2017. január 12., csütörtök

MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2017. 01. hó –hetedik évfolyam, első szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
7. Évfolyam: 2017. január


 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

********************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

   Milyen érdekes is ez a  világ....
Szinte természetes,hogy egy hét… hét napból áll,és hetedhét országon át
száguldhatunk a  számok bűvöletében, és rácsodálkozhatunk a  hétfejű
sárkányra, a  hét törpére, a  hét szamurájra,vagy a  hét mesterlövészre,vagy
a  hetet egy csapásra mesére, vagy a  magyaroknál a  hét  törzsre, és a  hét
vezérre.
A  Bibliában olvashatunk a  hét csapásról,vagy akár ránk kérdezhetnek,
ismerjük e  a  hét szentséget.   S volna aki ráfelelné, a  hét szentségit,
most épp nem jut eszembe.
   Bizonyára nem véletlen ez a  sok utalás erre a  számra, hiszen azt is
mondják, a  testünk sejtjei is megújulnak ennyi idő alatt, és a
házasságoknál is ez a  kritikus év.
Tehát ez egy mese, vagy valós szám?
Magazinunk is hetedik évfolyamába lépett, ami mondhatnánk nem is olyan sok,
de ebben a  formájában nem jöhetett volna létre, az olvasók érdeklődése, és a
külső munkatársak szorgalma nélkül.
Köszönetet mondok mindazoknak, akik a  lap fennmaradásában valamilyen
formában segítették munkámat. Nekiindulunk a  folytatásnak, meghagyva a
régi hagyományokat, és kipróbáljuk az új ötleteket, formációkat.
Bizonyára van még hová fejlődni, annak ellenére is, mivel a  velünk
egy időben indult hasonló magazinok már mind, sorra- sorra megszűntek,
kitartás , vagy érdektelenség okán.
Magazinunk hiánypótló kiadvány, hiszen elsősorban a  sérült embereknek
szól, persze bárki olvashatja, hiszen már csaknem körbe értük a
Földet,Európán át,egészen Amerikáig,vagy Ausztráliáig.
  Mindenkinek áldott új esztendőt kívánok,és jó olvasmányokat a  legújabb
újságokban,  legyenek továbbra is kitartóan hűséges alkotótársaink.  Egyebet
nem mondhatok.
A  magazin szerzői nevében  :  Nagy Vendel.
……………….

NAGY  VENDEL: BOLDOGULJ

Szilveszter éjszaka van,
Az   éjfélt verik a  harangok,
Fent a  toronyban...
Nagy Vendel
Holnap új évre ocsúdok,
Dülöngél a  hóember
A  fagyos udvaron.
Pezsgővel a  kezemben
Mellé ülök én
Az  udvar közepén,
Tanítani akarom konok fejét.
Mondjad nekem okosan, szépen,
AZT, hogy....BUÉK.
Mivel segíteni
Semmivel nem tudok,
Csupán csak
jónak vélt
Tanácsot adhatok
Nincs a Nap alatt
Semmiféle új,
Titok,
Szívem melegével
Csak annyit mondhatok:
Boldogulj!

2016.12.31   Szilveszter


*****************************
A hetedik év elé...

Kedves olvasóink!
   Kicsit misztikus évszámhoz ért el a Megszólalok Művészeti Magazin. A hetedik évet kezdjük el. A hetes szám a kultúránk egész területét átszövi.
Lehetetlenség felsorolni mindazon ismereteinket, amelyekben a hetes szám ne bírna jelentőséggel. Kezdve a Bibliával, népköltészettel, matematikával, művészetekkel, a mindennapi életünket átszövő megannyi ismereteivel amelyekben tömegével kötődnek a hetes számhoz...
Véghelyi József
   Igen, Nagy Vendi magazinbeli irodalmi munkássága is a hetedik évet kezdi. Ez egy művészeti - irodalmi kultúrát terjeszteni kívánó laptól nagyon szép teljesítmény. Külön kiemelendő Vendi  elhivatottsága, amellyel a valamilyen formában sérült emberek publikációs lehetőségét megteremtette. Téve ezt úgy is, hogy semmiféle szponzori támogatás nem áll a rendelkezésére. 
A lap ingyenessége miatt bárki számára elérhető.
Az eddig megjelent újságokban látható, hogy számtalan bemutatkozás vált lehetővé azok számára is, akiknek egyébként esélyük sem lehetett volna a nyilvános szereplésre.
   A Művészeti Magazin nem válogatós, nem irányul egyetlen kiemelt irodalmi, kulturális terület favorizálására sem.
Széleskörű lehetőséget igyekszik biztosítani mindenkinek, akinek van mondanivalója embertársai számára.
Egy fontos feltétel azonban mégis csak létezik: a közölt alkotások őszinték, és tisztességesek legyenek.
Igyekszik kerülni az olcsó, bulvár jellegű törekvéseket. A lap a magára nézve önként vállalt erkölcsiséget, hitelességet az elkövetkező években is szeretné megőrizni. Ez hat éven át eddig sikeresen teljesült is.
   Ebben a reményteli bizakodásban vágunk neki a hetedik évnek. Hisszük, hogy az irodalmi, művészeti küldetésünk a jelenlegi, és további új szerzőink számára fog megszólalási lehetőséget biztosítani olvasóink megelégedésére.
Kissé megkésve ám, de őszinte szándékkel : eredményekben gazdag, boldog új évet kíván a Megszólalok Művészeti Magazin színes változatának szerkesztője és látványtervezője -
Véghelyi József

********************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
       ERDŐSNÉ ONDA MARICA: UTAK A  SÖTÉTBEN
  3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL
       SZÉLL MAGDOLNA, NAGY VENDEL, BURZA MÁRIA, I. P. STEVE
  4.  ESZMECSERÉK -  01
       ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA - MAJA  MEGGYÓGYÍT
  5.  KARÁCSONYI PÁLYÁZAT,  EREDMÉNYHIRDETÉSE
       GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK : MIÉRT SZERETJÜK A  KARÁCSONYT
  6.  HISTÓRIA- 01
      SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE -  NAGY VENDEL   NOVELLÁJA
  7.  HANGOS VERSEK
       A  GUSZTI RÁDIÓ KARÁCSONYI ADÁSÁBÓL
       A  VERSEKET ELMONDJA: ILOSVAY EGYED KATALIN, ÉS ILOSVAY GUSZTÁV
  8.  HAZAI TÁJAKRÓL.. NAGY VENDEL VERSEI
  9. TÉLI KÉPEK, MÁTYÁS RITA  VERSEI - MÁTYÁS RITA FESTMÉNYEI
10. HALLGASSUK EGYÜTT
      Dr. KOVATS GYULA ZENEI ROVATA -  JÁRTÓ RÓZA VERSÉVEL
11. HISTÓRIA - 02
      CSILLAGLOVAS-  NAGY VENDEL NOVELLÁJA
12.  MEGSZÓLALOK. HOGYAN INDÚLT AZ ÚJSÁG? - KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG
13. BEAT MÚZEUM.  KATI KELLY  DALAI KANCZLER ANNÁNAK...
14. HETET EGY CSAPÁSRA. NAGY VENDEL:  A  SZPONZOR
15. VERSRŐL VERSRE
      SZÉLL MAGDOLNA, CSOMOR HENRIETT,  MENYHÁRT ANDRÁS,
      KOVÁCS JOZSEF  KOPEK
16. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT. 
      SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: A  VÖRÖSHAGYMA
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
********************
2. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
   
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Utak a sötétben
    
     Emlékszel? Egyszer azt kérdezted tőlem: mit is éreztem, amikor megvakultam?
Bonyolult kérdés, de megpróbálom kifejteni. Már gyermekkoromban részese
voltam a vakok életének, hiszen nagyapám és anyukám is ezen az úton jártak.
De mennyivel másabb ezt azt tudni, vagy mindent érteni?
16 éves alig múltam, amikor fekete pontok gyülekeztek a látóteremben, néhány
nap alatt teljesen elborítva azt.
Erdősné Onda Marica
Az egész rémálom olyan volt, mintha egy másik lánnyal történne minden, akit
én kívülről látok. Mint ha egy filmet néznék.
A vizsgáló előterében várakozva, próbáltam elképzelni a helyet. Nem tudtam.
Persze volt egy képem, egy elképzelésem, de amikor ismét visszakaptam a
látható valóságot; rájöttem, hogy nem is hasonlít a képzeletem világához.
Hetekig voltam a kórházban, türelmesen várva valami mesebeli csodára. A
szüleim jöttek hozzám, megrakodva finomságokkal, és a szomorúság nyomasztó
terhével. A szobatársaim nagyon aranyosak voltak. Mindenki a mamám lett már
az első napon. Vittek a fürdőbe wc-re, öltöztettek, fésülgettek. Együtt
mentünk a kezelőbe és vacsorázni az étkezőbe. Furcsa volt ilyen közel
kerülni egyetlen nap alatt soha sem látott idegen nénikhez. Az egyik
hirtelen lett mamám meg akart fürdetni. Nagyon meglepődtem. Szabadkoztam,
hogy csak a látásom vesztettem el, de különben jól vagyok. A fürdés megy
egyedül is. Még az etetéssel is megpróbálkoztak, de én hevesen tiltakoztam.
Akkor jutott először az eszembe, hogy mit gondolhat egy átlagember a
vakokról? Tényleg azt hiszik, hogy magatehetetlen bábúk? Nekem nem okozott
gondot az örök éjszaka. A közlekedésen kívül mindent meg tudtam oldani,
egyedül is. Önállósági törekvéseim ellenére, nagyon meghatott ez a
segítőszándék.  Ennyi szeretetet és törődést még sosem éreztem. Komolyan
arra gondoltam, hogy nem is olyan rossz vaknak lenni. Akkor még nem is
sejthettem, mi vár még rám és hányszor, de hányszor fogom visszasírni a
fényben fürdő napokat.  Rendíthetetlenül biztos voltam benne, hogy a műtét
után ismét látni fogok és ezt a durva pofont csak azért kaptam, hogy
tapasztaljak, és jobb emberré váljak általa.
A műtét napján olyan nyugalom árasztott el, amilyet még nem éreztem előtte
soha. Fel sem merült bennem, hogy esetleg véglegesen sötétben maradhatok.
Mostanában gyakran gondolok arra az érzésre. Szeretnék úgy hinni, mint akkor
ott azon a kórházi ágyon hittem a jó sorsomban. Másnap reggel bejött a
professzor úr és megnézett. Levette a kötést és várta a hatást. Néztem az
arcát és hulltak a könnyeim. Nem szóltunk, de szavak nélkül is értettük
egymást. Megszorította a kezem és kiment. Amit akkor éreztem, nehéz
elmondani. Meghatározhatatlan, földön túli boldogság az.
A következő napokban mindent alaposan megszemléltem; az embereket, arcokat,
tárgyakat, mozdulatokat. A kórház udvarán sétálva megcsodáltam az életet.
Ugyanazt az életet, amit 16 évig éltem, de amin átfutottam, amit észre sem
vettem, amit figyelemre sem méltattam. Ez a látás a régihez képest semmi
volt, de a sötétséghez képest minden. Három hónap alatt ráébredtem, hogy
természetesnek vettem a látványt, a képeket, színeket, formákat, de nem
csodáltam, nem becsültem meg. Ebben az időben szinte áhítatosan ittam
magamba az élet, szemmel felfogható összes valóságát. Órákig bámultam az
árnyékok játékát, a fények táncát, a színek változását. Némán szemlélődtem
és kimondhatatlan hálát éreztem, amiért megtapasztalhattam ezt a csodát; még
ha égető könnyek árán is. Fájdalmam mardosó lángjai kiégették lelkemből a
közönyt a természet csodái és az élet szépségei iránt.
Hirtelen elszakadt a mesefonál, hiszen olyasmiről beszélek, amit elképzelni
sem tudsz. Amíg nem ismertelek, azt hittem, mindent tudok a vakok életéről.
Csak a barátságunk kezdete óta értem, hogy az igazi vakságról, a született
vakok világáról, semmit sem tudok. Fecsegek neked, fényről és árnyékról,
színekről, formákról és a vizualitás világáról. Mindig elfelejtem, hogy
neked nincsenek emlékképeid a múltból, mert az életed a feketeségben
kezdődött és most is abban folyik. Érzésekből, érzetekből, hangokból épített
univerzumodban nincs helyük az én emlékképeimnek. Ugye nem haragszol rám?
Folytassam? Rendben, ahogy akarod.
Nagyon megváltozott az életem. Egyszerű, és rendkívül bonyolult lett
egyszerre. Én úgy éreztem, hogy látok és ennyi éppen elég a boldogsághoz. Az
iskolából eltanácsoltak, mondván, hogy ezzel a parányi látással, nem
dolgozhatom pénzügyi vonalon, tehát nincs értelme a szakma elsajátításának.
Nem bántam, akkor még nem. Néhány sikertelen próbálkozás után, letettem a
tanulmányok folytatásáról. Nem vett át egyik középiskola sem. A vakok
intézetébe is elmentünk, de el nem tudtam képzelni, hogy ott éljek, amikor
én látok. Nem tudom, megérted e, ezt az ellenállást? Hiába írták a kórházi
zárójelentésemre, hogy vaksága végleges; én nagyon hevesen tiltakoztam
ellene, hiszen úgy láttam, ahogyan három hónapig nem. Az hogy ez a parányi
csőlátás szinte életveszélyesen kevés, nem érdekelt. Szüleim nagyon aggódtak
értem, féltettek a csekély látás miatt rám leselkedő veszélyektől. Szerettek
volna bezárni egy kellemes, biztonságos kicsi ketrecbe, aminek én bántó
durvasággal törtem szét a rácsait. Ma már értem és megértem az
álláspontjukat, a félelmeiket, a féltő szeretetüket. Akkor csak azt
tapasztaltam, hogy nem engednek élni, bezárnak a lakás és a szeretetük
börtönébe, amiből minden igyekezetemmel próbáltam kiszabadulni.
Ellenvetéseiket lerázva magamról elfogadtam a felajánlott vakvezetőkutyust,
akitől önálló közlekedésem reméltem. A vizsga után boldogan mentünk haza
Daysivel, akibe az első pillanatban beleszerettem, meglátva benne a
biztonság és szabadság őrangyalát. Négylábú segítőmmel vidáman vetettem bele
magam a társasági életbe újdonsült kutyás barátaimmal és sorstársaimmal.
Mire elkezdett nyomasztani a jövőm kilátástalansága, újabb ajándékot kaptam
a sorstól. Egy lehetőséget, hogy kipróbáljam magam, a Centrum áruházban,
bemondónőként. Jövő kipipálva. Kimondhatatlan örömmel vetettem bele magam a
munkába. Szüleim is megnyugodtak, hogy nem csak értelmetlen viháncolással
töltöm a napjaim, hanem kezd rendes, felelősségteljes mederben csordogálni
az életem.
Viszont a fiúkkal nem volt szerencsém.. Érted te ezt? Hát persze,
valószínűleg pont te érted a legjobban, amiről beszélek. Van egy kedves,
csinos lány, aki tele van élettel, vidámsággal, pozitív energiával, de amint
kiderül, hogy nem passzióból van vele a hatalmas németjuhász, hanem azért,
hogy fogyatékosságát kisegítse, máris menekült minden srác a közelemből.
Persze ekkor még nem is sejthettem, hogy milyen változások várnak rám. Pedig
akkor már Ámor, lövésre készen várt a nyilacskájával, hogy elvarázsoljon, de
a romantikus lányregénnyel nem untatlak, hiszen téged a vakságom érdekel.
Elég legyen csak annyi, hogy párommal megismerkedésünk után két évvel
egybekeltünk, és megszületett Viktor. Négy feledhetetlen, gyönyörű évünk
volt. Hálás vagyok, amiért átélhettem, megtapasztalhattam az anyaság
tündérmeséjét.  Császármetszéssel született meg a fiunk, hogy ne erőltessem
meg a szemem. Nem is volt semmi baj. A baba ápolása sem jelentett gondot.
Csakis a közlekedés kisördöge vetett gáncsot néha. Bár még ez sem igaz, mert
közlekedtem volna én kutyusommal, ha hagyják. Ha beengedtek volna vele a
kórházba, amikor vizsgálatokra kellett mennem, vagy nem jelentettek volna
fel, amiért az óvodába is kutyával kísérem a gyermekem. Ez utóbbit megúsztuk
egy szóbeli figyelmeztetéssel, hogy a törvény előtt is fejet hajtsunk, de a
jó ízlés se szenvedjen csorbát.
Ez a kis affér, mégis kudarcként vonult be a lelkivilágomba, hiszen ezután
már gyomorgörccsel, szinte lopakodva vittem a gyermeket az óvodába, nehogy
megint szemet szúrjon valakinek.
Ez a kisebbségi, sőt továbbmegyek: hitványsági érzés végigkísérte eddigi
életemet. Mostanában már ritkábban tör rám, de régebben alig mertem kidugni
az orrom az utcára, és akkor is inkább csak bujkáltam, mint egy priuszos.
2000 nyarán néhány nap alatt aztán végleg belefúrtam magam a fekete
alagútba. Az újabb műtét után, Professzor úr nyíltan felvilágosított, hogy
ne kergessek hiú ábrándokat. Eddig tartott, ennyi volt. Pár hétig még
észleltem a napon a világos foltokat, de aztán azok is belevesztek a szürke
ködbe. Nagyon érdekes, hogy a vakság kapcsán mindig feketeségről beszélünk,
pedig én nem sötétet látok. Inkább valami vakító szürke fényszerű áll a
látvány elé, néha rozsdavörös örvényekkel tarkítva. Eleinte nagyon zavart,
de aztán megszoktam. Bár nem állítom, hogy beletörődtem volna állapotom
megváltoztathatatlan voltába. Még ma is reménykedek, hogy ez csak egy
átmeneti állapot. Pedig már 12 év telt el, de a remény hal meg utoljára.
Igaz? Talán még engem is túlél egy pillanattal.
Így kerültem át a csökkentlátók kategóriájából a vakok közé. Ott álltam egy
négy és fél éves gyerkőccel a teljes kétségbeesés és a küzdök még csak élek
határán. Szinte naponta csúsztam át egyik lelkiállapotból a másikba. Tudtam,
hogy ha gyermeket vállaltam, akkor felelősséggel tartozom iránta, tehát a
megváltozott körülmények ellenére is helyt kell állnom minden téren, de
legfőképp; anyaként.
Azért volt ez életem legsarkalatosabb pontja, mert a vakok szövetségében
tapasztaltam, hogy a házimunkák rehabilitálása csakis az alkalmazkodástól
függ. Ez nem is okozott sok fejtörést. Csináltam, ahogy másoktól hallottam,
illetve a saját és családom kreativitásával is fejlesztgettük a háziasszonyi
szerepkör kifogástalan megvalósításához szükséges eszközöket, rutinokat. Így
jöttem rá, hogy szélvédőmosó folyadékkal, sokkal könnyebb csíkmentesre
törölni az ablakot, vagy, hogy az elektromos tea- kávéfőző vagy vízforraló
kevesebb veszélyt rejt, mint a nyílt láng használata.
A munkahelyemen ugyan néha kellemetlen helyzetbe kerültem, de azzal
vigasztaltam magam, hogy az egészséges emberek is hibáznak a mindennapi
teendőik során. A gyerekkel kapcsolatban viszont nincs pardon. Nagyon
érdekes ezt megfigyelni: ha véletlenül szájba vágod a gyereked, miközben a
kabátodat húzod, akkor veszélyezteted a kiskorút. Nem elég a saját
lelkiismeret furdalásommal megküzdeni, még keresztre is feszítenek, pedig
szerintem ez is előfordul a látókkal is. Meggyőződésem, hogy nálunk sem
voltak gyakoribbak a balesetek, főleg az én hibámból, mint bárki másnál. de
nem a mások rommá tiport élete felett szeretnék dicsőséget aratni. Sőt nem
kell kitűntetni, hogy milyen remekül felneveltem a gyerekem, csak hagyjanak
békén, hagyjanak élni!
Miután az óvónők azt javasolták, hogy adjam intézetbe a kis Viktort, nehogy
elkallódjon mellettem; az lett a jelmondatom, hogy nem a vakságot nehéz
elviselni, hanem az előítéleteket.
Talán a helytelen, hamis megítélés szörnye a legkegyetlenebb, amellyel nem
tudok leszámolni. Küzdünk szakadatlan, de mindig ő kerül fölém. Tudom, hogy
Isten törvényeinek kell megfelelni és nem az embereknek, de olyan nehéz.
Miért fáj annyira a negatív feltételezés?
Talán az egóm nem enged a szorításából? Fáj, hogy a legkitartóbb törekvéseim
ellenére is még mindig ott tartok, hogy naponta bizonyítanom kell, hogy nem
csak egy élősködő púp vagyok a társadalom hátán, hanem érdekes és hasznos
ember?

    Volt egy barátnőm, akit nagyon szerettem, mert ő volt az egyetlen, aki nem a
hátam mögött próbálta megfejteni, hogy látok-e vagy nem, és ha látok, akkor
mennyit látok? Ő egyenesen megkérdezte, hogy ha nem látsz, hogy tudod
kiönteni a bögrébe úgy a teát, hogy egy csepp sem megy mellé? Megmutattam
neki, a mi kis vakos trükkünket. Jót nevetett a pici "csaláson", hogy az
egyik ujjam feltűnés nélkül a bögre belsejében van, amivel érzem, hogy hová
és meddig önthetem a folyadékot. Ő volt az egyetlen, aki csukott szemmel
felült a tandem kerékpárra a férjem mögé, és amikor egy kör után remegve
leszállt róla; átölelt és azt mondta: minden tiszteletem a tiéd, nagy
túlélők vagytok.
Én pedig azt mondom, minden tiszteletem az övé, hogy ki merte próbálni.
Látod, már megint nem a vakságomról beszélek, de csak ismételni tudnám magam
az unalomig. Mert a vizualitás nélküli világgal nem volt egyébként bajom.
nem jelentkezett a hiányérzet. Volt családom, lakásom, munkahelyem,
barátaim. Éltük a normálisnak titulált életet, amelyről mindenki álmodik,
ami után az egészséges éppúgy vágyódik, mint a sérült. Kutyusaim segítettek
a közlekedésben, Kerek volt a világ és boldogok voltunk.
Csak a társadalmi hozzáállás keserítette meg az életemet: Voltam én már az
állam pénzén élősködő aljas senkiházi is, mert aki kötni és horgolni tud, az
ki van zárva, hogy vak legyen. 12 évi vakság után, lassan beletörődök, hogy
a viharfelhők jönnek és mennek, de felettük mindig kék az ég.
Mindig vannak nehéz napok, váratlan helyzetek, családi ünnepek, ahol helyt
kell állni, de igyekszem teljesíteni, amit elvárnak tőlem, játszani a mindig
vidám, mosolygós, elégedett nőt, anyát, keresztszülőt.
Azt kérdezed, miért játszom? Miért nem vállalom őszintén az érzéseimet?
Elmondom azt is. Sok helyzet bizonyította, hogy az emberek csak a vidám,
talpraesett, túlélőre kíváncsiak. Mindenkinek megvan a maga baja, inkább
kellemes időtöltésre vágynak, nem a mások lelkének gyógyítgatására.
Neked is mondták már, hogy a fancsali képeddel és a nagy lelki válságoddal
tönkre teszed mások remek hangulatát? Vagy eszedbe sem jut azon keseregni,
hogy mit láthatnál, ha nem így alakul az életed, mert számodra ez a
természetes? Érezted már magad elfeledett könyvnek vagy szobornak, amikor
ott felejtettek egy széken vagy a falhoz támasztva? Jó lehet, hogy ezzel
kicsit túllőttem a célon, de velem gyakran előfordul, hogy a biztonságom
kedvéért félreállítanak a fal mellé, esetleg a sarokba. Ettől már csak az
volt durvább, amikor egy ismerős felháborodva nekem szegezte, hogy nem
vakulhat meg mindenki, hogy megértsen engem.
A munkahelyemen is megjártam, amikor vakságom első éveiben, gyakran
panaszkodtam életem nehézségeire. Végül már napokig nem nyitotta rám senki
az ajtót. Mára már gyakorlatilag leszoktam a beszélgetésről. Maradt néhány
ember, akikkel megosztom a gondolataimat, de inkább hallgatásba burkolózom.
Bár néhány hónapja nagyon érdekes dolgot tapasztalok. Mióta felkerült az
internetre életem legsarkalatosabb pontjait megörökítő novellám, rengeteg
visszajelzést kapok. Szinte naponta állítanak meg idegen emberek, hogy
elmondják, mennyire örülnek, hogy megismerhetik a családom tragikus, de
csodálatos életét. Hát erre nehéz mit mondani. Talán nem megfelelő
embereknek akartam kiönteni a szívem? Hogy is van ez: Nem mondhatom el
senkinek, elmondom hát mindenkinek.
Már nem is vágyom rá, hogy mesélgessek magamról és a problémáimról.
Kutyafuttában nincs is értelme belebonyolódni ebbe a különös világba. Inkább
előkapom a beszélő laptopomat és leírom, ami velem történt, ami bennem
lakik, ami én vagyok. Aztán ki-ki érdeklődésének, kíváncsiságának
megfelelően olvashatja vagy ellapozhatja, ha megtalálja a világhálón.
A született vakság és a megvakulás két nagyon különböző helyről induló,
mégis egy irányban futó út. Remélem, ha már találkoztunk, barátságban
járhatjuk végig felemelve egymást, ha elbuknánk a ránk váró akadályokon.
…………………………….

Újabb novella.

Kutyavilág - azaz ki a felelős a kutya támadásokért?

Az elmúlt héten ismét felborzolta a kedélyeket egy kutyatámadás. Ezzel
kapcsolatban jutott eszembe néhány gondolat.
Ilyenkor, menetrendszerűen feltesszük a kérdést: mindezért ki a felelős?
Mutogatunk a másikra egy ideig , rázzuk az öklünket, szabályok létrehozását
vagy módosítását sürgetjük; aztán nem történik semmi... Egészen a következő
szerencsétlenségig, amikor aztán ismételten rázendítünk a nótára: vajon ki a
felelős a balesetekért?
Gyakorló anyukaként mélységesen együtt érzek a tragédiát elszenvedő
gyermekek szüleivel. Mint felelősséggel gondolkodó gazda és kutyabarát
Marica és Bogi a hű társ...
megértem az eb tulajdonosok gondjait. Akkor mit lehet itt tenni? Ki a
felelős? Kinek és min kell változtatni, hogy elkerüljük a sokszor maradandó
sérüléseket okozó eseményeket?
A férjem egyszer azt mondta, hogy a munkahelyén, a vasútnál minden
többszörösen van biztosítva. Ha tehát mégis baleset történik, az nem
véletlen, hanem többszörös mulasztás.
Nagyon megfogott ez a gondolat. Mi lenne ha az élet minden területén
használnánk ezt a többszörös biztonsági rendszert? Nagyon egyszerű és
hatékony megoldás!
Ha a kutyatartó társadalom felelősséget érezne nemcsak a saját és kutyája
testi-lelki jóllétéért, hanem minden téren körültekintően járna el a mások
biztonságának érdekében is; akkor máris bekapcsoltuk az első biztonsági
övet.
A második biztonsági rendszer felépítése a szülők felelőssége. Vigyázni,
szemmel tartani a porontyokat főként kutyusok közelében, és a lehető
legkorábban beavatni őket az állatokkal szembeni helyes viselkedés
rejtelmeibe.
Több év szomorú tapasztalata alapján bátran állíthatom, hogy az egymásra
való mutogatás, felelősség elhárítás nem hoz hatékony megoldást.
Ne érhessen az a vád, hogy bort iszok és vizet prédikálok; rögtön példát is
mutatok egy történettel a saját tapasztalataimból, amin érdemes okulni:
20 éve közlekedek vakvezető kutyáimmal. Természetesen munkahelyemre is ők
kísérnek. Ezek az állatok szakemberek által tanított, iskolázott, jól nevelt
segítőtársak. Agresszív hajlamú eb alkalmatlan erre a feladatra. Kutyáim
nagy-nagy szeretettel és sok türelemmel viseltetnek minden ember, de főként
a gyermekek iránt. Naponta többször is meg kell állnunk az utcán, egy kis
szeretet kinyilvánításra, kutya simogatásra. Ha van időm, mindig megállok
beszélgetni, barátkozni. Számomra nagyon fontos, hogy ne féljenek a
nagytestű kutyáktól, hanem megtanulják a helyes viselkedést és a segítő
kutyusok fontosságát; felnőttek gyerekek egyaránt. Nem győzöm hangsúlyozni,
hogy soha senki se nyúljon az állat felé, mielőtt meg nem kérdezi a gazdát,
hogy meg szabad e simogatni a kedves jószágot? A barátságos külső, a
türelmes szemek mögött is bujkálhat ingerlékenység betegség vagy éppen a
szélsőséges időjárás miatt. Ez a legfontosabb alapszabály, de a gyerekek
nagyon okosan eleget is tesznek ennek a feltételemnek.
Munkahelyemen, az orvosi rendelőben, pozitív inspiráció és vigaszdíj, a
szuri után a kutyasimogatás. Sok anyuka ígéri meg csemetéjének a jó
viselkedés reményében, hogy kifelé menet benézhet a kutyushoz. Kicsi
törzsvendégeim már jól tudják, hogy kopogtatás és köszönés után meg kell
kérdezni, hogy szabad e bejönni, simogatni? Ezt az esetek többségében meg is
engedem. Van egy kisfiú, aki többszöri kérésem ellenére is csak beront
hozzánk. Hangoskodik, tapsol, toppant kutyám előtt, játékra hívva őt.
Eleinte csak felállt és arrébbvonult kutyám, háttal lefeküdt, ezzel jelezve,
hogy nem kívánja a hívatlan vendég társaságát. A szülők is többször
elmagyarázták a fiúcskának a helyes viselkedést és testvére is példát
mutatott ez ügyben. Ennek ellenére Tomika nem enged a maga elképzeléséből.
Egyik ilyen alkalommal Apacs megelégelte a rendetlen gyerkőcöt és rámordult.
Ennek már a fele sem tréfa, hiszen kutyámnak igazán hajókötélből vannak az
idegei és könnyedén, rezdületlenül siklik a béketűrés tengerén.  Még azért
sem szokott szót emelni, ha a buszon a lábára lépnek, vagy munkahelyemen
megüti az ajtóval a figyelmetlen belépő. Kulcsra zártam az ajtómat, ezzel
nyomatékosítva a kopogás fontosságát. Jöttek a gyerekek továbbra is, átvenni
a szülők által ígért vigaszdíjat a fájdalmas orvosi kezelések után. Apacs
türelmes szeretettel szárította fel a könnyeket és varázsolt mosolyt a kis
arcocskákra. Tomika is beteg lett ismét és jött is  ahogy szokott, de az
ajtó nem nyílt. Kimentem az előtérbe, kézen fogtam a kisfiút úgy mondtam
neki, hogy csendesen kukkantsunk be, mert a kutyus alszik. Bent ismét hangos
kurjantás, és válaszként halk morgás. Tomikát kitereltem a szobából és az
óta nem látogathatja meg a kutyust. Remélem a csalódás megtanítja vele a
helyes viselkedést és az állatok igényeinek tiszteletben tartását.
20 év kutyás tapasztalat és 17 év anyaság szeretete mondatja velem az
egyetlen hatékony megoldást. A kutyák soha sem hibásak a tragédiákban, a
gyerekeket pedig nem lehet felelőssé tenni sem a maguk, sem a kutyák testi
épsége miatt. Mi vagyunk a felelősek, mi mindannyian; gazdák és szülők
együtt. Így az egyetlen megoldás, ha együtt vigyázunk gyermekeinkre és
háziállatainkra, hogy az együttélés csak örömöt és mosolyt fessen az
arcunkra, félelem és könnyek helyett!

********************
3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL


Széll Magdolna: Télen

Hókristállyal tömött paplan,
ívet vet a napsugártól,
szundikáló fenyőerdő,
leskelődik a hó alól.

Lovas szánon egy gyerek,
ezüst csengőt rázogat,
szegfűszegtől illatos bor,
élvezet a kocsisnak.

Őzcsorda a fenyők alatt,
téli etetőt keres,
odalenn a völgy közepén
kis tó növeszt vastag jeget.

Fiatal pár szerelemtől
elbódulva korcsolyázik,
testük vágyaktól hevül,
nekik már a tavasz játszik.

2016.

Üdvözlettel Széll Magdolna
Verseim:
vagy:

.................................

NAGY VENDEL: Felöltöztetem szívemet

Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez évben is legelőször
A temetőbe megyek.
Együtt eltölteni
Az ünnepeket.
A sírkertnek csendje vár
Itt nyugszik Apám, s Anyám,
S öcsém is immár.
Tízedik  éve.
Első utam idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket
Fedetlen fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide kiköltöztek.
Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor koccintottam
A zord márvány kővel.
Megköszönöm, hogy őrzitek
Nekem e helyet,
De én még egyszer
Haza megyek.
Süvít a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom most  még
E sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A kutya is fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom,
Úgy engedem be.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent van,
A meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
- Kedveseim -
A hideg kriptában.
Szorítsatok helyet,
Nem sokára Veletek leszek.

2017.
..................................

BURZA MÁRIA: ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁG

 MINDENKINEK SZÍVBŐL KÍVÁNOM,
hozzon az Új Év egészséget, sikert, boldogságot,
emelkedjen a Tudatosság szintje,
szívünk nyíljon meg a Valós Szeretetre,
így leszünk megértők, megbocsátók,
egymást segítő Emberek.

 Legyen szívünkben erős a Hit és Remény,
Földünkön legyen Béke,
minden napunkat a Szeretet-világában élve.
Istentől ne csak kérjünk,
imáink kezdete és vége -legyen
Hálás szívvel köszönöm Istenem...
BOLDOG ÚJESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!?

**********************
BURZA MÁRIA: ÚJESZTENDŐ  HAJNALÁN

Újesztendő hajnalán
gondolatom messze száll,
bejárva az egész Földet,
Mindenkinek szépet kíván.

Vajon milyen lesz az út,
virágok vagy tövisek közt fut,
virág vagy tövis lesz a több?

Csak az Isten tudja jól,
vezesse léptünket,
hogy legyőzzük nehézségeinket.

Hitet kérek és Reményt,
szép szerelmet s hozzá társat,
álmot , mely megvalósuló,

Utakhoz Fényt,  és Békét.
Emberarcú világot,
hozzá verseket,
célt és igazságot,
daltól zengő új világot.

Bokrot, virágot , fákat,
hű barátot , tiszta szót.
Napfényt, el nem fáradót,
félelemmentes nappalokat
és éjszakákat.

Barátságos kézfogást, hozzá
a szavak igazát,
a Lélek csendjét ,
megértést, megbocsátást,
s ha kell , elengedést ,
és megengedést.,
s a tiszta csöndben
mosolyból egyre többet.?

************************
BURZA MÁRIA: ÓÉVBŐL AZ ÚJBA

Lassan éjfélt üt az óra,
óévből az újévbe jutva,
töltsünk nedűt poharunkba.

Legyen szenvedélyes az élet,
ehhez kell a szabad lélek,
Szeretet és Béke a szívbe,
gyönyörűvé lesz a földi élet.

Kívánjuk, hogy legyen Béke,
álmaink váljanak valóra,
hazánkban és a világban,
magamnak és mindenki
másnak szívemből kívánok
Békét, egészséget,
Szeretetben gazdag
gyönyörű újesztendőt!

..............................

I. P. STEVE: Új évi köszöntő

Így indulj!

Hideg téli estén
kandallód fénye lennék
s lángom égetné a bánatot,
mi valaha bánthatott
ez évben,
szomorú keserűségben.

A szeretet szikrázna tüzének lángján
s jövődet vigyázná,
fűtené lelked melegét,
míg mosolyod , léted ékeként,
szivárvány ívnek ragyogna
álmaid egén valóra.

Indulj az új évnek,
siker és szerencse kísérjen,
vele egészség, boldogság,
szeretet legyen csak neked az orvosság,
öröm és vígság lebegjen
gondtalan, széppé vált létedben!

*********************

I.P.STEVE: Év végén

Az esztendő int búcsút,
benne az öröm vigad s a bánat búsul,
magával visz eredményt, kudarcot
s nem tudhatod
mi vár a jövőben,
az érkező esztendőben.

Éjfélkor felcsendül a himnusz
s mindegy hogy hervadsz, vagy virulsz,
a pillanat éled,
melyben kívánsz boldog új évet.
Majd minden új s mégis a régi
és az órán a perc a múlást lépi.

**********************

I.P.STEVE: Két világ

Otthon fehér a frissen esett hó,
itt a hőségben rotyog a lecsó.
Otthon ünnepre készül a fázó,
itt izzadó szól a szabadságról,
hogy merre megy bulizni, partira
s majd eszik, iszik, mint a lagziban.

Nem szól a szép karácsonyi ének,
csak lármáznak, vígan röhögcsélnek.
Nincs meghittség vagy ünnepi jelleg,
köztük ülni, szinte fáj a lelkem.
Születésnap, de nem tudják kié,
mindegy, csak bulizni, akárkié.

A múltat sírom oly sokszor vissza,
ami talán szegényes és szimpla,
mikor még együtt volt s csak a család,
az adta az ünnep hangulatát.
Meleg van, hideg a sör, de nem kell,
Az igény valami más szívemben.

********************
4. ESZMECSERÉK -  01.

ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA - MAJA MEGGYÓGYÍT

 Maja meggyógyít, 1.

Kedves Olvasó!
Árvay Mária
Napjaink tele vannak apró örömökkel, kedves pillanatokkal, azonban a
bosszúságot okozó helyzetekből is bőven akad elég. Szeretnél egy olyan
szemüveget, mely ezeket a kellemetlenségeket orvosolja? Maja meggyógyít! - A
kellemetlenségeket kellemessé teszi, a lehangoló pillanatokat vidámabbá
varázsolja, a rosszban is keres valami apró kapaszkodót, amiben megtalálható
a szép és a jó.
Hangsúlyoznunk kell, sorozatunkban mindennapi kényelmetlenségek, problémák
állnak a középpontban, s nem tragikus események. Ezek feldolgozásához
valóban szakemberre van szükség!
Maja párbeszédes formában csalogatja elő a rosszból az elviselhetőt úgy,
hogy az olvasó magától is rájön, nem is olyan ördöngösség az egész!
Tegyük fel ezt a szemüveget, s lássuk, mi történik!

Maja

**************************

"Jaj, ne, már megint itt a hétfő!"

- Mi a baj ezzel a nappal? Jobb lenne, ha keddel kezdenénk a hetet?
- A hétvégét, a kellemes otthonlétet kell megszakítani. Mindegy hogy hívják
az első munkanapot, akkor is szörnyű. Főleg a koránkelés, amikor ott kell
hagyni a jó meleg ágyat.
- Ezen csak úgy lehet segíteni, hogy egy kicsit előbb kell vasárnap ágyba
bújni, s már nem is vagyunk kialvatlanok. Tudom, ez nem mindenesetben
könnyű, de próbálkozni lehet, s a többszöri kísérletezés rutinná is válhat.
- Igazad lehet!

- A kellemes hétvégi élményeket hétfőn máris meg lehet osztani a
munkatársakkal, ez jó, nem igaz?
- Manapság nem is hallgatjuk meg egymást, meg egyébként is a Facebookon már
pillanatok alatt meg lehet osztani minden apróságot!
- Kellenek a technikai vívmányok, azonban a személyes kapcsolatnak, egy-egy
pillantásnak, érintésnek, esetleg ölelésnek, meghitt beszélgetésnek még
mindig megvan a maga varázsa. Tényleg nincs kinek mesélni a munkahelyen?
- Ha jobban meggondolom, lenne, egy-egy kávé- vagy cigiszünetben. Csak.
talán. el kell kezdeni.

- A hétfői munkakezdés nyűgje mögött ott lapul a kérdés: szeretjük-e a
munkánkat?
- Szerencsés az, aki valóban szereti, amivel foglalkozik. Annak a hétkezdés
is egyszerűbb!
- Voltál már munkanélküli?
- Sajnos, igen!
- Milyen volt a tétlenség?
- Borzalmas. Nagyon összefolytak a napok, úgy éreztem, nincs szükség rám.
- Ez, azóta megváltozott, ugye?
- Bizony, ez igaz. Minden nap valami hasznosat végzek, s érzem, van miért
felkelnem!

A gyerekeim vasárnapjait is mindig beárnyékolja a hétfői iskolakezdés.
- Ennek is az lehet a kulcsa, hogy találkozhatnak a barátaikkal, s legyen
legalább egy olyan órájuk, tanáruk, akit szeretnek. Így minden kissé
könnyebb.
- Van abban valami, amit mondasz!

- Közelítsük meg a témát kicsit más szempontból! A hétfő nem mindenütt a hét
első napja.
A vasárnap azonban az Egyesült Államokban, Grúziában, Iránban, Izraelben,
Kanadában, Örményországban és Portugáliában ma is az.
- Már nem tudnám elképzelni a hetet vasárnapi kezdéssel. Sokkal jobb, ahogy
most van.
- Abba belegondoltál már, hogy régen szombaton is dolgoztak az emberek?
- Egy napos hétvége?! Tudom, hogy ilyen időszak is volt, de jó, hogy most
már másképp élünk. Igaz, hétvégén sem áll meg az élet. Dolgoznak az
áruházláncokban, kórházakban; fáradhatatlanul munkálkodnak a mentősök,
tűzoltók és még sorolhatnám.

- A hétfő arra is jó, hogy ha lehet, szabit vehetünk ki, s máris hosszú
hétvége lesz belőle!
- Igaz, de ha a pénteket is kivesszük, még hosszabb!
- A hét kezdetével pedig várhatjuk a következő hétvégét, ugye? Lehet
terveket szövögetni.
- Ez sem rossz ötlet.

- A hétfői felkelést meg is könnyíthetjük.
- Mire gondolsz?
- Megjutalmazhatjuk magunkat. Például, ha valaki szeret öltözködni, már
vasárnap este gyönyörködhet a ruhatárában, s kikészítheti azt, amiben hétfőn
szívesen kezdené a napot.
- Ez rajtam nem sokat segítene. Valami más ötlet?
- Jutalmazd meg magad valami különlegességgel. Tegyük fel, valami
finomsággal, amit ritkán eszel. Vagy, ha munka után még van energiád, találj
ki magadnak hétfőre valami olyan érdekes elfoglaltságot, amit a hét többi
napján nem űzöl.
- Ez már valami, majd végiggondolom!

- Egyébként hétfőn ünnepelni is lehet!
- Ünnepelni, pont hétfőn?
- Egy kedves barátod, ismerősöd, rokonod születés- vagy névnapját, vagy
valamilyen évfordulót, ha éppen erre a napra esik.
- Kezdem már kicsit megszeretni a hétfőket!
- Akkor, mielőtt megunnánk ezt a témát, hadd búcsúzzam egy frappáns
graffitival:
"Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!"

***************************

Amennyiben van még további ötletük a hétfői nap kellemesebbé tételére,
vagy az arvay.marika@gmail.com elérhetőségekre!
Köszönjük! Árvay Mária

Folytatjuk.
********************

 5. KARÁCSONYI PÁLYÁZAT,  EREDMÉNYHÍRDETÉS

GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK : MIÉRT SZERETJÜK A  KARÁCSONYT?

KEDVES OLVASÓK!
A Gyógyító Művészetek közösség eddigi hagyományait követve idén is
megrendezte a  X. HÁZIVERSENYT,  MIÉRT SZERETJÜK A KARÁCSONYT címmel. Nagyon gazdag anyag érkezett be. Voltak, akik több alkotást is tettek a közös
karácsonyfánk alá, amelyet ezúton is köszönök. Műfajilag is gazdag, hisz
vers, próza, de még gyönyörű ének, video, sőt karácsonyi asztaldísz is
gazdagítja pályázatunkat. Mindenkinek, aki a pályázatra alkotott, írt -
ezúton köszönöm szépen a munkáját, valamennyien értéket teremtettetek  !
Külön köszönöm a díjak elkészítését dr Kellner Szilviának, a Gyógyító
Művészetek közösség alapítójának !
I. helyezett 10 lájkkal Megszólalok Nagy Vendel,
II. helyezett 9 szavazattal Szabó Tiborné ( Gerencsér Hajnalka)
Több alkotásra szavaztunk 7 lájkkal, így a III. helyezés megosztott díj, és akik kapják: Ács Nagy Éva, Fellner István, Hírth Éva és Kellner Szilvia .

…………………

X. HÁZIVERSENY:  MIÉRT SZERETJÜK A KARÁCSONYT?
KARÁCSONYI PÁLYÁZAT a Gyógyító Művészetek közösségben

I.HELYEZETT -  NAGY VENDEL:  ANGYAL JÖTT A SZÉLLEL

    Az öregember bezárta a lakásajtót, és kilépett a hideg utcára. Érezte a
decemberi hűvös szelet, de nem törődött vele, mert ilyenkor mindig izgalomba
jött, mikor meghalt szeretteihez indult a temetőbe.
Összébb húzta magán a kabátot, és fehér botjával kopogtatta a járdát, és a
mellette elmaradozó házak falát. Ismerte az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakult már lassan tízedik éve, kezdenek elhalványodni az emlékek.
Néha belelép egy gödörbe vagy vízlefolyóba, neki koccan egy vaskapunak a bot
vége, ilyenkor a kutyák mérgesen harapják a lyukat a kapu alatt. Olykor
ráköszön valaki járókelő, hiszen sokan ismerik a kisvárosban, sokakat
tanított is.
Elért a zebráig, s tudta, itt alaposan figyelnie kell az átkelésnél, nagy a
forgalom. Már egy ideje észrevette, hogy valami halk suhogás, vagy lágy zene
hallatszik mögüle, és kellemes szellő is eléri néha - néha. s egy
ismeretlen, jóleső illat. Elindulna, de lágyan, alig érezhetően valaki megérintette a vállát. Azonnal megállt, és egy hatalmas busz rohant el mellette, még jó hogy szót
Nagy Vendel
fogadott. Ki lehetett az, gondolkodott magában , talán valami ismerős,
mormogta vélekedésképpen.

Útja egy hídon vezetett át, botjával érezte a híd korlátjának kongó
rezgését, és hallotta a víz csobogását. Sokat könyökölt ezen a korláton
valamikor, és nézte a vízbe ugráló békákat, sok érdekességet lehetett látni
minden évszakban. Volt, mikor csak érként folydogált, de záporkor folyóvá duzzadt.
Ma már csak elképzelte a régi nyarakat, mikor melegben térdig állt a vízben,
vagy télen korcsolyázott a jégen. Elmosolyodott, és tovább botozott.

Valami robogásra lett figyelmes, olyan mintha otthon az unokák motorozását
hallaná, azt a kis lábbal hajtható gyermekmotort vélné felismerni.
A vállán megint csak érezte az érintést, és a halk suhogást. Megállt.
A kisgyerek vad rohanással nekiment a lábának, megszeppent, és sírni
kezdett, de az öregember csak mosolygott. Senkinek nem lett baja az
ijedtségen kívül. A vércsehangú anyuka kissé megkésve rohant a gyerek után és letolta az öregembert, mondván neki, nem lát?
   Az öregember elnézést kért, hogy neki jöttek, és válaszolt, igen, nem látok.
De azért füle az van.... rikoltotta a vércsehangú. Van, mondta, és tovább ballagott.
Te meg ne menj neki minden hülyének. - dorgálta a gyereket az anyuka.

Befordult a temető kapunál, és emlékeiből tudta, csak végig kell mennie a
betonos főúton és hamarosan odaér a kriptasorhoz. Elhaladt a kis kápolna mellett, ahol temetéskor harangozni szoktak mikor ment a menet, és a ravatalozónál balra és máris ott van mindjárt. Megtapogatta a szürke követ, amelyre már sok név van vésve, párat már ő vésetett rá. Itt nyugszanak drága szülei,és a testvére is.
A kriptát még a mama vette a papa halálakor, és a sír mellett álló tuja fát
a testvére ültette csemeteként, de már több ember magasságúra nőtt a sok év
alatt.
Az öregember is volt már lent a sírban, hiszen mikor temették a papát,
lement, mivel tele volt szeméttel a frissen meszelt kripta, és ki kellett
takarítani.
Alaposan körül nézett, valamikor te is ide kerülsz, gondolta magában. A
mindenkori rituálé szerint végigtapogatta a sírt, az öntött karikákat, és
ujjával elolvasta a neveket. Fura volt a saját nevét is kitapogatni.
Mikor a keresztnevén járt az ujja, valaki lágyan rátette a kezére a
sajátját. Mintha csak véletlenségből hozzáérne , s az öregember látni vélt
egy karcsú, magas leány alakot, aki a kő mellett állt. Arca mosolygott, és lényéből fény áradt, lágyan, szelíden. A fiatal leány gyönyörű volt. Az öregember csodálkozott, hogy miért nem fázik, hiszen lenge ruhában állt ott mellette.
Az öregember eltűnődött.
Minden karácsony délelőtt kijött a temetőbe, és egy kis fenyőágat hozott a
lent alvóknak, rajta egy aranyos csengettyűvel, és egy szál gyertyával.
Lerakta a márványkőre, kicsinykét elbeszélgetett velük, és már indult is
haza, mondván, nyugodjanak, hamarosan újra eljön. Szorítsanak helyet, neki
is el kell itt férnie, számára ők nem haltak meg, csak ide kiköltöztek.
Megsimogatta a kőoszlopot, és a fát, s lassan elindult a ropogó kavicsos úton.
Én megyek haza a jó melegbe, csak titeket hagylak itt kedveseim a zord
hidegben, mormogta magában rosszallóan vélekedve. Itt maradt az élő tujafa, és a halott márvány, a két kontrasztot szimbolizálván. Az őrangyal követte néhány lépésnyire.

Hallotta, hogy valahol halkan beszélgetnek a sírok között, hát ez még él? -
kérdezték suttogva egymástól, de az ilyenekre már oda sem ügyelt.
Mikor a kápolna mellett haladt el, eszébe jutott, mikor gyermekkorában
hallgatta a harangozást, kitalálta mit mondanak a harangok. Ha öregember
halt meg, azt mondta, házát, földjét, szőlőjét...
Ha szegény ember ment el, akkor azt csendítették, ringye - rongya, ringye -
rongya. Ezen elmorfondírozott a temető kapujáig.

A főutcán már sokan jártak, de igyekeztek hazafelé, hiszen ma este már
felállítják a fenyőfákat, amik átváltoznak karácsonyfává. Átszellemülnek,
átlényegülnek sokaknál tudatosan, de a nemes lelkületűeknél tudat alatt.
Az öregember már az otthoni családjára gondolt, akik már várják haza, ünnepi
vacsorával és díszes karácsonyfával, mint minden évben. Lelkiismeret
furdalása van állandóan, hiszen betegsége okán cserben hagyta a gyermekeit,
feleségét, most, amikor a legnagyobb szükség volna a munkájára, és
segítségére. Néha - néha hátrapillantott, és vágyta, hogy kövesse az angyal.
Ő is hazajön velem... gondolta.
Emlékezett egy régmúlt időre, mikor várta egy angyal  megszületését, de az
idők zivatarában ennek soha nem jött el az ideje. Mindig is érezte, hogy
valaki áll mellette, de még soha nem látta így, mint ma. Valaki mindig
vigyázta a lépteit, őrizte, nehogy valami baja essen, s ma végre meglátta.
Tudta, csak ő lehet az. Álmában sokat látta, de az arca mindig homályban maradt.

Érezte, szálingózik a hó. pedig nem ígért havat a rádió. Örült, hogy mindent befed fehér lepellel a hótakaró.

     Hazaértek. Az öregember bezárta az ajtót, s mindketten bementek.
Kellemes meleg fogadta, és a halászlé is ugyan olyan jó volt, mint máskor,
de mégis más lett minden. A lány csak állt a fal mellett, és mosolygott.
Kezeit összekulcsolta, és figyelt. Elénekelték a Mennyből az angyalt, és meggyújtották a gyertyákat a fán. Meghitt volt az este, s az unokák önfeledten bontogatták az ajándékokat, s a felnőttek áhítattal figyelték őket. Csak az angyal térdelt még sokáig a fa előtt, ragyogó arccal, senki nem vette észre, csak az öregember figyelmezett rá, végre mindenki eljött, és eljött az igazi karácsony is amire mindig is várt.
   Meghittség, és melegség járta át a szobát, s az öregember mosolyogva állt.
Látni vélte a csodát. Talán az ő utolsó karácsonyán. Egy angyal jött a széllel, az örökkévalóságon át.

Szekszárd, 2016. KARÁCSONYÁN

10 szavazat
…………………..

II HELYEZETT -  Gerencsér Hajnalka: KARÁCSONYI HAIKUM

Gerencsér Hajnalka
Szobádnak dísze
Feldíszített fenyőfa
Együtt családod.

Ébred a remény
A szeretet ünnepén
Szeretet bennünk él.

Legszebb ajándék
Értéke a szeretet
Lelket melenget.

Szeretet útja
Lélektől lélekig ér
Ez - aranyat ér.

2016. december 4.

9 szavazat


……………………

Fellner István

Eltűnődtem, hova jutottunk, ha a gyermeki csodavárás ünnepén is másra
gondolunk, ha minden szent ünnepet magyarázunk, elméket gyártunk, s közben
valamiről megfeledkezünk, a nagy "igazunk" állítása közben, magáról az
ünnepről, a szeretetről, nem értem...ezt már soha meg nem értem...

7 szavazat
………………………

Kellner Szilvia Saját készítésű asztali dísz.

Kellner Szilvia: karácsonyi asztali dísz 
7 szavazat

……………………..


Hirth Éva: Eljött a szeretet

Ma reggelre hatalmas hó esett,
a tetőcserepek betakaróztak vele,
az ablakon már jégvirág didereg,
a fenyőfák ágai nehezek, jegesek.

A hó meghozta nékünk a szeretet,
elhozta ,a mennyei Karácsonyt,
távolból már hallom a Karácsonyi éneket,
az udvarokban a díszek, égők fényesek.

Az ablakokból kiszűrődik a gyertya fénye,
a jégcsapok csillogva lógnak az ereszen,
a kandallóban táncot rop a tűz lángja,
a fahéj illata, keringőt jár a légben.

Az ajtón valaki hangosan bekopog,
vendégek sokaságát várjuk,
meg vannak terítve az ünnepi asztalok,
rohanunk, az ajtókat kitárjuk.

7 szavazat
………………………

Hirth Éva: Karácsonyi fények

Ragyogás

Az égen már ragyognak a csillagok,
karácsonyi dalokat énekelünk.
A fenyőfán a sok dísz úgy ragyog,
a szent estének, mélyen tisztelgünk.

A gyertyákat már rég meggyújtottuk,
lángja vidám táncot jár a szellővel,
a fát szeretettel körbe álljuk,
egymást békésen öleljük ..lelkünkkel.

Eszembe jut csodás gyermekkorom,
anyám simogató, meleg keze,
az én csillogó, szép karácsonyom!
Anyám odaadó, szerető tekintete.

A csillagszóró szikrázva villog,
illata bőrömre telepedik.
Mindenki szemében szeretet csillog,
tekintetem lányoméval .találkozik.

7 szavazat
………………………

Hirth Éva: Kis falum

Megérkezett a várva várt hó,
villám gyorsan siklik a szánkó,
ma este öröm,szeretet karol át,
csillognak a feldíszített fák.

Millió csillag ragyog az égen,
kis falumba végre haza értem,
az ablakból fények kacsintanak,
valaki, egy nagy fenyővel halad.

Békés, csendes a szép havas táj,
ember szinte, itt kint alig jár,
a meghittség érzése átöleli lelkemet,
kívánok. boldog karácsonyi ünnepet.

7 szavazat
……………………..

Hirth Éva: Tudom

A fenyő már szép új ruhában áll,
a szemeimből könny csordogál,
nem sírok, ezek örömkönnyek,
mert a drága családommal lehetek.

Együtt töltjük a karácsony estét,
felolvasom nektek Jézus üzenetét,
a csomagok a fa alatt állnak,
kibontsátok? Már csak arra várnak!

A kandallóban táncot jár a láng ,
az ablakon elolvadt a jégvirág
a csillagszóró fénye csillan,
elbódulok, a karácsonyi illatban.

A szeretet ünnepe átkarolja lelkem,
átadom néktek, minden szeretetem!
Kis kezetek a csomagokat bontja,
hallatszik szívetek,szapora dobbanása.

7 szavazat

…………………….

Ács Nagy Éva : Lángoló szeretet
 
Karácsonyi fények égnek,
betlehemi csillag fénye lüktet.
igen, ébred lassan a szívekben,
hogy ünnepeljünk békében.

A szeretet belopódzik mindenkihez,
átöleli gazdagokat, szegényeket,
van kinek bőségesen juttat,
van, ki szerényen kap, de kap.

De a lényeg most az ünnep,
ha van miből, tárd ki szíved,
a szeretet nem kerül pénzbe,
több az, mint az aranyértéke.

Karácsonyi fények égnek,
betlehemi csillag lángja lüktet,
meghitt béke az úr a világban,
boldogság villan emberek mosolyában!

Álom lenne ez, vagy csoda,
hogy ragyogjon mindenki mosolya,
kívánjunk békés ünnepeket,
szeretetben eltöltött igaz éveket!

7 szavazat
…………………….


Hirth Éva: Ünnepek

Odakinn, a szikrázó hó csillog,
a kandallóban a tűz lángja ragyog,
jégvirág csúszkál le az ablakon,
lágy zenét hallgatok a pamlagon.

Áldott ünnepekre készülődök,
ma egésznap sütök, főzök,
az udvaron a fenyő fel van díszítve,
benn is ragyog, a sok színes égőcske.

Kinézek az ablakon, a havas tájat látom,
rám telepszik a nyugalom,az ünnepet áldom,
szeretem a karácsonyt,minden oly békés,
a gond szárnyra kap,a messzeségbe elvész.

6 szavazat
…………………………..

Hirth Éva: Karácsonyi fények

     Nagyon fáradtan ébredtem, a két napig tartó sütés kicsit megerőltető
volt. Tegnapelőtt a finom zserbót, apró sütiket, tegnap a bejglit készítettem
el, de mégis kellemes érzés ölelte át a lelkemet. Gyorsan felkészítettem
magam, mert a lányom pár perc múlva csengetni fog az ajtón, ittam egy jó
forró kávét. Sietni kell, hisz fel kell díszíteni a házat, hogy ragyogjon,
már csengettet is, ajtót nyitottam, és Ő sugárzott a boldogságtól.

- Szia! Készülni kell a karácsonyra - mondta, és puszilgatta az arcom.
- Jó-jó, felöklelsz, mindjárt nekilátunk, szeretlek, nyugi elkészülünk.

Felhúztam a csizmát, kabátot, és kimentünk, szerencsére nem volt hideg. Az
udvaron egy szép nagy fenyő van, körbefontuk az égőkkel, mint amikor a pók,
hálót sző, úgy hálóztuk mi is körbe a fenyőt. Mikor elkészültünk vele,
bekapcsoltuk, hogy működik e, a színes kis égők nagyon jól mutattak rajta,
de majd este lesz igazán szép. Felmentünk és a teraszokat is feldíszítettük.
Minden karácsonykor ezt csináljuk, és az én kislányom minden évben kicsattan
a boldogságtól, olyan, mint egy kis kamasz lány, pedig már két gyönyörű
szép, unokával ajándékozott meg engem.
   Nagyon jó volt a kedvünk, nevettünk, és ő csak beszélt, beszélt. Szeretem
hallgatni a csacsogását, szeretem hallani a kacagását, szeretem, mikor
magához ölel, szóval úgy szeretem, ahogy van, melegség árassza el szívemet,
lelkemet... Mindennel elkészültünk.

Bementünk a házba, én nekiálltam halászlét főzni. A fenyőt már a tartóba tette a vőm, és már csak a csillogásra várt, az ékszereire. Az én Ivettkém, így hívják a lányomat, neki is látott a díszítésnek, felöltöztette a gyönyörű fenyőt. Felkerültek a díszek, szaloncukor, csillagszóró, és az égősor, nagyon szép lett. Egy nagy, tükör előtt állt a
karácsonyfa, és mintha magát nézegette volna benne. Az idő elszállt, mint a gondolat.

Én az alsó szinten lakom, ők az emeleten, lementem, hogy készülődjek az
ünnepi vacsorához, ajándékozáshoz, még egy kis pihenés is belefért az időbe.
Néztem ki az ablakon, már szürkület volt, a szomszédoknál is ragyogtak a kis
égők.
   Eltelt egy két óra, és elindultam a gyermekeimhez, ahogy kiléptem az ajtón,
úgy csillogott a fenyő az udvaron, öröm volt nézni,az ünnephez méltó
ragyogását. Beléptem az ajtón, a gyerekek boldogan ugrottak a nyakamba, rángattak a fa elé, hogy nézzem meg milyen szép fát hozott nekik a Jézuska. Karácsonyi
dalokat énekeltünk, ajándékozás következett, pakolás, csomagbontás, és nagy-
nagy öröm, mert a játékoknak minden gyermek nagyon tud örülni.

Vacsoráztunk. Néztem az asztalon a gyertya lángját, jobbra-balra hajladozva
ropta a táncot..

A nappaliban sütiztünk, beszélgettünk. A gyerekek az új játékokat le sem
tették, egy percre sem. Gyönyörködtünk a villogó égők fényében, a
csillagszóró szikrázott, pattogott, és a gyertya lángja még mindig a vad
táncát járta. Csodálatosak a Karácsonyi fények, ez a sok ragyogás az embert
felpezsdíti, elkápráztatja, és a csillagszóró, gyertya illata...
elbódítja...
Nagyon szép este volt, mindenkiből sugárzott a szeretet, és az unokáim
szemében láttam, a karácsonyi fényeket.
Haza indultam, szép nagy pelyhekben hullt a hó. A lányom lekísért,
megálltunk, és gyönyörködtünk a csillogó fenyőn, gyönyörködve néztük, hogy a
havon a színes fények siklanak, csillognak. Elbúcsúztunk, Ivettkém még
sokáig integetett.

Bementem a lakásba, otthon egy kis aranyos, csillogó karácsonyfa várt már
rám. Nagyon szép nap volt, de eléggé fárasztó. Meggyújtottam egy gyertyát, az illata elárasztotta a szobát, gondolatban a gyertya fényénél karácsonyoztam tovább, drága jó szüleimre emlékezve...

5 szavazat
……………………….

Gerencsér Hajnalka: MIÉRT SZERETJÜK A KARÁCSONYT?

Gerencsér Hajnalka
    Kislány voltam még, egy nagycsalád első unokája. Rengeteg szép, meghitt
ünnepet éltünk át. Nálunk egy nappal előbb jött a Jézuska, mert Szenteste az
anyai Nagyszüleimnél gyűlt össze a nagycsalád. Anyukámék négyen voltak
testvérek, és kezdetben a házastársaik, majd a megszületett és egyre jobban
növekvő gyermekeik is részt vettek a családi ünnepen. Ezeknek az estéknek
különös hangulata volt. Nagyszüleim közel laktak hozzánk. Útközben
be-benéztünk a kivilágított ablakokon és megcsodáltuk a feldíszített és
kivilágított karácsonyfákat. Közben beszélgettünk.
6 óra előtt értünk a Nagyimékhoz, aki az utolsó simításokat végezte az
illatozó és tálcán sorakozó szebbnél szem süteményeken. A konyha tele volt
finomabbnál finomabb falatokkal, hidegtálakkal, süteményekkel, mintha egy
egész manósereg dolgozott volna rajta hosszú heteken keresztül.
Levetettük a kabátunkat, és bementünk a szélső szobába, ahol a nagy asztal
meg volt terítve, és szeletelt mákos és diós bejglik sorakoztak rajta.
Mindenki falatozott, ott vártuk, amíg mindenki oda nem ér. De 6 óra előtt
pár perccel már mindenkinek ott kellett lennie, hiszen pontban 6 órakor
csengetett a középső szobában a Jézuska. Sokáig rejtély volt, hogy a
Nagyapámat miért nem látjuk soha, ő miért nem jön be velünk bejglit enni?
Aztán, amikor már a képzelet és az álomvilág realizálódott, kiderült, hogy ő
volt a Jézuska, aki csengetett, s akinek ki kellett csendben osonnia a
szobából, nehogy lelepleződjön.
A gyönyörűen feldíszített fenyőfa a zongorán állt. Különleges díszek
sorakoztak rajta, kettő egyforma nem igen akadt. Volt egy szép gólya, egy
kedves szélmalom, színes gömbök, szaloncukor és habkarika természetesen. A
kedvenc díszem a hóember volt. Üvegből készült és teljesen olyan volt,
mintha hó esett volna rácsillogott. Egyik évben nem találtam a szememmel e
díszt. Akkor döbbentem rá, hogy sajnos a díszek élete is véges..
A fa alatt sorakoztak a névvel ellátott csomagok. Mindenki izgatottan
bontogatott, s talán ennél is izgatottabban várta az ajándékának a hatását,
vajon sikerül-e örömet szerezni?
Az ajándékozás után megvacsoráztunk és beszélgettünk. Közben felhúztuk a
zenélő harangot, amely a Csendes éjt játszotta.
Talán azok a karácsonyok voltak a legboldogabbak, amikor még a fantázia és
az álomvilág elhitette velünk, hogy az angyalok hozzák a karácsonyfát.
együtt a család, szeretet van, meghitt beszélgetés, nevetés, vidámság.
Sajnos, ahogy múltak az évek, befészkelte magát a sok betegség és félelem a
családba. Megértettük, hogy az élet véges. Addig kell együtt lenni és
egymást szeretni, amíg lehet.
Már a szüleim sem élnek, sőt a nagyszüleim sem. A harang még zenél és a régi
karácsonyok emléke örökre a szívembe véste magát.
Mi nem vagyunk vallásosak. Bár a Karácsony egyházi ünnep, de aki nem
vallásos, az is megünnepelheti, egy kicsit a saját énjéhez hangolva.
Legyenek együtt a családok, jó alkalom ez a közös beszélgetésekre,
sütizésre, karácsonyi dallamok hallgatására. Ha a fahéj és a narancs illata
belengi a lakást, máris jobb lesz az ember hangulata.
Az életünket mi alakítjuk. Nagyon szürke lenne, ha nem lennének ünnepeink,
amelyek varázslatos tartalommal töltenek fel bennünket. De.. ahogy az
életünket, a karácsonyainkat is mi alakítjuk. Mi tesszük széppé, meghitté,
de ugyanúgy tönkre is tehetjük, ha egymással rivalizálva a drága ajándékokat
tesszük a középpontba, ha minden ekörül forog. Ha a karácsony mozgató rugója
nem a szeretet, hanem a pénz. a karácsony fogalma is átértékelődik.
Ha visszagondolunk öt évvel ezelőtti időszakra. Ki az, aki fel tudná
sorolni, hogy milyen ajándékot kapott kitől? Na ugye.. ebből is látszik,
hogy értelmetlenül szórjuk ki a pénzt az ablakon, hiszen 5 év múlva már arra
sem emlékszünk, kitől mit kaptunk, vagy kinek mit vettünk. Az igazán szép
emlékek nem pénzfüggőek.
Ha szeretet van bennünk, képesek vagyunk adni.. és főként magunkból időt,
figyelmet. Készíthetünk egymásnak ajándékokat, elterelve a figyelmet a
pénzről. és a másik emberre koncentrálva. Mire vágyik? Mit szeret? Mi a
kedvenc színe? A boltokban tucatáru kapható. és mi emberek egyediek vagyunk,
és jobban értékeljük az egyedi dolgokat.
Mindig tudunk adni, és adni jó! Aki ad, az boldog lesz ezáltal. észreveszi
az alkalmat, és az egyént, akinek örömet szerezhet. nemcsak karácsonykor, de
akkor is.
A karácsony varázslat, csak meg kell találni a megfelelő fűszerezést, az
arányokat..a szeretet és az anyagi világ terén. Minél jobban hajlik a mérleg
nyelve a szeretet felé, annál szebb, meghittebb lesz az ünnepünk.

2016. december 3.
5 szavazat
………………………

Fellner István: GYERMEKKOROM...../1960/

   Mindig erre járt iskolába menet. Fehéren virított az akácos, néhol még
kapaszkodó levelek szárazon zörrentek. Olykor megrettent, ha enyhe fuvallat
rázta őket, mint megannyi szellem jelezne, van - lehet. Lassan lépdelt,
fejét leszegve, hogy a tarisznya könnyebb legyen, tele volt tudással,
Fellner István
iskolába menet. Nem rugdosta a földet, a puha avart, félt, a bakancsa, csak
alig, s messze még a tavasz. Szőke tincse kikandikált a füles sapkája alól,
kék szeme el - el táncolt a gyalog útról, valahol messze járt, az ünnep már
múlt, s ő várt, remélt egy szebbet, mint annyiszor, gazdagabbat,
fényesebbet...Könnyben lábadt...sietve törölte. Körülnézett, hogy látja - e
valaki, hogy így átélte...pedig lenne, ha kérdeznék..mit szeretne, ha
lehetne kérni tőle ott fenn. Nem sokat, csak keveset, csak annyit, hogy
egyszer tudjon dicsekedni vele. Kondult a harang egyet. Sietni kell, futni
nem tudok...mert síkos,..."örökké ezek a gondolatok". Felnézett, fekete
varjak helyeseltek. "kínom legyen tiétek"- legyintett, mint apja, ha valamit
nem érzékelt, értett. Feltűntek a falu első házai, megállt. A pára lassan
oszlott, a kémények keményen sírtak az égre fekete köszöntőt. "Így kéne
maradnom, majd azt mondom elkésve, szellemekkel küzdöttem", mert a kép
olyannak tűnt...Megborzongott, "menni kell" mormogta maga elé, elhagyva a
csenevész erdő szélét gyorsított. Csak valaki meghallgatna, hinne, hogy jó
vagyok, voltam. "Bár lehet, néha ezt feledtem".És szólna pár szót
érdekemben. Hisz pár nap, s a karácsony csenget ...nem lehet, hogy csak
apró...mit ad...bár ..nekem az is elég ha...finom...s édes...csak
legyen kicsivel több, s anyám könnye ne legyen sós. apám keze eres...

4 szavazat
………….....…….

Anjo Amiko:  https://soundcloud.com/anjo-amika/venu-kredantoj

3 szavazat
………..........…..

Anjo Amiko: https://soundcloud.com/anjo-amika/jaszolban-a-szalman

2 szavazat
………........……..

Kapitány Marika

https://www.facebook.com/ria.kapitany/videos/o.830657633743277/1142322169219986/?type=2&theater


1 szavazat

GRATULÁLUNK MINDEN HELYEZETTNEK!

********************
6. HISTÓRIA - 01

SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE....TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS.

NAGY VENDEL: HITÜNK EREJE


1944 - 1945 FORDULÓJÁN...
   
A háborúnak még nincs vége, de a harcok már a nyugati határok közelében
dúlnak, és az orosz csapatok megállíthatatlanul nyomulnak Berlin felé.
A felszabadult területek megszenvedték a háborút, de már kezd helyre állni a
rend, és a béke, de a nyugalom még várat magára, s mindenki várja már ennek
a borzalomnak a végét.
A szegényes Karácsonyon  főleg annak örültek az emberek, hogy túlélték a
borzalmakat, és hálával telve  köszönték meg a templomban Istennek a
megmenekülésüket.
   Szilveszter estéjén, a hívők csoportokban, vagy párosan vonultak a
szokásos év végi hála adó szentmisére.
Már sötét volt az utcákon, de a templom ragyogott a villanyfényben, és a sok
gyertya fényétől, s az ünneplőbe öltözött melegségre vágyó hívek lelke is
repesett a boldogságtól.
A kisváros gyönyörű temploma csodálatos módon nem szenvedett nagyobb károkat
a háborúban, s ez azért is örvendetes, mert Európa egyik , ha nem a
legnagyobb egyhajós temploma, s igencsak kár lett volna érte. Csupán egy
mesterlövész próbálta ki a torony keresztjén puskáját, és ügyességét, de ez
is csak évek múltával derült ki egy tetőjavítás során. Jó lövés volt.
Akik az oldalajtókon mentek be, nem láthatták, a főbejárat előtt álló orosz
katonai kocsit, amiből a szovjet városparancsnok szállt ki, s megindúlt a
templomajtó felé.
Mozgásán látszott, hogy sebesült, bizonyára azért maradt le a harcoló
csapatoktól, s rangjánál fogva tették meg városparancsnoknak. Szokás volt ez
akkoriban.
Néhány géppisztolyos közkatona a bejárat előtt helyezkedett el, nem kis
félelmet keltve a polgárokban, de senkihez nem szóltak, csak apró ferde
szemeikkel figyelték a számukra szokatlan, kiszűrődő fényeket. és zajokat.
A Kapitány némi tétovázás után, egyedül, de határozott léptekkel bevonult a
zsúfolásig megtelt, ragyogó, Isten Házába.
   A mise már elkezdődött, gyönyörűen szólt az orgona, s a tömeg hangosan,
önfeledten énekelte a hála adó zsoltárokat.
A tiszt, sétált a padsorok között, lovagló pálcájával fényes csizmáját
ütögette, s fejét forgatva figyelt, nézelődött.
Láthatóan tetszett neki a zene, a búsan búgó, később diadalmasan zengő
orgona magasztos hangja.
  Az asszonyok összébb húzódtak a padokban, a férfiak suttogva kérdezték
egymástól: - Mit keres ez itt? - de mivel nem történt baj,  megnyugodtak,
hiszen Isten Háza mindenkié. Azért mégis kissé behúzódtak az oszlopok mögé.
Lassan beért a  főhajó közepére, ahol a lépcsősor tetején a szószék
magasodott, s felnézett, felemelte tekintetét a kupola felé.
A régi építészek tudat alatt,vagy igenis úgy tervezték a templomokat, hogy az
emberek önkéntelenül  felemeljék FEJÜKET az Úr felé.
Amikor felért a plébános a szószékre, meglátták egymást, a pap, és a
katona. Mind a ketten meglepődtek, s ebben a pillanatban elhallgatott az
orgona is. A tisztelendő atya elkezdte mondani a szentbeszédet, a hit erejéről, a
háláról, és a reményteljes , békés évekről. Csak néha-néha remegett meg
kezében a csatos imakönyv.
A hívek áhítattal hallgatták,de a kapitány nem értett semmit a beszédből, s
ez zavarba hozta. Lassan megfordult, az orgona sípjait nézte, majd a kántort kereste
tekintetével. Ekkor hírtelen a  csizmája szárára csapott, s pálcájával
mérgesen leintette a prédikáló atyát. Ő kérdőn nézve elhallgatott.
A Kapitány rekedtes, idegen hangján felkiáltott.
- Doszta propaganda!
- Davaj muzika!
   S hírtelen felharsant a  hálaének, a  hit, a  remény, a  szeretet, és  az
összetartozás diadala, a  zene által,mely  kapcsolatot teremtett a  hívők,
és Isten között.
 
A szekszárdi újvárosi templom
Nagy Vendel

2012.11.23
Megjegyzés:  Az írás nyomokban megtörtént eseményeket tartalmaz.
A szellemi terméket a fogyaszthatóság érdekében kissé cizelláltuk.

********************
7. HANGOS VERSEK

A  GUSZTI RÁDIÓ KARÁCSONYI ADÁSÁBÓL...
A  VERSEKET ELŐADJA : ILOSVAY EGYED KATALIN, ÉS ILOSVAY GUSZTÁV

Nagy Vendel Ki hozza a karácsonyfát című novelláját elmondja Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=LiILxXB3MqE&t=12s

Nagy Vendel Karácsony vakon című versét elmondja Ilosvay Katalin
https://www.youtube.com/watch?v=UcV8smFjE-4&t=27s
………………………
Drága Vendi,
Gyönyörű ez a vers, ha nem bánod én fogom elmondani vasárnapi karácsonyi
műsorunkban,
Szeretettel ölellek: Katalin

2016-12-15 20:50 GMT+11:00 Nagy Vendel :
 
Ilosvay Guszti és felesége Kati
 .................................

NAGY  VENDEL: KARÁCSONY VAKON....

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Jöjj kedvesem,
Ülj az ölembe
Utoljára nézzél a szemembe
Halványuló fényét
Látod-e?
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe
fekete kalapot teszek a fejemre.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Mindkét szemedre megvakultál
Ülsz az ágyon
Várod a karácsonyt
Várod a csodát
Az  isteni bárányt,
Hogy újra lásd
Isten szép világát
Akkor majd meglátod
Ki maradt végül a barátod.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Kalitkában, hogy enyém maradjon
Legszebbik madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Drága gyermekeim,
Ha megértetek
Repüljetek
Ti fészket elhagyók
Óvó szárnyaimat kiterítem felettetek.
Az  nem sértene
Ha  vissza sem néznétek,
De  az  rosszul esne,
Ha  elfelednétek.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
rongyos istállóban
Az  ige megtestesült Betlehemben
S a  három királyok elindultak,
Fényes csillag vezette őket.
Tömjén füstje  lebegett a  légben,
Letérdeltek a  kis Jézus elébe
Ki  elhozta a  reményt,
Hitet vesztett embereknek
Az  utolsó esélyt.
A  mennyben angyalok kara énekel,
Varázsgömböt szorongatsz
vágyón a kezedben
Csillognak a fények
álmodozó szemedben.
A  megváltás reménye él
Megtisztulni vágyó,
Bűnös lelkedben.

Szekszárd,   2016.  karácsonyán

********************
8. HAZAI TÁJAKRÓL

NAGY VENDEL  VERSEI - AZ ASSZONY ÉS A  CSALÁDOM...

HÁLAÉNEK...

Az  asszony, és a  család,
egybetartozó egység,
összetart akár a  pánt,
összefog akár a  hordón az abroncs,
mint pincék alján
dongák közé a  bort
szorítja szertelen,
de a  sors oly galád.
gyengeségem okán,
megtalálták vértemen a  rést,
végig kell néznem,
hogyan hullik szét a  család.
Osztozom veled a  maradékon
utolért a  létbizonytalanság
három lányom segítőkészen  áll,
értetlenül figyel kis unokám.
Végutoljára is
himbálódzom egy faágon,
amit alant láthatsz,
már csak az árnyékom.
S  áthúz a  huzat
süvöltő fagyosan
a  lábam alatt.
Végezetűl csak reád támaszkodhatom,
amiért hálával  tartozom.
Átvállaltad
Anyámtól a sírást.
Béna  kezemtől
Vaksi szememtől
Az írást.
Karoddal segíted
nekem a  járást.
Szomorú lelkemtől
Lassuló szívemtől
A bízást.
Fahasábokat
fagyos időben
rakva a  tűzre,
hogy meg ne fagyjak élve,
Testemet, lelkemet
Féltve,
Az Isten áldjon meg
Érte.
de felugrik előttem
egy gonosz ördög,
s  bőszen kiáltja...
Kicsi vagyok, de hö!
Mivel becsapott Mammon,
lovagolhatsz a  hullámon
jótetted után
jót ne várj,
mert jócselekedetért
elnyeri mindenki
a  maga jutalmát.
lenyúzzák rólad
az összes textíliát.
inged, s  gatyád.....

Szekszárd, 2017. 01.01.
********************
9. TÉLI KÉPEK

MÁTYÁS RITA  VERSEI  -   FESTMÉNYEI


Mátyás Rita: Téli világ...

Világos szürke fellegek,
foglalják el a téli eget.
Hidegtől dermedő világ,
Vacogó, kopár, fekete fák.
Télanyó járkál közöttünk,
jó előre rá köszönünk!
Télanyóka! Édes-kedves!
Földben fázik a mag, s reszket.
boríts reá, vastag bundát,
ne fagyjon el, őszi munkánk!
Jövőre is legyen kenyerünk,
ne legyen üres a tenyerünk!
Télanyó, bólint, s mosolyog,
és szállingózni kezd a hó.
Apró, pici hókristályok,
keringve szállnak, magason.
Nesztelen hullanak egymásra,
bundát terítve a földre,
nem fog már fázni a mag,
kikelhet, ha tavasz ébred!
Fekete- fehér már a világ,
Az ágakon hókötött sál.
Békés, tiszta a világ most,
a természet megpihenhet,
s az álomból felébredve,
Készülhet a kikeletre.

************************
 Mátyás Rita: A frissen hullott hó...

Szürke hófelhők takarják a napot,
táncolva szállongnak, puha hókristályok.
Mindent belepő, hófehér takaró,
Fáknak ágaira sálat köt Tél anyó!
Kéményekből  füst száll, duruzsol a tűz,
a hónak súlya alatt, meghajlik a fűz.
Sűrű hóesést gyerekek élvezik,
Boldog nevetésük, ajkukon gyöngyözik.
Csillog a szemük, az arcuk kipirult,
Kész lett a hóember, kalapja lekonyult.
Szánkózó dombon gyerekeknek hada,
frissen hullott hónak nagy a varázslata.

Mátyás Rita: Tél a hegyekben

Mátyás Rita: Téli patakpart

Mátyás Rita verses oldalának elérhetősége:

Mátyás Rita rajzainak és festményeinek elérhetősége:

********************
10. HALLGASSUK EGYÜTT

Dr.  KOVATS GYULA  ZENEI ROVATA  -  JÁRTÓ RÓZA  VERSÉVEL

Zenei rovat 5. szám
A zenei rovatunk ezen száma Advent havának tiszteletére született: mind az
ima szövege, mind a zenei aláfestés. A verset valós szituáció alapján írta
Jártó Róza, abban nagybeteg embertársának gyógyulását kéri.
Jártó Róza: Adventi fohász

Dr..Kováts Gyula





Uram!

Itt van Advent napja s vár ránk Szerettünk.
Ez egy rossz tréfa volt, s boldogan nevetünk.
Amit eddig megéltünk, amit nem szerettünk,
Egy csettintés részedről, s elszáll felettünk.

Tudom, messze vagyunk még a sok földi jótól,
A reményt adó, áhított, biztató szótól.
Uram, vegyed életemből, minden kaphatót,
Csak halljam szívből nevetni a szomorkodót.

Még egyszer lássam nevetni csillogó szemét,
Nem vágyva a sírt, az élet adta teherért.
A boldog nevetéstől torzult vidám arcát,
Nem az életért vívott minden napi harcát.

Jártó Róza
Drága jó Uram! Hiszem, hogy Te megadhatod,
Láttál-e nála jobbat, ki életet kapott?
Mért' méred vállára a súlyt bőven, marékkal?
Míg nála rosszabbak nem kapják rossz szavakkal.

S bocsájtsd meg nekem ezt az esdeklő imát,
De őt ne szenvedtesd, szépítsd meg alkonyát!
Hagyd, hogy érezze, szép napod melegét,
Nem hagytad magára a földnek e gyermekét!

Nézz fel a naptárra, most van Advent hónapja,
Szórod ajándékod boldog-boldogtalanra.
Kérlek, tegyed meg nekem ezt az apróságot!
Mi ez Neked, ki teremtette e világot.






A verset Jártó Róza: Anya! nézd egy szép virág című verseskötetéből
merítettük. Ez a szám az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD
albumunkban található. A verseskötet és a fenti CD album ikertestvérek.
A verset átölelő zene a F. Mendelssohn romantikus Reformáció szimfóniájából
merített átirat, amelyet áthat a fohászkodó lélek alázata.

Hallgassák, nézzék: szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula

https://youtu.be/vGuVkTaVxKo
A zenék további elérési útjai:

http://www.julius-joszolgalat.com/orokbecsu-zenek/adventi-fohasz/
http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/adventi-fohasz/
http://www.julius-joszolgalat.com/videoink/dallamokkal-olelt-rimek/adventi-fohasz/
http://orokbecsuek.blogspot.com/2015/11/adventi-fohasz.html

********************
11. HISTÓRIA  - 02

 CSILLAG LOVAS

FELNYERGELEM KESELY LÁBÚ LOVAMAT,
LOVAMAT,   DE LOVAMAT,
LERÚGATOM VÉLE A CSILLAGOKAT...
………………………….

NAGY VENDEL:
 
TÖRTÉNELMI IHLETÉSŰ, MEGTÖRTÉNT ESEMÉNYEKET FELDOLGOZÓ TÖRTÉNET

  Mikor a csikó megszületett, nagy öröm volt az istállóban.
A gazda, és a gazdasszony már várták a kiscsikó  világra jöttét, mert a
gazdaság gyarapodása mindig örömteli esemény a tanyán,
Ez a mai mégis más, mert a kis Jóska tizenötödik születésnapját ünnepelték,
s nekiszánták ezt az új lovat.
Hiszen látták, hogy a gyerek mennyire érdeklődik a gazdálkodás iránt, és
hogy szereti. meg jól is bánik az állatokkal, kiváltképp a lovakkal.
A gyerek határtalanul boldog hiszen első saját tulajdona állott előtte
remegő lábakkal, és mindjárt látták rajta, hogy nem akármilyen állat.
Egyszerűen gyönyörű,  erős, szép állású, de legszebb a feje volt.   Nagy
barna szemei fáradtnak tűntek, de a fiú tekintetével egymásra találtak,s ez
boldogsággal töltötte el. Mégis legkülönlegesebb a homloka volt. Hatalmas fehér csillag díszítette, ezer közül is kirítt volna. A lovacskát el is nevezte Csillag- nak.    Igazán hozzá illő név, kifejezi a valós szépségét.
  Csillag boldogan szaladgált az anyja mellett, mikor kikocsiztak a földekre
a termést hazahordani, vagy amikor télen szánkóval kihordták a trágyát az
udvarról a tavaszi szántás alá. Jól tartották,etették, ápolták, s ez meg is látszott rajta. Derék, okos állat vállott belőle.
Néhány év múlva lehetett  már vele dolgozni  is, de az idővel ifjú férfivá
érlelődött Jóska sajnálta paraszti munkára használni a nemes , büszke járású
paripát, hanem csak lovagláshoz szoktatta a Csillagot.
Titkos vágya volt, hogy ő is, mint a nagyapja, és az apja, huszár lesz, mint
amazok, az első háborúban, ha majd egyszer őt is behívják katonának. Ált egy
kis füzetecske a szoba asztalán,amit valami Petőfi Sándor írt, és abban
szokta nézegetni a képeket a huszárokról, a János Vitéz hősi cselekedeteiről.  Aztán meg sokat meséltek az öregek is a maguk katona élményeikről, nagy divat volt ez akkor tájban.



Egyszer csak eljött az ő ideje is. kitört a második nagy háború.
  Saját lova hátán büszkén vonult be a tolnai huszár laktanyába.  Otthon
illőn elbúcsúztatták a katona fiút, az apja büszkén nézettutánna, az anyja
kellően megkönnyezte, ahogy már csak az anyák szokták, ha katonának vonul a
fiuk. Nem gondolták még akkor, hogy ez már egy másféle háború lesz, mint az
ezelőtti összezörrenések voltak, amikor még ember küzdött ember ellen, s nem
gépek,  a földön és a levegőben.
  Kiképzés után, ló is, lovasa is beállt a sorba, ahogy, mondták akkoriban.
Már alig várták az indulást, hiszen beléjük nevelték, hogy a hazát meg kell
védeni a kommunizmustól.
Egy napon bevagoníroztak, vonatos huszár,...... de hát Oroszország messze
van. Egy hét múltán már a fronton voltak.
Kiderült, hogy a lövészárokban a tankok, és aknák ellen  nem használható a
ló. Hátra vitték őket, és fogatolásra, élelmezés, sebesült szállításra
használták a lovakat.
A nagy sárban, majd a hóban jobban bírták a munkát, mint az a néhány autó,
ami még üzemelt a hidegben. Jóska néha látta a Csillagot, és mikor közelébe jutott, néhány kockacukorral kedveskedett neki, amit a reggeli tejes kávéból spórolt ki.
Csillag mindig örült a gazdájának, és mindig szomorúan váltak el egymástól.
Ha nagyon hideg éjszaka volt, kaptak egy kis rumot a lövész árokban, és
akkor halkan énekelgették a huszár nótákat.

Sárga lovam
Megbotlott a csatában
Rosszul ugrott
Be a rövid vágtába.

Vigyázz lovam
Vigyázz a vezényszóra
Jobban tudod
Mint egy bundás regruta.

  Néha a túlsó vonalak felől is hangos énekszó hallatszott, s tudták, ott is
vodka osztást tartottak. A lerészegedett katonákat másnap hajnalban rohamra
vezényelték, s nem számított az ember, hiszen volt elég a nagy
Oroszországban. A mieink rendre visszaverték a támadásokat, dehát sokan
jöttek, korszerűbb fegyverekkel, s a magyarok visszavonulásra kényszerültek.
Az oroszok az ágyúzás után nagy hurrázással, felállva futottak a lövész
árkok felé, és megfutamították az átfázott , éhes magyar bakákat. A hátrálás
végül nagy meneküléssé fajult. A maradék felszerelést, és a sebeseket
szekerekre rakták, és megindult visszafelé a vert sereg, ami ide oly
büszkén, és dicsőségre vágyón érkezett.
Csillag is nekifeszült a nehéz kocsinak, s mint ha tudná, hogy hazafelé
indulnak, megsokszorozta erejét.
A maroknyi sereg, halottait a fagyos földbe temetve visszavonult a nagy
hóban, közeledett a Karácsony, s ez adott némi bizakodást, és reményt. Rossz
utakon, dideregve érkeztek be egy ismeretlen falucskába, ami két domb közé
szorulva két sor ház  között vezetett el.
A tisztek csapdát sejtettek, féltek bemenni a szűk utcába a házakközé, de
visszafordulni nem lehetett. Át kell vonulni minél gyorsabban, ez a parancs.
Egy nagykendős öreg asszony öklét rázta a bakákra, de azok oda sem ügyeltek.
- Hitler kaput.   kiabálta
A férfiak betámasztották a kapukat karókkal, rudakkal, de senki nem akart
sehová sem bemenni.
  A némán vonuló csapat, hírtelen repülő gépek zúgására kapta fel a fejét.
Kettő Szovjet vadászgép közeledett vészjóslóan.
A Raták  rárepültek az úton vonulókra, és alacsonyan szállva géppuska tüzet
zúdítottak az ellenségre. Háromszor fordultak vissza, és verették a menekülő bakákat, akik hiába próbáltak a házakba bejutni, hiszen azok mindenütt zárva voltak.
Árokba, falak tövébe, kocsik alá próbáltak elbújni az emberek, nem sok
sikerrel.
A csapda bevált.
Amilyen hírtelen jöttek, úgy el is tűntek a vadászok.  Percekig nagy csend maradt utánuk.

   Kezdtek felocsúdni a katonák, minden felé jajgató, haldokló emberek. és
lovak hevertek. A kocsik szanaszét , mindenhol riadalom  lett úrrá a
megtámadottakon.  Jóska ült az árokparton, kezét a füleire tapasztva, és nem
értette, mi az a zúgás a fejében?  Mintha harangoznának valahol nagy
zúgással.
Kiabálásra, parancsszavakra ocsúdott.
Borzalmas látvány fogadta. Mindenütt halottak hevertek, ember, állat.
Gyorsan felrakták a kocsikra a sebesülteket, s a halottakat, majd egy
alkalmasabb helyen eltemetik őket.  A fiú titkon örült, hogy nem érte golyó,
de sajnálta a bajtársakat. Szemével a lovát kereste, mert sehol nem látta, sem elől, sem hátul, mert összekeveredtek a fogatok.
Rosszat sejtve kissé lemaradt, és az árok partján meglátva az út szélén
fekvő Csillagot. Ordítva odaszaladt hozzá, s letérdelt melléje. A ló testét
kettő lövés érte, de a gyönyörű csillagos feje sértetlen maradt.
Azonnal látta, hogy élettelen a barátja. Szólongatta, simogatta, de hiába.
Védtelennek, magányosnak, és elveszettnek érezte magát a nagy orosz télben,
s a kilátástalan, remény vesztet helyzetben. A csapat már előre haladt, észre sem vették, hogy lemaradt. A fiú utánnuk nézett, szeme megtelt könnyel.
Szájába vette a puskája csövét, és szép lassan megnyomta a ravaszt.
Ott feküdt a kedves lova mellett. A többiek csak egy távoli csattanást hallottak, de oda sem ügyeltek. Igyekeztek ki a falu szorításából, s csak nagy későn vették észre, hogy egy társuk elmaradt a csapatból, de visszamenni már nem lehetett érte.

  Azon a napon a békésebb helyeken Karácsonyt ünnepeltek. Este meggyújtották
a gyertyákat, s örültek a Názáreti Jézus születésének.
Jóska szülei is a fiukra gondoltak, és aligha hitték, hogy őérte is
gyújtották a gyertyát.

 Nagy Vendel

2016.12.24.
********************
12. MEGSZÓLALOK

HOGYAN INDULT AZ ÚJSÁG...? A  KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG...
ÚJSÁG BEKÖSZÖNTŐ

FŐOLDAL
ÚTMUTATÓ AZ M.M.M. HASZNÁLATÁHOZ


   Tisztelt Látogatónk, Kedves Olvasónk!
Szeretettel köszöntelek a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN jelen számával.
Elnézést a bizalmasnak tűnő megszólításért,de gondolom ezt a lapot barátaim,
vagy híveim olvassák és nem az ellenségeim, mivel nem nekik szánom.
  Nagy Vendel vagyok, Szekszárdon élek, s több mint negyven éve írogatok
különféle lapokban, antológiákban, különböző műfajokban és stílusokban.
Vers, próza, cikkek, glosszák, humor, stb.
   Mindig volt valamilyen megjelenési lehetőség, de a mai gazdasági világban
ez teljesen megváltozott. Már nem terem babér a magunkfajta számára.
   Önálló verseskötettel is jelentkeztem, köszöntve az új évszázadot.
Sajnos sok minden az anyagiakon múlik, de ehhez párosulhat még a kortársak
hiúsága, és kicsinyessége, ami megakadályozza az érvényesülést, ebben a
belterjes művészvilágban.
   Éppen ezért más módszerhez kell folyamodnunk, s egyénileg kell a
sorsunkat a kezünkbe venni.
   Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban, ami részben, egy könyv erejéig
anyagi haszon nélkül megvalósult. A másik ötlet egy saját lap indítása, de a
nyomda, papír, és terjesztés költségei szintén horribilis összegbe
kerülnének. Ki vesz manapság könyvet, vagy újságot? Az elvetemült!

Egy irodalmi műalkotás publikálásához három nehezítő elem adatik: a mű
megírása, kiadása, és eladása.

  A kor adottságait kihasználva egy elektromos lap megjelentetésén fáradozom.
Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van.  Ha
a Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.
   Mivel magamnak, és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási
lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján  a lap címe:

      MEGSZÓLALOK

Nem túl meghökkentő cím, de a dolog lényegét kifejezi.
Néhány gondolat a tartalomról, és a formáról.
A cím sugallja, hogy bárki aki jogilag kinyilvánítja,hogy az írása
megjelenhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak,
előbb utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében. Csupán néhány írott, és íratlan szabályt kell betartani.
Az írás nem lehet alkotmány és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi
normákra fittyet hányó magyartalanodó, és túlzottan napi politizáló.
Napi politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt,hogy nincs
véleményünk róla.  Írás közben elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés,
de a határt a kettőezredik évszámnál meghúzzuk.
Megjelentetnénk cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket,
dalszövegeket, reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt
recepteket, stb.
Az írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat
fenntartjuk, a lapból máshol publikálni tilos, a lapot egyben továbbítani
szabad.
   Az újság terjesztése elektromos úton történik e mail címre, mindenki
egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos
vágyam, hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került
honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló. A lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk  fizetni, pl. honoráriumot. Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy értéktelen  a termék. Pedig csak gesztus az olvasó felé. Persze semmi sem ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi munkával, tárgyi dolgokkal,vagy némi kp-vel, ami egyéni
megbeszélés után történhet. Mindezt a magazin fejlődése, és fennmaradása
érdekében kérjük. (elektronika, megunt, leselejtezett laptop, nyomtató, stb.)
A külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel
egyszerűbb,de pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasó
programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel. Később, technikánk fejlődésével fotókat festményeket, és egyéb illusztrációkat is szeretnénk közölni, színesítve a lapot. A számokat havonta küldjük,visszamenőleg is, hiszen később is
csatlakozhatnak hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.
Barátok között add tovább.
Kíváncsian várom a reagálásokat.
Elérhetőség:
telefonon: 06 30 550 51 06
e- mailben   nagy.vendi@freemail.hu
megszolalok@freemail.hu
Megrendeléseket, írásokat, hozzászólásokat erre a címre kérem.
Mindenkinek kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.
Az esetleges sajtóhibákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.
 A  szerkesztő...


MEGSZÓLALOK: Egyéni hitvallás

A tribünön és
Nagy Vendi és a szerkesztősége...
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra,és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondani valóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.

2012.  augusztus 1.
********************
13. BEAT MÚZEUM

Kanzler Anna
KATI KELLY, ÉS A  KELLY FAMILY  DALAI

KANCZLER ANNÁNAK…
Régi,de igen népszerű rovatunkat kissé felfrissítjük.
SZERZŐTÁRSUNK, KANCZLER ANNA,  már több mint fél éve kórházban fekszik
nagybetegen. Ezekkel a  számára oly kedves dalokkal kívánunk neki jobbulást, és mielőbbi hazatérést. A  remény, a  hit, és a  szeretet ereje legyen veled.
Magam és a  magazin minden olvasója nevében kívánunk mielőbbi teljes felgyógyulást: Vendi.

Szia!
Ez az:
www.youtube.com/watch?v=QP_rde4M57M
Anna. :)
Az  erő legyen Veled.
********************
14. HETET EGY CSAPÁSRA

NAGY VENDEL:
HETEDIK ÉVFOLYAMÁT KEZDTE EL AZ IDÉN A  MEGSZOLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN.

A SZPONZOR

Mint különleges állatfajta, avagy, a fagyi visszanyal..
Még mielőtt a szponzorok vérig sértődnének, - az a kettő - sietek a címet
megmagyarázni.

A szponzor olyan ritka, mint a fehér holló. Ezzel az állati hasonlat vonal
letudva. Bocsánat, remélem nem sértettem senkit!
   Megszólalok irodalmi magazinunk hála Istennek lassan, akár egy lendkerék,
beindul, és sokszor már a tehetetlenség erejével önmagától is továbbforog,
akkor is, ha egy pillanatra megállunk a tekerésben, de utána vidámabban
lendül tovább a kerék.

Van egy általam gyűlölt szó, a vállalkozó, ami egy gyűjtőszó lenne, de nem
fejezi ki azt, amire hivatott volna. Történetesen nem derül ki, hogy mire is
vállalkozik a szerencsétlen. Az a biztos ha kiírja: bádogos és vízvezeték
szerelő...E nélkül csak próbálkozó lehet.

Én is próbálkoztam egy új irodalmi újság megvalósításával, és elmondhatom,
hogy álmaim kezdenek valóra válni. Beindult, és folyamatosan, önmagát
gerjesztve, állandóan fejlődve működik a magazin.
Minimális tőkéből kiindulva, egy számítógép segítségével létrejött valami,
amit már lassan az egész világon ismernek, a világhálón elterjedve, ami
manapság már nem is olyan nagy dolog.
   Ez a próbálkozás, olyan vállalat, amibe mindenki csak beletesz valamit,
és a szellemi tőkén kívül senki nem vesz ki semmit, főleg nem anyagiak
tekintetében.
Mindenki ingyért dolgozik, a szerkesztőktől kezdve a szerzőtársakig
bezárólag.  Idegen szóval mondva a közösség nem profitorientált.
Persze ezt nem hiszi el senki, mert azt kérdezik, akkor miből élünk? És itt
még a régi zsidó vicc sem igaz, hogy abból, hogy vasárnap nem nyitunk ki.
A szerkesztőség napi húsz órán keresztül nyitva van, még hétvégén is.  A
többi az alvás idő. Regenerálódni, akkumulálódni is kell valamikor.

  Lapunk ingyenes, és e-mailen, és interneten kézbesítjük mindenkinek a
lakására, aki kéri. Az ingyenesség gesztus az olvasó felé, még vállalva annak a veszélyét is, hogy azt hiszik, hogy értéktelen a termék.
Manapság nemigen lehetne megoldani, hogy pénzt kérjünk az újságért.
Egyrészt, mert azonnal elveszítenénk az olvasók kilencven százalékát, mert a
mai ember mindenért fizet, de a kultúráért már vagy nem tud, vagy eleve nem
is akar. Másrészt meg igencsak macerás volna a pénz begyűjtése a világ
minden tájáról, és miért tolnánk ki a közelben élőkkel. Na és persze, ezt
ígértük, s mi másokkal ellentétben, be is tartjuk a szavunkat.
Sajnos a szponzorok nemigen dörömbölnek az ajtóinkon, de én jobban szeretem
a mecénás kifejezést, mert mindkettő teljesen mást jelent.
Egyesek kérdezik, miért nem kérünk száz forintot, ami jelképes összeg volna,
egy fél gombóc fagylalt ára, vagy négy szál cigaretta értéke, ami tényleg
nem egy nagy összeg. De a sok kicsi sokra megy alapon, ha mindenki küldene
száz forintot, akkor is tetemes összeghez juthatnánk. Egy kis matematika, száz olvasó után már tízezer forint lenne, és hatványozódhatna is, mert nekünk sok száz olvasónk van. Postán feladni nem érdemes, mert a csekken elküldött száz forint többe kerülne, mint maga az alapérték, és ha borítékba teszik, akkor is a kis kétszínű elhozatala kétszer annyiba kerülne. Azért a leleményes olvasók, néha a leveleik mellett benne felejtenek véletlenül... egy ötszázast, vagy ezrest levélpapírok között. Egyszer, kétszer már előfordult. Köszönet érte.

De...
Jönnek más levelek is.
Többen azt hiszik, hogy a jól menő magazin tele van pénzzel, kapja az állami
támogatást, és a sok szponzori támogatást, és a magánszemélyektől is folyik
be a kasszába. Ezért  igen szívhez szóló, segélykérő, és főleg pénzkérő levelek is
érkeznek.
Segítsünk a villany, gáz, vagy más számlák kifizetésében, a csekkek
feladásában, és hasonló témákban. Sajnos ezekre a levelekre elutasítóan kell
válaszolnunk, pedig szívesen megtennénk, ha ezzel valakinek a napi túlélését
elősegíthetnénk, annak ellenére, hogy irodalmi, és nem gazdasági lap
vagyunk. Az olvasóért mindent. Persze pénzt nem adnánk, mert bizonyára
vannak szélhámosok is, de ha elküldenék a csekket, akkor azt feladnánk, és
visszaküldenénk a feladott vényeket előzetes megbeszélések alapján.

Továbbszámolva az olvasók számát, ezer olvasónál már százezer forint lenne,
amivel már lehetne segíteni valamelyest. Magyarország lakosainak száma
mondjuk tíz millió, akkor tíz százaléka egy millió, az ő félgombócnyi
segítségükkel már a százmillióval  megváltanánk ezt a szegényes világot. A
nagykérdés az, hogy akadna-e olyan, aki lehagyná nyalni a fagylaltja felét?
Persze a százas is csak alapösszeg lehetne. És csak fél gombóc fagylalt ára,
mert ma olyan világot élünk, ahol az egyforintos fagylalt is kettőszáz
forintba kerül. És talán maradna az újság fejlesztésére is.
  Persze erre jó szívvel senkit nem bíztathatunk, nehogy összeütközésbe
kerüljünk az adóhivatallal, de véletlenek előfordulhatnak.
Mert most az van, hogy koldustól kérnek alamizsnát, hogy ilyen irodalmi
idézettel éljek.
   Ezen elmélkedésünk jelen esetben is csak fikció, feltételezés lehet, a
jóhiszeműség szüleménye, hiszen elméletben igen, de a valóságban szinte
elképzelhetetlen, és humor kategória, ami esetleg átbillenhet tragikomikussá
is.
    A magazin, ha szerény körülmények között is, de halad továbbra is a
kijelölt úton, a sok olvasni vágyó látó, és látássérült, és mozgássérült,
vagy siket  ember felé, hazánkon belül, és határainkon túl is. Isten, a
szolidaritás, valamint a szeretet jegyében folytatjuk ezt a kulturális
missiót.
Egyebet nem mondhatok.
 Nagy Vendel
2017. január

http://megszolalok.blogspot.hu/
megszolaloknagyvendel

A  magazin anyagi és tárgyi adományokat elfogad a  lap fennmaradása
érdekében...
********************
15. VERSRŐL VERSRE

Széll Magdolna: Nem vagyok más

Köd előttem, köd utánam,
azt sem tudom merre jártam.
Rút betegség lenyelt engem,
mélységeit megszenvedtem.

Poklok poklán égni szörnyű,
démonokkal nem volt könnyű.
Kaptam támaszt, óvó kezet,
szeretetből mentőövet.

Nagy lett az én veszteségem,
vakság terhét megismertem.
Új életem szánalmában,
igaz gyöngyökre találtam.

Vannak akik átölelnek,
mások gyáván elkerülnek.
Vakságomtól ne féljetek!
Lelkem teszem elébetek.

Nem vagyok más, csak egy ember,
ki forrón szeret szerelemmel,
meleget ad érintéssel,
szívét fonja körbe fénnyel.

2016.

Üdvözlettel: Széll Magdolna
Verseim -       https://m.facebook.com/Szell.Magdolna.versei/
Vagy -      http://www.irodalmisarok.eu/?page=page&name=Szell_Magdolna
................................

CSOMOR HENRIETT: Újévi köszöntő

Sietve távozik az óév.
Feledésbe merül a
kopottas bánat.
Pár óra múlva beköszön
az újév.
Addig is légy vidám,
s bizakodó.
Reméld, hogy az
új esztendő jobb lesz,
mint a tavalyi.
De ha nem történik
semmi rossz sem veled,
már az is félsiker..
S ha megéled a
következő évet,
te vagy a nyerő.
De most ne gondolkodj
efféle ostobaságokon.
Az életedet úgysem
tudod jobbra fordítani.
Éjfélkor öblítsd le a poros
úttól torkodat,
s vágj bele az újévbe.
Igaz, megint elmaradt
az újévi malac.
Azért én kívánok néked
sikerekben gazdag,
boldog új esztendőt.
2017. január 1.

.........................................

MENYHÁRT ANDRÁS: Debrecen

Igaza van Móricznak:
Debrecenbe megérkezni a legjobb; Álmos,
szép életet hazudó fala,
aranybikás vaskalapja alá,
hol mélység és mámor nem nagy,
de pont elég a meghaláshoz.

Aztán megindulni ebben a térben
az egyetlen nagy piac úton
S nem venni észre azt,
hogy szemünk mindig egy dolgot figyel:
a Nagytemplomot.

Elsikkad mellette minden,
El a csonka másik,
El az Arany Bika fara,
És bizony szürke a Püspöki Palota.
Ki sejtené, hogy létüket tűzvész megelőzte?


Miért gondolja bárki, hogy mindez Élet
egy riadt szemű kamasz szívében ?
Pedig szép, zengi búsan Csokonai,
Pedig templom, hol trónfosztást mondtak ki,
Pedig kollégium, hol tanult Kölcsey,
s kiáltott ál-életet ál-nemzetgyűlés.


Csak egy kis kört kell tenni
a zenélő főiskolánál a parkerdő körül,
és együtt érezni életet és halált
klinika, strand és stadion közt,
megízlelve az egyetem illatát,
beburkolózva a fák temetői csöndjébe


Itt futott elsőnek mindig a kamasz;
Sírhatott, nevethetett;
depresszió vagy hullámzó szerelem,
minden kőszív megremeg;
haláltól vagy gyönyörtől,
a jelen vérzik s végtelen.

Ha visszafelé jövök,
Már csak az elfelé érdekel;
Nem tart itt a Pálma cukrászda fagyija,
sem anyukám Déry Múzeuma,
hol első fáraómat,
Ecce Homo-mat láttam.

Már csak a huszonnégy emeletes látszik
Az is csak tizennyolctól felfelé.


Igaza van Móricznak:
Debrecenbe megérkezni a legjobb.
Ám elutazni még jobb.
Messzire anyák, testvérek sírjától;
Hánykolódó kamasz múlt
megidézett halál-morzsáitól.

2016. ősze
Menyhárt András / 49 /
 .........................................

KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: Idesnek

Kemény tél van úgy, mint régen,
Gyermekkorom jut eszembe,
Mintha csak most történt volna,
Anyám arca van előttem.


Ó ides! Ha most láthatnád,
Kint ismét reccsen a kolbász,
Mint valaha a padláson,
Tudod, mikor ott macska járt.
Emlékszem, beosztó szemeid,
Hogy néztek rám mosolyogva,
Ha felküldtél a padlásra,
És lejöttem elpirulva.
Hol voltál ennyit kisfiam,
A padláson járt a macska?
Had lássam csak kicsi szádat,
Nyisd ki szépen nagyra, nagyra.
Nem, most nem volt fent a macska,
Pici kolbász földre hullva,
Eltűnt gyorsan kis gyomromba,
Nehogy megegye a macska.
Ó ides ha most láthatnád,
Erkélyemen reccsen kolbász,
Nem jár már most itt a macska,
Csak én, most minden hajnalba,
Ősz fejjel, de gyerek szível,
Picit török minden reggel.

Nem járok már most lábujjon,
Több a kolbász, mint a napom,
Látod ides, csak azt sajnálom,
Nem láthatod most mosolyom.

********************

16. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

Kedves Vendi!
Elolvasva ismét magazinod, nemcsak együtt hullottam a hópihékkel,
hanem hallottam a piros zacskó zörrenését, a csengők csilingelését és
éreztem a gyertya, meg a fahéj és a csillagszóró illatait.
Tudod jövőre már bizony egy új kezdet jön, mert azt mondják, hogy az
ember hét évente megújul, ujjá születik. Ez neked, a magazinnak és
minden szerkesztőnek, írónak és olvasónak is fantasztikus eredmény!
Ehhez csak gratulálni tudok és fogadd, fogadja mindenki őszintén tőlem.
Kívánok hát rajtad keresztül mindenkinek nagyon békés és áldott
karácsonyt, eredményes, egészségben gazdag és írásban, olvasnivalóban
tömény új évet!
András
 .....................................

Szia Vendi! Közreadták a Poeten a múlt évi statisztikákat a verseidről.
Küldöm neked. Elérkezett az év vége, és ebből az alkalomból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged.

2016-ban egy-egy alkotónak a Poeten átlagosan 6 verse jelent meg. Neked 42
versed lett ez idő alatt publikálva, ami jóval meghaladja az átlagot. Nagyon
termékeny vagy, csak így tovább! :)

A 2016-ban publikált verseidet összesen 3444 alkalommal tekintették meg
látogatóink, melyek közül Angyal a széllel című versed volt a legnézettebb
295 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 216-an szoktak megtekinteni).
170 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek
jelöljék őket. Szemed tükrében című versed volt a legnépszerűbb 8 kedvencnek
jelöléssel. 214 hozzászólással is gazdagodtak műveid az év folyamán. E
tekintetben is Szemed tükrében című versed vitte a pálmát 10 hozzászólással.

RITA
…………......................…..

Drága Vendi!
Nagyon meghatott a történeted, szépen írtad, jó érzés volt olvasni..
Mostanság én is sokat gondolok szüleimre, akik szintén a Fényben
vannak, vajon mit látnak most belőlünk.. érzem őket.. többet érzek ebből
a világból, de nem mondom..
Akik ezt a világot élik nem értenék meg, így azt sem értik miért nem
sírok, amikor arról beszélek milyen fiatalon távoztak a szüleim,,
Látom őket álmomban, itt vannak.. néha egyedül jönnek, néha együtt, néha
más felmenőimmel.. ők fogják a kezünket és ez az, ami örök ebben a
mulandóságban..
 Szeretettel:H.   HENI...

.......................................

KEDVES OLVASÓM.....

   Már évek óta küldöm a  magazinokat erre a  címre, és sajnálattal észlelem
hogy semmi reagálást , visszajelzést nem kapok. Így talán a  végtelenségbe,
vagy az érdektelenségbe küldöm leveleimet.  Ezért  2017.01.01-  től a
címlistámról törlöm.
     Az  újság olvasóihoz bármikor visszatérhet, mivel a  hetedik évfolyamot
kezdem ezen a  szent napon.   A lapot ezentúl is megtalálja az interneten,
wwwmegszolalokblogszpot- on  és a  megszolalok nagy vendel  facebookon,
valamint a  youtube-on és a  MEK oldalain is.  Ezen kívül még húsz  egyéb
listákon is.,  de e-mailes kérésére újra felkerülhet  a  szerkesztőség
címlistájára. Fájó szívvel  törlöm, amit sajnálok, mivel a  sok ezer olvasó
szerint érdekes magazinban biztos találhatna  önnek is tetsző  olvasnivalót.
Nem kutatom az okát , hiszen számtalan dolog lehet, hogy  egyáltalán nem
fogadja a  magazinjaimat, bár az is lehet, hogy csak nem reagál kérésemre
sem.
   Elnézést kérek, ha az újság színvonala késztette erre a  döntésre.
ÉN ezt a  magazint egy missiónak tartom a  fogyatékos emberek felé, számomra
csaknem mindent jelent, és publikálási lehetőség olyanok számára,  akik még
sehol nem  jelentek meg ez idáig,  A  lapot a  vakok is olvashatják géppel.
ez egy hiánypótló magazin, ami megjelenik az egész világon.
További sikereket kívánok  ebben az új esztendőben.

Tisztelettel:   Nagy Vendel
 2017.01.01
 nagy.vendi54@gmail.com
megszolalok művészeti magazin

********************
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY ROVATA : A  VÖRÖSHAGYMA

Soponyai Mihály
A TITOKZATOS KOLESZTERINBAJNOK...A VÖRÖSHAGYMA.
A népi gyógymód évezredek óta ismeri és veti be ezt liliomfélék családjába
tartozó növényt. Javítja a májfunkciót, az emésztést, használták vértisztítóként, szíverősítőként.
Jól alkalmazható megfázások ellen, de mégis most a koleszterin javító hatását emelném ki a vöröshagymának. Dr. Gurewich, a Tufts Egyetem professzorát elkeserítette a szívinfarktuson átesett betegei koleszterinszintje. Ugyanis a szívroham egyik oka a kevés HDL koleszterin és a sok LDL koleszterin. Ha a beteg ugyanazt az étrendet folytatja, ami szívrohamának oka volt, a jövőben is szívrohamokra számíthat és előbb-utóbb belehal. Szóval a professzor egyik lengyel származású munkatársára
hallgatva döntötte el, hogy betegeit hagymakúrára fogja.
A napi egy nyers hagyma fogyasztása megdöbbentő eredményekre vezetett.
Betegeinél a HDL-LDL koleszterin aránya egy-két hónap múlva javulni kezdett,
a napi egy hagyma elfogyasztásának hatására. Hamarosan a HDL
koleszterin megkétszereződött és meg is maradt tartósan. Minden 1%-nyi koleszterin szint csökkenés, 2%-kal csökkenti a szívroham kockázatát!
A vöröshagyma bizonyult a leghatékonyabbnak, de csak nyersen hozott javulást.
Minél csípősebb a hagyma, annál hatásosabb. A magyar a hagymát is hagymával ette
valamikor, s még népdalaink némelyike is utalt a tarisznyában lapuló vöröshagymára.
Nem is betegeskedtek annyit az emberek, amíg kenyéren és hagymán éltünk.
Még miért jó ez Neked?
A hagyma hígítja a vért, csökkenti a vérrögképződést - sütve, főzve is -, elpusztítja a baktériumokat, szabályozza a vércukorszintet. Még az emésztést is segíti!
Koleszterinjavító hatása mellett a hagyma kiváló tüdőtisztító is, ezért a
városi embernek egyenesen kötelező, bár erre a lila fajta a megfelelőbb.
Hogyan edd? - Nyersen rakhatod kenyérre, vagy vághatod salátába. A nyers
fogyasztás szabályát betartva csak képzeleted szab határt annak, hogyan,
mivel készíted el.



Mennyit egyél? - a kísérletek alapján már napi fél vöröshagyma hatásos.
Meddig tartson a kúrád? - ha koleszterin csökkentés a célod, legalább 2
hónapig végezd!
Összegezve, koleszterinszinted javulása érdekében:

1, Egyél több nyerset, és kerüld a zsírban, olajban sütött dolgokat.
Használj hidegen sajtolt olajat és egyél magvakat, hogy májad az érvédő HDL
koleszterint állítsa elő. Ezt tanácsolja dr. Bieler.

2, Egyél hónapokig naponta legalább egy fél fej vöröshagymát, hogy
megjavítsa csökkentse a rossz, és javítsa a jó koleszterin mennyiségét
véredben - javasolja dr. Gurewich. Minél csípősebb a hagyma, annál jobb a
hatásfoka!

+1 ötlet: az LDL koleszterin magas értéke miatt az érfalra rakódó nyálkát
kiválóan oldja egy csodálatos déligyümölcs: a grapefruit.
Sajátos vegyületei úgy oldják fel a lerakódott, érszűkítő anyagot, mint
zsíroldó a tűzhelyre égett zsírt. Ha nem vagy hajlandó lemondani a zsíros
ételekről, legalább fogyassz rendszeresen grapefuitot!
Ne várd a csodát, mert csodák között élsz.
Egyik ilyen csoda a hagyma, kezdd el fogyasztani még ma!
Ui.: hagymaszag ellen zárd az étkezésedet szegfűszeg vagy édesköménymag
rágásával, utóbbi kiváló erjedésgátló is egyben.
A tojás: a hiedelmekkel ellentétében nem ártalmas, sőt, a jó koleszterint, a HDL-t emeli!!!
Egy jó hír:
Naponta egy pohár borocska csökkenti a koleszterin szintedet!!!
Jó étvágyat és jó hangulatot hozzá!!!
 Soponyai Mihály
********************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
……………....................………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
…………….....................………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
………………...............……….
facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
………………...........………
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
…………...........…………..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
.................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
..................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
....................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 701





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése