MEGSZÓLALOK
Nagy Vendel szellemében
MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
2025. 05 hó – tizenötödik évfolyam, ötödik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapította Nagy Vendel 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Véghelyi József
*****************************************************
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. (1-től a 12. számig)
13.Évfolyam: 2023. (1-től a 12. számig)
14.Évfolyam: 2024. (1-től a 12. számig)
15. Évfolyam: 2025. május
*
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
A szerkesztőség címe:7100. Szekszárd, Csapó Dániel utca 27
E-mail cím: veghelyo@t-online.hu
Telefon: 06-74-315-012 naponta 14:00 órától 17:00 óráig
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*****************************************
SZEMEZGETÉS A
TARTALOMBÓL
2. FELLNER ISTVÁN: GYERMEKKOROM (elbeszélés)
4. A VILÁG HÁROM PERCBEN
Garamhegyi Edit: Hogyan kell bocsánatot kérni?
5. A.K. ANDRÁS: MARGIT (novella)
7. AUSZTRÁL KAPCSOLATOK
Ilosvay Gusztáv levelei
8. ANTOLÓGIA A MAGAZINBAN
Guti Csaba: A bohóc (novella)
Zsigmond László: Bukás (festmény)
Jártó Róza: Sorsindító (vers)
Nádas József: Hajléktalan (festmény)
Körmendi Rita : Tavasz (vers)
Auróra Amelia Joplin: Csendes búcsú (sci-fi novella)
Lovag Dáma Nagy Cynthia: Ridegség és szeretet (vers)
Hegyaljai Tünde: Leborulva, elfelejtve (festmény)
Kalocsa Zsuzsa: Húsvéti szeretet (vers)
9. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi Péterné: Az árva csalán (elbeszélés)
10. VERSEK MÁJUSI HANGULATBAN
Konrád Viktória: Tavaszi szárnyalás
Körmendi Rita : Tavasz
Reményi tamás: Tavaszi mozaik
Szőcs Éva: Tarka világ
11. VÉGHELYI JÓZSEF: ANYÁK NAPJA (novella)
12. NAGY VENDEL ÉLETE VERSEKBEN
Sorozat (tizenhatodik rész)
13. GARAJSZKI ROZIKA: A BUSZMEGÁLLÓBAN (novella)
14. VÁLOGATOTT VERSEK
Engel Csaba: Szavaim hullócsillagok
Hajdan Vali: Kinek játszol?
Klementné Burza Mária: Megáldott dal
15. ERDŐS SÁNDOR: TAKARÉKOS A CSALÁDOM (novella)
16. VERSEK INNEN – ONNAN
Kálmán Ágnes: Ma még nem tudom
Kálmán Ágnes: Egyszer kisüt a nap…
Kalocsa Zsuzsa: Kétségek közt
Pitter Györgyné Enikő : Én, a csellengő
Poór Edit: Eltűnt mosoly
17. GUTI CSABA: AMIKOR MAJD TAVASSZAL KIKEL (novella)
18. MÁJUS? SZERELEM? ÓH!
Bartók Ferenc: Tavasz
Bognár Papp Irén: Emlékezés az ifjúságra
Ézsiás László: Boglári bordal
20. FILOZÓFIKUS GONDOLATOK VERSEKBEN
Krivák-Móricz Judit: Rongyrázás
AURÓRA AMELIA JOPLIN: Én történetem
21. MÁRKUS KATA: JÓ PÉLDA LETTEM (elbeszélés)
22. VÉGHELYI JÓZSEF: SONKAMUSTRA (karcolat)
23. WESSELY GÁBOR – ANEKDOTÁK (Diákhistóriák)
24. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
23. WESSELY GÁBOR – ANEKDOTÁK (Diákhistóriák)
24. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*****************************************
1.
LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Mára kissé megkopott május 1-je a munka ünnepe, korábban a munkások ünnepének is nevezték, melyet a nemzetközi munkásmozgalmak során harcolták ki ünnepnappá. Valójában ez nem csak polgári, hanem egyházi ünnep is, amelyet Munkás Szent Józsefhez, a munkások védőszentjéhez köthetünk.
Nagyon
fontos tudnunk, hogy május első vasárnapja az anyákat
ünnepeli.
Meglehet, hogy
sokan nem értenek velem egyet, de a nők legfontosabb biológiai és társadalmi
kiteljesedése akkor áll elő, ha anyává válnak. Valaki születhet fiúnak, vagy
lánynak, de ettől ez még nem érdem…Gyermekeket
kihordani, világra hozni, és egy életen át gondoskodni róluk, szeretettel
nevelgetni, okos szóval tanítani őket, no ez már tiszteletre méltó, ünneplést
érdemel!
Piacokon, üzletekben vásárlásra csábítanak a friss zöldségek, gyümölcsök - pótlandó a nagyon fontos vitaminokat. A tavaszi virágok színpompája szemet gyönyörködtetőek.
Hát van-e szebb egy gyönyörű tavaszi, illatozó virágcsokornál? Csokorba kötött buja, lila-fehér orgona költeménynél…? – egyebekről ne is beszéljek.
Írók, költők sokasága megénekelte már májust, a szerelem hónapját. Se szeri, se száma a rengeteg versnek, dalnak, regénynek, amelyek a szerelem himnuszát zengik…!
Szerte hazánkban majálisokat rendeznek, vidámságokkal köszöntve. Ilyenkor abban is bízunk, hogy a természet meghálálja majd az eljövendő hónapokban a sok fáradtságos munkát, és későbbiek során biztosítja az ország ellátását.
Májusban zengjük az életigenlést, töltsük fel lelkünket örömmel, bizakodással! Az sem nagy baj, ha valaki „halálosan” szerelmes lesz, és a szerelemtől nem hall, nem lát…! Mert ugyebár most van itt az ideje!
A szerkesztő.
 |
| Véghelyi József szerkesztő |
Piacokon, üzletekben vásárlásra csábítanak a friss zöldségek, gyümölcsök - pótlandó a nagyon fontos vitaminokat. A tavaszi virágok színpompája szemet gyönyörködtetőek.
Hát van-e szebb egy gyönyörű tavaszi, illatozó virágcsokornál? Csokorba kötött buja, lila-fehér orgona költeménynél…? – egyebekről ne is beszéljek.
Írók, költők sokasága megénekelte már májust, a szerelem hónapját. Se szeri, se száma a rengeteg versnek, dalnak, regénynek, amelyek a szerelem himnuszát zengik…!
Szerte hazánkban majálisokat rendeznek, vidámságokkal köszöntve. Ilyenkor abban is bízunk, hogy a természet meghálálja majd az eljövendő hónapokban a sok fáradtságos munkát, és későbbiek során biztosítja az ország ellátását.
Májusban zengjük az életigenlést, töltsük fel lelkünket örömmel, bizakodással! Az sem nagy baj, ha valaki „halálosan” szerelmes lesz, és a szerelemtől nem hall, nem lát…! Mert ugyebár most van itt az ideje!
.............................
A KÖLTÉSZET NAPJÁRA AJÁNLVA.
Nagy Vendel: A HÉTSZÁZÁT
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokadalmának
alázatos követője talán.
nem tudom, hogy mi az oka,
csak sejtem mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre,
mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb, vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
kell bele paprika só,
hadd eméssze az olvasó.
csípje száját és szemét
hívja fel a figyelmet, és figyelmét.
egy gatyám egy ingem
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok tahót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
meg kell tudniuk a valót.
a költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután.
de vajon mi marad egy költő után?
pár olcsó könyv,
s néhány örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat.
a dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
a hét vezér, a hét törpe,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hét szűk esztendő,
egyre megy.
ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
elégedjél meg
csupán csak a jóval.
a mákostésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
azanyja..
írom verseimet egy papírra,
igazságoknak halmaza.
mindenre odafigyelni,
dicsérni és fenekedni,
ez a költő feladata.
sohase hallgasson el
a Múzsa.
2017 április 10.
*****************************************
2. FELLNER
ISTVÁN: GYERMEKKOROM (elbeszélés)
Mindig erre járt iskolába menet. Fehéren virított az akácos, néhol még kapaszkodó levelek szárazon zörrentek. Olykor megrettent, ha enyhe fuvallat rázta őket, mint megannyi szellem jelezne, van - lehet. Lassan lépdelt, fejét leszegve, hogy a tarisznya könnyebb legyen, tele volt tudással, iskolába menet. Nem rugdosta a földet, a puha avart, félt, a bakancsa, csak alig, s messze még a tavasz. Szőke tincse kikandikált a füles sapkája alól, kék szeme el - eltáncolt a gyalog útról, valahol messze járt, az ünnep már múlt, s ő várt, remélt egy szebbet, mint annyiszor, gazdagabbat,
 |
| Fellner István |
..............................
.jpg)
Tarcsay Béla: A három galamb (29x41 cm, lavírozott tus-papír)
*****************************************
3. ÁRVAY MÁRIA:
SZÓKÉPEK
Hangulatok,
érzések, szóképekkel ábrázolva - egyes szám, első személyben
Mesélj nekem!
1. Évekkel korábban
Még gyermek vagyok.
Tévét nézek.
Nincs könnyű dolgom.
Teljesen vakon nem mindent értek.
Össze rezzenek.
Mi volt ez az erős hang?
De megijedtem!
Vajon mit csinálnak?
Nem értem, mi történik.
Gyorsan változik minden.
Egyre jobban lármáznak.
Összezavarodok.
Anyácska odajön hozzám.
Puszit nyom a homlokomra.
Igyekszik kérdéseimre válaszolni.
Elmeséli, mit mutatnak éppen a képernyőn.
Össze bújunk.
Már nem félek a váratlan hangoktól.
Sok minden történik egyszerre.
Alig győzi tolmácsolni.
Átkapcsol egy másik csatornára.
Valami mást keres.
Olyan mesét jó nézni, ahol sokat beszélnek.
Szerencsém van.
Anyu sokszor meséli nekem a rajzfilmeket.
Pár kis barátnőm viszont panaszkodik.
A mesélő gyakran elszunyókál.
Nem tudja, hogyan közvetítse a látottakat.
Az a szakállas.
Vajon kiről beszél?
Nem könnyű vakoknak mesélni!
Elgondolkodtam.
Más kisgyerek egyedül néz tévét.
Nekem nem lehet?
Már ehhez is látni kell?
Nem igazság!
Talán egyszer megvalósul az álmom.
"Beköltözik" a tévébe egy hang, aki helyettem is lát.
2. Évekkel később
Rám vártál?
Itt vagyok!
Az a hang, akit annyira kerestél.
Szeretnél úgy filmeket nézni, mint látó társaid?
Remélem, segíthetek.
Előtte pár fontos tudnivaló.
Másképp mesélek, mint édesanyád.
Nem élőben.
A filmekben sok a párbeszéd.
Nem vágok bele a szereplő szavába.
A szüneteket használom ki.
Akkor mesélek, amikor nincs beszélgetés, énekszó.
Szeretnéd már nézni velem a filmet?
Várj még egy kicsit!
A filmben nem mindent tudok elmondani.
Nincs rá idő.
Ezért mindig készítek egy kis anyagot.
Bevezető- vagy előnarrációnak hívják.
Ezt hallgasd meg előbb.
Sok mindenről mesélek neked.
Miről is?
A film rövid tartalmáról.
Fontosabb díjakról, elismerésekről.
A szereplőkről.
Elmondom, hogy néznek ki.
Mit viselnek.
Hogyan viselkednek.
Elmesélem, milyen helyszíneken játszódnak az események.
Meghozom a kedved a filmhez.
Most már nézhetjük együtt.
Mit szólsz?
Hogy tetszett?
Mondd el!
3. Napjainkban
Kedves Mesélő Narrátor!
Hálás vagyok Neked!
Szerintem nem csak én.
Hanem mások is.
Kezdem az elején.
A bevezető narráció nagyon hasznos.
Felkelted az érdeklődésem a film iránt.
Sok mindent megtudhatok a szereplőkről, helyszínekről.
Azonban, születésem óta vak vagyok.
Nehéz látványon alapuló dolgokat elképzelnem.
Ezekből alig jelenik meg előttem valami.
Kérlek, ne neheztelj rám ezért!
Szomorkodok miatta eleget.
Hiszen annyit dolgozol!
Én meg sok mindent nem tudok befogadni!
Azért nekem is nagy szükségem van a segítségedre!
Rájöttem, inkább mazsolázok.
Ami érdekel, megjegyzem.
Az erőszakos filmeket nem szeretem.
A mostani viszont csodálatos volt.
A történet fantasztikus.
Ahogy mesélted, remekül éreztem magam.
Tudod mi tetszett?
Amikor részletezed a szereplők nem hallható gesztusait:
Ahogyan szorosan összeölelkeznek,
Megcirógatja egyik a másikat,
Amikor egymásra mosolyognak,
Lesütik szemüket,
Ha óvatosan, gyengéden bánnak valakivel,
Amikor valami vicces jelenetet írsz körül,
Felszabadultan nevetek, mint bárki más.
Tetszett, ahogyan az érzelmeket tolmácsoltad.
Ez kell nekem.
Mit és hogyan csinálnak.
Szavakkal kifejezni, ami nem hallható.
Csak látható!
Köszönöm, ha figyelmeztetsz az erős zajokra, zörejekre.
Persze, ha van erre időd.
Ha valamit nem értek, utánanézek.
Sokat lehet így tanulni.
Köszönök mindent!
Időnként maradjunk kapcsolatban, jó?
Ha valami szép filmet nézek Veled,
Elmondom, hogy tetszett.
Így mindketten jól járunk, nem igaz?
Jó dolgom van!
Anya a mai napig is mesél nekem.
Tudja, mi érdekel.
Mire van szükségem.
Narrátor és édesanya.
Így teljes a filmnézés élménye.
*****************************************
4. A VILÁG
HÁROM PERCBEN
Garamhegyi Edit: Hogyan kell bocsánatot
kérni?
Úgy értem, hogyan tudjuk úgy tenni ezt,
hogy tényleg a lehető legnagyobb mértékű gyógyulást érjük el a megbántott
személyben? Létezik-e egyáltalán ilyesmi? vagy minden egyes sebbel, ami
maradandó hegekkel gyógyul csak be bennünk ,egyre cinikusabbak leszünk, egyre
párcélozottabbak, egyre kevésbé bizakodóak? Nem tudom, érthető-e a
kérdésfelvetés: arra gondolok, hogy ha mondjuk összetörök egy vázát, és
hatalmas bűnbánattal és türelemmel összeillesztgetem és megragasztom, akkor
sincs soha többé tökéletes vázám. Egy törött vázám van, ragasztási
illesztésekkel, szivárgó repedésekkel. Szóval ha egy emberi lelket török össze
vagy gyűrök meg, az is éppen így gyógyul csak? Nos, azt hiszem,
 |
| Garamhegyi Edit |
igen. Nyomot
hagynak a sérülések, miként a testen, épp úgy a lelken is.
A japán kultúrában lehet találkozni a
kintsugi
porcelánedényekkel. Nagyon mély jelentésű az egész. A törött
porceláncsészéket összeszedik, és arannyal kevert
lakkgyantával megragasztják.
Ez egy igaz életszemlélet. Igaz és emberi. A törött edényeket
még értékesebbé
teszik. Ez a kudarc művészete, a sebek,
hegek művészetté emelése, igazi
filozófia, gyógyító tökéletlenség. Annyira emberi. Sokkal értékesebb lesz az,
ami eltörik, nem csak
a beledolgozott arany miatt, hanem a története miatt is,
ami
ettől kezdve egyedivé, élővé teszi, különleges
szemléletmódot tanítva ezzel
annak, aki kapja. Két egyforma csésze létezik. De soha nem tudnánk egyforma
darabokra törni őket. Talán így van ez velünk, emberekkel is: talán éppen,
hibáink, jól-rosszul összeforrt, maradandó sérüléseink tesznek minket igazán
különlegessé. Minden nap minden pillanatában változunk, minden hónap minden
hetében máshogy reagálunk ugyanarra az ingerre. Emberek vagyunk. Pontosan
tudjuk, hogy aki elég közel áll hozzánk ahhoz, hogy átöleljen, ahhoz is elég
közel van, hogy megüssön. Sérülékenyek vagyunk. Ha be tudnánk vonni arannyal a
sebeinket, meglátnánk, mennyire különleges rajzolatokat alkotnak. A
bocsánatkérésben, a jó bocsánatkérésben, amiben ott van a bűnbánat minden
kínja, a „bárcsak meg sem történt volna” vergődése, azt hiszem, igen, ebben
kell lennie annyi aranynak, hogy értékesebbé tegyen minket, mint a sérülés
előtt voltunk.
Kell lennie, igaz?
*****************************************
5. A.K. ANDRÁS:
MARGIT
(novella)
Nincs neve.
Az emberek átnéznek rajta, kikerülik. Mintha csak leprás lenne. Megszokta már, nem zavarja. Volt már jobb időkben is része. Sohasem gondolta volna, hogy idáig lecsúszik. Óvatosan, saját kezével temeti be a gödröt, amit a néhai társának ásott. Várható volt már a halála. Öreg is volt, beteg is volt. Igazán szép élete volt, ha a hajléktalanságát nem vesszük figyelembe. Egy hete még városban koldult. Másra már sem ereje, sem motivációja nem maradt. Most visszatért a pénzzel, amit sikerült összekotorni.
 |
| A.K. András |
*
Fiatalemberként annyi terve volt, de annyi
és ebből semmi sem valósult meg. Pedig nem szórta a pénzt, nem ivott nem
dohányzott. Volt valaha felesége is, ám de túl jó asszony volt. Ezért magához
szólította az úr. Volt egy fia is. Megígérte apjának, majd ő ismét életet hoz
az öreg parasztházba. Kiment dolgozni külföldre, az öreg fizette neki a
kiutat- egy szinte semmi jelzáloggal - a
szülői házra. A fiút soha többé nem látta. Azt mondják baleset volt. Nem
szenvedett, azonnal meghalt. Pedig nem, nem baleset volt.Az öreg ölte meg, tudja jól. Igen ő volt, azzal a kis segítséggel. Kapott kártérítést is fia után. De neki abból egy fillér se kellett!
- Judás pénz, mondta mindig.
Az egészet odaadta a gyermekkórháznak. Akkor az egekig magasztalták őt. Aztán jött a bank, kérte a jelzálogot egészben. El is felejtette, hogyne felejtette volna el. Hiszen az egészet a fia intézte. Ő csak aláírta egy jobb élet reményében. Aztán eltemette fiát tisztességgel, most meg egy batyuval mehet amerre lát. Háza már másé. Elmúlt már hatvan, már senkinek sem kell. Aztán szegénységében megtalálta a reménysugarat, társát. Margitot. Őt is meggyötörte az élet rendesen.
Mégis, erőt adott neki.
Valakinek szüksége van rá. A közeli erdőben laktak és esténként együtt aludtak el összebújva. Ez volt a második tavasz, hogy megosztotta barlangját vele. Öreg volt, beteges volt és legyengült. Aznap reggel felállni sem volt képes. Ölbe kapta őt és ment a gyermekkórházba segítségért, de nagyon csúnyán elzavarták. Azt mondták neki, ez nem az ő dolguk. Dühösen sziszegve fogai közt otthagyta őket.
– Bezzeg a Judás pénz az jó volt igaz?!
Így mire hazaértek este lett, két nap múlva Margit jobb létre szenderült. Túl jó társnak bizonyult és magához szólította őt is az úr. A saját két kezével és egy bot segítségével ásott neki végső nyughelyet. Most, hogy a sírhalom elkészült, kis keresztet eszkábált össze fejfának. Bicskájával belekarcolta nevét is. Margit.
Mikor elkészült, friss mezei virágot tett a sírra, fogta a városban összekoldult pénzt és elindult. Egyenest a faluba, ott is a végibe, annak a legszegényebb düledező vályogházába.
*
Egy
özvegyasszony élt ott három gyermekével. Második férje otthagyta már évekkel
ezelőtt, két kicsi gyereket hátrahagyva a meglévő egy mellé. Amikor a gyermekek
meglátták őt, ricsajozva, hangoskodva ámde boldogan futottak elé.– Pali bácsi, Pali bácsi!
Ők még nem ódzkodnak tőle, őket még a világ nem rontotta meg. Az asszonyka is hangosan, jókedvűen köszönt neki.
– Pali bácsi, jöjjön beljebb. Maradni fog ebédről egy nagy tányér leves! Jut még Margitnak is.
Pedig dehogy marad, ám de egy nagy pohár víz és némi só megoldotta a problémát.
Pali bácsi elpityeredett.
– Margitom hazatért a teremtőhöz ma éjjel lányom. Ő már többé nem jöhet.
A gyerekek fájó szívvel vették tudomásul, Pali bácsi öreg vizslája Margit, többé nem jön el hozzájuk. Jutott is, maradt is a levesből mindenkinek.
A vendég mondta
az asztali áldást, ahogyan azt ilyenkor szokás, köszönetet mondva az úrnak,
hogy ismét van neve. A gyermekek ezt nem igazán értették, ámde Jolán, az
édesanyjuk igen.
.................................
Zsigmond László: Elhagyatva
*****************************************
6. KURUCZ
ÁRPÁD: VÁNDORÚTON
(novella)
Öt nyári-lúd pihent meg a tiszadobi holtág sűrű nádasában. Lassan esteledett, úgy döntöttek, ott töltik az éjszakát. A legfiatalabb, Lille, későn, augusztus elején bújt ki a tojásból. Társai néha aggódva pislogtak rá, vajon fogja-e bírni a hosszú utat. Négy testvére nem érte meg a novembert, a Nagy Vándorlás idejét. Anyjuk, Jona, apjuk Korg elsiratták fiókáikat. Róka, kánya, fogta meg őket, de olyan is volt, aki belegabalyodott egy eldobott műanyag zacskóba, s úgy lelte halálát. Lillére
nagyon vigyázták, soha nem hagyták magára.
Egyszerre halk ütemes csobbanásokat hallottak.
– Most mi lesz? – pihegte ijedten Ganka, a társulás negyedik tagja, egy fiatal tojó.
– Csend legyen! – intette társait a kis csapat vezetője, Gárd.
Lassan bukkant elő a szürke, vattaszerű gomolygásból, egy széles, fekete ladik. Hangtalanul siklott a szűk, kanyargós vízi-ösvényen. Sötétszürke esőkabátot viselő ember ült benne. Csuklyáját mélyen a fejére húzta, arcából semmi sem látszott. Talán nem is volt arca. Mellette a padon puska, és gondosan kiválogatott, tyúktojás nagyságú kövek. Megállt, varsát húzott fel a vízből, és két kiló körüli pontyot vett ki belőle. A halat a csónak fenekére dobta. Hirtelen mozdulatlanná dermedt. Óvatosan felvett egy követ. Kivárt néhány másodpercet, majd szemmel alig követhető gyorsasággal a kavicsot a ludak közé vágta. A madarak fölrebbentek, de Lille bal szárnyába éles fájdalom hasított.
– Mindenki rendben van? – kérdezte Gárd, miután néhány száz méterrel arrébb leereszkedtek.
Lille hallgatott. Tudta, sérülten nem viszik magukkal, hátráltatná a többieket. Másnap reggel, indulás előtt próbálgatott repülni, ám a fájdalom nem enyhült, s bal szárnya mintha furcsán állt volna. Felemelkedtek, felvették az ék alakzatot. Elöl ment Gárd, hátul a legfiatalabb, leggyengébb. Ő a többiek által keltett légörvényeken könnyebben tudott vitorlázni. Időnként helyet cseréltek. Lille gyorsan fáradt, a fájdalom egyre erősebb lett. Két órával később már úgy érezte, elájul. Délre, teljesen elfogyott az ereje.
– Anyu! – sikoltotta s zuhanni kezdett. Jona és Korg kétségbeesetten fordultak utána, de nem tehettek semmit. Lille magatehetetlenül hullott lefelé. Egy vén tölgyre esett. A fa, ágaival, jóindulatúan lefékezte, és óvatosan a puha avarra tette. A csapat leszállt mellé. A kisliba nem mozdult. Szülei topogtak körülötte, hiába bökdösték csőrükkel. Hangosan, keservesen gágogva siratták.
– Indulnunk kell – sürgette őket Gárd egy idő múlva. – Nemsokára alkonyodik és még messze a gyülekezőhely.
Mikor kénytelen-kelletlen újra felszálltak, Jona kutyaugatást hallott. Visszanézve látta, hogy egy kölyökember és a kutyája Lille mellett állnak. A kölyök lehajol, a kabátjába teszi a sérült madarat, s beviszi a közeli tanyára. A csapat, fölötte körözve követte. A házból egy másik ember jött elő, és óvatosan a kezébe fogta a kislibát. Kicsit nézegette, forgatta, majd hirtelen mozdulattal helyre tette a kificamodott szárnyat. Lille nagyot csípett a kezébe. Még soha nem tapasztalt ekkora fájdalmat. Úgy érezte, mintha egy hegyes ág döfte volna át, nemcsak a szárnyát, de az egész testét. Az ember gondosan rögzítette a sérült testrészt. Lábára vékony madzagot kötött, és egy földbe vert karóhoz csomózta.
A csapat biztos távolságból figyelte.
– Nincs erre időnk! – türelmetlenkedett Gárd.
– Ne haragudj! Nem hagyjuk itt a lányunkat – nézett rá Korg. – Menjetek tovább nélkülünk.
– Rendben! Sok szerencsét! Ha rendbe jön gyertek utánunk. Találkozunk ott, Ahol Mindig Jó Az Idő. Gyere Ganka, induljunk, már így is nagy késésben vagyunk.
– Sajnálom, maradok én is.
– A mindenségit neki! – kiabált Gárd. – Nem értitek, hogy mind elpusztultok?! Láttátok milyen az ember! Kővel dobál! Csapdákat hagy mindenfelé, amibe, ha egyszer belegabalyodtok, nincs többé menekvés. Jona! Te is láttad mi történt az egyik fiaddal! Azt hiszitek ez különb?! Megfog és megesz benneteket, vagy bezár!
– Már eldöntöttük. Maradunk.
– Ostobák! – sziszegte Gárd. – Az egyetlen halvány esélyetek, hogy és is itt maradok és vigyázok rátok. De aztán nekem ne tegyetek szemrehányást, ha a vesztünkbe rohanunk. Én időben szóltam.
Az éjszaka közepén, Lille vészjósló morgásra ébredt. A következő pillanatban, kölyökember kutyája, mint a lövedék robbant ki a házából, s acsarkodva vágtatott felé. A kisliba mozdulni sem tudott a rémülettől.
– Végem! Szervusz, világ!
A kutya mancsai egyre közelebbről csattogtak a sáros földön. Már látszottak sárgán fénylő szemei, hatalmas, hófehér agyarai. Lille behunyta a szemét, várta a véget. Nem történt semmi. Az eb elrohant mellette és összeakaszkodott egy settenkedő rókával. A róka úgy látta, nem éri meg a fáradtságot ez a nyamvadt liba, és elinalt. A kutya megszaglászta, megnyalogatta az ijedtségtől félholt madarat.
– Aludj. Már elment – szuszogta és visszakocogott az odújába.
Reggel a csapat elrepült a szántóföldre, és felcsipegetett minden ehetőt, amit az eke kifordított. Lille nem próbált utánuk menni sajgó szárnyát alig tudta mozdítani. A kölyök hozott neki ennivalót és egy tálban vizet
A Nap kétszer nyugodott le és kelt fel újra. Már hiába birkózott a komor felhőkkel, egyre fogyatkozó ereje kevés volt, nem tudta szétkergetni őket.
A liba, csak a harmadik napon látta újra az embert. Felemelte, finoman megtapogatta a sérült szárnyat. Elégedetten morgott és levette róla a kötést. Lille nagyot nyújtózott, a fájdalmat mintha elfúják volna. Csapkodni kezdett, kisebb szélvihart kavart, megpróbált felemelkedni. Úgy érezte kiszakad a lába és visszaesett. Nem értette, miért nem sikerült felszállni. A csapat távolabbról figyelt.
– Hiába volt minden! – sápítozott Gárd. – Ugye mondtam, hogy nem engedi el? És mennyi időt elvesztegettünk!
– Nézzétek! – szól közbe Ganka.
A kölyök odafutott vidáman ugrándozva az apjához, és valamit mondott neki. Az ember megrázta a fejét, szemét haragosan összehúzta. A csapat feszülten figyelt. Azok ott ketten még mondtak valamit egymásnak, végül az ember tekintete megenyhült. A kölyökember szája a füléig húzódott, kivillantotta fogait.
– Most fogja megenni! Nézzétek, hogy vicsorít!– kiáltott Gárd. – Szegény Lille! Látni se bírom!
A kölyök leoldotta a madzagot, és hátra lépett. Lille újra megpróbált repülni ezúttal sikerült. A csapat is fölemelkedett. Tettek egy kört az emberek feje fölött, alakzatba álltak s elindultak dél felé. Jona hátrapillantott. Látta, hogy a két ember hosszan néz utánuk és a kölyök integet.
– Van remény – gondolta.
A szürke égen nemsokára csak öt apró pont látszott, s félénken, szinte észrevétlenül szállingózni kezdett a hó...
 |
| Kurucz Árpád |
*
Hideg, északi
szél lengedezett a nádas fölött. A borotvaéles levelek, mint kardok csaptak
össze, zizegve. A sűrűben rejtőzködő köd az alkonyattal előmerészkedett, s
hagyta, hogy a szél görgesse a zegzugos vadcsapásokon. Vas-szürke felhők
dideregve igyekeztek dél felé, mutatva az irányt a ludaknak. Útközben
megszabadultak terhüktől, hideg esőt hintettek a tájra. Jona és Korg két
oldalról szárnyukkal óvták megmaradt fiókájukat.Egyszerre halk ütemes csobbanásokat hallottak.
– Most mi lesz? – pihegte ijedten Ganka, a társulás negyedik tagja, egy fiatal tojó.
– Csend legyen! – intette társait a kis csapat vezetője, Gárd.
Lassan bukkant elő a szürke, vattaszerű gomolygásból, egy széles, fekete ladik. Hangtalanul siklott a szűk, kanyargós vízi-ösvényen. Sötétszürke esőkabátot viselő ember ült benne. Csuklyáját mélyen a fejére húzta, arcából semmi sem látszott. Talán nem is volt arca. Mellette a padon puska, és gondosan kiválogatott, tyúktojás nagyságú kövek. Megállt, varsát húzott fel a vízből, és két kiló körüli pontyot vett ki belőle. A halat a csónak fenekére dobta. Hirtelen mozdulatlanná dermedt. Óvatosan felvett egy követ. Kivárt néhány másodpercet, majd szemmel alig követhető gyorsasággal a kavicsot a ludak közé vágta. A madarak fölrebbentek, de Lille bal szárnyába éles fájdalom hasított.
– Mindenki rendben van? – kérdezte Gárd, miután néhány száz méterrel arrébb leereszkedtek.
Lille hallgatott. Tudta, sérülten nem viszik magukkal, hátráltatná a többieket. Másnap reggel, indulás előtt próbálgatott repülni, ám a fájdalom nem enyhült, s bal szárnya mintha furcsán állt volna. Felemelkedtek, felvették az ék alakzatot. Elöl ment Gárd, hátul a legfiatalabb, leggyengébb. Ő a többiek által keltett légörvényeken könnyebben tudott vitorlázni. Időnként helyet cseréltek. Lille gyorsan fáradt, a fájdalom egyre erősebb lett. Két órával később már úgy érezte, elájul. Délre, teljesen elfogyott az ereje.
– Anyu! – sikoltotta s zuhanni kezdett. Jona és Korg kétségbeesetten fordultak utána, de nem tehettek semmit. Lille magatehetetlenül hullott lefelé. Egy vén tölgyre esett. A fa, ágaival, jóindulatúan lefékezte, és óvatosan a puha avarra tette. A csapat leszállt mellé. A kisliba nem mozdult. Szülei topogtak körülötte, hiába bökdösték csőrükkel. Hangosan, keservesen gágogva siratták.
– Indulnunk kell – sürgette őket Gárd egy idő múlva. – Nemsokára alkonyodik és még messze a gyülekezőhely.
Mikor kénytelen-kelletlen újra felszálltak, Jona kutyaugatást hallott. Visszanézve látta, hogy egy kölyökember és a kutyája Lille mellett állnak. A kölyök lehajol, a kabátjába teszi a sérült madarat, s beviszi a közeli tanyára. A csapat, fölötte körözve követte. A házból egy másik ember jött elő, és óvatosan a kezébe fogta a kislibát. Kicsit nézegette, forgatta, majd hirtelen mozdulattal helyre tette a kificamodott szárnyat. Lille nagyot csípett a kezébe. Még soha nem tapasztalt ekkora fájdalmat. Úgy érezte, mintha egy hegyes ág döfte volna át, nemcsak a szárnyát, de az egész testét. Az ember gondosan rögzítette a sérült testrészt. Lábára vékony madzagot kötött, és egy földbe vert karóhoz csomózta.
A csapat biztos távolságból figyelte.
– Nincs erre időnk! – türelmetlenkedett Gárd.
– Ne haragudj! Nem hagyjuk itt a lányunkat – nézett rá Korg. – Menjetek tovább nélkülünk.
– Rendben! Sok szerencsét! Ha rendbe jön gyertek utánunk. Találkozunk ott, Ahol Mindig Jó Az Idő. Gyere Ganka, induljunk, már így is nagy késésben vagyunk.
– Sajnálom, maradok én is.
– A mindenségit neki! – kiabált Gárd. – Nem értitek, hogy mind elpusztultok?! Láttátok milyen az ember! Kővel dobál! Csapdákat hagy mindenfelé, amibe, ha egyszer belegabalyodtok, nincs többé menekvés. Jona! Te is láttad mi történt az egyik fiaddal! Azt hiszitek ez különb?! Megfog és megesz benneteket, vagy bezár!
– Már eldöntöttük. Maradunk.
– Ostobák! – sziszegte Gárd. – Az egyetlen halvány esélyetek, hogy és is itt maradok és vigyázok rátok. De aztán nekem ne tegyetek szemrehányást, ha a vesztünkbe rohanunk. Én időben szóltam.
Az éjszaka közepén, Lille vészjósló morgásra ébredt. A következő pillanatban, kölyökember kutyája, mint a lövedék robbant ki a házából, s acsarkodva vágtatott felé. A kisliba mozdulni sem tudott a rémülettől.
– Végem! Szervusz, világ!
A kutya mancsai egyre közelebbről csattogtak a sáros földön. Már látszottak sárgán fénylő szemei, hatalmas, hófehér agyarai. Lille behunyta a szemét, várta a véget. Nem történt semmi. Az eb elrohant mellette és összeakaszkodott egy settenkedő rókával. A róka úgy látta, nem éri meg a fáradtságot ez a nyamvadt liba, és elinalt. A kutya megszaglászta, megnyalogatta az ijedtségtől félholt madarat.
– Aludj. Már elment – szuszogta és visszakocogott az odújába.
Reggel a csapat elrepült a szántóföldre, és felcsipegetett minden ehetőt, amit az eke kifordított. Lille nem próbált utánuk menni sajgó szárnyát alig tudta mozdítani. A kölyök hozott neki ennivalót és egy tálban vizet
A Nap kétszer nyugodott le és kelt fel újra. Már hiába birkózott a komor felhőkkel, egyre fogyatkozó ereje kevés volt, nem tudta szétkergetni őket.
A liba, csak a harmadik napon látta újra az embert. Felemelte, finoman megtapogatta a sérült szárnyat. Elégedetten morgott és levette róla a kötést. Lille nagyot nyújtózott, a fájdalmat mintha elfúják volna. Csapkodni kezdett, kisebb szélvihart kavart, megpróbált felemelkedni. Úgy érezte kiszakad a lába és visszaesett. Nem értette, miért nem sikerült felszállni. A csapat távolabbról figyelt.
– Hiába volt minden! – sápítozott Gárd. – Ugye mondtam, hogy nem engedi el? És mennyi időt elvesztegettünk!
– Nézzétek! – szól közbe Ganka.
A kölyök odafutott vidáman ugrándozva az apjához, és valamit mondott neki. Az ember megrázta a fejét, szemét haragosan összehúzta. A csapat feszülten figyelt. Azok ott ketten még mondtak valamit egymásnak, végül az ember tekintete megenyhült. A kölyökember szája a füléig húzódott, kivillantotta fogait.
– Most fogja megenni! Nézzétek, hogy vicsorít!– kiáltott Gárd. – Szegény Lille! Látni se bírom!
A kölyök leoldotta a madzagot, és hátra lépett. Lille újra megpróbált repülni ezúttal sikerült. A csapat is fölemelkedett. Tettek egy kört az emberek feje fölött, alakzatba álltak s elindultak dél felé. Jona hátrapillantott. Látta, hogy a két ember hosszan néz utánuk és a kölyök integet.
– Van remény – gondolta.
A szürke égen nemsokára csak öt apró pont látszott, s félénken, szinte észrevétlenül szállingózni kezdett a hó...
*****************************************
7. AUSZTRÁL
KAPCSOLATOK
Ilosvay Gusztáv levelei
Adásnap:2025.04.13 Mint mindég ,
színes lett az adás A költészet napja, Virágvasárnap, a Felvidék fiataljai, …
sok minden hangzott el a mai műsorban. Kiss Ágnes beszélgetése Dr. Bodó
Barnával a magyar diaszpóra és a szórvány magyarság helyzetéről. Bemutatjuk a
Külföldi Magyar Cserkész Szövetség új elnökét, ifj. Vajtay Istvánt, a Kossuth
díjas költőt Döbrentei Kornélt. Hogyan él és mi foglalkoztatja a Felvidék
fiataljait, erről tudósít Czinege Noémi. Reményi Tamás Útravalója és Garamhegyi
Edit a világ 3 percben a Virágvasárnap hangulatát teremtette meg és készített
fel minket a közelgő Húsvétra. Köszönet munkatársainknak akik hozzá járultak
mai műsorunk tartalmához. Támogassuk a Megszólalok internetes magazint és a Meseszó
Egyesület munkáját. Osszad meg műsorunkat. Jó rádiózást
Ilosvay Gusztáv
#radio #szinhaz
#irodalom #kosuthdij *Adásnap: 2025.04.20. Húsvét…..
Istenem, gyermekkorom Pasarétje, a templom, a körmenet, a tömjén illat, a
hatalmas kereszt, papok sokasága és titkos rendőrök nem is annyira titkolt
mennyisége. Persze 1955-56-ot írunk, amikor a húsvéti körmenet tüntetés volt,
az énekek, az összekulcsolt kezek maguk voltak a tiltakozás. Gyerek fejjel
beleivódott a retinámba. Most látom, hogy milyen szerencsés voltam függetlenül
attól, hogy nagybátyámat, aki pap volt, elítélték és elvitték Vácra a fegyházba
valami államellenes váddal, amit akkoriban sűrűn osztogattak. Persze ez
manapság már nincs és ne is legyen, de remek lenne, ha át tudnám adni az én
tapasztalásomat az új generációnak, akinek persze jobb, szabadabb és talán
gazdagabb gyermekkora van mint nekünk volt. Rá kellett jönnöm, hogy ez
egyszerűen lehetetlen. Mindenki akkor, ott és úgy éli meg a húsvétot ahogy
kora, körülményei, a kor szelleme engedi. Talán mert gyermek voltam, csodás
szülőkkel…, szerencsésnek mondhatom magam. Kívánunk mindenkinek áldott békés
Húsvétot #radio #Husvet
#k0rmenet #gyermekkor*Adásnap: 2025.04.27
ANZAC az egy olyan ünnep itt ami valóban minden
ausztrált így vagy úgy de megérint. 1915 Április 25 én partra szálltak
Gallipolinál az Ausztrál és Újzélandi csapatok és 9 hónapig tartó harcok,
hatalmas veszteségek árán sem tudták bevenni a partvonalat. De ebből a harcból,
kitartásból, vérből nemcsak egy legenda, hanem egy nemzet is született. Ezt a
hősies hozzáállást ünnepeljük minden évben. Ugyan akkor egy jó alkalom azokra a
magyar katonákra is gondolni, akik az I. világháborúban harcoltak és vesztették
el életüket. Nincs olyan magyar család, aki nem veszített el családtagokat a
fronton. Igy az én családom is. Jó alkalom ilyenkor rájuk is gondolni.
Egyébként színes és érdekes adás lett a mai napi is. Rengeteg hasznos
információval, érdekes élettörténetekkel és aktualitással megspékelve.
Kiemelném Harasta Emőke beszámolóját az Új Dél Wales állam Közösségi Nyelvek
Tanácsának konferenciájáról, remek lett. Köszönet munkatársainknak akik hozzá
járultak az e heti program anyagához. Kérlek támogasd a barátainkat MEGSZÓLALOK
internetes magazint és a Meseszó Egyesületet, akik lelkes terjesztői a magyar
népmeséknek. Ha tetszett az adás kérlek osztd meg mindenkivel
www.radiomozaiksydney.com.au
 |
| Ilosvay Gusztáv |
Adásnap: 2025.04.27
ANZAC az egy olyan ünnep itt ami valóban minden
ausztrált így vagy úgy de megérint. 1915 Április 25 én partra szálltak
Gallipolinál az Ausztrál és Újzélandi csapatok és 9 hónapig tartó harcok,
hatalmas veszteségek árán sem tudták bevenni a partvonalat. De ebből a harcból,
kitartásból, vérből nemcsak egy legenda, hanem egy nemzet is született. Ezt a
hősies hozzáállást ünnepeljük minden évben. Ugyan akkor egy jó alkalom azokra a
magyar katonákra is gondolni, akik az I. világháborúban harcoltak és vesztették
el életüket. Nincs olyan magyar család, aki nem veszített el családtagokat a
fronton. Igy az én családom is. Jó alkalom ilyenkor rájuk is gondolni.
Egyébként színes és érdekes adás lett a mai napi is. Rengeteg hasznos
információval, érdekes élettörténetekkel és aktualitással megspékelve.
Kiemelném Harasta Emőke beszámolóját az Új Dél Wales állam Közösségi Nyelvek
Tanácsának konferenciájáról, remek lett. Köszönet munkatársainknak akik hozzá
járultak az e heti program anyagához. Kérlek támogasd a barátainkat MEGSZÓLALOK
internetes magazint és a Meseszó Egyesületet, akik lelkes terjesztői a magyar
népmeséknek. Ha tetszett az adás kérlek osztd meg mindenkivel
www.radiomozaiksydney.com.au
*****************************************
8. ANTOLÓGIA A
MAGAZINBAN
Guti Csaba: A
bohóc
(novella)
Még sötét volt, hajnal lehetett, csípős leheletű, dermesztő hajnal. Nem tudta, mikor aludhatott el, abban bizonyos volt, hogy nem akart még felkelni. Az anyja rikoltozása rángatta ki szegényes álmaiból, a szirénák vijjogását csak azután hallotta meg.
Összekapcsolta a kettőt.
A szemei kipattantak, első mozdulatából a nadrágja felé nyúlt, de az anyja elrántotta a karját, és már rohant is vele. Ottó nagyot puffant a padlón, felszisszent, de nem volt idő a sebeit nyalogatni. Lábra állt, és próbálta tartani az iramot az anyjával. A kar szorította apró tenyerét, inkább kiszakadt volna, mintsem elengedje.
– Gyorsan, lefelé! – mondta egyre csak az asszony! – hangja remegősnek, rekedtesnek hangzott, mint amikor az ember nehéz bútorokat tol odébb.
Akkoriban sokszor mondta
ezt és mindig így!
Csak akkor, amikor a szirénák szóltak.
Nem kellett messzire menniük, csupán néhány méter volt, amit meg kellett tenniük a hátsó bejárathoz. Alatta volt a pince; mély, sötét és nyirkos. Gyerekszemmel nézve a legkevésbé sem vonzó, bár kétségtelenül sok csínyt el lehetett volna ott követni.
Az az időszak azonban nem a gyerekcsínyeké volt.
A szirénák szóltak.
Emberek kiabáltak, visítoztak.
Menekülés, kapkodás, szitokáradat, néhány másodpercnyi téboly.
Aztán csönd.
A mélység elnyelt mindent. Gyomrában egy kisfiú rettegett.
Mintha akkor lett volna odalent először, oly félve nézett szét. A pince egyet jelentett a rosszal, a rettegéssel, mindennel, ami lekergette őket a föld alá. Mindig oda kellett menekülni, ha baj volt, egy idő után a rögeszméjévé vált, hogy a sok rossz lekúszott a lépcsőn át velük együtt, vagy még sokkal korábban, mielőtt még ők lementek volna. Várta, hogy a láthatatlan ellenség egyszer csak előbukkanjon a sötétből, kipréselje magát a repedésekből, és nekik rontson.
A tenyere izzadt, miközben a lehelete birkózott a hideg, földalatti levegővel. A két dolog ütötte egymást. Akkoriban sok mindennel így volt a világ. A fiú csak keveset értett meg belőlük.
A csapóajtót a férfi zárta be. Csak ő tudta, neki volt hozzá ereje. Az anya csupán ezért engedte magukhoz.
Nem a férje volt, nem is a fiú apja, csupán egy utcabeli, aki a férfiak közül itthon maradt. Sánta volt, erősen sánta. Valamikor régen elesett a létrával, és eltört a csípője. Úgy volt, meg se marad, tüdőgyulladást kapott a sok fekvéstől. Mostanra helyrejött, de nem tudott létrára mászni többé. Szobafestő volt régen. Talán igaza volt annak, aki azt mondta, hogy a csípőtörésbe bele lehet halni. A férfi kisebb javítási munkákból és könyöradományokból tartotta el magát. Akkoriban azonban elvesztek a lehetőségek.
Hajszálakon lebegtek életek.
Megtűrt emberként ült a sarokban. Tudta, szívesség, hogy ott lehet, a város alatt húzódó óvóhelyre nem lett volna esélye eljutni. Valamint, ahogy az asszony, ő maga is vallotta, hogy a sok ember sok bajt hordoz maga körül. Talán az a másik nagyobb biztonságot adott volna a bombák ellen, de az emberek közt dúló betegségeket megszaporította.
Messze ültek egymástól. A férfi rég nem ivott, kaparta a torkát valami. Nem mert köhögni.
Az asszony a gyermeke kezét szorongatta, minél inkább érezte azt nedvesnek, annál jobban törte a gyönge ujjakat.
Egy apró gyertya égett csak, többet nem mertek meggyújtani, nehogy elegye előlük a levegőt. Ki tudja, meddig kell odalent lenni?
Sok idő telt el. A férfi lopva nézett az anyára, a fiúcskára. A gyermek arca még az apró láng ellenére is feltűnően sápadtnak tetszett. Pillantása merev volt, szeme fényét mintha ellopták volna az odalent töltött idők. Egyszer az anyjához fordult, és panaszkodni kezdett.
– Éhes vagyok! – mondta. Nem akart nyavalyogni, nem akart még egy terhet az anyja vállára akasztani, de gyermek volt, nem bírt még el mindent. Remélte, hogy az anyja segít rajta.
– Tudom, gyöngyöm! – mondta halkan az asszony, majd közelebb húzta a fiút, és homlokon csókolta, mintha azzal akarta volna megetetni, azzal akarta volna a szomját oltani.
Egyetlen csókkal.
Csöndesen ringatóztak azután egymás ölelésében. Akkor az volt a gondoskodás, máshogy nem lehetett. A gyermek nem szólt többé.
A férfi szíve zakatolni kezdett, a zsebébe túrt, néhány keményre száradt kenyérhéjban megakadt a keze. Azokat mindig magával vitte, ki tudja, mit hoz a sors.
Csak néhány kenyérhéj, disznóknak veti az olyat az ember.
Akkor azonban rég nem voltak már disznók, enni is alig volt mit. A férfi a hosszú idő alatt először érezte meg a lehetőségét annak, hogy hasznos lehet. Igazán hasznos.
Remegő léptekkel állt fel, szinte bocsánatkérően nézve az anyára.
Csak rá.
Minden tőle függött.
A nő tekintetében villanásnyi érzések cikáztak. Sok minden keveredett abba. Nem lehet azt leírni. Talán jobban szorította akkor a gyermekét, s lehet, hogy gyorsabban is hintáztatta. Nem tehetett róla, a saját szíve diktálta az iramot. S akkor meglátta a férfi kezében a hitvány felajánlást. Koszos volt az a kéz, ami azt a kis semmit tartotta. A nő mégsem fanyalgott.
Akkoriban senkinek nem volt tisztább a tenyere, és senkinek nem volt több, amit adhatott volna. A nő pillantása elidőzött a kenyérhéjon, fátyolossá vált a tekintete, nem szólt.
A fiúcska szeme felcsillant.
– Szabad, anyuka? Szabad? – kérdezte ismét, türelmetlenül.
A nő nem szólt, csak a férfire tekintett. Nem volt semmi rossz azokban a szemekben.
– Tessék csak! – mondta halkan a férfi. A nő nem szólt, még mindig nem. Csak nézte a férfit, ahogyan a gyermek az anyját. Megigézve álltak egymás között.
S a nő bólintott. A gyermek elvette a kicserepesedett tenyérből az ételt.
Akkor már étel volt.
A férfi nem várt semmit, nem is akart semmit, azonnal megfordult, és ment vissza a helyére. A sarokba, oda, ahol az a legsötétebb volt. Mielőtt leült volna, belehasított a csöndbe a gyermek szava: – köszönöm!
A férfi esetlenül legyintett, majd elmosolyodott. Évek óta először őszintén.
Odalent, ahová az élők temetik a holtakat.
A férfi kúszott akkor fel vízért, élelemért, lehordott mindent, amit tudott, mielőtt más vitte volna azt el. Kockázatos volt, de kellett. Az élet követelte azt magának, az ösztön, a gyermek látványa.
Aztán egyre kevesebb dolog maradt odafent, a férfi egyre apróbb dolgokat tudott levinni. Hosszabbak voltak a napok és nyomorúságosabbak. Sok volt az mindenkinek, a fiúcska alig bírta már azt el. Nem panaszkodott, akkor sem panaszkodott, de rá volt írva az arcára minden kín, sugárzott a szemeiből a hanyatlás.
Az anyja dúdolt neki, halk szavakkal énekelt, de nem sokat használt az. A férfi látott mindent, még ha nem is akarta. Sötét volt, a szem alig látott, a szív annál inkább.
Legközelebb a saját házába ment. Keresett, maga sem tudta mit, bármit, aminek egy gyermek örülhet. Harmadjára fordult vissza, dacolt, érezte, kell, hogy legyen ott valami. S akkor eszébe jutottak a festékek. Izgatottan bontotta őket fel, a legtöbb beszáradt már, de volt még néhány, amit lehetett használni.
Ecsetet vett elő, felbontotta a fehéret és a pirosat.
A szirénák zúgtak, remegett az ecset. Sietnie kellett, mégsem tántorodott el. A hideg festék érintésére megrázkódott, de nem hagyta abba. Tükör nem volt a háznál, régóta nem. Kanalat vett elő, hunyorogva tartotta maga elé. Az első vonás sikerült. Felbátorodott. Megmerítette újra és újra.
Néhány merítés, néhány vonás, néhány perc.
Úgy érezte kész lett.
Jártó Róza: Sorsindító
Csillag ragyogott az égen, mikor születtem.
Hófehér a lepel, mivel a rét fogadott,
Szikrázott a csillagfényes éj, fényesen,
Hópihe suhanva szállt csendesen.
.jpg)
Ne szüless szépnek, szüless, boldognak,
Ne avval törődj, mások mit gondolnak,
A lényeg neked a lelked legyen,
Szíved szeretetből ne hozomra vegyen.
A rossz bénít, a nehéz tettre serkent,
Kerüld el a gödröt, kerüld el a vermet,
Mert aki egyszer abba beleesik,
Nincs kiút. Keringhet élete útján napestig.
Fizesd meg az árát, minek ára van,
Így nem lesz életed parttalan,
Ne tartsd a markod azért, mi nem tiéd,
Álmokért fizess meg, ne a semmiért.
Az élet nem nyaralás, nem is kell tenger,
Mi lábad nyaldosná, ha küzdesz meleggel,
De kell kalyiba, hol meg lehet húzódni,
Ha az álmosság rád tör, ott lehetne aludni.
Egy kalyiba! Sok meleggel. Előtte kis kert.
Virág-tengerrel. Teremne borsó, sóska
és uborka. Álmaid válnának valóra.
Körmendi Rita : Tavasz
 |
| Guti Csaba |
Csak akkor, amikor a szirénák szóltak.
Nem kellett messzire menniük, csupán néhány méter volt, amit meg kellett tenniük a hátsó bejárathoz. Alatta volt a pince; mély, sötét és nyirkos. Gyerekszemmel nézve a legkevésbé sem vonzó, bár kétségtelenül sok csínyt el lehetett volna ott követni.
Az az időszak azonban nem a gyerekcsínyeké volt.
A szirénák szóltak.
Emberek kiabáltak, visítoztak.
Menekülés, kapkodás, szitokáradat, néhány másodpercnyi téboly.
Aztán csönd.
A mélység elnyelt mindent. Gyomrában egy kisfiú rettegett.
Mintha akkor lett volna odalent először, oly félve nézett szét. A pince egyet jelentett a rosszal, a rettegéssel, mindennel, ami lekergette őket a föld alá. Mindig oda kellett menekülni, ha baj volt, egy idő után a rögeszméjévé vált, hogy a sok rossz lekúszott a lépcsőn át velük együtt, vagy még sokkal korábban, mielőtt még ők lementek volna. Várta, hogy a láthatatlan ellenség egyszer csak előbukkanjon a sötétből, kipréselje magát a repedésekből, és nekik rontson.
A tenyere izzadt, miközben a lehelete birkózott a hideg, földalatti levegővel. A két dolog ütötte egymást. Akkoriban sok mindennel így volt a világ. A fiú csak keveset értett meg belőlük.
A csapóajtót a férfi zárta be. Csak ő tudta, neki volt hozzá ereje. Az anya csupán ezért engedte magukhoz.
Nem a férje volt, nem is a fiú apja, csupán egy utcabeli, aki a férfiak közül itthon maradt. Sánta volt, erősen sánta. Valamikor régen elesett a létrával, és eltört a csípője. Úgy volt, meg se marad, tüdőgyulladást kapott a sok fekvéstől. Mostanra helyrejött, de nem tudott létrára mászni többé. Szobafestő volt régen. Talán igaza volt annak, aki azt mondta, hogy a csípőtörésbe bele lehet halni. A férfi kisebb javítási munkákból és könyöradományokból tartotta el magát. Akkoriban azonban elvesztek a lehetőségek.
Hajszálakon lebegtek életek.
Megtűrt emberként ült a sarokban. Tudta, szívesség, hogy ott lehet, a város alatt húzódó óvóhelyre nem lett volna esélye eljutni. Valamint, ahogy az asszony, ő maga is vallotta, hogy a sok ember sok bajt hordoz maga körül. Talán az a másik nagyobb biztonságot adott volna a bombák ellen, de az emberek közt dúló betegségeket megszaporította.
Messze ültek egymástól. A férfi rég nem ivott, kaparta a torkát valami. Nem mert köhögni.
Az asszony a gyermeke kezét szorongatta, minél inkább érezte azt nedvesnek, annál jobban törte a gyönge ujjakat.
Egy apró gyertya égett csak, többet nem mertek meggyújtani, nehogy elegye előlük a levegőt. Ki tudja, meddig kell odalent lenni?
Sok idő telt el. A férfi lopva nézett az anyára, a fiúcskára. A gyermek arca még az apró láng ellenére is feltűnően sápadtnak tetszett. Pillantása merev volt, szeme fényét mintha ellopták volna az odalent töltött idők. Egyszer az anyjához fordult, és panaszkodni kezdett.
– Éhes vagyok! – mondta. Nem akart nyavalyogni, nem akart még egy terhet az anyja vállára akasztani, de gyermek volt, nem bírt még el mindent. Remélte, hogy az anyja segít rajta.
– Tudom, gyöngyöm! – mondta halkan az asszony, majd közelebb húzta a fiút, és homlokon csókolta, mintha azzal akarta volna megetetni, azzal akarta volna a szomját oltani.
Egyetlen csókkal.
Csöndesen ringatóztak azután egymás ölelésében. Akkor az volt a gondoskodás, máshogy nem lehetett. A gyermek nem szólt többé.
A férfi szíve zakatolni kezdett, a zsebébe túrt, néhány keményre száradt kenyérhéjban megakadt a keze. Azokat mindig magával vitte, ki tudja, mit hoz a sors.
Csak néhány kenyérhéj, disznóknak veti az olyat az ember.
Akkor azonban rég nem voltak már disznók, enni is alig volt mit. A férfi a hosszú idő alatt először érezte meg a lehetőségét annak, hogy hasznos lehet. Igazán hasznos.
Remegő léptekkel állt fel, szinte bocsánatkérően nézve az anyára.
Csak rá.
Minden tőle függött.
A nő tekintetében villanásnyi érzések cikáztak. Sok minden keveredett abba. Nem lehet azt leírni. Talán jobban szorította akkor a gyermekét, s lehet, hogy gyorsabban is hintáztatta. Nem tehetett róla, a saját szíve diktálta az iramot. S akkor meglátta a férfi kezében a hitvány felajánlást. Koszos volt az a kéz, ami azt a kis semmit tartotta. A nő mégsem fanyalgott.
Akkoriban senkinek nem volt tisztább a tenyere, és senkinek nem volt több, amit adhatott volna. A nő pillantása elidőzött a kenyérhéjon, fátyolossá vált a tekintete, nem szólt.
A fiúcska szeme felcsillant.
– Szabad, anyuka? Szabad? – kérdezte ismét, türelmetlenül.
A nő nem szólt, csak a férfire tekintett. Nem volt semmi rossz azokban a szemekben.
– Tessék csak! – mondta halkan a férfi. A nő nem szólt, még mindig nem. Csak nézte a férfit, ahogyan a gyermek az anyját. Megigézve álltak egymás között.
S a nő bólintott. A gyermek elvette a kicserepesedett tenyérből az ételt.
Akkor már étel volt.
A férfi nem várt semmit, nem is akart semmit, azonnal megfordult, és ment vissza a helyére. A sarokba, oda, ahol az a legsötétebb volt. Mielőtt leült volna, belehasított a csöndbe a gyermek szava: – köszönöm!
A férfi esetlenül legyintett, majd elmosolyodott. Évek óta először őszintén.
*
S a szirénák
szóltak, egyre csak szóltak. Minden egyes sikolya magában hordozta az elmúlást,
a bizonytalanságot, reményt falt fel és életet. Volt, hogy napokat kellett ott
tölteni.Odalent, ahová az élők temetik a holtakat.
A férfi kúszott akkor fel vízért, élelemért, lehordott mindent, amit tudott, mielőtt más vitte volna azt el. Kockázatos volt, de kellett. Az élet követelte azt magának, az ösztön, a gyermek látványa.
Aztán egyre kevesebb dolog maradt odafent, a férfi egyre apróbb dolgokat tudott levinni. Hosszabbak voltak a napok és nyomorúságosabbak. Sok volt az mindenkinek, a fiúcska alig bírta már azt el. Nem panaszkodott, akkor sem panaszkodott, de rá volt írva az arcára minden kín, sugárzott a szemeiből a hanyatlás.
Az anyja dúdolt neki, halk szavakkal énekelt, de nem sokat használt az. A férfi látott mindent, még ha nem is akarta. Sötét volt, a szem alig látott, a szív annál inkább.
Legközelebb a saját házába ment. Keresett, maga sem tudta mit, bármit, aminek egy gyermek örülhet. Harmadjára fordult vissza, dacolt, érezte, kell, hogy legyen ott valami. S akkor eszébe jutottak a festékek. Izgatottan bontotta őket fel, a legtöbb beszáradt már, de volt még néhány, amit lehetett használni.
Ecsetet vett elő, felbontotta a fehéret és a pirosat.
A szirénák zúgtak, remegett az ecset. Sietnie kellett, mégsem tántorodott el. A hideg festék érintésére megrázkódott, de nem hagyta abba. Tükör nem volt a háznál, régóta nem. Kanalat vett elő, hunyorogva tartotta maga elé. Az első vonás sikerült. Felbátorodott. Megmerítette újra és újra.
Néhány merítés, néhány vonás, néhány perc.
Úgy érezte kész lett.
…………………….
Zsigmond
László: Bukás – festmény
……………………
Jártó Róza: Sorsindító
Csillag ragyogott az égen, mikor születtem.
Hófehér a lepel, mivel a rét fogadott,
Szikrázott a csillagfényes éj, fényesen,
Hópihe suhanva szállt csendesen.
.jpg)
Ne avval törődj, mások mit gondolnak,
A lényeg neked a lelked legyen,
Szíved szeretetből ne hozomra vegyen.
A rossz bénít, a nehéz tettre serkent,
Kerüld el a gödröt, kerüld el a vermet,
Mert aki egyszer abba beleesik,
Nincs kiút. Keringhet élete útján napestig.
Fizesd meg az árát, minek ára van,
Így nem lesz életed parttalan,
Ne tartsd a markod azért, mi nem tiéd,
Álmokért fizess meg, ne a semmiért.
Az élet nem nyaralás, nem is kell tenger,
Mi lábad nyaldosná, ha küzdesz meleggel,
De kell kalyiba, hol meg lehet húzódni,
Ha az álmosság rád tör, ott lehetne aludni.
Egy kalyiba! Sok meleggel. Előtte kis kert.
Virág-tengerrel. Teremne borsó, sóska
és uborka. Álmaid válnának valóra.
…………………….
Nádas József:
Hajléktalan – festmény
……………………..
Körmendi Rita : Tavasz
Szelíd napsugárban fürdőző madárka
ringató rügyet fakasztó barackfa ága
édeskés illatban fürösztő szellőcske
zöldellő szőnyeg felett röppenő lepke
Boldogan dalolják hirdetik repesve
búcsúzik a zord tél s itt van már helyette
a színpompás kikelet nincsen neki párja
vidám tavasz szerelem mindenki úgy várta
………………..
Körmendi Rita:
Tavasz tündér – festmény
………………..
Auróra
Amelia Joplin: Csendes búcsú
(sci-fi novella)
A hold ezüstös fénye lágyan simult a tájra, ahogy egy utolsó sétára indultam a Földön. A lábam alatt a fű harmatcseppjei megcsillantak a csillagok fényében, a szél pedig suttogó búcsúszavakat hozott magával. Tudtam, hogy az időm itt véget ért. Már nem volt bennem félelem, csak mélységes nyugalom és egyfajta kíváncsi várakozás.
Egész életemben arra törekedtem, hogy megértsem az élet valódi lényegét. Segítettem az embereknek, ahogy csak tudtam – szavaimmal, jelenlétemmel, a szeretet erejével. Megtanítottam őket arra, hogy a tudatos létezés nem csupán egy elvont eszme, hanem maga az élet legmélyebb igazsága. Hogy a szeretet nem csupán érzelem, hanem az a kapocs, amely mindent összeköt. Láttam, ahogy a szavaim nyomán mások is megnyílnak, megtalálják önmagukat, és ráébrednek arra,
hogy a
világot belülről tudják formálni.
Most, hogy az utam végére értem, nem éreztem szomorúságot. Mindent
megtettem, amit lehetett. A tudás, amit átadtam, tovább él azokban, akiket szerettem.
Ekkor egy ragyogó fény jelent meg előttem, és lassan formát öltött. Egy angyal állt ott, magasztos, mégis gyengéd jelenlétével. Szemeiben az örökkévalóság csillogott, és amikor megszólalt, a hangja a szívem legmélyebb zugát érintette.
– Mária, eljött az idő. Készen állsz?
Ráemeltem a tekintetem. Arcát nem szegélyezte idő, nem terhelték földi gondok. Csak tiszta fény volt ő maga, és a szeretet áradt belőle.
– Igen – feleltem halkan. – Hosszú volt az utam, sok mindent megéltem, megértettem. Segítettem, ahol tudtam, és megtanultam elengedni, amikor eljött az idő.
Az angyal finoman elmosolyodott.
– A földi lét tanító volt számodra. Megtapasztaltad a szeretetet, a veszteséget, az idő múlását, a ragaszkodás és az elengedés kettősségét. De te többet tettél, mint a legtöbben: fényt hoztál mások életébe. Megmutattad nekik a tudatos létezés útját, és segítettél felébreszteni a szívükben rejlő igazságot.
Könnyek csillantak a szememben, de ezek már nem a fájdalom könnyei voltak. Csak a hála és a mélységes megértés.
– Megtanultam bátornak lenni – mondtam. – Megtanultam, hogy a szeretet mindig a válasz.
Az angyal gyengéden megérintette a vállam, és a körülöttünk lévő tér lassan megváltozott. A földi világ fakulni kezdett, mintha csak egy álom lenne, amelyből ébredezek. Egy másik fény bontakozott ki előttem – tisztább, melegebb, mélyebb.
Lépésről lépésre haladtam az új világ felé. A szívem könnyű volt, mintha soha többé nem nyomná a múlt súlya. A testem mintha csak egy leheletnyi fénnyé változott volna, amely egyre közelebb került valami ismerős, mégis új valósághoz.
A táj, amely kibontakozott előttem, mesébe illő volt. Aranyló mezők, lágyan hullámzó dombok, tiszta, ragyogó ég. A levegő könnyed volt, mintha maga a szeretet töltené be. Már nem volt múlt, nem volt idő. Csak a végtelen béke, amelyben végleg hazataláltam.
Lovag Dáma Nagy Cynthia: Ridegség és szeretet
 |
| Nagy Éva |
Ekkor egy ragyogó fény jelent meg előttem, és lassan formát öltött. Egy angyal állt ott, magasztos, mégis gyengéd jelenlétével. Szemeiben az örökkévalóság csillogott, és amikor megszólalt, a hangja a szívem legmélyebb zugát érintette.
– Mária, eljött az idő. Készen állsz?
Ráemeltem a tekintetem. Arcát nem szegélyezte idő, nem terhelték földi gondok. Csak tiszta fény volt ő maga, és a szeretet áradt belőle.
– Igen – feleltem halkan. – Hosszú volt az utam, sok mindent megéltem, megértettem. Segítettem, ahol tudtam, és megtanultam elengedni, amikor eljött az idő.
Az angyal finoman elmosolyodott.
– A földi lét tanító volt számodra. Megtapasztaltad a szeretetet, a veszteséget, az idő múlását, a ragaszkodás és az elengedés kettősségét. De te többet tettél, mint a legtöbben: fényt hoztál mások életébe. Megmutattad nekik a tudatos létezés útját, és segítettél felébreszteni a szívükben rejlő igazságot.
Könnyek csillantak a szememben, de ezek már nem a fájdalom könnyei voltak. Csak a hála és a mélységes megértés.
– Megtanultam bátornak lenni – mondtam. – Megtanultam, hogy a szeretet mindig a válasz.
Az angyal gyengéden megérintette a vállam, és a körülöttünk lévő tér lassan megváltozott. A földi világ fakulni kezdett, mintha csak egy álom lenne, amelyből ébredezek. Egy másik fény bontakozott ki előttem – tisztább, melegebb, mélyebb.
Lépésről lépésre haladtam az új világ felé. A szívem könnyű volt, mintha soha többé nem nyomná a múlt súlya. A testem mintha csak egy leheletnyi fénnyé változott volna, amely egyre közelebb került valami ismerős, mégis új valósághoz.
A táj, amely kibontakozott előttem, mesébe illő volt. Aranyló mezők, lágyan hullámzó dombok, tiszta, ragyogó ég. A levegő könnyed volt, mintha maga a szeretet töltené be. Már nem volt múlt, nem volt idő. Csak a végtelen béke, amelyben végleg hazataláltam.
……………………..
Lovag Dáma Nagy Cynthia: Ridegség és szeretet
A sértődöttség tüske lángja
ott tanyázik szíved mély barlangjában.
A harag rossz tanácsadó, de azt hiszed ez neked jó.
Az öregedés bölcs mezejére kellett lépjek,
hogy a válaszokat mindenre megleljem,
s a virág szirmokat egyenként felszedjem
s a gondolataidat megértsem.
De már nem akarlak megfejteni
gyermeteg lelked őrizgetni!
Át léptél egy határt!
Azt hiszed, neked minden jár!
Önző vagy és idegen!
Na és az én lelkemmel mi legyen?
Szállj magadba, változz meg!
Akkor talán magadat még megmentheted.
De én már inkább elengedlek.
Éld csak tovább az életedet nélkülem.
Kihátrálok, meg kell értsed!
Nem bírom már ridegséged !
Én szeretetben kell, hogy éljek,
nem fér bele önzőséged.
Keress végre valaki mást,
akinek nem leszel sors csapás!
Ki mosolyogva néz majd rád,
s szeretni tud egy életen át!!
………………..
Hegyaljai Tünde: Leborulva, elfelejtve
festmény
(50x40 cm, olaj)
………………
Kalocsa Zsuzsa: Húsvéti szeretet
Jézus, ki meghalt a bűneinkért,
vállalva kint az emberiségért,
fejére tették a töviskoronát,
Vércseppek áztatták arcát, testét,
tömeg megalázta s kinevették.
Mária érezte a fájdalmat,
a megbocsáthatatlan borzalmat.
Kendőbe törölte kínzó testét,
nézte gyermekének szenvedését.
De mi gyarlók most is bűnben élünk,
miért áldozta fel magát értünk?
Hozzon hát a húsvét szeretetet,
szívekbe melegséget, jókedvet.
Szűnjön a gonosz e zord világban,
mily szép is lenne dicső hazánkban!
A földön végre öröm születne,
űzd el a gonoszt, mentsd meg népedet!
*****************************************
9. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi
Péterné: Az árvacsalán
Robogunk az országúton, az autó hátsó ülésén a feltekert kalácsok, a lek-várral összeragasztott linzerkarikák, melyek közepébe szíveket szúrtam. Az adagot hamarosan illő lesz megemelnem, hiszen már nyolc kisgyermek várja a doboznyi összesütött szeretetet. Keresztelőre sietünk, fut alattunk az országút, mintha láthatatlan csigára tekerné fel valaki a távolságot is. Három megyényi országút van mögöttünk, amíg végül mégis időben beérünk a gyermekzsivajtól duruzsoló,
díszbe
öltözött kis kápolnát.
Barátok, rokonok, komák, ismerősök gyülekeznek, nagy a sürgés-forgás, terülnek az asztalkák. Középen az anyai nagyszülők, alighanem itt ők a leggazdagabbak. A mama lábánál kis kosárban szendereg a kis Jóska, akit ma keresztelnek. A kedélyes nagyapát viccesen kérdezem, hátha megfogom a rejtvénnyel, vajon hányadik unokát ringatja a kosárban? Az öreg szakállába túr, de azonnal rávágja. Három a harmadikon! Huszon-hét az, az áldóját, s elképzelem a nagy családi ebédeket, amikor gyermekeivel s unokáival összejöhet.
Gyűlnek a sütemények az asztalon, érkeznek sorra az emberek, gyarapodnak a tipegők, itt bizony sok a gyermek. Isten angyalkertjébe tévedtünk talán?
A padban térdelek, előttem négy kislánnyal egy fiatal pár. Az Apa türelmesen suttog a leánykák fülébe, csak szeretettel nevelget, nem fegyelmez. A lánykák látszólag mind egyformák; aranyhajú, kék szemű édes angyalkák. Mellém csusszan a kis Jóska középső nővére, aki a nyolc gyermek sorában harmadikként lett Isten gyermeke, de ő már nem számolja a testvérkéket, számára ez természetes, hogy érkeznek az apróságok a család életébe. Így volt ez mindig is az emberek életében, csak a nagy modern tervezés ágál ma az élet ellen.
A fiatal pap az oltár elé térdel, jelenléte hullámként sodorja el a morajlást a kápolnából; néma csend lett. Belépnek a szülők, anyja karján a kis Jóskával, mellette a büszke, ifjú keresztapával. Hagyományos keresztelő ez, így keresztelhetett Szent Ágoston is az óegyházban, a szavak változatlanul hangoznak. Háromszor fúj a pap a gyermekre, a rálehelés az Egyház ősi szertartása, akárcsak a szentelt só, mellyel illeti az alvó gyermeket. Az ördögöt a pap az Egyház nevében távozásra szólítja fel.
Beleborzongok, hogy mekkora hatalmat kapott a katolikus pap, most értettem meg teljesen. A papság az emberséget magába felvette, hogy általa Krisztus működhessen. Ez a földi átlényegülés, ami által majd szavára – mely szavakban Krisztus szól – a kenyér és a bor is átváltozik. Nem tudna átlényegülni a kenyér és a bor, ha az ember nem lényegült volna át előbb pappá. Jobban meg kellene becsülni a papjainkat, kik egész életükben ebben a lényegben élnek!
– József, megkeresztellek téged az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében – e szavak betöltötték a teljes teret. Csak az apa arcát láttam, aki úgy mosolygott a szentté levés pillanatában a fiúra, mintha nem a nyolcadikat, ha nem az elsőt szemlélné. Ebben a pillanatban ő ugyanis a tökéletes ártatlanságot szemlélte, s általa látta gyermekében magát az Istent. A jászolban alvó Istengyermek ilyen lehetett, s ez most karácsony volt ebben a pillanatban, s ez a pillanat megállt, nem tekerte fel a láthatatlan csiga, s az egész kápolna barlangistállóvá lett, mindenki belekerült ebbe az ártatlanságba.
Az én ámulatom a csordapásztor csodálkozására hasonlított; belém égett a kép, a karácsony új képe, kitörölhetetlenül. Könnyeim záporoztak az istenlátás örömének ellopott kis kockájától. Ez egy Istenérv- fogalmazódott meg bennem, s ezen a könnypatakon úsztattam bele lelkemet az öröm vasárnapján a szentmisébe.
– Örülj Jeruzsálem – hangzott a misekezdet, s a kis kápolna Jeruzsálemmé tágult, ahol ott volt Isten népének teljessége. A kis József is Jeruzsálemi lett, s tudtam, hogy a Szentháromságba frissen belemártott lelke hangtalanul is dicsőíti az Istent, hiszen már nem tud mást; a kereszt jelével megjelölve eltörölhetetlen pecsétet kapott, miáltal minden gondolata az örökkévalóságra beirányozva születik meg. Boldogsága azon múlik majd, hogy követi-e lelkének ezt a minden mást felcsigázó gerjedelmét.
Az apró lánykák nyüzsögtek előttem, fecserésztek, el-elburultak, tekeregtek, összekeveredtek, hol anyjuk, hol apjuk felé dőlt a négy kis gyermek. Az egyik, aki előttem ült, kis virággal a hajfüzérében, fejét oldalra billentve hátra-hátranézett. Mosolyt váltottunk, nem is egyszer, mely arra ingerelte, hogy mozdulatát s mosolyát meg-megismételve újra meg újra rám tekintsen. Átváltoztatáskor térdelve fejemet meghajtva arcom szinte kis arcát érintette.
Megrendülten hallgattam a halk szavakat az oltárról, mialatt szívemben fájdalom tört fel, mert átéreztem, hogy életemben a keresztség tisztaságát hányszor beszennyeztem, elcsúfítva a bűntelen szép istenképet a lelkemben s arcomon. A gyerekek arca azért ilyen tiszta, azért ilyen fényes, a kislány arcán is ez ragyogott. Mosolyában, tekintetében kendőzetlen szeretet, nyíltság, s olyan elfogadás, ami feltételeket nem ékelt a pillantásokban találkozó lelkek közé. Hát így néz ránk az Isten akkor is, ha szívünket a szégyen béklyózza, s fejünket a bűnbánat lehorgasztja?
Megértettem, hogy ez a felismerések szentmiséje lesz nekem. Miért hajtjuk le a fejünket, ha szégyen mardossa a lelkünket? Mert a test kifejezi a lélek mozgását, s szemeinket a szívünk felé fordítjuk, hogy magunkba tekintsünk, s magunknak nem hazudhatunk. Isten emeli fel újra a fejünket, de hogyan, miként menti meg a csüggeteg lelket?
A könnyeimtől nem láttam már, csak kis lökést éreztem vállam felett. Apró gyermekkéz nyúlt felém hátra, s nekem e kis kezet kezembe kellett vennem. A lányka meleg kis tenyerét két tenyerem közé tette, s ott nyugtatta, simogatta kezemet, de hátra nem nézett. Percekig tartottam kis kezét, mintha törékeny kis porcelánt tartanék, olyan kicsi volt ormótlanul nagy tenyeremben a lányka-kéz. Isten vigasztalása a néma érintésben, melyhez gyermekkezeket használt.
Ott és akkor, a sátánfejedelem hatalmától megfosztatott, és a gyermeket az Egyház fiai sorába fogadta, s rajtunk, köztünk is megtört a sátán hatalma, mi is részesültünk a keresztség tisztító kegyelmének hatásában. Ott és akkor a kápolna volt a világ, s nekem, kinek lehajtott fejem gondolat-füzérében a fattyúhajtások virulni kezdtek volna, hogy világi életem gondjait azokban szemlélhessem, lemetszette Isten mindezeket apró gyermekkéz alakjában felém nyúló irgalmával.
Nyugszik az apró kezecske tenyeremben, s átlényegül bennem ember mivoltom érzete, éppen úgy, amint az ostyából Isten lesz, válnak gondolataim is beirányozottá az isteni lényegre. Hátra tekintget a kis fejecske, s a lányka hajába tűzött kis selyemvirág mintha élő szirmot bontana. Visszatolom a kis kezet, a másik kezembe veszem a bal tenyerét s összerakom, csak szememmel intek, hogy a magasba emelt Istenre nézzen. Úgy maradtak az összetett tenyerek, s most tekintetünk az ostya rejtelmében találkozik, ahol az Egyház elevenné lesz a tekintetek mögötti lelkek találkozásától.
Már a süteményeket kóstolgattuk, amikor egyszer csak megállt előttem a kislány, mintha azt mondta volna: Itt vagyok!
– Nohát, itt vagy? – guggoltam le mellé, haját megsimítva. – Mi a neved?
– Vera, és a tied? – kérdezett vissza.
Megmondtam, majd megnyugodva, hogy már tényleg ismerjük egymást, elszaladt a többi kisgyermekhez. Más beszélgetések is voltak, de szememmel mindig követtem a kislányt, aki innentől fogva már ismerősként nézett vissza rám.
A
boldog anyukától öleléssel búcsúztunk. Ugyan, mit is mondhatnék én ennek a
nyolc gyermekes Édesanyának, aki testét, lelkét, kezét, idejét, életét
visszavonhatatlanul Istennek ajánlotta? De valamit talán sejthetek abból, ami
az ő szívében lehet. Egy kedves gyermektelen házaspárt ismertem, akiknek nem
lehetett saját gyermekük, így örökbe fogadtak öt kisgyermeket, köztük beteget
is, mert nem válogattak, ők ezt Istenre bízták rá. Egyszer az Édesapa elárulta
nekem, hogy miért akarnak újabb gyermekeket: Azért, tudod, hogy
megkeresztelhessem őket! – én értettem, hogy mire gondolt.
Ez az Édesanya egy beszélgetésben azt mondta, hogy ő a gyermekeinek csak az üdvösségét akarja, s én akkor ezt is értettem. Így lehet a gyermekeket jól szeretni, ha az üdvösségüket kérjük, és szolgáljuk. Ezt láttam az Édesapa mosolyában, aki megértette, hogy nagyobb dolog az, hogy most Jóskát megkeresztelték, mint az, hogy testi életet adtak neki.
Elköszöntünk, ha el lehet köszönni egyáltalán egy ilyen ünnep után, és kihajtottunk a kápolna udvarából. Amikor kikanyarodtunk a bekötőútra, szemben, a domboldalon két kislány kóricált a kaszálásra megérett fűben. Felismertem Verát és a kishúgát, virágot szedtek az Istennek kölcsönzött kis kezekkel. Megálltam, s hirtelen az ülés alól elővettem a kis fehér kendőt, amit egy nagyobb lányka szokott viselni, de tudom, ő sem bánná, ha én azt most elajándékoznám.
– Verácska! – szólítom, s ő szalad le a domboldalon felém, mint rég nem látotthoz teljes bizalommal. – Most elköszönök tőled – öleltem magamhoz újdonsült kis barátként, mint egy kis babát. Ezt neked adom emlékbe – nyújtom feléje az összehajtott kis kendőt. A lányka örült, nagyon boldogan fogadta, majd néhány másodperces tétovázás, rövid gondolkodás után hirtelen határozott mozdulattal elém tolja jobb markában őrzött kis csokrát.
– Én is adok neked valamit! – kis markából ügyetlenül átvettem a frissen szedett árvacsalán csokrocskát.
– Köszönöm – néztem kezemben a gyorsan hervadó növénykét, melyet a szemüvegtokba rejtettem, bár aligha éli túl a hosszú utat, de emlékként kezeltem.
A kislány a kendővel, mint holmi fűben talált kinccsel elszaladt anyja irányába. Egy ideig még néztem az árvacsalán csokrocskát, mely gyökerétől megfosztva valóban lelankadt.
Késő este értünk haza, amikor a szemüvegtokba rejtett csokrot kivettem. Igaz, a csokor elfonnyadt, én mégis apró vázába tettem. Reggelre az árvacsalán feléledt, s úgy ragyogott, mint a virágok királynője.
 |
| Véghelyi Péterné |
Barátok, rokonok, komák, ismerősök gyülekeznek, nagy a sürgés-forgás, terülnek az asztalkák. Középen az anyai nagyszülők, alighanem itt ők a leggazdagabbak. A mama lábánál kis kosárban szendereg a kis Jóska, akit ma keresztelnek. A kedélyes nagyapát viccesen kérdezem, hátha megfogom a rejtvénnyel, vajon hányadik unokát ringatja a kosárban? Az öreg szakállába túr, de azonnal rávágja. Három a harmadikon! Huszon-hét az, az áldóját, s elképzelem a nagy családi ebédeket, amikor gyermekeivel s unokáival összejöhet.
Gyűlnek a sütemények az asztalon, érkeznek sorra az emberek, gyarapodnak a tipegők, itt bizony sok a gyermek. Isten angyalkertjébe tévedtünk talán?
A padban térdelek, előttem négy kislánnyal egy fiatal pár. Az Apa türelmesen suttog a leánykák fülébe, csak szeretettel nevelget, nem fegyelmez. A lánykák látszólag mind egyformák; aranyhajú, kék szemű édes angyalkák. Mellém csusszan a kis Jóska középső nővére, aki a nyolc gyermek sorában harmadikként lett Isten gyermeke, de ő már nem számolja a testvérkéket, számára ez természetes, hogy érkeznek az apróságok a család életébe. Így volt ez mindig is az emberek életében, csak a nagy modern tervezés ágál ma az élet ellen.
A fiatal pap az oltár elé térdel, jelenléte hullámként sodorja el a morajlást a kápolnából; néma csend lett. Belépnek a szülők, anyja karján a kis Jóskával, mellette a büszke, ifjú keresztapával. Hagyományos keresztelő ez, így keresztelhetett Szent Ágoston is az óegyházban, a szavak változatlanul hangoznak. Háromszor fúj a pap a gyermekre, a rálehelés az Egyház ősi szertartása, akárcsak a szentelt só, mellyel illeti az alvó gyermeket. Az ördögöt a pap az Egyház nevében távozásra szólítja fel.
Beleborzongok, hogy mekkora hatalmat kapott a katolikus pap, most értettem meg teljesen. A papság az emberséget magába felvette, hogy általa Krisztus működhessen. Ez a földi átlényegülés, ami által majd szavára – mely szavakban Krisztus szól – a kenyér és a bor is átváltozik. Nem tudna átlényegülni a kenyér és a bor, ha az ember nem lényegült volna át előbb pappá. Jobban meg kellene becsülni a papjainkat, kik egész életükben ebben a lényegben élnek!
– József, megkeresztellek téged az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében – e szavak betöltötték a teljes teret. Csak az apa arcát láttam, aki úgy mosolygott a szentté levés pillanatában a fiúra, mintha nem a nyolcadikat, ha nem az elsőt szemlélné. Ebben a pillanatban ő ugyanis a tökéletes ártatlanságot szemlélte, s általa látta gyermekében magát az Istent. A jászolban alvó Istengyermek ilyen lehetett, s ez most karácsony volt ebben a pillanatban, s ez a pillanat megállt, nem tekerte fel a láthatatlan csiga, s az egész kápolna barlangistállóvá lett, mindenki belekerült ebbe az ártatlanságba.
Az én ámulatom a csordapásztor csodálkozására hasonlított; belém égett a kép, a karácsony új képe, kitörölhetetlenül. Könnyeim záporoztak az istenlátás örömének ellopott kis kockájától. Ez egy Istenérv- fogalmazódott meg bennem, s ezen a könnypatakon úsztattam bele lelkemet az öröm vasárnapján a szentmisébe.
– Örülj Jeruzsálem – hangzott a misekezdet, s a kis kápolna Jeruzsálemmé tágult, ahol ott volt Isten népének teljessége. A kis József is Jeruzsálemi lett, s tudtam, hogy a Szentháromságba frissen belemártott lelke hangtalanul is dicsőíti az Istent, hiszen már nem tud mást; a kereszt jelével megjelölve eltörölhetetlen pecsétet kapott, miáltal minden gondolata az örökkévalóságra beirányozva születik meg. Boldogsága azon múlik majd, hogy követi-e lelkének ezt a minden mást felcsigázó gerjedelmét.
Az apró lánykák nyüzsögtek előttem, fecserésztek, el-elburultak, tekeregtek, összekeveredtek, hol anyjuk, hol apjuk felé dőlt a négy kis gyermek. Az egyik, aki előttem ült, kis virággal a hajfüzérében, fejét oldalra billentve hátra-hátranézett. Mosolyt váltottunk, nem is egyszer, mely arra ingerelte, hogy mozdulatát s mosolyát meg-megismételve újra meg újra rám tekintsen. Átváltoztatáskor térdelve fejemet meghajtva arcom szinte kis arcát érintette.
Megrendülten hallgattam a halk szavakat az oltárról, mialatt szívemben fájdalom tört fel, mert átéreztem, hogy életemben a keresztség tisztaságát hányszor beszennyeztem, elcsúfítva a bűntelen szép istenképet a lelkemben s arcomon. A gyerekek arca azért ilyen tiszta, azért ilyen fényes, a kislány arcán is ez ragyogott. Mosolyában, tekintetében kendőzetlen szeretet, nyíltság, s olyan elfogadás, ami feltételeket nem ékelt a pillantásokban találkozó lelkek közé. Hát így néz ránk az Isten akkor is, ha szívünket a szégyen béklyózza, s fejünket a bűnbánat lehorgasztja?
Megértettem, hogy ez a felismerések szentmiséje lesz nekem. Miért hajtjuk le a fejünket, ha szégyen mardossa a lelkünket? Mert a test kifejezi a lélek mozgását, s szemeinket a szívünk felé fordítjuk, hogy magunkba tekintsünk, s magunknak nem hazudhatunk. Isten emeli fel újra a fejünket, de hogyan, miként menti meg a csüggeteg lelket?
A könnyeimtől nem láttam már, csak kis lökést éreztem vállam felett. Apró gyermekkéz nyúlt felém hátra, s nekem e kis kezet kezembe kellett vennem. A lányka meleg kis tenyerét két tenyerem közé tette, s ott nyugtatta, simogatta kezemet, de hátra nem nézett. Percekig tartottam kis kezét, mintha törékeny kis porcelánt tartanék, olyan kicsi volt ormótlanul nagy tenyeremben a lányka-kéz. Isten vigasztalása a néma érintésben, melyhez gyermekkezeket használt.
Ott és akkor, a sátánfejedelem hatalmától megfosztatott, és a gyermeket az Egyház fiai sorába fogadta, s rajtunk, köztünk is megtört a sátán hatalma, mi is részesültünk a keresztség tisztító kegyelmének hatásában. Ott és akkor a kápolna volt a világ, s nekem, kinek lehajtott fejem gondolat-füzérében a fattyúhajtások virulni kezdtek volna, hogy világi életem gondjait azokban szemlélhessem, lemetszette Isten mindezeket apró gyermekkéz alakjában felém nyúló irgalmával.
Nyugszik az apró kezecske tenyeremben, s átlényegül bennem ember mivoltom érzete, éppen úgy, amint az ostyából Isten lesz, válnak gondolataim is beirányozottá az isteni lényegre. Hátra tekintget a kis fejecske, s a lányka hajába tűzött kis selyemvirág mintha élő szirmot bontana. Visszatolom a kis kezet, a másik kezembe veszem a bal tenyerét s összerakom, csak szememmel intek, hogy a magasba emelt Istenre nézzen. Úgy maradtak az összetett tenyerek, s most tekintetünk az ostya rejtelmében találkozik, ahol az Egyház elevenné lesz a tekintetek mögötti lelkek találkozásától.
Már a süteményeket kóstolgattuk, amikor egyszer csak megállt előttem a kislány, mintha azt mondta volna: Itt vagyok!
– Nohát, itt vagy? – guggoltam le mellé, haját megsimítva. – Mi a neved?
– Vera, és a tied? – kérdezett vissza.
Megmondtam, majd megnyugodva, hogy már tényleg ismerjük egymást, elszaladt a többi kisgyermekhez. Más beszélgetések is voltak, de szememmel mindig követtem a kislányt, aki innentől fogva már ismerősként nézett vissza rám.
Ez az Édesanya egy beszélgetésben azt mondta, hogy ő a gyermekeinek csak az üdvösségét akarja, s én akkor ezt is értettem. Így lehet a gyermekeket jól szeretni, ha az üdvösségüket kérjük, és szolgáljuk. Ezt láttam az Édesapa mosolyában, aki megértette, hogy nagyobb dolog az, hogy most Jóskát megkeresztelték, mint az, hogy testi életet adtak neki.
Elköszöntünk, ha el lehet köszönni egyáltalán egy ilyen ünnep után, és kihajtottunk a kápolna udvarából. Amikor kikanyarodtunk a bekötőútra, szemben, a domboldalon két kislány kóricált a kaszálásra megérett fűben. Felismertem Verát és a kishúgát, virágot szedtek az Istennek kölcsönzött kis kezekkel. Megálltam, s hirtelen az ülés alól elővettem a kis fehér kendőt, amit egy nagyobb lányka szokott viselni, de tudom, ő sem bánná, ha én azt most elajándékoznám.
– Verácska! – szólítom, s ő szalad le a domboldalon felém, mint rég nem látotthoz teljes bizalommal. – Most elköszönök tőled – öleltem magamhoz újdonsült kis barátként, mint egy kis babát. Ezt neked adom emlékbe – nyújtom feléje az összehajtott kis kendőt. A lányka örült, nagyon boldogan fogadta, majd néhány másodperces tétovázás, rövid gondolkodás után hirtelen határozott mozdulattal elém tolja jobb markában őrzött kis csokrát.
– Én is adok neked valamit! – kis markából ügyetlenül átvettem a frissen szedett árvacsalán csokrocskát.
– Köszönöm – néztem kezemben a gyorsan hervadó növénykét, melyet a szemüvegtokba rejtettem, bár aligha éli túl a hosszú utat, de emlékként kezeltem.
A kislány a kendővel, mint holmi fűben talált kinccsel elszaladt anyja irányába. Egy ideig még néztem az árvacsalán csokrocskát, mely gyökerétől megfosztva valóban lelankadt.
Késő este értünk haza, amikor a szemüvegtokba rejtett csokrot kivettem. Igaz, a csokor elfonnyadt, én mégis apró vázába tettem. Reggelre az árvacsalán feléledt, s úgy ragyogott, mint a virágok királynője.
Éreztem én is,
hogy ebben a világban gyakran így ellankadunk, akkor is, amikor az isteni
malaszttal megajándékoz bennünket az Isten, de nem vagyunk árvák, mert az
Egyház az anyánk, ott mindig felüdíti Jézus az úton lankadókat. A valódi
találkozások ott vannak, ahol nem csak az úti cél azonos, hanem az odavezető út
is. Sokan vágyódnak Krisztushoz érni, de jobb utakon, ahol mindig
akadálynélküliség van. Jézus azonban saját magából készített utat számunkra,
így ő olyan úti cél, aki egyben az odavezető út is. Az ellankadtakat felüdíti,
mert a felcsigázott múlt ellenére a lélek sóvárogva keresi magát az utat is.
Hát, ez Isten első meghívása, melyet a keresztség beléoltott az ember lelkébe.
De még azok is vágyódnak utána, akik még nincsenek megkeresztelve, mert ez a
belénk teremtett istenkapcsolat, és a lélek felhajtó ereje.
*****************************************
10. VERSEK
MÁJUSI HANGULATBAN
Konrád Viktória: Tavaszi szárnyalás
.jpg)
Bábból ébred a pillangó,
Cinke zeng, és zsong a dongó.
Tavasz nyílik, zöldül a rét,
Pillangó száll szerelemért.
Rád mosolyog pitypang sárgán,
Lebegjünk a szellő szárnyán.
Boldogság hív, ne taszítsd el,
Nefelejcset szívem nevel.
Fogd a kezem, repüljünk el,
Gondtalanság körbeölel.
Összeforrt a szilánkos ég,
Örülj annak, milyen szép kék!
………………..
Reményi tamás: Tavaszi mozaik
Csillagfényben álmodik a néma csend,
langy meleg szellőben az éj fátyla leng,
illatfelhő kereng a sötétségben,
fényes bogárkák szállnak a légen.
Rezzen a rekettyés, elpirul a táj,
kél a természet, ölén nyugszik a báj,
faágak közt átsuhan a napsugár:
szerelmes árny fut minden fényhúr után.
Aranyszínben pompázik már a határ,
szikrázó fényekben vibrál a varázs...
Tavasz gyönyörei nyílnak a réten,
a kikelet, álmát ébreszti éppen.
Csobogó csermely vidáman tovafut,
ömlengve boldogan patakjába jut.
Eszét vesztve lohol az édesóra,
tavasz szépe elvonul nyugovóra.
Szőcs Éva: Tarka világ
Tarka világ ezer színben,
fák lombjai úgy mesélnek.
Szellő suttog halk zenéje,
a levelek táncra kélnek.
Szívükben még tavasz ébred
zöld színük tarkába réved.
Szellő szárnyán álmodoznak
földre esve elszáradnak.
Avar ágyon csendben, szépen
egymáshoz simulnak végre,
fa ágától elbúcsúznak
Földanyához hozzá bújnak.
Lábnyomok, ha átsurrannak
zizzenek-reccsenek néha.
Fájó lelkük nyugszik csendben
elalszanak emlékekkel.
langy meleg szellőben az éj fátyla leng,
fényes bogárkák szállnak a légen.
kél a természet, ölén nyugszik a báj,
faágak közt átsuhan a napsugár:
szerelmes árny fut minden fényhúr után.
szikrázó fényekben vibrál a varázs...
Tavasz gyönyörei nyílnak a réten,
a kikelet, álmát ébreszti éppen.
ömlengve boldogan patakjába jut.
Eszét vesztve lohol az édesóra,
tavasz szépe elvonul nyugovóra.
……………….
fák lombjai úgy mesélnek.
Szellő suttog halk zenéje,
zöld színük tarkába réved.
Szellő szárnyán álmodoznak
földre esve elszáradnak.
egymáshoz simulnak végre,
fa ágától elbúcsúznak
Földanyához hozzá bújnak.
zizzenek-reccsenek néha.
Fájó lelkük nyugszik csendben
elalszanak emlékekkel.
*****************************************
11. VÉGHELYI
JÓZSEF: ANYÁK NAPJA
(novella)
*
Az idő
múlásával egyre ismerősebb tájak tűntek fel.Hazafelé közeledett.
A dombok között rejtőzködő falucska templomának tornya már elő-elő villant az útszéli fák között. A munkája és a távolság miatt ritkábban látogatta édesanyját, de anyák napjára a családjával együtt mindig visszatért a szülői házba. Ebben az évben egyedül utazott, mert közel három hónapja temette el az anyját, és a felesége, valamint gyerekei nem tartották fontosnak a temetőben nyugvó szülőt meglátogatni. Bántotta családja részvétlensége. A mai korszellem a karrierépítésről szól. A nagyszülők pedig a múlt maradványai, nem illenek bele a fiatalok életstílusába…! A szeretet és a hála kiveszni látszik a szótárukból.
 |
| Véghelyi József |
Nagyon közel álltak egymáshoz édesanyjával. Tudta, hogy annak a törékeny kis asszonynak köszönhetett mindent. Egyedül nevelte fiát gyakran erőn felül, csakhogy meg legyen mindene. Ha Ő nincs, akkor egyetemre sem tudott volna járni. Apjáról csak annyit tudott, amennyit Mama szűkszavúan elmesélt neki. 1956 -ban a forradalom idején tűnt el. Fiatal házasok voltak még akkor, s így maradt özvegyen.
Misi az apját nem ismerhette, de édesanyja gyakran emlegette neki, hogy tisztára úgy néz ki, mint az eltűnt férje. Furcsa módon édesanyja a fiatalkori emlékeiről ritkán, és akkor is szűkszavúan mesélt. Azzal hárította el az érdeklődő kérdéseket, hogy fájdalmas számára az a tragikus időszak az életében. Újszülött fiával tulajdonképpen elmenekült szülőfalujából az emlékek elől az ország másik végébe. Megnyugvást keresve egy kicsi faluban telepedett le. A tanács akkor utalta ki nekik a jelenlegi kis házat, amely egy disszidált családé volt. Ott megvolt mindenük, ami a megélhetéshez kellett, még a bútorok is a lakásban maradtak.
Szerették őket a faluban. Édesanyja szerény, dolgos asszony volt, Teréznek hívták, de mindenki csak Rézinek, később Rézi néninek szólította. Temetésén is ott volt mindenki. Az emberek arcán őszinte részvét és bánat látszott. Egyházi temetés volt, ahogy ilyenkor lenni szokott faluhelyen. Misi nehezen tudta feldolgozni édesanyja elvesztését, de azt mondják, hogy az idő a legjobb orvos…
A Nap már lenyugodott, a szürke fátyol kezdett leereszkedni a vidéket. Hazafelé már rutinszerűen vezetett, s gondolataiba merülve észre sem vette, hogy megérkezett az ismert temető bejáratához. Az autó csomagtartójából kivett egy csokor virágot és pár szál gyertyát. A temetőben imitt-amott már égtek az anyák napi gyertyafények. Az ott levő falusiakkal csak néhány szót váltott, mert sok ideje nem volt a tejes sötétedésig. Megkereste anyja sírját, és elhelyezte a csokrot a hanton, és a meggyújtott gyertyákkal körbekerítette. Pár percig még ott maradt egyedül a bánatával, s aztán elindult a faluba a szülői ház felé.
Misi nagyon elfoglalt ember volt, s a februári temetés után még bőven akadt volna elintézni valója a hagyaték körül, de vissza kellett utazni a városba, mert pénzügyi ellenőrzés volt a cégnél. Ám ígéretet tett az érintetteknek, hogy mihelyst teheti, visszajön elrendezni a dolgokat. Ez az idő most jött el, éppen anyák napján. Így legalább egy csapásra sok mindent el tud intézni.
Rossz érzéssel lépett be a kis ház kapuján. Eddig mindig édesanyja sietett elébe, most meg csend és üresség fogadta mindenhol. Nem várta az asztalon a kedvenc étele, egy pohár bor, egy kedves mosolygós szempár, akinek az is elég volt, ha látta a fiát jóízűen enni. Senki sem kérdezte most tőle, hogy jól van-e, nincs-e szüksége valamire?
Nekiállt a munkának, úgy gondolta, hogy reggelig képes lesz elrendezni mindent, amiért jött. Persze bőven akad majd még később is tennivalója, de most csak a hivatalos ügyeket szerette volna letudni. A felesége és a gyerekei hallani sem akartak ideköltözni, mert ők már nagyon „modernek” voltak! Szerintük faluhelyen nem lehet élni, így aztán el kell adni a szülői házat, az emlékekkel együtt. A Mamának nem volt sok irata. Ugyan mitől lett volna? Egy nagyobb cipős dobozban tartotta a hivatalos papírokat, a családi fényképeket pedig egy kisebben.
Kinyitotta a szekrény nyikorgó ajtaját, amiben édesanyja a ruháit tartotta, és annak a felső polcán meg is találta a dobozokat. A nagyobbat magához vette, letette a gyengén megvilágított kopott konyhaasztalra, és módszeresen el kezdte tanulmányoznia benne levő iratokat. A szokásos dokumentumok voltak: telekkönyvi-, anyakönyvi iratok, hivatalos értesítések, adás-vételi szerződések, stb. Szóval semmi különös. Már szinte elolvasta az egész paksamétát, amikor a doboz legalján észrevett egy felbontatlan borítékot neki címezve. Az írás formájáról azonnal rájött, hogy édesanyja írta. Már a címzése is kicsit felkavaró volt:
Nem is tudom, hogy kezdjek bele a mondanivalómba. Van egy súlyos titkom, ami Veled kapcsolatos. Életemben sohasem volt bátorságom bevallani, de a mikor ezt a levelet olvasod, akkor én már a temetőben leszek. Nem kell a szemedbe néznem, és nem kell látnom egy csalódott ember megvetését, amiért egész életeden át becsaptalak. Így egyszerűbb nekem is, neked is: nem én vagyok a vér szerinti szülőanyád! Mint tudod, távolabbról költöztünk ide. Ennek a valódi oka az volt, hogy őszintén, a saját gyermekemként nevelhessek fel. A ottani faluban tudta mindenki, hogy egy leányanya hozott a világra, de ő nem akart a „szégyene miatt” megtartani. Az én uram pedig meghalt ’56-ban, s így a hatóságnál sikerült elérnem, hogy magamhoz vehesselek. Tudod, vannak gonosz , rosszindulatú emberek, és csak idő kérdése lett volna, hogy mikor vágják az arcodba azt, hogy törvénytelen, zabigyerek vagy…! Ezt nem akarhattam. Azt akartam, hogy a testi-lelki fejlődésed a többi gyerekéhez legyen hasonló. Hát ezért kellett elköltöznünk oda, ahol senki sem tudja a titkunkat. Ebben a faluban pedig egy gyermekes özvegy lehettem, besimulva a közösség életébe! Te is emlékezhetsz rá, hogy férjhez mehettem volna, több kérőm is volt, de akkor elkerülhetetlenül kiderült volna minden…! Így maradtunk mi ketten egymásnak.
Ez volt az én nagy titkom. Ha elmeséled a családodnak úgy is jó, ha nem az is jó. Az én szememben Te továbbra is a kisfiam maradsz, és ha ezek után eldobsz magadtól, kitörölsz a lelkedből, hát azt is megértem.
Vigyázz magadra, legyél nagyon boldog: szerető anyád"
Misi körül forogni kezdett a világ. Többször is elolvasta a levelet, mire kezdte megérteni a tartalmát.
Mi? Hogy? Nekem nem is volt anyám?
Hazugság volt az
egész?
Ez egyszerűen nem lehet, ilyen gonosz tréfát nem űzhetnek velem! Ki volt
hát akkor Rézike, ha nem az anyja? Egy asszony sem szerethette jobban a
gyermekét, mint ahogy őt szerette. Kaotikus össze-visszaságban dübörögtek
fejében a kérdések, gondolatok. Kicsúszott lába alól a talaj.
Fogalma sem volt, hogy mikor kezdett kicsit megnyugodni, percek vagy órák múlva? Józan gondolkodása lassan, fokozatosan visszatért. Alaposan végig gondolta az átélt lelki traumát, és annak minden lehetséges következményeit. Elmondja-e a családjának, rokonainak a levél tartalmát? Egyáltalán szükség van erre? A gyerekei biztosan végleg kitörölnék még az emlékükből is a Mamát. Az igazság gyakran már csak olyan, hogy a hallgatás még mindig sokkal emberibb lehet, mint a konok tények. Végül a tőle megszokott racionalitással cselekedni kezdett. Első lépésként elégette a levelet, a hamuját pedig az udvaron szétszórta, hogy nyoma se maradjon, rossz kezekbe ne kerülhessen. Élő emberként most már csak egyedül az ő titka marad, és soha senki nem fog tudomást szerezni a tartalmáról. Igenis neki volt a világ legszeretőbb édesanyja Isten és ember előtt egyaránt. Úgy döntött, hogy minden marad a régiben! Azaz még sem. Anyja iránti szeretete, tisztelete, cseppet sem kopott meg. Valami mégis megváltozott. Bár a teste földben nyugszik, Misi szemében a lelke most már biztosan az angyalok közül néz le rá, onnan vigyázza e világi lépteit.
Másnap a temetőbe látogató emberek el sem tudták képzelni, hogy Rézi néni sírjával mi történt. Csodálkozva látták, hogy az egész nyughelyből semmi sem látszik, mert mindent elborított a virág.
Fogalma sem volt, hogy mikor kezdett kicsit megnyugodni, percek vagy órák múlva? Józan gondolkodása lassan, fokozatosan visszatért. Alaposan végig gondolta az átélt lelki traumát, és annak minden lehetséges következményeit. Elmondja-e a családjának, rokonainak a levél tartalmát? Egyáltalán szükség van erre? A gyerekei biztosan végleg kitörölnék még az emlékükből is a Mamát. Az igazság gyakran már csak olyan, hogy a hallgatás még mindig sokkal emberibb lehet, mint a konok tények. Végül a tőle megszokott racionalitással cselekedni kezdett. Első lépésként elégette a levelet, a hamuját pedig az udvaron szétszórta, hogy nyoma se maradjon, rossz kezekbe ne kerülhessen. Élő emberként most már csak egyedül az ő titka marad, és soha senki nem fog tudomást szerezni a tartalmáról. Igenis neki volt a világ legszeretőbb édesanyja Isten és ember előtt egyaránt. Úgy döntött, hogy minden marad a régiben! Azaz még sem. Anyja iránti szeretete, tisztelete, cseppet sem kopott meg. Valami mégis megváltozott. Bár a teste földben nyugszik, Misi szemében a lelke most már biztosan az angyalok közül néz le rá, onnan vigyázza e világi lépteit.
Másnap a temetőbe látogató emberek el sem tudták képzelni, hogy Rézi néni sírjával mi történt. Csodálkozva látták, hogy az egész nyughelyből semmi sem látszik, mert mindent elborított a virág.
Hogy
mi történt?
Senki sem tudta. Titok marad ez már örökre, csak aki mindent tud,
az ismeri a választ…
……………….
Zsigmond István: A levél
*****************************************
12. NAGY VENDEL
ÉLETE VERSEKBEN
Sorozat (tizenhatodik rész)
A SZŐKE TISZA
SZERELMES MOSOLYA
A TITKOK ÖSVÉNYE A magasba lövellő szökőkútnálcsókolt meg először a lány,s tovatűnve a szőke Tiszánálnéztük a kérészek vad,halálba szökellővégzetes násztáncát,a víztükör fodrozódását,az önzetlenség vérforralóancsábító vágyakozását.Virágzott a Tisza,
millió csókok csokra.Még tovatűnt a múzeum,a színház kapuja és fala,a Dóm kettős tornya,elhalkult József Attila gúnyos kacaja.Által mentünk a hídon,s itt a kép megszakad...ifjúságunk elmúlt,miért kísért még mindiga múlt újra meg újra?hiszen a sokévnyi időbarázdát szántott homlokunkranem hagy nyugodni a csodatitkok ösvénye vezeti azt,aki átjut a lélekhíd alatt.Az ősz nyugodtan simítja a láthatárt,mint felnövő gyermek buksiját,ölelkeznek a tiszai fák.A Nap lomha sugarakkalkúszik a kopár ágonnyugalom árad az elmúló világon.Titkok ösvénye eztájkép amerre járok,a Tisza partját szegélyező öreg nyárfáknyár végi lombjukat egymást átölelve egy"kapu" ívét formázzák.Átjáró ez, egy titkos kapun át,hol csodálatos a világ,amit csak azok látnak, akiket megszólítanaka Tisza parti fák.csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.kiváltságosok láthatjáka féltő fák mosolyát.ősrégi történeteiket takarjákazok előtt kik nem beavatottak,emberek milliói álltak itt,nagy időknek tanúik,s a Tiszának fodros habjaielrejtik koporsók hamvait.fél világ urának gondolatait.Attila Hun királyunknemesen dicső csontjait.a fény, s a sötétség,arany, ezüst, és a vashármas koporsójaörökre titok marad,a habzón folyó éjszaka alatt.Ifjúságom, és szerelmeim,titkaim örökösszíntere Szeged,rajtam kívül nincsenaki értené ezt.Hideg szobor vagy...Dankó Pista hegedűjénévtizedek halkuló dallama száll,s az emlékek soramindvégig visszajár,az álmok ezüstös hídján.majd végül utoléra végzet alkonya,s vár az elmúlásnakörökös hona. Szekszárd, 2017.
április 14.A kép címe. Titkok ösvénye. Festményen
megörökítve.Keressék Hellebrandt Henriett galériájában, és honlapján
* NAPLEMENTE A zöldszemű szörny...Mindenhonnan leskelődikÉs én tartok tőle,Figyelnem kellA zöldszemű szörnyre...Ki hálóját szőveMegmérgez örökre.Féltékennyé téveMagadat, és mást,Nem elegáns,Csak azért, hogyA másik szívétKiterítve lásd...A plátói szerelemTúl korai még nekedA naplemente.Az érzéki szerelemVágyakkal követelMagának szenvedélyt,Szívednek rejtekénHarcol a bűn,Legyőzve az erényt.Fejedben érik a gondolatS hajlik a bűn javára,Hallgatva a vér szavára.Mely száguldva surranEreidben diadalmasan,Felajzva a kéjt,Gerinceden átEgészen az agyadig,S mielőtt egy férfiDiadalittasan leszakajtana,Hirtelen elhatározássalKifordulsz alóla.Akár ha jön az este,A bűvös naplemente. 2017. 04. 22.
* KEZED ÉRINTÉSE Szeretnék felszállni Veled,fel a fellegekbe.újra megfogni a kezed,többé nem eresztve.ha felemeled, nem tudodmi lehet belőle,simogatás-e,vagy fejed beveretése.érzelem sivárak alelki szegények.okosak vagy félműveltek.egyenes kaszávalnem lehet levágni őket.nem lehet aratni vele,csupán csak gyilkolni jó.farkasok rémisztő hangjánrikolt a sárga rigó,önmagát töri a dió.nemes lelkületű csak az lehet,ki gondolataiban és cselekedeteiben is nemes,s nem galád,mint barátom uram,Ede de bedezodoroztatta magát,megváltozott ez a világ.kevesebb a család,összeállnak csupán,akár a zsírtalan tészta.mindenkinek lelke rajta.ihaj, csuhaj rókaprém,más is kurva nemcsak én.s végül is igaz a tény,szalmából is lehetostort fonni,csak nem lehet veledurrogtatni.minden attól függbárhogy is nézve,milyen a kezed érintése.ha simító, elfogadom,ha durvuló, elzavarom. 2017. április 28.
*
TÁVOLBÓL Bizony, az ember néha elmereng,hová jutott, s merre megy...hallgatja a távolodó neszeket,messziről egy halkuló vonatfütty integet.szürke falu ház falábólmely fehér volt egykoron,tömzsi ablak sárga fénye hívogat,szemed előtt játszik kuszán kavargó színes csíkokat,a barna alkonyon.gúnyos kacajjal hívogat.koppannak a zsaluk ütemre,ha lenge szellő lengedez velük játszadozva,csillámlik benne a gyertya fénye,rásimulva rátelepül az üvegére.felragyog előtted a kép,csipetnyi messzeség,olyan bonyolult vagy,akár az ék.távolból egy merész tivornyaemléke él még benned,utolsó vacsora gyanánt,vágyaid már messzire járnak,elindultak minden égtájba,négy sarkába a világnak,az esthajnal csillaga,vagy a sarki fénymutatja az égi utat.egyre megy...uccu fuss, kerítsd,mint a bogáncsos Puli,ne a távolból nézzél utána.üvegesen bámulsz a hunyorgó Holdra,felocsúdva állsz, előtted a nagy tó,térdig a hideg víz takar,oktalanul belegázolva.hogy kerültél ide?kérdezed tisztuló aggyal.messziről egy kutyaugatás riasztva hallatszik,ki az, és mit akar?mint örök életjel maraszt.távolból az élet szava hallik,mint megújuló tavaszi hajnal.s újra felkúszik az égre a ragyogóan éltető NAP. 2017. június 22.
*ÉVZÁRÓRA VÁRVA Ifjúi hévvel jöttünk ide,éveknek előtte,sok ismeretlen tudástanulásának vágyával,mindenfelől jött sorstársakegészséges kíváncsiságával.diáktársainkkal egységben,tanárainkra felnézve,szorgalmas tanulás után,bátran nézhetünk a jövőbe.az idő indián lovánvágtatva, hamarvást itt állunkaz évzáró kapujánál,az iskola e nyárra is bezár.pihentető enyhet, és megnyugvást adannak, ki büszkén megérdemli.kik konokul keménynek ésállhatatosnak hiszik maguk,könnyfátyolos szemeikkel küszködvebúcsúznak tanártól, társaktól,egyarántvisszanézve e nehéz évre,fejüket büszkén felemelve,a tudásnak legjavávalörökre felvértezve.aki a múltban él,nem éli a jelent,nem juthat előbbre.figyelj az osztályfőnök intelmére...ne álmodd az életedet,éljed meg az álmaidat.társaid és tanáraidemlékét megőrizve,akár e rövid időre.honnan jöttél, nem feledve,csak így juthatsz tovább, előre.csodálkozva a világ folyásán,talán kissé gyorsan felnőve,hálás szívvel gondolvaaz óvón terelő kezekre.Földünk a gravitáció pórázánfolyton-folyvást forog,ezt a napot is beleértve,megújulni kényszerül,valahol ezt érezzük legbelül.majd újra kezdődik az egészkörforgásszeptember elsejétől. 2017. június 05.
* KÁPRÁZATOS VÍZIÓ Tomboló nyárban,Negyven fok felett,Ha lehunyom a szememetElmélázva, elmerengve,Könnyű testedet látomForróságtól elpilledveKifeküdve mustráraElpihenve plédekre,A Te szemed is félig lehunyva,Alélt testedenNaptej csillan,Kókusznak édes leve,És pilláid homályábólIzmos testek duzzadását látod,Érzéki szerecsenek állnak körbePálmaágakkal övezve,S strucctollak susogását hallod,S lágy szellő simogatjaElalélt testedet,Kezedben hűvös koktél enyhíti szomjadat.S egyszer csak egy kellemes tenyér simogat,Félálmodból lassan felderengsz,Hűs, határozott, és kemény,Ez a kéz,Szolga ezt nem merné...Királynői erény.Hirtelen kinyitod a szemedet,De nincsen más ott csak én...Ki rabszolgád lehetne.S pilláid alólEloson az erény.Mint egy vízió,Hamis, csalfa, illúzió. 2017. forró nyarán
* ÁRNYAK A FALON (DUÓ VERS - SZAUER GERTRÚD, NAGY VENDEL) Fehér falra nézveárnyakat látok.színes világom márszürkére váltott.nem gondoltam hogyígy is maradok,sötét nappalaimelébe futokNem maradt már más én nekemCsak a hangok, szép szavak,És a versek rímeibőlÖsszetákolt gondolat!De azok csak jőnek sorraMegcsodálja a világ,Sokan mondják, kitalálom,Lelkük szép gondolatátElszaladt az élet,messzire futott.bánatot, örömötvegyesen hozott.két kézzel kaptama jobbak után,rosszat is fogadtamsután és bután.De ha visszanézek családom körébe,Nem bánom az elszállt évek sorát mégsem!Rengeteg szép dolgot adtam a világnak,Tán felét sem tudják, akik kritizálnak!Haladok az Úton, amit célul tűztem,Boldogság volt nekem, ha könnyedet űztemHa majd el kell mennem árvább lesz a világ,De akik szerettek, hallják versem szavát! Feketéllő árnyékjátszik a falon.megismerni vélemfura alakomegy ismerős ott,áll a balkonon,lefolyik az árnyékbarna alkonyon.Tovatűnik lassan,Akárcsak a hangom,Ahogy a szűk utcán,Utánad kiáltom:"Állj meg kérlek, fordulj felém,Ne legyen több árnyék,Add meg nekem, amire énTiszta szívből vágynék!"Ha a Nap korongjaaz égre felszalad,minden újraindul,fentebb és alant.felragyog a fény,szobám rejtekénott írom a versemmindenkinek én.Pegazus hátán ülvevágtat a lelkem,sörényébe kap,mindig a kezem.vidd magaddal mostösszes hódolatom.a Parnasszusra felhágok,olvassák talánsok-sok gondolatom. 2017. július 06.
*TÁN UTOLSÓ ÉVEM Futnak az évekA talpam alatt.Messzire szálltakA madarak.Tavaszi szellőHoz forró nyarat,Ősz után jön majdA téli fagy.Elmúlik minden,S én is talán.Tűnődöm az évVégső napján.Köszöntlek új évMár vártalak,Utolsó évemTalán te vagy.Ne mondhassa senki még,Elvitte magával a hideg tél. 2012
* CSIPKERÓZSIKÁT ÁLMÁBÓL... (VALÓDI MESE FELNŐTTEKNEK) FelébresztettelekSzerelem csókjávalCsipkerózsika álmodból.Pedig láthatja bárki,Nem én vagyokA királyfi.Remélted új életedJobb lesz,S a remény bevált.Rájöttél a boldogságÍzére,S elfogott a mohóság,A hév,A vágy.S azóta csapongvaÁgról-ágra szállsz.Fészekről-fészekre,Mint a könnyenRepdeső madár.Virágról-virágra,Akár a fürge méh,Ki virágport remélveBibéről-bibére száll.Pedig már tudjuk:Elfogyott a nektár.Nem csordul a méz,Üres a kaptár.FelébresztettelekHosszú álmodból,Boldogság vizével isMeghintettelek,S Te mégis rútulElárultál engemet.Felébresztettelek,S mint kiderült:Túl jól sikerült! 2006-06-24
*HA ELFOGY... Ha elfogytak szívembőla remények, s a vágyak,szobámban hetentevetnek csak friss ágyat.Ha elfogyott szívembőlhitem és erényem,ellenségeim akkorvesztenek el egészen.S ha elfogy szívembőlaz erő, s a lüktetés,barátaim lelkébenörök az emlékezés. 2006-03-06
* A FEKETE MADÁR Az én vállamra is ráültnem régena fekete szárnyú madár.Ki mindenkire ott vár...A halál kapuján.Az én vállamra is ráültnem régena fekete szárnyú madár.Ki mindenkire ott váraz emberi út végén.Mind kisebb résen érszememhez a világ.Sötétedik,ám itt belül már új fényszületését érzem,akarod-e tudni a jövendőt?Eszelős!A jövőt csak a múló időfejtheti meg.Az ólomszürke ködbenszámtalan falevélhull lassan lefelé.Messziről halloma tovaszáguldó lovakhalkuló dobogását,mintha szüntelen,időtlen idők óta kopogna.Tedd a kezed a homlokomra,Csak a madár türelmetlen már,kitárt nagy szárnyávalkering a magasban.Félek megtudni a jövőt,nem indulok az útra még,már megpihentem,erőt adott a porban fekvés.
* VÁLASZVERSSzemkontaktus Aranyfény égett szemedben,kék volt annak színe árja,sok bolondság járt eszedben,mi maradt meg ebből mára?Te láthattad, hogyha néztek,messze álmodó szemekkel,befogva a mindenséget,álomfestő szép ecsettel...Én nem látom, csak megérzem,hogyha hímek lopva néznek,övéké lesz így az érdem,hogyha mégis megigéznek.Tóth Enikő…………………… ÉLJEN MÁJUS ELSEJE..A FEKETE ORGONA
Bőszen virágzik kertünkben,ÉLJEN MÁJUS elseje..Ma már csak aRemény MajálisaElmaradt a munka ritusa.Éljen ésIllatozzonMindenVirág.FeketeMindenZászlóMint aVilág.MelybenFeketeMindenVirág.ZÁSZLÓINK LOBOGTASDÚj tavasz Májusán,Régmúlt emlékével,Sután és furán.Zászlóink vezesdOkos gondolatra,Újra, és újraHős diadalra.Ajkunkat dicsőségFakassza dalra.Lobogónk lobogvaZúgjon el a széllel,Süvítve, csattogvaVezéreljen éllel.Diadalra száguldjonÉjt kergető hévvel.Regéket meséljenRégmúlt emlékével.Vidáman lobogjonÚjidők szelével.Mindennapi forradalmunknakMeghitten nemesFénylő erejével.Zászlónkat lobogtasdÖrök dicsőséggel,Hogy újra előbújjon a kincs,Éljen Május másodika is. 2015 májusán
****************************************
13. GARAJSZKI
ROZIKA: A BUSZMEGÁLLÓBAN
(novella)
(Álljunk meg
egy novellára pályázatra íródott)
„A hétéves Kevin most ért haza az iskolából. Megáll az ajtó előtt, tanácstalanul toporog, bentről veszekedés zaja szűrődik ki. Kevin gondolkodik. Be merjen menni, vagy vegye a nyúlcipőt, és addig lépjen le, míg édesapja észre nem veszi. Fülel, apja vajon milyen állapotban lehet. Ha nem ivott még sokat, csak anyjával szokott balhézni, de ha már az egész flaska bort benyakalta, akkor üt is. Nem csak anyát, őt is. Olyankor minden hiba, amit tesznek. Ha anya nem főzött, mert nem volt miből, az a gond, ha meg főzött, az csak moslék! A múltkor is olyan finom volt a krumplifőzelék, de apa lábasostól kihajította, anyát meg belökte a konyhába, hogy főzzön inkább húst! Anya hiába sírt, hogy nincs pénze rá. Mostanában többször is előfordult, így kifigyelte, mikor kell menekülnie. Csak az a baj, hogy anya nem mindig tudott időben lelépni. De ha jól hallja, most az a probléma, hogy anya bor helyett kenyeret vett. De akkor mitől rekedtes apa hangja? Már kiismerte annyira, hogy ilyenkor veszélyes. Inkább a parka oson, és ott írja meg a leckéjét a padon. Mire hazaér, hátha apa elalszik.
 |
| Garajszki Rozika |
A kisfiú már másodikos, mikor elköltöznek a
nagyiékhoz. Anya szüleihez. Ide már
nem jött velük az apa.
Először felvidult, mert eltűntek a kiabálások, de
később
szerette volna látni a férfit, akihez azért
ragaszkodott. Mégiscsak ő az apja.
Ha hiányzott,
elment hozzá párszor a régi parkba, és ha tudott
vele
beszélgetni, hívta haza, de apa mondta, hogy ő oda
nem mehet. Most sosem akarta
megverni, de
még megdorgálni sem. Mosolygott, ha meglátta őt.
Később viszont
már nem is mert oda menni hozzá,
mert a társai cikizték, kigúnyolták, hogy neki
csak
egy részeges hajléktalan faterja van. Pedig úgy szerette volna megkérdezni
tőle, hogy ő miért csinál ilyet, mikor a haverjai mind együtt laknak az
apukájukkal. Miért élnek ők másként, mint a társai. Anyunál is érdeklődött, de
az is csak annyit mondott, hogy apád a link haverjaira hallgatott. Pedig ő még
arra is emlékszik, mikor apa szép fehér ruhában kocsival járt munkába. Akkor
még nem volt veszekedés, és apa vele is játszott néha. Olyan jó volt akkor.
Most is elmosolyodik, ha azok a boldogságban töltött napok jutnak eszébe.
Ilyenkor tesz egy kerülőt, és a park felé megy haza, hátha látja legalább
messziről azon a kopott padon.
Az egyik osztálytársának kishúga született. Már találkozott vele néhányszor, nagyon aranyos kisbaba. Ő is nagyon szeretne egy kistesót. De azt mondják ahhoz is apa kell, neki pedig már nincs. Illetve van, de még sincs.”
Hűvös szél fúj és esik az eső. Károly a buszmegállóba húzódik be a rideg idő ellen. Most egyedül van és már két napja nem is ivott. Valahogy a vissza-visszatérő gondolatai miatt nem kívánta. Ahogy beül a sarokba összekuporodva, elkezdi olvasni a megálló belső falára írt szöveget. Nincs más dolga, és le kell kötnie valamivel a figyelmét, elterelni az egyre inkább rátörő lelkiismeretéről. Először csak fátyolos lesz a tekintete, de ahogy halad az olvasással, a végére már törölni kezdi a könnyeit. Ezt most ki írta? Ez neki szól? De nem ismerős a név az írás alatt. Utána azon gondolkodik, hogy ezt írhatták volna a haverjának is, vagy szinte bármelyiküknek, akivel mostanában jóban van. De ez mégis mintha neki szólna. Nincs apja a fiának. Ő az apja, de mit ér vele szegény gyerek. Nincs mellette és tényleg olyan, mintha nem is létezne.
Miután alaposan kisírta magát, felkel, felveszi a hátizsákját, amiben az összes vagyona, az egész élete bele van csomagolva. A rosszidő ellenére elmegy egy olyan helyre, ahol rendbe teszi magát. Megborotválkozik, felveszi a legtisztább ruháját. Komoly elhatározásra jutott. Belátta, mennyire elrontotta mindannyiuk életét, ezt rendbe szeretné hozni! Talán még nem késő, talán még lehetséges. Azért jobb pillanataiban figyelte az asszonyát, még nincs senkije. Elindul a feleségéhez és a fiához. Felesége kétkedve fogadja, de miután pár napon belül munkába áll, ad neki még egy esélyt, és ő erre nagyon fog vigyázni! Komolyan gondolja.
Az egyik osztálytársának kishúga született. Már találkozott vele néhányszor, nagyon aranyos kisbaba. Ő is nagyon szeretne egy kistesót. De azt mondják ahhoz is apa kell, neki pedig már nincs. Illetve van, de még sincs.”
Hűvös szél fúj és esik az eső. Károly a buszmegállóba húzódik be a rideg idő ellen. Most egyedül van és már két napja nem is ivott. Valahogy a vissza-visszatérő gondolatai miatt nem kívánta. Ahogy beül a sarokba összekuporodva, elkezdi olvasni a megálló belső falára írt szöveget. Nincs más dolga, és le kell kötnie valamivel a figyelmét, elterelni az egyre inkább rátörő lelkiismeretéről. Először csak fátyolos lesz a tekintete, de ahogy halad az olvasással, a végére már törölni kezdi a könnyeit. Ezt most ki írta? Ez neki szól? De nem ismerős a név az írás alatt. Utána azon gondolkodik, hogy ezt írhatták volna a haverjának is, vagy szinte bármelyiküknek, akivel mostanában jóban van. De ez mégis mintha neki szólna. Nincs apja a fiának. Ő az apja, de mit ér vele szegény gyerek. Nincs mellette és tényleg olyan, mintha nem is létezne.
Miután alaposan kisírta magát, felkel, felveszi a hátizsákját, amiben az összes vagyona, az egész élete bele van csomagolva. A rosszidő ellenére elmegy egy olyan helyre, ahol rendbe teszi magát. Megborotválkozik, felveszi a legtisztább ruháját. Komoly elhatározásra jutott. Belátta, mennyire elrontotta mindannyiuk életét, ezt rendbe szeretné hozni! Talán még nem késő, talán még lehetséges. Azért jobb pillanataiban figyelte az asszonyát, még nincs senkije. Elindul a feleségéhez és a fiához. Felesége kétkedve fogadja, de miután pár napon belül munkába áll, ad neki még egy esélyt, és ő erre nagyon fog vigyázni! Komolyan gondolja.
*****************************************
14. VÁLOGATOTT
VERSEK
Engel Csaba: Szavaim hullócsillagok
Írásaimról, csak annyit mondhatok,
Csupán egyszerű szavak és mondatok,
Nem híres sem művészi alkotások,
Én kicsiny vagyok ahhoz csak álmodozok!
Tudom, magam után semmit sem hagyok,
Szavaim, írásom hullócsillagok,
Csak elmesélem azt mit érzek és látok.
Ne dicsérjetek ne magasztaljatok,
Az időmből kitelik, most még írok,
Írok de mit, boldogságot nem adhatok,
Porszem a szélben lelki szegény vagyok!
Ne várjátok el tőlem boldogságotok,
Én sem találom magamban és hallgatok,
A szívemre hallgatok, őrködök, vigyázok,
Megválogatom szavaim s elpirulok.
Tudjátok, Ilyenek a földönfutók,
Kitárom a lelkem s az égre mutatok,
Szívemből néktek egy darabot adhatok,
És azt is jól tudom nem kevés nem sok.
Ékes szavakat keresni én nem tudok,
Arany betűk helyett ezek csak dőlt sorok,
Maga a szépről a jóról ábrándozok,
Ó tudjátok? Ilyenek a földönfutók.
Az utamat járom s olykor panaszkodok,
Többet kellene adnom, szeretni akarok!
S megelégedni azzal, hogy egy szikrát látok.
Mert lelki szemeimmel én kincset ások.
El nem rejtem, ha majd egyszer rátalálok,
Elárulom néktek, ti csak hallgassátok,
Nem leszek büszke ha soraim olvassátok,
De néha azért örömkönnyeket hullatok
……………….
Hajdan Vali: Kinek játszol?
Az vagy, kinek látszol?
Vagy akit Te játszol?
Szívekben virágzol,
hol nem vagy, hiányzol.
A tűz nem pislákol,
szemedben viháncol,
mindhalálig táncol,
sőt, magához láncol,
de, vajon Te látsz jól?
Legyél jelen bárhol:
Legjobb ha vigyázol,
mert, hogyha hibázol,
jön valaki, Rád szól,
Te előtted sáncol,
homlokot is ráncol,
homokot Terád szór!
Amikor csak mászol,
mitől falra mászol,
nagy halra halászol,
vagy vadra vadászol,
lelked, hogyha gyászol,
szívből kacarászol?
Ott szelíd a jászol,
ahol kismadár szól:
Mondd, akinek játszol,
az vagy, kinek látszol?
……………….
Klementné Burza Mária: Megáldott dal
A felkelő Nap fényét elnézve,
s gondolatom, mely ég felé röppenő,
látva, szememből könny volt lecsöppenő.
Majd megszólalt szívhegedűm húrja,
melynek régóta törött a vonója,
mégis mindig a jóságról muzsikál,
mosolyt és könnyet összemuzsikál.
Megkértem Istent, kezem fogja meg,
hogy dalom a szeretetről zenghessen,
s szeretettel töltse meg szíveinket,
hisz a szeretet nehézen átemel.
Hála dalát zengi hegedűm húrja,
mindent megköszönve és jól tudva,
Istentől lesz gyógyulás, mert erőt ad
erősítve állhatatosságunkat.
Köszönöm a szikrázó fényeket,
szavaknak selymét, melyek elérnek,
véget vetnek az elkeseredésnek,
erősítik hamvadó reményemet.
Panaszról majd nem szól többé dalom,
ami volt, ami van és ami lesz -
az életet, ahogy van, elfogadom,
s eljutok majd belső lelki békémhez.
Kérlek, ujjaim a kezed vezesse,
napjaim semmi tönkre ne tehesse!
…………………….
Vincze D. Jutka: Burokba zárt világ
Burokba zárt világ,
…megvéd vagy elhatárol.
Megszöktet a mából,
a külvilágtól távol, ha
békére talál benne a lélek,
percnyi időkapszula,
évekké nőtt lenyomata éled.
Az élet, művészet, tiszta,
a valóságod otthona.
A nappal elrabol, elragad,
áttöri a falakat,
beront a külvilág zaja,
élnek, halnak...
zavaros szálak, kusza képek.
Életregények...
Felhő takarja a szép napot,
de csillagfényes éjszakán,
felragyog a gondolat,
a szavaink, megírják a sorokat.
Nyújtózik a Hold, már pirkad,
mély álomba ringat.
*****************************************
15. ERDŐS
SÁNDOR: TAKARÉKOS A CSALÁDOM
(novella)
Vannak tárgyak, melyek kopásállónak tűnnek, de az idő, vagy valami hirtelen ráhatás tudtunkra adja, hogy ez korántsem így van.
.jpg) |
| Erdős Sándor |
Mindjárt ki is fejtem, miért gondolom így. Családi házban élek családommal és a tüzelést kizárólag fával oldjuk meg. Minden évben jelentős mennyiség tornyosul a kerítés mellett fatárolónak kinevezett területen.
Az ez évi tüzelőmennyiség mintegy fele állt rendelkezésre, de így is tetemes mennyiség sorakozott az udvaron. A tüzelő udvarról való behordásának feladata nagyrészt rám hárult, de családtagjaim is rendszeresen részt vettek benne.
A fa kopni szokott. Kopni a kerítés mellől. Ez csak természetes, hiszen tüzelünk vele. Viszont furcsa módon a rendszeres tüzelés ellenére szinte alig fogyott belőle. Ez mellett azért volt vele munkám, mert nap, mint nap szedegetnem kellett az udvar minden zugából a hasogatott akácfadarabokat, mert játékos kedvű kutyánk nagy kedvvel hurcolta szana-szét.
Minden esetre értetlenül álltam a jelenség előtt. Ügyesen és takarékosan tüzel a család, de ez elég gyengécske magyarázat. Kedvetlen ismeretlenek sem szoktak idelopkodni az éj leple alatt kisebb-nagyobb adag fát. Ennek inkább az ellenkezője szokott előfordulni.
A jelenség magyarázatára egy véletlen beszélgetés derített fényt a szomszédasszonnyal. Épp a kertjében sétálgatott, mikor szóba elegyedtünk a kerítés mellett. Teljesen mindennapi témákról beszélgettünk, mikor egy kis idő múlva szégyenlősen megszólalt.
- Ne haragudjon, hogy felemlítem. Nekem kellemetlen, de a kutyájuk rendszeresen áthordja a tűzifámat magukhoz. – mondta.
Most a talicskát rakom meg immár harmadszor fával, és tolom át a szomszédba. Közben azon gondolkodom, hogy mennyivel jobb volt hinni a csodákban, mint szégyenkezve visszavinni az ebül szerzett tüzelőt.
*****************************************
16. VERSEK
INNEN – ONNAN
Kálmán Ágnes: Ma még nem tudom
A csillag dombokon,
Rám villant a remény
Szivárványt láttam,
Színes felhőiben
Ráfújta csókját,
Gyönge lényemre
Száz ezüst csillámát,
Hófehér keblemre
A virágát nyújtotta,
Kezembe vettem
Isten kezet fogott,
Itt, a tenyeremben.
2017. 08. 05.
Kalocsa Zsuzsa: Kétségek közt
Rám villant a remény
Szivárványt láttam,
Színes felhőiben
Ráfújta csókját,
Gyönge lényemre
Száz ezüst csillámát,
Hófehér keblemre
A virágát nyújtotta,
Kezembe vettem
Isten kezet fogott,
Itt, a tenyeremben.
2017. 08. 05.
*
Kálmán Ágnes: Egyszer kisüt a nap…
Kitekintek a magány homályos kristályüvegén,
Lüktetve éledő rét, s erdő szilaj pásztorára
Halk rezzenésekkel ívódik léptei nesze a föld rögeibe,
Élni akarással pattantja ki a bomló tavaszi fényt.
Semmitmondó sóhajok halk neszezése olvad,
A magok millió darabjában feszülő életbe
Nézem, ahogy lányos mosollyal változik a táj szépsége,
Benne zsibongó, nyüzsgő temérdek atomjával.
Bizseregve feszítik, lüktető érzések ütemre dobolnak,
Mi egykor dalra fakasztotta bensőm énekét
Zengő dalamán csilingelt az öröklét muzsikája,
S, befogadta magába csendes suttogásban a néma táj
Óh, hogy csobognak a patakok szaladó léptei,
Kacagva érinti habjait, a nap, aranyló fénye
Lemosdatott kövein könnyed táncot lejt az öröm,
Lehalkult néma léptekkel felel rá a dús lombú táj
S, most itt állok az üresség tátongó gyomrában,
Évezredek mogorván üzennek tiltó kiáltásukkal
Elfeledett, megsiratott, rég levetett pillanatokban,
Elmosódott, elhalványult emlékarca néz reám
S, lezárult egy derűs, bús komorsággal átitatott kor,
Mit megélni hívott a sors keserédes, fanyar illata
Harmatoló permet cseppekben sírta emlékfájára,
E zord, de csodás élet minden varázslatos énekét.
2025. 03. 13.
Minden jog fenntartva!
………………………
Kalocsa Zsuzsa: Kétségek közt
Még nem késő, jer! Bízz és remélj,
tárt karokkal vár, új dalt zengvén.
arcot áztat, tüzes lángot olt.
Haragos az ég, felhőt kerget,
a légben mégis jóság lebeg.
Öleld magadhoz eme percet,
fiatal vagy, még időt nyerhetsz!
Sodor az emlék, tán gúzsba köt?
Teher válladon, a gond gyötör?
A fájó érzések legbelül,
nem mutatod, könnyben elmerülsz.
Kétség közt, majd felold a remény
lelkednek hullámzó tengerén.
Elméd most még vakon tapogat,
miként rakd össze az álmodat!
……………………..
Pitter Györgyné Enikő : Én, a csellengő
(Enikő – szócseppek)
megyek Feléd, már oly sok éve,
máskor önmagamba zártan, távol, - félve,
a nyájat oly sokszor kikerülve,
letérek a nagy, széles útról,
szívem elhagyott ösvényeken barangol,
a szembejövőknek szám a pásztorról dalol,
van, ki vezetne hozzá, de közben elveszít valahol,
van, ki fékez, elhárít utamtól,
és én, a csellengő,
a veszélyes sziklákról felhőkre lépve,
onnan esőcseppként újra,
és újra visszahullva,
bolyongok egyre,
Téged keresve.
2024. március 4.
Poór Edit: Eltűnt mosoly
Arcán a mosoly halovány,
Lelkét
beborítja az árny.
Vélt igazság, avagy valós?
A tévhit útja borongós.
Árnyak egyre sokasodnak,
Sötétben nem lel kiutat,
Végleg eltűnik a mosoly,
S a lelke árnyban fogoly.
Szeretet fénye megkopott,
Mert büszkeségnek helyt adott.
Fény nélkül a szív csak borzong,
S a kihunyt parázs megfagyott.
Debrecen, 2024. 02. 05.
………………………
Poór Edit: Eltűnt mosoly
Arcán a mosoly halovány,
Vélt igazság, avagy valós?
A tévhit útja borongós.
Árnyak egyre sokasodnak,
Sötétben nem lel kiutat,
Végleg eltűnik a mosoly,
S a lelke árnyban fogoly.
Szeretet fénye megkopott,
Mert büszkeségnek helyt adott.
Fény nélkül a szív csak borzong,
S a kihunyt parázs megfagyott.
Debrecen, 2024. 02. 05.
*****************************************
17. GUTI CSABA:
AMIKOR MAJD TAVASSZAL KIKEL
(novella)
Az öreg, piros cserepes házak látványa megdobogtatta a szívet, mely nyugodni tért haza, mégis hevesebben vert, ha a szeretett utcácskákon újra végigmehetett. Édes volt az otthoni illat, mégis mintha tüskéje lett volna annak a levegőnek, ami megbökte az embert figyelmeztetésül; valami elmúlt végleg és visszavonhatatlanul, és csak vendég az ember immár.
Érzések tolakodnak, versengnek egymással, és az ifjú ezúttal nem sietett, ezúttal nem rohant, mint mindennap reggeltől késő éjszakáig. Ő, aki alig aludt, és ha fel is ébredt az éjszaka közepén, akkor levelet írt, aki ebéd közben telefonált, vagy
aki a saját boldogsága helyett is dolgozott.
Azt mondta, neki ez az élet, de nem nézett az ember szemébe, amikor erről mesélt. Nem is szeretett erről beszélni, csak ha kitartóan faggatták.
Most azonban minden más volt, minden háttérbe szorult, mert otthon volt, igazán otthon, nem azon a néhány négyzetméternyi helyen, amit a cég bérelt neki, és ahol nem volt kint a neve a postaládán.
Itt ismert minden ágaskodó gyümölcsfát, valamennyit meg is mászta anno, nem sajnálta a hátát, ami egyszer-egyszer botot kapott a finom falatokért cserébe. S csimpaszkodott az utcai kút nagy, rozsdás csövén is, aminek mégis olyan hűs, finom íze volt, és amikor leizzadva sokat ivott belőle, mindig volt egy öreg néni vagy bácsi a közelben, aki azt mondta neki, hogy; – lassabban fiam, mert beteg leszel! Esett nagyot a buckákon biciklivel, és a térdén a seb soha be nem gyógyult, és nagyon fájt, amikor újra megütötte, de csak addig volt az rossz, amíg valami új kaland nem érte, és arra bizony nem kellett sokat várni.
De ez csak a kölyökkor, a felhőtlen, határfeszegetős évei voltak, amikor a harag egy verekedéssel lezárult, hogy aztán a barátság egy kézfogással továbbfolytatódjon, és a bandába tartozott mindenki, aki elég nagyot köpött a kanálisba.
Aztán az ember felnőtt, no, nem nagyon, csak érezte azt, hogy a tetteknek súlya van, a szónak becsülete, és az ember felel a viselt dolgaiért. Talán tetszik ez, vagy nem, de mégis így van, és ezt akkor a könnyebb megélni, ha az ember mégis elfogadja. Akkor nő meg igazán a szülő iránti tisztelet is, és akkor a legkönnyebb megtalálni a hazavezető utat, mert tudja az ember, ahány szoba is van a házban, mind egyfelé vezet.
S az ifjút akkor már nagyon húzta hazafelé valami, de mégsem lépett a gázra, mert mindig volt valami új, amiben elcsodálkozott, és talált valami régit, ami előtt tisztelegni volt kénytelen. Egyre csak nyeldekelt, pedig nem is volt nyál a szájában.
Aztán befordult a házhoz vezető útra, és akkor szorult csak össze igazán a szíve. A szeme nem kutakodott, annak ellenére észrevett mindent. Az egyre magasodó füvet a ház körül, a metszetlen fákat, és a kiürült ólakat.
Csak az öreg diófa alatt megpihenő pad körül volt tisztaság. Az apja ezúttal is ott üldögélt, merengve, gondtól, bútól telve, emlékektől részegen, és nem látta meg, hogy felé hajt az autó. Szinte megrezzent, amikor az ajtó becsapódott, mintha álomból ébredt volna, úgy tekintett a jelenésre. Máris pattant volna fel, üdvözölni fiát, de a mozdulat megakadt, és az idős férfi fájdalmasan kapott a mellkasához. Mindez csak egy pillanatnak tűnt, talán nem is volt igazi, és abban reménykedett, hogy a fia nem látta azt meg. A fia azonban észrevette azt is, de nem tette szóvá, csak a tekintete lett attól lágyabb.
Megölelték egymást, majd a fiú átadott néhány teli szatyrot a kocsi hátuljából, amit az öreg megköszönt egy szép szóval, de sokkal több volt a tekintetében, ahogy akkor a fiára nézett közben.
Az ifjú értett belőle, tudta, nem érdemli meg, hisz csak a lelkiismeretét akarta nyugtatni a csomaggal, amiért oly rég tett itt látogatást. Beszéltek erről-arról, egészségről, majd hirtelen abba maradt minden. A fiú tekintete kisiklott az apjáéból, elfordult, a zsebébe süllyesztette a kezét, magabiztosságát tanúsítva, majd végigfuttatta a szemét a portán.
Mosolygott, egyben mégis bírált, bár nem tudott azonnal szólni.
Csönd tátongott közöttük, de ez a csönd akkorát ásított, hogy lehetett tudni, hogyha legközelebb szó esik, az egészen más útra tereli majd a beszélgetést.
Úgy is lett. Az ifjú szólalt meg hamarabb, de a hangja nem volt már édes, mint az elején, inkább olyannak tetszett, mintha hirtelen sokat öregedett volna, amitől reszelősen bukott ki a száján a mondanivaló.
– Holnap csak este megyek vissza, addig felásom a kertet – mondta, miközben a rendezetlen darabka földre pillantott, amelyen, mostohán terült el gyom, és a termésből visszamaradt szármaradvány.
Az öreg feszengett egy pillanatig, a szatyrokat áttette egyik kezéből a másikba. Az idővel járt, és addig megformálhatta a gondolatait, mielőtt kimondta volna.
– Nem szeretném, fiam, megcsinálom én! Annyi éven át megtettem, ezúttal is megteszem! Meglátod, amikor majd tavasszal kikel a vetés, szép lesz, mint mindig. A lombja zöld lesz, a húsa finom, és jut elég belőle majd mindenkinek. Kell nekem ez a kis munka, csak éppen elég dolog volt eddig is, de majd most ráérek majd.
Az ifjú tekintetébe hitetlenkedés költözött, de megfogadta, hogy békével jött, és ekképpen is távozik.
– Akkor legalább a kerítést megcsinálom, látom, erősítésre szorul…
– Vén az a kerítés, nem fogja meg már a szöget! Hagyd el az egészet! Van itt akáclécem elég, majd vágok abból, és csinálok új szakaszokat – mondta az arcán a vének jóságos mosolyával. De mintha érezte volna, hogy mindez nem elég, és ettől annyira akart mondani, vagy tenni még valamit, amivel a fiát valahogyan meggyőzi, de nem jutott eszébe semmi, és a múló pillanatok csak felnagyították a tehetetlenségét.
Érezték ezt mindketten. A fiú végül féloldalt fordult, mintha annak a gazos kertnek akarta volna tovább intézni a szavait. Az arca mindeközben elkomorult, és a szemének olyan furcsa, sötét árnya lett, amitől félni lehetett. A legriasztóbb az egészben mégis az a visszafogott indulat volt, amivel a hangját szelídebbé akarta tenni.
– Tudod, apám, nem érdekel a kerted és a kerítésed! Ha akartad volna, megcsinálom, de ha nem, nekem így is jó! Bár azt tudom, ha ezen a hétvégén nem lesz kész egyik sem, akkor nem lesz készen soha, ahogyan azóta sincs kész, hogy utoljára ígérted. De hidd el, ennek az egésznek csak annyi jelentősége van, hogy nem veszed észre, hogy megöregedtél! Én eljöttem megint, ahogy oly sokszor eljöttem már, és kérdezem, hogy meddig akarsz még egyedül maradni ebben a házban, ezen a régi portán? Már egy éve, hogy egyedül maradtál, hogy egyedül maradtunk, de most már tovább kell tekinteni! Felelősséggel tartozom érted! Mondd, mi történik majd, ha leesel a lábadról, és senki nem veszi észre? Mi lesz, ha egy reggel nem bírsz kikelni az ágyból? Az emlékek segítenek majd egy pohár vizet a szádhoz emelni, vagy kicsoszogni a mosdóba? Felelj! – mondta a fiú, aki csaknem ordított már, de ahogy ismét az apjára tekintett, egyszeriben megenyhült. Talán el is szégyellte magát. – Ezerszer mondtam már, hogy gyere velem! – tette még hozzá.
Az apa arca remegett, és szorította az ajkát, nehogy kiszökjön olyan szó, amit senki nem hívott.
– Lesz, ahogy lesz, fiam! És bármikor szívesen látlak, ha jössz! – mondta, és görcsös léptekkel a házba indult, hogy a szatyrok tartalmát kipakolja. A fiú nehéz szívvel pillantott utána, tán gondolt is valamit, de a szája üresen rebbent, és a mozdulat, amit indított, az hamvába halt. Így hát az apa mégis eltűnt az ajtó mögött hamarosan, és a fia ott maradt nehéz szívvel, nehéz gondolatokkal és lelkiismerettel az udvaron, és nézte a kertet, ami nem is tűnt már olyan gazosnak, és a kerítés is elég erős lábakon állt előtte.
Amikor eleget állt ott egymaga, leült a padra, jólesett az öreg diófa alatt megpihenni. Szép volt az a hely a léleknek, a szülők annak a fának a koronája alatt mondták ki egymásnak az igent, és azután nagyon sok családi ünnep zajlott még ott. A fiú visszagondolt mindre, és a szíve egyszeriben olyan nehéz lett, hogy arra gondolt, soha nem tud onnan felállni, mert egy láthatatlan valami odakötözte a lelkét ahhoz a helyhez. Csak akkor bánta igazán a szavait, amit az apjához intézett.
„Hát nem sikerül békével búcsúznom!” – futott át az agyán, és legszívesebben ököllel csapott volna az öreg diófa rücskös törzsébe. Aztán csak ült ott a saját vívódásával, és azon gondolkozott, hogy miként fordulhatott rosszra a dolog, amikor ő csak jót akart. Színtiszta jót; magához venni az apját.
Nem ült sokáig egyedül, hamarosan ismét kijött az apja, de akkor már munkásruha volt rajta, meg csizma, és a fészer felé ment, hogy onnan elővegyen egy ásót. A szemében nyoma sem volt a haragnak, úgy kezdett neki az első ásónyomnak, mintha eleve eltervezte volna az egész munkát. A fiú elnézte azt, majd a másodiknál már talpra szökkent, és szelíd hangon maga is kért egy szerszámot. Az apa mondhatta volna, hogy; „ne piszkold össze magad, fiam!”, vagy, „nem ezért jöttél!”, de nem mondott effélét, csak annyit, hogy; – van még egy a fészerben!
Tudta jól, hogy amit a szavak csak izzadtsággal oldanák meg, azt a tettek hipp-hopp megteszik.
Jó volt együtt dolgozni. Egy óra alatt megvolt a munka, meg se álltak addig. Aztán néztek csak végig rajta, olyanok voltak a friss hányások, mint a gyermeket váró bölcső. Kellemes fáradtság járta át a testeket, s a derék zsibbadt, de nem volt szabad azt mutatni, látni kellett a másiknak, hogy semmiség volt az egész.
– Mit tervezel bele? – kérdezte a fiú akkor már derűsen, mégis kissé tapogatózva.
– Amit mindig! – válaszolt egyszerűen az apa, mintha sose haragudott volna.
Így is volt.
A fáradt tagok végül a padon pihenhettek meg, az öreg diófa alatt. Talán a hirtelen elvégzett sok munka nem engedte őket beszélni, lehet, valami más. Jó volt egymás társaságában megpihenni, de valaki nagyon hiányzott. Ezt mindketten érezték, mindketten tudták, mégsem beszéltek róla.
– Nagyon szeretsz itt üldögélni? – kérdezte az ifjú.
– Mindennél jobban! – vallotta meg az öreg.
Aztán megint nem szóltak egy darabon, csak azt érezték, hogy valami furcsa nagy szomorúság a vállukra ül, és szorongatja a szívüket.
– Igazad van, szép lesz ez a kert, mindig is az volt! – mondta, s hogy egyebet ne kelljen még mondania, bólogatott hozzá.
Az öreg nem szólt semmit, csak sóhajtott egy nagyot, és simított egyet a padon maga mellett, alig észrevehetően.
Másnap összevágták a léceket, mindet akkorára, amekkorát megkívánt a kerítés, aztán eltelt az idő, és menni kellett. A fiú autóba ült, de előtte fogadkozott, ígérte, hogy ekkor jön, meg akkor, és ezúttal az apja bólogatott. Aztán az autó mégis kigurult a portáról, és amikor a fiú legközelebb belenézett a visszapillantóba, csak azt látta, hogy az apja ott ül az öreg padon, a nagy diófa alatt. Csak egy pillanatnyi villanás volt az egész, de a szívébe belehasított a kép, olyan törtnek, elesettnek tűnt az apja, azon a padon kuporogva. Szinte dübörögtek a saját szavai, amit az apjához intézett előző nap. Annyira bánt már mindent.
A kis padocskán, az öreg a tekintetével végigkísérte az autót, majd még azután sem vette le a szemét az útról, hátha a fiú mégiscsak visszafordul valamiért.
De nem jött.
Akkor az öreg a felásott kert felé fordult, gyöngéden elmosolyodott, talán már látta is kizöldülni a következő évi vetést. Közben halkan, szinte rebegve beszélni kezdett a feleségéhez, aki ott élt a padban, a felásott kertben, az öreg diófában, és minden másban, amit ott hordtak össze a két kezükkel ötven év alatt. És az öreg elmesélte az asszonynak, hogy itthon volt a fiú, együtt dolgoztak, és jönni fog megint. A jövő évi termést együtt szedik majd le, reméli, megvárják majd őt még a beérett gumók, zöldségek és gyümölcsök.
– Megvárnak, biztosan megvárnak! – suttogta az öreg. Majd megyek hozzád azután, csak egy évet szeretnék még a fiúval, oly keveset beszéltünk még!
Aztán lassan felállt, vödröt szedett elő, hogy meglocsolja a diófát.
 |
| Guti Csaba |
Azt mondta, neki ez az élet, de nem nézett az ember szemébe, amikor erről mesélt. Nem is szeretett erről beszélni, csak ha kitartóan faggatták.
Most azonban minden más volt, minden háttérbe szorult, mert otthon volt, igazán otthon, nem azon a néhány négyzetméternyi helyen, amit a cég bérelt neki, és ahol nem volt kint a neve a postaládán.
Itt ismert minden ágaskodó gyümölcsfát, valamennyit meg is mászta anno, nem sajnálta a hátát, ami egyszer-egyszer botot kapott a finom falatokért cserébe. S csimpaszkodott az utcai kút nagy, rozsdás csövén is, aminek mégis olyan hűs, finom íze volt, és amikor leizzadva sokat ivott belőle, mindig volt egy öreg néni vagy bácsi a közelben, aki azt mondta neki, hogy; – lassabban fiam, mert beteg leszel! Esett nagyot a buckákon biciklivel, és a térdén a seb soha be nem gyógyult, és nagyon fájt, amikor újra megütötte, de csak addig volt az rossz, amíg valami új kaland nem érte, és arra bizony nem kellett sokat várni.
De ez csak a kölyökkor, a felhőtlen, határfeszegetős évei voltak, amikor a harag egy verekedéssel lezárult, hogy aztán a barátság egy kézfogással továbbfolytatódjon, és a bandába tartozott mindenki, aki elég nagyot köpött a kanálisba.
Aztán az ember felnőtt, no, nem nagyon, csak érezte azt, hogy a tetteknek súlya van, a szónak becsülete, és az ember felel a viselt dolgaiért. Talán tetszik ez, vagy nem, de mégis így van, és ezt akkor a könnyebb megélni, ha az ember mégis elfogadja. Akkor nő meg igazán a szülő iránti tisztelet is, és akkor a legkönnyebb megtalálni a hazavezető utat, mert tudja az ember, ahány szoba is van a házban, mind egyfelé vezet.
S az ifjút akkor már nagyon húzta hazafelé valami, de mégsem lépett a gázra, mert mindig volt valami új, amiben elcsodálkozott, és talált valami régit, ami előtt tisztelegni volt kénytelen. Egyre csak nyeldekelt, pedig nem is volt nyál a szájában.
Aztán befordult a házhoz vezető útra, és akkor szorult csak össze igazán a szíve. A szeme nem kutakodott, annak ellenére észrevett mindent. Az egyre magasodó füvet a ház körül, a metszetlen fákat, és a kiürült ólakat.
Csak az öreg diófa alatt megpihenő pad körül volt tisztaság. Az apja ezúttal is ott üldögélt, merengve, gondtól, bútól telve, emlékektől részegen, és nem látta meg, hogy felé hajt az autó. Szinte megrezzent, amikor az ajtó becsapódott, mintha álomból ébredt volna, úgy tekintett a jelenésre. Máris pattant volna fel, üdvözölni fiát, de a mozdulat megakadt, és az idős férfi fájdalmasan kapott a mellkasához. Mindez csak egy pillanatnak tűnt, talán nem is volt igazi, és abban reménykedett, hogy a fia nem látta azt meg. A fia azonban észrevette azt is, de nem tette szóvá, csak a tekintete lett attól lágyabb.
Megölelték egymást, majd a fiú átadott néhány teli szatyrot a kocsi hátuljából, amit az öreg megköszönt egy szép szóval, de sokkal több volt a tekintetében, ahogy akkor a fiára nézett közben.
Az ifjú értett belőle, tudta, nem érdemli meg, hisz csak a lelkiismeretét akarta nyugtatni a csomaggal, amiért oly rég tett itt látogatást. Beszéltek erről-arról, egészségről, majd hirtelen abba maradt minden. A fiú tekintete kisiklott az apjáéból, elfordult, a zsebébe süllyesztette a kezét, magabiztosságát tanúsítva, majd végigfuttatta a szemét a portán.
Mosolygott, egyben mégis bírált, bár nem tudott azonnal szólni.
Csönd tátongott közöttük, de ez a csönd akkorát ásított, hogy lehetett tudni, hogyha legközelebb szó esik, az egészen más útra tereli majd a beszélgetést.
Úgy is lett. Az ifjú szólalt meg hamarabb, de a hangja nem volt már édes, mint az elején, inkább olyannak tetszett, mintha hirtelen sokat öregedett volna, amitől reszelősen bukott ki a száján a mondanivaló.
– Holnap csak este megyek vissza, addig felásom a kertet – mondta, miközben a rendezetlen darabka földre pillantott, amelyen, mostohán terült el gyom, és a termésből visszamaradt szármaradvány.
Az öreg feszengett egy pillanatig, a szatyrokat áttette egyik kezéből a másikba. Az idővel járt, és addig megformálhatta a gondolatait, mielőtt kimondta volna.
– Nem szeretném, fiam, megcsinálom én! Annyi éven át megtettem, ezúttal is megteszem! Meglátod, amikor majd tavasszal kikel a vetés, szép lesz, mint mindig. A lombja zöld lesz, a húsa finom, és jut elég belőle majd mindenkinek. Kell nekem ez a kis munka, csak éppen elég dolog volt eddig is, de majd most ráérek majd.
Az ifjú tekintetébe hitetlenkedés költözött, de megfogadta, hogy békével jött, és ekképpen is távozik.
– Akkor legalább a kerítést megcsinálom, látom, erősítésre szorul…
– Vén az a kerítés, nem fogja meg már a szöget! Hagyd el az egészet! Van itt akáclécem elég, majd vágok abból, és csinálok új szakaszokat – mondta az arcán a vének jóságos mosolyával. De mintha érezte volna, hogy mindez nem elég, és ettől annyira akart mondani, vagy tenni még valamit, amivel a fiát valahogyan meggyőzi, de nem jutott eszébe semmi, és a múló pillanatok csak felnagyították a tehetetlenségét.
Érezték ezt mindketten. A fiú végül féloldalt fordult, mintha annak a gazos kertnek akarta volna tovább intézni a szavait. Az arca mindeközben elkomorult, és a szemének olyan furcsa, sötét árnya lett, amitől félni lehetett. A legriasztóbb az egészben mégis az a visszafogott indulat volt, amivel a hangját szelídebbé akarta tenni.
– Tudod, apám, nem érdekel a kerted és a kerítésed! Ha akartad volna, megcsinálom, de ha nem, nekem így is jó! Bár azt tudom, ha ezen a hétvégén nem lesz kész egyik sem, akkor nem lesz készen soha, ahogyan azóta sincs kész, hogy utoljára ígérted. De hidd el, ennek az egésznek csak annyi jelentősége van, hogy nem veszed észre, hogy megöregedtél! Én eljöttem megint, ahogy oly sokszor eljöttem már, és kérdezem, hogy meddig akarsz még egyedül maradni ebben a házban, ezen a régi portán? Már egy éve, hogy egyedül maradtál, hogy egyedül maradtunk, de most már tovább kell tekinteni! Felelősséggel tartozom érted! Mondd, mi történik majd, ha leesel a lábadról, és senki nem veszi észre? Mi lesz, ha egy reggel nem bírsz kikelni az ágyból? Az emlékek segítenek majd egy pohár vizet a szádhoz emelni, vagy kicsoszogni a mosdóba? Felelj! – mondta a fiú, aki csaknem ordított már, de ahogy ismét az apjára tekintett, egyszeriben megenyhült. Talán el is szégyellte magát. – Ezerszer mondtam már, hogy gyere velem! – tette még hozzá.
Az apa arca remegett, és szorította az ajkát, nehogy kiszökjön olyan szó, amit senki nem hívott.
– Lesz, ahogy lesz, fiam! És bármikor szívesen látlak, ha jössz! – mondta, és görcsös léptekkel a házba indult, hogy a szatyrok tartalmát kipakolja. A fiú nehéz szívvel pillantott utána, tán gondolt is valamit, de a szája üresen rebbent, és a mozdulat, amit indított, az hamvába halt. Így hát az apa mégis eltűnt az ajtó mögött hamarosan, és a fia ott maradt nehéz szívvel, nehéz gondolatokkal és lelkiismerettel az udvaron, és nézte a kertet, ami nem is tűnt már olyan gazosnak, és a kerítés is elég erős lábakon állt előtte.
Amikor eleget állt ott egymaga, leült a padra, jólesett az öreg diófa alatt megpihenni. Szép volt az a hely a léleknek, a szülők annak a fának a koronája alatt mondták ki egymásnak az igent, és azután nagyon sok családi ünnep zajlott még ott. A fiú visszagondolt mindre, és a szíve egyszeriben olyan nehéz lett, hogy arra gondolt, soha nem tud onnan felállni, mert egy láthatatlan valami odakötözte a lelkét ahhoz a helyhez. Csak akkor bánta igazán a szavait, amit az apjához intézett.
„Hát nem sikerül békével búcsúznom!” – futott át az agyán, és legszívesebben ököllel csapott volna az öreg diófa rücskös törzsébe. Aztán csak ült ott a saját vívódásával, és azon gondolkozott, hogy miként fordulhatott rosszra a dolog, amikor ő csak jót akart. Színtiszta jót; magához venni az apját.
Nem ült sokáig egyedül, hamarosan ismét kijött az apja, de akkor már munkásruha volt rajta, meg csizma, és a fészer felé ment, hogy onnan elővegyen egy ásót. A szemében nyoma sem volt a haragnak, úgy kezdett neki az első ásónyomnak, mintha eleve eltervezte volna az egész munkát. A fiú elnézte azt, majd a másodiknál már talpra szökkent, és szelíd hangon maga is kért egy szerszámot. Az apa mondhatta volna, hogy; „ne piszkold össze magad, fiam!”, vagy, „nem ezért jöttél!”, de nem mondott effélét, csak annyit, hogy; – van még egy a fészerben!
Tudta jól, hogy amit a szavak csak izzadtsággal oldanák meg, azt a tettek hipp-hopp megteszik.
Jó volt együtt dolgozni. Egy óra alatt megvolt a munka, meg se álltak addig. Aztán néztek csak végig rajta, olyanok voltak a friss hányások, mint a gyermeket váró bölcső. Kellemes fáradtság járta át a testeket, s a derék zsibbadt, de nem volt szabad azt mutatni, látni kellett a másiknak, hogy semmiség volt az egész.
– Mit tervezel bele? – kérdezte a fiú akkor már derűsen, mégis kissé tapogatózva.
– Amit mindig! – válaszolt egyszerűen az apa, mintha sose haragudott volna.
Így is volt.
A fáradt tagok végül a padon pihenhettek meg, az öreg diófa alatt. Talán a hirtelen elvégzett sok munka nem engedte őket beszélni, lehet, valami más. Jó volt egymás társaságában megpihenni, de valaki nagyon hiányzott. Ezt mindketten érezték, mindketten tudták, mégsem beszéltek róla.
– Nagyon szeretsz itt üldögélni? – kérdezte az ifjú.
– Mindennél jobban! – vallotta meg az öreg.
Aztán megint nem szóltak egy darabon, csak azt érezték, hogy valami furcsa nagy szomorúság a vállukra ül, és szorongatja a szívüket.
– Igazad van, szép lesz ez a kert, mindig is az volt! – mondta, s hogy egyebet ne kelljen még mondania, bólogatott hozzá.
Az öreg nem szólt semmit, csak sóhajtott egy nagyot, és simított egyet a padon maga mellett, alig észrevehetően.
Másnap összevágták a léceket, mindet akkorára, amekkorát megkívánt a kerítés, aztán eltelt az idő, és menni kellett. A fiú autóba ült, de előtte fogadkozott, ígérte, hogy ekkor jön, meg akkor, és ezúttal az apja bólogatott. Aztán az autó mégis kigurult a portáról, és amikor a fiú legközelebb belenézett a visszapillantóba, csak azt látta, hogy az apja ott ül az öreg padon, a nagy diófa alatt. Csak egy pillanatnyi villanás volt az egész, de a szívébe belehasított a kép, olyan törtnek, elesettnek tűnt az apja, azon a padon kuporogva. Szinte dübörögtek a saját szavai, amit az apjához intézett előző nap. Annyira bánt már mindent.
A kis padocskán, az öreg a tekintetével végigkísérte az autót, majd még azután sem vette le a szemét az útról, hátha a fiú mégiscsak visszafordul valamiért.
De nem jött.
Akkor az öreg a felásott kert felé fordult, gyöngéden elmosolyodott, talán már látta is kizöldülni a következő évi vetést. Közben halkan, szinte rebegve beszélni kezdett a feleségéhez, aki ott élt a padban, a felásott kertben, az öreg diófában, és minden másban, amit ott hordtak össze a két kezükkel ötven év alatt. És az öreg elmesélte az asszonynak, hogy itthon volt a fiú, együtt dolgoztak, és jönni fog megint. A jövő évi termést együtt szedik majd le, reméli, megvárják majd őt még a beérett gumók, zöldségek és gyümölcsök.
– Megvárnak, biztosan megvárnak! – suttogta az öreg. Majd megyek hozzád azután, csak egy évet szeretnék még a fiúval, oly keveset beszéltünk még!
Aztán lassan felállt, vödröt szedett elő, hogy meglocsolja a diófát.
………………..
Zsíros Ari: Kehült otthonok
*****************************************
18. MÁJUS? SZERELEM?
ÓH!
Bartók Ferenc: Tavasz
Orgona meg nárcisz
Szerelem és mámor
Ami történt elmúlt
Megbántam már százszor.
Amíg zakatol a szívem
És bírja a lábam
Akár hol is leszel
Én megyek utánad!
A szeretet és a hit
Ad majd hozzá erőt,
És abban bízom, hogy
Megtalállak vagy utóbb, vagy előbb!
…………………..
Bihari Enikő: Égi szerelem
Egyszer, régen, szerelmes lett a Hold a Napba,
Ki reggeltől naplementéig sugarait
Szerteszéjjel szórta.
Éjszakánként magányosan, egyre jobban fázva
A napról álmodozott s a melegségét vágyta.
És onnantól kezdve nagy szerelmet éltek.
Ne légy szomorú, drágám,
mondta a nap a szerelmének,
Mert hidd el, amíg csak világítok,
én mindennap átölellek.
Régóta már, hogy szerelmesen ragyognak,
Egymás nélkül élni sem tudnának.
Egy világot teremteni már csak együtt tudnak,
És tengernyi gyerekük lett, a milliárdnyi csillag.
Az éjszakai égbolt szerelmes asszonya
Hűséges társát mindennap csak várja.
Vágyakozó lelke a naphoz repül vissza,
S hogy újra egyesülhessenek,
a szerelmét várja.
Napfogyatkozáskor szívük a gyönyörtől remeg,
Egymásra ilyenkor sok csókot lehelnek.
Ilyenkor nászukból mámorosan kelnek,
S tudják, hogy napfogyatkozáskor
mindig egyek lesznek.
……………………….
Bognár Papp Irén: Emlékezés az ifjúságra
Csak labdáztak a szívemmel,
csak becsapták a lelkem,
nem volt nekem soha talán igaz,
tiszta szerelmem...
s azt csak az Isten látta,
hogy szemvillanás alatt
ellobbant a lángja.
Pedig a karcsú, bájos lány
sok fiúszívet elrabolt,
de egy sem volt erősebb nála.
A fűzfák lehulló síró ága
meggyászolta a csillagot.
A csillagot, amely lehullott,
ezüst ruhában, éjszaka,
magányos szívének nem lett többé
igazi édes otthona.
Így múlt el a lány ifjúsága!
Gyönyörű zenés éjeken,
titkos utakon, réteken,
szétbomló hajú virágpárnákon.
Így múlt el az én ifjúságom...
Erdők illata szállt a szívembe,
madarak lettek a barátaim....
S a gyermekek, akiket felneveltem,
értik-e szelíd hangjaim?
Így futott el az ifjúságom;
dobozban képek, álmok,
néhány megfakult levél,
s már aki írta, nem is él...
Így lobbant el az ifjúságom....
S így tűnik el majd a tiéd!
Ki azt hiszed örökké tarthat?
Elszáll erőd, akár a harmat,
a nyári harmat szivárvány cseppje,
mely ezrével ragyog a kertben,
és minden gyémántnál többet ér!
………………….
Erdős Sándor: Szerelmem palackja
Bárcsak lehetnék én őszi szellő,
hogy borzoljam szőke hajadat.
festhetnék szerelmes szavakat.
Lehetnék egy vízzel töltött csésze,
hogy ajkaink összeérjenek.
Érezném, hogy enyém vagy már végre,
rólad írnék költeményeket.
Ecset az én kezembe nem való,
szellő sem leszek soha, sejtem.
Ez a lap egy palackba zárható,
összehajtom, bele is rejtem.
Beledobom vágyam tengerébe,
bízva, hogy eljut tehozzád.
Elindítom hát a messzeségbe,
szerelmem bont majd rá vitorlát.
………………….
W. Ábrahám Erzsébet: HAJNALI BOLDOGSÁG
Minden vágyam törékeny álom,
mikor nem kereslek, mégis rád találok,
megül a csend szememben, szívemben,
koldussá lettem, hogy simogass kezeddel.
Talán egy madárdal ,
mely megszólít reggel,
ártatlanná szépít a szeretettel,
talán egy fénysugár,
mi a lelkünkkel játszik,
s e hajnali boldogság,
örökkévalósággá válik.
……………………..
Ézsiás László: Boglári bordal
Arra kértem én egy szép lányt, a kis Klárit,
Hozzon nekem egy nagy kancsó jó boglárit.
Egész este azt suttogja a fülembe,
Hogy: „szeretlek édes Mackóm mindhalálig,
Nem érdekel bárki rólad mit is állít.
Mert a csókod olyan jó, mint a boglári.
Az a sok rossz: csak szóbeszéd lári-fári.
Látod anyám, jó menyecskét hozok neked,
A világon legboldogabb anyós leszel!
Ez a kislány mindent megtesz, bármit mondok,
Kis házunkból elszöknek majd a nagy gondok.
Négy- öt kancsó jó boglári, mi az ára?
Nem emlékszem, hogy is volt az utoljára.
Én a Klárit jó erősen megöleltem.
És egyszer csak valamitől fölébredtem.
És egyszer csak valamitől fölébredtem.
……………………
Kiss Pál István: A kötés (1971)
A rakpart lépcsőjén ülünk,
mi persze leginkább
összebújni, csókolózni.
A Nap cinkos hunyorgás,
kezem a kabát alatt
a lába közé téved...
(tavasz van, gyönyörű tavasz)
Nevetve visszacsókol,
kezemre szorítva
combot, térdet...
Hát persze, hogy többet akarnék,
mert tudom, ha enged is,
marad még bőséggel ígéret
a kötéshez!
*****************************************
19. AURÓRA AMELIA JOPLIN:
A SZERETET VÁLASZTÁSA
Sokan azt mondják, a jövő titok. Egy ismeretlen út, amelybe félelemmel vagy reménnyel lépünk be. De mi van akkor, ha a jövő nem más, mint a jelenben hozott döntéseink lenyomata? Ha minden kimondott szó, minden érintés és minden gondolat formálja azt, ami majd érkezik?
 |
| Nagy Éva |
Én hiszek benne, hogy a jövő szeretetből
épül. Hogy minden lépés, amelyet tudatossággal teszünk, közelebb visz ahhoz a
világhoz, amelyben élni szeretnénk. Egy világhoz, ahol az emberek megértik: a
szeretet nem csupán érzés, hanem választás. Azt választom, hogy nyitott szívvel
létezem, hogy ne a félelem vezéreljen, hanem a bizalom és az elfogadás.
Az élet nem küzdelem kell hogy legyen,
hanem áramlás. Könnyedség. Mintha egy szélfútta mezőn sétálnánk mezítláb,
érezve a Föld lüktetését, a Nap melegét, a világ ölelését. Nem kell súlyos
terheket cipelni magammal a múltból. Nem kell görcsösen kapaszkodnom abba, ami
volt, vagy aggódnom azon, ami lesz. Csak itt és most kell lennem – igazán.
Mert ha a jelen tiszta, a jövő is az
lesz. Ha most a szeretetet választom, akkor a világ is ezt tükrözi majd vissza.
És ha elég ember hisz ebben, ha elég szív ébred rá arra, hogy a valódi erő nem
a harcban, hanem a szeretetben rejlik, akkor talán egy napon már nem lesz
kérdés, milyen jövő vár ránk.
Csak könnyed, szeretettel teli, tudatos
élet.
……………………
 |
| Aurora Amelia Joplin verséhez |
*****************************************
20. FILOZÓFIKUS
GONDOLATOK VERSEKBEN
Krivák-Móricz
Judit: Rongyrázás
Hamis illúzió
csillogás és villogás
MAGAMUTOGATÁS..
Ez vagyok Én!
Lakás mint ékszerdoboz.
ruhák szezonokra
utazás a világ négy
égtája felé..
szó szerint..
Szórakozás
haverok buli..
én vagyok a Jani…
PÉNZ
szórás..
mintha a világ összes vagyona
a tied lenne
s soha nem lenne vége,
MAGAMUTOGATÁS..
Aki nálad gazdagabb azt irigyled ,.
aki szegényebb , azt lenézed..
Kiváltságosnak ítéled
meg magadat..
HAMIS ILLÚZIÓ.
A kegyetlen idő meg halad..
Nem tanultál fegyelmet.
Nem tanultál szerénységet.
Nem tanultál megbecsülést.
érték- teremtést..
Itt az eredmény…
Hiába csillog a lakás.
ha nincs anyagi támasz.
Gonoszul vigyorog az üres pénztárca.
A bankban sincs számla..
Hónapról hónapra élsz.
idősen dolgozni mész.
kenyérre kell a pénz.
A gyereked is a nyakadon..
El kell azt is tartanod…
Most idős fejjel.
Ez már nem hamis illúzió
Ez már a VÉRES VALÓSÁG..
Mi lesz veled???
FÉLTELEK,,
Valamikor barátok voltunk,
Már csak a múlt vagy…
Vége a rongyrázásnak,
Ez már csak a Hamis illúzió
Fájdalmasan szomorú…
2025-01-22
……………………
Miért félünk élni?
Miért rettegünk boldognak lenni,
miért félünk önmagunkká válni?
mint reggel a nap fényét boldogan élvezni?
Tesszük, amit várnak tőlünk,
miközben az idő homokként pereg.
Fejünket kapkodva látjuk,
mennyi ösvényt hagytunk érintetlen,
álmaink, amiket sosem éltünk meg.
Én megálltam.
Megálltam, és láttam, hogy az idő elszökik,
talán még tíz évem van, hogy igazán éljek.
Nem sok, de elég ahhoz, hogy ne féljek,
és most éljek végre, szabadon.
Nem mások életét akarom élni,
nem mások vágyait követni,
Hagyom, hogy az idő érintsen,
a hajnal ott ér, ahol engem akar.
Szívemben örömmel, szabadon lélegzem.
Figyelek magamra, szeretettel,
hiszen minden nap egy megíratlan sor,
és most már tudom: ez az én történetem.
Az idő rohan, de most már nem bánom,
mert amit megélhetek, az az enyém,
és senki sem vehet el belőle egy percet sem.
……………………
Lila lombokról álmodom
A halálom is olyan göbe
Belefér tán egy kis gödörbe
Férfiak vonulnak szépen sorban
Megyek mellettük véres zakóban
Csak megyek velük bozótok hátán
és álmomban velem tart kés, kanál és maga a sátán
Állj meg ember, ébredni kéne már
Angyalok holdja simogat álmodon
Ne lógj tovább az iszonyat drótjain
Álmodj könnyűt
És a szépet elhozom
Istennek ujjai
Játszanak arcodon...
2025 Budapest
Minden jog fenntartva.
Isten ujjai verséhez...
*****************************************
21. MÁRKUS KATA: JÓ PÉLDA LETTEM
(elbeszélés)
A hét bizonyos napjain én megyek a második osztályos Emikéért az iskolába. Onnan helyi járattal megyünk egyik nap a zeneiskolába, másnap a néptáncra.
Emike, mint a legtöbb gyerek, egyfolytában csacsog. Megbeszéljük milyen napja volt, éppen ki a legjobb barátnője, mit evett a menzán, meg ehhez hasonló fontos dolgokat. Pár hete közölte, hogy nem szeretne másnap iskolába menni. A miértre, csak annyit mondott, olvasásból felmérő lesz, és Ő nem szeret olvasni, sőt, egyenesen utálja az olvasást.
.jpeg)
- Miért Mimi? - kérdez vissza.
Egy kicsit bajban voltam, mit is mondjak egy olyan kislánynak, aki most közölte, hogy nem szeret olvasni.
- Azért tündérkém, mert az olvasás, tudás. Nem elég jól számolni, szépen írni, furulyázni, vagy táncolni. Az olvasás is hozzátartozik az élethez. Ha szeretsz olvasni, akkor sok mindenről fogsz tudni. Az olvasás most még a mesék világába repít el, később meg ahová csak szeretnéd.
Tudod, én, amikor annyi idős voltam, mint Te, szinte faltam a könyveket.
A tanító néni elvitt minket a falu könyvtárába, és ott beiratkozhattunk tagnak. Abban az időben otthon elvétve voltak könyvek, más fontosabb dolgokra kellett a pénz. A könyvtárból pedig hetente két alkalommal, kettő darab könyvet vihettünk haza.
Emike hatalmas szemekkel rám nézett.
- És, és el is olvastad a könyveket Mimi?
- Persze, hogy elolvastam - válaszoltam. Kedvenc könyvem volt a Hetvenhét magyar népmese, a Grimm mesék, és soroltam a könyveket, ami épp eszembe jutott. Több mint hatvan év távlatából nehéz mindegyikre visszaemlékezni.
Ráadásul, minden este én olvastam mesét a kicsi testvéreimnek. Így az olvasást is gyakoroltam, a mesék világa meg teljesen elvarázsolt. Szinte minden mesében megtaláltam a nekem tetsző mesehőst. Elképzeltem magam Hamupipőkének, Hófehérkének, Libapásztorlánykának, és még sok mindenkinek. Hidd el tündérkém, én még most is sokat olvasok, akár fél éjszakán át, ha jó a könyv.Gondolom, az iskolátokban is van könyvtár? Emike egy szót sem szólt. Gondolkodott.
Csendben utaztunk a helyi járaton, sétáltunk a járdán, a zeneiskola bejáratánál egy alig öleléssel elköszönt, és sietve ment be a nagykapun.
Azon a héten már nem kellett érte mennem, hétvégén meg nem jöttek. Anyukájával beszéltem telefonon, de Emike nem szeretem olvasásáról egy szót sem szóltam. Gondoltam, jobb a békesség, ki tudja erről otthon mit mondott. Idővel, majd úgy is kiderül.
Egy hét múlva újra én mentem érte az iskolába. Fülig érő szájjal, kezében egy könyvvel jött ki a kapun. A szokásos üdvözlés után boldogan mutatta.
- Látod ezt a könyvet Mimi?
- Látom.
- Tudod, hogy beiratkoztam az iskola könyvtárba? Onnan való ez a könyv. Ez már a második, amit olvasok.
- Nem mondod! - hüledeztem. Te olvasol? Jól hallottam?
- Igen Mimi, mert amikor mondtad, hogy Te is sokat olvastál és az milyen jó volt, arra gondoltam akkor mégis csak jó lehet, ha valaki szeret olvasni. - hadarta egy szuszra. És képzeld el, a tanító nénitől, ha elolvasunk egy könyvet kapunk egy katicát, és ha tizenöt katicát összegyűjtünk, akkor beváltja egy ötösre olvasásból. Ugye ez milyen jó Mimi?
- Nagyon szuper tündérkém. Most nagy örömet okoztál nekem. - Simogattam meg kipirult arcát.
Ha mertem volna, talán még el is pityeredek, de nem akartam megijeszteni. Még azt hinné, hogy nem örülök.
Fél füllel hallgattam a szokásos csacsogását, közben gondolkodtam. Vajon mitől szerette meg pár nap alatt az olvasást, vagy csak egy kis bíztatás kellett neki? Egy jó példa, amit követhet? Nem akartam bonyolítani a dolgot, de pár kérdés ott motoszkált a fejemben.
*****************************************
22. VÉGHELYI JÓZSEF: SONKAMUSTRA
( karcolat)
No, de ez most lényegtelen!
Szeretem a szekszárdi piacot! Nem azt mondom, hogy mindenkit névtől ismerek, de sok kofát, kereskedőt viszont igen. Néhánnyal tegeződő viszonyba is vagyok. Vásárlási teendőim a piaci húsbolt felé szólítottak. Szokás szerint bőséges volt a választék tőkehúsokból, töltelékekből, stb.
Feltűnt nekem az elárusító pult tetejére mustrának feltett és felvágott többféle sonka, de főleg a hozzájuk tartozó árucikkek megnevezése és a kilónkénti áraik.
Mondanom sem kell, a legdrágább a disznó ( finomabb kifejezéssel: a sertés..) hátsó combjából és
néha lapockából készült sonka. Ha jól elkészítik, akkor verhetetlen ízvilágú terméket kapunk, aminek az ára ennek megfelelő, ez a legdrágább…!
No, igen!
Az árlista elejét az úgynevezett parasztsonka vezette, az összes többi jóval olcsóbb volt.
Dichotómiai gondolatok kezdtek a fejemben kavarogni!
A kisördög elkezdett a fülembe duruzsolni imígyen: ha van parasztsonka, akkor léteznie kell ettől eltérő, gyengébb minőségű – általam csak egyszerűen – értelmiségi sonkának is…! Vagyis: úgy néz ki, mint a sonka, csak köze sincs hozzá.
Rá is leltem egy kötözött sonka képében! Merthogy – a színén kívül – szinte semmiben sem hasonló a hátsó combból észült sonkához. A kötözött sonka valójában egy gasztronómiai pótcselekvés: úgy néz ki mintha…, pedig nem az. A disznó egészen más részéből, és egészen más technológiával készült, mint a valódi sonka. Itt jön be a csűröm-csavarom gondolkodás: egyrészt el tudom nevezni sonkának, másrészt pedig nem az! De olyan jól hangzik: kötözött sonka, mert ettől mindjárt szebb lesz a menyasszony.
Persze csak a kaland kedvéért!
*****************************************
23. WESSELY
GÁBOR – ANEKDOTÁK
Diákhistóriák
Kedves Olvasóink!
Megjelent Wessely Gábor legújabb könyve, melynek címe: Anekdoták.
Szeretnék idézni néhány önkényesen kiragadott mondat a szerző új könyvéből…
A szerkesztő
*
„Előszó |
| Wessely Gábor |
Az itt következő írásoknak van közük a valósághoz. Legalább annyi, amennyi az anekdotáknak lenni szokott. Némelyiknek több is. Főleg azoknak, amelyeknek szemtanúja, előidézője vagy szenvedő alanya voltam. (Azokat egyes szám első személyben mesélem el.) De a hallomás alapján rögzítettek sem szimpla kitalációk. Csak a szájról szájra terjedés során némileg módosult valóságélmények.
………
Semmivel
sem történt több kaland velem, mint bárkivel, csak én összegyűjtöttem és
leírtam őket. Leginkább a kortársaim fogják élvezni és értékelni mindezt, de
remélem, másokat is megérint az átmenetek menetszele! „Wessely Gábor
átmeneti író
*
Diákhistóriák
Höpi bácsi és a kismanó
A térképrajzot Höpi bácsi tanította a földmérési főiskolán.
A ceruzahegyezés művészetét heteken át gyakoroltuk. A betűírást szintén. Aztán mikor kivittük az első rajzunkat – némi utcarészlettel és egy-két felirattal –, Höpi bácsi bólogatott is, meg nem is:
– Szép, szép, mivel csinálták? Ekevassal?
Majd barátságosan hozzátette:
– Nem haragszom én magukra, csak a kezükre. Azt kéne eltörni!
*
Kedveltük az öreget a
közszájon forgó sztorijai miatt is. Persze csak szűk körben mesélte el ezeket,
de a szűk kör – ahogy illik – továbbadta. Például azt, hogy egy napon már
nagyon sietett haza, mert csikart a hasa. Kettesével szedte a lépcsőket, s
érezte, hogy ahogy nyomja a csengőt, úgy megy be a gatyába a cucc. A felesége
nyitott ajtót, ő meg közölte a tényt:– Asszony, beszartam!
S ekkor vette észre, hogy szemben, a szobában ott ülnek a vendégek. Lévén a hitvese neve napja. Mások virággal lepték meg…
*
Gyermekkorában ágyba
vizelő volt. A szülei elvitték pszichiáterhez. A doki kérdezte:– Kisfiam, hogy szokott kezdődni ez a dolog?
– Úgy, hogy megjelenik egy kismanó, és azt mondja, hogy most pedig pipilni fogunk.
– Hát mondd neki, hogy nem fogunk pipilni!
Legközelebb, mikor az álmok tengeréből előbukkant a kismanó, az akkor még gyermek Höpi bácsi gyorsan odakiáltotta neki:
– Nem fogunk pipilni!
– Persze, hogy nem. Ma kakilni fogunk…
*****************************************
23. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves szerzőtársaink!
Fontosnak tartom, hogy a Magazin mindig a megfelelő időben kerüljön az olvasókhoz. Számomra ez azt jelenti, hogy „biztonsági okokból” több lapot szerkesszek
egyszerre. Ezért azt a gyakorlatot vezettem be magam számára, hogy egy – két hónappal előrébb tartsak, mint a tényleges dátum. Tehát például ezt a januári
Magazint már december elején kezdtem el összeállítani, hogy bőven legyen időm válogatni az alkotások között, valamint fel lehessen készülni a váratlan
eseményekre is.
Itt jönnek be a szerzőtársak! Arra kérek mindenkit - ha lehet - , hogy ne az aktuális hónapban gondolkodjanak, hanem egy – két hónappal előrébb. A Magazin megjelenése előtt néhány nappal már nem áll módomban a korrekciókat elvégezni a már elkészült lapban. Nagy munkát jelent megbolygatni az elkészült Magazint.Arról nem is szólva, hogy a blog szövegszerkesztő programja egyáltalán nem felhasználó barát! (Betűtípust, és a méretét megváltoztatja, szétzilálja az elkészült szöveget: egyáltalán kiszámíthatatlan, és "hisztis"!
Természetesen mi nem vagyunk „hatóság”, ahol szoros határidők vannak. Ha valakinek az előre dolgozásra nincs lehetőség, hát az sem tragédia…!
*Még egy kérés főleg az alkotó társakhoz: aki már régebben küldött magáról fényképet, de úgy érzi, hogy azóta jelentős mértékben megváltozott a külseje (természetesen előnyére…!), nos, azok újabb fotóit várom a Magazin számára! Előre is köszönöm!
A szerkesztő.
…………………….
Csomor Heni segítő munkatársam jelezte, hogy a Magazinnal kapcsolatos észrevételeket, megjegyzéseket az ő e-mail címére küldik/ külditek.
Arra kérek mindenkit, hogy hozzám,. a szerkesztői e-mail címemre ( veghelyo@t-online.hu) juttassák/juttassátok el ezeket, mert érdemben engem érint, és az én kompetenciám az ezekre való reagálás!
Köszönöm! A szerkesztő.
………............……Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: Véghelyi József - 7100 Szekszárd Csapó Dániel utca 27.
…….........................….E-mail: mailto:veghelyo@t-online.hu
Telefon: 06-74-315-012 – naponta 14:00-tól 17:00 -óráig
illetve: mailto:irodalmimuveszetiujsag@gmail.com
…....................................…..Jelen vagyunk a Facebookon is:
https://www.facebook.com/profile.php?id=100093636735452&__cft__%5b0%5d=AZUJiDsLPQdFF3A9USBPstlvEHwI-tWDc7qa6qSu8f1z03_IVu_pBlimZiipxbNvm8XALVvuSflNRqiRnzZCV2AJdlZ66KTU2639wQzLYys9lVTgtJ7oF-O3YIEKzyMm7kM&__tn__=-UC%2CP-R
…….............................……
Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE. Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.
…………........………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linkeken lehetséges:
………………
Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk. Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti. Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz! Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
.....................................Kedves olvasóink !
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Az archívumban az utolsó húsz Magazin megtalálható és olvasható!
Mindenkinek jó olvasást, és kellemes szórakozást kívánunk az újság külső és belső munkatársai! ...........................................
Megszólalok Művészeti Magazin 1505 lapszám - 2025. május….........................................VÉGE
23. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves szerzőtársaink!
Fontosnak tartom, hogy a Magazin mindig a megfelelő időben kerüljön az olvasókhoz. Számomra ez azt jelenti, hogy „biztonsági okokból” több lapot szerkesszek
egyszerre. Ezért azt a gyakorlatot vezettem be magam számára, hogy egy – két hónappal előrébb tartsak, mint a tényleges dátum. Tehát például ezt a januári
Magazint már december elején kezdtem el összeállítani, hogy bőven legyen időm válogatni az alkotások között, valamint fel lehessen készülni a váratlan
eseményekre is.
Itt jönnek be a szerzőtársak! Arra kérek mindenkit - ha lehet - , hogy ne az aktuális hónapban gondolkodjanak, hanem egy – két hónappal előrébb. A Magazin megjelenése előtt néhány nappal már nem áll módomban a korrekciókat elvégezni a már elkészült lapban. Nagy munkát jelent megbolygatni az elkészült Magazint.
Arról nem is szólva, hogy a blog szövegszerkesztő programja egyáltalán nem felhasználó barát! (Betűtípust, és a méretét megváltoztatja, szétzilálja az elkészült szöveget: egyáltalán kiszámíthatatlan, és "hisztis"!
Természetesen mi nem vagyunk „hatóság”, ahol szoros határidők vannak. Ha valakinek az előre dolgozásra nincs lehetőség, hát az sem tragédia…!
A szerkesztő.
Csomor Heni segítő munkatársam jelezte, hogy a Magazinnal kapcsolatos észrevételeket, megjegyzéseket az ő e-mail címére küldik/ külditek.
Arra kérek mindenkit, hogy hozzám,. a szerkesztői e-mail címemre ( veghelyo@t-online.hu) juttassák/juttassátok el ezeket, mert érdemben engem érint, és az én kompetenciám az ezekre való reagálás!
Köszönöm! A szerkesztő.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: Véghelyi József - 7100 Szekszárd Csapó Dániel utca 27.
Telefon: 06-74-315-012 – naponta 14:00-tól 17:00 -óráig
illetve: mailto:irodalmimuveszetiujsag@gmail.com
https://www.facebook.com/profile.php?id=100093636735452&__cft__%5b0%5d=AZUJiDsLPQdFF3A9USBPstlvEHwI-tWDc7qa6qSu8f1z03_IVu_pBlimZiipxbNvm8XALVvuSflNRqiRnzZCV2AJdlZ66KTU2639wQzLYys9lVTgtJ7oF-O3YIEKzyMm7kM&__tn__=-UC%2CP-R
Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE. Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linkeken lehetséges:
Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk. Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti. Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz! Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Az archívumban az utolsó húsz Magazin megtalálható és olvasható!
Természetesen mi nem vagyunk „hatóság”, ahol szoros határidők vannak. Ha valakinek az előre dolgozásra nincs lehetőség, hát az sem tragédia…!
*
Még egy kérés főleg az alkotó társakhoz: aki már régebben küldött magáról fényképet, de úgy érzi, hogy azóta jelentős mértékben megváltozott a külseje (természetesen előnyére…!), nos, azok újabb fotóit várom a Magazin számára! Előre is köszönöm!A szerkesztő.
…………………….
Arra kérek mindenkit, hogy hozzám,. a szerkesztői e-mail címemre ( veghelyo@t-online.hu) juttassák/juttassátok el ezeket, mert érdemben engem érint, és az én kompetenciám az ezekre való reagálás!
Köszönöm! A szerkesztő.
………............……
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: Véghelyi József - 7100 Szekszárd Csapó Dániel utca 27.
…….........................….
E-mail: mailto:veghelyo@t-online.huTelefon: 06-74-315-012 – naponta 14:00-tól 17:00 -óráig
illetve: mailto:irodalmimuveszetiujsag@gmail.com
…....................................…..
Jelen vagyunk a Facebookon is:https://www.facebook.com/profile.php?id=100093636735452&__cft__%5b0%5d=AZUJiDsLPQdFF3A9USBPstlvEHwI-tWDc7qa6qSu8f1z03_IVu_pBlimZiipxbNvm8XALVvuSflNRqiRnzZCV2AJdlZ66KTU2639wQzLYys9lVTgtJ7oF-O3YIEKzyMm7kM&__tn__=-UC%2CP-R
…….............................……
Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE. Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.
…………........………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linkeken lehetséges:
………………
Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk. Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti. Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz! Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
.....................................
Kedves olvasóink !Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Az archívumban az utolsó húsz Magazin megtalálható és olvasható!
Mindenkinek jó olvasást, és kellemes szórakozást kívánunk az újság külső és belső munkatársai!
...........................................
Megszólalok Művészeti Magazin 1505 lapszám - 2025. május
….........................................
VÉGE
