2018. február 14., szerda


MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2018. 02. hó – nyolcadik évfolyam, második szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
"NYIBA, KÖLTŐK IMÁI" - DÍJAS KÖLTŐ ÉS ÍRÓ

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. február

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*************************
 1.  LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Manapság már így megy,  Január, Február, itt a  nyár..  Ebben a  hónapban is tobzódhatunk a  névnapokban, a  népi hagyományokban, bálokban, és népi jóslásokban egyaránt. Legfontosabb talán a  farsangi időszak, a  tavaszvárás, a  medve, aki kijöhet a  barlangjából , és nem lesz belőle "der medve..."
  A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.
Nagy Vendel

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is.
 Ide kapcsolódik a  mohácsi busójárás, a  helyi bálok, a  Velencei karnevál, és a  Riói  fesztivál is,.  Bár már hallottam olyan dolgot is, hogy  a  velencei karneválon be akarták tiltani  az álarc viselését, ebben a  migránsos világban, biztonsági okokból.
Csak reménykedhetünk , hogy nem kerül rá sor..
A  globalizált világ pedig megadta nekünk a  Valentin napot, ami idegen a  mi kultúránkban, jó volt nekünk a  Bálint nap is..
Alább  leírom a  jellegzetes névnapokat, aki nem találja a maga nevét, az vagy változtassa meg, vagy keresse más hónapokban, kivéve  a  szerencsés  szökőéveseket...

- FEBRUÁR 2. GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY NAPJA
- FEBRUÁR 3. BALÁZS NAPJA
- FEBRUÁR 3.  KAROLINA  napja
- FEBRUÁR 5. ÁGOTA NAPJA
- FEBRUÁR 6. DOROTTYA NAPJA
- FEBRUÁR 14. BÁLINT NAPJA
- FEBRUÁR 16. JULIANNA NAPJA
- FEBRUÁR 19. ZSUZSANNA NAPJA
- FEBRUÁR 22. ÜSZÖGÖS SZENT PÉTER NAPJA

- FEBRUÁR 24. MÁTYÁS NAPJA
- FARSANG
Ki  ne hagyjátok a  torkos csütörtököt, mert aztán jön a Húsvét előtti böjt...   egyebet nem mondhatok... 
A szerkesztő... 
*************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2.  ELBESZÉLÉS.  ERDŐSNÉ ONDA MARICA: EGYEDÜL
  3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL ... KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
       MÁTYÁS RITA,  NAGY CSABA, TÓTH ENIKŐ, SZAUER GERTRÚD,
       DEÁK ÉVA, KUCHTA CSILLA,  HAJDAN VALI
  4. ESSZÉ. ÁRVAY MÁRIA: VITA A  NEVEK KÖRÜL
  5. ARCKÉPCSARNOK. GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA
      VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET: KÁTAI VIRÁG
  6. BEMUTATOM A  NAGYAPÁM-  ERDŐSNÉ ONDA MARICA:  KEREKES GÉZA
  7. NOVELLA. BOGNÁR PAPP IRÉN  : AZ ELSŐ, ÁRTATLAN SZERELEM
  8. HAZAI TÁJAKRÓL... - NAGY VENDEL  LEGÚJABB VERSEI
  9. BARÁTAIMNAK! KOVACS JOSEF  KOPEK:  A  KOCKA EL VAN VETVE
10. HANGOS VERSEK ÉS RÁDIO RIPORTOK
      NAGY VENDEL AUSZTRÁLIAI ÉS KÍNAI RIPORTJAI
      NAGY VENDEL HANGOS VERSEI
11. ELBESZÉLÉS.  CSOMOR HENRIETT :KITARTÁS A  MINDENNAPOKBAN
12. VERSVÁLOGATÁS.
      BURZA MÁRIA,  I. P. STEVE,  YLEN MORISOT  VERSEIBŐL
13. ÍZES TÖRTÉNETEK  - IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL : A  FARSANGI FÁNK, ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
14. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB KÖNYVE A  MEK - EN!
      GYÓGYÍTANI SZAVAKKAL IS LEHET
      IRODALMI PÁLYÁZAT - A  PRÓFÉTA LÉPTEI
      MEGJELENT CSOMOR HENRIETT HETEDIK E. KÖNYVE!
      HATÁRTALAN KÉPZELET  
15. VERSRŐL VERSRE...  KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL
      VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT,  KUCHTA CSILLA,  SZAUER GERTRÚD
      NAGY CSABA, BAKSA ANCI, TÓTH  ENIKŐ, DEÁK ÉVA
16. HALLGASSUK EGYÜTT...DR. KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA
     JÁRTÓ RÓZA VERSE - BÚVÓ PATAK
17. CSAK A  DAL... NAGY VENDEL  DALAI: MIKOR IFJÚ LEGÉNY VOLTAM
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA:  FEKETE BODZA
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************
2. ELBESZÉLÉS


ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Egyedül

Erdősné Onda Marica
   Mivel életem első 25 évében látóként éltem, még akkor is ha ennek az időnek az utolsó egy harmadában már csak alig látónak számítottam, mégis van összehasonlítási alapom, mennyivel másabb vakon közlekedni. Most nem a technikai kivitelezésről szeretnék írni, mert az a különbözőség mindenki számára evidens, hanem az átélt élmény által ébresztett érzésekről, gondolatokról.
Amíg láttam, az egész részeként együtt mozdultam a körülöttem lévő világgal. Ugyan most is hallom, érzékelem, és van tudomásom az eseményekről, helyüket változtató emberekről és tárgyakról, mégsem érzem azt, hogy egyként, a környezet részeként haladnék előre utamon. Sőt! Időnként, nagyon is ellentétesen, a harmóniából kiszakadva teszem ezt. Bizonyára már mindenki látott, olyan kabaréba illő jelenetet, amikor két ember ki szeretné kerülni egymást, de mindig egy felé mozdulnak, akadályozva ezzel a másik haladását. Végül mindketten megállnak, és lelkiállapotuktól függően, mosolyogva vagy épp morcosan intenek, megegyezve, hogy ki, melyik oldalon folytassa az útját.  Az én esetemben, többnyire ez úgy oldódik meg, hogy a szembejövő fél, érzékelve, hogy nem látok, szó nélkül félreáll, és megvárja, hogy elhaladjak mellette.
Elvesztek a szavak, eltűnt a kommunikáció, mióta a szemek beszéde némaságra kárhoztatott. Megváltozott állapotom burkot képez körülöttem, mely kevés kivételtől eltekintve, távolságtartásra készteti az embereket. Van, akit azért, mert nem akar megzavarni a koncentrálásban, másokat meg azért, mert nem tudják, hogy közelítsenek…
Nem tudok átintegetni a túloldalban igyekvő szomszédnak, az úton kerékpározó távoli rokonnak. Fogalmam sincs, hogy utam során „összefutok-e” régi osztálytársakkal, tanárokkal, volt munkatársakkal, ha csak nem köszönnek rám.
Egyedül maradtam. Egyedül a gondolataimmal, az érzéseimmel a folyton változó, nyüzsgő, zsúfolt utcákon.
Gondolataimból, körmök kopogása, morgás, kutyák acsarkodása rángat vissza a jelen valóságába. Megfeszül a póráz, addig egyenletes ritmusban, nyugodtan haladó vakvezető kutyám ellentámadásba lendül. Iskolázott, képzett állat, tudja, hogy nem bonyolódhatna utcai csetepatéba, ha rajta van a hám, és felelősségteljes munkáját végzi, látásomat pótolva óvja lépteimet. De ez most más. Mint később megtudom, két nagytestű kutya ugrott rá, tehát ez önvédelemnek számít. A póráz egyre feszül, majd eltűnik a kezemből. Percek telnek el, vagy csak egy pillanat? Nem tudom. Szeretnék valamit tenni, kutyám segítségére sietni, de nem tudok. Ha feléjük rúgok, lehet, a saját kutyámat találom el. Nem beszélve arról, hogy azzal senkinek sem teszek jót, ha a verekedés hevében, valamelyik dühös állat megharap. Hallom, hogy egyre távolodnak, így Bogit szólongatom.
- Már jön vissza, itt is van. - mondja mellettem egy hölgy. - Megengeded, hogy megnézzem, nem sérült-e meg?
- Igen, sőt köszönöm szépen… - mondom, és én is végig simítom a kezemhez, lábamhoz bújó, ziháló, csóváló ebemet.
- Ne haragudjon, hogy nem léptem közbe, de gyerekkel vagyok. - mondja egy mélyebb hang, a másik oldalamon.
- Semmi baj, megértem. Én sem mernék közbeavatkozni ilyen esetben még akkor sem, ha látnék. - mondom.
- Nagyon ügyes voltál. - szól a magasabb hangú, fiatal nő a kutyámhoz, majd hozzám fordul. - Semmi baja sincs, egyetlen karcolás nélkül megúszta. Igazítsuk meg a felszerelését, mert az viszont összekuszálódott.
Leveszem róla a hámot, megigazítva adom rá vissza.
- Hová mész?
- A rendelőbe, dolgozni. - felelem.
- Épp arra mentek a kutyák is. Nehogy visszaforduljanak, és ismét rátok támadjanak! Elmegyek a sarokig, mert nem látom őket.
Megköszönöm a segítséget, és lassan mi is abba az irányba indulunk.
- Tessék vigyázni, mert a másik utcában van két nagy kutya. - szólít meg egy félénk hang. - Nem lenne jobb, átmenni a túloldalba? - kérdezi. Úgy vélem egy iskolába tartó diák lehet.
- Itt vannak még nem olyan messze. - ér vissza hozzánk előző segítőm. Talán valóban jobb lenne a túloldalon menni. - helyesli ő is a felvetést.
Tudomásom szerint nincs átjáró, legalábbis hivatalos nincs, ezért megkérem a fiatalembert, hogy kísérjen át a túloldalba. Félénk, bizonytalan minden mozdulata, talán most segít először így egy vak embernek, de készséges.
A járdára érve elköszönünk, és megyünk a dolgunk után.
Pár órával később vidám hangot hallok az ablakomnál.
- Mindketten jól vagytok? Pihen a kis drága?
Néhány percig kedélyesen beszélgetünk a hölggyel, aki reggel segített, biztosítom arról, hogy minden rendben van. Amikor elmegy, furcsa érzés kerít hatalmába. Könnyeket csalogató, torkot szorító, jó érzés.
Mégsem vagyok egyedül!
Bár a sötétben elmerülő szemkontaktus nem tart minden pillanatban kapcsolatot a környezetemmel, ez az eset bizonyítja számomra, hogy az egység részeként tekintenek ránk. Hozzá tartozunk a reggelente munkába, iskolába igyekvő tömeghez. Nem intenek, nem mosolyognak, de figyelemmel kísérnek a csillogó szemek.
 Ha csöndes lépteink magányosnak tűnnek, ha nem is kapok nap mint nap visszajelzéseket, hálás vagyok, hogy a bajban, eltűnik a sietős közöny, és segítenek az emberek.

*************************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - 
KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL


Mátyás Rita: Tavasz a télben...

Tavasz nyílik télben,
holnap, ma elébe,
felborult a világ,
tél előtt, tavasz jár.
Fergeteg havában,
jégbontó virága.
zöldül, fehéredik,
bokrok alján virít.
Bókoló hóvirág,
nyílik, mint szóvirág.
Rügyek kipattannak,
gyümölcsfák virágban.
Szeleknek havában,
fagy jő a tavaszban,
hófehér szirmokra,
hópelyhek tapadnak.
Elfagyott szirmokból,
nem fejlődik gyümölcs,
így járunk amikor,
fejre áll az idő!

2018. 01 12
 .............................................

NAGY CSABA: Valósággá vált álom

Te vagy a forró reggeli kávém,
elalvás előtti dajkamesém,
felhőtlen folt a mennyei égen,
nyugalom a vihar vad szemében.

Magad vagy a csend a nyüzsgő zajban,
a mennydörgésnél áldott szemfedő,
és nyár esti szakadó záporban
fejem felett kopottas háztető.


Rím vagy ügyetlen kis verseimben,
tört napsugár befagyott tó jegén,
pulzáló élet szűk ereimben,
s édes dallam vad zuhogás helyén.



......................................

TÓTH ENIKŐ: Eszperente vers szerelmeseknek!

Szerelem ez? Szerelem, szerelem,
egy csecsebecse rettenetesen megtetszett nekem,
kedvenc helyemre vezetlek el,
s te megveszed nekem...

Megveszed nekem, egyetlenem? Persze, megveszed,
rendes ember, gyere velem,
ezresek kellenek,
rengeteg, hetvenezer lesz, de ez
ne szegje kedvedet, kedvesem!

Este rendes leszek veled,
kedvenc eledeledet teszem kezedbe,
s egy nemes nedvet, mely Egerben termett!
Szerelmes kedvem lesz, melyben
megengedek neked rengeteg kellemes
helyzetet, de nekem
e csecsebecse teljesen felgerjesztette kedvemet,
gyere velem, s vedd meg nekem
ezerrel!

S eme versezet
szerelmesek helyett
neked lett szerkesztve,
s te nevethetsz egyet
eme remek nyelven,
mely tele E-vel rebeg neked szerelmesen...

...........................................

Szauer Gertrúd: Farsangoljunk!

Űzzük el most a rút telet,
Jelmezben, vidáman
Hangos szóval mulatozva
Tarka-barka bálban.

Mohácson a Busók járják,
Maszkokban a házakat,
Kereplővel rémisztgetik,
Mind ki odalátogat!.

Készíthetünk Kiszebábut,
Úsztassuk le patakon,
Úgy tűnik el, ahogy a tél
Mert én hinni akarom.

Mire eljő majd a tavasz,
Itt már nyugalmat talál
Megpihenve arra várunk,
Mikor zöldül a határ.

...........................................

DEÁK ÉVA: Tükör tisztán ablakomból

Mint vörös félhold bújik elő a nap
Rónafalu égig érő hegyei között.
Felölti tavaszi köntösét, tájba olvadón,
mint sok kis kikandikáló macskaszemes ház,
az elnyúló hullámzó gerincen,
a természet bájával övezve.
Ablaküvegeik tisztán tükröznek
a városra szivárványszíneket,
bekacsintanak az alatta húzódó
völgyváros koszorújába.
Jó reggelt!
Békésen indul a nap, életet nyüzsgőn!
Felveszik az ütemet, az aranyló fénysugarak.
Őrködnek a nyugalom felett, és selymes
édes illatot hozó szellő megsimogatja arcom,
még erőt merítek és magamhoz ölelem
a végtelen szabadság érzetét.
 ..........................................

Kuchta Csilla: SZEMEK VARÁZSA

Érintsd meg a kezem,
szemem s tiszta lelkem!
Mondd, mit látsz szemeddel?

"Szem a lélek tükre." -
szólsz szívemnek csendben.
Mesélj két szemeddel? -
súgom halkan neked.
Együtt látunk mindent:
hegyet, völgyet, erdőt,
eget, napfényt, mezőt,
tengert, szelíd folyót,
s hulló kis csillagot.

Érintsd meg a kezem,
szemem s tiszta lelkem!
Mondd, mit látsz szemeddel?



....................................................

Hajdan Vali: Farsangi Bálsirály

Farsangi bálba bárki jár,
jól tudja, sok az álkirály!
Ha férfi vagy, hát lehetsz Te is
azám, lazán bálkirály!

Bálkirálynő cím is kijár,
lehetnél a nőcim, király!
Eszedbe, tudom, mi jár,
lehet, hogy farsangi fesztivál!

Ott nem lesz estéd oly sivár,
táncparketten, majd Orsi vár! 
Szívedben szólal már gitár,
s egy másik szívet tán kitár!?

Sokáig nem kell várni már,
lehet, ez neked már kijár!
Hiszen az élet feletted is repül,
legyél bár, sirály!

Sokáig nem kell várni már,
itt van egy újabb fesztivál!
Gyere, az élet feletted is repül,
legyél Bálkirály! 

*************************
4. ESSZÉ

ÁRVAY MÁRIA: Vita a nevek körül

 Az asztalnál többen ültek. Egy naptár fölé hajolva veszekedtek. A kismamán már jól láthatóak voltak a terhesség jelei. Éppen a kicsi nevén vitatkoztak:
 nagyszülők, férj és feleség, sőt, még a keresztszülők is. Nagy volt a hangzavar, így nem mindig volt egyértelmű, mikor, ki beszél.

- Az ultrahang világosan kimutatta, hogy kislány lesz, így legalább a fiúneveket kizárhatjuk.
- Régen, az én időmben senki nem tudott semmit a kicsi megszületéséig! A babakelengyét is nehéz volt így összeszedni!
- Legyen Mária, Erzsébet, Katalin, Anna!
- Haladnunk kell a korral, ezek már túl régimódi nevek.
 - Nagyon is szépek, amikor én fiatal voltam, rengeteg volt ezekből a nevekből.
- Ha mostani divatos neveket akartok, mi legyen?
- Akár Bella, Cintia, Dominika, Eszmeralda, Vanda, Vivien...
- Nekem egyik sem tetszik, semmi magyaros nincs bennük!
- Pedig ezek még a kimondható és megjegyezhető nevek közé sorolhatók.
- Kunigunda, Leopoldina?
- Ugyan már, szegény gyerek! Azt akarjátok, hogy állandóan gúnyolják őt az oviban, iskolában?
- Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ne essen egybe a névnapja a születésnapjával! Nekem elég baj volt az, hogy Évának kereszteltek, s így a karácsonyt és a névnapomat egybe
ünnepeltük, s kevesebb ajándékot kaptam!
- Nem mindegy hogy hívják, csak egészséges legyen!
- Ha netán nem lesz az, ellöknéd magadtól?
- Ne beszélj már szamárságokat! De tényleg, mindenki ezt mondja!
- Eddig még nem jutottunk semmire, csak vitatkozunk, nem tesz jót a kicsinek odabent!
- Olyan névre kellene gondolnunk, hogy idegen nyelveken is könnyen ki tudják ejteni. Lehetne pl. Krisztina, ennek a névnek mindenütt van megfelelője.
- Valami különlegeset, egyedit kellene kitalálni!
- Legyen Viktória!
- Ne már!
- De igen, a baba is ezt akarja!
- Hogyhogy?
- A Viktória név hallatára megmozdult!
- Győzelem, győzelem!
- Volt már a családban Viktória?
- Szerintem nem, épp itt az ideje! Becézgetni is lehet, s különben is nagyon szép név, a jelentéséről már nem is beszélve!
- Legyen mindig sikeres az Életben!
- Ezt meg kell ünnepelni, de nem pezsgővel!
- Drága kismama, mit ennél?
- Fagylaltot, jó sokat, finom csokoládét!
- A fagyi mindenkinek jöhet!

A veszekedés kedélyes csevegésbe váltott át, majd csak a kiskanalak csörgését lehetett hallani. Önfeledten lakmározták a finom csemegét. Viktória nem csupán
a győzelmet, hanem a békét is meghozta családja körébe.

*************************
5. ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA

VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET : KÁTAI VIRÁG

"Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog."
 Riport Kátai Virággal

- Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról!
- Nyitott gerinccel születtem, rögtön a születésem után megoperáltak. Ennek a betegségnek egy elég súlyos válfaját kaptam "ajándékba" a sorstól: deréktól lefelé ugyanis teljesen bénultak a végtagjaim, nem is érzek semmit ezeken a területeken. Kisgyerekkorom óta kerekes széket használok, járni sosem tudtam. Voltak ugyan kísérletek, hogy járógéppel megtegyek néhány lépést, de emlékeim szerint ezek rendszerint kudarcba fulladtak: kínszenvedés volt használni, ráadásul mire elkészült az éppen aktuális darab, sokszor ki is nőttem azt. Így Édesanyám úgy döntött, nem erőlteti tovább.

- Emlékszel az óvodában eltöltött időszakra?
- Bölcsibe és óvodába nem jártam. Anyukám műszaki rajzolóként otthon dolgozott, így vele voltam egész nap, viszont az összes iskolámat épek között végeztem. Ezt is anyukámnak és a családomnak köszönhetem, mindig támogattak, és kiálltak mellettem, hordoztak, cipeltek a lépcsőn sok-sok éven át, segítettek, amiben csak tudtak.

- Mesélj a Szüleidről!  
- Anyukámról azt kell tudni, hogy életem legmeghatározóbb egyénisége. Mindent tőle kaptam. Szüleim egyébként elváltak, de apukámmal is jó a kapcsolatom.

Kátai Virág: A legdrágább kincs
21 éves volt, mikor gyereke született.  Szinte még maga is gyerek. Vajmi keveset tudott az életről: nem sokkal hagyta maga mögött bulizós kamaszkorát, és nem sokkal korábban határozta el, hogy családot alapít gyerekkori szerelmével. Reménnyel és várakozással tekintett a jövőbe, ahogy a legtöbb fiatal az ő korában. Abban az időben, ha egy baba sérülten született, azt "illett" titokban tartani, így szinte semmit nem tudott a testi fogyatékosságokról. Elképzelhetetlen, mit érzett, amikor szembesülnie kellett azzal, hogy az ő kicsikéjével, akit kilenc hónapon át úgy várt a szíve alatt hordva, valami nagyon nagy baj van. Két héten át zokogott kétségbeesetten. Pont addig, amíg a pici kórházban volt, hogy ellássák sérülését, ami egész életében elkíséri majd. Mikor a baba hazaérkezett, megrázta magát, és elhatározta, boldog, életerős embert nevel csemetéjéből, aki szereti az életét. Megmutatja, megtanítja neki, hogy nincs az a nehéz élethelyzet, amit lelkierővel, akarattal, derűlátással, az életbe vetett hittel ne lehetne átvészelni, és azt is, hogy bármiben, még a legapróbb dolgokban is lehet örömöt találni, ha kitartóan keresi az ember.
Köszönöm, hogy Hozzád születhettem, hogy Te vagy az ANYUKÁM!
 
Gerencsér Hajnalka
- Anyukád elképzelése megvalósult. Most is együtt éltek?
- Bizonyos szempontból még mindig egyfajta burokban élek, hiszen együtt lakunk, bár teljesen különálló lakrészben, úgyhogy amolyan „együtt, de mégis külön” helyzetben, ez meglehetősen ideális számomra.

- Könnyen elfogadtad az állapotodat?
- Az állapotomat hamar és könnyen elfogadtam, emlékszem, nagymamám úgy 3 éves korom körül szembesített azzal, hogy ez nem egy olyan betegség, mint például a nátha: ez sosem fog elmúlni, sosem fogok "kigyógyulni" belőle. Azért az idézőjel, mert sosem éltem meg ezt betegségként, állapotnak tituláltam mindig is, egyfajta körülmény, amiből ki kell hozni a lehető legtöbbet és legjobbat.


Kátai Virág: KORLÁT-GYAKORLATOK II.
/Első lépések az úton, avagy tényleg ilyen k*** nehéz elindulni?/
Mottó: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."


Kedves ÉNMAGAM!
Néminemű elégedettséggel konstatáltam, hogy mostanában egyre inkább tudatosodik benned az az eleddig jó mélyen magadba rejtett rettegésed, hogy a nem szokványos életkörülményeid miatt kimaradtál/kimaradsz egy sor olyan dologból, ami másnak teljesen természetes. Félsz, hogy így nem éled meg az életet a maga teljességében, hogy végérvényesen elveszítesz valami rendkívül fontosat, pótolhatatlant, ami nélkül nincs is értelme az életednek.
  Gyerekkorodban nem tudtál együtt futkározni a többiekkel, sokféle tevékenységből kimaradtál. Ám gondolj csak bele, mennyi közös élményetek volt, mennyi játékban részt vettél mégis, sőt, ha épp nem volt, hát kitaláltál valamit, amit többnyire te irányítottál. Emlékezz csak a Vuk-bandára, mikor magad köré gyűjtötted a környékbeli gyerekeket megannyi boldog percet szerezve ezzel nem csak saját magadnak, de nekik is.
  Kamaszkorodban kimaradtál sok őrületből, a lázadásból, fiúzásból, flörtökből, kacérkodásból. Ám gondolj csak bele, mennyi buliban volt részed mégis, mikor vidámságoddal, a táncparketten való tombolásoddal, vagy épp a nagy lelkizős beszélgetésekkel, hallgatni tudásoddal lenyűgözted a környezetedet. Csodabogárságodon túl is szerettek téged, szimpatikus volt az embereknek, amit csináltál, ahogy élted az életedet. Neked pedig nagyon is kedvedre való volt ez az állapot. Ha épp nem volt buli, hát szerveztél te. Emlékezz csak az ifjúsági klubra, amit azért csináltál, hogy a többi hozzád hasonló sérült fiatal élete is olyan színes lehessen, mint a tiéd.

   Aztán kezdetét vette a legfájóbb emlékű időszak: a kamaszkorod vége, fiatal felnőtt éveid eleje, amikor többnyire már minden barátodra rátalált a szerelem, csak te érezted magad végtelenül magányosnak és elveszettnek. Úgy érezted, senki nem mer, és talán nem is akar közeledni hozzád, mert ugyan ki fogadna el egy magadfajta embert. Te pedig nem tudtad, hogy oldjad meg/fel ezt a helyzetet. Ettől annyira elvesztetted az önmagadba vetett hitet, hogy innentől kezdve képtelen voltál a kezedbe venni az irányítást, ami korábban semmi gondot nem okozott. Tüskés lettél, magadra maradtál, begubództál, elfordultál az emberektől, dühös lettél a világra, nyalogattad a sebeidet. Ahelyett, hogy korábbi énedhez híven cselekedtél volna. Az állapotodra fogtad, illetve másokat okoltál, hogy téged nem fogad el senki, és ebbe bele is törődtél, mert így kényelmesebb volt, mint tenni a kialakult helyzet ellen. Nyughatatlan természetednek köszönhetően persze találtál pár olyan helyzetet, tevékenységet, amivel hosszabb-rövidebb időszakokra érdekessé tetted az életed, néha még az emberekkel is megkedveltet(t)ed magad, de folyamatosan azt érezted, valahogy nem az igazi, ezek csak pótcselekvések az elveszett dolgok helyett. Részben igazad van, viszont észre kellene venned az ezek mögött a dolgok mögött rejlő varázslatos pillanatokat, melyek olyasmivel gazdagítanak, amilyen gazdagságban nincs minden embernek része.
Kátai Virág társával
   Kétségtelenül elvesztegettél egy csomó értékes időt, lehetőséget, emberi kapcsolatot. Ám ha ezt végre hajlandó vagy tudatosítani magadban, szembenézni vele, ha befejezed végre az önsajnálatot, a nyavalygást, akkor még most sem késő, hogy újra magadhoz ragadd az irányítást, a kormányrudat, és kievezz az élet tengerére, hogy szembenézhess önmagaddal, a kalandokkal, a viharokkal. "Csak" az élet(ed)hez, a dolgokhoz való hozzáállásodat kell megváltoztatnod, (hisz ahogy egyik barátod mondta nemrég, jórészt ezen múlik a boldogságod). El kell fogadnod, hogy ez a te életed, "ezt dobta a gép", ám ez egyszeri és megismételhetetlen. Ha te nem cselekszel itt és most, senki nem fogja helyetted megtenni, semmi nem fog változni, és nem fognak a dolgok a kedved szerint alakulni. És vedd már végre észre azt is, mennyi remek helyzet és ember bukkan fel rendre a környezetedben, mind-mind tálcán kínálva a lehetőségeket. Neked csak ki kellene nyújtanod a kezed, elvenni, és élni velük. Mozdulj! Törj ki végre a biztonságot??? (lóf***!!! unalmat, kirekesztettséget, magányt) adó falaid közül! Ne csak győzködd magad, cselekedj!

Nehogy azt gondold, másnak egyszerűbb, jobb, könnyebb! Csak más. És meg ne próbáld többé azzal áltatni magad, hogy pusztán az állapotod miatt alakultak így a dolgaid!
Ha ezt végre-valahára sikerül beleverned abba az ütődött, lökött csirke fejedbe, akkor igazán büszke leszek rád.
Baráti öleléssel, szerető, szókimondó:

TEMAGAD
P.S.:Többet nem tehetek érted. Innentől kezdve minden rajtad múlik. Tudom, hogy félsz, de hidd el, ebből a csatából csak győztesen kerülhetsz ki, akármi is történik.

- Hol születtél és hol élsz most?
- Abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy Budapesten születtem és élek. Itt valamivel könnyebb befogadó iskolát és munkahelyet találni.

- Szerettél iskolába járni?
- Mindig szerettem tanulni, bár elég lusta vagyok, sosem voltam az a stréber típus, de sok minden érdekel. A nyelvek egész korán elkezdtek vonzani, úgyhogy talán nem véletlen, hogy az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán szereztem magyar-olasz szakos tanári diplomát. Angolul is pötyörészek valamit.

- Mi a horoszkópod?

 Kátai Virág: KOS-SOK(K)

KOS vagyok, így
akaratos,
éles eszű,
indulatos.
Ki bár híven
tud szeretni,
jobb vele nem
ujjat húzni.
Haragom jön
nagy hirtelen,
szertefoszlik
ám sebtiben.
Spontán vagyok,
türelmetlen,
ezer lánggal
égek én el.

- Mivel foglalkozol, mi a munkád?
- Iskolában sosem dolgoztam, tanítani viszont imádok. A munkám ettől eléggé távol esik: egy mobiltelefon társaság telefonos ügyfélszolgálatán dolgozom, igaz, itt is emberekkel foglalkozom, nekik segítek, ami a lételemem.

- Tagja vagy az egyik nagyon sikeres kerekes székes tánccsoportnak. Megváltoztatott – e téged ez a fajta csapatmunka?
 - Ha már a fontos dolgokról beszélünk, a másik meghatározó tényező az életemben a kerekes székes tánc. 16 éve tart ez a szerelem. Jelenleg a ParaDance Company csapatát erősítem immár három éve. Nehéz lenne megfogalmazni, hogy mit jelent számomra a tánc, annyira sokrétű. Azért mégis megpróbálom: a tánc előtt eléggé gátlásos és visszahúzódó voltam, általa kinyíltam és a világ is kinyílt előttem. Sok embert megismertem, lettek barátaim, és sok olyan tevékenységbe csöppentem bele, amik teljesen függetlenek a tánctól, mégis ennek a révén kerültem velük kapcsolatba, (de ezekről majd később).

- Mit jelent Neked a tánc ?
- A tánc önkifejezés, szórakozás, művészi munka, lelki tartalmak, érzések átadása. Ezzel persze csak a felszínt kapargatom, hisz a lényeg szavakkal elmondhatatlan, ezt meg kell tapasztalni. Imádom például, amikor létrejön az a bizonyos "mágikus pillanat", amikor kölcsönhatásba lépünk a nézőkkel, és valami olyan borzongató atmoszféra teremtődik meg, hogy pontosan érezzük a nézőkkel egymás rezdüléseit is. Az valami csoda! Olyankor mindig úgy érzem, hogy megtérül a befektetett kemény munka. Egyébként elég hamar kiderült, hogy ez nem csupán öncélú szórakozás, itt sokkal többről van szó.
 
Kátai Virág sorstársaival...
- Több videót láttam már, nekem nagyon tetszik, amit ti műveltek! Lerí rólatok a boldogság, a tenni akarás minden művészi produkcióban. Milyen a közönség visszajelzése?
- Két lényegi dolgot emelnék ki a közönség visszajelzései alapján: egyrészt az "egészségesek" mindig megjegyzik, hogy mi a helyzetünk ellenére mennyire vidámak és felszabadultak tudunk lenni, ők pedig a csip-csup problémáik miatt is keseregnek sokszor, és hogy példát vehetnek rólunk. Másrészt a sorstársainktól olyan visszajelzéseket kapunk, hogy erőt adunk nekik, egyfajta ösztönzést, útmutatást, ha fogalmazhatok ilyen nagyképűen, hogy meg kell az embernek találnia a célját, az örömét, a hasznos elfoglaltságokat az életben, minden körülmények között. Ez egyébként egyfajta ars poeticám is. Kedvenc idézetem:
 "Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog." /Hugh Downs/

- Sokszor szerepeltetek már, de nemrég az egész ország láthatott benneteket egy megmérettetésen. Mondj erről nekünk valamit kedves Virág!
- Nem vagyok versenyző alkat, de hatalmas elismerés volt, amikor tavaly megnyertük a tánccsoportunkkal a Paraszupersztárt, ami az első, fogyatékossággal élő embereknek rendezett művészeti verseny volt. Tulajdonképpen a fent említett példa- és iránymutatáson kívül nekem személy szerint fontos az is, hogy fejlődjek a táncban, és komoly művészi színvonalú produkciókat hozzunk létre.

- Mivel foglalkozol még szabadidődben?
- A táncon kívül sokféle hobbim van: imádok olvasni, puzzle-t kirakni, írni, nyelveket tanulni és tanítani. Ugyanakkor "mászkálós" típus vagyok: nagyon szeretek utazni, kirándulni, világot látni.

- Hol szeretsz lenni a legjobban?
- Kedvenc helyem, mi is lehetne más, mint Olaszország. Annyira gyönyörű minden szeglete, ahol eddig jártam, hogy nem tudnék kiemelni egyet sem közülük. De természetesen itthon is bejártam már Tolnát-Baranyát, ahogy mondani szokták.

- Gondolom, hogy sok fellépésetek van vidéken és külföldön is, így kapóra jön, hogy szeretsz utazni!
- Ez az egyik remek hozadéka a táncnak, hogy a rengeteg fellépésnek köszönhetően bejárjuk az országot. Időnként a határainkon túlra is eljutunk a fellépéseinkkel.

- A fellépéseken kívül is ismerkedsz hazánkkal és a világgal?Vannak megvalósítandó álmaid?
- Anyukámmal már korábban is nagyon sok helyre elmentünk, kezdetben leginkább  itthon, aztán külföldre is elmerészkedtünk. Számos európai országban jártam már, Európán kívül pedig Tunéziában voltam kétszer is, kétségtelenül ezek voltak a legegzotikusabb élményeim. A bakancslistámon pedig szerepel egy igazi, hamisítatlan fehér homokos – tengerpartos - pálmafás helyen való nyaralás. Nem tudom, miért, de Mauritius nagyon vonz, remélem, valóra válik az álmom, és egyszer eljutok oda is. Másik ilyen bakancslistás vágyam: látni a Sarki-fényt. Valamiért abba is beleborzongok, ha csak rágondolok, és úgy érzem, látnom kell.

- Minden témában írsz. Nagyon tetszik  a következő haikud, ahol lényegre törően pár sorban ragadod meg az egyes évszakok szépségét.

Virág Kátai: Évszakok /Haiku-folyam/

Foto-szintézis /Tavasz/

Színes illatok
képe hatol be lelkem
optikáján át,


életerővel
töltve fel éjfekete,
alvó bugyrait.


******************************
Nap(k)éjegyenlőség /Nyár/

Szikrázó napfény
buja fülledtségében
tobzódik a lét,


holdnak könnyében
fürödve hűsíti le
heves vágyait.


****************************
 Levél-remény /Ősz/

Arany, zöld, bíbor
levelek, mint megannyi
tarka pillangó


aléltan hull le
az újjászületésnek
ígéretével. 


**************************
Hűlt hely /Tél/

Megdermedt szívem
jégvirágos ablakán
nem néz be senki.


Hófehér magány
lep el kívül és belül,
érzem: megfagyok.



- Sportolsz is valamit?
- Leginkább a tánc révén ismertem meg extrém vagy kerekesszékkel annak tűnő sportokat. Ezek közül a jet-ski a nagy szerelem, azt évek óta űzöm, még országos bajnok is voltam néhány éve. De rengeteg mást is kipróbáltam: ültem már sárkány- és vitorlázórepülőn, síeltem (a kerekes székesek számára kifejlesztett ülősí változatban), boboztam, paint -balloztam és a tájékozódási futásnak a kerekes székes verziójával, a trail-o-val is ismeretséget kötöttem. Illetve a lövészetet, íjászatot, tekét, bowlingot, lovaglást próbáltam még. A felsoroltak többségébe persze csak egy-egy alkalommal kóstoltam bele, de mindegyik nagy élmény volt. Jut eszembe: a búvárkodást szívesen kipróbálnám, úszni gyerekkorom óta imádok. Volt egy kis nyaralónk anno Velence fürdőn, ott töltöttem minden nyarat, gyakorlatilag a tóban.

- Nagyon tetszenek az írásaid. Mióta írsz?
- Kb 10 éve kezdtem el egy internetes társkeresőn blogolni. Ott még az elsődleges célom a figyelemfelkeltés volt, de aztán  egyre többször jött az ihlet. Nem tartom magam különösebben jó írónak, de van, mikor homlokon csókol a múzsa, és ajkamra, azaz billentyűzetemre tolulnak a szavak.

- Melyik volt az első versed?Kaptál – e díjat a verseidre?
- Hogy melyik volt az első versem, már nemigen tudnám megmondani, talán az Együgyű ars poetica.

Virág Káta: Együgyű ars poetica

É lvezni minden pillanatát 
L étemnek,
E gybeolvadni az életnek
T áncával,
I mpulzusokból táplálkozó
G ondolat
E mberként keresni utamat
N ap mint nap.

Nem is hittem volna, hogy eredményeket is el fogok érni ezen a területen, de két antológiában is megjelentek a verseim, és 2009-ben megnyertem a Kerekes szabadság?! című irodalmi pályázat fődíját. Ez egy kimondottan kerekes székes emberek számára kiírt pályázat volt. Erre meglehetően büszke vagyok.

- Tagja vagy a Gyógyító Művészetek közösségnek, sőt az egyik kedves adminunk is vagy! Ezúton szeretném megköszönni az jó szervezéseidet, ötleteidet! Mi a véleményed a közösségünkről?
- A Gyógyító Művészetek csoportjával való találkozással akkor ajándékozott meg a sors, amikor épp eléggé magam alatt voltam, mert véget ért egy kapcsolatom. Jó volt kiírni magamból a fájdalmat, a keserűséget, a kétségbeesést és a magányosság érzését. Azt hiszem, az írás nagyon jó lélekterápia. Jó érzés volt az is, hogy figyelmet és szeretetet kaptam a csoport tagjaitól akkor, amikor a leginkább szükségem volt rá. Azt hiszem, ebben rejlik a csoportunk legfőbb ereje: az egymásra való odafigyelésben, támogatásban.
Szeretek ide tartozni, noha némiképp szégyellem magam, mert egy ideje kissé háttérbe szorult a csoport az életemben...

- A közösségünkben rengeteg lehetőséggel lehet élni. Egyetlen kötelező dolog van, az pedig az, hogy sose a kritika, hanem mindig a szeretet szóljon belőlünk a másik ember irányában! Úgy tudom, hogy boldogság köszöntött az életedbe, aminek nagyon örülök!
- Igen, újra rám talált a szerelem. Tavasszal ismertem meg a páromat az interneten keresztül. Pár hónapja már együtt is élünk. Igaz, még csak a kapcsolatunk kezdeti szakaszában vagyunk, mégis úgy érzem, - először életemben -, hogy kiteljesedünk egymás mellett, és a legjobbat hozzuk ki egymásból. Ő egyébként nem sérült ember, mindemellett az, hogy én mozgássérült vagyok, semmit sem számít közöttünk, egyáltalán nem befolyásolja a kapcsolatunk minőségét. Kezdetektől fogva elfogad, és úgy áll hozzám, mint bárki máshoz. Az emberi értékeim alapján ítél meg.

- Hogyan viszonyulnak hozzád az egészséges emberek?
- Mivel mindig is egészségesek között mozogtam,  természetes, hogy az épek elfogadnak és az embert látják bennem, nem a sérültet. Nyilván persze előfordult az ellenkezője is, amikor lekezelően, lesajnálóan bánnak velem, de többnyire normálisan állnak az emberek a fogyatékosságomhoz.


 Kátai Virág:
" SIT - DOWN COMEDY", avagy a "csodabogár-effektus"

Valamelyik nap kerítésfestés közben - a szomszédok és a járókelők fürkésző tekintete is közrejátszhatott- töprengtem el azon, hogy hányszor előadtam már az én egyszemélyes kis show-műsoromat (helyzetemből adódóan, tekintve, hogy nem tudok se járni, se állni, ezt mégsem nevezhetem "stand-up"-nak ;)). Azaz hányszor kerültem olyan helyzetbe, vagy teremtettem meg én magam, mikor az emberek rácsodálkozhattak arra, hogy egy "béna" ugyanolyan dolgokat művel, mint ők maguk. Szeretem erre rádöbbenteni az embereket. Persze elsősorban nem a figyelemfelkeltés a célom, csupán élem az életemet. Csak hát ennek vannak olyan momentumai, amikre az "egészséges" emberek /rettentően utálom ezt a kifejezést/ módfelett rácsodálkoznak. Ami nyilván abból adódik, hogy nem ismerik a mindennapjainkat, így valamiféle csodabogárnak gondolnak minket. Nem ismernek, hisz a hétköznapi életben ritkán találkozhatnak velünk /ennek okai borzasztó messzire vezetnének, ezeket most nem boncolgatom, a leglényegesebb az akadálymentesítés hiánya, hogy nem tudunk jelen lenni az élet legalapvetőbb színterein/. Amit nem ismerünk, attól pedig tartunk, és sokszor téves képzeteink vannak róla. Egy ismerősöm szokta mondogatni, hogy a fejekben is akadálymentesítést kellene végezni. Én hozzáteszem, a lelkekben is. Erre remek lehetőség a tánc, de sokkal több alkalom kéne.

A másik dolog, ami ezzel szorosan összefügg, hogy sokan mondták már nekem, hogy mennyire csodálják a belőlem áradó életerőt, vidámságot, hogy "így is" milyen boldog tudok lenni. Ezen én mindig módfelett megdöbbenek, mert számomra természetes az állapotom, a helyzetem, és természetes, hogy keresem azokat a dolgokat az életemben, amik örömöt okoznak. Ezzel sem vagyok másképp, mint bárki más. Sőt, volt, aki gratulált, hogy így fel merem vállalni önmagam. Nagyon jól esnek ezek az elismerő szavak, de kérdem én, mi mást tehetnék? Nem az a célunk mindannyiunknak, hogy saját magunkat vállalva megpróbáljuk megkeresni /nyilván nem mindig találjuk meg/ azokat az élethelyzeteket, amikben örömünket leljük, hogy aztán ezen alkalmak révén minél boldogabbak lehessünk? Lehet, hogy túl naiv vagyok, de másként el sem tudnám képzelni az életemet.

- Mi a véleményed a „fogyatékos szóról” ?
- Sok helyütt olvastam, hogy a többség számára bántóak ezek a kifejezések, ez a megkülönböztetés, a fogyatékos megnevezés. Számomra sosem volt az. Mindig is mozgássérültként aposztrofáltam magam, a lényem része az állapotom, hozzám tartozik. Sorstársakkal egymás közt használjuk poénból a béna, roki, nyomi, stb szavakat, de nem hinném, hogy a szavakon kellene, hogy legyen a hangsúly. Sérült avagy fogyatékos, fogyatékkal élő (vagy nevezzük bárhogy) vagyok. Ezen nem változtat egy enyhébb, cizelláltabb kifejezés. A lényeg az, hogy hogyan állnak hozzám az emberek, hogyan bánnak velem. Nem a szavak, a tettek számítanak inkább. Lehet, hogy fekete bárány vagyok a véleményemmel, de vállalom.


Virág Kátai: FÉLEMBER VAGYOK?

Jó ideje nem hagy nyugodni egy megjegyzés, amit egyszer egy blogban olvastam. Az illető látott egy vak lányt, és így morfondírozott magában a sérült ember láttán, idézem:
"...azon gondolkodtam, hogy tudatában van-e annak, hogy az élete egy másik teljes ember szerint mennyire szánalmasnak látszik."

Eltöprengtem, vajon az én életem szánalmasnak látszik egy "teljes ember" szemében? Akkor én csak félember vagyok? Soha nem éreztem, hogy az életem szánalmas lenne pusztán azért, mert bizonyos dolgok kimaradnak belőle, viszont helyettük olyasmikben van részem, amik nem biztos, hogy minden "teljes ember" számára megadatnak...Szerintem az, hogy az ember mennyire éli meg az élet teljességét, azon múlik, hogy mennyire tudja vagy akarja kihasználni a sors kínálta lehetőségeket. Szánalmassá pont attól válik valaki, (legalábbis az én szememben), ha nem veszi észre ezeket a lehetőségeket, és így nem is tud élni velük.

- Mi a véleményed az esélyegyenlőségről és az akadálymentesítésről?
- Ha már a bánásmód szóba került: az esélyegyenlőség és az akadálymentesítés hatalmas témák, regényt lehetne írni róluk. Amit fontosnak tartok kiemelni az az, hogy rengeteg olyan apróságnak tűnő dolog van, ami pusztán empátia, odafigyelés, bánásmód kérdése, de hatalmas lépés az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód terén.

- Mire gondolsz?
- Említek egy saját példát. Egyszer lefoglaltam Szlovéniában egy szállást egy magánháznál. Volt egy lépcsőfok, és a házigazda, mikor megírtam, hogy kerekes székes vagyok, pár deszkából épített nekem egy kis rámpát, pedig írtam, hogy nem egyedül megyek, lesz segítségem. Ez egy nagyon kedves gesztus volt, és külföldön számtalan ilyennel találkoztam. Nem ártana átvennünk ezt a fajta hozzáállást. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez csepp lenne a tengerben, hatalmas megoldandó feladatok várnak még ránk a fent említett két témakörben, és nagyon gyerekcipőben járunk még. Itt most nem is szeretném felsorolni a már-már unásig ismert problémákat.

- A hozzáállás csak az egészséges embereken múlik?
- Nem győzöm hangsúlyozni, nekünk, sérülteknek is tennünk kell az ügy érdekében. Nyitnunk kell, nem begubózni, meg kell jelenni az élet mindenféle színterén, hogy megismerhessenek minket, mert az elfogadás csak így jöhet létre, egyoldalúan nem várhatjuk ezt el. A  kiszolgáltatottságunkat is csak akkor csökkenthetjük, ha mi is közeledünk, megmutatjuk a saját világunkat, és ráébresztjük az embereket, hogy nem is különbözünk annyira, mint azt első ránézésre gondolják rólunk.

- Az esélyegyenlőség kapcsán… találtam Tőled egy klassz írást.

 Virág Kátai: Álom, álom...
Nézek egy sorozatot, mely egy törpe növésű házaspár mindennapjaiba enged betekintést. Túl azon, hogy már az is vágyakozással tölt el, hogy látom, milyen meghitt és szeretetteljes a kapcsolatuk, elgondolkodtam, mennyire másképp mennek külhonban a dolgok. A feleség neonatológus orvos a maga 99 cm-s magasságával. WTF???- merülhetne fel a kérdés itthon, hisz kis hazánkban valószínűleg már a felvételi alkalmassági vizsgán elhasalna a csaj, mondván, az ő állapotában, az ő méretével, alkatával ugyan hogyan is látná el a feladatát? Aztán ha valami "fatális véletlen" folytán mégis elvégezhetné az egyetemet, nálunk ugyan melyik kórház alkalmazná? A szülők hozzáállásáról már nem is beszélve: "az én gyerekemet egy "ilyen" ne kezelje!" Pedig szemmel láthatóan nagyon is jól elboldogul a szakmájában, minden megoldható. Aztán megfigyeltem azt is, mennyire másképp állnak hozzá(juk) az emberek: mennyivel fesztelenebbül cseveg a csajjal a fodrász, (aki történetesen pasi), de bárkit említhetnék a kollégáiktól kezdve a barátokon át a vadidegenekig. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: nálunk vajon kialakul valaha ez a fajta hozzá(nk)állás? Nah, ja, azt hiszem, sürgősen ki kell vennem a kezem ama képzeletbeli biliből.

- Mi a véleményed az Internetről és a Facebookról?
-Nagyon jónak tartom ezeket a lehetőségeket mind az ismerkedésre, mind a kapcsolattartásra. A páromat is így ismertem meg, sőt, a korábbi párkapcsolataim is a net által köttettek. Tény, hogy el is távolít, ha bezárkózunk a virtualitásba, de ha okosan használjuk, akkor kinyílhat a világ!

Virág Kátai: KI MER A NADRÁG ALÁ NÉZNI?

A cím megtévesztő, ezúttal nem korhatáros írás
Egyszer egy ismerősöm az egyik internetes oldalon profilképként kitett egy rémisztő külsejű, lila, hónaljig felhúzott mackónadrágba öltözött fazonról egy fotót, azzal a céllal, hogy kiderítse, vajon mennyien fognak ezek után szóba állni vele, hogy vajon tényleg ennyire befolyásoló tényező-e a külső. A képről eszembe jutott, hogy nekem is van ám egy remekbeszabott "lilagatyóm", azaz az állapotom, mely tökéletes szűrőként "funkcionál". Igaz, az én "nadrágom" rám van "gyógyulva", nem tudom le-föl veszegetni kényem-kedvem szerint. De nem bánom. Érdekes megfigyelni, ki az, aki képes túllátni rajta, azaz hajlandó észrevenni a "nadrág alatt" rejtező embert. Nem mindenki ért a nadrág alá nézés (látás) művészetéhez, mert ehhez az kell ám! Empátia, megértés, tolerancia, kíváncsiság, szeretet, egyszóval igazi művészet.

- Magával a lélekkel foglalkozol a következő két haikudban:

 KÁTAI VIRÁG: Lélek- jelenlét
/Haiku-kísérlet/

Huszonegy grammnyi
súlyveszteség a testből:
ennyi a lélek?

E (súly)veszteség
terhét halálom után
elviselnétek?


S te vajon lelked,
 létezésed értékét
hány grammban méred? 


************************ 
 Kátai Virág: Seb-tapasz-talat

Van-e arról
tapasztalat:
a lelki seb is
beheged egy
tapasz alatt?

- Mi ad erőt a nehéz időszakokban?Hiszel Istenben?
- Nem hiszek Istenben. Korábban azt gondoltam, a vallás a gyenge emberek menedéke, vigasza, hisz az ember csak magára számíthat, nem várhatja egy külső hatalomtól, egy megfoghatatlan akármitől a segítséget. Ma már árnyaltabb a kép, és bár nem vagyok vallásos, valamiféle hitem mégiscsak van. Sok olyan esemény történt az életemben, amiről úgy érzem, nem véletlenül történtek, szükségem volt rájuk. Tehát valamiféle rendező elvnek mégiscsak kell lennie, de úgy tartom, az ember alapvetően felelős a saját sorsa alakulásáért.
Ha épp magam alatt vagyok, rossz időszakot élek át, akkor saját magamból vagy a szeretteimből igyekszem erőt meríteni a folytatáshoz, és nem Istenben keresem a menedéket.

- Milyen terveid vannak?
- Nagyon hosszú távra nem tervezek. Hiszek abban, hogy fontos megélni a mát, az adott pillanatot. Persze olykor aggodalmaskodom a jövőt illetően, úgyhogy az előbb említetteket még gyakorolnom kell. Rövid távon tervezem, hogy meg kellene végre tanulnom vezetni (csak ne rettegnék annyira tőle!), ezen kívül szeretném komolyabban folytatni a tanítást, és esetleg valamiféle tréneri, tanácsadói munkába belefogni, amibe már pár alkalommal belekóstoltam, és bár borzasztó nagy felelősséggel jár, ugyanakkor tetszik, hogy segíthetek másoknak felismerni e bennük szunnyadó képességeket, illetve rátalálni a céljaik eléréséhez vezető útra. Számomra fontos, hogy hasznosnak érezhessem magamat, és amit csinálok, és eközben persze én is rengeteget tanulok önmagamról. Egyszóval dupla haszon.

- Megfogalmaztál valamiféle hitvallást?
- Íme egy részlet egyik írásomból, amolyan ars poetica-féleség:
 ...Talán én is tudtam (tudok) adni nektek egy kicsit magamból. Ha mást nem, hát megpróbálom közelebb hozni hozzátok az én világomat, hogy lássátok, nem is különbözik annyira a tiétektől. Ezt fontosnak tartom, mert lépten-nyomon ledöbbenek, mennyi téves képzet él az emberekben a sérültekkel kapcsolatban.
 Mai napig fetrengek a röhögéstől, ha eszembe jutnak egyik volt fősulis barátnémnak a szavai: mikor még csak látásból ismert, azt hitte, kedélyjavító gyógyszert szedek, mert az nem lehet, hogy az én helyzetemben valaki ennyire nyitott, vidám legyen, ennyit röhögjön. Persze, szedek. Optimizmusnak, életszeretetnek hívják az én "gyógyszeremet". Nagy dózisban szedem minden nap. Hogy elhiggyem, igenis van értelme az életemnek, a mindeddig (és lehet, hogy mindörökre) kimaradó dolgok ellenére, amik nélkül sokak szerint nincs értelme az ember életének. Elhitetem magammal, mert el akarom hinni! Mert szeretek élni. Mert érzéseket adok, és kapok. Mert le akarom dönteni a falakat, a sztereotípiákat, amik közénk állnak. Mert erre születtem. KOS-nak. Faltörő, faldöntő kosnak...

- Nagyon szépen köszönöm, hogy megismerhettünk a riportod alapján – kedves Virág! Nekem is az a célom, hogy ledöntsem a falakat!

SZEBB LENNE A VILÁG
Ha... észrevennénk magunk körül azokat a helyzeteket, amin tudunk segíteni... és segítenénk!
Ha... meglátnánk a mosoly mögött a fájdalmat, és enyhítenénk szeretettel!
Ha... észrevennénk egymásban az értéket!
Ha... ahelyett, hogy kritizálnánk a másikat, szeretettel fordulnánk felé!
Ha... örülnénk annak, hogy sok közös vonás van bennünk!
Ha... felkarolnánk azokat, akik falakat emelnek maguk köré!
Ha... hidakat emelnénk, hisz EGYÜTT könnyebb!

*************************
6. BEMUTATOM A  NAGYAPÁM...

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Kerekes Géza  (1929-2009)

Erdősné Onda Marica
Kerekes Géza Kunhegyesen született. Szolnokon élt és alkotott.  Ismert
szórakoztató zenészként kereste kenyerét. Néhány évig a vakok megyei
szervezetében   vezető tisztséget töltött be,később is a sorstársi
közösségek meghatározó egyénisége maradt. Irodalmi munkásságát magánkiadású
kötetekben, antológiákban, folyóiratokban megjelent   prózai írások és
versek őrzik. Rádiós és televíziós szereplései széleskörű tudásról,
optimista életérzésről tanúskodnak.

"Harminc éve találkoztam Vele először. Akkor alig múlt ötven, én
huszonévesen-  friss vakságom terhétől roskadva-  eleinte keserűen lázadozva
kortyolgattam   a szavait.  Mi vezérelt éppen Hozzá, mit kerestem azután oly
gyakran Nála?            Akkoriban nem fogalmazódott meg bennem ez a kérdés.
Egyszerűen  jó volt okos gondolataival azonosulni, sziporkázó humorával
töltekezni, szeretetében sütkérezni. Felegyenesedni és ismét hinni!"    
Írta Kerekes Gézáról Dr. Baranyiné Miks Mária.
Gyermekként ilyennek láttam én is a nagyapámat. A hozzá forduló embereknek
apukája, nagypapája, mindenki Géza  bácsija volt. A bátorításban,
vígasztalásban, lelki sebek gyógyításában felülmúlhatatlanná edződött saját,
fájdalmas élményeinek hatására.
Az egyre romló látásával küszködő kisfiú, a zongorista, férj, családapa,
tevékeny író, költő képe csak  halála után, prózai írásait, és verseit
olvasva rajzolódott elém.
Optimista életfelfogásából erőt merítve jutottam arra az elhatározásra, hogy
műveit közreadom, hogy azok is erőt, bátorítást, vígaszt meríthessenek
gondolataiból, akik személyesen nem ismerhették őt.
De ki tudná Őt hitelesebben bemutatni, mint saját alkotásai, melyekből
megismerhetjük életét, gondolatait, vívódásait, örömeit.


Kerekes Géza: A vak zongorista


Fehérbotos férfi ballag az estében
Apró lépésekkel, tétován halad.
Arcán derűs mosoly, dallal a lelkében
meg-megkopogtatja bottal a falat.


Pódium, zongora, zenekar, étterem.
A vak zongorista rajongva zenél.
Számára a hangok világa szerelem,
Melyben ő is fontos, boldog és remél.

************************
Kerekes Géza: A két galamb

Egy galambot simogatok,
Szelíden szedi a magot.
Ilyen volt az édesanyám
azon a kis, meghitt tanyán.
Emlékezem és könnyezem.

Egy galambot simogatok,
A felhőknek kiált nagyot.
Ilyen volt az édesapám
Ő rá hasonlítok? Talán.
Emlékezem és könnyezem.


Megkondul a lélekharang,
S nem mozdul a két kőgalamb.
Márványtáblát simít kezem
Virágom a sírra teszem.
Emlékezem és könnyezem.

****************************
 Kerekes Géza: Kezemben a kezetekkel

Egyszer, ha majd ágyam is fáj,
és közelít az égi táj
Üljetek ide mellém!

Meg kell, hogy köszönjem néktek a gondot
A sok-sok szépet,
A fényt életem egén.

Az alkony estébe fordult.
Azért ami szép volt s elmúlt,
botor dolog zokogni.

Rég begyógyult lelki sebbel
Melengető emlékekkel
szeretnék mosolyogni.

Kezemben a kezetekkel
Talán majd így mehetek el
ha megérlelt rá a kor.


S mögötte egy szép élettel,
szelíd búcsú lehelettel
újra porrá lesz a por.

*************************

7. NOVELLA

BOGNÁR PAPP IRÉN: Az első ártatlan szerelem

Végre itt a vakáció! Jövőre már másodikos gimnazista leszek! A nyáron elmegyek az Olgiékhoz Mágocsra, ott lesz búcsú.
Illatos volt a nyári este, a fiatalok bálra gyülekeztek. Azt mondják jó zenekar játszik, és ilyenkor sokan vannak. A szülők már néhány éve nem kísérik el a lányokat a bálba. Nekem is megengedték, hogy az Olgiéknál alhatok. Egy színes selyemruha volt rajtam, de elvittem magammal az új rózsaszín ruhámat. Azt gondoltam, hogy nem húzom fel, mert le kellene vágatnom a hosszából. Bár azt mondják, hogy a midi a divat. Ezt errefelé nem merik még felhúzni a lányok. A selyemruhában csinos lehettem, mert többen felkértek táncolni. Először kint a kultúrház udvarán volt a bál, majd később bepakoltak a zenészek. Egy fitos orrú szép arcú szőke kis kamasz kért fel táncolni, Nándinak hívták. Nagyon tetszett a szép kék szeme, s a mindig mosolygós arca. Néhány hónappal fiatalabb nálam. Bent a teremben viszont felhúztam a rózsaszín virágos midimet, elég feltűnő jelenség voltam, fel is kért a Bagossy Laci. Akkor talán ő volt a kultúros, már nem emlékszem, de később ismert rendező lett belőle.
Bognár Papp Irén

Nándi akkor éjjel hazakísért, vagyis az Olgiékig. Úgy emlékszem, hogy megcsókolt. Ekkor kezdődött a románcunk, amelyik néhány évig tartott. Bár párhuzamosan volt még egy Komlón tanuló karcagi fiú, akivel nagyon ritkán találkoztam, moziba mentünk és sokáig leveleztünk. De semmi több.
Ha meglennének, a régi Naplóim bizonyára ezer emléket idézne fel, de így csak a kuszán emlékezem és nagy vonalakban, hogyan is volt az első gyönyörű szerelem, amelyik ha több szakaszban is, de a halálig tartott.
Azon a nyáron találkoztunk még néhányszor, de semmi többre nem emlékezem, csak egy romantikusan induló szerelemre. Hazakísért a házunkhoz, egyszer a kertünkben, a szilvafa alatt búcsúzkodtunk sokáig. Aztán amikor elkezdődött az iskola, váltottunk néhány levelet. Hazautazásomkor átjött hozzánk, mivel a szomszédos faluban laktunk. Kerékpárral jött, még esőben is, hidegben is, tudom majd lefagyott a bicikliről.
Nálunk néha megkínáltuk, ő csodálkozott, hogy mi télen is kolbászt eszünk, mert ők csak nyáron kezdték meg, régi szokás szerint aratás körül. Akkoriban már a kombájnok arattak.
A 17. tavaszomban járhattam, amikor fehér ruhámban lefotózott, amint a meggyfa zuhogó virágtengerrel ékes ágainál álltam nálunk a baromfiudvarban. Máig ez a legkedvesebb képem ebből az időből. Őt én fényképeztem le, de kettőnkről együtt nincs kép.
Egyszer télen ketten maradtunk a konyhában, a szüleim már lefeküdtek. Szép hófehér habos kis blúz volt rajtam. Nándi a blúzom kezdte kigombolni, szerette volna megsimogatni a mellem, mert ilyet még sosem tett. Én félve, de hagytam, még csak két gombig jutott, amikor megjelent anyukám a szobaajtóban. Ott leskelődött, nehogy valami illetlen dolog történjék.
Tizenhét éves lehettem. Akkoriban még nem volt mobil telefon, még vezetékes is alig, így lassúbb volt az élet, nem ilyen pörgős, mint ma. A találkák is ritkábbak voltak, időnk is volt, mint a tenger.
Érettségi ballagásomra Munkácsy Mihály életét kaptam meg tőle, két kötetben, a Nap szerelmese, és az Aranyecset címmel.
Lassan közeledtem a 18. életévem felé, és megígértem neki, ha nagykorú leszek, akkor történhet köztünk közelebbi. Vagyis az enyém leszel?- kérdezte örömmel, és én rábólintottam. Csakhogy azon a nyáron még várni kellett, mert a nyár vége felé lettem 18, de valahogy mégsem történt meg.
Dolgozni kezdtem Komlón. Ott éltem egy idős házaspárnál albérletben. Juliska nénivel aludtam egy szobában, eszem ágában sem volt a testi kapcsolat a valóságban, csak néha fantáziáltam róla.

Az első ártatlan szerelem...

Nándi közben katona lett. Talán anyukám jobban emlékezne rá, hogyan is volt, hányszor találkoztunk, de én nem tudom. Sajnos már nincs kit megkérdeznem.  Arra emlékszem igen élénken, amikor szakítottunk. Azt hittem összedől a világ. Az a fájdalmas szívdobogás, hogy elhagyott! Őszies idő volt, és az öcsém vitt át motorral Mágocsra. Szívembe tőrt döfött. Akkoriban én már több éve verseket írtam, de nem csak hóbortból, erős tűz égett bensőmben, és komoly elhatározás, hogy költő leszek. Ebben még egy gyönyörű szerelem sem tudott megakadályozni. Sok verset írtam akkoriban hozzá, a fájdalmamról, de éreztem, hogy a mi utunk nem mehet egyfelé. Nekem olyan férfi kell, akit sarkall a tudás, aki tovább akar lépni a falusi élet nehézségein. Tudásszomj volt bennem, céltudatosság. Mindenképp, fejlődni akartam, más körökben forogni, híres lenni, szépeket alkotni. Értelmiségivé szerettem volna válni. Elég görbe utat kellett ezért megtennem.
Később, a sors érdekessége, hogy Mágocsra mentem férjhez. Nem értelmiségi férfihez, még csak nem is módosabbhoz, édesanyja egyedül nevelte őt, elég szegényes házban éltek. Megszerettem, mert jóképű volt, vonzó és tetszett a nem éppen sima modora, mégis vonzott.

    Házasságunkból két gyerekem született. Ő, az első szerelmem, egy módosabb lányt vett el, apai jóváhagyásra. Nekik is két gyermekük lett. A 15 évi házasságom alatt nem igazán láttam őt, sőt alig hallottam felőle. Éltük a magunk életét. Egy faluban, mégis egymástól távol. A munka, az otthonteremtés eléggé lekötötte energiánkat.
Arra még emlékszem, hogy amikor már gyűrűs mennyasszony voltam, találkoztunk titokban, az én falumban.  Kért, hogy gondoljam meg, még szakíthatok a vőlegényemmel. Akkor nekem erre nem volt bátorságom. Mit szólnának a faluban? Ettől féltem. Mennyire nem érdekelne ma az, hogy az én életemről ne a falu szája miatt döntsek, hanem az érzéseim mondják meg mit tegyek.
Negyven hosszú év telt el azóta.  Nagyszülők lettünk.
Harmadik kötetem dedikáltam a falujukban, amikor odajött hozzám.
Mágocs főterén voltunk, ott zajlottak az események, az ünnepség. Sokan kerestek meg a hársak árnyékában, és vették a könyvem.
- Szeretnék én is egy könyvet, de nincs pénzem!- mondta ő.
- Nem számít, Te ajándékba kapod!- válaszoltam. - S milyen jó, hogy ezt mondtam, és nem valami mást, mondjuk, hogy majd legközelebb kifizeted! Ki gondolta volna akkor, hogy nem lesz soha többet legközelebb! Milyen jó, ha az ember ebben a múlandó és törékeny létben el tud rugaszkodni a földi javak gyarapításától, a kapzsiságtól és nagylelkűen viselkedik.
Akkor Ő megfogta a kezem, és megcsókolta. Aztán elindult, s én indultam volna vissza a dolgom felé, de ő visszafordult.
- Szeretnék még valamit mondani. - suttogta az ő halk és kedves hangján, ahogy beszélt velem mindig, egész életében, mert ő finom volt, mint egy szellő, mint egy halk sóhaj, mint egy pillanat a szivárvány megszületéséből. Szelíd hangon szólt, szelíd szőke fejét kissé lehajtva ismét megfogta a kezem.
- Voltam a házatoknál, megnéztem a gyermekkori házad, a házat, ahova jártam udvarolni neked….Biciklivel mentem, mint amikor hozzád vitt a szívem. Aztán kimentem a temetőbe is, megnéztem édesanyád sírját, mert tudom a földön neked ő volt a legdrágább. – Amint ezt mondta, néhány könnycsepp hullt a kezemre.
S elment.
Néhány hónap múlva jöttek az email üzenetek, hogy meghalt.
Volt egy szerelem, hófehérben.

*************************

8.  HAZAI TÁJAKRÓL

NAGY VENDEL  LEGÚJABB VERSEI
LOGIKUSSÁG -  DIVIKE MEGMAGYARÁZZA...


NAGY VENDEL: UNOKÁS VERSEK

Névnapja, és Karácsony után
számot vet a  szőke legényke,
mi az ünnepek termése?
az ifi ember megvizitálja,
mennyi autóinak száma.
hányan állnak a  garázsban?
lendkerekes, és elektromos,
van neki villany motorja,
némelyik megy is.
van mindenféle fajta,
amilyen csak lehetséges,
amilyet akarna.
kinyílik az összes ajtaja,
néhányuknak csak madzag a  húzója.
billencs, melyik a  homokot hordja,
markolós, ami felrakja.
s  kisszéken ül az ajtóban, 
várja hogy fát hozzanak
Dávidnak a  Góliátok,
amit ő  behordhatna  a  kamrába.
láncfűrészének ő  a  motorja.
elektromos traktorok sora,
buszok, mik az embereket viszik,
piros , sárga, kék,
helyközi, és helyi járat,
az ajtók záródnak, 
vigyázat!
az ember nem is tudja melyik melyik.
de mégis csak a  csúcsok csúcsa,
a  sok szirénázók  csapata.
milyen autók   ezek? 
és hol laknak?
értetlenkedek... 
magabiztosan felel az ötéves unoka,
ez a  rendőrség,
ez a  tűzoltóság,
ez a  katonaság,
és ez pedig a  mentőség.
végül is nincs más verzióság,
hatóság , és hathatóság,
elöljáróság.
hathatós hatóság,
ez a  logikusság 
az ígéret adósság.


2018. január   15.

...............................................


NAGY VENDEL: LESEK MINT A  LUKI NYÚL

Nincs a  Földön semmiféle új,
figyelek, 
figyelek jobbra, balra,
akár a  luki nyúl,
nehogy bekerítsenek készakarva.
nem lépek semmi olyanra
ami imbolyogna,
vagy nem stabil,
mindent a  Föld közepe felé
vonz a  gravitáció.
történhet velünk bármi,
a  zuhanó repülő  gépen 
s  a  meglékelt hajón
egy ateistát sem lehet találni.
egy imát néha magam is elmormolok.
ÁMEN DOMINE.. 
ÚGY LEGYEN URAM...
ahogyan Te  akarod.
látlak benneteket gazok,
vakon is átlátok rajtatok,
nem hamis próféta vagyok.
jobban odafigyelek rátok,
mióta kuksi lettem,
számból a  valót hallhatjátok.
néha az  ideg felvet,
nem találkozik a  külcsín  és a  belbecs.
csak annak szép a  gondolatja,
kinek jó a  belső akaratja.
pedig legendás a  türelmem,
fát lehet vágni  a  hátamon
ha nem túl göcsörtes.
okosnak hitt emberekkel 
döngölni lehetne a  Földet.
fidelek akár a  castró,
nehogy kubaltázzanak velem.
sorsom újabban 
egy nehéz akta, 
valahogy úgy, 
ahogy a  svápemper mondja, 
valaki nekicsapta,
de ő  nem így mondta.. 
ez már legyen az ő  dolga.
remélem még nem adakta,
nincs még beporolva.
sorsunk valahol meg van írva,
kezével óvja a  teremtő.
kit Isten valamire tartogat,
azt meg is próbálja.
lesek mint a  luki nyúl,
ha látom hogy baj van,
vagy sejtem  mint vad a  vihart,
vagy vadász van a  határban,
visszabújok a  lukba.


2018.   január   21.

*************************

9. BARÁTAIMNAK

KOVACS JOSEF  KOPEK: A  KOCKA EL VAN VETVE

Kovacs Josef Kopek
Barátaimnak!
A kocka el van vetve...
Ez volt életem útjának, eddigi legnehezebb kereszteződése.
Két út állt előttem, élni, vagy így élni. Orvosaim, a Damokleszi kardal láttak fejem fölött, mások eddigi életemre utaltak,  a szokásos, ahogy eddig megvoltál stb.
Sajna de a döntés csak az enyém volt. Kaptam három nap gondolkodási időt.
A  haláltól sosem féltem a születést egy tragédiának tartottam, (persze az újszülött szempontjából,) mindig úgy éreztem hogy ezzel csak bevégzek egy elkezdett folyamatot.
De olvasván sok szakirodalmat, és látván, hogy az infarktus sem biztos halál, itt is marathatsz tehetetlen ágyba kényszerített hosszú távon kiszolgáltatott életnek nem nevezhető állapotban és  közben találván egy orvost Kolozsváron, ki megnyerte bizalmam, kérve Istent, hogy világosítsa meg elmémet, és segítsen dönteni, meghoztam végső és visszafordíthatatlan határozatom, megyek, február nyolcadikán reggel bevonulok és várom a csodát.
Hiszem, hogy még koccintani fogunk, de ha véletlenül Isten megelégelni földi tévelygéseim, őrizétek meg emlékem, szerettelek titeket és mindig jó volt veletek lenni. az Úr áldását kérem rátok.
Az alábbiakban elküldöm három versemet, melyek ebben az időszakban születtek:

***********************************

Más lettem

Most mindent érzek, mit eddig nem éreztem,
Hogy van egy időmérőm ez az én szívem.
Ketyeg, mint egy óra, eddig nem figyeltem.
Az, hogy fájni is tud, ezt még most sem hiszem.
Mellemet, ha súly nyomta, mindig úgy hittem, 
Tündérek pihentek meg, kissé szívemen.
Vagy szerelem nyila, ült meg most keblemben.
Csillagokat láttam, de örömmel tűrtem.
De legördült a függöny vége a játéknak,
Lefújták a mecset, holt vágányra raktak.


Mi jöhet majd még ezután,
Égbe szállok angyal szárnyán?
Vagy itt felednek örökre,
És nem vagyok jó semmire?


Visszatér most gyerekkorom,
Ismét csak a napot lopom.
Semmi tevő lesz a nevem,
Egész nap csak iszom eszem.


Mások terhét nem vállalom,
Enyémet is másra rakom.
Napjaim csak számolgatom,
Összeadom és kivonom.


Így lesz ez, ha itt maradok,
Ha nem csaptak be az álmok.
Ha pedig végleg elmegyek,
Isten maradjon veletek!


**********************************
 Az utolsó játék.

Lehullt a rég ismert fátyol,
A függöny lassan legördült
Ez volt az utolsó játék,
Arcomról a mosoly eltűnt.


A színpad lassan elfordul,
Csak emlék marad az űrben.
Nyuszi, nyelte le a farkast,
A győztes zászlót kitűzve.


Játék volt ez a javábból,
De, a színészt, ki ismerte?
Csak elbújva volt igazi.
De, így senki sem nézhette.


Most, mint ismeretlen jár, kel,
Ki ő, senkit sem érdekel.
Ragyogása eltűnt kihalt,
Már most csak a neve maradt.


De van egy nő, kit még szeret,
Ő, ismerte ezt az embert,
Kit, maszkja meg nem tévesztett.
Hiába is hordozta ezt.


Már most fátyla sincsen neki,
De ő, még mindig szereti,
Emlékét örökre őrzi, 
Ha már nem is fog játszani!


********************************* 

Élni, vagy így is élni?

A probléma úgy kezdődött,
Szívem elkezdet zörögni.
Felmentem hát Kolozsvárra,
Egy szív lakatost keresni.


Nem túl messze a központtól,
Találtam egy szívműhelyt.
Ott a sok műszerész közt,
A megfelelő szakembert.


Ahogyan történi szokott,
A munkaágyra fektettek.
Itt többször is megforgattak,
S kopogtatták szívemet.


Aztán, mint manapság szokás,
Vizsgálgatták a Cé-Té-met.
Átnézve a leleteket,
Megszülettek a döntések.


Ajaj, nem lesz könnyű dolgunk,
Több vezetékkel is, baj van!
Szétkel szedni ezt a motort,
 Így csináljuk már újabban.


Egy kis semmiség az egész, 
A doktor úr, így vígasztalt.
Van a testben plusz vezeték,
Ha, nem, hát rakunk újabbat.


Rutin munka ez már nálunk.
Motort kissé leállítjuk.
Ha kell, dugattyút cserélünk,
Majd ismét újra indítjuk.


No, azért azt, meg kel mondjam,
Néha, néha, megtörténhet,
Hogy az új szív nem indult el,
De ez nálam ritka eset.


E felbátorítás után,
Megbeszélhettem magammal.
Döntsem én el most egyedül, 
Mit akarok a motorommal!


Doktor úr mindezt megértve,
Hogy meghozhassam döntésem:
Lenne önhöz egy kérdésem,
Válaszoljon, kérem szépen!


Mondja meg igaz szavára,
De csak így, csendben, diszkréten!
Most így megfoltozott szível,
Szerethetek e, úgy, mint régen?

ERDÉLY, 2018.02.02.

*************************

10. HANGOS VERSEK ÉS RÁDIÓ RIPORTOK

NAGY VENDEL   VERSEI  AUSZTRÁL, ÉS KÍNAI RÁDIÓKBAN

NAGY VENDEL KÍNÁRÓL SZÓLÓ VERSÉT ELMONDJA EGY KEDVES KÍNAI HÖLGY,  KANG  YIREN. (https://www.youtube.com/watch?v=yRlCLqraylg&feature=youtu.be)


NAGY VENDEL:  EGY CSÉSZE FORRÓ, KÍNAI, ZÖLD TEA

Nagy Vendel
Korábban kel itt a  Nap,
mint a  világ más féltekén,
sokaknak álmai hona,
ez itt már  a  mesés Ázsia.
fény vetül a  pagodákra,
Peking tiltott  palotáinak
titkos  rejtekén.
ősi falakon kúszik a  fény,
délhez közeledvén aranyos meredély.
évezredek  titkait rejtette sokáig  el,
de felfedi most már az érdeklődő ember  előtt,
császárok kincseit mutatja a  sírhalmok belseje most,
agyagkatonák ezrei
őrizték a  fejedelmi álmot.
megismerheted mindezt, akár
a  Sánkháji sárga villamost.
remegő rizs a  porcelán tálon,
artistaként eszem pálcikával,
testemet hűsíti forró zöld tea,
asztalom remeke  a  porcelán váza.
édes savanyú mártásokban
roppantja bőrét a  narancsos kacsa.
halmokban álló rizsek milliónyi válfaja.
kristálypohárban ontja illatát
a  mandarinos nektár.
hűsíti testedet, és lelkedet,
érvényesül a  külcsín , és a  belbecs.
puha selyempárnákon
oson a  langyos éj,
selyemre esznek a  hernyók,
ezernyi eperfa levél,
begubódzik az évszázados remény.
a  selyemúton újra száll
karavánok nehéz pora.
követi őket cirkuszosok
hajfonaton függő artisták varázslata.
lampionok sora úszik  a  Sárga folyón,
a  tenger felé,
gyöngysorok folyama,
pekingi madárfészek a  modern kor  hona,
ráborul az alkony  a  Kínai nagy  falra..
Huntól, Mongoltól hazájukat védő hősök,
s  rabszolga hadak végső otthona.
bekevert  főtt rizs örökös állaga,
masszív  a  védfalban.
évezredek keverednek,
fűszerek, ételek, nektárok,
émelyítő illata,
illat kavalkád orgia,
és a  puskapor szaga,
mit szorgalmas emberek alkottak  egykoron,
alázat, és  a  fegyelem kitartó sora.
katapultok suhogó kolonca,
üvöltő kémek elhaló sikolya,
tűzijátékok varázslata,
iránytűk északi sarkcsillaga,
földrengést jelző, golyót köpő béka.
megannyi csoda.
eljut lassan mindenhova.
Kínai  embereket véd,
az évezredes  rítus,
mereven ülő Buddha...
s  a  sok ősi dinasztia.
a  lámpással kitömött
színes szalaggal átszőtt,
hosszasan tekergő
sárkányok csattogó  fogsora .
messziről halk zenét hoz
a  kóborló szél.
álomra hajtja fejét
s  kissé megpihen,
a tovafutó remény.
s  velem is elszalad néha,
a  RIKSA KULI kocsija.
s  mindvégig elvarázsol
egy forró, zöld tea.

WEN  TI - ez a nevem kínai nyelven...!

SZEKSZÁRD,   2018.  JANUÁR  07.
MEGSZÓLALOK NAGY VENDEL

...........................................

NAGY VENDEL RIPORTJA  A  KÍNAI NEMZETKÖZI RÁDIÓBÓL.  2018.   ELSŐ RÉSZ.
KÉRTEK RÁ  DIÓT?  - RIPORTER ...HAJNAL LÁSZLÓ
A  VERSET ELŐADJA....KANG YIREN
A  RIPORT TÖBB RÉSZBŐL ÁLL.

..........................................
WEN TI
EZ A  KÍNAI NEVEM,  JELENTÉSE ...  KÉRDÉS ..
MEGSZOLALOKNAGY VENDEL
WWWMEGSZOLALOKBLOGSZPOT.HU

SZEKSZÁRD,  2018.01.26.
 ...........................................

NAGY VENDEL, MEGSZOLALOK MAGAZIN,  RÁDIO RIPORT, SÍDNEY MOZAIK, AUSZTRÁLIA 
KÉRTEK RÁ DIÓT?
A  GUSZTI RÁDIÓ ADÁSÁBÓL
A RIPORT KÖZVETLEN LINKJEI.. 
RIPORTER   ILOSVAY GUSZTÁV
A  VERSEKET ELŐADJA...  ILOSVAY EGYED KATALIN
ILOSVAY GUSZTÁV
A  RIPORT KETTŐ RÉSZBŐL ÁLL


ELSŐ RÉSZ
MÁSODIK RÉSZ 
megszolaloknagyvendel 
wwwmegszolalokblogszpot
.......................................


NAGY VENDEL RIPORTJA  A  KÍNAI NEMZETKÖZI RÁDIÓBÓL.  2018.   MÁSODIK RÉSZ.
KÉRTEK RÁ  DIÓT?
RIPORTER ...HAJNAL LÁSZLÓ
A  VERSET ELŐADJA....KANG YIREN
A  RIPORT TÖBB RÉSZBŐL ÁLL.
MÁSODIK RÉSZ

WEN TI
MEGSZOLALOKNAGY VENDEL
WWWMEGSZOLALOKBLOGSZPOT.HU
SZEKSZÁRD,  2018.02 01.

*************************

11. ELBESZÉLÉS

CSOMOR HENRIETT: Kitartás a mindennapokban

 Érettségi után 1995-ben, rögtön elkezdtem munkát keresni, mert mindenáron dolgozni akartam. Hittel és reménnyel álltam neki keresni. Naponta végigböngésztem az újság - munkát keres - rovatát, de mindig szomorúan tapasztaltam, hogy számomra nincsen olyan munka, amit el tudnék végezni. Lelkileg kiborultam, mert nem azért tanultam, hogy egész életemben szociális segélyen éljek. Ez túl nagy büntetés volt nekem, azért mert mozgássérült vagyok. Hinni akartam, hogy megállom a helyem a társadalomban, de tudomásul kellett vennem, hogy még a védett, sérült munkahelyeken sem kellettem, mert féltek, ahogy mozgok, hogy elesek és ők nem tudnak felelősséget vállalni értem. A kezem sem volt elég ügyes, hogy iksz idő alatt egyforma kis gombokat be tudtam volna zacskózni.
 
Csomor Henriett
A másik helyen értelmi fogyatékosokkal, és siketekkel használt ruhákat kellett volna válogatnom. De ott is ijesztőnek tűntem, és még beszélgetni sem tudtam velük, mert nem kommunikáltak.
Annak idején Csak segítséggel közlekedtem ha akkor felvesznek valahova nem tudom megoldani a munkába járást. Anya nem vállalhatta be a szállításomat, mert az rengeteg plusz költséggel járt.  Munkaterén el áshattam magam, csődöt mondtam. Akkor is csinálni akartam valamit, utáltam magam azért, mert sérült vagyok. Mindig csak azt hallottam, hogy nem fogok tudni dolgozni.

Végső elkeseredésemben kaptam egy fehér-barna anyakecskét. Még picike volt, a barna nagy vesszőkosárba cipeltem, úgy dédelgettem. Jennifernek neveztem el, akkoriban nagyon tetszett ez a név. A családnak nem igazán tetszett Jenni, mert nem volt szabad ól. Apámat hiába kértem, hogy csináljunk egy faólat  Jenninek. Csak a mézesmadzagot húzta el előttem, amíg megígérte. Kicsit elkezdtük, tartottam a deszkát, közben a szomszéd kertész oszlopának támaszkodtam, hogy el ne essek. Aztán röhögött egyet, és Pató Pál módjára azt mondta apám: - Hej, ráérünk, talán holnap folytatjuk! - evvel el is ment. Nagyon dühös voltam rá: - Ekkorra szemétséget még nem láttam! - kiabáltam. Ha tudnám, megcsinálnám egyedül. Istenem, miért nem adtál legalább jó kezeket nekem, hogy ólat tudjak építeni. Szegény Jennifer így halálra lesz ítélve, s ettől féltem. Mindig ez volt, s gyűlöltem, ha valamit akartam, s apám nem, az mindig elmaradt. 

Jenni nagyon elkényeztetett jószág volt, ha kikötöttük, hogy legeljen, naphosszat csak mekegett, rossz volt hallgatni. Így vihettem legelni, de ennek ára is volt, elkötöttem a fától, s vezetni akartam.  Néha ment is szép lassan, de amikor begyorsult önagysága, elrántott, és addig húzott maga után, még el nem engedtem.
Napi szinten a pince dombról felugrott a háztetőre, s végigszaladt a tetőn, majd mekegve ráugrott előszoba műanyag tetejére. Kis lyukakat hagyva a műanyag tetőn, s esőzéskor be is áztunk. Vödröket tettünk a lyukas részek alá, ebbe csöpögött az esővíz.

Késő tavasszal már elég meleg volt, hogy ne kelljen fűteni. Egész nap csak olvastam bent, és átfagyva kiültem a libákhoz. Libuskáim egy önetetővel voltak elkerítve, hogy ne tudjanak messze elmenni, legfőképp bejönni a lakásba. Ha elszabadult a pokol, akkor kutya, kecske, liba, kacsa, mind a lakásba jött utánam. Gyakran kiabált velem ezért anyám.

- Most mit csináljak? Keresnek, mert szeretnek! - nevettem.

Odaültem az önetető elé, hívnom se kellett őket, megláttak, s már totyogtak is a maguk nyelvén elcseverésztek. Rám hajtották fejeiket, lágyan csipkedtek, csillogó fülbevalóm után kapkodtak.
Eljött az idő, mikor Jenni üzekedni kezdett, s bakkecskére volt szüksége. Tudni kell, hogy a bakkecske iszonyú büdös jószág. Csak úgy bűzlöt tőle udvarunk. Jenni erre az egy éjszakára a terményesbe lett összezárva a bakkecskével. 
S másnap rám várt, s nehezen ki kellett takarítanom a bűzbomba helyét. Soha nem volt dolgom büdösborzzal, de most legalább sejtésem volt róla, hogy milyen büdös lehet mikor megjelöl.
Anya kendőt kötött a fejemre, számra, és oromra vékony sálat, hogy kevésbé érezzem a könnyfakasztó bűzt. Bendzsi kutyám be akart velem jönni a helyiségbe.

- Kinn maradsz Bendzsikém, nem akarom hogy te is büdös légy. Ülj az ablak alá, játssz velem Rómeót és én leszek Júlia, csak ne sírj!

Kisöpörtem, s fel is mostam a cementlapot.
Titokban örültem, hogy Jenninek hamarosan kiskecskéi lesznek.
Bementem és rögtön a fürdőkádba ültem, miután levetkőztem. A víz tele volt habfürdővel, jól elfeküdtem benne, s hamarosan tisztára csutakoltam magam. 
Öt hónap múlva, két kiskecskének adott életet Jenni. Kiköpőt hasonmásai lettek Jenninek, mindketten nőstények voltak. Rengeteget játszottam velük, már dússálni akartak, ha megláttak. Jennit távol kellett kötni a bodzabokortól, mert ha bodzát eszik, akkor büdös lesz a teje. Apunak mindig megállt, ha fejte. De ha ketten fejtük anyával, akkor mindig ugrált, hiába fogtam, s simogattam a kis dögöt.

Mivel magát a tejet nem szerettem, anya kakaót főzött belőle. A kecsketej nagyon egészséges, egy kicsit összeszedtem magam mióta ittam.
A kiskecskéket eladtam, darabját ötezer forintért. Örültem, hogy kerestem egy kis pénz. A pénzt, örömmel odaadtam anyunak.
Sajnos Jennifert, elpasszolta apám tudtomon kívül két Zetor-traktor  trágyáért.
S Jenni végzetes balesetet szenvedett, újdonsült gazdája nem tudta, hogy Jennire néha rá kell nézni, mert rácsavarodhat a fára. Két hét sem telt el, s Jennifer  felakasztotta magát.

2018.Január. 06.

Nagy Vendel költő Úrtól kölcsön kapott verse díszíti novellámat. Hálás köszönetem érte.. 

 NAGY VENDEL: ELSZÖKÖTT A  KECSKÉM

Elszökött a  kecském
Messzire futott.
Friss füvet keresve
Elkalandozott.
Szóltam neki hogy,
Gyere haza most,
Meghallotta hangom
És  hazafutott.


Visszajött a  kecském
Hűs vizet kapott
Hálából énnékem
Friss tejet  adott.
Megdicsértem ott
Hogy szótfogadott
Megörült és gyorsan
Legelni futott.


2016.   október 16.

*************************

12. VERSVÁLOGATÁS

BURZA MÁRIA,  I. P. STEVE,  YLEN MORISOT   VERSEIBŐL
…………………… 

BURZA MÁRIA VERSEIBŐL


 VISSZAKAPOTT VILÁG

Mint ág hegyén csüngő,
elárvult falevél,
úgy sírtam át az éjt,
a sápadt Hold csókolta arcom,
s pilláim alá rejtett bánatom.

Lehunyt szemmel, mégis ébren,
tévedéseimre néztem, s utoljára
lángra lobbant, majd lassan hamvadt
mi szívemben fájón égett.

Néztem a lassan hamvadó képet,
s a mélyből felsíró fájdalom hangját,
hisz ott él bennem minden kimondott
és ki nem mondott szava, még hamvadón
is elvarázsolja lelkem, elég egy röpke pillantás,
s míg tekintetem elpihen rajta,csillogtatják
könnyek a hamvadó parazsát.

Lám, nem tud elhamvadni mégsem,
megfejthetetlen erő a hamvadásból
újraszüli, s a könnyfátyol mögött
leomlik a kettősség arca, eltűnik
a hibát hibára halmozás halmaza,
s a szívben újjáéled a megértő
megbocsátás békés hangja, ledobva
minden fájdalom-láncot, a bántásokat
mélyre ásón, őszintén megbocsátón.

Látom még a szavakat, melyek sebeztek,
látom a harcot, melyet magammal vívtam,
bírnom kellett elviselni, ami fájt, a türelmet
tanulván, magamhoz ölelve a szót,
mely méreg volt, s megtörtént a csoda
visszakaptam világom, mely egykor tiszta volt.

**************************************** 

MAGADAT BIZTATVA

Mikor összetört lesz egy szép álom,
mintha az idő is könnyezve állna,
picinyke reménysugárra várna,
majd fellobban a fájdalom szikrája.


Egy ideig úgy hiszed visszakaphatsz
mindent, mi összetört és elveszett,
és ami fáj mélyre lesz elrejtett,
így fájdalmad nem látják az emberek.


Mosolyogsz, így senki se látja ami fáj,
bár mélyen vérzik sebed, de nem látják,
befelé könnyezel, de elrejtve.

Bíztatod magad, idővel megszokod,
s egyre mélyebbre rejted bánatod,
remélve , mi összetört, majd összeforr.

******************************** 

CSENDHANG-ÁRNYALATOK

A csend az öröm forrása is lehet,
mikor kérdéseire az ember 
a csend mélyén válaszra lel, könnyed
lesz minden, megértéssel töltekezve.


Néha a csenddel mondunk el mindent,
de hogy hogyan tesszük- nagyon lényeges,
hisz lehet bizonytalanságot okozó "fegyver",
ha meg nem értett, de félreértett,
nem tudható, hogy egyet ért-e a másik,
vagy másként gondolja és fogja fel.


Ajándék is lehet a csend, benne
a másik odafordulása, figyelme,
így engedve teret az érzések
zavartalan kifejezésére.


A csend időkérés is lehet, hogy
a mondanivaló átgondolt legyen,
de lehet visszavonulás jele, de 
ehhez a másikat ismerni kell.


A csend pozitív dolgot is befedhet,
ha nem kívánja folytatni a vitát,
vagy ellenkezőleg, a csendet 
bántásra használja fel.


Gyógyító is lehet a csend, hol nincs
szükség szavakra, mégis megértés van,
ritka boldog pillanat, mert a csend szava
lélektől-lélekig hatoló és az 
elme által nem félremagyarázható.


De lehet olyan a csend, amikor
az úton , mely a másikhoz 
vezet, eltévedsz, szavaid ilyenkor
élettelenül a semmibe hullnak,
hiába figyelsz, nem látsz semmit se,
mert a másik bezárta önmagát előtted.


Amikor a Lélek lakattal lezár, mégis
beszél, bár nincs más benne, mint üresség,
ott elveszíted önmagad, mert beléd
fojtják a szót, bezáratják veled
a léleklakatot,s már nem hallod a csend szavát,
és már nem akarsz változtatni az 
eléd táruló helyzeten , mely értett lett.


  ***********************************

TEDD FÉLRE

Tedd félre a megbántást és
nézz a bántó lelkébe, hol
az élet-vágta sebei
gyógyulni vágynának,
de a meglevő tüske szúr.


Húzz fényt fájó lelkébe, ha
önzetlen a szereteted,
oly könnyedén megteheted,
s nem keseregsz, hogy megbántott,
felismered , te is bántottál
bár nem akartál életed során.


Nézz lelkedre, a tied is
érzékeny, ennek tudata
mélyen megértővé tesz,
öleld át az érzékeny lelkeket,
soha többé ne sebezz,
magadért és másokért
felelős csak így lehetsz.


................................................

VERSEK  I. P.  STEVE  VERSEIBŐL

Érzelemtánc

Dúdol fejedben még a vágy,
ingóritmust lüktet talán,
de álmok kötnek ágyhoz,
bár a nyíló ajtód várod.
Járnád újra szabad táncod.

Mosolyt érzel simogatón,
suttogni véled lágy hangon
s érte nyújtod mindkét kezed,
de csak a semmit öleled.
Játszik veled a képzelet

Talán fájón nyeled könnyed,
tested magad elé görnyed,
mint egy fűzfa, hol sírhalom,
és már győzött az irgalom.
Bú! Hát nincs többé tilalom?

Dúdol, bár halk és nesztelen,
a vágy szól, az ész elmereng.
Lépnél előre, vagy hátra,
vagy álmot élnél a mában.
Ájulnál mély boldogságba.

************************************** 

Álom, remény és valóság

Elindulsz és visszanézni nem mersz,
célod a rejtélyes ismeretlen.
Még nem tudod, hogy mit egyszer elhagysz,
azt igazán, többé vissza nem kapsz,
úgy marad benned, mint egy pillanat,
melyért érzed, a szíved megszakad.


Hív, szinte csalogat a boldog lét,
hisz nem teljesült soha álmod még.
Reményed a gyermeked jövője,
és ez visz majd csöbörből vödörbe,
tovasodródsz a nagy, messze távba,
s ott leszel, mint egy idegen árva.


Be nem fogadott, nincstelen árva,
ki csak jött, nincs őse, se hazája,
kiben más a felfogás, a nézet,
és nem ért minden helyi beszédet.
Honban még koldusként is sokkal jobb,
mert a szánalom is egy magyar szó.


Magot szórnak a döcögő évek,
aztán gyökeret ereszt az élet,
de nem érzel otthont az új helyen,
a régi meg már végleg elveszett.
Nincsen már semmi, csak a megszokás,
s földhöz köt az irgalmas borzongás.


Gyermekeidé a mindennapok,
és ők sohasem lesznek magyarok,
kinek jobb lesz sorsa, kinek rosszabb,
pont ugyanúgy, mint a régi honban.
Miért is indulsz, tétova vándor,
ha nem is a boldogság vár máshol?


************************************* 
Lélektárház

Elmerengtem, nem haragszom a múltra,
hisz oly rég rátértem a mai útra,
melyen hol rohanok, hol csak ballagok,
haladni akarok, mert ember vagyok.


Levél. Bélyege antik. Régről regél,
a múló, szaladó időről mesél.
Pecsétje elmosódott, tán könnyektől,
de az is lehet, hogy csak az évektől.


A feledés patinája vonta be,
mégis a voltat élesen hozta el,
tartalma ma is a lélektől ragyog,
mert élő, érző, hús-vér ember vagyok.


Elmúlt már a nagy pillanat, vége lett,
az idő a lelket mégsem szőtte be,
s ahogy jövőnek száll a perc jelenként,
úgy zár vissza mindent emlékezetként.


Ami szép volt, gondolatban elrakom,
ha belső hang szól hozzám, meghallgatom.
Arcom fénye ragyog, és szívem dobog,
mert ember vagyok, s érezni jó dolog.


**************************
Értékek

Lehet irdatlan vagyonod, több házad,
ám mikor búcsút intesz e világnak,
magaddal a dolgaid nem viheted.
Még drága ékszereid sem cipeled,
csak indulsz s mész a végtelenbe árván,
mint a nyári szellő a pusztát járván.


Ha meghalok, mindenem a tiéd lesz! -
és azt reméled, hogy még hosszan élhetsz.
Olyan ez a megfontolt kiáltásod,
mint amikor leülsz a vacsorádhoz,
és ahogy vendéged kínálod halkan:
Egyél, ha már én kész vagyok s jóllaktam!


Nem az az igazi érték, amit hagysz,
hanem önmagától a szíved mit ad!

..................................................

YLEN MORISOT  VERSEIBŐL


YLEN MORISOT : Hószín asszony

Télruhát ölt hószín asszony,
vezekel,
dérpalástja csonttá fagyott
bánat-árban örömhagyott
lehelet.

Télasszonynak kacagása
hallgatás,
zord sötétnek szakadása,
fütyülő szél szaladása
jajgatás.

Fehér asszony bontja haját,
teríti,
csillanása fáknak ágát,
fagyos földnek kába álmát
fenyíti.

Recseg-ropog rideg tetem
idege,
szikrát vet a havas lepel
tetején a jeges lemez
hidege.

Ablakomon kristály-virág
didereg,
dermedt pára gőgös világ
görcsmarkában vitalitást
hiteget.

Fagyott szirma hazug tavasz
ígéret,
tüzes fényben tűnik hamar,
semmivé lesz majd a ravasz
igézet.

Nap simítja foszló ruha
szövetét,
elolvad a pihe-suba,
tavasz küldi sete-suta
követét.

************************************ 

Ylen Morisot: Ráncok

Öreg arcon ráncok tánca,
évek fűzte redők lánca,
vásott árkok bőrbe vájva,
gondok gyűrte élet-násfa.

Sorakoznak, összegyűltek,
árulkodnak, csúfot űznek,
aggodalmam meg nem szűnhet,
soha onnan el nem tűnnek.
Fiatal báj! Mért lesz hűtlen?

******************************* 
Ylen Morisot: A ma öröme

Ráncaim mélyén élethordalék,
bőrömbe bújt a bánat,
szám sarkában még bágyadt
mosolya az idetartozásnak,

- suttogom: szeressetek! -
de már nem kapaszkodom belétek,
ezt nekem elhiggyétek!

Ha mégis kellenék tinéktek,
elértek még, itt vagyok,
már semmiért nem panaszkodok,
lassan mindent itt hagyok,

de addig megyek fáim közé,
lábam száraz homokot tapos,
szemem felhőt les, holdat, napot.
Már nem várom a kétes holnapot,
szememben a ma öröme ragyog. 

*************************
13.  ÍZES TÖRTÉNETEK  -  
 IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV (17. fejezet)
NAGY VENDEL:  A FARSANGI FÁNK ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK 



A mi családunkban az volt a szokás, hogy déli egy órakor az asztalon állt az ebéd, ha esett, ha fújt, vagy ha száz ágra sütött a nap, akkor is.
Édesanyámnak nem volt munkahelye, háztartásbeli volt, ezt akkoriban így mondták, de szerintem sokkal többet dolgozott otthon, mintha munkába járt volna.
Reggel a három férfi családtag eltűnt a lakásból, ki iskolába, ki dolgozni, ki-ki a maga sorsát intézte.
Nagy Vendel
Édesanyánk pedig takarított, mosott, főzött, és egy órára már ott gőzölgött a finom, mindig friss ebéd, mivel maradékot csak este ettünk, mivel ételt sohasem dobtunk ki.
Én nagyon szerettem a melegített ételt vacsorázni.
 Ha édesapám feje megjelent az ablak előtt, a mama már tálalta is a levest.
Egy napon, mikor belépett, a sparhelten egy kislábasban főtt még a leves, és édesanyám mondta a papának, maradj a konyhában és kevergesd meg időnként a levest, nekem ki kell menni a deszka toalettre - mivel nekünk akkoriban francia vécénk volt, hátul volt a francban - mindjárt jövök.
A papa kissé örült, hogy rábízták a fontos hivatalt, és nekiveselkedett a feladatnak. S meglepődve állt csodálkozva, ilyet még nem tapasztalt ebben a házban, a lábasban fémpénzek főttek, az akkoriban divatos és érvényes kétforintosok. Néha megkeverte az utasítások szerint a pénzlevest, és a hokedlire leülve fejét a kezére hajtva komolyan elgondolkodott. Mi soha nem voltunk gazdagok, de mégsem értette a dolgot, olyan szegények sohasem voltunk, hogy valamiféle levesre ne tellett volna, de hogy már itt tartunk, hogy a vaspénzt kell megfőzni, ezt nem hitte el.
Ez megkérdőjelezte családfenntartói mivoltát, és ez nagyon bántotta, már oda jutottunk, hogy vasat kell rágnunk.
Pedig a fizetéséből már egy férfi kerékpárt is vett magának, aminek Bosch lámpája volt.

Nagyon gazdagnak számított mások szemében, keveseknek jutott ilyen járműre.
A mama kintről leste a fejleményeket, mivel semmi dolga nem volt az udvarban, s jókat kacarászott magában.
Végül bejött, hogy megmentse a helyzetet, s a papa zordan rákérdezett, mi ez az ebéd?

- Ez nem ebéd, hanem a vacsora... Majd meglátod...

Édesapám egy hivatalban dolgozott, mint segédhivatalnok, de mégis a családban úgy tartották, hogy a papa fontos beosztásban van a hivatalban, és mindent el tudott intézni a családtagoknak és még telefont is kapott az irodájába, tehát megbecsült ember volt. Hétvége lévén, aznap este tartották a farsangi bált az irodában és a mama sütötte a csodálatosnál csodálatosabb szalagos farsangi fánkokat, és abba főzte a kettő forintosokat, fertőtlenítés gyanánt, hiszen egyet-egyet belesütött a fánkba, valamiféle játék okáért, hogy aki pénzt talál a süteményében, annak jár egy pezsgő. A mama nagyon tudott finom fánkot sütni, és büszke volt arra, hogy szép szalag díszítette, s az úriasszonyok mindig csodálták, hiszen ők nem tudtak ilyet. Apámat nagyon szerették a hivatalban, és édesanyámat is mindenki Vendel néninek hívta apám iránti tiszteletből, talán az ő nevét nem is tudták, pedig szép neve volt: Terézia.
A mama mindig zsírban sütött és főzött, olajat sohasem használt, ettől voltak olyan finomak az ételei. Utána jött még csak az olaj-mánia, de ő valahogy megsejtette, hogy ez nem lesz olyan hosszú életű dolog, s ha vendéglőben ettünk nagy néha, akkor napokig beteg volt utána az olaj szagától.

Este pedig a bálban volt olyan gazdagabb úr, aki tálcaszám vette a fánkot, hogy hátha benne van az elrejtett pénz és jár a hűtött pezsgő.
Nagy taps és nevetés fogadott minden megtalált pénzérmét, jó színfoltja volt a rendezvénynek...
Nem is merték harapni a süteményt, nehogy valakinek beletörjön a foga, s mondhassák, fogához verte a garast.
Saját főzésű sárgabarack lekvárt kaptak a fánk aranybarna közepébe.
Akkoriban is tudtak mulatni az emberek, de más dimenziókban.
Álljon itt most emlékére pár fánkféle receptje, mert sokféle fajtáját ismerjük állaga, formája és talán még íze szerint is ennek a csodálatos, egyszerű ünnepi desszertnek, ami nélkül elképzelhetetlen lenne a farsang.
 
Farsangi fánk. Hát nem édes...?
Talán a legismertebb a klasszikus fánkforma a szalagos fánk, amit porcukorral és valamilyen jóféle lekváros ízzel illett tálalni, de elképzelhető volt még pudinggal, vagy csokis öntettel, vagy málna öntettel. Nálunk az egyszerűsége okán gyakran volt forgács-, vagy a kissé más alakú csöröge fánk, ami abban különbözött tulajdonképpen hogy a forgácsfánkra középen egy csomót kötöttek még nyers állapotában és így sütötték meg. A csöröge fánkra csak egy késsel vagy derelyevágóval egy vágást ejtettek és csíkokra vágva sütötték ki. Aztán a rózsafánk, ami háromféle különböző átmérőjű karikából lett középen összeragasztva, és ahogy sült, a meleg hatására a szélei sziromszerűen felpöndörödtek, s a legfelső kisebb karikába kellett rakni a lekvárt, a porcukrozás után.

Volt még túrófánk, amerikai fánk, aminek a közepe lukas volt, és különféle ízekkel lehetett megszórni, pl. vanília, fahéj, csoki reszelék, itt elszaladhatott a fantázia, ameddig csak valami volt a spájzban.
Talán a legizgalmasabb a boszorkány fánk volt, ami valami csuda folytán sütés közben valamilyen fizikai oknál fogva magától megfordult.
A fánk sütése a tészta összeállításával kezdődött, ami szakértelmet és gyakorlottságot igényelt, melyet csak sokszori sütéssel lehetett elsajátítani.
A langyos tejben felfuttatott élesztőt egy kanál cukorral, egy csomag margarinnal, csipet sóval, három tojás sárgájával és amennyit felvesz mennyiségű lisztel összegyúrunk, és meleg helyen kelesztjük, konyharuhával letakarva, s ilyenkor a mama mindig mérgelődött, hogy ne nyitogassuk a konyhaajtót, mert megfázik a tésztája, de soha sem fázott meg.
A tojásfehérjéből lehetett habcsókot sütni, vagy felverte habnak és hozzákeverve a tésztához, lazította az állagát.

Mikor gyöngyen megkelt a tészta, kiöntötte a deszkára, és nem túl vékonyra sodorta, mondjuk kétujjnyira, s bár volt neki pogácsa-szaggatója, mégis mindig különféle poharakat használt a kiszaggatáshoz, pláne, ha többféle méret kellett a rózsafánkhoz példának okáért. Aztán bő és forró zsírban kisütötte a mosolygós párnácskákat, amelyek ott illatoztak az erre a célra tartogatott egyedi szépségű üvegtálcán, porcukrozásra várva.

A fánkot minden magára valamit adó háziasszony forróan tálalta, frissen sütve, s ebéd közben ez elég macerás volt, mindig ugrálnia kellett a gazdasszonynak, de büszkén nézte, hogy a gyermekei befaltak a finomságból vagy négyet-ötöt lekvárral leöntve.
Nem valami diétás étel, de ki foglalkozott akkor ezzel.
A gyenge, fejlődő fiatal szervezet mindent elbír, gondoltuk akkoriban, s más is volt a szemlélet.

Némi érdekességek, praktikák:
Csupán csak érdekességként említem meg, hogy apám egyik barátját Puhafánknak hívták, sajnos már feledésbe merült, hogy ez volt-e az igazi neve, vagy csak ragadványnév volt. Sajnos akkoriban nem kérdeztem rá, most meg már késő.

Édesanyám rengeteg fánkot sütött, de nemcsak farsangra a hagyományos szalagos fánkot, hanem még forgácsfánkot, és ritkán a rózsafánkkal is megpróbálkoztunk az édesszájú családtagok nagy örömére. Mindegyik mellé került házilag befőzött barack-, később meggy- vagy más savanykás lekvár, de a kisebbeket belehempergettük fehér porcukorba, vagy kakaóporral elkevert finom kristálycukorba, de egyszer csurgattunk rájuk csokimázt is.

Anyukám a kelesztett-dagasztott fánkot részesítette előnyben, sokat kellett velük dolgozni, precízen mérni, és a kelesztés is időbe telt. A fűtött konyhában a gondosan előkészített hozzávalókból, cukros tejbe áztatott, életre keltett gombasejt-tömeg az alaposan átkevert, gyúrt, dögönyözött kulimászból - a letakart és meleg helyen pihentetett anyagból - duplájára fújta fel a tésztát, a kis élőlények termelte szén-dioxid miatt, amit anyagcseréjükből kifolyólag nyertünk és foghattunk munkára (az összeállítás során adagolt cukorból, a liszt keményítőjéből - a tej vagy víz nedvesítő hatására). A levegős, laza tésztát kerekre vagy szögletesre szaggatva-vágva, ügyesen formázva, a bő, kellően forró zsírban kisütve jutottunk a fenséges falatokhoz.
………….. 


Boszorkány fánk
Az ördögpirula receptjeinek keresése közben találkoztam sütőporos, szódabikarbónás készítésűekkel is, ezek előnye a fáradságos dagasztás kihagyása mellett a nagyon rövid idejű összeállítás és a gyorsan kisüthető végtermék.
Barátom egyik levelében egy találós kérdést tett fel: lánya boszorkányfánkot süt, ami azért "boszorkány", mert a fánkok maguktól fordulnak meg az olajban. Hogy lehet ez?
Kicsit elgondolkoztam a dolgon és sejtésemet le is írtam neki, amiért igen megdicsérte okos fejemet. A megoldást ideírom nektek is.
A megfelelően összeállított fánktésztából mély serpenyőbe, bő, forró zsírba két kanál segítségével (amelyek egyike lehet egy zsírba mártogatott kiskanál) kicsi, gömbhöz hasonlatos gombócokat szaggatunk, helyet hagyva, hogy nőhessenek és forgolódhassanak. A zsír valóban forró és bőséges legyen, az edény elég mély, hogy a gombócok ne érhessenek az edény aljához. A gombócok - a tészta összeállításakor a liszthez szárazon adagolt sütőpor vagy szódabikarbóna és a hő hatására felszabaduló szén-dioxid miatt felfúvódnak, olykor kissé megrepedve - nőni kezdenek és forgolódni. Ahogy az aljuk megsült, a fajsúlykülönbség miatt a nehezebb felső rész alábukik a zsírba, ahol szintén megsül, és a folyamat addig ismétlődik, amíg a gombócokból minden nedvesség-tartalom kisül, befejezik a forgolódást, és mindegyik oldal átsül pirosas-barnára (de mielőtt feketére váltana, szűrőkanállal szedjük ki és csepegtessük le, vagy tegyük szalvétapapírra vagy itatósra) és akkor már a belsejük is finom, sült lesz.

Ezt ellenőrizhetjük a kiszedett példányokon: egy-két darabot tépjünk vagy vágjunk ketté, és a sütést ennek függvényében folytassuk tovább. A kiszedett fánkocskákat azután ehetjük porcukorral lehintve vagy beleforgatva, de kínálhatjuk csoki mázzal nyakon borítva, vagy éppen lekvárba mártogatva is vendégeinknek.
De az utóbbi receptet érdekességként sós változatban is elkészíthetjük, ilyenkor kicsit módosítva a cukor-só arányon - a hozzávalókhoz fokhagyma granulátumot is teszünk, a kisütést követően tejföllel kínáljuk. Finom főétel egy kiadósabb leves után.
Jó étvágyat!

Még egy kis trükk.
A tészta könnyedségét a sütőporon kívül a tojás habbá verésével és lazán a tésztához keveréssel "idézzük elő".
Némi érdekességek, nem szokványos receptek:

Mámoros menyecske
Akinek nem lenne elég az ital a pohárban, annak ajánlom ezt a furcsa fánkszerzetet. Kicsi, sült tésztagolyók, amelyek csobbannak a forralt borban.
Legjobb nagy kanállal kihalászni őket 2-3 perc után, akkorra már jó adag bort magukba szívtak.

Forralt boros fánk, azaz a mámoros menyecske:

Hozzávalók:

3 tojás

10 dkg méz
1 kiskanál sütőpor
14 dkg liszt
csipetnyi só
1 kiskanál reszelt citromhéj

…………….. 
a forralt borhoz:

6 dl vörösbor
2-3 darabka fahéj
2-3 szem szegfűbors
4-5 szem szegfűszeg
kb. 5 dkg cukor
2 szelet citrom
a sütéshez: olaj


Elkészítési idő: 40 perc
A tojások sárgáját a mézzel habosra keverjük. A sütőporral elkevert lisztet hozzáadjuk, csipetnyit megsózzuk, a reszelt citromhéjat beleszórjuk, végül a tojások fehérjéből vert kemény habot is beleforgatjuk.
A masszát kiskanállal a felforrósított olajba szaggatjuk és a kis fánkocskákat körös-körül aranysárgára sütjük. Közben a vörösbort a fűszerekkel és ízlés szerinti cukorral felforraljuk. Leszűrjük, tányérokba merjük, és a megsült, szalvétán lecsöpögtetett fánkokat belepottyantva azon forrón kínáljuk.
S most, végezetül e sok finomság után következzen egy ide illő versike, mely emléket állít a mama által sütött fánknak és a mamának is.

NAGY VENDEL: JELMEZZÉ SZELÍDÜLT

 Itt van fársángnak gyönyörű ideje
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Áttündököl
Az aranyos álarcon.


2017. farsangján

Folytatjuk...
*************************

14. MEGJELENT...

ÁRVAY MÁRIA  LEGÚJABB KÖNYVE A  MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN

Árvay Mária: Gyógyítani szavakkal is lehet

Ajánlás:
Léteznek emberek, akik már azzal is képesek példát mutatni, ahogy nap, mint nap megmutatják: élni jó és élni szép! Azzal együtt, ha nekik a sors más életutat
szánt, mint sokunknak...

Árvay Mária
Amikor ázunk egy buszmegállóban és még lecsap ránk az előttünk elzúgó autó, mérgelődünk, hogy mekkora bosszúság ért? Amikor nem kapjuk meg a kedvenc felvágottunkat
egy boltban, vagy amikor a vonaton csak ott van ülőhely, ahol pont a szemünkbe süt a nap, elégedetlenkedünk?
Esetleg sok a lépcső egy emeletre, ahol dolgozni is kell majd egész nap?
Árvay Marikát azért becsülöm (bevallom, néha irigylem is), mert bármikor olvasom sorait, (szóljanak azok lovaglásról, életbeli pillanatokról, véleményeiről,
a világról, vagy éppen olyan életbölcsességekről, melyeket itt olvashat majd bárki), olyan erősen és természetesen árad belőlük a pozitív életkedv és vidámság,
öröm, hogy abból, a nap, az év minden pillanatában képes bárki erőt meríteni!

Nem megunt hegyi beszédek hangzanak el tőle, hanem olyan apró ötletek, vidám történetek, segítő meglátások, tanácsok, melyek minden élethelyzetbe beilleszthetőek.
Ha pedig csak elmerengünk rajtuk, mert éppen mi is pozitívak vagyunk, akkor is elmélyíti azt, amivel mi magunk is legyőzhetetlennek érezzük magunkat.
Mesélnek gyerekként felnőtteknek, felnőttesen gyerekeknek, de mindben ott lehetünk mi magunk!
Írásai könnyedek, nem erőszakosak és idővel akkor is meggyőznek minket, ha az első reakciónk az ösztönös ellentámadás: ez nekem nem megy!
Mit kér ő cserébe mindezért? Csupán annyit, hogy fedezzük fel azt a jót, azt az örömöt, kedvességet és vidámságot, amitől a hétköznapok ránk nyomuló szürkesége
kiszíneződik, amitől a hideg éjjel csillagosan felszikrázik, amitől a mozgás öröm lesz, és amitől meglelhetjük az élet apró örömein át magát az életet!
 
A könyv borítója

Legyen ez egy íz, egy kép, egy hang, egy illat, vagy éppen egy emlék, esetleg bármi más, amiben önmagunkra ismerhetünk.
Jenei András
......................................

IRODALMI PÁLYÁZAT : A  PRÓFÉTA LÉPTEI


A Bihar- és Szilágy Megyei Vakok Szövetsége 2018-ban is meghirdeti "A Próféta Léptei" című irodalmi pályázatát.
Kovács József Kopek

Erre a ma már nemzetközivé vált irodalmi vetélkedőre, (amelyre csak látássérült szerzők műveit fogadjuk el), várjuk magyar nyelvű alkotók műveit is, mégpedig három kategóriában: próza, vers, epigramma.
A prózában egy, a versben öt, míg az epigrammában tíz alkotást kell beküldeni.

A mindhárom kategóriában beküldött művekből, , a zsűri által legnagyobb pontszámot elért alkotást díjazzuk,
 és a díjak átadására meghívjuk a nyertes szerzőt  is. A kétnapos itt tartózkodás minden költségét szövetségünk finanszírozza.
A művek beküldési határideje: 2018. április 10.
A műveket zárt borítékban várjuk, amelyen nem szerepelhetnek a pályázó adatai.
A művet szíveskedjenek egy mottóval ellátni. A mottó az alkotás mellet egy kisebb, ugyancsak zárt borítékban legyen a szerző pontos címével és személyes adataival. Továbbra is  szeretnénk megkönnyíteni az alkotások beküldését. Ezért az idei pályázatunkra is  elektronikus formábban is várjuk műveiket.
Ugyanúgy mint a postai küldeményeknél, az e-mailben, mottóval ellátott alkotások mellé is, szíveskedjenek csatolt fájlként elküldeni a szerző személyes adatait is: a szerző neve és elérhetőségei.
Az elektronikus formában beküldött alkotásoknál is,,   kérjük, tartsák szem előtt a következőket: Prózánál a maximális terjedelem 10 A4-es oldal. Betűtípus: Times New Román. Betűméret: 10. Sorköz: 1.
Minden alkotást nagy szeretettel várunk, tudván, hogy az önök alkotásai nagymértékben növelik pályázatunk hírnevét.
Címünk:              Asociatia Nevăzătorilor Bihor-Sălaj
                                   Oradea. Cod. 410 346
                                   Str. bulevardul Dacia nr. 32
                                   Bl C. 56 România
E-mail cím:             bhanvr@gmail.com          
Amennyiben bárkinek kérdése merülne fel a fentiekkel kapcsolatban, elektronikus levélben keresheti:
Kovács Józsefet (Kopek-et). E-mail: kovacsjosif@gmail.com


............................................

MEGJELENT…

MEGJELENT CSOMOR HENRIETT  HETEDIK E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN,. HATÁRTALAN KÉPZELET CÍMMEL. EZ AZ ÖTÖDIK VERSES KÖTETE.
A könyv borítója

Az alábbi címen olvasható: http://mek.oszk.hu/17700/17745/
 A nem látók itt olvashatják: www.mek.oszk.hu/17700/17745/17745.htm

*************************

15.VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL

Vönöczkiné Gmeindl Margit: Férfit álmodom!

Tedd meg, ó, jó sors, tedd meg azt nekem!
"Csak jókedvet adj", csak azt adj nekem!
Egy férfi legyen a játékszerem.
Vele játék lesz az én életem.
Jaj, ha a fülét megharaphatom,
ne harag legyen nekem a jutalom!
A düh kerülje el akkor is,
ha citromba harap a kis hamis!
Ne félelem uralja tetteit,
ha megtalálom nőkről a fényképeit!
Kedvesen, szeretve búgjon a hangja,
ha ráült éppen egy hangyabolyra!
De útját kiadom, ha a tréfát nem érti,
hisz e nélkül csak sótlan báb az ilyen férfi!


(Az idézet Garai Gábor verséből való.)

..............................................

Kuchta Csilla: Hajók a Dunán
 
Megcsodáltam a csendes Dunát,
a paksi hajók fényes útját.
Átutaznak folyónkon lassan,
melyek haladnak három sorban .


Ma látni vélek mindent másképp.
Szívembe szűrődik a lát-kép.
Szállnak felettük a sirályok,
ma minden madárt szépnek látok..


Szelíden pihennek a folyón.
Lám, folyik a Duna  mosolygón
hajók a célhoz tartanának,
gyönyörű hullámok cikáznak.






...............................................

Ma, január 22-én van a Magyar Kultúra Napja!

Szauer Gertrúd: Egy Gondolat
 
Ma született a Himnuszunk,
Kölcsey tollából,
Már ismerik a világban,
Hangozzék fel bárhol.

A Magyar Kultúra Napja van,
Kérded, hogy te mit tehetsz?
Olvass prózát, vagy szép verset
Bármi olyat, mit szeretsz!

Járj koncertre, vagy színházba
A könyvtár is téged vár,
Sok- sok megírt tarka álom
A sorok közt megtalál!

Ha úgy érzed, értéke van
Oszd meg e gondolatot,
Hadd töltsük meg tartalommal
Ezt a csodás szép napot.


 ............................................

NAGY CSABA: Fohász

Istenem, kérlek, szeress minket,
jobban annál, mint ami megillet,
lelkünk hitvány pórázt visel,
csupán küszködünk a hittel.


Uram, tudod, vétkünk számtalan,
mely elsüpped a mának mocsarában,
hűen imádunk arctalan bálványokat,
pénzünkből csak járvány fakad.


Gyarlóságaink örökké lesznek,
de nézd el nekünk, esendőknek,
megőrizni igaz emberséget,
soha ne tévelyedjünk el Tőled.


Haragvásunk egyre csak csitítsad,
értő szívvel őrizd józan álmainkat,
kinek lelke tiszta, higgyél szavának,
talán ők többé nem robbantanának.


Hagyd, hogy rátaláljunk önmagunkra,
az igazság és szeretet vezéreljen újra,
békítsd az önzőségtől sajgó szíveket,
ne mondd nekünk túl korán: ég veled


............................................

BAKSA  ANCI: Napsütésben

Ragyogó fényre ébredtem,
Örömmel felöltözködtem,
Szépséges erdőbe mentem,
Közepében tündököltem.


Minden vakítóan ragyog,
Tél eltűnt, Tavasz mosolyog,
Hóvirágok táncot járnak,
Zöld fű között virítanak.


Libusom is ennek örül,
Belegel, majd hazarepül,
Jóllakottan elszenderül,
Tavasz jő, minden kizöldül.


Repes a szív, fény öleli,
Arcomat is melengeti,
A természet is szereti,
Földünket is ő élteti!


Tavasz illat áradozik,
Szerelem is nyiladozik,
Napsütésben pompázik,
Világunk újra kinyílik!


 
Baksa Anci "Napsütésben" c. verséhez...
......................................
 


TÓTH  ENIKŐ: Hóban…

Hóban a felleg, ébred a hajnali táj,
hóban a lelked, fedd be ha annyira fáj!
Hóban az utcád, színeit így ne keresd,
hóban a sétád szép lesz elhiheted!
Hóban a kisbaba fázik, sír, pityereg,
hóban a felnőtt most lehet újra gyerek,
Hóban e szép Föld, kristály mind mi fehér,
hóban az Isten hírdeti itt van a tél…







.........................................

DEÁK ÉVA : Érted kiáltok!

Ha az ember Lyme kórban szenved,
szomorú lesz minden ested.
Vasmarokkal fogja tested,
megsebzi a gyenge lelked.
Úgy vágyol a napsugárra,
de az AB kúra akadálya.
Versenyt futni az idővel,
nem bírod sokáig tüdővel.
Próbálkozol fűvel, fával,
mindenféle orvossággal,
egymást segítő kezek,
jó tanácsok, teóriák, elméletek,
egybefonnak, felkarolnak,
jó szavakkal simogatnak.


Bizakodunk, meggyógyulunk,
akarattal, erőt kapunk.
Nem adom fel! - jelmondatunk,
ebben rejlik minden tudományunk.
„Segíts magadon az Isten is megsegít”,
szóló  közmondás csak nemesít,
mert a mai egészségügy erre kényszerít.


Elgyengülök vagy harcolok,
ez lenne a végső menedék, vagy
törődésről álmodok?!


Őrizz és védj meg Istenem!
Ha így vagyok kénytelen,
napjaim megszenvednem.


Hallassátok hangotok,
szenvedő  segélykiáltásotok!

2017. április 2. AB kúra

*************************
16. HALLGASSUK EGYÜTT…

DR.  KOVÁTS GYULA  ZENEI  ROVATA - JÁRTÓ RÓZA VERSE
(15. ROVAT)

 BÚVÓPATAK
dr..Kováts Gyula
  Közelgő Valentin nap felidéz bennünk egy korábban megírt, de a neten még nem publikált zenés versünket, a Búvópatak-ot. 
Ennek tapasztalata bizony gyakran megjelenik gondolatunkban. Hiszen minden ember szeretettel emlékezik vissza első szerelmi élményére, amely már réges-rég a múlt ködébe burkolózik, de soha nem felejtődik el. Az első alkalommal repeső szív valakiért kitörölhetetlenül megmarad emlékeink sorában. Álomszépen jön elő az érzés, a szív muzsikál, a gondolat ide-oda csapong, a lélek a mennyekben repdes. És még azt is könnyűnek érezzük, hogy talányosan véget ér – de érzelmünk rengetegében elő-elő bukkan. A felidézésben M. Ravel bájos zongoraversenyének zenei átirata tovább erősíti régmúlt érzéseinket.
Hallgassák újra átéléssel ezt az érzésüket a Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek műfajban írt alkotásunkban – szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula.


Jártó Róza: 
Búvópatak

Lehull a lepel a vágyról,
Ódát zengve egy virágról.
Szíved most nyílt meg talán,
Versenyt úszva érzelmed taván.

Hárfa hangja sír az éjbe,
Vágyad húz a napsütésbe.
Álmod átszáll az éteren,
Darabokra tört érzelem.

Ha a szerelmed véget ér,
S szíved lesz majd hófehér.
A hajad is már őszbe jár
Emlékeid vad talaján.

Vágyva nézed a párokat,
Búsan kergetve álmodat.
S kérdezed majd – mondd miért?
Ami szép volt, így véget ért.

Elszállt, mint egy gondolat,
De álmaidban megmaradt!
Mint csörgedező kis patak,
Fel-feltűnik, majd elszalad...

Elérhetőségek:


*************************

17. CSAK A  DAL... NAGY VENDEL  DALAI

MIKOR IFJÚ LEGÉNY VOLTAM
(dal)

Mikor ifjonc ember voltam,
pocsolyákban ugrándoztam,
mezítlábas porontyokkal.
de mióta legény vagyok,
falu előtt csizmát húzok,
félre csapom a  kalapot.


mikor ifjú ember voltam,
langyos porban futkároztam,
meztélábas suhancokkal.
de mióta gazda vagyok,
pengő sarkantyút is rakok,
megülöm a  cifra bakot.


 mikor  ifjú legény voltam, 
ostoromat pattogtattam,
cifra lovam mutogattam.
csizmám fényesre vikszoltam,
lábam egymás elé raktam,
hogyha táncolni akartam.


de mióta öreg vagyok, 
otthagytam a  cifra bakot,
szerencsém is rég elhagyott.
őszre fordult már az idő,
ezután már csak a  tél  jő,
fagyos rögös bús temető.


2018.  január   31.

*************************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

Vendinek hála!
Még évekkel ezelőtt történt. Egy irodalmi pályázat eredményhirdetése után nagyon csalódott voltam, mert elutasítottak! Nem ez volt az első alkalom! Megfordult a fejemben, hogy „Letészem a lantot!”
Akkor úgy éreztem, nincs értelme bármit is körmölni, ha nem kell, amit írok.
S akkor… megtalált Vendi. Egy írásom kapcsán felkeresett, s kérte, publikáljak rendszeresen a Megszólalok Művészeti Magazinnak.
Micsoda lehetőség ez? Csodálatos! Mégis kellenek az írásaim!
Ez óriási erőt adott! Vendi támogatásának hála, most már több éve megjelennek írásaim a magazinjában! Ha valamiért nem küldök történetet, érdeklődik, mi történt, várja, mindig nagy-nagy szeretettel!
Nekem meg örömöt ad, hogy az olvasóknak kedveskedhetek, s pár percre kikapcsolódhatnak!
Vendi, köszönöm, hogy akkor felkerestél, nem hagytál magamra! A lant a kezemben marad továbbra is, s az ihlet jegyében megpendítem!

Árvay Mária
..................................................

Drága vendi köszönöm szépen a csodás újságodat. Imádom, hogy beteszed az izés történeteidet, igazi felüdülést nyújtott nekem. Köszönöm szépen türelmes munkádat. Ez egy gyönyörű világ  a te újságod ahova jó elbújni itt mindig találok egy gyönyörű élményt, amely lenyűgöz.
Gratulálok:  h
....................................................

Henka: A  801 -es JANUÁRI MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA.

1.. Lectori salutemnél
NAGY VENDEL Piros zakóban s fehér ingben szavalja a versét

3.VERSEK  A  NAGYVILÁGBÓL,  KORTÁRSAINK ÍRTÁK
 Nagy Vendel nagyon elegánsan  áll  a színpadon  piros zakó és fekete nadrág van rajta. szemüveges szőke hajú. kezében mikrofon s átható érzéssel szavalja versét.
 Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
 Kuchta Csilla fehér blúzban van barna rövid hajú mosolygós.

4. ÖNVALLOMÁS
ÁRVAY MÁRIA: A lelki szépség ajándéka
Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

5. ELBESZÉLÉS
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Hétköznapi történet
Marica háttal a zöld bokornak áll. fekete hajú, piros blúzban van.

6. EREDMÉNYHÍRDETÉS  
GERENCSÉR HAJNALKA:
A GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK Facebookos közösség XI. HÁZIVERSENY KARÁCSONYI PÁLYÁZATÁNAK ANYAGA…..
Melinda Melánia Biró: Hosszú fekete göndör haja van. mosolygós szemüveges fekete szemű.
Fellner István szalmakalap a fején pipázik. Szemét lehunyja, szürke pólóban van szemüvege nyakába lóg körszakállas.
Nagy Vendel áll a könyvespolca előtt szürke pulóverben szemén szemüveg.
Ács nagy Éva: Szőke vállig érő haja van, barna szeme van szemüveges. kék kötött pulóverben van.
CSOMOR HENRIETT: Csomor Henriett fa alatt ül, rövid fekete hajú fekete szemű. farmer kabátban és rózsaszín kockás ingben van.

7.  NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN
BURZA MÁRIA:  A KÜLÖNC
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.

9. NOVELLA
Vönöczkiné Gmeindl Margit :  Egy délelőtt története: Vönöczkiné Gmeindl Margit Barna rövid hajú szeműveges. ciklámen színű blúz van rajta.

10.   MEGJELENT: 
CSOMOR HENRIETT   HATODIK  NOVELLÁS KÖTETE: REMÉNYT HOZTÁL
CSOMOR HENRIETT: MEGYBORDÓ HÁROMKEREKŰ motorján ül a fűzfa alatt. Rózsaszín kockás ingben, világoskék farmerszoknyában,
és világoskék farmer sapkában van. Fekete pulikutyája ül baloldalán.

11. ÜNNEPI VERSEK UTÓHANGRA
Adamecz László mosolygós barna szemű szemüveges.
Hajdan Vali tükörképben látszik bordó kiskabát és barnás ruha van rajta.

12. ÍZES TÖRTÉNETEK  - 01
NAGY VENDEL : Irodalmi szakácskönyv
Nagy Vendel szelíd mosolyával  áll a könyvespolca előtt szürke atlétában szemén szemüveg.

13. CSAK A  DAL
VÁLOGATÁS NAGY VENDEL DALSZÖVEGEIBŐL... :CSAK A  DAL A  TIÉD
Grafikai rajz látható Nagy Vendelről. szőke hajú szemüveges, szelíd, mosolyog.  

14. ELBESZÉLÉS
CSOMOR HENRIETT: Négylábú hűséges társ
Csomor Henriett fa alatt ül. rövid fekete hajú fekete szemű. farmer kabátban és rózsaszín kockás ingben van.
Novellája közepén fekete puli kutya áll. Rózsaszín nyelvével csúfolkodik.

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL 
Adamecz László mosolygós barna szemű szemüveges.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.

17. UTÓREZGÉSEK  AUSZTRÁLIÁBÓL
- I. P. STEVE - VERSEIMBŐL:
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába kék betűkkel I.P.STEVE

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY   ROVATA
SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
Közönséges szurokfű fehér lilás virága van.
............................................

Szia, Te nagy Kópé !

Köszönöm soraid sokan felköszöntöttek Ágnes napon .
A férjem több zárlat mentes napot kívánt magának 
Hallgattam kedves versedet magyar - kínaiul és 
gyönyörű mandarin nyelven is !
Szép volt ! 
Barátaim akik a szibériai expresszen dolgoznak ,ahol most - 67C- fok van azoknak is elküldtem.
Sok puszi Ági


.........................................

Szia kedves Vendi!

Élveztem a szakács könyved minden mondatát. Éreztem a különböző fánkok
illatát és ízét. Megéheztem amíg olvastam,és ami még nagyon tetszett, a
tisztelet és szeretet ,amit érezni lehetett minden szavadból. Látszik,hogy nagyon szeretted a szüleidet.
Köszi az élményt!
Puszi Marika.

 ...................................

Kedves Vendi!
A lenti sorokat tettem ki az egyesületünk facebook oldalára!
Ott csak közel 300 fő olvassa, Kínában, gondolom 300 millió ember is hallani fogja a versedet, ha nem sokszor több!
FERI


Ajánló!
   A Megszólalok Magazin szerkesztője: Nagy Vendel

Szívből ajánlom a szekszárdi születésű Nagy Vendel barátom egyik különleges írását,
mely a Kínai rádiós magazin felkérésére készült.
A verset előadja egy kínai hölgy.
Nagy Vendel évtizedek óta alkot, ír és gondolatokat sűrít és közvetít.
Írásaiban különös módon jelenik meg a képi ábrázolás, a magával sodró élményvilág,
úgy, mintha velünk történt volna meg mindaz, amiről Ő ír!
Kissé rokonlélekként jelenik meg gondolataiban, soraiban.
Szívből ajánlom írásait olvasásra, saját kedvre
és azért, hogy rohanó világunkban újra éledjen bennünk minden, ami szunnyad!
Természet, irónia, küzdelem, hit és szerelem, megannyi rejtett, kósza ábránd,
vágy és remény, mely a sötétbezárt világ kavalkádjából szökken újra és újra világunkban, mint megannyi  színes tűzijáték!
Csak remélni tudom, hogy a fiók mélyében szunnyadó számtalan kincs egyszer fényre derül és háborgó léleknek nyugalmat hoz, szunnyadó szíveket újra lángra gyújt!
Vendi! Szívből köszönöm!
Feri
Íme  a  link...

............................................

Kedves Vendi!

Mivelhogy még nem vagyok bölcs, bár szeretnék az lenni, ezért csak most egy kicsit bölcselkedek veled kapcsolatban.
Gondolj arra, hogy saját városodban még nem lehetsz próféta, aminek ne keresd az okát. Engedd el, és ha ezt megteszed utánad fognak nyúlni. Te csak tedd a dolgodat ahol hagynak, és várnak érvényesülni. Örülj annak ami van, és ne hiányozzon az ami nincs, mert azt majd magával rántja a van, és nem kell te fáradozz az elfogadtatásoddal.
Kizárt, hogy mindenkinek megfelelj, még akkor se ha tényleg jó amit csinálsz. Mert ha ez így van akkor jöhet az az irigység és egyáltalán a sapka a fejeden.
Ha majd itt is meghallják a hangodat, és elismernek akkor se leszel elégedett, mert nyitott vége van a sikernek. Várj türelmesen, és minden megjön a maga idejében.
Magamról annyit, hogy nem járok a szövibe…
Jól vagyok, állandó életterem a kutyámmal az itthonunk.
Üdv:
Róz
 *************************

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  -  
 SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

Fekete bodza  (Sambucus nigra)


Gyógyhatásai:
Soponyai Mihály
A virágból készült tea vízhajtó, emésztést elősegítő, köhögéscsillapító hatású. Megfázásra, hörghurutra, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként használják. A friss bodzahajtás erős hashajtó. Használják még vértisztításra, fülfájásra, rekedtségre. A bogyó izzasztó, nagy mennyiségben hashajtó, ödéma és reuma ellen ajánljuk. Friss leve vagy a belőle készült lekvár bizonyítottan kitűnő szer a TBC gyógyítására. A bodzafa kérge purgáló, féreghajtó hatású. Erős vízhajtó, heveny vesegyulladásra, általános ödémásodásra ajánlják.
A bodza levele vízhajtó és hashajtó, reumás fájdalmakat enyhít. Lázcsillapításra is ajánlják. Bőséges izzadás idézhető elő vele kiütéses láz (kanyaró, skarlát) és reumás láz esetén, hurutos fertőzésnél (hörgőgyulladás, influenza). Ritkán használatos belsőleg. Leginkább vérzésre és égési sebekre ajánljuk.

Elkészítése:
Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.
Felhasználása belsőleg
A bodzateát étkezés előtt fogyassza, lehetőleg ízesítés nélkül. Nátha esetén napi 2-3 csészével is ihatunk belőle, amilyen forrón csak lehetséges. Hatékonyságát növeli, ha forró lábfürdőt veszünk és közben forró bodzateát iszunk, majd azonnal ágyba bújunk. Ilyen módon „kiizzadjuk a náthát”, azaz méregtelenítjük szervezetünket, meggyorsítjuk a gyógyulást. 
Gyermekeknek 6 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál teafű 2,5 dl vízhez).
Orrdugulás, köhögés esetén inhalálni is lehet teájával, kiválóan tisztítja a légutakat, oldja a lerakódást, köptető hatása van.
Vizelethajtásra reggel egy csészével kell fogyasztani.
Testsúlycsökkentő hatása miatt a bodzát fogyókúra kiegészítésére napi egy-két csészével 3-4 héten keresztül lehet fogyasztani. A tea fogyasztásánál érdemes figyelembe venni az erőteljes vizelethajtó hatást.
Intenzívebb izzasztó hatást lehet elérni, amennyiben közvetlenül szaunázás előtt elfogyasztunk 1 csésze forró bodzavirág-teát.
Napi egy-három csészével korlátlan ideig iható.
Felhasználása külsőleg
Nyugtató hatása miatt borogatásként használjuk mellhártyagyulladásra, vérömlenyre, köszvényre, fagyásra, pikkelysömörre és ekcémára. Lemosásra alkalmas szemgyulladás, árpa esetén.
 
Fekete bodza
 A fekete bodza Európában és Ázsiában őshonos, hazánkban is elterjedt, akár 6 m magasra megnövő cserje vagy fácska, amely a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjának tagja. Több éves ágai szürkés színűek, szemölcsösek. Összetett levelei hosszúkás elliptikusak, fűrészes szélűek.
A fekete bodza nem tévesztendő össze a lágy szárú, alacsonyabb termetű gyalogbodzával (Sambucus ebulus L.), mely nem gyógynövény.
Jó egészséget,szép napokat kívánok!

Soponyai Mihály

*************************


20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves belső- és külső munkatársaink!
Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak ugyebár...!?  
😏
A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu
Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
………………................……
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
………………..............……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
………………........……….
Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
…………………............……
Nagy Vendel Írásai:
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
……………….............……..

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
......................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
....................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
............
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 802








2 megjegyzés:

  1. Szüksége van bármilyen sürgős kölcsönre? Hitelek az adósság törlesztésére vagy a kölcsönzésre. A vállalkozásának javítása érdekében Önt bankok és más pénzintézetek elutasították? Kell kölcsön vagy jelzálog? Ez az a hely, ahol meg kell nézzük, itt vagyunk, hogy megoldja az összes pénzügyi problémáját. Pénzt veszünk a nyilvánosság elé. Pénzügyi segítségre van szüksége egy rossz hitelezővel, aki pénzre van szüksége. Az üzleti befektetés 2% -os ésszerű mértékű megfizetése érdekében hadd használjam ezt a médiát, hogy tájékoztassam öntől, hogy megbízható és segítőkész segítséget nyújtunk és hajlandóak leszünk kölcsönadni Önnek. Lépjen kapcsolatba velünk e-mailben: (georgeanderson.loanfirm255@gmail.com)

    Hitel ajánlat.

    VálaszTörlés
  2. Szüksége van bármilyen sürgős kölcsönre? Hitelek az adósság törlesztésére vagy a kölcsönzésre. A vállalkozásának javítása érdekében Önt bankok és más pénzintézetek elutasították? Kell kölcsön vagy jelzálog? Ez az a hely, ahol meg kell nézzük, itt vagyunk, hogy megoldja az összes pénzügyi problémáját. Pénzt veszünk a nyilvánosság elé. Pénzügyi segítségre van szüksége egy rossz hitelezővel, aki pénzre van szüksége. Az üzleti befektetés 2% -os ésszerű mértékű megfizetése érdekében hadd használjam ezt a médiát, hogy tájékoztassam öntől, hogy megbízható és segítőkész segítséget nyújtunk és hajlandóak leszünk kölcsönadni Önnek. Lépjen kapcsolatba velünk e-mailben: (georgeanderson.loanfirm255@gmail.com)

    Hitel ajánlat.

    VálaszTörlés