2018. szeptember 8., szombat


MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2018. 09. hó – nyolcadik évfolyam, kilencedik
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
"NYIBA, KÖLTŐK IMÁI" - DÍJAS KÖLTŐ ÉS ÍRÓ

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. szeptember

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

***************************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Nagy Vendel szerkesztő, laptulajdonos
   Egyik legfontosabb mozzanat  mindannyiunk életében, hogy holnap kezdődik az iskola. Ez fontos  gyermeknek, szülőnek, nagyszülöknek egyaránt. Mindenki izgul a  feladat fontossága miatt. állítólag  egy  érdekes év elé nézünk.  Három héttel előbbre jár az idő, megkezdődtek a  szüretek, és vele együtt a  bálok, felvonulások időszaka is. Közeleg az ősz,  talán legfontosabb évszakunk a  szorgos munka után a  javak betakarítása. Mindenkinek megvolna a  dolga, ha itthon maradna.
 Ehetjük a  friss, új kenyeret, és hamarosan a  jóféle  borok is  olthatják szomjunkat. Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér…

Mindez vár miránk,  sehol nem terem ilyen dal mások ajakán. 
Nemsokára  ünnepelhetjük  hazánk nagyasszonyának neve napját, Máriát, és  nemrégiben volt apák napja, a  nemek közti egyenlőség jegyében. 
Ami jár, az jár.
Egyebet nem mondhatok... a  szerkesztő.

EMLÉKEZÉS  AUGUSZTUS  HUSZADIKÁRA 
ISMERITEK A  ... NAGY VENDEL  VERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN

HANGOS VERS, AUGUSZTUS HUSZADIKA ALKALMÁBÓL.  

Augusztus  19.  adás 

RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY,  AUSZTRÁLIA 
ÍRTA:  NAGY VENDEL 
A  VERSET ELŐADJA ILOSVAY EGYED KATALIN 
2018.
Kattints rá a fenti honlapra , örömöd fog benne telni!
ILOSVAY GUSZTÁV

********************************************************************************
FIGYELEM!  
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN. 
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINKEK:
illetve:

***************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
       HANGOSVERS   RÁDIÓ MOZAIK
  2.  GLOSSZA
       KELEMEN GYÖRGYNÉ
       GYEREKANYAG
  3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL
       HAZAI SZERZŐKTŐL
       NAGY CSABA
       ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
       TÓTH ENIKŐ
       MÁTYÁS RITA
  4.  KULTÚRKOKTÉL 
       ÁRVAY MÁRIA  ÖSSZEÁLLÍTÁSA
      MOZDONYVEZETŐK NAPJA 
  5.  ARCKÉPCSARNOK
       GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA
       VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET
       LÁNCZ ANDRÁS
  6.  VERSVÁLOGATÁS
       I. P. STEVE   ÍRÁSAIBÓL
  7.  ELBESZÉLÉS
      CSOMOR HENRIETT
      DRÁGA NAGYAPÁM
  8. HAZAI TÁJAKRÓL
      NAGY VENDEL  VERSEIBŐL
  9. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      KYRA ANGIE
      SOHA NE MOND HOGY SOHA
10.  VERSEIMBŐL
       BURZA MÁRIA   ÍRÁSAI
      MEGJELENT  CD  LEMEZÉRŐL
11. ÉLETKÉPEK
      BÍRÓ GABRIELLA
      ÉLETEM VAKVEZETŐ KUTYÁVAL
12. HALLGASSUK EGYÜTT
      DR KOVÁTS GYULA   ZENEI ROVATA
      TOLDI RAPSZODIA 
13. ÍZES TÖRTÉNETEK, IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
       NAGY VENDEL
       A  RESZTELT KRUMPLI
14.  MESÉS NOVELLA
       KELEMEN GYÖRGYNÉ
      JÓ BARÁTOK
15. VERSRŐL VERSRE
       KORTÁRSAK TOLLÁBÓL
       NAGY CSABA
       CSOMOR HENRIETT
      KOVÁCS TIBOR
       ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
16.  FANTÁZIA REGÉNY
       SAMU ÁGNES
      ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
17.  KÉRTEK RÁ DIÓT?
       HANGOS VERS  A  SYDNEY RÁDIÓ MOZAIK ADÁSÁBÓL
       NAGY VENDEL  ÍRÁSÁT ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
       KISSÉ SÁPADTNAK TÜNT
18.  VÉLEMÉNYEM SZERINT
       OLVASÓINK ÍRTÁK
19.  TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
       SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA
       ÜDÍTŐ NYÁRI TEÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

***************************
2. GLOSSZA

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Gyerek anyag

   Nagy az izgatottság: ballagnak a gyerekek, az én fiacskám is .Jönnek a vendégek a bogrács alatt ropog a tűz készül az ünnepi étek. Készülődnek az iskolába a vendégek.

Mi is készülünk, jaj melyik inget vegyem fel ez még sem jó? Jól áll ez a felső, apa
nézd már ? Szépítkezik a család . Persze legszebb az ünnepelt ,a fiam kisfiúból nagy fiú lesz, elballag az iskolából . Nézem, büszke a szemem…, jaj nem rég még a pólyába volt, most meg már ballag.  Igen, nagy fiam van.
   Beérünk az iskolába, mindenki szép ruhába , szemükben könnycsepp . Helyet
foglalnak a ballagók szülei : előre ülnek , nekik ott van kihagyva hely .
Várjuk a gyerekeink ide érjenek . Hallatszik a nóta ,, Ballag már a vén diák ,,.
Kezükbe virágok özöne , szemükbe felismerés , vége a gyermekkornak.. Vajon mikor és merre látják újra egymást ? Hisz mindenkit máshová sodor az élet . 8 év után a baráti kis társaság szétszéled .

 
Kelemen Györgyné
Az igazgató úr beszédet tart . Az idei évben ballagnak a legrosszabb diákok.
Sajnos egyre rosszabb gyerek anyagot kapunk!
Tessék, miről beszél? Az itt ünneplő gyerekek, gyerek anyagok? Te jó ég a feleségének mit
mondhatott mikor megszülte a gyerekét ? Hú de jó gyerek anyag ? Arra már bele se merek gondolni a pici
gyerek anyagát hogy hívhatta? Ez a beszéd igazán ünnepi . Jön az jutalom osztás.
Az igazgató nagy foci rajongó,  olyannyira, hogy más sportot nem lát .Egymás után kapják a jutalmat a focisták.

 Eredményük annyi , megtalálták a labdát aztán rá csodálkoztak, ez mi? Más sportba a gyerekek érmet kaptak, hullott az arany, az ezüst.Iigazán lenne miért büszkének lenni rájuk . De lári- fári nekik legyen elég az érem , nehogy az iskola is jutalmat adjon érte.
 Szegény focisták el nem értek semmit legalább az iskola vigasztalja, legyünk rájuk
büszkék. Furára sikerült ünnepség,  pályafutása alatt a legrosszabb osztály…



Kérdem: nem ünnepelni jöttünk? Nem érdekel az igazgató rossz gyerek anyaga
legfeljebb sajnálatomat éri el , hát igen elszálltak felette a fiatal évek, rossz a
gyerek anyagja végleg.


Végre a beszédének vége . Ez a beszéd nem érdemelt se szép ruhát sem ünnepet. A gyerekeknek az iskolát nem jobb, ha jó száj ízzel hagyja el ?
Legrosszabb osztály , rossz gyerek anyag hát ez aztán ünnep . Ezért öltöztek
szép ruhába a gyerekek és rokonaik? Ünnepelniük így kell ? A műsort a gyerekek fellépése dobja fel . Ők igazán készültek , énekkel verssel teszik szépé a nagy napot.

Aztán otthon ünnepelünk. Nagy a vidámság finom az étel. Következő évben kevés
diák iratkozott be az iskolába, én nem is értem , miért is nem? Vitték a szülök a gyerek anyagot máshová, csak ide nem. Panaszkodik az igazgató, nem érti, miért is íratják a szülök más iskolába a gyermekeiket. Én nem csodálom. 
Lehet ott rossz gyerek anyag? Igazgató ezt maga úgy sem érti, nézzen le a nadrágjára
a rossz gyerek anyaga ott van, na ott megtalálja. Szerintem, hogy növelje a
létszámot írassa be tanulni, hátha tanul valamit...

***************************

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL …HAZAI SZERZŐKTŐL



NAGY CSABA: Csak nevetem


Csak nevetem a mulya és bamba népet,
ki, mint fiatal borjú, arcomba bámul,
csak nevetem a rókát, aki a szépet
szimatolja szüntelen, s becsap galádul.

Csak nevetem a majmot, aki a szépet
festve helyezi magát népe urául,
és nevetem a gyávát, aki megtépett
hittel hajbókol képzetének silányul.

És ha már boldogságom lefolyt a porba,
összetörnek, és kegyetlenül megvernek;
az eszményeim már romokban hevernek.

Mikor a szívem vonaglik eltiporva,
mit összezúzott a hazugság, a vagyon;
akkor lelkemet a Te kezedbe adom.



............................................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Mondottad e

Csak rohanunk ezerrel százfele,
testünk immár roskadva esdene.

Mondottad-e ma már hogy "szeretlek",
hiszen nem kell hogy látsszál keménynek.

Mikor ezt a napot az éj lepi be,
gondolni kell a számonkérésre.



................................................................

TÓTH ENIKŐ: Sárguló nyár

Sárgul a táj, még nem félek,
tekergőzik néhány lélek
felettem

Nyári mámorban megállok,
sárga levelet találok,
elvesztem!

Fák hegyéről a suttogás,
talán egy újabb lombhullás
vigyázat!

Az ősz elviszi a nyarad,
s emléknek ami megmarad
hibázhat...
..............................................

Mátyás Rita: Vénasszonyok nyara...

Itt van, megérkezett,
vénasszonyok nyara.
Langymeleg napsugár,
csókot lop arcomra.
Vörös szőnyeg terül,
erdő talajára,
Szétfoszlik a légben.
fák színes gúnyája.
A tegnap elsuhant,
hiába keresed,
A ma itt bujkál,
kitölti a teret.
A holnap reménye
szívembe költözött,
lelkem fény virágát,
könnyemmel öntözöm.
Telente megnyugszik,
pihen a természet.
Tavasszal erőben,
csodásan feléled.
Megfáradt szívem is,
hosszú álmot látott,
hosszú álom után,
egy nagyot nyújtózott.
Álmából ébredve,
új reményre éledt.
Szívem tavaszában,
az örömóda zeng.

***************************
4.  KULTÚRKOKTÉL 

 Szeptember 15: A mozdonyvezetők napja

ÁRVAY  MÁRIA  ÖSSZEÁLLÍTÁSA
Könyvajánló - Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott

Árvay Mária
A Magyar Államvasutakkal minden hazánkfia kapcsolatba került már valamiként – utasként bizonyosan. A MÁV éppen ezért mindenkinek szívügye, mindenkinek vannak személyes tapasztalatai, s dicséri vagy szidja, áldja vagy átkozza, ki-ki természete és tapasztalata szerint.
Moldova György könyvét már a témája is érdekessé teszi, de igazán izgalmassá az, hogy megmutatja az olvasónak a MÁV belső életét, azt, amit az utas nemigen láthat, talán nem is sejthet. Moldova György meggyőző képet rajzol egy-egy nagyforgalmú vasúti csomópont munkaritmusáról, munkakörülményeiről, a szinte hihetetlen munkabírású vasutasokról, az idősebb és fiatalabb vasutasnemzedék gondolkodásmódjáról, munkastílusáról, mozdonyvezetőkről, fűtőkről, forgalomirányítókról, pályamunkásokról, vasúti mérnökökről, minden rendű-rangú vasutasról.
Felejthetetlen a Záhonyi Átrakó Körzetről, Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjéről rajzolt kép: sínpárok beláthatatlan hálózata, érkező és induló vonatok százai mindennap.
A gépesített, helyenként majdnem automatizált rakodómunka mellett a hagyományos, sőt ősrégi kézi rakodás, száz és száz áruféleség, Európa minden tájára induló vagonok – lenyűgöző kép.
Moldova György a MÁV tevékenységének minden területét megvizsgálja – nemcsak a forgalmat és a pályafenntartást, nemcsak az árurakodást, és utasszállítást,
hanem a betegellátást is, sőt a fejlesztést, a korszerűsítést, aztán a gazdaságtalannak minősített vasútvonalak megszüntetésének minden körülményét is.

Népszerű idézet:
„– Nekünk mozdonyvezetőknek nincs semmi becsületünk a vasútnál. Ránk bíznak egy megrakott tehervonatot, százhúsz-száznegyvenmillió forintot ér, annyit, mint egy közepes üzem; ketten felelünk az egészért a vonatvezetővel, de itt fenn a vezérálláson nincs W.C., de még kübli sem. Nincs egy pohár hideg víz.
– Más vasutakon törődnek ezzel?
– Láttunk Komáromban egy cseh mozdonyt, vízcsapot, mosdót szereltek bele.
– Én egy osztrák vasutassal beszélgettem Hegyeshalomban. Vett a szerkocsiból egy pohár vizet, dobott bele egy tablettát, mikor leforrt a hab, jéghideg,tiszta
vizet adott.
– Hogy csinálod? – kérdeztem tőle.
De csak nevetett, és integetett, hogy nem szabad megmondani. Otthon aztán víz orrvérzésig. Ha hazaérek, megiszok két szifon szódát, csak aztán köszönök.
– Ha a vasút nem becsül, hogy tartana minket valamire az utazóközönség, az emberek?! Hogy lenéznek minket! Ismeri a viccet a hülye melléknév fokozásáról?
Nem? Hülye, hülyébb, leghülyébb, rendőr, postás, vasutas.
– Meg, hogy mi csajkával megyünk az ötórai teára.
– Szégyellenünk kell az egyenruhát – a pultra mutat –, ezt a svájcisapkát is inkább viselem, mint azt, amit a vasút adott.
– Száz kilométerrel megyünk óránként; tudja mit jelent száz kilométer a ködben? Az ember csak tapogatja a zsebét cigaretta után, de belenyúlni nem mer,
hogy a keze mindig szabad legyen. Mögöttem tizenöt-húsz kocsi teli emberekkel, mind ránk bízza az életét, a halál szélén visszük őket, de ha megérkezünk,
már nincs becsületünk előttük.
– A múltkor állok lent a mozdony mellett, jön egy huli gyerek, és csak úgy a szája széléről odaböki nekem:
– Mikor indul ez a szemétláda?
– Majd ha megtelik szeméttel, tessék helyet foglalni.
– Nincs mit csodálkozni, ha a mozdonyvezető egyszer csak elfásul, és nem a vasút céljaival törődik, hanem azzal, hogy ő maga épségben megússza.”

(151-152. oldal, Vezérállás)
Forrás: www.moly.hu




Egy szép gőzös példány...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Humor:


Döncike kérdi a papájától:
- Apu, tudod melyik vonat késik a legtöbbet?
- Nem én!
- Amelyiket tavaly karácsonyra ígértél.

………….. 
Kohn találkozik a vonaton Grünnel.
- Te Grühn, azt mondtad, hogy teljesen eladósodtál, és mégis első osztályon utazol?
- Igen, mert a másodosztály tele van azokkal, akiknek tartozom.

…………… 

- Milyen az új rádiód?
- Mint a gőzmozdony.
- Hogyhogy?
- Minden állomáson fütyül.

……………. 
  
Az egyik vasúttársaságnál a tíz év alatti gyerekek ingyen utazhatnak. Mielőtt a kalauz jött volna, az apa figyelmeztette a fiát:
- Ne felejtsd el, hogy most csak tíz éves vagy!
Jön a jegykezelő, és megkérdi a gyereket:
- Hány éves vagy?
- Tíz.
- És mikor leszel tizenegy?
- Mihelyt leszállunk a vonatról.


Forrás – Kun Ákos: Viccek, humoreszkek, anekdoták

***************************

5.  ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET!
(28.riport



 A FŐNIXMADÁR

Riport LÁNCZ ANDRÁSSAL 

/Mivel ez a riport nem egyoldalú kérdés – felelet, hanem beszélgetés, a riporter kérdései, válaszai mindig dőlt betűsek lesznek a könnyebb olvasás miatt./

- Most egy példaértékű Édesapát szeretnék bemutatni. De mielőtt rátérnénk a beszélgetésre… elmondanám, hogy mi az, ami számomra ezt a riportot különösen lélekmelengetővé teszi. A riportalanyom, Láncz András kiválasztott engem, a lánya lehetek, így nem a keresztnevén fogom szólítani.

Elgondolkodtató és lélekmelengető dolgokat hozhat az élet. Örökbe fogadhatunk kisgyereket, rétet, parkot, virágot, állatot… de felnőtteket nem szoktak, pedig milyen jó érzés ez!
- Úgy emlékszem az egyik írónkat említetted, hogy az ő művében is szerepelt ehhez hasonlatos varázslat. Apácskám, kérlek mesélj nekünk erről a nemes elhatározásodról!  

Gerencsér Hajnalka riporterként
- Drága leánykám, ez úgy merült fel bennem, hogy bizony én is átléptem a 75. életévemet, s olvastam a versedet Édesanyádról. Ez rendkívül megfogott és elkezdtem érdeklődni utánad. nagyon megkapott a munkásságod, törekvéseid, az a szeretet, ahogy az emberekkel bánsz, hogy egyre inkább megszerettelek. Eszembe jutott Krúdy egyik idősebb szereplője a Vörös postakocsiban, aki elkezdett áhítozni arról, hogy de jó is lenne, ha élne valahol egy lánya, akit szerethetne, és aki őt szeretné. Elindult bennem egy folyamat, és rájöttem, ez vagy te nekem. Megkérdeztelek, vállalnál – e engem fogadott Apádnak? Vállaltál. Most viselj el…


- Apácskám, annyira szép a lelked, olyan szépen írtad, hogy könnyeket csaltál a szemembe. Én nem elvisellek, hanem nagyon is megszerettelek, és értékelem a hatalmas lelkedből áradó, lelket melengető gesztust, és élvezem, hogy a lánykád lehetek. Boldoggá tettél!
A vers, amit említettél… álljon itt, hisz neki köszönhetlek.

Gerencsér Hajnalka: A SZKLERÓZIS MULTIPLEX 


Álmomban Édesanyámmal sétálgattam,
Nem más országban, csak itt egy parkban,
Beszéltünk, nevettünk, mint sokan mások,
Kiknek ez maga a valóság, s nem csak álom.

Az emberek e csodát naponta megélik,
Rutinból teszik, nem csodaként élvezik,
Nem gondolnak bele, mit jelent az élet,
Kitől a sors elvette azt, mi másokat éltet.

Kamasz voltam még, szinte gyerek,
Amikor Édesanyám szklerózisos lett.
Huszonhét év, nagyon hosszú idő,
Ezalatt sem jött meg a gyógyító erő.

Az ereje percről percre kevesebb lett,
Ami tegnap még megvolt, mára semmivé lett.
Jön a feszülés, sok görcs sok formában,
A jövőkép inog, az ideg folyton lázban.
Félelem lesz úrrá sajnos mindenen,
Elvész a mozdulat, ez embertelen!
Izom helyett az ideg dolgozik,
Az irányító agy ez ellen csak lázadozik.

Gyengeség lesz úrrá mindenen,
Mi ad most erőt - édes Istenem?
A létet fenntartani… enni és  inni kell,
Ám ehhez mindhez rengeteg erő kell.

Lélekben és testben, idegileg egyaránt,
Az erőtlenség, a kudarc mindig lejjebb ránt,
Erő kell sok erő, fény, megértés és szeretet,
S hit, hogy lesz jobb is, s feladni sosem lehet!
Kívülálló azt gondolom - senki nem lehet,
Beteggé a sors bárkit és bármikor tehet,
Nemcsak akkor kell a szenvedést érezni,
Amikor az ember ezt a saját bőrén érzi.


- Nagyon sok hasonló dolgon mentünk keresztül, ezáltal nagyobb és könnyebb átélnünk egymás helyzetét. A szeretet útját járod te is, így e téren is felnézek Rád, van mit tanulnom Tőled. Mit gondolsz, hogy miért nem viseltetik mindenki szeretettel és empátiával mások iránt?
Lánc András

- Ez nagyon elterjedt és általánossá vált, sajnos nevezhetjük világjelenségnek is. Az anyagi világ ilyen fokú előtérbe kerülése, az elvek, az erkölcs ilyen mértékű lealjasodása eluralkodott az emberi közfelfogáson, és a társadalmi rétegek kettészakadásához vezetett. A különböző sérültségeket, lemaradást elszenvedő csoportok saját hibájaként fogják fel, s nem tekintik társadalmi feladatnak azok orvoslását. Sajnos az empátia ilyen mértékű visszaszorulása már tragikus méreteket ölt.


- Igazad van, ez lehet az oka ennek a nem megfelelő, felelősséget nem tükröző embertelen hozzáállásnak. Jó, hogy mi más utakat járunk…a szeretetét útját… Hol születtél?

- Budapesten születtem a Budai Tiszti Kórházban.  Szülész orvosom Aranyi Sándor volt, orvos - író ( A két akasztófa árnyékában írója ) . Bajcsy Zsilinszky  és a tábornokok perében 1949 – ben is halálra ítélték, csak kegyelmet kapott. Születésemkor mi Sopronban laktunk. Apám tüzér tisztként ott szolgált.  


- Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról, a szüleidről!
- Szüleim polgári családból származtak. Mint az akkori magyar családok zöme, ők is a Trianon előtti ország különböző vidékéről, illetve más országokból származtak. Apai családom tagjai Erdélyben Felsődernán voltak tanárok, nagymamám eredetileg Lengyelországból Trianon után  áttelepültek ide Budafokra, ahol később nagyapám a gimnázium igazgatója volt, apámat az Akadémián tüzértisztté avatták. Anyámék eredetileg birtokosok voltak 2000 hold birtokkal, erdővel. Ezt a háború után elvették. Nagyapámék Bajorországból származtak. Ő Temesváron született katonatiszt volt, anyám Kolozsváron született…

- Van testvéred?

- Igen ketten is, két lánytestvérem van. A nővérem tanár, gimnáziumi igazgató volt Kiskőrösön és Hatvanban, ahol több ciklusban a város polgármestere is.  Nyugdíjas. Kishúgom, Mária Ausztriában született 1946 – ban, ahová apámat követve menekültünk. Ő gyerekek mellett ápolónő, nővérgondozóként dolgozott. Sajnos 1990-ben 44 éves korában meghalt.

- Hova jártál iskolába?  
- Általános iskolába Budapesten a Fenyves úti Általános Iskolába 1- 4 osztályig, majd minket, mint osztályidegeneket kitelepítettek. Mezőberényben végeztem az 5-6 osztályt. Utána budapesti Szemere úti általánosba jártam még négy évig. Budapesten az Eötvös József Gimnáziumban tanultam, majd levelezőn elvégeztem a Bánki Donát Műszaki Főiskola üzemmérnöki karát. 
 
Lánc András tükör előtti fényképe az unokájával

- Szerettél iskolába járni?
- Az általánosban igen, jól is tanultam, a gimnáziumban nem, mert a nővéremet, aki mindig maximális eredményeket ért el, nem vették fel több évig az egyetemre. Csak annyit tanultam, hogy átmenjek. A Főiskola megint érdekelt. Természetesen a kedvenc tantárgyaim a földrajz, a történelem, az irodalom, tehát az általános műveltséghez tartozóak.

- Apropó…munka. Mivel foglalkoztál, mi volt a munkád?
- Már nyugdíjas vagyok. Információtechnikai vállalatnál dolgoztam. Szakvégzettségem üzemszervező üzemmérnök.


- Hány idegen nyelvet beszélsz?
- Csak magyarul. Ausztriában megtanultam gyerekként  németül. Álmomban is úgy beszéltem, de amikor hazajöttünk, az iskolában nem beszéltem, elmaradt. 



- Mi a horoszkópod és milyen tulajdonságai jellemzőek Rád?

- Skorpió vagyok, ami állítólag a legszélsőségesebb jegy. Jellemzői közé tartozik az empátia képessége, gyakorlása ez rám illik. Jó kapcsolatteremtés, nehezen viselem a hazugságot, álnokságot, sunyiságot. Ilyenkor kemény cinikus és szarkasztikus vagyok. Az a baj, hogy néha nem ismerem fel, hogy mikor elég, ilyenkor bántó is lehetek, vagyok.


- Sajnos minden embert ér valamiféle veszteség az élete során. Te hogyan dolgoztad fel szeretteid elveszítését, mi adott erőt? 
- Igen. Nagyon nehezen. A mai napig érvényes Szabó Lőrinc MINDIG MEGHALOK EGY KICSIKÉT című verse, ha meghal valaki. A legnehezebb apám és húgom elvesztése volt. Apámmal szabadulása után akkor kezdtünk újra egymásra találni. Tudniillik a gyerekkor legnehezebb idejében nélkülöztem Őt 10 - 15 éves koromban. Húgommal különösen jó és szép kapcsolatom volt.  Neki én voltam az (Isten, a legjobb, a legkiválóbb) szégyelltem találkozni ismerőseivel, féltem, hogy rájönnek a tévedésére. Óriási veszteség volt, annyira ragaszkodtunk és szerettük egymást, pedig vita is akadt. 



- Van- e hobbid, és ha igen, mi az, amivel szívesen foglalkozol? 

- Olvasás, zene, művelődés.

- Tudom, hogy nagyon szereted a verseket. Vajon mi áll e különleges vonzalom hátterében?
-  Eléggé érzékeny, romantikus lélek révén hamar megszerettem azokat, akik ki tudták fejezni azt, ami engem belsőmben foglalkoztatott, csak tehetség hiányában képtelen voltam azt úgy kifejezni. Ez csodálattal tölt el mindig s némi irigységgel, de ha valami elvarázsol az pont ez a tehetség felismerése és csodálata.


- A versek szeretete összefüggésben van azzal, hogy az illető írjon verseket? 

- Aki szereti a verseket, nem kell, hogy önmaga írjon. Valószínű azért nem ír, mert ismeri a saját korlátait, attól még magas szinten művelheti hozzászólásokkal, kritikákkal, kommentekkel a művészetet.


- Ki a kedvenc költőd?
- Sok van. A magyarok közül Ady Endre,Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, József Attila, Gyóni Géza, Váci Mihály, Reményik Sándor, Dsida Jenő. De elképedve és nagy örömmel olvasgatom a maiak közül Fellner István, Hirth Éva, Biro Melinda, Polt Kornélia és  - most tudom, haragudni fogsz - a  te verseidet.


- Nem drága Apácskám, sőt nagyon jó érzéssel tölti el a lelkemet, de tudnod kell, hogy én nem vagyok költő…Sosem rendelem alá a tartalmat a rímeknek és a szótagszámoknak, csupán azt írom le, amit a lelkem diktál…Milyen zenéket hallgatsz?   
- Főleg olyan zenét, amelyik  minden zaklatottságomtól, rossz kedvtől, idegességtől mentesíteni tud. Szeretem a jazzt, a hangulatos dallamos formáját, zongora és szaxofon zenét. Szeretem a magyar nótákat, a romantikust. A kedvenceim Liszt, Chopin, Csajkovszkij az olasz operák, Bach és Mozart. 


- Gyönyörű festményekkel gazdagítasz bennünket nap, mint nap. Gazdag lelkedet tükrözi. Ki a kedvenc festőd és hogyan kedvelted meg a festészet remekműveit?  
- Mindig szerettem, ami szép volt a lelkemnek. Eleinte a nagyjaink, most Gulyás László, Kárpáti József, Ducza Tibor, Horváth Péter képei, amelyek mindig csodálattal töltenek el. Érdekes, eleinte nem, de most az impresszionisták tetszenek nagyon.


- Mi a kedvenc helyed? 
- Ahol nyugodtan tudok olvasni, zenét hallgatni, gondolkozni…a kandalló mellett. 



- Szereted a természetet? 
- Természetesen, a magam módján védem is. Az utazás a kedvencem.



- Szereted az állatokat? 
- Igen főleg a kutyákat, a madarakat, de lenyűgöznek a vadállatok is.


- A madarakat én is nagyon kedvelem, de a kutyáktól olyannyira félek, hogy olyan helyre nem is megyek, ahol kutya van. Egyszer gyerekkoromban rám ugrott egy a lépcsőn… azóta tart ez a fóbiám. 
Melyik évszak a kedvenced?  

- Az ősz. Szeretem a tavaszt, a természet ébredését, de az ősz a színeivel, a hangulatával, az elmúlás szelével lenyűgöz.


- Nekem is az ősz és tavasz a kedvenc évszakom. Egyik a festőiségével, másik a virágok illatával, a természet ébredésével és a madarak csicsergésével kápráztat el. -  Mi a legfontosabb neked 1 – 1 ember megítélésében? 
- Az egyenesessége, kiszámíthatósága, megbízhatósága. Ez az alap mindig.


- Mi a véleményed a barátságról? 
- Az egyik legfontosabb emberi kapcsolat. Különböző fokozatokkal az igazi - örök. Az a kapcsolat, akire mindig számíthatunk, ami előre visz, gazdagít és pótolhatatlan.



- Sok barátod van? 
- Igen, két okból. Általában előítélet nélkül fogadom el az embereket. Jó kapcsolatteremtő képességekkel rendelkezek, könnyen barátkozom. Persze a puding esete itt is áll, de akikkel régi, kipróbált a barátság… az örök. Ilyen sok van.


- Nagyon jó és érzékeny a lelked. Van egy Fiad, Láncz István, aki szintén tagja a közösségünknek, és aki szklerózisos. Meséld el nekünk, hogyan kezdődtek a bajok! 
- Már az orvosi egyetemre járt, amikor egy szünetben barátjával bicikli túrára mentek. Ott elfáradt, és amikor hazajött, panaszai voltak. Mi ezt a fáradtságnak (napi 200 km) tudtuk be, de egyik este elviselhetetlen fejfájása volt. Ezt zsibbadás kísérte és a szemei nistagmusa (szemugrás oldal irányban leállíthatatlanul. Az orvosi ügyelet kijött, nyugtatóinjekciót adtak és másnap mentünk a klinikára.


- Hány éves volt, amikor diagnosztizálták nála ezt a szörnyű betegséget?  
- Egy hónappal húsz éves kora előtt történt mindez.



- Milyen kezeléseket kapott?
- Hosszú a sor, de belekapok. Először Oradexont a gyulladás ellen, majd szintén azt, nagyobb adagban. Sajnos a betegsége progresszív irányt vett és sorozatban jöttek a shubok ( begyulladás) . Ez már azt eredményezte, hogy ágyba került. A mindennapjait teljes kiszolgáltatottság jellemezte. Ekkor már beteg állományba mentem, mert  etetni, fürdetni kellett, és ehhez  a férfierőre volt szükség.  A teljes reménytelenség állapotában minden lehetséges helyet és akkori gyógymódot kipróbálva még Ausztriában is voltunk. A háziorvosunk ismeretsége alapján felvettük a kapcsolatot Kalász hematológussal, aki a limfo ferezist ajánlotta. A Hematológiai Klinikán Hollán Zsuzsanna professzor asszonynál Réty doktornő segítségével kezelni kezdték. Mielőtt hamis reményeket keltenék, elmondom, hogy az eddigi vizsgálatok, eredmények alapján ez csak a betegek kb. 4 - 6 százalékán segített, a többi stagnált, sőt 1- 2 százaléknál romlás következett be. A fiamnak segített. Egy beteg, aki nem jár, önmagát megtartani sem tudja,  ellátni pláne nem… két kezelés után  önmaga ment fel az emeletre.  A kezelés alapja teljes vércsere,  a limfóciták kipörgetése (ezek okozzák az immunrendszerben a  hibák felismerését, a folyamatok elindítását, a gyógyítást . Ennek a rossz hibás működése vezet a jó idegvezetékek elbontásához, a kezelés sikere után István az Agráregyetemen két évet elvégzett. Az Orvosi Egyetem azért maradt abba, mert bár két évet sikeresen elvégzett, anatómia szigorlat, kémia szigorlat ötös, ami a diploma két sarkát jelentette a négyből. Fizikailag a bejárást nem bírta volna. De a tanulásra a saját önbizalma és elfogadása miatt is szüksége volt.  Letette az autóvezetési vizsgát, megnősült, gyereke is lett. Önálló életre alkalmas, s bár megingásai, kezelései voltak, ma is így tud élni.  


- Sajnos a szklerózis multiplexben szenvedők nagy részénél agresszív lefolyású a betegség, Örül a lelkem, hogy azért vannak olyan szerencsés esetek, amikor nem romlik, nem stagnál, hanem szinten tartható és az életet élvezni tudó állapotba kerül valaki, aki e kórt megkapta.  Mondd el, kérlek, hogy milyen állapotban van most?
- Igen hál Istennek így van, képes emberi életre. Élvezni tudja. 



- Édesanyám révén nagyon jól tudom, hogy mekkora lelki terhet ró ránk az, amikor a hozzánk legközelállóbb embert ilyen betegség támadja, De… őszintén arra, amit te tettél Apácskám, csak nagyon kevesen képesek. Sokat chateltünk, így tudom, hogy éjjelente azért fohászkodtál, hogy átvállald magadra István szenvedését. Ha… ez nem olyan következményekkel járt volna, mint amivel… nevezhetném szerencsének, csodának is, hiszen István sokkal jobban van!
- Természetesen, ha szülők vagyunk, gyermekünk betegsége hatalmas lelki trauma nekünk is. Szeretnénk átvállalni, levenni róla a terhet. Állandóan arra gondoltam, hogyan találhatnám meg a módszert a gyógyítására.


- Jó érzés az, ha több generáció együtt él, ahogy Ti is. Így tudtok egymásról, és segíteni is tudjátok egymást. Sajnos tudom, hogy a menyed is szklerózisos. Ő mióta beteg és hogy érzi magát napjainkban?  
- Ők a klubban ismerkedtek össze. Pistivel kb egy időben lett beteg. De szerencse, hogy neki egy megingása volt csak, Pistinek 30. Fáradékony, huzamosabb munkavégzésre alkalmatlan.  De felnevelte, ellátta fiát, a kertet, háztartást, jól van.

 
- Nemrég mutattad nekem, hogy egyszer a Nők Lapjában egy cikk jelent meg Istvánékról. Ennek már sok éve, úgy tudom már az unokád is nagy. Kérlek, mesélj róluk! 
- Egy unokám van Gergő, az akkor 1 éves kicsi gyerek már diplomás elektromérnök, 23 éves. Pistiék sajnos elváltak, de a mi kapcsolatunk menyemmel jó, unokám meg állandó családtag, itt tanul a vizsgáira. 



- Sajnos nagyon nagy ára van ennek a javulásnak, hisz Te átvállaltad magadra a bajokat, és a sors nem volt kegyes, nem eleget, hanem nagyon sokat mért Rád. Kérlek, meséld el, milyen betegségeid voltak és vannak drága Apácskám! 
- Nézd, persze, hogy megviselik az embert ezek a megpróbáltatások, de nem ezért volt csak. Biztos volt ebben genetika, mert nagyapám, apám is 52 éves korukban infarktus miatt haltak meg. 1994 – ben én is annyi voltam. Szerencsém volt, mert hamar jött a segítség: háziorvos, mentő, s visszahoztak. Két infarktusom volt, átmenettel a túloldalra, de visszajöttem. Mi volt odaát? Ellentétben a meséltekkel, nem volt nekem sem fény, sem alagút fényekkel, sem életút lepörgése. Nyugalom, béke és csend volt. Már nincs mitől félnem, az odavezető út az más. Volt három strokem, volt koszorúércsere, billentyűcsere, szemműtét, le akarták vágni a lábamat, de nem engedtem. Két professzornak köszönhetően megműtöttek, megmaradt, azon járok. Ez a harmadik stroke olyan súlyos volt, hogy a családom azzal jött haza, hogy másnap már nem leszek. Itt vagyok, még ha a következmények véglegesnek is látszanak. A baloldalam részlegesen béna, vezetni nehéz, ill. nem lehet, de a héten az is ment. Sajnos cukorbetegségem is van. Állandóan inzulin beadagolással és a következményeivel fáj a lábam (neuropátiás ). A kedvem jó, a gondolkodásom pozitív.



-  Tudom, hogy erős dohányos voltál. Az infarktus óta teljesen leszoktál a dohányzásról. Ez is a nagy akaraterődet mutatja. Keveseknek sikerül. Kérlek, mesélj róla hogyan sikerült !
- Amikor visszahoztak és feküdtem a gépek között 6 helyen bekötve, teljesen lila karral, az orvos megkérdezte, dohányoztam – e? 
Mondtam: - Igen!
Azt mondta, a múlt idő a helyes igeidő … Közölte, ha folytatom, ők nem tudnak mit tenni. Abbahagytam azonnal, pedig átlag napi 50 szál Kossuth cigit szívtam. Nagyon szerettem cigizni



- Fáj a lelkem, ha belegondolok, hogy nem is olyan régen, kaptál egy nagyon súlyos stroke -t. Hogyan változtatta meg az életedet ez a betegség?
- Mivel a mobilitásomra hat, emberekkel, eseményekkel kevesebb a kapcsolatom.



- Azt gondolom, hogy az ember épp akkor vágyik társaságra, ha betegség terheli. Egyedül nagyon rossz ilyenkor, hisz az emberre nehezedő gondokat, félelmeket is jobb kibeszélni, de az öröm értéke is nagyobb, ha megoszthatjuk másokkal. Te hogy vélekedsz erről?
- Az ember, ha beteg, nő a kiszolgáltatottság érzése. Nyilvánvaló, hogy másokra szorul szeretethiányból kifolyólag is, egyszerűen szüksége lesz másokra. Onnan meríti a pótlékot az életéhez, akár szeretetből, akár bármiből, ami az elesettség, magány érzésén enyhíteni tud.

- Amikor kiderült a betegséged, akkor a környezeted hogyan viszonyult a dolgokhoz?
- Mindenben segítenek, ami nem megy. 


- Milyen kezeléseket kapsz te drága Lélek? 
- Gyógyszerek, gyógytorna. 



- Szeretném tudni, hogy a lelked hogy bírja azt a sok bajt lelked?

-  Megvagyunk én és a lelkem kivagyunk békülve egymással, szeretjük is egymást, kompenzáljuk a bajokat.


- Azt gondolom, hogy mindenféle betegség legnagyobb mértékben a lélekben végez pusztítást.  Ha tehetném, mindenféle kezelés mellé alkalmaznék lelki terápiát is, ami visszaadja az önbecsülést, ami segíti a gyógyulást. Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a szeretettel.

Mi a véleményed, ha a lelkünkre vigyázunk és ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Biztosan, mert a kettő szimbiózisban van kölcsönös hatással.



- Mit gondolsz, a sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?
- Mindenképpen az, ha az egészségesek jobban emberszámba sorolnák őket, s úgyis kezelnék, teljesen egyenrangúnak.



- Mennyire nehezíti meg a mindennapjaidat a stroke?  - A mozgás bizonytalansága, kis öltözési segítségek  ill. nem tudok semmit megcsinálni otthon, amit azelőtt igen, segítség kell, egy kezem működik csak.

- Naponta chatelünk. Nem is kérdés, mennyire megszerettelek, és milyen jó érzés chatelni Veled. Nagyon büszke vagyok Rád! Sosem panaszkodsz, hogy milyen nehéz egy kézzel írni. Gyors vagy, és nagyon ügyes. Nehéz volt átállni az egykezes gépelésre? 
-  Inkább muszáj volt, mert akartam a kapcsolatokat. Persze rengeteg az elírás, a hiba, néha mondom a magamét. Jó, hogy akinek írok, nem hallja!



- A végtagok nem megfelelő működése fizikális nehézséget is ró az emberre. A sok lelki teher közül a legfájóbb a kiszolgáltatottság és a bezártság.. . Mi módon lehet, illetve lehet - e ezeket enyhíteni?
- Olvasás, zenehallgatás, a barátokkal tarokkparti…


- Hogyan kell játszani a tarokkot? 

- Ez egy kellemes társasági játék. Régebben minden pap, állatorvos, orvos játszotta. Vidéken volt kedvelt társasági érintkezési forma. A tarokk kártya csak e célra készült. 4 játékos játssza egyszerre. Kevés nő tudja megtanulni. Sok formája van. Nem egyszerű, kombinatív játék.



- Hatalmas lelkierőd és akaraterőd van, nagyon büszke vagyok Rád!
De… azt gondolom, hogy ami fáj… ott mélyen belül, arról beszélgetnünk kell, mert az további bajokat okoz, nekünk pedig szükségünk van Rád! 
- Igen a fájdalmak azért vannak, léteznek, mert tehetetlennek érzem magamat. Ha egy család életében nem vagyok képes alkotó, normális módon részt venni, rajtam kell segíteni, én szorulok másokra. Rossz látni, ahogy megy tönkre a ház, pusztul a gyönyörű kert, és tehetetlenül nézem.



- Drága Apácskám. Épp elég feldolgozni ezt a sok bajt, kérlek, ne bántsd a lelkedet emiatt. Szeretted e munkát érzem, és hiányzik. Mesélj nekünk, kérlek arról, mi mindent szoktál csinálni, amíg nem jött ez a kegyetlen stroke?
- Képzelj el egy 300 négyszögöles kertet több mint 100 fenyőfával, fűvel, fákkal, virágágyásokkal. Körben...mindenhol. A virágápolás, rendben tartása, egy tíz négyzetméteres tó, utca, nagy ház, mindig valami javításúgy, hogy senki nem tudott ebben segíteni. Most jöttek rá, mit is jelentett a munkám. Négy ember betegen kevés rá…



- Igen, sajnos... az emberek nem értékelik a másik munkáját, természetesnek veszik, hogy elvégzi... Aztán, ha az élet úgy hozza, hogy nekik kellene elvégezni e munka...akkor válik óriási értékké.
 Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek nehezebb a sorsa? Annak, aki betegen született, vagy annak, aki elveszítette az egészségét? 

- Örök dilemma : kinek jobb, aki látott és tudja miről van szó, viszont a veszteség is ott van, vagy aki nem tudja mit vesztett és a képzelőerő kárpótolja.

- Az én álláspontom az, hogy annak nehezebb, akinek van összehasonlítási alapja, mert őt trauma érte, elveszített valamit, amit addig természetesnek, és az életéhez kapcsolódó dolognak hitt.  Sokaknak a vallás ad erőt ahhoz, hogy küzdjenek a gyógyulásért. Neked mi a véleményed a vallásról? Hiszel Istenben? Vagy másban hiszel?
- Istenben én igen, az egyházban fenntartással. Mindent emberek tesznek tönkre, a legnemesebbeket is. Mindig pozitív gondolkodású voltam, hiszek abban, hogy jobb lesz.  Érdemes!



- Nagyon szeretem az optimista, pozitív szemléletű embereket. A gyógyulás egy része az agyban dől el… így ez a szemléleted is a gyógyulásodat segíti.    
-   Hajnikám! Ezt nyugodt szívvel állíthatom, több eset bizonyította. A szívműtét után 5 nap kómában tartottak fertőzés miatt. A főorvos asszony is azt állította az optimizmusom, életigénylésem hozott vissza. Soha semmilyen körülmények között sem inogtam meg, tudtam túlélem, van még itt dolgom, maradok.

- Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a véleményed erről? - A szeretetnek kellene mozgatni a világot és nem az anyagiaknak, a hamis érdekeknek. Látni is lehet a rombolást, pusztítást. Hatalmas lelked van. Tudom, hogy szoktál jótékonykodni. Kérlek, mesélj erről nekünk! 
- Sajnálatos hogy egyre többen kerülnek önhibájukon kívül nehéz helyzetbe . A legborzasztóbb ez a  gyerekek esetében. Mivel ők a legkiszolgáltatottabbak, ezért őket minden esetben képességeimhez mérten segítjük, és, akik sérültek őket szintén. Pénzben, és az általuk készített dolgok megvásárlásával enyhítünk rendszeresen bajaikon.



- Szeretném megkérdezni, milyen nagyobb állami szerepet várnál és milyen anyagit, egyéb támogatást?

- Lehet, hogy meglep az, amit írok…de én az égadta egy világon senkitől nem várok semmit. Ez a boldogságom alapja. Ha várnék, folyton elégedetlen lennék, és ezzel a negatív energiával mérgezném magamat. Mivel sokak lelkét ápolom… ez nekik se kedvezne. Van az adakozásnak egy elfogadott, összefogásra épülő formája is, a kupakgyűjtés. Azt viszont felettébb felháborítónak tartom, hogy nevetségesen alacsony árat adnak 1 – 1 kg kupakért. Utoljára azt hallottam, hogy kilónként 60 Ft – ot… Ha belegondolsz, mennyi italt, üdítőt, ásványvizet kell elfogyasztani ahhoz, hogy 1 kg összegyűljön… Pedig a gyerekek is bekapcsolódnak szívesen a kupakgyűjtésbe… És tényleg, sok kicsi sokra megy. De… akinek így gyűjtenek…akár műtéti beavatkozásra pl. őssejt beültetés, akár művégtagra, ami kicsit többet tud, mint az átlag… akár segédeszközökre … ez mind milliós, vagy több milliós nagyságrendű tétel. És… nem elég gyűjteni, hanem le is kell adni. Úgy tudom, az országban két városban van csak átvevő hely. Kamiont lehet kérni, hogy szállítsa el, de annak az a feltétele, hogy 1 kamion rakodó terét meg kell tölteni. 
Azt viszont örömmel mondom el, hogy a riportjainkra egyre szélesebb körökben felfigyelnek. . Ez végtelen jó érzéssel tölt el, hiszen egyik célom az, hogy a saját eszközeimmel a Szemlélet változtatásért tenni tudjak Nagy Vendel Megszólalok Művészeti Magazinjában, amely elektronikus úton terjed – havonta megjelenik 1 – 1 riportunk.


- A baráti köröm nagy része mozgássérült, ezáltal sok mindenbe belelátok. Tudom, hogy egy végtag nem megfelelő működése, vagy elvesztése mennyi dolgot, képességet elvesz az illető életéből. Nagy lelki terhet tesz az emberre. Sok egészséges lenézi azokat, akikre épp fel kellene nézni. Mit tehetnénk a szemlélet jó irányú megváltoztatásáért?  
- Nem lenézni, főleg nem bámulni kell őket. Segíteni észrevétlenül, egyenlő embereként kezelni őket, mert azok vagy jobbak is!


- Az emberi adakozásnál lényegesen több kell és szervezett.  az állami szerepvállalás a gyógyító művészek esetében is felmerülhet a kiállítások, kiadások segítése. Mit gondolsz, vársz-e előrelépést?


- Én egy boldog ember vagyok Apácskám, aki nem politizál – mondhatnám tréfásan, de ez a valóság. Sosem abban gondolkodom, más mit tehetne, hanem én teszek meg mindent azokért, akikért tudok. Annyiféle törvény van…. és néha a törvény sem elég… Hisz akadálymentesítésre is van, esélyegyenlőségi is van… és szerinted ezek mennyire valósulnak meg? Na ugye… Mindenféle törvény felett áll a szeretet, a beleérző képesség mások helyzetébe. Számomra felháborító dolog az, hogy miközben sok mindenre nagyon is sok pénz van, az emberi dolgokra nem marad… nem jut. Ez olyan, mintha én a fizetésemen vennék virágokat, hisz szépek… ruhákat, mert az milyen jó… de se rezsire, se élelemre nem maradna pénz. Egyenletesebben kellene átgondolni ott fent …Itt igazolódik be az első mondatom, addig vagyok boldog, amíg nem folyok be a politikába, hanem a saját erőmmel, esetleg a jóérzésű emberekre alapozva  összefogást kérve adakozunk… A Gyógyító Művészetek közösség egyik művészeti célja az, hogy a Facebook elé tárjuk alkotókörünk munkáit, de nekem egyáltalán nem célom, hogy én szervezzek bárkinek kiállítást, hisz akkor mindenkinek kellene… úgy lenne igazságos. Semmiféle anyagi – pénzzel kapcsolatos dologgal nem foglalkozunk, ám mégis többet adunk… Az időnket és a szeretetünket… amit még gyakran azok sem képesek, akikkel egy légtérben élünk. Nálunk a legfontosabb az ember és a lelke. Akik komoly veszteségeken mentek keresztül az ő lelkük különösen érzékeny. Több lehetőséget kínálunk, ami által lelkileg jobban érezheti magát mindenki

- Mi a véleményed a Gyógyító Művészetek közösségről?
- Amennyit én ismerek, főleg Tőled, azt nagyon pozitívnak látom. Embereken úgy segíteni, hogy végül is csak megtalálni a helyüket, emberi életüket elősegíteni, ennél nemesebb, szebb nincs.



- Neked van - e valami ötleted, amit meg tudnánk a szeretetünk révén valósítani a Gyógyítóban? Minden jó és megvalósítható ötletre vevők vagyunk. Sokaknak mi jelentjük az alkotásra ösztönző erőt.... megint másoknak a szeretetet és törődést... azaz a családot...

- Te már a kérdésben tökéletesen összefoglaltad a lényeget. Jó érzés összefogni a sok nehéz helyzetben levő, lélekben gazdag embert . Tehetségüknek, értéküknek megcsillogtatása, kellemes időtöltés megtalálása – egy igazi szereteten alapuló közösség megteremtése és fenntartása, ösztönzése a kiteljesedésre. Nincs külön út, én sem tudok másikat. 


- Mit javítanál a közösségünk munkáján?
- Ebben nem vagyok kompetens, de az előbb felsoroltak erősítése talán. Megtalálni több helyet, alkalmat, ahol megnyilatkozhatnak, felkutatni a rászorultakat, de lehet, hogy én kevés ismeret birtokában csak könnyelműen kibic módján nyilatkoztam.



- Nos… a Gyógyító egy olyan közösség, ahol semmiféle szerepe nem lesz soha a pénznek. Oda nem is osztok meg ilyen jellegű kéréseket. Én magánemberként segítek sokakon… főként jó lenne anonim módon, hogy senki ne érezze, hogy tartozik… elég baj, ha gondjai vannak…
Igazából a legfontosabb célunk az, hogy figyeljünk egymásra, vigyázzunk egymásra szeretetünkkel, odafigyelésünk révén… Ösztönözzük azokat, akik mozgás,- látás- és hallássérültként az alkotó körünkhöz tartoznak. Igyekezzünk hatni a külvilágra, bemutatni, hogy a sérült embert nem lenézni kell, hanem az akaraterejük és lelki, szellemi értékük miatt elismerést érdemelnek. Ezért íródnak a riportok is… és azért, hogy akik betegséggel küzdenek, ne érezzék egyedül magukat, a sorstársak is tudják egymást segíteni. Azt gondolom a szeretet egy olyan különleges kapocs, ami többre képes, mint bármi más. A veszteségeken keresztülmenő társaink lelke azáltal gyógyul, ha kibeszélik, vagy írják magukból a lelküket fojtogató fájdalmakat. Egyfajta terápia lehet a versírás is. Ha nem teszik, ha nem áll mellettük senki, akivel ezt meg tudnák beszélni, vagy nem lenne, aki meghallgatná őket, akkor a lélek fájdalma megbetegíti a testet… A másik dolog, hogy ösztönözzük egymást, hiszen aki ír, alkot annak sikerélménye lesz, ez pedig az önbizalmat erősíti, ami jól hat az önbecsülésre, a lélekre is.
Ez a közösség a lélek erősödéséért, önmagára találásért van. Ezért jó alkotni, beszélgetni, ismerni egymást. Nagyon boldog lennék, ha akik olvassák a verseket pár kedves mondatot írnának kommentben, Az... olyan ...jó érzés! A lájk is jó, de ez egyfajta személyes visszajelzés lélektől - lélekig. Megfigyeltem, amikor ... lassan két éve elkezdtük írni a riportokat... csak páran olvasták.... néhány lájkot kaptunk. Ha egy hasonlattal élnék, ezek a riportok közel olyan egymás lelkére hangolódást és egymásra figyelést igényel, mint a táncosok, tornászok művészete. Nem kis munka egyikünk részéről sem. Az lát bele jobban, akivel készítem a riportot. Ennyire személyre szabott kérdések feltétele az egyén ismerete. Válaszolni, megnyílni a lelket megnyitni szintén nem könnyű... Azóta megnőtt az olvasóink száma, és egyre többen szólnak hozzá… azaz hozzánk is és ez végtelen jó érzéssel tölt el. Neked mi a véleményed erről ?

- Természetesen, ez szükséges is. Azzal az alapossággal, ahogy te készíted ezeket a riportokat, megismered és átéled a riportalanyok életét, ez szükséges is.

- Mit gondolsz, miért van az, hogy belelátok sokak lelkébe, és azonnal azonosulni tudok szinte minden ember problémájával?
- Te azért tudsz másokkal szinte azonnal azonosulni, mert az átlagnál lényegesen nagyobb empátia készséggel rendelkezel, ráérzel az emberek gondjaira, gondolkodásmódjukra, lelki világukra.

- Születésem előtt egy angyal ölelt át, a Szeretet Angyala. Azt súgta a fülembe, hogy csodás sorsot rendelt mellém. Meg fogom tanítani az embereket arra, hogy szeressék egymást, és akinek szüksége lesz rám, a lelkét fogom gyógyítani. Az életem szép lesz és értékelni fogom a jólelkű embereket. Aki lelki gyógyító, annak nem könyvből kell gyógyítania, hanem a lelkéből. Ahogy saját példáján megtapasztalta, mi segít. Néha két fül a hallgatáshoz, sok szeretet, odafigyelés, tisztelet és ölelés. És milyen a mostani sorsom? Boldog vagyok. Sok szeretet van bennem, és a lelkem élettere kiszélesedett. 

Érzem és értékelem a jót, igyekszem változtatni azon, ami rossz. Kaptam a Gyógyító Művészetek Közösséget, ami hatalmas ajándék.

- Hogyan tovább, milyen kitörési pontok vannak?
- Ezek az utak nem tervezettek. A Társaink is adnak ötleteket, mi is előrukkolunk néha valamivel. Egyetlen fontos dolog van, hogy csak a szeretetnyelvén lehet kommentet írni, bántó írást azonnal törlök, és az illető repül e közösségből, hisz aki nem beszéli a nyelvünket, a szeretet nyelvét, nem tartozhat közénk.

- Van-e valaki, aki ennyi megnövekedett feladat mellett segíteni tud neked?

- Apácskám! Van 6 adminunk, akikkel nagyon jól összedolgozunk, több háttérmunka is adódik… De… azt is el kell, hogy mondjam, hogy néha kérem csak őket, hisz nekik is van életük, problémáik, örömeik, én nem szeretném játszani a főnökösdit… És amit kitalálok… azt igyekszem a lelkemtől telhető legszebb formában kivitelezni.  De amúgy ez egy közös munka. Mindenki, te is segítesz… néha 1 -1 megosztás is szárnyakat ad az alkotóinknak… máskor a kommentek. Nekem ez a szívügyem és nagyon jóérzés a sok visszajelzés.  Aki bajban van, annak éreznie kell, hogy nincs egyedül, számíthat ránk.

- Te milyen előrelépést tervezel? van-e ilyen egyáltalán?
- E tekintetben be kell vallanom, nem gondolkodtam még. Anyagi természetű dolgokat semmiképp nem hozok a Gyógyítóba. Még pályázatokat sem… Ezt a közösséget a szeretet tartja össze…És senkinek a képességét nem szeretném a másik emberéhez hasonlítani. Valamennyien értékes emberek vagyunk, mindenkiben vannak értékek. Az alkotó kör minden tagja terhelt a sors által rámért betegség révén. Minden alkotás a lelküket mutatja. Egyik célom a szemléletváltoztatás, a másik pedig az, hogy találjon minden ember egy olyan önkifejezési formát, ami sikerélmény révén növeli az önbizalmát. Írjon verset, vagy alkosson…

Mindig a kedves társak lelki állapota vet fel újabb és újabb ötleteket. Jó volna, s ha tehetném, megfertőzném a közösség tagjait a szeretettel, hogy érezze mindenki mennyit adhat a másiknak a lelke által. A pénz nem minden. Néha két kedves szó, odafigyelés, beszélgetés oly sokat jelent. A közösségben vannak olyan emberek, akik fiatalon szociális otthonban élnek… és olyanok is, akik sajnos a lakás 4 fala között. Lelki dolgokban gondolkozok. Én munka mellett, de értékrendem fő szabálya alapján igyekszem mindenféle jó dolgot művelni azokkal, akikkel e közösségben lehetek. Jó érzés, ha felvetek valamit, együttgondolkodunk. Ha más … kér, igyekszünk megoldani. Ha érezzük, hogy valakin nagy a teher, chaten, a mi kis lélekhidainkon elbeszélgetünk vele. Legyen módja kiírni magából, ami fáj. 


- A magyar nyelv oly gazdag... hatalmas szókincsünk van. Vannak bántó szavak, amelyeket fel kellene cserélni az állapotot kifejező, ám nem negatív töltetű szavakkal. A "fogyatékos", elesett, a vak, a süket szó néhány társával együtt az én szótáramba sehogy sem passzol. Használod ezeket a szavakat vagy mivel helyettesíted?
- Nem szívesen használom, nekem is túlzó, bántó némelyik. A nem látó, nem halló vagy korlátozottan látó, halló is jobb, kevésbé direkt. 


- Te vagy bármelyik sérült ismerősöd milyen szavakat szeretne hallani állapotáról, s te látsz – e jó megoldást?
- Apácskám. Én a hallássérült, mozgás- és látássérült szavakat használom, ha az illető állapotát kell kifejeznem….máskor a nevükön szólítom őket. Ha azok, akik bántó szavakat használnak, csak egy kicsit is belegondolnának, milyen érzés ezt hallani, lehet, hogy változnának e szokásaik… Emlékszem egy csodaszép, lelket melengető jótékonysági estre… Minden szép volt, telt ház…csodaszép, lelket melengető műsorok. A konferáló köszöntötte a vendégeket, majd hangosan, jól érthetően elmondta, hogy a bevételből az elesettek is részesülnek. Mintha tőrt döftek volna a szívembe. Aki ilyen beszédeket ír, miért nem gondol bele abba, ha ő lenne nehéz helyzetben, neki hogy esne, ha elesettnek… vagy a sérültségének nyelvben megfelelő, ám lélekben romboló nevet adnának? Miért nem lehetett egészen egyszerűen ennyit mondani, hogy a nehéz anyagi helyzetben levő emberek is részesülnek a bevételből. Sok közös vonás van bennünk, ami viszont nagyon jóleső érzéssel tölt el az az, hogy mindketten szeretetközpontúak vagyunk. Mit gondolsz te Drága Lélek, hogy az, hogy mások felé szeretettel forduljunk egy bizonyos korhoz, betegséghez köthető –e?
- Nem hiszem, hogy korhoz kötött. Én úgy érzem, a szeretet igénye és gyakorlása a gyermekkorban alakul ki. Befolyásoló tényező lehet a sorsunk, életutunk, rászorultságunk is - ez természetes.


- Hiszel-e a szeretet erejében?
- Csakis az, ami előrevisz, ami gyógyít, emberi.
- Jól látom - e azt, hogy nem véletlen, az emberek összehozására, egymás erősítésére tett erőfeszítéseid? Erre irányulnak és sikerrel járnak. Ezzel mindenki nyer.


- Igen Apácskám jól látod. Sokaknak hiányzik az életéből a szeretet, a törődés. Hiába van család…. erre nem érnek rá, más az értékrendjük, más mozgatja a lelküket. Ebben a közösségben ez is jól működik. Bárkinek kérek szeretetenergiát, hogy érezze, és hamarabb gyógyuljon. A tündérlelkű társaim, akikre a sors nagy terheket pakolt – sokkal érzékenyebbek, mint az átlag ember. Épp ezt felhasználva tudjuk őket a lelkükön keresztül gyógyítani. Ehhez segítségünkre vannak a művészetek és a szeretet. Ismerek olyan embert, aki nem tudja, mit jelent a szeretet. Őt sem szeretik, és nem is tud ezzel az érzéssel mit kezdeni, csak … üresnek érzi az életét. Egyszer egy hölgy azt kérdezte tőlem chaten, hogy kinek adjon ő szeretetet, ha egyedül él? Írtam neki, hogy bárkinek. Menjen ki az utcára, és aki először szembejön vele, annak köszönjön és mosolyogjon rá. Így is tett. Aztán pár hét múlva írta, hogy működik…. mert soha életében nem látta azt a nyugdíjas hölgyet, akire akkor rámosolygott és köszönt… utána viszont szinte naponta látta, és naponta köszöntek egymásnak. Később egyre hosszabban beszélgettek, és nemrég a hölgy egy kis papírtálcán pár szem saját készítésű süteménnyel lepte meg a hölgyet…

- A modern kor vívmánya a számítás technika, az internet. Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek úgy is, hogy nem is találkoztak az emberek egymással személyesen. Te osztod ezt a nézetet? 

- Nem, mert nagyon sok ember egyetlen lehetősége, kapcsolat a világgal. A baj, ha valaki nem őszinte, sőt aki hazugság szándékával használja. Ha az alap az igazság, sok jó, hosszantartó barátság vagy ismeretség kötődhet.   

- Mi a véleményed a Facebookról?

- Nagyon sok hasznos ismeret, tudósítás, tudás alapja lehet, jól kell használni, kiszűrni azt, és azokat, akik nem valók oda.


- Mit gondolsz arról, hogy megismerhetjük – e egymás lelkét a Facebookon az alapján, amilyen tartalmat felteszünk és megosztunk oldalainkon, a kommentjeink révén? 

- Az emberekre jellemző, mit és hogyan kommentelnek, az érdeklődési körüket adja vissza, illetve a vélemény maga az emberi gondolkodás. 


 -  Én úgy gondolom, hogy mindenki a lelkiállapotával egyező verseket igyekszik posztolni az oldalára. Vagy rosszul gondolom? 
- Ez így van. Azért azokat, mert nemcsak, hogy az ok szeretetért tetszik ez vagy az a vers. A lelkiállapot dönti el egy - egy vers posztolását egy meghatározott időben. Minden lelkiállapotomra találok verset.


- Van valami elképzelésed a Facebook még hatékonyabb bevonására a gyógyításban, egymás segítésében?

- Ha lehetne, minél több embert megfertőznék azzal, hogy figyeljen oda a környezetében levő emberek lelkére. Nem kell sok, de senki ne legyen közömbös mások iránt. Mindenki kerülhet nehéz helyzetbe… és akkor tudja meg a szeretet milyen különleges ajándék. A Facebook nagyon alkalmas erre… érdemes megfigyelni ki milyen verset tesz fel, Ha nem ő írja, akkor is a lelkiállapotával megegyező verseket posztol általában mindenki. Az idézetes képekről is lehet következtetéseket levonni.. A Facebookon lehetőség van sok felhívás megírására, annak megosztására, és minden jólelkű ember bevonására, azaz az összefogásra, ami csodákra képes.

- Meddig bírod, van tartalékod? A szereteteden kívül milyen mozgatóerő van még édes kicsi lánykám?

- Drága Apácskám. Én ezt imádom csinálni! Ha tehetném, csak ezzel foglalkoznék. Dolgozni viszont feltétlenül kell…nem épp a nyugdíj miatt, hisz azt egyrészt meg kell élni, másrészt…ki tudja addigra kapunk – e nyugdíjat… Azt viszont semmiképpen nem szeretném, hogy bárki betegsége, beteg lelke révén jussak anyagi haszonhoz. Más baját gyógyítani szeretném, de nem meggazdagodni másokon! 
 A szeretet az egyetlen olyan érzés, amit ha adunk, hatványozottan kapjuk vissza. Erőt ad az, ha tudom, a társaink lelkét nem a gyógyszerek mérgezik, hanem általunk gyógyul…alkot. Alkotni ugyanúgy nekem is kell…. ez kötelezően be van építve minden napomba. Kreativitásom ad erőt… és eme erő és a szeretet együtt fantasztikus dolgokra képes. A saját példámon keresztül, sosem könyvből, hisz nem vagyok e téren sem képzett… gyógyítgatom társaink lelkét.


- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy látod? 
- Ezt is embere válogatja. A hasznos, jó kellemes műsorok össze is hozzák őket, okosan kell felhasználni.

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?
- Fiam, unokám születése és az én újjászületésem. 

- Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből? 
- A megértés, az empátia megléte az emberek között.

- Mit jelent számodra a boldogság? 
- Olyan állapotot, ahol az ember meglelte a nyugalmát, lelki békéjét.

- Milyen céljaid vannak?
- Meglelni ezt a boldogságot.



- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást? 
- Nadányival válaszolok : ott ült a tornácnak fokán s nézte a bukó napot. Aztán a toll után kapott utolsó szalmaszál után, utolsó szalmaszál jaj mindenki fuldokol aki él, de aki több a többinél  E szalmaszállal partra száll.


- Küzdesz – e valami ellen?
-  Az emberi életet elpusztító hazugság, álnokság, a kiszolgáltatott emberek még nagyobb elnyomása és a butaság ellen.



- Tudod… olvasom a válaszodat és könnyes a szemem… Olyan boldognak érzem magamat, hogy Te vagy az Apácskám, és az értékrendünk is olyan közel áll egymáshoz! A szó, hogy öröm – értékrend függő. Minden embernek mást jelent. Az átlagemberé az anyagi javaktól függ… és sosem teljes. Mi jelent örömet Neked?

- Mi okoz nekem örömet? Ha nyugalom, béke, megelégedettség vesz körül, és mások boldogsága kiegyensúlyozottsága. 

- Hatalmas örömet költöztettél a lelkembe azáltal, hogy a Lányoddá fogadtál, kiválasztott a lelked. E találkozás kapcsán írtam egy mesét, természetesen a körülményeket és a neveket megváltoztatva benne.


Gerencsér Hajnalka: A SZERETET HÍDJA
   Tavasz volt. Bárányfelhők úsztak az égen. Az üde pázsiton vidám gyerekek kergetőztek. Nyugalom és szeretet érződött. Aztán jöttek a felnőttek. Volt, aki kedvesen, míg más kiabálva vette rá csemetéjét a távozásra. Sajnos sok családban a szeretetnek nyoma sincs. És… ha ezt fent az Egek Szelleme megelégeli, akkor a tavasz közepén jeges széllel odarendeli a hófelhőket és havazni fog. Így mutatja ki a haragját. 

Most sem történt ez másképp. Nagy pelyhekben hullt a hó. Hó borította az utcákat, ahol pár napja még nyíltak a tavasz hírnökei, és virágoztak a fák. Hideg volt, az emberek dideregtek… nyoma sem volt a kellemes időnek.
    Aztán… néhány bátortalan napsugár is megjelent. A fény reménységet költöztetett a szívekbe. A nap egyre erősebben sütött, egyre több sugarát küldte a Földre… mintha ezáltal próbálna szeretetet költöztetni az emberek szívébe… Elolvadt a hó…kellemes lett az idő…Ez egyfajta égi jel volt, amit általában csoda követ. Sajnos az emberek nem veszik észre a csodát maguk körül, noha egész életükben a boldogságot keresik.
    A nap sugarai közül kettő különös erővel sütött. Nagyon érdekes jelenség ez. A Nap képes kiválasztani két – egymástól földrajzilag távol levő, ám hatalmas szeretetet közvetítő embert. Mivel a napsugarai a Nap belsejéből indulnak ki, ahol a szeretet melege a legjobban érvényesül… ennek a két embernek találkozni kell az életben. A Nap… a többit már az emberekre bízza. A célja az ezzel, hogy szeretetet vigyen a Földre.
    Az egyik napsugár egy gyönyörű palotát világított meg. Hatalmas lakosztály volt gyönyörű kerttel, szép berendezéssel, bútorokkal. Érződött, hogy szépérzékkel és jó ízléssel, lélekkel rendezték be ezt az otthont. Egy jólelkű ember lakott benne a családjával. A kézimunkákat az asszonyka készítette. S hogy a napsugarak mégsem az ő arcát világították meg…nos ennek is oka volt. Az asszonyka csak magát szerette. Ezt a fajta szeretetet nem értékelte az Egek Szelleme, aki már nagyon megelégelte azt, hogy az emberek nem beszélték a szeretet nyelvét. 
    Papácskának hatalmas szíve volt. Elveszített sajnos sok, a lelkéhez közel álló embert, ezáltal az élet értéke, és az emberekhez fűződő szeretetteljes viszonya előtérbe került. Sok betegség vette őket körül. Volt egy Fia, aki régebben hirtelen súlyos beteg lett. Papácska nagyon szereti a Fiát. Egek Szellemét megidézte és azt kérte, hogy gyógyítsa meg, és helyette betegítse meg Őt. Egek szelleme teljesítette a kérést, és arra gondolt, hogy keres valakit, aki Papácskát a lelkén keresztül meggyógyítja. Papácska nagyon szerette a Fiát és az unokáit. De… valahogy hiányzott az életéből egy lányka, aki Őt Apácskájának tekinti. 
   A nap másik sugara Aurórát világított meg. Az ő családjukban is sok betegség pusztított. Sajnos ő is sok hozzá közelálló személyt veszített el. Ez a sok baj megváltoztatta az emberekhez fűződő viszonyát. Sajnos a szülei nem szerették, de amikor betegek lettek, akkor elvárták, hogy Auróra ápolja őket. Auróra sokat sírt miattuk, és mindig abban bízott, hogy egyszer majd a szülei is szeretni fogják, és nem a cselédet látják benne. A legjobb gyógymód a szeretet, de sajnos az életüket ez sem menthette meg. Emlékeiben élénken élt az az időszak, amikor senkinek sem volt arra ideje, hogy meghallgassa őt. Ha mégis akadt ilyen…inkább hibáztatták, szidták, ahelyett, hogy a megértés szikráját is érezhette volna. Egyre inkább megértette azokat az embereket, akiknek a lelke szomorú és sebes. Tudta, hogy figyelnie kell rájuk, és megkérni őket, hogy beszéljék ki magukból, ami fáj a lelküknek, különben ők is betegek lesznek és meghalhatnak. Azt is tudta jól, hogy ha az idejét nekik adja, azzal a legértékesebbet adja. Ha a lelkét is megkapják, az pedig a gyógyuláshoz vezető utat jelenti.
   Pár éve Aurórának érdekes álma volt. Azt álmodta, hogy örökbe fogadták. Szerető szülei voltak, akik értékelték és szerették a gyereküket. Lett egy kis húga is, akivel nagyon jó kapcsolata volt. Amikor felébredt, elgondolkodott. Hallott már olyat, hogy állatot, növényt, vagy akár egy egész parkot is örökbe lehet fogadni, de hogy egy felnőtt embert… nos, ilyent még nem hallott… Pedig, ezáltal a szeretet kölcsönös lehetne…Egek Szelleme felfigyelt Aurórára, aki vigyázta mások lelkét… 
   Ismét zöldellt a pázsit, és vidáman fogócskáztak a gyerekek. Hirtelen szürke lett az égbolt és különös fények cikáztak mindenfelé. Záporeső esett. Olyan volt, mintha a sok jólelkű ember sírni kezdett volna, és e könny…hullott, hullott mindaddig, amíg a lelkük meg nem nyugodott.  A nap erőlködött… ahogy a szeretet is, ha gonosz embereket észlel… A nap győzött. Csodaszép szivárvány jelent meg az égen. A szivárvány híd egyik oldalán Papácska indult el, a másikon Auróra, és csakhamar találkoztak. Végtelen örömmel és szeretettel ölelték meg egymást.
Auróra kicsit megrettent, amikor megtudta, hogy Papácska palotában él, hisz eddig a gazdag emberekről nem volt túl jó véleménye… Ám csakhamar rájött, hogy ez sem választhatja el őket egymástól, hisz Papácskának a lelke a leggazdagabb. 
     Sokan azt hiszik, hogy akinek pénze van, az mindent megtehet … mindent megvehet. Valóban sok mindent, de mire jó a birtoklás? A legfontosabbat, a szeretetet egyetlen boltban sem árulják. Az a lélek adománya, egy kivételes lehetőség, amely szebbé teszi az életet. Apácska és Auróra átkeltek a Szeretet hídján, amit Egek Szelleme épített a nap szeretet sugaraiból és a lelket megtisztító könnycseppekből. Ők részesei lehettek egy csodának, amelyet csak a szeretet teremthet… és amire bárkinek lehetősége van…ha él vele.


- Nagyon szépen köszönöm a riportot ! Kívánom, hogy érezd jól Magadat köztünk a Gyógyító Művészetek közösségben! Nagyon büszke vagyok Rád Apácskám, és boldog a lelkem, hogy kiválasztottál magadnak lánykádul !

***************************

6. VERSVÁLOGATÁS  - I. P. STEVE   ÍRÁSAIBÓL



Türelemmel


Van amikor nehezen indulsz el,
nincs lendület, csak állsz, úgy csitulsz el. 
Vársz, de magad sem tudod, hogy mire,
talán a reményre, ami vinne,
vagy egy nagy csodára, akármire.


Várakozás, minden mozdulatlan,
a perc sem lüktet órát futtatva,
nincsen gondolat, csendes a véna,
lepel takar s jövőt rejt a véka.
Kékre edzett az ideg acélja.


************************************** 

 I.P.Steve: Harc érte

Az utca kövén a lépés, halkan kopog,
szapora lépteidben a szíved dobog.
Eléred, vagy kései az igyekezés
nem tudod, de így kell küzdened mindenért


Nem azért küzdesz, amit az élet megad,
néha az nem is kell, és értéke elhal.
Mindig is az kellene, amit el nem érsz,
míg a létezőt elmossa a feledés.


 *****************************

I.P.Steve: Sötét estékig

Valósághoz tapadt álom
hintázik a rózsaszálon,
szellő ringatja gyengéden
az idő minden percében.


Valóság ül most az álmon
s egy fekete varjú károg,
felszáll a sötét estéken,
csillog szárnya a holdfényben.

****************************** 

I.P.Steve: Ne struccként !

Arcodról pereg a homok
s újra éled minden gondod,
már nem merül fejed mélyre,
ismét látható egészen.
Ne dugd homokba a fejed,
lásd mindig a veszélyedet,
hisz nem győzhet a félelem,
csakis a bátor védelem!


*************************** 

 I.P.Steve: Ha változna

A sors keze lesz vasököl,
és padlóra tesz, meggyötör,
vagy mélyen beléd könyököl.


Ma ugyan, békés és szelíd,
de nem mindig ilyen, ne hidd!


A patak sem csak medrében
szalad el, tova, serényen,
néha kiönt, nagy merészen.


 *****************************

MINIATŰR ÉLETBÖLCSESSÉGEK… I.P.STEVE GONDOLATAIBÓL:

 1. A vers is olyan, mint egy Nő. Ha nincs mondanivalója, nincs belső szépsége, vagy jól öltözöttsége, külső formája, vagy ha rendezetlen, akkor értéktelen.

 2.  Ha egyszer tetszett, tetszeni fog legközelebb is

 3. Nem akarom feketén-fehéren az igazságot, mert nem szeretem a kétszínűséget

 4. Más gondolata csak ébreszt , de nem gondolkodik helyetted

 5. A kötelező udvariasság, nem a barátság jegyében divatos

 6. A hangtompítóval ellátott gondolatok a néma szavak

 7. Csak az érezhet szeretetet, aki a Teremtőtől kapott lelket

***************************

7.  ELBESZÉLÉS

Csomor Henriett: Drága Nagyapám!

Drága nagyapám szerető karja nagyon rég nem ölel már. Alig négy évesen
keserves volt megértenem, hogy többé nem látom, s nem szól hozzám. Sokáig
kerestem, végtelenül ragaszkodtam hozzá, s ez a ragaszkodás örökké elkísér.
Naponta erősebb a hiánya.

Nagyapám erdész volt, de mire megszülettem arra ő már nyugdíjas éveit
töltötte.
 
Csomor Henriett
Szegénykém tüdőbetegségben szenvedett, s néha kórházba került. De mindig sugárzott az arca, amikor ölelve csókolt.

Megsárgult fényképek is arról mesélnek, mennyire szeretett. Mindig a
karjában tartott, szelíd mosolygós tekintetét rám emelte, nagy fekete  szeme
csillogott szeretettel.


Örömmel fogadom, ha az emberek mesélnek róla, mert emlékükben még mindig él
az én nagyapám. Ahogy mindennap a pincéhez járt, s sárga rózsát vitt egy
kicsi lánynak. Mielőtt a kezébe adta volna tüskéit leszedte meg ne szúrja
ujjacskáit.

Kövestetőn, nagyapám takaros kis kunyhója felett ragyogott a nap. Nagyapám
keze munkáját őrzi az a kis kunyhó, amelyet épített az út mellé a fák
árnyékába. Itt pihent ebéd után, megfáradt végtagjait vaságyán elnyújthatta.

Valahányszor arra visz az utam, nagyot dobban szívem rogyadozó kunyhó
láttán, s súgom neked könnyek közt: - Édespapám, látszik még a kicsi
kunyhód, ahol annyi időt töltöttél.

Gyakran sétáltunk itt anyuval, mikor még nem tudtam egymagam kiszabadulni a
négy fal közül. Mindig megnyugodtam kunyhód közelében, tudtam, szerettél
itt lenni.

A kövestetői buszmegállót nagyon sokáig "Csomor kunyhói megállónak" hívták.
...............................................

Bizonyára tőle örököltem az erdő szeretetét.
Egyszer csak megéreztem a szabadság édes ízét három kerékű megy -bordó mopedem által, amit én csak motornak nevezek. Innentől kezdve nem volt megállás a
fák országáig, ahova ha belépek, mindig ’levetettem magamról” zaklatott
lelkiállapotomat. Körül öleltek a fák, leveleik simogattak, s törölték fájó
könnyeim. A természet lágy ölén ringatózom, s a négy évszak arculatát
figyelem. Hallod nagyapám, itt vagyok boldog veled a kék ég alatt!

Sűrű lombos erdő közepébe bemenni nem tudok. Légpuska dördülése után
keserves sírását hallom egy kis őznek, a golyó biztosan eltalálta
szegénykét, s ott fekszik valahol szenvedőn, vérző sebbel. Drága papám most
biztosan megkeresné, ölbe venné, hazavinné és meggyógyítaná, ahogyan tette
fénylő erdész korában. Árva pöttyös hátú kis őzgida ott feküdt elpusztult
anyja mellett. Papám levette erdész kabátját, betakarta vele, a gidát
karjába vette, s hazavitte. Felnevelte, cumisüvegből etetgette, s
dédelgette. Hamarosan megerősödött, s visszaengedte az erdőbe.

Kissé megfakult fekete-fehér fényképet őrzök az  én szelídlelkű drága
nagyapámról, aki erdészruhájában ül a földön, széles mosolyával nagy
tenyerével gyengéden simogatja őzikéjét. Szeretetreméltó nagyapám ekkortájt
a negyvenes éveiben járhatott.

Összeérnek a zöldlombú fák, mintha kaput alkotnának, jólesik hogy hűst
adnak. Az előbb a dombtetőn még perzselte bőrömet a nap, de nem bírtam
otthagyni, a látványt, ahogy a lágy szellő fújdogált, hegyek bölcsőjében
ringatta a lombkoronákat.

Patak felől szomját oltó gyönyörű szarvas rohan át előttem megbújni a sűrű
sötét erdő mélyére.

Drága nagyapám, szívem rejtekére költöztél sok év után. A szeretetem hozta
őt vissza hozzám. Lelke lelkemhez simul, drága jelenlétét érezhetem. Az
élet kegyetlenül elvett tőlem, de ismét visszakaptalak, mindennél többet
jelent számomra, hogy itt érezhetlek magam mellett, drága nagyapám.


2018. július. 14.

***************************

8. HAZAI TÁJAKRÓL  …NAGY VENDEL  VERSEIBŐL

NAGY VENDEL: Lágyan ringó barna öledben

Riport Nagy Vendellel
Vannak napok mikor
elgondolkodom
mire van még időm,
lesz e holnapom?
a többi percet bizony
ellébecolom.
Tornyosulnak a gondolatok,
Asszonyt, gyereket, kutyát
Nevelni nem tudok.
Lágyan ringó barna öledben
Moccan a lassan múló idő,
Megmérettetni erőmet
Csupán erre vágyom
örömmel vagy szenvedőn..
hullámzó forró öledben
Élvezem a jelent,
Feledem a múltat,
S nem törődőm a jövőt.

Megjegyzés: 2016.01.15.

...............................................

NAGY VENDEL: KISSÉ FÁRADTNAK TŰNT..

Kissé fáradtnak tűnt az arca,
Az alvóké olyan halovány.
Mellette a vizes pohár.
Nem ivott belőle,
Félig üresen áll.

A búza, ha megérik,
Élhetné világát,
Ha  szép egyenesen áll,
De kipereg a szem már,
Fogják a kaszát,
S levágják.

Vajon észrevetted- e
Hogy könnycsepp alakú
A búza lepergő szeme?
Siratja önmagát.
Puszta létét,
Elszórja magvát.
 
 Nyugodt, és halovány
Volt az arca,
Piros orra megfakult,
Csupán csak ott feküdt,
Akár egy  holt.


Szalmakalapja alatt
Megsárgult a kóc,
Nem történt semmi,
Csak örökre elment egy bohóc,
Aki már felesleges volt
Lesöprik utána
a  porondról a  port.


2018 08  28.

Csak úgy magamnak..

******************************** 

A  KUDARC SOMOLYGÓ ARCA
- HANGULATI ELEMEK -

Nem a  siker, hanem a
kudarcok sora visz előre,
mivel nem hiszed el,
hogy senki nem figyel,
senki nem felel,
hogy ez a  sorsod,
csak azért is legyél jobb.
a  döcögős kövesút
tart éberen a  szekéren,
nehogy elálmosodj
babérokon elpilledve,
bedobhatod a  főzelékbe.
a  cél ott ragyog előtted,
mint fejre állt délibáb,
ha forróságban lebeg a  lég,
magad láthatod meg legelébb,
szétpattan akár a  buborék.
számodra  elérhetetlen,
mondják hogy a  szem
a  lélek tükre,
mégis sokan járnak
szemüket lesütve.
gúnyosan somolyog
a  kudarc arca,
kacagva nevet,
s  a  lelke rajta.
a  kérdés az hogy
ki az aki mit akar?
odabújva kitakar,
aztán betakar,
de hogy mit akart?
no azt nem mondta.
meredhetsz magad a  plafonra,
évődőn acsarkodva.
talán bevisznek a  rácsosba,
vissza rugó gumiszoba,
egy kutya, két kutya, három kutya,
fehér kutya, tarka kutya, fekete kutya,
kutya, kutya, kutya,
sok kutya.
minden nap megszámolva.
néha stimmel,
s  nem viccel.
aki betart  minden szabályt,
nem kerül rá a  muszálykabát.
fázom angyalom,
hozd ki a  pruszlikom.

2017.  augusztus   01.

***********************************

 NYUGALOM, A  HOSSZÚ ÉLET RITKA
- HANGULATI ELEMEK AZ ELMÚLÁSRÓL - 

Néha olyat teszek,
hogy hamar rab leszek,
magam is.
mindenkinek van egy
téglája a  börtön falában.
bár ez néha hamis.
nyugalom,
a  hosszú élet  ritka....
ez a  rövid élet titka,
vallom magam is.
mindenkire sor kerülhet
előbb, vagy tán utóbb,
hisz ez a  jussa.
nálamnál  különbeket is
feltuszkoltak már
a  lámpavasra.
a Guillotine később
gyilkosok nyakát is
könnyedén elnyiszatolta..
gondolj a  párizsi forradalomra.
vica - verza.
márványkőbe  vésték
egyik felmenőm nevét,
hogy megörökítsék
a  hálás utókornak,
okulásképp.
nem olyan sokan voltak akkoriban,  ott.
mint manapság,  szóban.
most kidobnák ha tudnák
hová temették  szegényt.
a  szobrot ledöntötték rég.
egyik államban hős volt,
másikban szemét.
pedig csak  szabás varrásból élt,
az Isten adta,
mondhatni  cselédként,
ki varráson vakult,
éjfélkor is még,
petróleum bűzös fényénél,
megunta a  fércelést.
szavát felemelte  a  szegényekért,
mint egy úri szabó...
néha próbából,
hogy hogy áll neki a  krávátli,
elakasztotta magát
a  pinceajtóra,
viccesen nyelvét kidugva.
aztán  végszóra,
lovas kocsi után kötve
rudazó kötélen vezetve,
végigfuttatták a  falun,
hosszában a  főúton.oda, vissza.
majd a  főtérre citálták,
hogy mindenki lássa,
így jár ki másképp látja.
valahogy így végezte,
a  végén hason csúszva,
fejét  beverve a  makadám kövekbe,
temető árkába  belelökve,
egy pap sem vállalta hogy eltemesse
bűnösöknek nincsen helye
megszentelt földben.
szegénynek születtél,
árokba kapartak el.
néném még látta hova,
magával vitte  ő  is
tudását a  sírba.
lett volna ki kifizesse,
nem hozomra, direktbe.
meggondolva magát,
aztán mégsem tette.
bírája az ő  kabátját viselte.
ki szobrokat dönt  le,
és könyvet éget  el,
más gaztettre is képes  lehetne,
ha ez az érdeke.
hiszi, ő  a  végítélet.
senki nem szólt azokra,
ki így meggázolta.
megkell becsülni a
szellemi terméket.
hagyni a  másikat
meghalni becsületben.
manapság egy újabb síron
olvassátok három sorom,
bevésve a  márványkőbe,
amely a  halottnak szól,
éltét dicséri,
talán másképp méri,
gondolatit követi,
élők szívét tépi,
könyököl egy balkonon,
némely barna alkonyon.
messzi földről visszatértek,
itthon takarja őket sírhalom.
tolnai hajósokra emlékezve
mondják el verseimet
a  hűs Duna parton,
emlékezni  gyűlt  asszonyok,
a  hajó és bárkasiratón.
Beda  Laci  megfestette,
képeivel emlékezve,
a  régi szép időkre.
lassan mindenki föld alatt lesz,
kik sosincsenek elfeledve,
hiszen rövidke a  lét,
szülő és testvér,
barát és bajtárs,
megvan az én helyem is
társak közt elrejtve,
lomtárszemétként
sarokba söpörve.
idegen arcok néznek rám
vidáman  felnevetve,
ismeretlen új utakon szembejőve.
az élet oly rövidke,
sötét évezredek
jönnek majd mögötte.
feltámadunk, írják
bőszen   keresztünkre.
hisszük is meg nem is,
meggyengült a  hitünk,
belénk nevelték a  kételkedést,
meg a  kétségbeesést.
s  álljon itt most,
okulásként talán,
mi köveken áll,
testem e  földbe,
lelkem a  mennybe,
szívem szívetekbe szállt.
s  megkérdezném,
követve a  hármas szabályt,
ahol a  vörös kereszthez
mérték ki a  megye határt,
igazam van?
ugye igazam van?
hát persze hogy igazam van!
nyugtázom magam magam,
magamban.

2017.   augusztus   07.

***************************************

 NÉMELYIKŐTÖKKEL
-  HANGULATI VERS - 

Némelyetekkel sokat vitázom,
s önzéssel vetekszem,
hiszen ha nem értitek
mondandóm hogy áll meg
e  nemes vitákban,
hiába, nem mindenkit
én magam csináltam.
gondolatitok összegabalyodnak,
akár a  tálban a  zsírtalan  tészta,
begubancolódtok,
nehéz kibogozni néha.
némelyik asszony mind egyforma.
akár Tudós, vagy boszorka,
ki mindenek tudója.
elszáguld a  ménes
a Ménesi útra.
állunk kettecskén  a Metró állomáson,
utoljára talán,
ez a  látomásom.
ki tudja, ez az eleje,
vagy tán az utolja?
benne van a  világ fájdalma
és minden bűntudata.
érezzük hogy nyomja
maga előtt a  levegőt
a szerelvény  motorkocsija,
akkor ez most  a  huzat,
vagy pedig a  vonat?
biztosan a  légvonat,
mely elviszi a  páromat.
karomba karolva mondod,
jaj de nagyon erős vagy.
fejedet bekötve
lobog rajtad a kendő,
hajad nem zilálja szét a  szél.
eltűnődve érzem
az ember milyen esendő.
nézzük, álmainkat hogy viszi
messzire a  kocsi.
átvállaltad
Anyámtól a sírást.
suta  kezemtől,
vaksi szememtől,
az írást.
szomorú lelkemtől,
lassuló szívemtől,
a bízást.
testemet, lelkemet,
eltékozolt szellememet
féltve,
az Isten áldjon meg
érte.
s  ha majd végleg elmegyek,
ebből a Földi világból,
hová árnyékom követ csupán,
csak egyszer sirassatok meg.
aztán minden menjen tovább a  régiben,
nem hiányzom sehol sem,
adjon az Isten nektek
ezerszer annyit
mit  megérdemeltek,
nekem meg kétezerszer.
mondjátok ki végre,
lehetett volna jó költő is belőle.
addig is az élet
folyton folyvást folyik,
tovább, lassacskán, előre.
csak a  Sió dagad
néha visszafele,
ha nyomja a  Duna.

 2017.  augusztus  28.

*********************************** 

KADARKA  DÍCSÉRETE

A  SZEKSZÁRDI SZÜRET IDEJÉN - HÁTSÓ CÍMKÉRE

Ideje van most a  nemes italnak,
hamarvást mutatja magát,
vállára  teríti bíborpalástját,
fejedelmek , pápák  maguknak hozatják,
asztalukhoz invitálják,
a  szekszárdi Kadarkát.
emeli fényét a  mulatságnak,
s  rangját ivójának,
a  díszes társaságnak.
koronája ül a  bornak,
kristálypohárra rásimul,
felrémlik gyémántkorong csiszolta,
míves alakja.
gyöngykoszorú övezi
s   hűsítő harmat.
csillámlik benne
a  gyertya fénye,
rávetül sugára
a  becses üvegre.
címkén büszkélkedik
a  nemes nedű neve,
elárulja nevét,
annak , ki művelte.
ez kerülhet hátsó címkére.....
Mindenképpen bor lesz
a mustból,
Ha az erőt beleszorítja
A dongára feszülő
Hordóabrincsa.
koppan az akona.
A szekszárdi dombvidék
Sugárzó melegét,
Bíboros színét,
Bársonyos ízét,
A Napfény tüzét
Töltöttük bele,
Ebbe az üvegbe.
a  pince mélye
szomjazó vendégre vár,
cefreszagot áraszt
a  löszfalba vájt pinceszáj.
mámoros muslincák
bódult dala száll.
egymásnak töltünk
mi jó barátok,
vidámabbnak látjuk
e  cudar világot.
Jóska bátyám
nem sajnálja a  borát,
megkínálja
jó borivó barátját,
az Isten tartsa meg
ezt a  jó szokását.

2017. augusztus  30.

**************************************** 

CIKK A  TOLNAI NÉPÚJSÁGBÓL
WESSELY GÁBOR:  Hét lézeres szemműtét sem segített a költőn

Bekerült Nagy Vendel verseskötete, a Moccanó idő az Országos Széchenyi
Könyvtár elektronikus könyvtárába. Ez a szekszárdi vak költő nyolcadik ilyen könyve.
Wessely Gábor

   Nem véletlenül szereti a hangoskönyveket, a kellemes aláfestő zenével megszólaltatott hangos verseket Nagy Vendel. Nem véletlenül szereti, merthogy nem tud olvasni. Nem azért nem tud, mert nem ismeri a betűket. Azért nem tud, mert 52 évesen megvakult. A most 61 esztendős szekszárdi férfi egyébként igenis jól ért a betűkhöz, szavakhoz, mondatokhoz. Író ember. Egy könyve – még látó korában – megjelent nyomtatásban Lila Madonna címmel, aztán nyolc digitális könyvként. Ezek az Országos Széchenyi Könyvtár korszerű gyűjteményében, a Magyar Elektronikus Könyvtárban érhetők el, vakok számára is hozzáférhető módon. A legutóbbi, a Moccanó idő című versválogatás alig egy hete került fel.
   Sok a vita a tekintetben, hogy a számítógép áldás-e vagy átok. A látássérültek életét egyértelműen megkönnyítik a képernyőolvasó programok. Eddig a kezükkel olvasták a könyvlapból kidudorodó Braille-betűket, s most már a fülükkel olvashatnak. A Braille-írás alapja a dobókockán is látható hat pötty variálásával kidolgozott ábécé. Csak ez több helyet igényel, mint a normál szöveg. Az Egri csillagok Braille-változata 15 kötet. A hangos könyveknek gyakorlatilag nincs helyigényük. Rámásolhatók egy pendrive-ra vagy letölthetők a Netről. Nagy Vendel ennek, a digitális irodalomnak köszönhetően került ki a lelki válságból.

Nagy Vendel életét megkönnyíti a számítógép. A monitort be se kapcsolja, nincs rá szüksége.
Nagy Vendel a számítógép előtt - a szerző felvétele

   Látóként meglehetősen zajos életet élt. Volt ifjúsági klubvezető, vállalkozó, szakoktató, s írogatott is már tinédzserkora óta. De folyamatosan romlott a látása, és ötven fölött már mindkét szeme odavolt; a leszakadt retináját hét lézeres műtéttel sem sikerült megmenteni. Két év depresszió követte a látásvesztést. „Ültem a sarokban.” – mondja. Aztán megrázta magát, és írni kezdett. Megtanult vakon, tíz ujjal gépelni, számítógépet kezelni, kiadványt szerkeszteni. Művei már fenn vannak 25 irodalmi portálon, saját netes újságot is működtet, a Megszólalok Művészeti Magazint, melynek most készült el a 7. évfolyam 8. száma. Eredetileg egyszemélyes lapnak szánta, aztán csatlakoztak hozzá sokan. Több mint száz alkotó írásai jelentek meg benne eddig, látóké és látássérülteké Moszkvától Wellingtonig. Ugyanakkor az ő írásaiból is sokfelé idéznek – verseiből, prózáiból, receptjeiből (egy szakácskönyvet is összeállított) – a magyar lakta vidékek rádiósai, sajtósai: Kanadában Dancs Rózsa, Ausztráliában Ilosvay Gusztáv és Új-Zélandon Kaprinay Éva.

 Visszatalált a közéletbe, illetve a virtuális közélet fontos szereplője lett, naponta 100-150 mailt kap, 12–14–16 órát is a gép előtt tölt. Látássérültek rendezvényein könyvbemutatókat tart, irodalmi pályázatokon vesz részt, és most jelent meg egy CD-je, melyen a verseit az ismert előadó, Németh Nyiba Sándor olvassa fel. S persze új könyvtervei is vannak Nagy Vendelnek: egy verses, egy prózai kötet és egy kisregény. Ez utóbbi, a mórágyi, tűzkődombi ásatások által ihletett, hatezer éves szerelmi történet.


Szemesnek jár a világ

Szemtelenül
Itt botladozom
Ebben a világban.
Koldus lettem,
Ezt nem hiszem el!
Másoknak ragyog már
Isten szép világa.
Szemesnek jár
A világ.
Vaknak az alamizsna.
Börtönöm udvari
kerengőjében
Magasan meredeznek
a falak.
Az út csak az
Egek felé szabad.
Hozzám fentről szállnak le
Az égi madarak,
Hogy megvigasztaljanak.
Jó társasága vagyok én
Önmagamnak.

*********************************

Akropolisz

Istenek kövei
Kövek istenei
Isteni kövek
Kőistenek

Az írás megjelent a Tolnai Népújság-ban,   2017.  augusztus 09.-én.

***************************
9. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha
 (Hetedik fejezet)

   Az átbulizott hétvége után Jessicát hétfőn reggel Jenny hat óra
tájban kelltette. Csendben kiosont a fürdőszobába és felöltözött, hogy
ne ébressze fel Christophert, majd sétálni indultak a Luna parkba.
Hazafelé beugrott az egyik közeli pékségbe egy kis reggelinek valóért.
Majd, mikor hazaértek csendben tett-vett a lakásban, enni adott
Jennynek, kicserélte a vizét, elmosogatott és portalanította a konyha
bútorait. Becsukta a nagyszoba ajtót, hogy Jenny se háborgassa a
férfit. Kávét főzött, mikor a férfi megjelent:
 
Horenka Erika, alias Kyra Angie irónő
 - Jó reggelt, szépségem - csókolta meg a férfi.
 - Szia, jól aludtál?
 - Igen, köszönöm, de jobb lett volna, ha nem szöksz el. Merre jártál?
- Egészségügyi sétán Jennyvel és utána beugrottam a pékségbe finom
friss péksütikéért. Gyere egyél!
  - Te egy angyal vagy, de én szerettelek volna meglepni ezzel.
  - Bocsi, korán kelők vagyunk. Kávét, teát, narancslevet?
  - Igen, köszönöm, ebben a sorrendben, csak tea nélkül. Mikor keltetek?
  - Kivételesen hat körül.
  - Hogyhogy?
  - Mert hatra már meg szoktunk fordulni. Így marad idő, hogy enni
adjak neki és még egyszer levigyem, mielőtt a suliba mennék.
  - Ja, amúgy csörgött a telefonod - mondta a férfi két falat között
s nézte a szorgoskodó lányt. - Te miért nem eszel?
  - Már túl vagyunk rajta, köszi. Ugye nem a telefonom ébresztett fel?
  - Nem, ne aggódj! Mi a terved mára?
  - Még nem tudom igazán, az biztos, hogy legépelem gyorsan az előző
megbeszélés anyagát és összeszedek még egy-két dolgot szerdára. Neked?
  - Semmi, egyenlőre.
  - Akkor miért nem fekszel vissza és pihensz még?
  - Egyedül? - mosolygott kajánul a férfi.
  - Én már ilyenkor nem tudok visszaaludni.
  - Ki beszélt itt alvásról?
  - Aha - esett le végre a lánynak. - Bocsi, de passzolnom kell.
  - Miért? - érdeklődött a férfi, de a lány szerencséjére - nem tudta
ugyanis és nem is akarta bővebb lére ereszteni a magyarázatot -
megszólalt a csengő és a telefonja is.

   A telefonért ment először a szobába, s gyorsan rápillantott, kitől
volt a nemfogadott hívás. Amit csak egy grimasszal kommentált.
 
 - Jessica Parker, szia - mondta egy nagy sóhajjal és az ajtóhoz
ment és kinyitotta. - Szia, gyere be! - szólt a lány a jövevénynek,
aki némán besétált, mert látta hogy telefonál. - Igen, láttam, hogy
kerestél, vissza is hívtalak volna. Igen, ő is keresett, sőt épp most
toppant be - magyarázta kicsit erélyesebben, mint szerette volna. -
Nem tudom, majd, ha eldőlt, visszahívlak. Rendben, szia - tette le a
telefont még nagyobb sóhajjal,mint korábban és átölelte a jövevényt.
  - Anya? - tippelt a fiatalember.
  - Ki más lenne? De rég láttalak.
  - Szia, de jól nézel ki - bókolt a fiatalember s hosszasan ölelték
egymást, mikor Christopher jelent meg a konyhaajtóban.
   - Opsz, bocsi - fordult vissza a konyhába.
   - Ne, ne, gyere csak! Jack, ő Christopher Carter, Chris, ő pedig
Jack Parker! - mutatta be egymásnak a két férfit, akik kezet ráztak.

   - Szia, örülök, hogy megismerhettelek - kezdte Jack.
  - Én is - viszonozta Christopher és végigmérte a húszas évei
közepén járó, a lánynál kb. egy fejjel magasabb, kicsit testesebb
testalkatú, rövid sötét hajú fiatalembert.

- Kérsz egy teát vagy valami mást? - kínálta a lány.
- Igen, köszi, egy jeges tea jól esne - válaszolta Jack.
- Be kell érned hideggel, mert jeges nincs - reprikázott a lány és
a konyhába ment, a két férfi követte.
- Rendben, de akkor legalább forrázott ugye, nem bogyós?
- Parker, azaz ...?
- Azaz, a bátyám. Ismerlek, nyugi - fordult Jackhez a lány.
- Rosszkor jöttem? Visszajöhetek később is.
- Ugyan, dehogy, ne hülyéskedj már!
- Akkor, ha jól sejtem, te pedig az a fickó vagy, aki miatt ennyire
virul? - kezdte Jack nevetve.
 - Na, most állítsd le magad! - szólt rá a lány kissé komolyabban.
Tudta ugyanis, hogy ez a kérdés elvezet oda, hogy "Mi lett volna, ha",
ahonnan csak egy ugrás az "Én megmondtam", amit pedig az követ, hogy
"Miért veri Jess a falba a fejét?"

- Igen, azt hiszem. Mindent megteszek ennek érdekében - felelte
Chris. - Gondolom, sok megbeszélni valótok van, úgyhogy én most a
dolgom után nézek - állt fel Chris és indult volna a szobába, hogy
összeszedje otthagyott apróságait.
  - Ne, kérlek, miattam ne menj el! Maradj és töltsük együtt a napot,
ha nincs más dolgod! - kérte Jack.
  - Maradj! - bújt oda a lány.
  - Tényleg nem szeretnék alkalmatlankodni.
  - Nem zavarsz - erősítették meg szinte egyszerre.
  - Rendben - egyezett bele Christopher.
  - Helyes, legalább addig elszórakoztatjátok egymást, míg én
megcsinálom a dolgaimat - nyugtázta a lány és a szobába ment, hogy
beágyazzon gyorsan, míg a férfiak kint vannak. De Christopher
megelőzte. Így bekapcsolta a számítógépet. Amíg a gép bejelentkezésére
várt, kinyitotta az ablakot és az erkélyajtót. Mivel a gép még nem
volt üzemkész, visszament a konyhába a férfiakhoz. - Gyors vizit, vagy
maradsz pár napig? Nem ennél valamit?
  - De igen, ennék valamit, és igen, maradnék pár napig, ha nem
borítom a terveiteket?
  - Szolgáld ki magad! Ott van előtted az asztalon a péksüti ...
  - Ne már hugi! Tudod, hogy nem élek ilyesmikkel.
  - A finnyás fejedet. Tudod, mit hol találsz, szolgáld ki magad!
  - Még nem volt eltervezve semmi - szögezte le Christopher és
mosolygott a testvéri évődésen, szócsatán.
  - Helyes, akkor segíthetsz meggyőzni Jesst, hogy jöjjön el és
persze egyúttal téged is meghívlak a családi ünnepre.
  - Ha ezért jöttél, már mehetsz is! - fortyant fel mérgesen a lány
és otthagyta őket. A számítógéphez ült és elkezdte legépelni a
megbeszélés anyagát.

   Hogy nem láttam előre az összefüggést? Előbb anya keres s mivel
itthon felejtettem a telómat, nem vettem fel. Nemsokkal később
megjelenik Jack s azonos időben szinte felháborodva hív vissza anya, s
csak ahogy szokta, fújja a magáét, nem meghallgatva a másikat. Úgy
gondolták, hogy Jack meg tud győzni, hogy hazamenjek? Tudhatnák már,
hogy nem hagyom magam befolyásolni, ha hazamegyek az ünnepekre s
kiteszem magam az újabb vitának, az csakis azért lesz, mert én úgy
akarom.

   - Milyen dolgod van? - zökkentette ki gondolataiból Jack, mikor a
lány után mentek a szobába és Chris az ágyra, Jack pedig az egyik
fotelba vackolta be magát.
  - Elmagyaráznád neki? - kérdezte Christől a lány anélkül, hogy
levette volna a fejhallgatót, azaz a fülest a fejéről vagy a kezét a
billentyűzetről.
  - Persze, folytasd csak!
  - Köszi - folytatta a lány a gépelést.
  - Rendbe hozhatnám magam előtte egy kicsit? - érdeklődött Jack.
  - Hülye kérdés, két dolcsi. A szobád megtalálod, érintettlenül vár
rád és gondolom, a fürdőhöz sem kell térkép? - élcelődött a lány.
  - Köszi - puszilta meg a lány arcát és elhagyta a szobát. Ekkor
Christopher is a lányhoz lépett, levette a fülest a lány fejéről és
felhúzta a székről, átölelte és megcsókolta.
  - Szóval ott-tartottunk, hogy miért passzolsz? - puhatolta halkan a
férfi, a lány sokat mondóan lesütötte a szemét.
  - Nem emlékszem, hogy mióta együtt vagyunk, szóba került-e valaha
is a mások számára és a biológiai fejlődés szempontjából oly csodás,
fontos, de számomra kimerítő, fájdalmas menstruáció gyötrelmeivel
tarkított napok, vagy a vitáktól viharos családi életem. Nem, nem
beszéltünk róla s nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat, hogy
elkezdjük - morfondírozott magában a lány.
  - Aha, értem, jól vagy? Nagyon megvisel?
  - Nem rosszabb, mint máskor. Ne aggódj, jól vagyok!
  - Megkérdezhetem, hogy ...?
  - Ne, kérlek, maradj ki ebből!
  - Rendben, bocsáss meg, nem akartam ...
  - Ne, ne, kérlek, ne sértődj meg. Csak arról van szó, hogy nem
akarlak belekeverni, hosszú és bonyolult.
  - Tudok magamra vigyázni. Vagyis azt jelenti, hogy te nem szeretnél
hazamenni az ünnepekre?
  - Nem tudom, haladjunk szép sorban! Legyünk túl a szerdai
megbeszélésen, aztán meglátjuk!
  - Rendben, akkor már csak egy kérdésem van: ha úgy döntesz, hogy
hazamész, mit szeretnél, elfogadjam Jack meghívását vagy sem?
  - Természetesen igen - lépett be Jack.
  - Nagy fiú vagy, drága, döntsd el mit szeretnél!
  - De itt most nem az a kérdés, hogy én mit szeretnék, hanem az,
hogy te szeretnéd-e, hogy elkísérjelek?
 - Nem, drága, ha szeretnél nélkülem is elmehetsz, ha ...
- Ez így van! - erősítette meg Jack a lány szavait és mit sem
törődött annak szúrós pillantásával. - Jessy ...
  - Ne, Jack, bele se kezdj, ha maradni szeretnél! - vágott a szavába
a lány fenyegetően.
 - De ...
 - Nincs, de ... mondtam, hogy gondolkodom rajta és, ha túl vagyok a
hétre betervezett dolgaimon, majd akkor eldöntöm! Tehát elfogadod és
maradsz, vagy mész amerre látsz? - pontosította a lány ellentmondást
nem tűrően abbéli szándékát, hogy nem tud és nem is akar egyenlőre
ezzel foglalkozni s bátyja hagyjon nyugtot neki, és levegye a
napirendről a témát.

- Maradok - sóhajtott fel Jack.
- Okos döntés - dicsérte meg a lány kedvesebben, megcsókolta
Christophert és visszaült a géphez.

A két férfi átvonult Jack szobájába.
 Két éve, mikor Jessica elhatározta, hogy a Melbournei egyetemre
jelentkezik és Sydney ismerősei között elkezdett érdeklődni kiadó
lakásról az egyetem közelében, olyan bérleményt keresett, ahol van
másfél szoba. Jack segített kiválasztani és otthonosra szabni. Számos,
az egyetemhez közelebb eső albérletről lebeszélte, mert neki vagy ez
vagy az nem tetszett. Az egyiknél az nem nyerte el tetszését, hogy
földszinti és alacsonyan van az erkély. A másiknál a lakás belső
elrendezése hagyott némi kívánnivalót maga után. A harmadik helyen a
Jesst szégyentelenül mustráló főbérlővel és a szomszédokkal
kapcsolatban nyílt ki a bicska a zsebében. Sokadik nekifutásra nézték
meg ezt a lakást s ezzel mindketten maradéktalanul meg voltak
elégedve. Szóba ugyan nem került, hogy Jack odaköltözne, de Jess
feltételezte, hogy egyszer sor kerülhet rá. Így gondosan rendben
tartotta.

   A fiúk távozása után elkezdett gondolkodni a családi problémák
okain és megoldásán, de mikor ott tartott, hogy a kezdeti pontot
felkutassa emlékezetében, sorra vétette el a gépelést. Jess hagyd most
ezt és koncentrálj a gépelésre, mert soha nem végzel. Egy jó
háromnegyed óra után:

  - Chris, átjönnél egy percre? - kérte a lány, a férfi csakhamar
megjelent az ajtóban. - Megnéznéd mielőtt kinyomtatom?
  - Persze - mondta a férfi mosolyogva és helyet cseréltek, ő ült le
Jess pedig mögé állt.
 - Mi ez a vigyor? - kérdezte a lány rosszat sejtve.
 - Semmi, csak beszélgettünk - csatlakozott Jack Jessicáékhoz.
 - Jack?
 - Nyugi, semmi kompromittálót nem mondtam rólad.
 - Ajánlom is. Milyennek találod? - tudakolta Christől.
 - Eddig nem rossz - válaszolt a férfi és olvasott tovább, hébe-hóba
kijavított egy-egy helyesírási vagy elütési hibát.
- Oké, ez a vázlat így rendben van, nyomtathatod!
 - Átnéznéd az előző megbeszélés anyagát is?
 - Hol van?
 - A tálcán.
- Látom már. A plakát anyagán is gondolkodsz?
 - Csak ötletelgetek.
- Jess, ez a program nem is olyan hülyeség. Beszállhatnék esetleg?
 - Nem tudom, Jack, hogyan vennél részt a megbeszéléseken és a
program hétvégéken?
 - Megoldom, ha bevesztek.
- Szerdán megkérdezem a többieket, de nem ígérhetek semmit. De ugye
nem lesz belőle sértődés, ha a többség nemet mond?
- Természetesen nem.
- Oké, ez is rendben van - jelentette ki Chris mikor végzett a
megbeszélés anyagával is és a plakát tervezetét kezdte olvasni. -
Szerintem ezzel sem lesz semmi gond - mondta mikor felállt a géptől.
- Akkor kinyomtatom őket és ...
- És én elviszem sokszorosítani - fejezte be a lány mondatát Chris.
- Nem így egyeztünk meg? - kérdezte a lány pillantását látva.
  - De, igazad van - hagyta rá a lány.
  - Most hogyan tovább? - kíváncsiskodott Jack.
  - Én leviszem Jennyt - felelte a lány.
 - Én pedig elugrom az egyetemre és sokszorosítom azokat -
jelentette ki Chris azzal átvette a lánytól a nyomtatóból kivett
papírokat. - Hány példányban szeretnéd?
  - Nos lássuk csak, most vagyunk nyolcan. Az eredeti marad nálam, ha
csinálsz nyolcat, akkor az én példányom mehet Jacknek, ha úgy döntünk.
Egy maradhat pótnak és egyet pedig Juliénak kéne adnunk, ha az egyetem
égisze alatt tervezzük megvalósítani. Mit gondolsz?
  - Igazad van, akkor tíz, ugye? - összegezte Christopher.
  - Igen. Ha esetleg nem lenne elég a gépen meglesz és bármikor
nyomtathatunk újat.
- Meghívhatlak titeket ebédelni valahova, aztán elütnénk valahol a
délutánt és csaphatnánk egy görbe estét? - érdeklődött Jack.
  - Bocs, de én a görbe estét passzolom - mondta a lány.
 - Ne már hugi! Iszogatunk, táncolunk?
  - Én a hétvégén kellőképpen kiengedtem a gőzt. De ti attól elmehettek.
  - Mi lenne, ha itt főznénk és ... - kezdte Christopher.
 - Ha elmennénk valamelyik Plázába, az ebédet is és a délutáni
programot is letudhatnánk, nem? Dorbézoltunk a hétvégén? Na mesélj! -
vágott a szavába Jack.
  - Aha, szóval innen fúj a szél? Vásárolgatni akarsz? - kapott a
fejéhez némi gúnnyal a lány, elengedve a füle mellett bátya
megjegyzését. Esze ágában sem volt megosztani Jackkel a romantikus
hétvége részleteit.
  - Lebuktam, bevallom. Igen vásárolni akarlak elcsalni, tudod, hogy
ez sosem volt az erősségem.
 - Hát, ha így áll a dolog, akkor a Plaza nem rossz ötlet -
csatlakozott Christopher is a javaslathoz.
  - Csak pasikkal ne kezdjen az ember - mosolygott a lány.
  - Rendben, menjünk Plázába. Segítek ajándékot venni neked, de, ha ...
  - Nem fog, megértette, levette a napirendről, ugye? - vágott a
szavába Chris és kérdőn nézett Jackre.
  - Igen - válaszolta komolyan Jack.
  - Úgy legyen - zárta le a lány.
  - Akkor én elszaladok az egyetemre, ti addig sétálhattok Jennyvel
és itt találkozunk! - javasolta Chris.
 - Oké, de hozd vissza a papírokat, mert csak a megbeszélésen
szeretném kiosztani.
  - Ez természetes. Még valami, Jess, ha már így felmerült, hogy
Jacket bevegyük. Beszélgettünk ... - erre a lány gondolva a folytatást
és elrejtve az árulkodó jeleket - hátat fordítva Chrisnek - a gép
kikapcsolásával babrált. - ... Lucasszal, szeretne eljönni a szerdai
megbeszélésre és esetleg őt is érdekelné.
 - Neki is csak azt tudom mondani, amit Jacknek. Megkérdezzük a
többiektől és meglátjuk.
 - Ki az a Lucas? - kíváncsiskodott Jack. Ő ugyanis látta a lány egy
pillanatra elfehéredő arcát.
 - Ő a barátom és munkatársam az egyetemről.
 - Ti is onnan ismeritek egymást? - faggatózott tovább Jack.
 - Igen - válaszolt Chris.
 - Mit tanítotok? - tette fel az újabb kérdést Jack.
 - Nem mindegy az neked? - csattant fel a lány, mert úgy érezte
veszélyes vizek felé hajóznak a kérdések.
 - Én szakmai ismereteket, Lucas pedig főként pszichológiai
tárgyakat - felelte Christopher és nyugtatóan a lány vállára tette a
kezét.
  - Aha. Pszichológus vagy csak pszichológiát tanít?
  - Jack! Hülye kérdés, két dolcsi. Szerinted honnan lenne jogalapja
tanítani egy egyetemen, ha nincs meg hozzá a végzettsége? Mehetünk
végre? - türelmetlenkedett a lány.
 - Pszichológus. Akkor egy óra múlva itt találkozunk - búcsúzott el
Christopher és megcsókolva a lányt távozott.

   Jack és a lány szó nélkül elsétáltak a parkba a kutyával. Séta
közben Jess azon morfondírozott, hogyan mászik ki ebből? Valahogy ki
kellene derítenem mi ez az egész Lucasszal. Amit például kezdhetnék
azzal, hogy megnézem más pszichológussal szemben is felmerülnek a
tünetek vagy csak Lucas személye váltja ki. Aztán, ha ez kiderült,
ráérek a második lépésen gondolkodni vagy nem. No, de, honnan kerítsek
másik pszichomokust? Aha, az egyetem, ott nem csak Lucas tart
pszichológiát. Mi lesz, ha a többség beszavazza? Hogy fogok heti
két-három alkalmat kibírni? No, ne szaladjunk annyira előre! Az sem
biztos, hogy csatlakozhat. Meglátjuk, megvitatom Kellyvel, s
megkérdezem, hátha ő tud másik pszichológust és ötletet a tesztelésre.

  - Megkérhetlek, hogy szállj le a témáról? - szólalt meg végre a lány.
 - Rendben, csak annyit mondj meg, hogy mi a gond vele?
- Pszichológus, nem elég ez neked? - kérdezett vissza némi
megvetéssel a lány.
 - Nem értem.
 - Nem is kell, az a fő, hogy én értem - legalábbis azt hiszem és
arra törekszem - tette hozzá gondolatban.
 - Christopher ...?
 - Kértelek, hogy ejtsd a témát! - szakította félbe a lány és
választ sem várva tárcsázni kezdte Kelly számát, de csak hangposta
jelentkezett. Üzenetet hagyott: - Hello, Jess vagyok. Beszélnünk kéne.
Sürgős! Csörgess meg kérlek, ha ráérsz, visszahívlak! Csaó.
 - Kit hívtál? Mióta jártok?
 - A barátnőmet kerestem. Körülbelül egy éve.
 - Miért nem hallottam még róla semmit?
 - Miért is kellene mindent az orrodra kötnöm?
 - Volt idő, mikor nem voltak titkaid előttem.
 - Változnak az idők, ahogy mi is változunk. Te sem mondasz már el mindent.
 - De én minden lényegeset megosztok veled. Miért nem lehet minden
ugyanúgy, mint rég?
 - Felnőttünk és mivel más-más városban lakunk és tanulunk, új
emberekkel ismerkedtünk, új dolgok felé nyitottunk s így
eltávolodtunk.
 - A családi zűrök csak rontottak a helyzeten.
 - Meglehet.
 - Mi lenne, ha mostantól megpróbálnánk helyreállítani a régi kapcsolatot?
 - Gondolod, sikerülhet? Részemről semmi akadálya. Az első lépés
lehetne, hogy nálam laksz egy darabig.
  - Megegyeztünk.


A regény könyvborítója
   *
   Mire visszaértek Jess lakására Christopher már a lépcsőn ülve,
elgondolkodva várta őket. Milyen gyönyörű volt a hétvége Jesssel.
Miért változott meg minden Jack betoppanásától? Lehet, hogy Jack nem
tudott rólunk? Miért nem bízik bennem és avat be abba a családi
dologba? Hátha tudnék segíteni a megoldásban. Miért változik meg a
levegő és Jess hangulata Lucas említése kapcsán? Mit is mondott Cassy
ezzel kapcsolatban? A francba, hogy nem emlékszem, de majd
megkérdezem.

   A lakásba lépve Jack vállalta, hogy vizet ad az ebnek, Jess pedig
megmutatta Chrisnek, hova tegye a hozott papírokat. A lány gyorsan
átöltözött, egy fekete farmert és egy újatlan világos felsőt vett fel
langyos tavaszi nap lévén. Számítva rá, hogy esetleg később jönnének
haza a pénztárca és az igazolványok mellé egy pulóvert is berakott a
hátizsákjába.
  - Hova megyünk? Stanford Plaza, Epping Plaza Shopping Centre vagy
Viktória Market vagy ...?
  - Szerintem Stanford, de, ha ott nem járunk sikerrel Epping Plaza
Shopping Centre - válaszolta Christopher.

   A Plázába érve kicsit körülnéztek a szülőknek ajándék után, de nem
jutottak dűlőre a közös ajándék vagy a személyenkénti ajándék között.
Abban maradtak, hogy visszatérnek, ha eldöntötték.

  - Nem ülhetnénk le öt percre? - kérdezte Jess.
  - Fáradt vagy? - puhatolta Chris.
  - Is - felelte minden kommentár nélkül a lány.
  - Dehogynem - mondták a férfiak és leültek egy kávézóban egy asztalhoz.
 - Itt eszünk vagy ... - - kezdte Jack.
 - Hol és mikor szeretnétek? - tudakolta a lány és sokadjára már a
telefonjára kukkantott, ami nem kerülte el Christopher figyelmét:
 - Hívást vársz?
 - Igen.
  - Szerintem később is ehetünk - javasolta Christopher.
 - Rendben - hagyta jóvá Jack.
 - Sziasztok - lépett oda hozzájuk Kelly, és megölelte barátnőjét.
 - Hát te, gondolatolvasó vagy? - lepődött meg barátnője
felbukkanásán Jess. - Kelly hagy mutassam be neked Jacket, a bátyámat,
Jack, ő Kelly, az egyik barátnőm.
 - Szia, örülök, hogy megismerhettelek végre. Már sokat hallottam
rólad - kezdte Kelly.
 - Szia, én is örülök. Én sajnos nem mondhatom el ugyanezt. Nekem
ugyanis vajmi keveset beszél Jess a barátairól - mondta Jack
szemrehányóan.
 - Az egyetemen futottunk össze, s valami azt súgta, hogy beszélni
akarsz vele, így megemlítettem, hogy itt leszünk és, ha ideje és kedve
engedi csatlakozzon hozzánk - magyarázkodott Christopher.
 - Értem, akkor nem a telepatikus képességeid fejlődésének
köszönhető, hogy itt vagy. Köszönöm, Chris. Igen beszélni szerettem
volna vele, s már kerestem is telefonon, de nem volt elérhető.
 - Gyere Jack, sétáljunk egyet! - állt fel Christopher és
megcsókolva a lányt udvariasan távoztak.
 - Kedves és figyelmes - jegyezte meg Kelly elismerően.
 - Igen, de miért és meddig? - szaladt ki Jess száján a költői kérdés.
 - Na, mindegy ez más lapra tartozik. Bekövetkezett, amiről
beszélgettünk a hétvégén. Nincs kedved közben segíteni valami
ajándékot nézni a két pasinak? - kérdezte Jess, mire Kelly bólintott
és elindultak a folyóson ellenkező irányban, mint amerre a fiúk
indultak.
 - Lehetne kicsit pontosabban, érthetőbben?
 - Lucas ... - sóhajtott fel a lány.
 - Még mindig nem értem?
 - Tetszik neki a program ötlete és szeretne részt venni a szerdai
megbeszélésen és, ha megengedjük, beszállna, ahogy Jack is.
  - Jacket is ellenzed?
  - Nem, őt tudom kezelni, de ...
  - Kemény dió. Sápadt vagy, van más is?
  - Ez nem elég? De amúgy a szokásos, azok a bizonyos nehéz napok.
  - Értem. Ennyire megviselnek?
  - Most még nem is annyira vészes, ennél rosszabb szokott lenni.
Szóval javaslat?
  - Sajnálom, de nem tudok mást, ki kell terítened a lapjaid és
beszélni legalább az egyikükkel. Bár nem tudom Chris mit tehet az ügy
érdekében, de akkor legalább előtte sincs többé titok.
  - Hát ez az, ettől pánikoltam be, mert én is csak erre a megoldásra
jutottam. Azt leszámítva, hogy azt is ki kellene derítenem, hogy Lucas
személyének vagy a pszichológusnak köszönhetem a "tüneteim".
- Bizony ez bölcs ötlet lenne, mert aszerint tudnánk védekezési,
megoldási stratégiákat kidolgozni. Hogy tervezed kideríteni?
 - A pontos részletesség még nincs meg, de van más pszichológus is
az egyetemen, nem?
 - Persze, ott van például a fejlődéslélektan vagy a
személyiség-lélektan tanár. Vagy ott van az a fiatal hölgy aki a
klinikai pszichológiát fogja tanítani.
  - Tudtam én, hogy téged kell kérdezzelek, mert jobban ismered a
tanárokat. Honnan is?
 - A munkából kifolyólag, a különböző alapítványokon keresztül
sokakkal kapcsolatba kerültem már sulin kívül.
 - Össze tudsz nekem hozni egy randit a klinikai pszichológussal.
  - Természetesen, de megadhatom a számát és magad is bonyolíthatod.
Milyen apropóból szeretnél vele beszélni?
 - Jobb lenne, ha te intéznéd, mert akkor tiszta maradhatna a teszt.
Az apropó pedig lehetne, hogy minél több infót szeretnék összegyűjteni
a klinikai pszichológiai munkáról.
 - Leleményes. Megszervezem és jelzek, ha megtudtam valamit. Milyen
ajándékban gondolkodsz?
- Fogalmam sincs. Christ alig ismerem, Jack pedig finnyás. Te mit
vettél Richardnak?
- Egy könyvet, egy cd-t és egy karórát.
- Gondolom kiegészítve valami személyes csecsebecsével? Jaj annyira
tanácstalan vagyok. Valami vicceset, de mégis kedveset és eredetit
szeretnék.
- Nehéz, mert annyira mások vagytok s annyira más, mint a többi
hasonlókorú. Koncentráljunk a problémára! Beszélj Christopherrel,
aztán meglátjuk.
 - De nem kéne egyenesen a forráshoz mennem? Szerintem Chris is hozzá küldene.
 - De felesleges elkerülhető bonyodalmaktól kíméled meg magad, ha
nem kerülöd meg Christ és őszintén elmondasz neki mindent.
 - Ebben is van valami. Rendben beszélek előbb Chrisszel majd vele.
Remélem nem bánom meg, hogy így döntöttem.
 - Okos döntés. Akkor térjünk át az ajándékokra. Kezdjük Jackkel. Mesélj róla!
 - Egészséges, 25 éves fehér férfi. Családi állapota tudtom szerint
egyedül álló - kezdte Jess.
- Köszi, van pasim - jegyezte meg mosolyogva Kelly.
 - Tudom, nem is azért mondtam.
- Csak vicceltem. Folytasd!
 - A Sydneyi Katonai Egyetem negyedéves hallgatója. Szeret főzni,
enni, tv-zni, zenét hallgatni ...
 - Valami nem sablonosat?
 - Mire gondolsz?
 - Olyasmiket soroltál fel, ami a pasik kb. felére igaz lehet. Mondj
valami személyeset!
 - Szereti a Forma 1-et, a ...
 - Langyosodik. Kedvenc versenyző, vagy együttes vagy ...?
 - Nem tudok. Eszméletlen, hogy mennyire nem ismerem s nem tudom
minek örülne. Na, jó hagyjuk, agyalok még rajta egy-két napot.
Visszamegyünk?
 - Ahogy gondolod.

   Visszamentek a kávézóhoz, ahonnan elindultak. A fiúk már ott várták
őket s a járókelőket mustrálták.

  - Sikerrel jártatok? - kíváncsiskodott Christopher.
 - Nem - felelte Kelly.
 - És ti? - kérdezte Jess.
 - Mi igen - válaszolták szinte egyszerre.
 - Most hogyan tovább? Kelly velünk maradsz? - érdeklődött Jess.
 - Én már farkas éhes vagyok - színészkedett Jack.
 - Abban biztos voltam - mosolyogva Jess. - Nem venném a lelkemre,
ha miattam éhen halnál, úgyhogy menjünk enni!
 - Ugye Ön is velünk tart szépségem? - udvarolgatott Jack.
 - Szívesen - válaszolt Kelly.
- Jack hátrább az agarakkal! - figyelmeztette bátyát Jess, miközben
elsétáltak egy gyorsétteremhez.

   Christopher átölelte Jessicát és megpuszilta az arcát:
- Minden rendben?
 - Nem igazán. De, majd később, jó?

*

   Kellemesen eltöltötték az ebédet, utána Jess lakására mentek, Kelly
pedig elbúcsúzott tőlük és hazament.

 - Innátok valamit?
 - Én egy kávét, köszönöm - felelte Christopher.
 - Jeges teád még mindig nincs?
 - Mivel nem volt még alkalmam bevásárolni pár órája elhangzott
kérdésed óta, így nincs.
 - Írd össze, mi kell még a szupermarketből és leugrok vásárolni, ti
addig beszélgethettek! - ajánlotta Jack.
 - Nem muszáj ...
- De én szeretném - szakította félbe Jack.
 - Rendben, köszi - adta át Jess a sebtében összeírt bevásárló listát.
- Jennyt is vigyem?
 - Szeretnéd?
 - Ha kell ...
- Nem kell, majd én - csukta be bátya mögött az ajtót a lány. Egy
pillanatra nekidőlt az ajtónak s nagyot sóhajtva, összeszedve magát: -
ess túl rajta! Nem kell a körítés, vágj egyenesen a közepébe! -
gondolatokkal visszament a konyhába.
 - Maradunk vagy sétálnál? - kérdezte Christopher.
 - Maradnék.
- Rendben. Kérdezzek vagy megy egyedül? - vágott bele a férfi mikor
a lány lerakta elé a csésze kávét.
 - Mire vagy kíváncsi?
 - Kettőnkkel minden rendben van?
- Szerintem igen. Szerinted?
 - Igen, de ... - kortyolt bele a kávéjába Chris.
 - De mi?
 - De lehetnél nyitottabb irányomban.
 - Ezt hogy érted?
 - Vegyük például azt a pletykát Cassyvel, nem fordultál hozzám,
hogy megbeszéljük. Vagy, ha bármi van, Kellyhez fordulsz, nem pedig
hozzám.
 - Igazad van, sajnálom. De végül is ezért vannak a barátok, nem?
 - De igen. Azt a pletykát is vele beszélted meg, ezért nem jöttél hozzám?
 - Nem, mondtam, hogy nem törődöm a mendemondákkal. Egyszerűen nem
foglalkoztam vele.
 - Nem fér a fejembe, hogy miért nem olvastad a fejemre, miért nem
tisztáztuk? A többség azt tette volna.
 - Mint a mellékelt ábra mutatja, én nem vagyok a többség. Miből
gondoltad, hogy beszélni akarok Kellyvel?
 - Feltételeztem, kikéred a véleményét, mielőtt a többiek elé tárod
Jack és Lucas csatlakozási szándékát.
 - Helyesen, mégis tévesen gondolkodtál. Mindjárt megmagyarázom. De
mielőtt rátérnénk a lényegre, én is kérdeznék valamit.
- Hallgatlak!
 - Ki nyerte a fogadást? Nem is, átfogalmazom, szerinted fer úgy
fogadást kötni egy állítólagos baráttal, hogy tudod, már te
megnyerted?
 - Ezt most nem értem, megmagyaráznád esetleg?
 - Valamelyik nap az irodádba indultam, mert úgy volt megbeszélve,
hogy együtt jövünk el és esetleg csinálunk valamit délután, mozi vagy
valami hasonlóban gondolkodtunk. Az ajtó résnyire nyitva volt,
Lucasszal beszélgettetek odabent. Valami fogadásról, tisztességes
versenyről és rólam volt szó.

   A férfi megdöbbent a hallottakon. - Na most légy okos!
Őszinteséggel kivághatom magam - gondolkodott.

- Osztottam, szoroztam és összeraktam a képet, azt hiszem és hallgattam.
 - Mennyit hallottál a beszélgetésből?
 - Többet, mint szerettem volna.
 - Aha. Miért?
 - Mit miért?
 - Miért hallgattál? Miért nem jöttél be?
- Mert kíváncsi voltam, vártam, hogy mi fog kisülni az egészből.
- Kiderült valami?
 - Semmi olyasmi, amit ne tudtam volna eddig.
 - Miért most hoztad ezt fel?
 - Mert épp most vetetted a szememre, hogy nem beszélek meg veled
semmit. Hát itt van, akkor változtatok rajta.
 - Igen, igazad van. Egy fogadással poénkodtunk és igen, abban is
igazad van, hogy a szebbik nem áll a középpontban. Igen, te is szóba
kerültél, de az csak gyerekes élcelődés volt. Csak poén volt az egész.
Semmit nem mondtunk vagy tettünk, amivel megbánthatnálak vagy
kivívhatnám haragod.
 - Tuti biztos?
 - Biztos.
 - Lucas is így emlékszik?
 - Igen, megkérdezheted.
 - Merem remélni! Még valami, amit szeretnél megosztani velem?
 - Nincs. Térjünk a lényegre! Hogy lehet, hogy helyesen, mégis
tévesen gondoltam? Ha jól sejtem, nem Jack csatlakozásával van gondod?
 - Netán hallottál valamit?
 - Semmi konkrétat. Cassandra kérdezgetett ezt-azt, én is osztottam, szoroztam.
 - Mire jutottál? - kérdezte kissé idegesen a lány és hátat
fordított a férfinak.
 - Valami gubanc van veled és Lucasszal.
 - Ez így ebben a formában nem igaz - sóhajtott fel a lány és a
férfira nézett. - Mielőtt még beindulna a fantáziád: nem ismertük
egymást korábban, nincs, nem volt és soha nem is lesz köztünk semmi!
 - Soha ne mond, hogy soha!
 - Hogy is fogalmazzam meg? A képlet egyszerű, bár nem tudom mik a
fóbiás félelem jellemzői. De azt hiszem valami ilyesmi félelem, nem is
a félelem, rossz szó ide, mindegy, szóval valami ilyesmi gyötör vele
szemben. Tény, hogy szerencsétlen nem tehet róla, sőt nem is tett
semmit, amivel ezt előidézhette.
 - Tud róla? Egészen pontosan mit takar ez az akármi? Nevezzük
pániknak vagy maradjunk a fóbiánál.
  - Nem, nem tud róla. Hogy mit takar? Állítólag már a neve
említésére is belefehéredek, a találkozásnál pedig uralhatatlan
bénultság, zavar kerít hatalmába.
 - Milyen zavar?
 - Nem olyan, mint korábban a te esetedben.
 - No, no, mesélj csak! - villanyozódott fel a férfi.
 - A te társaságodban is szorult helyzetben voltam, de azért mert
tetszettél, mint pasi. De az ő esetében nem erről van szó.
 - Hát miről? Miért vagy annyira biztos benne, hogy nem érzelmi alapú?
 - Először is, mert mint mondottam más természetű a bizonytalanság.
Másodszor pillanatnyilag egy férfi áll a figyelmem középpontjában.
Harmadszor, pedig nem ismerem se annyira, hogy szeressem, se annyira,
hogy ellenszenvvel viseltessek irányában.
 - Mia fő oka a pániknak? Nem igazán értem, mondj egy példát!
 - Rendben, azt hiszem a fő ok a tudat, hogy pszichológus. A példa:
vegyük a vizsgámat.
 - Miért, mi volt a vizsgán?
 - Elsőre megvágott, de most nem ez a lényeg - mesélte halkan a lány.
 - Tessék? Hogy-hogy ...?
- A többiek levizsgáztak, majd behívott engem és megkérte Kellyt
tanúnak. De még a nevemet sem tudtam kinyögni, nemhogy a kérdéseire a
válaszokat.
 - Készültél rendesen?
 - Jelesre nem tudtam, de minimum egy közepest el kellett volna érjek.
- Leblokkoltál, ez mindenkivel megesik.
 - Csakhogy másodjára sem beszéltem többet.
- Akkor is meghúzott?
 - Nem, átengedett, bár nem értem miért, mert tényleg nem szóltam
sokat. Talán egy kérdésére, ha válaszoltam. Ja és hozzáteszem, nem
azért, mert nem készültem, tudom, hogy ez most magyarázkodásnak hat,
de ... Kelly és Lucy a tanúm, hogy becsületesen felkészültem a
vizsgákra. De mikor ott ültem előtte, ha nem ültem volna, biztos, hogy
eldobom a marhahúst - a férfi elmosolyodott a szóhasználaton.
- Bocsáss meg, folytasd, kérlek!
- A gyomrom a torkomban, a szívem majd kiugrott a helyéről, kivert
a hideg veríték. A nyelvem meg a testem nem követte agyam parancsait,
így se megmozdulni, sem megszólalni nem tudtam.
 - Azt hiszem, értem, de szombaton ... - idézte fel a férfi táncos,
szórakoztató estéjüket.
 - Szombaton, hát igen érdekes volt. Meglepett a megjelenése,
amiben, ha jól sejtem Cassandra keze van. De most ez mellékes. Kelly…
- Szóval Kelly? Tudott róla?
- Igen. Szóval, Kelly résen volt, mindig úgy intézte, hogy
elkerüljük egymást párcserekor. De egyszer már nem tudott mit tenni,
így táncoltam vele.
- De nem volt semmi ...
- De szintén előjöttek a "tünetek". A testem és a nyelvem nem
engedelmeskedett megint. Így hagytam, hogy vezessen.
 - Nekem úgy tűnt, jól elbeszélgettek.
 - Nem. Meg is kérdezte, miért vagyok vele ilyen távolságtartó?
Amire nem tudtam válaszolni. Majd bókolni kezdett, hogy gyönyörű
vagyok, ekkor már szerencsémre megjelentél és kezdett visszaállni
minden a rendes kerékvágásba.
 - A bók hogy érintett?
 - Meglepett.
 - Kelly javasolta, hogy mond el mindezt nekem?
 - Igen.
 - Kelly véleménye szerint, mi a kiváltó ok?
 - Nem is tudom, nem boncolgattuk, inkább a megoldáson agyaltunk.
 - Kelly sem számolt azzal a lehetőséggel, hogy érzelmi szálak pendülnek?
 - Szó sincs lelki eredetű vonzalomról vagy hasonlókról.
- Amúgy nem mondtad volna el? Miért most?
 - Nem tudom. Hogy miért most? Azért, mert azt hiszem, most jutottam
el arra a pontra, hogy tennem kell valamit. Az elején még minden
rendben volt, mert nem tudtam, hogy pszichológus. Amikor megtudtam és
már mi is kavarogni kezdtünk egymással, még mindig nem volt akkora
gubanc, mert különböző ürügyekkel kitérhettem előle. Akkor kezdődött a
pánik, mikor Cassandra közölte és Kelly megerősítette, hogy ti barátok
vagytok. Tehát, csak idő kérdése és nem tudok kibújni a találkozások
és egyebek elől. Kellyvel már beszéltünk róla, hogy előbb vagy utóbb
biztos szóba kerül köztetek a program és a lehetőség, hogy
csatlakozzon. Így döntöttem, hogy lépnem kell és a forráshoz menni.
- Helyes döntés. Elkísérjelek? Segíthetek valamit?
- Nem, köszönöm, azt hiszem, ezzel egyedül kell szembe nézzek, megbirkózzak.
- Mit értesz az alatt, hogy a tudat, hogy pszichológus?
- Csupa apróság. Az a folytonos analizáló pszichológusi nézés,
amikor minden egyes apróságnak, mozdulatnak megnyilvánulásnak
valamiféle értelme van. De persze köze sincs a valósághoz. Na, ez így
lehet, hogy erős, de mindjárt megmagyarázom! Általában nem érdekel,
hogyan vélekednek mások rólam, a kinézetemről, a megnyilvánulásaimról.
De ezzel nem tudok mihez kezdeni.
- De ugye ez alól a barátok kivételek? Mármint a vélemény ...
- Igen, a baráti megítélés más kategóriába tartozik.
- Visszatérhetnénk egy pillanatra a tudathoz?
- Hogyne.
- Pontosítanád?
- Az idegességtől kiszárad a szám, megnedvesítem a nyelvemmel vagy
a fülem mögé igazítom a rakoncátlan hajtincset. Ez mind-mind
pszichológus fejjel flörtölést jelenthet, ha mindehhez még egy mély
dekoltázsú felső párosul, máris kihívó, cafka vagyok.
 - Már bocsi, de ez butaság.
 - Szerintem nem és nem hiszem, hogy meg tudnál te vagy bárki győzni
az ellenkezőjéről.
 - Örülök, hogy beavattál.
 - Most már én is. Nem akartalak kihagyni, csak, mint mondtam,
először a forráshoz akartam menni.
 - Értem, és mikor mész Lucashoz?
 - Még alszom rá egyet, de azt hiszem, holnap - ekkor csöngettek,
Jess ajtót nyitott.
 - Sydneyben voltál?
 - Dehogy, csak gondoltam, egy kis időre van szükségetek - felelte Jack.
- Bolond, de borzasztóan kedves vagy. Ez miatt nem kellett volna az
utcán rostokolni.

********** 
 Köszönettel: Herika

Folytatjuk.

***************************

10.  VERSEIMBŐL - BURZA MÁRIA   ÍRÁSAI

- A MEGJELENT CD LEMEZÉRŐL -

NÉMETH NYIBA SÁNDOR AZ ALÁBBI VERSEIMET  SZAVALTA FEL A CD KORONGRA: BURZA MÁRIA VERSEI( A KORONGON A NEVEM: KLEMENT BURZA MÁRIA)

1.          SZELÍD  ÖSVÉNYEN

              Az utak kemények,
              merevek és törnek,
             kereszteződésekkel
                    telítődnek,
             de az ösvény szelíd, lágy,
            a Természet öle fogja át.

        Utak helyett ösvényre lépve,
         elmerülni üde zöldjében,
         hol megtisztul a lélek,
                néma tanításától,  
               pazar szépségétől
             boldog lesz az élet.
 …………..............………..


2.    ÉG-VIRÁGOK ILLATOZNAK


             Mikor Lelkedhez elérek,
     szűnik magányos fa-létem,
    lelkünk egymásba fonódva,
        ég-virágok illatoznak,
    csillagok körénk fényt szórnak,
    majd a hajnal szele felnyög,
       a búcsú ideje eljött,
   ébredve , reggel köszöntött.

 ……………………

 3.  NÉHÁNY NAPRA

            Csak néhány napra elhagyni
         ezt a haldokló világot,
      hol a szép s érték eltűnik,
     meglátni vágyom Forrásom.
      Hol a gondolatok tisztán
        a lélekben élnek és a
    nagy Világ elfér a szívben,
      és újjá éled Reménye. 

 ………...............…..

SZÍVEMRE BORULÓ ALKONY CSENDJE.

Magányom látogatója majd a holnap, melyben valóságként tudom nem vagy, mégis halkan erőt kérek magamnak, hogy a holnapokba átlépni tudjak. Nem bújhatok el örökkön át az álmok varázslatos világába, ébrednem kell, s megértéssel lennem, a várt holnap oly távoli messze. Szívemre borul most az alkony csendje, de a mélyről még vágyak felzengnek, jöjj hozzám közelebb, altass el csendben. Magányom látogatója a holnap, melyben valóságként tudom nem vagy, létem mégis remélve kell élnem. ELSÍRT LETT MINDEN KÖNNYCSEPP Mikor egy perc fekete színt ölt, mert egy tüske mélyen a szívbe döf, gondolatok repülnek a múltba, vagy reménnyel a jövőbe szállnak, remélve megoldást ott találnak, akkor az ember gyenge még a jelenben. De nem segítenek a sebzett szíven, az sem, hogy elsírt lett minden könnycsepp, bár a szív még vérzik rejtetten mélyen, mégis megszólal egy hang: erős légy, soha fel ne add, nem hagylak magadra! Emlékezz kérlek, a szavak lehetnek szépek, mégis megtévesztők s mélyen, melyek sok-sok félreértést szülnek, de ott, hol a szívben szeretet él, ott a szó nem lehet megtévesztő.
………......................…….. 

 LEBORULVA

- EGY HOSSZABB VERS, MAJD LÁTOD…! -

Hálával tartozom neked drága Föld,
Te vagy emberlétem édes otthona.

Fák, bokrok, virágok madarak,
finom szépséget ragyogtatók,
rátok csodálkozom, fájó
pillanatoknak adtok új Reményt,
mitől az emberi szív újra él.

Vad hegyek, magas ormotok,
fenséges magasságot mutattok,
drága rónaság, mint gyalupad
mutatod a simát, az egyszerűen
nagyszerűt, az egyenletesen terülőt.

Erdők, ösvényetek mutatta meg,
merev utak helyett lágy ösvényen
lépkedjek,
csörgedező patakok
csobogó, lágy hangotok,
lelkem finom zenével simogatjátok.

Óceánok, tengerek, a végtelent idézitek,
szabadság szárnyán lebegek
hullámzó vizetek felett, szabadságra
születtem, ahogy minden Ember.

Emberi kapcsolatok,- szültök magasztos
gondolatot, mutatva, az álmok valóra válthatók.

S ti Emberek, kikkel találkoznom
fizikai szinten nem lehetett, mégis
munkásságotok erősen rám hatott,
hálatelt szívvel rátok is gondolok,
mikor mindenkiért imát mondok.

Varázslatos pillanatok,
művészetetekből ihletet nyerek,
majd visszavonulva elmélkedem
mindenen, ott a mélyben , a Szeretetben
Istenhez érkezem, és kérem, segítse, hogy
vállalásom teljesíthessem.

Minden mi látható , Isten részeként
megnyilvánuló, köszönetem és
hálám mindenért, s hogy itt lehetek,
hogy sok szépet átélhettem, s olvashattam
gyönyörű sorokat, melyekről úgy éreztem,
sokszor rólam is szólottak.

Legyen áldott keze, ki verseivel, gondolataival
szívekhez ér, s könnyíteni kívánja az élet nehezét,
ki kérdéseinkre ad pontos választ, melyekért
szóljon köszönet és hála.

Mindennek és Mindenkinek köszönöm,
életem viharai között elmém megnyitni segítettétek
a szépre, a jóra, az el nem múlóra.
Isten nem csak életet adott, de mindig velünk van
rögös utunkon, Szeretet utáni vágyunk is Ő ültette el,
mellém is rendelt egy Embert, kitől megtanultam
mindazt, ami valóban a lényeg az Életben.

Szerencsésnek mondhatom magam,
nem mondok nemet igen helyett ,
s válaszra várok türelmesen,
szelíd ösvényen ballagok,
látszólag magányosan,
mégsem egyedül haladok,
Ő, kit mindennél jobban szeretek
minden pillanatban itt van velem,
érezhetően, hálásan köszönöm Istennek.


Áld meg csodálatos Lelkét, kérlek,
gyermekeimet is hordozd tenyereden ,
az Élet gyönyörű daláért,
a Szeretet végtelen hatalmáért,
leborulva mondok köszönetet.?

***************************


 11. ÉLETKÉPEK

BÍRÓ GABRIELLA:  Életem vakvezetőkutyával

Első rész:

 2003 májusában ajánlott levéllel a kezében csöngetett be a postás, bakonyi kis falum kapujában. Vártam én ezt a levelet, hiszen a Semmelweis Egyetem Szemklinikájáról érkezett, benne ez állt: Dg:Retinitis pigmentosa.
Tudtam, hogy nagyon nagy gond lehet a szemeimmel, de, hogy ez vaksággal járhat arra még álmomban sem gondoltam volna. Labor asszisztensként dolgoztam ebben az időben, ahol az informatika segítségével utánaolvastam  a betegségemnek, orvos bátyámmal kielemeztük a lehetőségeimet. Gyógyszer, műtét nem jöhetett szóba csak a reménykedés maradt abban, hogy a vakság idősebb koromban ér utol. Nem ez történt, napok, hónapok elteltével egyre kevésbé láttam, eleinte beszűkült  a látóterem, majd a szín és éleslátásom is rohamosan csökkent. Próbáltam leküzdeni a pánikomat, próbáltam megtervezni a jövőmet, és közben rengeteget sírtam. Nehéz volt eleinte feldolgoznom a veszteséget, a miért pont velem, történt ez meg önsajnálaton túl kellett jutnom, hiszen férjem, és két kiskorú gyermekem is kétségbe voltak esve, a szüleimről nem is beszélve.

2004-ben látóknak szervezett gyógymasszőr képzés indult Ajkán. Beiratkoztam, és vártam a csodát, hogy talán látni fogok még a tanfolyam befejezésekor is. A csoda ugyan elmaradt, mert a vizsgákra már olvasni és írni sem tudtam, de kitartásomnak köszönhetően sikeres gyógymasszőr képesítést szereztem.    Az ajkai kórház Mozgásrehabilitációs osztályán az akkori intézet vezetőségének köszönhetően új szakmámnak megfelelően állást is kaptam, itt dolgozok a mai napig is.  Boldogságomat ezután csak az árnyékolta be, hogy bár tizenkilenc  éve dolgoztam akkor már a kórházban, és elvileg vakon is oda kellett volna találnom, élesben ez nem így történt. Veszélyes lettem az autósok számára, és saját megszokott útvonalamon is simán eltévedtem.
Segítségemre sietett barátnőm, akinek hála sikerült olyan támogatószolgálatos autót szerezni, amelyik naponta elvitt és haza is hozott munkahelyemről az otthonomba. Nagyon jó megoldás volt eleinte, de hamarosan rájöttem, hogy ez nekem nem célom, hogy dolgozni jussak csak el. Senki igazából érdemben nem tudott segíteni, látásérült akkoriban az én környezetemben nem volt. Töprengtem, agyaltam, mitévő legyek? Fehérbottal én nem merek talán az életben sem közlekedni. Akkor jön a vakvezetőkutya lehetősége.    Igen, ez jó ötletnek tűnt, csak hát én igazából sohasem rajongtam a kutyusokért. Mindig is voltak kutyáink az udvarunkban, szerettem őket, de csak is a magam módján. Adtam nekik enni és inni, és semmi több.  Felvettem a kapcsolatot a csepeli Vakvezető-kutya Kiképző Központtal, és elmondtam gondomat. Kérésemre azt felelték, hogy nyugodtan adjam be az igénylőlapomat, és remélhetőleg a kutyus megszeretése érdekében lehetőségük szerint kölyöknevelő is lehetek.

2005 augusztusában felvettek az igénylők sorába, és a 79.-ik lettem a sorban.   Ezekben az években évi 10-12 vakvezetőkutyust tudtak átadni. Egy napon hallottam, hogy létezik Budapesten VERCS, vakok elemi rehabilitációja, ahova  felvételiztem és 2007 augusztusában fel is költöztem három hónapra a Vakok Állami intézetébe.   Szuper időszak volt ez az életemben, a mai napig szeretettel gondolok vissza rá. Kitűnő szakmai tudással rendelkező tiflopedagógusok segítségével vezettek be a vak élet rejtelmeibe.    Kicsit megtanultam fehérbottal közlekedni, a braille olvasás és írást is alapszinten elsajátítottam, sok barátot szereztem. Utólag már tudom, hogy mindez hozzájárult a későbbiekben  a vakvezetőkutyusommal való sikeres boldoguláshoz.

2006 december elején csörgött a telefon, hatalmas hírt közölt velem Schiff Mónika ( Momó)a csepeli központból....! 

 *****************************

Második rész:
Életem vakvezető kutyával

 Momó örömmel mesélte, hogy október 31.-én kilenc koromfekete színű labrador kutyus született, nyolc kislány, és egy kisfiú. Beszélgetésünk lényege az volt, hogy most lehetőségem lenne közülük választani egyet, és felnevelni. Ujjongtam örömömben, de kértem egy nap gondolkodási időt, hiszen ezt a döntést a családommal is meg kellett beszélnem, mivel nekik is jut bőven feladat a jövendőbeli kutyus érkezése esetén. Férjem és mindkét gyermekem velem együtt örült a hírnek, gyorsan elhatároztuk, hogy akkor a kisfiúcskát választjuk.  Másnap mindent megbeszéltünk telefonon. Nagyon vártam december 28.-át, amikor elindultunk autóval Budapestre a kutyusért. Tele voltam izgalommal.    Életem egyik legkedvesebb napjává vált ez a dátum. Érkezésünk után hamarosan  ölembe rakott Momó egy fekete falatnyi szőrös gombolyagot...."Szerelem"volt ez a pillanat mindkettőnk számára. Hihetetlenül boldog voltam, hogy elvihetem magammal haza, én aki még nem simogattam meg egy kutyát sem. Nagyon kedvesek voltak a kutyaiskolában a kiképző lányok, minden kérdésemre válaszoltak, mindenféle jó tanáccsal elláttak. Mivel ebből az alomból született ebek E betűs nevet kaptak, így az én drágámat Elenornak nevezték el. Tetszett ez a név bár eleinte azt gondoltam, hogy lánynév.  Aztán mindenki meggyőzött, hogy az Eleonóra a lánynév, az Elenor pedig a fiú...

Hatalmas adag táppal, és egy falatnyi kutyival indultunk haza. Annyira édes ebecske volt, hogy mindenki imádta az első pillanattól kezdve.  Madarat lehetett volna velem fogatni, annyira csurom boldog voltam, hogy végre-végre megadatott nekem is ez a csoda. Mivel férjem dolgozni járt ebben az időben, fiam és lányom pedig iskolába Elenort egyedül kellett hagynunk kora délutánig idehaza a házunkban.  Nagyon sokszor én érkeztem meg először munka után. Ebben az időben a Mowe bt. autója szállított dolgozni.  Az ajtón belépve hatalmas meglepetések értek. Hol a pisi, hol pedig a kaki szaga terjengett parfümként, attól függően, hogy az addigi termés melyik anyagból készült. Így lassan meneteltem be otthonomba, mert vagy egy aknacsomó állta a lábbelim útját, vagy spárgázni kezdtem, mint aki banánhéjra lépett.....     Kicsit sem voltam sohasem mérges, hiszen akkora szeretettel jött minden alkalommal elém Elenor, hogy minden bosszúságom pillanatok alatt elillant.   Hetek elteltével ez az időszak a múlt részévé vált, hiszen mint, minden kutya akivel foglalkoznak ő is szobatiszta lett.   Imádott sípolós  játékokkal játszani, szétrágni őket, mégis a legkedvesebb játékszere a labda volt.  Nagyon sokat játszottunk vele, nem csak én hanem a családomon kívül az utca apraja-nagyja is.  Szépen okosodott, vittük magunkkal több alkalommal is kirándulni, családi összejövetelekre, különböző programokra. Telefonon sokszor folytattunk eszmecserét Momóékkal, hogy minden a legnagyobb rendben menjen, Elenor fejlődésével kapcsolatban.

  Március végén kölyök nevelői napot rendeztek Csepelen, amire mi is elmentünk.  Enikő volt a program felelőse akkoriban, vele megbeszéltük kiskutyám minden gondját-baját.  Nagy kő esett le a szívemről, mert szeretett kutyimat  a tesztelése után azzal a mondattal bocsájtották velünk haza, Hogy : Csak így tovább!    Szépen teltek a hetek, egyre kevesebbszer fordult elő, hogy Elenor az elől hagyott lábbeliket, párnákat, szőnyegeket stb. magának kisajátította, hogy rajtuk próbálja ki fogai élességét. Igyekeztünk a kiképzőktől  kapott információknak megfelelően nevelni, telis-tele szeretettel.... Mivel a kiképző lányok tudták, hogy augusztusban felköltözöm Budapestre a

VERCS-re, ezért július végén megkértek, hogy vigyük fel Elenort a kutyasuliba.   Megtörtént a csoda: Vakvezetőtanonc lett az én kiskutyám!    Kiképzője Danyi Mária (Mia) lett. Egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, amikor nélküle gördült ki autónk az iskola udvarából...

*************************** 

Harmadik rész:
A kezdeti lépésektől a sikeres vizsgáig

   Megbeszéltük Miával, hogy bármikor hívhatom, érdeklődhetek kiskutyám felől telefonon.  Igazából egyfolytában szerettem volna tudni, hogy mi van vele, mert hát bizony nagyon-nagyon hiányzott. Az első hívás mégis Miától érkezett, vidáman mesélte, hogy nagyon jól viseli Elenor az új környezetet, de a nevével van némi gond. Kiderült, hogy az Elenor lánynév. Így aztán a mini keresztelő után az Elen név lett a hivatalos…..

Sokszor beszéltünk egymással az elkövetkező napokban, hetekben.  Szinte naprakész voltam Elen fejlődésével, okosodásával, tanulásával kapcsolatosan. Mielőtt felköltöztem a 3 hónapos rehabilitációra Budapestre, előtte Momóék megengedték, hogy meglátogassam Elent.   Nagyon vártam ezt a pillanatot, kiskutyám hatalmas csóválással és ugrálással fogadott. Én pedig sírtam örömömben, amikor ismét ott kellett hagynom akkor pedig bánatomban...Kiképzőjétől megtudtam, hogy nagyon szófogadó, tanulékony, nem félős a kutyusom.   Aránylag gyorsan megtanulta a fegyelmező gyakorlatokat, ül, áll, fekszik vezényszavakat, és sikeres vizsgát tett Miával. Leírhatatlan boldogság volt ez számomra, bíztam benne ugyan, de kezdett valósággá válni, hogy vakvezetőkutyává fog fejlődni. Október 15.-én a vakok nemzetközi napján a Hermina utca 21-ben vakvezetőkutya bemutatót tartottak a kiképző lányok.  Ebben az órában fehér bottal való közlekedést tanultam, az oktatóm segítségével, de kérésemre oda kisért a kutyasuli kisbuszához. 
Hatalmas rongyolással, de Mia engedélyével érkezett  hozzám Elenem, kishíján fellökött a drágám örömében. És megint el kellett válnunk egymástól.....  Mint minden vakvezetőkutya, így Elen is az ősz folyamán ivartalanításon esett át, a műtétet a körülményekhez képest, jól viselte. . Közben természetesen folyamatosan tanult, okosodott, Az iskola akkori szakemberei, Mia, Momó, Enikő, Zsuzsi, és Dari  kiváló tudásuknak köszönhetően.    Ügyesen tanulta az irányokat, jobbra, balra, utat keres, zebrát keres, stb.  vezényszavakat, és megtanulta többek között a járdaszegélyek, lépcsők előtti megállást is.    Örömömre elvittek a VERCS alatt bennünket az MVGYOSZ vakvezetőkutya kiképző központba is, ahol ismét láthattam  Elent.    A találkozásaink mindig hatalmas boldogsággal töltött el mindkettőnket.   Meglepetéssel is vártak, mert megengedték, hogy rehabilitációmról hazaindulva, út közben nem is csak, hogy meglátogathatjuk kutyusomat, hanem haza is vihetjük a karácsonyi ünnepekre.    Boldog voltam, mert közel két hónapot ismét együtt lehettem a kicsike vakvezető tanoncommal.  Soha nem felejtem el az első közös karácsonyunkat, Elen csillogó szemekkel nézte a fenyőfát, örült  a sípoló bakancsának, finomságainak,. Ebben az időszakban is egyedül kellett még kora délutánig hagynunk őt a lakásban, soha nem piszkított be, de huncutságai azért még akadtak. Kitúrta a virágokat a cserépből, egy kupacba pakolászta a székek ülőpárnáit, cipelgette a lányom szőrme állatkáit, és még sorolhatnám sokáig, hogy miket művelt magányában a kis kópé. Február elején ismét visszavittük a kiképzőközpontba, hiszen még egy utolsó vizsga várt kutyusomra, sikeres közlekedésbiztonsági vizsgát Kellett tennie kiképzőjével, miával.    Vártam ezt a napot, és végre-végre el is jött !!!!  Már csak az átadó időpontjának a kitűzésére kellett várnunk és indulhattam is a nagy bevetésre, két hét tanulás Csepelen, Elennel. a közös vizsgánk előtt.  2008 április 14.-én érkeztem az MVGYOSZ vakvezetőközpontba, tele félelemmel, bizonytalansággal, de boldogan. Hiszen ezt a napot vártam, ezért a napért küzdöttem, de nagyon be voltam rezelve, hiszen csak sejtettem akkor még, hogy mi fog rám várni. Egy dologban biztos voltam, hogy Elen örülni fog nekem, és ő már mindent tud, én pedig nagyon megakarok mindent tanulni!! hatalmas kő esett le a szívemről amikor az ajtón belépve Vasteleki Péter igazgató úr felesége Bea barátságosan üdvözölt, mindent kedvesen megmutatott, elmondott. Félelmem egyre hanyatlott amikor szobámba belépve megismerhettem egyéb bűbájos lánykát, Horváth Nikolettát, (Nikit).  Vele és tündéri kutyusával, Lilivel, a barátságunk 10 éve törhetetlen.....     Az a pillanat amikor belépett a szobába Mia és édes kutyim, feledhetetlen marad számomra! Visszaemlékszem az első feladatra, egy folytó és a hám felrakása Elenkémre. Már ez is kifogott rajtam.

 A világ legszerencsétlenebb emberének éreztem magam és ez még csak a kezdet volt! Kiskutyám mellett totyogtam, és ő csak ment-ment, csóvált, és nem értette,
 hogy miért nem merek gyorsabban haladni. Igen, ő már mindent tudott, én meg szinte semmit sem. Próbáltam azt csinálni amit Mia mondott, de sajnos
 sokszor minél jobban igyekeztem annál szerencsétlenebbül sikerült.  Soha nem felejtem el, hogy hányszor kellett elismételnem az "Ül, áll fekszik" vezényszavakat,
 mert nem tudtam kellően határozottan mondani.  Több mint 10 év távlatából is emlékszem az első tanpályás közlekedésünkre,ami után elképzelni sem tudtam,
 hogy közel két hét múlva a mi párosunk is megérik a vizsgára. Rengeteget gyakoroltunk napi szinten és szépen fejlődtünk, a magabiztosságom kezdett növekedni.
    Pár nap után  hatalmas élményként éltem meg, hogy merek Elen mellett menni, bízok benne az életemnél is jobban!   A közlekedésbiztonsági vizsgánk április
 25.-én volt. Reggel Nikivel sápadtan keltünk fel, egyikünk jobban izgult, mint a másikunk.... Csak Lili és Elen voltak toppon, ők tudták előre, hogy ez
 a négyes a győzelemre fog törni!    Énekelve indultunk a nagy vizsgára, ez nagyon jó hatással volt az idegrendszerünkre.   És ügyesek voltunk a fegyelmezőgyakorlatoknál
 majd a tanpályán is. Sejtettem, ha nagyot nem hibázunk Elennel a Csepel Plázában és a piacon akkor mi ketten elválaszthatatlanok leszünk a sikeres vizsga
 után!    Patakokban folytak könnyeink, ujjongtunk örömünkben, Nikivel és a kiképzőlányokkal együtt amikor felolvasták a vizsgaeredményünket! Sikerült!

 ********************************
 Negyedik rész:
 Mancsban tartott szabadság

   Boldogan tudattam telefonon a családommal, hogy minden a legnagyobb rendben van, megnyugodhatnak, mert Elen hivatalosan is vakvezetőkutyussá cseperedett.
 A szeretteim ekkor már úton voltak értünk autóval. Nagyon kellemes és feledhetetlen napokat éltem át a kiképzőközpontban, ezért nehezen ment a búcsú
 a kiképzőlányoktól, Nikitől és az ő Lilijétől. De várt az önálló közlekedés saját környezetemben, édes kutyusommal. Hazaérkezésünk után két napra eljött
 hozzánk Halimbára Mia, Elen trénere. Két napon keresztül gyakoroltuk az útvonalakat, először itt a falumban, majd Ajkán. Annyira felszabadító érzés volt, hogy
 két és fél év után kimerészkedek  az utcára, a szüleimhez, boltba, postára.... buszra szállok, eljutok dolgozni, Ajkán üzletekbe, postára, elen segítségével, Mia felügyeletével.  Nagyon szépen dolgozott kutyusom, és nekem is csodának tűnt, hogy saját megszokott környezetemben mennyivel egyszerűbb a hámfogót szorítva járkálnom, mint előtte Csepelen. A harmadik napon azért még egyedül nem mertem kutyimmal elindulni dolgozni az ajkai kórházba, ezért lányom két napon keresztül oda és haza is elkísért. Eközben az önbizalmam  kezdett kiteljesedni, és Linda is azt érezte, hogy Elen nagyon vigyáz rám, ami neki ez megnyugtató érzés volt. De milyen is az anyaiszív? Édesanyám még nagyon féltett ekkor, és ő is megszeretett volna bizonyosodni arról, hogy lánya élete biztos tappancsokban van.... A következő napon a segítségem, vagyis inkább a felügyeletem ő volt. Csak ámuldozni tudott, hogy létezik ilyen kutyuska, Elenem személyében aki elviszi a lányát dolgozni, busszal és  gyalogosan. Mindenki megnyugodott, elismerte társam tehetségét, és féltést nem mutatva áldásukat adták a következő  napra, amikor első ízben egyedül indultam el dolgozni a vakvezetőkutyusommal.     ez a nap volt az a piros betűs ünnep, amikor megéreztem újra a szabadság szelét, a kiszolgáltatott életem hatalmas reményét!!! Ettől a naptól kezdve mentünk mi ketten az élet rögösútjain együtt mindenhova, nagy szeretetben, békességben, egymásban bízva, teljes egyetértésben. Elen életem részévé vált, egy újabb családtaggal bővült a családunk.

Dávid fiam sokszor megemlegeti mostanában is még hogy Elen milyen ügyesen tolakodott fel a buszra, csillogó szemeivel jelezte, hogy figyu: "  a gazdim leült a szabad helyre, én mutattam meg neki, és láttad, hogy küzdenem kellet, hogy előre engedjenek bennünket....".  Bizony, 10 évvel ezelőtt Veszprém megyében nagyon kevés vakvezetőkutya volt, nem ismerték az emberek őket. Felvettem a Somló volán igazgatójával a kapcsolatot, mert volt olyan sofőr, aki ott hagyott bennünket Székesfehérváron, Budapesten közölte, hogy szálljak át másik buszra, vagy erre a buszra nem férünk fel.  Simán Ajkán hagyott volna minket.

Természetesen rengeteg pozitív élményem is volt és van is a mai napig is a buszsofőrökkel, többen átkísérnek az úton, nem a megállóban megállva, hanem az otthonomhoz közel. Számtalanszor szóltak, hogy megérkeztünk az úticélunkhoz, segítettek a fel és leszállásban is.

Munkahelyemen imádták Elent, a szobámban, ahol masszírozok, a kezelőágy mellett szokott pihenni, soha semmilyen gondot nem okozott. A takarítónők eleinte ugyan fájlalták, hogy szőre van a drágámnak, de hamar beletörődtek a természet rendjébe. Az osztályon nem jártunk be kettesben a kórtermekbe, minden higiéniás szabályt próbáltam betartani. Fél évente kutyasamponnal megfürdettem, amit nem igazán szívlelt ,érdekes módon minden esetben előre tudta, hogy az ő fürdetése fog következni..... Sok fajta kutyakefét kipróbáltam, nekem a furminátor vált be, kétnaponta meg szoktam kefélni, vedléskor  fél vödörnyi szőrt fésültem róla ki. A hátizsákomban mindig tartok popsi törlőkendőt, néha igazán jól jön, ha ebecskémen furcsa anyagot vélek felfedezni… Törölközője kutyusomnak idehaza és a melóhelyemen is forgalomban van, számtalanszor áztunk már bőrig mindketten, ilyenkor megtörölgetem vele szárazra, de kánikula esetén is jó célt szolgál bevizezve kiskutyimra rárakva. Elenkém terápiás kutyának is kitűnően bevált, mert azokat a betegeinket is nevetésre ösztönözte, akik mindig rosszkedvűek voltak, imádott bohóckodni.... Mert Elen egy bohém kutyussá változott, ahogy a kiképzőlányok emlékében is megmaradt: " Erotikus Elen ebem....". Lehetőségeim szerint mindennap játszottam vele, imádott labdázni, ilyenkor jól elfáradt a nagy futkozásban az udvarunkban. Ha sírtam vagy csak szomorú voltam odakuporodott mellém, és vigasztalni kezdett. Minden mozdulatomat egy idő után megismerte, tudta, amikor utcai ruhába öltözök, és nagyon boldog volt, amikor leakasztottam hámját a fogasról, tartotta is egyből az okos fejecskéjét, imádott dolgozni. .... Kora délután meló után kapott enni, mindig a munkakutyáknak ajánlott különböző izesítésű Royál Canin tápot.  A súlyára nagyon odakellett figyelnem, mert hízásra hajlamos volt , ami egyrészt az ivartalanításából, másrészt, a pajzsmirigy hormon alul működéséből következett,  erre egyébként folyamatosan gyógyszert is szedett.  Fél évente általában a kötelező oltásaikor jártunk az állatorvosnál, ilyenkor megtörtént a féregtelenítő gyógyszerek beadása mellett a kötelező orvosi vélemény kitöltése is. Vészesen figyeltem a kullancsirtó nyakörv cserélésére is, néha ugyan volt kutyusomban  egy-egy vérszívó, de hála nem jelentettek veszélyt. (Scalibour, Kiltix márka nevűeket preferáltam inkább).  Természetesen folyamatosan tartottam a kapcsolatot a kiképzőközpont dolgozóival, sok élményemet meséltem el nekik Elennel közös útjainkról. Időnként tanácsokat kértem tőlük, melyekre mindig kedvesen és készségesen válaszoltak. Sok-sok éven keresztül legalább évente egyszer felmentünk Csepelre, a kutyasuliba utógondozásra, reflexfrissítésre. Általában Nikivel és Lilivel egyeztetve töltöttünk el néhány napot együtt, hatalmas élményekkel tértünk minden alkalommal haza! Imádtunk ott lenni, és a kutyusaink is imádtak vissza-visszajárni iskolájuk színterére.   

Többször hívtak bennünket érzékenyítésre, szemléletformálásra, esélynapokra, esélyórákra ovikba, általános iskolákba, középiskolákba. Szívesen mentünk Elenemmel ezekre a rendezvényekre, fontosnak tartom a mi" kisvilágunk" bemutatását a külvilágban élők számára.  Voltunk több napos egyesületi kirándulásokon, családi nyaralásokon..... Ahova csak tehettem mindenhova együtt mentünk a kiskutyusommal. Ha lehetőségem volt rá, előre telefonon jeleztem, hogy vakvezetőkutyával érkezem, kedvesen fogadtak bennünket ilyenkor az éttermekben. Volt olyan hely, ahol a kutyusom előbb kapott friss vizet , mint mi emberek itallapot, vagy étlapot. Melegben és utazásaimkor is mindig volt nálam víz a hátizsákomban, idehaza és a munkahelyemen is tálkában állt a friss víz. Ajkán mégis megtörtént, hogy egy sörözőben nem szolgáltak ki bennünket, mert a vakvezetőkutyámat és vele együtt engem és a barátaimat is kiküldtek a kiragasztott matricára hivatkozva, amelyen elvileg az állt, hogy" kutyával nem szabad bemenni". Elmondtam a kiszolgáló hölgynek, hogy Ajkán talán már az összes étteremben megfordultunk Elennel, és higgyen nekem, ez a kutyus bevihető a jogszabályok szerint, de ő akkor sem szolgált ki bennünket. Nem vagyok büszke rá, de feljelentettem az Egyenlőbánásmód hatóságnál, bízva abban, hogy más vakvezetőkutyás sorstársammal ehhez hasonló kellemetlenség a jövőben nem fog megtörténni.   Elen kutyusom mindig várta a jutalomfalatokat, amiket megérdemelt, sokat dicsértem  így mentünk mi ketten hosszú-hosszú éveken át..
 
*************************
 Ötödik rész:
 A vég, mint új kezdet?

2016 júniusában elkezdett Elen bicegni, egyre jobban sántikált, ezért elvittük szakorvoshoz, ahol kiderült a jobb első térdén arthrosys alakult ki....  Mindent megtettem,
hogy jobban legyen, gyógyszereket, vitaminokat, táplálékkiegészítőket, izületre való tápot kapott, de mindhiába. Nyugdíjaztatásra kényszerült. . Minden frontot
megérzett a lábacskája, kezdett a térde eldeformálódni. Még az ízületébe is adattam injekciót egy nagyszerű orvos javaslatára, a fehérvári állatklinikán.
Nagyon sajnáltam, próbáltam kímélni, már ezek után  csak dolgozni jártunk el. Természetesen a kiképzőközpont dolgozóival folyamatosan tartottam
a kapcsolatot telefonon. Július végén fel is utaztam Csepelre "megnézni" egy vakvezetőtanonc kutyuskát. Zsuzsi (nekem ő örök Tumpi marad) képezte, de
a várva-várt nagy találkozás nem sikerült jól. Az az édes kutyuska nem akart engem elfogadni. Ősszel ismét három képzés alatt álló jelölttel találkozhattam,

Momóék Ajkára,  a megszokott környezetembe hozták le őket. Megint nem történt csoda, egyik nebuló sem volt hozzám való..... Már-már kezdtem azt hinni, hogy az
én következő segítőtársam meg sem született, amikor csörgött a telefonom, és Enikő keresett, azzal, hogy lenne egy szerinte nekem való tanonc, akit május elején lehoznának hozzám Halimbára. Örültem a hírnek nagyon, hiszen tudtam Elenkémet már nem szabad dolgoztatnom, nem csak a szőre volt tele ősz tincsekkel, hanem a lábacskája is nagyon fájt neki. Próbáltam mindent eltervezni, hogy mire az új jövevény megérkezik, neki és Elenemnek is mindene meglegyen. Kutyaajtót
szereltünk fel a bejáratunkra, hogy amíg én az új kutyussal távol vagyok a nyugdíjas drágaságom szabadon járhasson az udvarunk és a lakásunk között.
Aztán hatalmas bánatomra a sors mást akart.  Áprilisban elkezdett hányni, nem evett, nem ivott semmit sem. Éreztem nagy a baj, és sajnos igazam is lett. Lépdaganatot diagnosztizált az orvos nála, sürgős műtétet javasolva. Nehogy spontán megrepedjen a lépe akár egy kisebb ugrás esetén hiszen így,elvérezhet…. A műtét alatt csak arra tudtam gondolni a családommal együtt, hogy az nem lehet, hogy neki nem sikerül a “felállás”! A beavatkozás ugyan sikerült, de a lépeltávolítást végző orvos látta, hogy a máján és a veséin is daganatok vannak. Mindent megtettem érte, amit csak lehetett,
kezdett jobban lenni, jóízűen enni, inni.  Amikor beteg lett, nem mentem dolgozni, vigyáztam rá. Mikor kezdett már jobban lenni, reggelente elvittük autóval a szüleimhez, ők is nagyon szerették, és vigyáztak is rá. Én pedig mentem dolgozni, ahogy tudtam, vagyis inkább azzal aki eltudott vinni a munkahelyemre autóval.

Csupán két hét telt el így, amikor vakvezetőkutyusom egyik pillanatról a másikra nem tudott este lábra állni.... Hívtam az orvostól szurit kapott, de sajnos másnap reggel már moccanni sem bírt az én kicsike életem. Folytak a könnyeim, majdnem beleőrültem a fájdalomba, kértem az orvost, hogy segítse át a túlvilágra....  Rettenetes volt!!! Aki ezt már átélte az tudja igazán. Hatalmas űrt hagyott a szívemben, sokat sírtam, és rengeteget gondolok rá a mai napig is, és fogok is amíg élek.... Nem értettem, hogy miért kellett ennek így történnie, aztán talán ismét a sors akarta így mert azt gondolom. Talán nem szeretett volna Elenkém az új jövevénnyel találkozni, nem szerette volna látni, hogy ő már otthon kell, hogy maradjon, és én az ő helyébe lépett vakvezető kutyussal járok mindenhova...  Életemnek egy korszaknak vége lett, Elen emléke örökké a szívemben él! Ő  az örök  vadászmezőről figyeli lépteimet Jázminnal, az új kis ebemmel. Mert megérkezett május végén Enikővel, és Krisztivel ő a csodaszép sárga labi csaj.... Tudtam, hogy ha nem fog első pillanatban elfogadni,
akkor ő is más gazdihoz kerül majd, más látássérült sorstársamnak lesz hű társa. Az első percben, amikor Enikő a kezembe adta Jázmin pórázát, és én megsimogattam
ezt a gyönyörűséget, éreztem, hogy mi egymásnak születtünk. Jázi is így gondolta, indultunk is gyakorolni . Azt már tudtam, hogy hiába van kilenc éves tapasztalatom e téren, minden kutyuska más , és más. Nem lehet őket úgy kiválasztani, mint egy új autót, aminél, az ember csak bemegy a szalonba, választ egy új járgányt és kész. Csuda klassz dolog volt, hogy mentünk Jázminnal, és szépen jelzett minden fellépőt, lelépőt, helyet keresett, zebrát megtalálta.. Nagyon ügyike volt! Megnyugodtam amikor Enikő, ő képezte Jázmint, határozottan megmondta, hogy mi biza összeillünk.... Mivel két napra jöttek tanítani, a második napot is sok gyakorlással töltöttük.
Bejártuk a három leendő vizsga útvonalat Ajkán, átbeszéltük a hibáinkat, örültünk a sikereinknek. Két hónap után augusztus elsejére tették a vizsgánk időpontját, amire nagyon sokat gyakoroltunk. Hetente egyszer, de volt úgy, hogy kétszer is lejöttek hozzánk a kiképző lányok, Enikővel mindig érkezett valamelyik kolléganője is.
Megismertem az új kiképzőket Ágit, és Katát is, de volt itt Tumpi és újra Kriszti is. Lányommal is gyakoroltunk sokat, szerettem volna szép eredményt elérni Jázminnal, ami meg is történt, kitűnő minősítéssel vizsgáztunk le kutyuskámmal a közlekedésbiztonsági megmérettetésen.  Jázi sokkal kisebb kutyuska, mint Elen volt, ugyanolyan bohóckodós, nagyon bújós, és imádja, ha simogatják. Kedvenc játéka a labda neki is, de minden játékát rövid időn belül darabokra szedi. Vele is megyünk mindenhova, voltunk tavaly novemberben a Mártonnapi libalakomán a szövetség székházában.
Idén áprilisban pedig a kutyaiskola fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepeltük meg a kiképzőközpontban. A vakvezetőkutyák világnapján
az idén már vele mentem el a halimbai ovisokhoz, ahol a kislurkók hatalmas szeretettel ajándékozták meg Jázmint. bízok benne, hogy még nagyon-nagyon sokáig járhatjuk

mi kettesben az élet kifürkészhetetlen útjait..... Nagyon-nagyon szépen köszönöm a MVGYOSZ vakvezetőkutya iskola minden régi és új dolgozójának, hogy számomra
már két okos, értelmes kutyust képeztek. További munkájukhoz sok sikert kívánok nagy szeretettel!

Vége.

***************************
12. HALLGASSUK EGYÜTT…
 DR. KOVÁTS GYULA   ZENEI ROVATA

(Zenei rovat: 19)
TOLDI RAPSZÓDIA  - RÉSZLET -

A Toldi rapszódia tisztelgés Arany János örökbecsű művének, emlékállítás Toldi-rajongó Édesanyámnak, és ajánlás zenei alma materemnek, a békéscsabai Bartók Béla Állami Zeneiskola és jogutódja hajdani és mostani tanárainak és növendékeinek.
(a szerző)

   Tavaly az Arany János emlékév keretében a Zeneművészeti Akadémia dalpályázatot hirdetett Arany verseinek megzenésítésére. És ez adta a kezdőlökést, hogy dalt írjak a Toldiból. Édesanyám, aki magyar tanár volt, az ő Toldi imádatát belém örökítette, és ez hirtelen előtört belőlem, hogy mindenképpen a Toldiból kell zenét írnom. Igaz nem dal született belőle, hanem ennél több. Sokkal több.

Dr. Kováts Gyula

A pályázatra az első két rész készült el ? dal két szólamra, vonós zenekar kisérettel, és egy tánccal megtoldva. Miután ez a dalpályázaton nem nyert, ? jelentősen kibővített zeneművé alakítottam. Teljesen más hangzást kapott a mű szimfonikus zenekarra átírva, a vonósok mellett fúvós hangszerek bevonásával. Persze, ez így egy hosszabb lélegzetű munka lett, amely már túllépte az Arany-évet.
Így a Toldi emlékezet című dal helyett egy Toldi rapszódia megírása lett a cél. Nemcsak a hangszerelés gazdagabb megjelenítése, hanem tisztázódott bennem a végcél ? Toldi látomás, Toldi csárdás, és Toldi estéje ? egy három tételes szimfonikus költemény alakjában.
Mivel a rapszódia így egy hosszabb mű lett, itt és most csak az első tétel bemutatását tűzhettük ki célul, mert a további részek teljes feldolgozottsága még várat magára. A továbbiakra legközelebb visszatérünk
A Toldi látomás fő-témája egy olyan bölcsődal szerű lágy dallammal indul, amely első dallamrészlete aztán ? észrevétlenül ? tizenháromszor! ismétlődik a tétel folyamán, és az érzelmi emelkedettségben ez dallam ? többször is ? Toldi markáns harcos alakjáig jut. Érdekesség továbbá, hogy maga az énekhang a melléktémában jelenik meg, váltogatva a baritont a mezzoszopránnal. Viszont a fő-téma második fele itt összefonódik a melléktémával és mindkét esetben a fő-témával zárul a felfokozott zenei gondolat.
Az egész rapszódia karakternek fontos eleme lett a magyar népies motívumok gazdag használata. Mindjárt a bevezetés egy fuvola szóló, egy régies magyaros dallamot idéz, de a dallam-versszak végek és az ének vers sor végek is magyaros motívumokkal zárulnak.
A Toldi rapszódiánk is követi az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek műfajunkat, Toldi verset az énekesek éneklik, a verselő pedig elmondja, Ez a kettős szöveg egymást erősíti. A Verset előadja Jártó Róza.
A videó megosztón a hanganyag mellett megjelenik Toldi arcképe és a vers szövege.
 
’Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘
(Ilosvai)

„Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Arany János
Majd kilenc-tíz  ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.


Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,

Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfény-vesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, 
És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.”
(Arany János)


A megtekintést, meghallgatást szeretettel ajánljuk ! Róza és Gyula.


***************************

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK

ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV. 
A HÚSTÓL JOBB A KRUMPLI...: A RESZTELT KRUMPLI 

- ELSŐ KÖTET -  KILENCEDIK RÉSZ -

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK
A MEK-en ezen a linken olvasható
A nem látók itt olvashatják:

*************************** 

A HÚSTÓL JOBB A KRUMPLI…:A RESZTELT KRUMPLI


Sokaknak talán némi képzavarral kezdem ezt a receptúrás történetet. Ha főzéskor vagy sütéskor egymás mellé kerül ez a két alapanyag, akkor egymásra jótékony hatással lesznek, ami jobb ízeket hoz ki a két külön-külön is finom élelmiszerféleségből. Vannak olyan növények, amelyek a világ minden részén alapélelmiszernek számítanak, ilyenek a gabonafélék, beleértve a rizst is és a búzát is, de csaknem mindenhol megtalálhatóak a zöldségek és a burgonya számos válfaja is. Ha másra nem is, de krumplira mindenkinek futotta, de sokan meg is termelték házilagosan, a saját kertjükben. A burgonyából számtalan ételt lehet készíteni, főzve, sütve, párolva, pirítva, de akár salátának is.

Nagy Vendi az ínyenc költő...!

Valamikor nagyon ettük rántott csirke mellé a krumplisalátát, ami főtt burgonyából, hosszúra szeletelt hagymából állott, ecetes lében, és én főleg a hagymát szerettem belőle.

De mindennapos étek volt, főleg szegény házaknál, de pénteken mindenképpen a krumplis tészta, bő zsírban pirított hagymával és házilag gyúrt kockatésztával.

A huncut szakács, ha vicces akart lenni, akkor megkérdezte a tanulójától, hogy szerinte hogy szerette Mátyás király a paprikás krumplit?
Ilyenkor a megszeppent szakácstanuló, ha tudta a történelmet, akkor azt a választ adhatta, hogy nem is ismerte, mert 1490-ben meghalt, sokak szerint Beatrix királynő mérgeztette meg, és Kolumbusz csak kettő év múlva indult India felfedezésére, és halálakor sem tudta, hogy egy új földrészt fedezett fel, és amit ezért nem is róla, hanem első leírójáról, Amerigoról neveztek el.

Az 1530-as években már az urak ették ebéd után különlegességként a főtt burgonyát, és csak virágként ismerték a paprikát, ami török közvetítéssel jutott el mi hozzánk törökbors néven, mert a feketebors a pórnépeknek megfizethetetlen volt. A paprikát meg az urak nem kedvelték, és csak a napóleoni háborúk okán kezdett elterjedni, mert elzárták a fekete bors útját és rákényszerültek a törött paprika használatára, s ezzel új utat nyitottak a gasztronómiában, például a paprikás ételek, pörköltek, gulyások, halászlé stb. felé.

A burgonyát ezernyiféle ételhez lehet használni. Egyszerűen megfőzve, héjában, vagy akár megsütve, szintén héjában. Télen ez nagy divat volt, és reggel, mikor a nagy hidegben mentünk az iskolába, kaptunk a zsebünkbe egy sült krumplit, hogy ne fázzon meg a kezünk, és a még meleg krumplit a tanteremben megettük. Ilyenkor belül is felmelegedtünk.

A középkorban, mikor még nem ismerték ezt a növényt és egy asszony ette az ismeretlen ennivalót, boszorkányként megégették és a burgonyagumókat is rádobták a máglyára, és ez volt az első, állítólag jó illatú boszorkányégetés. Aztán idővel hatalmas karriert futott be a burgonya a népélelmezésben, akár csak vízben megfőzve vagy zsírban megsütve, akár püréként vagy kenyérbe sütve, de süteménybe is tették sokszor.
   Szegény apám és anyám, akik elég hosszú ideig a háború okán más országok vendégszeretetét élvezték, mesélték, hogy ott is termett krumpli, de nagyon vigyázták, és akár a raktár falát hátul kibontva ágakkal vagy vasrudakkal kipiszkálva megszereztek néhány szem burgonyát, amit néha még olyan fagyosan is megfőztek konzerves dobozban és esővízben.
 Csak egy kis só kellett hozzá, ha volt, és máris fejedelmi étek lett belőle, de mikor rájöttek, hogy nagyon fogy, akkor igencsak szigorúan megbüntették a tetteseket, ha kiderült, hogy ki volt.
  Kislányaim mindig várták, hogy a mama mikor süt héjában krumplit, hozzá bekevert túró illett, friss szalonnával, hurkával, kolbásszal és bádog tányérban melegített töpörtyűvel, amihez apám sózott be pár öklömnyi vöröshagymát, és ez volt az igazi vacsora, és már alig várták, hogy ilyet együnk.
 Ha nem sült krumpli volt, akkor héjában főzte meg a mama. Ilyenkor vagy tudatosan, vagy véletlenül mindig többet rakott a fazékba, hogy legyen bőven, mert mindenki szerette melegen feldarabolni, és vajjal vagy zsírral megkenve megenni, de ami megmaradt, az sem veszett kárba. Édesanyámtól tanultam, hogy ételt nem dobunk ki, bár mindig volt valamilyen állat, ami megette volna, hanem mindenből lehet még valami mást csinálni.
 ……..........................……

Resztelt krumpli
A főtt burgonya másnap reggelre kihűlt, és szépen meg lehetett hámozni és egy nagy reszelőn, amin mostanság a sajtot reszeljük, szép hosszú szálasra lereszeljük a burgonyát.
Vigyázva, hogy laza maradjon, mert ha összenyomjuk, akkor nem lesz szép szálas a pirított burgonyánk, amit akarunk készíteni, amit mi resztelt krumplinak hívtunk.
 Ez a nagyobb munka, ezt érdemes legelsőként megcsinálni, mert ezután felgyorsulnak az események és nincs már erre idő a sütéskor. Előveszünk egy nagy serpenyőt, lehet nyeles is, de anyámnak volt erre egy vas serpenyője, ami soha nem rozsdásodott meg, pedig nem volt zománcos vagy teflonos, valamilyen különleges acélból készült, még az ánti világból.
A négy-öt szem krumplihoz két fej öklömnyi hagymát apróra vágunk, hogy sok legyen és ezt bő zsírban megpirítjuk, mert a sült hagyma ennek az ételnek az alapja.
Már magában ez a sült hagyma is ínycsiklandó illatot áraszt, mert én nagyon szeretem a sült hagymát és sok étel így kezdődik, például a pörköltek, a lecsó, hogy többeket most ne is említsek.
S hogy végül milyen étel lesz belőle, az most dől el, hogy mivel folytatjuk.
Tehát megsült a hagyma üvegesre és nem megégve, és ilyenkor beletehetünk egy pár karika csípős fehérpaprikát és pár darab paradicsomot is. Pároljuk, hogy lecsós alapot kapjunk, de nem kell ezeket szétfőzni, maradhatnak roppanósan kissé nyersek is. Mint minden főtt ételbe, ebbe is kell egy csipetnyi só, hogy mindennek kihozza az ízét.

Utána egy evőkanál szép piros törött paprikát teszünk a bő zsírra. A paprika zsírban oldódik és nagyon szép színe lesz, de vigyázni kell, nehogy megégjen a nemes anyag. A főzés tulajdonképpen készen van, és le kell venni a tűzről a serpenyőt, nehogy ezek a finomságok megégjenek. Már az illatáról meg lehet ismerni, mikor kezd túlpirulni a paprika.
 Mikor lenyugodott a sülés, akkor a reszelt burgonyát óvatosan beleöntjük a serpenyőbe. Most látszik, hogy a paprikához képest milyen fehér a krumpli..
 Most az a cél, hogy ne legyen fehér, hanem egyenletesen piros legyen minden szál burgonya. Óvatosan keverjük, hogy ne törjön össze a reszelt burgonya, óvatosan forgassuk át.
 Mikor mindenhol a piros szín lett az uralkodó, lassan visszatehetjük a tűzre, mert a krumpli hideg és újra át kell melegíteni az egészet. Közben kissé megszórjuk feketeborssal, kellemes jó ízt ad neki.
 Mikor a burgonya is forró, akkor tálalhatjuk. Ilyenkor van jelentősége a bő zsírnak, mert nagyon száraz lenne a villásreggelink.
 Igen laktatós ételt kaptunk, amihez savanyúság is illik, legjobb talán a cékla, szépen hullámos késsel szeletelve, de bármilyen más is jó.
 Fehér házi kenyérrel a legjobb és vörösbor illik hozzá a paprikás jellege miatt, de nem vastag, hanem könnyű kis kadarka, ami nem olyan nehéz bor.
 Reggelire, vacsorára kiváló ennivaló, a szegények eledele volt, ma már sokan nem is ismerik. A nagyszerű ételek általában egyszerűek, könnyű kipróbálni és kis odafigyeléssel elrontani sem lehet.
 Nem tartozik a mai modern ételek közé, de néha nosztalgiából ki lehet próbálni.
 Mindenkinek jó étvágyat kívánok.

Folytatjuk.

***************************
14. MESÉS NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ : Jó barátok

Néha érdekes dolgokat produkál az élet. Egy vak gyerek sétáltatta a kutyáját . Mellé szegődött egy másik gyerek. Megtetszett neki a vak kutyája és beszélgetni kezdtek.

- Szia megsimogathatom a kutyádat ?
- Várj egy kicsit ,mindjárt leülök egy padra ,és beszélgethetünk, közben simogathatod a kutyámat. Buksi a neve.
 Leültek.
 - Mond mi az a fura hang amit hallottam amikor mentünk?
 - Az a kerekes székem hangja lehetett.-
- Te látsz?
- Igen csak a lábam rossz.
 - Milyenek a színek? – kérlek mesélj róla.
 - A piros mint a tűz, a rózsaszín mint felkelő nap langyos melege. A kék mint a víz, hideg. Fehér mint a hó jég hideg és tiszta. Zöld mint a fű bársonyos illata. A fekete mint a bánat a szívekben sötét.
 - De jó hogy látsz milyen szép a világ.
 - Talán festegetsz?
 - Igen
- Az milyen?
 - A színek megelevenednek a vásznon, és lesz belőlük szép tájkép, vagy valami más. Akkor szép egy kép ha úgy érzed megfoghatod amit látsz mert annyira eleven.
 - Te meg tudsz menni, ha akarsz futhatsz, nem kell tekerned a kocsid kerekét, mindenhová eljuthatsz. Nekem meg kell küzdenem az akadályokkal.
 - Nem könnyű feladat az egyikünké sem.
 *
Kelemen Györgyné
Jó barátok lettek. A tolókocsis mesélt arról amit látott.
 A vak arról milyen járni, érezni a talajt a lába alatt.

- Milyen sétálni a füvön?
 - Mintha egy szép puha szivacson mennél.
 - És a hón?
 - Mintha apró kristályok törnének össze a lábad alatt, és megmarad benne a lábnyomod.
 - Milyen a levelek közt?
 - Mintha selymes zizegős lapokon mennél.
 - Te írni szoktál?
 - Igen én szavakból kötök szép csokrot, akkor jó az amit írtam, ha könnyeket vagy mosolyt csalok az arcokra.

Egyik séta alkalmával oda ment hozzájuk egy siket gyermek és magyarázta kézzel és mozdulatokkal, hol van a bolt, kérdezte?
 A rokkant látta és próbált válaszolni, mutogatással. Fura kis csapat lettek, próbálták egymásnak elmondani mi -mi milyen. A siketet a hangok érdekelték. A madarak hangja mint a szivárvány csupa szín és játék.

- Milyen anyukám hangja?
- Mint meleg nyári napon a harmat csepp. Lágy és életet adó.
-Az apukámé, az övé milyen?
- Mint az erős kéz mi védőn óvón körbefon. Tudod baj nem érhet, ha ő melletted van.

Kinyílt előttük a világ . Kezdték egyre jobban megismerni mert mit az egyik nem tudott , arról a másik mesélt. Egyszer egy kislányt láttak sírni, kétségbe esve , elkeseredve.

- Vajon mi a baja, hogy ennyire sír? Kérdezzük meg, segítsünk neki.
- Miért sírsz?
- Jaj 1-est kaptam – most mi lesz kikapok?
- Ezért sír? Okos vagy, tanulj, majd kijavítod.
- De jó nektek ti nem kaptatok 1-est.
 - Jó nekünk? Hát erre még nem gondoltunk.
 - Gyere, próbáld ki a kocsimat.

A kislány beleült.
 - Jaj ez nehéz nem tudom hajtani.
 Most bekötjük a szemed. Itt a botom menjél.
 - Nem megy, semmit nem látok neki megyek valaminek.
 - Jó akkor most, fogd be a füled.
 - Mit mondok?
 - Jaj nem hallom?
 - De hát nekem nincs is semmi bajom, csak 1-es kaptam. Miért is sírok? Hisz nektek kéne sírni. Ti viszont nem sírtok nevettek. De hiszen ti kis hősök vagytok, mert azt amit én most nem tudtam megtenni, ti mindennap megteszitek. Így van, elfogadtuk a bajunk és minden nap megbirkózunk vele.

***************************
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAK TOLLÁBÓL



NAGY CSABA: Porcelánszív…


E földi lét csupán melletted örök,

a perzselő láng közeledben lobban;
nélküled porcelánszívem romokban,
a rideg időkben magányosan zörög.





.................................

Csomor Henriett: Égig szól a fohászom

Reménytelen az életem,
csak ülök itt csendesen.
Hanyagul lógnak kezeim,
nincs semmihez, s senkihez kedvem.
Hagyj, nagyon bánatos vagyok,
ne kérdezd mi a bajom, menj
ne is nézz vissza.
Engedj utamra kérlek, nem bírom
sokáig könnyeimet tartani.
Zöldlombú fák közé megyek,
öregpatakom locsogva-csacsogva fut elém.
Partjára leülök, nyugalmat áraszt csobogása.
Tenyerem fűszálak csiklandozzák,
hirtelen elered a nyári zápor,
mégsem ázom.
Hatalmas lombkorona esőcseppektől megvéd,
képzeletbeli oltáromnál
újra, s újra letérdelek.
Mérhetetlen fájdalmamat
hátha egyszerű imám enyhíti.
Kérlek Istenem, segítsd meg
azt a két embert, akik a
szívemnek oly kedvesek.
Nélkülük elveszett lennék.
Gyötrőn bolyonganék nélkülük
reményt vesztetten ebben a szomorúnak
vélt világban.
Add meg nekem az egyetlen örömöt,
hogy sokáig vigyázol reájuk,
s örökké óva fogod kezeiket,
hogy bajuk ne essék.  
Ámen.

2018. augusztus. 03.
.......................................

Kovács Tibor: Gyermekzsivaj

Évszázadok óta a gyermekzsivaj
a legszebb az anyai fülnek,
Gyermek kacagás, nevetés
melengeti szülői szívet.

Ahogy a gyermeki száj
megformálja első szavát,
Lágyan duruzsol a szülői szívben,
hónapokig készül első szavára
a gyermeki ajak.

Játszadozva cseperedik ő,
szépen formálja a szavakat,
mama, papa, anya, apa,
örömet adva szüleinek.

Óvodásként játszadozva
tanul a gyermek,
örömét is leli benne,
kockajáték a menő s
az autóverseny, na meg a legó.

Na meg az ovis pajtásokkal
a bújócska a menő.


Az iskola is menő,
az alsó tagozatban,
számtant, abc furfangos betűit,
játékosan tanulja a gyermeki elme,
megtanulva nem csak szavakat,
számokat,
még a mondatokat is,
frappánsan sajátítják el.


2018. Augusztus 17

.......................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Gondolatok a nyolcadikról...

Akkor
Azon a napon
Mikor a kiöregedett kötéltáncos
beállt célpontnak a késdobálóhoz
 
Azon a napon
Mikor a megvénült bohóc csapzott arcán
festékbe martak a könnyek

Azon a napon
Mikor az állatszelidítő szívében
késpengeként megállt egy szó

Azon a napon
Minden jegy elkelt


***************************
16. FANTÁZIA  REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

****************************
2018. - 1. fejezet – 1. rész

A kezdet

      A csodaszép Gyula lakói gyönyörű, napsütötte tavasznak néztek elébe, a jó idő szinte mindenkit előcsalogatott. A hazai és külföldi emberek ezt a helyet Magyarország üdülővárosaként ismerték; a történelmi események, személyek, fesztiválok, de legfőképpen a Gyula vár, a Gyulai Várszínház, a Várfürdő, az Erkel Ferenc Emlékház, a Százéves cukrászda és a Vármúzeum révén lett híres. A város a nevezetességei mellett a szépsége s a tisztasága miatt is közkedvelt helynek számított.

Samu Ágnes
A Szent István Egyetem néhány sportkedvelő hallgatója kihasználta a jó időt, gondolták, kimennek a focipályára rúgni a bőrt. Hirtelen pillanatban egy negyedéves hallgató nagyot esett foci közben, ugyanis elgáncsolták. Miután gyorsan talpra szökkent, a mögötte álló ötödéves, vézna és kapafogú férfinak nekirontott. Mielőtt egy nagy verekedés tört volna ki, a többiek megakadályozták. A huszonkét éves férfit, akit hárman fogtak le, Gregor Dánielnek hívták. Kakaóbarna, egyenes, vállig érő haja kissé csapzottan állt. Sötét borostyán szemei dühösen csillogtak. Kreolbarna bőrén patakokban folyt az izzadság. Eléggé nagy, megtermett testfelépítéssel rendelkezett. Igazi bunyós fenegyerek hírében állt. Fekete színű trikóban és kockás térdnadrágban feszített, a lábán meg tornacipőt hordott. Mindenki tudta róla, hogy először üt, s csak utána kérdez; aki valami oknál fogva az útját keresztezte, az sose úszta meg szárazon a dolgot.
  Elmondanád, Alex, hogy ez mire volt jó? – nézett fenyegető tekintettel Dániel, miközben nyugodt hangon beszélt. – Ugye, tudod, hogy nagy szerencséd van?
 Azt hiszed, erős vagy, Gregor?! – kiabált vissza Alex, akit közben két társa próbált levonszolni a pályáról.
   Melegen ajánlom, hogy húzd innen a csíkot! – fenyegetőzött.
 Legközelebb biztos megkapod a magadét! – kiabálta flegmásan. – Engedjetek már el! – rántotta ki magát a társai kezei közül. A két férfi fogta magát, és szó nélkül ott hagyták Alexet. – Hé, hová mentek!? – kiabált a távozók után. – Gyávák! – pillantott hátra Alex, s amikor meglátta, hogy a másikat már nem fogják a barátai, minden büszkeségét félredobva elszaladt.
   Ne foglalkozz vele, csak a szája nagy – mondta Dánielnek az egyik barátja, aki kissé túlsúlyos volt. – Játszunk tovább? – kérdezte.
 Nem, Norbi – adta a tömör választ Dániel. – Hé, Márk! – szólt oda a másik barátjának, akinek az arca leginkább egy hörcsögre emlékeztetett. – Holnap elhozod nekem a matek jegyzeteidet?
   Jaja! – vágta rá Márk. – Ja, tényleg! – kapott a fejéhez. – Robi, kinyírlak, ha nem adod vissza ma este az analízis jegyzeteimet! – szólt rá kicsit mérgesen az alacsony, zömök barátjára.
   Na, én húztam haza – hagyta ott a barátait Dániel.
   Hé, várjál már, én is veled megyek! – futott a távozó barátja után Róbert.
 Hallottam, mi történt – ment oda egy tizenkilenc éves, elsős hallgató      Róbertékhez, akit Gregor Richárdnak hívtak és Dániel öccse volt. Kakaóbarna, egyenes, lapockáig érő haját alacsony copfba kötve hordta. Hatalmas, sötét borostyán színű szemei barátságosan néztek. Valamivel vékonyabb és alacsonyabb volt, mint bátya. Fehér szabadidő-együttest viselt. – Alexnek nagy mázlija volt – dobta fel a bal vállára az iskolatáskáját.
  Sebaj, majd legközelebb elgyepálom – morogta bosszúsan Dániel, miközben az öccsével és Róberttel be-léptek az öltözőbe. – Szerintem, ennek az agyalágyultnak a hobbija, hogy az életével játszik – nyitotta ki a szekrényét, amiből kivette a hátizsákját és a fekete színű felsőjét.
   Tudod, Dani, rosszabb vagy, mint az ördög – csóválta a fejét Róbert.
   Hm, csak kiállok magamért… oszt’ ennyi meg annyi!
A két testvér és Róbert felpattantak a kerékpárjukra, majd az egyetemmel szemben lévő, hatalmas fákkal teli Csigakerten keresztül elindultak hazafelé. Néhány perces biciklizés után a Mátyás király utcára értek ki. A társaság nem igen szólt egymáshoz az út alatt, a vizsgák közeledte miatt meglehetősen fárasztó napon estek át.
   Sziasztok! Holnap találkozunk! – fordult be a Klap György utcába Róbert.
  Ha hazaérek, előkapom a gitáromat, és megtanulom a Black Rats új zenéjét – mondta eltökélten Dániel.
– Szerinted ez érdekel valakit?! – vágta be Richárd nem túl kedvesen.                Rettenetesen utálta a rockot, ő a pop zenét szerette.
  Te olyan buzogány vagy! – vágott vissza. – Csak a lányok hallgatnak olyanokat, mint amilyeneket te – csipkelődött gonoszul.
  Mindjárt adok neked! – heveskedett Richárd, mialatt Dániellel lefordultak a Benet Gábor utcába.
   Álljál le, Hűbele Balázs! – piszkálódott tovább.
   Azt hiszed, menő vagy!?
 Mi van?! Mondd a mancsomba, mert a fej nem te rád figyel! – közölte ezzel Dániel, hogy nem érdekli az öccse szavai.
Az egymással marakodó Gregor testvérek időközben hazaértek, a tizenhármas szám alatti kertes házban laktak. A padlásszobás otthonukat magas, feketére festett és vasból készült kerítés vette körül. A füves, tágas udvarba belépőket szebbnél szebb rózsák, kardvirágok, kálák s liliomok kápráztatták el. A szétszórtan álló, igen magasra nőtt fák frissen rügyezett, terebélyes lombjai szinte teljesen eltakarták a házat a szomszédok és a járókelők szemei elől.
A Gregor testvérek legelőször a nappaliba mentek. A falakon családi fotók lógtak. A kertbe tekintő ablakokon keresztül beáramló fény bevilágította az egész helyiséget. A kényelmes kanapén ülő lány éppen a könyvet bújta, őt Gregor Ágnesnek hívták, és a Gregor testvérek húga volt. Félhosszú, csokibarna, egyenes, tépett fazonú haja kissé kócosan állt. Fáradtan tekintő kicsi s sötét borostyán szemeit az érkezőkre emelte, miközben megigazította az orrán lecsúszott szemüvegét. Elég alacsony termettel rendelkezett. Alkatilag vékony volt, emiatt eléggé törékenynek tűnt. Piros pólót meg fekete térdnadrágot viselt, az öltözéke miatt elég fiúsan nézett ki. Egyáltalán nem tartozott a fiúk által bombázónak, szépnek tartott lányok közé, sőt eléggé sokat is csúfolták a kis mellei és a rossz látása miatt. A tizenhetedik évében járt, és ugyanabban az iskolában tanult, ahol a bátyjai, csak ő a gimnáziumi részébe.
   Szia, hugica! Mit tanulsz? – kérdezte Richárd.
  Csá, kis tesó! Látom, már megint azt a nyamvadt könyvet rongyolod – ült le mellé Dániel. – Tudtad, hogy a sok tanulás árthat?
   Sziasztok! Japánt tanulok – jött a tömör felelet, mialatt Richárd ledobta magáról a táskáját, és ő is helyet foglalt.
   Jössz velünk Vivihez és Helénához? – borzolta meg a húga haját.
  Aha! – vette figyelmen kívül a nagyobbik bátyja incselkedését Ágnes. – Menjetek enni. Ma rakott krumplit csináltam.
   Beszéltem apával telefonon – fogott bele Richárd. – Azt mondta, hogy csak este kilencre tud hazaérni, mert váratlanul közbejött valami gerincműtét.
   Az öreg szinte már a kórházban lakik – morogta bosszúsan Dániel.
Ameddig Richárd és Dániel ettek, Ágnes a szobájában rendbe tette magát.
A Gregor testvérek gyalog indultak Helénához. Az út nem tartott sokáig, mert csak néhány házzal arrébb, a tizenhetes szám alatt lakott. Egy fából készült kerítéssel körülvett családi házba mentek be, nagyon otthonosan mozogtak, úgy mintha hazaértek volna.
A ház bejárati ajtaján egy szőke, egyenes, dús, derékig érő hajú s igen szép nő lépett ki. Kék szemei betegen csillogtak. Vékony, modell alkatú és eléggé magas volt. Ágnessel ellentétben, sokan irigyelték őt a kinézete miatt, minden férfi szeme rá szegeződött, akárhova ment. Fekete pólót és farmernadrágot viselt. Bellusz Helénának hívták, egyúttal apai ágról Dániel, Richárd és Ágnes unokatestvére. Ő is a Szent István Egyetemre járt, első éves hallgató volt, akárcsak Richárd.
    Csá! Ti még nem vagytok betegek? – üdvözölte beteg és kissé rekedt hangon a Gregor testvéreket Heléna.
   Nem, de épp ezért jöttünk hozzád – vágta be fülig érő szájjal Richárd.
 Gyertek, menjünk be a szobámba – invitálta beljebb a társaságot. – És mizu’ veletek?
Heléna szobája igen érdekesnek bizonyult. A plafon sötét árnyalatú rózsaszínre, a falak oldalai pedig mélykékre lettek festve. Az ablak alatti íróasztal és a szekrény halványkék színűek, míg a függöny meg a szőnyeg baba rózsaszínűek voltak. A hatalmas franciaágyon, amire a Gregor testvérek leültek, kék és rózsaszínű, pillangó mintás pléd volt.
  Majdnem palacsintát csináltam Alexből – újságolta Dániel. – Ha nem fognak le, tuti nem ússza meg ép bőrrel. Az a szemét foci közben elgáncsolt.
   Alex állandóan csak a bajt keresi – jegyezte meg Heléna.
   Holnap eljössz hozzánk, Heléna? – kérdezte Ágnes.
   Hm, nem is tudom – vonta meg a vállát.
   Oké, ezt megbeszéltük, akkor holnap várunk – döntötte el önkényesen Richárd.
A társaság legalább két órán keresztül csevegett egymással, leginkább a nyári vakáció tervezgetése volt a téma. Végül úgy határoztak, hogy néhány napra a Gyulai Városerdőbe mennek. Messzebbre, akár külföldre is elmehettek volna kipihenni az iskolai fáradalmakat, de úgy gondolták, nem a hely a lényeg, hanem, hogy jól érezzék magukat.
  Lassan ideje mennünk – állt fel az ágyról Dániel, mire a többiek is így tettek. – Maradnánk, csak még Vivihez is menni akarunk.
A Gregor testvérek a Béke utcába fordultak le. A tizenhatodik szám alatti, padlásszobás ház zöld színű, vaskapu ajtaján egy fekete, hullámos és derékig érő hajú nő lépett ki. Smaragdzöld szemeiből csak úgy áradt a jókedv s az öröm. Karcsú alkattal rendelkezett, és Ágnesnél csak néhány centivel volt magasabb. Egyszerű, sötétzöld, mini ruhát viselt. A huszonhárom éves nőt Szekler Viviennek hívták, egyúttal apai ágról közeli rokonságban volt Helénával és a Gregor testvérekkel. Végzős hallgató volt abban az iskolában, ahová az unokatestvérei jártak.
  Szia, Vivi! – köszöntek kórusban a testvérek.
  Sziasztok! Pont most akartam hozzátok elindulni, hogy szóljak, elmarad a ma esti program. A drágaságom telefonált, hogy találkozni szeretne velem – mesélte fülig érő szájjal Vivien. – Jaj, majdnem elfelejtettem – kapott észbe. – Nem fogok tudni elmenni veletek arra a suli utáni kiruccanásra – motyogta bűnbánóan. – Ne haragudjatok!
   Gondolom, a barátoddal mész kirándulni – mondta színtelen hangon Richárd.
  Igen – hajtotta le a fejét. Vivien nagyon szégyellte magát a Gregor testvérek előtt, már hetekkel ezelőtt megbeszélték, hogy az iskola végeztével mind az öten elmennek valahova. – Olaszországba megyünk három hétre.
   Rendben, semmi gond – intett egyet Dániel.
A Gregor testvérek elköszöntek Vivientől, ezután bosszúsan hazaindultak. Egész úton mérgelődtek, eléggé rosszul esett nekik, hogy az unokatestvérük a barátja kedvéért így lerázta őket. Mindennek van határa, s amit Vivien művelt, az valami hihetetlen, már nem ez volt az első alkalom, hogy a barátja miatt lemondta a közösen tervezett, előre megbeszélt programjukat. Attól, hogy valaki szerelmes, még nem kell másokat félrelökni, mint holmi rongyot vagy szemetet. Miután hazaértek, rögvest Ágnes szobájába robogtak be. Kissé hangosan dübögött a lépcső a dühös léptüktől. Mindnyájan kényelembe helyez-ték magukat a nagy, fekete színű franciaágyon. A karamell színű függöny csak félig lett elhúzva, így kissé félhomályban úszott a helyiség. A vörös színű falakon tájképek lógtak. A szekrény beépített, tolóajtós és fekete színű volt. A szoba közepén lévő üvegasztalka körül vörös színű, kényelmes ülőpárnák voltak.
   Mondjon már valaki valami vidámat – morogta Richárd.
  Különös álmot láttam – szólt csendesen Ágnes. – Az életünk merőben nagy változáson fog átesni.
   Na, megszólalt a jósasszony! – vágta be gúnyosan Dániel.
   Ez más volt, mint a többi álmom!
   Mit álmodtál? – kérdezte kíváncsian Richárd.
  Egy pünkösdi ünnepségen voltunk, ami isteni áldást jelent, más szóval, valami rendkívüli és különleges adottságot fogunk kapni… – magyarázta komoly hangon Ágnes. – Ráadásul az ünnepségen kocsonyát ettünk, ami meg azt jelenti, hogy az áldás miatt nagyon nehéz küzdelmeken fogunk átesni – fejezte be.
  Te nem vagy normális, hugi! Ennyi marhaságot még nem hallottam! – intette le a húgát Dániel. – Ezzel állj le, mert egyszer a diliosztályon kötsz ki – csóválta a fejét.
   Pofa be – kiabált rá dühösen a bátyára –, és húzz a szobámból!
Beletelt némi időbe, mire Ágnes teljesen lehiggadt. Nem értette Dánielt, miért nem képes hinni neki. Eddig mindig beváltak a jóslatai, és most is így fog történni. Igaz, sokszor már őt is zavarni szokta ez az adottság. Gyakran elgondolkozott már azon, vajon, honnan van ez a képessége? Abban viszont biztos volt, hogy erre az egészre hamarosan választ kap.

 Folytatjuk.
***************************

17.  KÉRTEK RÁ DIÓT? - HANGOS VERS

MA IS  HALLHATÓ VOLT  EGY VERSEM A  SYDNEY  RÁDIO MOZAIK HULLÁMHOSSZÁN, AUSZTRÁLIÁBÓL:  2018.  SZEPTEMBER  02.
NAGY VENDEL  VERSÉT ELMONDJA: ILOSVAY  GUSZTÁV


Ilosvay Gusztáv


KISSÉ FÁRADTNAK TŰNT....
Kattints a fenti honlapra és hallj csodát!!


....................................



NAGY VENDEL : KISSÉ FÁRADTNAK TŰNT..

Kissé fáradtnak tűnt az arca,
Az alvóké olyan halovány.
Mellette a vizes pohár.
Nem ivott belőle,
Félig üresen áll.

A búza, ha megérik,
Élhetné világát,
Ha  szép egyenesen áll,
De kipereg a szem már,
Fogják a kaszát,
S levágják.

Vajon észrevetted- e
Hogy könnycsepp alakú
A búza lepergő szeme?
Siratja önmagát.
Puszta létét,
Elszórja magvát.
 
Nyugodt, és halovány
Volt az arca,
Piros orra megfakult,
Csupán csak ott feküdt,
Akár egy  holt.


Szalmakalapja alatt
Megsárgult a kóc,
Nem történt semmi,
Csak örökre elment egy bohóc,
Aki már felesleges volt,
lesöprik utána
a  porondról a  port.


2018. 08. 28.

Csak úgy magamnak..

***************************


 18. VÉLEMÉNYEM SZERINT…OLVASÓINK ÍRTÁK

Drága Vendikém, ez a vers nem kezdőknek való, legyen az olvasó vagy művészpalánta, nem azért, mert nehezen értelmezhető, hanem nehezen érthető meg. Valamilyen jellegű vagy típusú hiánnyal élni komoly kihívás az élet minden területén. Puszi, Ági!
 ...............................


Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2018. júl. 22., V, 11:49):

NAGY VENDEL: ARSPOETIKA A VAK KÖLTŐHÖZ

Ablakom kitárom
Belecsapok gitárom húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Ott állok az ég alatt
Rongyos nagykabátban
A hőgutában,
Mert hüssöt tart nyáron,
Télen meleget ád...
Nem törődöm én az írott
S íratlan szabályt,
Nyakamba akasztom a gitárt.
Széttárt karral az ég felé kiáltok
Egy rövid imát,
Te Isten...
S semmit nem látok
A vakablak előtt állva,
Kinyitva a gitártok.
Menjetek félre előlem,
Ne vessetek elébem gátot,
Hadd induljak utamra.
Megtapasztalni e
Cudar világot.
hagyd énekelni a
szegény utcazenészt,
ki ékes dalaiért
némi aprót remélt.
s lecsordul a dal
a templom fehér faláról,
harangok néma tornyáról
fatornyos haranglábról.
aktuális gondolatok

gördülnek elébem,
kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik tisztán lásson,
sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait.
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
SÁRBA tiprása,
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
telik pénzzel a gitár tokja,
potyog az aprópénz a dobozba.
szégyenlős benne az erő,
nem ő a főszereplő.
ügyelj a kényes gitárodra.
S vesztek el öröknek hitt
Nemes gondolataim,

A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence lukába
Agg testemet elrejtve
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a végítélet során,
Mi marad egy vak költő után?
Néhány könyv csupán,
S egypár örökérvényűnek
Vélt gondolata,
gitárjának szakadt húrja,
és egy hangszerét vesztett
kopottas gitártok,
melyből hiányoznak
a magasztos dallamok.


2016. 02. 15

 ...................................

A  808. MAGAZIN  KÉPLEÍRÁSAI   VAKOKNAK

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke pulóverében  szemén szemüveg.

2. ELMÉLKEDÉSEIM
KELEMEN GYÖRGYNÉ: Rózsák és csillagok.
Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány elött áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a
kezében. Novellája végén egy szál fehér rózsa: Editkének szeretettel: a szerkesztőség.

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL ...KORTÁRSAINK ÍRTÁK
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van. Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Tóth Enikő szőkés barna hosszúhaja van mosolygós asztalnál ül.  fekete fehér mintás blúz s fekete kardigán van rajta.
Zsigai Klára Fekete rövid hajú. szemüveges fekete szemű mosolygós. fekete kabátban van.
SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol, barna hajú szemüveges, farmert s fekete trikót viszel, távolban erdő látható.
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.
Mátyás Rita komoly tekintetű ősz hajú.

4. KULTÚRKOKTÉL - ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA
Kultúrkoktél :  kenyér.  Az Új Kenyér ünnepéről
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
Írása közepén ünnepi kenyér látható nemzeti színű szalaggal átkötve.

5. ARCKÉPCSARNOK GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET!
Az a nap, amelyen nem nevetünk, számunkra elveszett! Riport Góczán Mártával
GERENCSÉR HAJNALKA fekete hajú szemüveges fekete szemű kissé mosolygós.
Góczán Márta fekete rövid hajú szemüveges fekete szemű mosolygos.
NAGY VENDEL: ARS POETICA A VAK KÖLTŐHÖZ
Nagy Vendel átható érzéssel szavalja gyönyörű versét a színpadon. Piros zakóban s fekete nadrágban van.

7.  GLOSSZA
Csomor Henriett: Mindennapi korlátokkal kiszolgáltatottan
Csomor Henriett  fűzfa árnyékában ül a motorján. világoskék farmer szoknyájában rózsaszín kockás ing és farmer sapi van fején,  mellette két szál vörös  rózsa látható.

8. HAZAI TÁJAKRÓL …NAGY VENDEL VERSEI
 Nagy Vendel szőke hajú, szelíd mosolyával zöld pólóban áll az előszobájában.

9. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
KYRA  ANGIE: Soha ne mond hogy soha (hatodik fejezet)
Horenka Erika barna haja válláig ér. komoly tekintetű fekete pulóverben  van.
Halvány barna könyvborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

11.  VERSVÁLOGATÁSOK  - BURZA MÁRIA, ÉS  I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába kék betűkkel I.P.STEVE

12. SZATÍRA
KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK: Emlékek a mennyország kapujából.
KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.

14. BÖLCSELETEK, SAMU ÁGNES IDÉZETEI
SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót viszel, távolban erdő látható.

15. VERSRŐL VERSRE… KORTÁRS SZERZŐKTŐL
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Kuctha Csilla barna rövid hajú mosolygós fehér blúzban van.
Vönöczkiné Gmeindl Margit Barna rövid hajú szemüveges, ciklámen színű blúz van rajta.
Nagy Vendel áll a képen. Piros zakót, fehér inget, fekete nadrágot visel.. kezeit összefonja maga előtt. Arca komoly, szemüveges, szőke hajú.

16. A MISSZIÓ...
NAGY  VENDEL:  Álmaim megvalósulásának terve...
Nagy Vendel szőke hajú szemüveges odaadó munkával dolgozik az irodájában. kezei a billentyűn vannak szürke pólóban s sötétkék rövidnadrágban van.

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
A petrezselyem:
SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
 ........

KÉRÉS!
A  MAGAZIN  FENNMARADÁSA, ÉS  FEJLŐDÉSE ÉRDEKÉBEN  ANYAGI , ÉS  TÁRGYI  TÁMOGATÁSOKAT, FELAJÁNLÁSOKAT  ELŐZETES MEGBESZÉLÉSEK ALAPJÁN ELFOGAD...
A  SZERKESZTŐ...
.......
Kedves Vendi!
Szomorú verseid is nagyon szíven érintik az embert. Kell ez is, és jólesik.
És ne is haragudj, de sok aranyos megjegyzéseden még tudtam azért mosolyogni. (pl. hogy a babért beledobod a főzelékbe... óriási!!!)
Köszi.További szép napot.
V.K.Ica
…………….
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2018. szept. 1., Szo, 15:43):
A  MEGSZÓLALOK 709. száma  archív
AZ ÚJSÁG SZÍNES LINKJE
http://megszolalok.blogspot.com/2017/09/megszolalok-m.html

NAGY VENDEL,  MAGÁNZÓ...
NYIBA,  KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ
E-mail címem:

***************************
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY   ROVATA: Üdítő, frissítő, hideg gyógyteák nyárra

Bodza  (Sambucus nigra)
  
Bodza virág
Kezdjük azokkal a teákkal, melyek hidegen is nagyon finomak. Ilyen a savanykás ízű, bronzszínű csipkebogyótea, melynek kivételes C-vitamin-tartalmát csak hideg áztatással tudjuk megőrizni (legalább 4-5 órát hagyjuk állni). A csipke nem csak nagyon finom, de immunerősítő hatása is kivételes. A csipkebogyó teát keverhetjük egy kis langyos bodzateával is a még finomabb íz kedvéért. A bodzát télen megfázásra, hörghurutra ittuk, nyáron pedig hűtve kortyolgassuk.
  A fürtös menta teát a téli, kora tavaszi hónapokban forrón fogyasztottuk, most ideje kipróbálni hidegen is. Hagyományos módon, forrázással készítsük, de hagyjuk kihűlni, mert mentolos íze hűvösen különösen frissítő lesz a nyári melegben. Sokoldalú tea: baktériumölő, légúttisztító, nyugtató és emésztésjavító hatása is ismert. Korlátozás nélkül, bármeddig iható.

Csipkebogyó


 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Erdei szeder (Rubus fruticosus)
Soponyai Mihály

 Maximális ízhatás!
 Régi, gyerekkori emlékeket idéz az akác édes illata. Az akác visszafogja a túlzott gyomorsavtermelést, és kellemes íze van, élvezeti teaként is fogyasztható. Erdei szederlevélből és erdei málnalevélből szintén kivételesen finom ízű gyógytea készíthető, hát még, ha keverjük a kettőt! Az erdei szederlevelet vastartalmánál fogva is ajánljuk, a cukorbetegek számára pedig jó hír, hogy kiegyensúlyozza a vércukorszintet. Az erdei málnalevél tea többek között segíti az emésztést, enyhíti a hányingert, és hasmenés ellen is használ.
Erdei szeder

Gyógyteák a karcsúságért:

Mezei katáng (Cichorium intybus)
  Fürdőruhába bújva előbukkannak az eddig gondosan rejtegetett párnácskák is. A gyógynövények közül néhány hatékonyan segíti elő a fogyást, ismerjük meg ezeket! A Mezei katáng teakeverékben (Karcsúsító tea) csupa olyan gyógynövény van, mely támogatja a súlyvesztést, és a diéta ideális kiegészítője. Külön-külön is fogyaszthatjuk bármelyiket, de akkor a leghatékonyabbak ezek a gyógynövények, ha egymást támogatják. A bodza vízhajtó és emésztést elősegítő hatású gyógynövény, a mezei katáng kiváló zsírégető tulajdonsága miatt került bele ebbe a keverékteába. A kökényvirágot kiváló vízhajtó és zsíroldó hatású gyógynövényként ismerjük. Az aranyvessző hajtás epe- és májtisztító, emésztést serkentő és vízhajtó hatású. A kukoricabibe vércukorszint-csökkentő és zsírégető hatása miatt eredményes segítője a diétáknak. A gyújtoványfű hajtás béltisztító, a fehér akácvirág pedig savcsökkentő hatású gyógynövény.
 
Mezei katáng
A nyugalom szigete
A citromfű enyhe nyugtató hatásáról ismert gyógynövény, melyet önmagában vagy akár fürtös mentával keverve is érdemes nyáron innunk. Nincs ellenjavallata, mint pl. az erősebb nyugtató-altató hatású macskagyökérnek, így akár várandós kismamák is ihatják. Esténként elkortyolva a pihentető alvást is elhozza, így nem kell álmatlanul forgolódnunk a hosszú, fülledt nyári éjszakákon.
 A nyár összes illata, zamata egyetlen teában: Nyári tea

Nyári tea:
Zárjuk egy finom élvezeti teával a sort: a Nyári tea kellemes aromájú, üdítő tea, amit akár hidegen, jégkockával is érdemes kortyolgatni. Ebben az illatos keverékben citromfű, apróbojtorján, bodza, fehér akácvirág, orvosi zsályalevél találkozik. Ha szeretnénk kipróbálni néhány teát ebből a hosszú listából, a Nyári teával kezdjük!

 ***************************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves belső- és külső munkatársaink!

Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak ugyebár...!?  
😏
A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu
Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
………………................……
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
………………..............……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
………………........……….
Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
…………………............……
Nagy Vendel Írásai:
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
……………….............……..

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
......................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
....................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
............
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 809

2 megjegyzés:

  1. Magas színvonalú, tetszetős szerkesztésű, szórakoztató és változatos témák sora jellemzi a kiadványt. Gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. Köszönettel és jóleső érzéssel fogadtuk a fenti bejegyzést..., de kinek köszönhetjük?
    Tisztelettel: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.

    VálaszTörlés