Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

Nagy Vendel szellemében

MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
2025. 04 hó – tizenötödik évfolyam, negyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapította Nagy Vendel 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Véghelyi József

*************************************************
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. (1-től a 12. számig)
13.Évfolyam: 2023.  (1-től a 12. számig)
14.Évfolyam: 2024. (1-től a 12. számig)
15. Évfolyam: 2025. április
*
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
A szerkesztőség címe:7100. Szekszárd, Csapó Dániel utca 27
E-mail cím: veghelyo@t-online.hu
Telefon: 06-74-315-012 naponta 14:00 órától 17:00 óráig
*****************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*****************************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2. FELLNER ISTVÁN: LASSAN…- novella
3. ÁRVAY MÁRIA: SZÓKÉPEK

Példaképek
  4. VILÁG HÁROM PERCBEN
      Garamhegyi Edit: A pad - elbeszélés
5. A.K. ANDRÁS: BŰNRE CSÁBÍTÓ - novella
6. TAVASZKÖSZÖNTŐ VERSEK
      Konrád Viktória
      Vincze D. Jutka
      Körmendi Rita
      Lovag Dáma Nagy Cynthia
      Pitter Györgyné Enikő
      Szilágyi Anita
      Tóth Enikő

7. KURUCZ ÁRPÁD: AZ ÉLETMENTŐ - novella
8. AUSZTRÁL KAPCSOLATOK
      Ilosvay Gusztáv levelei
9. ANTOLÓGIA A MAGAZINBAN
      Fodor Gyöngyi – novella
      Kiss Karola – festmény
      József tibor – vers
      Erdős József – elbeszélés
      Tarcsay Béla – festmény
      Lengyel Zoltán – vers- video vers
      Guti Csaba – novella
      Matyikó Tibor – festmény
      Márkus Katalin - vers

Véghelyi József: Itt a vége, fuss el véle - karcolat
10. ANGYALI TATLÁLOZÁSOK
      Véghelyi Péterné: Az Isten koldusa - életkép
11.SZERELMES VERSEK
      W. Ábrahám Erzsébet
      Konrád Viktória
      Kálmán Ágnes
      Kalocsa Zsuzsa
      Bognár Papp Irén
      Szilágyi Anita
      Tóth Enikő Enci
12. VÉGHELYI JÓZSEF: ÖRVÉNYBEN - (második rész) - novella
13.VERSEK MÁS HANGULATBAN…
      Auróra Amélia Joplin
      Vincze D. Jutka
      Engel Csaba
      Szauer Gertrúd
14. GÄNSZLER BEÁTA: ÁRAD A TISZA ( novella)
15. VÁLOGATOTT VERSEK
      Gerencsér Hajnalka
      Jártó Róza
      József Tibor
      Szőcs Éva
      Lovag Dáma Nagy Cynthia
16. GUTI CSBA: MELLETTE - novella

17. NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN

Sorozat (tizenötödik rész)

18. POÓR EDIT: A BÁNYÁSZ - novella
19. KÜLÖNLEGES VERSEK – VERSKÜLÖNLEGESSÉGEK
      Krivák-Móricz Judit – 2 vers
      József Tibor
      ErdősSándor
      Szilágyi Anita
20. Aurora Amelia Joplin : Különös idegen - sci-fi novella
21. HÚSVÉTI VERSEK
      Szilágyi Anita két verse
22. WESSELY GÁBOR: MAGYAR FANYAR 3.
      Okos bolygó (karcolat)
23. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*****************************************

1.LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK

No, ez a hónap is jól kezdődik: ugyanis április 1. a bolondok napja. Már-már kötelező ugratni egymást ezen a napon. Sok tréfa mellett egy gyerekkorom béli jutott az eszembe: Szekszárd akkor még kicsi városka volt, és többnyire lovas kocsik „száguldoztak” az utcákon. Oda is kiáltottunk a bakon ülő öregnek: bácsi, forog a hátsó (mármint kerék).Persze ő hátranézett, azt gondolhatta, hogy valami baj van!
Mi meg jókat röhögtünk ezen! Ám, hogy ő se maradjon adósunk az ostorral felénk suhintott. Ettől még sem az öreg, sem mi nem lettünk lelki sérültek,

s főleg ezért nem is pisiltünk be éjjel…
Véghelyi József
szerkesztő

Népi szokások szerint szokták még Szent György havának is nevezni.
Az időjárás szeszélyes, kiszámíthatatlan: lehet hideg, lehet meleg, szél, eső, talán még hó is előfordulhat.
Egy dolog azonban bizonyos: életre kel a természet, intenzív munkák folynak a földeken, a marhákat ilyenkor szokták kihajtani a legelőkre. Illatoznak a kerti virágok, fák, cserjék bokrok
virágba borulnak.
Öltözetünk lazább lesz, színpompásabb ruhadarabok jelennek meg lányainkon, asszonyainkon
A 40 napos böjti időszakot a Húsvéti ünnepi sorozatok zárják le. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. A Krisztus-központú kalendárium központi fő ünnepe.
Idén 18 –ával nagypéntekkel kezdődik, aztán rendre nagyszombat (19), húsvét vasárnap (20), végül húsvét hétfővel (21.) zárulnak e jeles napok.
Reményeink szerint a háborúk lassan befejeződnek, s békésebb évek jöhetnek Európára és a világra.
Lelkünket öltöztessük fel vidámabb hangulattal, és örüljünk a napsütésnek, a szép természetünknek. Békéljünk meg magunkkal, és egymással is!
Éljünk tehát az élet napos oldalán, annyi szépség vesz körül minket, s hogy észrevesszük-e, csak rajtunk múlik!

A szerkesztő.
………………..

Nagy Vendel: MIUTÁN MEGHALT A KERESZTFÁN

A vakok
Láttak,
A bénák
Jártak,
Megtisztultak a
Leprások.
S én, újra meg újra
Nekifeszülök
Vállamon a nehéz kereszttel
Hogy feljussak a
Golgotára.
Hogy én is
Újra lássak.
De nehéz dolog
Saját jogon
Felkerülni a
Keresztfára.

2012

*****************************************

2. FELLNER ISTVÁN : LASSAN...

- elbeszélés -

Lassan bukott a nap a hegy oldalán. Még pár pillanatig gondolkodott, apró házak ablakán belesve - búcsúzott. Pille szellő terelt pár gomolygót, vörösre festett testű habkönnyűt. Bokrok tövén már terpeszt vetett az alkony,

árnyat nyújtottak a fák,

Fellner István

összébb húzva mezítelen testüket. Felsóhajtott, nem keresett, rég talált...apró házikó...csendes udvarán. Mosolyban fürdött piros szoknyában nevetett Rá a tavasz. Megállt alig lépett e fura tél közepén. Lágy illat, s mint a frissen sütött kenyér - boldog pillanat, megremegett... Ő, csak Ő lehet...nyelt párat, mélyen szívta be a levegőt...kell nyugtázta, de a bátorsága...nyugton maradt. Pár szó, mint madárka csicsereg, libben a szoknya, fehér blúza integet. Szemében a nem múló holnap, kezében a csodás nap. Valahol köszönöm Neked, ki adtad... Valaki akarta…s én kaptam...csak mostoha utánzatnak érzem magamat, de mellette lépdelni…maga a csoda. Szeplőtlen az est, alig villan pár csillag, kora még a dünnyögés, a mai búcsúzó nap. Én illattal járok, széppel fekszem, álmodom, sokat kaptam…valamit ott hagytam...s nem álmodtam...valamit úgy kaptam... hogy nem hittem, s most gazdag vagyok testben-lélekben
Újra élnek a napok, nem hiszem, hogy más mint a többi - de bennem megváltozott minden – más az ébredés fájdalma, a gondolat öröme, a napközi vágytömeg, az est könnyei...mind-mind más...hiszem, hogy vagyok...valahol...valakinek...

……………………..

Hegyaljai Tünde: Ábrándozás – festmény

*****************************************

3. ÁRVAY MÁRIA: SZÓKÉPEK

Hangulatok, érzések, szóképekkel ábrázolva - egyes szám, első személyben

Példaképek

Jó felnézni rájuk.

Árvay Mária

Öröm, ha csodálhatom őket valamiért.
Szeretek minél több dolgot megtudni róluk.
Nem külsőleg.
A belső értékek a legmeghatározóbbak.
Fontos a rendszeres kapcsolattartás.
Ha ez nincs, hiányérzet alakul ki.

Már gyerekként is voltak, akikre felnéztem.
Egy műsorvezetőre a TV-ben.
Mi fogott meg benne?
A lelkesedése.
Az, ahogy a gyerekekkel beszélt a telefonos játék menete alatt.
Drukkolt nekik.
Bíztatta őket.
Örült, ha valaki nyert.
Vigasztalta azokat, akiknek nem volt sikerélményük.
Szerettem nézni.
Találkoztunk is párszor.
Jó volt személyesen megismerni.

Pár tanáromat szintén nagyra becsültem.
Sokat tanulhattam tőlük.
A tantárgy szeretetét.
Optimista látásmódot.
Lelkesedést.
Kitartást.
Önbizalmat.
Azóta nincs már kapcsolat köztünk.
Mégis, akkoriban fontos állomásai voltak életemnek.

Felnőttként egy darabig nem jöttek a példaképek.
Hiányérzetem volt.
Megérte várni.
Pár munkatársamra ismét felnéztem.
Mit kaptam tőlük?
A munka szeretetét.
A szakma iránti alázatot.
Elkötelezettséget.
Empátiát.
Elfogadást.
Mindazt, amiért érdemes nap mint nap felkelni.

Példaképek jönnek és mennek.
Tánctanárom a következő.
Mit adott nekem?
A mozgás örömét.
A test kifejező erejét a zenében.
Felszabadultságot.
Játékosságot.
Hitet önmagamban.

Sokáig lovagoltam.
Egyik oktatóm szintén példaképem volt.
Miért?
Tud bánni a tanítványaival.
Megtalálja a hozzájuk vezető utat.
Kezében a kulcs, ami segít megnyílni.
Vele és mellette feloldódik az ember.
Lelkesedése ragadós.
Dicsérő szavai pont jókor érkeznek.
Megmarad az emlékezetben.
A lóval való együttműködés élvezetére tanít.
Kell ennél több?

Jelenleg is vannak, akiket csodálok.
Azokat, akik a kultúráért tesznek valamit.
Ismeretterjesztő, szépirodalmi könyvek szerzőit.
A színházban dolgozó színészeket.
A mély mondanivalójú filmek készítőit.
A különböző múzeumok kiállításain dolgozókat.
Mindenekelőtt azok a példaképeim, akik mindezt látás- és hallássérültek számára akadály mentesítik.
Közelebb hozzák azt, ami eddig nem volt hozzáférhető.
Kitárul a világ.

Minden példaképtől lehet tanulni.
Addig jó, amíg van kitől elsajátítani valamit.
Így lélekben gazdagodok.
Vajon én is lehetek valaki számára példakép?

*****************************************

4. VILÁG HÁROM PERCBEN

Garamhegyi Edit: A pad

Olvastam egy bejegyzést egy padról. Nem olyan nagy dolog, csak egy színesre festett pad egy óvoda udvarán. Azok a gyerekek ülnek rá, akikkel nem játszik éppen senki. Akik magányosnak érzik magukat, és barátra vágynak. Ha oda leül legy gyerek, perceken belül megjelenik valaki mellette, és elhívja játszani. Hatalmas ötlet! Annyi mindent megtanít azoknak a kicsiknek, és annyi mindent segít megőrizni bennük.

Garamhegyi Edit

Emberi vágyakat, a magányosság bevallását, a társaság igényének kimutatását. Tudom, persze, nagy munka a többieket is érzékennyé tenni, példát mutatni, rávezetni, hogyan bánjanak a padon ülő kis társaikkal. Hogy észre vegyék és kezeljék ezt a néma kiáltást, és tapintatosan de mégis határozottan reagáljanak. Minden tiszteletem az óvónőké, akik kitaláltàk és életben tartják ezt a csodát. Vajon ha mi, felnőttek is kipróbálnánk mindezt, működne-e ugyanúgy? Képzeljük el ezt a padot. Csak úgy gondolatban, és figyeljük messziről. Én az óceán közelében raknám le, mert arra magam is szívesen járok. És mert én szeretem a fa természetes színét, ahogy van, az én padom megőrizte ezt az árnyalatot még a sós levegőben is. De akárhányszor arra járok gondolatban, az a pad mindig üres. Van mit tanulnunk a gyerekektől. De azt hiszem, nem elsősorban azt, mit kezdjünk a padon ülőkkel. Na, nem mintha ezen a téren olyan jól működnénk, dehogy! Én inkább azt szeretném eltanulni a gyerekektől, hogy le merjünk ülni arra a padra. A színes kis lécek apró látogatói igazi óriások. Nem csak azért, mert észreveszik társuk jelzéseit, hanem mert mernek esendő emberek lenni, és ez mindannyiunknak erőt adhat. Szóval ha látsz valahol egy padot, ülj le nyugodtan! Ezek emberlétünk talán legszebb, legigazibb percei.

……………….

Nádas József: Színek, illatok - festmény

(38x52 cm)

*****************************************

5. A.K. ANDRÁS: BŰNRE CSÁBÍTÓ

(novella)

A minősített beosztással rendelkező pokolfajzat tétován keresi az utat. Nem igazán érti ezt az új világot, úgy érzi feleslegessé vált. Lent a pokol egyik legsötétebb bugyrában, száz éve elmélkedik rajta milyen gonoszságokat is fog majd csinálni a földön, ha műszakba kerül. Rengeteg terve és rengeteg ötlete volt. Most mégis úgy érzi magát mintha újra az iskolapadban ülne. Az emberek felülmúlják

valamennyiüket

A.K. András

gonoszságban. Ami nekik a pokolban vad ötletnek tűnt, azt az életben megvalósították a kisujjukból kirázva az emberek. Úgy érzi feleslegessé vált. Ahogy sétál a városban, és próbálja felülmúlni az emberek gonoszságát, meglát az úton egy koldust ücsörögni. Megörül neki. Végre egy ismerős arc.
– Sohasem gondoltam volna örülni fogok neked. – Mosolyodott el a pokolfajzat.
– No csak, no csak! Mi járatban vagy te itt? – Kérdezte az álruhás Jézus.
– Jöttem megkísérteni az embereket. Ám de nagyon úgy látom rám itt semmi szükség. Megdöbbent az a szintű gonoszság, az a szintű nemtörődömség egymás semmibe vétele, ami itt a földön fogadott. – Huppant le a pokolfajzat Jézus mellé.
– Neked ennek örülnöd kellene. – Mosolygott rá Jézus barátságosan.
– Hogyan örülhetnék neki? Hiszen elvették a munkámat! Hová fajul ez a világ?
– Ne légy ennyire magad alatt! A te munkádra igenis szükség van.
– Szükség szükség! Persze! Úgy érzem magam mintha újra az iskolapadban lennék, és aki oktat éppen most mondta volna, ülj le fiam egyes! Az emberi gonoszság nem ismer határokat. Kezdem szégyellni magam, hogy én lennék az a pokolfajzat, akinek a dolga lenne a földön a zavarkeltés. A gyalázkodás, egymás ellen fordítása. Tényleg úgy érzem semmi keresnivalóm nincs itt!
A pokolfajzat zavartan piszkálta ujjával azt a kis kavicsot a földön, ami a lábuknál hever. Tényleg így érezte, és ez sokkal rosszabb volt mindennél, ami csak el tudod képzelni a pokolban. A koldus, az ember test, ami Jézus áruhája volt, megértően paskolta meg izmos vállát. A pokolfajzat kis híján elsírta magát.
– Mondd megváltó! Mi szükség van a mi munkánkra itt a földön?
– Hidd el van rá szükség. Járj nyitott szemmel, és fogsz találni olyat, aki bűnre csábítható.
– Feleslegesnek érzem azt a majdnem ezer évet, amit a pokolban tanulással töltöttem. Az erkölcsösség, mint olyan megszűnt létezni. Aki mégis tartja magát hozzá azt kiveti a társadalom. Teljesen mindegy melyik egyházat nézem, a szervezett bűnözésben több a becsület, mint azokban. Egyszerűen nem értem, miért csinálják ezt egymással az emberek. Na ja, és akkor itt van még a politika! Régen csak a királyok és a földesurak politizáltak. Élvezettel hálóztam be őket. De most, ha bármilyen témát meg merek nyitni politika nélkül megköveznek az emberek. Az számított gazdagnak, aki nem éhezett, aki nem fázott, akinek volt ruhája, volt hol aludnia. Ma minden ember úgy él, mint anno a királyok! Nem tudok megígérni senkinek semmit sem, mert nem hisznek nekem. Az az alap, hogy mindenki hazudik mindenkinek! Az emberek átlépik a földön fekvőt! Egyszerűen nem figyelnek oda egymásra, mi több másokra sem! Szórakozásból ártanak a másiknak. Nem csak azért mert gonoszok, hanem mert versenyt csinálnak abból ki a nagyobb szemétláda. Egy hete itt vagyok a földön, és még nem találtam olyan csoportot, ahol az emberek önzetlenül segítenék egymást. Ahol ezeket az embereket bűnre tudnám csábítani, mert még mentesek attól. Egymás ellen fordítani. Ez annyira kiábrándító.
– Megértelek. Én magam is csak kapkodom a fejem megváltóként. Nem gondoltam volna, hogy előre kell hoznom a világ végét. Nézd meg, ott a kalapom. Az az aprópénz, ami bele van dobálva, azt én magam tettem bele és már délután van! Gondoltad volna, hogy az ókorban sokkal drasztikusabbak és kegyetlenebbek voltak az emberek? Legalábbis ezt csak gondolnád! Pedig nem! Ez csak a látszat. – Húzta fel a szemöldökét a koldusruhába bujt Jézus.
– Igaz. A lefejezés, az akasztás, a karóba húzás és a kerékbetörés, vagy az élve elégetés kegyetlennek tűnik. Holott valójában gyors halál. A delikvens pár másodperces szenvedés után sokkot kap és már semmit sem érez, nincs többé tudatánál. Míg ők egy életen át sanyargatják egymást fokozva annak intenzitását, válogatott kínzásokkal. Ez számomra, mint minősített okleveles ördögfióka, olyan kiábrándító! Egyszerűen, leiskolázva érzem magam.
– Vitatkoznék veled, de sajnos nincs értelme. – Válaszolt szomorúan Jézus. – Az egyházak jó ötletnek tűntek annak idején. Erre tessék, központosították a hitrendszereket. Olyan szabályokat hoztak, amikbe bele kell férnie minden hívőnek. Az már nem is számít, megtalált-e engem? Ért-e engem? Követi-e a tanításaim lényegét? Sohasem mondtam, hogy intézményesíteni kell a hitet, mert az akkor már nem hit, hanem vallás! A prédikációk mögött anyagiasság és lelki üresség van. Én nem vagyok ott.
– Igazad van megváltó. A vallás és a hitt nem ugyanaz! A nácizmus, a kommunizmus, a feudalizmus, a szocializmus, de még a kapitalizmus is vallás! A hit más! – Köpött egy isteneset a vörös diplomával, summa cum laude minősítéssel végzett ördögfióka.
– Látod, ezt se gondoltam volna. Egy pokolfajzattal fogok a hitről elmélkedni a nagyvárosi forgatagban, miközben az emberek engem, mint a megváltót semmibe vesznek. Akárcsak téged, a másik oldal képviselőjét. – Mosolyodott el Jézus.
– Tudod, egész jó fej vagy. Ha nem lennénk ellenségek, akár haverok is lehetnénk. – Mosolyodott el a pokolfajzat, a héten először.
– Isten útjai kiszámíthatatlanok.
– Köszönöm neked, hogy meghallgattál. Mégis úgy érzem, nekem, mint pokolfajzatnak semmi keresnivalóm nincs már a földön. Az embernek olyan előnye van velünk szemben, ami szerintem behozhatatlan. Az pedig a képzelőereje. – Állt fel a koldusnak álcázott Jézus mellől a kiváló diplomával végzet pokoli közalkalmazott.
– Járj utadon sikerrel, pokolfajzat. – Köszönt el tőle Jézus.
– Köszönöm neked megváltó. – Majd elővette tálcáját és valamennyi nála lévő pénzét a koldus kalapjába dobta kajánul vigyorogva. – Kérlek ne haragudj meg rám megváltó, semmi személyes. Tudod az üzletnek pörögni kell és én még a napi gonoszságkvótámat sem tudtam a hét egyik napján se teljesíteni.
– Nem értelek! Ha adakozol egy koldusnak azt Lucifer nem fogja jó szemmel nézni! – Csodálkozott el Jézus.
– Oh, dehogynem! Te adtad az ötletet és ezért jövök neked eggyel. – Kacsintott oda a vörös diplomás, summa cum laude minősítéssel végzett ördögfióka. – Kérlek ne vedd magadra megváltó, semmi személyes, de tényleg!

A városi forgatagban, lézengő fiatalok egy nagyobb csoportja érdeklődéssel figyeli, ahogyan az éppen az előbb egy százmilliós Mercédesz terepjáróból kiszállt, teljesen kigyúrt kopasz nagydarab tag leül az öreg koldus mellé a pokrócára és beszédbe elegyedik vele. Mintha csak százezer éve ismernék egymást. Majd feláll és elköszön tőle, végezetül elővette a tálcáját és egy igen vaskos köteg bankót kivéve onnét a szakadt koldus kalapjába dobja azt. Tele volt húszezressel, száz és ötszáz euróssal! Majd az izompacsirta egyszerűen elsétált!

Három rendőrautó volt a helyszínen és egy mentő. Az öreg koldust éppen akkor vitték kórházba, mikor a főtörzsőrmester a helyszínre ért.
– Mi volt ez a nagy ramazúri?
– Kiraboltak egy koldust fiatal kölkök bandába verődve. Szerencsétlent jól helybenhagyták. Lehet már az éjszakát sem fogja túlélni.
– Mégis miért? Pár százasért?
– Nem, állítólag egy gazdag csóka egy igen vaskos köteg lóvét dobott a kalapjába. Szerencsétlen hülye, segíteni akart az öregen, ehelyett az most szívó szálal fog ebédelni fél évig, ha túléli.
– Hát igen, ennek a tizedéért is kinyírnak már bárkit fényes nappal az utcán. Az emberek meg mind elfordulnak, mintha észre sem vennék a dolgot, majd átlépik a pórul jártat.

Vége…

…………………..

AI kép

*****************************************

6. TAVASZKÖSZÖNTŐ VERSEK

Konrád Viktória: Tavaszi szárnyalás

Bábból ébred a pillangó,

Cinke zeng, és zsong a dongó.
Tavasz nyílik, zöldül a rét,
Pillangó száll szerelemért.
Rád mosolyog pitypang sárgán,
Lebegjünk a szellő szárnyán.
Boldogság hív, ne taszítsd el,
Nefelejcset szívem nevel.
Fogd a kezem, repüljünk el,
Gondtalanság körbe ölel.
Összeforrt a szilánkos ég,
Örülj annak, milyen szép kék!

Konrád Viktória: Tulipános tavaszom

Álmomban pillangó lett lelkem, s nesztelen

Suhantam, mígnem egy alvó szívre leltem.

Édesen lélegzett s szuszogott szüntelen,

Csak néztem-néztem, míg azt el nem képzeltem,

Hogy átölel teljes erővel kedvesen,

Hogy érezzem, hogy én vagyok az egyetlen.

Hirtelen hozzáért az ujjam finoman,

Szemem fényével a bőrét simogattam,

S szívemmel láttam a szeme sok kis ráncát,

Őszülő tincsei széllel szőtt szép táncát.

Aztán felkelt a nap, s elvarázsolt a fény,

És felébredt a hó karmából a remény:

Hogy tulipán nyílik majd a horizonton,

És szerelem-dal száll végtelen lantomon.

De ő csak szendergett némán, a fájó szív,

S éreztem, ahogy a végtelen tér kiszív.

Eltűnök, ahogy könny fölszárad az arcról,

És én csak költöm a verset az álmomról…

……………………

Vincze D. Jutka: Április

Április, de szép! Te szép, te szeszélyes.
Elhiszlek én, de jól tudom, veszélyes.
Felhevítesz, amint nyáron, a napsugár.
Kibomló virágok, színpompás ruhatár.

Bolondít, csábít, az illatáradat, csalogat.
De hamar hámba fogod szilaj széllovad.
Lomb és virág között, rajtam hahotázol.
Amikor én balgán, kibújtam a kabátból.

Fölém hajtod szürkén zokogó felleged,
Sötéten sirattatod, direkt a fejem felett.
A földeket a kerteket is tudom, öntözöd
Válogathatok termések, virágok között.

Ezért esőd nem veszem, mégsem zokon.
Évnek gyönyörű része vagy, végső soron.
Ne felejtsd, ha május közelít, én elhiszem.
Májust remél, szeleiddel röppenő szívem.

………………

Körmendi Rita: A TAVASZ SZAVA

Tavasz szava hajlik arra,
szomjad friss patakkal ontja,
életet lehel a holtra,

vagy jó szülessen a rosszra.
Új hajtása bújik hamar,
a takaró már nem takar,
előcsalogatja a nap,
és lőn, ha ő nem is akar.
Növekszik hát reménykedve,
mert valaki teremtette,
szeme felér az egekbe,
így szíve dobog rebegve.
Nap csókolja, szeretgeti,
szelíd felhő ölelgeti,
kedves tavasz nevelgeti,
és a szép szava élteti!

………………..

Lovag Dáma Nagy Cynthia: TAVASZRA VÁRVA

Szép dolgokról kellene beszélnünk,
és nem a múltunkban révedeznünk.
De látod, nekünk ezt dobta az élet,
mindig elénk tár valami keserűséget.

Mára el akarom felejteni az egészet!
Ma úgy melegített a csodás napsugár,
pírt varázsolt az arcomra, jól esett ám.
Azt hittük végre jön a tavasz tán, hisz
a fák is rügyet fakasztanak már.

De vissza jöttek a mínuszok éjszaka,
s elrontott minden jókedvet mostanra.
A madarak is dideregnek az ágon,
enni adok, ne félj kis barátom!

Még ránk okádja mérgét a zimankós tél,
hó leple alatt bújik meg a fázós kis egér.
Átfújja kabátunk a fagyos északi szél,
mutatja, hogy Ő itt még a vitéz!

……………….

Pitter Györgyné: Szerelmes simogatás
(Enikő – szócseppek)

Repce virága,
oly délcegen sárga,
szerelmesen néz fel
az alkonysugárra.

A Nap ölelné,
de nagy a távolság,
csókot dob, s’ küldi
mosolysugarát.

Érintené is,
de mert el nem éri,
az esti szelet
szépen megkéri,
ölelje helyette,
a kedves virágot,
vigye el néki
a szerelmes álmot.

Körülnéz most az esti szél.
Árvalányhajhoz közeledvén
Finom szálaival öleli át
Sárga repce aporó szirmát
és fülébe súgja kedvesen
a Nap szerelmes dalát.

2025. február 17.

………………….

Szilágyi Anita: Szerelmes tavasz

Szerelem nélkül mit ér az élet?
Érzéketlen, monoton gépezet,
Hiányzik a szívnek párja,

Ki mindennap hazavárja.
Érzés nélkül szürke az idő,
Nincs fény, mely felüdítő,
Hiányzik a kedves szó, ölelés,
Gyógyír a szívnek gyengéd törődés.
Páratlanul elvész az önbizalom,
Fontos a szívpár, ki kicsit bókoljon,
Szükséges a finom, puha érintés,
Jellemünknek felemelkedés.
Társas lény a Nő és a Férfi,
Magányosan az élet gyötri,
Együtt könnyebb a probléma,
Megoldása közös téma.
Dobog egy másik fele minden szívnek,
Utjaink hozzá egyszer elvezetnek,
Születésünk előtt hozzánk rendelték,
Angyalaink a találkozást tervezték.

…………….

Tóth Enikő Enci : Tavasz

"Ne félj!" részlet
Szép tavaszod
hajnali pírja

érte dalol,
életed írja,
halk suhogás
orgonaágról,
új útitárs
fénye a mából!
Kis pipitér
hajlik a rétre,
mind amit ér,
lábad a tétje,
el ne taposd
gyönge virágát,
Földre ma hozd
távoli vágyát!
Lenge a szél,
benne az illat,
hársfa mesél,
őrzi, hogy itt vagy,
Nap sugarát
hordja a felleg,
s bánata vár,
könnye felelget..

…………………….

Póth-Vecsei Mária: Tarka tavasz -festmény

(40x50 cm, akril-vászon)

*****************************************

7. KURUCZ ÁRPÁD: AZ ÉLETMENTŐ

(novella)

Dolmány Péter szerette a nyarat. Reggelente jókedvűen, madárcsicsergésre ébredt, kedvenc padján. De ami a legfontosabb, hajnalban sem kellett magzatpózba gömbölyödve vacogni. Közel harminc éve tengődött az utcán. Kevesen bírják ennyi ideig, a legtöbben néhány év alatt teljesen leépülnek, s

visszaadják lelküket Teremtőjüknek.

Kurucz Árpád

Dolmány, valaha orosztanárként kereste a kenyerét. Szüleitől örökölt, apró külvárosi házában éldegélt. Politikától távol tartotta magát, csak a munkájával törődött. Harmincötödik születésnapja előtt egy hónappal kapta meg a felmondást. Akkoriban sokan jártak így. A többség, az erősek talpra álltak, a szemfülesek kihasználták a zavaros időket, a káoszt és meggazdagodtak. Péter egyik csoportba se tartozott. Mikor látta, az addig stabilnak hitt világot recsegve összeomlani maga körül, megijedt. Négy év alatt teljesen eladósodott, s az ígéretek ellenére kilakoltatták. Az utca túloldalán ült, sírva nézte, hogyan hordják ki szülei bútorait az udvarra. Minden darabnak története volt, de a holmik közt matató idegeneknek nem meséltek.
Dolmány a legrosszabb megoldást választotta, inni kezdett. Lassan közömbös lett neki minden. Utoljára tíz éve szorult el a szíve, mikor Kőbányán, felhalmozott vasúti talpfák mögött látott élni egy kétgyerekes családot. Táskák között, elkeseredve, komor arccal ültek.
– Devizahitel – mondta csendesen a férfi.
Az ősz érkezte előtt eltűntek, Dolmány remélte, találtak valami megnyugtató megoldást.
A vén csavargó nagyot nyújtózott, ízületei hallhatóan recsegtek. Pár szál ősz haja égnek állt, gyűrött arcát kellemesen melegítette a Nap. Régi ismerősét látta tántorogva közeledni. Őt, rendkívül csúf ábrázata miatt, a környéken, Krampusznak nevezték. Megállt, imbolyogva nézett farkasszemet egy termetes csikkel.
– Vedd csak föl! – szólt oda Dolmány. – Ezért Szibériában, még a repülő is leszáll.
De Krampusz nem vette fel. Feje előrehúzta, arccal az úttestre esett. Szája bedagadt, orrából vér folyt. Másik röhögött, feltárva a világnak, szája fogatlan barlangját. Föltápászkodott, s lábánál fogva a járdára, árnyékba vonszolta cimboráját. Szatyrát mellédobta, és otthagyta.
Kora délután a Ligetben üldögélt egy hatalmas platánfa alatt a Tó partján. Fiatal, csinos anyuka ringott el előtte, totyogó kisfiával.
– Gyere Dzsúlió, megnézzük a kacsákat.
Dolmány, hosszan legeltette a szemét. A nő telefonja csendülve jelezte, hogy üzenet érkezett. Fontos lehetett, mert az asszonyka szélesen elmosolyodott, és szorgalmasan írni kezdett. Dzsúlió úgy gondolta, egyedül is boldogul, s elindult a Tó felé.
– Halló! A gyerek! – kiabált a csavargó.
Néhányan hallották, igyekeztek úgy helyezkedni, hogy a legjobb felvételt készíthessék. Az anya tovább verte körmeivel a telefont. Dolmány, erejéhez mérten felpattant, s a gyermek felé kezdett futni. Merev lábaiba minden lépésnél éles fájdalom hasított. Mielőtt a fiúcska, a két méter magas betonszegélyről vízbe pottyant volna, elkapta. Abban reménykedett, kap valami jutalmat, vagy legalább köszönetet. Ekkor tűnt fel tarka rövidnadrágban, márkás edzőcipőben, telefonálva az apa.
– Mi az, hogy négy milla?! Legalább a dupláját éri!… Semmi közöd hozzá, hogy én mennyiért vettem! – harsogta.
Egy másodpercre megdermedt, majd kiragadta a hajléktalan kezéből a gyermeket. Letette, s visszafordulva, villámgyorsan kétszer, ököllel, Dolmány arcába vágott. Az hallotta, amint borzongató reccsenéssel eltörik az orrcsontja, érezte, hogy szája felreped. Ha lett volna még foga, az most biztosan kitörik. Elesett. Az asszony hallgatott, a férfi háromszor belerúgott a földön fekvőbe.
Öreg este volt mire magához tért. Kiköpte a vért, s visszabotorkált kedvenc padjához.
Másnap a legnagyobb videó-megosztó csatornán megjelent egy új felvétel: A hajléktalan férfi megmenti a pici gyermeket. Két nap alatt rengetegen nézték meg, és több mint százezer like-ot kapott.
Egy héttel később újabb videó látott napvilágot. A képeken jól látszott, hogy a bátor apa alaposan eltángál egy rossz külsejű, züllött csavargót. A nyilvánvalóan háborodott férfi el akarta rabolni a gyermeket. Valószínűleg azért, hogy megegye. Két nap alatt rengetegen nézték meg, és több mint háromszázezer like-ot kapott.

......................................

Zsigmond István: Kitaszítva - festmény

*****************************************

8. AUSZTRÁL KAPCSOLATOK

Ilosvay Gusztáv levelei

Adásnap: 2025.03.02

Sydney-ben egy ikonikus magyar vendéglős zárta be kapuját, kapcsolta le a sütőt és a főző lapokat. Becsukta maga mögött a konyha ajtót. Keresztül ment a félhomályos vendéglőn, aminek minden sarkát látta már ezerszer, relikviák a

falon, amik úgy

Ilosvay Gusztáv

hozzánőtek személyiségéhez, karakteréhez, mint egy jól bejáratott kesztyű. Innentől fogva nem kell reggel 5-kor kelni, hogy még kiérjen a piacra időben, hogy a legfrissebb zöldséget hozza el a termelőtől, vagy a húst a hentestől. Aztán vissza a vendéglőbe. Közben telefonálás, intézkedés, hisz mindig van valami, amit el kell rendezni nyitás előtt még reggel. Természetesen sürgősen. Nos Varga Pali el tudlak képzelni ott a félhomályos vendéglőben, egy fél pohár borral a kezedben, amikor mind ennek a 13 évnek hátat fordítasz. S miután megittad a fél pohár bort, kételyekkel teli gondolatokkal bezárod magad mögött az ajtót. Visszalépsz a mindennapi életbe, amit nem tapasztaltál hosszú ideje. Nos erről beszélgettem a „régi” Corner 75 volt tulajdonosával, barátommal. Remek lett. Természetesen sok más is benne van az adásban, de nekem ez égett bele a tudatomba, hisz magam is keresztül mentem ezen az emberi történeten. Sok szerencsét és jó pihenést. Mint ahogy tudod támogatjuk barátainkat. Így a Megszólalok Internetes irodalmi magazint, ami hatalmas értéket rejt magában. S a Meseszó Egyesületet, ahol a magyar népmesét ápolják, terjesztik. Ha tetszett az adás ne feledd megosztani barátaiddal, ismerőseiddel. Köszönjük.
www.radiomozaiksydney.com.au

Adásnap: 2025.03.09

Ismét élőben a stúdióból! Ez az adás nemcsak ettől fontos, hanem attól is, hogy ez az 52-ik házassági évfordulónkra kapott ajándék. Az életet már 52 éve együtt éljük, a rádióműsort pedig 33 éve készítjük szintén együtt. Mai műsorunkból hiányzott a zene, volt sok érdekes riport, beszélgetés. Ma kiemelném Garamhegyi Edit Útravalóját, elgondolkodtató. Két helyi eseményről is beszámoltunk. Az egyik az AMPE (Ausztráliai Magyar Pedagógusok Egyesületének jubileumi konferenciája. Idén 10 évesek. Gratulálunk és köszönjük Kondás Andrea elnöknek és Kicsi Csilla alelnöknek a beszámolót, a tanároknak pedig az áldozatos munkát, amely lehetővé teszi, hogy itt a világ végén is tanulhassanak a gyermekek magyar nyelvet. A másik fontos esemény a magyar tengerentúli diaszpóra katolikus püspöke, Dr Fábry Kornél atya jött el hozzánk, vele készítettem egy érdekes beszélgetést. Köszönjük Kiss Ágnes érdekes riportját, Les Adam konyhai huncutságait. Ne feledkezzünk meg a Meseszó Egyesület Ről és a Megszólalok internetes irodalmi magazinról sem. Ha tetszett a műsor, kérjük osszad meg rokonaiddal, barátaiddal, ismerőseiddel. Jó rádió hallgatást!
www.radiomozaiksydney.com.au

Adásnap: 2025.03.16

Én, aki a diaszpórában élek vagy ötven valahány éve érzem azt, hogy egyre fontosabbak az ünnepek. Ugyan minden évben megemlékezünk róla, elővesszük, megsimogatjuk, leporoljuk aztán eltesszük jövőre, mert akkor is meg kell emlékezni hogy hogy is volt ez annak előtte vagy 177 évvel ezelőtt. S ezt a rituálét minden évben megtesszük. Sokszor gondoltam rá miért is van ez. Hisz mit lehet még mondani, ami új, ami érdekes, ami ad az ünnepi hangulathoz. Szerintem itt a diaszpórában ez érthető és viszonylag könnyen megmagyarázható. Az óhaza távolsága, a hovatartozás, az – Én is magyar ember vagyok éljek bármilyen távol a hazától. Ez egy nosztalgikus kapcsolat tele érzelemmel, gondolattal, történelemmel, családdal és a múlttal, ami csak egyre nő s dagad. Az otthoniaknak gondolom tükörkép, amiben mágikusan megjelenik a múlt s reflektál a jövőre. Tanít, besorol, kijelöli a helyedet, meghatározza a gondolatodat. Kellenek és jók is ezek az ünnepek. Építeni lehet rá egy otthont, egy közösséget és egy országot. Ki nem hagynám az életemből. Éld meg te is 1848-49 forradalmát és szabadságharcát, ahogy azt kell. Emelt fővel, büszkén, kellő tisztelettel és odaadással. Hidd el jót fog neked tenni
www.radiomozaiksydney.com.au

Adásnap: 2025.03.23

Hol kezdjem? Legfrissebb hírekkel jelentkezett a Délvidékről Bálint Csaba. Jó volt elemzést hallgatni egy olyan újságírótól, aki a helyszínen van. Megtudtuk azt is, hogy Kormányos Ildikó nemcsak tehetséges festőművész, amit a fenti festmény is bizonyít, de nagyon jól ír. Elgondolkodtatok már a nevetésen? Miért és hogyan nevetünk? Erről elmélkedik Edit a világ 3 percben c. rovatunkban. Húsvét szellemében elindulunk a Keresztúton. Köszönet munkatársainknak, akik hozzájárulnak műsorunkhoz, megtöltik értékes tartalommal. Mi pedig támogatjuk a Megszólalok internetes irodalmi magazint és a Meseszó Egyesület munkáját. Hallgassatok bele, hallgassátok végig műsorunkat, és ha tetszett ajánljátok mindenkinek. Jó rádiózást!
www.radiomozaiksydney.com.au
#radio #feszteszet #alkotas #irodalom #Hirek #delvidek

Adásnap: 2025.03.23

Ma egy kicsivel többet zenéltünk, kicsit nosztalgiáztunk. Ünnepeltünk és beszélgettünk közösségünk egyik kitüntetettjével, Romer Tóth Eszterrel, aki Március 15-e alkalmából rendezett ünnepségen megkapta a Magyar Érdemkereszt polgári Arany fokozatát a brazil és ausztrál magyar diaszpórában kifejtett közösségi munkájáért. Érdemes meghallgatni mit mond. Kiss Ágnes budapesti tudósítónk egy roppant érdekes beszélgetést folytatott Prof. dr Orbán Jolán egyetemi tanárral, aki a Pécsi Tudomány Egyetemen tanít. Az egyetem magyar diaszpórával kapcsolatos munkájáról volt szó. Útravaló rovatunknak több szerkesztője is van, de a mai adásban Garamhegyi Edit szavai lélegzetelállítóak és elgondolkodtatóak voltak. Támogassátok ti is a Meseszó Egyesületet és a Megszólalok internetes irodalmi magazint, mindkettő értéket képvisel. Ha tetszik amit itt hallotok osszátok meg másokkal is. Jó rádiózást

www.radiomozaiksydney.com.au

*****************************************

9. ANTOLÓGIA A MAGAZINBAN

Fodor Gyöngyi: Elefánt a síneken

(novella)

A villamos csikorgó fékezéssel váratlanul megállt. Paolo az utolsó sorban ült és a telefonján Facebook-videókat nézegetett. Arra lett figyelmes, hogy a villamos tovább haladásának semmi jele, sőt, a kocsiban üresek az ülések.
De hová lettek a többiek? A nyugdíjas a kék-fehér műanyag szatyorral, benne a három sárga almával, az izzadságszagú fiú a baseball sapkában, meg a fiatal anyuka a nyughatatlan, vörös hajú kisfiúval, és mások. Mindenki leszállt volna?
Meghibásodásra gondolt, kinyújtotta a nyakát, de senkit sem látott egyenruhában, akitől megkérdezhette volna, lesz-e helyettesítő járat, vagy mentesítő autóbusz a Piazza Risorgimento felé, mert neki bizony nyolc órakor ott kell lennie.
Ekkor meglátott odakint, szilárdan a szélvédő elé ülve, egy nagy elefántot, aki hintázva és kíváncsian figyelt befelé a villamosba. Hatalmas teste megakadályozta a tovább haladást. A járdaszigeten nem várakoztak utasok. Arra gondolt, hogy leszáll, de mindhárom ajtót zárva találta, és hiába nyomta meg a zöld gombot, azok bizony nem nyíltak ki. Előtte, az üvegen túl, csak az elefánt csóválta a

fejét, mintha csalódottságát fejezné ki.

Fodor Gyöngyi

Paolo ezután az oldalsó ablakokat próbálta kinyitni, hogy legalább tudjon valakinek kikiabálni, de csak két gigantikus bronz oroszlánt látott a Modern Művészeti Galéria lépcsőjén. A kocsi másik oldalához fordulva egy kisebb tömeget vett észre a szemközti járdán, sokuk kezében telefon volt, azzal fényképezték le a különös eseményt. A közeli étteremből is kiözönlöttek az elegánsan öltözött emberek, némelyiknek még ital is volt a kezében, úgy bámészkodtak. Két rendőrautót is látott

kicsivel arrébb.
Paolo többször is meglengette a karját és kiabálni kezdett.
– Hé, emberek, itt vagyok! – de senki sem figyelt rá. – Hogy-hogy nem látnak? Hiszen narancssárga ing van rajtam? – tette fel magának a kérdést. Mindenki csak az elefántra vagy a mobiltelefonjuk képernyőjére meredt.
Ekkor eszébe jutott, hogy felhívja a közlekedési vállalatot.
– Jó estét! Bejelentést szeretnék tenni, hogy a 19-es villamost leblokkolta egy elefánt. Pontosan a Modern Művészeti Galéria előtt.
– Igen, köszönjük, már tudunk róla, és már intézkedtünk is. Három munkatársunk a helyszínen van – mondta a diszpécser.
– Igen, látom őket.
– Akkor miért hívott bennünket ?
– Bent ragadtam a villamoson – válaszolta Paolo kissé ingerülten.
– Nem maradhat a villamoson. Veszélyes lehet, szálljon le.
– Szeretnék, igen, de minden ajtó zárva van, hiába integetek, hiába kiabálok, senki sem figyel rám. Nézze, zenész vagyok, ma este lesz a debütálásom az új zenekarban, muszáj nyolc órára odaérnem, máskülönben oda a koncertnek, meg a sok eladott jegynek – magyarázta, majd halkan, nagyon halkan hozzátette, hogy az én karrieremnek is.
– Tartsa a vonalat, megkérdezem a katasztrófavédelmet – mondta a diszpécser. Paolo számára iszonyú hosszúnak tűnt az a két perc, mire ismét beleszóltak a telefonba. – Azt mondták, hogy nem biztonságos most leszállni a villamosról!
– Ugyan már, ne viccelődjünk. Fél 8 van. Ha tíz percen belül nem indul el a villamos, vagy nem jutok ki innen, el fogok késni! Legyen szíves küldjön ide valakit, aki kienged!
– Sajnálom, uram! Nem tehetek önért semmit. Azt mondták, maradnia kell a villamoson – és letette a telefont.
Paolo reményvesztetten ült le a legközelebbi ülésre. Mit csináljak, kérdezgette önmagát. Értesítenem kell a zenekar vezetőjét, s hogy ne üres kifogásnak tűnjön a dolog megnyomta a WhatsApp-ot a telefonján és egy rövid kis felvételben mutatta be A 19-es villamos és az elefánt című történetet. Miközben a választ várta, hangüzenete érkezett a feleségétől: „Drágám, bent vagy már? Ugye nem izgulsz, minden rendben lesz, remekül fogsz játszani! Én is már megérkeztem, de még nem lehet bemenni a terembe. Képzeld, most nézem itt az előcsarnokban a Tv-t, a 19-es villamos előtt ül egy elefánt a sineken. Még jó, hogy nem azzal jöttem, mert biztosan elkéstem volna!„
Paolo nem is válaszolt, mert hirtelen egy ragyogó ötlet jutott az eszébe annak hallatán, hogy már a tévések is a helyszínen vannak.
– Akkor kezdődhet az előadás! – dörzsölte össze a kezeit, majd elővette a hangszerét.– Most talán majd észrevesznek!
A bukóra nyitható összes kicsi ablakot kinyitotta. Megállt a villamos közepén, és hegedülni kezdett, a jazztől a klasszikus zenéig minden volt a repertoárjában. Nem csak hegedült, de olyan hangosan énekelte is a dalokat, ahogyan csak tudta. Valószínűleg valaki meghallotta a csodálatos zeneszót és csengőhangú tenort, mert a villamos belseje felé mutatott. Hamarosan mindenki Paolot nézte és hallgatta, a Rai Uno televízió operatőrei alig tudtak a tömegtől az ablakok közelébe menni, hogy felvegyék az előadást.
A zeneszó hallatán még az elefánt is megmozdult, felállt, és mintha a cirkusz porondján lett volna, táncolni kezdett, de már senki sem törődött vele. Paolo lett a sztár, akit több ezer ember nézett a Tv-ben. Emiatt csalódottan elcammogott onnan, s elindult a Villa Borghese irányába, hátha talál más nézőközönséget magának.
Mivel a veszély elhárult, a sín szabaddá vált, a villamosvezető kinyitotta a járművet, s ha késve is, de folytatódhat az utazás. Ám az ott lévő emberek egymást löködve betódultak a jármű belsejébe, és Paolo körül tolongtak, mert mindenki szeretett volna kezet fogni vele, gratulálni neki. Hála az elefántnak és a rögtönzött, remek koncertnek, jobbnál jobb állás ajánlatokat kapott, híres ember, ismert zenész lett belőle.

…………………

Kiss Karola: Tavaszi hangulatban - festmény

(50x70 cm,-olaj-farost)

………………….

József Tibor: A gyermekszem őrizte kép

- Illyés Gyula 121. születésnapjára -

Midőn Prométheus Olympusra hágva

Zeusztól isteni lángot lopott,

alászállt Szekszárd névadó parkjába

s keselyűk támadják sziklafokon.

Őslángja elért a pusztán élőkhöz,

meleg járt az iskola kályhában,

s míg a csendes cséplőgép csűrben hűsöl,

tájat szépít a tolnai szarvas.

Nyiladozó természet aranyfénye

áramlik a százhuszonegy ablak-

üvegre, örül a könyvtár egésze,

s a tudomány ünnepén maradnak,

ott a költő: Illyés Gyula invitál,

utal egy gyermekszem őrzött képre,

hol csatangolt sárgaföldön mezítláb

csigavázat, lösz-babát idézve.

Kaposvár, 2023.11.02.

………………

Erdős Sándor: A kis táska

(elbeszélés)

Fáradtan rogyott le az ágyra apám, lecsatolta műlábát és ködös tekintettel nézett tajtékzó anyámra.
– Hol a francba van a kis táskád? – utalt kiabálva apám motorostáskájára.
– Nem tudom. – motyogta halkan apa és nem is nézett anyámra.
Abban a kis fekete táskában volt múltja, valamint egy csipetnyi a mi jövőnkből. Ma utazott a déli busszal a városba felvenni a kölcsön utolsó részletét, amit az új ház építésére vettek fel. Nem kevés pénzről volt szó, abból kellene befejezni a ház építését, ami apám késői ötlete volt hogy a gyermekeinek valamit hátra tudjon hagyni, ha elhagyja ezt az árnyékvilágot.

Erdős Sándor

Apámon most, ahogy anyámon szinte mindig, látszott hogy ivott, a táska az irataival és a pénzzel nem volt sehol. Négy testvéremmel együtt sírtunk, de nem azért mert elveszett a pénz, hanem anyám agresszivitása miatt. Féltettük apát. Féltettük a kis lakásban szerteszét repülő tárgyaktól, amit anyám dobált felé. A valaha erős büszke férfi védekezően tartotta maga elé a kezét, nehogy a repülő, forró levessel telt fazék eltalálja a fejét.
Józanul még megvédte volna magát, de most csak tehetetlenül nézte anyám őrjöngését. Azt a durva erőszakot, amit mi gyereket szinte minden nap megtapasztaltunk anyánk részéről. Sokkal fiatalabb volt apámnál, és úgy érezte, hogy velünk ötünkkel, a gyerekeivel az élete veszett kárba. Elvesztegette a legszebb éveit, amit masszív alkoholizálással töltött.
Rendszeresen vert, és lelki terrorban tartott minket. Rettegtünk, mikor láttuk, hogy ismét ittas, bár apa nem adott a kezébe pénzt soha, mégis valahogy mindig megtalálta a módját a pénz megszerzésének. Végül is csinos nő volt, és sok jólelkű férfi lakott a faluban. Nekünk gyerekeknek ebben csak egy jó dolog volt, hogy a ruhásszekrénybe rejtegetett üres pálinkásüvegeket visszaváltva a boltban, egy kis zsebpénzre tudtunk szert tenni.
Apa nagyon sokáig nem ivott egy csepp alkoholt sem, csak vizet, semmi mást, pedig ha valakinek, akkor neki nagyon nehéz élete volt. Tanult és intelligens emberként magas pozícióban dolgozott egy építőipari vállalatnál, amíg a forradalom ki nem tört. Világnézete nem fért össze a rendszerével, ezért a forradalmárokhoz hittel csatlakozva részt vett erőszakos cselekményekben. A forradalom leverése után letartóztatták és börtönbe vetették. Sokat nem beszélt a börtönéveiről, de nagyanyám elmondása szerin többször kínozták, mint fizikailag, mint lelkileg. A börtönt úgy hagyta él, hogy az egyik lába ott maradt a börtönkórházban. Szabadulása után csak csekély rokkantsági nyugdíjat és megvetést kapott.
Iskolatársaim a füleim hallatára csúfolták féllábúnak, és az ezt kiváltó dühömet egyre fokozódó agresszivitással próbáltam kezelni. Apám mindig mondta, hogy hagyjam őket, mert nem tudják mit mondanak, de ezt akkor nem értettem. Sok éven keresztül csak a horgászatnak, és nekünk a gyerekeinek élt apám, úgy hogy alkoholt soha sem ivott. Anyám tűrhetetlen viselkedése beletaszította őt is az alkoholizmusba, viszont ő nem lett agresszív, maradt a szeretett apánk.
Anyánk belefáradva a lakásban lévő holmik szerte-szét dobálásába becsapta az ajtót és elment valahová.
–Ott hagytam a kórház mellett a padon. –mondta apa, miközben óvón ölelt át és a fejemet simogatta. – Van a fiókban egy kis pénz. –sóhajtott és fáradtan dőlt hanyatt az ágyon.
A szekrény fiókjában meg is találtam az elrejtett kis pénzt, amit a zsebembe süllyesztettem és kisöcsém kezét megfogva könnyes szemmel sétáltunk a buszmegállóig. Épp elég volt kettőnknek az apró a jegyre odafelé. Az már nem nagyon izgatott, hogy jövünk haza, mert gyalogolni azt tudtunk, viszont most sürget az idő.
Fagyalbokor vetett árnyékot a kórház melletti padra, ahogy futóléptekkel közelítettünk felé. A szívem a torkomban dobogott, mikor odaértünk. A pad alatt feküdt a kis fekete táska, aminek remegő kézzel húztam el a cipzárját. Minden benne volt. Benne volt apám múltja, és benne volt a mi jövőnk is.

……………………….

Tarcsay Béla: Boldog névnapot Ferencek - festmény

………………………

Lengyel Zoltán: Vendég

Ropogtatom sorsom kenyerét...
Egyik serclim, rég megettem.

Lengyel Zoltán

Veknimből, míg pékem tenyerén,
Morzsáimat csipegetem,
Mint, éhes vadgalamb a parkban,
Órám, mély visszhangban ketyeg.
Percem hajt és majd, máris hatvan...
Élvezem, hogy begyem kerek.
Szépen ásom kertem, mert győzöm.
Sóhajom mélyről feléleszt,
S akaratot veszek erőmön,
Ha reggel a kakas ébreszt.
S ha arcom pír, ott a szerencsém,
Napomba présel az elég....
Mert föld nevű bolygóm, ereklyém,
S Itt, nem vagyok más, csak, vendég.

2025.02.13.

Video változatban:

https://www.facebook.com/zoltan.lengyel.336/videos/10088702761157245?idorvanity=1252165388824580

…………………….

Guti Csaba: Csöbörből bödönbe

(novella)

Történt egyszer, hogy nyitva maradt a kamraajtó.
Éppen csak résnyire, de nyitva.
Az onnan tovalengedező illatok álnokul tekergőztek, siklottak ki az udvarra, majd a fészerbe. Az egész télen ott rostokoló két egér, akiknek hosszú idő óta csupán egy elnyűtt cirokseprű volt a vacsorája, megbabonázva szagolt bele a levegőbe. Miután megbizonyosodtak afelől, hogy nem a bordáikon citerázó éhség játszik velük délibábot, minden körültekintést félredobva rohanni kezdtek az illatok forrásához.
Egy pillanat nem sok, ott teremtek a kamrában.

Guti Csaba

Szinte megrészegültek a rájuk rontó finomságok látványától, nem is haboztak sokáig, és hozzákezdtek a féktelen lakomához. Hol a kolbászba rágcsáltak bele, hol a szalonnába, majd falni kezdték a sajtot, hogy aztán lédús gyümölccsel oltsák a szomjukat.
Mohóságuknak aztán rövidesen meglett az ára, ugyanis az egyikük egy óvatlan pillanatban a felső polcról belepottyant a félig öntött tejfölös bödönbe.
Placcs! – gyűrűzött a hang másodpercekig, miközben a két egér dermedten nézte egymást.
– No, mi lesz? Mássz már ki! – mondta az egyik egy szép szál kolbász közepén.
A másik erre a bödön falát kezdte szorgalmasan kaparászni, de nem volt annak a zománcos felén semmi fogás. Annyit ért csak el, hogy a nagy pancsolásban tejfölös lett tetőtől talpig. Egy szempillantás alatt pánikba esett.
– Segíts, mert menten megfulladok! – rebegte.
– Hogy fulladnál? Hisz alig ér a válladig! – mondta a másik kevés meggyőződéssel, majd, ahogy tovább szemlélte társa kínlódását, gondolkodás nélkül maga is beleugrott a bödönbe, hogy a vállára állva kimászhasson bajba jutott társa. Bizony, nem gondolta ezt át jól, hisz nem tudott egy kicsit sem segíteni ekképp, sőt, maga is meglehetősen nagy bajba jutott. Ráadásul a tejföl immáron mindkettőjüknek a nyakáig ért.
Cincogásukat meghallva ekkor toppant be a macska, aki szinte elalélt a gyönyörűségtől. Mert hiába volt ott megannyi disznótoros, ő a tejfölbe áztatott egérpecsenyénél ízletesebbet elképzelni sem tudott. Egy-két röpke mozdulattal ki is menekítette a két csapdába esett rágcsálót, de nem ám vissza a fészer mélyébe, hanem a saját gyomrába.
Tanulságként levonható, hogy nem biztos, hogy célravezető az, ha valaki belerokkan mások megsegítésébe, ahogyan az sem mindenképpen jóbarát, aki kihúz a slamasztikából.

………………………

Matyikó Tibor: Vadmacska - festmény

(29x21 cm, gouache - papír)