2021. október 13., szerda

  MEGSZÓLALOK 


M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2021. 10. hó – tizenegyedik évfolyam, tizedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021.  október
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
***********************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
***********************************************
 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 
 
  Immáron eljött Szent Mihály hava, melyet ma már októbernek hívnak, és vele az egyetemes történelem vívmányai, vagy szégyenletes végnapjainak históriái.
Évszázadok során legtöbb forradalmainkat, csendes, vagy hangos lázadásainkat leverték, kezdve a  jobbágylázadásoktól ötvenhatig, de arra azért büszkék lehetünk, hogy egyik megmozdulásunk sem múlott el jobbító 
változások nélkül.
Nagy Vendel

 Október hatodikán volt a  nemzeti gyásznap, az aradi 
vértanúk kivégzése, akik ugye nem csupán tizenhárman 
voltak, de lassan homályosul az emlékezés. Majd sorjában következett október huszonharmadika, nem összekeverendő az  Orosz forradalommal, és Mihály napkor vívta élethalál harcát az egri hősök maroknyi csapata.
  A  néha évszázadokkal is eltolódott dátumok csak a  fejekben okozhatnak némi keveredést, de az egyetemes történelem egyneművé olvasztja az eseményeket.
Nekünk kötelességünk, és feladatunk emlékezni elődeink dicsőségeire, és tovább kell adnunk a  ma már más kihívásokkal küszködő fiataloknak, hogy ők is lássák miből mi lett. Talán eltörpülnek  e  jeles események mellett a  napi feladatok, az őszi munkák, a  betakarítások, és más kulturális feladatok megoldásai. Pedig a rutin munkák is fontosak az élet fenntartásához. No, hát akkor szüret, minden téren!
Egyebet nem mondhatok, a  szerkesztő
...............................
 
IDE SZÜLETTEM...- OKTÓBER HUSZONHARMADIKÁRA...
 
NAGY VENDEL: 56. EMLÉKEZETE...
 
Oda születtem
hol az anyaföldet
lánckerék hasogatta,
hol vérünket
idegen láb taposta,
hol férfiakat és nőket
gyereket, és időset
lőttek halomra.
Ide születtem.
 
Emlékezz ezekre...
Ide születtem
hol nemzetünket
oly sokszor feszítették
gyalulatlan keresztre.
hol becsapott emberek
szebb jövőt reméltek,
félre vezetettek
Szuezt kerestek,
lelőtt anya kezében
még meleg volt a kenyér
vitte volna haza
az éhes gyereknek.
Ide születtem,
hová magot vetettem,
s a drága föld ismét
új gazokat terem.
egyenes kaszával
nem lehet levágni  őket.
türelmetlenkedve
csak várni, csak várni.
Ide születtem
hol kevés a gyermek,
talpukon az úti levél
messzire mennek.
mindezt látják most
a felakasztottak,
rendőrlovakkal
megtaposottak,
Korvin közben elhantoltak.
nem ilyen jövőről álmodtak.
 
Oda születtem
hol ha a virágot tapossák,
akkor ontja leginkább
bódító illatát.
S ha majd száz év múlva, 
megkérdi gyermekünk,
honnan indultunk,
és mivé lettünk,
büszkén mondhassuk,
Él még nemzetünk!
 
Megjegyzés: október 23
A  VERS HANGOS LINKJE: ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV

***********************************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
 
  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK.  IDE SZÜLETTEM.
  2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      SZILÁGYI ANITA, CSOMOR HENRIETT, ENGEL CSABA  (ERDÉLY),
      KUCHTA CSILLA, PESA  ANNA MÁRIA, TÓTH ENIKŐ, KLEMENT BURZA MÁRIA
      SZAIP ISTVÁNNÉ  MÁRIA (ANGLIA), ERDŐS SÁNDOR, ÁBRAHÁMNÉ ÁGI
  3. MESÉK VILÁGA. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: AZ ÉN PESTEM
      MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM! 
      ELMONDJA CZITOR ATTILA SZÍNMŰVÉSZ: A SZABÓMESTER KALANDJAI
  4. FEJLŐDÉSREGÉNY.  ÁRVAY MÁRIA: VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
  5. MEGEMLÉKEZÉS. A  FEHÉR BOT NAPJA. JELEK
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL, PESA ANNAMÁRIA
  6. VÁLOGATÁS ÍRÁSAIMBÓL - I. P. STEVE: FÉLREÉRTÉSEK
  7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK.
      VÉGHELYI PÉTERNÉ: REMÉNYSÉG A FIATALOKBAN
  8. HAZAI TÁJAKRÓL...SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL
      MÁRIA NÉVNAPJÁRA
      A VERSEKET ELMONDJA, ILOSVAY GUSZTÁV (AUSZTRÁLIA)
      VÁRKONYI JUDIT
  9. KITALÁLT ÉLETTÖRTÉNET - REGÉNY. KOVÁCS ÉVA:TÚL AZ ÉLETEN
10. JÉZUS TANÍTÁSAI.  POÓR EDIT : A HEGYI BESZÉDRŐL  I. RÉSZ
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF:SENKI SEM PRÓFÉTA...
12. ELBESZÉLÉS.  MÁRKUS KATALIN: ŐSZI LEVELEK
13. ÁLOMMESE.  KOVÁCS ÉVA: ÁLLATOK FESZTIVÁLJA
14. ELMÉLKEDÉSEK. BŐHM ETELKA: BALEK JULCSA ELMÉLKEDÉSE
15. VERSRŐL VERSRE...BORBAN AZ IGAZSÁG - SZÜRET IDEJÉN
      CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR, SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
16. SZEMEZGETÉSEK SZŐCS ÉVA  VERSEIBŐL: SZÍVEM DALLAMA
17. BIBLIAI ELMÉLKEDÉS  2. PÁNCZÉL JÁNOS SOROZATA:
     JÉZUS ÉLET - ODAADÁSÁNAK ÉS MEGBOCSÁTÁSÁNAK 
      EGYÜTTES  ELŐFORDULÁSAI 
18. VANDÁL VENDEL NEVE NAPJÁN
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL - DUÓVERS MIKS MÁRIÁVAL
      NEVED MUTATJA KI VAGY.. GLOSSZA
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
      KÖZSZOLGÁLATI FELHÍVÁS
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

***********************************************
 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRSAINK ÍRTÁK 
 
SZILÁGYI ANITA: Vadvirág
 
Rét közepén vadvirág nyílt, tövise szúró
Porba lehulló, halkan koppanó
Bogáncságon futóhomok
Árván maradt vadvirág vagyok
 
Sodródó folyóba ömlő fűzfa erek
Lombozatába susogó szomorú szelek
Fel ne riaszd hangulatom
Visszhangzana szívfalamon
 
S mikor a keselyű hajamba cibál
Háborgó tenger felett szél zilál
Kősziklákon hömpölyög a víz
Szádba csordogáló keserű íz
 
Ma rózsafa virágzik homokbucka peremén
Tövisei elporladnak tenyered közepén
Puha sziromkelyhek kinyílnak
Zengő harangok elhalkulnak
 
Föléd hajol félénk érzésem
Gyorsan elrabol a szerelem
Árván maradt vadvirág vagyok
Fogadj örökbe, nélküled elhalok!
 .................................   
 
CSOMOR HENRIETT: Éves termés
 
Öregszik a nyár,
nyomában az ősz
gyorsan lépked.
Nincs megállás
az évszakok közt,
monoton rohanva
köszöntik egymást.
a fák roskadoznak
az érett gyümölcsöktől.
Lógnak a nagy
szőlőfürtök
tőkéknek vesszején.
Korán reggel jönnek
a szorgos népek
nagy ricsajt, lármát csapva,
hirtelen sokasodnak
a pince körül.
Édesanyám örökké ízes,
bőséges reggelivel fogadta
a kedves szüretelőket.
Közben Apám óborával
öblítik le torkukat,
serényen kínálja őket.
aztán a hosszú
sorokba állnak,
egyik kezükben csattogó,
éles metszőolló,
a másikban egy pillanatra
a tenyerükben fekszik
a szőlőfürt,
amelyet utoljára
ért a nap sugara.
A seregély sem csipeget
többé róla.
Nemsokára meghal
a gyenge szőlőszem,
amelyet hónapokon keresztül
verejtékes munkával gondoztunk.
Percek alatt a szemet
összezúzza a hangosan
dübörgő daráló.
folyik a kádba az édes must
kóstolgatja felnőt,
s kisgyerek.
Miközben a gazda
elő hozza must fokolóját,
néhányan találgatják
mennyi a foka.
a mérő szépen úszik
a mustban, majd megáll
s mutatja a bűvös számot.
szüret után
jóleső érzés
végignézni az üres
lugassorokon,
és tudni azt,
hogy az éves termés
már a pincében van.
 
2021. augusztus 19.
 ............................................
 
ENGEL CSABA  (ERDÉLY) :Elment a lány és vele a nyár.
 
Macskaköves utca sarkán,
Üldögél egy csinos kislány,
Napfény dereng szeplős arcán,
S úgy dalol, mint csalogány
 
Halkan játszik hegedűjén,
Vörös fonal lóg a kezén,
Galamb szállt a jobb vállára,
S turbékol a búcsú hangra.
 
Búcsúztatják már a nyarat,
Sír az ég és hull a harmat,
Szeptembernek hűvös arca,
Olykor álarc vörös álca.
 
Kertek alatt suttog a szél,
Szeplős zöldág, falevél,
Házam előtt diófa áll,
Most a kislány ott muzsikál.
 
Csak hallgatom a búcsú nótát,
A hegedűnek ékes hangját,
Elmegy a lány, elmegy a nyár,
Szeptember hűvös csókja vár.

 2021.08.26.
 *
Az én szívem boldog
 
Amerre én járok,
A széllel szembe szállok,
Hol édes virágszirmok,
Csendben leborulok.
 
Ott ahol én járok,
Annyi szépet látok,
S hol csak rózsák nyílnak,
Engem csalogatnak.
 
Amerre én járok,
A felhők útját járom,
Esőt kérek, hozok,
Az út porát lemosom.
 
Ott ahol én járok,
A kertek illatoznak,
Ott hol szép virágok,
Minden percben nyílnak.
 
Amerre én járok,
Az összes virág ragyog,
Úgy telnek a napok,
Hogy minden szív, ott boldog.
 
2021.08.25.
...........................................
 
Kuchta Csilla: FÉNY ÉS SÖTÉTSÉG
 
Régóta látom a fényt és sötétséget,
beteg szemem érzékeli e jelt - tényként.

Hétköznapokon küzdök a hiány ellen,
próbálom kipótolni a lehetetlent.

Egyik szemem teljes feketét uralja,
másik szemem nyitott a való világra.

Él szívemben a fény, derű és vidámság,
a sötétség nem rontja el víg mosolyát.

..................................
 
Október 01. Az Idősek Világnapja!
 
PESA  ANNA MÁRIA: 
Öreg, agg, aggastyán, koros, vén, matuzsálem, idősödő, korosodó, éltes, szép korú, hajlott korú, vénséges.
 
Micsoda kifejezések az idős emberekre,
Némelyik még sértő is lehetne.
Mindenki másként élte az életét,
Kinek könnyebb, kinek nagyon nehéz.
 
Volt kit sokan vettek körül,
Más meg egyedül a sötétben ült.
Az évek gyorsan elszaladtak,
De az emlékek bizony, megmaradtak.
 
Akármilyenek éppen a gyerekek,
Mindig bennük van a szeretet.
Igen vannak jó, és rossz sorsú öregek,
Nem vigaszképp, de élnek így is gyerekek.
 
Az idős emberek értékesek, ha nem tudnátok,
Igenis jobban kéne vigyáznunk rájuk.
Sok mindent átéltek, tapasztaltak,
Segítsetek nekik, ha bajban vannak.
 
Panka - 2017 10. 01.
 *
Megint Ősz Van!
 
Már sárgulnak a fákon a levelek,
A parkban még zsibonganak a gyerekek.
Kis és nagy kutyák labdák után szaladgálnak,
Családok, fehér hajú párok sétálgatnak.
 
A focipályán is sokan labdáznak,
Bömböl a zene, de azért gólt rúgnak.
Már nincs hőség, inkább a napra megyünk,
Nagyon jó idő van, míg lehet, sütkérezünk.
 
Így van ez mostanában hétköznap délután,
Reggel, este, éjszakán, érezni a nyár sóhaját.
A klímaváltozás befolyásolja az évszakok folyását,
De természetanyó nem nagyon hagyja ám magát.
 
Az erdők fái őszi színekben pompáznak,
Színárnyalataik szemünk előtt játszanak.
A szellő is besegít a gyönyörű szín kavalkádba,
Lehulló levelek a víztükörbe néznek utoljára.
 
2021.09.07.   
...................................
 
TÓTH ENIKŐ: Könnyek a vértanúkért…
 
Októberi harmat,
lehullott a földre,
Aradon csak hallgat,
most már mindörökre,
Talán szemből könny folyt,
vértanúk szavára,
vesztőhelyen vérfolt,
Magyar bánatára!
 
Csendességgel vártak,
szabadság volt Isten,
hazáért halálnak,
tiszta lélek kincsben,
Övék lett az érdem,
akár Jézus testét,
tizenhárom ízben,
volt, hogy megsebezték…
 
Búcsúzó szavaik,
felszálltak az égig,
Lelkek indultak itt,
Isten útján végig,
És  az őszi Napban,
Arad térkövére,
hullott ki patakban,
Áldozatok vére!
 
E vér a tiéd is,
ne feledd magyar vagy,
üzenve ma mégis,
emlékezz, szabad vagy,
Nemzeti gyásznapunk,
értük él imával,
csak rájuk gondolunk,
könnyező hibákkal!
 
 2021.09.18
.......................................
 
Klement Burza Mária: HAJNAL
 
Parányi fény suhant be ablakomon, hajnalodik,
még visszaszólt a csend a Hold felett,
lágy fuvallat búcsút int,
s szunnyad a Remény
a felhők lágy ölén.
 
A Nap gyémántos álmából ébred,
hála imám száll az égre,
látom Fényed,
a Nap hálóköntösét titkos
mélybe dobja,
vele útra kelek, az új nap
csodájából merítek.

Még a csend lüktet a félhomályban
elém hulló emlékeket ringatón,
a Hajnal meg én egymást biztatva,
nehéz az első lépés,
az édes éj visszacsábít még.
 
Majd együtt nevetünk,
s megindulunk egymás
kezét fogva,
különös melegség járja át
szívemet, érezve szereteted.
 …......................................
 
SZAIP ISTVÁNNÉ MÁRIA (ANGLIA): Ősz van már
 
Fut a nyár, ősz van már,
Szél rázza fák ágát.
Földre hull, kopp-kopp-kopp,
Dió és mogyoró.
 
Mókuska fölszedi.
Odvába elviszi.
Közeleg, jön a tél.
Akkor a tartalék
Megmenti életét.
 
Kopp-kopp-kopp, földet ér
Fáról a falevél.
Megszárad avarrá.
Hétpettyes katicák
Megbújnak alatta.
Telet átalusznak.
 
Csörtet a vaddisznó.
Hallgatja, mi kopog.
Tölgyfát a szél rázza.
Makkot nem álmodja.
Tele a fák alja.
 
Nem kong már üresen
Hordó a pincében.
Édes must, pirosló
Tölti meg a hordót.
 
.........................................
 
Erdős Sándor: Magyarok

Vérrel kötött ősi eskünk
Semmissé sohasem válik
Egy az érzés egy a nyelvünk
Szittya hordák öröksége ma is parázslik.
 
Aranyszínnel bevont szarvast űzve
Új hazát teremtett e nép
E szent földön halva s élve.
A múltra mindig büszkén nézz!
 

 
*
Van egy hely
 
Van, egy hely hol másképp süt a nap.
Van egy hely hol édesebb a szellő.
Ahogy őszülő hajamba belekap.
Ahol szebben susog az őszi erdő.
 
Van egy hely mely szebb bárminél.
Van egy hely hol ringatott anyám.
Hol majd rám borul a szemfedél.
Szent Magyarhon édes hazám!
..........................................
 
ÁBRAHÁMNÉ ÁGI : CÍM NÉLKÜL
 
Sikoltoztál, mert szavad nem értették, s
sohasem értetted meg magad.
 
Felzokogtál, mert bőröd felsértették, s
korbáccsal verted félholtra magad.
 
Elsirattad, hogy tetted megvetették, s
titokban szembe köpted magad.
 
Őrjöngtél csak, hogy léted nem szerették, s
halálosan gyűlölted magad.
 
Esdekeltél, hogy lényed megkeressék, s
drágán adtad magadnak magad.

***********************************************
 3. MESÉK VILÁGA 
 
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Az én Pestem
 
Vidéken élek, viszont tudják jól, Pesten nőttem fel. Kérdezik tőlem, nem hiányzik? Nem, a mostani Pest már nem az enyém, nekem a régi hiányzik, de milyen is volt?
Három éves koromban költöztünk Gyálról, Pestre. Itt az élet kicsit más volt. Ámuló gyerek szemmel néztem és csodáltam. Körfolyosós bérház, rengeteg szomszéd. A nénik és a bácsik kiálltak beszélgetni az ajtajuk előtti folyosó rácsra támaszkodva.
Anyukám rám szólt, szép udvariasan köszönj mikor elmész mellettük. Persze, én mint kicsi lányka, körbe- körbe mentem és persze szófogadó lévén 
köszöngettem – csókolom, csókolom.
Kelemen Györgyné Edit


Elgondolkoztam – anyu, ha egy gyerek van akkor azt kell neki mondani szia, ha sok van, sziasztok. Akkor ha egy néni van, csókolom ha több csókoltok, nem ez nem jó, akkor csókolokomtok.
- Nem, mindenkinek köszönj szépen, csókolom. - mondta anyukám.
- Hú, sok csókolom lesz, sokan állnak kint.
Eleinte vissza is köszöntek, de a tízen valahány kör után már nem.
Anyu meghallotta, hogy köszöngetek. – Hagyd már abba!
- Mit?
- A folytonos köszönést.
- Mégse köszönjek?
- Inkább ne, fejezd be!
- Jó, akkor nem köszönök.
 
A következő körnél viszont egy bácsi rám ripakodott.
- Mi az, tán én tanítsalak meg köszönni?
- Anyu mondta, ne köszönjek – mondtam ijedten.
 
Na ebből aztán lett a baj, itt a nézeteltéréseket ordítva szokás rendezni. Még pedig úgy, hogy egymástól jó messze legyenek. Ilyenkor távolabb álltak egymástól.
 
- Mi az, hogy ilyen taknyos gyerek nem képes köszönni! Az anyja erre tanítja! Igen, a mostani fiatalok ilyenek! Bezzeg a mi időnkben más volt, az ám!
 
Persze a gondom itt kezdődött, a házban mindenkinek köszönni, kint az utcán senkinek, boltokba köszönni, kocsmába nem. Felmerült bennem a kérdés is, bezzeg a mi időnkben, gyakran hallottam. Miért nékik más idejük van mint nekem? Anyu ezt megmagyarázni nem tudta. Mindig azt válaszolta, elfelejtette, gyerek is volt az aki mondja.
Néha elfelejtett anyu megvenni valamit a boltban, akkor egyedül mentem megvenni. Akkor nagyon büszke voltam, egyedül vásárolok mint a nagyok. Néha nagyon ritkán jegyes tejet is kaptam. Narancssárga minta volt rajta. Jegyes tej, valódi, ritka csemege. Anyukám mikor egy néni jegyes tejet vett, kifizette neki, hogy megkaphassa. A kisgyermekes anyukák kaptak jegyet, a kisbabának legyen tej, rendes tej volt csak zsírosabb, finomabb. Mikor látták a vágyakozó szemem, hogy már innám is, csak épp a nyálam nem folyik rá, megsajnáltak és adtak pár jegyet. Persze anyu kifizette, én meg mint valami mannát kis kortyokat iszogatva élveztem finom izét, jegyes tej, nyami, mily finom csemege.
Nagyon szerettem ezt az isteni tejcsit. Ünnepnap volt, mikor hozzájutottam.
 
A legjobban a hentest kellett figyelni. Na nem a hús miatt, hanem a jég miatt. Abban az időben hűtőszekrény még nem volt. Annyit kellett főzni, ami aznap el is fogyott, hogy ne romoljon meg. Jég nagy kincs volt, főleg nyáron a hentesnek volt, neki is csak ritkán. Időnként jött a jeges kocsi, nagyon tetszett. Lovak húzták és folyt belőle a víz. A lovak nyugodtan álltak, míg nagyon erős férfiak hordták be a jeget a henteshez. A vállukon hosszú bőr anyag lógott, erre húzták a jeget. A kocsi kis ajtaját kinyitották, egy nagy kampót akasztottak a jégbe, a jég vége négyzet alakú volt és hosszú rudak. Ámulva néztem, csodáltam a lovakat, a hatalmas jeget, kocsiból kizúduló vizet. Mikor a lovak megindultak, először nehezen ment, a lovak teljes erőből húzták, a kocsi keményen állt egy helyben. Újra és újra nekirugaszkodtak a lovak, a hajtó biztatta őket, a férfiak hátulról tolták a kocsit, majd hirtelen rántás és elindult súlyos nehéz rakománnyal. Lépkedtek a lovak, a víz meg mint kis patak folyt a kocsiból.
 
Szaladtam felszólni anyukámnak, van jég! Anyu szatyrot és pénztárcát adott, hogy menjek venni. Persze a hentes soha nem fogadott el pénzt a jégért, csak adott. Én meg köszöngettem szépen és nagy nehezen cipeltem fel a nagy kincset, a jeget. Kezemet felvágta a szatyor füle, de vittem lelkesen, mert tudtam, anyukám örül neki.
A megmaradt ételt belerakta a lavórba, belerakta a jeget és az ételt, betakargatta, a jég sokáig jó legyen. Nem kell holnap főzni, az étel jó lesz holnap is. Nagy dolog volt ez . Télen jó volt, az ablak alá kint fel volt szerelve egy kis ládaszerűség, mi erkélynek hívtuk. Télen az volt a hűtő, ide került ki a kis ételmaradék, hogy ne romoljon meg.
Szomszédunkban éltek Kati néniék, gazdagok. A gyerekeit utáltam. Nem tettek ők semmi rosszat, csak mindig azt hallottam, - bezzeg a kis Kati milyen jó tanuló, hát még a Janika. Kati néni állandóan üvöltözött. A felette lakó kiverte a porrongyot, naná, hogy az összes por hozzá szállt be. Ment a kiabálás.
- Gyere le, megigazítom a frizurádat!
- Gyere fel majd én embert faragok belőled!
 
Ment az üvöltözés, a műsor. Persze a program része volt az is, hogy időnként, egyik vagy másik megindult a lépcső felé. Ilyenkor egy másik szomszédasszony állta útját, persze nem nagyon kellett, ez is az előadás része. Verekedés nem volt soha. Persze Kati néni soha senki ablakába nem rázta a porrongyot, titka csak az volt, hogy érdekesen takarított. Letörölgette a port aztán a szoba közepén megállva ki is rázta a rongyot. Persze szitkozódik is, minden hamar poros lesz. Nem is tudom miért is?
 
Szombat munka nap volt, gyerekeknek meg iskola. Délután mégis beindult az élet a házban. Jöttek a koldusok, a bácsi a tangóharmonikával szépen játszott, mivel viszont közönsége nem volt, énekelni kezdett. Erre viszont már mindenki felfigyelt. Mi történt, ölnek vagy nyúznak valakit, mi ez a szörnyű hang? Gyűlt a hallgatóság, mikor sokan voltak, a bácsi csöndben maradt és csak játszott ismert slágereket. Jöttek a kérések, mit játsszon el. A jutalma az volt, hogy aprópénz csomagoltak papírba és ledobták neki. A földszinten lakó gyerekek meg szaladtak, szedték össze, a végén kaptak egy kis pénzt. Hegedüs bácsi, kintornás, énekes néni. A néni egyáltalán nem tudott énekelni, viszont a lelkesedése óriási volt. Szánalomból, vagy csak azért hagyja már abba, nem tudom, de dobáltak pénzt neki is. Persze a pénzt mindig papírba kellett csomagolni, úgy illett.
 
Kintornás
Vasárnap, a mester emberek napja. Köszörűs, köszörűs, késeket, ollókat fenek! Bádogos, bádogos, rossz edény javítok, asszonyok! Virágot tessék, szépek a virágaim, illatosak, most szedtem. A virágos nénike csokra nem igen fogyott. A csokrot kifizették, el nem vitték. Az isten áldja meg kedves jóságát, mondta. Nekem leginkább a köszörűs munkája tetszett, ahogy tekerte a biciklit egy helyben és élesedtek az kések, ollók.
A kapu mindig nyitva volt, bárki bejöhetett.
 
Hétfő, TV műsor ezen a napon nem volt. A TV fekete- fehér volt, néhányan inkább csak divatból színes fóliát tettek a képernyő elé, mondván színes TV-jük van. Hallomásból tudtuk, külföldön már színes TV járja. Nekünk egy Kékes márkájú TV volt. A kép nem mindig volt jó, hang sem volt mindig, de a miénk volt. Viszont hétfőn nem a TV-ben volt az igazi műsor. Sok lakó és sokféle ember.
Első emelet. Az előzményeket nem tudni. Amit láttunk, a férj nagy késsel kergette a feleségét a folyóson. A vékony kis asszonyka visítva menekült. Viszont a nagy hajszában a férj véletlenül neki verődőt az egyik ajtónak. A háziasszony éppen tésztát gyúrt.
- Beveri az ajtómat! Lejön a festék! Most festettem! Ablak is majdnem kitört! Hogy képzeli ezt! Pattant ki nagy dúlva-fúlva a nyújtófával. Vékony törékeny kis asszonyság, nagyon dühödten, elkezdte a férfit kergetni. Elöl a feleség, utána a férj, aki már csak menekült a tüzes menyecske elöl, a legvégén a sodrófát lengető menyecske. A vége az lett, hogy a férj bemenekült egy közeli telefonfülkébe. A késsel a fülke ajtaját elreteszelte és remegő hangon hívta a rendőrséget.
- Segítség, segítség, meg akarnak ölni!
 
A rendőrök megmentették a bátor, hős férfit aki legalább kétszer akkora volt, mint a hölgy.
Bárányék, na nem az a szelíd fajta. Ők voltak Bárányék, de nem hallgattak. Mindig kiabáltak és edzettek, egymáson, ment az adok- kapok. Kék, zöld folttal voltak tele. Egyik nap viszont akkora nagy hanggal voltak, a szomszédok már féltek, itt bizony vér fog folyni. Kihívták a rendőrséget, viszont a házaspár összefogott és a rendőrt elkergették. Úgyhogy hétfőn a TV-ben nem, de egyébként műsor az volt.
 
Pest lévén gondolnád áram van mindenhol, hát nem. A pincében csak a folyosón volt áram, néhány halvány égővel. Bent a fakkokban nem volt, így mindenki világított amivel tudott. Néhányan elemlámpával, de legtöbben kocsis gyertyával. A gyerekeket ijesztgették, lent van a mumus. Engem nem, hiszen szénért jártam. Apukám, hogy meghalt ez a munka rám várt. Anyu nagyon beteg volt, ő pakolta a szenet a vödörbe, én meg cipeltem. Nagyon nehéz volt, az emeletek magasak. Ameddig csak bírtam hoztam, aztán nagy szuszogva rogytam a székre. Eleinte kicsit féltem. A pincében fent a fal tetején hatalmas csövek futottak, félelmetes és időnként kísérteties hangot kiadva. Viszont volt a pincének szép része is, a folyóson hatalmas asztal állt, tele virággal. Télen ide hordták le a virágokat telelni.
 
A szenet lovaskocsi hozta, nagy fonott kosarakat tettek tele szénnel és vitték le a pincébe az erős férfiak. Vállukon két oldalt üres zsák, hol az egyik vállukon, hol a másik oldalon cipelték a kosarat Nem mentek, szinte szaladtak a nagy kosarakkal. Csodáltam hatalmas erejüket, milyen erősek, én meg csak kevés szenet tudtam felvinni egyszerre.
 
A pince kicsit félelmetes volt, a csigalépcső, ami levezetett, gyakran leszakadt. Féltem, egyszer nálam szakad le. Persze ez nem történt meg. Nagyon gyakran volt viszont tűz a pincében. Mivel gyertyával kellett világítani. A falak régi szálkás fából készültek, így könnyen lángra kaptak. Igen, a házban gyakran volt veszekedés és civakodás. Viszont mikor tűz ütött ki a pincében, egy emberként fogtak össze. A földszinten lakók vizet engedtek vödrökbe. Pillanatok alatt sor alakult, kézről- kézre járt a teli vödör. Pár perc és már csak a múló füst jelezte, tűz volt. Nem is lett értesítve a tűzoltóság.
 
Tavasszal a pincébe pihenő virágok kikerültek és színes virággal pompázott a ház.
 
Ó Pest, régi Pest már csak az emlékemben él tovább. Kérded hiányzik? A régi, igen, mikor a Róbert Károly körúton egyedül jártam át az oviba, a régi játszóterek. A múlt visszaköszön, de már csak emlék. A régi házak, a játszóterek le lettek bontva. Már csak bennem él milyen is volt a régi idő, vissza már nem vár rég.
 
*
MEGJELENT Legújabb hangos mesém: A szabómester kalandjai.
https://youtu.be/aH88ujYP_BI
Felolvasó Czitor Attila a Jókai színház kedves színésze 

***********************************************
 4. FEJLŐDÉSREGÉNY 
 
ÁRVAY MÁRIA : VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
 
15. Fejezet - Hogyan tovább?
 
Nem tréfáltam, amikor azt mondtam, van segítség a lovaglás ügyében. Csak remélni tudtam, a család el is fogadja. Egyik péntek délután becsengettem, Noémi nyitott ajtót. Nem tudott érkezésemről, így nagyon megörült nekem. A szülei nem akarták előre felizgatni, ezért meglepetésként érte a betoppanásom.
- Olívia, de örülök, hogy itt vagy! Ugye nincs semmi baj?
- Ne aggódj, minden rendben.
Árvay Mária


- Hétfőnként szoktunk beszélgetni, ma miről lesz szó?
- Ma kerekasztal-beszélgetést tartunk, az egész család, 
Téged is beleértve.
- Hű, de komolyan hangzik! Képzeld, a nagyi is itt van, 
nem baj?
- Dehogy, annál jobb.
Besétáltunk a nappaliba, ahol már várt ránk az egész család.
- Gyertek csak, üljetek le – invitált János kedélyesen.
Noémi izgatottan jártatta körül a tekintetét az arcokon, nem igazán értette, miről lesz szó.
- Valami rossz hírt akartok közölni velem? – kérdezte gyanakodva.
- Nem – szólaltam meg - nincs semmi baj. Szeretném egy ötletemet megosztani veletek, de ehhez az egész család véleménye szükséges, s természetesen, Noémi, téged sem akartalak kihagyni.
- Halljuk az elképzelést – biztatott Mónika.
- Először is, Noémi, mennyire vagy megelégedve Vikivel, a lovasoktatóval és a lovardával, ahova jársz?
A kislánynak elkerekedett a szeme, láttam, milyen ijedten néz rám.
- Azt kérdezed, mennyire vagyok megelégedve? Mi választásom van nekem? Ide járok, a szüleim rendszeresen fizetik az alkalmakat, mit kívánhatnék még? Olívia, mire akarsz kilyukadni?
- Ne félj, nem kell abbahagynod a lovaglást, de kérlek, válaszolj a kérdésemre. Mennyire szimpatikus neked Viki és a lovarda?
A nagyi bátorítóan nézett unokájára, a szülők is türelmesen várták a választ. Általában János kíséri el Noémit a lovaglóórákra, aki büszkén szokta figyelni kislányát, ahogyan lovagol. Noémi nagyot sóhajtott.
- Furcsa érzések kavarognak bennem, amikor Vikiékhez megyek. Szeretek oda járni, meg nem is.
- Hogyhogy? – csodálkozott Mónika.
- Mert úgy érzem, Viki sokkal többet vár el tőlem, valamikor ezt érezteti is. A többiek összesúgnak a hátam mögött, sőt, szemtől szembe csúfolnak, mert nem vágtázok, terepre sem megyek, a lovat sem én gondozom. Hiába akarom jól érezni magam a lóval, ha egyszer feszélyezett vagyok, a kevés tudásom miatt. Meg persze, bátorságom sincs elég. Nagyon fura érzés ez. Néha elgondolkodom azon, vajon nekem való-e ez a sport, vagy feleslegesen fizetitek? – nézett a szüleire Noémi, érezhető volt a lelkiismeret-furdalás a hangjában.
- János, te ebből nem érzékeltél semmit? – tudakolta szemrehányóan a felesége. – Hiszen ott voltál eddig minden áldott alkalommal!
Féltem, veszekedés lesz a dologból, de kivártam, még nem avatkoztam bele.
- Láttam egyet, s mást, de úgy gondoltam, Noémi majd szól, ha rosszul érzi magát. Észrevettem azt is, milyen nyugodt és mosolygós, amikor lóra ülhet, nem akartam elvenni az örömét.
- Köszönöm, apa! – bólintott Noémi. – Jó és rossz érzés egyszerre, de Babától és Csinostól nehéz lenne elválni.
- Olívia, mi az ötleted? – érdeklődött most a nagymama.
- Tudjátok, beszélgettem egy kicsit Vikivel.
- Jaj, és? – rémült meg Noémi.
- Érdekes személyiség, a maga módján jó oktató, de láttam rajta, ő a versenysportnak, a kockázatosabb, beválalósabb lovas életnek a híve. Mondta is, hogy nem lát nálad fejlődést, Noémi. Érzi, hogy nem haladtok egyről a kettőre.
Persze azt nem mondtam, hogy a gyerek nyűg az oktatónak, fölösleges lett volna még jobban elszomorítani.
- Akkor nem vállal tovább? – kérdezte Noémi csüggedten.
- Ha akarod, járhatsz hozzá továbbra is, de nekem van egy ennél jobb ötletem. A könyvtári és alapítványi kapcsolataimnak hála, ismerek egy nagyon kedves lovasoktatót, Nikinek hívják. Felvettem vele a kapcsolatot, csupán érdeklődés szintjén. Elmondta, nála nem a versenyszellem uralkodik, nincs a lovasok között rivalizálás. Csoportos, de egyéni foglalkozásokat is tart. Nála nagyon fontos a ló és lovas kapcsolatának szorosabbá fűzése, amihez ő nyújtja a segítséget. Sőt, az egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat is előnyben részesíti, hogy bátorságot és magabiztosságot nyerjen a lovas a ló hátán. Azt is megtudtam, hogy sokat beszélget kis lovasaival lovaglás közben, így lelki társ is lehet.
- Viki helyett Niki – viccelődött a nagyi. - Csak egy betű eltérés, mégis, nagy változást hozhat. Mimi, mit szólsz?
- Tetszik, amiket meséltél róla, Olívia, esetleg megpróbálhatnám… - tétovázott kissé bizonytalanul.
- Ez a beszéd! - mosolygott János.
- Van még valami – jegyeztem meg. – Ha nem sértek meg vele senkit, a lovaglóórákat az alapítványunk állná!
- Hogyhogy? Miért? Nade… - hangzott mindenfelől.
- Meséltem, hogy támogatjuk azokat a személyeket, akik magányosak, egyedül érzik magukat. Ha segíthetünk abban, hogy boldogabbak legyenek, s tudjanak kapcsolatokat kiépíteni, ez minden támogatást megér. Nincs semmi kötelezettség. Ha valamiért úgy döntesz, Noémi, abbahagyod, akkor sincs semmi baj, de egy fontos próba az életedben. Egyedül annyi, hogy az oktatónak, vagyis Nikinek, számlát kell adnia az alkalmakról. Ez sem gond, örömmel vállalja, ha úgy döntesz, elmész hozzá.
- Heti hány alkalom lenne? – kérdezte Mónika.
- Maradna a heti két alkalom, kedd és péntek.
Noémi felállt, odajött hozzám, átölelt és ezt kérdezte megilletődötten.
- Olívia, akkor azért kérdezgettél engem olyan részletesen, hogy segíthess?
- Igen, szívem, mert láttam, hogy valami nem stimmel. Meglátod, Niki igazi jóbarát.
- Hol van ez a lovarda? – érdeklődött János.
- Ugyanolyan közel, mint Vikié, csak a másik irányban.
- Nekem is van hozzáfűzni valóm – mondta Mónika. – Felváltva kísérjük Noémit, egyszer te, egyszer én, így nagyobb rálátásunk lesz az egészre.
- Várjatok csak, velem mi lesz?! – kiáltotta a nagyi. – Én is megyek kísérőnek, egy-egy alkalommal, ezt nem hagynám ki semmi pénzért!
- Na, akkor így még jobb, ezt megbeszéltük. – bólogatott János mosolyogva.
Egyáltalán nem neheztelt azért, mert így döntött a családi kupaktanács. Talán, észre kellett volna vennie, hogy Vikinél valami nem kerek, de most már mindegy.
- Olívia, el sem tudjuk mondani, milyen hálásak vagyunk Neked és az alapítványnak is. Tényleg nagy segítség, jól jön, igazán köszönjük! – hálálkodott János mindenki nevében.
- Várjátok csak ki a végét! – mosolyodtam el. - Meglátjuk, hogy válik be az új hely, utána örömmel fogadok minden köszönetet.
- Mi a lovarda neve? – kíváncsiskodott Noémi.
- Harmónia, azt hiszem – feleltem némi töprengés után.
- De szép, olyan, mintha nekem találták volna ki!
- Az előző Viktória volt, nem? – nézett János a lányára.
- De igen, gondolom, Viki után.
- Mit is jelent a Viktória? – tudakolta a nagyi sejtelmesen.
- Tényleg, győzelem – csapott a homlokára Mónika. - Akkor már értem, miért olyan az oktató, amilyen.
- Rám hárul még egy nehéz feladat – sóhajtott Noémi. – Közölnöm kell Vikivel a hírt.
- Mondjuk el mi? – ajánlották fel a szülők.
- Nem, köszönöm, ezt nekem kell intéznem; vagy személyesen, vagy telefonon, majd meglátom még. Nem hagyhatom cserben, nekem kell elköszönnöm tőle.
- Büszke vagyok rád, Mimi, így kell ezt csinálni! – mosolygott a nagyi.
- Olívia, neked meg köszönök még valamit.
- Éspedig?
- Azt, hogy nem a hátam mögött beszéltétek meg, hanem engem is bevontatok, ez olyan jólesett.
- Ez csak természetes, hiszen rólad, a te életedről van szó. Nagylány vagy már, el tudod mondani a véleményedet, mire van szükséged.
Noémi hálásan nézett rám és kis családjára.
 
Ezt megbeszéltük, majd meglátjuk, sikerül-e még jobban közelebb hoznom Noémit a lovagláshoz, vagy sem. A kezdő lépést már megtettem. Drukkolj nekünk, Kedves Olvasó!
 ***
16. Fejezet - Mondj gyakran igent!
 
Noémi arra kért, hogy a mai alkalommal is a félelmeinkről beszélgessünk. Kíváncsi voltam, mit szeretne megosztani velem.
- Nos, mi az, amitől tartasz? – érdeklődtem tőle kedvesen.
- Tudod, Olívia, nehéz ezt megfogalmazni. Félek elvállalni dolgokat, ha lehet, inkább nemet mondok, és szeretném megúszni az egészet. Hamarabb gyártok kifogásokat, miért nem csinálok meg valamit, mint hogy belekezdjek. Sokan nem mernek nemet mondani, én meg az igennel vagyok bajban. Érted ezt?
- Azt hiszem, igen. Mi az, amitől félsz, el tudod mondani?
- Attól, hogy nem sikerül, amibe belefogok, a kudarctól és attól, hogy ezzel a szeretteimnek csalódást okozok. Félek a szemrehányásoktól, az esetleges szidalmaktól, a szigorú tanárok büntetéseitől. Egyszóval bonyolult ez az egész.
- Eddig mit tapasztaltál, ha nem sikerült valami? Mit szóltak hozzá a többiek?
- A családom mindig is bátorított, hogy majd fog sikerülni, csak ne adjam fel és próbáljam újra. Kemény tanárnő, azonban, már többször is tett cinikus, bántó megjegyzéseket, az osztálytársaimról már nem is beszélve.
- Próbálj meg felidézni egy konkrét esetet, s beszélgessünk erről, jó?
- Hűha! Elég nehéz, várjunk csak!
Noémi egy darabig tanácstalanul ült, egy golyóstollal játszadozott, aztán megszólalt.
- Eszembe jutott valami. Talán egy éve történt. Az iskolában szavalóversenyt hirdettek meg, s a családom azt akarta, hogy elmenjek. Szerencsére, nem volt kötelező vers, amit el kellett szavalni, nyugodtan vihettünk szabadon választottat. Láttam, mennyire szeretnék a szüleim és a nagyi, hogy szavaljak, így jelentkeztem.
- Pedig, félsz a közönség előtt szavalni, ugye?
- Akkor ezt még nem tudtam, csak örömöt akartam szerezni a családomnak. Megtanultam egy kedves kis versikét, valami kisfiúról szólt. Otthon remekül ment minden, szépen elszavaltam.
Aztán eljött a nagy nap, ami csúfosan végződött.
- Mi történt?
- Belesültem a versbe! Egyszerűen nem jutott eszembe a folytatás. Hiába súgtak anyuék, az idegességtől nem hallottam! Sírva mentem ki a teremből, s vissza sem akartam utána menni. Nem mertem anyuék szeme elé kerülni, elbújtam a mosdóban.
- Később mit szóltak a szüleid és a nagyi? Megszidtak, gúnyoltak?
- Dehogyis! Igyekeztek megvigasztalni, mondták, hogy nincs semmi baj, előfordul az ilyesmi stb. Nagyon fájt, hogy csalódást okoztam nekik, sokáig nem is vettem verseskötetet a kezembe, csak, ha irodalmon kérték a kötelezőket.
- De a családod szeretetét mégsem vesztetted el, ugye?
- Nem, csak…
- Az irodalomtanárod mit szólt?
- Szinte ugyanazt mondta, mint a családom.
- Látod, csak előre félsz, hogy mi lesz, s nem történik komolyabb baj.
- Lehet, nem tudom. Az viszont biztos, hogy a versek nem állnak hozzám közel.
- Ez még változhat. Most gondold át a dolgot egy kicsit a másik szemszögből. Mesélj el egy történetet, amikor a szeretteid közül okozott Neked csalódást valaki.
- Mindjárt, hadd gondolkozzam!
Megvan. Egyszer apuban csalódtam nagyot, mert megígért valamit, s nem tartotta be.
- Hogyhogy?
- Emlékszem, pár évvel fiatalabb voltam, de már akkor nagyon szerettem volna egy igazi lexikont, amiből lehet szemezgetni. Apu meg is ígérte, névnapi ajándéknak szánta, de mégsem kaptam meg.
- Mit mondott, miért?
- Anyuval közben megbeszélték, hogy túl fiatal vagyok még hozzá, helyette képeskönyvet kaptam.
- Pedig vannak gyerekeknek szóló enciklopédiák is – mondtam.
- Tudom, de nekem olyan kellett, amit a felnőttek nézegetnek!
- Értem – tehát csalódtál.
- Nagyot. Szomorú voltam, hogy apu becsapott. Később elmagyarázta, hogy nem kell túl sok idő, s kaphatok egy igazi lexikont. Egyébként azóta döntöttek úgy anyuék, hogy nem a hátam mögött intéznek dolgokat, hanem velem is megbeszélik. Apu mondta, sajnálja, hogy nem tartotta be az ígéretét, s azt is, hogy nem beszélte meg velem a dolgot.
- A képeskönyvnek azért örültél?
- Végül is, igen.
- Tehát, azért, mert csalódtál apukádban, továbbra is szeretted, nem?
- Persze.
- Na, látod, pontosan úgy működik ez akkor is, ha neked nem jön össze valami.
- Ez igaz, de sokszor előre félek.
- Ez az, amin változtatni kell.
- Olívia, neked soha nem voltak ilyen aggodalmaid?
- Voltak, csak megtanultam kezelni. Velem is történt konkrét eset. Elküldtek a szüleim kenyérért a pékségbe, kiszámolták és odaadták a pénzt.
- És, mi történt?
- El is mentem gyalog a pékségbe, de elfogyott a kenyér, a friss sütésre pedig még sokat kellett várni. Nem tudtam, mit csináljak. Akkor még nem volt mobiltelefon, haza sem akartam menni üres kézzel. A pénzből vettem több zsömlét, kiflit, sőt, még fonott kalácsra is futotta. Amikor mindent kifizettem, s már az utcán voltam, kezdtem el nagyon félni. Tőlem kenyeret kértek, én meg másra költöttem a szüleim pénzét. Eleinte csak vánszorogtam hazafelé, mert szinte megbénított a félelem, aztán rohanni kezdtem. Remegve mentem be a házba. Amikor elmeséltem mi történt, s odaadtam, amit vettem, sírva fakadtam. Kértem, hogy bocsássanak meg, amiért nem engedelmeskedtem. Reszketve néztem a szüleimre, féltem, hogy most kikapok. Ehelyett megdicsértek, hogy ügyesen feltaláltam magam, hogy nem édességekre költöttem a pénzt, hanem péksüteményekre. Később, a délután folyamán, azért elmentek kenyérért, addigra elkészült a friss sütés is. Azért remek volt a kifli, zsömle, és a kalácsból is belakmároztunk. Egyszóval, nem kaptam ki, felesleges volt a félelmem, hiszen nem csináltam semmi rosszat. Azóta rájöttem arra, hogy ha kihozom a helyzetből a legjobbat, s meg is tudom magyarázni a történteket, rajtam nem múlik, nem akarok ártani, akkor nincs mitől félnem. Azok, akik szeretnek, megértik, akik meg belém akarnak kötni, máskor is megteszik.
- Igazad lehet, Olívia, mégis, hogy űzzem el magamból ezt a szorongást?
- Noémi, ha bármi rosszul sül el, mondjuk a családodban, meg tudjátok beszélni?
- Igen, persze.
- Utána, pedig szent a béke, nemde?
- Még össze is ölelkezünk.
- Na látod, erre kell gondolnod. Sokan nem tudják tisztázni a problémákat, mert rossz a családi kapcsolatuk. Te szerencsés vagy. Ha valami balul üt ki, kiöntheted a szíved, s tovább kell lépni, mert szeretnek, olyannak, amilyen vagy, a hibáid ellenére. Pontosan úgy, ahogyan te szereted őket, esetleges gyengeségeik ellenére is.
- Köszönöm, Olívia, ezentúl megpróbálom így nézni a dolgot. De mi van a többiekkel, akik ellenségesek?
- Mindenkinek megfelelni úgy sem lehet, de ez már egy másik téma. Tehát, mondj gyakran igent, vállald el, amit kérnek tőled, legalább próbáld meg! Szemrehányást így már nem tehetsz magadnak.
- Rendicsek. Legközelebb miről lesz szó?
- Gondolkodj el azon, mennyire vagy elégedett magaddal, elfogadod-e magad olyannak, amilyen. Mi az, amin változtatni szeretnél. Nehéz téma, de fontos. Ne izgulj, majd kérdezek, csak gondolkozz rajta!
 
Nehéz beszélgetés volt ez, de remélem, idővel megérti, mit akartam felé sugallni. Egyre komolyabb témaköröket veszünk át, de így a helyes, mert átrágjuk magunkat a nehezén, s lélekben, ha jól támogatom, fejlődik, ha minden jól alakul, eredményes lesz a munkám.
 
 Folytatjuk. 
***********************************************
 5. MEGEMLÉKEZÉS  - A  FEHÉR BOT NAPJA 
 
A FEHÉR BOT NAPJÁRA  -  OKTÓBER, A LÁTÁS HÓNAPJA
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: JELEK
 
Az értelmes ember
Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat
Csak érteni kell,
mit mond a jel.
A Föld sarkain
Tonna számra
Omolva olvad a jég,
A sivatagokat
Száguldva tágítja
A szárító szél.
Homok alól menekül
A méregfogú vipera,
szomjazva szikkad
A sárguló levél.
De az emberek
Nem értették a jeleket,
s ez káoszhoz vezetett.
 
Évek óta testemen a jel,
hogy nem látok,
ezt nem hiszem el,
odafigyelve észre veheted,
ha nem érzékeled,
jól elrejtezkedett,
örülök Veled.
 
Hogy félre ne értsék
bizonytalan lépteimet,
fehér botot veszek kezembe,
mint egyetemes jelszerkezetet,
magammal cipelek.
Hadd lássák ki vagyok,
vagy nézzék mi vagyok,
s mi nem vagyok.
Segítség ez nekem,
vezet, hogy merre menjek,
figyelmezteti az embereket,
mutatja a szegleteket,
és az egyeneseket.
 
Látásmódom megváltozott.
 
Néha Eltűnődöm a
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen Nem vagyok vak,
Csupán csak nem látok.
Micsoda különbség!
Ugye csodáljátok?
Azt hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot,
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is beláthatod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
Reméljük meglátod,
Ki marad végül a barátod.
 
Mi csak emlékezünk csupán,
nincs mit ünnepelni egyáltalán,
elkerül bennünket a szivárvány,
így a Fehér bot napján,
megmarad a ködmárvány,
magunkban azt kiáltjuk,
nem önámítás okán,
Így is szép a Világ.
A Fehér bot vigyázzon ránk.
 
SZEKSZÁRD, 2019. OKTOBER 15.  A  FEHÉR BOT NAPJÁN
AZ SEM VÉLETLEN TALÁN, HOGY ÉDESANYÁM NEVE NAPJA VAN  A FEHÉR BOT NAPJÁN? FENTRŐL VIGYÁZ REÁM ...!
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS   2018.
......................................
 
PESA ANNA  MÁRIA: Vívódás

Kihunyt a fény, és csend van körülöttem,
De nem félek, mert itt vagy mellettem.
De mégis, hogyan éljek így tovább?
Megtanítod nekem, s vigyázol rám?
 
Tán segítenek, az emlékek,
Nem könnyű, nagyok a tétek.
Hogyan is kezdjem, mire gondoljak?
Igen megvan, a nap melege, hogyan is hat?
 
Már emlékszem, emlékszem, a forró sárga színére,
A víz, hideg kékségére.
És a hangok, a hangok hova tűntek?
Fel kell idéznem őket.
 
Fiatalon sokat táncoltam,
Igen, a zene, a zene mindenhol ott van.
Hallom is már a hegedű hangját,
Szívhez szól, ahogy a vonó fel, s alá jár.
 
Sír a lelkem, de felrázom magam,
Hiszen az élettől sok mindent kaptam.
Sorstársak, kik barátok is egyben,
Mellettem állnak, egy jó közösségben.
 
Hisz van családom is, kik szeretnek,
Ők látnak, és hallanak is engem.
Mi mindannyian, egészek vagyunk,
Miénk a világ, hisz bele tartozunk.
 
Vannak emberek, kik nem így vélekednek,
De eljön az idő, és megbocsájtást kérnek.
 
Széles Attiláné / Panka.
2016.06.27.
 *
Helen Keller
1880 június 27-én született Helen Keller. Betegségek következtében elvesztette látását és hallását. Szerencsés véletlenek mellett a szívós,
kitartó szorgalma és kiváló egyéni képességei révén felsőfokú képzettséget szerzett, a fogyatékos emberek szószólója lett. Élete során 39 országban járt, számos könyvet írt.
Tevékenysége elismeréseként lett az ő születésnapja a Siketvakok Nemzetközi napja. Ma őt ünnepeljük, megemlékezéssel.
.............................................
 
A Fehér Bot!

Összehajtogatva fekszem a polcon. Néha levesznek, megtapogatnak, majd megint a többiek között találom magam. Ez így megy, mióta elhoztak ide a boltba. Most, meg egy nagyhangú nő kezébe adtak. Kicsomagol, megint ez a tapogatás, ez meg mit csinál? Ja, csak kinyit teljes hosszúságomban. Na, legalább kinyújtózhatok végre! Mi a csudának méreget magához? Úgysem lesz magasabb tőlem! Mindegy is, addig sem unatkozom a polcon. Nem nagyon tetszem neki, mehetek megint a helyemre. Kotorászik a tárcájában. Csak nem megvesz mégis, ja de jó már az övé is vagyok. Kint is vagyunk az utcán. Jajj, mit csinál velem? Ahogy megy, a járdához csapkod. Te szent isten, ez a nő nem lát! Mi a csoda lesz így velem? Minden világos. Ezért volt az a rengeteg tapizás. Képes volt lecserélni, az egyenes műanyag végemet is egy gurulósra. De hiszen ez nagyon szuper, nem akadok be sehova! Rendesen megváltozott az életem, most éppen, tanfolyamra járunk. Ahogy összeteszem a kirakós darabjait, kezdem érteni. A vakoknak, és alig látóknak segít a fajtám. Azért egyet mégsem értek. Miért veszik igénybe a segítségünket csak nagy sokára, miután megvásároltak? Csak nem szégyellik, a szép, hosszú, karcsú, fehér testünket? 
 2017.  09 15.

***********************************************
 6. VÁLOGATÁSOK ÍRÁSAIMBÓL 
 
I. P. STEVE : Félreértések
 
Mint  a magafajta negyvenes éveiben élő egyedülálló mindent saját magának kell intéznie. A harmadik festőt hívta fel telefonon Piroska, háromszor kapta ugyanazt a választ, hogy kis munkával nem foglalkoznak, vagy kifesteti a lakást, vagy tárgytalan a dolog. Nem egy hatalmas gond a falon, de annál csúnyább, Az öreg, kedvenc kávéfőző szinte felrobbant és  a konyha egyik falán virít a nyoma. Fehér fal, lemosni lehetetlen. Még  egy pár hívást megkísérel, de fel sem veszik, hiába csenget. Nem adta fel, ezért leült a laptopjához és a netten nézett körül. Végre talált egy céget, aki úgy hirdet, hogy a kis munka is munka és bevállalja. Elmosolyodott, vidámnak találta a  ,,Hófehérke falai szobafestő "  vállalkozás  nevét, de azért megírta gondját, hátha
válaszol.
 
I.P. Steve

A mobilján hívást fogadott. Olgi, a régi munkatársnője kereste meg. A barátságuk megmaradt , szinte éves szinten  csak egyszer beszélgetnek, vagy találkoznak most is Olgi egy kis  kikapcsolódáshoz  hívja.
- Pirikém, délután az unokabátyámmal  találkozom, be akar mutatni egy barátjának, mindig próbálkozik keresni nekem egy partnernek valót. Miért ne nézném meg, Laci  nagyon rendes, a barátait mindig megválogatta, bizonyára ez is olyan. Gondoltam elcsallak, ha ott vagy, akkor kicsit marad lehetőségem, pár perc  az új fiúval dumcsizni.
- Köszi Olgi, de  ma nem  igazán jó. Még  most kezdek főzni, egy kis székelykáposztát, utána meg egy gyors takarítást kell csinálnom, mert holnap jön a takarítónőm.
- Viccelsz?  Takarítasz és   jön  a takarítónőd?
- Dehogy viccelek. Tudod, rettenetesen szégyelleném, ha azt gondolná, hogy egy koszos  helyre jár takarítani.
-Te meghibbantál! - nevetett a telefonba - Hagyd  a fenébe, azért fizetsz neki, amiért takarít! Főzés után gyere és találkozzunk. Megismered  az unokabratyómat,  jó fej, igaz csak szobafestő, de hidd el van intelligenciája! Ráadásul amióta elvált, fél a nőktől, nem rámenős, ő már megmarad szinglinek. Gyere, ne kéresd magad!
- Hát  én most nagyon tudnék örülni egy szobafestőnek is, hidd el!
- Nagyon leadtad, idáig csak az értelmiségiekhez  közeledtél. Na  de,  félre a viccel, gyere  tényleg!
 *
Piroska meglepetésében nem is  gondolt arra, hogy elmesélje  a történetét,  elfogadta a meghívást és  azon reménykedett, hogy majd ki fog alakulni és a közös ismerősre való tekintettel, megoldódik a festés problémája.
Megfőzött, majd szokásához hűen, elmosogatott, mindent elpakolt, rendbe tette a konyhát és ahogy elhatározta, úgy szépen, ki is takarította  a lakását. Majd készülődni kezdett a  délutáni megbeszélt találkozáshoz.
A  két lány, külön-külön, taxival érkezett, a két férfiú meg, ki-ki a saját autójával. A csendes kis  kávézóban alig voltak, ennek ellenére nagyon kellemes hely  volt, beszélgetéshez a legideálisabb. Olgi lendületes csacsogásával kápráztatta el az unokabátyja  barátját, így Piroska, valóban az unokatestvérrel lett társalkodó partner. Már a bemutatkozástól érezhető volt a kettőjük, kölcsönös szimpátiája.
- Bocsánatot kérek! Olgi el is feledkezett arról, hogy mi még nem ismerjük egymást. - szólt a nőhöz fordulva a férfi - Szántóvölgyi László vagyok, de nem szántóvető, hanem szobafestő.
- Piroska vagyok, örvendek. Gondolom tegeződhetünk is, már hallottam rólad a barátnőmtől.
- Hát rólam inkább hallani lehet csak, vele is  ritkán tudok összejönni, nagyon elfoglalt vagyok a munkám miatt, de nem panasznak szánom.
- Igen, tudom, keresett szakma és, ha  valaki szépen dolgozik, azt biztos sokan keresik. - kissé csalódva mondta ezt Piroska, hiszen azonnal tudnia kellett, hogy kevés esélye maradt arra, hogy egy kis munkára el tudja majd hívni.
Ennek ellenére nagyon kellemesen elbeszélgettek, jól telt az idő. Még telefonszámot is cseréltek volna, ám Piroska a sietségben otthon felejtette a mobilját a töltőn, Lászlónál
sem volt  névkártya, csak egy cédulára írta fel nevét és telefonszámát.
Kora-este mindenki hazafelé indult. Olginak a barát ajánlotta fel, hogy hazaviszi
- Én hívok egy taxit. - mondta  Piroska
- Ne hívj taxit, én nagyon szívesen hazaviszlek!
- Nagyon szépen megköszönöm, ha megteszed! -  aztán magában azt gondolta : méghogy fél a nőktől!  de hátha most alkalom lesz megnézi  és a festésre váró munkát.
Megérkezéskor mindjárt meg is kérdezte:
- Bejössz, hogy lásd, hol élek?
- Félreértettél, nem azért hoztalak haza!  Még alig ismerjük egymást, korai lenne ...
Az asszony olyan zavart mosollyal nézett a festőre, ahogy egy örömlány nézne  az eunuch vendégére és majdnem dadogva válaszolt.
- Te is nagyon félreértettél! Szívesen megkínáltalak volna  egy kávéval, meg egy kis  székelykáposztával, amit főztem.
 
Azzal becsapta maga mögött az autó ajtaját és  igyekezett mielőbb a lakásába érni. Ott erőt vett rajta a megalázottság érzése, táskájából kivette a kézzel írt cédulát a telefonszámmal, összegyűrte és a szőnyegre dobta. Leült a laptopjához, maga sem tudta miért, talán csak, hogy zavarát csökkentse. Bekapcsolta. Új e mail értesítésére kattintott, a Hófehérke falai szobafestő válaszolt, amíg nem volt otthon. Felcsillant szeme és reménye, hogy végre rendeződik a dolga, nem kell még ismeretség sem hozzá. Már olvasta is!
Köszönöm érdeklődését! Természetesen vállalom, akár a hétvégre is. Kérem adja  meg a  címét és a megfelelő időpontot, hogy felmérhessem, mi szükséges a munkálatokhoz!
Tisztelettel:
Szántóvölgyi László szobafestő
Piroska  hátradőlt a széken, majd felvette a cetlit a szőnyegről. Kisimította, felállt, kiment a nappaliba, kinyitotta  a bárszekrényét és töltött magának egy kis konyakot. 
 *
I.P.Steve: Szonett a húrokon

Aranylantom felveszem, most egy dalhoz,
a zene mondja el milyen az élet,
mert nekem a dalhoz nem cseng a hangom.
Helyettem mesélje mit lát a fényben!
Felvillant a jobb sors elképzelt képe,
hogy a világunk, a holnapban szebb lesz.
Zenél a gondolat, még esélyt éleszt,
talán minden veszélyt túlél az ember.
Járványok és a katasztrófák szednek
áldozatul, életet millióktól.
Pusztul erdő, állat, az ember szenved,
de a természetnek, be, mégsem hódol.
A létről szólok s néha sír a líra,
olyankor könnyen, a könnyeket hívja.
*
I.P.Steve: Szívem
 
Hetvenegy éves s nyugta nincs,
dolgos pumpaként holtamig,
csak megállás nélkül dobog.
Isten adott ilyen motort,
mely mindenkor mozgásban tart.
Lágy szerető ritmusa van,
lelkem tartja jó irányban,
amíg élek e világban.
 
*
I.P.Steve :Az emlék is régi
(Rímku-fűzér)
 
Eltörte a szél,
azért megtartottam még,
a vén paraplém.
 
Egyszer, sétámon
elkapott egy nagy zápor,
mindentől távol.
 
Gondoltam, nem gond,
hisz esernyőm velem volt,
kézben, mint egy bot.
 
Ernyőm, kis csinos,
esőtől védeni volt,
csak épp nem nyílott.
 
Szakadt az eső
s vigyorgott a sok felhő,
az öreg ernyőn.
 
*
I.P.Steve :Rekkenő hőségben
(Rímku-füzér)

A macska nyávog,
lehet, csak unalmából.
Meleg van s álmos.

A macskatáptól
egeret fogni sztrájkol,
hívják az álmok.

Te, dehogy bántod,
mész tovább, utad járod
alhat a jámbor.
.
A sok mozgástól
érzed az izzadásod,
mint ki nem ápolt.

Az inged álnok,
a szellőtől is szálló,
nyárinak látszó.

Felvenni kár volt,
nem könnyíthetsz ruhádon.
bár lenge vászon,

A forró nyáron,
úgy tűnik, minden lángol,
a lét parázsló.

Az égen távol
pár felhő jön, már látod
s az esőt várod.

Cseppet sem bánod,
ha egy kis futó zápor
elkap s megázol.
*
IPSteve: Nyári eset
(Rímku-csokor)

Történt egy reggel,
hogy hirtelen ott lettek
egymással szemben.

Álltak csendben,
mint illik a véletlen,
múló szerepben.

Két érző ember,
talán mondanom sem kell,
egymásra leltek.

A nyári esten
már szerelembe estek,
úgy, mind a ketten.

S a szerelemben,
nincs elképzelhetetlen,
minden megeshet.

Édes kettesben,
a láztól égő testek
együtt hevertek.

Mint napok teltek,
a nyárban kúszó percek,
 tovasiettek.

A szép nyár elment
s lassan az érzelemben,
kihűltek lettek.
*
I.P.Steve : Régi nyár
 
Szénakazalban,
valamikor ott hagytam.
Vagy csak akartam...?
 
*
I.P.Steve : Becsüld !
 
Sohasem a szép világunkat gyűlöld,
mert sok benne az olyan, aki bűnös!
De az embert is mindet, úgy fogadd el,
ahogyan a jelenbe a múltja lett!
Szeresd mind, csak bűneit ne fogadd el!

***********************************************
 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 
 
VÉGHELYI PÉTERNÉ :Reménység a fiatalokban
 
Az idősotthonba két fiatal érkezett pályakezdő munkásként. Messziről
keveredett ide egy gyógytornász, és egy gyógy- masszőr. Az Intézet újságjához
készítettem velük riportot, és a velük való beszélgetés nagy reménnyel
töltött el, mert elmondhatom, hogy a mai fiatalokban is van alázat,
tisztelet, és szeretet: mondhatni tanultam is tőlük néhány dolgot,
amit most megosztok.
 
Véghelyi Péterné
A gyógytornász derűs, emberközpontú munkájának
tartópillére a lélekjelenlét az egyes emberrel való foglalkozás során.
A rendkívül okos fiatal nő jól kijön az idős emberekkel, akiktől sok hálát tapasztal, és az a meglátása, hogy ők jobban megbecsülik a 
kis dolgokat, amit értük tesz a jobb állapotuk fenntartásáért, mint 
az egészséges emberek.
Heti 3 alkalommal csoportos gyógytornát tart, ahol komoly csapattal
dolgozik, ám a valódi kihívást a fiatal szakember számára az egyéni torna személyre szabott lehetősége jelenti. Munkájában – úgy véli –
fele-fele arányban játszik szerepet a lelki kapocs, és maga a 
gyakorlat. Lelki törődés nélkül a testi jólétet nem tudná előmozdítani. A munkája nem fárasztja, mert emberismerete, lelki világa gazdagodását is megéli az idős emberekkel való beszélgetésekben, és van okossága ennek felismeréséhez.
Nagyon tudatosan tekint az idős emberekre, akiknek élettapasztalatát
olyan ismeretanyagnak tekinti, amihez máshol nem lehetne hozzájutni.
Persze ennek felfogásához lelki antennák is kellenek, úgy érzem, hogy
ez a fiatal hölgy ezt kifeszítette, és veszi is az adást.
 *
A gyógy- masszőr hasonló szemüveget visel, és nagyon figyel. A kórházi
gyakorlata során ugyanis ő megállapította már azt, hogy a lelki kapcsolat
nélküli munka kiégetté, és fásulttá teheti az embert, ezért nagyon nyitott az
idősek felé, hiszen a testi érintés lelki ráhangolódást is igényel, mert a szeretet
nélküli gyógyítás eredménytelen. Nála mindig középpontban van az idős ember,
akinek az értékes életéből kapott morzsákat tapasztalatként ő is nagyon
megbecsüli. Az ő harmadik keze a mosolya, és nagy erőt tulajdonít a szerető
bátorításnak, és elmondása szerint semmiféle elismeréshez nem hasonlítható
az az öröm, amit akkor érez szakemberként, ha lábra tud állítani
egy tolókocsis embert. Az öröm ekkor már az emberi lélek öröme, és
nem a szakember diadala. Kis találkozás két fiatallal, de talán többen is
vannak, vajon milyen lesz majd az ő későbbi hozzáállásuk? Ez rajtunk
múlik, hogy mennyire támogatjuk őket hittel, reménnyel, és szeretettel,
nem pedig irigységgel. Van remény, én úgy érzem, csak támogassuk őket!
 
V.P.-né
 
Folytatjuk a történetet 


***********************************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL  
 - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  ÍRÁSAIBÓL - 
 
MÁRIA NÉVNAPJÁRA  
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: BABBA MÁRIA MOSOLYA
 
Mint oroszlán,
Ahogy védi kölykét,
Inaszakadtáig,
Élete árán is,
Dühödten figyel
A bősz anya,
Mária.
Ki ha gyermekére néz,
Szemén, s arcán
Babba Mária mosolya
Az ősi juss,
Az ősi jog,
A Szűzanya malasztos arca.
Minden anyára átragyog,
Önmaga feláldozásával
Féltve óvja gyermekét,
Ki szeretetben,
Féltésben felnevelkedett,
Majd a keresztről levétetett,
S nem gyűlölte azt,
Ki szent fiát
Hóhér kézre adta.
S halott magzatját
Kezében tartva,
Mária, jajával oltalmazza,
Mint anyáknak eleje…
A nyugodt fájdalom,
Az anyai szeretet,
A féltő oltalom.
S a felhők között
A Mennyországból,
Mintha reánk mosolyogna
Szeplőtelen Szűz Mária,
Örökké szépen, és fiatalon,
Mindannyiunk édesanyja.
 
Ave Mária,
Üdvözlégy Mária.
Mindenki oltalmazója.
Magyarok Nagyasszonya.
 
MEGJEGYZÉS,  2021.  SZEPTEMBER,   MÁRIA NEVE NAPJÁN
A  VERSET ELŐADJA ILOSVAY GUSZTÁV, RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY, AUSZTRÁLIA
https://www.youtube.com/watch?v=NYjYMr7ji3Y
 
NAGY VENDEL: KEZED ÉRINTÉSE
 
Szeretnék felszállni Veled,
fel a  fellegekbe.
újra megfogni a  kezed,
többé nem eresztve.
ha felemeled nem tudod
mi lehet belőle,
simogatás- e,
vagy fejed beveretése.
érzelem sivárak a 
lelki szegények.
okosak vagy félműveltek.
egyenes kaszával
nem lehet levágni őket.
nem lehet aratni vele,
csupán csak gyilkolni jó.
farkasok rémisztő hangján
rikolt a  sárga rigó,
önmagát töri a  dió.
nemes lelkületű csak az lehet,
ki gondolataiban és cselekedeteiben  is  nemes,
s  nem galád,
mint barátom uram,
Ede de be dezodoráltatta magát,
meg változott  ez a  világ.
kevesebb a  család,
összeállnak csupán,
akár a  zsírtalan tészta.
mindenkinek lelke rajta.
nincs az a  pénz, amiért
elvtelen elvekért epekednél,
de mi van ha mégiscsak
lenne az a  pénz?
egy új hitért vesekednél,
verseidet elfújná  a  szél.
ihaj, csuhaj rókaprém,
más is kurva  nem csak én.
s  végül is igaz a  tény,
szalmából is lehet
ostort fonni,
csak nem lehet vele
durrogtatni.
minden attól függ 
bárhogy is nézve,
milyen a  kezed érintése.
ha simító, elfogadom,
ha durvuló, elzavarom.
 
2017. április 28.
 *
A  KEZED ÉRINTÉSE - HANGOS VERSEK
KÉRTEK RÁ DIÓT - NAGY VENDEL ÍRÁSAIT ELMONDJA 
ILOSVAY EGYED KATALIN ÉS ILOSVAY GUSZTÁV
 
GUSZTI RÁDIÓ....AUSZTRÁLIA - SYÍDNEYI MOZAIK.  A  2017. ÁPRILIS  30.  ADÁSÁBAN HANGZOTT EL: https://www.youtube.com/watch?v=eFSppT1Uqjs&feature=youtu.be
A  VERS A  YOUTUBE-ON IS MEGHALLGATHATÓ!  AZ ELSŐ VERS UTÁN HALLGASD TOVÁBB,  VAN MÉG  FOLYTATÁSA ...
KÖSZÖNÖM : VENDI
EGYEBET NEM MONDHATOK.
.......................................................
 
A  VERS FELÚJÍTVA, SAJÁT LINKEN IS HALLHATÓ
https://www.youtube.com/watch?v=zW7dDIce880,
2021.  SZEPTEMBER  17.
 .............................................
 
AZ ERRŐL A  VERSRŐL KÉSZÜLT LENYOMATOT, SZEPTEMBER 12. - ÉN, MÁRIA NAPJÁN A TOLNA MEGYEI,  PALATINCAI KÁPOLNA FELSZENTELÉSEKOR FELFÜGGESZTETTÉK A  KÁPOLNA BELSŐ FALÁRA, REMÉLHETŐLEG SOKÁIG OLVASHATÓ OTT, MINDENKI JAVÁRA.
2021.  SZEPTEMBER 12.
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: A TŰZKŐDOMB SZERELMEI - ÁTÖLELNEK A FÁK
 
Ősidők óta
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a világ.
 
Erdők övezik,
tölgyek és diófák,
ha átkarolod őket,
visszaölelnek a fák.
 
Átadják Tenéked
a nemes energiát,
Tűzkődomb szerelmei
a bódító szikrát.
 
Erre vonultak el
a hódító hordák,
vágyódva keresték
az isteni sziklát.
 
Ha megszomjuhoznál
hűs pince mélye vár,
piros bélű dió,
szederízű nektár.
 
Tavasz lehelete csordul
az öreg házakról,
fehér falakból,
zöldellő zsalukból.
 
Enyhelyt adó teraszon,
pihenés óráján,
figyeled kukkeren át
a csodás Palatincát.
 
Múlt, jelen, és jövő
mindennapi csodáját,
enyhe szellő koccantja
az idő ablakát.
 
2018 április 19.
RUDNYÁNSZKY ELENÁNAK  ajánlom szeretettel
..........................................
 
NAGY VENDEL: OKTÓBERI GYÁSZNAPJAINK

Zászlóink vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve, csattogva
Vezérel éllel.
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
S művünktől félve
Az ellen ha elébünk áll,
Nem is nézve azt
Ki itt a Magyar,
Kivégzik mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.
 
2018. október 06.
Nagy Vendel októberi gyásznapjaink című versét elmondja: Várkonyi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=qBUAMJrrT2A
...............................................
 
VERS FERK KATI UNOKÁJÁNAK ÉRKEZÉSÉRE
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : OLIVÉR, ÉS A GÓLIÁTOK
 
Másképpen kelt fel a Nap
Mintha tudná
Történelmi ez a mai
őszi  virradat.
 
S szaladgálnak
Vad Góliátok,
Pusztítók hatalmai,
Féltők rémálmai,
aggodalmaikkal.
 
Hé! Valaki!
Itt vagyok!
Figyeljetek énrám:
Hogyha szeretni kell,
Egyel többen vagyunk már..
 
Megszületett Olivér,
A kisunokám.
Koccintsunk érte kupát.
Mi végre?
Egészségére!
 
KATI NAGYMAMÁNAK AJÁNLVA!
2021.  szeptemberben
***********************************************
 9. KITALÁLT ÉLETTÖRTÉNET - REGÉNY 
 
Kovács Éva: Túl az életen - Avagy az életem filmje
 
(II. rész)
 
Mert ennek a gyermeknek arany szíve van, amikor megszületik a szeretet, beköltözik a földre. A cseppnyi szív bevilágítja az utcán álldogálókat. A kígyózó sor kivilágosodik, és végre az utca újra a régi fényében ragyog, és a szomorúságnak csak a hűlt helyét találni. Egyszerre megváltozik minden, mert az emberek mosolyognak; boldog és vidám napok jönnek, és senki sem tudja megállítani az elszabadult szerelmet, ami rögtön megfogan még a történet elején. Mert én vagyok, 
kiről szól a történet, s a szerelmemről, Szimonettáról.
Kovács Éva


 Ez egy igaz történet?
 
Ó igen! Vagy csak képzelem. A történetbe beleírom a személyem, az életem, és azt, hogy látom a mindennapokat, a bennem rejlő titkokat, amelyeket mint egy pergamenre jegyzetelek nap, mint nap. Kezdődjön a történet, ami egy kicsit más, mint az eddigi könyvek az életemről, amelyeket írok a szerelembe burkolva. Megrögzött agglegény vagyok, keresem az igazi énem, de nem találom sehol, ezért álmodozni kezdek a valósággal ellentétben. Sokszor nem találom a helyem a tenni vágyás végett, ami egész életemben elkísér; én még szabad vagyok, de nem boldog. A szüleimmel élek; sokszor egyedül vagyok és magányos. Meg szeretném találni a gyönyört, amiről annyiszor meséltek nekem unalmas napokat élek meg, s utálom az egyhangúságot, minden erőmmel küzdök a sorsom ellen. Szívem szerint, ha tehetném, szárnyalnék, mint egy madár, ledobva magamról az előítéleteket, mert azokból van bőven, hiszen az élet nem mindig tálal fel jó dolgokat, néha szembe kell nézni a rosszal is. Szeretném a gondokat elűzni és elfelejteni.
 *
A lelkem mélyén vágyom egy szebb és jobb világra?
Mivel folyton máshol járok a képzelet vizein. Csodálatos dolgokat láthatok és érezhetek, ami egy egyszerű embernek nem adatik meg képzeletben, beszélgetek a csobogó patakkal és a csicsergő madarakkal. S sokszor ádáz harcot vívok az érzelemmel, ami bennem dobog, mint a szívem. De van egy bökkenője a dolgoknak, mert valamiért sokszor visszatérek a rideg valóságba, az őszbe és végül, de nem utolsó sorban a jeges télbe. Sokszor azon kapom magam, hogy álmodozom, és képzelgek az életen, ami fáj nekem, és erre keresek biztos ellenszert. Harcolok a szerelemért, ami valahogy cserbenhagyott engem, hiszen az egész életem betölti egy kósza lidérc, amitől nem tudok szabadulni. Szimonetta arca. A szerelem az egyetlen, ami még vigaszt nyújtana nekem. A fiók mélyén találok egy levelet, őrült dolgokat érzek, mintha valaki beleköltözött volna a szobába; a múltbéli énem vagy egy halott ember, aki rajtam keresztül szeretne üzenni az egykori szerelmének. A láthatatlan lidérc egy lány, akibe gyermekkoromban lettem szerelmes, csak nem emlékeztem rá. Az utazásaim során kaptam vissza őt: az én Szimonettám a hűtlen szeretőm, akit, elfeledtem rég. Ahogy múlnak az évek, féltem újra találkozni vele, mert tudtam, hogy olyan helyeken találkoznánk, ahol Szimonetta már nem Szimonetta; és nekem nem lesz mivel összeragasztani az elszakadt fonalat. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem szerettem többé, elfeledkeztem róla, vagy elhomályosult volna a képe. Éppen ellenkezőleg: állandóan bennem volt. Vágytam rá és sóvárogtam érte; olyasmire vágytam, amit végleg elvesztett az ember. Sajnos a múltat nem tudom visszakapni és éppen ezért Szimonettát sem, mert a múlthoz tartozott. Gondolataimban fokozatosan elvesztette testi mivoltát, s hirtelen a semmivé lett, s az idő múltával inkább legendává vált számomra. Pergamenre írt mítosszá, amelyet az életem lapjai közé helyeztem, mint amikor a kártyalapokat keverem, és a lapok kicsúsznak az ujjaim közül, de egy lap megmarad az, pedig a királynő lapja. Vagy a hercegnő képe, amely egyre csak itt jár a fejemben. A múltat szeretném visszakapni azt a gyermeket látni, aki éppen játszik egy homokozóban, azt a göndör hajú kislányt, aki az egész életem végig kíséri. A mi szerelmünk a lánnyal kamasz szerelem volt, s én imádtam, ahogy lépkedett a köröm cipőjében. A napjaim úgy teltek el, hogy a suli után vártam rá, és amikor megjelent az iskola lépcsőjén örömömben a falra tudtam volna mászni, annyira sugárzó, és szép volt az én kedvesem.
 
Folytatjuk.
***********************************************
 10. JÉZUS TANÍTÁSAI - A  HEGYI BESZÉDRŐL 
 
(I.  RÉSZ)
 
BOLDOGOK A LELKI SZEGÉNYEK, MERT ÖVÉK A MENNYEKNEK ORSZÁGA
Írta: Poór Edit
 
Lelki szegény, kinek értelmi fejlettsége,
nem haladja túl erkölcsi fejlettségét.
Egyik a másikkal párhuzamosan fejlődik,
a természetes haladás törvényében.
 
A legtöbb szenvedést, az értelmileg fejlett,
de erkölcsi fejlődésben visszamaradt,
nagyot akarásból, tökéletlen elgondolásból,
származik, mely visszahull, ezt megalkotó lélekre.
 
Az értelmileg túlfejlődött lélek,
képességeitől kísértve, magasba emelkedik,
de megszédülve hullik vissza,
gőgös lelke a földi porba.
 
Tagadja Istent, mert nem érti igazságát.
Nem csak a földi élet anyagi javai veszélyesek,
a tökéletlen, bűnös emberi lélekre.
Hanem sokkal veszélyesebb a fejlett,
lelki képességek, ha szilárd hit,
alázatosság ezzel együtt nem tudott
kifejlődni a lélekben.
 
Lelki szegény, az egyszerű, becsületes,
jóra, igazra törekvő ember.
Aki nem hivalkodik képességeivel,
ki nem törtet az élre, hogy kiemelkedhessen.
 
Nem ismeri a hazugságot és álarcot.
Természetes ösztönnel követi,
a helyes utat, melyet Isten lelkünkbe írt.
Hisz Istenben és törvényeiben.
 
Értelmi és érzelmi fejlődés,
magas fokain, a bölcsesség
és szeretet tiszta boldogságot,
kínáló világai nyílnak meg,
azok előtt, kik földi életükbe,
megmaradnak egyszerűnek,
és kicsinyeknek.
 
Azért boldogok a lelki szegények,
mert még nem tudják milyen kincset,
hordoznak a lelkükben.
Ezért nem hivalkodnak vele,
és a Sátán nem veti rájuk hálóját.
 
Debrecen, 2017. - Felhasznál forrás: A Hegyi beszéd szellemi magyarázata.
*
 
Poór Edit: A HEGYI BESZÉDRŐL
  
(I. rész)
 
Jézus bejárta az egész országot,
Elvitte mindenhová az örömhírt.
„Eljött az Isten országa.”
Megtanította az embereket arra,
 
Hogyan kell élniük, ezután hitben,
Mind meggyógyította a betegeket.
És boldoggá tett közülük sok embert,
Akinek szerencsétlen volt az élete.
 
Igazán boldogok, csak azok lettek,
Akik, az úr Jézusban hittek.
Ám sokan nem voltak képesek erre,
Megértették, hogy Ő a szabadító,
 
De nem értették, mitől szabadít meg.
Úgy képzelték, Messiás földi király,
Aki majd elűzi az ellenséget.
Izrael lesz, világ leghatalmasabb népe.
Ezt tanították a farizeusok.
Ezért nem értették Jézust sokan.
Nem azért jött, hogy földi király legyen,
Nem vagyon, hatalom által akarta,
 
Boldoggá tenni az embereket.
Az Ő országa a Mennyekben van,
Ő Mennyei boldogságot hozott az,
Embereknek, amely mindennél nagyobb.
 
Ezért sokszor meg kellett magyaráznia,
Hogy mi az Ő küldetése és célja.
Számtalan példázatot is elmondott,
Hogy őket, a helyes útra tanítsa.
 
Jók, kedvesek legyetek egymás iránt,
Nem csak külsőleg, hanem szívetekből.
Nem csak a barátaitokkal szemben,
Hanem ellenségeitekkel szemben is.
 
Mindig alázatosnak kell lennetek,
Ha ti majd megbocsájtotok másoknak,
Nektek is megbocsájt Mennyei Atya,
Ha nem, úgy nektek sem bocsájt meg az Atya.
 
Sokan szerették volna megcselekedni,
Mind azt a jót, melyet tőle tanultak,
Ez azonban igen nehéznek látszott.
Mert nagyon sok bűn terhelte lelküket.
 
Élet gondjai sem hagytak nyugtot,
Szegények, nehezen kerestek kenyeret.
Gazdagok, aggódtak meglopják őket.
Ezért nehéz volt boldoggá lenniük.
                         
Ahogy gyermek rábízza gondját apjára,
Úgy kell rábízni, minden gondjainkat,
Istenre, a mi Mennyei Atyánkra.
Neki mindannyiunkra gondja van.
 
A beszédje végén nyomatékosan,
Hangsúlyozta Jézus, ne csak hallgassuk,
Hanem cselekedjük is, amit mondott.
Isten akarata legyen, életünk
 
Fundamentuma, az Ő igéjére,
Épüljön fel az egész életünk.
Ámulva hallgatták Jézus beszédét.
Egészen más volt az, amit Ő mondott,
 
Mint, amit farizeusoktól hallottak.
Bátran, erővel hirdette az igét,
Érezte mindenki, szava igazság.
Egészen bizonyos, Ő a Messiás.
 
Debrecen, 2017.
 Folytatjuk.
***********************************************
 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 
 
VÉGHELYI JÓZSEF : Senki sem próféta…
 
Sok évtizedes tanári pályám alatt tapasztaltam jó néhány dolgot, amelyek akkor is, és azóta is elgondolkodtatóvá tett/tesz engem. Voltak közöttük vidámak, szomorúak, sőt tragikusak is. Az ember már csak olyan, hogy csak a szépre szeret emlékezni. Ennek önvédelmi, mentális okai vannak, a túlélési stratégia részeként. Ez a történet igaz, és a vidámabb kategóriába tartozik, ám bizonyos meggondolások szerint inkább tragikomikus…
Volt tanárként kijelenthetem, hogy ugyanolyan gyarlók vagyunk, mint a társadalom más szegmense. Mégis vannak komoly különbségek a „civil szférához” képest. Nekünk ikonként kell (kellene) viselkednünk nem csak a tanítványaink, de az egész társadalom számára is. A történelem arra tanít minket, hogy egy ország jövője az oktatáson múlik, no és persze a tanárokon…! Egyszerűen nem igaz, hogy a sok kütyü helyettesítheti a tanár személyiségét. Nem csak a személyiségünkkel, tudásunkkal, hanem még az öltözködésünkkel is nevelnünk, oktatnunk kell. Egy igazán jó tanár kicsit szülő, kicsit barát, és nem utolsó sorban kicsit színész is! Persze, nem a ripacs kategóriából (abból bőven akadnak a kereskedelmi csatornákon…!). Szeretetet adunk és kapunk, és gyarlóságunk még azt is megengedi, hogy néha kicsit 
többnek láttassuk magunkat, mint a valóság…!
Véghelyi József

*
Mérnök-tanárként munkám nagyobb részét az iskolai tanműhelyben töltöttem, s mint tanműhelyfőnök mindenről
illett tudomást is szereznem...Ez a tanműhely úgy nézett ki, 
mint egy kis gyár: tele forgácsoló gépekkel, 
hegesztőműhellyel, anyagvizsgálóval, TMK–gépszerelő teremmel, lakatos-műhellyel, épületgépész gyakorlótermekkel, elektroműszerész gyakorlati helyekkel, mérő-laborokkal, stb. Mindig az aktuális képzési formának megfelelően alakítottuk 
ki a szükséges helységeket.
Volt egy szakoktatóm - nevezzük Pista bácsinak – aki kiválóan ismerte a szakmáját. Hogy ő se maradjon le titulusban a többi szakmától, ezért az általa vezetett hegesztőműhelyt nemes egyszerűséggel csak fakultásnak hívta…! Csupa fiúkból álló gépészeket oktatott ív- és lánghegesztésre, kovácsolásra, edzésre. Valószínű, hogy atyafiságban lehetett Háry Jánossal, mert szeretett lódítani, dicsekedni személyes érdemeivel. Ma úgy mondanánk, hogy gyakran „polírozta” magát. Persze a diákok azonnal átláttak a lódításokon, s csak idő kérdése volt, hogy a tanár urat mikor ejtik a saját csapdájába.
Hősünk gyakran emlegette azt - különösen kilencedik évfolyamon -, hogy fiatalabb korában ő milyen jól tudott ív hegeszteni! Képes volt arra, hogy a vasúti vagon kerekét forgás közben oda hegessze a sínhez…! Persze a fiatal srácok kétkedve fogadták ezt a szenzációt, de hát ha a nagy Pista bácsi mondja, akkor az biztosan úgy is van…!
A tizedikesek már nem hittek az ilyen szakmai bravúrban, ők már egy kicsit csibészek voltak a maguk módján, s várták az alkalmat…, ami el is jött!
 
Tizedikben tantervi előírás volt az ívhegesztés gyakorlása. A legegyszerűbb megoldás ilyenkor az, hogy két darab három-négy milliméter vastag lemezt él mentén kellett összehegeszteni. Minden gyakorlati foglalkozás bevezetőjeként elméleti ismeretek adott a szakoktató, és utána bemutatta az elvégzendő feladatot. Akkor is így történt, és a kész mintadarabot körbe adta a tanulóknak szemrevételezésre: íme, így kell ezt csinálni, és ez a ötös érdemjegyű hegesztés.
Több órai gyakorlás után jöhetett a minősítő munka, majd annak az osztályozása. Az egyik ügyetlenebb gyereknek – nevezzük Tominak - nem sikerült jól a hegesztése, s gondolt egyet: a Pista bácsi által készített bemutató munkadarabot elcsente a tanári asztalról. Persze a többiek tudták, hogy csalárdság történt, de eszük ágában sem volt felfedni az igazságot. Névsor szerint járultak az „úr” elé a delikvensek, akik alig várták, hogy Tomi sorra kerüljön, ami persze is bekövetkezett.
 - Nézzük csak Tamás-stampedli, hogy mit követtél el a szakma ellen! - kedélyeskedett Pista bácsi, akinek szokása volt az alacsonyabb növésű diákjait stampedlinek nevezni…
Az „öreg” nézi, forgatja a munkadarabot, s végül kiböki:
 - Ahhoz képest, hogy elég béna vagy, ez a munka viszonylag jól sikerült, de nem ötös! Megajánlok neked egy négyest, lásd, hogy kivel van dolgod! Tegnap egy jót horgásztam, ezért jó kedvem van!
A diáktársaság persze elkezdett hangosan röhögni. Pista bácsi meg arra gondolhatott, hogy szokásához híven, már megint valami poént mondott, és annak örülnek ennyire a nebulók…! Igyekezett még egy lapáttal rátenni, hogy fokozza a hangulatot és gyorsan hozzá tette:
- Valójában négyes alá lenne, csak el ne bízd magad!
Erre persze még nagyobb röhögés tör ki! Hiába no, ha a mesternek viccesnek tetszik  lenni, hát akkor nevetni kell!
Hogy valójában mi volt a nevetés oka, arra az „öreg” sohasem jött rá, és én is csak később tudtam meg a diákoktól, merthogy nekem mindenről tudnom kellett ugyebár?
 
2014. április 3.
Folytatjuk a sorozatot. 
***********************************************
 12. ELBESZÉLÉS 
 
MÁRKUS KATALIN - Őszi levelek
 
  Szeptemberi ködös reggelek, a kurtább nappalok, már felkészítik a természetet a nyugalomra, pihenésre. A fák is érzékelik a változást, ezért szép lassan  ők is készülődnek a télre. Levél ruhájuk szépen színesedni kezd, és egy-egy hűvösebb reggel után libegve, lebegve szállingóznak a föld felé. Csodálatos látvány a fák alá hulló levelek színkavalkádja.
Senki emberfia  nem tudná úgy összerendezni  az élénkpiros, az okkersárga, a vörhenyes barna, a fakózöld levelek sokaságát, mint az őszi szél. Egy szempillantás alatt átrendezi a földet  borító leveleket. Ha mérgesebben fúj, messze elrepíti, ha jókedvében fújdogál, akkor kedélyesen felborzolja  és összekeveri a színes leveleket.
Emlékeim tárházából, most három, őszi levelekhez kapcsolódó történetet hoztam.
Falusi ember udvarában a fák lehullott levelei régen is, napjainkban is,
bőven adtak munkát a ház lakóinak.
Márkus Katalin


Nálunk sem volt másként, nagyapám készítette fafogú gráblával (gereblye) naponta összehúztuk a lehullott levelest. Szalma pótlásnak
jó volt az állatok alá. Ezt a munkát mi gyerekek is megtudtuk 
csinálni. Délután, tanulás után csinos kis halmokat raktunk össze a gyümölcsfák alatt.
Mire végeztünk, már jött nagyapánk a pelyva hordó ponyvával. Két levélhalom közé leterítette, mi pedig rápakoltuk a színes faleveleket. Nagyapa összekötötte a ponyva négy sarkát, hátára vette a batyuját és elballagott vele a pajtába, ott kiürítette a ponyvát, és jött a következő fordulóért. Nem volt nagy súlya a levelesnek, de nagyon  sokáig tartott, míg az összes bekerült a pajtába. Talán ezért volt a gyerekek és az öregek dolga. Mindkettőnek volt ideje bőven…
Voltak évek, amikor nagy kincs volt a lehullott falevél, mert nem volt szalma amivel lehetett volna almozni az állatok alá. Minden föld a közösben volt, onnan pedig  még egy szalmaszálat sem szabadott hazavinni.
Következő történetemben elmesélem, hogyan járt az egyik falubeli gazda az erdésszel.
Már nagyon benne jártak az őszben, a reggeli dér és a csípős szél, napról napra egyre több levelet parancsolt le a fákról. Az erdő fái alatt jó vastagon borította az előző évi avart a még színes falevelek sokasága.
Hatalmas gondban volt az egyik gazda, mert egyetlen tehene alá nem tudott szalmával almozni. Sehol nem tudott a pénzéért szalmát venni, - mert másnak sem volt. Gondolt egyet, és befogta tehenét a rövid szekér elé. Feleségét felültette a szekérre, ő pedig a tehén kötelét fogva a tehén előtt ballagott. Útjuk egészen a hajdan volt saját erdejéig tartott. Azt hitte, hogy senkinek sem árt azzal, ha alomnak hazavisz egy szekér száraz falevelet.
Amikor a volt erdőjükhöz értek, könnyes szemmel simogatták az erdőszéli gyertyán fák törzsét. Nem mentek be az erdő belsejébe, mert az erdőszélen is bőven volt falevél. Feleségével egy kis részen összegereblyézték a fák alját, majd megrakták falevéllel a szekeret. Egy kisebb ponyvát terítettek a leveles tetejére, hogy az egyenetlen földúton ne szóródjon le a szekérről. Már majdnem beértek a faluba, amikor véletlenül vagy sem, - ezt sohasem tudták meg - szembe találkoztak az erdésszel.
Szó szót követett. Sajnos az erdész nem engedte tovább őket, így vissza kellett fordulniuk az erdő felé. Hogy biztos legyen a dolgában, az erdész is velük tartott, és a visszaúton nem éppen udvarias hangnemben regulázta a házaspárt.
Az ember nem szólt vissza, de a bajusza alatt halkan cifrázta a szót, míg a felesége sírva lépdelt mellette. Az erdőhöz érve az erdész leszóratta velük a levelest.
Ráadásnak, az általuk összegereblyézett részen újra szétszóratta velük. Csak ezután indulhattak haza az üres szekérrel. Ők a falu felé tartottak, míg az erdész fütyörészve indult az ellenkező irányba…
Udvarunk hátsó végében hatalmas lombkoronájú diófák magasodtak. Ősszel rengeteg levél volt alattuk. A diófa levelét nem hordtuk be a pajtába, de mégsem kellett az összeset elégetni, mert ha bő termés volt, akkor a takarmányrépa, krumpli, zöldség, sárgarépa egy részét elvermeltük. Tavasszal, mikor kibontottuk a vermet, majdnem friss zöldségeket szedtünk fel belőle.
Nálunk az udvar magasabb részén, - mert lejtős volt egy kicsit - apánk kijelölte a verem helyét. Kiásta és kiszórta belőle a földet. Mi pedig a föld helyére behordtuk a diófalevelet. Jó vastagon raktuk, hogy távol tartsa a rágcsálókat, majd ráhordtuk a vermelni valót, deszkával elválasztottuk a terményeket egymástól, és ha volt szalma, akkor azzal betakartuk. A szalmára megint diófalevél került, majd a kiásott földet apánk lapáttal rárakta a kupacra. Közben jól megveregette, hogy jó tömör legyen, ne tudjon rajta beszivárogni az olvadó hó és az eső…
Rövid történeteimben azt szerettem volna bemutatni, hogy falun milyen sokoldalúan fel tudtuk használni a természet adta sok-sok falevelet.
Ma is lehet a komposztba gyűjteni, mulcsnak felhasználni, beásni a földbe, de az is megoldás, ha fűnyíróval összevágjuk és a fák alatt hagyjuk. Tavaszra szinte észrevétlenül eltűnik.

***********************************************
 13. ÁLOMMESE 
 
Kovács Éva:Állatok fesztiválja  
                         
Talán titkot fecsegek ki, á dehogy!
Vagy ha mégis szétszállnak, a papírlapok. Elkezdem hát mesélni a kalandom.
Cövek Ország ahol vagyok, itt a macik igen nagyok.
Nem tudom, hogy kerültem a macik közé talán álom, amit látok.
Köztudott dolog hogy a macik nem szeretik a hívatlan vendégeket.
De nincs, mit tenni a hasam korog, éhes vagyok, kérek tőlük egy kistányér lépes-mézet.
Jön Gedeon a medve sajnos nincs, neki jó kedve.
Rám ordít egy nagyot, amitől az ég megnyílik, kettészakad.
- Hát te meg ki vagy?
- Hogy merészelsz, ide jönni kitekerem a nyakadat!
- Jó napot! Köszönök a medvének illendően, ahogy illik, ahogy kell.
Nem félek, én tőled dehogy csak egy kis mézet szeretnék kérni, mert a szemem kopog az éhségtől.
- Ha ha ha ha! Válaszol vissza a maci és egy  nagyot csap az asztal közepére.
Bátor vagy én nem látom, dolgozz meg a mézért.
Nemsokára főzőversenyt rendezünk kihívóink Bodza ország lakói a félszemű verebek.
Meghívtuk még vendégségbe a falánk farkasokat jönnek ők is nemsokára motorral vagy százan.
Öt órára érkezik, már nagyon várjuk sztárunkat, a falusi csibét minden évben fellép, nálunk énekével kápráztatja el az egyedülálló macik szívét.
 - Na, gyere velem nem bánom!
Nem hiszek a szememnek milyen jámbor lett hirtelen az előbb még bosszankodó főmedve medve. Meghúzom, magam behúzom a nyakam és követtem a macit, mint
egy árnyék mintha ott sem lettem volna. Itt ez a nagy zsák krumpli ezt kell neked megpucolni. Minden rendben megy a munka, de egy sakál meglök engem. Leesek,
a padról a sok krumpli velem gurul át a mezőn, réteken. Mi lett a sok krumplival úgy látom, hogy lábuk nőtt. Úgy futottak, mint a nyúl nem volt kedvük a kondérba kikötni.
- Szette - vette buta kölyök mit csináltál a krumplikkal?
- Sebaj már több is veszett Mohácsnál!
Gyorsan megfújom a varázssípot, ami véletlenül a kezem ügyébe került a fű között leltem meg itt volt eldugva a szemem elől. Fújtam a sípot fújtam, ahogy csak tudtam
teli tüdőből fújtam, amíg meg nem érkeztek a csodatévő tündéreim.
Mit parancsolsz, mondd csak bátran, de csak tíz kérést lehet teljesítenünk.
Na, ez kapóra jött mit is kérjek, tanakodom, töröm a fejem magamban.
A medvék legyenek, kicsik zsugorodjanak össze így nem okoznak több gondot nekem.
Segítenek, a tündérek főznek ők is arany port hintenek az ételbe. Ami egyre csak dagad, pörög, forog, a kondérban. Csodás illat száll, ki onnan kész az étel jöhetnek a vendégek. Megérkeznek a verebek náluk a versenyszellem igen tiszta bár nincs, náluk csak egy jól megrágott megcsócsált giliszta ezt tálalják fel majd a menünek.
Étlapjukon hosszú a kiírás az ínyességeknek se vége se hossza. Giliszta csőben sütve.
Giliszta galopposan tartármártással díszítve.
Végül giliszta puding a menü végére málnával és csoki habbal, földdel, sárral díszítve.
Nem lehet valami finom, de majd a végén kiderül, ha az étel a nagyközönség asztalára rákerül. A farkasok is megjöttek nyerni jöttek hoztak magukkal bárányokat, akik nagyon bégetnek. Bárány-becsinált kakas nyakba töltve. Nokedli málnahabbal bundázva és kisütve. Érdekes lesz, annyit mondok, de engem nem győzhet le senki. Mert nekem a tündérek mindent jó előre megfőztek. Folyik a főzés egész nap előkerülnek, a macik is hoznak mézet mindenkinek nem csak egyet, hanem három csuporral.
Van még három kívánságom este lesz, ha akarom.
Elkészülnek, végre az étel csodák a bíráló bizottság elé viszik, sorban mind.
Az ételeket kóstolgatják, ízlelgetik és végül kihirdetik az első helyett a farkascsorda nyerte meg.
Aranyérmet kapnak.
Egy hetes világkörüli üdülést a Pancsi tóhoz.
Valamint százezer forint illeti a farkasok szőrös mancsait. Színpadon a csibe sztár mikrofonnal kezében riszálja, magát áriázik, énekel, a medvék állva tapsolnak neki.
Én, pedig ahogy jöttem úgy el is tűnök, nem kell nekem több kaland.
Inkább haza sietek, az álomból gyorsan felébredek. Megtörlöm, szemeimet valóság ez vagy csak álom az ablakomban mézes csupor tele mézzel. Hát ezt már tényleg nem hiszem el. Vége van a maci kalandnak.
- Viszlát, kedves gyerekek!

***********************************************
 14. ELMÉLKEDÉSEK 
 
BŐHM ETELKA : Balek Julcsa elmélkedése...
 
Balek Julcsa kökény szeme minden reggel kitekinte okosnak nem mondható, állhatatos fejéből. Ma biztosan szebb napra ébredtem, motyogja magában
 - hisz a nap is felkelt Keleten, a föld is kerek és nem fordítva
 forog...
Bőhm Etelka

Miközben ezen elmélkedett s valami csodára várt - reggelit készítene - de mi történt - oh jaj! - megszólalt a telefon, amit
már régóta csak akkor használt ha ő telefonált.
Drága Julcsám, bajban vagyok - így a túlvégről - kérlek segíts, mert csak benned a remény - egy régi jóbarát turbékolta kedvesen, tudva hogy Julcsa a jó szóra csak jól reagál. "Oh Julcsa, nem elég a tebajod, senki meg nem kérdé, hogy telnek napjaid, van-e akaratod" - zsémbeskedik magában!
Ám Julcsa a kedves szótól teljesen elkábul és alig bírja 
szusszal hogy kivárja - mivel tehet jót egy régi jóbarátnak.
De ismét megszólalt a belső hang - "Julcsa te balga lélek, ez 
a te veszted, ugrasz mindenkinek, egy kedves szó levesz a lábadról. Mit is kapsz cserébe - gondolkodtál rajta - megtanulod a felejtést és hogy tudsz ebben a szép életben csak a szépből és jóból gazdálkodni!!"
Érvek s ellenérvek ellenére Julcsa a balga, ugrott és teljesítette a kérést - annak ellenére hogy tudta holnap már jöhet a felejtés.
Hát ilyen ez a Julcsa - jóhiszemű, konok - még saját intő hangjára sem hallgat, csak megy a hívó kedves szóra - azt gondolván, hogy cserébe "Emberként" kezelik és a kedves szó mögött húzódik egy kis szeretet!

***********************************************

 15. VERSRŐL VERSRE 
 
BORBAN AZ IGAZSÁG - SZÜRET IDEJÉN
 
Csomor Henriett: Szőlőhegyen
 
Őszülő őszben,
amikor még a
nap melegen süt,
friss gyümölcs
illata száll a széllel.
Mátyásmadár rikoltozva
jelzi a közeledő szüret idejét.
Szeptembernek elején
boroshordóit mossa a gazda.
Fehérre meszeli szentélye falát.
Gyertyákat rak hordóira
ha lemegy a boros pincéjébe
üvegét megtölteni.
Meggyújtja gyertyáit,
ha mustgáz veszélye fenyeget,
gyertyalángja azonnal ellobban.
Talpas pohárba óbort tölt,
fény felé fordítja nemes nedűjét.
Koronája van a bornak,
bíborpalástba öltözteti poharát.
Jóízűen ízleli óborát.
Tölt még egyet magának,
végén megtörli a száját.
Gondosan bezárja
a pince ajtaját.
Utoljára ránéz
a hosszú, s
kopár lugassorokra.
Hazafelé ballag
vidám hangulatban.
 
2020. augusztus 21.
........................................
 
Kovács Tibor: Indián nyár
 
A nap süt, melengeti a lelket,
Érleli a kései szőlőt,
Melyből finom nedű készül.
 
Javában tart a szüret,
Jó bor alapja a jó must.
 
Tán el jött már s tovább állt is,
A szüreti mulatság.
 
Hol vigadoznak az Ifjak és Érettebbek,
No meg a gyermekek, vígan játszadoznak.
 
Fogy a finom nedű,
és a Babócáknak a kürtőskalács.
 
2021. szeptember
 
...................................................
  
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AZÉRT HALT MEG
(SÍRFELIRAT - A  TANYA FALÁRA ÍRVA..).
 
Azért halt meg
a nagy Vendi,
búcsúztatván
Az  óévet,
vizet adtak
inni neki,
a bor hazájában,
saját tanyájában.
Ha bort adtak
volna neki,
nem is ilyen
Duna vizet,
mibe hal és
béka vizelt,
ma is élne
a Nagy Vendi.
Bort  hoz elő,
pince mélyről,
nem is vizet,
az a vendég,
aki fizet.
Ki  nem fizet,
igyék vizet,
Hajnalán  egy
szép új évnek.
Házi gazda
nem sajnálja
a  kadarkát,
Isten tartsa
jó  szokását.
Éljen soká
a  barátság.
 
SZEXÁRD,  2018. új év hajnalán…
*
NAGY VENDEL: PINCÉIM
 
 Hatvanöt éve Szekszárdon élek, itt a  Duna mentén, a  Dunántúli dombok, és az Alföld határán, s  nem is szándékozom innen elköltözni sohasem.
Jobbról a  Sió vize hordja a  Balaton feleslegét, szemben a dombokkal a  gemenci erdőt találhatod, és jobbra  pedig a  Sárköz terül el.
Mindezt megkoronázza a  Duna sokat látott hatalmas folyama.
  Azt ne feledjük, hogy a  szekszárdi dombság adottságait kihasználva kialakult a  szekszárdi borvidék, és  kifaragták, megépítették a  sokszáz pincét az évezredek során. Mondják, hogy akinek szekszárdi viszonylatban nincs szőlője, és pincéje, nem is idevalósi ember.
  Eleink kaszapengével simították a  löszpincék homorú falait, és csak később rakták téglából a  pincéket, melyek néha egymás tetejére is épültek, néha tudatosan odarakva, de legtöbbször  a  véletlenek folytán fordultak elő ilyen csodás építmények.
Néha  a  záporoktól beszakadt pincékben vették észre, hogy  fölötte is, és alatta is van még  egy bortároló.
 
 Tehát én ilyen miliőbe születtem, és nem csoda, ha magam is saját pincére vágytam világ életemben.
Meg is adatott ez nekem, és nem panaszkodhatok, összeszámolva volt  legalább öt saját, de  családon belül még több pincém is, de  egyébként pedig sokaknál segédkeztem építéseik során.
Kiástuk a  pincelukat, és a  föld sem vész  kárba, hiszen a  falazás után a  pince tetejére kúpoztuk a  földet, és máris megvolt a  természetes szigetelés , és ez adta a  pince állandó hőmérsékletét.
Ismerek hatalmas dézsmapincéket, amiben még a középkor idején hordták össze adóként a  borokat a  földesuraknak. Még ma is működnek, csodájára járva .
 
Anyám mesélte, hogy ahol cselédkedett, Bonyhádon, egy krumplikereskedőnél volt  szakácsnő, olyan nagy pince volt, hogy lovaskocsival vitték be a  burgonyát, és a  másik végén jöttek ki a  lovakkal. A  sokféle burgonyát különböző pinceleágazásokba rakták, hogy ne keveredjenek.
 
Valamikor, házat nem építettek pince nélkül, mivel azt  ételek tárolására is használták, és ott  hűtötték az ételt napokig, mivel még fagyasztó szekrény nem létezett.
Jártam olyan tanyában is, ahol még kút is volt a  pincében, annak volt ám hideg a vize, és félelmetes volt még belenézni is.
Hosszú életem során eljutottam  különleges helyekre is, mint például  az Aponyi család pincészetébe, és  láthattam a  sok méter magas falakat, a  föld alatt, ahová autók is bejártak, és  több ember magasságú hordókban, melyekbe bementek takarítani a borászok , kiszámíthatatlan mennyiségű borok találhatóak mind a mai napig.   A  pince három ágú, és A  betűt formáz, még azt a  betű összekötését is megépítették, és abban lehetett átmenni a másik ágába.
A  méretekről csupán annyit, hogy akkora maga az építmény, hogy olyan sok tégla van benne, hogy téglagyárat építettek csupán ennek az intézménynek felépítésére az Aponyi grófok.
 
Természetesen ilyen nagy pincékhez megfelelő nagyságú szőlőterületek is kellettek, és kiszolgáló személyzet, kádárok, borászok, szőlészek, s  kapáló, permetező gyalogmunkások ,és még mindig csak egy pincéről beszélgetünk. Ki  tudja hogy az egész országban hány hasonló épület található, mivel  ezekhez még feldolgozó helyiségekre is szükség volt, s nem beszélve a  borkereskedelemről, és a  pénzkezelésről, mivel még királyok, és pápák is ittak ezekből a  borokból.
Külön szakma volt a  borkereskedelem is, és nem kis feladat maga a  bor szállítása sem.
Az  árunak időben, épségben, és jó minőségben kellett odaérnie a  sokszor sok száz kilométerre lévő fogyasztóhoz.  Tévedni csak egyszer lehetett.
 
Mint már említettem, nekem öt pincém is volt, büszkeségemre, és ma csak egy van, az is a ház alatt, de az már egy másik kategória.
 
Az  első pincém a  Séd közben volt, ahol vettünk egy régi, romos tanyát, és alatta egy hatalmas, pince húzódott, és a  tanyát lebontva  egy új, sátortetős házat építettünk, amiben szüleim haláláig laktunk, de aztán eladásra került maga a  ház.
Második pincénk Kisbödőben volt, amit saját kezűleg építettünk, kalákában, és emlékszem kik segítettek akkor, az építésben, a  nagybátyáim, apám, anyám, öcsém.  Kedves emlék mind a mai napig, de aztán az is eladásra került, mivel öcsém halála után nem volt aki szakértelemmel kezelte volna a  szőlőt, és a  borokat.  Szép kis tanyát is raktunk a  pince fölé, és szinte emlékszem, hogy melyik téglát ki rakta jelenlegi helyére.   Vettem Csatáron, a  város végében, a  Vasvárosban egy házat, ami valamikor egy tanya lehetett, mutatta a  hatalmas pincéje, ami olyan széles volt, mint maga a ház, és  olyan hosszú is, oldallejárattal, és  vakablakokkal, ahová a  poharakat, gyertyákat, valamint a  pálinkát szokás rakni.
Elég volt a  szűk lejáraton leengedni a  hordókat, és csak kötéllel lehetett leengedni és felhúzni a  hordót mosás idején, de  aztán már megoldottuk a  hordó  mosást lent .
Kemény, és veszélyes munka volt.
Kötélen engedtük a  persze üres hordókat, de  aki alul igazgatta a  munkát, állandóan életveszélyben volt. maga a pince szélessége volt az alap, és azon folytatódott tovább maga a  ház fala.  Ilyeneket manapság már nemigen építenek.
A  szobák padozata a  pince boltozatára volt rárakva.
 
Nem messze  a  háztól van egy tanyasor, rengeteg  pincével, és ott is vásároltam egy hosszú építményt, aminek a  fele falazott volt, a  vége pedig még ugyanakkora de csak löszbe vájt  folytatás volt, tele mohával, ami azt jelöli, hogy borerős a  pince, és megfelelő a  hőmérséklete.  Sajnos  lakásvásárlás okán ez a  tanyai s eladattatott, pedig patinás helyen van, és minden évben ott zajlik a  borfesztivál, és nem messze tőle áll az Orbán püspök szobra, aminek árát a  tanya tulajdonosok adták össze.
Ez  a  pincesor az Istifán gödre nevet viseli mind a  mai napig, sok régi borosgazdára emlékeznek itt a  néha ifjonc tulajdonosok, akik már modernizálják a  tanyákat, és nem hordókban, hanem acéltartályokban tárolják, erjesztik, úgymond redukálják a  nedűket.
Ez  már ipari munka, és jobbára már csak a  pénzről szól.
Megkönnyeztem ezt a pincét is.
 
Aztán van egy majdnem pincém , amit  még mindeddig nem találtam meg, de  én már nem is fogom.  Tudom hogy ott van, de mivel megvakultam, félbe maradt a  kutatás. Harminc éve, a  kislányom születésekor vettem egy nyolcszáz öles terciát a  Bagó völgyben, enyhén lejtős  terület, ideálisan jó szőlőnek, és rajta egy szabályosan összedőlt tanyával, amit elkezdtem kipucolni, és  találtam ott  meszelt falakat, hordó abrincsokat, kézi szerszámokat, tehát kell ott lennie valaminek. Még a  pince domborulata is jelzi, hogy ott pincének kell lennie. A szomszéd is talált  a  saját telkén egy nagyon mély pincét, és mondta, itt is van egy, csak ásni kell.  Évekig kerestem de még nem jutottam el a  lejáratig. pedig érzem hogy  kell lennie. Sajnos idő közben megvakultam, és így a  kutatás véget ért számomra. Maga a  terület megvan még, de  sajnálatos módon csak gazt terem. másra vár a  régészkedés.
Maga a munka elég veszélyes, hiszen  láttam már olyan embert, akit  maga alá temetett a  pince bontásakor a  sok tégla.  Meghalt a  szorgalmas ember, és  néha előfordul hogy
áldozatokat szed  az óvatlanság, minden évben többen meghalnak a  mustgáztól, és pince omlásokkor. Veszélyes üzem, és néha ez párosul felelőtlen italozásokkal is.
 
Jelenleg, a  József utcában lévő családi házunkban van még egy pincénk, és valószínű, hogy nekem már az utolsó is.  Eléggé nem elítélhető módon ebben már nemigen van bor, csak ha néha lerakjuk a  palackozott borokat, pezsgőket.
Így múlnak el a  nagy álmok, vágyak, és tervek.  Azért hálát adok a  mindenhatónak, hogy ez mind megadatott nekem.  Még sokat tudnék mesélni ezekről a dolgokról, de  álljon inkább itt  pár pincéket dicsőítő  versike, emléket állítva ezeknek  a  csodás  létesítményeknek, amelyek remélhetőleg még évszázadokig emelik a  tájegység dicsőségét, és az emberi munka, kitartás szimbólumait.
Mostanság emelnek olyan , divatos köralakú objektumokat, ahol ha egy megjelölt pontra állunk, visszhangzik az egész pince, de ha akár egy lépésnyire is odább lépünk, mindez a  jelenség megszűnik.  Érdekes, de drága játék, de ötletes, és különleges. Talán később már ez lesz a  természetes, a  padló fűtés, és a  fürdőszoba.
A  modern világ ide is betette a  lábát.
 
 
NAGY VENDEL: SZURDIKOK MÉLYÉN
 
Szurdikok mélyén,
Löszfal meredélyén
Bodzák hűvöséből
Cefreszagot áraszt
A gaz nőtte pincelyuk,
Régmúlt tüzes borok
Dicsőségére
Vágyik az új must.
A dűlőúton felszáll a por,
A pince mélye
Szomjazó vendégre vár,
Bíbor színű
Az  üvegpohár,
Mámoros muslincák
Monoton dala száll.
 
2012.  aug.  27.
 Megjegyzés: Bordal -  Ősi illatok a szekszárdi Kadarka utcán.
*
 
NAGY VENDEL: A  VINCELLÉR IGAZSÁGA
- NÉPI BÖLCSELETEK -
 
Útból,
kútból,
senkit nem szabad
kizárni.
Tanya előtt
egy jó gazdánál
fél icce borra
mindig meg kell állni.
 
2019. január  10.
***********************************************
 16. SZEMEZGETÉSEK SZŐCS ÉVA VERSEIBŐL 
 
Szívem dallama
 
Hajad olyan, mint a bársony
szemed rubinragyogás.
Szájad piros mint a rózsa,
kérőn mindig csókra vár.
 
Nyakad fehér alabástrom,
s ha megszólalsz csendesen.
Hangod édes tónusába
érzem szívem megremeg.
 
Érintésed gyengéd játék,
tőle testem hangszer lesz.
Minden egyes mozdulatod
dallamként hat lelkemre.
 

Napsugár vagy
 
Napsugár vagy te nekem
Tiéd az életem.
Szeretem a léptedet,
Szeretem a testedet.
 
Szellő vagy mely megérint,
Hajamba rózsákat hint,
Vízcsepp vagy a testemen
Szivárvány vagy lelkemen.
 
Ezer csillámló kis fény,
Életemnek adsz reményt.
Éjjelek és nappalok,
Mindenben rád találok.
 
Szívem harangja
 
Nevetésed csengő hangja
szívemnek édes harangja.
Lépteidnek koppanása
fülemnek kedves nótája.
 
Szemeid ha tűzben égnek
föllobbantják izzó vérem.
Szunnyadozó alvó vágyam
érintésed hozza lázba.
 
Kettőnk között szikrák égnek,
lángra lobbant szenvedélyek.
Nem vagy velem vágyom érted
hiányod kínozva éget.
 
Ott leszek
 
Ott leszek én minden vágyban,
minden egyes pillantásban.
Jelen leszek minden csókban
ölelésben, édes szóban.
 
Andalító lágy zenében,
minden táncban rám emlékezz.
Veled leszek jóban, rosszban
elkísérlek minden útra.
 
Bánatod van, könnyet ejtesz
vigaszul én majd ott leszek.
Veled vagyok - benned élek,
sírig tartó szenvedéllyel.
 ***********************************************
 17. Bibliai elmélkedés 1-4. /2. 
 
PÁNCZÉL JÁNOS : Jézus életodaadásának és megbocsátásának együttes előfordulásai
 
- Jézus ajkáról, vagy az ő megerősítésével
(Az elemzésben található ószövetségi idézetek az 1990-es ref. fordításból valók, az újszövetségiek Csia Lajos fordításából.)
 
Előszó (folytatás)

Bulányi Gy. 2. mondata:
"Jézus megbocsátott a bűnösöknek már a Golgota előtt is."
- Jézus Golgota előtti nyilvános működését szövetségek közti időszaknak tekinthetjük. Bemerítő/Keresztelő János működésének végével lezárult az ószövetségi kor. (Nagyjából akkoriban kezdődött Jézusnak a kb. három és fél évi, nyilvános munkássága.) Erről a korlezárásról mondta Jézus: "A próféták mind s a törvény is Jánosig prófétáltak." (Mt 11, 13) A szövetségmegújítás bejelentése pedig Jézustól csak néhány évvel később, az utolsó vacsora alkalmával történt. Ebben a szövetségek közti időszakban Jézus az első földre jövetelekor Isten irgalomra hajló arcát igyekezett bemutatni. Pl. amikor a paráznaságon kapott asszonyt eléje hurcolták, az ószövetségben lefektetettek szerint nem volt kérdés, hogy az asszonytg meg kellett volna kövezni (Jn 8). De Jézus Isten irgalmát demonstrálva adott az asszonynak még egy lehetőséget a kegyelemre, az életre. Ugyanakkor egyértelmű az is, hogy Jézus nem helyeselte az asszony bűnét: "Én sem kárhoztatlak. Eredj el, de tovább ne vétkezzél." (Jn 8, 11)
És azt se gondolja senki, hogy ha a bűnös ember az Isten irgalmas hozzáállása ellenére sem alakítja jézusivá a gondolkodását, életét, hogy Isten akkor is, mindig is az a jóságos atyuska marad, ahogy némelyik ikonon így próbálják őt ábrázolni. Jézus második eljövetele már igazságosztó, ítélőbírói eljövetel lesz:"Mert kell, hogy az ember Fia eljöjjön angyalaival Atyjának dicsőségében s akkor kinek-kinek megfizet majd cselekvéséhez mérten." (Mt 16, 27)
 *
B. Gy. harmadik mondata:
"Az Isten megbocsátott a bűnbánóknak az Ószövetség idején is, a pogányoknak is. (Mt 11,21-2; 12,41; Lk 10,13-4; 12,32)"
 
- Isten megbocsátott az Ószövetség idején is, a zsidóknak az ószövetségben előirt, bűnért való, helyettesítő állatáldozatok betartásával. A pogányoknak pedig, mint szövetségén kívülieknek, persze hogy az Ószövetség idején is meg előtte is a megtérésükkor megbocsátott, mint Jónás prédikálására Ninive lakosainak. Hiszen náluk nem számított más, csak a jó  lelkiismeretből való őszinte belátás. És Isten azt látva máris megbocsátott.
 *
B. Gy. negyedik, záró mondata:
"Nem is tudjuk Istent Istennek gondolni másképpen, csak úgy, hogy szövetségen belül vagy kívül, de megbocsát a Hozzá-menőnek."
 
- Ez két kategória. Szövetségen kívül az van, mint az előző pontban is: nem számított más, csak a jó lelkiismeretből való őszinte belátás Isten megbocsátásához.
Szövetségen belül viszont - mind a mózesi, mind a Jézus megújította szövetségben,  az előbbi esetben állatok helyettesítő áldozatához, az utóbbiban pedig Jézus egyszeri, tökéletes véráldozatához volt/van kötve  Isten bűnbocsánata - mindkettőre fogok példát hozni.
 
Amikor nincs olyan szövetségi kötöttség, melyben le van fektetve a bűnrendezés módja, akkor az számít, hogy Isten alapvetően milyen, és hogy az ember a bűnelkövetése után belátással járul-e hozzá. Isten alapvető jóindulatáról:
Jézus mondta a gazdag ifjúnak Istenről: "Miért kérdezel engem a jó felől? - felelte neki. Csak egy a jó!" (Mt 19, 17) Az abszolút JÓ Isten tisztában van az emberrel. "Kijött tehát Nóé (a bárkából) fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt... Azután oltárt épített Nóé az Úrnak... és égő- áldozatokat mutatott be az oltáron. Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva..." (1Mózes 8, 18-21) "... Jézus nem bízta magát rájuk, mivelhogy mindnyájukat ismerte, és mert nem volt szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen [valamely emberről,] mert maga [is jól] tudta, hogy mi lakik az emberben." (Jn 2, 24-25)
 
- S ha már alapvetően ilyen az ember, Isten mindig igyekezett lehetőséget biztosítani számára, hogy amikor belátja s beismeri rossz dolgait, akkor bocsánatra lelhessen nála. Hiszem, hogy Istennek ez a hozzáállása szövetség nélküli korszakokban és állapotokban feltétlenül érvényes. Viszont azt is hiszem, hogy  amikor Isten szövetségi viszonyban van az emberrel, s szövetségén belül nyújtja a bűnbocsánatot számára, akkor Isten a szövetséget is és a szövetségben lefektetett megbocsátási módot is nagyon komolyan veszi.
 
Most arról szeretnék írni, hogy Isten a szövetségi korszakokon belül  a szövetségkötést is és a bocsánatát is véráldozathoz kötötte.

Az ószövetségi, mózesi szövetségkötésről:
"Akkor leírta Mózes az Úr összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az Úrnak. Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt. Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján." (2Mózes 24, 4-8)
 
Az Ószövetségen belül lefektetett rendje volt a bűnrendezésnek, bűnbocsánatnak. Erről egy példa:
"Ha egy vezető ember nem szándékosan vétkezik, és áthág csak egyet is az Úrnak, Istenének a tilalmai közül, és vétkessé válik miatta, vagy tudtára adják vétkét, amiben vétkes, akkor hozzon áldozatul egy hibátlan kecskebakot. Tegye kezét a bak fejére, és vágja le azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni, az Úr színe előtt. Vétekáldozat ez. A pap pedig vegyen ujjával a vétekáldozat véréből és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az égőáldozati oltár aljára. Az egész kövérjét füstölögtesse el az oltáron, ahogyan a békeáldozat kövérjét szokták. Ha így a pap elvégzi az engesztelést annak a vétkéért, akkor bocsánatot nyer." (3Mózes 4, 22-26)
 
Jézus szövetségmegújítása is véráldozat bevonásával történt és az újszövetségi bűnbocsánat rendje is, de majd erről szólnak az alábbi fejezetek.
 
1. fejezet. Jézus váltságul is jött - levezethető, hogy bűnökért való váltságul jött
 
Mt 20,28;  Mk 10,45.
"Mint ahogy az embernek Fia sem azért jött, hogy kiszolgálják,
hanem hogy ő szolgáljon másokat s hogy lelkét sokakért odaadja váltságul."
- Itt többszörösen összetett mondat zárórészeként  fordulelő Jézustól az ő váltságáldozatának megfogalmazott igazsága:
"... hanem [azért jött,] hogy ő szolgáljon másokat,
s hogy lelkét sokakért odaadja váltságul."
Két hangsúly fontos itt:
1.a.) Jézus szolgálni jött;
1.b.) Jézus váltságul jött odaadni az egész életét sokakért.
- Ebben a váltság-említette mondatban nem kerül szó szerint kifejtésre, hogy Jézus váltsága a bűnökért való váltság.   De ennyiből kiindulva is le lehet ezt vezetni Jézus beszédeiből.
Jézus csak a maga életét állította bűntelennek:
Jn 8,46
"Közületek ki bizonyít rám vétket?
Ha meg az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?"
Jn 14,30
"Már nem sokat beszélek veletek, jön ugyanis e világ fejedelme.
Bennem azonban semmije sincsen."
- Jézus az emberről viszont kijelentette, hogy alulról való s hogy felülről, szellemileg újjá kell születnie és Jézusban, a bűneiből megszabadítani képes Istenben hinnie.
 - erre utalhat ez a mondása: "... Ha ugyanis nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok vétkeitekben." - Jn 8, 24)
 
Következésképpen: ha hiszünk benne, nem a bűneinkben fogunk meghalni, hanem mentesíteni fog Jézus tőlük.
Jn 8,23
Majd így szólt hozzájuk: "Ti az alant levők közül valók vagytok,
én a fent levők közül való vagyok.
Ti ebből a világból valók vagytok, én nem vagyok ebből a világból való.
Jn 8,24
Megmondtam nektek, hogy vétkeitekben fogtok meghalni.
Ha ugyanis nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok vétkeitekben."
 
Az újjászületés / felülről születés szükségességéről:
Jn 3,3
"Bizony, bizony ezt mondom neked - felelte neki (Nikodémusnak) Jézus -, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülről nem születik...
Jn 3,5
Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy ha valaki vízből és Szellemből nem születik, nem mehet Isten királyságába be.
Jn 3,6
Ami húsból született, az hús, és ami Szellemből született, az szellem.
Jn 3,7
Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülről kell születnetek."
 
- Jn 8. fejezetében szó van arról is, hogy a Jézus hirdette igazság ad az embereknek szabadságot, különben a bűn szolgái maradnak és úgy nem nyerhetnek örök életet:
Jn 8,31
„Ha megmaradtok beszédemben (logoszomban), valóban tanítványaim vagytok
Jn 8,32
és [akkor] meg fogjátok ismerni az igazságot és az igazság szabadokká fog tenni titeket.
Jn 8,33
Ábrahám magva vagyunk - felelték neki -, soha, senkinek rabszolgái nem voltunk, hogy mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?
Jn 8,34
Bizony, bizony azt mondom nektek - felelte nekik Jézus -, hogy mindaz, aki teszi a vétket, rabszolgája a véteknek.
Jn 8,35
A rabszolga pedig nem marad örökké a házban, a fiú marad meg örökre.
Jn 8,36
így hát ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká.”
 
- Ez a megoldás egyik fele, hogy Jézus tanítására figyeljünk, mert annak megvilágosító, szabadító hatása van.   Valami világosságot, szabadságot hozott a világba pl. Buddhának vagy Mohamednek a tanítása is. De Jézus nemcsak tanított, a tanítása mellé odaadta az életét váltságul. S mivel az emberek bűnben élnek, örök élet esélye nélkül, erre az látszik megoldásnak, hogy bűnbocsánati váltságul adta oda értünk az életét, hogy miénk lehessen az örök élet. Ezt erősítik bennem az alábbi idézetek is:
„Ugyan mi haszna lenne az embernek abból, ha az egész világot megnyerné, lelke pedig kárba veszne? Vagy mit adhat majd az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16,26)
- Jézus második kérdéséből - mit adhat majd az ember cserébe a lelkéért? - kisejlik: az ember az elveszettségében, bűnös állapotában képtelen a helyzetén változtatni, csak úgy menekülhetne meg, ha valaki más cserébe, váltságdíjul adná oda érte  az életét.
"... Kevesebb fáradtsággal megy be valahova egy teve egy tű fokán keresztül, mint ahogy a gazdag megy be a mennyek királyságába. Ahogy tanítványai ezt meghallották, nagyon megdöbbentek és így szóltak: Ki menekülhet meg tehát akkor? Jézus azonban rájuk nézett és ezt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de minden lehetséges az Istennél." (Mt 19, 24-26) – Megjegyzés: bibliaszakértők közül az adott igeszakaszról többen erősítik, hogy helyesebb az idézet záró részét a tartalmát tekintve így fordítani: "Embereknél ez lehetetlen, de minden lehetséges az Istennel együtt (vagy) az Isten mellé állva."
Vida Sándor is törekedett az Újszövetség szó szerinti fordítására, s Jézus idézett beszédét így zárta le: „embereknél (emberek mellé állva) ez
lehetetlen, de Istennél (Isten mellé állva) mindez lehetséges.”
 
2. fejezet. Jézus Máté szerint bűnbocsánatról is szólt az utolsó vacsorán
 
Mt 26,28
"Mert ez az én vérem, a szövetség vére - mely a vétkek megbocsátása végett -, sokakért ömlik ki."
Itt bármi magyarázat nélkül érthető: Jézus váltság-igazsága úgy szerepel Jézus ajkán, mint a bűnök bocsánatáért való véráldozat. Igaz, hogy csak Máté hagyatékában van így említve az utolsó vacsora története.  De több másik "bűnből-váltság-megerősítés" közt mégiscsak Máté úrvacsorai leírása az egyik! Fel szeretném itt hívni a figyelmet arra, hogy a Jézus bevezette úrvacsora egyben szövetségmegerősítés mindhárom evangéliumi úrvacsora-leírás szerint (Mt 26, 28; Mk 14, 24; Lk 22, 20). Azaz három evangélium szerint is beszélt Jézus az Isten és a benne hívő ember szövetségének megújításáról az utolsó vacsora idején: a kenyér és bor fogyasztásakor – mint Jézus Krisztus testével és vérével való életközösségről.
Mivel pedig Jézus azt is többször kijelentette, hogy a róla prófétáltaknak be kell teljesedniük, így mentes lehet a belemagyarázástól, ha felemlítek egy kiterjedt messiási próféciát a szövetségmegerősítésről: "Eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az Úr -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.
Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre." (Jerémiás 31, 31-34)
- Jelentősnek tartom, hogy itt is úgy szól a prófécia, hogy majd új szövetséget köt isten a híveivel, s hogy e szövetségnek az is tartalma lesz, hogy megbocsátja az övéinek vétkeit. Ebben a próféciában a Messiás életodaadásáról épp nem esik szó (Ézsaiás 53. fejezetében annál inkább). Dehát sokszor a próféciák olyanok, mint a mozaikdarabok, hogy egyikben ezt, másikban azt nyilatkoztatja ki az Úr, s esetenként több prófécia együttese ad egy teljesebb előképet.
A jerémiási szövetségmegújítási próféciával teljes összhangban látom, hogy a Máté leírta úrvacsorai meghagyásban is együtt szerepel a szövetségmegújítás és a bűnök bocsánata. Ha pedig megkérdőjelezné valaki, hogy mért csak Máténál van egybekötve e kettő, akkor meg lehetne azt is kérdezni (szintén csak költői kérdésként): a másik két szinoptikus evangélista, Márk és Lukács miért nem a jerémiási próféciával összhangban hagyatékozta meg Jézus ajkáról az Úrvacsorát, hogy szövetségmegújítás és bűnbocsánat együtt járnak, Hiszen elképzelhető, hogy Jézus a jerémiási próféciához híven valóban összevonta beszédében a két tényezőt,  melyekpersze Jézus ajkáról az úrvacsoránál már magukba foglalták a váltságul életodaadást is, hiszen ő ott vére kiontásáról is beszélt.
 
3. fejezet.  Máté szerint Jézus az elfogásánál többször is megerősíthette, hogy a róla szóló próféciáknak be kell teljesedniük
 
Mt 26,51
Egyszer csak azok közül egy, akik Jézussal voltak,
karját kinyújtva, kihúzta a kardját és rásújtott a főpap rabszolgájára. Leszelte annak fülét.
Mt 26,52
De Jézus rászólt: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert kardtól vesznek el mindazok, akik kardot fognak.
Mt 26,53
Hát úgy véled, hogy nincs nekem hatalmam rá, hogy magam mellé szólítsam Atyámat,
hogy Ő tizenkét légió angyalnál is többet állítson mellém?
Mt 26,54
De hát akkor hogyan teljesülnének be az írások,
melyek szerint a [történetnek] így kell bekövetkeznie?"
Mt 26,55
Ugyanabban az órában Jézus így szólt a tömeghez:
"Mint egy haramiára úgy törtök rám, hogy megfogjatok, kardokkal és botokkal felfegyverkezve?
Napról-napra ott ültem a templomban és tanítottam, de ott nem tartóztattatok le.
Mt 26,56
Ez az egész azért történt így, hogy beteljesedjenek a próféták írásai."
 
- Hozzáfűzöm az idézethez: az 54. vers nagyon biztosnak látszik, hogy Jézus ajkáról való. De az evangélium írásakor írásjeleket, - így idézőjeleket is - szinte egyáltalán nem használtak.  Így az 56. vers esetleg lehet az evangélista hozzáfűzése is. Ám itt azonnal hadd idézzem Jézus két mondását, melyek arról tájékoztatnak, hogy Jézus - bizonyára főleg az első tizenegy, halálukig hűségesnek bizonyult tanítványában - felettébb megbízott, hogy három és fél évi vetése bennük - utána még Szentlélek emlékeztetéseivel is - meghozza majd a hitelességük gyümölcsét:
"Aki befogad titeket, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött." (Mt 10, 40)
"Aki rátok hallgat, énrám hallgat. Aki titeket elvet, engem vet el. Aki pedig engem vet el, azt veti el, aki küldött engem." (Lk 10, 16)
 
Tehát a fentírt idézetben (Mt 26, 51-56) legalább egyszer, de lehet, hogy kétszer is előfordul Jézus ajkáról, hogy az ő letartóztatása az Írások beteljesedése. Jézus foglyul ejtése viszont elindított egy folyamatot, melynek kiteljesedéséről Ézsaiás a könyvének 53. fejezetében többszörösen kitér: hogy a Messiás szenvedése bűnök bocsánatára, jóvátételül történt meg. Lukács tanúsága szerint Jézus a halála előtt konkrétan is hivatkozott e fejezet egyik részletére: "Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították - végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak." (Lk 22, 37)
Mondhatná valaki: „Jézus próféciarészlet-idézése nem kifejezetten utal a bűnökért való váltságáldozatra.” Viszont Jézus átfogóan is kijelentette:
"Ne gondoljátok, hogy a törvényt, vagy a prófétákat eltörölni jöttem. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem őket.” (Mt 5,17)
- Hogy a törvény betöltéséért jött Jézus, ezt lehet leginkább úgy magyarázni, hogy Isten törvényeit tökéletesen betöltötte. De hogy a Prófétákat is jött betölteni, a próféták írásait, ezt csak úgy lehet érteni, hogy amit róla a próféták előre megírtak, azok be is teljesedtek. A próféták írásainak pedig szerves része Ézsaiás 53. fejezete, ahol többszörösen, kb. hétszer is megemlítésre kerül, hogy a szenvedő Messiás bűnők terhét  volt hivatott váltságul vállalni.
(Egyébként Lukács evangéliumának záró, 24. fejezete is számosan hangsúlyozza - Jézus ajkáról is -, hogy valamennyi messiási próféciának be kellett teljesednie.)
 
Folytatás következik.
***********************************************

 18. VANDÁL VENDEL NEVE NAPJÁN 
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VENDEL NEVE NAPJÁN - OKTÓBER 20.
 
Falu végén,
A kivezető út
Gyomos meredélyén
Áll egy magányos
Homokkő szobor.
Ruhája kopottas,
Orcája komor.
Támaszkodik juhászbotján,
Lábánál bárány,
és Komondor.
Pásztor erre terelve
Barmát, és
Egyéb jószágát,
Köszönti a rendületlenül
Útszélén álló
Vigyázó szentet,
Vendelt,
Emelve kalapját,
Pásztornépek és jószágok
Istápolóját,
Köszöntve nevenapján,
Feleszmélvén, hogy
Lassan telelőre kell
Hajtania a nyáját.
*
 
Október 20. Vendel névnap. (német) Jelentése: a vandálok népéhez tartozó.
 
Életfeladata a gyengék segítése és támogatása. Sorsát a győzni akarás és a harckészség fogja vezérelni.Minden ellenállást megpróbál  leküzdeni. Magabiztosan valósítja meg céljait. Nem tűr megalkuvást, és nem viseli el a kudarcot. Nem rendelődik alá, kerüli az ilyen szituációkat. Nehezen kezelhető, mert akaratához is érzelmileg közelit, önfejű. Nem tűr ellentmondást, irányítani akar. Csak az lehet jó, amit ő elképzel. Nem lehet neki ellenállni, annyira meggyőző tud lenni, még akkor is, ha ez alaptalan. Ha felismeri, hogy feladata másokért küzdeni, akkor kiteljesedhet. Képes bármit elérni, ha nem öncélú. A sikere akkor válik teljessé, ha ezt valakivel együtt, vállvetve teszi. Határozott és erős társat keres, aki támogatni tudja. A döntéseket azonban mindig ő hozza meg. Rendkívül szenvedélyes, ezért gyakran féltékeny. Gyakran esik az erőszakosság és a hatalmaskodás csapdájába.
Gyakorisága[szerkesztés]Az 1990-es években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[1][2][3]
Névnapok[szerkesztés]október 20.[1]
Híres Vendelek[szerkesztés]Szent Vendel
*
Megjegyzésem...
Ezen internetes elemzésre én  protestálok, mert a fele sem igaz, de a másik felét büszkén vállalom. Na akkor most mindenki eldöntheti hogy melyik felét is..?
vendi -  csak így kisbetűvel! 
 
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS  2017.
ARANY BOT   KÜLÖNDÍJAS   2018.
2020. október 20.  án
*
 
NÉVNAPI DUÓVERS - Spontán levélpár.
 
MIKS MÁRIA - NAGY VENDEL : PRÓZAVERS, somolygó
 
A  VEND TÖRZSHÖZ TARTOZÓ VANDÁL VENDEL
 
Kedves Vendi!
Miks Mária
Hogyha trendi
a köszöntés e formában,
idepötyögöm sorjában:

Nevezhetnélek -  ugye -   Vandálnak,
aki saját verseket skandálgat
a legkülönbözőbb alkalmakon,
csodálkozó szemek előtt  - vakon.
De a tisztességes neved Vendel,
aki,  ha hajnalórán felkel,
számítógépének odaperkel,
s éhgyomorra oly sorokat  termel,
amelyekkel általában elnyer
valamilyen díjat ez az ember.
Ha ünnepel, csak  szekszárdit rendel,
Nagy Vendel


s dallamokat komponál, mint Hendel.
Olvasóira sok időt szentel.
Kajánul kritikusokat hergel
azzal, hogy  holt porokat is felver.
"Fölösleges szólamok!
én juszt is megszólalok!" -
nevet Vendel,
és nem kertel!
 

Válaszlevélke féle....
Nos csókolom, csókolom..  le vagyok nyűgözve  hogy versbe vagyok szedve.
 
Marika kedves ,  a meglátásod jó,  jól látod személyemet, mely annyira
megosztó  akkor is ha nem látod,, s akár a daróc, vagy a posztó, akár a pokróc, sokaknak bőrét felsérti mivel nem érrti  mi megyen itt végbe és mivégre.    
S kapjanak fejükhöz végre a gazok, kik nem értik hogy  milyen esetlen vagyok,  köztük és magamat erősnek mutatom,  de előtted lebukva állok, s nem játszadozhatok
neked hőst  mivel az nem vagyok.  E levelem is így véletlen rímbe  szedtem tetőled kedvet kapván   s küldjed vissza nekem  posta fordultán spontán jó lesz legújabb versembe talán  melynek címe  a pénz elverve s az asszony számolva jó.
Mivel  leveleddel hamar érkeztél holnap újra előveszem eme leveled, hogy  megnézzem  milyen sületlenségeket miveltem Veled.   Pedig még veres sem lett nyelvem a nedűtől,  talán majd holnap  és majd lesz halnap is mely úszni akarhat, s nem verem le, mint vak a poharakat, és talán jobb lesz versikém amit iderittyentek én most neked megköszönve hogy  nevemről ha viccesen is de megemlékeztél,  s talán
 a te leveleddel  meg enyémmel összevetve egy újabb közös versünk lehetne, ez
 a hiú remény. Tehát várom mint vissza küldeményt, hiszen  csak spontán
 írom ezt most én s reggelre elfelejthetém.   

 Puszi   és hálás köszönettel: Vendi.
 De ha neked így a jobb, akkor VANDÁL VENDEL,   aki rendel október 20.  péntekén
 
Csak egy liter
kadarka kell,
hogy az ember ne törődjön
semmivel

 SZEKSZÁRD VÁROSÁN - OKTÓBERNEK 20.- ÁN VENDEL NAPJÁN
*
 NAGY  VENDEL : NEVED MUTATJA KI VAGY?
 A nevét általában a szüleitől kapja az ember.
Álnéven csak kevesen élnek e világban. Akinek nem tetszik a saját neve, megváltoztathatja. ha akarja.
 Kislányom, aki általában vidám természetű, sírva jött haza az óvodából. Kérdeztük, mi a baja, s azt mondta: csúfolják a társai.
A sok Csenge, Emerencia, Alexandra, stb. között kirítt, hogy Ő csak Katika. Megvigasztaltuk, megmagyaráztuk.
Most, ,hogy hamarosan világra jön az unokám, ismét napirenden van a névválasztás.  Mivel még nem tudjuk fiú e vagy kislány, elég sok változat felmerült.
  Hogy oldjam a hangulatot, viccesen megjegyeztem: bármilyen nemű lesz a baba, hívjuk: Vendel-nek
A döbbent csend, és lehurrogásom után, már feleslegesnek tartottam érveim felsorolását.
Miszerint felvetésem nem volt logikátlan, mert a Vendi ebben a formában férfi név.
A Wendy az angolban női nevet jelöl.
Ugye, hogy jót akartam?
Én a nevemet apám után örököltem. Legszívesebben  II. Nagy Vendel-nek hívatnám magam, mert apa volt az első.  Ifjúnak már nem szólíthatnak, idősnek pedig én nem hívattatom magamat.
Egyébként nemesi származásomra az utal, hogy  y- nal írom a vezeték nevem.  Nagy
Egy doboz sör az eddig olvasónak. TOVÁBBI JÓ SZÓRAKOZÁST.   Nemességem kötelez. Egyebet nem mondhatok.
Ja, csak még annyit, hogy hétszilvafás nemes vagyok.
 
2012. - Utóirat: 2012  április 18. - án megszületett Dávid.
*
 BARÁTAIM ÉS EGYÉB EMBERFAJTÁK
 
NAGY VENDEL:SZATIRIKUS, ÖN-IRONIKUS, SOMOLYGÓ
( ja és demokrati kus...)
 
Biztosan ismeritek a  mondást,
nincs szüksége ellenségre annak,
kit körbe vesz a  tág rokonság,
és néhány jó barát,
kik mindenáron  segíteni akarnák.
kritikusaimról  nem is beszélve,
kik asztal körül kergetnének..
a  pokolba vezető út is
gyémánttal van kikövezve,
legyél karddal felövezve.
némelyek jóindulatilag mondják a  nevemet,
II. Oroszlánszagú Vendel
no, a fene egye.
Vak Bottyán után szabadon,
Vak  Vendi.
Vendi magyarul férfi  név,
Wendy angolul női  név lehet..
Wen ti  a  Kínai nevem,
ami kérdést jelent.
találó név mivel verseimben sok kérdést teszek fel,
várva a  feleleteket.
van ki képet festett rólam,
olajjal vászonra kenve,
az Isten  áldja meg  érte,
könyvemnek lettem borító fedele.
azóta rézdróton
lógok a  falon felakasztva,
egy kék fejű szegen,
bekeretezve,
ettől talán többet érdemelne.
felakasztásomnak  még
nincs itt az ideje.
volna ki rólam szobrot faragna,
feltuszakolna egy talapzatra,
nehezéknek az alapzatra.
fa alatt pózolnék,
lomboktól óvottan,
beleolvadva  a  bronzba,
neki legyen mondva...
mint egy ismeretlen mellszobra.
bronz fénye csillan
 a  nyugalmas térbe,
megadóznék érte.
Isten adjon nektek ezerszer annyit,
nekem meg kétezerszer.
irigységre önzéssel vetekszem.
hében, és hóban
vállamra madarak szállnának,
enyhelyt keresve,
végre megnyugodnának,
nem vállaltam be,
galamb  tojna a  fejemre.
azt mondaná búgva,
megölték szegénykét,
megölték szegénykét.
magamféle kapkodhatná a  fejét.
sok van mit elértem,
könyveim állnak sorba,
felrakva valós,
és elképzelt polcra.
nincs szükségem idegen tollakra..
lemezem harsog a  gépen,
verseim sok jó barát mondja,
vagy csupán olvassa,
köszönet érte,
lelkük rajta.
fotóim, videóim
láthatóak ha hagyom,
riportjaim hangoznak el,
sugározzák a  rádiók,
földrészeken át hallik a hangom,
fennhangon  mondva,
ne legyen igaza a  kritikusoknak,
egy szoborért nem kockáztatok.
 
2018.01.10.
***********************************************
 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
 
KÖZSZOLGÁLATI FELHÍVÁS!
 
"SÉRELMEK A PSZICHIÁTRIÁN - INGYENES JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT
Ha Ön vagy szerette segítségre számított a pszichiátrián, de ehelyett borzasztó tapasztalatai voltak (pl. bántalmazás, egészségkárosodás, gyógyszerfüggőség), hívja ingyenes jogsegélyszolgálatunkat!
Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány
Cím: 1461 Budapest, Pf.: 182.
Telefon: 06-1- 342-6355, 06-70-330-5384
E-mail: panasz@cchr.hu
Weboldal: www.emberijogok.hu
Minden információt bizalmasan kezelünk!"
 *
"PSZICHIÁTRIAI SZEREK VISELKEDÉSI PROBLÉMÁKRA?
Ha gyermeke "tanulási problémára" vagy "viselkedési rendellenesség" miatt pszichiátriai szereket szed, és úgy érzi, hogy a gyermek állapota semmit sem változott vagy rosszabbodott emiatt, keresse az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt. Az alapítványtól ingyenes tájékoztató kiadvány is kérhető a hiperaktivitás témájában.
Cím: 1461 Budapest, Pf.: 182.
Telefon: 06 (1) 342-6355, 06-70-330-5384
E-mail: info@cchr.hu
Weboldal: www.emberijogok.hu
Minden információt bizalmasan kezelünk!"
....................................
 
REAGÁLÁS ÁTÖLELNEK A  FÁK, CÍMŰ VERSEMRE
 
Szia VENDI!
Különlegesen szép ez a vers, hihetetlen képeket fogalmazol meg benne, nem egyszerű szavakkal! Mindig is irigyeltelek  titeket azért, hogy milyen képleírásokat tudtok összehozni! Én is bízom benne, és szívem szeretetével kívánom, hogy sokáig olvassák a kápolna falán ezt a csodát!  
Üdv: Gerti
.......................................
 
DRÁGA VENDIM! DE JÓ EZ A VERSED IS! SZÍVBŐL GRATULÁLOK. KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASHATTAM. KÍVÁNOK NAGYON SZÉP NAPOT, JÓ EGÉSZSÉGET. PUSZI: ANJO
Kun miaj plej amikaj brakumoj.
Anjo
 *
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. szept. 24., P, 11:10):
 
A  SZEKSZÁRDI SZÜRET IDEJÉN - HÁTSÓ CÍMKÉRE
 
NAGY VENDEL: KADARKA  DICSÉRETE
 
Ideje van most a  nemes italnak,
hamarvást mutatja magát,
vállára  teríti bíborpalástját,
 fejedelmek , pápák  maguknak hozatják,
asztalukhoz invitálják,
a  szekszárdi Kadarkát.
emeli fényét a  mulatságnak,
s  rangját ivójának,
a  díszes társaságnak.
koronája ül a  bornak,
kristálypohárra rásimul,
felrémlik gyémántkorong csiszolta
míves alakja.
gyöngykoszorú övezi
s   hűsítő harmat.
csillámlik benne
a  gyertya fénye,
rávetül sugára
a  becses üvegre.
címkén büszkélkedik
a  nemes nedű neve,
elárulja nevét,
annak , ki művelte.
ez kerülhet hátsó címkére.....
Mindenképpen bor lesz
a mustból,
Ha az erőt beleszorítja
A dongára feszülő
Hordó abrincsa.
koppan az akona.
A szekszárdi dombvidék
Sugárzó melegét,
Bíboros színét,
Bársonyos ízét,
A Napfény tüzét
Töltöttük bele,
Ebbe az üvegbe.
a  pince mélye
szomjazó vendégre vár,
cefreszagot áraszt
a  löszfalba vájt pinceszáj.
mámoros muslincák
bódult dala száll.
egymásnak töltünk
mi jó barátok,
vidámabbnak látjuk
e  cudar világot.
Jóska bátyám
nem sajnálja a  borát,
megkínálja
jó borivó barátját,
az Isten tartsa meg
ezt a  jó szokását.
 
2021. augusztus  30.
...........................................
 
OLVASÓI VÉLEMÉNY ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEMRŐL
 
Igazán érdekes és nekem  mint alföldi születésű embernek újdonságként közreadott "szakácskönyv" -vet olvasgatom és tanulmányozom. Nagyon szépen köszönöm a megosztást. Üdvözlettel Hné Jutka
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. szept. 21., K, 11:30):
 
ÍZES TÖRTÉNETEK, IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
EDDIG MEGJELENT E. KÖNYV  1. ( ELSŐ KÖTET)
  ............................................
 
MEGJELENT NAGY VENDEL: ELSŐ  E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.  ÍZES TÖRTÉNETEK CÍMMEL.
A LÁTÓK ITT OLVASHATJÁK:
http://www.mek.oszk.hu/13500/13542/


NEM LÁTÓK ÍTT OLVASHATJÁK.
http://www.mek.oszk.hu/13500/13542/13542.htm
NAGY VENDEL MAGÁNZÓ
nagy.vendi54@gmail.com
E könyvem normál változatban olvasható.
 *
NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK
 
IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
CSALÁDI RECEPTEK, CSALÁDI TÖRTÉNETEK A XX. SZÁZADBÓL
 
1. KÖTET - E-KÖNYV
 
MEGJELENT MAGÁNKIADÁSBAN
2014 JÚNIUSÁBAN A 85. KÖNYVHÉTEN
A KIADVÁNY MAGÁNTULAJDON,  SZERZŐI JOGOK VÉDIK

***********************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
---
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
---
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
---
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
 ---
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
---
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
---
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
---
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai!                 ……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1110. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ