MEGSZÓLALOK
Nagy Vendel szellemében
MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
2025. 09 hó – tizenötödik évfolyam, kilencedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapította Nagy Vendel 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Véghelyi József
*****************************************************
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. (1-től a 12. számig)
13.Évfolyam: 2023. (1-től a 12. számig)
14.Évfolyam: 2024. (1-től a 12. számig)
15. Évfolyam: 2025. szeptember
*
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
A szerkesztőség címe:7100. Szekszárd, Csapó Dániel utca 27
E-mail cím: veghelyo@t-online.hu
Telefon: 06-74-315-012 naponta 14:00 órától 17:00 óráig
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
2025. 09 hó – tizenötödik évfolyam, kilencedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapította Nagy Vendel 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Véghelyi József
*****************************************************
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. (1-től a 12. számig)
13.Évfolyam: 2023. (1-től a 12. számig)
14.Évfolyam: 2024. (1-től a 12. számig)
15. Évfolyam: 2025. szeptember
*
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
A szerkesztőség címe:7100. Szekszárd, Csapó Dániel utca 27
E-mail cím: veghelyo@t-online.hu
Telefon: 06-74-315-012 naponta 14:00 órától 17:00 óráig
*****************************
*******************************************
SZEMEZGETÉS A
TARTALOMBÓL
2. FELLNER ISTVÁN: EGY HAJNALI KAKAÓ (novella
3. ÁRVAY MÁRIA:SZÓKÉPEK (életérzés)
Nyüzsgéstől a nyugalomig
4. A VILÁG HÁROM PERCBEN
Garamhegyi Edit: Hol romlik el az ember?
5. VERSEK – SZERELMEK – CSALÓDÁSOK
Bodnár Papp Irén
Kálmán Ágnes
Lovag Dáma Nagy Cynthia
Ézsiás László
6. BEMUTATJUK HORVÁTH EDINA ANNA ÍRÓT, KÖLTŐT
Egy novella és két vers
7. A.K. ANDRÁS: SORSOK ÉS ANYGYALOK (novella)
8. ANTOLÓGIA A MAGAZINBAN
Kis Pál István (vers)
Aurora Amelia Joplin (karcolat)
Szabó Ágnes (festmény
Krivák-Móricz Judit (novalla)
Bihari Enikő (vers)
Poór Edit (novella)
Gulyás László (festmény)
Lovag Dáma Nagy Cynthia (video-vers)
Pongrácz Aurélia (vers+kép)
9. GUTI CSABA: EMLÉKEK (novella)
10. JÓZSEF TIBOR: VALAMIT ÚGY MONDANÉK… (vers)
11. KURUCZ ÁRPÁD: HAZA MENNI (novella)
12. AUSZTRÁL KAPCSOLATOK
Ilosvay Gusztáv levelei
13. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi Péterné: Befordultam a konyhába, a Varasdi búcsút láttam
14. NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN
Sorozat (tizenkilencedik rész)
15. FODOR GYÖNGYI (G.F. SEVERA) – AZ ÉBREDŐ HOTEL (novella)
16. VERSEK KESERÉDES HANGULATBAN…
Felső tamás
Jártó Róza
Pitterné Nyilas Enikő
17. GÄNSZLER BEÁTA: Ez történt tegnap (novella)
18. FILOZÓFIKUS HANGULATÚ VERSEK
Vincze D. Jutka
Kalocsa Zsuzsa
Aurora Amelia Joplin
Kuchta Csilla
Pongrácz Aurélia (két vers +kép)
Konrád Viktória
W. Ábrahám Erzsébet
19. GARAJSZKI ROZIKA: HA LEHULLENEK AZ ÁLARCOK (novella)
20. VERSEK – NEHÉZSÚLYBAN
Krivák-Móricz Judit
Zsigmond István + kép
W. Ábrahám Erzsébet
21. ERDŐS SÁNDOR: TRATTYOS JENŐ
ÉS A FEKETE LYUK ESETE – PUSZTAI LEGENDA (novella)
22. TERMÉSZETKÉPEK – VERSEKBEN
Tóth Enikő Enci
Márkus Kata
23. VÉGHELYI JÓZSEF: NYITOTT SZÍVVEL (elbeszélés)
24. WESSELY GÁBOR – ANEKDOTÁK
(Bakakalandok)
13. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi Péterné: Befordultam a konyhába, a Varasdi búcsút láttam
14. NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN
Sorozat (tizenkilencedik rész)
15. FODOR GYÖNGYI (G.F. SEVERA) – AZ ÉBREDŐ HOTEL (novella)
16. VERSEK KESERÉDES HANGULATBAN…
Felső tamás
Jártó Róza
Pitterné Nyilas Enikő
17. GÄNSZLER BEÁTA: Ez történt tegnap (novella)
18. FILOZÓFIKUS HANGULATÚ VERSEK
Vincze D. Jutka
Kalocsa Zsuzsa
Aurora Amelia Joplin
Kuchta Csilla
Pongrácz Aurélia (két vers +kép)
Konrád Viktória
W. Ábrahám Erzsébet
19. GARAJSZKI ROZIKA: HA LEHULLENEK AZ ÁLARCOK (novella)
20. VERSEK – NEHÉZSÚLYBAN
Krivák-Móricz Judit
Zsigmond István + kép
W. Ábrahám Erzsébet
21. ERDŐS SÁNDOR: TRATTYOS JENŐ
ÉS A FEKETE LYUK ESETE – PUSZTAI LEGENDA (novella)
22. TERMÉSZETKÉPEK – VERSEKBEN
Tóth Enikő Enci
Márkus Kata
23. VÉGHELYI JÓZSEF: NYITOTT SZÍVVEL (elbeszélés)
24. WESSELY GÁBOR – ANEKDOTÁK
(Bakakalandok)
*******************************************
1. LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
Máig bennem él az a kép, amikor 1964. szeptember 1.-én be kellett vonulnom - egyetemi előfelvételizettként - a kiskunfélegyházi laktanyába. Másodikán - ébresztő után - kizavartak minket a körletbe, úgynevezett reggeli tornára. Gyönyörű idő volt akkor, s felnéztem az égre és az akkori látvány égett bele a lelkembe: hihetetlenül szépnek tűnt a kristálytiszta mélykék égbolt! Ott, és akkor valami megváltozott bennem. Hogyan volt az lehetséges, hogy eddig sohasem tűnt fel nekem a szeptemberi ég varázslatos tisztasága és színe?
 |
| Véghelyi József szerkesztő |
Néhány hónappal előtte gimnáziumban érettségiztem, és kedvenc költőm Arany János Öszikék verses kötete jutott eszembe, és mi tagadás: kicsit elkeseredtem! A kerítésen kívül lüktet az élet, és én közel egy évig - ha csak formálisan is – ártatlanul, fogolynak éreztem magam.
*
Minden
évszaknak meg van a varázsa, ám a szeptember - számomra legalább is - kicsit
mégis más a többinél. Csökkenő erővel, de még tart a nyári meleg, ám langyos
már a napsugár. Télből a felpezsdítő tavaszba rohant az idő, hogy aztán egy változatos
meleg nyárba forduljon. Ez a dinamika lassul le a szeptemberrel kezdődő
időszakkal. Álljunk meg egy kicsit, lazítsunk a tempón. Maga a természet is ezt
sugalmazza. Már néhány fán, bokron szerény jelzésként ugyan, de megjelennek a
sárguló levelek, a hajnali levegőben enyhén érezni arcunkon a csípősebb levegő
simogatását.Vége a nyaralásoknak, a munkahelyeken „kipihenve” mesélnek az emberek az átélt kalandokról. Az egynyári szerelmi kalandok jótékony feledésbe merülnek…Az iskolák felújított tantermekkel várják a zsibongó diákokat
A népi kalendárium Szent Mihály havának nevezi. A csillagászati ősz a napéjegyenlőség napjával, szeptember 21-ével köszönt be.
A mezőgazdaságban ez a hónap a teljes betakarítás, majd a szüret, egyúttal pedig az őszi szántás-vetés időszaka, amikor nagyon sok függ az időjárástól.
Időjárását tekintve igen változatos arcot mutat hazánkban, hiszen jelentős lehűlések és esőzések rendszerint előfordulnak a hónap elején, de (elsősorban a hónap második felében) megérkezik az ún. indián-nyár vagy vénasszonyok-nyara.
Bárhogyan is legyen, gyönyörködjünk a természet nyújtotta színpompában, a későn nyíró virágok varázsában, no és persze élvezzük az ősszel beérő gyümölcsök zamatát…!
………………………
Nagy Vendel: ÜNNEP
AUGUSZTUS 20.
Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.
Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...
2017. augusztus 20.
A vers hangos linkje, elmondja Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=8SSihiIEQ6U
https://www.youtube.com/watch?v=NzNbmqQ8IV4
*******************************************
2. FELLNER ISTVÁN: EGY HAJNALI KAKAÓ
(novella)
Összehúzta kabátját megborzongott. Eső csapott szemébe...valahol kis világ vetíttette fényét a járdára ..odafordult,sütöde, forró kakaó...mosolyba szalad egy pillanatra…
Benyitott…hosszasan verte kabátjáról az eső maradékát. Kalapja, mélyen ült szemére szaladt. Sűrű bocsánatkérés mellett pillantott fel...
- Hmmm - szaladt ki száján... Csinos, fiatal lány állt mosolyogva a pult mögött.
Rámeredt valami mélyen, ott benn ...megindult…elhessentett…
mindent, mi
megrohanta volna…
- Egy
forró kakaót…s pár péksüteményt - mormolta alig nézett fel. Zavarta a fény, s a
látvány. Elnémulva nézett a lány után. Fiatalos léptek, mosolyvonat…kerek
arc….S a kivágott blúzon…nos ...nem nézett oda...felpillantott pult mögötti
tükörben…egy őszbe rontó ráncok szabdalta arc, mélyen ott a fáradt, elfeledett
mosoly,
 |
| Fellner István |
kalapot kissé megemelte...így még rosszabb volt…
a boldogság,
s úgy fogott
oly szorosan
nem gondolva...
egyszer ...vége…
s múlt mi lesz…
keresgélt a múltban ...tán az arca árulta el…
- Uram, rosszul van? - Össze rezzent...felpillantott. Ijedt most a szép arc...mélyen kutató…mint a röntgen, keresi benne a valót…
- Bocs nem, nem köszönöm...talán az idő... Erőltetett mosolyában benne volt félelme, leleplezték. Valamit még motyogott...fizetve az ablak melletti asztalhoz botorkált. Kinézett, még cseppen amott a ház falára pár csepp…
nem nézett többet az ablakra... fényében ismét feltűnt arca...fáradt volt, a
sok fájdalom lassan kikezdte mindenét... Keserű...két kézzel fogta poharát, s
behunyt szemmel kortyol mélyet. Édes élet - suttogta…alig harapott, édesen
érezte magát, behunyt szem mögött nem vette észre... a lány figyelte…és azt
sem, hogy arca redői elszaladtak... Mosolyban ülő szebb napokat
idézően...valami csoda folytán a lány szeméből valami elindult...nem tudta,
miért…de valahogy belelátott a férfi lelkébe...és érezte a benne végbemenőt...
...az óra beleszólt …
megszakadt a pillanat…vissza a mába...elkapta tekintetét az ablakról...pirkadt.
De csak állt...megrázta magát, finoman kalapjához ért, alig észrevehetően megnyalta cserepes ajkát...bólintott…
- Köszönöm kedves.
A lány csak állt, valami ki nem mondható érzés kerítette hatalmába. Csak nézett a férfi után, ahogy lassan a becsukódó ajtó elveszi szeme elől...
Kondult egy harang…egy motor idegesen felbőgött…reccsent egy rádió valahol, egy nyitott ablak mögött...ideges ez mai nap.
…
már rég volt -alig az emlék
fürtbe lógotta boldogság,
s úgy fogott
oly szorosan
nem gondolva...
egyszer ...vége…
s múlt mi lesz…
…
..lassan a lányt kereste, piros ajkában feltűnt nyelve hegye...nagy
igyekezetében pár tincs elszalad arcát simítva…fehérben ...megremegett…az arc.
Az a mosoly...Istenem...Hány éve volt?...keresgélt a múltban ...tán az arca árulta el…
- Uram, rosszul van? - Össze rezzent...felpillantott. Ijedt most a szép arc...mélyen kutató…mint a röntgen, keresi benne a valót…
- Bocs nem, nem köszönöm...talán az idő... Erőltetett mosolyában benne volt félelme, leleplezték. Valamit még motyogott...fizetve az ablak melletti asztalhoz botorkált. Kinézett, még cseppen amott a ház falára pár csepp…
...
közel a reggel
a hajnal lassan nyújtózva
kapaszkodik
a nyers házfalakon,
elnyűtt felhői
könnyebbek kiadták terhüket,
az utca lámpafénye
is dereng kopott fényéből,
lassan eltűnik az éjszaka,
...
...az óra beleszólt …
megszakadt a pillanat…vissza a mába...elkapta tekintetét az ablakról...pirkadt.
...
új nap
ablakpárkányba
kapaszkodó résfény,
ébred a város,
mosott utcáin
megmozdult az élet,
...
Felpillantott, s a lány arcába fúrta tekintetét...hosszan, mélyen ...mint ki
most veszi észre. Felemelte poharát...és finoman a pultra téve, alig
meghajolva, távozni készült…De csak állt...megrázta magát, finoman kalapjához ért, alig észrevehetően megnyalta cserepes ajkát...bólintott…
- Köszönöm kedves.
A lány csak állt, valami ki nem mondható érzés kerítette hatalmába. Csak nézett a férfi után, ahogy lassan a becsukódó ajtó elveszi szeme elől...
Kondult egy harang…egy motor idegesen felbőgött…reccsent egy rádió valahol, egy nyitott ablak mögött...ideges ez mai nap.
*******************************************
3. ÁRVAY
MÁRIA: SZÓKÉPEK
(életérzés)
Hangulatok,
érzések, szóképekkel ábrázolva- egyes szám, első személyben
Nyüzsgéstől a
nyugalomig
Fárasztó héten vagyok túl.
Kemény, nehéz munka van mögöttem.
Vasárnap, kora délután van.
Szépen süt a nap.
Igazi, napozásra, kikapcsolódásra való idő.
Kiviszem a nyugágyat.
Kifekszem, egy rejtvényújsággal a kezemben.
Végre, igazán szórakozhatok egyet.
Csalódnom kell.
A csendes pihenésnek annyi.
Több szomszéd is a fűnyíróját nyüstöli.
Hangzavar, benzinszag minden irányból.
Valahol a közelben motoros fűrésszel valaki fát vág.
Nem messze tőlünk fúrnak valamit.
Az utcán gyerekek játszanak.
Még ha játszanának.
Folyton visítanak.
Torkuk szakadtából.
Önfeledt nevetést, kacagást nem is lehet hallani.
Közben szirénázva befut a mentő.
Valakihez kihívták.
Ez már a kutyáknak is sok.
Vonyítanak, nyüszítenek, vinnyognak.
Egy háznál több eb is van.
Teljes a káosz.
A tetejébe egy részeg házaspár veszekszik.
Csúnyán ordibálnak egymással.
Nesze neked, nyugalom!
Mérgesen összehajtogatom az újságom.
Így nem lehet rejtvényezni!
Nem hagyom, hogy elrontsák a vasárnap délutánom.
Majd később, amikor kicsit lenyugodtak a kedélyek, próbálkozom ismét.
Pár óra múlva, visszamegyek a nyugágyra.
Még mindig süt a nap.
Kényelmesen elhelyezkedem.
Nagyot sóhajtok.
Talán, most, sikerül.
Élvezem a madarak énekét.
Kellemes a levegő.
Lágy szellő lengedez.
A szélcsengő időnként megrezdül.
Mirci cicánk a lábamnál dorombol.
Órákig elhallgatnám.
Élvezem a virágok illatát.
Mélyet, nagyot szippantok belőle.
Megnyugszom.
Ez a béke mindennél fontosabb.
Igazi ajándék.
Minden pénzt megér.
Végre elült a hangzavar.
A fűnyírók nem zsinatolnak.
A gyerekek valahol távolabb csendesen játszanak.
A kutyák is békések - pihennek, napoznak.
Veszekedésnek se híre, se hamva.
Az újság a kezem ügyében hever.
Toll is van nálam.
Szeretek keresztrejtvényt fejteni.
Igazi agytorna.
Gondolkodtat.
Sikerélményt ad.
Tele van szójátékokkal.
Élvezem.
Néha a tollammal játszom.
Töröm a fejem.
Egyet már meg is fejtek.
Nem elég.
Jön a következő.
Ez is sikerül.
Na, most kell abbahagyni, a csúcson.
Behunyom a szemem.
Pihenek.
Ellazulok.
A mondás is azt tartja:
"Munka után édes a pihenés."
*******************************************
4. A VILÁG
HÁROM PERCBEN
Garamhegyi
Edit: Hol romlik el az ember?
„Valaki mondja
meg, milyen az élet
Valaki mondja
meg, miér' ilyen
Valaki mondja
meg, miér' szép az élet
Valaki mondja
meg, miér' nem
Valaki mondja
meg, miér' jó az ember
Valaki mondja
meg, miér' nem
Valaki mondja
meg, miér' lesz gonosszá
Valaki mondja
meg, miér' nem!”
–
szövegrészlet, énekelték a Képzelt riportban. A kérdés sokkal régebbi. Talán
vannak pszichológiai műhelyek, vizsgálatok, feltételezések, de nem nyilvánosak,
és kevesen tudnak róluk. Pedig ha felfednénk a bűn mibenlétét, talán sok rossz
dolgot megakadályozhatnánk. Mégsem tűnik ez olyan nagy jelentőségűnek, mint
mondjuk nagyobb hatékonyságú fegyverek gyártása, vagy akár olyan úszódresszek
megtervezése, amiben még kevesebb idő alatt leúszhatnak néhány medencehosszt olimpikonjaink. Hihetetlen összegeket költ az emberiség ezekre a projektekre. Miért nem azzal foglalkozunk, hogyan lehetne megakadályozni a rossz felnövekedését egy egyébként angyalinak született gyermekben. Nagyon is szemérmesek vagyunk ebben a kérdésben, mintha félnénk a válaszoktól. Valamiért könnyebb elfogadnunk, hogy majd csak a már felnövekedett és tetté ért rosszat ítéljük majd el. Én mindent tudok, én nem ítélhetek – mondja maga az Úr az egyik darabban, és ebben hatalmas bölcsesség van. Meg persze az is, hogy minden bűnnek van oka, előzménye, magyarázata. De ha van, nem kellene tudnunk előre is? Szent Ágostan sokat töprengett ezen, tehette is, hiszen jól ismerte a bűnt, tekintve, hogy nem egyet maga is elkövetett. Volt két, alapvető tételmondat, amit mindenki elfogadhat, ha hívő ember: az egyik, hogy mindent, ami a világon létezik, Isten teremtett. A másik, hogy minden, amit Isten teremtett, az jó. Aligha vonhatók kétségbe ezek az alaptételek. Viszont senki sem állíthatja, hogy nincs rossz a világban. Tehát a legnagyobb filozófiai kérdés: ha van rossz, hogyan került ide? Sokat próbálkozhatunk a válasszal, de mindegyik zsákutca. Az ember nem hozhatta be, hiszen nincs semmi, amit ne Isten teremtett volna, így az ember nem férhetett hozzá semmi máshoz. Rosszul választott, így visszaélt Istentől kapott szabad akaratával. Hát nem, tudniillik ahhoz már léteznie kellett a rossznak, hogy választható legyen. De nem létezett, hiszen amit Isten alkotott, az mind jó. Nagy csapdák ezek! De akkor hogyan? Hát, én sem tudom. De emlékszem, mire jutott Szent Ágoston: a rossz nem valami, hanem valaminek a hiánya. Rossz az lesz, ahol hiányzik a jó. Épp úgy, a hogyan a világosság hiánya okozza a sötétséget. Ha veszek egy pólót, akkor van egy pólóm, amit anyagból varrtak, De ha elszakad, lyuk lesz rajta, pedig én nem vettem lyukat. A lyuk csak lesz. Ott, ahol nincs anyag, ahol nincs póló. Hát így valahogy. Ami pedig ebből következik, az majd egy következő három percbe fér csak bele.
 |
| Garamhegyi Edit |
megtervezése, amiben még kevesebb idő alatt leúszhatnak néhány medencehosszt olimpikonjaink. Hihetetlen összegeket költ az emberiség ezekre a projektekre. Miért nem azzal foglalkozunk, hogyan lehetne megakadályozni a rossz felnövekedését egy egyébként angyalinak született gyermekben. Nagyon is szemérmesek vagyunk ebben a kérdésben, mintha félnénk a válaszoktól. Valamiért könnyebb elfogadnunk, hogy majd csak a már felnövekedett és tetté ért rosszat ítéljük majd el. Én mindent tudok, én nem ítélhetek – mondja maga az Úr az egyik darabban, és ebben hatalmas bölcsesség van. Meg persze az is, hogy minden bűnnek van oka, előzménye, magyarázata. De ha van, nem kellene tudnunk előre is? Szent Ágostan sokat töprengett ezen, tehette is, hiszen jól ismerte a bűnt, tekintve, hogy nem egyet maga is elkövetett. Volt két, alapvető tételmondat, amit mindenki elfogadhat, ha hívő ember: az egyik, hogy mindent, ami a világon létezik, Isten teremtett. A másik, hogy minden, amit Isten teremtett, az jó. Aligha vonhatók kétségbe ezek az alaptételek. Viszont senki sem állíthatja, hogy nincs rossz a világban. Tehát a legnagyobb filozófiai kérdés: ha van rossz, hogyan került ide? Sokat próbálkozhatunk a válasszal, de mindegyik zsákutca. Az ember nem hozhatta be, hiszen nincs semmi, amit ne Isten teremtett volna, így az ember nem férhetett hozzá semmi máshoz. Rosszul választott, így visszaélt Istentől kapott szabad akaratával. Hát nem, tudniillik ahhoz már léteznie kellett a rossznak, hogy választható legyen. De nem létezett, hiszen amit Isten alkotott, az mind jó. Nagy csapdák ezek! De akkor hogyan? Hát, én sem tudom. De emlékszem, mire jutott Szent Ágoston: a rossz nem valami, hanem valaminek a hiánya. Rossz az lesz, ahol hiányzik a jó. Épp úgy, a hogyan a világosság hiánya okozza a sötétséget. Ha veszek egy pólót, akkor van egy pólóm, amit anyagból varrtak, De ha elszakad, lyuk lesz rajta, pedig én nem vettem lyukat. A lyuk csak lesz. Ott, ahol nincs anyag, ahol nincs póló. Hát így valahogy. Ami pedig ebből következik, az majd egy következő három percbe fér csak bele.
*******************************************
5. VERSEK –
SZERELMEK – CSALÓDÁSOK
Bognár Papp Irén: Őszi szerelemben
Játék az idővel, visszaálmodás.
Te vagy az utolsó, nem jön többé más.
Őszből a télbe eljössz-e velem?
Sorsunk jutalma ez a szerelem.
rég ellobbantak, mint a lángvirág,
s hulló szirmok szőnyegén, ha járunk,
bolondos szívünk álmodja a nyárt.
Az őrült buja nyári világban
megszakadásig zendült rét, mezők.
De szépek voltak, Istenem de szépek
a csalfa, csókos szilaj szeretők!
Az ősznek immár megérett minden perce.
Súlyos gyümölcsök ragyognak a fán,
s az őszi kék ott fénylik két szemedben.
Kis kápolnában sírdogál a nyár.
…………………….
Kálmán Ágnes: Sóhajok szállnak
Óh, édes Mennyország, lakik szívembe,
Elsiratott emlékek keserves bölcsőjébe
Elhagyottan, árván ring az én életem,
Ködöt szitál testemre a rét elmúlása,
Mint őszi levél hullok a por gyomrába
Bűvös ígérettel ábrándozó lelkem,
Mivé lettem, mivé lett e szerelem?
Még fognám kezed puha érintését,
Még fényként suhannék pilláidon
Ragyogását felfognám szememmel,
Olvadnék tükrében, lenge öleléssel
De, oly messze már, sóhajok szállnak,
Nem lakik már szívembe csak a bánat
Mert szívem permetét rád hullatom,
Ajkadra nem forr már mézédes csókom
Csendesen érkezem, puha érintéssel,
A holnapba hintett fájó ébredéssel
Reményvesztetten az őszi elmúlásba,
Kitépném szívemből végleg az út porába.
2023. 10. 14.
Minden jog fenntartva!
……………….
Lovag Dáma Nagy Cynthia: Szerelmünk
Futnak az évek
keresztre feszítenek,
de mellettem vagy szerelmem,
Te vagy az én gyógyszerem,
édesség párája leheleteden.
Ébren talál a reggel,
ha este csókod nem perzsel.
Hajnalnak húrja pattan mostanra
eljön a reggel s te kávéval ébresztel.
Testünkben a vágyak életre kelnek kéjesen ölelnek,
s a nap folyamán újra beteljesülnek.
Teleportálnak egy másik világba,
hol vár ránk a fényes hold csodája.
Feltűnik a semmiből egy paradicsom madárka,
hívogat minket mézédes dallama .
Elénk tárja a gyönyört a muzsika hangjával
és elrepít minket a felhőkön túlra,
s mi ámulva bámuljuk a kék ég habcsókját,
mely átragyogja a köd fátyol nász táncát.
S mi azt kívánjuk,
sose érjen véget e látomás,
mert szerelmünk egy új dimenzióba lépett át!!
N.Cy. jogvédett vers.
……………………..
Ézsiás László: Szívembe mindig belátnak a nők
Szívembe mindig beláttak a nők,
S beledobták apró gondjaik.
Ha ráértek, játszottak velem ők,
És elvitték legszebb álmaim.
Fuldokoltam könnyek tengerén.
Jó nagyanyám fiává fogadott,
S minden nap szerelmes voltam én.
Ma már minden nap holtan ébredek,
De mindig föltámaszt egy asszony.
Én imára kulcsolom két kezem,
S új erővel folytatom harcom.
Szívembe mindig belátnak a nők,
S fáj nekem, ha sebet kap lelkük.
Vérezni kezdenek a temetők,
Áldd meg Isten csillag szerelmünk.
Én mindig felnőtt akartam lenni,
Mert anyám egy télen elhagyott.
Minden tavaszban szerelmet lelni,
Hogy ne legyek olyan elhagyott.
Szívembe mindig belátnak a nők,
Hisz tárva-nyitva áll ajtaja.
És szép kecsesen ki-be járnak ők,
Én meg csak jól érzem magamat
*******************************************
6. BEMUTATJUK
HORVÁTH EDINA ANNA ÍRÓT, KÖLTŐT
Horváth Edina Anna vagyok. 1965. november 14-én születtem Dunaújvárosban. Szüleim nagy szeretetben nevelték három gyermeküket. Két csodás lányom van, valamint három édes unokám ragyogja be a napjaimat. Sajnos még dolgoztam, amikor szüleim hirtelen megbetegedtek, és nem egész két év alatt elveszítettem őket. 1999-ben kezdtem, majd 2024.óta írom verseimet, novelláimat. A Holnap Magazin Kiadó megjelentette az „Így írunk mi” 19. kötetet, melyben több versem szerepel, és három Antológiába is néhány versem bekerült. Két kisregényen és folytatásos novellákon is dolgozom, és szerkesztés alatt áll egy verses-novelláskötetem megjelentetése is.
Nyomtatásban
megjelent műveim:
’Így írunk mi
’19. sz. kötet /versek/ Holnap Magazin
Kiadó - 2025. március
Szeretettel édesapámnak antológia /vers/ Irodalmi Rádió Kiadója - 2025. május
Árcédulás boldogság blogszerzők antológiája Irodalmi
 |
| Horváth Edina Anna |
Szeretettel édesapámnak antológia /vers/ Irodalmi Rádió Kiadója - 2025. május
Árcédulás boldogság blogszerzők antológiája Irodalmi
Rádió Kiadó /vers/ - 2025. június
Árnyékban és fényben antológia /vers/ Holnap Magazin Kiadó –2025. június
Weboldalak, ahol olvashatóak a műveim:
Holnap Magazin /versek, novellák/
Poet.hu / versek/
Irodalmi Rádió /versek, novellák/
Múzsák Könyvtára, Tehetséges Kortárs Költők Fóruma és
Árnyékban és fényben antológia /vers/ Holnap Magazin Kiadó –2025. június
Weboldalak, ahol olvashatóak a műveim:
Holnap Magazin /versek, novellák/
Poet.hu / versek/
Irodalmi Rádió /versek, novellák/
Múzsák Könyvtára, Tehetséges Kortárs Költők Fóruma és
VERSAKADÉMIA - Facebook oldalak
/versek, novellák/
http://edinaannaversek.blogspot.com saját weboldal - saját versek, novellák
Megtiszteltetés számomra, ha többen olvassák a műveimet, szeretném, ha minél több emberhez eljutnának gondolataim, érzéseim, hiszem, hogy a versek az élményen túl segítenek, tanítanak, elgondolkodtatnak.
Kellemes olvasást kívánok!
e-mail: dormire65@gmail.com
Horváth Edina Anna
Mária lassan sétált végig a Promenade des Anglais-n, mintha minden lépésével egy-egy régi nyár emléke pattanna elő a kavicsok alól. A szél játékosan babrált az ősz hajával, ahogy először negyven év után újra megérintette Nizza tengerparti levegője. A szálloda homlokzata mit sem változott, ugyanaz a világos rózsaszín fal, a kovácsoltvas erkélyek, a napernyők mint egy régi film díszlete.
– Emlékszel, János? – suttogta, mintha a férfi ott állna mellette, kezét a kezében tartva, ahogy akkor, amikor még minden egyszerűnek tűnt.
A recepciós kedvesen mosolygott, mikor a hölgy nevét hallotta:
– Kedves Maria… Ön volt itt 1972-ben, ugye? Akkor is tavasz volt.
A nő bólintott. Nem volt különösebben meglepve, hogy valaki utánanézhetett a foglalásnak. De valójában nem az udvariasság, hanem valami más fűtötte belül: az, hogy újra itt lehet.
A szobája ugyanaz a második emeleti kis erkélyes szoba volt, ahonnan egykor ketten nézték a tengert. János akkor bort bontott, és azt mondta: „Ha valaha öreg leszek, és már nem leszek veled, gyere vissza ide, és gondolj rám. A tenger emlékezni fog.”
Az első nap csak ült. Nem ment ki, nem fotózott, nem nyitott ablakot sem. Csak ült az ágy szélén, és nézte az árnyékokat a falon. De másnap korán kelt, elsétált a Negresco Hotel melletti parkba, majd megkereste azt a kis pékséget, ahol minden reggel croissant-t ettek. Ugyanaz a hely, ugyanaz az illat, bár a pult mögött most egy másik lány állt.
– A férjem mindig a mandulásat választotta – mondta félszegen.
– Adjak abból is? – kérdezte a lány.
A nő bólintott. És miközben a süteményt a papírzacskóba tették, úgy érezte, újra ott ül mellette az asztalnál a férfi, a reggeli napfény csíkja a kabátujján.
A harmadik nap Antibes felé indult. Az állomáson várva felidézte, hogyan szaladtak le akkor a vonatra, kézen fogva, nevetve, mert lekésték volna. János szeretett késni, ő meg szeretett utána futni.
A városka mit sem változott. A falak ugyanúgy sárgállottak, mint akkor, és az antikvárium is megvolt, ahol János egy régi Baudelaire-kötetet talált, amit azóta is őrzött – már csak ő.
A tengerparton leült. Elővett egy régi fényképet. Rajta ketten, háttal, a hullámokat nézve. A nő fiatal, göndör haja szabadon lobogott, a férfi pedig nevetett, fejét a nő vállára hajtva.
– Itt kérted meg a kezem – mondta halkan. – Azt mondtad, egy ilyen naphoz nem kell gyűrű, csak a víz hangja.
A parton egy kisfiú futott el előtte, homokkal a kezében. Az anyja nevetve hívta vissza. A nő elmosolyodott. Ugyanaz a hang, ugyanaz az élet, csak most ő már a parton ül, és nem a hullámokban játszik.
Visszatérve Nizzába este még egyszer kiült az erkélyre. A tenger sötét volt, mély, akár az emlékezés. Elővette János leveleit. Volt közöttük egy, amit az utolsó napjaiban írt, még ébren, még józan tudattal.
„Ha visszamész oda, ahol fiatalok voltunk, nézz a vízbe. Ha mozdul a hab, az én leszek. Ha egy sirály elrepül fölötted, az én vagyok. És ha nevetni tudsz még egyedül, akkor is én vagyok. Mert a szeretet nem múlik el. Csak másképp lesz jelen.”
Mária lehunyta a szemét. Egy sirály kiáltott a sötétben, aztán csend lett. Mély és teljes csend.
Másnap csomagolt, és elindult hazafelé. Egyetlen dolgot tett a kabátzsebébe: egy kavicsot Antibes partjáról. Nem tűnt fontosnak, de valahogy mégis ő volt benne, János. Talán képzelet volt csupán, de amikor megérkezett, úgy érezte, nincs egyedül, és a csendben valami ismerős ölelte körül: a tenger illata – és János.
Ferenc gazdag ember. Nagyon gazdag!
Annyira, hogy igazából már nem is nagyon tud mit kezdeni pénzével. Ugyanakkor szegény, végtelenül szegény és sivár az élete.
Felesége már nem szereti, nem tiszteli. Talán soha nem is szerette, tisztelte őt. Csak a pénzét. Kérni nem tud, csak követelni! Azt is olyan stílusban és hangnemben, hogy inkább nem is akar találkozni vele. Megadja neki azt, amit akar, majd a munkájába temetkezik, abban éli ki magát. Közeledne párjához, de az minduntalan visszautasítja. Minden téren! Gyermekei már nagyok, anyjuk példáján felbuzdulva folytatták azt, amit párja elkezdett már évtizedekkel ezelőtt. Mérhetetlenül tiszteletlenül követelőzve és ítélkezve kommunikálnak apjukkal. Mintha csak egy eszköz lenne, amire, ha szükség van használják. Majd mikor elvégezte dolgát a sarokba hajítva várhatja míg újra előveszik.
Kis Pál István:
Tankparádé (1968. augusztus 20)
Nem ám
libasorban a dűlőutak mentén,
a harctéri roham alakzatába rendezve
zúdultak bőszen a takaros kertekre
a lánctalpas tankok, és csak mentek,
észak felé vagy északkeletnek,
mintha valahol ott, Tata határában,
épp csak ez
lett volna rendjén.
Nyárvége volt,
mutatta magát a termés,
s mind, akik a földnek javából éltek,
közeledtét várták már a szüretének,
volt hát mit siratni a kezettördelőknek.
Kitől is
kérdezhették volna; miért nem kímél
semmit a sok hörögve csörtető vasvadállat.
Már az se számított, ha látták, akik látták,
csak falták a zöldet, mohón, mint a sáskák!
S mind, akiket
kár ért, mind a nyomorultak,
nyeldesve a könnyet, kendő mögé bújtak,
mert ők már tudták, igen, megtanulták,
hogy ágálni nincs kinél!
Az esti
híradóban tankokról egy szó se;
parádé, új kenyér meg zászlófelvonás,
ünnepélyes csend, csillagfényes nyárég,
na, és hogy a könnyet csillogásba rejtse,
a minden korábbinál fénylőbb tűzijáték!
Az életben szerzett tapasztalatok, a szívünkben őrzött érzések, a megélt
örömök és fájdalmak formálják azt a lencsét, amelyen át szemléljük a minket
körülvevő valóságot. Ez a szemüveg egyedi, személyes és megismételhetetlen.
Senki más nem lát pontosan úgy, mint a másik ember, mert senki nem élte át
ugyanazokat a pillanatokat, ugyanazokat az érzelmeket.
Az igaz bölcsesség nem abból fakad, hogy valaki tudja a „helyes” utat, hanem abból, hogy felismeri: a másik szemüvege is értékes, és az ő igazsága is létezik, még ha nem is egyezik a sajátunkkal. A tudatosság abban rejlik, hogy megértjük, a világ színesebb és gazdagabb, mint egyetlen nézőpont, és ez a sokszínűség
.jpg)
Pongrácz Aurélia: Pilleszárnyú boldogság
Mindnyájan örömteli és boldog életre
vágyunk,
De a boldogság úgy tűnik olyan, mint egy pillangó.
Amikor üldözzük, elrepül.
Jobb ha az ember csendben leül,
kinyitja a szívét hogy lásson.
és várja, hogy vállára szálljon.
Tán nem is kívül kellene keresnünk, hanem belül.
Mert már bennünk van, ha hálát tudunk adni a jóért,
amikor elér minket csendben.
Vagy ha megelégedettséggel,
tölt el a munkánk családunkért,
összefogás közösségünkért,
igyekezetünk, mellyel nemzetünkért munkálkodunk.
Mindez olyan boldogság, amire nem is gondolunk.
*******************************************
Idős asszony áll Tivadarnál a Tisza-parton.
Emlékezik.
A jövőbe már nem hihet, hát visszagondol a múltra, de igen gyakran az is égeti. Ilyen az, amikor az ember utoljára marad hátra. Azért kimegy oda mindennap. Oda, ahol oly sok minden megtörtént. Olykor mosolyog, máskor pityereg. De legtöbbször mégis csak pityereg. Mit tehetne mást? Minduntalan lerohanja a múlt, emléksebeket szaggat rajta.
Csak áll, és senki nem zavarja. A helyiek tudják, a nyom, amit kitaposott odafele, az az övé. Csak az övé. Mindegyiküknek van egy olyan. Ki itt mászik le hozzá, ki ott. Mindegyiknek olyan az a hely, mintha egy ravatal előtt állna. Nem bolygatják hát akkor azt az asszonyt, mert olyankor nem lehet zavarni az embert, no
*******************************************
Hetek óta lázas munkában telnek a napjaim, a régi nyárikonyhában alkotok. Varázsolok, mert egy régi, félredobott, megöröklött konyhabútor évek óta nyugtalanított, ám csak a vágyakozás volt bennem egy régi parasztkonyha után. Tettekre nemigen sarkalltak a megfakult, imitt-amott letöredezett bútorok, hokedlik. De most nekifogtam, s mondhatom, menet közben minden megoldódott, leleményességem megtapasztalása napról-napra abban erősített meg, hogy Istennek tetsző dologban fáradozom. Szinte éjt nappallá téve dolgoztam, közben kellett ez meg az, de művem befejeződött. Ma éjjel Jézus szíve és Mária szíve képei is a falra kerültek. Ültem a zöld lábú fényes hokedlin, gyönyörködtem a százéves horgolt csipkével felfodrozott szekrénykében, melynek belsejébe levendulát tettem, hogy a dohos szagot, mint a feledés ördögpatájú múlt-tolvaját végleg elűzzem. Nem engedem meglopni a fiatalságot, nem engedem, hogy a kényelem kéjura kifosszon engem is, ebben a dőzsölő, nagyon modern, a múlt iránt hiperkritikus korban. Náni néninek nevezték az asszonyt, akitől a bútorok rám maradtak; én őt sosem ismertem, de mostanra jó barátságba kerültünk, s így éjjelbe fordulva a napom, vele hallgatom zöldre mázolt kis székén az éjfelet ütő harangot. Hálát adok az Istennek, hogy annyi észt adott nekem, hogy évekkel ezelőtt felismertem, hogy milyen nagy értéket selejtez ki éppen a kényelemtől megmérgezett, hagyományos, paraszti örökséggel szemben mételyes nemzedékünk.
Számomra az elődeink hagyománya szépívű lajtorja, mely
egyenest az üdvösségre vezet, azonban ha kitörjük a fokokat, hová zuhanunk? Fel
se mérjük ezt! Már nem sokan élnek a szép paraszti világból. Néha versenyt
futok az idővel, hogy mindenkit még kikérdezhessek.
Szülőfalumban járva eszembe jutott, hogy él még két asszony, kik ismerték öreganyámat, így hát felkerekedtem, drótszamárra ülve. Anyám kinyitja a kaput, s dorgálón néz rám:
– Te, ugye nem akarsz ebben a parasztkendőben menni? – megszeppentem, mégis csak anyám feddett meg, majd kezemmel idős barátnőmtől kapott kendőmhöz kaptam.
– Mi a baj ezzel? – Isten bocsássa meg nekem, ha mint oly sokszor régen anyámmal feleseltem, de én világot pörölök vissza az ördögtől éppen, ebben senki nem zavarhat meg engem.
– Anyukám, én most éppen a paraszt őseim emlékéért megyek, ahhoz nekem jussom van, ez a parasztkendő engem arra emlékeztet, hogy sose szabad elfelednünk azt, hogy honnan jöttünk. De hát így meg úgy, szemtelen lenni pedig nem akartam, virágos kendőt tettem a nap ellen a fejemre. Már a nyeregben ülve visszakiáltottam anyámnak, ki a kaput kulcsra zárta utánam.
– Anyukám, én paraszt vagyok, és paraszt is akarok lenni!
Hát, ez a parasztság vezérelte szívemet, eszemet, kezemet, s most már két leányka itt e konyhában a vendégem, s hordjuk be a szekrénybe a konyhakészletet. Közben tanítom őket a régi szép hagyományokra, egy-kori munkákra, felfogásra, gondolkodásmódra. Bár bevallom, gyerekkoromban – amikor a modernség újtoborzású regimentje a szocializmus romjain felvonult a hagyományok ellen, az amerikás fogyasztó háborúban – bizony nemigen érdekeltek engem a munkák a szőlőben, a kukorica kapálás, a címerezésről azt gondoltam, hogy a korai gyerekhalál egyik előmozdítója. Csak a szüreteket szerettem. Ám a képek elraktározódtak lelkemben, s amikor az idős emberek rám testálták a hagyományok mentését a modernség árjától elöntött világban, akkor e kis hajóroncsra egyre csak pakoltam mindent, s e darabokból likas emlékezetem előbányászott képeiből partra érve pompás új bárkát raktam össze. Most révet nyitottam, s viszem át a fiatalokat, kiknek kellenek e rakományból az igazán szépek. Ez a kis konyha lett most a határ, s elvámolnivalót innen vehetnek.
Búcsúkeresztlányom lelkendezve mesélte, hogy hazatérve nagymamája melléképületében ugyanilyen zöld konyhaszekrényre lelt, s most még vegyszereket tárolnak benne, de igényt tartott rá, s kérte, hogy hozományul majd őt illesse, kipakolja, s befesti majd, csak megmaradjon. Mamája kacagta, de szíve mélyén talán örült: lehet hagyományt átadni, csak le kell porolni, csiszolni, fényesíteni, ó, ez igazán szép lett, s a métely helyett most a virágzás terjed. A kislányt Csicsóban kereszteltem, régi búcsús népszokás a búcsúkeresztanyaság. Katolikus szokás szerint az olyan búcsús, aki először zarándokolt nevesebb búcsújáróhelyre, a búcsúban már többször megfordult társai közül búcsúkeresztanyát választott magának, aki meg is keresztelte. Ez a búcsúkeresztség (búcsúkörösség) abban áll, hogy a szentkút vizéből, meghinti, miközben ezt mondja: „Áldjon meg téged a teljes Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!”
Marci bácsi, a kántor vasárnap utánam szólt szentmise után: Hát, jövő vasárnap Szent Jakab apostol napjához közel, a varasdi búcsú lesz, ha nem felejtik el. Vitorlákat felvontam, s nekifeszültek a vásznak a varasdi múltnak, s kiszöktek az emlékek a szívekből, s képpé lettek fülemen át a szívemben. Asszonyok emlékeznek, s az ilyen emlékek a konyhában kezdődnek, mert nagy búcsúk voltak Varasdon régen. A dolgos asszonyokat az éjfél a konyhában lelte, mert vasárnap semmit nem dolgoztak, addigra meg kellett süljön a kalács, a rétes. Diós-mákos kalácsot sütöttek, a rétest túróval, grízes meggyel tekerték fel. A székelyek galuskát főztek, de volt sült hús is, tyúkhúsleves, mert komák, rokonok más faluból rendszerint vendégségbe jöttek.
Most átváltozik újsütetű konyhám, megtelik egykor élt parasztasszonyokkal, kik most mesélnek nekem.
– Tudod, akkoriban mindenki maga gondoskodott az élelemről, volt mindenhol kemence, abban sütték a kerek kenyereket, búcsúra meg a kalácsot. Nálunk nagy nap volt a búcsú, mert a testvéremmel, aki nyolc évvel később született, mind a ketten Szent Jakab napján születtünk, ezért a családunkban nagy volt a Szent Jakab tisztelet, akiről a varasdi templomot is felszentelték. No most úgy képzeld el, hogy Szent Jakab napján mindig hatalmas eső esett: soha nem volt eső nélkül varasdi búcsú! De nagyon nagy búcsúk voltak ám! Akkoriban, amikor gyerekek voltunk, poros utcák voltak, a porban jártunk, de a templom előtt a Petőfi
utca elejétől végig sátorok voltak, rengeteg árus, körhinta, zenészek, mert este búcsúi bál volt, igen sok vendég érkezett. Azon a napon nem dolgoztunk, szentmisével kezdtük a búcsúi ünneplést, de előtte meggyónt mindenki, ez olyan természetes íratlan szabály volt, nagyon tele volt a templom, ott mindenki áldozott, nagy volt a nép hitében a búcsúi mise kegyelme.
– Ó, hát én is emlékszem – szólt közbe a másik asszony. – Fel kellett korán kelni, a házunk mögött a kertvégiben volt egy kis erdő, oda kellett kivezetnem a tehenet – mert én voltam a gyerekek közül a legidősebb –, legeltetni. De amikor elsőt harangoztak, kellett menni haza, s készülődni a misére. Mi szerettünk a templomba menni, két órakor litánia is volt, anyánk vitt minket. Akkor nem úgy volt mint most, anyánk kiadta nekünk a feladatot, ő ment a határba dolgozni, mi meg tettük a dolgunkat. A gyerekek munkája volt szecskát vágni, a száriziket összeszedni, ami a kocsányszár maga volt, mert ugye a tehén a levelet lelegelte, mi meg összekötöttük kévébe, azzal tüzeltünk. Rakott kályha volt a konyhában, ez pillanatok alatt leégett, de mi csak rakogattuk. Mi is rétest, kalácsot sütöttünk, a süteményeket nagyon későn kezdtük el csinálni. Akkoriban összetartó volt az emberiség – sóhajtott – mindenkihez ment búcsúkor vendég, nem úgy volt mint ma, hogy az ember kinéz az utcára s egy lélek sem jár.
– Ahogy mondod komámasszony – veszi vissza az emlékek gombolyagát a másik asszony, de egyfelé tekerik, itt nem gubancolódik össze semmi. Majd nyolcvan éve élnek Varasdon, közösek az emlékeik, s a visszaemlékezésük is. – Emlékszel, ha megláttak az emberek valakit dolgozni, rögtön mentek segíteni, akár kukoricát vittek, azt valamikor csumástul leszedték, a csűrben elhelyezték és később együtt fosztották. Nem volt tévé, igaz nálunk volt egy rádió, és esténként sokan odajöttek hozzánk hallgatni. Emlékszem ilyenekre, hogy Kéthly Anna, meg Nagy Imre, gyerekként ez megmaradt. De a templomban is ott volt az egész falu, akkoriban hétszázan is éltek Varasdon. Ott megvolt ám a szabály! A gyerekek ott elöl, az áldoztatórácsnál álltak mindig. Középen a két padsor között voltak a fiatalasszonyok, a leánykák felmehettek a kórusba a kántor mellé énekelni, de a házas férfiak a sekrestye fölötti kiskórusban voltak. Akkor a padsorokban csak az idősek ültek! Emlékszem, Édesapám mindig mondta: „Nehogy beszélgess, imádkozzál, figyeljél!” Én meg igyekeztem mindig megfelelni Édesapám kérésének, mert a világért sem akartam őt megszomorítani. Megvoltak a szabályok, ugye komámasszony, és mindenki betartotta azokat. Emlékszel a Laczkfi Emil atyára? Olyan aranyos plébánosunk volt, ő itt lakott a paplakban, a nővére, Irma néni főzött-mosott rá, de a plébános úr még fát is vágott, sokszor mentek hozzá a cigányok kéregetni, mert nem volt itt pénzosztó bácsi, de ő az utolsó filléreit is odaadta, senkit nem engedett el üres kézzel.
– Hát, nekem is szép emlékeim vannak Emil atyáról, nekünk ő volt a hitoktatónk – a gombolyagot ide-oda adogatták egymásnak, de a történetek folytak szépen, észre sem vettem, hogy másé a szó, mert ugyanaz a felfogás, ugyanaz a kép, csak egyre kivehetőbb, egyre látványosabb nekem. – Képzelje el, hogy gyerekként vasárnaponként nekünk nem volt hova menjünk, s ő olyan szépen elviselt minket. Mentünk a paplakba, ott volt egy zongora az irodában, meg játékok, a plébános nővére, az Irma néni, ó, anyámé, ő mindig megkínált bennünket valamivel, ott játszottunk. Emlékszem, amikor elsőáldozók voltunk, Irma néni nekünk kuglófot sütött, meg kakaót kaptunk.
– Hallod – mondja a másik asszony –, a plébánosnál tanultam meg orgonálni, mert ő gondot fordított arra, hogy mindig legyen valaki, aki tud orgonálni. Emlékszem, öten kezdtük, kettő lemorzsolódott, hárman ma-radtunk végül, akik megtanultunk orgonálni.
– De hallod-e? – böki meg a komaasszonya – Amikor én megszültem a fiamat, akkor nála avatódtam. Mert tudja – fordult felém – amikor az asszonyok megszültek, akkor hat hétig nem volt szabad kimenni az utcára, úgy illett, aztán mentünk anyámmal meg a kicsivel a templomba kiavatódni. Ez úgy történt, hogy a sekrestyében elmondta a plébános az avatódást, de onnan nem volt szabad egyenesen hazamenni, ezért nagyanyámhoz mentünk, aki akkor levágott egy kiscsibét, megcsinálta olyan tejfelesen, az nekem olyan jól esett, hogy sose felejtem el. Utána mentünk csak haza, majd megvolt a keresztelő is. Anyám minket is kisgyerekként már elvitt a templomba, ha elaludtunk is a szentmisén, de akkor is ott voltunk. Az anyatejjel szívtuk magunkba a szent énekeket is, talán éppen arra aludtunk el.
– Bizony, komámasszony, én arra is emlékszem, hogy mi még otthon születtünk, s a bábaasszony, a Jancsi Magdolna segítségével jöttünk a világra. Ha egy asszonynak eljött a szülés ideje, küldtek a Magda néniért, Isten tudja csak, hogy hány gyermeket segített a világra. Akkoriban még rengetegen voltunk, négy-öt gyerek is volt egy családban. Itt lakott a faluban a Magda néni, elöl a testvére a Mici néni, hátul a bábaasszony, ezt mindenki tudta.
– A búcsú napján gyerekként felkeltünk, leszaladtunk a templomhoz, már kirakodtak a sátrakban a vásárosok, annyi minden volt ott. Olvasó mézeskalácsból, de lehetett venni babákat, a gyerekecskéknek puskákat vagy ostort, édességeket. Lentről, a központtól annyi sátor volt, meg kör-hinta, felültünk a ringlisre, jártunk körbe-körbe a sátrak között, úgy örültünk, kaptunk két-három forintot, Hőgyészről jött egy fagyis néni, ott ötven fillér volt a fagyi, jól emlékszem. Előtte lemeszeltünk mindent, alul szürkével, fölül fehérre, minden ragyogott a tisztaságtól, szombaton mi, gyerekek felsepertük az udvart, az utcákat. Minden búcsúra kellett egy új ruha, ez szokás volt. Emlékszem egy szép sárga ruhát kaptam, olyan japán ujjút, alul húzott volt. Anyukám vett egy olyan három centis csipkét, azt rávarrta, ez olyan nájlon ruha volt, alul fehér kikeményített szoknya volt. Anyán nagyon szerette a szépet, kikeményítette a szoknyámat, hogy olyan szépen kiálljon, mutatós legyen, olyanok voltunk mint a pillangók! – mesélt lelkendezve, mintha el akarna repülni az elillanni készülő szép emlékképek után. – Búcsú előtt gyónni illett, akkoriban gyóntak az emberek, mert tudták, hogy a búcsú a bűnök elengedésére szolgál, és ezt csak tiszta lélekkel lehet elnyerni. A szentmise után volt az ebéd, ekkor a vendégek is itt voltak, s sosem jöttek üres kézzel.
– Emlékszel-e komámasszony, akkor már a férjem udvarolt nekem, s mentünk a bálba, alig voltam tizenhét éves, amikor férjhez mentem, ez előtte volt, a ruhára azért emlékszem ilyen jól.
– Hogyne, a bál az gyönyörű volt! – csillan össze a két asszony tekintete. Fúvószenekar volt, az egész falu hallotta azt a zenét, de illem is volt ám! A fiúk felkérték a lányokat, a hajadonokat, de le is lehetett kérni őket. A házasoknak azonban nem illett táncolni mással, csak egymással táncoltak. A férjemmel mi nagyon szerettünk táncolni, repültünk – kacagott – úgy megizzadtunk, csupa vizek voltunk, de boldogok.
– Olyan élet volt a búcsú napján a faluban, hozzánk Aparról is jöttek komaasszonyok, négyen voltunk gyerekek, voltak komák, akkoriban lovaskocsival jártak a poros utakon. Annyian voltak a korcsmában, emlékszem, oda bemenni nem lehetett, a korcsmáros akkor igen jól járt, olyan gyorsan mérte a sört, hogy aki csak fél pohárral kapott, az is egy egészért fizetett, nem volt ideje a habot megvárni, akkora tömeg volt ott.
Hallgatom az asszonyokat, kiknek már dédunokáik is vannak, s érzem a lelkemben, hogy beavatódom. Ma ez a beavatódás a feladat, mert az emlékezésből kiemelt képek a hangok által a lelkünkben megelevenednek. Ehhez kellett nekem ez a konyha, ahol most két leányka énekel, népdalokat, mert az Édesanyjuk erre tanította őket. A dalok tárháza kiapadhatatlan, s hallva a magyar népdalokat, minden élethelyzet bennük megszólal. Hallom a szavakat: kukorica, búza, venyige, lakodalom, öregapám, szeretőm, bánatom, örömem, … és Istenem.
Este kertmustrára vittem őket, a kicsi leánynak mutatom, ez itt a krumpli, most kicsit gazos, de azért lesz krumplim is.
– És hol van a krumplija? – kérdezi azzal a bizalommal, mely feltételezi, hogy az igazat mondom neki, s nem nevetem ki.
– Hát a föld alatt, látod, ez a szára, s alatta van a fészek. Egyet dobtam bele tavasszal, talán hat-nyolc is lesz alatta.
– De hogyan kell kiszedni onnan? Kérdezi kíváncsian, mert képzeletében már születnek a képek, meg akarja érteni.
– Hozd csak ide azt a kapát, Angyalom – mutatok a karónak támasztott néma szerszámra. Belevágom a földbe, néhányat félbe is vágok, ügyetlenül fordítottam a száraz földben a kapát, de amikor a meleg földből szétgurulnak a szárazságtól összetöpörödött krumplik, kis kezével bátran szedegette össze a földes gumókat. Beavatódott, s lelkében éppúgy elraktározta a képet, mint én valaha, amikor még nem értettem a munka csízióját, de beérett. Majd a zöld kukoricán mutattam meg, hogy szedjük le a csövet, a kukoricahajat. A lelkes kislány finom ujjaival befonta, s azt is elpakolta a táskájába. A konyha előtt most nem kukoricát fosztottunk, hanem levendulát morzsoltunk, s az illatfelhőben bódultan merültünk el a kenderkészítés, a szövés-fonás régi hagyományában, melyet én is az idősektől tanultam. Beavatódtak egy felfogásba, mely paraszti, s e felfogás lényege az, hogy közösségi, és hogy isteni, mert lelküket mindig istenfélelem rezegteti.
Az idősek mind úgy mondják, hogy akkoriban – amikor ők gyerekek voltak – még összetartó volt az emberiség. Számukra az emberiség a falu volt, ami életközösség és hitközösség is volt egyben. Valamikor nem is nagyon házasodtak, csak a szülőfaluból, azt mondják a régiek, ha valaki idegenbe akart mégis házasodni: „Nem kell pokolra menni ördögért.”
Ülök a konyhában, a már ismerős Náni néni kisszékén, s várom hogy kisüljön az almás lepényem, a százéves recept alapján sütött lepény.
Gondolkodom, felidézek képeket, történetek által lelkemben megelevenedő, sosem látott, mégis ismert egykor élt embereket. Látom Emil atyát, Irma nénit a paplakban, a zongorát mustráló apró gyerekeket, a kiavatódásra letakart kisgyermekkel siető fiatal asszonyokat az őket kísérő beavató anyákkal, kik közül él még egy, s ükonokája is van, s látták is egymást, mert régen korán elkeltek a lányok, így kevesebb volt az erkölcstelenség. Látom a búcsúi sátrakat, a babák után vágyakozó pillangólánykákat, a puskára áhítozó gyerekecskéket, hallom az ostort csattogtató szerencsésebbeket. Bemegyek a templomba, nézem a kiskórusban könyöklő férfiakat, a két sorban álló fiatalasszonyokat, kik vagy babát hordanak a szívük alatt, vagy épp hogy letették a búcsúi babát, s már asszonyok lettek, a kiavatódottakat, akik hallgatják az orgonát, és leánykájuk hangját keresik, kiket Irma néni reguláz a kórusban.
Mind közösségben vagyunk elődeinkkel, és merni kell a hagyományt újra élni, még ha esetlenül, botladozva is. Merni kell paraszti felfogással élni, mert a paraszti felfogásban mindig Isten, s a hozzá való istenfélelem határozta meg a lényeget. Sok mindennek foglalkozunk, pedig csak egy a szükséges, ez a lényeg. S ha ez rendben van, búcsút nyerve ráadásképpen megkapunk majd mindent, ami kell az üdvösséghez, hiszen evégre élünk ezen a világon.
Szent Jakab apostol hagyománya nem a Santiago De Compostela útján keresendő, hanem ahová születtünk, azon a földön, mely felnövelt bennünket, ott kell végig mennünk életünk zarándokútján.
RINGKEŐ - ŐSZÜLŐ SZERENÁD
Egy szép keringő
Messze száll
Óvatlanul betalál
A sarki ház
Ablakán.
Minden este
Nyitva áll,
Engem mindig
Oda vár.
Szívszédítő
Dallamán.
Ahol két megfáradt lélek
Egymásra talál.
Tombol a nyár.
Keringve, szállva,
A dal dallamára
Szerelemre várva,
Az álom elrepül.
S ott vagy az ágyban
Újra egyedül.
2017. augusztus 24.
Munkára volt szüksége és megtalálta. Gondnok egy hotelban. Nem is találhatott volna ennél jobbat, főleg miután már három hónapja nem dolgozott, és nem bírta fizetni a számlákat. De most itt ez a hotel, senki sem cseszegeti többet, hogy miért nem keres valamit. Sem az anyja, sem a nője, sem a hitelezői. Megszűntek az éjszakai tivornyák a drogos és részeges haverokkal, akik úgy tapadtak rá, mint a piócák. Jövő hónapban már kap fizetést. Most nincs senki más, csak ő és a hotel, öt remek hónapig. Jackson hoteligazgató egyértelművé tette, mi a dolga: ellenőrizni, hogy minden rendben van-e, s ha nincs, kit kell felhívnia. A hotelnak ebben a szárnyában nem voltak vendégek, csak az emeleten az irodák, a földszinten a konyha, a mosoda, az ő szobája, és a raktárhelyiségek.
Lucas az esti körútját végezte a szállodában, rövidnadrágban volt, és papucsban
tipegett a folyosón át a régi étkezőbe, ami már használaton kívül volt. Egy
nagyobbacska terem, ami az oxfordi egyetem menzájára emlékeztette azokkal a
hatalmas asztalokkal egy sorban és a fa székekkel. Ő soha sem volt oxfordi hallgató,
egy lány miatt járt csak oda. Úgy tűnt, egy örökkévalóság telt el azóta, pedig
csak öt éve. Lucas azóta hosszú utat tett meg: kocsmai verekedés ,
autófeltörés, a béke megzavarása, betörések sorozata, ismert személyek
zaklatása, és még lehetne sorolni a bűneit.
A tőle jobbra lévő széles lépcsőre nézett, ami az első emeletre vezetett, ahol Jackson igazgató irodája is volt. Kétszer is járt ott. Első alkalommal, amikor a munka miatt jött, másodszor amikor részegen beült az igazgató irodájába, utánozva azt, ahogy jár, ahogy beszél. Lábait felrakta az íróasztalra, cigarettára gyújtott és fújta a füstöt, ahogy a főnökétől látta. Mennyit röhögött ! Akkor meg volt róla győződve, hogy nincs egyedül, de az alkohol hatásának tudta be. Megállt. Részeg füle hallott valamit. Lépések? Nem. Kinézett a folyosóra, de senkit se látott. Csak ő volt ott, és a rövidre fürészelt duplacsövű puska, amelyet az elődje hagyott ott a gondnoki szoba szekrényében. Nem értette, miért hagy ott valaki egy fegyvert lőszerekkel úgy, hogy bárki hozzáférhet. A szekrény nem volt bezárva.
Most, hogy ott lépegetett, ismét hallotta azt a hangot. Mi lehet az? Lucas lába megállt a levegőben és fülelt. Ezek nem csupán lépések voltak. Úgy tűnt, mintha valaki vonszolná magát. Ránézett a kezére. Nem remegtek, ami azt jelentette, hogy nem részeg. Józanabb már nem is lehetne. Több napja , hogy nem nyúlt alkoholhoz.
– Jó estét, uram! Valami azt súgja nekem, hogy fél – szólt valaki a háta mögött. Megfordult, egy nő állt ott. Fekete öltönyt viselt, kubai szivart tartott a kezében. Mindenki „ Lady-nek’ szólította a kifonomult modora miatt. Rövid, vörös haja , hosszú feketére festett körmei voltak és kedvelt csapos volt a hotel bárjában, aki remek koktélokat tudott keverni. Lucas meglepődött, hogy ott látja. A bár már régen bezárt. Vajon mit csinál itt ezen a részen?
– Félelem? Ugyan dehogy! Mára már ismerned kellene! Nincs itt más csak te meg én.
A Lady szájához emelte a szivart.
– Igaza van, uram!
– Figyelj, Lady, te már régóta itt dolgozol, mit gondolsz, mi ez a zaj?
– Azt hittem, hogy tudja, uram. Ez a hotel.
– A hotel? – nézett felvont szemekkel a nőre. Nem látszott részegnek, sem drogosnak, de hát soha se mondd, hogy soha.
– Pontosan. A hotel kezd felébredni, uram. Ez már a második alkalom, hogy érzem a jelenlétét, mióta ön itt dolgozik. Eddig próbáltam biztonságban tartani, de azt hiszem, kezdek gyengülni. Kíváncsi vagyok, hogy mit akar magától a hotel, uram.
– A szállodák nem kelnek életre, Lady. Jól vagy?
– Jól vagyok, uram. Csakhogy ez a hotel igen. Ez felébredt. Tudja, sok-sok embert fogadott, és sok minden történt a szobákban. Nem mindenki viselkedett úgy, ahogy kellett volna.
Lucas épp megpróbálta értelmezni a csapos szavait, amikor egy emberhez hasonló valami jelent meg a lépcső tetején. Testének egyes részei hiányoztak, és két darabban volt. A lábai egy lépcsőfokkal lejjebb, mint a felső teste, már ami abból megmaradt, és csigalassú tempóban elkezdett leereszkedni, de inkább lecsússzanni a lépcsőn. Lucas szeme elkerekedett az iszonyattól. Valaha szép nő lehetett, de most férgek lakmároztak belőle. Fonnyadt, félig lerágott kezeit kinyújtotta a remegő férfi irányába, aki rémülten hátrálni kezdett, amíg meg nem botlott.
– Segítség! – kiáltotta kétségbeesetten, amikor azok a rémisztő, bűzös kezek megfogták, de a csapos Ladyn kívül senki sem hallotta.
A nő továbbra is higgadtan szivarozott.
http://edinaannaversek.blogspot.com saját weboldal - saját versek, novellák
Megtiszteltetés számomra, ha többen olvassák a műveimet, szeretném, ha minél több emberhez eljutnának gondolataim, érzéseim, hiszem, hogy a versek az élményen túl segítenek, tanítanak, elgondolkodtatnak.
Kellemes olvasást kívánok!
e-mail: dormire65@gmail.com
Horváth Edina Anna
……………………
Horváth Edina
Anna: A tenger emléke
(novella)
Mária lassan sétált végig a Promenade des Anglais-n, mintha minden lépésével egy-egy régi nyár emléke pattanna elő a kavicsok alól. A szél játékosan babrált az ősz hajával, ahogy először negyven év után újra megérintette Nizza tengerparti levegője. A szálloda homlokzata mit sem változott, ugyanaz a világos rózsaszín fal, a kovácsoltvas erkélyek, a napernyők mint egy régi film díszlete.
– Emlékszel, János? – suttogta, mintha a férfi ott állna mellette, kezét a kezében tartva, ahogy akkor, amikor még minden egyszerűnek tűnt.
A recepciós kedvesen mosolygott, mikor a hölgy nevét hallotta:
– Kedves Maria… Ön volt itt 1972-ben, ugye? Akkor is tavasz volt.
A nő bólintott. Nem volt különösebben meglepve, hogy valaki utánanézhetett a foglalásnak. De valójában nem az udvariasság, hanem valami más fűtötte belül: az, hogy újra itt lehet.
A szobája ugyanaz a második emeleti kis erkélyes szoba volt, ahonnan egykor ketten nézték a tengert. János akkor bort bontott, és azt mondta: „Ha valaha öreg leszek, és már nem leszek veled, gyere vissza ide, és gondolj rám. A tenger emlékezni fog.”
Az első nap csak ült. Nem ment ki, nem fotózott, nem nyitott ablakot sem. Csak ült az ágy szélén, és nézte az árnyékokat a falon. De másnap korán kelt, elsétált a Negresco Hotel melletti parkba, majd megkereste azt a kis pékséget, ahol minden reggel croissant-t ettek. Ugyanaz a hely, ugyanaz az illat, bár a pult mögött most egy másik lány állt.
– A férjem mindig a mandulásat választotta – mondta félszegen.
– Adjak abból is? – kérdezte a lány.
A nő bólintott. És miközben a süteményt a papírzacskóba tették, úgy érezte, újra ott ül mellette az asztalnál a férfi, a reggeli napfény csíkja a kabátujján.
A harmadik nap Antibes felé indult. Az állomáson várva felidézte, hogyan szaladtak le akkor a vonatra, kézen fogva, nevetve, mert lekésték volna. János szeretett késni, ő meg szeretett utána futni.
A városka mit sem változott. A falak ugyanúgy sárgállottak, mint akkor, és az antikvárium is megvolt, ahol János egy régi Baudelaire-kötetet talált, amit azóta is őrzött – már csak ő.
A tengerparton leült. Elővett egy régi fényképet. Rajta ketten, háttal, a hullámokat nézve. A nő fiatal, göndör haja szabadon lobogott, a férfi pedig nevetett, fejét a nő vállára hajtva.
– Itt kérted meg a kezem – mondta halkan. – Azt mondtad, egy ilyen naphoz nem kell gyűrű, csak a víz hangja.
A parton egy kisfiú futott el előtte, homokkal a kezében. Az anyja nevetve hívta vissza. A nő elmosolyodott. Ugyanaz a hang, ugyanaz az élet, csak most ő már a parton ül, és nem a hullámokban játszik.
Visszatérve Nizzába este még egyszer kiült az erkélyre. A tenger sötét volt, mély, akár az emlékezés. Elővette János leveleit. Volt közöttük egy, amit az utolsó napjaiban írt, még ébren, még józan tudattal.
„Ha visszamész oda, ahol fiatalok voltunk, nézz a vízbe. Ha mozdul a hab, az én leszek. Ha egy sirály elrepül fölötted, az én vagyok. És ha nevetni tudsz még egyedül, akkor is én vagyok. Mert a szeretet nem múlik el. Csak másképp lesz jelen.”
Mária lehunyta a szemét. Egy sirály kiáltott a sötétben, aztán csend lett. Mély és teljes csend.
Másnap csomagolt, és elindult hazafelé. Egyetlen dolgot tett a kabátzsebébe: egy kavicsot Antibes partjáról. Nem tűnt fontosnak, de valahogy mégis ő volt benne, János. Talán képzelet volt csupán, de amikor megérkezett, úgy érezte, nincs egyedül, és a csendben valami ismerős ölelte körül: a tenger illata – és János.
………………………
Horváth Edina Anna: Az első fénysugár
Te vagy az első
fénysugár,
mely áttöri a
vásznat bennem,
Nélküled szürke
a világ,
ilyenkor az
ecset sem rebben.
Szemeid
tükrében látom,
amit ki nem
lehet mondani,
hangod egy
hangtalan verssor,
mit csak veled
tudok alkotni.
Vonalak kelnek
életre,
a vásznakon
siklik a festék,
figyelek minden
részletre,
minden
mozdulatod egy emlék.
Az idő sokszor
kegyetlen,
csak áll, mint
fotó a keretben,
s minden, mit
alkot a szívem,
arcodra festi
az ecsettel.
Múzsám vagy, ki
lángra lobbant,
a csendben
születő dallamom,
te vagy a nap,
mely reám ragyog,
s te hozol
lelkemre balzsamot.
(2025. május
28. - Szerzői jog fenntartva!)
……………………….
Horváth Edina
Anna: TÖRÖTT HAJÓ
Törött hajó a
csend vizén,
nem tudja,
merre van a fény.
Deszkái
nyögnek, jövője nincs,
nem vigasztal
semmilyen kincs.
Köveken tört
teste remeg,
szél se súgja,
merre mehet.
És most ahogy
magához térve,
félve néz a
mély sötétbe.
Nem lát
csillagot, sem irányt,
csak korhadó
álmot, hínárt.
A sötétség
rideg, mint a tél,
az éjszakában
retteg, fél.
Hallgat a múlt,
nem szól a dal,
körülötte
rengeteg hal.
De a víz csak
ringatja, viszi,
megmenekül, ő
azt hiszi.
S talán egy új
nap hajnalán,
felragyog még a
fénysugár.
Törött testtel
is csak arra vár,
hogy egyszer
majd partra talál.
(2025. június
11.)
*******************************************
7. A.K. ANDRÁS:
SORSOK ÉS ANGYALOK
(novella)
Ferenc gazdag ember. Nagyon gazdag!
Annyira, hogy igazából már nem is nagyon tud mit kezdeni pénzével. Ugyanakkor szegény, végtelenül szegény és sivár az élete.
Felesége már nem szereti, nem tiszteli. Talán soha nem is szerette, tisztelte őt. Csak a pénzét. Kérni nem tud, csak követelni! Azt is olyan stílusban és hangnemben, hogy inkább nem is akar találkozni vele. Megadja neki azt, amit akar, majd a munkájába temetkezik, abban éli ki magát. Közeledne párjához, de az minduntalan visszautasítja. Minden téren! Gyermekei már nagyok, anyjuk példáján felbuzdulva folytatták azt, amit párja elkezdett már évtizedekkel ezelőtt. Mérhetetlenül tiszteletlenül követelőzve és ítélkezve kommunikálnak apjukkal. Mintha csak egy eszköz lenne, amire, ha szükség van használják. Majd mikor elvégezte dolgát a sarokba hajítva várhatja míg újra előveszik.
 |
| A.K.András |
Ferenc nem
tudja hol rontotta el, de azt igen menekülni akar innét! Menteni életét,
lelkét. Elege lett ebből a mérgező környezetből, ebből a gyilkos légkörből. Bár
azt is tudja, ezért ő a felelős. Egyes egyedül ő! Mert mindent megengedett,
mindent megadott és ezért soha semmit sem kért cserébe. Ferenc nagyon fiatalon
nősült és a gyermekek is nagyon korán érkeztek. Felesége jóval idősebb,
tapasztaltabb volt nála, ő pedig szerelmes lett, nagyon szerelmes és vak is.
Tizenhét évesen lett árva, szülei egy balesetben haltak meg. Neki akkor már milliói voltak.
Külföldre ment, jó helyen volt jó időben és jó döntéseket hozott. Mondják, ki
szerencsés az üzletben, az szerencsétlen az életben. Igaz-e ez, vagy csak az
irigy emberek állítják? Ezen gondolkodott, miközben nézte, ahogyan felesége
szájon csókolja szeretőjét két várossal arrébb, mint ahol élnek. Valóban érezte
hol a pénz, hová kell tennie még és mit kell elengednie. Viszont az otthonának
nevezet börtönben konganak a falak az ürességtől és a fagyos érzelmektől.
Hatalmas luxus villában éli életét, mégis szorongással tölti el az, amit benne
talál.
– Néni, te valódi boszorkány vagy?
Nem haragudott rájuk, sőt. Mesékkel jutalmazta őket. Ferenc most lélekben ott járt és emlékezett. Szeretne megint gyermek lenni, szeretné megint Reza meséit hallgatni. A tűz pattogását, ahogy a kondérban melegíti a vizet. Nagyapja nem örült annak, hogy oda járnak. Nagymamája gyakran küldött el vele kisebb csomagocskákat, hogy aztán azt a boszorkány, aki már nem is volt olyan félelmetes, küldje vissza vele, amit épp kértek tőle. Ferenc szinte érezte a szárított virágok és gyógyfüvek átható illatát most, hogy lehunyt szemmel emlékeibe révedt. A boldogság hullámai járták át testét. Vágyott rá, hogy ismét érezhesse azokat az illatokat. Vágyott a kis falura, hol nagyszülői éltek, vágyott a poros aszfalt nélküli utakra. Vágyott élni, szeretni, arra, hogy szeressék, tiszteljék, de ne azért, mert félnek tőle, vagy mert pénze van. Csak azért, aki. Egy fájdalommal teli könnycsepp gurult le arcán egyenesen a szívéből.
Ferenc három nap alatt mindent elintézett ügyvédjeivel. Két gyermekének nevére letétbe helyezett egy igen komoly, vagyonnak is beillő összeget. Amihez legkorábban harminc évesen férhetnek hozzá. Addig vagy elmennek dolgozni, vagy eltartatják magukat az anyjukkal. A maradék vagyonából, minden ingó is ingatlanát feleségére íratta, a számláján lévő hatalmas összeg rá eső részével együtt. Azzal a kitétellel, soha többé nem keresheti őt! Azonnal alá kell írja a válási papírokat. Különösen ügyelt rá, egy petákkal se adjon se kevesebbet, se többet számító párjának, mint ami nála marad. Ő maga is meglepődött, hogy még aznap délután megkapta immáron volt feleségétől, azokat aláírva.
Reza mamához ment egyenesen vele.
Július lévén nem kívánkozott ki a napra. Ferenc hozzálépett és átölelte szeretettel. Az fel nem állt, csak meglapogatta hátát barátságosan, majd magához ölelve szorította sokáig. Ő még emlékezett a kis kobakra, mely a bokorból oly kíváncsian kérdezett rá. Most, meg itt áll előtte, meglett férfiként.
– Késtél fiam. Korábbra vártalak. De nem baj, maradt még a tegnapiból egy kis csalánleves.
– Gondoltál rám Reza mama?
– Hát hogyne fiam. Álmomban nálam jártál. Vérzett a lelked, meghasadt a szíved.
– Hát hogyne Reza mama.
Ferenc elmosolyodott. Tudja jól, Reza mama érti a természet szavát, hallja a szelet és beszél a gyógyfüveihez. Álmot is lát, olvasni is tudja a sorsot. Sokáig beszélgettek, majd egy órán át. Közben elfogyott a csalánleves is. Reza mama meg is jegyezte, jó jel ez, mert akkor holnap ismét szép idő lesz a vihar után. Mert hogy ma éjjel fergeteges vihar lesz. Ahogyan Ferenc körbe nézet, egy árva bárányfelhőt se látott, de nem vitatkozott a vén füvesasszonnyal, csak sejtelmesen elmosolyodott.
– Látom nem hiszel nekem. Ez a baj veletek, nem láttok tovább az orrotoknál. Mikor elvetted azt az asszonyt is megmondtam, megtöri a szíved. Sebet ejt lelkeden. De elvakított a szerelem, nem hallgattál rám. Pedig még nem is tudod milyen az, úgy istenigazából, mikor felperzsel mindent a szenvedély!
– Belátom, igazad volt.
– Lárifári! Utólag mind belátjátok! Most pedig menj, itt az időd. Menned kell, hogy sorsot választhass magadnak! Ma lesz a napja! Ne is lássalak, míg be nem teljesíted azt, amit az égiek elvárnak tőled!
– Jól vagy már? Kinek a lánya vagy? Hol az urad? Honnan jössz? Elvigyelek haza?
– Nincsen nekem uram, se maradásom otthon.
– Beszélsz itt zöldeket! Hát a gyerek honnan van? Csak nem a gólya hozta?
A lány szégyenlősen lehajtotta fejét. Nem válaszolt. Megint csak azt érezte, nincs tovább. Hazamenni nem mer, mert ha hazamegy színt kell vallania. Ferenc látja, véres lett az inge, ahogyan felemelte a lányt. Kérdőn néz reá.
– Te vérzel! Viszlek a kórházba.
– Ne! Azt ne!
– De hát vérzel.
– Tudom. Ma éjjel szültem meg a gyermekem. Nem akarom bajba sodorni Reza mamát.
Ferenc megmerevedett. A lány érezte hatalmas hibát vétett. Ferenc nem szólt semmit sem, becsukta az ajtót és vitte a leányt a kórházba. Ott azt mondta a leány előtt az orvosnak, hogy az úton talált rá. Ott szülhetett meg. Lelkére kötötte lássák el tisztességgel, de az csak fintorgott. Akkor egy köteg bankót vett elő, hogy azt a leány ne láthassa és nyomta bele az orvos zsebébe.
– Ebből a purdéból van a soron még éppen elég. Minek ezért ekkora felhajtás?
– Azt tegye, amit mondtam! Úgy vigyázzon rá, mint a szeme világára! Azonnal telefonál, bármi is történjék. Megértette?
– Nem értem miért csinálja? Talán magáé a gyerek?
– Nem. Alig pár órája ismerem.
– Akkor mégis miért?
– Sorsot választottam.
– Azonnal engedjék el, ha nem akarnak életük végéig kártérítést fizetni!
– Maga nem akadályozhatja a hatóság munkáját!
– Valóban? Hadd emlékeztessem az ide vonatkozó törvényerejű rendeletekre, jogszabályokra.
Már nyújtotta is át az idefelé jövet sebtében kitöltött nyomtatványokat, a szülői beleegyezést és a teljes körű felhatalmazást is. A gyámügyes átvette és elolvasta a dokumentumokat.
– Itt nem az ön neve áll ügyvéd úr, nem ön az, akit meghatalmaztak.
Ferenc akkor lépett be a helyiségbe. A gyámügyes megdöbbenve nézte a harmincnyolc éves férfit és az alig tizenöt éves lányt.
– Elnézést a késésért, most sikerült ideérnem. Az én nevem áll ott és az én megbízásomban jár el és itt a szülői felhatalmazás!
– Ez undorító! Ez felháborító! Ez a kislány még a nyolc elemit se végezte el?! Ezért bíróság elé fog állni!
– Nana hölgyem! Kicsit tessék jobban átgondolni miket is mond! Mielőtt nekiáll vádaskodni. Amúgy meg nem értem mi a problémája, itt a szülői meghatalmazás a gyámságról. Kérem, végezze máshol a munkáját. Mert itt jelenleg okafogyottá vált.
– Ezt nem ússza meg ennyivel! – sziszegte az a fogai közt.
Vége
*
Akkor
gyermekkorának élménydús nyarai jutnak eszébe elhessegetve a rémisztő
valóságot. A kis falu, ahol nagyszülei éltek és Reza a boszorkány, ahogyan a
falubeliek nevezték. Aki valójában füvesasszony volt. Amikor a falubeli
gyerekekkel csapatba verődve játszottak mezítláb csatangolva a határba, mentek
fürödni, járták az erdőt, gombásztak vagy épp békát, ebihalat fogtak. Gyakran
kötöttek ki Reza mamánál, akit mindig meglestek. Ferenc, Ferike tán őt-hatéves
lehetett, mikor felbátorodva szólította meg képzeletük misztikus teremtményét,
a füvesasszonyt. Kíváncsisága erősebb volt félelménél. Tisztelettel beszélt
vele, mert félt a boszorkány hatalmától, na meg nagyanyja szigorú kezétől. Reza
nagyot nevetett, amikor a kis kobakok a bokor rejtekéből elő kandikáltak.– Néni, te valódi boszorkány vagy?
Nem haragudott rájuk, sőt. Mesékkel jutalmazta őket. Ferenc most lélekben ott járt és emlékezett. Szeretne megint gyermek lenni, szeretné megint Reza meséit hallgatni. A tűz pattogását, ahogy a kondérban melegíti a vizet. Nagyapja nem örült annak, hogy oda járnak. Nagymamája gyakran küldött el vele kisebb csomagocskákat, hogy aztán azt a boszorkány, aki már nem is volt olyan félelmetes, küldje vissza vele, amit épp kértek tőle. Ferenc szinte érezte a szárított virágok és gyógyfüvek átható illatát most, hogy lehunyt szemmel emlékeibe révedt. A boldogság hullámai járták át testét. Vágyott rá, hogy ismét érezhesse azokat az illatokat. Vágyott a kis falura, hol nagyszülői éltek, vágyott a poros aszfalt nélküli utakra. Vágyott élni, szeretni, arra, hogy szeressék, tiszteljék, de ne azért, mert félnek tőle, vagy mert pénze van. Csak azért, aki. Egy fájdalommal teli könnycsepp gurult le arcán egyenesen a szívéből.
Ferenc három nap alatt mindent elintézett ügyvédjeivel. Két gyermekének nevére letétbe helyezett egy igen komoly, vagyonnak is beillő összeget. Amihez legkorábban harminc évesen férhetnek hozzá. Addig vagy elmennek dolgozni, vagy eltartatják magukat az anyjukkal. A maradék vagyonából, minden ingó is ingatlanát feleségére íratta, a számláján lévő hatalmas összeg rá eső részével együtt. Azzal a kitétellel, soha többé nem keresheti őt! Azonnal alá kell írja a válási papírokat. Különösen ügyelt rá, egy petákkal se adjon se kevesebbet, se többet számító párjának, mint ami nála marad. Ő maga is meglepődött, hogy még aznap délután megkapta immáron volt feleségétől, azokat aláírva.
*
Vonattal
érkezett a kis faluba, hol nagyszülei háza volt. Nagyapja két éve ment el, rá
egy évre nagyanyja is követte. Mostanra nem várta más, csak az öreg több mint
százéves vályogház. Szépen karban volt tartva mind a ház, mind a telek is. Erre
különösen ügyelt, szerette tisztelte nagyszüleit és az emléküket is. Most, ez
menti meg harmincnyolc évesen kisiklott életét. Nem tudja mitévő legyen,
nincsenek céljai nem látja a jövőjét. Dolgozni innen is tud, mégis oly sötét és
zavaros most minden. Gyalog tette meg azt a három kilométert míg elérte az oly
régóta vágyott kopottas fa kerítést. Látni akar mindent, az utat, a falut, a
határt. Mikor megérkezett, a hatalmas, a házzal egyidős kovácsoltvas kulcsot
nem nagyon kellett keresnie, hiszen már kilométerekkel korábban keze ügyébe
helyezte azt. Most, hogy a zárba illesztve, halkan megnyikordult kitárult
előtte gyermekkora világa. Köszöntötte a ház melletti kerekeskút, a farakás mit
még nagyapja készített oda télire évekkel ezelőtt. Melegség és béke járta át
szívét, otthon volt. De még valami hiányzott innen. Miután bejárta a ház
valamennyi szegletét, köszöntve rég látott emlékeit, magányosnak érezte magát
ismét. Kiment hát a szénakunyhóba, hol nagyszülei a takarmányt tárolták.
Takarmány már nem volt egy szem sem, a kártevők széthordták évekkel ezelőtt.
Ott áll nagyapja öreg majd ötven éves Moszkvicsa. Tudta, hiszen idén tavasszal
készült el vele a helyi autószerelő. Ő kérte meg rá, újítsa fel teljesen. A
kulcsok a napellenzőnél.Reza mamához ment egyenesen vele.
*
Reza mama, a
füvesasszony, a vén boszorkány a kunyhója előtt ücsörgött pipázva az árnyékban.
Mérges volt nagyon a cigányleányra, mert az tiltása ellenére elindult haza!
Aztán elfogadta ezt is, mivel a sorsát senki sem kerülheti el.Július lévén nem kívánkozott ki a napra. Ferenc hozzálépett és átölelte szeretettel. Az fel nem állt, csak meglapogatta hátát barátságosan, majd magához ölelve szorította sokáig. Ő még emlékezett a kis kobakra, mely a bokorból oly kíváncsian kérdezett rá. Most, meg itt áll előtte, meglett férfiként.
– Késtél fiam. Korábbra vártalak. De nem baj, maradt még a tegnapiból egy kis csalánleves.
– Gondoltál rám Reza mama?
– Hát hogyne fiam. Álmomban nálam jártál. Vérzett a lelked, meghasadt a szíved.
– Hát hogyne Reza mama.
Ferenc elmosolyodott. Tudja jól, Reza mama érti a természet szavát, hallja a szelet és beszél a gyógyfüveihez. Álmot is lát, olvasni is tudja a sorsot. Sokáig beszélgettek, majd egy órán át. Közben elfogyott a csalánleves is. Reza mama meg is jegyezte, jó jel ez, mert akkor holnap ismét szép idő lesz a vihar után. Mert hogy ma éjjel fergeteges vihar lesz. Ahogyan Ferenc körbe nézet, egy árva bárányfelhőt se látott, de nem vitatkozott a vén füvesasszonnyal, csak sejtelmesen elmosolyodott.
– Látom nem hiszel nekem. Ez a baj veletek, nem láttok tovább az orrotoknál. Mikor elvetted azt az asszonyt is megmondtam, megtöri a szíved. Sebet ejt lelkeden. De elvakított a szerelem, nem hallgattál rám. Pedig még nem is tudod milyen az, úgy istenigazából, mikor felperzsel mindent a szenvedély!
– Belátom, igazad volt.
– Lárifári! Utólag mind belátjátok! Most pedig menj, itt az időd. Menned kell, hogy sorsot választhass magadnak! Ma lesz a napja! Ne is lássalak, míg be nem teljesíted azt, amit az égiek elvárnak tőled!
*
Ferenc ment.
Ment haza, mikor is a falutól két kilométerre, a keresztútnál megállt. Nem jó
ómen ez, mondják. Mert felugrik az ördög a szekérre. Ha balra megy, hazaér pár
perc alatt. Ha jobbra akkor egy szomszédos faluba, amit igen jól ismer. Esze
balra irányította, míg szíve jobbra húzott még több gyermekkori emlék után.
Elindult balra, majd egyszer csak megállt. Visszatolatott és ment jobbra. Alig
haladt két kilométert, mikor az útszélen támolygó alakot vett észre. Ahogy
elhaladt mellette, törékeny cigány leány megkínzott arcát látta a tükörben.
Kezében szorongatva valamit, mintha az élete múlna rajta. Megállt és
visszatolatott hozzá. Kiszállva odalépett, kérdezve segíthet e valamit. Éppen
jókor, hogy elkapva a lányanyát az ne ájuljon bele az árokba. Ha így lesz,
bizonyosan ott hal meg. Senki észre nem venné, nem hiányolná. De még így
ájulatában is óvón szorítja magához nyöszörgő kis csomagját. Ferenc felkapta a
pihe könnyű törékeny testet és beültette nagyapja autójába. Volt nála egy kis
üveg víz, azzal megvizezte a hófehér meggyötört arcot. Pacskolva azt, térjen
magához. Amikor sikerült, megitatta. Az mohón nyelte a nem éppen hűs vizet.
Mikor kissé magához tért kérdezgette.– Jól vagy már? Kinek a lánya vagy? Hol az urad? Honnan jössz? Elvigyelek haza?
– Nincsen nekem uram, se maradásom otthon.
– Beszélsz itt zöldeket! Hát a gyerek honnan van? Csak nem a gólya hozta?
A lány szégyenlősen lehajtotta fejét. Nem válaszolt. Megint csak azt érezte, nincs tovább. Hazamenni nem mer, mert ha hazamegy színt kell vallania. Ferenc látja, véres lett az inge, ahogyan felemelte a lányt. Kérdőn néz reá.
– Te vérzel! Viszlek a kórházba.
– Ne! Azt ne!
– De hát vérzel.
– Tudom. Ma éjjel szültem meg a gyermekem. Nem akarom bajba sodorni Reza mamát.
Ferenc megmerevedett. A lány érezte hatalmas hibát vétett. Ferenc nem szólt semmit sem, becsukta az ajtót és vitte a leányt a kórházba. Ott azt mondta a leány előtt az orvosnak, hogy az úton talált rá. Ott szülhetett meg. Lelkére kötötte lássák el tisztességgel, de az csak fintorgott. Akkor egy köteg bankót vett elő, hogy azt a leány ne láthassa és nyomta bele az orvos zsebébe.
– Ebből a purdéból van a soron még éppen elég. Minek ezért ekkora felhajtás?
– Azt tegye, amit mondtam! Úgy vigyázzon rá, mint a szeme világára! Azonnal telefonál, bármi is történjék. Megértette?
– Nem értem miért csinálja? Talán magáé a gyerek?
– Nem. Alig pár órája ismerem.
– Akkor mégis miért?
– Sorsot választottam.
*
Aznap éjjel
irgalmatlan erejű vihar tombolt az egész vármegyében! Másnap reggel a gyámügy
el akarta vinni a babát a leány megkérdezése nélkül. Hiszen a cigánysoron él,
se embere nincs, se az anyja nem vállalja fel a kicsit, hogyan is tehetné hisz
semmije sincs! A lány küzdött, nem akarta adni, de a hatóság emberei lefogták
és már vitték volna gyermekét, amikor is egy jól szituált ügyvéd lépett be a
kórterembe.– Azonnal engedjék el, ha nem akarnak életük végéig kártérítést fizetni!
– Maga nem akadályozhatja a hatóság munkáját!
– Valóban? Hadd emlékeztessem az ide vonatkozó törvényerejű rendeletekre, jogszabályokra.
Már nyújtotta is át az idefelé jövet sebtében kitöltött nyomtatványokat, a szülői beleegyezést és a teljes körű felhatalmazást is. A gyámügyes átvette és elolvasta a dokumentumokat.
– Itt nem az ön neve áll ügyvéd úr, nem ön az, akit meghatalmaztak.
Ferenc akkor lépett be a helyiségbe. A gyámügyes megdöbbenve nézte a harmincnyolc éves férfit és az alig tizenöt éves lányt.
– Elnézést a késésért, most sikerült ideérnem. Az én nevem áll ott és az én megbízásomban jár el és itt a szülői felhatalmazás!
– Ez undorító! Ez felháborító! Ez a kislány még a nyolc elemit se végezte el?! Ezért bíróság elé fog állni!
– Nana hölgyem! Kicsit tessék jobban átgondolni miket is mond! Mielőtt nekiáll vádaskodni. Amúgy meg nem értem mi a problémája, itt a szülői meghatalmazás a gyámságról. Kérem, végezze máshol a munkáját. Mert itt jelenleg okafogyottá vált.
– Ezt nem ússza meg ennyivel! – sziszegte az a fogai közt.
*
Tíz évvel
később a törékeny cigánylányból érett, magabiztos nővé serdült Ilona. Ferenc,
és Ilona kislánya a tíz éves Petrácska, boldogan integetnek neki a
diplomaosztóján. Ilona az éppen akkor átvett büntetőjogász diplomáját a magasba
emelve, büszkén néz családjára. Már alig várja, hogy legelső ügyében saját maga
intézkedhessen! Senki sem gondolta volna a hat elemit végzett leányról, valaha
eljut idáig. Csak Ferenc biztatta. Ne add fel kislány, harcosnak születtél élj
is úgy!*
A
diplomaosztóról rögtön az anyakönyvi hivatalba mennek, mert esküvő lesz. Ferenc
elveszi gyermekkori szerelmét, Zsuzsannát. Akivel idestova nyolc éve egy párt
alkotnak. Gyerekei és két unokája is eljönnek az esküvőre. Volt feleségét azóta
sem látta, nem is hiányolja. Ferenc álma részben teljesült, nagyszülei háza
ismét élettől zajos. De csak részben teljesült, mert Reza mama nem tudott ott
lenni az esküvőjén. Azt mondják az emberek, a boszorkányok nem mennek a
mennybe. Nos, akkor Reza mama angyal lehetett, mert tavasszal megtért a mindenhatóhoz.
A környező falvakból szinte mindenki eljött a temetésére. Reza mama nem is
hazudtolta meg önmagát, mosollyal az arcán távozott el az élők sorából és a
temetésén egymást keresztező szivárványok ragyogtak az égen.Vége
*******************************************
8. ANTOLÓGIA A
MAGAZINBAN
a harctéri roham alakzatába rendezve
zúdultak bőszen a takaros kertekre
a lánctalpas tankok, és csak mentek,
észak felé vagy északkeletnek,
mintha valahol ott, Tata határában,
s mind, akik a földnek javából éltek,
közeledtét várták már a szüretének,
volt hát mit siratni a kezettördelőknek.
semmit a sok hörögve csörtető vasvadállat.
Már az se számított, ha látták, akik látták,
csak falták a zöldet, mohón, mint a sáskák!
nyeldesve a könnyet, kendő mögé bújtak,
mert ők már tudták, igen, megtanulták,
hogy ágálni nincs kinél!
parádé, új kenyér meg zászlófelvonás,
ünnepélyes csend, csillagfényes nyárég,
na, és hogy a könnyet csillogásba rejtse,
a minden korábbinál fénylőbb tűzijáték!
…………………..
Aurora Amelia Joplin : A saját szemüveg
(karcolat)
(karcolat)Az igaz bölcsesség nem abból fakad, hogy valaki tudja a „helyes” utat, hanem abból, hogy felismeri: a másik szemüvege is értékes, és az ő igazsága is létezik, még ha nem is egyezik a sajátunkkal. A tudatosság abban rejlik, hogy megértjük, a világ színesebb és gazdagabb, mint egyetlen nézőpont, és ez a sokszínűség
adja meg az élet valódi szépségét.
Ha megpróbálják
 |
| Nagy Éva |
ránk kényszeríteni a saját látásmódjukat, akkor
bezárjuk
magunkat egy keskeny keretbe, és elveszítjük
a lehetőséget, hogy mások szemével
is lássunk. Ez
pedig elzár minket az új tapasztalatok, az empátia és a
valódi
kapcsolat mélysége elől.
Mindenkinek megvan a joga, hogy a saját
Mindenkinek megvan a joga, hogy a saját
szemüvegén keresztül lássa a
világot, és hogy ez a
látás formálja az életét. Ez az egyediség a lélek tánca
a
végtelenben, melyből minden fény másként ragyog.
És ne feledd:
„Az igazi látás nem a szemhez kötött, hanem a szív nyitottságához — aki képes mások szemüvegén keresztül is látni,
És ne feledd:
„Az igazi látás nem a szemhez kötött, hanem a szív nyitottságához — aki képes mások szemüvegén keresztül is látni,
az látja meg a világ valódi arcát,
az összképet.”
…………………..
Józsi
és Tibi testvérek voltak, F.-be éltek Pesttől 23 km.-re , közel a Dunához .
Józsi vékonypénzű alacsony termetű ember volt, géplakatos és Újpestre járt dolgozni .
Tibi, túl a mázsán, mackós alkatával Pestre járt kémiát tanítani. Otthon laktak a szüleiknél egy hatalmas nagy házban. Az "öregek" tipikus falusi emberek lévén , csak az volt számukra értékes állat, ami haszonállat volt.
Tibinek 2 szenvedélye volt : a galambászat és a vadászat. A padláson vagy 100 galamb volt és egy Rajna nevű csodás német juhász kutya, akivel vadászni jártak. Rajna már Tibi mozdulataiból tudta: itt az idő : vadászni mennek!!
Boldog volt Rajna, a vadászat a felhőtlen szabadságot
………………………
Szabó Ágnes:
Lányportré – festmény
Krivák-Móricz
Judit: Rajna (novella)
Józsi vékonypénzű alacsony termetű ember volt, géplakatos és Újpestre járt dolgozni .
Tibi, túl a mázsán, mackós alkatával Pestre járt kémiát tanítani. Otthon laktak a szüleiknél egy hatalmas nagy házban. Az "öregek" tipikus falusi emberek lévén , csak az volt számukra értékes állat, ami haszonállat volt.
Tibinek 2 szenvedélye volt : a galambászat és a vadászat. A padláson vagy 100 galamb volt és egy Rajna nevű csodás német juhász kutya, akivel vadászni jártak. Rajna már Tibi mozdulataiból tudta: itt az idő : vadászni mennek!!
 |
| Krivák-Móricz Judit |
Boldog volt Rajna, a vadászat a felhőtlen szabadságot
adta. Minden áldott nap
kikísérte Tibit a vasútállomásra ,
együtt sétáltak szép komótosan a
pályaudvarra. Az egész
falu ismerte őket és ezt a szokásukat. Rajna mindig
megvárta
míg Tibi a vonatra száll és csak akkor indult el a
pályaudvarról
amikor már a vonatot nem is lehetett látni a
síneken. Aztán megfordult és napi
sétájára indult. Tavasztól
őszig minden áldott nap ,ha jó volt az idő fürdött
egy nagyot,
és a kellemes fürdés után hazabaktatott. Egyik alkalommal
miután
elment a vonat alig várta hogy kijusson a Dunára .
Igen meleg volt és várta a frissítő fürdőt . Egyszer csak kétségbeesett emberi kiáltozást hallott .
A Duna kellős közepén egy ember küzdött az életéért!
A vízbe vetette magát és hatalmas sebességgel a férfi irányába úszott, azonnal elkapta az ember csuklóját és kivonszolta a magatehetetlent a partra. Az nagy nehezen magához tért. és első pillantása Rajnára esett. Átkarolta az a nagy buci fejet és egy cuppanósat nyomott Rajna pofájára.
Másnap emberünk elment Tibihez és elmesélte: Tudod Tibi, ha nincs Rajna én ma nem élek, neki köszönhetem az életemet. Tibi csak hallgatta a történteket, fogalma sem volt Rajna "hőstettéről.
Napokig a falu csak Rajnáról beszélt. Tibi büszke volt Rajnára, az állat első osztályú kiképzett rendőrkutya volt, tudta a dolgát. Jóska felesége Irma nagyon szerette az állatokat különösen ezt a kutyát. Szinte gyerekeként dédelgette. A szeretet kölcsönös volt kutya és Ember között. Egy nap az "öregek" magukhoz szólították Tibit hogy elegük van a kutyából meg a galambokból is, de leginkább a kutyából.
Valahova vigye el Tibi a kutyát, mert nem tűrik tovább. Sokba kerül az etetése, és még hasznot sem hajt. Gondolkodott Tibi, ugyan most mit is csináljon. Nagyon szerette Rajnát ,régóta hűséges társa volt, hiszen nem volt családja gyereke, és Rajna mindenért pótolta. Az öregek csak nem bírtak magukkal és unszolták Tibit, lépjen valamerre.
Volt Tibinek barátja egy tanyán. Gondolta, ha nincs más megoldás, elviszi Rajnát, ott jó nagy szabad terület van és ha megszokja, jó dolga lehet.
Hátha.....és segít a barátnak is , van ott egy nyáj, őrizni fogja és a sok juh között meg magányos sem lesz. Ketten , Tibi meg Rajna elindultak a nagy útra..
Várta már őket a barát, és még örült is ,hogy segítséget kap a nyájhoz. Fájó szívvel hagyta ott Tibi Rajnát, még soha sehol sem hagyta , és soha sem volt még a kutya nélkül. Rajnát először kötélre kötötték hogy ne szökjön el, és szokja az új helyét is. Tibi megfordult hogy ne kelljen Rajna szemébe nézi és bánatosan elindult hazafelé. Mire hazaért a kapuban várta Rajna.
Elszaggatta a kötelet és előbb ért haza mint Tibi, .Egymás nyakába estek az örömtől...
.Egy -két nyugalmas nap után az öregek megint piszkálni kezdték Tibit. A kutya nem maradhat...mennie kell. Tibi visszavitte a tanyára Rajnát. Irma zokogott, sajnálta a jószágot . Most már láncra verték Rajnát. A láncot nem tudta eltépni, pedig nagyon igyekezett, aztán feladta. három napig nem evett, nem ivott, végül elpusztult.
Értesítették Tibit hogy Rajna meghalt. Azonnal a tanyára ment Tibi hogy utána járjon a dolognak.
A barát elmesélte nem volt más választása, ezt tette hogy megláncolta Rajnát, hogy ne tudjon Tibi után menni,
Némán sírt Tibi. Felemelte a tetemet és elvitte a lódoki haverjához, az meg felboncolta Rajnát, Addig Tibi várt,.. ült csendben ,nézett maga elé. Kijött a műtőből a doki és olyan furán nézte Tibit,
-Te Tibi: én még az életemben nem láttam ilyet,, ,Képzeld Rajna szíve szó szerint ketté hasadt....
Bihari Enikő: Emlékek a múltból
Melyik ember ne keseregne,
melyik ember ne sírna,
Nekem is néha arcom a
bánat könnye marja.
Kín, gyász a lelket gyötri,
éle tőrként átjárja,
Tengernyi gyötrelemtől
visszük terhünk roskadozva.
A fel nem dolgozott gondok,
az életünkben kapott mély sebek
Nehezen gyógyulnak be,
s belülről marják a lelkünket.
Néha egy szó felszakítja az elnyomott emlékeket,
Kiengedve a dobozból, ahová zártad őket.
Újra visszatérsz a múltba, átéled azokat a perceket,
Mert bizony életünk végéig tároljuk emlékeinket.
S amit a lelked legmélyén rejtegetsz,
Az most fájdalmat okozhat neked.
Szervezetünk regenerálja önmagát, igen,
Hisz csodálatos testet-lelket adott nekünk Isten.
Más azt hiszi, hogy a fájdalom eltűnt már régen,
De valójában a tudatalattinkba költözött be szépen.
Olyan "emlékruhák" ezek, miket nem használunk,
S mint valami kacatot, a szekrénybe dobálunk.
De minden egyes darabjához mélyen ragaszkodunk,
S amikor megtelik a szekrény, mi is kiborulunk.
Kitti édesanyjával a városban lakott, azonban egy autóbaleset során őt
elvesztette. Mindössze tizenkét éves volt. Így édesapjához került további
nevelés céljából. Ő a város szélétől nem messze egy lovas tanyán élt.
Lánya nyári szüneteit mindig vele töltötte, imádta a lovakat. Tanyájuk a hegylábánál feküdt. Közelben volt egy gyönyörű fenyves erdő, csodálatos levegőjét szinte harapni lehetett. Kitti vidám, cserfes kislány lévén, hamar beilleszkedett, összebarátkozott a környékbeli gyerekekkel. Egyébként sem volt teljesen idegen neki a környezet, csak most iskolába is velük járt. Különösen szimpatizált Ferivel, aki édesapja jobb keze volt. Többször mentek el kettesben a közeli erdőbe lovagolni,
Igen meleg volt és várta a frissítő fürdőt . Egyszer csak kétségbeesett emberi kiáltozást hallott .
A Duna kellős közepén egy ember küzdött az életéért!
A vízbe vetette magát és hatalmas sebességgel a férfi irányába úszott, azonnal elkapta az ember csuklóját és kivonszolta a magatehetetlent a partra. Az nagy nehezen magához tért. és első pillantása Rajnára esett. Átkarolta az a nagy buci fejet és egy cuppanósat nyomott Rajna pofájára.
Másnap emberünk elment Tibihez és elmesélte: Tudod Tibi, ha nincs Rajna én ma nem élek, neki köszönhetem az életemet. Tibi csak hallgatta a történteket, fogalma sem volt Rajna "hőstettéről.
Napokig a falu csak Rajnáról beszélt. Tibi büszke volt Rajnára, az állat első osztályú kiképzett rendőrkutya volt, tudta a dolgát. Jóska felesége Irma nagyon szerette az állatokat különösen ezt a kutyát. Szinte gyerekeként dédelgette. A szeretet kölcsönös volt kutya és Ember között. Egy nap az "öregek" magukhoz szólították Tibit hogy elegük van a kutyából meg a galambokból is, de leginkább a kutyából.
Valahova vigye el Tibi a kutyát, mert nem tűrik tovább. Sokba kerül az etetése, és még hasznot sem hajt. Gondolkodott Tibi, ugyan most mit is csináljon. Nagyon szerette Rajnát ,régóta hűséges társa volt, hiszen nem volt családja gyereke, és Rajna mindenért pótolta. Az öregek csak nem bírtak magukkal és unszolták Tibit, lépjen valamerre.
Volt Tibinek barátja egy tanyán. Gondolta, ha nincs más megoldás, elviszi Rajnát, ott jó nagy szabad terület van és ha megszokja, jó dolga lehet.
Hátha.....és segít a barátnak is , van ott egy nyáj, őrizni fogja és a sok juh között meg magányos sem lesz. Ketten , Tibi meg Rajna elindultak a nagy útra..
Várta már őket a barát, és még örült is ,hogy segítséget kap a nyájhoz. Fájó szívvel hagyta ott Tibi Rajnát, még soha sehol sem hagyta , és soha sem volt még a kutya nélkül. Rajnát először kötélre kötötték hogy ne szökjön el, és szokja az új helyét is. Tibi megfordult hogy ne kelljen Rajna szemébe nézi és bánatosan elindult hazafelé. Mire hazaért a kapuban várta Rajna.
Elszaggatta a kötelet és előbb ért haza mint Tibi, .Egymás nyakába estek az örömtől...
.Egy -két nyugalmas nap után az öregek megint piszkálni kezdték Tibit. A kutya nem maradhat...mennie kell. Tibi visszavitte a tanyára Rajnát. Irma zokogott, sajnálta a jószágot . Most már láncra verték Rajnát. A láncot nem tudta eltépni, pedig nagyon igyekezett, aztán feladta. három napig nem evett, nem ivott, végül elpusztult.
Értesítették Tibit hogy Rajna meghalt. Azonnal a tanyára ment Tibi hogy utána járjon a dolognak.
A barát elmesélte nem volt más választása, ezt tette hogy megláncolta Rajnát, hogy ne tudjon Tibi után menni,
Némán sírt Tibi. Felemelte a tetemet és elvitte a lódoki haverjához, az meg felboncolta Rajnát, Addig Tibi várt,.. ült csendben ,nézett maga elé. Kijött a műtőből a doki és olyan furán nézte Tibit,
-Te Tibi: én még az életemben nem láttam ilyet,, ,Képzeld Rajna szíve szó szerint ketté hasadt....
…………………………
melyik ember ne sírna,
Nekem is néha arcom a
Kín, gyász a lelket gyötri,
éle tőrként átjárja,
Tengernyi gyötrelemtől
visszük terhünk roskadozva.
az életünkben kapott mély sebek
Nehezen gyógyulnak be,
s belülről marják a lelkünket.
Néha egy szó felszakítja az elnyomott emlékeket,
Kiengedve a dobozból, ahová zártad őket.
Mert bizony életünk végéig tároljuk emlékeinket.
S amit a lelked legmélyén rejtegetsz,
Az most fájdalmat okozhat neked.
Hisz csodálatos testet-lelket adott nekünk Isten.
Más azt hiszi, hogy a fájdalom eltűnt már régen,
De valójában a tudatalattinkba költözött be szépen.
S mint valami kacatot, a szekrénybe dobálunk.
De minden egyes darabjához mélyen ragaszkodunk,
S amikor megtelik a szekrény, mi is kiborulunk.
………………………..
Poór Edit: A LOVAS TANYA
Lánya nyári szüneteit mindig vele töltötte, imádta a lovakat. Tanyájuk a hegylábánál feküdt. Közelben volt egy gyönyörű fenyves erdő, csodálatos levegőjét szinte harapni lehetett. Kitti vidám, cserfes kislány lévén, hamar beilleszkedett, összebarátkozott a környékbeli gyerekekkel. Egyébként sem volt teljesen idegen neki a környezet, csak most iskolába is velük járt. Különösen szimpatizált Ferivel, aki édesapja jobb keze volt. Többször mentek el kettesben a közeli erdőbe lovagolni,
hogy hosszabb távon is megjárassák a lovakat.
Fecske gyönyörű ébenfekete ló, ragyogó hosszú
 |
| Poór Edit |
Fecske gyönyörű ébenfekete ló, ragyogó hosszú
sörényével, izmos, erős
alkatával, kitűnt a többi közül. Kitti
őt kedvelte a legjobban, sokszor fonta
be a sörényét, sok
időt töltött vele. Ám édesapja még nem engedte,
hogy
felnyergelje, mivel szoktatni kellett hozzá.
A biztonság kedvéért ezt mindig ő
maga végezte és csak
rövid ideig járatta.
Egyik nap, kora délutáni órákban Feri megkérdezte Kittit,
Egyik nap, kora délutáni órákban Feri megkérdezte Kittit,
hogy van- e kedve
vele kilovagolni. – Naná –, felelte és ezzel
a lendülettel elkezdte felnyergelni
Fecskét. A fiú rászólt, hogy Fecskét még nem lehet! Ám a lány ezzel nem sokat
törődött, égett a vágytól, hogy végre kedvence hátán lovagolhasson. Ferinek
megtiltotta, hogy az édesapjának szóljon erről.
Már legalább egy órányit haladtak az erdei úton befelé, amikor sziklás részhez érkeztek. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, észre sem vették, hogy már odáig jutottak. Egyszer csak Fecske hirtelen megtorpant, valamitől megijedt. Az erőteljes mozdulattól Kitti elvesztette egyensúlyát és leesett a lóról. Ahogy földet ért, tovább gurult, majd lezuhant a szikla alá. Szerencsére volt egy lapos kő, ami megállította. Mozdulatlanul feküdt itt, Feri hiába szólongatta. Kötél nélkül nem tudott hozzá lemenni, mert mélyen volt. Azonnal visszalovagolt segítséget kérni.
Kitti édesapja már aggódott hollétük felől, mivel kezdett szürkülni és hirtelen sötétedett arrafelé. Fecske eltűnését is felfedezte. Gondolta, hogy lánya nem hallgatott intésére és őt nyergelte fel.
Feri közben megérkezett és elmesélte a történteket. Azonnal hívták a hegyimentőket. Ők is visszamentek a helyszínre. Kitti még mindig ugyan abban az állapotában feküdt eszméletlenül és mozdulatlanul.
A meredek sziklafalon nem volt könnyű dolguk a hegyi-mentősöknek sem. Ahogy felhozták, azonnal infúziót kötöttek be és oxigént adtak neki, stabilizálták állapotát, majd a legközelebbi kórházba szállították. Természetesen édesapja és Feri utánuk mentek. A folyosón nehéz pillanatokat éltek át várakozásuk ideje alatt. Mindketten nagyon meg voltak ijedve, féltették Kittit, hogy mi lesz vele, mennyire súlyos az állapota.
Majd pár óra elteltével odament hozzájuk a kezelőorvos és közölte, hogy lábszárcsont törése volt, megműtötték. Kisebb agyrázkódása is van, mivel a fejét beütötte, ezért is volt eszméletvesztése.
Egy – két hónap pihenéssel teljesen rendbe fog jönni. Már jobban van, bemehetnek hozzá egy rövid időre.
Kitti mosolygós arccal fogadta őket. – Apa, bocsáss meg kérlek! – mondta, és átölelték egymást. A megkönnyebbülés és meghatottság könnyei hullottak arcukról. Feri is könnybe lábadt szemekkel nézte a lányt. Az elvesztés szele érintette meg őket. Boldogok voltak, hogy ennyivel megúszta Kitti ezt a kis lovas kalandot.
Debrecen, 2020. november 11.
Poór Edit
Szerzői jog védett
……………………
Lovag Dáma Nagy
Cynthia video-verse
„Petőfi Sándor:
Szeptember végén”.
Már legalább egy órányit haladtak az erdei úton befelé, amikor sziklás részhez érkeztek. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, észre sem vették, hogy már odáig jutottak. Egyszer csak Fecske hirtelen megtorpant, valamitől megijedt. Az erőteljes mozdulattól Kitti elvesztette egyensúlyát és leesett a lóról. Ahogy földet ért, tovább gurult, majd lezuhant a szikla alá. Szerencsére volt egy lapos kő, ami megállította. Mozdulatlanul feküdt itt, Feri hiába szólongatta. Kötél nélkül nem tudott hozzá lemenni, mert mélyen volt. Azonnal visszalovagolt segítséget kérni.
Kitti édesapja már aggódott hollétük felől, mivel kezdett szürkülni és hirtelen sötétedett arrafelé. Fecske eltűnését is felfedezte. Gondolta, hogy lánya nem hallgatott intésére és őt nyergelte fel.
Feri közben megérkezett és elmesélte a történteket. Azonnal hívták a hegyimentőket. Ők is visszamentek a helyszínre. Kitti még mindig ugyan abban az állapotában feküdt eszméletlenül és mozdulatlanul.
A meredek sziklafalon nem volt könnyű dolguk a hegyi-mentősöknek sem. Ahogy felhozták, azonnal infúziót kötöttek be és oxigént adtak neki, stabilizálták állapotát, majd a legközelebbi kórházba szállították. Természetesen édesapja és Feri utánuk mentek. A folyosón nehéz pillanatokat éltek át várakozásuk ideje alatt. Mindketten nagyon meg voltak ijedve, féltették Kittit, hogy mi lesz vele, mennyire súlyos az állapota.
Majd pár óra elteltével odament hozzájuk a kezelőorvos és közölte, hogy lábszárcsont törése volt, megműtötték. Kisebb agyrázkódása is van, mivel a fejét beütötte, ezért is volt eszméletvesztése.
Egy – két hónap pihenéssel teljesen rendbe fog jönni. Már jobban van, bemehetnek hozzá egy rövid időre.
Kitti mosolygós arccal fogadta őket. – Apa, bocsáss meg kérlek! – mondta, és átölelték egymást. A megkönnyebbülés és meghatottság könnyei hullottak arcukról. Feri is könnybe lábadt szemekkel nézte a lányt. Az elvesztés szele érintette meg őket. Boldogok voltak, hogy ennyivel megúszta Kitti ezt a kis lovas kalandot.
Debrecen, 2020. november 11.
Poór Edit
Szerzői jog védett
……………………….
Kép; ChatGPT
Elmondja Nagy Cynthia (YouTube)
…………………….
Gulyás László:
Kánikula – festmény
(40x50 cm, olaj- vászon)
.jpg)
……………………….
De a boldogság úgy tűnik olyan, mint egy pillangó.
Amikor üldözzük, elrepül.
kinyitja a szívét hogy lásson.
és várja, hogy vállára szálljon.
Tán nem is kívül kellene keresnünk, hanem belül.
Mert már bennünk van, ha hálát tudunk adni a jóért,
amikor elér minket csendben.
Vagy ha megelégedettséggel,
tölt el a munkánk családunkért,
összefogás közösségünkért,
igyekezetünk, mellyel nemzetünkért munkálkodunk.
Mindez olyan boldogság, amire nem is gondolunk.
*
Kép: Pillangó - saját rajz
*******************************************
9.
GUTI CSABA: EMLÉKEK
(novella)
Emlékezik.
A jövőbe már nem hihet, hát visszagondol a múltra, de igen gyakran az is égeti. Ilyen az, amikor az ember utoljára marad hátra. Azért kimegy oda mindennap. Oda, ahol oly sok minden megtörtént. Olykor mosolyog, máskor pityereg. De legtöbbször mégis csak pityereg. Mit tehetne mást? Minduntalan lerohanja a múlt, emléksebeket szaggat rajta.
Csak áll, és senki nem zavarja. A helyiek tudják, a nyom, amit kitaposott odafele, az az övé. Csak az övé. Mindegyiküknek van egy olyan. Ki itt mászik le hozzá, ki ott. Mindegyiknek olyan az a hely, mintha egy ravatal előtt állna. Nem bolygatják hát akkor azt az asszonyt, mert olyankor nem lehet zavarni az embert, no
meg, úgy se lehetne szavát venni.
Kora este van. A tiszavirágok tetemeit hordja a víz. Terített asztal
 |
| Guti Csaba |
Kora este van. A tiszavirágok tetemeit hordja a víz. Terített asztal
ez
sokaknak. Jól élnek a halak, madarak dőzsölnek. Emberek
járnak csudájára az
egésznek. Jóságos arcát mutatja ilyenkor a
Tisza, ez a gyors folyású,
zabolázatlan folyó. Pedig nem mindig az.
Az asszony most mégis erre emlékezik.
Azokra az időkre,
amikor még bakfis volt, és itt a part mentén szaladt
keresztül a
falun, amikor ezért, vagy azért elszalasztották a szülei. Egyszer
egy ilyen alkalomkor egy csapat siheder ténykedett a parton. Akkor
is virágzott
a Tisza, és az a sok legény a rovarokat szedegette
össze, hogy majd később
halat fogjanak velük. Mindaddig el is
voltak a maguk csendességében, amíg meg
nem látták a lányt.
Akkor aztán megindult a licitálás szegény vászoncselédre,
mindegyik nagyobbat akart mondani a másiknál. Volt közöttük egy különösen
szemtelen, akit nem sajnált volna a lány megpofozni, de nem ért annyit az
egész. Inkább kirózsásodott arccal tovafutott, aztán kisírta magát akkor,
amikor egyedül volt és senki nem látta.
Telt az idő, ami olykor megszépül és a világ javára dönti el a dolgokat. Így volt ez abban az esetben is, mert valahogy mégis az a nagyon szemtelen siheder lett annak a lánynak a férje. Nyoma sem volt már akkor benne abból a kivagyiságból, amit a parton mutatott. Komoly, kötelességtudó emberré érett. Akkoriban nem voltak világraszóló lakodalmak, kivált akkor, amikor két kérges kezű paraszti család sarjai kötettek frigyet egymással. Nem sokat adhattak ezek egymásnak, de ha volt egy kis föld, abból leszeltek egy darabot, hogy azon boldoguljanak a fiatalok tovább. Ekkor is úgy történt, ezen el lehetett indulni. A férfi elkezdte a gazdálkodást, az asszonya pedig követte elhatározással, tiszta szerelemből. A férfi kímélni akarta őt, de az asszony erős volt így is, úgy is, nem engedett.
– Kettőnk élete, most kettőnk nyomora, hogy aztán végül kettőnk boldogsága legyen! – mondta mindig, és kelt akkor, amikor az ura, és feküdt akkor, amikor az ura. Vagy még akkor sem, mert főzni is kellett valamikor, meg mosni is kellett valamikor, hogy aztán lehessen bírni a jármot. Igaz, a férfi sem aludt sokat, helyette inkább vályogot vetett. Ha engedte az idő többet, ha nem, kevesebbet, de gyűltek a téglák nap-nap után, Minden este megolvasta azokat, számolt, mikor lenne már elegendő. Aztán, amikor úgy vélte, lesz belőle egy kicsi ház, akkor hozzákezdett, és elkezdte rakni a falakat egy egész napi szántás után. De még kettőt sem fordult, már ott volt mellette az asszony, és dolgozott a keze alá. Akart valamit mondani a férfi, de inkább hozzá sem kezdett, mert tüzes volt az asszony tekintete, látszott rajta, hogy sem szó, sem tett el nem zavarta volna onnét. Hát együtt rakták onnantól a téglákat, aztán aludtak egy órát, kettőt, és mentek dédelgetni a földet, hogy aztán megéljenek belőle.
Egy jó darab idő így telt el. Ki volt hajtva a testből minden, nem is adta meg kettejüknek azt, ami pedig minden pár legnagyobb boldogságát jelenti. De azon az őszön legalább beköltözhettek a házba, amit a két kezükkel raktak össze. 1947-et írtak akkor. Nagy termést ígért a nyár vége, amit végül meg is adott a hosszan elnyúló ősz.
– Talán jövőre nem kell ilyen keményen dolgoznunk! – mondta a férfi óvatosan, mert tudta, hogy aki gazdálkodik, annak nincs szabad akarata. Az ő akarata benne van az esőben, aki csírát hajt. Benne van az aszályban, mely messzire tolja a tányért az asztalon. Benne van kései fagyban, mely elhajítja a tároló kulcsát. De benne van a szélben, a természet minden szeszélyében, és az ember ebben egy olyan magatehetetlen porszem, hogy csak tűrni tud, elviselni, de alakítani annál kevesebbet.
Nem baj! Éltek, ahogy éltek. Eljött a tél, pihenhetett a test egy kicsivel többet, bár a jószág akkor is korai ébresztőt fújt. Sok hó esett akkor. Igen sok. Aztán egyszer csak enyhet adott az idő. Szilveszter napja volt éppen, amikor a nem is olyan messzi hegyekből megindult az olvadás, és a zavaros lé úgy ömlött lefele, mint a veszedelem. A víz az élet maga. Mondták sokszor. De akkor a víz maga volt az úr, a pusztítás fejedelme. Árvíz sújtotta akkor télen Tivadart. Nem kérdezett akkor az a víz, csak hömpölygött, és elnyelt mindent. Családok éves termése lett oda, házakat rombolt le egyetlen óra alatt. Tivadart, akit annak idején már a tatár is elpusztította, ezúttal az árvíz nyomorgatta meg.
A férfi és az asszony mindene odalett. Az asszony zokogott, menni akart. A férfi dühös volt, a szeme szikrázott, káromolta az Istent, pedig korábban nem múlt el szent mise nélküle. Három nap és három éjszaka sírt az asszony, addig feszült a férfiban az indulat.
– Menjünk innen! – rebegte az asszony.
– Soha! Betöröm ezt a vad folyót! Csapott a semmibe a férfi az öklével.
Úgy lett, ahogy mondta.
De immáron két év kellett, hogy felépítsenek mindent. A Tisza közben megmaradt szelídnek, de nem lehetett hinni neki. Akibe egyszer belemar, az többé nem hisz neki. Olyan volt, mint az oroszlán, aki éppen csak, hogy lehunyja a szemét.
A férfi és az asszony mégis felépítette a házat, nagyobbat, szebbet. Úgy hitték győztek. De megint sok volt a munka, és az megint elvette a pártól a házasság gyümölcsét.
Sose lett gyerekük, pedig nagyon szerették volna. És nem! Nem győztek! Egy olyan tömeg ellen, mint a Tisza, nem lehet. A férfit egyszer elnyelte, akiben végig benne maradt az egyfajta reváns. Örökké birokra akart kelni a folyóval, megszállottja lett, le akarta győzni, négy vállra fektetni. Hogy miként akarta ezt megtenni, maga sem tudta. Aztán egy nap sose tért vissza a partjáról.
Emlékezik.
A keze mintha virágokat szórna a vízbe. De már azt sem. Beleszórta mindet. Nem veszi észre, a csuklója ütemtelenül ráng egyet-egyet. Közben tiszavirágokat hord a víz. Nagy az asszony bánata. Egyszer, amikor fiatal volt, egy ilyen alkalomkor ismert meg valakit, akit aztán nagyon megszeretett.
Némán áll.
Nem lehet hallani zokogását.
Csak a válla rázkódik veszettül.
Telt az idő, ami olykor megszépül és a világ javára dönti el a dolgokat. Így volt ez abban az esetben is, mert valahogy mégis az a nagyon szemtelen siheder lett annak a lánynak a férje. Nyoma sem volt már akkor benne abból a kivagyiságból, amit a parton mutatott. Komoly, kötelességtudó emberré érett. Akkoriban nem voltak világraszóló lakodalmak, kivált akkor, amikor két kérges kezű paraszti család sarjai kötettek frigyet egymással. Nem sokat adhattak ezek egymásnak, de ha volt egy kis föld, abból leszeltek egy darabot, hogy azon boldoguljanak a fiatalok tovább. Ekkor is úgy történt, ezen el lehetett indulni. A férfi elkezdte a gazdálkodást, az asszonya pedig követte elhatározással, tiszta szerelemből. A férfi kímélni akarta őt, de az asszony erős volt így is, úgy is, nem engedett.
– Kettőnk élete, most kettőnk nyomora, hogy aztán végül kettőnk boldogsága legyen! – mondta mindig, és kelt akkor, amikor az ura, és feküdt akkor, amikor az ura. Vagy még akkor sem, mert főzni is kellett valamikor, meg mosni is kellett valamikor, hogy aztán lehessen bírni a jármot. Igaz, a férfi sem aludt sokat, helyette inkább vályogot vetett. Ha engedte az idő többet, ha nem, kevesebbet, de gyűltek a téglák nap-nap után, Minden este megolvasta azokat, számolt, mikor lenne már elegendő. Aztán, amikor úgy vélte, lesz belőle egy kicsi ház, akkor hozzákezdett, és elkezdte rakni a falakat egy egész napi szántás után. De még kettőt sem fordult, már ott volt mellette az asszony, és dolgozott a keze alá. Akart valamit mondani a férfi, de inkább hozzá sem kezdett, mert tüzes volt az asszony tekintete, látszott rajta, hogy sem szó, sem tett el nem zavarta volna onnét. Hát együtt rakták onnantól a téglákat, aztán aludtak egy órát, kettőt, és mentek dédelgetni a földet, hogy aztán megéljenek belőle.
Egy jó darab idő így telt el. Ki volt hajtva a testből minden, nem is adta meg kettejüknek azt, ami pedig minden pár legnagyobb boldogságát jelenti. De azon az őszön legalább beköltözhettek a házba, amit a két kezükkel raktak össze. 1947-et írtak akkor. Nagy termést ígért a nyár vége, amit végül meg is adott a hosszan elnyúló ősz.
– Talán jövőre nem kell ilyen keményen dolgoznunk! – mondta a férfi óvatosan, mert tudta, hogy aki gazdálkodik, annak nincs szabad akarata. Az ő akarata benne van az esőben, aki csírát hajt. Benne van az aszályban, mely messzire tolja a tányért az asztalon. Benne van kései fagyban, mely elhajítja a tároló kulcsát. De benne van a szélben, a természet minden szeszélyében, és az ember ebben egy olyan magatehetetlen porszem, hogy csak tűrni tud, elviselni, de alakítani annál kevesebbet.
Nem baj! Éltek, ahogy éltek. Eljött a tél, pihenhetett a test egy kicsivel többet, bár a jószág akkor is korai ébresztőt fújt. Sok hó esett akkor. Igen sok. Aztán egyszer csak enyhet adott az idő. Szilveszter napja volt éppen, amikor a nem is olyan messzi hegyekből megindult az olvadás, és a zavaros lé úgy ömlött lefele, mint a veszedelem. A víz az élet maga. Mondták sokszor. De akkor a víz maga volt az úr, a pusztítás fejedelme. Árvíz sújtotta akkor télen Tivadart. Nem kérdezett akkor az a víz, csak hömpölygött, és elnyelt mindent. Családok éves termése lett oda, házakat rombolt le egyetlen óra alatt. Tivadart, akit annak idején már a tatár is elpusztította, ezúttal az árvíz nyomorgatta meg.
A férfi és az asszony mindene odalett. Az asszony zokogott, menni akart. A férfi dühös volt, a szeme szikrázott, káromolta az Istent, pedig korábban nem múlt el szent mise nélküle. Három nap és három éjszaka sírt az asszony, addig feszült a férfiban az indulat.
– Menjünk innen! – rebegte az asszony.
– Soha! Betöröm ezt a vad folyót! Csapott a semmibe a férfi az öklével.
Úgy lett, ahogy mondta.
De immáron két év kellett, hogy felépítsenek mindent. A Tisza közben megmaradt szelídnek, de nem lehetett hinni neki. Akibe egyszer belemar, az többé nem hisz neki. Olyan volt, mint az oroszlán, aki éppen csak, hogy lehunyja a szemét.
A férfi és az asszony mégis felépítette a házat, nagyobbat, szebbet. Úgy hitték győztek. De megint sok volt a munka, és az megint elvette a pártól a házasság gyümölcsét.
Sose lett gyerekük, pedig nagyon szerették volna. És nem! Nem győztek! Egy olyan tömeg ellen, mint a Tisza, nem lehet. A férfit egyszer elnyelte, akiben végig benne maradt az egyfajta reváns. Örökké birokra akart kelni a folyóval, megszállottja lett, le akarta győzni, négy vállra fektetni. Hogy miként akarta ezt megtenni, maga sem tudta. Aztán egy nap sose tért vissza a partjáról.
*
Egy asszony áll a Tisza-parton Tivadarnál. Háttal mindennek, szemben a
folyóval. Nem lehet most zavarni.Emlékezik.
A keze mintha virágokat szórna a vízbe. De már azt sem. Beleszórta mindet. Nem veszi észre, a csuklója ütemtelenül ráng egyet-egyet. Közben tiszavirágokat hord a víz. Nagy az asszony bánata. Egyszer, amikor fiatal volt, egy ilyen alkalomkor ismert meg valakit, akit aztán nagyon megszeretett.
Némán áll.
Nem lehet hallani zokogását.
Csak a válla rázkódik veszettül.
...............................
Zsigmond István: Távol a világtól - festmény
*******************************************
10. JÓZSEF
TIBOR: VALAMIT ÚGY MONDANÉK…
Emlékszem,
születésnapodra
kedves
virágodat vittem:
színes, dupla
gerberát,
meg egy kis
édest,
akkor vasárnap
délután,
s tőled tanult
mosolyt, ölelést
és éreztem,
alig éreztem
tested régi
melegét
bő otthonkád
alatt,
ami hajlott
hátat takart,
s mindez
pillanatnak tűnt,
és sokáig
néztük egymást,
ahol az örök
mosolygó,
ránctalan
arcot kerestem
szőke, illatos
hajfürtökkel,
amit
nyolcvanegy ősz
részletekben
és gyorsan átfestett,
miközben te,
azt hiszem
mást kerestél,
láttál bennem,
majd egyre
halkulón,
lassan,
erőtlenül mondtad:
milyen jól
tartod magad fiam,
és kérdeztél
unokáid felől,
mintha nem is
lennél beteg.
A délutáni
kávézás ideje
fél négy,
maradt emlék
-, mint
megannyi más
jó vagy rossz
szokás-
nyúlt érte
szitáló kezed
-értetted
kettővel nehezebb,
s körötted
lévőknek
újra- meg újra
felemlegetted:
milyen jól néz
ki apátok
s nem érződött
értágító hatása
kávédnak,
felezted volna velem,
ahogy
jóapámmal szoktad,
s utolsó
érintésed ma is érzi szám…
A meggyes-
kakaós kevert
-, mert ezt
szeretted-
harapásuk után
önálló
utazásba kezdett
tetején a
fehér porcukor,
ami sötét
ruhád ölébe hullt,
majd vizet
kértél,
-erre oly
sokszor biztattalak-
kis pohárral,
ennyit bírt erőd,
s láttam kezed
hártyája
alatt futó
kékeslila ereket,
átlátszó már
rugalmatlan
csontra
száradt bőröd
-, melyet
többször megvakartál-
s ezek a kezek
egykor
micsoda kezek
voltak!
kócos fejet
simogattak,
íze lett a
kosztnak,
albérlet
dohában,
fateknő
gőzében
három gyermek
szennyesét
mostad…
Másnap a
közeli kórházba
gyalog mentem
munka után,
hogy eresszem
a napi gőzt,
gondolatban
nálad járva
felidéztem
sok-sok mesehőst,
aki gonoszt,
rosszat párbajban
hosszú tusák
után legyőz…,
ám változatlan
állapotodban
csak orvosi
nyugtatás maradt
-, meg hogy
mire készüljek-
s a
felújításra váró kórteremben
összezsúfolt
ágyakat
láttam, mint
másik állandót,
a monitoron
néha mozduló
képet, jelet,
látom a szív
még dolgozik,
nézlek, nézem
a homlokodra
csüngő tincseket,
az emlékül
hagyott kincseket
magamban
hirtelen sokat idézek,
erre mily’
kevés volt nyolc évtized.
Megláttál,
ugrált a kijelző, valamit úgy mondanál
-,valamit úgy
mondanék-
de párát vet
szemüvegem,
rajtad az
oxigén maszk,
s elbeszéltünk
egymás mellett a hunyorgó neon alatt,
mint két
idegen…
Kaposvár,
2023. május
……………………
AI
– kép generálással
*******************************************
11. KURUCZ ÁRPÁD: HAZAMENNI
(novella)
A
szobában, csak a falióra ketyegett, halkan. A súly leért, az óra fél
tizenegykor elhallgatott. A csendre, sovány, karikás szemű öregasszony kapta
fel a fejét.
– Fel kéne húzni – gondolta, de nem
mozdult.
Fekete
Thonet hintaszékben üldögélt, sötétszürke, apró-mintás otthonkában. Sem ő, sem
az óra, sem a szék, nem illett a modern, világos bútorok közé.
 |
| Kurucz Árpád |
Eszébe
jutott, az a fél évvel korábbi nap mikor a fia
beállított hozzá, Tekenyére.
Addigra már
összecsomagolta ruháját, a kisebbik, kopott
bőröndbe. Hosszas vita
után Gábor, a bútorok közül,
csak az ingaórát, és a hintaszéket volt hajlandó
felrakni
az autóra. Azt mondta, így is szűkösen lesznek.
Kora
tavasz volt, az eresz épphogy megcsordult, de
a hóvirágok már kidugták fejüket.
A Nap,
barátságosan melegítette az öregasszony arcát.
– Még néhány hét, és a fecskék is
megérkeznek – nézett az üres fészkekre.
Felemás
érzéssel zárta be maga mögött a kiskaput. Csendesen csukódott.
– Jön a jó idő – gondolta.
Tudta,
ha nyikorog eső lesz, ha nem, napsütés.
– Isten áldja, Kati néni – kiabált át a
szomszédból egy fiatalasszony.
– Isten megáldjon, Klárikám.
– Jó lesz neked nálunk, anya – indította
el a motort Gábor. – Nem leszel egyedül, mindig tudunk figyelni rád. Én nem
tudom megoldani, hogy minden héten hazajöjjek. Pesttől Tekenye, kétszázötven
kilométer.
– Igen. Jó lesz.
Eleinte,
valóban jó volt. Örült a kis unokának. Gabi elsőbe járt. Öreges, szálkás
betűivel igyekezett segíteni neki az írásban.
– Azt nem úgy tanultuk! – magyarázta a
kislány. – De buta vagy, Kati nagyi.
Fia
és a menye leste minden kívánságát. Új ruhákat, puha mamuszt vásároltak neki.
Gyakran,
csak késő este, fáradtan értek haza a munkából, olyankor mindig meleg
vacsorával várta őket.
Az
egy kicsit kedvét szegte, hogy a szomszédokkal nem sikerült barátkoznia.
Szeretett volna mesélni a kapuról, ami megjósolja az időjárást, a
tehenészetről, ahol negyven évig dolgozott. Mindenki sietett, távolság tartó
udvariassággal lerázták.
A
szende tavasz átengedte helyét, a tüzes nyárnak. Az öregasszony, egyre
kevesebbet mosolygott. Arca beesett, orra megnyúlt. Szemei alatt a sötét árkok,
mélyebbek lettek. Naphosszat ült a hintaszékben, nézett ki az ablakon. Ha
szóltak hozzá, összerezzent, mintha álomból ébredne.
– Nem értem. Szeretnek. Jól bánnak velem.
Mi bajom van? – kérdezte magától.
A
család úgy tervezte, hogy a nyári szabadságot a tenger mellett töltik, és a
mamát is elviszik.
Kati
néni nem érezte jól magát, bár a hatalmas víz lenyűgözte. Nagyon elfáradt a
hosszú úton, zavarta a népszerű üdülőhely nyüzsgése. A partra, csak egyszer
ment le. Míg a többiek fürödtek, ő a szálláson maradt.
Üldögélt,
nézte, amint a ház előtt a levelek lassan aranyszínt öltenek, s a hideg szél
keringőzik velük.
Rápillantott
a lejárt órára, és elhatározta magát. Egyedül volt otthon. Gabit, kivitték
szülei az Állatkertbe. A vedlett bőröndbe összecsomagolta kevés holmiját, írt
egy rövid levelet, és kiment a buszpályaudvarra.
Elveszetten,
tanácstalanul téblábolt a rengeteg ember között.
– Hova szeretne utazni, néni? –
szólította meg egy fiatal lány.
– Zalaszentgrótra, onnan Tekenyére.
– Fél óra múlva megy, a hetes kocsi
állásról. Jöjjön, segítek, megvesszük a jegyét.
Este
tíz óra volt mikor fáradtan kinyitotta a kiskaput. Panaszosan nyikorgott.
– Holnapra megjön az eső – sóhajtotta, az
öregasszony, s halk kattanással becsukta a kaput.
Fél
tizenegyre került ágyba. Jó érzéssel bújt az ismerős, nehéz dunyha alá. Arcán
nyugodt, békés mosollyal elaludt.
Másnap
délelőtt a fia így talált rá…
*******************************************
12. AUSZTRÁL KAPCSOLATOK
Ilosvay Gusztáv levelei
Adásnap:
2025.08.03
Ma annyi minden más mellett elbúcsúztunk régi jó barátunktól Tony Kameniczky basszusgitáros, akkord gitáros és énekestől. 50 éve ismertük meg egymást és 10 évet dolgoztunk együtt egy zenekarban. Biztos ismered azt az érzést, amikor valakivel az első pillanattól fogva jól érzed magad. Nos Tonyval a kapcsolatunk ilyen volt. Tony felvidéki szlovák volt. A csúnya szavakat magyarból úgy mondta akcentus nélkül, hogy egy bennszülött sem tudta volna jobban. Legutoljára az Szent Erzsébet Otthonban játszottunk együtt TAG 66 néven (Tony Kameniczky, Soós András és jómagam). Önként jött és jól érezte magát. Azt mondta, hogy az a lángos, amit itt lehet kapni az megéri neki, hogy itt játsszon ingyen bérmentve. Szeretett bennünket. Egy szelíd ember volt, mindig volt egy kedves mosoly az arcán, sok szeretettel a szívében, csodálatos zenész volt. Nagyon fog hiányozni. A második félidőben 1.10 kor hallhatod azt a feldolgozást, amit vagy 5 évvel ezelőtt egy próbán vettünk fel, amatőr módon egy kis diktafonnal. Minden esetre kapsz egy kis ízelítőt a zenékből és Tony basszus gitározásából. Kicsit többet zenéltünk és mosolyogva jöttünk ki az adásból. Ne feledd vannak barátaink MEGSZÓLALOK internetes irodalmi magazin Véghelyi József szerkesztésében. kattints rá, értéket fogsz találni benne. Ha tetszett az adás ne feledd megosztani barátaiddal, ismerőseiddel. Köszönjük!!!
http://www.radiomozaiksydney.com.au
#radio #zenekar #iskola #riporter
Ahogy ma hallgattam bent a stúdióban az adást, megfogalmazódott bennem, hogy ezek a remek riportok, amelyekben érték van, mondanivaló, nemzettudat, történelem, vajon mennyire jutnak el a hallgatóhoz. Mennyire érinti meg őket, mennyire csengenek ismerősen ezek a gondolatok. Ez már régen foglalkoztat engem.
Ma annyi minden más mellett elbúcsúztunk régi jó barátunktól Tony Kameniczky basszusgitáros, akkord gitáros és énekestől. 50 éve ismertük meg egymást és 10 évet dolgoztunk együtt egy zenekarban. Biztos ismered azt az érzést, amikor valakivel az első pillanattól fogva jól érzed magad. Nos Tonyval a kapcsolatunk ilyen volt. Tony felvidéki szlovák volt. A csúnya szavakat magyarból úgy mondta akcentus nélkül, hogy egy bennszülött sem tudta volna jobban. Legutoljára az Szent Erzsébet Otthonban játszottunk együtt TAG 66 néven (Tony Kameniczky, Soós András és jómagam). Önként jött és jól érezte magát. Azt mondta, hogy az a lángos, amit itt lehet kapni az megéri neki, hogy itt játsszon ingyen bérmentve. Szeretett bennünket. Egy szelíd ember volt, mindig volt egy kedves mosoly az arcán, sok szeretettel a szívében, csodálatos zenész volt. Nagyon fog hiányozni. A második félidőben 1.10 kor hallhatod azt a feldolgozást, amit vagy 5 évvel ezelőtt egy próbán vettünk fel, amatőr módon egy kis diktafonnal. Minden esetre kapsz egy kis ízelítőt a zenékből és Tony basszus gitározásából. Kicsit többet zenéltünk és mosolyogva jöttünk ki az adásból. Ne feledd vannak barátaink MEGSZÓLALOK internetes irodalmi magazin Véghelyi József szerkesztésében. kattints rá, értéket fogsz találni benne. Ha tetszett az adás ne feledd megosztani barátaiddal, ismerőseiddel. Köszönjük!!!
http://www.radiomozaiksydney.com.au
#radio #zenekar #iskola #riporter
 |
| Ilosvay Gusztáv |
*
Adásnap:
2025.08.10Ahogy ma hallgattam bent a stúdióban az adást, megfogalmazódott bennem, hogy ezek a remek riportok, amelyekben érték van, mondanivaló, nemzettudat, történelem, vajon mennyire jutnak el a hallgatóhoz. Mennyire érinti meg őket, mennyire csengenek ismerősen ezek a gondolatok. Ez már régen foglalkoztat engem.
Hisz
hosszú évtizedek munkája fekszik ezekben az adásokban és valahol az a remény,
hogy számít amit mondunk és úgy megy keresztül a mondanivaló, ahogy azt mi
szerettük volna. Szerintem ez minden valamirevaló rádiósnak egyszer kérdésként
megjelenik az orra előtt. Számít e az, hogy mi mit mondunk, vagy csak üres szó
az éterben? Ez csak azért jutott eszembe, mert olyan értékeket hozunk, amelyek
minden esetben megállják helyüket az erkölcsi normán. Persze a visszajelzések
az esetek legnagyobb részében pozitívak, de a mai adásban olyan témák mentek le
amelyek minket reprezentálnak és erősítenek, ha megértjük. Őszintén remélem,
hogy mindenki merít az adások tartamából és nem kapcsolod ki a rádiót
hiányérzettel. Köszönöm a kollégáknak a mai adásban való részvételüket. Ne
felejtsetek el belekukkantani a MEGSZÓLALOK internetes magazin oldalára,
értéket találsz minden oldalán. Ha tetszett az adás kérlek osszad meg
barátoddal, ismerősöddel.
http://www.radiomozaiksydney.com.au
Különösen ilyenkor Augusztus 20 környékén itt Ausztráliában elgondolkodom, hogy mennyire erős bennünk a nemzet tudat. Egyáltalán mit jelent az számunkra, hogy nemzet tudat. Ha valaki rákérdez, hogy mit jelent számunkra magyarnak lenni, hogy magyaráznám el a be nem avatottnak, hogy én magyar vagyok. Elég csak az, hogy ebben az országban születtem és ez automatikusan hozza a nemzethez való ragaszkodásomat, vagy mint minden mást meg kell tanítani s nem az óvodában kell elkezdeni hanem az anyaméhben. Természetesen én most a diaszpórában gondolkodom, de ki lehet terjeszteni a világra is, beleértve az ó hazát. Te, aki most olvasod ezeket a sorokat, hogyan írnád ezt le? Mik volnának gondolataid? Kell e ezzel a témával foglalkozni? Bevallom titkon szeretnék egy több részből álló sorozat formájában erről a témáról beszélgetni a rádióban, lehetőleg politika mentesen, de ha nem megy, akkor az is jöhet. Lehet e egyáltalán erről a témáról szabadon, minden megkötés nélkül beszélni? Pár embernek megemlítettem, hogy mit szeretnék (természetesen neveket nem említünk) érdekes reakciókat kaptam. Segíts nekem, hogy erről a témáról szabadon, önfeledten tudjunk beszélgetni. Ha van ötleted irj nekem a rádió E-mailjére: G K Ilosvay sydneyradiomozaik@gmail.com előre is köszönjük. Számitok a segítségetekre. Ha tetszett az adás kérlek osszad meg ismerőseid között.
http://www.radiomozaiksydney.com.au
Ma megváltottuk a világot, no nem úgy ahogy te gondolod, hanem a mesterséges intelligenciáról beszélgettünk. Mondanom sem kell, hogy ez korunk egyik legmeghatározóbb témája, hisz a jövőnket fogja irányítani. De egyenlőre félünk tőle, mert annyi mindent megváltoztat majd a jövőben, hogy egyenlőre nem igazán tudjuk felfogni a változást, amit ez a mesterséges intelligencia fog okozni társadalmunkban. Mi emberek szeretjük a kiszámíthatóságot, az értelmet, a megmagyarázhatót, a kézzelfoghatót. Ugyan akkor a mesterséges intelligencia minden csak nem az, amit az előbb felsoroltam. Egyenlőre nem tudunk rá gombot varrni és ezért idegenszerű, félelmet generál az emberek nagy többségében. Garamhegyi Edit és jómagam beszélgettünk erről. Persze még a jéghegy csúcsát sem vakargattuk meg. (Itt jegyzem meg, hogy ha neked van valami véleményed pro vagy kontra nagyon szeretnénk ha bekapcsolódnál a témában. Őszintén érdekelne a véleményed). Természetesen sok minden más is volt az adásba de ahhoz már kattints rá és mindent megtudsz. Ne feledd van egy jó barátunk a „Megszólalok” Internetes irodalmi magazin amit nagy gonddal neked a hallgatónak szerkesztenek hétről hétre. Keresd meg, nézz bele, értéket fogsz benne találni. Hat tetszett az adás, kérlek osszad meg barátaiddal. Köszönjük
http://www.radiomozaiksydney.com.au
http://www.radiomozaiksydney.com.au
*
Adásnap:
2025.08.17Különösen ilyenkor Augusztus 20 környékén itt Ausztráliában elgondolkodom, hogy mennyire erős bennünk a nemzet tudat. Egyáltalán mit jelent az számunkra, hogy nemzet tudat. Ha valaki rákérdez, hogy mit jelent számunkra magyarnak lenni, hogy magyaráznám el a be nem avatottnak, hogy én magyar vagyok. Elég csak az, hogy ebben az országban születtem és ez automatikusan hozza a nemzethez való ragaszkodásomat, vagy mint minden mást meg kell tanítani s nem az óvodában kell elkezdeni hanem az anyaméhben. Természetesen én most a diaszpórában gondolkodom, de ki lehet terjeszteni a világra is, beleértve az ó hazát. Te, aki most olvasod ezeket a sorokat, hogyan írnád ezt le? Mik volnának gondolataid? Kell e ezzel a témával foglalkozni? Bevallom titkon szeretnék egy több részből álló sorozat formájában erről a témáról beszélgetni a rádióban, lehetőleg politika mentesen, de ha nem megy, akkor az is jöhet. Lehet e egyáltalán erről a témáról szabadon, minden megkötés nélkül beszélni? Pár embernek megemlítettem, hogy mit szeretnék (természetesen neveket nem említünk) érdekes reakciókat kaptam. Segíts nekem, hogy erről a témáról szabadon, önfeledten tudjunk beszélgetni. Ha van ötleted irj nekem a rádió E-mailjére: G K Ilosvay sydneyradiomozaik@gmail.com előre is köszönjük. Számitok a segítségetekre. Ha tetszett az adás kérlek osszad meg ismerőseid között.
http://www.radiomozaiksydney.com.au
*
Adásnap:
2025.08.24Ma megváltottuk a világot, no nem úgy ahogy te gondolod, hanem a mesterséges intelligenciáról beszélgettünk. Mondanom sem kell, hogy ez korunk egyik legmeghatározóbb témája, hisz a jövőnket fogja irányítani. De egyenlőre félünk tőle, mert annyi mindent megváltoztat majd a jövőben, hogy egyenlőre nem igazán tudjuk felfogni a változást, amit ez a mesterséges intelligencia fog okozni társadalmunkban. Mi emberek szeretjük a kiszámíthatóságot, az értelmet, a megmagyarázhatót, a kézzelfoghatót. Ugyan akkor a mesterséges intelligencia minden csak nem az, amit az előbb felsoroltam. Egyenlőre nem tudunk rá gombot varrni és ezért idegenszerű, félelmet generál az emberek nagy többségében. Garamhegyi Edit és jómagam beszélgettünk erről. Persze még a jéghegy csúcsát sem vakargattuk meg. (Itt jegyzem meg, hogy ha neked van valami véleményed pro vagy kontra nagyon szeretnénk ha bekapcsolódnál a témában. Őszintén érdekelne a véleményed). Természetesen sok minden más is volt az adásba de ahhoz már kattints rá és mindent megtudsz. Ne feledd van egy jó barátunk a „Megszólalok” Internetes irodalmi magazin amit nagy gonddal neked a hallgatónak szerkesztenek hétről hétre. Keresd meg, nézz bele, értéket fogsz benne találni. Hat tetszett az adás, kérlek osszad meg barátaiddal. Köszönjük
http://www.radiomozaiksydney.com.au
*
Adásnap:
2025.08.31
Hét közepén még nem volt semmi elképzelésem, hogy mi megy adásba. Aztán úgy péntek magasságában már volt egy riportom meg egy ígéretem, hogy igen ott leszek, megjövök ne aggódj. Vasárnap adás előtt két órával összeállt a program úgy, hogy időzavarba jöttünk és ki kellett valakit hagyni, mondván most melyik ujjamat harapjam meg. Hát így megy ez a rádiózás. Viszont remek lett, sok érdekes embert hoztunk össze és az adás után Katival átöleltük egymást, mondván: hű ez jó lett!! Ami a tartalmat illeti, az ma különösen organikusan jött létre. Ötletek, emberek, csak egyszerűen megjelentek a színen és olyan érdekes dolgokat mondtak, hogy mi csak tátott szájjal hallgattuk. Itt szeretném mondani, hogy jövő héten a Moocooboola fesztivál miatt nem lesz megtartva a magyar adás. De kárpótlásul egy zenei programot fogtok kapni, ezzel is próbáljuk az év közbeni kimaradt zenét pótolni. Gyertek kapcsoljatok rá mert érdekes lesz. Mi itt a rádiónál támogatjuk a „ Megszólalok” internetes irodalmi magazint, Véghelyi József főszerkesztő irányítása alatt. Ha tetszett az adás kérlek osszad meg az ismerőseiddel. Köszönjük!!
www.radiomozaiksydney.com.au
#radio #szihaz #fadoktor #derine #othon #ripotok
Hét közepén még nem volt semmi elképzelésem, hogy mi megy adásba. Aztán úgy péntek magasságában már volt egy riportom meg egy ígéretem, hogy igen ott leszek, megjövök ne aggódj. Vasárnap adás előtt két órával összeállt a program úgy, hogy időzavarba jöttünk és ki kellett valakit hagyni, mondván most melyik ujjamat harapjam meg. Hát így megy ez a rádiózás. Viszont remek lett, sok érdekes embert hoztunk össze és az adás után Katival átöleltük egymást, mondván: hű ez jó lett!! Ami a tartalmat illeti, az ma különösen organikusan jött létre. Ötletek, emberek, csak egyszerűen megjelentek a színen és olyan érdekes dolgokat mondtak, hogy mi csak tátott szájjal hallgattuk. Itt szeretném mondani, hogy jövő héten a Moocooboola fesztivál miatt nem lesz megtartva a magyar adás. De kárpótlásul egy zenei programot fogtok kapni, ezzel is próbáljuk az év közbeni kimaradt zenét pótolni. Gyertek kapcsoljatok rá mert érdekes lesz. Mi itt a rádiónál támogatjuk a „ Megszólalok” internetes irodalmi magazint, Véghelyi József főszerkesztő irányítása alatt. Ha tetszett az adás kérlek osszad meg az ismerőseiddel. Köszönjük!!
www.radiomozaiksydney.com.au
#radio #szihaz #fadoktor #derine #othon #ripotok
*******************************************
13.
ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi Péterné: Befordultam a konyhába, a Varasdi búcsút
láttam
Hetek óta lázas munkában telnek a napjaim, a régi nyárikonyhában alkotok. Varázsolok, mert egy régi, félredobott, megöröklött konyhabútor évek óta nyugtalanított, ám csak a vágyakozás volt bennem egy régi parasztkonyha után. Tettekre nemigen sarkalltak a megfakult, imitt-amott letöredezett bútorok, hokedlik. De most nekifogtam, s mondhatom, menet közben minden megoldódott, leleményességem megtapasztalása napról-napra abban erősített meg, hogy Istennek tetsző dologban fáradozom. Szinte éjt nappallá téve dolgoztam, közben kellett ez meg az, de művem befejeződött. Ma éjjel Jézus szíve és Mária szíve képei is a falra kerültek. Ültem a zöld lábú fényes hokedlin, gyönyörködtem a százéves horgolt csipkével felfodrozott szekrénykében, melynek belsejébe levendulát tettem, hogy a dohos szagot, mint a feledés ördögpatájú múlt-tolvaját végleg elűzzem. Nem engedem meglopni a fiatalságot, nem engedem, hogy a kényelem kéjura kifosszon engem is, ebben a dőzsölő, nagyon modern, a múlt iránt hiperkritikus korban. Náni néninek nevezték az asszonyt, akitől a bútorok rám maradtak; én őt sosem ismertem, de mostanra jó barátságba kerültünk, s így éjjelbe fordulva a napom, vele hallgatom zöldre mázolt kis székén az éjfelet ütő harangot. Hálát adok az Istennek, hogy annyi észt adott nekem, hogy évekkel ezelőtt felismertem, hogy milyen nagy értéket selejtez ki éppen a kényelemtől megmérgezett, hagyományos, paraszti örökséggel szemben mételyes nemzedékünk.
*
.png) |
| Véghelyi Péterné |
Szülőfalumban járva eszembe jutott, hogy él még két asszony, kik ismerték öreganyámat, így hát felkerekedtem, drótszamárra ülve. Anyám kinyitja a kaput, s dorgálón néz rám:
– Te, ugye nem akarsz ebben a parasztkendőben menni? – megszeppentem, mégis csak anyám feddett meg, majd kezemmel idős barátnőmtől kapott kendőmhöz kaptam.
– Mi a baj ezzel? – Isten bocsássa meg nekem, ha mint oly sokszor régen anyámmal feleseltem, de én világot pörölök vissza az ördögtől éppen, ebben senki nem zavarhat meg engem.
– Anyukám, én most éppen a paraszt őseim emlékéért megyek, ahhoz nekem jussom van, ez a parasztkendő engem arra emlékeztet, hogy sose szabad elfelednünk azt, hogy honnan jöttünk. De hát így meg úgy, szemtelen lenni pedig nem akartam, virágos kendőt tettem a nap ellen a fejemre. Már a nyeregben ülve visszakiáltottam anyámnak, ki a kaput kulcsra zárta utánam.
– Anyukám, én paraszt vagyok, és paraszt is akarok lenni!
Hát, ez a parasztság vezérelte szívemet, eszemet, kezemet, s most már két leányka itt e konyhában a vendégem, s hordjuk be a szekrénybe a konyhakészletet. Közben tanítom őket a régi szép hagyományokra, egy-kori munkákra, felfogásra, gondolkodásmódra. Bár bevallom, gyerekkoromban – amikor a modernség újtoborzású regimentje a szocializmus romjain felvonult a hagyományok ellen, az amerikás fogyasztó háborúban – bizony nemigen érdekeltek engem a munkák a szőlőben, a kukorica kapálás, a címerezésről azt gondoltam, hogy a korai gyerekhalál egyik előmozdítója. Csak a szüreteket szerettem. Ám a képek elraktározódtak lelkemben, s amikor az idős emberek rám testálták a hagyományok mentését a modernség árjától elöntött világban, akkor e kis hajóroncsra egyre csak pakoltam mindent, s e darabokból likas emlékezetem előbányászott képeiből partra érve pompás új bárkát raktam össze. Most révet nyitottam, s viszem át a fiatalokat, kiknek kellenek e rakományból az igazán szépek. Ez a kis konyha lett most a határ, s elvámolnivalót innen vehetnek.
Búcsúkeresztlányom lelkendezve mesélte, hogy hazatérve nagymamája melléképületében ugyanilyen zöld konyhaszekrényre lelt, s most még vegyszereket tárolnak benne, de igényt tartott rá, s kérte, hogy hozományul majd őt illesse, kipakolja, s befesti majd, csak megmaradjon. Mamája kacagta, de szíve mélyén talán örült: lehet hagyományt átadni, csak le kell porolni, csiszolni, fényesíteni, ó, ez igazán szép lett, s a métely helyett most a virágzás terjed. A kislányt Csicsóban kereszteltem, régi búcsús népszokás a búcsúkeresztanyaság. Katolikus szokás szerint az olyan búcsús, aki először zarándokolt nevesebb búcsújáróhelyre, a búcsúban már többször megfordult társai közül búcsúkeresztanyát választott magának, aki meg is keresztelte. Ez a búcsúkeresztség (búcsúkörösség) abban áll, hogy a szentkút vizéből, meghinti, miközben ezt mondja: „Áldjon meg téged a teljes Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!”
*
A
búcsúkeresztség életre szóló kapcsolatot jelent a szertartásban résztvevők
életében. Szent Antal szobrot és imakönyvet kapott a búcsúkeresztség emlékére.
A katolikus hagyományban a búcsúbeli keresztelkedéssel hajdanán különleges
műrokonsági kötelék jött létre. Ettől kezdve a körösztlányom, körösztfiam, illetve
a körösztanyám, körösztapám megszólítás járta. A keresztszülő a megkeresztelt
személy szüleit komának, illetve komaasszonynak szólította. A keresztanya és
keresztlánya tartotta a rokonságot a következő években, például a keresztanyát
meghívták lakodalomba, vendégségbe. Hát, ezzel a hagyománnyal lett nekem egy
csicsói keresztlányom, tehát él még e hagyomány, mert műveljük. Búcsúban
azonban nem volt még soha, s most a búcsús szokásokról már csak mesélni tudunk.Marci bácsi, a kántor vasárnap utánam szólt szentmise után: Hát, jövő vasárnap Szent Jakab apostol napjához közel, a varasdi búcsú lesz, ha nem felejtik el. Vitorlákat felvontam, s nekifeszültek a vásznak a varasdi múltnak, s kiszöktek az emlékek a szívekből, s képpé lettek fülemen át a szívemben. Asszonyok emlékeznek, s az ilyen emlékek a konyhában kezdődnek, mert nagy búcsúk voltak Varasdon régen. A dolgos asszonyokat az éjfél a konyhában lelte, mert vasárnap semmit nem dolgoztak, addigra meg kellett süljön a kalács, a rétes. Diós-mákos kalácsot sütöttek, a rétest túróval, grízes meggyel tekerték fel. A székelyek galuskát főztek, de volt sült hús is, tyúkhúsleves, mert komák, rokonok más faluból rendszerint vendégségbe jöttek.
Most átváltozik újsütetű konyhám, megtelik egykor élt parasztasszonyokkal, kik most mesélnek nekem.
– Tudod, akkoriban mindenki maga gondoskodott az élelemről, volt mindenhol kemence, abban sütték a kerek kenyereket, búcsúra meg a kalácsot. Nálunk nagy nap volt a búcsú, mert a testvéremmel, aki nyolc évvel később született, mind a ketten Szent Jakab napján születtünk, ezért a családunkban nagy volt a Szent Jakab tisztelet, akiről a varasdi templomot is felszentelték. No most úgy képzeld el, hogy Szent Jakab napján mindig hatalmas eső esett: soha nem volt eső nélkül varasdi búcsú! De nagyon nagy búcsúk voltak ám! Akkoriban, amikor gyerekek voltunk, poros utcák voltak, a porban jártunk, de a templom előtt a Petőfi
utca elejétől végig sátorok voltak, rengeteg árus, körhinta, zenészek, mert este búcsúi bál volt, igen sok vendég érkezett. Azon a napon nem dolgoztunk, szentmisével kezdtük a búcsúi ünneplést, de előtte meggyónt mindenki, ez olyan természetes íratlan szabály volt, nagyon tele volt a templom, ott mindenki áldozott, nagy volt a nép hitében a búcsúi mise kegyelme.
– Ó, hát én is emlékszem – szólt közbe a másik asszony. – Fel kellett korán kelni, a házunk mögött a kertvégiben volt egy kis erdő, oda kellett kivezetnem a tehenet – mert én voltam a gyerekek közül a legidősebb –, legeltetni. De amikor elsőt harangoztak, kellett menni haza, s készülődni a misére. Mi szerettünk a templomba menni, két órakor litánia is volt, anyánk vitt minket. Akkor nem úgy volt mint most, anyánk kiadta nekünk a feladatot, ő ment a határba dolgozni, mi meg tettük a dolgunkat. A gyerekek munkája volt szecskát vágni, a száriziket összeszedni, ami a kocsányszár maga volt, mert ugye a tehén a levelet lelegelte, mi meg összekötöttük kévébe, azzal tüzeltünk. Rakott kályha volt a konyhában, ez pillanatok alatt leégett, de mi csak rakogattuk. Mi is rétest, kalácsot sütöttünk, a süteményeket nagyon későn kezdtük el csinálni. Akkoriban összetartó volt az emberiség – sóhajtott – mindenkihez ment búcsúkor vendég, nem úgy volt mint ma, hogy az ember kinéz az utcára s egy lélek sem jár.
– Ahogy mondod komámasszony – veszi vissza az emlékek gombolyagát a másik asszony, de egyfelé tekerik, itt nem gubancolódik össze semmi. Majd nyolcvan éve élnek Varasdon, közösek az emlékeik, s a visszaemlékezésük is. – Emlékszel, ha megláttak az emberek valakit dolgozni, rögtön mentek segíteni, akár kukoricát vittek, azt valamikor csumástul leszedték, a csűrben elhelyezték és később együtt fosztották. Nem volt tévé, igaz nálunk volt egy rádió, és esténként sokan odajöttek hozzánk hallgatni. Emlékszem ilyenekre, hogy Kéthly Anna, meg Nagy Imre, gyerekként ez megmaradt. De a templomban is ott volt az egész falu, akkoriban hétszázan is éltek Varasdon. Ott megvolt ám a szabály! A gyerekek ott elöl, az áldoztatórácsnál álltak mindig. Középen a két padsor között voltak a fiatalasszonyok, a leánykák felmehettek a kórusba a kántor mellé énekelni, de a házas férfiak a sekrestye fölötti kiskórusban voltak. Akkor a padsorokban csak az idősek ültek! Emlékszem, Édesapám mindig mondta: „Nehogy beszélgess, imádkozzál, figyeljél!” Én meg igyekeztem mindig megfelelni Édesapám kérésének, mert a világért sem akartam őt megszomorítani. Megvoltak a szabályok, ugye komámasszony, és mindenki betartotta azokat. Emlékszel a Laczkfi Emil atyára? Olyan aranyos plébánosunk volt, ő itt lakott a paplakban, a nővére, Irma néni főzött-mosott rá, de a plébános úr még fát is vágott, sokszor mentek hozzá a cigányok kéregetni, mert nem volt itt pénzosztó bácsi, de ő az utolsó filléreit is odaadta, senkit nem engedett el üres kézzel.
– Hát, nekem is szép emlékeim vannak Emil atyáról, nekünk ő volt a hitoktatónk – a gombolyagot ide-oda adogatták egymásnak, de a történetek folytak szépen, észre sem vettem, hogy másé a szó, mert ugyanaz a felfogás, ugyanaz a kép, csak egyre kivehetőbb, egyre látványosabb nekem. – Képzelje el, hogy gyerekként vasárnaponként nekünk nem volt hova menjünk, s ő olyan szépen elviselt minket. Mentünk a paplakba, ott volt egy zongora az irodában, meg játékok, a plébános nővére, az Irma néni, ó, anyámé, ő mindig megkínált bennünket valamivel, ott játszottunk. Emlékszem, amikor elsőáldozók voltunk, Irma néni nekünk kuglófot sütött, meg kakaót kaptunk.
– Hallod – mondja a másik asszony –, a plébánosnál tanultam meg orgonálni, mert ő gondot fordított arra, hogy mindig legyen valaki, aki tud orgonálni. Emlékszem, öten kezdtük, kettő lemorzsolódott, hárman ma-radtunk végül, akik megtanultunk orgonálni.
– De hallod-e? – böki meg a komaasszonya – Amikor én megszültem a fiamat, akkor nála avatódtam. Mert tudja – fordult felém – amikor az asszonyok megszültek, akkor hat hétig nem volt szabad kimenni az utcára, úgy illett, aztán mentünk anyámmal meg a kicsivel a templomba kiavatódni. Ez úgy történt, hogy a sekrestyében elmondta a plébános az avatódást, de onnan nem volt szabad egyenesen hazamenni, ezért nagyanyámhoz mentünk, aki akkor levágott egy kiscsibét, megcsinálta olyan tejfelesen, az nekem olyan jól esett, hogy sose felejtem el. Utána mentünk csak haza, majd megvolt a keresztelő is. Anyám minket is kisgyerekként már elvitt a templomba, ha elaludtunk is a szentmisén, de akkor is ott voltunk. Az anyatejjel szívtuk magunkba a szent énekeket is, talán éppen arra aludtunk el.
– Bizony, komámasszony, én arra is emlékszem, hogy mi még otthon születtünk, s a bábaasszony, a Jancsi Magdolna segítségével jöttünk a világra. Ha egy asszonynak eljött a szülés ideje, küldtek a Magda néniért, Isten tudja csak, hogy hány gyermeket segített a világra. Akkoriban még rengetegen voltunk, négy-öt gyerek is volt egy családban. Itt lakott a faluban a Magda néni, elöl a testvére a Mici néni, hátul a bábaasszony, ezt mindenki tudta.
– A búcsú napján gyerekként felkeltünk, leszaladtunk a templomhoz, már kirakodtak a sátrakban a vásárosok, annyi minden volt ott. Olvasó mézeskalácsból, de lehetett venni babákat, a gyerekecskéknek puskákat vagy ostort, édességeket. Lentről, a központtól annyi sátor volt, meg kör-hinta, felültünk a ringlisre, jártunk körbe-körbe a sátrak között, úgy örültünk, kaptunk két-három forintot, Hőgyészről jött egy fagyis néni, ott ötven fillér volt a fagyi, jól emlékszem. Előtte lemeszeltünk mindent, alul szürkével, fölül fehérre, minden ragyogott a tisztaságtól, szombaton mi, gyerekek felsepertük az udvart, az utcákat. Minden búcsúra kellett egy új ruha, ez szokás volt. Emlékszem egy szép sárga ruhát kaptam, olyan japán ujjút, alul húzott volt. Anyukám vett egy olyan három centis csipkét, azt rávarrta, ez olyan nájlon ruha volt, alul fehér kikeményített szoknya volt. Anyán nagyon szerette a szépet, kikeményítette a szoknyámat, hogy olyan szépen kiálljon, mutatós legyen, olyanok voltunk mint a pillangók! – mesélt lelkendezve, mintha el akarna repülni az elillanni készülő szép emlékképek után. – Búcsú előtt gyónni illett, akkoriban gyóntak az emberek, mert tudták, hogy a búcsú a bűnök elengedésére szolgál, és ezt csak tiszta lélekkel lehet elnyerni. A szentmise után volt az ebéd, ekkor a vendégek is itt voltak, s sosem jöttek üres kézzel.
– Emlékszel-e komámasszony, akkor már a férjem udvarolt nekem, s mentünk a bálba, alig voltam tizenhét éves, amikor férjhez mentem, ez előtte volt, a ruhára azért emlékszem ilyen jól.
– Hogyne, a bál az gyönyörű volt! – csillan össze a két asszony tekintete. Fúvószenekar volt, az egész falu hallotta azt a zenét, de illem is volt ám! A fiúk felkérték a lányokat, a hajadonokat, de le is lehetett kérni őket. A házasoknak azonban nem illett táncolni mással, csak egymással táncoltak. A férjemmel mi nagyon szerettünk táncolni, repültünk – kacagott – úgy megizzadtunk, csupa vizek voltunk, de boldogok.
– Olyan élet volt a búcsú napján a faluban, hozzánk Aparról is jöttek komaasszonyok, négyen voltunk gyerekek, voltak komák, akkoriban lovaskocsival jártak a poros utakon. Annyian voltak a korcsmában, emlékszem, oda bemenni nem lehetett, a korcsmáros akkor igen jól járt, olyan gyorsan mérte a sört, hogy aki csak fél pohárral kapott, az is egy egészért fizetett, nem volt ideje a habot megvárni, akkora tömeg volt ott.
Hallgatom az asszonyokat, kiknek már dédunokáik is vannak, s érzem a lelkemben, hogy beavatódom. Ma ez a beavatódás a feladat, mert az emlékezésből kiemelt képek a hangok által a lelkünkben megelevenednek. Ehhez kellett nekem ez a konyha, ahol most két leányka énekel, népdalokat, mert az Édesanyjuk erre tanította őket. A dalok tárháza kiapadhatatlan, s hallva a magyar népdalokat, minden élethelyzet bennük megszólal. Hallom a szavakat: kukorica, búza, venyige, lakodalom, öregapám, szeretőm, bánatom, örömem, … és Istenem.
Este kertmustrára vittem őket, a kicsi leánynak mutatom, ez itt a krumpli, most kicsit gazos, de azért lesz krumplim is.
– És hol van a krumplija? – kérdezi azzal a bizalommal, mely feltételezi, hogy az igazat mondom neki, s nem nevetem ki.
– Hát a föld alatt, látod, ez a szára, s alatta van a fészek. Egyet dobtam bele tavasszal, talán hat-nyolc is lesz alatta.
– De hogyan kell kiszedni onnan? Kérdezi kíváncsian, mert képzeletében már születnek a képek, meg akarja érteni.
– Hozd csak ide azt a kapát, Angyalom – mutatok a karónak támasztott néma szerszámra. Belevágom a földbe, néhányat félbe is vágok, ügyetlenül fordítottam a száraz földben a kapát, de amikor a meleg földből szétgurulnak a szárazságtól összetöpörödött krumplik, kis kezével bátran szedegette össze a földes gumókat. Beavatódott, s lelkében éppúgy elraktározta a képet, mint én valaha, amikor még nem értettem a munka csízióját, de beérett. Majd a zöld kukoricán mutattam meg, hogy szedjük le a csövet, a kukoricahajat. A lelkes kislány finom ujjaival befonta, s azt is elpakolta a táskájába. A konyha előtt most nem kukoricát fosztottunk, hanem levendulát morzsoltunk, s az illatfelhőben bódultan merültünk el a kenderkészítés, a szövés-fonás régi hagyományában, melyet én is az idősektől tanultam. Beavatódtak egy felfogásba, mely paraszti, s e felfogás lényege az, hogy közösségi, és hogy isteni, mert lelküket mindig istenfélelem rezegteti.
Az idősek mind úgy mondják, hogy akkoriban – amikor ők gyerekek voltak – még összetartó volt az emberiség. Számukra az emberiség a falu volt, ami életközösség és hitközösség is volt egyben. Valamikor nem is nagyon házasodtak, csak a szülőfaluból, azt mondják a régiek, ha valaki idegenbe akart mégis házasodni: „Nem kell pokolra menni ördögért.”
*
A
falvakban közös norma volt, mindenki ismert mindenkit, közös volt a munka,
közös a templom és közös a mulatság. Ez az ismertség adta az illemet, a
miheztartást. Ma az idegenség, az elidegenedés fedezi el a bűn súlyát. Az
egykori faluközösség tagjainak az életük volt maga a hagyomány, nekik nem
kellett a hagyományt őrizni, ők élték azt, nem pedig beszéltek róla. Mert ha
valamiről már beszélni kell úgy, mint hagyomány, és azt őrizni kell, akkor az a
hagyomány már elveszett. Így van ez most is, megszakadt a beavatódás és
elveszett a hagyomány. Úgy a mindennapi életben, a közösségekben, mint a
hitéletben is. Elveszett, de mégis megeleveníthető. Az embert elevenítő lényeg
a lélek. S amint a lélek elevenné teszi a testet, úgy az életkapcsolatok is
megelevenítik a hagyományt.Ülök a konyhában, a már ismerős Náni néni kisszékén, s várom hogy kisüljön az almás lepényem, a százéves recept alapján sütött lepény.
Gondolkodom, felidézek képeket, történetek által lelkemben megelevenedő, sosem látott, mégis ismert egykor élt embereket. Látom Emil atyát, Irma nénit a paplakban, a zongorát mustráló apró gyerekeket, a kiavatódásra letakart kisgyermekkel siető fiatal asszonyokat az őket kísérő beavató anyákkal, kik közül él még egy, s ükonokája is van, s látták is egymást, mert régen korán elkeltek a lányok, így kevesebb volt az erkölcstelenség. Látom a búcsúi sátrakat, a babák után vágyakozó pillangólánykákat, a puskára áhítozó gyerekecskéket, hallom az ostort csattogtató szerencsésebbeket. Bemegyek a templomba, nézem a kiskórusban könyöklő férfiakat, a két sorban álló fiatalasszonyokat, kik vagy babát hordanak a szívük alatt, vagy épp hogy letették a búcsúi babát, s már asszonyok lettek, a kiavatódottakat, akik hallgatják az orgonát, és leánykájuk hangját keresik, kiket Irma néni reguláz a kórusban.
Mind közösségben vagyunk elődeinkkel, és merni kell a hagyományt újra élni, még ha esetlenül, botladozva is. Merni kell paraszti felfogással élni, mert a paraszti felfogásban mindig Isten, s a hozzá való istenfélelem határozta meg a lényeget. Sok mindennek foglalkozunk, pedig csak egy a szükséges, ez a lényeg. S ha ez rendben van, búcsút nyerve ráadásképpen megkapunk majd mindent, ami kell az üdvösséghez, hiszen evégre élünk ezen a világon.
Szent Jakab apostol hagyománya nem a Santiago De Compostela útján keresendő, hanem ahová születtünk, azon a földön, mely felnövelt bennünket, ott kell végig mennünk életünk zarándokútján.
*******************************************
14.
NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN
Sorozat (tizenkilencedik rész)
RINGKEŐ - ŐSZÜLŐ SZERENÁD
Egy szép keringő
Óvatlanul betalál
A sarki ház
Ablakán.
Minden este
Nyitva áll,
Engem mindig
Oda vár.
Szívszédítő
Dallamán.
Ahol két megfáradt lélek
Egymásra talál.
Tombol a nyár.
Keringve, szállva,
A dal dallamára
Szerelemre várva,
Az álom elrepül.
S ott vagy az ágyban
Újra egyedül.
2017. augusztus 24.
*
CSILLAGOK,
CSILLAGOK
Csillagok, csillagok
Bebetonozzák magukat
Kemény, szürke cementbe
Négyágú, ötágú, hatágú
Hamis csillagok
Nem olyanok,
Mint amilyen
Fent az égen ragyog.
Alig száz éve tán,
Hogy virít
A vörös csillag
Oly sok homlokon,
De ezredévek óta
Népek serkennek
A Dávid csillagra.
Mostanság újra
Felüti fejét
Sok régi borzalom,
Elhangoznak őrülten
Merész mondatok.
Nem akarok látni
A Magyar Hazában
Sem sárga,
Sem vörös
Sem másmilyen
Csillagot,
Semmiféle alakzatot.
Van nekünk ősi jelképünk,
Mely örökkön ragyog.
2012. 11. 30.
*
EGY ESTE...
Mint fagyott üstökös,
Melegségre vágyva,
Hosszú hideg útjáról
Néha visszatér,
S egy szikrától kigyúl,
Hogy fényét szórja szét.
Egy este jöttél
Hogy felragyogj.
S másnap visszahullj
A kihunyni készülő
Örök csillagok közé,
Hol eláraszt mindent,
A viola színű fény.
S feltornyosul
A negyvenévnyi remény.
Így kerek ez a világ,
Éljen, s illatozzon
Minden csodálatos virág.
Mely fekete,
Mint a világ.
2012.
szeptember 30.
*
ÁRVASÁGRA JUTVA
Milyen szép nagy,
Kerek ez a világ.
Tarka udvarokon,
Néma sírkertekben,
Nyílik a sok virág.
Reggel kitárul a horizont,
Lassan körbeér a pont.
Estére mindig bezárul a kör.
A Nap és a Hold is
Sötéten tündököl.
Nem látom hol van,
De tudom, hogy ott van.
Ahol lenni szokott.
S keringnek körülöttük
Ragyogó csillagok,
Melyek bepöttyözik
Az Univerzumot.
Sok-sok dolog,
Mégiscsak megváltozott.
Annyi ember volt,
Aki elbúcsúzott
Még több az,
Aki csak elhagyott.
Többekről tudom,
Hogy hol lelem meg,
Az a biztos.
Sokakat Rúzsamájban,
Egy kriptában.
Másokról azt gondolom,
Régen elfeledtek,
Szívükből kitöröltek,
Élve eltemettek.
A számvetést én is
Lassan abbahagyom,
Mióta tudom
A Nap énrám már
Halványabban ragyog.
A dolgokat csinálhatja bárki,
De megszületni,
Élni és
Meghalni helyettem
Nem tud akárki.
2012.
szeptember 7.
*
A NAPPALI
CSILLAG
Fényévekben számolhatjuk
A csillagok közötti
Irdatlan távolságot,
Bárhogy is kutatjuk
A messzi világot,
Be kell látnunk,
Számunkra legfontosabb csillag
A Nap.
A nappali csillag.
A sok milliónyi Nap
Ragyogását csak
Éjszaka látjuk,
A fény sebessége:
Háromszázezer kilométer
Másodpercenként.
Egy év alatt az hány kilométer?
Akkor nekem jó a szemem,
Mert messzire ellátok,
Egészen a csillagokig.
Ahonnan a fény utazik
Évszázadokig.
De ha kialszik a Nap,
Nyolc percig még látom,
Mert nyolc perc,
Míg a Földre ér a fény.
Utána végleg, örökre
Reánk borul az éj.
2012-10-25
*
IGA
Megnősült a legény,
Jármot a nyakába,
Önként vállalt terhét
Vette fel magára.
Gúnyos tekintetű
Férfinépek, tudjuk,
Könnyebb lett az iga,
Egyel többen húzzuk.
2012. aug. 20.
*
A JÓ PAP IS
HOLTIG...
Meghalt a város esperese
Igen jámbor
ember volt,
Míg meg nem holt.
Mindenki szerette.
Tudósok között is
Az eleje lehetne.
A diákokat is hittanra,
Szép szóra nevelte.
Mindig a könyveket bújta,
Évtizedek óta.
Tanult, önmagát képezte.
A tudomány volt mindene.
Ettől jobban csak a misebort,
És a szép menyecskét szerette.
A falu apraja, nagyja temette.
Siratták a hívek,
És hat apró gyermeke.
Fejfájára a kántor
Vásott, rossz kölyke
Rajzszöggel kitűzte:
„Tanulmányait befejezte!”
2006.07.20
*
A SUSZTER ÉS AZ
ÖRÖMLÁNY
A sarki házban
A város főterén,
- A templom mellett -
Lakott a Helén.
Ki otthon űzte
A tisztes ipart,
A saját kerevetén.
Akinek pénze volt,
S bekopogott az ablakon,
Örömét lelhette, és
Ottmaradhatott
Reggelig a pamlagon.
Történt egyszer,
Hogy a hölgy,
Egyik éjjel
Vigadozott egy legénnyel.
Valamin megsértődhetett,
- Mert érző lelke volt -
Szíve gyászba öltözött,
S más városba költözött.
Elbujdosott a Helén,
Ki tudja hova?
Ennek idestova
Néhány éve.
Azóta is keresik
Éjjelente kalandot remélve.
Merthogy kopogtatnak
Ám az ablakon,
Azóta is sorban.
Az új házigazda
Unja a dolgot nagyon.
A sok dörömböléstől
Nem alhatik
Értsék meg!
Itt most már más lakik.
Más űzi az ipart
Hajnalig.
Kopácsol és
Vigyázza az ablakot
Reggel hatig.
S ha bekopognak
Kiordít dühödten,
Hogy két utcányira
Is elhallhatik:
A kurva elköltözött!
Itt most suszter lakik!
2007.04.26
*
ELSZÁMOLÁS A
LELKIISMERETEMMEL
Bedagadt az
ajtó
Vállammal nyomom be,
Vigyázva az üvegre.
Íme itt a ház,
Ki mindig reám vár.
Hűtlen fiad
Néha hazatalál.
Sokszor gyötör
A lelkiismeret.
Soha ne feledd
Az emlékeidet.
Bedagadt az ajtó,
Vállammal nyomom be,
Vigyázva az üvegre.
Megcsap a dohos szag,
Szellőztetni kéne.
Lassan körbenézve
- Tán csodát remélve -
Lerogyok egy rozoga székre.
Üres a szoba most.
Anyám bútorait
Elvitte az ószeres.
Eladva
Rajta biztosan
Sokat keres.
Tudom megszidna
Érte most a mama,
Féltett stafírungja volt
Ez a néhány deszka.
Dió- és cseresznyefa.
Belül tintaceruzával felírva,
Elhurcolták 1945-ben.
Konyhában a sparhelt
Sem ontja melegét,
Alatta összegyűlött
A szemét.
Nem tudtam olyan
Korán kelni rég,
Hogy ne lobogott volna
Benne a tűz.
S rajta a meleg víz
Soha ki nem fogyott
Apám mindig langyos
Vízben mosakodhatott.
Vajh hová tűnt
A forró tej illata?
A karamell, s a vanília.
És a foszlós kalács?
A csirkepörkölt, a töltött káposzta?
A szép szó, és a jó tanács?
Öröm volt mindig
Hazajönni rég.
Vidám, boldog
Volt a ház.
S gurult a kacagás.
Most üres a lakás.
Múlnak a napok
Szállnak az évek.
Ez az elmúlás.
Itt a csorba bögre is,
Anyám tette még ide,
S hiányzik a falról
Jézus ezüst feszülete.
Itt maradt a szakadt buksza,
Az ablak párkányán,
Öcsém buksztárcának mondta...
- soha nem ott volt a helye -
Melyből anyám a zsebpénzt dugta,
S apám egy százassal megtoldotta,
Csak a mama meg ne tudja.
A távolból öcsém hangját hallom
Lassan elhalkulva,
Ő tíz éve nem él már.
S apám kampósbotja
A folyosó végében áll,
Indulóra,
Mint ami valakire vár,
Talán énreám?
2007.02.11
*
ÖTVENKÉT SZÁL
RÓZSA
(ikertestvérem emlékére)
Friss még a sírhalom,
Lassan múlik a fájdalom.
Meghalt az én jobbik felem,
Őrangyalom, lelkiismeretem,
Vigaszom, és támaszom.
Hitem, s reményem:
A testvérem.
Te mindig a vesztes
Oldalon álltál,
Ha fizetni kellett
Gavallér voltál.
Hárman vagytok most lent
A sötét kriptában:
Apám, anyám, s te öcsém.
Szoríts helyet,
Hamarosan jövök én,
S teljes lesz újra a család.
Az élet oly galád.
Megérdemelnénk
Még néhány évet.
Hallom most is,
Hogy hangod szól:
„Éltem ötvenkét évet,
De jól.”
S most ötvenkét szál rózsa
Fonódik rá a koporsódra.
Felpüffedt a tested,
Eltorzult az arcod.
Látom megküzdöttel,
Megvívtad a harcod
A halállal.
Maradni akartál,
Hiszen oly fiatal vagy még
A halálnak.
S lenne dolgod itt rengeteg.
Huncutul int a kezed,
S kacsint a szemed.
Végül a halál győzedelmeskedett.
A sok terved, vágyad
Szertefoszlott.
Javaidat két kézzel osztod.
Annak akiket szeretsz,
Mecénása többé
Már nem lehetsz.73
A vég mindentől megfosztott,
Utolsó vágyadtól is,
Hogy lássad a tengert!
Jóságos lelked hova lett?
Láttam, ég és föld
Között lebegett.
Égi harsonák hívták,
Hitünk szerint a mennyben
Talált menedéket.
Megérdemled a szépet,
És a jót.
Mégis rád zárták
Az érckoporsót.
Két test, egy lélek voltunk.
Testvérek!
S most elszakított
Egymástól az élet.
Jajj!
Mit is beszélek?
A zord Halál!
Ki lesben áll,
S mindannyiónkra vár.
Kőbe vésett neveden
Aranyosan ragyog a Nap.
Mutatja fényét életednek.
Sírod márványkövén
Megcsillan a Hold.
Hirdeti: itt egy holt,
Ki sokaknak
Mindene volt.
Ezernyi égi gyertya ragyog.
Bársonyos sötét éj gyújt
Neked
Millió csillagot.
Melyek bepöttyözik a Napot.
2017.
augusztusán, halálának tizedik évfordulójára.
*
LÁTOMÁSOM
(életkép)
Hanyatlik a Nap
A kisbödői
Öreg domboldalon
Vöröslik fénye
Sárga löszfalakon.
Átsejlik még
A zöld lugason.
Utolsót pendül
A fáradt kapa most,
Kalapált élétől
Hanyatt dől a gyom.
Öcsém, s apám
Vörösbort isznak
A hűs teraszon.
Bíborbársony színe
Hamvaz a poháron.
Fehér tanyafalon
Lefolyik az alkony.
Termését koppantva
Bölcsen bólogat
Az öreg diófa.
Kötényébe Anyám
Serényen kapkodja.
S kosárba önti
A zörgő diót.
A tájra ráborul
A bársonyos homály,
S emléküket takarja
A jótékony éjszaka.
2013. 05.14
*******************************************
15. FODOR GYÖNGYI (G.F. SEVERA)
AZ ÉBREDŐ HOTEL
(novella)
Munkára volt szüksége és megtalálta. Gondnok egy hotelban. Nem is találhatott volna ennél jobbat, főleg miután már három hónapja nem dolgozott, és nem bírta fizetni a számlákat. De most itt ez a hotel, senki sem cseszegeti többet, hogy miért nem keres valamit. Sem az anyja, sem a nője, sem a hitelezői. Megszűntek az éjszakai tivornyák a drogos és részeges haverokkal, akik úgy tapadtak rá, mint a piócák. Jövő hónapban már kap fizetést. Most nincs senki más, csak ő és a hotel, öt remek hónapig. Jackson hoteligazgató egyértelművé tette, mi a dolga: ellenőrizni, hogy minden rendben van-e, s ha nincs, kit kell felhívnia. A hotelnak ebben a szárnyában nem voltak vendégek, csak az emeleten az irodák, a földszinten a konyha, a mosoda, az ő szobája, és a raktárhelyiségek.
 |
| Fodor Gyöngyi |
A tőle jobbra lévő széles lépcsőre nézett, ami az első emeletre vezetett, ahol Jackson igazgató irodája is volt. Kétszer is járt ott. Első alkalommal, amikor a munka miatt jött, másodszor amikor részegen beült az igazgató irodájába, utánozva azt, ahogy jár, ahogy beszél. Lábait felrakta az íróasztalra, cigarettára gyújtott és fújta a füstöt, ahogy a főnökétől látta. Mennyit röhögött ! Akkor meg volt róla győződve, hogy nincs egyedül, de az alkohol hatásának tudta be. Megállt. Részeg füle hallott valamit. Lépések? Nem. Kinézett a folyosóra, de senkit se látott. Csak ő volt ott, és a rövidre fürészelt duplacsövű puska, amelyet az elődje hagyott ott a gondnoki szoba szekrényében. Nem értette, miért hagy ott valaki egy fegyvert lőszerekkel úgy, hogy bárki hozzáférhet. A szekrény nem volt bezárva.
Most, hogy ott lépegetett, ismét hallotta azt a hangot. Mi lehet az? Lucas lába megállt a levegőben és fülelt. Ezek nem csupán lépések voltak. Úgy tűnt, mintha valaki vonszolná magát. Ránézett a kezére. Nem remegtek, ami azt jelentette, hogy nem részeg. Józanabb már nem is lehetne. Több napja , hogy nem nyúlt alkoholhoz.
– Jó estét, uram! Valami azt súgja nekem, hogy fél – szólt valaki a háta mögött. Megfordult, egy nő állt ott. Fekete öltönyt viselt, kubai szivart tartott a kezében. Mindenki „ Lady-nek’ szólította a kifonomult modora miatt. Rövid, vörös haja , hosszú feketére festett körmei voltak és kedvelt csapos volt a hotel bárjában, aki remek koktélokat tudott keverni. Lucas meglepődött, hogy ott látja. A bár már régen bezárt. Vajon mit csinál itt ezen a részen?
– Félelem? Ugyan dehogy! Mára már ismerned kellene! Nincs itt más csak te meg én.
A Lady szájához emelte a szivart.
– Igaza van, uram!
– Figyelj, Lady, te már régóta itt dolgozol, mit gondolsz, mi ez a zaj?
– Azt hittem, hogy tudja, uram. Ez a hotel.
– A hotel? – nézett felvont szemekkel a nőre. Nem látszott részegnek, sem drogosnak, de hát soha se mondd, hogy soha.
– Pontosan. A hotel kezd felébredni, uram. Ez már a második alkalom, hogy érzem a jelenlétét, mióta ön itt dolgozik. Eddig próbáltam biztonságban tartani, de azt hiszem, kezdek gyengülni. Kíváncsi vagyok, hogy mit akar magától a hotel, uram.
– A szállodák nem kelnek életre, Lady. Jól vagy?
– Jól vagyok, uram. Csakhogy ez a hotel igen. Ez felébredt. Tudja, sok-sok embert fogadott, és sok minden történt a szobákban. Nem mindenki viselkedett úgy, ahogy kellett volna.
Lucas épp megpróbálta értelmezni a csapos szavait, amikor egy emberhez hasonló valami jelent meg a lépcső tetején. Testének egyes részei hiányoztak, és két darabban volt. A lábai egy lépcsőfokkal lejjebb, mint a felső teste, már ami abból megmaradt, és csigalassú tempóban elkezdett leereszkedni, de inkább lecsússzanni a lépcsőn. Lucas szeme elkerekedett az iszonyattól. Valaha szép nő lehetett, de most férgek lakmároztak belőle. Fonnyadt, félig lerágott kezeit kinyújtotta a remegő férfi irányába, aki rémülten hátrálni kezdett, amíg meg nem botlott.
– Segítség! – kiáltotta kétségbeesetten, amikor azok a rémisztő, bűzös kezek megfogták, de a csapos Ladyn kívül senki sem hallotta.
A nő továbbra is higgadtan szivarozott.
....................................
Zsíros Ari festménye
*******************************************
16. VERSEK KESERÉDES
HANGULATBAN…
s eljönnek ködös reggelek.
Megérzem jöttöd, s álmomból felkelek.
Mikor kijössz hozzám, nem kell a sok virág.
Hogy elmentem, nem dőlt össze a világ.
vagy csak ott vagy.
Hidd el, hallom, s érzem akkor is,
ha már a föld fagy.
Látni fogom, ahogy görnyedve ott állsz,
s könnyek közt kezeiddel babrálsz.
a gyertyád melegét,
ahogy lelked az enyémmel összeér,
s a szereteted átköltözik belém,
érzem majd, a szíved még remél.
ott leszek én is veled,
titokban oda állok melléd,
s megfogom a kezed.
még mélyen a szemedbe nézek,
úgy érzem majd, szinte újra élek.
Arcodra csókot adok,
s a sírba attól, hogy itt voltál,
boldogan visszatérek.
a föld súlya lenyomja testemet.
Nézem majd, ahogy a gyertyák fényében
egyre távolodsz, s lassan eltűnsz.
Én ott foglak várni, míg majd
egyszer újra feltűnsz.
……………………….
Nem szabad mindent a szívben tartani.
Ha elhallgatom, nem is tudhatod,
.jpg)
Bármit is mondok, más, amit érzek.
Újra bejárjuk együtt a végtelent,
Ami az életből, nem csak képzelet.
Futunk a réten, nézzük a csodát,
Amit az illattal viszünk tovább.
Láttunk kis őzet, mókusokat,
Szemtelen kis életkoldusokat.
Mennyi kacagás! Sok villanás!
Ezt adta az élet, öleld most át.
Szorítsd magadhoz és vidd át nekik,
Vidíts fel evvel a túlparton valakit.
Ha majd a holdvilág rád szórja sugarát,
Indulj lassan el a végtelenen át,
Tudod, az út vége ott vár valahol,
Ott vár a jó, hol a hárfa hangja szól.
Mondd el nekik, mi is jövünk,
Van még dolgunk, de sietünk.
Nélküled mi se várunk soká.
Indulj, édes, és várj ott reám.
…………………………
(Enikő – szócseppek)
gondjaim fölé szállni, önmagamat föntről látni.
Az ember mindig utakat keres,
eltéved, mégis inkább tekereg,
talán fél attól, ami egyenes.
Titkok lapulnak életünkben,
mélyre ássuk egy átsírt éjjelen,
de tudjuk, azon a napon, mind felszínre törnek,
és már nem számít, ki mit hazudik nekem,
leteszem páncélom és fegyverem.
oly sok a meg nem élt szeretetünk,
bekötött szemmel élve a másikat vakon követjük,
pedig ő is hurrikánok között veszkődik,
ő is egy percnyi nyugalomért küzd,
szeretetbe kapaszkodna,
de nincs emberi kéz, mely érte nyúlna,
összeomlik, magára maradva.
a szél cibálja lelkünket, mint milliónyi magányos vitorlát.
Észre sem veszed, zsinórokon táncoltat a világ,
és nem vagy más, mint magatehetetlen marionettbáb.
a semmibe néztem, emlékeztem,
megbénított a köztes állapot,
megbénított, hogy az igaz szerelem,
váratlanul magára hagyott,
ő már nálad,
de mondd,
én további életem hogyan éljem,
hiszen nincs velem,
pedig lélegzetét,
még most is az arcomon érzem.
még tartja bennem a lelket.
A vitrinben pezsgős poharak emlékeznek.
Boldog újévek pezsgőbuborékjai,
könnyeimben oldódva felsírnak,
sohasem feledhetem a szép pillanatokat.
Ki a világot és a szerelmet teremtetted,
Hiszem, hogy Nálad van az örökélet,
és egymásra talál majd benne
minden földi szeretet.
*******************************************
17. GÄNSZLER BEÁTA: EZ TÖRTÉNT TEGNAP
(novella)
Drága Rózám!
Kit kommendáltál te nekem?
Teszerinted milyen napom volt tegnap?
Ahogy megbeszéltük, ülök-ülök az Ilkovitsban. Idegesen csavargatom az abrosz sarkát, mert nem jön a fiú, akiről azt mondtad, hogy igazán nekem való. A pincér már harmadszor áll az asztalomnál érdeklődni, hogy kérek-e valamit. Muszájos volt rendelnem egy pohár vizet. Lesütött szemmel mondom, hogy várok valakit. A pincér olyan mélyen hajol meg, hogy a szívem itt belül meg is áll egy pillanatra a szégyentől.
– Kérem, főúr, mennyibe kerül maguknál egy… egy bableves? – kérdem.
– Tizenkét fillér – válaszolja előzékenyen.
 |
| Gänszler Beáta |
– Azt megszámítjuk a kisasszonynak húsz fillérért – mondja.
– Köszönöm. Később talán…
– Igenis, kérem alássan – mosolyog rám.
És akkor egyszeriben megjelenik előttem egy fiatalember, és azt kérdezi, hogy Mancinak hívnak-e. Azt felelem, hogy igen.
– Gondoltam, mert maga a legszebb lány, akit eddig Budapesten láttam – néz rám komolyan.
Lángba borul az arcom. Hogy valaki az első percben már ilyeneket mondjon nekem!? Helyet mutatok a szemközti széken. A pincér kihúzza a széket, de a fiú nem ül le azonnal, előbb a kezét nyújtja.
– Attila – közli úgy, mintha valami nagyon súlyosat mondana,
de én nem
értem a nevét előszörre, olyan zavarban vagyok.
– Attila – ismétli meg. – Talán úgy gondolja, hogy ilyen név nincs is?
– Tudom, hogy van: hun királyunk és a keresztfiam neve is az – mondom gyorsan.
Megnyugszik, és végre leül a felkínált székre. Ő is vizet kér. A pincér megint nagyon mélyen hajol meg. Arra gondolok, milyen lehetetlen helyzetbe hoztál, Rózám. Mit is kezdhetnék ezzel a nálam alig magasabb emberrel, aki még csak fiúkának mondható.
– Zavarja a cigarettafüst? – kérdi.
Rázom a fejem. Előveszi a tárcáját, abból dohányt meg cigarettapapírt. Bámulom, ahogy cigarettát sodor. A meglepően széles kezéből vékony, hosszú ujjak nyúlnak ki. Gyorsan dolgozik. Látszik, hogy gyakorlata van a sodrásban. Szájához emeli a dohánnyal megtöltött papírcsíkot. Végig nyalja a szélét, úgy ragasztja le. Gyufa van az asztalon, nem használja a magáét. Jó mélyet slukkol, csak aztán néz újra rám. A harmadik slukk után azt mondja, a szívét hozta el, csináljak vele, amit akarok. De én nem akarok semmit a szívével, hogy is gondolja? A pincér nagy pohár vizet hoz, Attila biccent egyet köszönetképp.
– Maga mit dolgozik, szép kislány? – Elfordítja a fejét, hogy ne rám fújja a füstöt.
– Gépírókisasszony vagyok – felelem.
– Szereti?
– Mit lehessen szeretni benne?
– Jól fizet? – érdeklődik tovább.
– Maga mit dolgozik? – ütöm el a választ.
– Hajaj! – túr bele a hajába. Féloldalt néz rám ez a kölyökképű, göndörhajú.
– Akkor azt mondja meg, mit szeretne dolgozni.
– Én? Ha visszajövök Bécsből – álmodozó a hangja –, akkor kertész leszek. Igen, kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek.
– Maga? Úgy nézem, inkább akkor szok lefeküdni – kuncogok.
– Szok? Úgy mondja, szok? – Megint nagyon komolyan néz rám. Meglepőt kérdez. – Manci, maga milyen feleség akar lenni? Sütne, főzne, kalácsot dagasztana? Mosdóvízzel, vacsorával meg csókkal várná az urát?
– Már megbocsásson, de azt se tudom, ki fia-borja, mér válaszoljak ilyen kérdésekre?
– Hogy ki fia-borja vagyok? – nevet fel. – Ha tudni akarja, nekem nincsen se apám, se anyám. Sőt, nincsen istenem és hazám is alig. Maga hisz Istenben?
Mielőtt válaszolhatnék, újra az asztalunknál terem a pincér. Az az érzésem, hogy már az egész Ilkovits bennünket néz. Attila hozzám hajol.
– Harmadnapja nem eszek. Se sokat, se keveset – súgja.
A szám nyitva marad a csodálkozástól. Nagyot nyelek.
– Két főzelék rendel feltéttel. Utána két kávé… Tudja, mit? Előbb hozzon egy gulyást – sorolom. A pincér ámulva, Attila hálásan néz rám.
Fájhat a gyomra, mert lassan eszik, olyan lassan, hogy elmegy minden kedvem az ételtől. A főzelék fölött arról ábrándozik, hogy libasültet is enne. Meg kuglert. Hát, Rózám, arra már igazán nincs pénzem. Kuglert én is szívesen ennék, de aki az Ilkovitshoz jár, az maradjon a földön, majd, ha a Wampeticsnál lesz törzsvendég, akkor lehet ennie aranyszállal átkötözött kuglert. Nem igaz? A pincér nem számolja fel a kenyérszeleteket. Hat fillér borravalót adok neki.
Lesétálunk a rakpartra, leülünk. Esteledik. Már nem halljuk a vonatok dübörgését, nem látjuk a kormos tetőket, a gyárakból sereglő embereket. A Dunát nézzük.
– Az anyám kún volt, az apám félig székely – szólal meg Attila, de csak úgy maga elé. Felmutat az égre. – Denevér száll, szól a kuvik, lassan a hold előbúvik.
– Maga költő? – csodálkozom rá.
Keserű a nevetése. Közelebb húzódik hozzám. Hagyom, mert szánom az éhezése miatt.
– Nagy, mély szemed reámragyog sötéten, s a vér agyamban zúgva dübörög – szól.
– Maga mindig ilyen hamar szerelmes? – simítom le a szoknyámat, de az így sem takarja a bokámat.
– Mindig.
– De ez nekem nem tetszik – tolom el magamtól.
Lehajtja a fejét. Amikor rám néz, a világ minden fájdalmát látom a szemében. Megigazgatom a kis kalapomat, nem tudom, mi mást csinálhatnék.
– Mondja ki a nevemet azzal a cseresznyepiros szájával! – kérlel.
Pár pillanatig tétovázom.
– Attila – ejtem ki nagyon halkan. – Attila.
– Most mondja azt, hogy cukkerli.
– Cukkerli…
Nevet, nevet, azután váratlanul átölel.
– Hegyes fogakkal mard az ajkam, nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam. Harapj, harapj, vagy én haraplak! – kiált, és csak szorít, szorít.
Ez már sok volt, Rózám, beláthatod. Kiszabadítottam magam a karjaiból, és rohantam, ahogy csak bírtam. Csupán egyszer néztem hátra. Épp egy partra vetett dinnyehéjat piszkálgatott egy bottal. Láttál te már igazán magányos embert, Barátném? Én elmondhatom, hogy láttam.
Hát ez történt tegnap, Rózám. Soha többet ne kommendálj nekem senkit! Inkább vénlány maradok.
Csókollak,
Manci
Tom és a bejárat
felé mutat.
Kiszállok a taxiból. Igen izgatott vagyok. A kollégám, Dévid megszorítja a
kezem, és mond pár bátorító szót, majd átfogja a derekam, és az ajtóig így
kísér. Belépek a város egyik legnagyobb és legmenőbb szórakozóhelyére. Kollégám
tenyerén kívül érzem magamon a rengeteg vizslató tekintetet. Odasúgom Dévidnek,
hogy ne hagyjon magamra, mert ki tudja mi is történhet velem. Még sosem voltam
itt, és ehhez hasonló helyeken is nagyon ritkán. Már ha nem a munka szólít,
hanem csak a szórakozás kedvéért. Lassan araszolunk el a bárpultig. Éppen csak
megállok, a tekintetem körbe járatom a helyen, mikor egy magas pasi lép mögém,
és már rendelkezik is, hogy kapjak egy italt. Majd megáll velem szemben, kezet
csókol és bemutatkozik.
– Alessandro tisztelettel. – én csak nagy szemeket meresztek, hogy ilyen céltudatos, és azonnal lépett felém. Nagyon csinos, helyes arcú, kissé hullámos félhosszú fekete haja kifejezetten jóképűvé teszi. Kék szeme szinte világít és rendkívüli az önbizalma, mert már meg is hívott egy italra és a további szórakoztatásomról is gondoskodna. Jelzek egy szem és állmozdulattal Dévidnek, hogy lépjen tovább, és onnan tartson figyelemmel. A fickó azon kívül, hogy elég határozott, igen vonzó is. Én is bemutatkozom, és így elsőre elmondom neki, mit gondolok a viselkedéséről. De ő csak mosolyog, amivel megnyer magának, és táncparkettre visz. Nagyon jól táncol, ami szintén egy újabb jó pont, meg beszélgetni is kellemes vele. Ilyen remekül már nagyon régen nem éreztem magam. Gyötör is a lelkiismeretem, hogy ezt szabad-e nekem. De ennek ellenére újabb kihívások elé nézek, mert igent mondok neki a következő találkozásokra is. Az étteremnél egy telefonhívás zavar meg bennünket, amiből kihallom az apja ideges hangját, és néhány apróbb információt, éppen ezért nem engedem, hogy haza vigyen. Nem tudhatja meg, hol lakom. De ahogy egyre többet találkozunk, úgy csavarja el egyre inkább a fejem. Vagy inkább a szívem? Már csókolóztunk is, ami kifejezetten kellemes élmény volt. Sőt, inkább valami perzselő, hullámokban megrengető élmény. Olyan ebből kérek még érzés. Azt hiszem nagy bajban vagyok, és ez csak egy enyhe kifejezés a jelenlegi állapotomra.
Lemegyek egy közeli parkba sétálni, gondolkodni, kiszellőztetni a fejem. Alig kezdem el a gondolataim rendbe szedni, mikor Alessandro szembe jön velem. Már csak ez hiányzott! Vagy talán figyelt, követett? Meglepetésemben először végig nézek magamon. Most semmi előkelőség, farmerban és egy fekete pólóban vagyok fekete bőrdzsekivel, aminek gyorsan feljebb húzom a zipzárját. Már messziről integet, és mikor egyvonalba érünk, boldogan tárja szét a karját és húz magához egy csókra. Majd még egyre. Még jó, hogy számítottam erre a mozdulatra, és egyik kezemmel a mellkasához értem, csak a másikkal karoltam át. Mosolyog, és látszik, hogy mondana valamit. Majd sóhajt egy nagyot, de kicsit zavarban van. Még sose láttam ilyennek.
– Gyere, üljünk le ide a padra. Szeretnék neked mondani valamit. – Fogja a kezem, átöleli a vállam és megyünk a padhoz, helyet foglalunk. Nem sejtem, mi az apropó, de inkább engedelmeskedem.
– Szeretnék … veled … komolyan … beszélni. – mondja úgy, hogy hosszú szüneteket hagy a szavak között. Nem tudom eldönteni, hogy most ez jó nekem, vagy inkább félnem kellene. Titkon körbe kémlelek, de nem látom a testőrségét. Próbálom semleges hangon kimondani.
– Hallgatlak.
– Nézd. Én komolyan megkedveltelek, és te vagy az a nő, akire mindig is vártam. – a szemembe néz, és még véletlenül se mosolyog. Tényleg átérzi, amit kimond. Most kezdek igazán izgatottá válni, ő pedig egyre halkabban ejti a szavakat. – De tudnod kell valamit rólam, mielőtt még tovább lépnénk. Úgy érzem így helyes, ne utólag tudd meg. … Én az alvilág főnökének az egyik fia vagyok.
– Tudom. – suttogom, még mielőtt átgondoltam volna, mit is mondok.
– Tudod? – kérdezi meglepetten.
– Igen, tudom. Én ugyanis László Viktória nyomozó vagyok. – fedem fel az igazi kilétem. Lehet mégse kellett volna? Megrökönyödve néz, de a kezem még mindig fogja.
– Igaz. Sejthettem volna, hisz fegyver van nálad. De annyira elvakított a szerelem, hogy nem is nézettem utánad. Jól álcáztad magad, mert még a gyanú apró morzsája se merült fel a gondolatomban. És én hülye még azért akartam nyilvános helyen színt vallani, hogy ne veszekedj, de ismerd meg az irántad való érzéseim. – furcsa fintor jelenik meg az arcán és talán a csalódás szomorúsága. Nem próbál elfutni, nem kiabál, nem veszekszik, nem akar lefegyverezni, pedig ezek szerint észrevette a pisztolyom, mikor átölet. Bár szerintem nála is van, de az után se kap. Csak néz a szemembe és fogja a kezem. – Akkor most mi lesz? Letartóztatsz? – kérdezi halkan, és kék szeméből a csillogás eltűnik, valami sötét tónusra vált.
– Még nem tudom. De mivel már egyikünk se bújik álarc mögé, és számomra se vagy közömbös, most inkább csak arra kérnélek, gyere velem.
Krivák-Móricz
Judit: Volt-e életem? Vagy illúzió voltam csupán?
Volt-e életem?
Vagy illúzió voltam csupán?
Asszociáció az „elveszetten” szóra
Életem a magány.
Életem a szomorúság.
Életem a hiány.
Életem magány.
És ebben a magányban felfénylik a félelem,
és tombol a magány.
Nem félek. Nem a kés éle fáj –
életem a magány.
Életem, melynek minden percében ott a félelem,
melyben helye nincs barátnak, társnak, férjnek és gyereknek.
Nincs se férfi, se nő, sem gyermek,
és csak tombol a magány.
Ha életemben, amikor jött a szükség – és nem nyomor –,
melyben a lélek könyörög: egyedül vagyok.
Egyedül a bajban, egyedül a magányban,
egyedül a fájdalomban.
A fizikai lét lehúz, mutogatja kemény, metsző fogait.
Egyedül vagyok.
Nincs, kihez szóljak,
nincs, ki megfogja kezem.
Hinni merjek-e? És kinek? És miért?
Egyedül vagyok.
A magány fekete, éles fénye beragyog.
Egyedül vagyok…
Gondolataim űznek és gyötörnek.
Kinek merjek hinni még?
Mondd, Isten, ege kék-e még?
Én csak a szürkét látom, a szomorút.
Végig gondolok ezen a majd két éven…
Végig a fájdalom útján, melyről
kiderült, hogy színesnek csupán én láttam.
Én, balga… Az, ami nemhogy szürke,
de fekete, sikamlós.
Fogódzkodó volt a lég,
mibe kapaszkodott kezem.
Minden, ami körbevett, csupán illúzió volt.
Mondd, merjek hinni még?
És ha igen, kinek? Miért?
Merjek-e hinni még?
Adtam önzetlent, és hittem,
viszonozva van.
Hittem, hogy szeretek, és szeretnek, mert én vagyok –
s nem illó légi lény, mely a káprázat szülte teremtmény.
Ember vagyok,
kit félelem gyötör:
Kellek még? És kinek? S miért?
S jött a kijózanodás. A csend seperte el a homályt,
hogy lássam azt, mit lelkem nem akar: a semmit.
Hogy önzetlen is lehet. Hogy érdemes, mert kell, és kérik…
S a csalódások sodra marcangolja létem.
A félelem: kellek még?
Zsigmond István: A távozó
Sima, egyenes a táj
az ágak megérintik,
a fűszálak körbe öntik
vékony mozdulatait,
aztán ijedten elhajolnak.
Átadja magát a hajnali szélnek.
Barnára mosott bakancsán
szeletekre vágott pocsolyák száradnak.
Megy a gyűrött ég alatt,
a fájdalom-színű szőnyegeken.
Márványbokrok kisérik lépteit.
Futni, rohanni kezd.
Madárkicsi alakját lassan beissza a föld.
Kék láncra fűzve úsznak a felhők,
bolondul dalol minden madár.
Olvadt sarkokban guggol az út.
Láz-drótján lecsúszva érkezik a halál.
A
Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever,
mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember,
akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.
Nevét nemes
hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s
amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy
középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya
megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor. Jenő
egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az
árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más
filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem
valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött
akarja kiterjeszteni sötét ölelését.
– Na, ebbül’ vagy világvége lesz, vagy disznótor – morogta Jenő, és felkötötte a bőgatyát. Az ünnepit, amin még látszott a 2003-as földrengés térképe.
A csillagok összementek az égen, mintha szűk lett volna az univerzum, mint egy gatyamadzag. A föld remegett. És a nádfedeles kunyhó felett feltárult egy örvénylő, forgó, szívó sötétség: egy fekete lyuk.
A galaxis leggonoszabb fizikai törvényei kezdtek munkába állni. A fény meghajolt, a tücsök meg felmondott. De Trottyos Jenő nem hátrált.
Először is, leült. Mert egy magyar ember nem harcol állva, csak ha nagyon muszáj. A juhok a lyuk felé kezdtek csúszni, mintha valami égi porszívó szedte volna össze a hortobágyi állatállományt.
– Na, idefigyelj, te kozmikus krumplihéj! – kiáltotta Jenő, és előhúzta a vészpálinkát, amit csak végszükség esetén használt, mint például árvíz, csonttörés vagy feleség érkezése.
Megitta. Az idő lassult. A tér megrándult. Egy pillanatra még a fekete lyuk is köhögött.
Jenő elővett egy darab szalonnát, rádobta a lyuk szélére. A gravitáció megremegett. A szalonna megállt a levegőben. Ez már fizikai csoda volt. Albert Einstein forogni kezdett a sírjában – részben az izgalomtól, részben mert a fekete lyuk őt is szívta volna.
A juhász levette a bőrcsizmát. Beleszagolt. Az eseményhorizont egy centivel visszahúzódott.
– Látod? Van, amit te sem bírsz! – mondta diadalmasan Jenő, és egy erőteljes "hess!"-sel visszaterelte a gravitációt a helyére.
A fekete lyuk egy utolsó próbálkozással megpróbálta elnyelni a hortobágyi pásztorkunyhót, de Trottyos Jenő földhöz vágta a tarisznyáját – benne egy öt napos körözöttel. A világegyetem megszédült. A lyuk becsukódott. A téridő udvariasan elnézést kért, és visszahúzódott a galaxis sarkába.
Aznap este a csillagok újra a helyükön ragyogtak. Jenő visszaült a teknő mellé, és megsimogatta a vezérkost.
– Na látod, Feri, így kell ezt. Csak ne hagyjad, hogy beszippantson a hülyeség.
És a juhok úgy bámultak rá, mintha egy asztrofizikai doktori értekezést hallgattak volna – pálinkában fogalmazva.
*******************************************
"Szeretni
ezt az életet",
Az embereknek különböző a mentalitásuk, érzésviláguk, habitusuk, stb. Nincs is ezzel semmi baj, ettől szép az élet, ettől vagyunk különbözőek, ezért szeretjük, vagy „utáljuk” embertársunkat (ez utóbbi ugyan nem szép dolog, de az vesse rám az első követ, aki mindenkit szeret...!). Hiszen tökéletlenek vagyunk mindnyájan, tele hibával és bűnnel, gyarlósággal. Egyáltalán nem kell mindenkit elfogadni, ha a mi értékvilágunk, ízlésünk más, de ettől még bizonyos toleranciával kötelezően rendelkeznünk kell a súrlódásmentes társadalmi érintkezési formák tekintetében.
A mai világ értékrendje más, mint amiben én
és generációm felnőtt. Számunkra más volt a fontos, a követendő, az elfogadott,
mint ma. Azt nem tudom megmondani, hogy jobb volt-e vagy rosszabb, de nekem
kezelhetőbb világ volt. Még az én ifjú koromban a mosolyért mosoly járt, a
kedveskedő megszólításért hasonló szavak dukáltak...! Nem volt szokás nevetni
egy szerencsétlen sorsú embertársunkon. A fiatalok átadták helyüket a
tömegközlekedési eszközökön, ha szükség volt rá! A kérdésekre adott válaszok
nem lövészárok-stílusban születtek meg. Valahogy megtiszteltük egymást még a
válaszokkal is, legalább is bárdolt agyú közegekben. Tisztában voltunk azzal,
hogy a lényünk megjelenik a válaszunk stílusában is. Ahogy a mondás tartja: ...
a stílus az ember maga!...A több évtizedes pedagógiai pályafutásom során ezek a
dolgok rendre helytállóak is voltak. Azzal hízelegtem magamnak, hogy ismerem az
emberek típusait, és szinte már ránézésre meg tudom mondani, hogy kitől mit
várhatok, ha beszédbe elegyedek vele. Igyekeztem mindenkivel a megfelelő
kontaktust kialakítani, ha már egyszer a sors valamilyen ügyben összehozott
bennünket.
Ám a világ az óta atomizálódott, elemeire bomlott. A jó modort, az "úriember stílust" visszavonhatatlanul felváltotta a pénz mindent szétrohasztó hatása. Mosolyoghatok én akárkire, fordulhatok kedveskedő szavakkal sok ember felé, és örülhetek, ha nem néz vén hülye hibbant trottynak...: mert biztosan valami hátsó szándék lehet a tiszteletadó megszólításban! El nem lehet képzelni ma, hogy érdek nélkül valaki kedves legyen?
Hát itt tartunk!
Nyílván túlzás, amit most leírtam, mert akadnak azért még mosolyt mosollyal honoráló társaink, de a helyzet ettől még nem reményteljesebb.
- Szia Klári szívem! - nálam ez a megszólítási forma, ha régi hölgyismerősömmel beszélek.
Nem kell ehhez semmi bizalmaskodó viszonyt hozzárendelni, egyszerűen csak nyitott szívvel próbáltam közeledni feléje, mint régi gyerekkori ismerős, ahogy mások esetében is szoktam.
- Ha lehet mellőzd ezt a "szívem" megszólítást, mert nem vagyunk bizalmas kapcsolatban! - fröccsent felém a telefonból a válasz. Ez a rendreutasítás aztán helyre tett engem egyszer és mindenkorra.
Természetesen elnézést kértem tőle, de azért szerintem elvárható az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozó embertől több féle stílus tolerálása is. Nem voltam tolakodó, s főleg bántó nem! Ismerősként szerettem volna köszönteni. Ennyi, nem több!
Szerettem volna még időpontot is kérni tőle, hogy megbeszélhessük a ránk vonatkozó jogi dolgokat, ám a rendkívüli elfoglaltságára hivatkozva nem teljesítette a kérésemet. Egyáltalán kategorikus elutasításban volt részem a hátralevő néhány másodpercben, merthogy több időt nem szakított rám. Én ezt nem az elutasított megszólításnak tulajdonítottam, hanem a saját fontosságát túlértékelő flegmatikus, arrogáns megnyilvánulásnak. Megsemmisülve tettem le a telefont: velem ilyen lekezelő, felülről lefelé irányuló stílusban még nem beszéltek! Nem ehhez szoktam.
Egy újabb világ omlott össze bennem, mert azt hittem naivul, hogy a velem nagyjából hasonló korú, műveltségű ismerősöm majd hasonló affinitással fordul felém, ahogy én próbálkoztam...! Ha másért nem, hát a gyerekkori ismeretségünk révén.
Bizonyára igen fontos személyiség lehet az ügyvédnő, aki még arra sem ért rá, hogy tisztességesen meghallgasson, ha már tisztességes honoráriumot kér érte. Nem ért rá, sietett, egyáltalán tele volt ügyekkel...!
Legyen neki könnyű a pénzimádat által megfertőzött becsülete. Az utolsó órában mindenki egyedül fog áll ítélőbírója előtt, és akkor valószínűleg másképp fog viselkedni, mint most velem…! Egy régi mondás szerint: ha vége a játszmának, akkor király és a paraszt is ugyanabba a dobozba kerül vissza…!
Tele volt ügyekkel? Nem kétlem, de ami biztosan hiányzott a repertoárjából az az emberség, mások gondjainak megértése, a bajba jutott emberek iránti empátia!
Tele volt ügyekkel(?), hát én meg keserűséggel és szomorúsággal!
Csellózás
Fekete gyakorlóruhában jártunk csellózni. Az volt a konyhamunka, és a hozzá illő öltözet, a konyhamunka-ruha. Azon nemigen látszott a mocsok.
Belépett egy őrmester a helyiségbe, ahol mindössze hatszáz sárga műanyag tányért mosogattunk, és megkérdezte, hogy kinek van érettségije. Mérget vettem volna rá, hogy írnokot keres. Nem akartam hencegni, hogy nekem még diplomám is van, csak szerényen feltartottam a kezemet. Kiválasztott a jelentkezők közül hármunkat, és átvitt egy másik helyiségbe a konyha mögé. A vágódeszkákról kellett eltávolítani a véres húscafatokat, VIM-mel és körömmel.
Az őrmesternek nem volt érettségije. Gyűlölte a tanult embereket. A mosogatóbrigádban viszont többen rendelkeztek eme magas végzettséggel, mint ahányan jelentkeztünk. Csak ők már korábban bekapták a cumit, és nem óhajtottak ismét szopni.
– Attila – ismétli meg. – Talán úgy gondolja, hogy ilyen név nincs is?
– Tudom, hogy van: hun királyunk és a keresztfiam neve is az – mondom gyorsan.
Megnyugszik, és végre leül a felkínált székre. Ő is vizet kér. A pincér megint nagyon mélyen hajol meg. Arra gondolok, milyen lehetetlen helyzetbe hoztál, Rózám. Mit is kezdhetnék ezzel a nálam alig magasabb emberrel, aki még csak fiúkának mondható.
– Zavarja a cigarettafüst? – kérdi.
Rázom a fejem. Előveszi a tárcáját, abból dohányt meg cigarettapapírt. Bámulom, ahogy cigarettát sodor. A meglepően széles kezéből vékony, hosszú ujjak nyúlnak ki. Gyorsan dolgozik. Látszik, hogy gyakorlata van a sodrásban. Szájához emeli a dohánnyal megtöltött papírcsíkot. Végig nyalja a szélét, úgy ragasztja le. Gyufa van az asztalon, nem használja a magáét. Jó mélyet slukkol, csak aztán néz újra rám. A harmadik slukk után azt mondja, a szívét hozta el, csináljak vele, amit akarok. De én nem akarok semmit a szívével, hogy is gondolja? A pincér nagy pohár vizet hoz, Attila biccent egyet köszönetképp.
– Maga mit dolgozik, szép kislány? – Elfordítja a fejét, hogy ne rám fújja a füstöt.
– Gépírókisasszony vagyok – felelem.
– Szereti?
– Mit lehessen szeretni benne?
– Jól fizet? – érdeklődik tovább.
– Maga mit dolgozik? – ütöm el a választ.
– Hajaj! – túr bele a hajába. Féloldalt néz rám ez a kölyökképű, göndörhajú.
– Akkor azt mondja meg, mit szeretne dolgozni.
– Én? Ha visszajövök Bécsből – álmodozó a hangja –, akkor kertész leszek. Igen, kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek.
– Maga? Úgy nézem, inkább akkor szok lefeküdni – kuncogok.
– Szok? Úgy mondja, szok? – Megint nagyon komolyan néz rám. Meglepőt kérdez. – Manci, maga milyen feleség akar lenni? Sütne, főzne, kalácsot dagasztana? Mosdóvízzel, vacsorával meg csókkal várná az urát?
– Már megbocsásson, de azt se tudom, ki fia-borja, mér válaszoljak ilyen kérdésekre?
– Hogy ki fia-borja vagyok? – nevet fel. – Ha tudni akarja, nekem nincsen se apám, se anyám. Sőt, nincsen istenem és hazám is alig. Maga hisz Istenben?
Mielőtt válaszolhatnék, újra az asztalunknál terem a pincér. Az az érzésem, hogy már az egész Ilkovits bennünket néz. Attila hozzám hajol.
– Harmadnapja nem eszek. Se sokat, se keveset – súgja.
A szám nyitva marad a csodálkozástól. Nagyot nyelek.
– Két főzelék rendel feltéttel. Utána két kávé… Tudja, mit? Előbb hozzon egy gulyást – sorolom. A pincér ámulva, Attila hálásan néz rám.
Fájhat a gyomra, mert lassan eszik, olyan lassan, hogy elmegy minden kedvem az ételtől. A főzelék fölött arról ábrándozik, hogy libasültet is enne. Meg kuglert. Hát, Rózám, arra már igazán nincs pénzem. Kuglert én is szívesen ennék, de aki az Ilkovitshoz jár, az maradjon a földön, majd, ha a Wampeticsnál lesz törzsvendég, akkor lehet ennie aranyszállal átkötözött kuglert. Nem igaz? A pincér nem számolja fel a kenyérszeleteket. Hat fillér borravalót adok neki.
Lesétálunk a rakpartra, leülünk. Esteledik. Már nem halljuk a vonatok dübörgését, nem látjuk a kormos tetőket, a gyárakból sereglő embereket. A Dunát nézzük.
– Az anyám kún volt, az apám félig székely – szólal meg Attila, de csak úgy maga elé. Felmutat az égre. – Denevér száll, szól a kuvik, lassan a hold előbúvik.
– Maga költő? – csodálkozom rá.
Keserű a nevetése. Közelebb húzódik hozzám. Hagyom, mert szánom az éhezése miatt.
– Nagy, mély szemed reámragyog sötéten, s a vér agyamban zúgva dübörög – szól.
– Maga mindig ilyen hamar szerelmes? – simítom le a szoknyámat, de az így sem takarja a bokámat.
– Mindig.
– De ez nekem nem tetszik – tolom el magamtól.
Lehajtja a fejét. Amikor rám néz, a világ minden fájdalmát látom a szemében. Megigazgatom a kis kalapomat, nem tudom, mi mást csinálhatnék.
– Mondja ki a nevemet azzal a cseresznyepiros szájával! – kérlel.
Pár pillanatig tétovázom.
– Attila – ejtem ki nagyon halkan. – Attila.
– Most mondja azt, hogy cukkerli.
– Cukkerli…
Nevet, nevet, azután váratlanul átölel.
– Hegyes fogakkal mard az ajkam, nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam. Harapj, harapj, vagy én haraplak! – kiált, és csak szorít, szorít.
Ez már sok volt, Rózám, beláthatod. Kiszabadítottam magam a karjaiból, és rohantam, ahogy csak bírtam. Csupán egyszer néztem hátra. Épp egy partra vetett dinnyehéjat piszkálgatott egy bottal. Láttál te már igazán magányos embert, Barátném? Én elmondhatom, hogy láttam.
Hát ez történt tegnap, Rózám. Soha többet ne kommendálj nekem senkit! Inkább vénlány maradok.
Csókollak,
Manci
…………………….
Marton László szobrászművész alkotása:
József Attila a Duna parton- bronzszobor
*******************************************
18. FILOZÓFIKUS HANGULATÚ VERSEK
Vincze D. Jutka: Minden nap
Minden nap másnapja
valaminek,
minden nap varázslat,
magad teszed.
Minden nap máshogy
ugyanolyan,
minden nap álmot lát,
akinek álma van.
Minden nap órák, perc,
pillanat,
minden nap elérkezik,
és elszalad.
Minden nap a vázlata
valaminek,
minden nap valóságos,
ha megteszed.
Minden nap teremtő,
életerő,
minden nap fényáradat,
éltető.
Minden nap megérint,
átölel,
minden nap távol, mégis
közel.
Minden nap felemel,
megért,
minden nap akaraterő,
az életért.
……………………..
Kalocsa Zsuzsa: A cél, a hit...
Egy életet eldalolni,
papírra írni, hogy lehet?
Próbálta talán valaki,
hogy ne csalódjon majd senki?
Örömnek, búnak kevés a szó,
mikor a szív is lázadó,
igaz lét után vágyódó,
csak szépet, s a jót daloló!
Hinni, szavak erejében,
emberek hű reményében,
tiszta elme megmaradjon,
hitet az Úr maga adjon!
Csak az igazat remélem
itt a földön, azt szeretném,
rosszat, a hamist siratom,
változik a világ, tudom!
Lelkem oly szelíd és buzgó,
amíg élek, bizakodó.
A cél, a hit legyen fontos,
Uram add, hogy áldjon a sors!
…………………….
Amelia Aurora Joplin: Már nem félek
Mélyen befalaztam szívem falát,
tégla a téglán, kő és por súlyával,
elrejtettem mélyen minden fájdalmam,
félve, rejtőzve éltem némán,
hogy ne lássanak, ne bántsanak.
Gyermekkorom fájdalma sújtott,
kamaszként új sebek fakadtak,
melyek egyre mélyebben véreztek,
nem értettek, csak sebeztek,
így tanultam csendben túlélni:
bezártam magam,
s lepattantak a bántó szavak.
Mintha kő nehezedne a mellkasomra,
nehéz, rideg, mozdulatlan súlya,
de most a kő megrepedt, szétporladt,
fal, mely rég bezárt, omlani kezdett,
és folyóvá vált a zárt szívfal.
Szétfolyok, mint az eső, s visz a szél,
határok nélkül szállok szabadon,
nem elvesztem, szabad lettem,
elengedtem a félelmek láncát,
mely rég rejtve tartott engem.
Angyalok ülnek fénykörben körülöttem,
szeretet árad, mint tiszta patak,
szívem ragyog, dobbanása száll,
minden ütemben fény gyúl bennem,
szárnyalva szállok, végre szabadon.
Könnyebb vagyok, könnyebb minden nappal,
befogadom végre a szeretet áradatát,
nem félek már, nem rejtőzöm,
ragyogva élek, szabad lettem,
a bántó szavak a szívemig soha nem érnek el.
……………………..
Kuchta Csilla: Aki szeretetben él
Nem uralkodik más
embereken.
nem is irigyli a sikereket
Nem kutat mások titkai után,
nem kérdezósködik, ha nem muszáj.
Sosem hibáztatja szeretteit
s rossz tetteiket sem dédelgeti.
Nem kutat mások szándéka felől,
hisz jó emberségében van elől.
Nem tartja többre magát másoknál,
nem hiszi, hogy ő jobb a másiknál.
Aki szeret kerüli a vitát,
nem keresi társaiban a hibát.
Aki szeret kerüli a jelet,
ami fájdamat, sérelmet jelent.
Aki mindig csak szeret, szépen szól,
tiszteli, segíti az embert jól.…………………………
Pongrácz Aurélia: Eudaimónia Majd valamikor, nem tudom, egy napon,elindul lelkünk végtelen utakon.Eltakar egy bizarr lap, egy kőhalom, utánunk nem marad más, csak porhalom. 
S majdan mint esti lágy szellő a csendben,bújunk meg egy illatfelhő üzenetben.Zafír harmatcseppben egy virág kelyhen,utazva forgószélben, falevélen. De amíg, itt vagyunk feslő hajnalon,addig minden napunk egy új alkalom.Találkozni, megismerni izgalom.Megoldani, ha van kis bonyodalom. Ha kell küzdeni! Szeretni, becézni,zenélni, alkotni, néha henyélni.Utolsó pillanatig égve élni!Sosem késő elkezdeni, remélni! És csak azzal tölteni minden napunk,mivel álmainkhoz közelebb jutunk.Míg kiszabott időnkből ki nem futunk,és el nem dúdoljuk utolsó dalunk.
*Pongrácz Aurélia Eudaimónia c. verséhez festmény Szerk.: Görög szó. Eredetileg
azt jelentette, hogy valaki „jó szellem” által vezetett életet él.
…………………………
Konrád Viktória: Az élet értelme - boldogságot adni
Boldogság érezni, mikor szíved dobban,.jpg)
Hófehér köntösben tűzgolyó fellobban,
Finoman hozzád ér a szeretet fénye,
És füstszínűn elszáll a bánat örökre.
Boldogság csak lenni, lebegni, ölelni,
Érezni, hogy minden, ami él, emberi,
Törékeny, ám büszke, és erő tüzeli,
S a hit az akadályt örökre elnyeli.
Öröm, ha gyermeki elme ébredezik,
Mint mikor lepke a bábból megszületik.
Óvjuk, védjük, s adjunk szívből jövő reményt,
Míg lobog szemünkben életet adó fény.
nem is irigyli a sikereket
nem kérdezósködik, ha nem muszáj.
Sosem hibáztatja szeretteit
s rossz tetteiket sem dédelgeti.
Nem kutat mások szándéka felől,
hisz jó emberségében van elől.
Nem tartja többre magát másoknál,
nem hiszi, hogy ő jobb a másiknál.
Aki szeret kerüli a vitát,
nem keresi társaiban a hibát.
Aki szeret kerüli a jelet,
ami fájdamat, sérelmet jelent.
Aki mindig csak szeret, szépen szól,
tiszteli, segíti az embert jól.
*
Pongrácz Aurélia Eudaimónia c. verséhez festmény
Szerk.: Görög szó. Eredetileg
azt jelentette, hogy valaki
„jó szellem” által vezetett életet él.
…………………………
.jpg)
……………………..
W. Ábrahám Erzsébet: HŰSÉG
Itt a hazám e fáradt kis földön,
hol angyalok szállnak a kápolnák felett,
a nyári napsütésben a búzakalász közt,
a pipacs még mindig nevet.
Múltunk és jelenünk egyszerre gyökerez
reményt és bánatot,
s nemzedékek szépeiben az árva magyar;
gyűjti a véres harmatot.
Mivé leszünk?
Plázapaloták kicsorbult tükrében
látom-e önmagamat,
vagy szelíd falvak ábrándos utcáin
keresem a kedves tavaszt?
Lassan messze úsznak a felhők,
hisz, ki hitében szelíden felnő,
az maga is jellé válik;
s tűnődve merengek,
a muskátlis ablakok kicsiny virágain,
hol örökös Fény játszik...
*******************************************
19. GARAJSZKI ROZIKA: HA LEHULLANAK AZ ÁLARCOK
(novella)
Alessandro
Lezseren a felső galéria korlátjának támaszkodom és a táncteret kémlelem. Innen
mindent nagyon jól látok, de rám senki sem figyel. Ezzel szoktam elütni az
időt, ha már nagyon unatkozom. Mellettem az igazi haverom, Tom, meg az öcsém,
Ricardo, másik oldalamon meg aki talán még annál is sokkal több, Pietro.
Rengetegen vannak, ami nekünk csak jó, mert akkor dől a lóvé a kasszába apám
legnagyobb örömére. Meg választék is van, akivel később el tudunk szórakozni.
Már kiszúrtam magamnak egy szőke, piros ruhás
csinibabát, őt stírölöm, aki egy nyámnyila vékony figurával táncol,
mikor meglök a könyökével
 |
| Garajszki Rozika |
Rögtön veszem az adást,
majd hunyorgok párat, mert nem vagyok biztos, hogy jól
látok, vagy csak káprázik a szemem. A homlokomra tolom a
fekete napszemüveget, mert szabad szemmel, tisztán is
látni akarom. Ez nem egy szokásos csinibaba, hanem egy i
gazi istennő. Egy csodálatos, magas, feketehosszú
hullámoshajú szépség, padlizsán színű selyembe burkolva.
Nem olyan, mint az itt megforduló nők többsége, akiknek
fél fenekük is kilóg a divatos
göncükből. Neki a ruhája tökéletesen követi a testformáját,
de mégis lazán siklik rajta ahogy mozdul, a térde alá ér és az
alja minden lépésnél libben egy kissé. Azok a lépések pedig
olyan kecsesek, hogy egy királynő is megirigyelhetné ezt
az eleganciát. Ez egy csodálatos HÖLGY!
– Mit szólsz Alessandro? Kit találtam? – bokszol a vállamba a haver, miközben
én ismét a szemem dörzsölöm, az öcsém meg a szeméről a kezébe veszi a
sötétített szemüvegét. Hát ő is kíváncsi.
– Tényleg ott van, jól látsz! – mordul egyet Pietro, aki valóban egyensúlyban
van a neve jelentésével, mert pont olyan hatalmas és kemény, mint egy kőszikla.
– Ismerjük őt? – érdeklődöm a többiektől – Én biztosan nem, mert ezt a nőt, ha
már láttam egyszer, tuti nem tudnám elfelejteni. Biztos, hogy eddig még egyik
szórakozóhelyünkön se bukkant fel, amikor én jelen voltam.
– Még nem járt itt szerintem soha. – közli Pietro is, de már telefonál, majd
pár szó után nemet int a kopasz fejével. A beléptető által megerősítést nyert.
– Akkor teszek róla, hogy ez megváltozzon! – mondom ki jó hangosan és elindulok
a lefelé vezető lépcső irányába.
– Megyek én is! – indul utánam Tom, Pietronak pedig kutyakötelessége, így ő se
marad le. Az öcsém viszont a korláttól vigyorog rám. Ő inkább fentről nézné
végig a hódításom.
– Egyébként láttad kivel jött? – érdeklődik a haver.
– Persze. De az engem kevésbé érdekel. Ez a nő kell nekem!
Végig figyelemmel kísérem a mozgását, míg leérek a tánctérre és már lépek is
mögé a bárpultnál. Odaszólok a pultoslánynak.
– Vanda, a hölgy a vendégem! – Közben már a keze után nyúlok, a számhoz emelem,
puszit nyomok rá és bemutatkozom.
– Alessandro tisztelettel. Válasszon bármit, ön ma a vendégem. – A hölgy nagy
barna szemekkel, kikerekített tekintettel néz rám, és ha lehet még jobban
kihúzza magát.
– Viktória. De miből gondolja, hogy elfogadom az ajánlatát. – Közben a vele
érkező férfira pillant és az állával int felé, aki kicsit tovább megy a
bárpultnál, és pár hellyel arrébb leül. Remek. Ezt se nekem kell megoldanom, ő
maga teszi parkolópályára a kíséretét.
– Mert szeretném, ha ma jól érezné magát. Az ital után pedig elvinném táncolni!
Ugye arra sem mond nemet!
– Mondták már magának, hogy kissé rámenős? – Mosolyog a szemembe, és választ
egy koktél, majd mellé ülök és kellemes beszélgetésbe keveredünk. Később
táncolni viszem. A tánclépései ugyan annyira kecsesek, mint maga az egész
lénye. Gyönyörűen és könnyedén lépdel. Szinte lebeg a karomban. Csodálatos vele
minden pillanat. Kedves, humoros, előkelő, kissé kimért, de mégis aranyos. El
se engedem magam mellől egész este, sőt úgy érzem, ez nem a szokásos
egyéjszakás kaland lesz. Ez attól sokkal több. Ez a nő kell nekem! Nem is próbálom
meg lerohanni, bár olyan igen ritkán fordult eddig elő velem, hogy ne a
vágyaimra koncentráljak, hanem jövőt tervezzek. De most ezt érzem
helyénvalónak, inkább további találkákat beszélünk meg. Másnap egy étterembe
viszem, ahonnan pont az étkezés végeztével a fater telefonja szólít el, sürgős,
halaszthatatlan melóba. Ahogy én leteszem, már a pár asztallal mögöttünk ülő
Riccardo és Pietro mobilja csörög. Kiiktatták az egyik behajtónkat, sürgősen
utána kell nézni. Megrendülve közlöm Viktóriával, hogy el kell mennem, de őt
előbb hazavinném. Nem hagyja, menjek csak nyugodtan. Hívnák neki egy taxit, egy
háttérgondolattal, akkor megtudom hová viszi, de azt is elhárítja. Csak egy
telefonszámot kapok.
Már három hete találkozgatunk napi szinten. Persze nagy részét úgy intéztem,
hogy Pietro és az öcsém ne üljön a szomszéd asztalnál. De a beszélgetéseken és
heves csókcsatákon kívül más nem történt közöttünk. Én még egyetlen nőre ennyi
időt sosem szántam, de nem tudom mit tegyek. Egyelőre játszom a tisztességes jófiút,
aki a menő vállalkozásaiból él ilyen színvonalon. Pedig, ha tudná! Ha még
előtte elmondom neki, ki is vagyok valójában, lehet, hogy faképnél hagy. Ha
utána, akkor meg azért. Ha nem róla lenne szó, minden további nélkül
megszerezném, kényszeríteném, mint eddig bármikor. Okot mindig lehet találni,
ami jobb belátásra bírja az áldozatot. Ha kell be is zárnám, de mindezt vele
nem tehetem meg. Azt hiszem beleszerettem, és őt a tenyeremen szeretném
hordozni! Ő az a nő, akit be szeretnék majd mutatni az apámnak.
*
Viktória
– Alessandro tisztelettel. – én csak nagy szemeket meresztek, hogy ilyen céltudatos, és azonnal lépett felém. Nagyon csinos, helyes arcú, kissé hullámos félhosszú fekete haja kifejezetten jóképűvé teszi. Kék szeme szinte világít és rendkívüli az önbizalma, mert már meg is hívott egy italra és a további szórakoztatásomról is gondoskodna. Jelzek egy szem és állmozdulattal Dévidnek, hogy lépjen tovább, és onnan tartson figyelemmel. A fickó azon kívül, hogy elég határozott, igen vonzó is. Én is bemutatkozom, és így elsőre elmondom neki, mit gondolok a viselkedéséről. De ő csak mosolyog, amivel megnyer magának, és táncparkettre visz. Nagyon jól táncol, ami szintén egy újabb jó pont, meg beszélgetni is kellemes vele. Ilyen remekül már nagyon régen nem éreztem magam. Gyötör is a lelkiismeretem, hogy ezt szabad-e nekem. De ennek ellenére újabb kihívások elé nézek, mert igent mondok neki a következő találkozásokra is. Az étteremnél egy telefonhívás zavar meg bennünket, amiből kihallom az apja ideges hangját, és néhány apróbb információt, éppen ezért nem engedem, hogy haza vigyen. Nem tudhatja meg, hol lakom. De ahogy egyre többet találkozunk, úgy csavarja el egyre inkább a fejem. Vagy inkább a szívem? Már csókolóztunk is, ami kifejezetten kellemes élmény volt. Sőt, inkább valami perzselő, hullámokban megrengető élmény. Olyan ebből kérek még érzés. Azt hiszem nagy bajban vagyok, és ez csak egy enyhe kifejezés a jelenlegi állapotomra.
Lemegyek egy közeli parkba sétálni, gondolkodni, kiszellőztetni a fejem. Alig kezdem el a gondolataim rendbe szedni, mikor Alessandro szembe jön velem. Már csak ez hiányzott! Vagy talán figyelt, követett? Meglepetésemben először végig nézek magamon. Most semmi előkelőség, farmerban és egy fekete pólóban vagyok fekete bőrdzsekivel, aminek gyorsan feljebb húzom a zipzárját. Már messziről integet, és mikor egyvonalba érünk, boldogan tárja szét a karját és húz magához egy csókra. Majd még egyre. Még jó, hogy számítottam erre a mozdulatra, és egyik kezemmel a mellkasához értem, csak a másikkal karoltam át. Mosolyog, és látszik, hogy mondana valamit. Majd sóhajt egy nagyot, de kicsit zavarban van. Még sose láttam ilyennek.
– Gyere, üljünk le ide a padra. Szeretnék neked mondani valamit. – Fogja a kezem, átöleli a vállam és megyünk a padhoz, helyet foglalunk. Nem sejtem, mi az apropó, de inkább engedelmeskedem.
– Szeretnék … veled … komolyan … beszélni. – mondja úgy, hogy hosszú szüneteket hagy a szavak között. Nem tudom eldönteni, hogy most ez jó nekem, vagy inkább félnem kellene. Titkon körbe kémlelek, de nem látom a testőrségét. Próbálom semleges hangon kimondani.
– Hallgatlak.
– Nézd. Én komolyan megkedveltelek, és te vagy az a nő, akire mindig is vártam. – a szemembe néz, és még véletlenül se mosolyog. Tényleg átérzi, amit kimond. Most kezdek igazán izgatottá válni, ő pedig egyre halkabban ejti a szavakat. – De tudnod kell valamit rólam, mielőtt még tovább lépnénk. Úgy érzem így helyes, ne utólag tudd meg. … Én az alvilág főnökének az egyik fia vagyok.
– Tudom. – suttogom, még mielőtt átgondoltam volna, mit is mondok.
– Tudod? – kérdezi meglepetten.
– Igen, tudom. Én ugyanis László Viktória nyomozó vagyok. – fedem fel az igazi kilétem. Lehet mégse kellett volna? Megrökönyödve néz, de a kezem még mindig fogja.
– Igaz. Sejthettem volna, hisz fegyver van nálad. De annyira elvakított a szerelem, hogy nem is nézettem utánad. Jól álcáztad magad, mert még a gyanú apró morzsája se merült fel a gondolatomban. És én hülye még azért akartam nyilvános helyen színt vallani, hogy ne veszekedj, de ismerd meg az irántad való érzéseim. – furcsa fintor jelenik meg az arcán és talán a csalódás szomorúsága. Nem próbál elfutni, nem kiabál, nem veszekszik, nem akar lefegyverezni, pedig ezek szerint észrevette a pisztolyom, mikor átölet. Bár szerintem nála is van, de az után se kap. Csak néz a szemembe és fogja a kezem. – Akkor most mi lesz? Letartóztatsz? – kérdezi halkan, és kék szeméből a csillogás eltűnik, valami sötét tónusra vált.
– Még nem tudom. De mivel már egyikünk se bújik álarc mögé, és számomra se vagy közömbös, most inkább csak arra kérnélek, gyere velem.
Szerintetek
hová vitte? Folytassam?
*******************************************
20. VERSEK -
NEHÉZSÚLYBAN
Asszociáció az „elveszetten” szóra
Életem a magány.
Életem a szomorúság.
Életem a hiány.
Életem magány.
És ebben a magányban felfénylik a félelem,
és tombol a magány.
Nem félek. Nem a kés éle fáj –
életem a magány.
Életem, melynek minden percében ott a félelem,
melyben helye nincs barátnak, társnak, férjnek és gyereknek.
Nincs se férfi, se nő, sem gyermek,
és csak tombol a magány.
Ha életemben, amikor jött a szükség – és nem nyomor –,
melyben a lélek könyörög: egyedül vagyok.
Egyedül a bajban, egyedül a magányban,
egyedül a fájdalomban.
A fizikai lét lehúz, mutogatja kemény, metsző fogait.
Egyedül vagyok.
nincs, ki megfogja kezem.
Hinni merjek-e? És kinek? És miért?
Egyedül vagyok.
A magány fekete, éles fénye beragyog.
Egyedül vagyok…
Gondolataim űznek és gyötörnek.
Kinek merjek hinni még?
Mondd, Isten, ege kék-e még?
Én csak a szürkét látom, a szomorút.
Végig gondolok ezen a majd két éven…
Végig a fájdalom útján, melyről
kiderült, hogy színesnek csupán én láttam.
Én, balga… Az, ami nemhogy szürke,
de fekete, sikamlós.
Fogódzkodó volt a lég,
mibe kapaszkodott kezem.
Minden, ami körbevett, csupán illúzió volt.
Mondd, merjek hinni még?
És ha igen, kinek? Miért?
Merjek-e hinni még?
Adtam önzetlent, és hittem,
viszonozva van.
Hittem, hogy szeretek, és szeretnek, mert én vagyok –
s nem illó légi lény, mely a káprázat szülte teremtmény.
Ember vagyok,
kit félelem gyötör:
Kellek még? És kinek? S miért?
S jött a kijózanodás. A csend seperte el a homályt,
hogy lássam azt, mit lelkem nem akar: a semmit.
Hogy önzetlen is lehet. Hogy érdemes, mert kell, és kérik…
S a csalódások sodra marcangolja létem.
A félelem: kellek még?
………………………
az ágak megérintik,
a fűszálak körbe öntik
vékony mozdulatait,
Átadja magát a hajnali szélnek.
Barnára mosott bakancsán
szeletekre vágott pocsolyák száradnak.
Megy a gyűrött ég alatt,
a fájdalom-színű szőnyegeken.
Márványbokrok kisérik lépteit.
Futni, rohanni kezd.
Madárkicsi alakját lassan beissza a föld.
Kék láncra fűzve úsznak a felhők,
bolondul dalol minden madár.
Olvadt sarkokban guggol az út.
Láz-drótján lecsúszva érkezik a halál.
Budapest, 2025.06.13.
Minden jog fenntartva.
W. Ábrahám Erzsébet: HŰSÉG
Itt a hazám e fáradt kis földön,
hol angyalok szállnak a kápolnák felett,
a nyári napsütésben a búzakalász közt,
a pipacs még mindig nevet.
Múltunk és jelenünk egyszerre gyökerez
reményt és bánatot,
s nemzedékek szépeiben az árva magyar;
gyűjti a véres harmatot.
Mivé leszünk?
Plázapaloták kicsorbult tükrében
látom-e önmagamat,
vagy szelíd falvak ábrándos utcáin
keresem a kedves tavaszt?
Lassan messze úsznak a felhők,
hisz, ki hitében szelíden felnő,
az maga is jellé válik;
s tűnődve merengek,
a muskátlis ablakok kicsiny virágain,
hol örökös Fény játszik...
Minden jog fenntartva.
*
Zsigmond István: Távozó c. vershez -festmény
.................................................................
hol angyalok szállnak a kápolnák felett,
a nyári napsütésben a búzakalász közt,
a pipacs még mindig nevet.
reményt és bánatot,
s nemzedékek szépeiben az árva magyar;
gyűjti a véres harmatot.
Mivé leszünk?
Plázapaloták kicsorbult tükrében
látom-e önmagamat,
vagy szelíd falvak ábrándos utcáin
keresem a kedves tavaszt?
Lassan messze úsznak a felhők,
hisz, ki hitében szelíden felnő,
az maga is jellé válik;
s tűnődve merengek,
a muskátlis ablakok kicsiny virágain,
hol örökös Fény játszik...
*******************************************
21. ERDŐS SÁNDOR: TRATTYOS JENŐ
ÉS A FEKETE LYUK ESETE – PUSZTAI LEGENDA
(novella)
.jpg) |
| Erdős Sándor |
*
A
történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok
furcsán kezdtek viselkedni. Egyik se bégetett, csak nézett. A másik meg
hátrafelé kezdett legelni. Egy juh még a Józsi nevű gólyát is megkínálta
szilvapálinkával. Ez már gyanús volt.– Na, ebbül’ vagy világvége lesz, vagy disznótor – morogta Jenő, és felkötötte a bőgatyát. Az ünnepit, amin még látszott a 2003-as földrengés térképe.
A csillagok összementek az égen, mintha szűk lett volna az univerzum, mint egy gatyamadzag. A föld remegett. És a nádfedeles kunyhó felett feltárult egy örvénylő, forgó, szívó sötétség: egy fekete lyuk.
A galaxis leggonoszabb fizikai törvényei kezdtek munkába állni. A fény meghajolt, a tücsök meg felmondott. De Trottyos Jenő nem hátrált.
Először is, leült. Mert egy magyar ember nem harcol állva, csak ha nagyon muszáj. A juhok a lyuk felé kezdtek csúszni, mintha valami égi porszívó szedte volna össze a hortobágyi állatállományt.
– Na, idefigyelj, te kozmikus krumplihéj! – kiáltotta Jenő, és előhúzta a vészpálinkát, amit csak végszükség esetén használt, mint például árvíz, csonttörés vagy feleség érkezése.
Megitta. Az idő lassult. A tér megrándult. Egy pillanatra még a fekete lyuk is köhögött.
Jenő elővett egy darab szalonnát, rádobta a lyuk szélére. A gravitáció megremegett. A szalonna megállt a levegőben. Ez már fizikai csoda volt. Albert Einstein forogni kezdett a sírjában – részben az izgalomtól, részben mert a fekete lyuk őt is szívta volna.
A juhász levette a bőrcsizmát. Beleszagolt. Az eseményhorizont egy centivel visszahúzódott.
– Látod? Van, amit te sem bírsz! – mondta diadalmasan Jenő, és egy erőteljes "hess!"-sel visszaterelte a gravitációt a helyére.
A fekete lyuk egy utolsó próbálkozással megpróbálta elnyelni a hortobágyi pásztorkunyhót, de Trottyos Jenő földhöz vágta a tarisznyáját – benne egy öt napos körözöttel. A világegyetem megszédült. A lyuk becsukódott. A téridő udvariasan elnézést kért, és visszahúzódott a galaxis sarkába.
Aznap este a csillagok újra a helyükön ragyogtak. Jenő visszaült a teknő mellé, és megsimogatta a vezérkost.
– Na látod, Feri, így kell ezt. Csak ne hagyjad, hogy beszippantson a hülyeség.
És a juhok úgy bámultak rá, mintha egy asztrofizikai doktori értekezést hallgattak volna – pálinkában fogalmazva.
……………..............…..
AI kép
*******************************************
22.
TERMÉSZETKÉPEK – VERSEKBEN
Tóth Enikő Enci: Tó vize
Tó vize rezdül a hajnali szélben,
égbeli szikra lehajlik egészen!
Reggel a tóban a zöldes arannyal,
játszik a habnak a fodra, sok angyal!
Délben a tó vize felkavarodva,
égről a kék lefelé csavarodva!
Barna homokkal a tó vize ásít,
néha nem érzed a ritka csodáit!
Alkonyi fény lecsoroghat a tóra,
fárad a Nap és múlik az óra!
Éjjel a tó vize megpihen éppen,
csillagok álmát őrzik a létben...
*Tóth Enikő Enci: Érték augusztusban
"A szántóföld pedig a világ: a jó
mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosznak fiai..."
Búzamezők elpihennek,az aratók messze mentek,készülnek az új kenyerek,ne legyen a lélek beteg!Sok a konkoly, majd a búzát,reményeink megtisztítják,hiszen Nap süti a fákat,szél hord nemzeti imákat!Új kenyérben becsületed,hazád kincse, feleleted,megdolgozták, elkeverték,a fájdalmat eltemették!Augusztus a remény hónap,ide láncol minden holnap,Szent Istvánnak ünnepéhez,kultúránknak kezdetéhez!Az erdőkön nemsokára,sárga levél hull a tájra,de a vizek fodrainál,a nyár fényeivel kivár!Tisztogatva új búzádat,szépnek látva a hazádat,vigyázd nemzetednek sorsát,így lesz boldog Magyarország...…………………….
Márkus
Kata: Esti mosoly
Távoli dombokra éj borítja fátylát,
bezárja kelyhét a mezei virágszál,
de a tüzes nap még fényével simogat,
szél terelte felhőknek búcsúcsókot ad..jpeg)
Elcsendesedik a nappali rohanás,
puha fészkében megpihen a kismadár,
minden naplemente oly szép, varázslatos,
földnek párája illatoktól balzsamos.
"Mosolyogd el bágyadt mosolyod, esti ég,"
vajon mennyi rejtett titok lehet tiéd,
tudója lehetsz bimbózó szerelemnek,
sötétben lopakodó veszedelemnek.
Mikor az égen találkoznak a fények,
még a festő sem tud festeni ily szépet,
szemnek gyönyörű csodálatos a látvány,
tán Isten is eljön, hogy adja áldását.
Idézet: Illyés Gyula verséből.
……………………
Szilágyi Anita:
Szerettni őszünk
.jpeg)
"Szeretni
ezt az életet",
Aranysárgára
festett tájat,
Még, ha tudjuk,
hogy vége lesz,
Öleljük
szívünkbe a napfényes órákat,
Félteni az
elmúló időnket,
"Az
egyetlent, a végest",
Megállítani
perceinket,
Marasztalni a
szépséget,
Hintaágyról
csodálni bronz hegyeket,
Skarlátvörös
nap tükröződését,
Lépkedni zörgő
levélszőnyegen,
Hallgatni az
őszi avar rezdülését,
Nézni darvak
vonulását,
Élvezni az
egyszerű életet,
Tapintani
langyos szellő cirógatását,
S elfeledni a
fojtó félelmet.
Idézet Várnai
Zseni: Szeretni című verséből.
*Szilágyi Anita:
Csöndes ősz
Halkan jött,
nesztelen,Apró suhogással
szélcsendben,Lágyan
érintette hajtincsem,Felborzolta
üres szívem,Hagyott a tájon
színeket,Arannyal
festett faleveleket,Bordóba mártott
ecsetet,Színpompákat
színezett,Közben fájt s
vérzett szívem,Elsuhant a
röpke nyár tőlem,Napsütés, fény
csupán emlékem,Mint ahogy
elhagyott a szerelem,Azóta kietlen
vidék lettem,Mély sóhaja van
a csöndnek,Ólomsúlyos,
nehéz árnyak köröznek,Sötét úton jöjj
felém, fényre vágyom tőled.
*******************************************
23.
VÉGHELYI JÓZSEF: NYITOTT SZÍVVEL
(elbeszélés)
Az embereknek különböző a mentalitásuk, érzésviláguk, habitusuk, stb. Nincs is ezzel semmi baj, ettől szép az élet, ettől vagyunk különbözőek, ezért szeretjük, vagy „utáljuk” embertársunkat (ez utóbbi ugyan nem szép dolog, de az vesse rám az első követ, aki mindenkit szeret...!). Hiszen tökéletlenek vagyunk mindnyájan, tele hibával és bűnnel, gyarlósággal. Egyáltalán nem kell mindenkit elfogadni, ha a mi értékvilágunk, ízlésünk más, de ettől még bizonyos toleranciával kötelezően rendelkeznünk kell a súrlódásmentes társadalmi érintkezési formák tekintetében.
 |
| Véghelyi József |
Ám a világ az óta atomizálódott, elemeire bomlott. A jó modort, az "úriember stílust" visszavonhatatlanul felváltotta a pénz mindent szétrohasztó hatása. Mosolyoghatok én akárkire, fordulhatok kedveskedő szavakkal sok ember felé, és örülhetek, ha nem néz vén hülye hibbant trottynak...: mert biztosan valami hátsó szándék lehet a tiszteletadó megszólításban! El nem lehet képzelni ma, hogy érdek nélkül valaki kedves legyen?
Hát itt tartunk!
Nyílván túlzás, amit most leírtam, mert akadnak azért még mosolyt mosollyal honoráló társaink, de a helyzet ettől még nem reményteljesebb.
*
Sajnos fiamék húsz év után válnak, ezért
ügyvédhez kellet fordulni. Többszöri közös egyeztetés után sem került
nyugvópontra a végső állapot. Szerettünk volna a feleségemmel mi is beszélni a
fiamék ügyvédjével a lehetséges megoldási módokról, hiszen a haszonélvezeti jog
birtokosai voltunk. Akkor követtem el az első hibát - azt hiszem - amikor
megszólítottam az ügyvédnőt, aki egyébként régi gyerekkori ismerősöm volt:
(természetesen a név nem valódi...!)- Szia Klári szívem! - nálam ez a megszólítási forma, ha régi hölgyismerősömmel beszélek.
Nem kell ehhez semmi bizalmaskodó viszonyt hozzárendelni, egyszerűen csak nyitott szívvel próbáltam közeledni feléje, mint régi gyerekkori ismerős, ahogy mások esetében is szoktam.
- Ha lehet mellőzd ezt a "szívem" megszólítást, mert nem vagyunk bizalmas kapcsolatban! - fröccsent felém a telefonból a válasz. Ez a rendreutasítás aztán helyre tett engem egyszer és mindenkorra.
Természetesen elnézést kértem tőle, de azért szerintem elvárható az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozó embertől több féle stílus tolerálása is. Nem voltam tolakodó, s főleg bántó nem! Ismerősként szerettem volna köszönteni. Ennyi, nem több!
Szerettem volna még időpontot is kérni tőle, hogy megbeszélhessük a ránk vonatkozó jogi dolgokat, ám a rendkívüli elfoglaltságára hivatkozva nem teljesítette a kérésemet. Egyáltalán kategorikus elutasításban volt részem a hátralevő néhány másodpercben, merthogy több időt nem szakított rám. Én ezt nem az elutasított megszólításnak tulajdonítottam, hanem a saját fontosságát túlértékelő flegmatikus, arrogáns megnyilvánulásnak. Megsemmisülve tettem le a telefont: velem ilyen lekezelő, felülről lefelé irányuló stílusban még nem beszéltek! Nem ehhez szoktam.
Egy újabb világ omlott össze bennem, mert azt hittem naivul, hogy a velem nagyjából hasonló korú, műveltségű ismerősöm majd hasonló affinitással fordul felém, ahogy én próbálkoztam...! Ha másért nem, hát a gyerekkori ismeretségünk révén.
Bizonyára igen fontos személyiség lehet az ügyvédnő, aki még arra sem ért rá, hogy tisztességesen meghallgasson, ha már tisztességes honoráriumot kér érte. Nem ért rá, sietett, egyáltalán tele volt ügyekkel...!
Legyen neki könnyű a pénzimádat által megfertőzött becsülete. Az utolsó órában mindenki egyedül fog áll ítélőbírója előtt, és akkor valószínűleg másképp fog viselkedni, mint most velem…! Egy régi mondás szerint: ha vége a játszmának, akkor király és a paraszt is ugyanabba a dobozba kerül vissza…!
Tele volt ügyekkel? Nem kétlem, de ami biztosan hiányzott a repertoárjából az az emberség, mások gondjainak megértése, a bajba jutott emberek iránti empátia!
Tele volt ügyekkel(?), hát én meg keserűséggel és szomorúsággal!
………………………
Zsigmond
István- Tűnődés -festmény
*******************************************
24. WESSELY
GÁBOR – ANEKDOTÁK
(Bakakalandok)
Csellózás
Fekete gyakorlóruhában jártunk csellózni. Az volt a konyhamunka, és a hozzá illő öltözet, a konyhamunka-ruha. Azon nemigen látszott a mocsok.
Belépett egy őrmester a helyiségbe, ahol mindössze hatszáz sárga műanyag tányért mosogattunk, és megkérdezte, hogy kinek van érettségije. Mérget vettem volna rá, hogy írnokot keres. Nem akartam hencegni, hogy nekem még diplomám is van, csak szerényen feltartottam a kezemet. Kiválasztott a jelentkezők közül hármunkat, és átvitt egy másik helyiségbe a konyha mögé. A vágódeszkákról kellett eltávolítani a véres húscafatokat, VIM-mel és körömmel.
Az őrmesternek nem volt érettségije. Gyűlölte a tanult embereket. A mosogatóbrigádban viszont többen rendelkeztek eme magas végzettséggel, mint ahányan jelentkeztünk. Csak ők már korábban bekapták a cumit, és nem óhajtottak ismét szopni.
 |
| Wessely Gábor |
*
Fűfestés
Futótűzként terjedt a hír, hogy a Magyar Néphadsereg vezérezredese, Czinege Lajos honvédelmi miniszter Szolnokra látogat. Minden laktanyában takarítottak, festettek, meszeltek, friss kaviccsal töltötték fel a gyalogutakat, gallyazták a fákat, nyírták a sövényeket, gyakoroltatták a katonákkal a vigyázzmenetet, a fővetést és a tisztelgést.
A főparancsnok érkezése előtti napon a laktanyák elöljárói szemlét tartottak. Augusztus volt, s az egyik helyen, a reptéren, sárgás foltok éktelenkedtek; kiégett a fű.
A szemléző elöljáró kijelentette, hogy a vezérezredest ilyen disznóól nem fogadhatja. A fűnek, parancs szerint zöldnek kell lennie! És befestettette.
Az oktatóteremben sokféle foglalkozás zajlott. Megtanultuk – elméletben –, hogy mi a teendő vegyi, biológiai és atomtámadás esetén. Ez utóbbira Farkas honvéd adta meg a reális választ.
– Honvéd elvtárs! Mit csinál, ha atomvillanást lát?
– Jelentem, jól megnézem, mert olyat többet úgyse látok.
A katona nem mondott valamit, hanem jelentett. Ha megkérdezték tőle, hogy milyen színű a munkásmozgalom zászlaja, így válaszolt: Jelentem, vörös.
Futótűzként terjedt a hír, hogy a Magyar Néphadsereg vezérezredese, Czinege Lajos honvédelmi miniszter Szolnokra látogat. Minden laktanyában takarítottak, festettek, meszeltek, friss kaviccsal töltötték fel a gyalogutakat, gallyazták a fákat, nyírták a sövényeket, gyakoroltatták a katonákkal a vigyázzmenetet, a fővetést és a tisztelgést.
A főparancsnok érkezése előtti napon a laktanyák elöljárói szemlét tartottak. Augusztus volt, s az egyik helyen, a reptéren, sárgás foltok éktelenkedtek; kiégett a fű.
A szemléző elöljáró kijelentette, hogy a vezérezredest ilyen disznóól nem fogadhatja. A fűnek, parancs szerint zöldnek kell lennie! És befestettette.
*
AtomvillanásAz oktatóteremben sokféle foglalkozás zajlott. Megtanultuk – elméletben –, hogy mi a teendő vegyi, biológiai és atomtámadás esetén. Ez utóbbira Farkas honvéd adta meg a reális választ.
– Honvéd elvtárs! Mit csinál, ha atomvillanást lát?
– Jelentem, jól megnézem, mert olyat többet úgyse látok.
A katona nem mondott valamit, hanem jelentett. Ha megkérdezték tőle, hogy milyen színű a munkásmozgalom zászlaja, így válaszolt: Jelentem, vörös.
*******************************************
25. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves szerzőtársaink!Fontosnak tartom, hogy a Magazin mindig a megfelelő időben kerüljön az olvasókhoz. Számomra ez azt jelenti, hogy „biztonsági okokból” több lapot szerkesszekegyszerre. Ezért azt a gyakorlatot vezettem be magam számára, hogy egy – két hónappal előrébb tartsak, mint a tényleges dátum.Itt jönnek be a szerzőtársak! Arra kérek mindenkit – ha lehet - , hogy ne az aktuális hónapban gondolkodjanak, hanem egy – két hónappal előrébb.Természetesen mi nem vagyunk „hatóság”, ahol szoros határidők vannak. Ha valakinek az előre dolgozásra nincs lehetőség, hát az sem tragédia…!*Még egy kérés főleg az alkotó társakhoz: aki már régebben küldött magáról fényképet, de úgy érzi, hogy azóta jelentős mértékben megváltozott a külsője(természetesen előnyére…!), nos, azok újabb fotóit várom a Magazin számára! Előre is köszönöm!A szerkesztő.…………………….
Csomor Heni segítő munkatársam jelezte, hogy a Magazinnal kapcsolatos észrevételeket, megjegyzéseket az ő e-mail címére küldik/ külditek.Arra kérek mindenkit, hogy hozzám, a szerkesztői e-mail címemre ( veghelyo@t-online.hu) juttassák/juttassátok el ezeket, mert érdemben engem érint, és az én kompetenciám az ezekre való reagálás!Köszönöm! A szerkesztő.………….........…
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.Címünk: Véghelyi József - MMM szerkesztősége, 7100 Szekszárd Csapó Dániel utca 27.E-mail: veghelyo@t-online.hu...................................Jelen vagyunk a Facebookon is:
https://www.facebook.com/profile.php?id=100093636735452..........................
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.Kérje a szerkesztőtől. A MAGAZIN INGYENES. ………………… Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linkeken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu
http://www.muveszetimagazin.blogspot.com………………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.A szerzői jogokat fenntartjuk.Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsolva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.………………Kedves olvasóink !Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az utolsó 20 Magazin!A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra! Mindenkinek jó olvasást, és kellemes szórakozást kívánunk az újság külső és belső munkatársai.. .............................Megszólalok Művészeti Magazin 1509 lapszám - 2025. szeptember…................................
VÉGE
Jelen vagyunk a Facebookon is:
https://www.facebook.com/profile.php?id=100093636735452
https://www.facebook.com/profile.php?id=100093636735452
Magazinok küldése:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése