mónika, gyere ide!
Hangja határozott volt és csendes. A kislány előbb édes anyukájára nézet, majd a papára. Nem értette, miért nem maradhat nagyapjával? Miért nem mehet vele? A papi kedvesen mosolygott kis unokájára, elengedte a kezét és megsimogatta kócos kis fejecskéjét. Mikor is anyja újra rászólt, ezúttal kissé hangosabban és határozottabban.
- Mónika!
A papi bólintott, és nagyon de nagyon finoman kissé megtolta a gyermeket. Jelezvén, menned kell. A kislány elindult, a nagyapja is kifelé az ajtón. Mikor is megtorpant az idős ember és visszafordult.
- Mónika kincsem. Az élet, rövid akárcsak egy gyermeknadrág, nem érdemes viszálykodásra békétlenségre pazarolni azt a kevéske kis időt.
Az öreg szeretettel, melegen nézet gyermekeire, unokáira. Azok mereven bámultak maguk elé. Nem megszólalva, nem reagálva. Mikor is kis unokája anyukája, az ő picike lánykája harmadszor szól rá unokájára, ezúttal már harag is volt a hangsúlyban a szúrós nézés mellett.
- Mónika!
Igen, elég volt ennyi és a kislány elindult, majdhogynem futva. Anyukája azonnal felvette, kissé megdorgálva őt. Ám de ez nem akadályozhatta meg benne, hogy a papának pápát intsen, ami mellé Móncsi, egy hatalmas mosolyt is adott ajándékba Az öreg elmosolyodott és kilépet az ajtón. Már rég nem volt benne harag, se neheztelés. A reggeli vita hevében kimondott szavakat is bánta már. Mégsem fordult vissza, mégsem nézett többé gyermekeire. Nem volt benne se dac, se semmi más. Kilépett azon az ajtón lezárva egy korszakot. Csak legkisebb unokája mosolyát és emlékeit vitte magával.

*

Az egész család a papi betegágyánál volt. Az orvos minden pillanatban megérkezhetett már. Éva kislánya nem bírt egy helyben maradni. Persze, hogy nem, hiszen alig egy hónapja még karon ülő volt. Most fedezte még csak fel lábait, azt, hogy bizonytalan támolygásával az őrületbe tudja kergetni szüleit. Mónika nem értette, nem érthette a helyzetet. Talán fel sem fogta, a papa haldoklik és a mami ezért szomorú. Mindenki mereven maga elé nézet, mintha csak félnének, mintha csak ezzel tudnának bármit is tenni az elmúlás ellen. Csak Mónika nyüzsgött, megtörve a ki nem mondott szentségét a kimondhatatlannak. Megérkezett az orvos, és rögtön látta itt már nincs dolga. Megkérte a kis családot, menjenek ki. Csak Évát tartotta vissza, aki eddig édesapja kezét, a kezében tartotta. Újaival simogatva a ráncos ujjakat. Amikor az ajtó becsukódott, az orvos nemet intett és Éva, aki már sejtette nagy a baj, szinte összeomlott. A doktor kezével lezárta az eltávozott szemeit, halkan mormolva részvétet nyilvánított kiment a szobából, átadva helyét a család fájdalmának.

*

Ferenc kilépet az ajtón, a lemenő nap fényében ragyogó kert szeretetteljes ölelésébe. Kint párja Orsolya, évekkel ez elött elhunyt felesége várta. Pont úgy nézet ki mint amikor lánykorában megismerte őt. Ferenc elérzékenyülve ölelte át szerelmét. Szülei, nagyszülei, elhunyt rokonaik, barátaik mind mosollyal üdvözölték őt. Akkor küldött ki az orvos mindenkit a betegszobából. A kis Mónika ragyogó arccal nézte a sihederré visszafiatalodott papát, aki megölelte nagymamáját. Igen, ismerte a mamit, mert mielőtt megérkezett volna ide a földere, találkozott vele. És most a mami és a papi is mosolyogva néz rá. Csak neki integetve, elindulnak a kert, fénnyel kikövezett ösvényén a hosszú útra.

*

Éva kezeit arcára téve ment ki a család többi tagjához. Megszólalni nem tudott, csak röviden bólintott. Mindenki tudta mit jelent ez. Három testvére és a nagyobb gyerekek bementek a ravatalozóvá minősült betegszobába. Csak Évi maradt kint a három kisebb gyermekkel, Mónika unokatestvéreivel. Mónikát kereste szemeivel. Szüksége van támaszra, és Mona mindig vidám mosolya pont elég most neki. A kislány a kerti ablakon nézet kifelé, a konyhaszékre felmászva. Évi éppen azon gondolkodott, vajon ezt hogyan csinálta?! Hogyan mászott fel oda, hiszen a szék tetejét is alig tudja elérni, mikor is feltűnt neki hogy kislánya lelkesen int pápát és puszikat dobál kifelé. Közben babanyelven mondja folyamatosan. Boma, boma, boma! Évit egy pillanatra kirázta a hideg, hirtelen megtört gyásza is. A boma nem mást jelent, mint a fényképét a mamának és a papának, amit mindig a kezébe adott nézegetni esti meseolvasás közben. Azt a fényképét, ami szülei esküvöjén készült. Odament és kinézet az ablakon, miközben felvette Mónikát, mielőtt levágódik onnét. Már éppen indult volna vissza, mikor is Mónika feszengeni, hisztizni kezdet. Nem akart elmenni az ablaktól. Boma! Boma! Sikoltozta, kis karjait az ablak felé nyújtogatva. Évi visszalépet, hogy elmagyarázza Móncsinak nincs ott semmi sem.
Ám de tévedett, mert bizony volt!
Mónikát a karjaiban tartva, már ő is részese lehetett a csodának. Ferenc és Orsi mosolyogva fordultak meg, mert immáron már ketten is integettek neki a fény felé vezető utón utolsó ajándékképpen az úr kegyelmével. Éva és Mónika.
 
Vége...

*******************************************

 10. ANTOLÓGIA A MAGAZINBAN 

 
Kis Pál István: Egy emlékkép (1956)
 
Az apám kézen fogott és kilépett ...
a fák már gombolták kabátjukat,
galambdöggel játszott a szél,
borzolva testén a pihéket,
kiscipőm körül levélegerek
kutattak lyukat vagy üreget,
 kerülgetve a macskaürüléket.
 

Kenyérért megyünk – mondta –,
kerüld vagy lépd át a gödröket!
Nézd, ott a sárban döglött akna;
csúf varangyos, ki nyelvet öltöget.
 
Sokan lettünk aztán,
helyet fogtunk a sorban,
a szájban kenyér íz,
kenyérillat az orrban,
és csak vártunk,
fiak a szülőhöz bújva,
míg ők beszélgettek;
drága a tojás, a hús,
fogytán az élet, a búza!
Aztán apám riadva felkapott,
és futott, mint a többi levélegér,
repülő zúgott, gépágyú kattogott,
s a rejtekbe befútt a dögszagú szél,
fülembe zúgva a kegyetlen meséket,
 borzolta rajtam a galambtoll-pihéket

………………………….

 
Aurora Amelia Joplin : A tükörrepedés (novella)
 
Jon ülve maradt, míg a többiek énekeltek. Negyven éves lett. A gyertyák a tortán már majdnem végig égtek, mire valaki észrevette, hogy ő nem mosolyog. Nem sír. Nem mond semmit.

Nagy Éva

A bátyja már a második pálinkánál tartott, amikor odalépett.
– Mi van veled, öcskös? Ez is csak egy nap. Negyven... hát most mi van? Jobb, mint ötven! – röhögött fel rekedten.
Jon lassan felállt. Kihúzta magát. A család hirtelen elhallgatott.
– Ez nem csak egy nap. Ez a nap, amikor rájöttem, hogy életem nagy részét nem én éltem. Hanem ti éltétek helyettem. És amikor másként akartam gondolkodni, élni, dönteni – csak támadás jött. Gúny, lenézés, halk sértések. Mert amit nem értetek, azt ellenségesnek látjátok.
Néma csend. A poharak megálltak a levegőben. Az anyja a szájához kapott.
– Ezt hogy érted? – kérdezte az apja, már indulatosan. – Mindent megadtunk neked!
– Pont ez a baj. Ti adtátok. Soha nem kérdeztétek, mit szeretnék én. És amikor próbáltam másként élni, ti bántani kezdtetek.
Másnap Jon eltűnt. Csak egy kézzel írt cetli maradt a lakás konyhaasztalán:
„Nem bírom tovább ezt a szeretetnek álcázott börtönt. Elmegyek. Mert ahol szeretet helyett támadás van, az nem az én otthonom. Itt csak túlélek. "
A család pánikba esett. Rendőrségi bejelentés, nyomkövetés, Facebook-posztok, aggódó telefonok.
De Jon eltűnt. Mint aki felszívódott a föld színéről.
Néhány hónappal később
Egy kis katalán faluban, tengerre néző romos házban új életet kezdett. Jon szakállas lett, karcsúbb, és valahogy... valódibb. Minden reggel a tengerparton futott. Esténként a helyi borospincében segített — a borász egy vak öregember volt, akinek nem volt szüksége a szemére, hogy lássa: Jon menekül.
– Honnan jöttél, fiú? – kérdezte egy este.
Jon csak ennyit mondott:
– A tükör másik oldaláról.
Az öreg bólintott. Nem kérdezett többet.
Egy év telt el.
A faluban szerették. Már volt egy kis galériája is, ahol rajzolt és kiállított — arcokat, maszkokat, tükröket. Minden kép mögött egy történet volt. Azoké, akik sosem mertek változtatni, változni.
A nyitónapon egy ismerős nő állt meg a küszöbön. Az anyja volt. Sápadt, összetört, de a kezében egy régi kép: Jon gyermekkori portréja.
– Elmondanád, ki ez? – kérdezte remegő hangon.
Jon ránézett. Nem haraggal. Nem fájdalommal. Csak mély, fáradt szeretettel.
– Ez az a fiú, akit ti neveltetek...
...és ez – mutatott magára – az a férfi, akit én teremtettem meg.
Az anyja sírni kezdett.
– Meg tudsz bocsátani?
Jon sokáig hallgatott. Majd így felelt:
– Nem haragszom. Mert már értem: a támadás nem rólam szólt. Hanem arról, hogy az én igazságom, amit éltem, túl sok volt nektek. És tükör voltam. Hiányoztál édesanyám, de jobb volt így. Neked az otthonod a család.
– És most hogy vagy fiam? – suttogta az anyja.
– Most jól vagyok. Végre élek. Szabadon. Úgy, ahogy mindig akartam.
– Értem, kisfiam. Élj úgy, ahogy neked tetszik. Csak hadd szeresselek, amíg élek.
A fiú közelebb lépett és megölelték egymást.

…………………………

Festmény a Tükörrepedés novellához

………………….

 

Stekly Zsuzsa Őszi köszöntője

 
Barátaim!
Aranyhajú ( 30x15 cm rekeszzománc) című képemmel köszöntöm az októbert. Október a nagy festőművész, színesre festi a fák leveleit, ahogy Fekete István írja. Áldott, szép őszi napokat kívánok!
 

A rekeszzománc 

Stekly Zsuzsa

....................................

Kalocsa Zsuzsa: Zúgják a szelek
 
Házunk előtt az utcasoron
két fa áll,
mindkettő külön-külön
csak úgy elméláz.

Termetes, hatalmas
a lombkoronája,
mint népes gazdájának
családfája.
 
Ágaik földig hajolnak
a viharos szélben,
látni, hogy szenvednek
az ablak tükrében.
Vívják a harcuk sok éven
át, mint mindig,
támaszuk egymásnak,
létükben mindvégig.
 
Így vagyunk mi is,
vigyázunk hű társunkra,
mint a két fa, az életben
jóban s rosszban.
Zúgják a szelek,
vigyázzatok egymásra,
rövid az élet, mint nyári
zápor s vihara!

………………………..

 Bihari Enikő: Liftbe rekedve (novella)

 Zsófia jó megjelenésű, szemrevaló a húszas évei végén járó nő volt . Szürkéskék szoknyakosztümöt viselt, elegáns és ragyogóan kékes-tengerzöldes színárnyalatú inggel. Ápolt laza kontyba szedett szöszke haja, combközépig érő szoknyája, valamint az öltözékével színben együtt harmonizáló magassarkú cipője egy üzletasszony ,szerényen feltűnő nő képét keltette. Most mély levegőt véve felsóhajtott. Kimerült, álmatag szemét megkísérelte a monitor kijelzőjén tartani, de alig volt erre fogékony. Rápillantott, a karórájára ami huszonnégyóra tizenhét percet mutatott. Már rég az ideje hogy hazatérjen. Ebben az időben  rajta kívül már kizárólag a biztonsági ügyelet személyei tartózkodtak az irodában. Sóhajtva hátra dőlt a kényelmes székében. Levette a szemüvegét és megdörzsölte az arcát. Amióta a vállalkozása Londonba küldte, csaknem minden egyes nap éjszakába nyúlóan szorgalmasan tevékenykedett. Eleinte nem is volt ezzel semmi gond, csakhogy mostanra felélte minden erő és energiatartalékát. Azon a napon munka után semmihez nem maradt energiája, alig várta, hogy hazaérjen és csak elheveredjen az ágyán, hogy pihenjen kicsit. Ma már szombat van, és csak kedden kell újra jönnie. Lementette a kész és befejezett dokumentumokat, és leállította a komputert. Elnyomta a hamutartóban az otthagyott, csonkig izzott cigarettáját, ezt követően felnyalábolta a szék háttámaszán pihenő blézerét, és elindult a felvonó felé. Otthon meglehetősen ritkán maradt bent munkaidő után, de ez most teljesen más világ, és felfelé ívelőben van a pályafutásának a karrierje. És  Budapest is most irgalmatlanul távolinak tetszett...

Bihari Enikő

A huszadik szinten már csupán a veszély világítás működött, titokzatosan misztikus tompa szürkeségbe borítva a folyosót. Megnyomta a hívógombot. A felvonó csendes duruzsolása nyugalommal töltötte el. Az alapzaj abbamaradt, az ajtó kinyílott, és a fülke belsejéből szikrázó ragyogás  zúdította el az előcsarnokot. Egy pillanatra hunyorítani kezdett a fénytől, ami áradt bentről, de egyketőre megszokta a szeme. Zsófia beszállt, és rutinosan, oda sem figyelve nyomta meg az autóparkoló  emeletének a billentyűjét. Elindult végre lefelé. Két emelettel lejjebb a lift megállt. Egy pillanat múlva egy harmincév körüli anyuka lépett a felvonóba, a hét vagy nyolc éves kislányával. Köszöntötték egymást majd a lift  ismét elindult.  Egy anyuka volt, aki ma nem tudta senkire bízni a gyerekét. Az igazgató pedig nagyon kegyes ember lévén, akinek ugyancsak voltak gyerekei, megengedte, hogy néha magukkal hozzák a gyerekeiket a munkába a dolgozok, ha éppen nincs kire hagyniuk őket. A napot és a dolgozókat nem zavarták a szaladgáló gyerekek, hiszen számukra társasházat , játszó, meg tanulóházat rendezett be az egyik szinten. Tudta , hogy ezzel nagyon megfogja a dolgozóit és azt is tudta, hogy ha többet akar tőlük, akkor neki is tenni kell értük valamit. Zsófia is anyuka volt, de párja  most a gyerekeket átvitte az itt Londonban élő szüleihez.                                 
A lift váratlanul, óriási rázkódással és döccenéssel megállt, és kihunyt az összes világosság a belsejében.
- Hát ez meg?...Kérdezte a nő
- Nem tudom – vont vállat. Kutakodva nézett rá, aztán aggódva kérdezte.
- Minden rendben?
- Nahát ez eszméletlen nevetséges– mondta a kisgyermekes nő, alig hallhatóan feljajdulva  .
- Nyugodjon meg! Egy darabig, nem tudom meddig , de be leszünk ide zárva hárman . Ha jól gondolom áramszünet van – szorította  ki zaklatottan a fogai közt Zsófia, ám azon igyekezett, hogy ez hangjából egy cseppet se tűnjön ki. Eközben előhalászta mindentudó és mindent hordó táskájából  az elemlámpáját és újra fénybe borította a helyiséget.
Az elemlámpa fényénél végig nyomkodta a felvonó minden egyes  gombját, több alkalommal a riasztó csengettyűt is, ám ennek ellenére nem történt semmi. 
Remek, gondolta magában, alvásról ezután szó sem lehet egy darabig.
- Nagyon félek - suttogta Andrea maga elé. Élő szoborrá  vált, megbénította a félelem és a rettegés.
– A siránkozás most nem segít – mondta Zsófia. – Próbáljunk meg nyugodtak és összeszedettek maradni, majdcsak történik valami. - mondta mikor látta a nőn, hogy kezdi megbénítani az eluralkodó félelem.
– Nyugodjon meg... Uralkodjon magán kérem, elsősorban gondoljon a kislányára.
Szája sarkában kedves mosollyal, ragyogó kék szemeivel, csitítgatta közben a kislányt is , aki anyja félelmét látva reszketni kezdett.
- Menjünk innen, nem jó itt! - toporzékolt a kislány
- Ugyan már kislányom, hova mehetnénk? - kérdezte az anyja, s rá nézett kérdőn Zsófiára, hogy mit tehetne, vagy mondhatna..
A gyerek tovább hisztizett.
- Menjünk innen! Nem szeretek itt lenni! Anyúúú! Vigyél el innen!
- Nyugodj meg, nincs semmi baj. Itt vagyok, játszhatunk, ha akarsz. Nincs semmi baj. - mondta Zsófia a kislánynak. Ám előbb még kicsit keresgélt a táskájában, és kivett belőle egy tábla csokoládét. Háromba törte és mindegyiküknek adott belőle.
- Most pedig elmesélem neked a csúnya királyfi és a szép királykisasszony meséjét - akarod hallani Vanda?
- Akarom, akarom... - mondta az szipogva, és letörölte krokodilkönnyeit. Anya te is hallgasd meg jó?
- Jó drágaságom, hallgatom.
Kivette a táskájából a mesekönyvet, amit éppen ma hoztak az ebédszünetben, és amit fia barátjának születésnapjára rendelt és olvasni kezdett.
- Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy király, s annak egy olyan szép leánya, mint égen a ragyogó csillag. A szomszéd ország királyának meg volt egy fia, s ez olyan csúnya volt szegény, mint a sötét éjszaka.
A kislány a csokoládéját majszolva ragyogó zöld szemekkel nézett Zsófiára majd átölelte , megpuszilta, aztán az ölébe hajtotta a fejét. Végül elaludt.
Zsófia megsimogatta a kislány arcát, adott egy puszit, rá terítette blézerét, aztán kikapcsolta egy rövid időre az elemlámpát. A sötétben hallgatta, ahogy a kislány légzése egyenletessé válik, amint elaludt, nekik viszont nem jött álom a szemükre. Beszélgetni kezdtek. Közben azon töprengett, hogyan lehetne megoldani a dolgokat. Pörgette az agyát, noha nagyon jól tudta, hogy ezen nincs mit megoldani. A dolgok megoldódnak maguktól. Csaknem hajnali egy volt, mire elaludtak.
Tizenöt perc múlva kivilágosodott a kabin, és a felvonó hatalmas rándulással folytatta útját.
- Ezt a jópofa kis kalandot elfelejtjük rendben? Mondta búcsúzáskor a kislánynak.
Amikor végül pedig kinyílt az ajtó, és leértek az autóparkolóba, ott egy új barátság kezdődött

…………………………

 

Lovag Dáma Nagy Cynthia video-verse
 
József Attila : Tél - megtekintése a YouTube-on
 
https://youtube.com/shorts/EKLixDh5o00?si=ZZEbveHS7w-Kei6k
 

 …………………………….

 
Márkus Kata: Gesztenyefák a hegytetőn (elbeszélés)
 
A hatalmas szelídgesztenyefák büszkén magasodtak szőlőnk végében, a hegy tetején. Olyanok voltak, mint egy délceg legény és a szép kedvese. Az egyik fa pár méterrel magasabban, vastagabb törzzsel és nagy lombkoronájával vigyázott a kicsit alacsonyabb, karcsúbb, csinosabb lombkoronájú társára. 
Nagyapánk, apánk, körülöttük mindig rendet tartott. Kaszálták alattuk a füvet, és minden apró susnyát kivágtak a környékükről. Egyéb gondozást nem igényeltek. Szépséges, szemet gyönyörködtető látvány volt a két fa. Ők ketten sok évet megéltek így együtt, dacolva az időjárás viszontagságaival. Nagyapa szerint, már legalább kétszáz évesek lehettek.
Mindkettőnek gyönyörű nagy szemű gesztenye termése volt, amivel minden évben bőségesen megajándékoztak minket. Érés idején, az egész család szorgalmasan szedte a gesztenyét, mert a több zsáknyi termést jó pénzért felvásárolta a szövetkezet. Azokban az években szüleimnek ez jó kereset kiegészítés volt, és még nekünk is bőségesen maradt belőle. Esténként felváltva ettük sütve, vagy főzve, és anya gesztenyés krémmel töltött süteményeit is nagy örömmel fogyasztottuk. 
- A  nagyobbik fának olyan vastag ágai voltak, hogy apánk, amikor felmászott az alsó ágaira, maga után felhúzta a kb. három méter hosszú létrát, nekitámasztotta a törzsének, és így ment felfelé. Ezt még kétszer megismételte, míg felért a fa legfelső ágaihoz. Nem volt veszélytelen ez a fajta fára mászás, de a vastag ágak közt biztonságban tudta magát. így a gesztenyeszedés nagyja egy nap alatt megtörtént. Természetesen, mindig maradt rajta annyi, hogy még jó pár napig lehetett alattuk gesztenyét keresgélni. 

Márkus Kata

Apánk egy gesztenyeverő vékony karót is vitt magával, ezzel verte le a felső ágakon himbálózó terméseket. Majd lefelé haladva, sorban megveregette vele a fa ágait. Ezt megismételte a másik fánál is, mi pedig felszedtük a gesztenyét.
- Így ment ez sok évig, míg nagyapa már szép korúvá lett, szüleink a nyugdíjas évek felé kacsintgattak, és mi a gyerekek is rég kibontottuk szárnyainkat. De, bárhol voltunk, a szőlő és gesztenye szüretre mindig haza mentünk. Igaz a fákra már senki sem mászott fel, ágaik könnyebben töredeztek, veszélyes lett volna. Ahogy korosodtak, termésük is kevesebb lett.
Ettől függetlenül, a gesztenyefák továbbra is büszkén magasodtak a hegytetőn. A szülői ház udvarából kényelmesen rájuk láttunk, és ez olyan jó érzés volt. Télen néztük a csupasz, minden irányban szerteágazó ágaikat, tavasszal lestük a pattanó rügyeket, a friss üde zöld levélzetet, és a csoportokban növő százlábú hernyóra hasonlító virágaikat. Nyár vége felé az ágakon himbálózó fondorok számából, már jósolni lehetett a várható termés mennyiségét. 
Nagyapa szinte egész nap az árnyékos udvarba kitett karosszékében üldögélt, és onnan nézte kedves gesztenyefáit. Szerencsére idős korára is nagyon jó látása volt...
Míg egy meleg nyár végi napon váratlan, nem várt esemény zavarta meg nyugalmát.
Már kora délelőtt mindannyian szenvedtünk a tikkasztó melegtől. Úgy adódott, hogy akkor én is otthon töltöttem a szabadságomat, hogy segítsek anyának.
Nagyapa pedig, egyre csak az eget kémlelte.
- Meglássátok, délután megjön az eső! Ilyen meleg után, csak vihar ne legyen! - aggódott.
- Ugyan már papa, ne aggódjon, lesz egy kis nyári zápor, ami majd felfrissíti a levegőt - mondta neki apánk.
- Nem úgy van az! - szólt vissza a papa. Ha Hetés felől jön, akkor nagy lesz a baj! Pedig én úgy látom, arra felé az erdő fölött, mintha kezdenének összeállni a felhők. 
- Jól van papa, majd úgy is megtudjuk mi lesz, ellene meg úgysem tehetünk - mondta neki apánk.
- Papa erre nem szólt semmit, de továbbra is az eget figyelte.
- Már délre harangoztak, amikor a távolból halk morajlás hallatszott. Aki másra figyelt, talán meg sem hallotta. És ez a morajlás egyre sűrűbben ismétlődött. De, a mi nagyapánk bizony már az elsőnél izgatottan mocorgott székében. 
- Ugye ti is hallottátok, amit én? Jön a vihar!
- Hát egy kicsi morgást hallottunk papa, de ebből még nem biztos, hogy vihar lesz. Máskor is volt ilyen, aztán a szél elfújta a felhőket a Balaton felé. Apánk kevés sikerrel, de így próbálta nyugtatni a papát.
- A Nap még bőségesen ontotta ránk melegét, de az erdő fölött már egészen sötétszürke lett az ég. A felhők egy hatalmas sötét lepellel, egyre nagyobb területen takarták el a kéklő eget, mindig keskenyebb a kékség.
És ez a sötétség egyre csak közeledett a falu felé. A morajlás átváltott dörgéssé, az erdő fáinak lombkoronáját lassan elkezdte mozgatni a távolból érkező szél. A fák először csak finoman rezegtették leveleiket, majd ágaikat, de az egyre erősödő szél már nem kímélte őket. Hangos zúgásuk egészen a faluig hallatszott. A felhők fölött mintha hordókat gurítottak volna, úgy ropogott az ég. Két dörgés között egy-egy villám fényesen cikázott a föld felé, és hangos csattanással csapódott be valahova.  
Nagyapát bekísértük a házba, és mi is onnan figyeltük a készülődő égi háborút, ami vészesen közeledett felénk. Ajtó, ablak mind becsukva, mert az udvaron már kavargott a porfelhő, benne az elhullajtott libatollakkal, széna csutakokkal. A gyümölcsfák ágai földig hajoltak a szélben, ami kegyetlenül tekergette, csavargatta őket. A gyorsan érkező sötét felhőtakaró már teljesen eltakarta a napot, sötétszürke lett minden, és csak dörgött, meg villámlott, dörgött, meg villámlott…
Az egyik villámlás a közelben csapódhatott be, mert szinte fülsiketítő volt a hangja. Önkéntelenül is összerezzentünk, jaj, csak senkinek se okozzon kárt - így fohászkodtunk.  
Hamarosan az ég csatornái is megnyíltak. Az elsőnek érkező kövér esőcseppek, még egyenként hullottak a porba, de ez pillanatokon belül megváltozott. A viharos szélben szinte vízszintes volt a sűrű esőfüggöny, ahogy a szél kedve szerint játszadozott vele, úgy változott az iránya. Esett függőlegesen, délről, északról, és mi félve néztük bentről a vihart. 
Az udvarban hömpölygő vizet már nem bírta elnyelni a föld, ezért az utca felé tartott. Ott már nem lehetett látni a házak előtti árkokat, azok mind két oldalon megteltek vízzel. Az úton hömpölygött a sáros víz, a hegyre vezető utcából lehozta a veteményeskerteket, letört faágakat, és mindent, ami útjában volt. Döbbenten néztük a vihar pusztítását. A sáros víz szintje egyre csak emelkedett, már visszafolyt az udvarokba, nem volt neki akadály a sem a kerítés, sem a kapuk.
Talán bő fél óra hosszat, ha tartott a nagy vihar, amikor csillapodni kezdett az ereje. 
A szél elcsendesedett, az addig zuhatagként ömlő eső szemerkélésre váltott. Gumicsizma, esőkabát, és siettünk kifelé, hogy az udvarban kapával egyengessük a víz útját. Terelgettük az utca felé, ahol utánpótlás híján, már kezdett levonulni az ár. 
A szomszédok is így tettek, és amikor már lehetett, lapáttal toltuk le az útról a sarat, szedtük össze a hordalékokat. 
A vihar amilyen gyorsan jött, úgy el is ment. Az ég kitisztult, gyönyörű kék színben pompázott, sehol egy felhő, a Nap is előkerült, és szikrázó sugarait bőségesen küldte a föld felé. A felázott föld gőzölgött a melegtől, az elázott baromfik, nagy hangoskodás közepette rázták le tollukról a vizet. A falu mögötti erdő pedig békésen pipálva eregette a pára felhőket.
Mi még el voltunk foglalva a vihar okozta károk szemrevételezésével, anyánk veteményesét, virágait teljesen letarolta, bőven volt lehullott gyümölcs a fák alatt, még faágakat is letört. 
Észre sem vettük, hogy nagyapánk is botjára támaszkodva kiballagott a ház melletti járdára. Szemével az eget kémlelte, de most nem az erdő felé nézett, hanem ellenkező irányba a hegy felé.
Egyszer csak váratlanul elkezdett jajgatni.
- Mi a baj papa - kérdeztük - és már szaladtunk is hozzá. Szegényem csak jajgatott, és botjával a hegy felé mutatott.
Mindannyian arra néztünk, és a döbbenettől szólni sem bírunk. Az a villám, ami hatalmasat csattant, a gesztenyefákba csaphatott, mert a hatalmas, sűrű lombú fákból, csak füstölgő torzó maradt. Pár vastagabb águk szilánkosra törve, feketére szenesedve megmaradt, de a fák meghaltak.
Nagyapára néztünk, aki már hangosan siratta kedves fáit. Nyugtatgattuk, miközben mi is vele együtt sírtunk... 
- A hegyi utat teljesen elmosta a víz, csak másnap reggel tudtunk nagy kerülővel felmenni a gesztenyefákhoz. Szomorúan láttuk, hogy menthetetlenek. A villám szörnyű pusztítást végzett bennük. 
Hazafelé apánk beszélt a komáival, hogy segítsenek fűrészelni és összemunkálni azt, ami még menthető a  gesztenyefákból. Pár nap múlva összeállt a favágó csapat, és nem nagy lelkesedéssel, de elindultunk fel a hegyre. Próbáltuk megszámolni a fák évgyűrűit, ami nem volt egyszerű, mégis a nagyobbik fa törzsén száznyolcvan gyűrűt sikerült számoltunk. Azt mondják, az évgyűrűkből lehet megállapítani a fák életkorát...
- Nagyapánkat nagyon lesújtotta, és megviselte, ami a gesztenyefákkal történt. A vihar után soha többé nem nézett a hegy felé, azt az erdőt nézte, amely mögül a hatalmas vihar érkezett. 
- Meglássátok, én is hamarosan elmegyek, az én időm is lejár - mondogatta.
- Próbáltuk vigasztalni, de olyankor csak legyintett egyet a kezével.
Nagyapánk már nem élte meg az új évet, a két ünnep közötti héten elment kedves gesztenyefái után.
 

……………………………

 
Tóth Enikő Enci: Megállt az ősz

Megállt az ősz egy bágyadt hajnalon,
leszórta mind a nyárnak ritmusát,
tudta már többé nem lesz alkalom,
kergetni tónál gyermek kacaját,

hallott pár sóhajt, lélek zenéket,
megfáradt élő bódult tegnapot,
melyre a Nap még mézszínű képet,
a nyárból örökül lassan ránk hagyott!
Megállt az ősz, s a száraz réteken,
emlékként sóhajt a régi vetés,
s a fákról hulló lágyabb éneken,
hallatszik valami élő szívverés,
a Földnek szíve épp utat teremt,
sárga szeleknek , az elmúlásnak,
s az erdők alján biztosan temet,
száraz levéllel fizetve a nyárnak...

………………………

 

Hegyaljai Tünde: Őszi hangulat - festmény

*******************************************

 11. ANGYALI  TALÁLKOZÁSOK 

 

Véghelyi Péterné: Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől
(riport)
 

Hűvös reggelek érkeznek az augusztus elvonulása elé, mint az őszt váró, láthatatlan kéz által leterített szürke szőnyegek. Lustábban kel fel a Nap is, szürke fátylát nem siet széjjel lebbenteni. Eleinte megvárakoztatott, a szokott időben keltem, de a pirkadat nem várt a kertajtóban, csalódottan húzódtam vissza a melegtől áttüzesedett falú konyhába. A félig beérett paradicsomok is vetkezni kezdtek, leveleit mintha mag pörkölte volna barnára, jelezve új öltözetével, hogy már nem kéri, hogy öntözzem, hervadásnak indult alig láthatóan minden. Az uborka is meggondolta magát, elvirágzó sárga kis aranykoronáját pökhendi módon ledobta, de termést nem ígérően alulról barna köpenyt kezdett húzni magára. Ilyenkor még lázasan kapartam a kimerült talajba az új magokat, ám nagy kertészeti tanácsnoknőm, Rózsika néni csak mosolygott, mondván: Már nem lesz semmi belőle, mert elmúlt az ideje. Hiába érveltem a hosszú, száraz, meleg ősszel kecsegtető időjósok prognózisát idézve, ő váltig állította, nagy nyugalommal:

– Már elmúlt az ideje.

Véghelyi Péterné

– Idő mindig is volt, mindig is lesz, amióta e világ megteremtetett,

 lesz akkor is, ha nem számoljuk – érveltem ellene, ám bölcs tanácsosnőmre hallgatva most elfogadtam az ősz érkező táviratát, s őszre hangoltam életemet és lelkemet.

–Tudja, sokszor volt ilyen az Alföldön, Szeged mellett, de amint elkezd-tek krúgatni a darvak, akkor tudni lehetett, hogy itt van már

 az ősz, csak rejtekezik. Dohányt termeltünk, annak a levelét tördeltük már augusztusban, és otthon simítottuk, sikáltuk, csomóztuk mi gyerekek. Nekem a dohánylevélben már ott volt az ősz, és a darvakat mifelénk nagyon lehetett látni, volt, hogy olyan úri népek jöttek a kihúzást lesni, mert már nem költenek egy ideje nálunk, de ritkán át is teleltek a környéken, ám akkor etetni kellett őket. Olyan történetet is hallottam a nagynénémtől, Örzsétől, hogy a tanyák mellett a kazlak között bújtak meg, s amikor éhesek voltak, egészen közel jöttek az emberekhez. A darvaknak a mi földünk már csak állomás, az útjukon ősszel itt pihennek, de novemberig át is vonulnak. Minden gyereknek vágya is volt, hogy elejtett darutollat találjon, mert szép summát fizettek érte, főleg a svábok, akik ezt megengedhették maguknak. Talán a sok tollvadászat miatt űzték el a darvakat, az ember mindent a kapzsiságával ront el. Azt mondták mifelénk, hogy ha valaki meghal, az olyan, mint mikor a darvak útnak indulnak a fészkükből, mert lehet, hogy visszajönnek, de aki meghalt, az már egy másik világba érkezik meg, mint a darvak, amik délre szállnak, nagyon nagy utat megtéve. A daru őrködik a két világot elválasztó gázlón, talán ő jegyzi fel az időt, amit valaki számol? … – mosolygott azzal a cinkossággal, melyet a ki nem mondott, de mindkettőnk lelkében megértéssé magasodó dolgok érintésekor éreztünk. Ő azonban nagyobb megértést bírt, s el is mesélte:

– Tudja, amikor ötven éves lettem, a kertben dolgoztam, amikor elveszítettem az eszméletemet; mint utóbb kiderült, én akkor agyvérzést kaptam. Akkor én meghaltam, egy csodálatosan szép helyen voltam, olyan kertszerűben, de nem tudom elmondani, hogyan is festett, csak arra emlékszem, hogy nagyon jó érzés volt, és hogy nem akartam onnan visszajönni… ez volt az a gázló, akkor talán elvétették a számolást. Azóta én nem félek a haláltól. Bizony, én már régóta készen állok, szívesen útra kelnék, pedig szárnyaszegett vagyok – mutat keserű mosolygással a lassan mozgó test súlyával megterhelt, csak araszolva húzott járókeretére, mely után szinte vonszolja lábait –, de még nem jött el az én időm, most valaki másét számolják. Most én is úgy vagyok, mint mielőtt a daru elrepül, gubbaszt, olyan búsongva, ezt megénekli sok nóta is. Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől… messze hangzik bús panasza…, látja, már elfelejtettem, de a daru akkor is búsong, ha elveszti a párját, mert ez a madár is hűséges, képzelje, egy életre választ magának párt, tanulhatnának tőlük az emberek.

– Ó, ez nagyon szép, Rózsika, de mit tesznek a darvak, ha elpusztul a választott párjuk? – buggyant ki belőlem a kíváncsi kérdés.

– Tudja, úgy darvadoznak, a görbe nyakukat lehorgasztják, én is így voltam, amikor 42 évesen megözvegyültem. Nem is mentem férjhez többet, mert egyszer választunk párt, de amikor én elvesztettem, akkor darvadoztam. Akkor szinte úgy vártam a szomorúságra, s ez olyan gyorsan jött, hogy tudtam, ez itt állt lesben. Mert ha az ember egyszer a lelkébe beereszti, ott zugot foglal. Elillan néha, de visszavágyik, mintha jogot kapott volna a bánat sóhivatalában.

Elrévedezett az asszony, aki egy hónap múlva meghallotta a krúgatást, s elszállt a fészkéből.

Kertem első liliomát már csak a koporsójára vihettem el. Vannak tanácsadóink, akiket soha nem felejtünk el, minden kertmustrámban megidézem a fészkét elhagyó egyik mesternőmet.

Most nem krúgat a daru, hogy jelezze: idegen közeledik. Most látom már, hogy kiterítette szőnyegét az őszt fogadó mindenható időt számlálónk, illő nekünk követét, az őszt is fogadni. Azt hiszem, hogy az évszakok változásában Isten figyelmeztet a gázlókra, arra, hogy ittlétünk csak átmeneti, nem telelhetünk át, csak készülhetünk a kihúzásra, s ha életünk méltó, itt hagyhatunk néhány díszes darutollat az utódoknak. Ma ilyen darutollat leltem én is lábaim előtt, hadd fitogassam, a fészkét elhagyó darumadár örökségét kurrogom el.

Néhány hónapja ugyanis Mária Légiós tagságot nyertem el. Nincsen csoport, nem volt alkalom, csak egy gyors, rögtönzött nyár eleji hagyatéki tárgyalás, melyet maga az örökül hagyó folytatott le, csak ketten voltunk, és tanúul hívta a Szentlelket. Este kaptam a telefont, hogy elment a tagságot nekem örökül hagyó koszorúcskás asszony, most megsiratom. Koszorúcska Mária néni időt számlálója elalhatott, mert már majdnem a kilenvenhatodik évet taposta. Végül nem taposta, mert egy napon leesett a lábáról, s betegágynak dőlt; magas párnái közül ragyogott előttem még kétszer, amíg élő napjain láttam. Jellemző, hogy a kórházban már csak egy lapos párna tartotta fejét, melyből alig hallhatóan lehelte ki fáradt ajkaival a búcsúzás akkori szavait.

Siettem látogatására, az első törökszekfűket törtem le sebtiben, melynek magjait egy másik nagy mesternőtől kaptam, ám eszem nem sok volt még, mert tavaly csak levele lett, s akkor még nem tudtam, hogy ez két évre hoz virágot.

De milyet!

Két hét múlva mentem a koszorúcskáshoz, s a vázában még mindig ragyogtak az apró virágfejek. Persze Mária néni rózsájánál szebbet nem vihettem, s lánya elmentemben mindig kis csokrot nyomott a kezembe, így aztán egymás virágait szemlélve számoltuk a másik idejét, mert én bizony láttam, hogy a számoló most visszafelé számol. Egy délután hívott telefonon, s búcsúzni akart.

– Csak nem akartam úgy elmenni a kórházba, hogy nem köszönök el magától. Isten áldja meg, nem tudom mi lesz ott énvelem, de holnap visznek, tudatni akartam, hogyha keresne.

Letettem a kagylót, de éreztem, hogy el kell mennem, hogy újra lássam, mert én már tudtam, hogy a kórházak párnái alacsonyak, s mentem még egyszer párnákat felverni, s akkor még nem tudtam: örökséget átvenni. Tudok azonnal nagyon rugalmasan dönteni, szerencsére ezt gyakorta alkalmazom, így csak buszt néztem, s hamarosan úton voltam Koszorús Máriához, akit a nagy párnák közt álomban találtam. Kerestem a kulcsot, ahol mindig kint hagyták, ha mennék, s halkan léptem ágya mellé. Szerette, ha közel ülnek hozzá, szerette, ha megérintheti látogatóit.

Már az első, avatatlan kézzel letört rózsáimat vittem, pár szem epret, bár tudtam, hogy nemigen eszik már. Rózsikától iparkodtam a rózsa szemzését megtanulni, de ez évben nem jártam sikerrel. Bedugdostam a virágokat a tömött vázába, s az ő rózsái mellett az enyémek fakók voltak, mint a bálba vágyakozó, csillogás után áhítozó cselédlányok. No de szolgálni sem utolsó dolog, s arcát simogatva felébresztettem.

– Anyámé, de megijesztett, olyan mélyen aludtam, hát eljött mégis? – kérdezte, de tekintetében már nem a bizakodást láttam, hanem a félelmet.

– Ó, tudja, az életben több a rossz, mint a jó… de az a jó, hogy tudunk imádkozni. Lássa, most nem tudok csinálni semmit, semmi hasznom nincsen, de mindenki itt vonul el előttem, ebben a szobában, élők és megholtak, néha magam sem tudom, ki élő, ki az, aki már el tudott menni, én nagyon várom, hogy mehessek, de miért kell az embernek ezt így megélni, ezt a nyomorúságot?! – mondta kemény hangon, nem sírósan, inkább csak a tehetetlenség ősi, emberre jellemző dühével.

Ülök a széken, arrébb tolom az éjjeliszekrényt, s miközben villával megtöröm a zsenge, szív alakú első epreket, keresem szavaimat a lelkemben. Mit is mondhatnék én, kinek erő tölti el tagjait, én hogyan is parolázzak a lábakat bénító öregséggel, nyomorúsággal? Nézem a kilencvenhat éves történelmet, meredek könnytől csillogó tekintetébe, s látom az igazi történelmet, a jövő csillagászatát, s ott botologtam a földön rég kihunyt, de az égen ragyogó csillagok között.

Vonzott Koszorúcska nénihez is az idő kutatása, mikor én még nem voltam, de volt az időt számláló, aki az idő előtt is volt, s mielőtt az időt teremtette, ismert mindent az időben, ezt a beszélgetést is, így most ebben a biztos tudatban mondtam ki a szavakat egy olyan embernek, aki sokat megélt, s mérleget vonva lemérte a neki kiszabott időt, s most a seprőjét látta, mely az alján volt. Most szólnom kellett, mint amikor lopótökkel leszinelték a bort, a javát venni. Gyakran szitával mérjük a bort, de a színe-java mindig feljön a tetejére.

– Énekeljünk egyet, Koszorúcska néni, elhoztam azt a szép dalt, amit múltkor kerestünk, a Szeretlek Szűzanyámat.

Elővettem kis papíromat, csendült a dal, eszébe is jutottak a strófák, tele lett a szoba édes tisztelettel, hervadoztak le arcáról az aggodalom szívet bökdöső tövises bogáncsvirágai, s szívében virágba borult az áhítat, most a csillagörvényre lépett velem. „Szeretlek Szűzanyám, szívből téged, szeretve köszöntöm jóságos szíved…”

– Jaj, de mennyit énekeltük ezt a Légiósokkal, a temetésemen ezt énekeljék el majd a kántorral! – kérte, ám nem hagytam most, hogy utasításokat hagyjon, a Hozsannából vettünk még énekeket, már tudtam, hogy melyiket kedveli, jó is lett ez a kezelés, nem kellettek keresetlen szavak.

– Jó ez a világ, mert az ember szeretheti az Istent – mondtam neki, mert olyan élete volt, hogy ő mindig elhitte a jót, mert akarta hinni, utálta a mocskot, a rosszat, mindig a jó mellé állt, sosem volt kérdés neki a hovatartozandóság. Most éreztem meg, hogy rázökkent a valóság útjára, s máris utasított, újra eltöltötte a tenni akarás.

– Hozza csak ide azt a ládát, ami ott az ablak alatt áll, azt a barnát, ne ijedjen meg, nem nehéz, csak poros lehet kicsit. Elindultam az ablak felé, s a terítőt lehúzva a dobozt ölembe fogva ágya szélére ültem, s kérésére beletúrtam. Tengernyi ima, kis imafüzetek, könyvek, lelki olvasmányok, szentképek sokasága rejtőzött a rég fel nem nyitott ládikában.

– Van egy könyv, a Koszorúcska, ilyen fekete, kemény fedeles, azt keresse meg, azt még Bukovinából hozták a szüleim, nagyon régi, az a család imakönyve volt akkor, amikor vándoroltunk, a vértől iszamlós magyar városokon keresztül, el nem lehet mondani azt a sok rossz képet, amit gyerekként mi láttunk!

Párnáira hanyatlott, szemét behunyta, már maga is megelégelte a sok megidézett képet. Eljön mindenki életében az a pillanat, amikor a képek feltolulására a lélek kimondja azt, hogy elég. Ilyenkor behunyja a szemét az ember, milyen érdekes, hiszen a képek belülről jönnek. Talán azért csukódnak le a pillák, hogy ne lássuk a másik ember tekintetében a felfogott képek hatását. Ezek fordulatok, a lélek az emlékezet csarnokában kis dobozokba zárja a képsorokat, mert csak a födő tudja, hogy mi fő a fazékban.

– Megvan, ez lesz-e a könyvecske? – húzom elő a sok papír közé ékelődött szürkévé fakult fekete könyvet.

Vigyázva forgattam, mert megsárgult, könnyen szakadó lapjai vékonyak voltak, itt-ott csirizes papírkákkal volt már megfoltozva. Látszott, hogy sokat használt, nagy becsben tartott könyvet fogok a kezemben: Mennyei szép koszorú címmel Kolozsvárott adták ki 1925!-ben.

– Otthon mindig ebből imádkoztunk, ha péntek volt, szentkeresztúti ájtatosságot, ha halott volt, azért, mondtuk az imát esőért, jó időért, ismételgettük az előírásokat, a katekizmust. Otthon minálunk ez volt a könyv ezt én odaadom magának.

– Ó – szerénykedtem, mert zavarban voltam –, ez családi ereklye, talán nem kellene odaadnia… szabadkoztam, ám Koszorúcska néni határozottan rám pirított:

– Fogja és vigye! Meg mindent, amit csak szeretne, ez ma már senkit nem érdekel, ó, anyámé, milyen jó volt a légiósokkal imádkozni, cseréltük az olvasó titkokat, mentünk mindig a templomba, de mennyien voltunk! – újra behunyta a szemét, s láttam a kezemben tartott titokkártyát imádságra kulcsolt dolgos kezeken átmenni.

Most ezeket a kártyákat szedegettem össze – ezt elfogadom – rebegtem bátortalanul, mert illetektelenségem tudata már leleplezte az álszerénységet bennem. Most éreztem, hogy ezeket nem Koszorúcska nénitől kapom, hanem az időt számlálótól, nehogy az idő elvesszen, valójában a folyamatos imádkozás ruházódott rám.

– Nézze csak, ez a Légiós imádságunk, ezt minden nap el kell mondani, már magam sem emlékszem mindenre, ezt… – alig hallhatóan rebegi, a szeme lassan rám szegeződött, fejét kissé felemelve határozottan mondta: – Ha elkezdi, akkor azt csinálni kell, mondja minden nap, és… – most ismét csukva vannak a szemek, talán azért, mert most a belső látással olvas, mintha rámolvasná a feladatot. Ki akartam segíteni őt, de esetlenre sikerült a fél mondatom:

– Arra gondol, hogy újra meg kellene csinálni a légiós közösséget? Legyen újra Mária Légiós közösség?

Magam is megijedtem, amint e szavakat kimondtam, mert rögtön az jutott eszembe, hogy amikor kitört a legutóbbi európai háború, akkor keddenként rózsafüzér imádságot szerveztem, néhány hétig jöttek is asszonyok, egyik-másik faluból, ám idővel mind elmaradtak. Keddi süteménynek neveztük el a kis sós rudakat, minden kedden négyre megsütöttem. Néhány hétig úgy éreztem, hogy készen kell lennem, de ha minden busz elment, ketten mondtuk a rózsafüzért, s abba is maradtak a keddi várások. A süteményt azóta is keddi süteménynek nevezem. Koszorúcska néni, mintha csak emlékképeimbe látott volna, azonnal ellenvetést fogalmazott meg.

– Nem, közösséget már nem lehet, azok az idők elmúltak, a nép már másképpen gondolkodik, ma nem olyan világ van, ezt magának tőlem kell elfogadnia, ez az én tagságom, mert ha elmegyek, akkor nem lesz aki mondja, az én imádságomat.

Nézem a kinyitható kártyát, olvasgatom a Légiós igazolványt, amit azok kaptak, akik valami nagyot akartak tenni Jézusért, ezért is használták a katonai kifejezéseket a szervezetben. Koszorúcska most már biztosan tudom, hogy olvas a gondolataimban, úgy látszik, hogy azoknak, akik ilyen közel kerültek már a darvadozó gázlóhoz, feltárul a másik ember lelke szavak nélkül is.

– Tudja-e, hogy a Mária Légió serege és fegyverei nem e világból valók? Mert én azoknak az imáját is érzem, ha mondom, akik már rég meg vannak halva. Magának is nagyon fontos megértenie azt, hogy nem mi választjuk a Légiót, hanem a Szűzanya választ ki minket. A Jóisten a botlások dacára megőriz bennünket, ha neki szolgálni akarunk.

– Olvassa csak… – mutat a kártyára, s én olvasom, miközben Koszorúcska néni ajkai is mozdulnak és mondja, fennhangon, nyitott szemmel és szívvel, mintha valóban egy római légió felfegyverzett osztagába soroztak volna be, zöldfülű újoncot, hát én is mondom, hangom nekem is egyre bátrabb, erősebb, két légiós dübörög a pokol seregei ellen. Lehunytam a szememet, láttam, éreztem én is a rég megholt öregeket, kik légiós tagság nélkül is éppoly tüzessé tudtak válni az imádságban.

Szűzanyám, örömmel szentelem magam Szeplőtelen Szívednek. Szívesen vállalom, hogy a Tied vagyok, és hogy általad egészen Jézushoz tartozom. Taníts meg Jézust mindig jobban szeretni, érte élni, és életemmel Neki szolgálni. Megígérem, hogy naponta imádkozom a rózsafüzért, elmélkedve Jézus életén. Szívesen vállalom a keresztényhez méltó mindennapi életet úgy, hogy az a jó Istennek és Neked tetsző legyen. Ezt az ígéretemet a Te kezedbe helyezem, hogy a bűnösöket Isten akarata szerint megtérítsd. Anyám segíts, hogy ezen ígéretemet hűségesen betartsam. Ámen

Elmondtuk az imát, jó volt vele együtt imádkozni, majd énekeltük a Salve Reginát, a Hozsannából megszámlálhatatlan éneket, bizony a lánya és családja az esti vizitkor még ott talált. Koszorúcska nénitől szép fejkendőt is kaptam, utolsó ajándéka volt nekem, a kórházban egyszer látogattam meg a keresztlányommal, s akkor is kérte, hogy menjek, legyen nagyon szerencsés az életem. Azt hiszem nem akarta már, hogy látogassam, el is köszöntem ott tőle.

– Isten megáldja, Koszorúcska néni, találkozunk a mennyországban!

Köszönöm a Mennyei Szép koszorút, jó lesz ezzel élni, s még jobb ezzel meghalni. A Mennyei Koszorúban ugyanis nagy lelki fegyvert találtam, mert régen elmélkedtek az emberek a halálról, végezték a jó halál gyakorlatának elmélkedését is.

„Mit használ sokáig élni és tökéletessé még sem lenni? A hosszú élet csak bűneinket szaporítja. Sokan számlálják ittlétük éveit, de sokszor igen csekély a jobbulás gyümölcse. Ha rettenetes meghalni, úgy talán érdemes élni. Boldog, ki az elválás óráját mindig szem előtt tartja, és lélekben meghal naponkint. Midőn az utolsó óra ütni fog, elmúlt életedről egészen másképp fogsz ítélni. Mily bölcs és szerencsés az, ki most olyan, minőnek magát halálakor leendőnek kívánja. Sok jót mivelhetsz, míg egészséges vagy; mi leszesz betegségedben, nem tudod. Betegség által nem javul meg mindenki; és kik sokat zarándokolnak, ritkán szentülnek meg.”

Éjfél lett, mire Koszorúcska néniért gyújtott mécses a kis szobor előtt le-égett. Jól ki is tanultam addigra a Mennyei szép koszorúcska könyvét. Ez egy életre s halálra szóló ajándék, most már ketten olvassuk, mert Koszorúcska néni is imádkozik velem, így lesz jó majd használni ezt a könyvet, már értettem, hogy miért kaptam meg.

Olvastam az imádságokat, s távolról közeledve hallani kezdtem egy új hangot, mely eddig lelkemben nem volt kivehető, egy biztos háttérzöreje a gondolkodásnak. A számláló ütemét hallom, mint a zongora tetejére állított metronóm kattogását. Mostantól hallom, hogy számolják az én időmet, s mostantól talán visszafelé? Nem tudjuk, de úgy kell élnünk minden nap, ezt tőlük, a tanácsnokaimtól jól megtanultam.

Hideg az éjszaka, az ősz végül észrevétlen beosont, amíg én elmélkedtem, s itt már foglalást tett. Hamarosan megjönnek a darvak is, valahol már kurrognak, valahol már szelik a levegőt, s talán majd maradnak is, ha nem lesz kemény a tél. Darvadozva húzom össze magamat, hallom a harangot, tizenkettőt elverte.

 

*******************************************

 12. SZERELMES VERSEK 

 
Erdős Sándor: Mint a fény, ha lehull

Mint a fény, ha lehull az őszi ágra,

úgy szálltál rám, csendben, szelíden,
s én, ki addig csak magányt öleltem,
megértettem: benned van mindenem.
Nem szóltál, csak néztél – s a világ
meghajolt bennem, mint szél a fűben,
s a szívem, e régi, zárt világ,
megnyílt, mint ablak a déli tűzben.
Te vagy a rend, a káoszban a forma,
a perc, mely örökkévalóvá válik,
s ha elhagynál – mint csillag az égről –
a lelkem is a sötétbe szállik.
De most vagy. És vagyok. S ez elég.
Mint fa a földben, úgy gyökerezem
beléd, s ha vihar jön, sem félek:
te vagy a csendem, a végtelenem.

………………………

 
Kálmán Ágnes:  Nem jut fény
 

Már nem tudom mitévő legyek,
Korom bélyegére nyomta jussát
Ébredező hajnalban lángol, ég,
Felkelő nappal sírni szeretnék.
Miért kell szeretni? Hazug ígérettel,
Becsapnak téged, nyitott szívvel
Tiszta ruhába öltözött lelkemnek,
Már nem fáj, ha el kell köszönnöm.
Már nem fáj, ha valami véget ér,
Ezernyi szenvedésből ébredő csillagfény
Szeretni fásultság, megvetés,
Elfáradva semmibe, de semmibe,
nem juthat fény.
 
2025. 09. 04.
Minden jog fenntartva!

……………………..

 
Kalocsa Zsuzsa: Félbemaradt szavak

Fáj, mert nem akartál többé látni
és nem akartál karodba zárni,

csak egy könnyű dallam voltam talán
a kopott hegedűd vékony húrján.
A két szemembe fájó könny szökött,
kettőnk közé fájdalom költözött.
Most maró érzés van a szívemben,
egy régi dal zokog a lelkemben.
Vajúdnak a félbemaradt szavak,
búcsúzó szavad torkodon akadt.
Kialudt vágyakat a szél fújja,
dallamát még a fülembe súgja.
Sebzett lélek idézi a múltat,
nem leli a hozzád vezető utat.

………………………

 

LOVAG DÁMA NAGY CYNTHIA : Kell az ölelésed

Kell az ölelésed, az érintésed,
Ahogy a lemenő nap sugarait
Elnyeli a tenger, hogy reggel
Két karodban ébredjek fel.

Kócos hajam csiklandozza
Izmos melled, melybe
Beleremegsz, s felébredsz.
Én vagyok a kávé, s az üdítő
 
azt mondod: az örök szédítő!
Lelked mozgató rugója,
életed mézédes aranya.
Angyalod a sötét égen,
 
bestiád a csillagok fényében,
búzakalászod a vakító réten,
andalító Szambát lejtő tündéred,
egy ritmusra verő szívünk a
Tangó bűvöletében.
 
Bőröm hozzá tapad izzadó
testedhez, a felfokozott vágytól 
már alig lélegzem, izzó szemed
megperzsel teljesen!

…………………….

 
Aurora Amelia Joplin: Álmodj, kedvesem
/lélekvers/

Szél simít lágyan, csendbe burkol,

Hold fénye ringat, mint bársonyos fény.
Csillagok tánca az éj selymén,
Álmok kapuja nyílik halkan.
Lépteid csendben szállnak tova,
Lélekvirág nyílik a sötétben.
Szívedben béke, halk ének,
Álmod legyen tündöklő, mézes.
Pihenj hát csendben, édesen, nyugodtan,
Könnyeid feloldja az éj sodra.
Reggel új fényt hoz hajnalod,
De most álmodj, kedvesem, álmod!

……………………….

 
Pongrácz Aurélia: Szerelmes levél
 
Mikor falevelekkel táncot lejt az őszi szél,
nyárra borul a sok búcsúlevél, mint szemfedél.
Még köröttem súgva búgva, forgolódva, zenél,
táncolnék veled míg susog a szél. De kellenél!
 

Eszembe jut, nem is oly rég, elszaladt ,,néhány,,év, 
Addig még csak házimunkában forgolódtam én.
Egy kicsit feszengtem, táncolni is alig mertem. 
nem is tudtam, másokat lestem mit is kell tennem.
 
Éreztem a zenét. A dallam veled hozzám ért,
Te pedig öleltél és vittél, mint a forgószél.
Valahogy keringtem veled, ahogy lépegettél,
míg a zene hullámain sodródva vezettél.
 
Táncoltunk körbe - körbe, mosolygott szemed fénye. 
Most is felvillan kékje, oldva az ég vizébe.
Boldogan mosolygó, tekinteted felidézve.
De szívesen keringenék az égi zenére!
 
Ám hozta a szél, s vállamra szállt egy platán levél.
Finoman landolt, simogatott, mintha Te lennél.
Hirtelen lelassult, szinte elült a forgószél,
Máris tudtam, hogy e szép levéllel Te üzentél.
 

..............................

Pongrácz Aurélia: Kép -  Forgószél keringő (színezett tollrajzom)

*******************************************

 13. HORVÁTH EDINA ANNA: CSAK NÉZTEM ŐT 

     

 (Folytatásos novella – első rész)

 
A pad nyikorgott, ahogy János leült. Minden reggel ugyanoda, közvetlenül Anna elé. Az osztályterem ablakain át halvány fény szűrődött be, még kissé hűvös volt a reggel, pedig már május vége járt. A ballagás két hét múlva volt.  Elindult valami. A levegőben ott lebegett valami végleges, valami kimondhatatlanul nosztalgikus, amit még senki sem tudott pontosan megnevezni. János sem. Csak érezte, hogy valami lassan véget ér.
Anna néha már azelőtt bent volt a teremben, mielőtt ő megérkezett. Ilyenkor a lány haja szinte világított a fényben – hosszú, gesztenyebarna hajának hullámai leomlottak a vállára, ahogy az ablak felé fordulva a jegyzeteit nézte. János ilyenkor csak egy másodpercre mert ránézni, mielőtt helyet foglalt volna a teremben. Mégis, ez az egyetlen pillantás elég volt neki egész napra.

Horváth Edina Anna

Az osztályban sokan szerették Annát és ő is sok emberhez kötődött. Nemcsak szép volt, hanem jó is. Nem beszélt sokat, de mindig kedves volt. És János pontosan tudta, hogy van valaki, aki különösen sokat hallatja vele a hangját.
István. Az iskola egyik „rosszcsontja”, alacsony, jóképű, mindig magabiztos. Ő volt az, aki gyakran megvárta Annát a bejáratnál, aki a szünetekben „zaklatta”, és akinek a jelenléte úgy vetett árnyékot János világára, mint egy fák közé belépő sötét felhő.
János nem gyűlölte Istvánt. Egyszerűen csak nem tudott mit kezdeni vele. Ahogy Anna nevetett a fiú viccein, a folyosón – ezek a pillanatok olyanok voltak János számára, mintha valaki újra és újra elolvasná azt a verssort, amit ő csak leírni mert, de soha nem mondott ki hangosan.
Nem vallotta be senkinek. Egyetlen naplóoldalra sem jegyezte fel, nem írt levelet, nem rajzolt szívet a füzet sarkába. Csak ott volt, minden nap Anna előtt, a padban. Figyelte, ahogy a lány hajtincsei meg-meglebbennek, ahogy egy-egy ceruza hegye elmosódik az ujjai közt, és néha – csak néha – elképzelte, hogy Anna egyszer majd odafordul, és mond neki valamit. Nem valami különöset – talán csak annyit: "Szia, János." És meg is történt nem egyszer. 
Voltak napok, amikor János úgy érezte, bírná tovább is. Hogy a csendje elegendő. De voltak más napok – amikor István hangja túl közelről nevetett, amikor Anna mosolya túl sokáig időzött valaki más arcán. Ezeken a napokon János szíve szinte fizikai fájdalommal sajdult bele a némaságba.
Egyszer, az egyik órán, mikor a tanár Petőfit idézett – "Mondd, mi az élet boldogsága?" – Anna pont akkor nézett János csodás barna szemeibe, de a pillanat túl rövid volt ahhoz, hogy meg is lássa azt, ami János számára egyértelmű volt. De János akkor is úgy érezte, mintha az a pillantás az övé lenne. Később órákig írt egy papírfecnire – sorokat, amelyeket aztán soha nem adott át.
A ballagás közeledtével egyre sűrűbben látott álmot: Anna megszólítja őt, kezét a kezére teszi, és csak annyit mond: „Sajnálom, hogy nem láttalak előbb.” Ezek az álmok különös fájdalmat és örömöt hagytak benne. Álmodni merész volt. De néha a padban ülve újra és újra lejátszotta magában.
Volt egyszer egy hétvége, amikor az osztály kirándulni ment . A szálláson összevont hálótermekben aludtak, és a tábortűz mellett énekeltek. István dobolt, Anna pedig mellette ült. De amikor János egy pillanatra ráemelte a tekintetét, a lány is ránézett – és nem fordította el a fejét. A pillanat rövid volt, de János sokáig emlékezett rá.
Az utolsó tanítási napon a tanterem már másként zengett. A padokból eltűntek a könyvek, csak egy-egy elfeledett papírfecni maradt hátra, a táblára krétával rajzolt szívek és nevek vegyültek a matematika utolsó nyomaival. János ott maradt még pár percig a padban, miután mindenki kiment.
Anna már nem volt bent. Istvánnal együtt sétáltak ki a kapun – látta őket az ablakból. A fiú ujjai lazán érintették a lány karját. Anna nevetett. János nem hallotta, de elképzelte. És ebben az elképzelt hangban ott volt minden, amit nem kapott meg.
A ballagás napján szép idő volt. A fák árnyékot nyújtottak, a szülők izgatottan keresték gyermekeiket, a tanárok ünnepélyesen komoly arcot vágtak. János öltönyt viselt, szürke nyakkendővel. Anna fehér blúzban és fekete selyem szoknyában jelent meg, hosszú haja begöndörítve, hogy kicsit különlegesebb legyen.
A búcsúzó osztálytársak szégyenlősen összeölelkeztek, aláírták egymás fotóit, ígéreteket tettek, hogy majd találkoznak. János is aláírt pár lapot, de  Annáét nem kérte el. Nem akarta rögzíteni azt, ami soha nem volt az övé. Nem akart hamis emléket. Csak megőrizni azt, ami igaz volt – a csendes reggeleket, a mögötte ülő lány illatát, a pad nyikorgását, mikor leült.
 

*

Az évek gyorsan teltek. 
Egy nap Jánost valaki  a költészetről kérdezte. Ő arról beszélt, hogy a legszebb versek azok, amiket nem írunk le – csak érzünk.
Egy nyáron, hosszú idő után visszament a régi iskolához. A régi épületet szinte ugyanolyan volt, bár új ablakokat kapott, de János felismerte a termet. A padokat elvitték, de az ablak még ugyanott állt, ahol Anna sokszor olvasta a jegyzeteket.
Megállt, nézte a napfény csíkjait, ugyanazok voltak.
És egy pillanatra úgy érezte, hogy újra bent van. Egy padban ül, valaki előtt, akit sosem szólított meg. Nem fájt már, csak a csend volt benne. Egy szelíd, nyári csend, mint amit a szerelem hagy maga után – ha igaz volt, még akkor is, ha soha nem teljesedett be.
Aztán egy  reggel üzenet jött a telefonjára, melyben annyi állt:
 
"Szia,
Összefutottam Zsoltival, úgy gondoljuk találkozni kellene. Áprilisban meg kellene tartani a 45. éves osztálytalálkozónkat, szavazunk a dátumról, és helyről. Szeretettel várunk. Anna”
 
Hatalmasat dobbant a szíve. Végre! Végre újra látja!
Tudta, hogy el fog menni, várta, hogy láthassa a többieket is. Azt is tudta, hogy most sem mond semmit. Mégis nagyon várta.
Nehezen teltek a napok. De egyszer csak elérkezett. A legtöbben a régi iskolájuk előtt találkoztak, elkészítették a fotókat egymásról, majd átsétáltak az étterembe. Javában zajlott a sok történet mesélése, amikor János az étterembe lépett. Később jött, de itt volt. Lélegzetét visszafojtva  lépett  a terembe. Legelőször Őt látta meg. Szíve majd ki ugrott a mellkasából. Ott ült középen és kedvesen mosolygott rá. Az évek alatt érzései elcsendesedtek, de most is ugyanúgy hatással volt rá.
Távolabb ült le, onnan nézte. Nézte szép barna haját, melyet pár szőke tincs tett különlegessé. Nézte, ahogy a többiekkel figyelmesen, barátságosan beszélgetett. Majd felállt és történeteket mesélt eltávozott társaikról, csendben megemlékezve róluk, majd csendben átnyújtotta saját versét mintegy emlékként.
Kortárs költő lett.
Az elmúlt évekről nehéz kiragadni a legfontosabbakat, de mindenki mesélt pár fontos részletet, munkáról, családról, gyerekekről. Majd mikor Annának el kellett indulnia, búcsúzóul odaszólt Jánosnak:
- Kérlek, hívj fel.
- Hívni foglak.
Másnap már délután volt, mikor tárcsázta a számot.
- Szia, Jani vagyok!
- Szia! Pár dolgot el szerettem volna mondani. Sokszor figyeltelek akkoriban, de nem tudtam, mit kezdjek a csenddel. Sok év múlva tudtam meg,  többen voltak belém szerelmesek. De fontos, hogy  tudd: emlékszem rád és szerettem, hogy ott ülsz előttem.
János mosolyogva válaszolt:
- Akkoriban mindenki mindenkibe szerelmes volt, de nem mindegy, hogy hogyan.
A következő összejövetelt három hét múlva tartották. János megint később érkezett, de megüzente Annának, hogy késni fog.
Anna épp a süteményét hozta el a pulttól. Kedvesen köszöntötte, és leült oda, ahova először letette a táskáját. János  is pont odaült, véletlenül.
Mindenkivel beszélgettek, de Anna ott volt mellette, és János sem mozdult mellőle. Ott ült mellette és boldog volt, újra érezte hajának illatát.
Eltelt 45 év, de érzései nem változtak. János már tudta: vannak szerelmek, amelyek akkor is valódinak számítanak, ha soha nem mondták ki. Mert a szív néha éppen a hallgatásban találja meg a legőszintébb igazságát.

……………………….

 

Nádas József: Szerelem - festmény

*******************************************

 14. VERSEK FILOZÓFIKUS HANGULATBAN 

Bihari Enikő: A remény

Ha a csalódás tengerébe dob az életed,
És csak csupa rossz gondolat tombol benned.
Amikor azt hiszed, minden elveszett,
Akkor nyújtja át kis masnival átkötve a reményt az élet.
 

Mindig váratlanul kerül elő éppen,
Ez egy apró kincs a szíved legmélyében.
Megfoghatatlan virágként növekszik mindenkiben,
Pislákoló fényként világít
Az alagút végében.
 
Az életünk rúgója, biztos kártyavárad,
Az egyetlen sziklád, kudarcban mentsvárad.
S mikor gondjaid, mint az esőfelhők, súlyosak,
Terhét ő könnyíti nehéz munkádnak.
 
A remény a világmindenség legnagyobb ereje,
Sötét napjaidon átlebeg fehér tollpihéje.
Ne hagyd senkinek, hogy tőled elvegye,
Mert míg benned él, semmi nem vész el belőle.
 
Nem elég csak kenyérrel élned,
Mert valaminek táplálnia kell a lelked.
Kártyavárad lapjaiban bízva,
A te létszükségletedet
Őrizd meg halálig, kincsed a reményed.
 
Gyorsan szaladó életünk
Vékony húr vagyok az időnek hárfáján,
Sorsom egy festmény a létezés vásznán.
Lelkem törékeny, mint egy vékony porcelán,
Életem sodródik az idő folyóján.
 
Mint éji eső, annyi az én létem,
Mely egy reggel páraként elszállhat velem.
Születésem óta csak fogy az életem,
S egyszer lepereg, mint homok az üvegben.
 
Az életem nemcsak egy szép költemény,
Néha küzdelmes, néha kőkemény.
Lét és nemlét közt csak egy hajszál a remény,
Megszülettem, meghalok, sorsom hát ez,
De mi közte van, az enyém!
 
Mint egy tollpihe, száll az egész életem majd el,
S én repülök vele, az élet áramlása ölel.
A sorsom egy hajó, mely tele van érzelmekkel,
Hol a szél ringat vagy dobál, s elnyel majd a tenger.
 
Az életünk egy gyorsvonat,
A napok benne gyorsan telnek-múlnak.
S habár buktatókon át kanyarog életfonalam,
Az élethez nekem nincs egy rossz szavam.

………………………
 

Körmendi Rita: Óda

Mint éji eső, annyi az én létem,
Lehunyt szemmel megpihenek,
testem vigaszt remélve simul,
szívem zakatol, elmém csitul,
két karom széttárva pihen a
sziklafalon,
gondolatom szállni hagyom
szabadon.
Ritmust dúdolok a méhhel,
mi épp felettem szállt el.
Arcomon játszik a fény.
nyomot hagyó évtizedek,

…………………………

 
Krivák-Móricz Judit: Ne oszd az észt
 

Ne  oszd  az észt Amerikából..
Én nem  mentem  sehová,
én maradtam ,
eszembe  sem  jutott  hasonló..

Én maradtam  és végeztem  dolgomat .
Vállaltam  a  szegénységet,  a nélkülözést,
senki  sem  kényszerített.  Így  volt jó.

Alapítottam  családot,
teremtettem házat, hazát.
Ne  oszd az  észt Amerikából.
Hivatkoztál sok  mindenre,  
de ez  nem több mint  önámítás.

Több pénz, lehetőség, jobb élet.
Hamis  illúzió  csupán.
Rabszolga   vagy,
önön nézeted rabja .
Ha  élted véded  értem ,
de   nem  erről szól az élet.

A  pénz talmi  varázsa, vonz??
Én itt maradok, nevelek gyermeket,
egy új  nemzedéket, melynek
hazája  e  hon.

Hiszen  nem mehet  el
mindenki,  vagy  sokan
Hisz kell  egy  haza, kell  egy  föld ,
mely mienk, csak  magyaroké !

Mely anya-föld,  s  e  földet
édes hazánknak,
Magyarországnak hívják.
S  nem másnak !
Hát  ne  oszd  az  észt
Amerikából
/de máshonnan  sem!!

 

2013,07.27.

*******************************************

 15. GUTI CSABA: AZ EZERMESTER FELESÉGE 

      (novella)

 

Czifra Nelli nem egy átlagos nő volt.

Mármint az alkatát tekintve.

Kedves arcával, formás idomaival férfiszíveket megdobogtató látványt nyújtott. Érte epekedett a postás, a pék, a villanyszerelő, de még az éjjeli őr is, ha netán túlórából hazafele megpillanthatta a kecsesen tovasikló tüneményt. Igen, nem létezett férfi a városban, aki ne vágyakozott volna Czifra Nelli ölelésére, csókjaira akárcsak egyszer is.

Az említett hölgy mégis magányos volt.

Szépsége, külsejének tökéletessége ugyanis amennyire vonzott, annyira taszított is. A kishitű férfiak között mindenképp. Legalábbis úgy tűnt, abban a városban az erősebbik nem képviselői közül senki nem érzett magában elég erőt, bátorságot és ambíciót, hogy megkísérelje Czifra Nelli szívének meghódítását.

Éppen csak a mindig kissé habókos, és folyton derűs Taláber mert kiosztani neki egy-két romantikusnak érezhető bókot, úgy gondolván, az mégiscsak jár a nőnek, kiváltképp, ha vendégségbe hívja őt. Persze Taláber nem vendégségbe érkezett Czifra Nellihez, hanem, megjavítani ezt és azt, mivel hozzáértő munkáskezek híján, sok minden javításra szorult a hosszú, magányosan eltöltött idő alatt. A hölgy örült a javításoknak, és meghallgatta a bókokat is, melyekre ugyan nem reagált rögtön, de elraktározta azokat magában, és a szürke hétköznapokon elővette

 mindet, hogy dédelgessék a lelkét.

Guti Csaba

Az idő telt, és Taláber nem maradt el, ahogyan a bókjai sem. A végén már Czifra Nelli önön kezével és színtiszta akaratából rontotta el használati tárgyait, hogy legyen oka ismét elhívnia a sustorgós szavú mestert.

Taláber nem volt buta ember, így, ha nem is azonnal, de idővel átlátta a dolgot, hát úgy gondolta, ha már annyi mindent megjavított a portán, megreparálja Czifra Nelli szerelmi életét is. Így esett, hogy egy szép napon, kizárólag mosógép javítás után, megkérte munkaadója kezét, egy maga által esztergált gyűrűvel, amit egy M16-os anyából eszközölt ki. Taláber ugyanis hitványságnak érezte, hogy olyan földi dologért adjon pénzt, amit maga is el tud készíteni. Ezzel éppen semmi baj nincs, de ebben a helyzetben talán még tapintatlannak is lehetett volna ítélni tettét. Annál is inkább, hogy miután a nő igent mondott a felkérésre, a gyűrűkészítéssel Taláber nem volt rest eldicsekedni. Czifra Nellinek azonban abban a pillanatban nagyobb volt a boldogsága, mintsem ilyen apróságok elvegyék a kedvét. A gyűrű az gyűrű, elvenni, hozzátenni semmilyen oldalról nem lehet, ahogyan nem is illik.

Egybekeltek hát, annak rendje és módja szerint.

Aztán az idő megint csak telt.

Taláber megmaradt Talábernek, a higgadt, jó kedélyű ezermesternek, aki továbbra sem sajnálta a bókokat a felségétől, és a hálószobában is elég jól elbarkácsolgatott. Ahogy azonban minden kapcsolatban vannak lejtők, így voltak ebben is. Igaz, ezen a lejtőn egyedül az asszony bucskázott lefele, a férfi mit sem vett észre a lelki válságokból, ha voltak is egyáltalán. Ő tette rendre a dolgát, segített, ahol tudott, hisz ez volt a munkája, nem más.

Hogy az asszonyba mi ütött eközben, talán maga sem tudta. Mogorvább lett, követelőzőbb, hangosabb, éppen olyan, mint a gyerek, akire keveset figyelnek. Sok minden megfordulhatott a fejében, de az asszonyi észjárás olyan kesze-kusza, hogy fonálból nem lehet komolyabbat bodorítani. Letisztázni meg végképp lehetetlen, mert ilyen állapotában az asszony soha nem azt mondja, amit érez. Már ha egyáltalán mond valamit, és nem hallgatással büntet.

Taláber nem volt nagy lélekbúvár, de ennyit értett a dologhoz, így nem is nagyon mélyedt bele tovább ebbe az egészbe. Megingathatatlanul élte a mindennapjait, ahogy addig. Ha mégis elidőzött a hallottakon, két dologgal vigasztalta magát, miszerint; lassú víz partot mos, és úgy még sosem volt, hogy valahogy ne legyen! Nem nagy életbölcsesség, de aki rá tudja bízni magát erre a két aforizmára, annak éket nem verhetett az életébe az idegeskedés.

A napok megint csak így teltek, és mivel Taláberné Cifra Nelli továbbra sem kapott nagyobb figyelmet, egyik este hangot adott mellőzöttségének, a mindent elsöprő szenvedély hiányának, de legfőképp annak, hogy együttlétük hosszú ideje alkalmával alig emlékszik olyan esetre, hogy a férje bármivel is meglepte volna.

Taláber fejébe szöget ütött a dolog. Sorra vette a vádakat, hogy a maga megnyugtatására megmagyarázza mindet. Először: egyszerűen csak teret adott az asszonynak, hogy a maga kedvére kibontakozhassék. Másodszor: megítélése szerint frigyük mélységesen nyugodt alapokon pihent, minek is kellett volna azt felborogatni? Az utolsó váddal meg aztán éppen nem értett egyet egy kicsit sem, mert miután végignézett a használati tárgyaikon, melyből egy-kettő még ha muzeális jelleggel is bírt, de funkcionáltak, így nem értek meg a cserére. Azért, hogy megnyugtassa a nejét, elmormogta, hogy mindenképpen gondolkozni fog a dolgon. Szavát nem igazán lehetett hallani, mert fogaival éppen két 65-ös szeget tartott éppen. De megtette, és ez a lényeg. Az már más kérdés, hogy egy pillanattal később, amikor visszafordult a munkájához, az első kalapácsütés nem csak a szöget ütötte mélyebbre, de egyben kiűzte a fejéből az asszonya szavait is.

Megint pár napot lecsalt az idő a naptárról, és a nő semmiféle változást nem észlelt. Nem várta az ebédlőasztalon borítékba készített színházjegy, sem új autó a garázsban, de még a WC deszka is ugyanaz maradt.

– Más asszonyok nem győznek dicsekedni, meg mutogatni a sok kacatot, amit kapnak a férjüktől, én meg itt megyek tönkre! – dohogott az üres házban, miközben megakadt a szeme a régi, szovjet gyártmányú porszívón.

– Legalább ezt a vacakot cserélné ki, egészen elmacskásodik a derekam, mire végigrángatom a házon! – visította, miközben igen tekintélyeset rúgott a sokat megélt darabba. De ezzel nem volt még vége, mint fúria esett neki, és míg ki nem adta dühét, ütötte –verte a hálás szerszámot. Mire végzett, leizzadt, mint a bányaló, de mégis valamiféle elégedettségféle járta át a lelkét. Még egy utolsót belemarkolt a szerszám lógó alkatrészeibe, és teátrálisan a nappali közepére vonszolta. Ott még egyet belerúgott.

– No, ezzel megvolnánk! – lihegte, és annak tudatában, hogy holnap egy lelkes, önjáró robotporszívó fogja idehaza várni, nyugodtan álomra hajtotta fejét.

Másnap korán ment dolgozni, de úgy érezte, nincs is szükség szavakra, a roncs majd elrebegi az asszonyi bánatot. A nap könnyen telt el, csaknem vidáman. Minden csak akkor lett ismét pokoli, amikor hazatért, és meglátta a férje kezében a megreparált porszívót.

– Szia, kedves! Megcsináltam! Ez még anyagból készült, lehet, alakítani! Szinte csengett rajta a kalapács. Gégecsövet meg találtam a múltkor a kuka mellett, sejtettem én, hogy egyszer jól jön majd! Egyébként mit szívott fel, ami így megviselte? Mindegy is! No, itt van, lehet vele dolgozni! – mondta a férfi csaknem dalolva, mivel úgy érezte, munkájával határtalan örömet okozott.

Ismét.

Pedig ha tudta volna!

Az asszony szóhoz sem jutott, de nem a gyönyörűségtől, hanem a dühtől és a tehetetlenségtől. Aznap alig aludt. Eldöntötte, hogy hadjáratot indít, amit addig folytat, amíg a férje az összes régi kacatot le nem cseréli.

Nem akart már biciklivel járni, autót akart, minden más, rendes feleség. Ötezer forintot adott a szomszédba sódert hordó Ifásnak, hogy legyen kedves, és hajtson keresztül a biciklijén. Éppen annak közepén. Az Ifás nem kérdezett semmit, nagy rutinnal eltette a pénzt, és teljesítette az asszony akaratát, minek után, a bicikli olyan lett, mint az u szeg.

Hazajött a férj, lesápadt, amikor meghallotta, hogy az asszonynak balesete volt. Még inkább, amikor meglátta a szerencsétlenül járt drót szamarat. Még jó, hogy az asszony egyetlen karcolás nélkül megúszta! Nem is értette, miként? Magához ölelte a kedvest, majd a fülébe súgja.

– Több ilyen nem lesz! – és már robogott is el.

Az asszony örült, sejtette, hogy hová megy a férj, aki végül megvilágosult, és hozza is az autót.

Eközben Taláber köszörült és hegesztett. Fél óra múlt el talán, és hívta a ház elé az asszonyát.

– Tessék, kedves! Collos csövekből adtam neki vázat! Ez már egy tankot is elbír! He-he! – mondta gyöngyöző kacajjal. – Ez meg egy kis bónusz! – folytatta, és a nyeregre helyezett kókadt rózsára mutatott.

Az asszony szinte füstölgött mérgében. A bicikli a sok vastól dögnehézzé vált, elég volt tekerni.

– Még a rózsát is a szomszéd kertjéből tépte! – szakadt ki belőle akkor, amikor a férj már odabent a sört pöccintette.

Így ment ez nagyon sokáig. Minden létező dolog elromlott, mi több, drasztikusan megrongálódott a háztartásban, csak úgy, mint kapcsolatuk kezdetén.

De ez már a vég volt.

Taláberné Czifra Nelli ugyanis nem tudott akkora kárt tenni semmiben, hogy férje ne tudta volna helyrehozni. Végül egy nap becsomagolt, és eltávozott arra hivatkozva, hogy egy olyan helyre vágyik, ahol jobban megbecsülik. Taláber éppen semmit nem értett a dologból, csak nézte a rohamosan távolodó asszonyt, akinek a cipője sarka bő tíz lépés után leszakadt. A férfi cipész szerszámot vett elő, utána tipegett a felségének, megjavította lábbelijét, felsegítette azt, de akkor már az asszony egészen belé volt karolva. Talábernek immáron csak annyi dolga volt, hogy visszakísérje hitvesi házukba az asszonyt, akivel egyszer örök esküdt fogadtak egymásnak.

*******************************************

 16. NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN 

      Sorozat (huszonegyedik rész)

 
VAKON IS ÁTLÁTOK RAJTATOK...
- hangulati elemek -
 

Vakon is átlátok rajtatok,
mint oly sok más sem,
Röntgen gép sem vagyok,
legyen szép májusotok.
A májatokba, vesétekbe látok,
azok pucolják ki belőletek a sok koszt,
a bugyuta gondolatot,
s nyitott előttem agyatok.
Néha előkerülnekgerinctelen alakok.
Vajdának és bankárnak nem hiszek,
s hamis embereknek sem.
Mikor összekerültünk
nem vetett fel a pénz minket,
csak kettő pusztánk volt,
meg nadrágunkon a folt.
Adjatok egy pohár vizet,
mert olyan éhes vagyok,
hogy azt sem tudom hol alszom.
Szekszárd a hazám,
rosseb vicsorítson rám.
Gazdagnak és bolondnak ne higgyél,
bevisz az erdőbe egy forintért.
Felkapja fejét,
akár egy terhét vesztett repülőgép,
vagy egy tüzérló,
ha szól a trombita szó.
Azt az idegbajos hétszázát,
hogy hány szentség van, rátalálsz.
virágzik a krumplivirág.
Azt gondoljátok más vagyok?
A magamfajta vagy alkot, vagy agyhalott.
Megdicsér-e a kritikus-féle?
Ő adja-e a pénzt a versemre?
Hát nem, na ugye hogy ugye?
Végül is mi végre...
a magamféle vagy ír vagy vége,
s végül is folytathatnám a sort,
csak el ne verjék rajtam a port.
Egyre több lelkemen a folt,
megismernek engem hátulról,
elölről melegem van,
hátul vacog a fogam.
Vendi vagyok a rosseb sarokból,
néha visítok, akár az ártány,
pakolj cigány, múlik a vásár.
Köszönettel vagyok,
akár a Nagyok.
Így, vagy úgy,
élni hagyjatok,
mert muszájozva vagyok.

 
2018. májusán
 

*

MINT HASÁBFÁT

 

Ha meghaltál,

Mint hasábfát

Dobnak a kazánba,

Legalább egyszer,

Meleg lesz a szobában.

A zuhany alatt álltál,

S vártad

Víz folyik-e

Vagy gáz

A csövekből,

Vér szivárog olykor

A barna kövekből.

Beitta magát,

Mint a szag,

Melyet árasztanak

Ma is a falak.

Az émelygő édes

Illat a légben,

Beszivárgott vér

Két méter mélyen.

Nem oszlik el

Soha, soha.

A vonat füstje

Rátapadt a peronra.

Gyűlölettel gondolsz

A marhavagonra.

Megszökni nem lehet,

Neveltetéstől fogva,

Hiszen fenn van a vonaton

A dunyha, meg a sonka.

Milyen messze van még

Az az Ukrajna?

S csak azt a

Hosszú szőke hajfonatot

Tudnád feledni

S az ezernyi cipőt,

A gyengeségtől

Latrinába esett

Sikoltozó nőt.

A gimnasztyorkás

Katona mosolyát.

Jaffaje matty.

Hogy tudjál sírni,

A keréknyomból

Megtanultál inni

Fejed tetejétől

Gerinceden át

A talpadig

Nyomott a szén.

Feketén csillogott,

Mint a szembogár

Ha a kosár súlyosan

A fejedhez nőtt.

S anyád sem ismert meg,

Mikor kopaszon

Katona ruhában

Hazaosontál a hostelon.

Vissza lehetne-e

Forgatni az időt?

Hiszen házadban

Már más lakik,

S betámasztja a kaput,

Hogy nehogy visszajuss.

Kint állhatsz hajnalig.

S megkérded akkor

Az egy igaz Isten

Ilyenkor hol lakik?

S mi miért imádjuk

Százféleképpen.

Mikor reszkető testtel

Térdepelsz éppen.

Az oltár előtt.

A hideg köveken.

 

2012. 10. 20.

Megjegyzés: Lágerből hazajött anyám elmesélése nyomán.

 

*

 A FÁK EREJE

 

Magyaros bölcsődet

nyers fából faragták,

munka közben is

dalolva ringatták.

Fa asztalodat

lakkozva cifrázták,

ételedet rajta

oltáron áldozták.

Ágyadat, hol fogantál,

deszkából gyalulták,

ugyanitt e helyütt

jövődről álmodtál.

Kapa, s balta nyeled

akácból csiszolták,

tetődet, hajódat

ácsok ácsolták.

Puska tusáját is

dióból hasítják,

ha hazádért harcolnál.

Koporsód diófa

talán te nevelted,

fejpárnád alá

faforgácsot tesznek.

Ha meghal a fa

tűzifának adják,

ontja majd melegét,

végső lehelletét,

ha kandallóba rakják.

Sírodon fejednél

fából van a fejfa,

a Föld hantja elfed

mikor bevégezted,

felenged a végítélet.

Versedet ha írnál

papírra vetheted,

fáját átölelve

ihletet ad neked.

Föld ereje árad

testedbe, lelkedbe,

gyökere a múlt,

törzse a jelen,

ága a jövő,

hol a sok levél kinő,

az örök folytonosság Ő.

Bármilyen fát ültetsz

ontja levegődet,

bölcsőtől a sírig

végig elkísérhet.

Rügyező fa ága

gyümölcsét rád ontja,

élelemmel ellát

mint gondos jó gazda.

 

2018. április 22.

 

*

 Őszi Balaton fényei

 

Pajkos őszi szellő

Fodrozza a hűs vizet,

Parti fák tövére kúszik a fény,

Közeleg a cinkos éj.

Puha pihe párnákon

Pihenni indul a fény.

Láncait rázva bólogat

Egy csónak a móló mentén,

Szabadulni akarna még,

S megannyi falevél.

Suttogva susognak

Egymással a nádasok,

Ezüstös sávban árad a hold fénye.

Felette ragyognak a csillagok,

Bársonyos égboltot körbe övezve,

Gyémánt szemeikkel,

Méla bágyadtsággal figyelnek rád.

S aludni készül a Balaton.

 

Megjegyzés: 2015

 

*

AZ ÉGBOLT, S A TENGER

 

Az égbolt, s a tenger,

Ajándékot küldtek bölcsőmhöz,

Mikor megszülettem,

Ezt mesélték többek nekem.

Küldték a viharral,

Ki a szél szárnyán szárnyalt,

Hogy ott érje még a hajnalt,

Mert csak fényben látszik

A tenger, és az égszín kékje.

Ha körbe öleli

A Földet a szivárvány.

S napfényben ragyog

A harmatos ködmárvány.

Ott álltak mindketten

Baldachinos ágyamnál.

Kezükben tartva

Szemeimnek szánt színüket,

S ötvenöt évig őriztem

Kék színét

Álmodozó szememnek.

De lám e kegyet

Meg nem érdemeltem,

Botor módon elfecséreltem,

Mostanára mindezeket elveszítettem.

Kit a sors megbüntet,

Azzal Istennek terve lehet.

 

Megjegyzés: 2018. 08. 04.

 

*

ELJÖTT AZ ŐSZ

 

Eljött az ősz,

újra itt van,

hozott hűs leheletet,

komor fellegeket,

a vén platánfa ága

meztelenre vetkezett.

Rozsdabarna rongy ruháját

morcosan sarokba dobta,

kergetődző szélfiakkal

egy kupacba hordta.

Dideregve várja

a ragyogó telet,

hófehér meleg sállal,

hófödte fehér bundával

felöltöztetheted.

Pincék mélyén szunnyad

a tüzes újbor,

ihletet ád olykor,

költő indul messzire

a régi platánsoron.

Gallérja felhajtva

két szárnya behúzva,

verseskönyvet takar

kopott kabátujja.

 

2018. november 06.

 

*

MINDEN ŐSSZEL LEHULLANAK...

 

Minden ősszel lehullanak a falevelek,

Éles malomkővel megőrlöd a búzaszemet

Megláthatod Jézus arcát

Ha sütöd a kenyeredet,

S osztja a cipót, s a halat

Az összegyűlteknek,

Szenvedéllyel harcol

A gonosszal

Ki ellened fenekedett,

S áldozati füst száll

Az oltár felett.

Meghal minden szenvedőn,

A falu, az emberek,

A szeretők,

De mindörökké élnek

A temetők.

 

Megjegyzés: 2014.09.10.

 

*

SÍROMON A VIRÁG

 

Három virágszál

Háromszögbe áll.

Testemből sarjadzott

Három szép virágszál

Gyöngyen illatozó

Fehér liliomszál

Leszakítva mind már,

S testem síromba száll

Ültessetek három

Illatot árasztó

Viruló rózsaszált

Háromszögbe zárva,

Mégis egy csokorba.

Illatozó fejük

Estére lekonyulna.

Ha hervad síromon

A kókadó virág,

Feljövök megöntözni

Könnyemmel éjféltájt.

Hogy reggelre kelvén

Csodálhassa majd őket,

Az ébredő világ.

Itt nyugszik e sírban,

S vigyázzuk apánk,

Teste e földbe,

Lelke a menybe,

Szíve szívünkbe szállt.

 

2013. október 03.

 

*

ELRÚGOK EGY HANTOT UTAMBÓL...

-ima betegségemben ...-

 

Hallgass meg Uram...

Elrúgok egy hantot,

Hogy messzire guruljon

Rögös utamból...

Leteszem a lantot,

Hogy más is dalolhasson.

Elrúgtam egy hantot,

Hogy még ne takarjon,

Megvívtam a harcot,

Szedtem a sok sarcot,

Várom hogy életemre

Fentről rábólintson

Értőn valaki,

S hogy az Isten

Magához intsen,

S felszólítson

Szolgálatára...

Én teljesítem

Alázattal

Ámen Domine,

Úgy legyen Uram.

 

Megjegyzés: 2014. szept. 17.

 

*

Miután végleg elkoppantottad

 

Söthenyes szoba asztalán

ezüst gyertyatartó áll,

valaha vidám láng égett

leolvadt viaszcsonkján.

Sárguló papíron

szálkás betűkön ül

egy rövid testamentum,

alul tintapaca

és gyűrött szamárfül,

hogyan kerülhetett oda?

Folyt az írnok tolla,

nincs aláírva a brossúra,

pecsétjéről hiányzik a plomba.

Öreges, dohos szag árad

a benti levegőben,

megszáradt rég a mész

a nyeles meszelőn,

néha érzel ilyent

kint a temetőn.

Felejteti a múltad,

elővetíti a jövőd.

Végezetül előkotrod

aranyos gyertyakoppantódat,

miután végleg elkoppintod

életed utolsó gyertyáját,

két ujjaddal elmorzsolod

kanóca izzó zsarátnokát,

halványkék füstcsík száll felfelé az égbe,

vezeti a tekinteted,

mutatja, merre örök a világ.

Nincs már olyan lágy szellő,

amelyik ismét fellobbantaná

életed kihunyó parazsát,

visszatért újra az örök körforgás,

születés és elmúlás,

lángcsóvát húzva maga után

egy örök üstökös

a Nap felé zuhan,

s ha majd az is

szupernóvaként felrobban,

mindketten egyesülnek

a nagy Univerzummal.

 

Szekszárd, 2021. január 1

*******************************************

 17. KURUCZ ÁRPÁD. A KUTYA ÉS AZ ÁRNY 

     (novella)

 
A Kutya kicsi korában került az Emberhez. A férfi akkor mélyponton volt. Munkáját elveszítette, párja faképnél hagyta, és ahogy az emberek között nem ritka, barátai eltünedeztek. Egy bádog-szürke téli délután sötét gondolatokkal baktatott hazafelé az üres lakásba. A nyüzsgő aluljáróban egy asszony kölyökkutyákat kínált kosárból. A nő, a rengeteg ember között, már messziről csak őt figyelte, mintha rá várna. Az Ember hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztotta a legaranyosabb barna gombócot. A házban megint nem működött a lift, gyalog cipelte fel a nyolcadik emeletre. Lihegve nyitotta az ajtót, berakta a Kutyát s újra lement. Maradék pénzéből kosárkát, tálkát, tápot vásárolt. Mikor visszaért, a csöppnyi jószág vinnyogó örömmel fogadta.
Gyakran járt el munkát keresni. A sok sikertelenség után mindig vigaszt jelentett neki, hogy otthon fark-csóválva, ugrándozva várja a Kutya. 

Büszkén vitte le sétálni, ez volt számára a nap legjobb része.

Kurucz Árpád

*

Fél év után sikerült egy megfelelő állást találnia. Kezdett kikecmeregni a gödörből. Újra lettek barátai, futó kapcsolatai. Munka után gyakran elment az új haverokkal sörözni, gyakran éjszakára sem ment haza, alkalmi barátnőinél aludt.
A Kutya szinte mindig egyedül unatkozott az üres lakásban. A szomszéd családnál volt egy kakukkos óra. Egy idő után, már várta, mikor szólal meg. Pontosan annyit vakkantott, ahányat a madár kakukkolt. Azt képzelte, örül neki, ha valaki válaszol. Később azt is megfigyelte, hogyha a kakukk hosszan mondja, az Ember hamarosan megjön. Amikor lent csukódott a kapu, már tudta, az Ember érkezett. Odafutott az ajtóhoz, ugrándozott, táncolt örömében.
Előfordult, hogy szétszedett valamit, felborította a szemetest, vagy nem bírta ki, és az előszobába piszkított. Ilyenkor kikapott.
A Kutya, amilyen bájos volt kölyökként, olyan csúnya lett egy éves korára. Pipaszár lábaira, groteszkül kicsi fejéhez képest aránytalanul nagy füleire, dülledt szemére, a „furcsa” jelző volt a legenyhébb. Az Ember szégyellni kezdte, és egyre nagyobb tehernek érezte, a sétákat. Ha megállt szaglászni, türelmetlenül rángatta. Esténként mikor fáradtan vagy kapatosan hazaért, ritkán volt kedve levinni, megetetni, viszont bosszúságát, haragját gyakran vezette le rajta.
Egy este harmadmagával ért haza. A Kutya fark-csóválva szaladt elé, de mikor meglátta az ismeretleneket, megtorpant.
– Nézzétek, lába nőtt a gilisztának! – harsogta egyikük.
Nevettek, és az Ember velük hahotázott. A Kutya tudta, őt nevetik ki. Elbújt, nem is jött elő, míg az idegenek ott voltak. Másnap az Ember almot hozott, s többé nem vitte le az utcára.
– Nem fogom kiröhögtetni magam veled – morogta.
Az is idegesítette, hogy a Kutya folyton a nyomában volt, bármerre ment a lakásban.
Így telt el, a tavasz és a nyár. A lámpát napról-napra korábban kellett meggyújtani, az utcák már délután kiürültek, mindenki menekült haza a hideg eső elől.
Az Árny októberben, egy kedvetlen, ködös estén jelent meg először. Aznap az Ember is korán hazaért, a nappaliban üldögélt, televíziót nézett. Az Árny a sarokban eleinte csak sötétszürke gomolygás volt, majd lassan elnagyolt emberalakhoz kezdett hasonlítani. A Kutya észrevette. Szőrét felborzolta, morgott, ugatott. Az Ember hiába követte a tekintetét, nem látott semmit.
– Kussolj, mert elverlek!
Csak azt érzékelte, hogy a szobában hideg lett.
– Rohadt központi fűtés! – tapogatta meg a forró fűtőtestet.
A Kutya tovább ugatott.
– Hagyjál békén! Dolgozom – hallotta fejében az Árny hangját.
A meglepetéstől bent rekedt az ugatás.
– Nincs itt semmi dolgod! Menj innen! Már biztos nagyon várnak valahol! – morogta hang nélkül.
– Én fölötte állok térnek és időnek! – dörögte az Árny.
– Mi?
– Meg tudok jelenni bárhol, bármikor – válaszolt kissé türelmetlenül.
– Most sem értem.
– Nem baj, nem is kell, hogy értsd. Ahogy sok minden mást se.
– Mi dolgod van itt? – kérdezte a Kutya.
– Az Embered rajta van a listámon – felelt az Árny, s hevenyészett alakjából hosszú csápszerű nyúlvány közeledett a férfi felé.
– Miféle listáról beszélsz?
Az Árny ingerülten sóhajtott.
– Minden ember, mielőtt megszületik, feladatokat kap. Ha itt a Földön utat téveszt, kudarcot vall, vagy elvégezte a feladatait, és nincs itt több dolga, rákerül a listámra. Eljövök érte. A testét itt hagyom, de a lényeget, ami megkülönbözteti őket egymástól, átviszem.
– Hova?
– Hová, hová! Még ilyen kíváncsi, akadékoskodó, konok szőrmókkal nem találkoztam! Vissza oda, ahol születésük előtt voltak.
– Az Emberemnek mi a feladata?
– Nem tudom. Én csak a listát kapom meg, de ha tudnám, se kötném az orrodra. És most hagyj dolgozni. Összpontosítanom kell.
– Honnan tudod, hogy jó a listád? – kérdezte a Kutya.
Az Árny örvényleni kezdett, csápját visszahúzta.
– Hát, igen. Egy ilyen hatalmas, bonyolult rendszerben előfordulnak tévedések. Éppen ezért, vannak bizonyos lehetőségem.
– Ez mit jelent?
– Ha önként vállalod, téged viszlek át, és az Embered kap még egy esélyt.
– Igen! – vágta rá habozás nélkül a Kutya. – Biztos vagyok benne, hogy ő is megtenné értem.
A szomszédban megszólalt a kakukk. Hangja távolról, mintha álomból jött volna.
– Miért hallgatsz?
– Az Emberednek nincs lehetősége választani – tért ki a válasz elöl az Árny. – Ők nem látnak, és nem hallanak engem. Hajdan ez nem így volt. Aztán sokukon eluralkodott a gonoszság, hataloméhség, kapzsiság, beteges vágyak. Büntetésből mindegyiküktől elvették a Látás Képességét.
A Kutya nem értette. Ezek a fogalmak ismeretlenek voltak számára.
– Biztos vagy benne, hogy jól döntöttél? Mert én nem. Most még meggondolhatod magad.
– Persze – válaszolt a Kutya.
– Hát, jó – sóhajtott az Árny.
Csápjával megérintette a Kutyát, és szertefoszlott, mint a füst.
Két nap múlva elveszítette a hallását, utána a szeme világát is. Mikor nem hallotta a kakukkot, azt hitte maghalt a madár. Szomorú volt, úgy érezte, egy barátja hagyta itt örökre.
Gyorsan alkalmazkodott, a lakásban viszonylag jól tudott tájékozódni, de mikor nagy ritkán megérintette az Ember, mindig megijedt. Egyre gyöngülve, saját világába zártan teltek napjai.
Egy héttel az Árny látogatása után, eltévedt a lakásban. Nem találta meg az almot, a szőnyegre piszkított. Az Ember éktelen haragra gerjedt.
– Ebből elég volt! – hörögte.
Rácsatolta a pórázt, lerángatta az utcára. Ahogy kiléptek a kapun hatalmas vihar kerekedett. A szél fékevesztett dühvel, üvöltve rázta a csupasz fákat. Az ég pillanatonként villogott, dörgött. A jeges eső úgy szakadt, hogy néhány méternél nem lehetett távolabbra látni.
Az Ember többször megforgatta, körbevezette a Kutyát. Végül megállt, eldobta a pórázt, és sarkon fordult.
A Kutya, rettenetesen fázott, félt. Bár nem látta, megérezte az Árny jelenlétét.
– Eljöttél értem? – kérdezte.
– Nem teérted. Egyességünk csak addig érvényes, amíg ő az Embered – felelte az Árny.
– Ne, várj! Mindjárt visszajön. Csak hoz nekem valamit, és hazamegyünk.
Az Árny hallgatott.
Az Ember húsz lépés után megállt.
– Mit csinálok? Ilyen szararcú vagyok?
Mintha víz alól bukkant volna föl. Fázott, de belül valami jóleső melegség töltötte el. Visszafordult, futásnak eredt. Oda, ahol az imént állt, jókora virágcserép zuhant. Talán, valamelyik erkélyről fújta le a szél? Darabjai repeszként fröccsentek szét, a kiömlő földet másodpercek alatt elmosta az eső.
Fényszórók fúrták át a vízfüggönyt, mögöttük kamion vágtatott. Nem ült benne senki. Az Ember látta, ahogy a Kutya tétova, bizonytalan léptekkel indul a járda széle felé. A gépszörny egyre közeledett. Az Ember gyorsított az iramon, de tudta, nem fog odaérni. Még hat méterre volt, mikor a kutya az úttesthez ért. Bár reménytelen volt, elrugaszkodott a vizes járdáról. Érezte, hogy valami, vagy valaki meglendíti. Mint egy ügyes kapus a labdát, elkapta a Kutyát. A bálnányi jármű néhány centiméterre dübörgött el mellettük. Az Ember hátranézett, kereste a segítőt, de nem látott senkit. Mire hazaértek, a vihar elcsendesült.
Másnap rövid sétára mentek. Ha Kutya elfáradt, leült, barátja mellételepedett. Újra büszkén ment vele az utcán, és csodálkozva látta, hogy nem nevetik ki. Megbámulták, de csak kevesen tettek gonosz megjegyzést, olyanok, akiknek nem számít a véleménye.
Az állatorvos értetlenkedve csóválta a fejét. Ilyen gyors javulást még nem látott. A Kutya néhány nap alatt felerősödött, visszanyerte hallását, látását. Az Ember, ha lehetett, csak olyan helyekre ment, ahova magával vihette. Ha nem lehetett, mindig hozott neki valamit. Régi énjét, mint egy rossz kabátot levetette. Barátai közül csak azok maradtak mellette, akikkel érdemes volt barátkozni, akik nem hagyták magára akkor sem, ha rossz idők jártak rá.
Sok év múlva, mikor elérkezett az idő, az Árny kíméletes volt a Kutyával. Álmot bocsátott rá: kölyökként, zöld réten lepkéket kergetett, legjobb barátja ott ült a fűben.
Az Ember megkönnyezte, azt gondolta többet nem kell kutya. Egy hónap múlva elment az Illatos Úti Menhelyre, és kiválasztotta a legcsúnyább legelesettebb jószágot „aki” nem kellett senkinek.

...................................................

Gulyás László: Csíny - festmény

*******************************************

 18. HAZAI KIRÁNDULÁSOK VERSEKBEN 

 
Vincze D. Jutka: Hazai tájakon
 
Mintha hadat üzent volna a nap,
égeti a tarlót a hegyek lába alatt.
Hűs lombsátor mélyutakat rejteget,

földtörténeti korokon körbe vezet.
Gyors patak vájta mély hegyi utak,
szunnyadozó vulkán a lábak alatt.
Sok szurdok, horhós, hegyszoros,
valamikor régen, eltévedtem ott.
/Recski munkatábor
a Mátra éjszaki felén,
kincseket rejt a hegy
fejtette sok szegény…/
 
Dobogókőn a legvékonyabb kérgen át,
megéreztem én is a Föld szívritmusát.
Álltam csendben a szédítő mélység felett,
lent a Duna visszatükrözte a kéklő eget.
Árpádházi királyok szelleme vissza járogat,
kereszt ékesíti díszes arany koronájukat.
 
Kékestetőn a szemnek nincs határa
olyan magasan van az, akár a Salgó vára.
áll-e még az a kocsma, nem tudom,
hol Petőfi sorait őrizték a füstös falon:
„Talán nem volt Magyarországon vár,
mely olyan közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó.”
De nyári éjszakákon, én hiszem
ott üldögél szelleme,
azon a csillagokhoz közeli helyen.
 
Öreg- tó partján az impozáns Tatai vízivár,
a tizennegyedik század óta romlik, épül, áll.
Szilárdan őrt áll a történelmünk felett,
sok koronás főnk hajdan benne időzhetett.
Megvan-e még a vízre hajló öreg platán fa?
Ültem alatta, de jó lenne, ha még visszavárna.
 
Kilenclyukú híd a Hortobágyon,
Bécsbe hajtották a marhát áradáskor.
Amikor láttam alatta a meder ásított,
az áradó Tisza, arra már régen járhatott.
Forró, poros pusztán legelt a szűrke gulya,
fújtatva közeledett a hatalmas vezérbika.
A marhákkal jó megbámultuk egymást,
hosszú szarvuk, bennünk rövid bátorság.
Ostorcsattogtatás, vásárban vásárfia,
délben délibáb, naplementés romantika.
 
Felsorolni kevés a nap, merre jártam,
a Duna fűzfái alá vissza, vissza vágytam.
Lélekvesztő apró csónakomon az élet,
képzelet evezőm, napfény szeretőm éltet.
Sötétben, fényben én már nem félek,

………………………

 
Engel Csaba : Az évszakok nyomában
 
Amikor az őszi szél végig söpör,
nyomában látni: ellankad a táj,
szemét behunyja sok szép virág.
 
Meghajol, zizzen minden egyes fűszál,
és bajuszt pödör a kukoricaszárnál.
 
Zúzmarás a föld ott, ahol én járok,
hallgatom a piruló falevél szösszenetét,
a lombhullató erdők zörejét.
 

Visszatérek hozzád, alvó kertem,
nem zavarlak, hagyom, hogy pihenj.
 
Mondd, mi lelt téged, rózsám, szépségem?
Azt látom: őszül minden körülötted.
 
Még csak egyszer hadd érezzem
bársonyos szirmaid illatát
a szürkülő fényben.
 
Én is lassan aludni térek,
úgy érzem: Nélküled fázom,
ha szívemből kitépnek.
 
– „Még nem múlt el az idő,
én mindig itt leszek.
Álmodj rólam szépet,
szíved melegítse.”
 
– „Takarjon be két kezed gyöngéden,
helyezz gyökerem tövéhez rozsdás falevelet.”
 
– „Most már menj, menj csak bátran.
Hullhat jég az égből, s nem pusztíthat el.”
 
– „Mondj csak, kérlek, annyit,
meséd altasson el.
S amint a tél elmegy,
én újra itt leszek.”
 
Úgy lesz, ahogy kérted.
Mesélek én néked altatót,
szebbnél szebbet.
Szép álmokat szór rád ajkam,
csókom elaltat.
 
Az évszakok nyomában
nálad szebbet sehol sem találtam.
Rózsám voltál, leszel mindörökre.
 
Itt várok rád, félszemem éber,
ha az egyik pihen.
A kandallóba gyújtok tüzet,
szívembe most gyűjtök meleget.
 
Figyelem a vándorfelhők érkezését,
melyek a hegyek hátán pihennek.
Ott, dacolva a nappal,
előtte kört táncolnak.
 
Én itt, idelent az aljában
szőlőt szedek eleget,
ujjaim közt lecsordul illatos leve.
 
Szédítő, csodaszép a táj,
s te, rózsám, benne.
A föld a bölcsőd,
szeretőd csak egy.
 
Ki lehet ő?
Az én vagyok,
aki karjai közt altatott el.
Aludj szépen, álmodj velem,
hamar eljön a kikelet.
 
Piros alma hullásban,
azt dobolja:
„Vigyél le a pincébe,
tégy a polcra,
tarts szalmában, majd tenyeredben.
Hadd nedvesítsem ajkad édesen.”
 
Édes az alma, savanykás a más fele.
Szemeimet a gyümölcsfák közt legeltetem.
Van szilva, körte, dió bőven.
 
Mégis az én rózsámon áll az eszem:
haraptam almába, körtébe, diót törtem.
De az én szívemnek:
az én rózsám a legédesebb.
 
Erdélyből, 2025.09.27

……………………….

 
Felső Tamás: Erdőjáró a tóparti házban
 
Az erdőt s mezőt járom most is én,
mint a Bakonyban annak idején.
Ott születtem egy kis faluban,
a Somlóhegy lábfején.
S egyszer majd ígérem, visszatérek
még földi létem idején.
 

Ez van a véremben, mit tanított apám,
s nagyapám hajdanán.
Szeresd a rétet, mezőt, folyót, erdőt
az évnek minden évszakán.
Sok kedves szeretett lélek, tudom,
most is hazavár.
Látom szemeim előtt, ahogy a magasban
ott őrködik felettük a Somlói vár.
Volt, kit elvesztettem túl korán,
egy tavaszi napnak alkonyán.
Ő volt a drága, szeretett, jó anyám.
 
Aztán sajnos jöttek még mások.
De ami ott volt s van, semmit nem bánok.
Itt vagyok most is én.
Kint az erdőn, a friss levegőn,
mint oly sokszor gyerekkorom idején.
 
A tanítóim velem vannak mindig, úgy hiszem.
Hisz egyikük bicskája kezemben most is itt pihen.
Itt érzem otthon magam igazán.
Hol szajkó, harkály, rigó rikkant a fán.
Az erdő körülvesz és átölel,
sok szép teremtményével elragad.
Itt igazán jól érzed magad.
 
Fák lombjain a nap szűrődik át.
Őzmama kíséri biztonságba erdőszélen a kis gidát.
Sok madár, kiket úgy szeretek, fülembe
játssza az erdőnek dallamát.
Közben én egy tisztáson vágok át.
 
Bár nem a Bakony, hanem Cserehát lankáit koptatom.
Az erdő itt is oly szép mondhatom.
Idekint elrepül az idő oly hamar,
Akárcsak az élet, s az évszakok,
vagy mikor a szél fújja, az őszi avar.
Előttem már denevér csapong, s a
homályban bagolyszárny susog.
Így hát lassan hazaindulok.
 
Feljött a hold is, mire kis tóparti házunkhoz érek.
A kiskapun betérek.
A teraszról kémlelem a holdfényben a tavat,
hallom még mindig odakünn a sok vadat.
Hideg szellő csapja meg arcomat,
szobánk melege odabent hívogat.
Lassan befelé indulok, leszállt az
est, párom odabent vacsorával vár.
 
Az ajtón belépve még visszanézek, s
boldogan arra gondolok.
A tó, a látvány, s az erdő,
holnap reggel, mikor kinyitom az ajtót, itt lesz.
Ez a csoda újra vár.
Mígnem egyszer én is köddé válok.
Mint az idei tóparti nyár.

……………………..

 

József Tibor: Évszakok pillanata

 

Kert, alma, gyümölcsünnep,

titok,szépség, gyönyöristen,

szelíd dallam, őszkáprázat,

fűszerföldön zengve illan.

Csipkevirág, zsenge testvér,

nyármuzsika, búzakenyér,

kacag széles illattára,

pántlikát fűz csillagágra.

Verőfény pihen, hintázik,

mosolyra csábít, cikázik,

táncra hív a tavaszlovag,

árnyat érve araszolgat.

Jégvirágot űz a kandalló,

falkárpiton időz, andalgó,

pamlagra ér a szunnyadás,

télcsendjébe visszaránt.

 

Kaposvár, 2019. január 9.

……………………..

 
Sőcs Éva: Mesebeli táj
 
Ott születtem hol a mező tarka, 

virágkehelybe színes lepkék laknak. 
Kis ösvények fel az égig futnak, 
csapásokon hegyi utak bújnak. 
 
Szívem Erdély berkeiben dobban, 
kristálypatak vize oltja szomjam. 
Lelkem erdők suttogását hallja, 
Őseink regélnek minden madárdalban. 
 
Égszínkék égen, suhan a felhő, 
ott az ember álmodozni felnő. 
Káprázatos mesebeli tájba, 
beleolvad minden titkos vágya. 

*******************************************

 19. GARAJSZKI ROZIKA: A SORS KEZE 

      (novella)

 

A fiatal szép szőke harmincas Karola nem képes túllépni férje halálán. Négy év után is még mindig búskomor, és csak nagyritkán tud örülni egy-egy szép pillanatnak. Azt a heti pár aprócska örömöt és mosolyt is egyetlen pici fia képes elővarázsolni belőle. Már állapotos volt, mikor a férje baleset áldozata lett. Azóta is csak a pici Domi az egyetlen, akinek a társaságát szívesen viseli. Benne érzi férje jelenlétét, hiszen az apróság az egyetlen, ami igazán rá emlékezteti. Édesanyja és barátnője már egy ideje könyörög neki, mozduljon már ki végre, és menjen társaságba. Lídia Karola anyukájával, Évával karöltve próbálja ismét rávenni a kimozdulásra a fiatal 

anyukát. A barátnőnek van egy javaslata.

Garajszki Rozika

- Ide figyelj csajszi! A hétvégén kirándulni megyünk 

a szokásos csoportunkkal a hegyekbe. Velünk kell j

önnöd! Reggel megyünk, este jövünk. Friss levegő, 

mozgás, könnyed csevegés. És elsősorban emberek!

 - Nem tudom. Nem nekem való.

- De! Neked való! Mindig is szerettél kirándulni azelőtt. 

Most meg már úgy besavanyodtál, hogy messzire érzem 

az ecetes szagodat!

- Nem tudom. Nem szívesen. Hová teszem addig Domit. 

- Hezitál Karola. Igazat ad barátnőjének, de menne is, 

meg nem is. Kifogást keres inkább.

- Anyukád vigyáz rá. Már máskor is megtette, és sose volt gond. – Győzködi Lídia.

- És ha nem ér rá? - Néz a jelen lévő édesanyjára Karola. A tekintetében benne van, azt várná tőle, ne érjen rá. De már az édesanya is osztozik Lídia véleményével.

- Ráérek! Domira bármikor!

- És sokan lesznek? - Próbál a fiatalasszony újabb kibúvót keresni.

- Olyan húszan. Kábé annyian szoktunk menni. Ez egy állandó csapat. Egy két ember mindig hiányzik, cserélődik.

- Akkor én már nem is kellek oda. – Legyint unottan Karola.

- De kellesz! Beszéltem velük. Várnak téged is szeretettel.

- Na jó. Talán megpróbálom. Ha nem leszek túl fáradt.

- Reggel hétre nálam legyél! Mellettünk a téren van a találkozó. Érted? Hétre nálam!

Rögzíti még egyszer az időpontot Lídia, Karola jól vésse az emlékezetébe, és elviharzik a barátnő. Karola először bánja, de utána mégiscsak rászánja magát, és már menni szeretne. Hétvégére mindent elintéz, édesanyja időben, félhétre nála van, csak a lánya hagyja már el végre a lakás nyújtotta egyhangú menedéket. Igaz eljár vásárolni, meg a kisfiával a játszótérre, de máshová nem. Most is izgatottan készül, már visszatáncolna. Még vagy háromszor fordul vissza valami kitalált dolog miatt, mire Éva határozottan kitessékeli a lakásból. Mivel anyja szabályosan elkergette, hét előtt pár perccel megjelenik Lídiánál. A barátnő csak ránéz, vág egy grimaszt és már mondja is a véleményét.

- Te hogy nézel ki? Nem temetésre megyünk! Miért nem teszed már félre ezeket az átkozott fekete ruhákat?

- Már megszoktam. Tudod Domokos miatt.

- Ezzel nem hozod őt vissza! Lépj már tovább! … Gyere!

Rántja be Karolát a lakásába, és előkap a szekrényéből két színes pamut pólót.

- Vedd fel, amelyik jobban tetszik! Most! … A fekete halász esetleg maradhat, hogy ne érezd magad annyira vacakul!

Karola még nézegetné, melyik is legyen, de a barátnője ismét rászól, ne húzza az időt, mert menni kell. A megszeppent nő a szolidabbat választja. Rózsaszín alapon apró fehér virágok. A másik nagyon színes volt. Olyat már évek óta nem hordott. A méret is pont jó, hasonló alkatúak Lídiával.

- No tessék! Mindjárt emberi kinézeted van! A feketét hagyd itt. Vedd úgy, hogy cseréltünk!

Karola még variálna, vinné magával a feketét is, de Lídia már tolja is maga előtt, ki az ajtón, mert igyekezniük kell. A térre érve már szinte mindenki ott van. Még a busz is, amivel menni fognak. A barátnő bemutatja a csapatnak Karolát. No nem mindenkinek külön, hanem csak úgy egyszerre mindenkinek. A csoport tagjai szinte kórusban köszöntik az új csapattagot, ám egy sötét hajú, magas fiatalember azonnal szükségét érzi a személyes bemutatkozásnak.

- Szia Karola. Laci vagyok. Örülök, hogy velünk jössz. Kell ebbe a társaságba végre már több fiatal is.

És nyújtja a kezét az üdvözléshez. Lídia meglepődik a férfi tettén, mert idáig inkább visszahúzódónak tartotta. Karola meg zavarban van. Nem tudja, hogyan reagáljon. Önkéntelenül is végig méri a bátor rajongót. Csinos. Jegyzi meg magának egészen hátul, a gondolatai legmélyén. Majdnem annyira jól néz ki, mint Domokos volt. Vagy lehet, hogy még sármosabb? Érdekes mosoly társul a karakteres, férfias arcához. Vagy csak az emlékei játszanak vele? Lehet már nem olyan tiszták? De ennek az átgondolásához csak egy pillanatra volt szüksége. Igazán bevallani már nem is meri még önmagának sem, hogy tetszik a férfi neki. Gyorsan próbál valami épkézláb mondatot kipréselni magából.

- Én is boldog vagyok, hogy itt lehetek. Bár Lídiának tartozol köszönettel. Ő cipelt el ide. - A  férfi Lídia felé dob egy apró köszönömöt, és tovább próbál ismerkedni az új csapattaggal.

- Örülök, hogy itt vagy! Meglátod milyen klassz lesz! Szereted a hegyeket?

- Valamikor szerettem. De már régen nem jártam sehol. Lehet úgy elfáradok, majd húznotok kell, mert nem lesz erőm felmászni.

- Vállaljuk a kockázatát! Igaz Lidi? 

Néz huncut mosollyal a barátnőre a férfi, és mosolygós tekintettel cseveg Karolával. A buszon megkéri a két nőt, ugyan, mint a csoport fiatalabb tagjai, üljenek már hátra, ott egymás mellett tudnának helyet foglalni. Természetesen Karola mellé ül. Lídia hagyja, mert gyorsan levette a pasi nyomulásának miértjét. Mivel ő már előzőleg elmondta a társaságnak, olyannal jön, akit ki kell rángatni a lelki gödörből, és egyedül van, hát biztosan ezért hajt. De ennyire? Mikor kiszállnak a járműből, és elindulnak meghódítani a hegyet a gyönyörű tavaszi napsütésben, Laci akkor se tágít Karola mellől. Egy-egy meredekebb résznél a karját nyújtja, legyen mibe kapaszkodnia a nőnek. Ahol meglát egy szép mezei vagy erdei virágot, azt letépi, és a Karolának nyújtja. Mindenben segíti, és végig szóval tartja. No meg kérdezgeti. A kirándulás végére már azt is tudja, a nőnek négy éve meghalt a férje, és van egy gyermeke. De mindez nem zavarja. Találkozót kér tőle. Karola még kicsit nehezen, de Lídia unszolására rááll a randira. Majd mégsem akar elmenni, mert arra gondol, ez lehet nem véletlen. Hogy ezt az egészet a barátnője szervezte így. Lídia nehezen érteti meg vele, semmi köze az egészhez. Ő csak kirándulni vitte. Egyébként se kötelező számára semmi. Ha nem érzi jól magát, legfeljebb ott hagyja Lacit, és hazajön a biztonságot nyújtó otthonába. Még rágódik rajta, de mire eljön a találkozó ideje, lázasan készülődik. Mégiscsak kiváltott belőle valami érzést ez a férfi. Az első randit utána még több követi. Karola egyszer csak azt veszi észre magán, boldogabban jár kel a lakásban, és nagyon várja a Lacival való találkozásokat. A férfi szintén bolondul a nőért. Kedvesen udvarol, nem sürgeti, de azért apró jelekkel igyekszik a nő tudomására adni, ő ezt komolyan gondolja. Már túl vannak az első csókokon, mikor egy találkozó után Karolát Laci hazakíséri, és éjszakára is marad. A fiatal édesanyának reggelre van némi lelkiismeretfurdalása, de azért sokkal boldogabb, mint még Lacival való találkozás előtt volt. Éva és Lídia azonban próbálják helyre billenteni a lelkiismeretét. Sőt még elhunyt férjének édesanyja is azt tanácsolja, ne maradjon egyedül. Ezek után egyre sűrűbben töltik együtt az éjszakákat. Majd Laci Karola jóváhagyásával oda is költözik. A kis Domit is nagyon megszerette, és a kicsi is a férfit. Már többször apának szólítja. Bár mikor a férfi egyedül marad vele, néha elgyengül, és a kisfiúra nézve potyognak a könnyei. Ezt Karola előtt próbálja titokban tartani, mert nagyon szeretik egymást. Már a nőnek is feltűnt Laci néha nagyon elkedvetlenedik, de nem szokott nála sokáig tartani. Csak nehéz napja lehetett. Néha pont a kicsi fiú vidítja újra fel. Újból igazi családként kezdenek élni. Karola és Laci örül minden együtt töltött pillanatnak, ezért elhatározzák, hogy tovább lépnek.

- Drága Karola. Nagyon szeretlek. Szeretném megkérni a kezed. De mielőtt igent mondanál, még tudnod kell valamit rólam, a múltamról.

 - Igen?! És mit? – Lepődik meg a fiatalasszony.

- Nekem volt régen egy balesetem. Egy olyan dolog, amiről nem tehetek igazán, de mégis sokszor nagyon le tud törni, ha eszembe jut. Én elütöttem egy bicikliző fiatalembert, aki belehalt. Azt mondták a felesége éppen kismama volt. Sokszor jut eszembe, mikor Domikára nézek. Körülbelül ennyi idős lehet ő is.

- Mit csináltál? Biciklist ütöttél el?  - Hűl ki még a tekintete is Karolának.

- Sajnos igen. Volt egy defektem, és irányíthatatlanná vált az autóm. Ott futottam rá egy előttem haladó platójáról leesett hegyes vasra. Nem akartam. Még gyorsan se mentem. Egyszerűen nem tudtam mit tenni. A jogosítványom is meghagyták, de azóta nem vagyok képes vezetni.  Ezt tudnod kell rólam. Ha autót szeretnél, neked kell levizsgázni. – Karola mereven figyel, de nem a jogsi megszerzése érdekli. Van neki, nem is használja.

- És ez mikor történt és hol?

- Négy éve márciusban a Hungárián.

- Te jóságos ég! Milyen kerékpárral volt, akit elütöttél?

- Egy zöld-sárga versenybiciklivel. Miért fontos ez? – Lepődik meg a kérdésen a férfi.

- Mert te a férjemet ütötted el! Az én férjemet! Érted?  - Karola sírva kiabálja a mondatokat.

- Azonnal szedd össze a holmid, és tűnj el a lakásomból! Ez nem lehet igaz! Ezt direkt csináltad?  - A férfi lehajtja a fejét, és talán jobban potyognak a könnyei, mint Karoláé.

- Nem tudtam. Hidd el, nem tudtam. Ez csak véletlen. … De szeretlek. – Lép a nőhöz, és átöleli.

- Menj el! - Kéri Karola sírva, de nem lép el az ölelő karokból. Sőt a férfi vállára hajtja a fejét.

- Nem tudok. Szeretlek.  – Suttogja Laci lehajtott fejjel, könnyeit törölgetve. - Ez talán a sors keze, vagy a Mindenhatóé. Nekem kell felnevelnem azt a kisfiút, akinek az édesapja miattam nem tudja ezt megtenni.

Szorosabban öleli Karolát, aki most iszonyúan érzi magát. De Laci lelkiállapota legalább ugyan ennyire borzasztó. A kis Domi oda megy, mindkettő lábát átöleli, és ő is sír. Bár ő még nem tudja miért. Talán azért, mert a két felnőtt, aki számára a biztonságot jelenti, most szomorú.

………………………….

Zsíros Ari: Társak - festmény

*******************************************

 20. WESSELY GÁBOR – ANEKDOTÁK 

      

Mérnök évek

 
Telekhatár-kitűzés
 
Ha előveszem a nyilvántartási térképet, és tologatom rajta Majzik Miklós magyar mérnök találmányát – a Majzik-háromszögpárt –, leolvashatom a kérdéses távolságokat. A pontosság a térkép méretarányától függően 20-40 centi. Ciki, hogy a legtöbb birtokvita 10-20 centi miatt tör ki. (Persze nem ez az arasznyi dolog az eredeti ok, hanem egy másik arasznyi dolog. Az, hogy a szomszéd megdugta a beadványíró feleségét.)

Wessely Gábor

Ilyenkor a földmérő kimegy, és a húszcentis sávban mozgatja a kitűzőrúdját. Jobbra-balra odaállítja a két perlekedőt, és amelyik vigyorog, arrafelé közelíti a rudat, a kihúzott mérőszalag mellett. Ha lekonyul a szája, kicsit vissza. Aztán az arcokról látja, mikor van jó helyen. Ez a pontos telekhatár-kitűzés elve.

 *

Gyula bácsi, a mérőléc
 
Van az úgy, hogy felvirrad a kisember nagy napja. Ez történt Gyula bácsival is, aki egy szekszárdi földmérő mellett látott el nyugállományú segédmunkási – figuránsi – feladatokat. Ám egy nap fontos hivatása kerekedett: mérőléccé vált.
Főnöke, a feledékeny geodéta ugyanis szintező léc nélkül ment ki dolgozni, falura. Még műszerállványt sem vitt, csak a műszer volt vele, és persze az otthon hagyhatatlan Gyula bácsi.
A munkaterületre érve kiszálltak az autóból, s nem tudták mitévők legyenek. Előfordult már velük, hogy jegyzőkönyvet nem vittek; akkor kisegítette őket az alig használt parizeres papír. Ha íróeszközük nem volt, jó szolgálatot tett néhány elszenesített végű gyufaszál. De ennyire hiányos felszereléssel még sosem indultak mérnöki tevékenységet folytatni.
Visszamenni az irodába égés is lett volna, meg időveszteség is, úgyhogy kértek egy háromlábú fejőszéket az egyik tanyából, arra állították a műszert, a léc szerepét pedig Gyula bácsi vállalta. A feledékeny földmérő nekihasalt az észlelésnek, és az eredményeket valahogy így vezette be a jegyzőkönyvbe: Gyula bácsi bajsza alatt öt centi, Gyula bácsi csikkzsebe fölött tíz centi stb. Hazaérve aztán hitelesítették Gyula bácsit (nem űrtartalomra, hanem hosszra), és az így nyert adatok alapján precíz, EU-konform térképvázlatot szerkesztettek. 

*

Sipos úr
 
Abban az időben állandó külszolgálatban dolgoztam. Hordozható faházakban laktunk: földmérők, sofőrök, figuránsok. Két-három évig dekkoltunk egy telephelyen, elvégeztük a szükséges mérési melót a környező tíz-húsz falu határában, aztán felcuccoltunk a ZiL-ekre, UAZ-okra, s tovarobogtunk.
A geodéziai kolónia legkarizmatikusabb egyénisége, Sipos úr, az építő brigádban fejtette ki áldásos tevékenységét. Ők ásták le az alappontul szolgáló betonköveket (HP: háromszögelési pont), s ők készítették a magas jeleket, műszerasztalokat, létraállványokat, gúlákat, ha a domborzat vagy a növényzet miatt nem látszódtak össze a szomszédos pontok. Amikor legelőször találkoztam vele, majdnem megkérdeztem tőle, hogy mennyi van még a nyugdíjig, de szerencsére úgy alakult a beszélgetés, hogy hamar kibökte: 36 éves.
Szemöldökig húzott svájci sapka, kék munkásruha, gumicsizma, dülledt, időnként lefele, időnként felfele, időnként befele néző szemek, lassú, még a káromkodást is fennkölten ejtő hanghordozás, szájszögletben csikk. Így festett Sipos úr, aki mindent viccel ütött el, aki nem volt hajlandó semmitől se megszeppenni, se szenvedni. Ugyanakkor, akit arra érdemesnek ítélt, azt olyan urasan el tudta küldeni a bús picsába, hogy az illető még elnézést is kért a késedelmes indulásért.
Gúla- és létraépítésnél nem szeretett magasra menni Sipos úr, mert szédült. Azért szédült, mert ivott. De ha nem ivott, akkor munkaképtelenné vált. Ez hó végén, pénzfogytán, sokadikán elő-előfordult vele. Egy reggel látom ám, hogy a faházak előtti virágoskertben bóklászik. Mondom neki:
– Mi van, nem találod a járdát?
– Vizet ittam – felelte somolyogva.
Gyomorpanaszaival orvosnál is járt. Visszatérve a diagnózis lényegét így összegezte:
– Őrizkednem kell a vegyes pálinkától!
Attól kezdve kizárólag bort, sört és cseresznyepálinkát fogyasztott.
Ha valaki megkérdezte Sipos úrtól, hogy miért hülyéskedik mindig, visszakérdezett:
– Mit búslakodjak már erre a kis időre?
Senki se vette komolyan a kis időt, pedig az unatkozó égiek már várták a szórakoztató piást. Egy novemberi hajnalon, a csárda és a telephely között, egy kiszáradt vizesárokban, kihűlve találták.

*******************************************

  21. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

 

Kedves szerzőtársaink!

Fontosnak tartom, hogy a Magazin mindig a megfelelő időben kerüljön az olvasókhoz. Számomra ez azt jelenti, hogy „biztonsági okokból” több lapot szerkesszek
egyszerre. Ezért azt a gyakorlatot vezettem be magam számára, hogy egy – két hónappal előrébb tartsak, mint a tényleges dátum.
Itt jönnek be a szerzőtársak! Arra kérek mindenkit – ha lehet - , hogy ne az aktuális hónapban gondolkodjanak, hanem egy – két hónappal előrébb.
Természetesen mi nem vagyunk „hatóság”, ahol szoros határidők vannak. Ha valakinek az előre dolgozásra nincs lehetőség, hát az sem tragédia…!

*

Még egy kérés főleg az alkotó társakhoz: aki már régebben küldött magáról fényképet, de úgy érzi, hogy azóta jelentős mértékben megváltozott a külsője
(természetesen előnyére…!), nos,  azok újabb fotóit várom a Magazin számára! Előre is köszönöm!
A szerkesztő.

…………………….

Csomor Heni segítő munkatársam jelezte, hogy a Magazinnal kapcsolatos észrevételeket, megjegyzéseket az ő e-mail címére küldik/ külditek.
Arra kérek mindenkit, hogy hozzám, a szerkesztői e-mail címemre ( veghelyo@t-online.hu) juttassák/juttassátok el ezeket, mert érdemben engem érint, és az én kompetenciám az ezekre való reagálás!
Köszönöm! A szerkesztő.

………….........…

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Címünk: Véghelyi József -  MMM szerkesztősége,  
7100 Szekszárd Csapó Dániel utca 27.
E-mail: veghelyo@t-online.hu

...................................

Jelen vagyunk a Facebookon is:
https://www.facebook.com/profile.php?id=100093636735452

..........................

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől. A MAGAZIN INGYENES.  

…………………

 
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linkeken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu
http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsolva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

………………

Kedves olvasóink !
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az utolsó 20 Magazin!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
 
Mindenkinek jó olvasást, és kellemes szórakozást kívánunk az újság külső és belső                                                      munkatársai..                                                    

.............................

Megszólalok Művészeti Magazin 1511 lapszám - 2025. november

…................................

VÉGE