2018. augusztus 13., hétfő


MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2018. 08. hó – nyolcadik évfolyam, nyolcadik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
"NYIBA, KÖLTŐK IMÁI" - DÍJAS KÖLTŐ ÉS ÍRÓ

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. augusztus

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**************************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Nagy Vendel szerkesztő
   Vannak olyan időszakok, mikor az ember életében hallgatnak a  Múzsák, aztán ha a vihar elmúlt, előtódul az emlékezés jobb esetben.
Hetvenhárom évvel ezelőtt, egy  derűs reggelen gombafelhő nehezedett Hirosima egére, aztán pár nap múltán még egy Nagaszakire .
Soha ne feledjük, hogy  ekkor indult  el útjára egy új világ, az atomkor .

   Kevés olyan ünnepünk van még, mely ilyen nagy jelentőséggel bírna, mint  Augusztus 20.- a.
ÁLLAMALAPÍTÁSUNK, ÉS  A  KENYÉR ÜNNEPE, BÁR  NÉHA MÁS TITULUSSAL IS ILLETTÉK, DE AZOK NEM MARADTAK ÖRÖK ÉRVÉNYŰEK...
A  hit, remény, az élet , és az összetartozás ünnepe , hiszen kenyér nélkül nincs  élet, valós, és átvitt értelemben sem.
Mindenkinek jusson az asztalára a  felszentelt kenyérből mindennap, hiszen erről szól az ima: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...ÁMEN DOMINE, ÍGY LEGYEN URAM!

Egyebet nem mondhatok....., a  szerkesztő 
..........................................................................


FIGYELEM!  
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN, 
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINKEK:
illetve:

**************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2.  ELMÉLKEDÉSEIM... KELEMEN GYÖRGYNÉ : RÓZSÁK ÉS CSILLAGOK
  3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      NAGY CSABA, TÓTH  ENIKŐ, ZSIGAI KLÁRA, SAMU ÁGNES, 
      ÁBRAHÁM ÁGI, MÁTYÁS RITA
  4. KULTÚRKOKTÉL.  ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA :  A  KENYÉR
  5. ARCKÉPCSARNOK. VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET.
      GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA: GÓCZÁN MÁRTA
  6. ARANY BOT DÍJ. PÁLYÁZATI LEHETŐSÉG: BÍZZ VAKON - ARSPOETIKA
  7. GLOSSZA. CSOMOR HENRIETT :
      MINDENNAPI  KORLÁTOKTÓL KISZOLGÁLTATOTTAN
  8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
      EDDIG MEGJELENT KÖNYVEIM LINKJEI
  9. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. 
      KYRA ANGIE : SOHA NE  MOND HOGY SOHA
10. BEMUTATJUK KELEMEN GYÖRGYNÉ  ÍRÁSAIT .
      NOVELLÁK, MESÉK : AZ UNATKOZÓ VÍZCSEPP
11. VERSVÁLOGATÁSOK  BURZA MÁRIA, ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
12. SZATÍRA.  KOVÁCS JÓZSEF   KOPEK :
      EMLÉKEK A  MENNYORSZÁG KAPUJÁBÓL
13. ÍZES TÖRTÉNETEK - IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL : A  KOCSONYA
14. BÖLCSELETEK: SAMU ÁGNES  -  IDÉZETEK
15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      NAGY CSABA, KUCHTA CSILLA, KOVÁCS TIBOR, GMEINDL MARGITKA
      NAGY VENDEL
16. A MISSIÓ...NAGY VENDEL  ÍRÁSA  - MIT KELL TUDNI A  MAGAZINRÓL?
17. KÖNYVELŐZETES. CSAK A  DAL  - NAGY VENDEL KÉSZÜLŐ DALOSKÖNYVE
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT -  SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
       A PETREZSELYEM
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**************************
2. ELMÉLKEDÉSEIM 

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Rózsák és csillagok.

  Kertünkben van egy fehér rózsabokor, nagy hatalmas mióta az eszemet tudom ott van. Nagy fehér virágjai vannak, rajta kora tavasztól késő őszig . Illata csodálatos az egész környéket belengi ,odacsalva a méhecskék lágyan zümmögő hadait . Gyakran csodálom szépségét és tökéletességét.

Fehér virágai vakítóan fehérek és gyakran több rajta a virág mint a levél , csodálatos kis növény. Nyári langyos esténként kimentem az udvarra a rózsa illata körbe vett, átölelt . Néztem a csillagokat mint roppant teret hogy ragyognak odafent . Talán az egyik csillag bolygóján most épp ugyan úgy mint én, valaki nézi a csillagok fényét . Apró világító kincsek a sötét éjszakában. Csillogó gyémántok a mindenség útján.

Kelemen Györgyné
Beteg lett a szemem, műtétet  műtét követte . A jobb szemem fénye elveszett és a másik is beteg .

   Csendes nyári éjszakán kimentem a kertbe hogy fent a csillagokat meglesem . Eltűntek már nem látom őket , szemembe könny csordult eltűntek az apró kis kincsek. Reggel kimentem láttam a rózsát fehéren csillogva , lejöttek a csillagok hozzám . Hisz mint a csillagok fehér fénye úgy ragyog , és illatával átölel , átjár engemet . Rózsák ti kis földi csillagok , jaj de szépen ragyogtok . Fent az égen már nem ragyog nekem egy sem, de itt lent milyen sok csillog . Elkeseredtem, jaj a szemem sok szép minden mit látni érdemes lassan eltűnik . Este mikor aludtam a rózsáról álmodtam . Mikor jön a hideg tél és szórja fagyos csókjait a rózsa virágai elfagynak levelei is lehullnak . De tavasz ha jön talpra áll újra és újra . Nekem is talpra kell állnom mint a rózsának nem törődni az elmúlttal. Hisz a rózsa virága sincs egyedül körülötte van még több rózsaszál , a párja, gyermekei , barátai . Egy közölük szomorú, akkor kihat a többire ők sem olyan szépek . Én sem vagyok egyedül, engem is körbe vesznek segítenek hogy talpra álljak, az élt fagyos szele hiába csókolgat , talpra állok mint a rózsa . Fel a fejjel ragyogj, mint a rózsa apró kicsi csillagok a sötét éjben ragyogjatok.

Képtalálat a következőre: „rózsák képek”
Egy szál rózsa Editkének szeretettel: a szerkesztőség
 **************************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL ...
    KORTÁRSAINK ÍRTÁK


NAGY CSABA: Halljuk meg…

Halljuk meg végre
zajban a csendet,
s a csendben a háborgó
lelket!
Lélekben találjunk
ezernyi fényre,
s a fényben a
rejtőző reményre!
A reményben pedig
borulj sötétségbe,
s a sötétben nézz
fel Istenre!
Isten szemében lásd,
a keresztet,
min egyszülött fia
bűnödért szenvedett!


..............................................................

TÓTH  ENIKŐ: A nyaralás ára

Mennyi lesz a szállás?
Sátorban, vagy háznál,
Átok lesz, vagy áldás,
ha nem az lesz, mit vártál?
Mennyi a vonatjegy,
Mára az sem olcsó,
hatalmas a tömeg,
utazni így nem jó…

Mennyi lesz a strandon?
hamburger és lángos,
Neked nincsen pardon,
megveszed mi káros,
Édesség ezerrel,
vattacukor, fagyi,
s kell még a gyereknek,
mellé pár száz csoki!

Hisz a gyerek kérlel,
ezt meg azt is vedd meg,
Te csak bírd a pénzzel,
s kérését ne vesd meg!
Arcán ha mosolyát,
felvillanni látod,
elfelejti baját,

ez a boldogságod…

Mennyi a szerelem,
Mennyi még az élet?
Hiába van pénzed,
erre nincs ígéret!
S mennyi a pillanat,
a Balaton partján?
Élményed megmarad,

múltadat meghallván!

Mennyi lehet álom,
S mennyi lesz az érzés?
Egy távoli tájon,
mutatva, hogy éltél,
Végül mennyit is ér,
Szeretet a szívben?
Hogy ezt képes legyél,
átadni a hitben…

...................................................

ZSIGAI KLÁRA : MINDEN TÖK-ÉLETES
(keserű pirula)

Elindultam gyalog, kerestem a csendet,
jó levegőt szívni, madárdalt kerestem.
Semmi baj, csak feltöltődjek"- gondoltam,
és róttam a köröket, csendes utat keresve.

Duna part sétány lelkemnek meg is felelt,
leültem egy padra, néztem, vadkacsákat,
hullámzó vizet, hajókat, repkedő madarak,
éneküket, egekig nyúló szabadságukat.

*
Ez, az én hazám, örökké szeretnem kéne!
Hihetném, hogy szabad, és boldog vagyok,
örömmel kelhetnék fel, reggelente tánccal,
tükörbe bele nevethetnék, de nem tehetem.
Szemembe nap süt, cirógatja arcomat.

Bárhol is élek, akárhogy is tennék, amit
szívem akar. Élhetetlen, lakhatatlan
otthon nélkül, csupán, rémálom marad.
Éjjelt sem alhatom át, mert bérlakás,
vircsaft muzsikál, éjjel főz, dohányfüst,
Ablakok deformáltak, ki ne nyíljanak,
tulajdonos, véglegesen bereteszelte.

*
Nem számít neki az sem, hogy van,
gázszivárgás, szennyvíz visszajön,
,,Mily szép az én hazám!"- gondoltam,
bérlő kényszer helyzete kihasználva.
Áldatlan állapot, szakembert kívánt,
jegyzőkönyvben leírva: lakhatatlan,
élhetetlen, 70 éve fel nem újított.
Robbanás, és fertőzésveszélyes
három helyen szivárgott gáz!

*
Jegyzőkönyvet tulajdonos megkapta,
de, nem tett, semmit sem, azóta.
Csupán vagy egy lakás-kulcs, fedél,
ajtó, mit megcsináltattam, bezárható.
Üzletember, csak elhitette elején,
hogy minden meg lesz csináltatva!
Minden úgy maradt, csak ennek ellenére,
tízezerrel emelte a bérleti díjat, már hó közepétől,
arc nélkül , iskolás lányával erről, levelet íratott!

*
Esteledett, néztem a hullámokat. Félve,
,,haza" indultam. Elmennék, ha megtudnám tenni.
Hazám, mondd, meg!
Boldogság, szabadság, élhető élet, merre?
Ki mondja meg, ki tesz ellene, mit lehet tenni?
Csak, élni szeretnék, emberi körülmények között!


Győr, 2018. 07.07

................................................


Samu Ágnes: 
Az ítélet napja

Emberi gyarlóság és féktelen pusztítás,
Rideg és kegyetlen hatalmi uralkodás,
Béke és szeretet mára csupa ámítás.

Nagyon közeleg már az ítélet napja,
Senki és semmi nem gátolhatja,
Kíméletlenül lesújt halálnak kaszája.

Az Égi világ tudja csak mi lesz a sorsunk,
Más élet bölcsőjében ring majd a világunk,
 Mindannyian elhagyjuk szeretett otthonunk.

Az Égből különös élet várható,
Emberi ésszel fel nem fogható,
Aminek ereje szinte mindenható.

Hatalmas urak hűségesen szolgálnak,
Szolgák pedig élőhalottként járnak,
Kis kedvencekké csak kevesen válnak.

Pusztulás után jön el az örök békesség,
Újjá születik világunkban a tisztesség,
Feledés homályába tűnik a veszteség.

2018. 07. 15.

~~~~~~~ 
Anna

Szeretetteljes Anna, ki Isten kegyeltje,
Határtalan imádsággal s hittel szívében,
Szenvedéseiben el nem veszve reménye,
Bizalommal életét helyezve Isten kezébe.

Istennek is kincs e szív eme időkben,
Angyalok seregei vigyázzák szüntelen,
Ilyesféle kerek e világon veszendőben,
Hisz Anna szerető szíve oly végtelen.


Remény csillagai mutassák útját,
Tudás bölcsője ringassa gondolatát,
Kecsesség s kellem járja át bájosságát,
Madarak csicseregjék Anna Égi ódáját.

2018. 07. 15.

................................................



ÁBRAHÁM ÁGI: Ha...

Ha nem húzna a mélybe az örvény...
Ha nem süppednék iszapba térdig...
Ha nem fonna be hínártekervény...
Kiúszhatnék a túlsó partig...





.........................................................

Mátyás Rita: Boldogság a nyárban...

Déli hőségben izzik a táj,
egy ágon daloló kismadár.
Zöld színek uralják a képet,
holnap pihen a ma ölében.
Szeretet tárja karját feléd,
fogadd kebledbe Isten kegyét!
Szépséges tájon, béke honol,
szívem szerelmesen zakatol.
Fehér felhőket terel a szél,
rét felett ezer méh döngicsél.
Piros pipacs szoknyája lebben,
sokszín virág ring a mezőben.
Kicsi templom harangtornyából,
messzire szálló mély harangszó.
Esküvőre zendülő harang,
orgonán nászinduló hangja.
Boldogan piruló ifjú pár,
földi boldogság reájuk vár! 

**************************
4. KULTÚRKOKTÉL - ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA

Kultúrkoktél :  kenyér.  Az Új Kenyér ünnepéről

Az augusztus 20-i ünnep kihagyhatatlan része a kenyéráldás. A nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret először ünnepélyesen megszentelik,
majd felszelik és végül szétosztják a darabjait. De vajon honnan ered ez a szokás és mit jelképez az Új Kenyér ünnepe?

Az ünnep eredete

A hagyomány szerint az aratás után Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. Mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett,
ezért a hónapot az új kenyér havának is nevezik.
Ezen a napon országszerte aratóünnepeket tartottak, ahol az aratás befejeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból aratókoszorút vagy búzababát
kötöttek és ünnepélyes menetben a földesúr, tiszttartó vagy a gazda elé vitték. A mulatságon ettek, ittak és általában tánccal zárult az aratóünnep. Ezt
az aratószokást sok helyen még a mai napig tartják, így ha valaki szeretné közelebbről is megismerni a hagyományt, akkor augusztus 20-án látogasson el

Kistelekibe. Az ott rendezett Búcsú és Aratóünnep keretén belül  Új Kenyér szentelést, Szentmisét és díszes aratókoszorús felvonulást is tartanak majd.
 
Árvay Mária
A vallási háttér

A termény betakarításához kapcsolódó különböző vallásos ünnepségek a más-más kultúrájú népeknél  egyaránt a hálaáldozat bemutatását jelentik. „Az Ószövetségben
a mózesi törvények közé
tartozik,

hogy az aratás ünnepe előtt, vagyis mielőtt hálaáldozatot mutattak volna be Istennek az új búzából, senki nem süthetett abból kenyeret.“

Az Új Kenyér vallásos ünnepe is a népi aratóünnephez kapcsolódik, azonban eredetileg nem augusztus 20-án rendezték azt, hanem  a középkori Magyarországon
július 15-én, az apostolok oszlása ünnepén tartották.

Ezen a napon aratási felvonulást tartottak, melyen a kalászkoszorút vivő lányokat a többiek lovaskocsin követték. Első útjuk a templomhoz vezetett, ahol
hálaimát mondtak az aratás befejezésére.

A történelmi háttér

1899-ben Darányi István földművelésügyi miniszter rendeletbe foglalta a kissé feledésbe merült aratóünnep felújítását. Ezzel szerette volna lecsendesíteni
az akkoriban forrongó agrármozgalmakat és helyreállítani az aratók és a földesurak közti jó viszonyt. Azonban kezdetben nem járt túl sok sikerrel, mert
ez az ünnep sok településen nem szerepelt a hagyományok között, ezért két évvel később újra kiadta a rendeletet. Ekkor már több város és falu eleget tett
a felhívásnak és kisebb nagyobb ünnepségekkel emlékeztek meg az aratásról országszerte. Egyre több ünnepi mozzanat kapott helyett a rendezvényeken, többek

között a kenyéráldás is. 1922 körül már volt, ahol az aratóünnepet a Magyar Kenyér ünnepének nevezték.

Az első nagyszabású, országos eseményként meghirdetett kenyérünnepet 1937-ben Szegeden tartották. Ekkor még június 29-én, Péter-Pál napján rendezték meg
a mulatságot. Országszerte hirdették a napilapok az eseményt, melyre végül százötvenezer ember érkezett Magyarország egész területéről.

A második világháború után kapott új dátumot a magyar kenyér ünnepe. 1945-ben az országgyűlés meg akarta változtatni az augusztus 20-ai ünnepnap jelentését,
ezért megtette azt az egykori aratóünnepeket, aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé. A politikai erők ezzel próbálták ellensúlyozni a Szent István nap

szakrális jellegét. A kommunista párt úgy gondolta, hogy ha május elseje a munkások napja, akkor augusztus 20-a legyen a földművelők ünnepe.

Néhány év múlva ismét  megváltozott az ünnep tartalma. Az egykori hatalom “1950-től a Népköztársaság, illetve az alkotmány ünnepének nevezte. A rendszerváltás után, 1991-ben az Országgyűlés a nemzeti ünnepek közül kiemelve állami ünneppé nyilvánította”, melynek továbbra is fontos mozzanata maradt a kenyérszentelés.

Napjainkban augusztus 20-a ötvözi Szent István kultuszát, az államalapítás emlékét, az aratás befejezésével az új kenyér ünneplését, a tisztavatást, valamint
a tűzijátékot is.

A KENYÉR

Az ember legalapvetőbb élelmiszere, a kenyér az életet, a megélhetést és az otthont szimbolizálja. Az augusztus 20-ai állami ünnepen a nemzeti színű szalaggal
átkötött kenyérrel fejezzük ki, hogy az élet és a haza összekapcsolódik. Az új lisztből készült kenyér az ünnepi asztal ékessége lett, és jelképévé vált
az államiság ünnepének. Az emberiség táplálkozási szokásaiban rendkívüli szerepet betöltő kenyér “gabonafélék, illetve kukorica lisztjéből sült, erjesztett

tészta, az újkorban alapvető néptáplálék. Némileg különböző formában ugyan, de a világ minden részén fogyasztják.”

Képtalálat a következőre: „augusztus 20. a kenyér ünnepe”
Az ünnepi kenyér

A ma ismert, kovásszal készülő kenyér őse egykoron a lepény volt. Ezt a kovász nélkül, csupán liszt és víz keverékéből készülő ételt már az ősember is
fogyasztotta.  Több ezer évvel ezelőtt ő fedezte fel, hogy ha megőröli az összegyűjtögetett magvakat, akkor vízzel összekeverve lepényt tud a masszából
sütni. Ebből a lepényből, azaz a kovásztalan kenyérből fejlődött ki a mai kovászos kenyér. Kezdetben búzából készült, de mára már rozs-, árpa-, alakor-
vagy akár hajdinaliszt is lehet az alapanyaga.

További részletek, forrás:
https://gardenista.hu/2017/08/20/az-uj-kenyer-unnepe/

Idézhető idézet:
"A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely
senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos."
(Kosztolányi Dezső)
Összeállította: Árvay Mária

**************************

5. ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA :
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET!

Az a nap, amelyen nem nevetünk, számunkra elveszett!
Riport Góczán Mártával

- Hol születtél?
- Budapesten a Baross utcai Klinikán születtem, 1948-ban.

-Hova jártál iskolába?
- Általános iskolába több helyre jártam az életkörülmények miatt... Az
utolsó 3 évet a Horváth M. téri Gyakorló iskolába. Nagyon szerettem!
Állítom, tudásom alapja, az olvasás, zene, torna szeretete innen való, (no
meg Anyukámtól)! Közgazdasági Technikum lett a folytatás, Apám akarata

szerint.
Gerencsér Hajnalka riporter

- Szerettél iskolába járni?
- Nem szerettem!

- Hol élsz jelenleg?
- Szentendrén élek Kő-hegy felé az utolsó ház. 1993-ban Óbudáról költöztünk
Pismány, (Szentendre része egy hegygerinc) tetejére. Hosszú évekig sk.
építettük, minden szempontból figyelembe véve korlátjaimat. Imádtam, de be
kellett lássuk, nagyon drága, így 3 év múlva költöztünk,  nagyon szeretek
itt, jó levegő, fű, fa, virág, s olyan csend, mit még 22 év után is
észreveszek, s értékelek!

- Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról!
- 1948-as vagyok, ami csak azért érdekes, mert a kor fontos!
Szegények voltunk, de én ezt nem tudtam, mert Anyukám szeretete oly gazdag
volt!! Apám 6 éves koromban otthagyott minket 7 évvel idősebb nővéremmel
együtt!
Nekem a zuglói ház és kertje csodás életteret biztosított. Sokat játszottam
egyedül. Nagy fantáziám miatt, mindig csoda jól éreztem magamat - gondolom
ezért szeretek ma is egyedül lenni.
Az 56-os forradalom mélyen érintett - külön történet — ebben az évben
kezdődött Édesanyám súlyos betegsége, melyet fizikailag, s lelkileg a három
nő egyedül, segítség és tartásdíj nélkül kellett, hogy megoldjon! Zsíros
kenyér oh!
11 éves voltam Anyuci halálakor! Ezután 4 év Apámnál, s az új feleségénél.
Elég, ha annyit mondok eredeti rokonaimtól, ismerőseimtől, ruháimtól,
iskolámtól, zongorától, sízéstől megfosztottak!
Hogy nem lett nagyobb baj, Édesanyám nevelésének köszönhetem biztosan,
minthogy mai napig meghatározza tetteimet, hiszen gyakran kérdem magamban "
Anyuci mit szólna, ...ezért haragudna, ...most meg büszke lenne rám"!
Ezután nővérkémet és férjét nevezték ki gyámszüleimül, képesítés nélküli
tanár + egyetemi tanársegéd - nagy szegénység, sok szeretet, rengeteg
nevetés.
2 év múlva értem, közgazdasági technikumot végeztem.
Így 68 évesen, felnőtt unokákkal, bölcsebben…

- Milyen betegségben szenvedsz?
-1982.óta vagyok sclerosis multiplexes (SM). SM-es ember vagyok, nem
szenvedek SM- ben.
Szoktam szenvedni is – a kórházban, de én ebben vagyok más, többek között,
hogy így élek. Évekig családom és saját karbantartásom után minden időmet
SM-es társaimnak adtam, telefonáltam, szerveztem, írtam - cikkeket,
könyveket, sok-sok levelet, a Magyar SM Társaság alelnökeként.

- Milyen tünetekkel és hány éves korodban kezdődött?
- Az SM első tünetei voltak nálam: bizonytalan járás, koordinációs zavarok,
fokozott fáradékonyság. Gondoltam öregszem - 32 evesen! Gyerekeim 9-10

évesek voltak!

- Amikor kiderült a betegséged, akkor a környezeted hogyan viszonyult a
dolgokhoz?*
- Volt aki mindent megtett volna nekem - túlzásba esett, volt ki teljesen
elzárkózott (többet az életben szóba nem állt velem), sajnált, nem vett
tudomást róla! Sok szívfájdalmat okoztak! Nem is csodálkozom rajta! Hiszen
én hogy viselkedtem?! Először elvesztettem a lábam alól a talajt, úgy
lebegtem az űrben, mindent automatikusan csináltam. Eltelt vagy négy hónap,
mikor igazán megtudtam mi van, (ismertem az SM-et közelről) egy hétig, egy
ruhában feküdtem, nem csináltam semmit. Egy reggel, mintha villámcsapás ért
volna; " jó férjem, édes gyermekeim vannak, nem tehetem ezt velük! " Ezután
tudatosan alakítottam ki és életemet, SM-nek megfelelő életmódomat! Két év
múlva könnyebben is fogadtam a második nehéz betegségemet  (myasthenia
gravis) súlyos izomgyengeség. Minderről csak azért írtam, mert világosan
kiderül, hogy sem jómagam, sem környezetem nem tudott azonnal ”okosan"
viselkedni. Csak egy jó idő elteltével tudom a dolgokat ilyen tárgyilagosan

megítélni.

- Masszázst szoktál kapni? Az lazító hatású.
- Igen, mostanában azonban anyagi okok miatt sok szükséges dolgot
elhagytam! Hat embert tudnék foglalkoztatni naponta ( gyógytornász,

masszőr, személyi segítő, autó + sofőr, stb. stb. )!

- És a lelked...hogy bírja?*
- Néha eszembe jut: nem síeltem gyermekeimmel..., ősz hajúan nem
andalogtunk éjjel férjemmel a Pismány tetején..., unokáimmal nem úszhattam
csendesen a balatoni Arany hídban...,  de még meg sem ölelhettem őket soha!
Mindez néhány pillanat, azután arccal előre; remek családom van, barátaim,
betegtársaim! Szükségük van rám. Nem mondják, érzem! Csak férjem hiányzik
nagyon!
 
Góczán Márta
- Mennyire tudsz közlekedni az utcán? 
- Fekvő beteg lennék, semmi "tartás" nincs a testemben, egy elektromos
scootert használok nappal, melynek széke anatómiailag kialakított + 9 féle
párna van benne, hogy megüljek. Ha elmegyek itthonról, - ritkán - ebben a
scooterben, de csak kísérővel, és külön szállítóautóval - drága!
A Támogató Szolgálat olcsóbb, de csak munkaidőben, s munkanap lehet!
Szombat-vasárnap, vagy este mozgássérültnek csuti! Idén voltam: kisebbik
unokám ballagásán, egyszer a temetőben ( férjem, 42 év után elment), fogok
menni: a temetőbe, majd karácsonyi bevásárlásra.. Kerekes székben voltam az
itteni piacon egyszer, s lányoméknál háromszor - külön cirkusz, de
gyerekeim, unokáim megteszik értem, - imádjuk egymást!
  Mielőtt valahova megyek, "lejárjuk”, mert a scooterrel nem lehet "lépcsőn
járni", mint a kerekes székkel, abban viszont nehezen, s csak rövid ideig
ülök meg!

- Mi a véleményed az akadálymentesítésről?*
- Az akadálymentesítésért 1989. óta harcolok, MEOSZon belül ( külön történet
), én már látok fejlődést, csak nagyon lassú! Már 1989-ben miniszteri
rendelet volt az akadálymentes új építkezésről!
Jártam Dublinban, Londonban, Amsterdamban Vencourvenben, stb. úgyhogy
mesélhetnék az akadálymentességről!

- Kerekes székes vagy, így nap, mint nap, óráról órára szembesülsz azzal a
szomorú ténnyel, hogy bár az akadálymentesítés törvénye jogerős, mégsem
lehet rengeteg helyre bejutni. Számomra az is érthetetlen, hogy néhány
üzlet akadálymentesítése abból áll, hogy az ablakban jól látható helyen
tábla jelzi, vigyázat lépcső… vigyázat küszöb. Sok mozgássérült ember
számára egyetlen lépcsőfok egy soha ki nem nyíló ajtóval ér fel. Az
esélyegyenlőségi törvénynek azt kellene biztosítani, hogy ne a körülmények,
hanem az illető akarata döntsön arról, hogy hova szeretne bejutni.*
- Én kerekes székkel is sokat utaztam. Busszal, vonattal, repülővel, Dublin,
London, Vancouver, stb. - akadály nem volt, sőt tetszetős építészeti
megoldásokkal is láttam, pl.:

Fotó
Bíróság, Vancouver

1989 - ben született az első előírás, miniszteri rendelet formájában, hogy
középület csak akadálymentesen épülhet. 1991- ben volt az első MEOSZ akció
(tevőlegesen részt vettem), sajtó, fotó, TV, rádió, megnyert per. Azóta is
zajlik a harc, de még a tudati problémák is nagyok...
Látszat már van…A humánus gondolkodás, egyáltalán nem divat.

- Szerintem sok helyen némi összefogással lehetne rámpákat építeni. Mi a
véleményed erről?*
- Igen! Az ország majd minden területén van mozgássérült szervezet. Jó
lenne, (mindenféle sérült ember bevonásával) a problémákat összegyűjteni és
az önkormányzat bevonásával, a tulajdonosok segítségével megoldani azokat.
Úgy gondolom azonban, egy agilis társadalmi segítő nélkül ez nem mindig
sikerülhet. A sérültek visszahúzódóak sokszor!
Akik pedig ügyesebbek, kiharcolják maguk az akadálymentesítést!

- Milyen a jó rámpa szakszerű meghatározással … és általad, aki felméred,
hogy melyiken tudsz önerőből feljutni?
- 5%-os lejtési szög a megfelelő, törvény írja elő. Ez jól használható.
Miután én csak fejemet tudom mozgatni, ez attól függ, segítőm milyen erőben
van!   Hazánkban is tesznek már az akadálymentes környezetért!

- A kiszolgáltatottság önmagában sem kellemes, ám, ha még az épített
környezet is olyan akadályokat gördít elénk, amellyel megbirkózni
képtelenség, az csak fokozza a lelki és fizikai terheket.
- Állandóan gond az elmenetel, de már megszoktam, mint ahogy azt is, hogy
megfelelő helyen apelláljak. Azért adott a teremtő nagy szájat, s megfelelő
kiállást, hogy használjam. Szégyellni pedig nem szégyellem magamat, hiszen
nem tehetek ellene semmit, hogy ilyen vagyok!

- A baráti köröm nagy része mozgássérült, ezáltal sok mindenbe belelátok.
Tudom, hogy egy végtag nem megfelelő működése, vagy elvesztése mennyi
dolgot, képességet elvesz az illető életéből. Nagy lelki terhet tesz az
emberre. Sok egészséges lenézi azokat, akikre épp fel kellene nézni. Mit
tehetnénk a szemlélet jó irányú megváltoztatásáért?
-Ez nagyon érdekes, tudniillik azt veszem észre, sokan úgy kezelnek a
kerekes székben, mintha értelmileg is sérült lennék, sőt még nagyothalló
is! Ilyenkor mindig legyőzöm első indulatomat, s mosolyogva, tagoltan,
halkan válaszolok. Kérni is jókedvűen kérek, nem komoran " hát nem
látja...?" Másrészt meggyőződésem, hogy a suliban egy hozzáértő sérült
ember közreműködésével tartanának osztályfőnöki órát, azok a diákok már
másképpen állnának a sérülthez. Egy - két jó sztori (mindegyikünknek van jó
pár), többféle sérültséget említve. Tudom, mert lányom osztályában jártam
27éve, és még ma is kapcsolatban állok némelyikükkel!
 
Akadálymentesített lépcsők...
- Azáltal is jobbá válhat a szemléletváltoztatás, hogy a mozgássérült
elfogadja a segítséget. Hogyan és miben tud segíteni bárki?
- Ez így van! Nem morogva, de kedvesen, s mosolyogva, s a segítség kérése
legyen pontos, rövid, s érthető! (pl. Kérem tegye bal tenyerét a jobb
könyököm alá!)  Ha nincs szükség segítségre - határozottan, nem kiabálva ;
" köszönöm könnyebb segítség nélkül!".

- Mi a véleményed arról a szóról, hogy fogyatékos? Használod, vagy
behelyettesíted valamilyen szóval a mindennapokban? 
- A fogyatékkal élők kifejezést gyűlölöm, legfeljebb sérült. Köznapi
nyelvben:" balett táncos, rollerrel közlekedő, stb." vagyok.

- A sok lelki teher közül az egyik legfájóbb a kiszolgáltatottság. Mi
módon lehet, illetve lehet - e ezt enyhíteni?
- Legelőször is mindent meg kell tenni a javulás, illetve a szinten tartás,
vagy a romlás lassítása érdekében! És hát el kell fogadni - " ez van "!
Örülni KELL megmaradt képességeinknek! Nekem könnyű  (vagy éppen  nehéz?),
 mert fiatal felnőtt koromtól " tanulom " hogyan is kell tenni ezt a
dolgot, " töröld meg kérlek az orrom, stb. ". Úgy vagyok vele, ha nem lenne
rá szükségem, nem kérném! De, vigyázat ne várjunk el a másiktól
automatizmust, mondván,” hát nem látod?" Nem mindig csak rád figyelnek! A
segítség se legyen automatikus, tudjam, hogy lesz, s jelezzem, hogy
igénylem, ne tárgyként bánjanak velem! Hogy néz ki ez? Pl. ha ez nagy
beszélgetés közben van, leányom kísért el, nem zavarok; sziszegek Emesének,
rám néz, megmozgatom orrom, felmutat egy zsepit, bólintok, törlés,
csücsörítek, már meg is köszöntem. Stb. stb. Nehéz a kiszolgáltatottság, de
nem róható fel, hogy mások nem tudják mi ez. Néha azért belegondolhatnának
legalább, milyen szerencsések!

- Apropó…munka. Mivel foglalkoztál, mi volt a munkád?
- Szállítmányozó lettem (speditőr) a fém külkereskedelemben. Külön
történet, hogyan alakult így. Dunai forgalmat bonyolítottam, Csepel Kikötőn
keresztül, lefelé levantei kikötőket, (Török o. Görög o. Szíria, Libanon,
Egyiptom)  felfelé osztrák, német (Regensburg) dunai kikötők. Egy évben
kétszer utaztam 4-5 nap. Gyermekeim miatt ez is sok volt! Egy ilyen út
alatt fogalmazódott meg bennem, hogy beteg vagyok ( ez is külön történet!).
Nagyon szerettem a munkámat, nagyon " testhez álló ", nyüzsgős, rohanós
volt! Már 33 éve nem dolgozom, s még mindig álmodom. Már se vállalat, se
szakma…

-Mi a horoszkópod?
- Kos jegyben születtem, minden jellemvonása rajtam van!

- Inkább nőies vagy inkább kényelmes ruhákban érzed jól magadat?
- A ruhatáram a betegségem előtt nőies volt, ezt tartottam kényelmesnek,
mindig elegáns, az alkalomnak megfelelő, szerettem a szép cipőket, sok
magas sarkúm volt ( hordhattam, mert bár magam magas vagyok, férjem
14cm-rel magasabb volt), csak egy nadrágom volt, - kiránduláshoz.
Választékosan öltöztem, minden ruhához megfelelő cipő, táska, ékszer, stb.
Fésülködés, kozmetika nélkül otthon is csak ritkán láttak. Odahaza
átöltöztem, nem lompos melegítős, pongyolás voltam, kényelmes otthoni ruhás. Ez
a betegségemmel változott. Mióta -25 éve- tolókocsis, inkontinens vagyok,
praktikusan öltözködöm. Télen az irhabundát pelerinre cseréltem. Cipőm egy
se, meleg zoknik, smink nincsen…
Az illatom a régi, az egyetlen luxus; multifokális szemüvegem, bár ez is
inkább praktikusság.

- Szereted-e a bizsukat? A csipkéket?
- Azelőtt viseltem bizsut is néha. Lakásom úti emlékekkel, s könyvvel van
tele. Horgolni tudok, de kötni és kalocsait hímezni szerettem, annyira,
hogy még fekvőbetegként is műveltem! És megtanultam kézzel riselni -
gyönyörű!

- Hiányzik a tánc, mint mozgásforma az életedből?
- Nagyon! Egy jó zenére most is " jár a lábam " (láthatatlanul), csak nem
látszik. Bánatos vagyok, hogy gyerekeimet, unokáimat nem én tanítottam
táncolni.

- Mi a hobbid?
- A hobbiról: egészségesen; olvasás, kirándulás, úszás. Amikor SM-es
lettem, elég hamar jelentkezett egy tünet,- nystagmus – szemteke rezgés.
Egy oldalt elolvastam, s a sorok kezdtek futni a szemem előtt, valójában
pedig szemeim mozogtak párosával, s gyorsan, jobbra - balra. Így pedig nem
lehet olvasásba merülni, sőt, idegesített az! Az egyetlen tünetem, ami
rendeződött, 15 év után, ismét olvasok!
Rengeteg szobanövényem lett. 103 cserép, persze már segítség nélkül nem
megy! Van kutyám, cicám, nagyon bírjuk egymást! (Történetek sokasága).
Ici- pici kertem van, tökéletlen, (kertészre nincs pénzem), de szeretem!
Tavasztól őszig csodaszép cserepes virágaimmal van tele teraszom, szeretek
ott lenni, de körülményeim korlátozzák az időt.(hosszú lenne leírni, hogy s mint).
Most fő lényeg életemben az iPad. Nagyon sok minden érdekel! Minden…
Délután fáradt vagyok - passziánszozok!

- Hány idegen nyelvet beszélsz?
- Nyelvtudásom egy nem tökéletes német. Az angol hiányát egész életemben
éreztem, érzem!

-Szereted-e a természetet?
- A természetet mindig is szerettem! Köszönhető ez a zuglói kertben
magányosan eltöltött gyermekkoromnak? Azóta szemlélem közelről a
növényeket, állatokat! Ha Édesanyám nem hal meg, botanikus lettem volna!
Csodálom az élő szervezeteket, különösen az embert, milliárdnyi
részecske pontos együttműködésének eredménye az egészséges lét! Ha csak
valami kicsi, nem klappol, létrejön egy ilyen nagy baj, mint az SM! Hány
ember életét teszi tönkre?! A közvetlen környezetét biztosan!
A sok kirándulás gyermekeimre is hatással volt, vándortáborok, s mindkettő
kéktúrát végzett!
Magam nem sokat tehetek a természetért, legfeljebb tanácsolok, ha
meghallgatják! Gondolkodásomban zöld vagyok! (Szemlélődéseim- külön fejezet
lenne)…

-Van-e kedvenc helyed?
- Kedvenc helyeim: ez nagyon bensőséges kérdés, legalábbis számomra.
Fonyód, hegytető, kilátás a Badacsonyra - érzem a szellőt, azt az egyedi,
avarral kevert víz illatot!
Szlovákiában a Csicsmányba vezető völgyet, s magát a falut.
Regensburgot, minden zeg-zugát, templomait. A Szalajka-völgyet, itt
kirándultam Anyucival utoljára, és kislányommal, már tolókocsival.
Vancouver -Stenly-park.

- Szereted az állatokat?
-  Minden állatot szeretek! Csodálom sokféleségüket! Órákig bámészkodok,
olvasok róluk, gyönyörködöm fotóikon, filmjeiken! Van madáretetőm, úgy
örvendek, ha meglesem a cinkéimet, a vörösbegyeket, stb.
És hát van cicám, kutyám. Egész nap ők a társaságom! Cila 4 hónapos
ördögpalánta, hajnalban és este utolérhetetlen hízelgéssel, különben játék,
rohanás, alvás, tisztálkodás - hófehér. Előző cicám 21 éves korában, nyár
elején költözött az örök vadászmezőkre (külön történet)! Pocok törökbálinti
keverék, talált eb. Játékos, okos kutya! Micsoda szemekkel!

-Melyik évszak a kedvenced?
- Az évszakok közül a tavasz és ősz az enyém! A tavaszban az élet
zsendülését lesem, csodálom, a levegő illata a tavaszi szellő elbűvöl.  A
madárdalolás, bogarak zümmögése!
Az ősz színeivel varázsol el! A napsugár már nem éget, de bearanyoz
mindent, a levelek, érett gyümölcsök színe, kevert illatuk, gombák
jelenléte erdőnek, mezőnek hihetetlen zamatot ad.
Szeretek a késő őszi ködös, "szipogós" séták után a jó melegbe hazatérni!

- Szereted-e a zenét? Milyen zenéket hallgatsz?
- Zenében mindent fogyasztó vagyok, csak jó legyen! Szeretem Bachot,
Brahmsot, Lisztet, Bartókot, Kodályt, de Dvorzak, Rachmaninov, stb. egyes
műveit is. Az operák elvarázsolnak,(vegyes bérletünk volt).
A Queen és a Beatles a kedvencem, de számtalan jó zenét sorolhatnék, még a
20 éves unokám által küldött kemények között is van nekem tetsző!

-Szeretsz sütni vagy főzni?
- A sütés-főzést nagyon szerettem, míg tudtam!  (1996-ig). Naponta volt
főtt étel az asztalon. Családi ünnepeket tartottunk, nagy ebéddel. Mindenki
a kedvenc, általam készített tortájával. Nagyon élveztem az asztal melletti
általános megelégedettséget!

-Hány éves korod óta főzöl?
- 9 éves koromban főztem először, gombóc volt, nem emlékszem az eredményre.

- Sokan gondoskodnak vitaminokkal a téli, vitaminban szegényebb időszakról.
Szoktál befőzni?
- Befőzni is nagyon szerettem, kompótot, lekvárt. A savanyúság sosem
sikerült! A recepteket gyűjtöttem, elkülönítve a sikereseket, a kedvelt
ételekről. Anyuci, a nagynénik, kolleginák, stb. nyomán. Nagyon jól
felszerelt háztartásom van, mára persze már kissé avitt.

- Mennyivel jobb érzés egy szépen megterített asztalhoz ülni. Mártikám, te
is így érzed?
- A szép terítést szeretem, rengeteg asztalneműm van.

- Éltél-e át életedben valamiféle veszteséget?
- Ért-e veszteség? Igen! Édesanyám 11éves koromban halt meg. Felkészítettek
a felkészíthetetlenre, 4évig volt rákos!
Fel sem fogtam! Űr képződött, majd sarkából kifordult a világ, valójában
is, mert Apámhoz kerültem, aki minden korábbi ismerősömtől (rokonok,
barátok), tevékenységemtől ( zongora, sízés, társasági élet), tárgyaktól
(ruha, játék, könyvek, stb.) megfosztott. Már megbocsájtottam, --vélhetőleg
azt gondolta így lesz jó! ( ahogy alakította életemet, külön történet, -
tanulságos, de csak 4év lett belőle)

- Amikor SM-es lettem, (33 éve) a kórházban csak latinul tudtam
diagnózisomat, hazakerültem, betegállományból, jártam felülvizsgálatra,
ahol meghallottam, hogy kódszámom a sclerosis multiplexet takarja. Az SM-et
egy ismerősöm okán már ismertem! Megnyílt alattam a  föld, nem tudom, hogy
kerültem haza! Egy hétig ugyanabban a hálóingben feküdtem, azután rájöttem,
két ( 9-10 éves) gyermekem, jó férjem van, nem tehetem ezt!
Normális életet folytattunk, amit lehetett, (többnyire külföldről)
megtanultam az SM-ről sok mindent.
   4 éve vesztettem el férjem! 42 év után! Minket egymásnak teremtett az ég!
Azon pár voltunk, akik egymás nélkül nem létezhettünk, kipróbáltuk munka
kapcsán' legjobban éreztük magunkat, amikor együtt is dolgoztunk!
  33 éve lettem SM-es. Tudtam, mit hozott az élet! Ezért Ferit megértéssel
elengedtem volna, de visszakérdezett: " fordított helyzetben elhagynál,
ugye nem..." Többet a kérdésről nem esett szó. Hihetetlen összhangban
éltünk tovább, lehetőségeink maximális kihasználásával, segítséget csak
sérve okán kértünk! Nagyon hosszan írhatnék erről is!
 Súlyos beteg volt, nem kórházban, egyedül ment el, hanem itthon, szerettei
körében!
Ismét megnyílt alattam a föld! Az ember mindent kibír!
Azóta rájöttem, milyen szerencsés vagyok, hogy megismertem éppen őt, hogy
ilyen boldogok lehettünk, hogy így szerettek, s óvtak engem.

- Én azt gondolom, hogy az ember ilyenkor legkevésbé sem vágyik magányra. A
sok veszteséget egyedül feldolgozni nem lehet. A bezártság érzés, a
kiszolgáltatottság ilyenkor borzalmas.
  Sokszor vagyok egyedül, de magányos soha! Szeretek egyedül lenni, sőt
igénylem is. Azért lehet ez így, mert gyermekként is sokszor voltam
egyedül, s emlékeim szerint kellemesen töltöttem el az időt. Férjem lénye
annyira belém ivódott 42 év alatt - több időt töltöttünk együtt, mint
mások, volt néhány év, amikor együtt is dolgoztunk, csak együtt mentünk
mindenhova, stb. stb., hogy itt van velem, minden gondolatomban, pedig már
4. éve, hogy örökre elment. A társaságot is kedvelem! Nagy beszélgetéseket,
mesélést a fiataloknak, dumcsizni a szomszédasszonnyal. Jut eszembe!
Mellőlem nem elfogytak az emberek, hanem nő a számuk! Segítenek egy
mosollyal, egy pohár vízzel, beszélgetéssel, meg oly sok minden mással! Az
izoláltság az más! 30. éve harcolok ellene! Nem lehet! Hiába vagyok
tájékozott, érdeklődésem szerteágazó, ingerszegény világban élek. Őskövület
vagyok, ebben  felgyorsult életben. A veszteség feldolgozási technikára egy
pszichiáter barátunk vezetett rá. De azt egyedül végeztem el, - mire valók
az éjszakák?!  A bezártság, kiszolgáltatottság mindig borzalmas! Dühítő! De
mi mindent meg tud szokni az ember, s még van képességem, aminek úgy tudok
örülni!

- Mi a véleményed a barátságról? Sok barátod van?
- A barátságról. Nagyon fontos! Mély, igaz barátság, amikor az ember
mindenben számíthat egymásra, nekem van! Gyermekkori - 5 éves korunk óta.
És néhány fiatal felnőtt koromtól. Sajnos fizikai korlátok, sokszor a
távolság miatt hiányzunk egymásnak! Ezen a telefon, skype valamelyest segít.
És vannak olyan barátaim, akik rendszeresen látogatnak, ha bajban vagyok
segítenek, de nem "pendülünk egy húron", szeretjük egymást " csak úgy ". És
vannak olyanok is, akikkel egy - két évente találkozunk (közben telefon,
FB), óriási beszélgetés, hatalmas buli.
A barátság életfontosságú.

- A modern kor vívmánya a számítás technika, az internet. Sokan
furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek úgy
is, hogy nem is találkoztak az emberek egymással személyesen.
Te osztod ezt a nézetet?
- Három éve van iPad - em. Boldog vagyok, hogy kitaláltuk egy jó
ismerősömmel a módot, ahogy használni tudom (fejjel írok, miután négy
végtag bénult vagyok). És kinyílt előttem a világ! Nemcsak TV, rádió, olyan
sok mindenfélére használhatom, nincs is annyi időm! 10 -18- ig vagyok "
táblakész ". Bizony sok barátot találtam már! Érdeklődés alapján ismerjük
meg egymást a közösségi oldalakon. Azután a kommentekből ez napi, akár
többszöri eszmecseréhez vezethet! Lassan további dolgok megvitatására is
sor kerül, és már kialakult, s egyre mélyül egy barátság, melyet először
csak szimpátiának hívtak! Azok az  emberek, akik a közösségi oldalakat,
vagy akár az egész internetet ördögtől valónak gondolják, nem érthetik ezt,
vagy bele sem ( akarnak?) gondolnak.  Hiába, nem vagyunk egyformák. Hál'
Istennek! Szeretem a Facebookot használni, mert ez is egy mód, hogy tudok
barátaimról, meg annyi sok másról. Emellett telefonálni is szoktam és jó
nagyokat beszélgetni, traccsolni… sőt, még levelezek is.

- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?
- Nekem hosszú évekig csak rádió -TV volt a családom és a barátaimon kívül!
Miután nagyon sok műsor közül választhat az ember, én szeretem mindkettőt!
Nem szoktatott le a beszélgetésről, dumálásról, olvasás utáni vágyról. Hogy
a kommunikáció szűnőfélben van, arról mi szülők, nagyszülők tehetünk!
Gyermeket nem TV, számítógép elé ültetve kell nevelni! A nagy rohanás
közben fél órát teremtsünk családi beszélgetésre, ezalatt magunk is
megpihenünk. És még számtalan dolog, de ez itt nem nevelési tanácsadás!
Tény az, hogy számtalan fiatal felnőtt és gyerek TV függő, még a reklámot
is tátott szájjal nézi. Hogy mit…? Fél óra múlva nem tudja sokszor.
Szomorú!

-Mi a véleményed a Gyógyító Művészetek közösségről?
- Nekem örömet okoz, a művészeknek, biztosan jó, hogy ismertebbek lesznek. A
bőség zavarával küzdök, mert olyan sok a vers, hogy sem időm, sem
hangulatom mindegyik reális megítélésére.

- Mit javítanál a közösségünk munkáján?
- Hiányolom, hogy csak költészet van jelen! (festészet, szobrászat, stb.
nincs).

- Nos, ez az én hibám, hogy nem hívtam fel a figyelmedet Mártikám, hogy a
közösség fejlécénél van pár információ, a 4. szó: fényképek. Ezen belül
vannak a közösség oldalára feltett képek, és mellette az Albumok. Ebben 51
névre szóló albumunkat találod a hímzéstől a hószobron át a mézeskalács
finom megmunkálásán keresztül a festészetig, fafaragásig. Kérlek, nézz
körül nálunk! Alkotókörünknek vannak zenészei, sőt Tánccsoportjai is, akik
néha gondolnak ránk és felteszik műsorszámaikat.
Ha a lelkünket ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Én egy maximalista ember vagyok, ez nálam SM előtt egy nagyon feszített
életrendet jelentett. Munkahelyem, kis gyermekeim, férjem, tiszta lakás,
főtt étel, havi rendszerességgel, rokonok, barátok, kiállítás, színház,
mozi, opera, kirándulás. Olvasás buszon, vagy este az ágyban.
Meggyőződésem, hogy ez a feszített életmód szerepet játszott az SM
kialakulásában!
 Amikor megállt körülöttem, s bennem az élet, egy hétig semmivel sem
törődtem, de azután pici gyermekeimre gondoltam, s elkezdtem tanulni az
SM-nek megfelelő életmód kialakítását. Itthon erre vonatkozólag nem sokat
találtam, német nyelvterületen annál többet.
Agykontroll tanfolyamot is ekkor végeztem, - nagy hatást gyakorolt rám,
azóta is irányítja életemet!
Sokat köszönhetek neki - mindenen tudatosságra törekszem. Jó lett volna
korábban megismerni a módszert! Sok mindenben segíthetett volna!

- Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a
szeretet. Neked mi a véleményed erről? Aki érzékeny, azt épp a lelkén
keresztül lehet beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül
történhet.
- Úgy gondolom, az itt leírtakból  már kitűnik, számomra a szeretettel teli,
humánus gondolkodás a legfontosabb! Igen a véleményem tényleg olyan
lehangoló, mint a kérdés maga! Én azonban bizakodó vagyok! Unokáim,
dédunokáim korában megfordul ez a tendencia! Nem fogják hagyni, hogy az
emberiség saját mocskába pusztuljon! Unokáim fiatal felnőttek, s bár
egészen másképpen gondolkoznak, - sokszor őskövületnek érzem magam, - de
olyan okosak! Nem mérhetem őket saját mércével, tőlem már második
generáció. Az egyén pedig, ha megértően, körültekintően gondolkozik,
elkerülhet néhány galibát, mely teste megbetegedéséhez vezet! Fiatal
koromban persze nem voltam ilyen bölcs! Maximalizmusom mellett,
munkahelyemen elég szekatúrának voltam kitéve! Hogy előjött betegségem nem
is nagy csoda! Persze minderre utólag átgondolva jöttem rá. Sokkal később
hallottam, hogy az ilyesmik testi betegséget okozhatnak. Bizton állítom,
hogy lelki békém megteremtésével, könnyebben viselem ezt a ronda kórt!
Megtanultam néhányféle fájdalmamat enyhíteni, néhány helyzetben görcsös
izmaimat lazítani. És igazolhatom azt a bibliai állítást, miszerint, ha
mások terheit magadra veszed, sajátjaid könnyebbé válnak!

-Hiszel-e a szeretet erejében?
- A szeretet ereje, nekem a levegővétel fontosságával egyenlő!
Életem folyását meghatározza a szeretet, tolerancia, empátia, emberség!
Fiatalabb koromban a megértés nem ment mindig, talán túlságosan
elbizakodott voltam!
Én minden emberre úgy tekintek, hogy milyen aranyos újszülött lehetett, s
mi vezetett oda, ahol mostanság tart??!  Ezért nem hagyom a részeget saját
piszkában megfulladni – mentőket hívok. Ezért nem haragszom, ha egy
betegtársam szenteste telefonál, - nagy szüksége lehetett rá, magamat
szuggerálom, egy "kritikátlan" társammal szembeni türelemre- betegsége egy
tünetével állok szemben, stb. stb..
Eddig, ha bárkihez szeretettel, mosolyogva fordultam, soha nem utasítottak
vissza!
Azt már hallottam, "túlidealizálom" a dolgokat! Bizonyosan így is van,
hiszen 33 éve izoláltan élek' akárhogy akarok tenni ellene, természetesen
nem sikerül!

- Mit gondolsz, a sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené
a testi és lelki gyógyulásukat?*
- Minden ember számára elemi kötelesség lenne a testi - lelki rendben
tartás. Erre már gyermekkorban szoktatni kéne az emberpalántát (fogmosás,
kézmosás, stb. szinten). Nem lehetek büszke, nekem sem sikerült. A testi
karbantartás az orvosnál kezdődik; várható - e javulás, vagy szinten tartás
kell – e?
Mindkét esetben az egyéntől függ, hogy vegyes betegség csoportú, egynemű
betegséggel küzdők, vagy egyéni rehabilitáció szükséges. Mindenképpen
szakértő (gyógytornász, konduktor, stb.) segítségével!

A lelki karbantartás szintén egyéntől függ. Vallásos embernél a kötelesség,
a tennivaló adott, s segítség. De az ember bármiben hisz is, törődnie kell
lelkével, gondolataival! Ez pedig relaxált állapotban jó. Habitustól függ,
ki hogyan éri el ezt. Agykontrollal, mantrázással, stb. szintén szakember
segítségével a legkönnyebb. Jómagam Agykontroll tanfolyamot végeztem majd
30 éve, s azóta is élvezettel gyakorlom, szinte naponta (mesélhetnék).
   A testi - lelki karbantartás kiemelkedően fontos számomra! Amikor hazánkban
megalakult az SM mozgalom, hamar bekapcsolódtam. Itthon semmilyen irodalmat
nem találtam. Munkám kapcsán a német szakirodalomhoz hozzájutottam, -
évekig tanultam.

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?
- Legnagyobb élmény: két gyermekem felsírása!

-Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből?
- Hiányzik a férjem!

- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?
 - Hiszem, hogy az égiek, ha én kellő emberséggel, szeretettel, empátiával
fordulok mindenki felé, lehetőségeim maximális kihasználásával, akkor
képessé tesznek életem elviselésére. Sőt örülni és felszabadultan, gond
nélkül nevetni is tudok, nap, mint nap, óráról órára! Ez így van és este
ezt megköszönve alszom el, s reggel így ébredek!

- Mi a véleményed az esélyegyenlőségről? Ez hogy valósul meg a való
életben?
- A 90-es évek elején az első esélyegyenlőségi nap megszervezésében részt
vettem. Előtte is, utána is úgy élek - lehetőségeim (képességeim, tudásom,
lelkierőm, stb.) maximális kihasználásával!  De itt van mindjárt egy
leküzdhetetlen akadály;  közlekedés. Az állami lehetőség (olcsóbb) csak
munkaidőben, nagyon korlátozottan, hétvégén nem ( egy sérült 16 óra után,
ill. szombat vasárnap,  ünnepeken maradjon a fenekén!) vehető igénybe. A
drágább lehetőséget évente 5-6-szor engedhetem meg magamnak. Kultúra,
társadalmi események, konferenciák, önsegítő összejövetelek stb. Hátha ezek
még vidéken vannak, számomra megoldhatatlan! Tehát hol az esélyem,
különösen az egyenlő?

- Milyen céljaid vannak?*
- Mára céljaim száma nagyot csökkent, lehetőségeim nagyon behatárolják
számukat!
  Ma is rendelkezésére állok SM - es társaimnak, legtöbbször ez csak
tanácsadás, sokszor az sem sikerül, sok kérdésben már nem vagyok naprakész.
Gyermekeim, unokáim, a nap bármely szakában számíthatnak rám, közösen
könnyebb egy probléma megoldása, sokszor csak egy kis dumcsi is elég! De az
is lehet, hogy a beszélgetésre nekem van nagyobb szükségem?!  Legfőbb
célom, saját észbeli képességeim karbantartása, hogy környezetemnek a
legkisebb gondot okozzam!

- Megfogalmaztál - e már valamiféle hitvallást?
- Segíteni az embereknek; megfelelő tudással, ha az nincs, tudni kell nemet
mondani! Mindenki ártatlan kisbabának született, s ezt minden emberen
látom, ( a babákat imádom ). A probléma megoldására kell törekedni. Két
dolog van kiskamasz koromtól a szemem előtt:
" Légy jó mindhalálig! " Anyukám üzenete," és "Az a nap, amelyen nem
nevetünk, számunkra elveszett!" Egyik magyar tanárom intelme.

- Örülök, hogy megismerhettelek! Nagyon szépen köszönöm a riportot !

**************************
6. ARANYBOT  DÍJ



Felkerültek weboldalunkra legfrissebb információink a díjról. ????Részletek itt: http://aranybot.hu/sajtoanyag/

Az apró gesztusok nagyságára hívja fel a figyelmet az Arany Bot Díj

A Bízz Vakon Közhasznú Egyesület azzal a céllal hozza létre az Arany Bot Díjat, hogy elismerje a hétköznapi hősöket. A díjjal szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy felismerjük, vak és látássérült társainknak akár egy apró gesztus is lehet hatalmas segítség. Az ajánlásokat augusztus 31-ig várják a díj weboldalán (http://aranybot.hu/) , a zsűriben a Buláke és a Lions Club képviselői, illetve közéleti személyiségek is helyet foglalnak.

Eddig te is elugrottál a fehér bot útjából, ha az utcán látássérülttel találkoztál? Segítettél volna, de nem tudtad hogyan kell, odamenni viszont valahogy nem volt merszed? Ne aggódj, nem vagy egyedül!
 A Bízz Vakon! Közhasznú Egyesületünk nem kisebb céllal hozta létre az Arany Bot Díjat, mint hogy „trendivé” tegyük a látássérültek számára a segítségnyújtást és megmutassuk, a hétköznapokban is rengeteg formája van a segítségnyújtásnak.
 „Bízunk a közösség erejében, és hisszük, hogy igenis lehet trendi odafigyelni egymásra, támogatni a rászorulókat” – mondja Balogh Anikó a Bízz Vakon Közhasznú Egyesület képviseletében. „Ez a hitünk vezetett arra, hogy megalapítsunk egy díjat, amellyel azokat szeretnénk elismerni, akik vak és látássérült embertársainknak nyújtanak segítséget a mindennapokban.”
 A projekt keretein belül országosan várják az ajánlásokat, melyek olyan cégeket, civil szervezeteket és magánszemélyeket egyaránt bemutatnak, akik valamilyen módon hozzájárultak az év folyamán a látássérültek életkörülményeinek javításához. A hozzájárulás nem feltétlenül kell, hogy anyagi jellegű legyen: lehet egy találmány vagy eszköz rendelkezésre bocsátása, egy beruházás, kiemelt kommunikáció a látássérültekért, bármilyen tett, apró, hétköznapinak tűnő cselekedet, egy videoklip, film, rendezvény, bármi, amelyet az ország embere úgy ítél meg, hogy érdemes az ajánlásra. Gyűjtsük össze együtt azokat a tetteket, melyekkel jó példával járhatunk elöl és támogatjuk nemcsak látássérült társainkat, de azokat is, akik eddig félelemmel álltak a segítségnyújtáshoz. Mutassuk meg, hogy odaállni és segíteni igenis nagy dolog. Aki fel meri vállalni ezt a szerepet, az „menő”, az értéket teremt és komoly szerepet vállal a társadalmi szemléletformálásban.

    A díj zsűrijében a Buláke alelnöke, Jenei András, a Lions Club II. alkormányzója, Boronkay Gusztáv, a Bízz Vakon Közhasznú egyesület képviseletében Balogh Anikó és a zsűri látássérült tagja, Kiss Elemér mellett Scherer Péter színművész és a Sipos Péter, az Irigy Hónaljmirigy énekese foglal helyet.
Scherer Péter Vakság című rendezésének próbafolyamata, és az azt követő színházpedagógiai beszélgetések alatt mélyebben megismerte a látássérültek világát. „Azóta eltűnt belőlem egy bizonyos álszemérmesség azzal kapcsolatban, hogy megszólítsak, vagy hogy hogyan szólítsak meg egy vak embert. A vakság mindennapos, nem kell úgy csinálni, mintha nem lenne, de elbagatellizálni sem szabad” – osztotta meg tapasztalatait a színművész. „Szerintem fontos erről a témáról beszélni, és úgymond edukálni egy kicsit. Én a színház erejével veszem ki a részem ebből a folyamatból, így tudok beszélni az ehhez hasonló tabu dolgokról.”
Sipos Péter, az Irigy Hónaljmirigy énekese azt mondja, attól még, ha nem tudunk pénzzel segíteni egy ügyet, a tetteinkkel sokat tehetünk érte. „Nekünk, ismert embereknek, különösen nagy a felelősségünk, ezért a figyelmet, amit kapunk, igyekszünk mindig ráirányítani fontos társadalmi témákra is” – fejti ki az énekes, akire nagy hatást gyakorolt Láthatatlan Kiállítás is. „Én magam is végigjártam már többször, és mindig biztatom az ismerőseimet is, hogy ne hagyják ki. Nem csak azért, mert óriási élmény, hanem mert így meg is tapasztalható, hogy ténylegesen milyen, amikor valaki nem lát.”
Az Arany Bot Díjra elsősorban látássérültek javaslatait várják, de bárki tehet ajánlást a díjra érdemes személy, vagy szervezet bemutatásával augusztus 31-ig a http://aranybot.hu/jeloles-feltoltese/ oldalon. A Láthatatlan Kiállítás az első száz érvényes jelölés beküldőjét páros belépőjeggyel ajándékozza meg.

Elérhetőségek: Bízz Vakon! Közhasznú Egyesület
1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20. (Millenáris)
+36 20 355 8046

~~~~~~~~~~~~~~~

NAGY VENDEL: ARS POETICA A VAK KÖLTŐHÖZ

Ablakom kitárom
Belecsapok gitárom húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Ott állok az ég alatt
Rongyos nagykabátban
A hőgutában,
Mert hüssöt tart nyáron,
Télen meleget ád...
Nem törődőm én az írott
S íratlan szabályt,
Nyakamba akasztom a gitárt.
Széttárt karral az ég felé kiáltok
Egy rövid imát,
Te Isten...
S semmit nem látok
A vakablak előtt állva,
Kinyitva a gitártok.
Menjetek félre előlem,
Ne vessetek elébem gátat,
Hadd induljak utamra.
Megtapasztalni e
Cudar világot.
hagyd énekelni a
szegény utcazenészt,
ki ékes dalaiért
némi aprót remélt.
s lecsordul a dal
a templom fehér faláról,
harangok néma tornyáról
fatornyos haranglábról.
aktuális gondolatok
gördülnek elébem,
kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik tisztán lásson,
sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait.
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
Sárba tiprása,
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
telik pénzzel a gitár tokja,
potyog az aprópénz a dobozba.
szégyenlős benne az erő,
nem ő a főszereplő.
ügyelj a kényes gitárodra.
S vesztek el öröknek hitt
Nemes gondolataim,
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence lyukába
Agg testemet elrejtve
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a végítélet során,
Mi marad egy vak költő után?
Néhány könyv csupán,
S egypár örökérvényűnek
Vélt gondolata,
gitárjának szakadt húrja,
és egy hangszerét vesztett
kopottas gitártok,
melyből hiányoznak
a magasztos dallamok.

**************************

7.  GLOSSZA 



Csomor Henriett: Mindennapi korlátokkal kiszolgáltatottan




     

    Noha sérülten születtem, mindig is törekedtem a jobb állapotra. Születésem

pillanatában oxigénhiány lépett fel, az agyközpontban a mozgásszervet érte
a sérülés.



Hatéves koromtól a Pető András Mozgássérültek Intézetében sajátítottam el
az önállóságot a magam módján.

Hattól harminchat évig, mondhatni semmi dolgom nem volt orvosokkal.
Illetve egyszer gyerekkoromban, amikor nagyon fájt a jobb csípőm, elmentünk
gyermekorvos  barátunkhoz, aki megállapította, hogy bizonyára fájhat a
lábam, de nem annyira, hogy járni se tudjak. - Kicsit lusta vagy! - közölte
velem nyersen. Nagyon megalázottan éreztem magam. A lustaságnak nevezett
fájdalmam odavezetett, hogy a nyár kellős közepén, két hónapon keresztül
húzatták a lábam egy faszerkezettel, amelyre kilós sót vagy cukrot pakoltak
nehezéknek anya s húgom. Közben potyogtak könnyeim, a fájdalomtól.

Csomor Henriett
Sérültségem ellenére addigi életemben nem használtam semmilyen segédeszközt, így nem is sejtettem milyen nehéz megkapni egy tolókocsit.

Kétezertízben csípőműtéten estem át.  Ami azt jelenti, hogy a csípőm femurfejéből levágtak négy centit. Mivel túl feszes az izomzatom, nem
tudtak csipőprotézist betenni, az inak és az izmok tartják össze.

Tortúrám igazán csak akkor kezdődött el, mikor tolókocsiba kényszerültem.

Elektromos tolókocsit írattam, mert a mechanikust képtelen, s türelmetlen
is vagyok kézzel hajtani. Én kis naiv, azt hittem, ha az orhtopéd orvos felírja receptre a kocsit, pár napon belül megkapom.

Azért nem írom le kétszer, mert mind a két esetben ugyanaz történt.

Mielőtt leírnám a történetem, elmondom mit tapasztalok az orvosokkal
szemben. Örökké azt hittem, hogy az orvosok azok az emberek, akik legjobban
ismerik a veleszületett sérültek állapotát. Csalódnom kellett, s ha egyszer
csalódok, akkor megette a fene. Én az orvosok szemében egy roncs vagyok,
aki nem képes egyedül semmire.

Valószínűleg még hülyének is tekintenek, valamelyik arra se veszi a
fáradtságát, megértse mit beszélek. Magyarán csak a Pető intézetben voltam
önálló, a valóvilágban nyomorék vagyok. Utálom ezt a szót, de néha csak
kibukik belőlem.

Kétezertizennyolc január második hetében, két doktornő OEP-től ellátogatott
otthonomba. Felülvizsgálták, hogy mozgássérült vagyok-e. Nem okoztam
csalódást, tolószékemben ültem. A paksamétákból kiderült, hogy van egy
járókeretem is. De miért is? Figyelem, füllenteni muszáj, mert ha nem
teszem, elbukhatom az új tolókocsimat. Most csak az számít, hogy ne tudjak
semmit se egyedül megcsinálni. - Azért mert az édesanyám néha fel szokott
állítani gyakorlás céljából. – feleltem. Jobbára csak akkor adnak
tolókocsit, ha iskolába vagy dolgozni járok. A logikát ugyan nem értem, és
mi van a sok százezer emberrel, akik otthon vannak? Ők hogy közlekednek a
lakásban, vagy hogy mennek ki az udvarba? A doktornő megmagyarázza,
szívesebben adnak kocsit munkába, vagy iskolába járás céljából.

- Ön kültéri elektromos tolókocsit kért! Mi célból? - Busszal járok
dolgozni és városi busszal is utazok. Ezért szeretnék kültéri kocsit, talán
többet bír, mint a szobai kocsim, elég sokat kell „gyalogolnom”! Nagy
nehezen végére értünk a papír kitöltésének, gyorsan aláírom meg ne
gondolják magukat.

Végig nézik a lakást, majd megkérdezik, hogy tudom-e hol tárolni a
kocsimat, amelynek nyolc év lesz a kihordási ideje. Szemükbe se tűnik
nekik, hogy lakáson belül is tolókocsiban vagyok.

Számtalanszor tapasztaltam és láttam is, milyen nehéz, ha elromlik az
elektromos  tolókocsi. Nélkülözni kell egy- két hétig, esetleg hónapokig,
míg meg nem csinálják. Egy súlyosan mozgássérült személynek nehézséget
okoz, ha kap egyáltalán csere kocsit, megszokni az ülési pozíciót az
ideiglenes tolószékben.

Felvetődik bennem a kérdés, hogy miért nem lehet közgyógyra két elektromos
kocsit kapni? Akkor talán megoldódna a probléma, s kevésbé lennénk
kiszolgáltatottak ebben a helyzetben.

Négy évente úgyis jönnek felülvizsgálni az ápolási díjra jogosultakat,
mert azt hiszik, hogy az ember időközben kivirult az egészségtől, s
jogtalanul kapja hozzátartozója az ápolási díjat.

Sajnos ebből az állapotból sosem fogok kigyógyulni, így születtem, így is
halok meg.
Az élet nem fenékig tejföl, ezt már gyermekként megtanultam.

2018. július 03.

**************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL …NAGY VENDEL VERSEI 

-  ABRAKADABRA - 

NAGY VENDEL: ÁLOMVARÁZS

Abrakadabra,
Dzsinn a  palackban,
készül szolgálatra.
Aladin a  csodalámpával,
sziklafalat nyitó ősi varázslatra
mindenki csak a  csodát várja.
Ezeregy éjszaka világa.
A FEKETE MACSKA VARÁZSA
Parázs varázs
Látod-e a
Napsütötte padkát?
Rajta fekvő
Éjfekete macskát?
Aki elbűvölte a
Gonosz boszorkát?
Meleg volt a padka,
A fekete macska
Kifeküdt a Napra.
Éjfekete szőrét
A banya simogatja.
Szívesebben néz rá,
Mint valamely varangyra.
Macskaszőr és békaháj,
Kígyótoll és rókamáj
Rút boszorkány
Messze szállj.
A banya egyszer csak
Felhág a falakra,
Elrugaszkodik, s
Vészjóslón vijjogva
Felszáll a magasba.
Sárkányokkal Szent György
kél győztes viadalra.
Elhangzik a  bűvszó....
Abrakadabra
Lófarkak lobognak a  diadalra.
S mint aki jól végezte dolgát,
vége  a  meséknek,
S  a  Dzsinn visszabújik a  palackba.

2018.  JÚLIUS  18.
 ........................................................

NAGY VENDEL: Ünnep

Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.


Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...
2017. augusztus 20.

NAGY VENDEL   MAGÁNZÓ,  - NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍAS  ÍRÓ, KÖLTŐ
 .........................................
 A  VERS HANGOS LINKJE,    ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
 ......................................

NYÁRI KÖNYVAJÁNLAT  NAGY VENDEL E.- KÖNYVEIBŐL
KIADOTT KÖNYVEIM   LINKJEI   OLVASHATÓ, HALLGATHATÓ LINKEK
.....................................

A  KÖNYVEK MEGTALÁLHATÓAK AZ ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVEK GYÜJTEMÉNYÉBEN NÉVRE ÉS CIMRE RÁKATTINTVA.
EDDIG MEGJELENT  E. KÖNYVEIM. FELÜL A  KÖZVETLEN LINKEK, ALUL A  VAKOS LINKEK, AKADÁLYMENTESEK.
 ............................................

01. Nagy Vendel Ízes történetek

IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
 ~~~~~~~~~~~ 
02. Nagy Vendel: Igazgyöngyök kagylók rejtekében
ÉLETRAJZI RIPORTKÖNYV

~~~~~~~~~~~ 
 03. Nagy Vendel: Töviskoszorúk
VERSES KÖNYV
 ~~~~~~~~~~ 
04. Nagy Vendel: Lila Madonna
VERSES KÖNYV 
 ~~~~~~~~~ 
05. Nagy Vendel: Egyebet nem mondhatok
VERSES KÖNYV 
 ~~~~~~~~~ 
06. NAGY VENDEL ÜLTETTEM FÁKAT E- KÖNYV LINKJE:
UNOKÁS VERSEK
 ~~~~~~~~~ 
 07. NAGY VENDEL IZES TÖRTÉNETEK MÁSODIK RÉSZ
IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
 ~~~~~~~~
08. MEGJELENT NAGY VENDEL:  8. E.könyve MOCCANÓ IDŐ CÍMMEL..   VERSVÁLOGATÁS
Moccanó idő : Versválogatás / Nagy Vendel
  ~~~~~~~
NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
~~~~~~~
09. MEGJELENT NAGY VENDEL: 9. E.könyve  "NEM ÍGY SÁRGA, HANEM ÍGY SÁRGA" CÍMMEL.. HETVEN HANGULATVERS EGY BEFEJEZETLEN ÉLETMŰBŐL VERSVÁLOGATÁS...
Nem így sárga, hanem így sárga : Hetven hangulatvers egy befejezetlen életműből... / Nagy Vendel


NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.

~~~~~~~~

10. MEGJELENT NAGY VENDEL: 10. -ik E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. 
IGAZAM VAN? UGYE, HOGY IGAZAM VAN?  HÁT PERSZE, HOGY IGAZAM VAN!

CÍMMEL......VÁLOGATÁS PRÓZAI ÍRÁSAIMBÓL!





Igazam van? Ugye, hogy igazam van? Hát persze, hogy igazam van! : Válogatás prózai írásaimból / Nagy Vendel





NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.


 ~~~~~~~~
11. MEGJELENT NAGY VENDEL: 11. -ik E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. HAIKU DALOK CÍMMEL.
 VÁLOGATÁS HAIKU ÍRÁSAIMBÓL


NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.

~~~~~~~~
12. MEGJELENT NAGY VENDEL: 12. -ik E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.  ANGYAL SZÁLLT AZ ÉGEN MIKULÁS, KARÁCSONY, SZILVESZTER ÜNNEPI HÁRMAS UGRÁS VERSEK,  PRÓZÁK DECEMBERI ÜNNEPEINKRŐL CÍMMEL....
Angyal szállt az égen : Mikulás, karácsony, szilveszter / Nagy Vendel


NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK
 ~~~~~~~~
13. MEGJELENT NAGY VENDEL: 13. -ik E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. NAGY VENDEL  KÖZTÜNK MARADJON VERSEMLÉKEIM CÍMMEL.
Köztünk maradjon : Versemlékeim / Nagy Vendel 


NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
 ~~~~~~~~~
14. MEGJELENT A  KÖLTÉSZET NAPJÁRA  NAGY VENDEL: 14. -ik E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.  NAGY VENDEL TŰZLILIOMOK VERSVÁLOGATÁS CÍMMEL.
Tűzliliomok : Versválogatás / Nagy Vendel 


NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
............................................

15. A 89. -ik KÖNYVHÉT ALKALMÁBÓL MEGJELENT  NAGY VENDEL 15. -IK E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.  SZILÁNKOK,  RIPORTOK, NOVELLÁK ÉS EGYÉB APRÓSÁGOK CÍMMEL.
Szilánkok : Riportok, novellák, és egyéb apróságok / Nagy Vendel


NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.:

**************************

 9. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN



KYRA  ANGIE: Soha ne mond hogy soha

( hatodik fejezet




   Hétfőn reggel azzal váltak el Christopher és Jess az együtt töltött
hétvége után, hogy a lány megkeresi, ha végzett. Utolsó előadása
elmaradt, így a férfi irodája felé vette az irányt. Az ajtó résnyire
nyitva volt, két férfihang szűrődött ki. Az egyik Christopher a másik
Lucas Anderson volt.



 - Szóval mesélj csak, most milyen ürüggyel mondod le az esti programot?

 - Most nem mondom le - lapozgatta elgondolkodva asztali naptárát Christopher.
- Mit keresel olyan bőszen abban a naptárban?
- Csak az előjegyzéseimet ellenőriztem.
 - Nem sok dolgod lesz mostanában. De irigyellek. Én ki sem látok a
teendők erdejéből.

- Te választottad a hivatásod, barátocskám.
- Ezt láttam és ezt szeretem.
- Akkor ne panaszkodj!
- Nem teszem, csupán megjegyeztem, hogy számos teendőm ellenére van
időm a barátaimra. Ami rólad nem mondható el mostanság.
- Óh, dehogynem! Lásd a legutóbbi esetet, amivel jó pletykálnivaló
anyagot biztosítottam egyeseknek.
- Arra a Cassy esetre gondolsz a bárban?
- Igen.
- Jól jött akkor a baráti beavatkozás ugye? Miért foglalkozol vele?
Bekavart tán valamibe?

- Jaj szállj már le rólam! Csak tudni szeretném kitől indult el a
hülyeség, szívesen kitekerném a nyakát.
- Hányszor figyelmeztettelek! Hogy kerülhetsz mindig ilyen
helyzetbe? Biztos, hogy nem volt Cassy a lakásodon?
- Oh, dehogynem, a múlthéten kétszer is - vágott vissza Christopher.

Miről beszélgetnek? ...tépelődött Jess kalapáló szívvel.

- De akkor Jeff is és én is ott voltunk.
- No és még páran, de akkor is milyen dögös volt.
- Igen, ahogy a többi hölgy is. Jessicát miért nem hívtad meg?
- Mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.
- Van köztetek valami?
- Nincs - vágta rá Christopher gyorsan.
- Mi? Hát ez ... még a barátjának sem árulja el, hogy mi ... -
hüledezett Jess s próbálta lassítani kapkodóvá vált légzését. – Jess,
tűnj már el innen - dorgálta magát. - Ekkor lépteket hallott közeledni
s hátra sandított, tapogatózott, hogy hova bújhatna. Hátrált egy sötét
sarokig s meghúzta magát. A léptek lassan elhaltak a lépcsőn lefelé,
így visszaosont az ajtóhoz.

- Fogadjunk, hogy ...
- Úriember biztosra nem fogad - Poénkodott Lucas.
- Oh, de nagy arcunk van - Vágott vissza Christopher.
- Ne, most komolyan!
- Igen komolyan, Jessicát hagyjuk ki ebből! - Mondta Christopher.
- Félsz az egészséges, tisztességes versenytől?
- Nem félek! Épp az előbb dorgáltál meg, hogy kerülhetek mindig
ilyen kétes helyzetekbe, most meg te csábítasz ilyesmire! Az
ilyesfajta fogadásba amúgy sem mennék bele, sok veszélyt és kockázatot
rejt - tépelődött Christopher és felállt a székéből, ami ettől
megnyikordult.

   Ezt hallva Jess elhátrált az ajtótól és szó nélkül távozott.
Már-már rohant lefelé a lépcsőn, hogy minél hamarabb eltávolodjon és
kiérjen a levegőre. Gondolatai csak úgy cikáztak fejében s, hogy
elrendezhesse őket, nem szállt fel a helyi járatra, hanem elindult
gyalog.

   Mi a franc folyik itt? Bulikat tart a lakásán s engem kihagy
belőlük? Kik szoktak még oda elmenni? Letagadta Lucas előtt, hogy van
köztünk valami? Az oké, hogy abban maradtunk, hogy titkoljuk, de még a
barátja előtt is? Mivel nem akar kellemetlen helyzetbe hozni? De akkor
kivel szokott ezeken a bulikon megjelenni? Van valakije? Jess, muszáj
lehiggadnod, mert így egyik kérdés hozza a másikat. Ezentúl nyitva
tartom a szemem. Nem vonom kérdőre, nem foglalkozom a hallottakkal,
úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Meglátjuk mi sül ki az
egészből.
 
Horenka Erika, írói nevén Kyra Angie
*

   Nagy nehézségek, tanulás és fáradtság árán, de túlestek végre a
2006. november 05-ére kiírt kutatásmódszertan vizsgán. Kelly és
Cassandra segítségével Jess is sikeresen levizsgázott.

- Válthatnánk még két szót? - Kérdezte Christopher miközben beírta
és aláírta Jess indexét.
- Nincs most miről beszéljünk! - Mondta a vizsgadrukk terhét
elfelejtve és megkönnyebbülve, de kicsit csalódottan, fáradtan Jess és
Kellyre nézett, aki belekarolt és távoztak.

   Jessica hazasétált, gyorsan lepakolt és megszeretgetve az
előszobában toporgó kutyust, sétálni indult vele. Szokásukhoz híven a
Luna Parkban kötöttek ki. Hétvége és délidő miatt több játszótársa is
akadt Jennynek. Volt ott egy rajzos kan németjuhász, egy szintén kan
Golden és egy boxer szuka. Ők így négyen jól elszórakoztatták egymást,
ahogy a gazdáik is.

- Reménykedtem, hogy itt talállak - lépett oda Christopher Jesshez,
aki örömmel fogadta a férfit. Odalépet hozzá, átkarolta és
megcsókolta, de nem kerülte el a figyelmét a férfi hűvös távolságtartó
viselkedése.
- Mi a baj?
- Kicsit rosszul esett, ahogy elutasítottad a kezdeményezésem egy
beszélgetésre ott a vizsga után - Válaszolta a férfi ugyanolyan
stílusban, sértődötten.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani!
- De?
- De, mi? - nézett értetlenül a lány és hátrált egy lépést kissé lelombozva.
- Az ilyen mondatok után rendszerint de következik.
- Meglehet, de most nincs de. Nézd, én most lazítani jöttem ide.
Sem időm, sem kedvem, sem pedig türelmem nincs most veszekedni veled,
úgyhogy, ha csak ezért jöttél, akkor már mehetsz is! Szia - zárta le a
beszélgetést a lány és Jennyt magához hívva odébb sétált a parkban a
többiektől.

   A férfi egy darabig csak nézett a lány után némán. Gondolatai csak
úgy cikáztak, mérges volt a lányra, mérges volt magára, hogy ilyen
ostobán intézte ezt a dolgot, s mivel a nap folyamán semmi nem ment
simán, az egész világra. Vett néhány mély lélegzetet, majd frissebb,
higgadtabb fejjel utána ment.

- Ne haragudj! Nem kezdhetnénk előröl?
- Dehogynem. Szia - üdvözölte a lány ugyanolyan lelkesedéssel,
átölelte és megcsókolta a férfit, aki ezúttal viszonozta az ölelést is
és a csókot is.
- Bocsáss meg, rossz napom van, és mikor beszélgetni szerettem
volna róla, te visszautasítottál. Rosszul esett.
- Sajnálom, tényleg nem akartalak megbántani! Nekem is fárasztó
hetem és vizsgák vannak a hátam mögött. No meg nem akarom az orrod alá
dörgölni, de megegyeztünk, hogy ...
- Hogy távol tartjuk az egyetemtől! - Fejezte be a lány mondatát. -
Igazad van!
- Miről szerettél volna beszélgetni?
- Egyrészt a hétvégéről akartam érdeklődni, másrészt a karácsonyról.
- Javaslat?
- Mi lenne, ha a hétvégét csendben elbújva a világ elől kettesben töltenénk?
- Részemről nincs akadálya. Karácsony?
- Azt is együtt tölthetnénk, ha nincs más terved.
- Pillanatnyilag nincsenek terveim. Megtartjuk szerdán a program
megbeszélést?
- Attól függene a karácsonyi terv?
- Igen, többek között. Gyere Jenny, menjünk haza! - Szólt a
kutyának, aki engedelmeskedett, így Jess jutalomfalatot adva neki,
megvakargatta a füle tövét és megkötötte. Szép lassan elindultak haza.

- Kérdezzük meg a többieket, aztán visszatérünk erre, jó?
- Oké - hagyta jóvá Jess. Hazaérve friss vizet adott az ebnek,
közben hellyel kínálta a férfit.
- Innál valamit?
- Egy kávé jól esne, köszönöm - Mondta a férfi és követte a lányt a
konyhába, aki a kávéfőzővel kezdett babrálni. Míg várta, hogy lefőjön
a kávé, elmosogatta gyorsan a reggeli rohanás maradványait, majd a
kiöntőt, poharat és cukrot a férfi elé tette egy kis tálcán.

   Jess a szobába ment, halk zenét kapcsolt és elnyúlt az ágyon. A
férfi csakhamar csatlakozott hozzá, átölelte és csókolta.

- Felhívom Kellyt és megkérdezem a jövő heti kupaktanácsot - bújt
ki az ölelésből a lány.
- Ne, ez ő lesz - ismerte fel a férfi telefonja dallamát és zakója
zsebében kezdett kotorászni.
- Mi dolgotok nektek egymással, hogy saját csengőhangja van? -
Vonta kérdőre a lány viccelődve, mielőtt Chris felvette volna.

- Helló édes - Vette poénra a férfi is. – Jó, bocs, nyugi, csak
Jesssel poénkodtunk! Mond! Nem tudom, mindjárt megkérdezem. A kérdés:
lenne kedvünk kiereszteni a gőzt valahol?
- Nem csendes, kettesben eltöltött estét szerettél volna?
- De, de mindkettőnkre ráférne a gőz kieresztése.
- Semmi jónak nem vagyok az elrontója.
- Oké, mikor és hol? Nyolckor a sétáló utcában, ott leszünk!
- Várj! Kérdezd meg tőle - Súgta Jess a férfinak, Erre ő átadta a
telefont a lánynak. - Szia. Épp most akartalak hívni, azon tanakodtunk
Chrisszel, hogy szerdán megtartjuk-e a program megbeszélést vagy sem?
Azt kérdezi, van e még vizsgád a héten? - Fordult Jess a férfihoz.

- Nincs.
- Nincs - Tolmácsolta a telefonba Jess.
- Cassandrának? - Nézet ismét a férfira.
- Úgy tudom, neki sincs.
- Hallottad? Családi tervek? - Fordult ismét a férfihoz.
- Nincs.
- Jó, akkor kérdezd meg a többieket. Segítsek? Oké, akkor később
beszélünk, este pedig talizunk. Szia - Tette le a telefont Jess. - Azt
mondta, ha nincs családi programotok és a többiek is visszajönnek még
a jövő héten, akkor megtarthatjuk.
- Miért, lesz még vizsgátok jövő héten?
- Nekem nem, de valakinek lehet - gondolkodott a lány, és résnyire
kinyitotta az erkélyajtót.
- Miből?
- Pszichológia - idézte fel magában két sikertelen vizsgáját a lány
nagy sóhajjal.
- Lucasszal? - Erre a lány már csak bólintott, ami most a férfi
figyelmét sem kerülte el.
- Mi a baj? Miért változott meg a hangulatod?
- Nem történt semmi. Visszatérhetnénk Kellyhez és a kis tervetekhez?
- Tánc és egy kis iszogatás szerepelt az eddigi tervezetben. Mi
lenne, ha ... - állt fel a férfi majd átölelte és megcsókolta a lányt.
- Ha?
- Ha előtte és utána kiegészítenénk egy kis romantikával és sok-sok
szerelemmel - duruzsolta a férfi a lány fülébe, miközben leheveredtek
az ágyra.
- Kifejtenéd esetleg, mire is gondolsz? - kacérkodott a lány.
- Egy kis előleget szeretnél? - ment bele a játékba ismét a férfi.
- Nem tudod, én egy szőke nő vagyok, így nem értem miről beszélsz -
poénkodott tovább a lány.
- Nekem jobban tetszel így szőkésbarnán - mondta a férfi és ismét
megcsókolta a lányt.
- Köszönöm.
- Jessica - kezdte a férfi és megvárta, míg a lány ránéz. - Nem
hittem, hogy valaha is ki fogom mondani valakinek.
- Mit? - kérdezte halkan a lány sejtve a folytatást.
- Szeretlek. Azt, hogy szeretlek.
- Én is téged, de el ne mond senkinek - mosolyodott el a lány és
ismét megcsókolták egymást.
- De én világgá szeretném kürtölni.
- Jól van, csak ne az egyetemen tedd! - komolyodott el kissé a
lány, lelki szemei előtt látva a kirobbanó botrányt.

   Ismét szenvedélyes csókok és öleléseket követően szabad utat
engedtek felkorbácsolódott vágyuknak, aztán elaludtak.

*
   Jessica kelt fel korábban, úgy hat óra körül járhatott az idő,
halkan kiosont a fürdőbe és letusolt, majd Christopher lépett be mellé
a zuhany alá. A szenvedélyes vágy újfent hatalmába kerítette őket s ők
ezúttal sem fogták vissza magukat.

   Hét óra körül megvacsoráztak, míg a lány elkészült, Chris levitte a
kutyát. Jessica szívét-lelkét beterítő melegséggel, boldogsággal
öltözött és csinosította magát. Túl szép ez az egész, hogy igaz legyen
... mi lesz ebből? Csak Kellyékkel megyünk táncolni, ott nem történhet
olyan, ami árnyékot vethet jelenlegi hangulatomra, hessegette el
pesszimista gondolatait.

   Nyolcra a sétálóutcába mentek, ahol Kelly és barátja Richard már
vártak rájuk. De előtte a férfi lakását útba ejtették, hogy ő is
rendbe szedhesse magát és átöltözhessen. Így négyesben elmentek egy
diszkóba. A hétvégének és a korai időpontnak köszönhetően a
szórakozóhely közepesen volt csak zsúfolt. Ebből kifolyólag akadt hely
a bejárattal szembeni táncparketten. A tánctér jobb oldalán nagy volt
a tumultus, mert szűk volt a hely a bárpultnál és a pult bal oldalánál
megtalálható kis folyóson, ahol a mellékhelyiségek sorakoztak. A
parkett bal oldalán a földszinten kis boxok, az emeleten
szabálytalanul elhelyezett kisebb-nagyobb asztalok kínáltak
megpihenési lehetőséget. Jessicáék az emeletre mentek és ott kerestek
maguknak egy négyszemélyes asztalt. Iszogattak és táncoltak, jól
érezték magukat.

   Ahogy telt az idő, egyre többen érkeztek a szórakozni vágyók.
Két-három óra elteltével, szinte a semmiből megjelent és már tartott
is az asztaluk felé Cassandra Lucasszal és egy másik 30 körüli
férfival. Kelly, ahogy észrevette őket, megérintette Jessica karját és
a fülébe akarta súgni, hogy ismerősök közelednek, de lassúnak
bizonyult.

 - Sziasztok - mosolyodott el az ismerős arcok láttán Cassandra és a
két férfi.
- Sziasztok - köszöntek az asztalnál ülök.
- Leülhetünk hozzátok? - érdeklődött Cassandra.
- Persze, gyertek csak, majd összehúzzuk magunkat - felelte
Christopher és közelebb húzódott Jesshez. Kelly pedig Richardhoz, hogy
így helyet csináljanak nekik.
- Jessica, Kelly hagy mutassam be nektek Jeff Coopert, a barátomat
- kezdte Cassandra.
- Na, várjatok, egyszerűsítsük! Ez a szépség, Jessica az én
barátnőm! - ragadta magához a szót Christopher. Lucas értetlenül,
meglepetten bámult barátjára. - A szőkeség Kelly és a barátja Richard!
Ő pedig Lucas - nézett Richardra és mutatott Lucasra. - Most már
mindenki ismer mindenkit, akkor ugorjunk!
- Például a táncra? - Kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve, mosolyogva Jess.
- Miért ne - Válaszolta Christopher és megfogva a lány kezét táncolni mentek.
- Isztok valamit? - tudakolta Jeff a társaságtól. Kelly és Richard
nemet intett a fejével s a táncolókat nézték. Cassandra egy narancsos
vodkát, Lucas pedig egy sört kért. Így Jeff is elhagyta az asztalt,
hogy meghozza a kért italokat.
- Jessica most kellemesen meglepett! - törte meg a csendet Nevetve Cassandra.
- Miért? - Kíváncsiskodott Kelly és Lucas szinte egyszerre.
- Mert mindig olyan visszafogott és zárkózott - állapította meg Cassandra.
- Sajnos kevés az a szituáció, mikor nem a zárkózott arcát mutatja,
de akad olyan is. Ha több időt töltesz vele és megismered - magyarázta
Kelly.

   A szám lejárta után, mikor Jess és Christopher visszamentek az
asztalukhoz, Jess jelezte egy előre egyeztetett kézmozdulattal (úgy
tesz, mintha füle mögé túrná jobb kezével rakoncátlan haját) Kellynek,
hogy örülne, ha elkísérné a mosdóba. Aki vette is a jelzést.

- Bocsi, hogy nem figyelmeztettelek időben - mondta Kelly, mikor
már kettesben voltak a mosdó nyújtotta csendben.
- Semmi gond, ne törődj vele, csak egy enyhe agyvérzést kaptam! -
próbálta poénra venni a lány.
- Ahhoz képest, nagyon leleményes voltál. Cassandra meg is
jegyezte, hogy kellemesen meglepted.
- Nem az volt a cél. Bepánikoltam Lucas láttán és időt kellett
nyernem. Most mi a fenét csináljak! Nem akarom elpasszolni ezt az
estét miatta. Olyan jól indult ez az egész.
- No mesélj! Boldognak látszol.
- Azt hiszem, az is vagyok. A korhatáros jelenetektől megkíméllek.
Kora délután óta együtt vagyunk. Beszélgettünk, tervezgettünk ... és
azt is mondta, hogy szeret.
- Tessék? - kérdezett vissza hitetlenkedve Kelly.
- Jól hallottad, remélem, hogy igaz is.
- Szerintem igaz. Tudod mit, akkor próbálj meg minden negatív
dolgot elfelejteni egyenlőre és lazán viselkedni, és csak ránk
koncentrálni, mintha itt sem lenne.

- És, ha párcserét akarnak?
- Nyugi, megoldjuk! Ott van Richard és Jeff. Ne aggódj, nyitva
tartom a szemem! Na menjünk és szórakozzunk! - Mondta Kelly és
visszatértek az asztalukhoz, ahogy Jeff is.
 
A könyv borítója
   Jess már le sem ült, mert egy szép lassú szám csendült fel és
Chrisszel táncolni mentek. Szorosan összebújva táncoltak. Kellyék is
csatlakoztak a parkettre, majd Cassandráék is. Jess épp megcsókolta
Christophert, mikor Lucas jelent meg mellettük, hogy lekérje a lányt,
de Kelly gyors és szemfüles volt. Átadta Richardot Jessnek és ő ment
Lucasszal. Jess nagyon hálás volt érte, de egyszercsak már nem volt
mit tenni és kénytelen volt Lucasszal táncolni. A lány hagyta, hogy
Lucas átkarolja és vezesse, mert, mintha ólom súlyok húzták volna
kezét, lábát. Ajka kiszáradt, szíve majd kiugrott a helyéről, a
hangok, mintha egy kilométeres távolságból bombáznák a fülét és
bármennyire is szeretett volna megszólalni, nem jött ki hang a torkán.

- Megkérdezhetem, miért vagy ilyen távolságtartó velem? Még csak
rám sem nézel - faggatta Lucas.
- Nem vagyok távolságtartó - válaszolt minden erejét összeszedve és
tompultságát leküzdve halkan a lány.
- Gyönyörű vagy ma este is - súgta a lány fülébe, aki erre végre a
férfira nézett.
- Köszönöm, de ...
- Tudom, ne aggódj! Nem kezdek ki veled, csak egy megállapítás
volt! - szakította félbe a férfi, ekkor a lány szerencséjére megjelent
Christopher.
- Bocsi, de visszakaphatnám a partnerem?
- Hát nem is tudom. Olyan gyönyörű és jól táncol, keress mást, őt
megtartom - poénkodott Lucas.
- Szerintem, döntsön a hölgy - vette Christopher is mókára.
- Rendben, akkor Kellyt választom - Kapcsolódott be Jess is a játékba.
- A szőke Kellyt? - kérdezte Lucas.
- Hát, ha a Kelly Family nem is tudom melyik fiúja nem ér rá, igen,
akkor beérem a szőke Kellyvel is.
- Mit szólnál, mondjuk hozzám? - ajánlkozott Christopher.
- Na jó, jobbhíján - nevette el magát már a lány, és Christopherbe
karolt s egy bocsánatkérő pillantást küldött Lucas felé.

Lucas otthagyta őket, s ők megcsókolták egymást.

- Szóval, bejön a hosszú haj? Ha nem bánod, én azért nem növesztem meg?
- Eszedbe ne jusson! Te így vagy tökéletes! De nehogy a fejedbe
szálljon! - mondta valamivel komolyabban a lány.
  Táncoltak, nevetgéltek, ugratták egymást, a fiúk iszogattak,
egyszóval jól érezte magát a kis csapat.
  Kb. két óra lehetett, mikor Jess és Christopher elköszöntek a
többiektől, Jess lakására mentek. Mindent ott folytattak, ahol délután
abbahagyták, vagyis szabad teret engedve a romantikának és a
szerelemnek, no és persze a vágyaknak.

Folytatjuk.

**************************
10. BEMUTATJUK KELEMEN GYÖRGYNÉ  ÍRÁSAIT…


Kelemen Györgyné Edit: Önéletrajz

  1962-ben születtem, van két gyermekem: egy lányom és egy fiam, meg kis unokám
a kis Laura. Férjem - és ezt joggal mondom talán-  nekem van a világon a
legjobb. Támad a cukor betegség mindenkinél, megtalálja, hol a leggyengébb,
nekem a szemem. Tizenegy szemműtét, kicsit sok. Próbálták menteni a látásom, a
jobb szemem a semmit néz, a bal egy lyukon, de még kukucskál ki.
Leszázalékolást próbáltam intézni, de a sok papírba mint cica a fonalba ,
gabalyodtam. Segítséget kértem a Békéscsabai vakok és gyengén látok
szervezetétől és kaptam, rögtön hívtak: Orosházára menjek el a csoporthoz.
Kicsit bizonytalanul,  de mentem, csodálkozásom nagy volt: mint régi kedves
ismerőst fogadtak. Sok kedvességet, szeretett kaptam. Viszonozni szeretem
volna, de mit is adhatok? Írtam, és karácsonykor felléptem vele, tetszett
nekik, taps és kérdés : hol olvastam, szeretnék újra olvasni. Elkezdtem
írni. Nagyon várták, hogy fellépjek és újra valamivel meglepjem őket.
Tavaly gondoltam megpróbálom, Pályázok: Kardólkúti nyugdíjasok novella és
vers pályázat. Pesti lány vidéken, csirke. Különdíj. Vak szerelem, országos
pályázat. Rózsa ami elkísér 3. helyzet. Vers a víz felett 2. helyezett  A titok
című írásom. Mozdulj alapítvány országos pályázat különdíj B U L Á K E
külön díjas lettem. Vers a víz felet 3. helyezett lett Az unatkozó vízcsepp.
Minden ünnepen fellépek a kis csapattal, de mentem fellépni a Napos
oldalhoz és tavaly karácsonykor a Vakok intézetében szegeden léptem fel a
Békéscsabai kis csapattal. Szeretek írni és örülök ha írásom tetszik, mert
szívből írtam.
..............................................................

MESE - KELEMEN GYÖRGYNÉ : Az unatkozó vízcsepp

Falu szélén kis tavacska békésen ringott, szelíden fodrozódott . Néha kis
csobbanások simogatták végig a partot . Délben kicsi tükre sima lett és
mint végtelen tükröződött benne az ég kéksége . Partján zöldellő szomorú
fűzfa állt ágai beleértek a vízbe . Az ágak alatt kis békák zengték
éneküket . A nyári nap kezdte ontani sugarait a szél sem lebbent .

A tavacska mélyén ami alig ért talán térdig , egy vízcsepp igen csak
fészkelődött . Lökdöste társait, azok meg félre húzódtak tőle . Fent a víz
felszínén ilyenkor megjelent egy kis buborék, majd kidurrant apró kis
hullámokat hagyva a tó ezüst kék felszínén .

- Miért zizegsz - mozogsz ? - kérdezte a többi vízcsepp . Inkább te is pihenj.
Végre nincs szél , se szelőcske , ki háborgatna minket .
- Ó ti lusták . Mindig csak ringani , ringani nagyon unalmas . Mindig picit
előre , hátra semmi mást nem tenni . Hogy bírjátok ezt ?
- Bírjuk hisz víz cseppek vagyunk ez a dolgunk .- feletek a többiek .

 ~~~~~~~
- A napot úgy szeretném látni már . De itt lent alig jön át a fénye .-
sóhajtót a cseppecske .
- Akkor mire vársz ? Menj fel a felszínre .
- Megtehetem ? Nem túl veszélyes, láthatom a napot ?

Cseppecske erőt gyűjtött és elrugaszkodott a tavacska fenekéről és elkezdet
úszni felfelé. Úszott és úszott, már alig volt ereje, mikor észrevette: felért .
A nagy iparkodásba egész a tavacska széléig ért .

Meggyűrűsödött egy picinykét körülötte a víz körülötte , majd a buborék
durrant ki mellette . Erre a kis hangra figyelt fel a szomorú fűzfa .Egyik
kis ága amelyik behajlott a vízbe kíváncsian pillantott oda .

- Jó reggelt . Én még nem ismerlek téged. Melyik szél sodort erre felé ? -
kérdezte a fűzfa .
- Lent laktam a mélyben , mindig csak ringatóztam, már nagyon untam .
Feljöttem itt jó meleg van és még a napot is láthatom . Itt minden sokkal
izgalmasabb .- felelte a kis csepp .
- Lent is kell lenni víznek , hogy itt fent is lehessen . Lent nem lenne
víz a gyökereim nem tudnának inni elpusztulnék , kiszáradnék . - magyarázta
a fűzfa .
- Engem ez nem érdekel ! Én többre vágyom az eget szeretném látni a napot .
- Jó akkor nézd csak . -válaszolta sértődötten a fűzfa .

Még a békák is elhallgattak ily dölyfös beszédet halva . Csend telepedet a
vidékre . Délfele megszólalt cseppecske :
- Bocsánat , kérlek szépen ne haragudj rám . Mond kedves fűzfa ág , itt sem
történik semmi ?
- Nem értem ? Hajladozóm a szelővel , leveleim simogatják a víz tükrét ,
téged is cirógatlak . Közben gyökereim iszogatják a tápláló vizet , és azt
mondod nem történik semmi ?
- Igen - igen ringok a víz tetején a nap melege simogat . Mégis nem történik
semmi . Bezzeg a felhők ott úsznak az égen . Nem igazság , én is szeretnék
szárnyalni fent világot látni , nem csak itt ringani . Nekik jó ott fent. -
Sóhajtozott a kis vízcsepp .
- Menj akkor fel! - mérgelődött a fűz de nekem ne sóhajtozz . Menj a tó
középire ott melegebb a víz .

A kis vízcsepp oda úszott . Ott várt . A nap meglátta .
- Na gyere , ha már ennyire akarsz . Kezdte melegíteni . Cseppecske egyre
könnyebbnek , könnyebbnek érezte magát . Egyszer csak kis pára lett belőle és
szállt fel a magasba . Egész a felhőkig . Ott csatlakozott a többihez . Azon
a nyáron viszont nagyon meleg volt . A napocska messze űzte a felhőket .
Mikor azok esni akartak volna széllel szaggatja szét őket . Tombolt a meleg
a felhők meg csak úsztak az égen . A kis vízcsepp bejárta már a világot .
Már mindent látott . Szomorúan nézte ahogy a föld szárad . Kiég a fű
sárgulnak a fák levelei . Ő meg csak hízik és hízik egyre csak nő a semmit
tevésben . Lent meg a kis tavak kiszáradnak a folyók összemennek . A nap
viszont nem akarja szép arcát felhő fedje elzavarja mind . Egyszer csak
ahogy így repkedett a kis vízcsepp a társaival együtt meglátta az ismerős
falucska templom tornyát . Hová lett a tavacska kiszáradt . Mellette a
szomorú fűzfa ágai még lejjebb hajoltak . Már a kiszáradás fenyegette .

- Jaj szegény fűzfa barátom . Szegény kis tavacska . - sóhajtott a vízcsepp.
Majd meglátta napocska éppen nem figyel oda .
- Gyerünk lefele kiáltotta ! A többi társaival együtt nagy szemekben
elkezdtek hullani . A szomjas föld csak úgy itta magába a vizet . Az eső
meg nagy cseppekben esett. Feltöltötte a kis tavat . A madarak énekeltek a
tücskök ciripeltek . A kis házikóban lakó emberek is kiálltak , nem törődve
vele, hogy eláznak .
- Végre esik az eső !- rikkantottak .
A kis vízcsepp ép a szomorú fűzfához eset , ki mohon beszívta . Odakerült
ahhoz a kis ághoz akivel beszélgetett .
- Az életemet köszönhetem neked , kicsi vízcsepp - hálálkodott a fűzfa.


Kicsi falu szélén kicsi tavacska vígan fodrozódik ahogy a szellő simogatja .
Benne egy picike unatkozó vízcsepp .



**************************
11.  VERSVÁLOGATÁSOK  - BURZA MÁRIA, ÉS  I. P. 
 STEVE ÍRÁSAIBÓL

Burza Mária: Játszadozó felhők

Elnéztem az égen játszó felhőket,
amint csipkézték az égbolt peremét,
különféle alakot vettek fel,
néha egymásba olvadtak boldogan.
 
Néztem, és arcomra vidám mosoly ült,
gondolattal követtem játékukat,
míg szememmel Téged kutattalak,
segített a képzett képzelet nekem.

Szinte versenyt futott a felhőkkel,
gyöngyházszínű színekkel hímezte
a sötétülő eget, hol a felhők
futkostak sebesen. Gondoltam,
vihar közeleg, ezért sietnek.

A felhők fürgén siklottak tova,
a szomjas Földre könnyesőt szórva,
tudva, nem győzhetnek a Nap felett soha.

Elnéztem a játszó felhőket, és
lassan alkony lett, majd emlékeim
bíborszínű egén felragyogott egy kép,
néztem, s könnyeim elrejtettem én.

Az ég kékje, a felhők játéka,
a napfény, az égi könnycseppek, mint
tisztító gyöngyszemek, mind-mind szinte
egy út, mely a káoszból a Rendhez fut.

 ~~~~~~~~~~~

 Burza Mária: Kezdetben a mindenségben

Kezdetben nem volt más, csak a csend,
mely szeretni vágyott, de csak az álom-anyag létezett,
benne mozdulatlanság, mely mozgásra várt,
elmozdult, hogy magányos dermedtsége oldódjon.

Az elmozdulásban izzott az önmagát
érző, a vágy, hogy ismerje önmagát,
és a cél, hogy szeresse anyagát.

Vágy volt a forma, a rend, hogy kitöltse
önmagával a végtelent önmagát
megsokszorozva, elemekké alakulva
az azonos sejt s csillagkörök mind egy
törvény szerint működött.

Törvény, mely meg nem bontható,
szelíd erő, s illatos, mint a virágzó,
nyári rét, és mindent szabályozó.

Kezdetben volt a vágy,
egy formában férfi és nő,
benne kétféle indulat,
szétszakítottság előtti,
boldog egységpillanat,
még nem tudott külön ölelni,
még a vágy önmagára várt.

Kezdetben nem voltál te sem,
a madarak dala és zokogása sem,
erdők sem holdfényes éjjelen,
nem volt torz álarc sem,
s logikával sakkozó elme sem létezett,
mégis ott voltál az idők kezdete óta
társak között láthatatlanul, izzó
hófehér szívvel, lélekként ragyogó
fénnyel, nem volt benned hódítási vágy,
dicsőségre sem vágytál, mert
a tökéletesben léteztél boldog utasként,
s a végtelenben szabadon szárnyaltál.

Kezdetben nem voltál te sem,
mégis ismertelek, ahogyan te
ismertél engem, kezdetben
együtt élt minden, benne készültem
feléd, vártalak, mert ott mást jelent
a megismerés, egyszerűen felfogtalak,
ott összekapcsolt a lét.

Kezdetben közös volt minden,
a csend világában élő vággyal
voltunk mi, majd a vágy formát
teremtett, és szavakat, a múltnak jövőt,
s a jövőnek múltat, minden darabokra hullt,
önzetlenből önzővé alakult egymás felé
lökve és taszítva vágyakon, hogy énekeljen
fájdalom-nemzett dallamot, mely itt
a tökéletes töredéke, a boldogság foszlánya,
az elsüllyedt éden piciny darabkája, melyben
álmát látja, s átdereng a döbbenet, s a vágyakozás
az egység után megjelent.

Érzed te is, már kell, hogy szívünk
tiszta szeretettel érintse egymást, nem
a félelem az összekötő fonál,
hanem a szerelmes összetartozás.

Boldogtalan, egymás körül keringő
szívcsillagok!
Mit tudtok, mire emlékeztek magatokról?

Most csak szerelemre éhes magány vagytok,
melyben él a szeretni kész remény, hogy
napotok minden ölelése, robbanása legyen
a szeretet mozgása, mely áldást hint a formákkal
benépesített világra, mert a szerelem olyan csók,
mely elrendeltetett, mely által emberként,
kettészakadt lélekként
az egykori éden egysége élhető meg.


A mindenség vágyódott és szeretett.
Szeretete által példázza a halandóságban
ígéretét a halhatatlanságnak,
ezerszirmú lótusz között élhetünk,
ha önzetlenül szeretünk, ha a
szeretet fényét nem veszíti el szívünk.


~~~~~~~~~~~ 

Burza Mária:  Ősi ünnepünk


Ősi magyar ünnep,
megállok a pillanatnyi csöndben,
parányi sóhaj száll az ég felé,
míg a szemben könnyek gyűlnek.

Zizzen a lét az érett kalászon,
mosolyog még a nyári szél,
az asztalon lesz friss kenyér,
jut-e, lesz-e mindenkinek elég?

Vágyak kelyhén is gyöngyöző csepp,
álmunk élni kíván minden kihullott
könnycseppben.

Egy nap - államalapítás és az új kenyér
ünnepe,
legyen szeretettel tele,
adjunk hálát múltunkért,
a jelenért, és közösen tegyünk
az eljövendő Holnapokért.

Ha megszegjük az ünnepi kenyeret
első királyunkra emlékezve,
és emlékezzünk őseink hitére,
az összefogás erejére.

Ne kérdezzük, hová lett a dicső múlt,
ne sirassuk a sok elvesztett háborút,
megkopott sokunk ruhája,
s kihullt már sok fogunk,
lassan-lassan elfogyunk.

Nézzünk a kenyérre, ránk mosolyog,
lisztből lett az új kenyér,
Hitből, Reményből, Szeretetből
lesz megtartott a Haza és a Nép.


Holnap szívünkkel halljuk meg,
mit üzen az ünnep,
nemzedékről-nemzedékre
áradjon ránk a Béke és a Kegyelem,
ünnepelni hálatelt szívvel lehet,
Isten óvja és tartsa meg Nemzetem!
...........................................


I. P. STEVE: 
Tovasuhanásban

Selyemszálak omlása,
gyöngyök szép ragyogása,
szívek halk dobbanása
az évek suhanása.

Így száll tova az élet
s reggelente feléled,
mint a csendes remények
az ismétlő kezdésben.

Küzdelem és haladás,
néha önmegtagadás
s nem tudni mily sorsra vársz,
nem egyszer már feladnád.

Az ember igazsága,
máskor egy hazugsága
lehet a lét bukása,
vagy annak elmúlása.

Ha egyszer majd megtérnek,
vagy esetleg túléled
az összes ellenséged,
úgy lesz majd békességed.

Addig küzdesz a mában,
a holnapok titkában,
mélyen az igazságban,
a tovasuhanásban.

~~~~~~~~~~

I.P.STEVE: Sóhaj helyett


Már nem kiírni kell a sok gondolatot,
a megoldás is néha nagy késésben jár,
minden, csak úgy, magától vesz fordulatot
míg egy percre, a rohanó idő megáll.

A boldogság, még ha el is bújt valahol
az életünkbe néha, akkor is bejár,
lopva és valakire, mindig ráragyog,
de ha nem vigyáz rá, akkor hamar elszáll.

Kikívánkozik a lélek szúrt fájdalma,
mert kiheverni nem lehet a sebeket
és mindebből kigyógyulni, az diadal.


Megpróbálod s szavakba öltöd lelkedet,
minden szó könnyen, lüktetve gördül, halad
és mégis hiába, mert meg, nem értenek.


~~~~~~~~~~~ 

I.P.STEVE: Árnyas lét

Nem csak fényes,
néha árnyas is a létem,
fogadj el árnyékkal is, erre kérlek !

Hibák, mint embernek,
nekem is hemzsegnek,
s az élet útjain, néha elvesztem.

Lelkem nekem is érző,
szemem olykor fénylő,
s szeretetem mélyen féltő.


Ha bántok s vétek
az élet sodró szelében,
fogadj el árnnyal is, erre kérlek!


 ~~~~~~~~~~~~~~~~

MINIATŰR ÉLETBÖLCSESSÉGEK  I.P.STEVE  GONDOLATAIBÓL…

1.  a hibátlan embernek van a legnagyobb a hibája
2.  aki nem tud bízni, ne várjon bizalmat
3. a legvadabb provokátor is a szendeség mögé bújik néha
4. ha mindig másra várok, akkor sosem kerülök sorra
5. bárki elől elbújhatsz, de önmagad elől sohasem
6. ha valami jót teszel, az természetes, észre sem veszik, ám ha picit is tévedsz, úgy minden zeng....
7.  aki sokáig megjátssza az ügyefogyottat, maga is azzá válik

**************************

12. SZATÍRA

KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK: Emlékek a mennyország kapujából.

Sosem bírtam megérteni, vagy felismerni, azokat az embereket, kiknek szíve tele van méreggel, gyűlölettel és ellenségeskedéssel. Ma sem tudom elhinni, hogy az ember a legelvetemültebb faj e földön. Képes bármikor gyilkolni, minden ok nélkül, csak gyűlöletből, önzőségből, szórakozásból, (meg ki tudja még általam érthetetlen okból,) vagy megkínozni, megalázni, társait és fölötte nagyobb részének még magyarázata is van rá.
A történelem tanúskodik mindezekről, és én még sem tudom elfogadni mindezt, és hiszek az emberek jóságában szeretetében, és az eddig elért intelligencia szintben. És mégis minden meggyőződésem ellenére, a megalázás egyik formáját, magamon kellet tapasztalnom, persze én ezt annak tudtam be, hogy vak vagyok. Bár menyire is fájó, még napjainkban is, kortársaink nagyobb része, a középkori gondolkozás szerint ítél meg bennünket: Ha vak akkor legalább szellemi fogyatékos is kell lennie. És ha ezeket a tényeket csak az úgynevezett kevésbe beiskolázott személyeknél tapasztaltam volna, talán könnyebb lett volna elfogadni, de sajnos többnyire inkább egyetemet végzet embernél észleltem. Néhány példával is bizonyítom mindezt, mielőtt életem eddigi legnehezebb szakaszát írnám le neked.
És itt nem képez kivételt sem az orvosok sem tanárok, sem más intézmények vezetői sem, tehát a társadalom minden rétegét képviselő osztályai. Legújabban már az ajtó előtt hagyom kísérőmet, ha ilyen helyekre visz utam, márt csak azért is, hogy megkíméljem magam az emberi mivoltom sárba taposásától. Mert szinte minden esetben, kísérőmmel próbálják megbeszélni az én problémáim, mintha csak nem is lennék jelen. Vagy mi mással magyarázzam, ha orvosom kísérőmet faggatja panaszaimról, a magány és állami intézmények munkatársai úgy szintén kísérőmmel kezdik el megbeszélni ügyeimet.
Az emberek még mindig a vak szó hallatán, a templom ajtó előtti szegényesen és piszkosan kezét tartó embere gondolnak, és ezért gondolom így is viselkednek. Elfelejtik, vagy nem is képesek elfogadni, hogy hány híres embert viselte e jelző következményeit, még akkor is, ha fontos küllői voltak a fejlődés kerekeinek.
Hány híres zenész, tudós és ma már informatikust kerül ki sorainkból. Ha valamilyen formában nem ismerhettek meg, akkor bizony másod rangú embernek kezelnek. Gyógy masszőrként volt lehetőségem tapasztalni, hogy kedves pácienseim, miután befejezték kezelésiket, és jobban megismertek, őszinte csodálkozásukat fejezték ki: Ha nem ismertem volna meg önt, sosem gondoltam volna, egyszerűen fantasztikus, stb. ilyen megnyilvánulásba volt részem, persze a záró mondat mindig ez volt, pedig, ugyebár semmit sem lát.
Vagy elmeséltem családomnak, barátaimnak stb., hogy milyen szerencsém volt megismervén önt, téged.
Válaszom pedig csak ennyi volt, örvendek, pedig én csak egy kevésbé sikerült példánya vagyok, annak, mit vaktársaim közül sokan képviselnek
 Lehetsz te okos, szép vagy bármilyen intelligens, a jelző ott csüng rajtad, és még mellette vak is.  És még is hiszem és remélem, és tapasztaltam nem rég, hogy vannak fehér hollók is, kik oda figyelnek ránk is, és nem tiporják porban emberi mivoltunkat. Csak azért említem mindezeket most, mert ismét egy fájdalmas tapasztalatban volt részem, de ugyanakkor egy meglepetésben is, amely mintha bizalmam és hitemet akarta volna vissza adni az emberek iránt. Mindezekről szeretnék beszámolni neked az alábbi sorokban:

Kedves barátom, tudom, hogy nagyon rád ijesztek, ha levelem nem a megszokott formában kezdem: Igaz, hogy úgy is kezdhetném, ahogy már megszoktad:
Köszönöm nagyon jól vagyok, az egészségem hűségesen szolgál, hiszen én nem éreztem semmi különösebb tünetet. Az orvoshoz is csak ellenőrzésre mentem, az általad már jól ismert
dugulással a jobb combom fő erében, mégis életem legnehezebb döntése elé állítottak. A történet, amit lejjebb olvashatsz, valós velem megtörtént eseményekből tevődik össze:
És nem bármilyen emberek, orvosi diplomások, de akik bármilyen más végzetséggel is lennének (ám bár megérdemelnék, hogy bemutassam, őket mégsem teszem,) csak egyszerűen megszámozom, mint valahol valaki tette. Olvasd hát türelmesen életem útjának e szakaszának történéseit. Híre ment, hogy városunkba rendel az egyik marosvásárhelyi érsebész. Mivel, hogy mint tudod, a jobb combomban az ér dugulással küzdök, de még nem oly súlyos, hogy bypass-ra javasoljanak, véleményét szerettem volna kikérni. Ami közel jövőmet illeti, még csak akkor okoz fájdalmat, ha gyorsan járok, vagy szaladni kell, másképp nem érzek semmit. No, meg a bal felsőkarom és alatta a mellkasom gyengén sajog, de munka közben nem fordul elő, inkább a hideg hatására, de ez sem jele, hiszen éjjelente is megtörtént már hogy ezzel ébredtem.
De ilyenkor néhány perces séta után a lakásba, felenged és folytatom az alvást.
 …....................................…….

No, mint mondom, elmentem hát e híres doktorhoz, akit itt csak kettessel jelölök.
Kivártam szépen soromat, függetlenül, hogy volt időpontom előzetes telefonon bejelentkezve.
- Jó estét kívánok,
- Jó estét segítsen neki levetkőzni, szólt kísérőmhöz és tovább folytatta a telefon beszélgetését.
- Igen, lassan jöhetsz utánam, szervusz. Mosolyogni lett volna kedvem, mivel kint még legalább négyen vártak rá.
Az asszisztensnő oda tolt egy gépet, az az tolni akarta, de ő leintette, hogy nincs rá szükség. Oda lépet ágyamhoz, megtapintotta az ütő eret a comb és boka környékén, majd visszaült az asztalhoz, és megírta a receptet.
Ja, közben átnézte az általam hozott eredményeket az addig látogatott szív orvosoktól. Ez idő alatt én felöltöztem, kísérőm megkapta az aktákat és a receptet, és néhány utasítást az én tennivalóimról, és miután mind ezért kifizettük a három száz lejt, elhagytuk az épületet. No, gondoltam, így nem kell az illető hölgynek sokáig várnia, mert feltételeztem, hogy csak hölggyel duruzsolhatott a professzor úr.
Egy hónap múlva mikor visszamentem felülvizsgálatra, már csak 200 lej volt a tarifa. De most már nem is köszöntem, egyenest a lovak közzé vágtam.
- Könnyebb fájdalmakat szoktam érezni, de már legalább tíz - tizenöt éve a ball felső karomba és alatta a bordáim és a bal arcom táján, igaz hogy inkább a hideg hatására, vagy ha sietek, munka közben soha, pedig van, hogy nyolc-tíz órát is masszírozok.
- Akkor javasolok egy érkoszorú befestést, holnap telefonálunk, hogy mikor legyen a megyei korház szívosztályán.
És elköszöntünk egymástól. No, gondoltam, ez már csak erőre lépés, ott majd csak elbeszélgethetünk egy kicsit. Másnap reggel többször is hallottam a telefont csörögni, de nem válaszoltam, míg munkámat nem fejeztem be.
Egy nem szívesen emlékeztető durva női hang, szólalt meg a vonal másik végén,
- Miért nem válaszol, ha tudja, hogy keresni fogom,
- Kezét csókolom - köszöntem én helyette is -  csak azért mert úgy tanítottak az iskolába, hogy ne válaszoljak a telefonon, míg be nem fejezem a kezelést, és én most pont egy pácienst masszíroztam, és én meg nem szegem e rossz szokásom, még ha maga az Úr csengene is.
- Holnap reggel legyen a korházba, a doktor egyes osztályán, hozza magával.. És mondta, hogy milyen aktákat.
- Le tudja e írni, vagy talán mondjam el még egyszer és megjegyezi?
- Igen is megjegyeztem válaszoltam és is már most olyan katonáson, mint ő. és köszönöm szé… de nem volt kinek befejezem mondatom, lecsapta a kagylót.
Mindent úgy tettem, mint parancsolta a hölgy, másnap reggel nyolckor egy látó barátommal és feleségemmel, abban a tudatban, hogy a kettesszámú doktor végzi el a vizsgálatot jelentkeztem a megadott helyen és kerestem az egyes doktor urat. Persze nyolc után jóval, megtaláltuk doktoromat és rendelője előtt fogadott, De itt megjegyzem, hogy a kettes doktor nevének nehezebb kiejtése miatt, főleg aki nem igazán uralja a magyart, feleségem csak annyit mondott, hogy a vásárhelyi orvos küldött hozzá.
Doktorunkat mintha szíven szúrták volna, ő, aki mindig siet, most néhányszor megismételve, mint egy gimnáziumi fölrajz tanár, hogy vásárhely csak egy város Románia térképén, de ezt legalább háromszor elmondta, majd elküldött a felvevő irodába, és egy félóra múlva már egy szobában ültem egy széken, mivel hogy még üres ágyam nem volt. Ép hogy kabátom-levetettem, megjelent egy fehér köpenyes hölgy vért vett és készített egy elektrokardiográfiát, majd egy másik hölgy érkezet, aki egy írásos lapot forgatott kezében. Felmérve a helyzetet, gondolom tudhatott valamit vakságomról, mint ez nagyobb rész történi szokott, megkérdezte feleségemet, ha fel tudja e olvasni a papíron lévő szöveget,
Ő halkan válaszolt, hogy nem,
De férje tud e írni, mert itt és itt alá kellene írni, akkor már én válaszoltam, hogy igen. De nem lévén eddig még kórházba, és gondolva hogy a beutalót írom alá, meg nem is akartam már tovább forralni a hangulatot, ilyen kedves kórházi fogattatás után, mondtam hát másodjára hangosabban, hogy mutassa meg hova írjam becses nevem. Ez is megtörtént, aztán később Kolozsváron, ahol egy rezidens doktor kisasszony normálisan járt el, és felolvasta a szöveget, megtudtam, hogy ez egy tájékoztató volt, az elkövetkezendő vizsgálat kockázatairól, és a műtét technikai eljárásáról. És aláírásommal bele egyezésemet adtam az egész eljáráshoz.
Akkor visszaemlékezve a történtekre, nagyon megalázva éreztem magam, a Váradiak viselkedése miatt. Rá tíz percre megérkezett a egyes számú doktorom, aki gyűrűs ujjam utolsó perecének tapintásával le mérte a pulzusomat, majd kifelé menve hátal nekem megismételte a földrajz leckét, mely biztos feleségemnek szólt, aki még mindig felöltözve, állva várt mellettem. Aztán nemsokára levetkőzhettem még mindig a széken, felvettem a pizsamámat, majd kaptam egy kórházi köpenyt, és kerekes székbe ültettek, és toltak egy általam még nem ismert cél felé. Egy ajtónál feleségemnek tilost intettek, és eltűntünk az ajtó mögött. ott valami kedves hölgyek szóltak, hogy feküdjek föl egy ágyra, segítettek levetkezni, és megborotváltak a kellő helyeken. Aztán kérdésemre válaszolva megtudtam, hogy a vizsgálóban visznek, ahol az egyes számú doktor elvégzi befestést. Átvittek a megnevezet szobában és felfektettek egy másik ágyra, és lekötötték kezeim, majd jött doktorom és elkezdte a vizsgálatot. Jobb csuklómba valamit-injekciót adott, mondta, hogy enyhe meleget fogok érezni, és így is volt.
Beszélgetést kezdeményeztem vele, mondván hogy ismertem az édes apját, volt páciensem a Félixbe,(de ezt is csak azért mondtam hátha kiengesztelem feleségem bakija miatt, meg, hogy értse már meg egyszer, hogy gyógy masszőrként, rendelkezem némi anatómiai ismeretekkel, de ő csak elkönyvelte az információt, és végezte dolgát.
Lányok gyertek hozzátok (mondta, hogy mit) itt hamarabb végeznünk kell, majd hozzám fordult, érez e fájdalmat a mellkasban, igen mondtam, de elviselhető.
Még matatott velem ott vagy öt percet, és átadott a kedves nővéreknek. nekem csak annyit mondott, majd beszélek, a kollégával most menjen vissza a szalonba. Ez az egész vagy egy fél óráig tartott. Feleségem már várt, az ágyam mellet, mert ekkora már kiürítettek egyet. Azon a délutánon többször is megpróbáltam az egyes doktorral kapcsolatba lépni, hiszen szolgálatos volt egészen másik reggelig, de csak a folyosón menet közbe annyit mondott kérdéseimre, hogy holnap haza mehet, és majd hétfőn beszélek a kollegával, (a kettes doktorra utalva) hogy mi legyen.
- De van e valami probléma doktor úr? Próbáltam beszélgetést kezdeményezni. De ő csak úgy fél várról dobta oda, hogy majd meglátjuk.
Most lehet, azt gondolod, hogy nem rendeztem a dolgot, úgy ahogy azt kell, de igen, addig meg állt, hogy feleségemmel lerendezze a tennivalóját, és nem, akárhogy is de ez sem késztette beszélgetésre, vagy, hogy behívjon rendelőjébe, és megmagyarázza, miről lenne szó.
Elfelejtettem mondani, hogy mind ez történ november 29-én, csütörtökön, és harmincadika szabad nap volt szent András az ortodox naptár szerin, úgy hogy hosszú hétvége következet, tehát hétfőig pihen a város, benne a korház is, úgy ahogy azt szokták. Csak a sürgőségi és a gárdás doktorok működtek. No de hát engem nem igazán érdekelt, tudtam, hogy reggel haza megyek, és lehet a doktorom is kipihenve magát reggel mindenről informál.
Zsuzsa még egy pár órát ott marat, majd átadott a kollégáknak és elment. Megmutatott mindent és nem volt miért ott maradjon éjjelre.
Nem sokat aludtam, de akkor igen mikor az esti rendelés volt, és orvosom nem engedte, hogy felébresszenek, csak megismételte, hogy én és egy másik kolléga reggel haza megyünk.
Hogy doktorom mikor változtatta meg döntését, a mai napig sem tudom, de azt annál inkább megjegyeztem egy életre, hogy reggel a szolgálatos nővér nekem is kiosztotta a napi gyógyszert, ami két aszpirin tablettából tevődőt össze, egyet reggelre és egyet estére.
Köszönöm szépen, de nem kérem, mert én most reggel eltávozom, vagy ezt otthon kell bevenni?
A fő orvos úr mondta így még az este, mondtam én, az az csak akartam, de ő szigorú hangon félbe szakította mondanivalómat.
- Már pedig engem egy fél órája utasított, hogy Kovács itt marad hétfőig, a napi két aszpirinemmel. És én, mint alkalmazott azt teszem, amit főnököm mond.
No, akkor én meg azt, amit szívem diktál, és de már csak szobatársaimnak fejezhettem be mondatomat, mert ő kiviharzott a szobából.
- Kilépő nélkül nem mehet el, figyelmeztetett az egyik páciens.
- Akkor pedig elszököm, jó, hogy még nem adtam le ruháim a raktárba.
És kezdtem gyorsan öltözni. Közben megérkezett feleségem egy barátommal, kocsival, hiszen ők úgy tudták, hogy reggel kiengednek.
- Hova menjek a kilépőért? Kérdezte barátom.
- Nincs kilépő.
- És akkor hogy…
- Majd hétfőn utána jövünk,
- De bármi történhet veled és te úgy szerepelsz, mint beutalt.
Így van helyeselték szobatársaim kórusba, ne vigyék el, ennek rossz vége lehet, próbált mindenki jobb útra téríteni. De én makacsul kitartottam döntésem mellet, ecsetelve barátomnak, hogy ezt a megalázást nem bírom tovább. Hogy bele tapostak emberi mivoltomba, nem vettek ember számba, az egyes orvos, még csak két percet sem áldozott rám, hogy elmondja mit tapasztalt, a nővér is csak azt hajtogatta, amit főnöke, majd hétfőn eldöntik, mi legyen magával.
- Akkor hétfőn visszajövök. És karonfogva barátomat indultam is kifele a szobámból.
- Nem mehet el, nem érti!
Kiabálta a nővér, ön pedig nem tarthat itt, nincs rá törvény, amelyik parancsolna nekem egy ilyen esetbe. Az én testem az én egészségem, azt teszek, és oda megyek, ahova akarok.
Egy biztos, hogy ide csak akkor jövök még egyszer, ha hoznak. A portásnak köszöntem egy tízessel megtoldva, hogy ilyen korán beengedett beteget látogatni, és kisétáltam a korházból. Így szökevényként töltöttem az elkövetkezendő négy napot.
Hétfőn reggel ugyancsak azzal a barátommal visszamentem a kilépőért, de doktorom most még úgysem akart velem beszélni, a kilépőt is egy rezidens orvosnőre bízta rá.
Ezzel lezártam és nem is óhajtok többé a Váradi doktor Úrról beszélni. viselkedését pedig úgy minősítem, mint feljebb már vélekedtem. Másképp nem tudtam orvosom viselkedését minősíteni, csak, mint ezek személyének egyike.  És úgy tettem, ahogy már, rég egy szójárás járja Váradon: ha orvoshoz kell menni: nálunk a legjobb orvos a Kolozsvári gyors. No így tettem én is. 
Mindezek után, még azon a héten sikerült felvenni a kapcsolatot egy Bindea nevű doktorral Kolozsváron. ahhoz, hogy időpontot kaphassak, ehhez szükségem volt a sógorom egyik unoka testvérének a segítségére, aki ennek a professzornak az osztályán dolgozik, mint nővér. Közben következtek a téli ünnepek. Én tovább dolgoztam és éltem a mindennapi életem. Január elején már elküldtem a cd. a rokonokhoz, akik eljuttatták Bindea professzorhoz, a szívsebészetre, aki február elsején tudott fogadni. A Nagyváradi megaláztatás után, itt,
kellemes meglepetésben volt részem. Egy nagy tudású, de viselkedésében mindennapi, barátságos úr fogadott.
Miután percre betartotta a megadott időpontot, rendelője ajtajában várt ránk. Kézfogás után leültetett, engem vele szemben és feleségem és sógornőmet valamivel hátrébb.
Most tudom kedves barátom, hogy csodálkozol, miért írom ezt ilyen pontosan le. Mert azonnal észrevettem, hogy velem akar betegségemről társalogni és nem kísérőimmel. Asztalából előszedte a már nála lévő Váradi kilépőmet és a cd. Egy pár percig nézte, miután tüneteim után érdeklődött. Majd rendkívül barátságos hangon megszólalt:
- Uram, sajnálom, hogy kellemetlen dolgokról kell tájékoztatnom:
A szívizomban két ér, mely a szívizom egy részének a működéséhez szükséges vér ellátásáért felel, teljesen el van dugulva, plusz a fő ér is két helyen el van szűkülve, úgy hogy ön damoklészi karddal a feje fölött él. Ha egyike is a szűkületnek eldugaszolódik, egy vérröggel, vagy a koleszterin lerakodás miatt nem továbbítja a vért, akkor következik be az infarktus, ami, ön is tudja, milyen következményekkel jár.
Tenyerembe részletesen vázolta, hogy miként kellene e három eret kicserélni, az az (három bypass-t tenni). Ez egy nyitott szív műtétet igényel. A bypass-hoz szükséges anyagot a lábaimból térdtől bokáig fekvő fő vénák képezik, plusz a főérhez pedig a szegycsont alóli véna kell. Ez egy nagyon komplex és nem minden napi műtét, egy százalék az esélye annak, hogy nem indul el újból a szív, vagy bármilyen más komplikáció léphet fel.
De ezek nagyon ritka esetek, de nékem kötelességem önt tájékoztatni. De a bekövetkezendő infarktusra nagyobb esélye van, persze az életben mindig vannak kockázatok: pl. hogy innen kimenve a fejére esik egy virágcserép valamelyik ablakból.
Ezek után a döntés az ön kezében van. Adok három napot, hogy gondolja át, ha a műtét mellet dönt, küldjön egy SMS-t telefonjáról, én visszahívom és megpróbálom minél hamarabb beutalni. Figyelembe véve az ön speciális helyzetét, megpróbálom, feleségét is felvenni az osztályra.  Ez, amit önért tehetek, felállva kezet nyújtott és kikísért az ajtói, arcom megsimogatva, még csak annyit mondott:
- Ne féljen, nem lesz semmi gond, szinte minden nap, végzünk ilyen műtéteket.
Nagy teherrel lelkemben hagytuk el a korházat és utaztunk haza Nagyváradra.
Álmatlan nappalok és éjszakák következtek. El kezdtem a szakirodalmat bújni és kikértem barátaim, ismerőseim és sok közelebbi véleményét, még olyanokkal is, beszélgettem, akik már ilyen jellegű műtéten estek át.
Sokan a Temesvári klinikát javasolták, mások értetlenül hallgatták a vizsgálat eredményeit, és nem hittek benne. De hát, te dolgozol, nem vagy beteg, ha az lennél nem bírná szíved a hat-hét órás munkát, és milyen megterhelő munkát. Menj külföldre és vizsgáltasd ki magad.
Mások biztattak, hogy nem én vagyok az első, ilyen eset, ne várjam meg az infarktust. Minél több emberrel beszélgettem, annál jobban egyedül éreztem magam, és az idő rohant, a professzor várta a választ.
Kedves barátom, te ismered véleményem erről a nem kért földi kirándulásról, Tudod, hogy a születést tartom az emberiség legnagyobb tragédiájának, és az eltávozást, pedig mint megszabadulás, e földi megpróbáltatásoktól. Olyan ez, mintha csak azért születnénk, hogy hogy meghaljunk, közben pedig vizsgát adun minden napi életünkből, de a minősítést csak majd egy másik dimenzióban ismertetik velünk. Örökké csak mások által megszabott törvények keretei között kel élnünk, tiszteletben tartani az Isten és ember alkotta szabályokat. akkor kérdezlek én, milyen szabad élet ez? Azt is tudod, hogy már gyerekkoromban, menyit foglalkoztatott az öngyilkosság, főleg, hogy családunkban többen is így hagyták itt e nem kért életet.
Feleségem is, inkább a műtét visszautasítása mellet voksolt, de nem mert vélekedni. Élni, vagy meghalni, ez volta kérdés. Nem a haláltól féltem, csak annak körülményei zavartak. Akkor írtam le a következő mondatokat

Más lettem

Most mindent érzek, mit eddig nem éreztem,
Hogy van egy időmérőm ez az én szívem.
Ketyeg, mint egy óra, eddig nem figyeltem.
Az, hogy fájni is tud, ezt még most sem hiszem.
Mellemet, ha súly nyomta, mindig úgy hittem,
Tündérek pihentek meg, kissé szívemen.
Vagy szerelem nyila, ült meg most keblemben.
Csillagokat láttam, de örömmel tűrtem.
De legördült a függöny vége a játéknak,
Lefújták a mecset, holt vágányra raktak.

Kovács József Kopek
Mi jöhet majd még ezután,
Égbe szállok angyal szárnyán?
Vagy itt felednek örökre,
És nem vagyok jó semmire?

Visszatér most gyerekkorom,
Ismét csak a napot lopom.
Semmi tevő lesz a nevem,
Egész nap csak iszom eszem.

Mások terhét nem vállalom,
Enyémet is másnak adom.
Napjaim csak számolgatom,
Összeadom és kivonom.

Így lesz ez, ha itt maradok,
Ha nem csaptak be az álmok.
Ha pedig végleg elmegyek,
Isten maradjon veletek!

Igen, megértettem: a döntés csak az enyém, és akkor hallottam egy belső hangot ez volt az agy tudat alatti tevékenységnek a megnyilvánulása, ne menj sehova, hiszen erre vágytál mindig, most várd be az infarktust, így megtörténhet az, amit gyávaságod miatt, sosem voltál képes, vagy leszel megtenni. Most itt a nagy alkalom és nyugodtan elmehetsz, anélkül hogy az öngyilkossággal bélyegeznének meg! Hiszen ettől is féltél, mert mindig adtál mások véleményére. Rakd le ezt a hamis fátylat, mellyel csalod a világot már születésedtől, az elégedettet, a boldogot játszottad meg pedig a fátylad alatt más voltál, az örök mosolyod a visszatérést takarta mindig. Sosem voltál elégedet magaddal, és nem is csak vakságod zavart, hanem az is, amit csak ketten tudunk.
De ugyanakkor tudatom, biztatott, hogy igen is menjek. Ne hallgassak a belső hangra. Hol mentem, hol marattam, közben tanulmányozni kezdtem a szakirodalmat, az infarktus következményeiről. Függetlenül attól, hogy a gyakorlat azt igazolta: az infarktus legtöbbször biztos halált jelenti, ezzel szemben a szakirodalom sehol nem beszél a biztos halálról. Ellenben, megmenthetnek, de maradhatsz komoly következményekkel egész életedben tehetetlenné válhatsz.  Úgy, hogy valamilyen agyi sérülés után, nyomhatod holtadig az ágyat. Ezek a tények segítettek át a holt ponton, és két nap után meghoztam döntésem:
Kezembe vettem telefonom, és a következő üzenetet küldtem Bindea doktor Úrnak: Tisztelt professzor Úr, végre döntöttem: Jövök és önre bízom életem!
Még az nap délután visszahívott: minden rendben a kellő aktákkal várom február nyolcadikán reggel fél kilencre a klinika földszintjén, a felvevő irodánál. Ott leszek én is, ja és sikerül mindkettőjüket beutalnom. Tehát, még volt nyolc napom, ezt az időt is végig dolgoztam, így nem volt időm továbbra teret engedni a belső hangnak.
Február 7-én este, érkeztem Kolozsvárra. Itt a sógorom várt a pályaudvaron majd hozzájuk mentünk aludni. Persze vacsorával vártak. Bőségesen fogyasztottunk, és finom vörös borral öntögettük. Akaratlanul is az utolsó vacsora képe ugrott be. Úgy is zártam a vacsorát, mint aki biztos, hogy ez volt az utolsó közös ételünk.
Reggel fél nyolckor sógorom leparkolt a korház udvarán, és jelentkeztünk a földszinti csarnokban, ahol a felvevő iroda előtt, pontosan nyolckor megjelent a professzor úr. Én csomagjaimmal kint marattam a halban és vártam a fejleményeket. Érkezéskor a professzor először hozzám lépet, és közölte velem, hogy minden rendbe van. Aztán át adott az osztály főnévérének, aki a belépő kitöltése után a szalonba kísért. Érkezésünkkor egy kedves ápolónő, már cserélte az ágyneműket, és egy beteget költöztettet át, egy másik szobába. Érezve mindezeket, akaratlanul is azok a napok jutottak eszembe, mikor nálunk a termálfürdőben, egy előre be nem jelentett külföldi csoport érkezett, és a belföldi turistákat, át helyezték egy gyengébb minőségű szállodába. Megpróbálták meggyőzni őket, hogy jó házi gazdák kell, legyenek, igazolva ezzel a román nép vendég szeretetét. És, ha valakit még sem fűtött át a haza szeretett, hát akkor a Szekuritáténak meg voltak a meggyőző eszközei, hogy jobb belátásra bírják rá a netalán érthetetlen embereket. Kik-kik igazukat próbálták megvédeni, hiszen ők már előre lefoglalták szobáikat. Motyogtam is valami elnézést, mellyel nevetségesé tettem magam. Levetkőztünk és át adtuk ruháinkat sógoromnak, nem kívánva hogy a kórház megőrzőjében hagyjuk. És mint győztes elfoglaltam az ágyamat. Rövid időn belől, jött a főnővér, vért vettek és elkezdődtek a műtét előtti vizsgálatok.
Délután a vizitkor, a professzor úr tájékoztatott, hogy 14-én reggel kerül sor a műtétre, addig alapos kivizsgálásba lesz részem.
Itt megjegyzem, hogy minden alkalomkor, ahányszor a professzor, a korterembe jött, függetlenül hogy hányan voltak, velem mindig kezet fogott, vagy rám tette kezét, finoman figyelmeztetve ezzel, hogy velem beszél. Így tett ezen a délután is, és még hozzá fűzte, hogy elnézést kér, de feleségemnek nem tudott étkezést biztosítani. Megnyugtattam, hogy nem gond húga itt él Kolozsváron, és minden megoldva. Ez nem is okozott gondot, mert amennyit én korházba enni tudok, az ott kapott ételek mindkettőnk részére elegendő lett volna, de sógorom minden áldott délbe megjelent annyi ennivalóval, hogy már szégyelltük a hűtő szekrényt csak általunk lefoglalni. A következő napokban több féle vizsgálatban volt részem. Minden felé tolószékbe vittek, és csak egy ápolónő kísérhetett el. Így történt, hogy az egyik alkalomkor, miután egy orvosnő ultrahangos vizsgálatot végzet, halván miket diktál a nővérnek, használva csak: enyhe, könnyű változások, értéktelen és más ilyen jelzőket, volt bátorságom megkérdezni:
- Doktornő kérem, ha ennyire nincs komoly gond szívemmel, mivel fog engem a professzor úr megműteni?
- Azzal, amit én itt nem láthatok, válaszolta ő mosolyogva.
Halva mindezt a fiatal ápolónő, aki elkísért, kint az udvaron visszamenés közben, megállt, szembe nézve velem kedvesen, de őszinte csodálkozással hangjában megkérdezett. Uram, mint hallotta, ön tökéletesen egészséges, ezzel a piros arcával, nyugodt tekintetével, hagyja itt az egészet, szökjön el, míg nem késő, másképp itt felvágják akár beteg akár nem. És megsimogatta fejem, én meg egy kéz puszival köszöntem meg őszinteségét, és ekkor hallottam ismét a belső hangot:
Most te is láthatod, miről van szó, szökj el, míg nem késő. Kettesben maradva feleségemmel a korterembe, elmeséltem neki a történteket, úgy hogy senki meg ne halja. Nehogy még gondot okozzak a kedves fiatal ápolónőnek őszintesége miatt. Tudatalattimat meg sem hallgatva, teret engedtem a tudatomnak, mivel, hogy már orvosom megnyerte a bizalmam.
Meg azt is jól tudod, hogy az adott szó nálam mit jelent. Bár mi is történjen, amit egyszer elhatároztam azt meg nem másítom, még ha életembe kerülne is.
Úgy hogy csendesen mindenbe bele nyugodva vártam sorsom folytatására. A professzor továbbra is erősítette beléje vetet bizalmam, egy vizit közben, valami hosszabb beszélgetésbe kezdtem, és feleségem gondolván hogy próbára ne tegyem orvosom türelmét, finoman megérintett, mire a professzor kedvesen figyelmeztette mondván:
- Kérem, én látok hagyja csak a férjét beszélni, azért vagyok itt, hogy meghallgassam.
Híd el nekem kedves barátom, hogy mindezek után, már biztos voltam, hogy jó kezekre bíztam életem. Napjaim a csiga gyorsaságával teltek. Sokat olvastam diktafonomról, persze fülhallgatóval, hogy senkit ne zavarjak, és keveset ettem és aludtam, Még jó hogy előtte felszedtem egy pár kg. hogy legyek erősebb a műtétre. volt miből leadnom. Még az sem segített az idő múlásában, hogy a kórházba katonás rend volt. Én mindig ötkor keltem, mosakodtam borotválkoztam és az ágy szélén vártam a nővére. Először mindig egy takarítónő jött, ki felmosta a kortermet. Majd az ápolónő, ki fertőtlenített, és csak aztán az ügyeletes nővér, aki vérnyomást és lázat mért, ja meg minden reggel kilóinkat is ellenőrizték. Aztán elvégezte a reggeli kezeléseket, majd mindent beírt egy füzetecskébe, amely az asztalom marat a vizitig. Ezt nézték át az orvosok, és írták ki a napi kezelést. Nyolc után jöttek az orvosok és csak aztán a reggeli. Később vizsgálatok majd egy órakor ebéd, háromra jött sógorom, ki leülte a megengedett egy órát. Hat után az esti vizit, majd vacsora és kilenc után ismét a szolgálatos nővér a gyógyszerekkel. Tehát nem lett volna idő unatkozni, de nekem még is nehezen teltek napjaim. Hazudnék neked, ha nem ismerném be, hogy menyire féltem. Féltem és sokat gondoltam a rám váró műtétre. Hiszen sosem voltam túl bátor, még egy injekciótól is féltem, egyszer el is ájultam mikor vért vettek tőlem. így már érzékelheted mi játszódott le bennem a műtétet megelőző napokon. A tudat alattim, most átment egy érdekes biztatásba: Ne félj, hiszen még mindig megtörténhet az operáció alatt is, amire mindig vártál. Még van esélyed úgy befejezni, ahogy szeretett volna. Hogy miben bíztam és miben nem, ez egy másik dolog, de egy biztos, hogy mielőtt Kolozsvárra elutaztam, mindenre gondoltam, amire a halál előtt gondolni kell. De most még is próbáltam magam erősíteni, azzal a megszokott mondattal: Lesz, ami lesz és vártam, hogy legyen, aminek lennie kell.
Így teltek a napjaim, csendesen, várva a szerdát, február 14-ét. Tusakodva önmagammal, menni, vagy maradni? Közben papírra vetettem a következő sorokat:
 
Az utolsó játék.


Lehullt a rég ismert fátyol,
A függöny lassan legördült
Ez volt az utolsó játék,
Arcomról a mosoly eltűnt.

A színpad lassan elfordul,
Csak emlék marad az űrben.
Nyuszi, nyelte le a farkast,
A győztes zászlót kitűzve.

Játék volt ez a javábból,
De, a színészt, ki ismerte?
Csak elbújva volt igazi.
De, így senki sem nézhette.

Most, mint ismeretlen jár, kel,
Ki Ő? Senkit sem érdekel.
Ragyogása eltűnt kihalt,
Már most csak a neve maradt.

De van egy nő, kit még szeret,
Ő, ismerte ezt az embert,
Kit, maszkja meg nem tévesztett.
Hiába is hordozta ezt.

Már most fátyla sincsen neki,
De ő, még mindig szereti,
Emlékét örökre őrzi,
Ha már nem is fog játszani!



Február 12-én úgy 11 óra körül, egy kedves fiatal doktornő lépett be a kórterembe. Bemutatkozott, a nevem Krisztina, és néhány kérdést szeretnék feltenni Kovács úrnak. Tessék, parancsolni és hellyel kínáltam az asztalnál. És én is leültem a másik székre. Egy nyomtatványt töltött ki, mint iskolás koromban, Bukarestben, mikor a pszichológia szakról jöttek az egyetemisták gyakorlatra az iskolánkba: Egészségi állapotomról. Valamilyen ragályos betegségbe szenvedtem-e, mióta nem látok? Cukros vagyok-e, vagy allergiás, valamilyen gyógyszer, stb. stb. Más ilyen problémáim felől érdeklődött. Mindezek után tájékoztatott az elkövetkező műtéttel kapcsolatban. Melyek a kockázatok, mi a bypass, mit honnan vesznek ki és ültetik a szívbe. És ha mégis meggondoltam, még visszaléphetek, vagy aláírom a kitöltött nyomtatványt, hiszen senkit nem műtenek meg, ha nem akarja.
Nem válaszoltam semmit, csak reflex szerűen nyúltam a toll után, és aláírtam a nyilatkozatot.
Most értettem igazán meg, és elmeséltem neki, hogy miként történt mindez a tájékoztatás Váradon.
- Most még valamit kell, közöljek önnel: Ma csak délben egyen,  tudniillik a professzor úr üzeni, hogy előre hozta egy nappal a műtétet. Egy gyereket kellet volna holnap reggel megoperálni, de valami közbe jött, és önt tette be helyére.
Nem mondom, hogy nem lepődtem meg a hír hallatán, és csak úgy akaratlanul kibuggyant belőlem:
- Ép holnap 13-án?
- Miért babonás? Kérdezte Krisztina azonnal reagálva kérdésemre.
- Ó, dehogy, sosem voltam, csak így kicsúszott a számból. Nem tesz semmit, legalább hamarabb túl leszek rajta.
- Ezt gondolta a doktor úr is mielőtt így döntött. Délután a kolléganőm hoz majd egy tablettát, azt estére vegye be, ez egy hashajtó lesz, a beöntést helyettesíti, aztán estére jön egy férfi, aki megszabadítanak a fölösleges szőrzettől, aztán fürdő, és aludjon jól, ne gondoljon reggelig a műtétre.
- Mindenben szót fogadok, de ezt az utóbbit nem ígérem meg.
Elmosolyogta magát és kezébe véve az aláírt nyilatkozatott magunkra hagyott. Délután háromkor jött a nővér a tablettámmal, és a sógorom a szokásos módján. Volt is Zsuzsának mit ennie. Ezen a délutánon nem jött a professzor az esti vizitre, az egyetemen volt dolga, nyolckor jött egy nagydarab ember, egy óriási gumilepedőt terített ágyamra, és kért, hogy vetkőzzek anyaszült meztelenre és feküdjek fel az ágyra. Köhögtem egyet feleségemnek, hogy tegye a dolgát, nehogy egyes részeim veszélybe kerüljenek, hisz emberem már el is kezdte munkáját, és még tíz perbe sem került, a hátam kivételével, eltüntette szőrzetem az utolsó szálig.
Aztán zuhanyoztam és lefeküdtem, Kilenc órakor megszólalt a telefonom, a képernyő olvasó nem kis meglepetésemre a doktor Bindea nevet mondta be.
- Jó estét doktor ú, köszöntöttem.
- Jó estét Kovács úr, csak jó éjszakát akartam kívánni, és ne gondoljon a holnapra! Nálam a 13 egy szerencsés szám, minden rendbe lesz.
Tehát Krisztina még erről is beszámolt a professzor úrnak. Elképzeled kedves barátom, mit éreztem akkor este, egy ilyen híres professzor doktor ilyen aprólékos, de számomra felbecsülhetetlen gesztusa után. Hogy Zsuzsa aludt e, azon az éjszakán, sosem kérdeztem meg, de én le nem hunytam szemeim. Reggel vártam a nővért ki a bal felső karomba adott egy kicsike injekciót, azt mondta, hogy ez a műtét előtti bátorító konyak. No, elmondtatom neked, hogy nekem vagy nagyon kevés volt, vagy csak mese az egész, mert kilenckor, mikor utánam jöttek bizony a zabszemmel gondom lett volna. Kaptam egy hosszú ingszerűséget, felfektettek egy kerekes ágyra és az esteli borbélyom már viharzott is velem a folyosón. A liftbe betolva, valaki még sok sikert kívánt, és néhány perc múlva már a műtőben voltam. Itt át tettek az asztalra, és elkezdték a műtéthez szükséges felkészítést. Felismertem az altató orvost, aki reggel nyolckor volt nálam és néhány kérdést tett fel. Még néhány percig emlékszem az első injekció után, amit a jobb csuklóm vénájába kaptam, és többé megszűnt a világ számomra
Most nem szeretnék mások tapasztalataiból idézni, sem ilyen jellegű műtétek alatti emlékeit idézni, úgy hogy könnyű dolgom lesz, nem láttam semmi fényt az alagút végén, sem kellemes érzésre nem emlékszem és nem jártam a mennyország kapujában sem. Egyszerűen csak arra ébredtem, hogy valaki könnyedén törülgeti arcom egy nedves valamivel. Megpróbáltam összeszedni gondolataim, férfiakat hallottam beszélni, egy kedves női hang megkérdezte, hogy vagyok. Megpróbáltam a szokásos jól kimondani, de nem igazán sikerült.
Valami volt a torkomon, úgy hogy inkább csak fejel intettem. Majd kezdtem magam felfedezni. Csak egy lepedő szerűség volt rajtam. Először megpróbáltam emlékezni, hogy hol is vagyok, ez nem sikerült, akkor a lepedő alatt, mint aki meg van győződve, hogy így senki sem láthatja, mindkét kezemmel tárogatózni kezdtem, a jobb kulcs fölött egy kis csokor kanült találtam, egy ragtapasszal rögzítve. Majd lefelé csúsztatva kezem éreztem a kötözést végig a szegycsont közepén, majd a gyomorszájnál három cső ékeskedett. Ennyi elég is volt, hogy valami beugorjon hol létemről. De a következő pillanatban ismét álomba zuhantam. Nem tudom mennyi idő múlhatott el, mikor ismét felébredtem, és doktor Bindea hangját hallottam. Szokás szerint bemutatkozott, és kérdezte, hogy fáj e valamilyen részem.
Igen, mondtam, az-az próbálkoztam beszélni, de ismét inkább mutattam, hogy a fejem
Minden nagyon jó sikerült, mondta ő, nem sokára bejöhet a felesége is két percre, de én már voltam nála, és megnyugtattam, hogy minden jól sikerült. Azután egy tablettát kaptam egy pohár teával.
Ara emlékszem, hogy hátamon feküdtem, és ez nagyon rossz volt, néha két nővér megfordított, és egy párnával kitámasztottak. Még akkor este volt Zsuzsa is nálam, és a sógornőm is. Két-két percet maradhattak.
Utána ismét nem emlékszem semmire. Másnap reggel legalább is így mondták, altató orvosom hangját hallottam, ugye mondtam, hogy a tüdeivel is gond van, nem hallgattattok rám. Kapott egy infarktust. Most vihetjük vissza a műtőbe:
Közbe kivették számból a valamit, és könnyen beszéltem.
- Kérem szépen, ne vigyenek, sehova míg csak nem beszélek feleségemmel. Hívják, kérem, azonnal ide!
Egy kedves nővér megpróbált csendesíteni és nyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben van nálam.
- Kérem, szépen hívják feleségem, hiszen én hallottam mit mondott a doktornő. Meg aztán gyógy masszőr vagyok, csak tízesem volt anatómiából, nem birok lélegzeni, ez biztos az infarktus jelei. Kérem, ne vigyenek, míg nem beszélek feleségemmel, aztán akár meg is halhatok. Néhány percen belül ott is volt Zsuzsa.
Nincs semmi bajod, mondta remegő hangon, nincs is itt a doktornő, és mindenki azt mondja, hogy nagyon jól vagy. Hagyd ezt, és nagyjából elmondtam azt, amit itthon is, a temetésemet illetőleg. Aztán, mély álomba merültem, Csak valamikor délután ébredtem. Mindez történt 14 szerdán, és olyan rohamosan javultam, hogy már 15-én délelőtt visszavittek a kórterembe. Három nap múlva kiszedték a csöveket, majd lassan egy részét a szálaknak is. Minden reggel hívtak kötözésre, Bindea doktor egyszer kötözéskor is mikor sebeim vizsgálta utasította a rezidens orvosokat, mondván:
Kovács úrnak mindig magyarázzák meg, hogy mit tesznek, és milyen szereket használnak. A műtét utáni időszak már gyorsabban telt, minden nap csak kötözés és egyszer ultrahangos vizsgálat egyedül az étvágyam nem javult. De, ezen, nem csodálkoztam. Úgy hogy, 22-én reggel a vizitkor professzorom értesítette a főnővért, Kovács úr, ha semmi rossz nem történik, holnap haza mehet, hozzám fordulva megkérdezte,
- Jön e valaki ön után váradról, vagy még itt marad a rokonoknál, és később megy vonattal?
- Nem köszönöm, jönnek utánam. Ülhetek e kocsiban, vagy feküdnöm kell?
- Persze hogy ülhet,
Másnap reggel már utcai ruhában öltöztem, mert előtte való délután, sógorom behozta ruháinkat. Mielőtt elhagytuk volna a kórtermet, az egyik rezidens orvos kiállította a kilépőt, és ellátott hasznos tanácsokkal. Ami a következő hónapok rehabilitációs időszakot illeti, hogy egyedül is megoldhatom, csak kövessem az ő utasításait, plusz még egy diétás nyomtatvány is adott, ami a közelbeli étkezésemmel be kell tartani, és megkért, várjak még egy kicsit, mert a professzor is el akar, tőlem köszöni. Tíz perc múlva jött is, leült ágyamra és így szólt:
- Egy nagy megpróbáltatáson vagyunk túl mind a ketten. Minden nagyon jól sikerült, köszönöm, hogy ilyen példaképen viselkedett, és főleg, hogy ilyen bátor volt.(Ajaj ha tudta volna, hogy milyen bátor is voltam!) Ő is ellátott útravaló jó tanácsokkal, és biztatott, hogy kérdezek nyugodtan bármit:
- Doktor úr, dolgozhatok e még valaha, és mikortól?
- Igen biztosan, de erről csak egy év múlva. Hozzánk nem kell ellenőrzésre jönni, van e szív orvosa otthon.
- Többnél is voltam, de nem igazán találtak valami rendellenességet, csak néha magasabb vérnyomást, de ha tetszik ismerni valakit, megköszönném szépen!
Adott egy nevet és megígérte, hogy személyesen is beszél vele. Ami meg is történt, úgy hogy most megfigyelés alatt vagyok nála. És Ő a professzor úrral tartja a kapcsolatot.)
- Még csak egy kérdésem lenne!
- Csak nyugodtan mondta ő.
- Nem vagyok alkoholista, de nem vetem meg a jó bort, vagy egy pohárka pálinkát, hiszen a szilágyságban születtem, olvastam az interneten, hogy egy francia orvos egy pohár konyakot, és egy pohár vörös bort ajánl, ilyen műtét után, mint gyógyszert.
- Igen én is olvastam, de én nem javaslom. De ünnepnapokon meglehet inni egy pohár bármit.
- Na, akkor nincs gond, az ortodox naptárt veszem útmutatóként, abban jó sok a piros keresztel jelzet ünnep.
- Akár a ramadánt is, hogy Allah se haragudjon meg!
És elnevette magát kezét nyújtván elköszöntünk egymástól. A professzor úr, és az általa vezetett osztály minden egyes alkalmazottja rendkívüli viselkedést tanúsítottak, Nagyon mély hatással voltak rám, mintha csak arról akartak meggyőzni, hogy érdemes élni, hiszen még nem teljesen zilálódott szét ez a társadalom.
Még az nap este hazaérkeztem Váradra, ahol várt barátom feleségével és finom vacsorával. Még azon az éjjelen megírtam e műtéttel kapcsolatos utolsó versecskémet:


Élni, vagy így is élni?

A probléma úgy kezdődött,
Szívem elkezdet zörögni.
Felmentem hát Kolozsvárra,
Egy szív lakatost keresni.

Nem túl messze a központtól,
Találtam egy szívműhelyt.
Ott a sok műszerész közt,
A megfelelő szakembert.

Ahogyan történi szokott,
A munkaágyra fektettek.
Itt többször is megforgattak,
S kopogtatták szívemet.

Aztán, mint manapság szokás,
Vizsgálgatták a Cé-Té-met.
Átnézve a leleteket,
Megszülettek a döntések.

Ajaj, nem lesz könnyű dolgunk,
Több vezetékkel is, baj van!
Szétkel szedni ezt a motort,
 Így csináljuk már újabban.

Egy kis semmiség az egész,
A doktor úr, így vígasztalt.
Van a testben plusz vezeték,
Ha, nem, hát rakunk újabbat.

Rutin munka ez már nálunk.
Motort kissé leállítjuk.
Ha kell, dugattyút cserélünk,
Majd ismét újra indítjuk.

No, azért azt, meg kel mondjam,
Néha-néha, megtörténhet,
Hogy az új szív nem indult el,
De ez nálam ritka eset.

E felbátorítás után,
Megbeszélhettem magammal.
Döntsem én el most egyedül,
Mit akarok a motorommal!

Doktor úr mindezt megértve,
Hogy meghozhassam döntésem:
Lenne önhöz egy kérdésem,
Válaszoljon, kérem szépen!


Mondja meg igaz szavára,
De csak így, csendben, diszkréten!
Most így megfoltozott szível,
Szerethetek e, úgy, mint régen?



Ugyanazon az első Váradi műtét utáni éjjelen, hallottam utoljára a belső hangot. Rendkívül dühös volt és gyorsan és hangosan beszélt.
- No. Most boldog vagy?
- Sosem hallgattál rám, levetheted már most fátyladat, nem kell, megjátszd az örök elégedettet, megmutathatod a világnak mosolytól mentes arcod. Erre a műtétre is csak azért mentél, hogy teljesüljön régi vágyad. Mivel, hogy saját temetésedet nem láthatod, most a halál közelében láthattad érezheted saját értékedet. Mindig arra vágytál, hogy csodáljanak az emberek, hogy valamim olyat tégy, mint egy hőstett. Ebbe vállaltad a műtétet is, hogy figyeljenek föl rád, és bátornak kiáltsanak ki. De ez nincs így, engem nem lehet becsapni, igen is remélted, hátha mégis bejön az egy százalék, és eltávozol anélkül, hogy öngyilkosságot köves el, mint én biztattalak. Már más is megmondta neked, hogy túl gyáva vagy te ehhez, csak ennyi, és nem más erkölcsi tényezők gátoltak meg mostanig is. Mindig is felnéztél az öngyilkosokra, csak hogy ehhez igazi bátorság kell, ami neked nincs. De majd meglátod, további életed is felér ezzel. Most, hogy nem dolgozhatsz, megtapasztalhatod igazi értékedet. Már sokan elfeledtek. Ha már nem adhatsz, feledésbe merül minden tetted. Most még keresnek, mert nem biztosak abban, hogy nem fogsz e még dolgozni. De ha rájönnek, egyedül maradsz, a tudatoddal, lelkiismereteddel, és százszor is megbánod, hogy nem hallgattál rám. Most még csodálnak egy néhányan, de rövidesen lehull csillagod. Földön járó halott leszel, mert nem ilyen végét vártál földi életednek. Maradj örökre tudatottal, tanácsadóddal, én örökre kilépek életedből.
 
Nem elemzem a belső hangot, de lehet, hogy sokban igaza lesz. A megöregedés, nem hiszem, hogy életünk legértékesebb ajándéka lenne.
Kedves barátom, itt én is befejezem levelem, remélve, hogy rövidesen találkozunk, és vörös keresztes nap lesz az ortodox naptárban.

Kovács József Kopek.

**************************
13. ÍZES TÖRTÉNETEK - IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV

NAGY VENDEL : A KOCSONYA  - (első kötet, nyolcadik rész)

A MEKEN EZEN A LINKEN OLVASHATÓ:

NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
 ~~~~~~~~~~~~~~~~~ 
8. Fejezet : A KOCSONYA

Mindig szerettük, mikor Latabár Kálmán énekelte, hogy remegek, mint
általában remegni szokott a kocsonya Miskolcon. Ilyenkor nagyokat
nevettünk. Mindig is furdalta az oldalamat, hogy miért is remeg a kocsonya,
és főleg miért pislog az a kocsonya? Apám, mikor hazajött a tanyáról és öt
csöppnél többet ivott, akkor a mama mondta neki, hogy olyan laposakat
pislog, mint a miskolci kocsonya...

De hát mit jelenthet ez? Honnan ered ez a szólás? Kutatni kezdtem a dolog
után és sok érdekes történetet találtam. Íme, az egyik..

Már rég volt, a régi békebeli időkben, mikor még Ferenc Jóska volt a K. UND
K., vagyis a császár és király, állt az út mellett egy fogadó, ahová
betérhetett a fáradt és éhes, szomjas utazó.

A kocsmárosné híresen jó szakácsnő volt és az arra utazók vagy a
rendszeresen vásárba vonulók mindig megálltak egy jó ebédre vagy egy kancsó
borra. Voltak, akik a gazdaasszony híres húsleveséért jöttek be, de mégis
leghíresebb étke a miskolci kocsonya volt. Pedig hát nem is Miskolcon
játszódik a történetünk, csak az étel receptje odavalósi.

Az este is megfőzött egy nagy fazék kocsonyának való körmöt, fület, farkat,
és hogy ne csak csontos legyen a lében, egy nagy hátsó csülköt is
beledarabolt, nehogy megszólják, hogy csontból főzi a kocsonyát.

Jó sok ideig főtt az étel, mert kemény húsú és nagy volt a disznó és sokára
puhult meg a hús, de volt rá idő abban a még nem rohanó ánti világban.
Cseréptálakba szépen kimerte a levet és utána minden tálba mindegyik
húsféléből rakott bőven, hogy aki megeszik egy ilyen adag kocsonyát, az
estig kibírja éhezés nélkül.

Akkortájban még hűtőszekrény híján a pincéket használták hűtőkamraként,
mert a kútba ennyi tányért nem lehetett leengedni. A cselédlány lehordta a
még langyos tálakat és egy deszkára rátette a pince fala mellett majdnem
csak a földre, hogy néhány óra múlva már ehető legyen a finom kocsonya. A
mai Köjál ezért rég bezárhatta volna a vendéglátó egységet, de ez akkoriban
még nem volt divat.

Egy éhes csapat kanyarodott be a kocsma udvarára, és adtak a lovaknak vizet
és abrakos tarisznyát, majd aztán betértek a fogadóba, ahol faasztalokhoz
ülve kérték a szokásos kocsonyájukat és a meszely borukat.

Hordták is fel serényen a tálakat, amiben már remegett a kocsonya leve,
félve az eztán következő tortúrától. Az éhes parasztgazda furán nézegette
az előtte álló, illatozó tálat és hangosan hívta a szakácsnőt.

- Mit hozott nekem, hiszen ez az étel pislog.

Hitték is, nem is, de odatolongtak az asztalhoz. S valóban a tál közepén
ott pislogtatta hatalmas szemeit egy nagydarab pincebéka. Először
megdöbbentek, majd sikítottak a női személyek és a béka csak laposakat
pislogott, de a riadalom ellenére nem mozdult, mert nem tudott, belefagyott
a kocsonyába.

Mint később kikövetkeztették, hogy is kerülhetett a tányérba a rusnya
állat. Bizonyára fázott a talpa és a még meleg tálba mászott melegíteni a
békatalpait. A kocsonya lassan kihűlt, a béka elaludt, a kocsonya megaludt
és a béka beledermedt a levesbe. Utána meg saját erejéből kimászni nem
tudott és a félhomályos pincében nem vette észre a vaksi cseléd, hogy egy
másfajta hús került az ételbe.

Aztán jót nevettek a dolgon és még évekig is emlékeztek az esetre, és a
pironkodó fogadósnétól ezután sokáig úgy kérték az ebédet, hogy ha lehet,
béka nélkül szolgálják fel..

Így történnek az emlékezetes szállóigék, és a legendák évtizedekig
terjednek szájról szájra. Ennek az esetnek is több változatát lehet
hallani, és íme, most mi is megörökítjük az utókor számára.
  A sertésnek az ügyes háziasszony csaknem minden részét fel tudja használni
főzésre, sütésre.

Vannak az állatnak értékesebb részei, a nemesebb részek, a színhúsok, a
szűzpecsenye, a karajok, a tarja, a combok, de vannak kevésbé értékesek,
mint például a lábak, fülek, az orra, a farka. De azért ezek is mind
felhasználhatók különféle ételekhez, pörköltekhez, vagy felfüstölve
bablevesekhez vagy akár kocsonyához is, ami egy egyszerű, de nagyszerű étek.
 Az ahány ház, annyi szokás elve itt is érvényesül, mert mindenki másképp
főzi és mindenki valami saját dologgal bolondítja meg az általa főzött
ételt.
 
A kocsonya főzése
Apám sokszor mondta, hogy mindenből lehet kocsonyát főzni, és ez majdnem
igaz is, mert ha megalszik a húsleves vagy a pörkölt, akkor már az is
kocsonya, de lehet halászléből halkocsonyát csinálni, ahogy ezt már egy
másik receptnél elemeztük.

Az alapanyag pucolása közben, ami férfimunka volt, énekelte apám, hogy
megdöglött a bíró lova, és hogy jó lesz a bőre bundának, a négy lába
kocsonyának és megeszik a budapesti cigányok!
 És ugye még nyúlfejből is lehet kocsonyát főzni, ha nagyon kell. Ekkor
előjött a háború, hogy milyen sokan éheztek és ők mégsem, mert olyan
állatot tartottak, ami megnőtt mindenféle gazokon is és kerti hulladékon,
és mégis a legfinomabb húsa van, és sok van belőle és sosem fogy el, mert
szapora, mint a nyúl.

S valóban az egész háború alatt rengeteg nyulat ettek főve, sütve, vadasan
meg pörköltnek, és ez a túlélés egyik legegyszerűbb formája volt, mert a fű
még akkor is termett és takarmányrépa és széna is akadt.

Azért ez a mai világban is elgondolkodtató. A nyúl viszonylag csendes
állat, és üregi nyúl még pincében is eléldegélt, és az istállóban a lovak
és tehenek lába alatt a lehullott takarmányból is megélt. És a vályú alatt
védett helyen szaporodhatott. Nem tűnt fel sem ellenségnek, sem pedig
fináncnak.

No! Akkor álljunk neki a mai receptünknek.

Mint mindennél, a főzésnél is az előkészületek a legfontosabbak és a
legidőigényesebbek.

Kérdés, hogy hol, miben és miből készítsünk kocsonyát? Mint már előzőleg
említettük, sok mindenből lehet ezt a jellegzetesen magyaros ennivalót
főzni, akár szárnyasokból, birkából, halból, csupáncsak csontból, de akár
gyümölcsből is, mert példának okáért a gyümölcstorta bevonata is
gyümölcskocsonya zseléből készült, és nem beszélve az aszpikról, amivel
díszítik a kaszinótojást vagy a sonkatekercset, amit most szilveszterkor is
tálaltak a család hölgytagjai a vendégeknek.
 Mégiscsak leggyakrabban disznóból főzzük a legfinomabb kocsonyát, és annak
is a csontosabb részeiből, mert a kocsonya megdermedésében a csontenyv a
ludas, de van még más fontos alkotóelem is.

A húsok előkészítése a legfontosabb, mert az állat tisztítása már a
vágásnál megkezdődik, mert a jól forrázott és pörzsölt sertést újra pucolni
már sokkal könnyebb. Nagyon fontos, hogy a szőrtüszőket maradéktalanul
eltávolítsuk, mert gusztustalan a tányéron, ha bökős a köröm vagy a bőrke.

A húsokat beáztatjuk, hogy a nedvességtől kissé megpuhuljanak és alaposan
megvakarjuk, átkeféljük és akár kivágjuk a felesleges részeket, és bárdal,
tuskón nagyobb darabokra vágjuk a csontokat is.

Milyen alapanyagokat használjunk, hogy biztosan megaludjon az ételünk?
Köröm, fül, farok, orra, álla, bőrke és a fejhús bármelyik része, és hogy
legyen benne rendes hús is, mert valakik csak azt szeretik, teszünk bele
még hátsó csülköt is, akár kicsontozva is, de a csontot azért bele kell
főzni, ahogy mondani szokás, csak az íziért. Az nem baj, ha nagyok a húsok,
a főzés után úgyis kicsontozzuk és még darabolhatjuk kisebbekre is.

Bele lehet tenni még a sertés nyelvét is, finom falat, de csak annak, aki
szereti.
A mennyiség, mint minden főzésnél, itt is meghatározó, hányan esszük és
hány tányérral szeretnénk tálalni, mert az ennivaló több napra is eláll.
Általában minden személyre fél kiló alapanyagot számolhatunk, mert a
csontozás után már alaposan megcsappan a mennyiség.
Mi kell még a főzéshez?
Nekünk van egy tíz literes, magas, zománcos fazekunk, amit csak erre a
célra használunk már évtizedek óta. Fedő nem kell rá, mert a kocsonyát nem
szabad lefedni, hadd áramoljon a gőz szabadon és lobogjon a víz, mikor arra
van szükség. Kell még az ételbe sok fokhagyma, legalább négy-öt egész fej,
de vigyázni kell, hogy egészséges legyen, kell még egész bors tizenöt-húsz
darab, piros csöves paprika, cseresznyepaprika lehetőleg kissé csípős, mert
annak van csak íze, a többi csupán csak gaz ízű, mondta a papa. Adhatunk
hozzá még őrölt borsot is meg két evőkanál tört paprikát, a színe és az íze
miatt.

Van, aki tesz bele zöldséget is, de attól húsleves íze lesz, és ha
babérlevél is kerül bele, akkor meg vadas lesz az íze.
 Az a jó, ha a sokféle hús között van füstölt is, de akkor vigyázzunk, mert
más karaktere lesz a kocsonyánknak, karakteresebb, intenzívebb lesz, és nem
mindenki eheti és szereti a füstös húsokat.
 Főzhetjük sparhelten is, de akkor igencsak rakni kell a tüzet, de legjobb a
gáztűzhely, mert annak a lángja szabályozható.
 A megmosott és tiszta alapanyagot vízben áztatjuk míg fel nem tesszük,
ilyenkor a bőre megpuhul és könnyebben fő.

Feltesszük a fazekat és hideg vizet öntünk bele és átrakjuk a húsokat,
vegyesen és egyszerre, tehát nem válogatjuk, hogy milyen fajta.
A víznek el kell lepnie jócskán a húsokat, mert a több órás főzés közben
sok víz elpárolog és utána önteni nemigen illendő, mert zavaros lesz a lé
és visszaesik a hőfok.
A víz mennyisége attól is függ, hogy van, aki csak a levét szereti enni és
lesz ilyenkor húsmentes kocsonyalé is.
Mikor feltettük nagy lángra, akkor még kell egy óra, mire felforr a vizünk
és közben beletehetjük a többi alkatrészt is.

Először a fokhagymát, mert az is segíti a kocsonyásodást, és egy egész kis
fej vöröshagymát - csak a külső héját kell levenni. Beletesszük az egész
borsot, és a cseresznye-, majd a csöves paprikát, a töröttet még nem.
 A sóval vigyázni kell, mert a füstölt áru az eleve sós és nehogy
elsokalljunk.
Zöldséget és babérlevelet mi nem teszünk bele. Elég fűszeres lesz így is.
Ha intenzíven rakjuk a tüzet, akkor egy óra múlva elkezd forrni a víz és
megindul a habzás, ekkor le kell habozni, hogy tükrös és ne zavaros legyen
a leve.
Ehhez használjunk fémből készült szűrőt, vagy egyszerűen csak kanalat.

Ilyenkor látszik meg, hogy milyen gazdától kaptuk a húsokat, mert a hab
színéből látni lehet, hogy mivel etették az állatot: ha zöldes, akkor tápos
a disznó, ha feketés, akkor meg nem pucoltuk meg rendesen a füstölt árut.

A lehabozás után már beletehetjük a két evőkanál tört paprikát és az őrölt
borsot, s kis idő után megkóstolhatjuk, hogy só kell-e bele.

Ekkor gyakorlatilag már minden benne van és csak meg kell főnie a húsoknak,
Főleg a körömnek és a csülöknek kell sok idő, legalább három óra, de
nagyobb mennyiségnél még négy óra is lehet.
Villával vagy kés hegyével próbáljuk, hogy belemegy-e a csontosabb
részekbe, mert ha gumis, akkor még sok idő van hátra.

Ilyenkor már látni a leves színét és érezni az illatát is, és a mama úgy
próbálta ki, hogy jó-e már, hogy nyitva a gőz fölé tartotta a kezét és
összecsukva, ha ragadt a tenyere a gőztől, akkor már majdnem jó volt.
Persze a biztos az, ha kanállal is el lehet vágni a kistányérba kiszedett
bőrös körmöt. Az a legkritikusabb pontja a kocsonyának.
Ha már megfőtt és az íze is megfelelő a lének, akkor gyakorlatilag kész is
a munka kétharmada.

Következik a tálalás.

Ehhez a mama különféle edényeket használt, leginkább mélytányérokat, de ha
sokat főzött, akkor előkerültek a zománcozott paraszttálak is, amit
szüretkor akár evőtálkaként is használtunk.
A húsokat kiszedtük egy tálcára hűlni és ott kicsontoztuk, ami könnyen
kijött, és abból is látszott, hogy megfőtt.
De azért hagytunk benne némi csontot is, mert van, aki szereti szopogatni a
csontokat is.
Egy másik tálba szedtük a paprikákat, hagymákat és minden mást, amit majd
utána teszünk vissza a tányérba díszítésként.
Ekkor már csak a leves maradt a fazékban és azt egy mély tálba átöntjük
szűrőn át, és akkor csak a tiszta, piros lé marad meg. A kiszűrt darabkákat
vagy ott elnasizzuk, vagy kidobjuk a csirkékének az udvarra.
Most következik a tálalás művészi alkotása, mert a készétel látványnak sem
utolsó.
 
A kocsonya tálalása alapvetően ízlés kérdése...

Az előkészített tányérokba, tálakba szétmerjük a levet, egyformán, vigyázva
arra, hogy a piros tetejéből mindegyikre jusson. Aki csak levet kér, annak
telerakjuk a tányérját; mikor megfagy, úgyis kissé összezsugorodik a lé.
Eztán a húsokat osztjuk el, hogy minden tányérba egyenlően jusson köröm és
hús is; aki csak azt eszi, annak megjelölt tányérba tesszük, hogy tudja,
melyik az övé.
Ha nagyok a darabok, akkor most éles késsel elvághatjuk, és a nyelvet még
most újra meg kell pucolni, karikákra vágni és úgy tálalni.
Mikor minden hús és lé elfogyott, akkor díszítjük a tányérokat. Mindegyik
tetejére tehetünk csöves vagy cseresznyepaprikát, vagy darabokra szedett
fokhagymát, de ez el is maradhat, mert nem mindenki szereti.

Eztán már csak várni kell, hogy hűljön a leves.

Mikor már szabad kézzel is foghatóak a tányérok, akkor hideg helyre (kamra,
spejz) rakjuk, hogy lassan megkocsonyásodjon az étek.
Ilyenkor még hűtőbe rakni nem szabad.
Ha sokáig főztük, akkor néhány óra múlva már láthatjuk az eredményt, hogy
milyen szépen megkocsonyásodott a leve.
Van még egy tálalási mód: magas peremű tepsibe rakjuk a levet és a húsokat,
és mikor megdermedt, akkor késsel kockákra vágjuk és mindenki tehet a
tányérjára egy-két darabot.

Van, aki dermedés után még megszórja a tetejét kevéske törött paprikával,
csak úgy díszítés okán, de ezt inkább a fehér kocsonyára szokták tenni,
mert nem mindenki tesz a lébe paprikát. Ők fehéren szeretik, de akkor leves
jellege van és ez ízlés dolga.
Késsel, villával lehet enni, friss kenyérrel. Mindenki kiválasztja a neki
megfelelő tartalmú tányért. Aki akarja, ehet hozzá savanyúságot is, de
magában is kiváló egytálétel.

Mindenféle vörösbor illik hozzá. Reggelire, vacsorára kiváló ennivaló,
régen csak télen ették, ma már a hűtők világában már nyáron is készíthető,
de nemigen szokás.

Ezzel a recepttel is érzékeltettük, hogy a kisebb értékű húsokból is lehet
értékes ennivalókat készíteni, de a mai müzlis világban már sokan nem is
hallottak erről a kiváló étekről.
Régebben egy búcsúban találtam zöld műanyagból készült ugráló békákat, és
vettem egy pár darabot, s a legközelebbi kocsonyafőzésnél feltettem őket
néhány tányérra, hogy hadd pislogjanak a tányér közepén.
A gyerekek lelkesen fogadták és így elmesélhettem nekik a régi humoros
történetet.
Így lett belőle ízes történet.
Mindenkinek jó étvágyat kívánok!

Folytatjuk.



**************************
14. BÖLCSELETEK, SAMU ÁGNES IDÉZETEI 



Samu Ágnes
.................................................

A szív olyan, mint a porcelán, könnyen összetörik.
2013. 10. 18.
 …......................................……
Az élet olyan, mint az időjárás, mert folyton változik.
2013. 10. 20.
……............................................… 
A szerelmesnek lenni olyan, mint lerészegedni, könnyen tehetünk olyat, ami még a gondolatainkban se fordul elő.
2013. 10. 20.
…..............................................…. 
A sorsunk előre meg van írva, változtatni nem tudunk rajta, ám a magunk képére formálhatjuk. Nem mindegy, hogyan éljük meg a sorsunkat.
2013. 10. 21.
….............................................…. 
Senki se tökéletes, de mindenki tökéletlen.
2013. 10. 21.
….............................................…. 
A jó gyógyító az, aki a sérült testet hozza helyre. Mindenki tudja, hogy az egészséges testtől és lélektől teljes csak igazán az ember. A testben a beteg lélek olyan, mint a színes és a gyönyörű szárnyak nélküli pillangó. Az igazi gyógyító valójában nem a kezével gyógyít, hanem a szívével, mert csak ő képes új szárnyakat adni a pillangónak.
2014. 02. 17.
…........................................... 
Az ember agya olyan, mint az oprendszer, időnként muszáj újra telepíteni, hogy ismét rendesen működjön.
2014. 02. 18.
….............................................. 
A szívünk a testünkben olyan, mint a számítógépekben a processzor, fontos ügyelni arra, nehogy túlterheljük, és emiatt tönkre menjen.
2014. 02. 18.
…............................................. 
A folyton ismétlődő dolgok nem véletlenek, mert ilyenek nincsenek. Amit véletlennek nevezünk, azok mind a sorsunk jövőjét elénk táró égi jelek, melyeket Isten és az angyalai küldenek nekünk.
2014. 02. 18.
…......................................... 
A szépség alatt sok mindent érthetünk, ám az igazán szép dolgok nem láthatók, ilyen a szeretet is.
2014. 02. 18.
 …........................................
Gondolkodni hosszadalmas munka, mert a jó és hasznos ötletek kidolgozása sok időbe telik.
2014. 02. 18.
…......................................... 
Mindenki számára a legfontosabb a büszkesége, 

Ami a szíve, hol a legdrágább és legféltettebb kincseit őrzi,

Ezek által válik az ember igazán értékessé és felejthetetlenné.

2011. 07. 17.
…........................................… 
Ahhoz, hogy valaki bátor legyen, ahhoz félnie is kell.

2015. 08. 03.

….....................................…

Sokszor felmerül az a kérdés, mi értelme a halálnak? Sokan nem tudják, de a halálra igenis szükség van. Ahhoz, hogy valami kezdetét vegye, valaminek meg kell szűnnie. A halál egyaránt szellemi, egyaránt fizikai értelemben is jelentős szerepet játszik. Olykor a veszteség hozza meg az igazi nyereséget. A világ körforgása nem is volna rendben, ha nem létezne az elmúlás.

2015.09.02.

**************************
15. VERSRŐL VERSRE… KORTÁRS SZERZŐKTŐL

NAGY CSABA: Volt és lesz

Ormoktól a rónáig
fújdogál a hideg szél,
ősi magyar pusztában
sok bús üsző útra kél.

A megkopott hazában
a magyar csak kóborol,
feledésbe merült már
ezeréves hősi kor.

Ó, hajdani dicsőség,
múltunk, a régi idők,
midőn magyar lobogók
lengtek váraink fölött.

Miénk volt Pozsony,
benne magyar királyok,
sohasem hajbókoltunk,
s nem tiportak szűz álmok.

Hiszen olyanok voltunk
világ népei között,
akár büszke vitorlás
a kéklő tenger fölött.

Egykor virágos földünk,
szirmai elhullottak,
s mi, hitetlen magyarok
engedtünk új koroknak.

Dicsőségünk hanyatlik,
de egyszer még lángra gyúl,
s akkor sötét jövendőnk
vakító fénybe borul.

Rajta, hát talpra magyar!
Mária keze simítván,
óvja büszke válladat,
s oly leszel, mint hajdanán


Lobogónk még mindig áll,
váraink tornya fölött,
és nagyobb lesz a magyar,
mint múlt századok között.


...........................................

Kuchta Csilla: ANYASÁG

Megmagyarázhatatlan érzés, véget nem érő víg történés .Két ember helyett gondolhat még, maga s gyermeke jövőjéért. Kismama várós korszakában álmodik, - kilenc hónapjában. Vár a csodára, a babára, és szül a kincs, - boldogságára. Gyönyörű pillanat egy anya karjában, a baba mosolya. E arc szívét elvarázsolja. Most már ketten vagyunk. - gondolja.




.............................................

Kovács Tibor - Verona

Verona, miért vagy Te Verona?
Gyászok, drámák, íródásának,
Szerelmek szövödésének helyszíne,
Hol ifjak szerelembe esnek,
Hol apák hadban állnak.

Drámák, Tragédiák helyszíne,
Szerelmek bonyolódnak,
Hol apák ellent mondanak,
Ifjak titkon frigyre lépnek.


Verona hol tragédiák, drámák,
Árnyékában szerelmek születnek,
Ifjak és Érettebbek szerelembe esnek,
S frigyre lépnek.


2018. Július 12.
 .........................................................

Gmeindl Margitka: 
Az elhallgatás


A napsugár ott csillog hajadon,
Lényedből árad a bizalom.
Szemed íriszében ékkövek szikráznak,
Szívemben teérted felgyúlnak a vágyak.
Üzenem a széllel, levélsusogással,
Szavakkal nem tudom, elmondatom mással.
Vadvirág a réten tehozzád szól szépen,
Elmondja szerelmem, üzenem színével.
Csobogó pataknak vizébe, ha nézek,
Fodrozó hullámok téged felidéznek.
Látom csípőd ívét, oly csodásan formás,
Megremeg a testem, erőm lassan elszáll.
Bármit is kívánnál, szó nélkül megtenném,
Madárrá változnék, válladra repülnék.
Hogyha lázas lennél, hópiheként szállnék,
Homlokod hűsítném, olvadva meghalnék.

Mindig így láttalak, rád csak így gondoltam,
Jaj, de a köd felszállt, magamra maradtam,
Titkodat megtudtam, majdnem belehaltam.
Az elhallgatás volt az, ami nagyon fájt,
Álarc volt csak rajtad a kedvesség, a báj.
Nem tudok már hinni, senkiben nem bízok,
Magányosan élni vajon meddig bírok?
Napsugár csillogott hajdan a hajadon,
Lényedből hazugság árad, nem bizalom.



 .............................................



NAGY VENDEL: Az égbolt, s a tenger    



Az égbolt, s a tenger,
Ajándékot küldtek bölcsőmhöz,
Mikor megszülettem,
ezt mesélték többek nekem.
Küldték a viharral,
Ki a szél szárnyán szárnyalt,
Hogy ott érje még a hajnalt,
Mert csak fényben látszik
A tenger, és az égszín kékje.
Ha körbe öleli
A Földet a szivárvány.
S napfényben ragyog
A harmatos ködmárvány.
Ott álltak mindketten
Baldachinos ágyamnál.
Kezükben tartva
Szemeimnek szánt színüket,
S ötvenöt évig őriztem
Kék színét
Álmodozó szememnek.
De  lám e  kegyet
meg nem érdemeltem,
botor módon elfecséreltem,
mostanára mindezeket   elveszítettem.
Kit a  sors megbüntet,
azzal Istennek terve lehet.


 2018.08.04.

**************************
16. A MISSZIÓ... 

NAGY  VENDEL:  Álmaim megvalósulásának terve...


- ÚTMUTATÓ AZ M.M.M. HASZNÁLATÁHOZ - 

  Tisztelt Látogatóink, Kedves Olvasónk!
Szeretettel köszöntelek a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN jelen számával.
Elnézést a bizalmasnak tűnő megszólításért, de gondolom ezt a lapot barátaim, vagy híveim olvassák és nem az ellenségeim, mivel nem nekik szánom.
Nagy Vendel vagyok, Szekszárdon élek, s több mint negyven éve írogatok különféle lapokban, antológiákban, különböző műfajokban és stílusokban. Vers, próza, cikkek, glosszák, humor, stb.
   Mindig volt valamilyen megjelenési lehetőség, de a mai gazdasági világban ez teljesen megváltozott. Már nem terem babér a magunkfajta számára.
Önálló verseskötettel is jelentkeztem, köszöntve az új évszázadot. 
Sajnos sok minden az anyagiakon múlik, de ehhez párosulhat még a kortársak hiúsága, és kicsinyessége, ami megakadályozza az érvényesülést, ebben a belterjes művészvilágban.
   Éppen ezért más módszerhez kell folyamodnunk, s egyénileg kell a sorsunkat a kezünkbe venni.
Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban, ami részben, egy könyv erejéig anyagi haszon nélkül megvalósult. A másik ötlet egy saját lap indítása, de a nyomda, papír, és terjesztés költségei szintén horribilis összegbe kerülnének.
Ki vesz manapság könyvet, vagy újságot? Az elvetemült!

Egy irodalmi műalkotás publikálásához három nehezítő elem adatik: a mű megírása, kiadása, és eladása.
 
Nagy Vendel és szerkesztősége
A kor adottságait kihasználva egy elektromos lap megjelentetésén fáradozom.
Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van.  Ha a Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.

Mivel magamnak, és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján  a lap címe: MEGSZÓLALOK

Nem túl meghökkentő cím, de a dolog lényegét kifejezi.
Néhány gondolat a tartalomról, és a formáról.
A cím sugallja, hogy bárki aki jogilag kinyilvánítja, hogy az írása megjelenhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak, előbb utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében.
Csupán néhány írott, és íratlan szabályt kell betartani.
Az írás nem lehet alkotmány és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi normákra fittyet hányó magyartalanodó, és túlzottan napi politizáló.
Napi politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk róla.  Írás közben elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés, de a határt a kettőezredik évszámnál meghúzzuk.
Megjelentetnénk cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket, dalszövegeket, reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt recepteket, stb.
Az írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat fenntartjuk, a lapból máshol publikálni tilos, a lapot egyben továbbítani szabad.
   Az újság terjesztése elektromos úton történik e mail címre, mindenki egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos vágyam, hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló.
A lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk fizetni, pl. honoráriumot. Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy értéktelen  a termék. Pedig csak gesztus az olvasó felé. Persze semmi sem ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi munkával, tárgyi dolgokkal, vagy némi kp.- vel, ami egyéni megbeszélés után történhet. Mindezt a magazin fejlődése, és fennmaradása érdekében kérjük: elektronika, megunt, leselejtezett leptop, nyomtató, stb.
A külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel egyszerűbb, de pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasó programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel.
Később, technikánk fejlődésével fotókat festményeket, és egyéb illusztrációkat is sikerült közölni, színesítve a lapot.
A számokat havonta küldjük,visszamenőleg is, hiszen később is csatlakozhatnak hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.
Barátok között add tovább.
Kíváncsian várom a reagálásokat.
Elérhetőség:
telefonon: 06 30 550 51 06
e mail-ben   nagy.vendi54@gmail.com
Megrendeléseket, írásokat, hozzászólásokat erre a címre kérem.
Mindenkinek kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.

**************************

17.  KÖNYVELŐZETES



CSAK A  DAL … NAGY VENDEL  DALOSKÖNYVÉBŐL



Hamarosan megjelenik NAGY VENDEL   tizenhatodik  E. Könyve,  a  MEK  - en .
Ízelítő a  szerző dalaiból:

 NAGY VENDEL: CSAK A DAL

Öreg kép
A falon
Néhol megkopott
Színét veszítve olyan,
Mint annak előtte volt.


Öreg könyv
A polcon
Mit ronggyá olvastál
Melyből pillangó szárnyán
A gondolatod elszállt.

REFRÉN:

Csak a dal
A Tiéd,
Mi mindig megmarad
Átölel két karjával
Örökre szívedbe mar.
Csak a dal
A Tiéd.
Mi mindig megmarad
De aki hangod hallja,
örökké boldog marad.

Szerelmed
Elhagyott
Más utakon jár.
Nincs aki eléd jöjjön
Nincs aki hazavár.

A színpad
Örömét
Senki nem veheti el
Tenéked ez legyen
Igazi intő jel.
 
REFRÉN:

Ifjúság
Elrepül
Szíved fiatal még
Lelkedből dalok szállnak
Mindaddig amíg élsz.

A dalok
Örömét
Senki nem veheti el
Sikereid szárnyán
Az Égbe felemel.


Refrén:
2012. Szenvedélyes, lassú dal.

**************************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT …OLVASÓINK ÍRTÁK

Szia Vendi!
Kopár fák közt.. versnek ez a része tetszik a legjobban.

Kopár fák közt kotor a szél
fehér leplet lehel a tél
nászágyán elvérzik
az erőt vesztett erény.
puha dunyhával betakarja
a szemetet s a koszt
piros orcával nevetve

elűzi a gonoszt.

Nagyon szépen leírtad, hogyan jön a tél, és valójában ilyenkor nem meghal vagy elalszik minden, hanem megtisztul és újjászületik. Szerintem bölcs gondolat ez a télről, és bevallom most olvasok először ilyen írást erről az évszakról, mert ilyen jellegű verseket a tavaszról írnak.
Üdv:Ági
 .................................................

A  MEGSZÓLALOK MAGAZIN  807.  SZÁMÁNAK KÉPLEÍRÁSA   VAKOK SZÁMÁRA.

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! Nagy Vendel áll a képen. Piros
zakót, fehér inget, fekete nadrágot visel.. kezeit összefonja maga előtt.
arca komoly. szemüveges. szőke hajú.

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL... KORTÁRS SZERZŐKTŐL
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű
fekete szemű.
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila
nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és
farmerkabátban van.
KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben
nyakkendőben van.
Vönöczkiné Gmeindl Margit Barna rövid hajú szemüveges. ciklámen színű blúz
van rajta.
Mátyás Rita barna rövid hajú, barna szemű. fehér kalap fején lila rövid
blézer van rajta.

4.  KULTÚRKOKTÉL ÁRVAY MÁRIA: NYÁR
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak
támaszkodik.

5. ARCKÉPCSARNOK GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET!
FORGÁCSOLÓ  - RIPORT NAGY MARCSIVAL
GERENCSÉR HAJNALKA fekete hajú szemüveges fekete szemű kissé mosolygós.
NAGY Marcsi ősz hajú szemüveg piros blúzban és  fehér hosszú szoknyában
van. másik képen Marcsiék főznek kint az udvarban. harmadik képen Marcsi
kézi munkája látható  egy hímzett terítő.
Negyedik képen Marcsi plüssmackó gyűjteménye látható.

6. ÁGI ÍRÁSAI - ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES EGY ESTE ÉS EGY NAP
Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

7. KARCOLATOK Csomor Henriett: Betondzsungel
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila
nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és
farmerkabátban van.

8. HAZAI TÁJAKRÓL…NAGY VENDEL  VERSEIBŐL
BALATONI VERSEGYVELEG  -  VÁLTOZATOK EGY TÉMÁRA
Nagy Vendel átható érzéssel szavalja gyönyörű versét a színpadon. kék
ingben s fekete nadrágban van.

9. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie: Soha ne mond, hogy soha!

ÖTÖDIK FEJEZET
Horenka Erika barna haja válláig ér. mosolygós arcú piros blúzban van.
Halvány barna könyvborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja
a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

10. BEMUTATJUK... SAMU ÁGNES   ÍRÁSAIT
Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete
trikót viszel, távolban erdő látható.

11. MEGJELENT…
 CSOMOR HENRIETT   LEGÚJABB NOVELLÁS KÖTETE: EMLÉKEK VIHARÁBAN
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű merengő tekintetű rózsaszín
kockás ingben és farmerkabátban van.

12. VERSVÁLOGATÁSOK
BURZA MÁRIA és I. P. STEVE verseiből
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú
ujjú blúzt visel.
I.P. STEVE VERSEIBŐL
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van
a kép bal alsó sarkába kék betűkkel I.P.STEVE*

13. ÍZES TÖRTÉNETEK
NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK... IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV. KARÁCSONYI
ÉDESSÉGEK, SÜTEMÉNYEK
A BEJGLI   -  ELSŐ KÖTET -  HATODIK RÉSZ
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke pulóverében szemén szemüveg.
Prózája közepén mákos és diós bejgli látható.

14. GLOSSZA
KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK:  Barátomra várva
KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: ül a lépcsőm kezei térdén szürke rövid nadrágban s
sötétkék pólóban. őszes fekete rövid haja van.

15. VERSRŐL VERSRE …KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű
fekete szemű.
Kuctha Csilla barna rövid hajú mosolygós fehér blúzban van.
Baksa Anci szőkés barna haja van, barna szemű mosolygós barna blúz van
rajta.
Baksa Anci: Nyári nap melege című verséhez világoskék s sárga felül a kép.
Fehér s piros virágok közt egy barna hosszú hajú nő piros ruhában.

17. NOVELLA
KELEMEN GYÖRGYNÉ: Fújj, ez csak víz.
Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány elött áll. fekete
rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. Kék táskája
lóg és egy szürke kalap van a kezében.

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY   ROVATA
Közönséges galaj  (Galium mollugo)
SOPONYAI MIHÁLY  **mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
Közönséges galaj: apró fehér virágú zöld a szára..
 .............................................

Kedves Vendel!
Nagyon sok további sikert kívánok.
Nem könnyű a kultúra népszerűsítése, de nagyon szép feladat, én magam is
sok pozitív visszajelzést és baráti támogatást kapok.
Jó érzés látni és tudni, hogy sokan szeretik - minden közvéleményt riogató
vélemény ellenére - az értékes, értelmes kikapcsolódást.
Baráti üdvözlettel
József
 .............................................

KEDVES VENDELEM ....
Ha majd kiheverem az utazással járó fáradságokat ezt megcsinálom, ha nem bánod!    NAGYON   JÓÓÓ!
GUSZTI

018-08-05 4:56 GMT+10:00 Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com>:


 
NAGY VENDEL:  Az égbolt, s a tenger    


Az égbolt, s a tenger,
Ajándékot küldtek bölcsőmhöz,
Mikor megszülettem, 
ezt mesélték többek nekem.
Küldték a viharral,
Ki a szél szárnyán szárnyalt,
Hogy ott érje még a hajnalt,
Mert csak fényben látszik
A tenger, és az égszín kékje.
Ha körbe öleli
A Földet a szivárvány.
S napfényben ragyog
A harmatos ködmárvány.
Ott álltak mindketten
Baldachinos ágyamnál.
Kezükben tartva
Szemeimnek szánt színüket,
S ötvenöt évig őriztem
Kék színét
Álmodozó szememnek.
De  lám e  kegyet 
meg nem érdemeltem,
botor módon elfecséreltem,
mostanára mindezeket   elveszítettem.
Kit a  sors megbüntet,
azzal Istennek terve lehet.

 2018.08.04.

**************************

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

 SOPONYAI MIHÁLY ROVATA



A petrezselyem:



Az emberek jelentős hányada csupán díszítő elemként használja a petrezselymet. Ezek az emberek nem fogyasztják rendszeresen, így annak egészségre gyakorolt pozitív hatásaival sincsenek tisztában. Pedig a petrezselyem alaposan képes az emberi szervezetet megtisztítani a felhalmozódott méreganyagoktól. A petrezselyem a korianderhez hasonlóan egy természetes vizelethajtó gyógynövény. Még hasonlít is a korianderhez, habár nagyobbak a levelei és az illata is kicsit másabb, különlegesebb, kellemesebb. A petrezselyem ezen kívül megtámogatja a máj működését és ha rendszeresen fogyasztjuk, védelmet élvezhetünk a májbetegségekkel és a cukorbetegséggel szemben.

 
Soponyai Mihály
Azok, akik IBS-ben szenvednek, fogyasszák rendszeresen, ugyanis csökkenti a betegség kellemetlen tüneteit. A növényben lévő vitaminok pedig védelmet jelentenek az immunrendszer számára a káros kórokozókkal szemben.
A petrezselyem antioxidáns vegyületeket tartalmaz, ezért érdemes rendszeresen fogyasztani, ha szeretnénk elkerülni a különféle betegségeket. Mindemellett meglehetősen gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és rostokban. A gyógynövény segítséget nyújt a koleszterinszabályozásban. A petrezselyem gazdag eugenolban, amelyet a fogászati kezelések során helyi érzéstelenítőként is alkalmaznak, de fertőtlenítőszerként is lehet használni fog- és ínybetegségek esetén. Az eugenol ezen kívül a vércukorszint csökkentésében is szerepet játszik.
A petrezselyemben olyan ásványi anyagok vannak, mint mangán, kálium, kalcium, vas és magnézium. A káliumnak a szívműködésben és a vérnyomás szabályozásában van kitüntetett szerepe, a vas pedig a vérképzésben vesz részt.
 
Petrezselyem
A petrezselyem antioxidáns vitaminokat is tartalmaz. Megtalálható benne az A-, C- és E-vitamin, a béta-karotin, de lutein és zeaxanthin is van benne. A petrezselyem kitűnő forrása még a folsavnak és a K-vitaminnak is. Ez utóbbinak a csontépítésben és a csontritkulás megelőzésében van kitüntetett szerepe. A friss petrezselyemben van még pantoténsav, B2-vitamin, niacin, tiamin és piridoxin. A legújabb kutatások szerint az Alzheimer-kór megelőzésében is szerepet játszik ez a vitamin, vagyis a piridoxin, hiszen az agyban a neuronok károsodását képes kivédeni.
Amennyiben valaki ki szeretné próbálni ezt a csodás gyógynövényt, akkor érdemes mindig friss állapotában fogyasztani, hiszen így őrzi meg leginkább vitamin- és ásványianyag-tartalmát. Érdemes télen a konyhaablakban is nevelni petrezselymet, így legalább biztosak lehetünk benne, hogy vegyszermentes táplálékot fogyasztunk. A friss levelek szélhajtó és antiszeptikus hatással is rendelkeznek.

Jó egészséget!
Üdv: Soponyai Misi
**************************


20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves belső- és külső munkatársaink!

Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak ugyebár...!?  
😏
A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu
Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
………………................……
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
………………..............……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
………………........……….
Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
…………………............……
Nagy Vendel Írásai:
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
……………….............……..

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
......................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
....................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
............
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 708







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése