2016. november 13., vasárnap

MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 11. hó – hatodikévfolyam, tizenegyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. november


 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1.  LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

    Túléltük a  Valentin napot, ami eleve Bálint nap volna, na és a  rengeteg  Happy Birthday, minden idők legigénytelenebb dalocskáját a  maga egy sorával, s minálunk a  legsületlenebb születésnapi dal is sokatmondóbb.   Nem is értem  miért  van ez?   S most itt van a  nyakunkon  a  Halloween.  Mert ugye elvégre  magyarok vagyunk.
   Eléggé el nem ítélhető módon már az óvodákban is  farsangi bált rendeznek a  legijesztgetőbb jelmezek jegyében.  Sokkal többre jutnának ha vinnének az anyjuk sírjára egy csokor virágot.
   Alább, az egyik rovatban megemlékezünk elhunyt rokonainkról és ismerőseinkről.
NYUGODJANAK BÉKÉBEN.

Az  idén emlékezünk  az ötvenhatos  forradalom  kezdetének, és leverésének hatvanadik évfordulójára. Még ma is elborzadunk a  sok áldozat hallatán, s  talán nem is véletlen hogy ennyire közel van a  halottak napja az eseményhez.
Aztán  elborozgatunk  az új borral a  Márton napi libapecsenye után,  s  ropjuk a  táncot a  Katalin és Erzsébet bálokon.  Vigadjunk feleim! A fene egye meg a  más macskáját, csak a  miénk maradjon...

SÍRFELIRAT

Testem e  földbe
Lelkem a  mennybe
Szívem szívetekbe szállt.

Puskás Gyurka sírfelirata   2015. a  faddi temetőben.
HALÁLÁNAK EGYÉVES ÉVFORDULÓJÁRA. 

E  három sor az első kőbe vésett versem.

Egyebet nem mondhatok,  a  szerkesztő...

Nagy Vendel szerkesztő


NAGY VENDEL: Novemberi fények.

Meghaltál!
Jó pár éve már,
Elmúlt számodra a földi élet.
Tested talán semmivé lett?
Elporladt, s akár a hamu
Szürkül lent a sötét mélyben?
S hogy voltál, csupán e rideg
Kőoszlop jelzi csak?
Vésett neveden arany füstje csillan.
A hantokon apró tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha lebbenti őket
Lenge őszi szellő.
Bágyadtan bólogat reá
Nagyfejű, fehér krizantém.
Halkan zizzen a kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...
Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.
Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz gyertya ragyog.
Fekete, bársonyos égbolt
Gyújt hozzá millió csillagot.

Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)
2016.   november  1.
**********************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
       ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL  -  TIZENEGYEDIK RÉSZ
  3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL
       BURZA MÁRIA,  HOLLÓSI TÓTH KLÁRA,  KERTÉSZ NÓRA, MIKS MÁRIA
       ZSIGAI KLÁRA, YLEN MORISOT,  MÁTYÁS RITA
  4. ÖRÖMHÍR... MEGJELENT ÚJ KÖTETEK
      ÁRVAY MÁRIA  NOVELLÁS KÖTETE
      KALOCSA ZSUZSA  VERSES KÖTETE
  5. ARCKÉPCSARNOK
      GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA
      VÁLTOZTASSUK MEG  A  SZEMLÉLETET: NAPSUGÁR ANNA
  6. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN
      BURZA MÁRIA : SODRÁSBAN  -   MÁSODIK RÉSZ
  7. BEMUTATJUK... KOPA MARCELL:   REPEDT VILÁG
  8.  HAZAI TÁJAKRÓL -   NAGY  VENDEL  VERSEI
  9.  EGY TEMETŐLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
       VÉGHELYI JÓZSEF: VOLTAM MINT  TE, S LESZEL MINT ÉN...
10.  HALLGASSUK EGYÜTT
      DR. KOVATS  GYULA  ZENEI ROVATA JÁRTÓ RÓZA  VERSEIVEL
11. NYUGODJANAK BÉKÉBEN
      NOVEMBERI FÉNYEK - EMLÉKEZÉSEK HALOTTAK NAPJÁN
      NAGY VENDEL, BURZA MÁRIA, ZSIGAI KLÁRA, CSOMOR HENRIETT
     SZÉLL MAGDOLNA, SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI,  BIRTA ANGÉLA
12. KRAKKÓI KIÁLLITÁS  - STEKLY ZSUZSA  KÉPEI
13. DALSZÖVEG  A  LAZIO INDULÓJÁRA
      NAGY VENDEL: ZÁSZLÓINK LOBOGTASD
14. VERSRŐL VERSRE...
      CSOMOR HENRIETT,  SZÉLL MAGDOLNA, KUCHTA CSILLA,  BURZA MÁRIA,
      KOVÁCS JÓZSEF, SERBÁN EDINA, MÁTYÁS RITA,   I.P. STEVE,
      KALOCSA ZSUZSA
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT  -  OLVASÓINK ÍRTÁK
16. CSAK A  DAL - NAGY VENDEL DALAI:  PATAK VIZE BEFOLYIK A  DUNÁBA
17. TERMÉSZET GYÓGYÁSZAT.  
      SOPONYAI MIHÁLY ROVATA:  KÖZÖNSÉGES GALAJ
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

**********************
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ  ANGYAL

-TIZENEGYEDIK RÉSZ-

Erdősné Onda Marica
Ez a nap azonban nem akart eljönni.
Richárd még mindig rakodómunkásként dolgozott Rotterdam kikötőjében, és minden erejével fájdalomtól feszülő izmaira koncentrált, amikor agyába bekúsztak régi életének képei. Nem barátkozott, nem nagyon beszélgetett senkivel a kötelező körökön kívül. A többiek hamar megunták mogorvaságát és elkerülték. Richárd a lehető legtöbb túlórát vállalta, és szinte teljes aszkézisben élt.
Esténként, ha még nem rogyott össze a napi munka fáradalmaitól, futni ment, amíg kimerülve be nem zuhant az ágyba és mély álomba nem merült. Próbált egyáltalán nem gondolni sem a múltra, sem a jövőre. Bence eleinte gyakran felhívta annak ellenére, hogy elválásuk előtt heves szóváltás alakult ki köztük, és haraggal, majdnem hogy köszönés nélkül hagyta ott barátját Hollandiában.
Richárd számára egyre kínosabbak lettek ezek a beszélgetések, így egyik nap, egy ismételten veszekedésbe torkollt hívás után, amikor pakolás közben a telefon kicsúszott a zsebéből, és a földre esett, hirtelen indulattal a tengerbe rúgta.
Bence naponta többször is megcsörgette Richárd számát, és egyre nagyobb félelem lett úrrá rajta, amiért nem tudta elérni őt. Már a legrosszabbra gondolt, amikor e-mail érkezett barátjától, hogy a telefonját elveszítette és majd időnként jelentkezik, és megint nagyobb összeget tett be arra a bizonyos számlára. Ennyi volt az üzenet. Nem érdeklődött, nem írt magáról sem. Bence megértette, hogy Richárd nem kíván semmilyen kapcsolatot tartani, még vele sem, és a kislányáról továbbra sem vesz tudomást, csak annyiban, hogy anyagilag gondoskodik róla.

A változást a decemberi leállások hozták. Richárd munka nélkül maradt. Tétován járkált a fagyos utcákon, és mióta eljött otthonról, talán először kínozta honvágy. Hogy elfojtsa ezt a kínzó érzést, bement abba a kocsmába, ahová kezdetekben többször is hívták munkatársai. A törzsgárda most is ott ült az asztaloknál. Megerőltette magát, és igyekezett barátságosan beszélgetést kezdeményezni. Mi tagadás, sikerült úgy beilleszkednie a társaságba, hogy másnap azt sem tudta, hogyan került az ágyába. Tisztességesen leitta magát. Fájt a feje és kavargott a gyomra. Belenézett a tükörbe és megundorodott magától. Iszonyat erős kávét főzött, és hányingerét leküzdve magába tuszkolt néhány falatot. Amikor tisztultak gondolatai, belenézett a pénztárcájába. Meg sem lepődött, hogy teljesen üresen találta. Pedig arra emlékezett, hogy elég tetemes összeggel indult el dorbézolni. Szerencsére annyira nem volt felelőtlen, nem vitte magával a rendelkezésére álló teljes összeget. Elővette matraca alól a pénzt, összerámolta holmijait és zuhanyzás után már készen is állt az útra. Kiment az állomásra, és megvette a jegyet az első Amszterdamba induló vonatra. Onnan néhány óra várakozás után fapados repülővel érkezett meg Budapestre. A Sopronig tartó utat végigaludta, így viszonylag kipihenten érkezett meg a késő délutáni órákban.
Bement az állomás előtti nyilvános fülkébe, de aztán letett a telefonálásról. Lehajtott fejjel ballagott az ismerős utcákon. Első útja a temetőbe vezetett. Az útközbe eső virágboltok mind zárva voltak, így üres kézzel és még üresebb szívvel állt meg Felícia sírjánál. A márvány¬táblán szép ívű betűk őrizték Felícia nevét és rövidke életének évszámait. Kis ovális keretből egy fotóról mosolygott rá a lány. Richárd a hideg sírkőnek támaszkodva némán könnyezett. Csak amikor eljött a temetőből, akkor jutott eszébe, hogy a síremléket talán anyósáék állíttatták, így majd nekik is küld némi pénzt, ha ismét dolgozni fog.
Koromfekete volt az ég, amikor a házához érkezett. Hatalmas hófelhők pöffeszkedtek az égen, elnyelve a közvilágítás fényeit. Az utca csendes volt, egyetlen ablak sem hívogatta sárgás tekintetével. Az órájára pillantott. Talán már késő van ahhoz, hogy bejelentkezés nélkül beállítson. Az is lehetséges, hogy nincs is itthon senki. Most jutott csak eszébe, hogy talán a gyermeket a nagyszülők nevelik lent vidéken, barátai pedig élik életüket. Lábai önkéntelenül az egyetem irányába indultak el. Marina lakásában égtek a villanyok. A férfi igazoltnak vélte elgondolását, így visszaindult az állomásra. Csak amikor odaért, jutott eszébe, hogy Bencénél megszállhatna. Ő későn szokott lefeküdni és dühkitörései ellenére valószínűleg mégsem rúgná ki, ha most felkeresné. Még jártak a buszok, de ő inkább gyalogolt. Hozzászokott a fizikai megterheléshez és a hideghez, így szinte észre sem vette az egész délutáni járkálást a nulla fok körüli hőmérsékletben. Csöngetett, de a ház néma maradt. Lehet, karácsonyra hazautazott a szüleihez, de ki tudja, még az is lehet, hogy elköltözött, vagy ő is megtalálta az igazit. Ő is? Hasított Richárdba a gondolat fájdalma. Mire jó, ha az ember megtalálja élete nagy szerelmét, ha aztán el kell veszítenie? Bárcsak sose érzett volna szerelmet, ha ilyen mérhetetlen szenvedéssel jár karöltve. Felnézett az égre, szemei égtek, éhes volt és fáradt. Hirtelen elhatározással döntött, és szinte futva tért vissza a vasútállomásra. Még elérte az utolsó pesti gyorsot. A meleg fülkében aludt egy kicsit. Amikor felébredt, úgy érezte, nincs több vesztegetni való ideje. Néhány napot a fővárosban tölt, majd visszautazik Hollandiába, és felszáll az első tengerjáró hajóra, amin munkát kap. Nem köti ide már semmi, a szíve valahol messze jár fönt a felhők között, ha egyáltalán még van szíve, és nem csak egy érzéketlen izomköteg pumpálja a vérét értelmetlen kitartással.

*
Marináék Bencével együtt a Bakonyban töltötték az ünnepeket a nagyszülőknél. Aggódtak Anna miatt, aki egyre gyengébb és megtörtebb lett. A fiatalok abban reménykedtek, hogy a mosolygós, vidám kis teremtés majd visszacsempész egy kis életkedvet nagymamája lelkébe. Ez így is volt, egészen addig, amíg nem került sor a búcsúzásra. Anna szeme ismét fénytelen és szomorú lett, amikor unokája kesztyűs kis kezével pápát integetett feléjük.
Bence továbbra is lelkesen segítkezett Marinának, és a barátnők sem maradtak el. Szilvi eleinte csak egyedül járt fel, hogy mentesítse Rinit néhány órára, de hamarosan Zsombor is csatlakozott barátnőjéhez. Nagyon megkedvelte a kis csapat minden tagját és a bájos kislányt is. Rini egyre könnyebben vette az akadályokat, és sokat gondolt a nők kifogyhatatlan erejére, főleg akkor, amikor magas lázzal feküdt és meg sem tudott mozdulni. Zsombor megtiltotta, hogy a kisbaba körül tüsténkedjen, nehogy a kicsi is elkapja a betegséget. Még szerencse, hogy ez a vizsgaidőszak előtt történt, így Szilvia vállalta a helyettesítést, és Rini betegségének idejére Bence is visszaköltözött a házba. A férfi szűkszavú e-mailben értesült barátja tervéről. Ismét rátört a tehetetlen düh, de hiába válaszolt az e-mailre, nem kapott további üzenetet.

Szilvia január közepén egy levelet hozott Marinának. A lány szíve hevesebben dobogott, amikor felismerte Richárd szép betűit. Bevonult a fürdőszobába a borítékkal, leült a kád szélére és lassan hajtogatta szét a hosszú levelet.
Forró könnyei záporként hullottak a papírra. Richárd őszintén feltárta érzéseit a lány előtt. Leírta honvágyát, a decemberi látogatást, gondolatait, fájdalmait és döntésének okait. Megírta azt is, hogy az üres ház és az érintetlen bankszámla kapcsán arra gondolt, hogy a nagyszülők vették magukhoz Felícia gyermekét, és hogy igyekszik majd ezek után őket segíteni, amennyiben módja lesz rá.
Marina a hideg mosdókagylóhoz támasztotta a homlokát, és hangosan zokogott. Felícia gyermekét... így írta Richárd. Nem fog visszajönni, soha sem fog már visszajönni - gondolta keserűen. Szüntelenül lángoló szerelme, gyötrő vágyakozása ismét haragba csapott át. Összeszorított ajkakkal nézte sírástól kivörösödött szemeit. Az ázott kis levelet vissza¬gyömöszölte a borítékba, mert kopogtattak az ajtón. Egy alig hallható mindjárt volt a felelete. Jéghideg vízzel hűsítette égő arcát, de nem sokat segített. Bence biztosan megkérdezi majd, miért sírt...
Ám a férfi nem kérdezősködött. Szilvitől tudta, hogy Rininek is írt Richárd, és gondolta, vele is csak azt közölhette, amiről ő az e-mailből értesült.
- Jól vagy? - kérdezte együtt érzőn.
Rini némán bólintott és állta a férfi tekintetét.

*
Az éjszaka árnyai növelték Marina félelmeit. Az idő telik, Regina napról napra okosabb lesz. Elindul, szavakat, mondatokat mond és előbb-utóbb kérdezni is fog. Mit mondanak majd neki? Hogy lehet megértetni egy kisgyermekkel, miért nem az anyukája és az apukája van vele, és egyáltalán mit mondjanak magukról? Kik ők és miért ők nevelik? Alig várta, hogy reggel legyen, és megcsörrenjen a telefon, úgy, ahogy mindennap. Bence egy atomóra pontosságával élt és jelentkezett. Rini lélegzetvétel nélkül zúdította a férfira kételyeit.
- Csillapodj, te kis hurrikán! Nem lesz Ginából holnapra felnőtt nő. Ráérünk még a válaszokkal, legalábbis az esti találkozásig mindenképp. Ne agyalj ezeken. Az nem kérdés, hogy mindenben az igazat fogjuk neki mondani. Semmi habos mázas mese, aztán meg a mérhetetlen csalódás, ha majd megtudja, mi is történt. Meg akkor még azzal is meg kellene birkóznia, hogy nem voltunk őszinték hozzá, tehát bennünk sem bízhat. Nem kell ezt sem túlparázni. Felícia az édesanyja és örökre az is marad. Richárd nem rossz ember, és hiszem, hogy hamarosan hazatér. Te Rini vagy, én meg Bence, mint ahogy Zsani vagy Szilvi és Zsombor is barátok. Természetes lesz a kicsinek, hogy mi vagyunk körülötte, és nem fogja megkérdezni, hogy tulajdonképpen mit keresünk mi a szülei helyén.
- Legalábbis addig nem, amíg csak ezt a felállást látja, de mi lesz, ha az oviban majd hallja a többiektől, hogy anyu meg apu és nagynéni meg ki tudja még ki?
- Marina, állj le! Az még több mint egy év, vagy lehet, kettő is. Addig még ezer dolog változhat. Ezen majd ráérünk akkor agyalni, addig fölösleges ilyesmivel foglalkoznod. Inkább keress egy KRESZ-tanfolyamot, mert kikapcsolódásra van szükséged. Majd mi megszervezzük Regina felügyeletét, amíg te tágítod a fejecskédet. Tereld el a gondolataidat valami mással. Tudod, minden napnak elég a maga baja, és reménykedjünk abban, hogy majd minden szépen elrendeződik.

Mire virágba borult a bodza és hárs illatú lett a tavasz, Marina elvégezte a KRESZ - tanfolyamot és vezetni járt. Nagyon nehezen vette rá magát erre a lépésre, és hogy Gina helyett magára fordítson némi időt és pénzt, de Bence nagyon meggyőző tudott lenni a maga módján. Olyan érveket sorakoztatott fel a jogosítvány megszerzése mellett, amivel nem tudott Rini ellenkezni. Eleinte még voltak gyenge próbálkozásai, mint például mások is járnak biciklivel, na meg gyalog és tömegközlekedéssel is, de aztán beadta a derekát, amikor egy zápor elkapta őket, és bőrig áztak. Rini hálát adott mindenkinek, aki csak szóba kerülhetett, hogy nem lett beteg a kislány, és másnap beiratkozott a tanfolyamra.

Regina első szava a baba volt. Olyan sokszor hallotta a körülötte lévőktől, hogy milyen szép, vagy milyen ügyes baba. Aztán a feltehetően Benceként értendő Bebe és a vau-hoz hasonló megnyilvánulás került be a Marina által vezetett kis füzetbe. A nyár folyamán a nagyszülők is megkapták a nekik kijáró mama és papa titulust. Rini továbbra is videóra vette Regina életének fontosabb eseményeit. Az első lépések Annáék udvarában a pipi irányában történtek, amit nagy tapsvihar és éljenzés követett. A büszke nagymama feltétlenül szükségét érezte, hogy összecsődítse a rokonságot és az ismerősöket a hatalmas pillanat megünneplésére. Ám még nagyobb volt a meglepetés, amikor a három hetes nyaralás után megérkezett Bence és a kicsi a kapuhoz tipegve kiabálta:
- Bebe ató, Bebe ató!

Rini szinte kivirult a vidéki levegőtől, vagy a megnyugvástól, hogy az élet megtalálta normálisnak mondható medrét még ebben a különös helyzetben is. Regina tökéletesen fejlődött, egészséges, erős kislány volt. Anna állapota is javult, ahogy kilábaltak a télből. A vezetési vizsga elsőre sikerült egyetlen hibával, amire Rini nagyon büszke volt. Ám ez sem oszlatta el félelmeit. Ha egyedül ült az autóban, akkor nyugodtan vezetett, de ha Gina is ott trónolt a hátsó ülésen, megdermesztette a felelősség, és bepánikolt.
- Hazafelé te vezetsz - dobta oda a slusszkulcsot Bence a lánynak.
- Akkor itt maradunk, mert ugyan én egy tapodtat sem - nevetett vissza Rini.
- Ne hisztizz már! - förmedt rá játékosan Bence. Ám hiába volt a játék, vagy a komoly szó, nem tudta rávenni Marinát, hogy ő vezessen a hosszú úton.
Ezen a félelmén Rini csak akkor lett úrrá, amikor Gina egyik éjszaka váratlanul belázasodott. Gondolkodás nélkül tette be az autóba, és már röpültek is a kórház ügyeletére. Csak amikor hazaértek, akkor döbbent rá, hogy rögeszméje elpárolgott a krízishelyzetben. Ettől kezdve már bátran ült a kormány mögé bármilyen hosszú útra és a nap bármelyik szakában.
Regina nagyon jól viselte az utazásokat, ha tele volt a pocija, egy ideig nézelődött és magyarázott a maga kis nyelvén, aztán elszenderedett.

- Beszélgettem Annáékkal arról, hogy mit is mondjunk Reginának - kezdte Rini.
- Látom, nem hagy nyugodni téged ez a kérdés.
- Arra gondoltam, hogy előveszem a fényképalbumot meg a gyerekszobába is rakok ki képet Felíciáról és Richárdról. Annáék is egyetértettek velem. Talán természetesebb lesz így neki, mintha csak négy-öt éves kora körül fog látni fényképeket, két számára teljesen idegen emberről.
Regina szívesen nézegette a fotókat, néhányat sikerült megkóstolnia is, amikor Rini nem volt elég éber. De hamarosan bővült a szókincse az: apa, anya, Ani, ez Zsani lett volna, Ato, amit sokáig az autóval azonosítottak, de Gina csak a fejét rázta, majd hozzátette, Ato vau. Szilvi és Zsombor sokáig csak néni és bácsi volt a kislány számára, de szívesen töltötte velük az időt. Közvetlen volt, mindenkit elfogadott. Még az orvosi rendelőben sem sírt, mint a legtöbb kisgyerek. Pápát integetett a doktor néninek és a várakozó babáknak is. A nagyszülők nagyon büszkék voltak egyetlen unokájukra, fogadott lányukra és Bencére is. Gyakran sokatmondó mosolyt küldtek egymás felé a fiatalok háta mögött. Titkon abban reménykedtek, hogy Rinit és Bencét majd összehozza a közös öröm és a közös gond. Richárdról alig beszéltek. Csak akkor került szóba a neve, amikor titokzatos pénzküldemény érkezett Hollandiából, majd később más, távoli országok kikötőiből. Ferenc arra gondolt, nem veszi át a pénzt, visszaküldi a feladónak, de szerencsére előtte beszámolt erről a tervéről Rininek és Bencének. A lány ekkor mutatta meg nekik Richárd egyetlen levelét, melyben arról írt, hogy elképzelése szerint a nagyszülők nevelik a kislányt.
- Nincs értelme visszaküldeni, feltehetően már úgysem találnák meg őt - mondta Bence.
Így már érthető volt a küldemény célja, és a nagyszülők is arra a gondolatra jutottak, hogy beteszik az összeget a Regina számára nyitott folyószámlára.

Már két éves is elmúlt a kislány, amikor Marina legnagyobb megdöbbenésére, ügyesen kimászott a kiságyból, és becsörtetett utána a hálószobába, ahol takarított. Richárd szobáját érintetlenül hagyták, csak időnként törölte le Marina a port a bútorokról, kiszellőztetett, meg¬forgatta az ágyneműt, hogy készen várja tulajdonosát.
- Jini, apa jön? - kérdezte a kicsi, csillogó szemekkel, és felmászott a hatalmas franciaágyra.
- Apa most dolgozik, de hamarosan jönni fog - nyögte a lány alig hallhatóan.
- Hol van apa? - folytatta Regina.
Ekkor Bence hangját hallották a földszintről.
- Mit hozstál? - szaladt a kislány a lépcső felé.
Bence felkapta és a levegőbe dobta.
- Na, mit hoztam? Kíváncsi vagy, te kis boszorkány, igaz? Ám én csak a jó kislányoknak hoztam finomat.
- Jó kislány vagyok és Jini is jó kislány - nevetett Regina. - Apa mikor jön?
Marina szomorúan nézett Bencére. Tekintetében benne volt a kérdés: ugye milyen hamar el¬jött ez az idő?
- Eszünk finom banánt, vagy joghurtot, aztán elmegyünk sétálni, és hagyjuk, hogy Rini ügyesen kitakarítsa a házat és aztán még pihenjen is egy kicsit - válaszolta kitérően a férfi.

- Hol van apa, anyucinál? - kezdte újra a kislány evés közben.
Rini könnyeit törölgetve kilépett a konyhából.
- Nem, kicsim, apa dolgozni van.
- Viszünk anyucinak vijágot?
- Viszünk, persze hogy viszünk. Felöltözöl szépen és már indulunk is - mondta Bence.
- ... és megnézzük apát, hogy dolgozik?
- Apa messze dolgozik, nem mehetünk oda. De majd mutatok neked valami érdekeset - próbálta leszerelni Bence a kislányt.
Marina nem tudta kihasználni az ajándékba kapott időt. Sem a takarításhoz nem volt kedve, sem pihenéshez. Melegítőt húzott, és elment futni. Milyen régen nem futott már és könyvet sem vett a kezébe az utóbbi két évben. Hajtotta a düh és a reménytelenség. Lehet, tévedett, amikor azt hitte, hogy Regina nem fog kérdezősködni, természetes lesz neki szülei távolléte, ha nyíltan beszélgetnek erről előtte és nem valami hatalmas és rejtélyes titokként kezelik. Megállt egy magas, vastag törzsű fánál, és keservesen sírt. Miért nem hallja meg Richárd a hívását, a könyörgését, hogy térjen haza már végre!
*
Richárd hamarosan rájött, hogy a tengerjáró hajón önmaga börtönébe zárkózott. Munkaidő után úgy járkált a szűk kis kabinban, mint egy fogságba esett oroszlán. Néhány hónap múlva a felmondást fontolgatta, de végül meggyőzte magát, hogy ez méltó büntetése, amiért nem védte meg imádott feleségét a tragédiától. Álmatlan éjszakákon leveleket írt Felíciához, majd reggel elégette őket. Néha Rininek is, Bencének is megfogalmazott pár sort, de a hajnali fényben azok a levelek is hasonló sorsra jutottak, mint a feleségéhez írt gondolatok.
Egyre feszültebb, ingerültebb lett, ami másoknak sem kerülte el a figyelmét. Gyakran kavargott a gyomra, fájt a feje, így ha kérdezték, ezt nevezte meg rossz kedve okának. A hajó orvosa nem tudott rajta segíteni. Sok pihenést és levegőzést javasolt, és szóba hozta, hogy talán a bezártság miatt hajlamos a depresszióra. Próbáljon barátkozni, kialakítani maga körül egy kis társaságot, hogy ne érezze annyira a végelláthatatlan tenger összemorzsoló erejét. Richárd azonban tudatosan kerülte mindenki társaságát, míg egy napon a bárban kénytelen volt végighallgatni egy lengyel férfi szomorú monológját. Peter is a hajón dolgozott, ismerték egymást, bár nem barátkoztak. Ma szabadnapos volt a férfi, és kicsit többet ivott a kelleténél.
- Tudod, egy percig sem maradnék ezen a bádogteknőn, ha nem kellene annyira a pénz. Négy gyerekem van otthon és már majd egy éve nem láttam őket. Hiába próbálkoztunk, egyszerűen nem tudok otthon olyan munkát vállalni, amiből rendesen tudnám fizetni a hiteleket, és nevelni a srácokat. Addig unszolt az asszony, míg aláírtam két évnek. Ebből kitisztázzuk a házat és talán könnyebb lesz azután - mondta, majd hosszasan hallgatott. Újabb pohár ital után gyűrött szélű borítékot húzott elő a zsebéből, és a pultra rakosgatta a négy kis fényképet. Két nagyobb fiúcska, talán kisiskolások, még az is lehet, ikrek, olyan egyformák. Egy mosolygós, szőke kislány és az asszony egy karon ülő kicsivel.
- Jó neked, hogy nincs még gyereked... Nem való már ez az élet családos embernek. Nem múlik el óra, hogy ne gondolnék rájuk, hogy ne gyötörne a honvágy. De hát értük teszem, hogy nekik majd jobb legyen az életük...
Richárd a távolba meredt. Eljutottak tudatáig a férfi szavai, de gondolatai már máshol jártak. Messze, nagyon messze. Krétára gondolt, az első találkozásra Felíciával, az esküvőre, majd a baba érkezésére. Neki még egy fényképe sincsen a kicsiről. Hány hónapos is lehet Regina? Bizonyára sűrű barna haja és nagy barna szemei vannak, mint Felíciának. Talán kérhetne egy képet Bencétől... Aztán gyorsan elhessegette a gondolatot, és a munkájára koncentrált.
Ám ha egy gondolat befészkeli magát az ember agyába, attól nehéz szabadulni. Leszállt az éjszaka, és a tenger morajlása ismét visszarepítette a múltba. A beszélgetés után egyre többet gondolt kellemes otthonára, szép életére, barátaira és igen, a kislányra is. Meglepődött, hogy nyomtalanul eltűnt szívéből az a gyötrő érzés, hogy a gyermek okozta Felícia halálát, még ha csak közvetve is. Papírt, tollat vett elő, és megírta szándékát a nagyszülőknek, hogy hazatér és új életet kezd. Minden nap elolvasta a levelet és egyre inkább feltámadt honvágya. Ám amikor postára adhatta volna, félelmetes szörnyekként támadtak rá a kérdések, kétségek: nem veheti csak úgy el Annáéktól az unokájukat, ha eddig feléjük sem nézett. Hogy képzeli ezt, hogy csak úgy beállít és követeli a gyermeket. Lehet, Ferenc vasvillával kergetné el, amiért ilyen ostobán és felelőtlenül viselkedett. No és Regina. Valószínűleg félne tőle, és sírva kapaszkodna kis kezével Anna ruhájába és meg sem értené, miért akarja elvinni őt egy teljesen idegen bácsi.
Összezavarodott. Nincs értelme felbolygatni a múltat, és belegázolni mindenki életébe. Talán előbb érdeklődnie kellene Bencétől, hogy állnak most otthon a dolgok. Először csak hazamenni, ismét dolgozni, meglátogatni a szülőket és a kislányát. Talán előbb vagy utóbb megbocsájtanának neki... és ha nem is nevelhetné Reginát, legalább a közelében lehetne. Naponta változott a véleménye. Egyszer arra gondolt, nem szabad megzavarnia jelenlétével a már kialakult életüket, aztán meg az kezdte gyötörni, hogy ha az idős nagyszülők meghalnak, Reginának nem marad senkije. Végül ez az érv győzött. Meg kell, hogy ismerje a kislánya, hogy amikor eljön az idő, ismételten együtt lehessenek.
*
Marina épp a kaput nyitotta, amikor megérkezett Bence és Regina.
- Nézd, Jini, apa dolgozik a nagy hajón a tengejen - mutatta a hatalmas műanyag hajót a kislány. - Csinálsz tengejt? Jini, Bence megígéjte, hogy csinálsz tengejt...
Marina felkapta a kislányt és megpuszilgatta.
- Látom, már megint nagyon kreatív voltál - nevetett a férfira.
- Voltunk a temetőben, de ott is csak azt hajtogatta, hol van az apja. Gondoltam elviszem a Plázába, hátha a sok látnivaló eltereli a figyelmét. Ott láttam meg a játékbolt kirakatában ezt a szépséget, és gondoltam, ez egy kicsit kézzelfoghatóbb magyarázat a számára, de úgy tűnik, meg is értette, vagy legalábbis elfogadta válaszként. És te mivel töltötted a délutánt? Ha jól tippelem, nem sokat pihentél.
- Itt hagytam mindent, nem bírtam a házban maradni. Elmentem futni, és jól kidühöngtem magam. Eszméletlen jó volt, úgy érzem, mázsás súlyok gördültek le a lelkemről. De a te profizmusodat nehéz túlszárnyalni. Remek ötlet volt ez a hajó - mondta, és a kislányt nézte, aki a nagy cirmos kandúrnak magyarázta éppen, hogy apa ott dolgozik, ott bent a kis ajtó mögött ezen a nagy hajón...
Vacsora után nem csak a kád, de az egész fürdőszoba tengerré változott.
- Már lassan nem fog a játékoktól a kádba beleférni a gyerek - kacagott Bence a videokamera mögül.
- Nem féj a dejek a kádba - utánozta Regina, majd mérges kis arccal kiabálta - Bence, ez nem kád. Ez a tengej, és itt med apa hajója.
- Gyere, ideje felöltözni, megfázol - mondta Rini a nagy törölközővel a kezében.
- Nem, méd a tengejt akajom - makacskodott Regina.
- Gyere csak, a hajók is kikötnek időnként, nem mennek mindig a tengeren. Bence meg¬törölgeti addig a hajódat, amíg mi elkészülünk.
- Alszik a hajó is, Jini?
- Igen, keresünk egy szép kis kikötőt és aludni fog a hajó is.
Gina természetesen a párnáját találta a legjobb kikötőnek. Addig magyarázott, amíg Rini beadta a derekát, és megengedte, hogy a párna sarkához legyen kikötve a hajó, hogy egymás mellett aludhassanak.
*
Bence feltöltötte a számítógépre a videofelvételt, majd elköszönt. Beállt a garázsba Richárd autójával és gyalog indult haza. Jó érzés töltötte el, amiért sikeresen megoldottak egy problémát, de tudta, hogy ez még csak a kezdet. Gondolataiból hangos szóváltás emelte vissza a jelenbe. Felnézett a kapura, ami mögül a hangokat hallotta.
- Nézze meg, már megint idepiszkolt ez a büdös dög - hallotta az asszony hangját.
Villámgyorsan döntött, becsengetett.
- Ki a fene zavar ilyen későn - mordult a nő, és kinyitotta a kaput. Bence köszönés nélkül lépett be. Elvette a nő kezéből a seprűt, a lapátot és felszedte a járdáról a valóban nem túl gusztusos hányadékot. Zsani értetlenül meredt a csendre. Aton a lábánál feküdt és nyüszögött. Megismerte Bencét, és üdvözölni akarta, de a lány nem engedte el maga mellől. Bence kidobta a lapát tartalmát, majd lemosta a kerti csap alatt és visszaadta az asszonynak a takarító eszközöket. Csak ezután szólalt meg.
- Szedj össze néhány fontos holmit, ma nálam alszotok. A többit majd megbeszéljük.
Zsanett nem kérdezett, engedelmeskedett a határozott felszólításnak. Bement a kis szobába, hátizsákjába tette laptopját, a tisztasági felszerelést, meg néhány ruhadarabot és kilépett az ajtón. Hátára akarta venni a táskát, de Bence elvette tőle.
- Ne öltöztesd fel Atont, ha nincs jól, akkor elég, ha pórázon vezeted, majd én segítek - mondta és kézen fogta a lányt.
Az idős nő még mindig ott állt a kapu közelében, és némán bámulta az égből pottyant férfit. Majd amikor kiléptek az utcára, kulcsra zárta a kaput.
- Remélem, a kulcsodat azért elhoztad? - kérdezte Bence.
Zsanett megcsörgette a zsebében lévő kulcscsomót válaszképpen.
- Mesélj, mi volt.
- A szokásos. Aton füvet evett, vagy túl sok szőr volt már a gyomrában, és kipakolt. Pechemre jött a sárkány, mielőtt feltakaríthattam volna, és balhézott. Nem érti, hogy Aton tök jó fej, amiért kikéredzkedik, és nem odabent könnyít magán. Köszönöm, hogy felajánlottad a lakásodat, de nem akarunk a terhedre lenni.
- Nem lesztek a terhemre, elég nagy a ház. Már rég gondolkodtam rajta, hogy olyan keveset vagyok itthon, neked meg annyi bajod van a főbérlőddel, hogy akár nálam is lakhatnátok.
Zsanett nem válaszolt.
- Ráérsz átgondolni. Vagy néhány napot legyetek csak úgy nálam, majd akkor eldől, érdemes lenne-e váltanotok. Ki tudunk-e jönni egymással.
Zsani a hátsó bejárathoz legközelebbi szobában rendezkedett be. Bence megmutatta a ház többi részét, főként a fürdőszobát és a konyhát. Atonnak egy futószőnyeget terítettek le az ajtó mellé, átmeneti hálóhelyként.
- Hová tegyünk neki vizet? - kérdezte Bence.
- Mindegy, bárhol megtalálja, csak ne legyen láb alatt - válaszolta Zsani a kis tálkát szorongatva.
- Akkor itt jó lesz a fürdőszobai csap alatt. A hálószobám ajtaját majd becsukom, hogy oda ne jöjjön be, egyébként nem zavar, ha szabadon mászkál.
- Nem fogunk lábatlankodni - mondta Zsani félénken.
- Ugyan már, a barátod vagyok, nem a főbérlőd. A kert biztonságos, mindenhol jó a kerítés, bármikor kiengedheted az uraságot. Ha maradtok, akkor majd teszek a kapura egy táblát, hogy jelezzem, hogy van kutya, számítsanak rá a járókelők, ha esetleg ugatni fog. Tiéd a fürdőszoba, nyugodtan készülődj, helyezd magad kényelembe és pihend ki magad!
- Még be kellene fejeznem a munkát, amit félbehagytam.
- Tedd azt. Akkor addig én megyek zuhanyozni és aztán lefekszem, kimerítő napom volt.
Zsanettnek minden erejével kényszerítenie kellett magát, hogy a munkájára koncentráljon, és ne kalandozzon el figyelme a másik szobában alvó férfi felé. Nem voltak illúziói. Nem gondolta, hogy ő Bence álmainak asszonya. De a szívnek elég nehéz parancsolni, még akkor is, ha már elég sokszor csalódott. Éjfél volt, mire végzett, és elküldte a megrendelőnek az e-mailt. Nem akarta felébreszteni Bencét, így nagyon óvatosan mozgott és hamar lefeküdt, de az álom csak nehezen akart mellé telepedni.

A regény könyvborítója
Reggel finom kávéillatra ébredt. Kapkodva öltözködött, amikor Braille óráját megtapintva, megtudta, hogy már a délelőtt közepén járnak.
- Ne haragudj, nem is értem, Aton hét körül ébreszteni szokott - lépett be a konyhába.
- Jó reggelt, hétalvó. Így jár, aki éjfélig dolgozik. Kérsz kávét? Van péksütemény is.
- Zavartalak?
- Nem horkoltál olyan hangosan - évődött a férfi.
- Nem, azzal, hogy dolgoztam és későn zuhanyoztam.
- Nem zavartál, jól aludtam. Csak épp voltam kint inni, és akkor láttam, hogy még dolgozol. Egyébként hozzá kell szoknod, hogy két gentlemannal fogsz élni. Aton látta, hogy ébren vagyok, így tőlem kéredzkedett, ezért nem ébresztett téged.
- Remek, akkor most, hogy lenyúltad az ébresztő órámat, más lehetőség után kell néznem, ha időben akarok kelni.
- Időben vagy, nem hajt a tatár. Vagy menned kellett volna valahová?
Zsani a kávéját kortyolva nemet intett.
- Ezek szerint jól érzed magad itt és az ágy is kényelmes volt?
- Mit tagadjam, luxus körülmények az eddigi életemhez képest, főként, ha még ezt az isteni reggelit is hozzászámoljuk - nevetett Zsani.
- Akkor átköltöztök?
- Nem korai ez még? Aton nem mindig ilyen jó fiú, és néha én is csörömpölősebben élem az életemet...
- Szerintem jól meglennénk. De ígérem, ha megunlak benneteket, nem raklak ki az utcára, és sokkal jobb albérletet keresek nektek, mint annál a pukkancs nőnél. Na, ez már elég meg¬nyugtató?
- Az anyagiakról még nem beszéltünk.
- Ezt nem hiszem el, minden nő ilyen körülményes? - kérdezte Bence.
- Látod, már nem is akarod annyira, hogy ideköltözzünk.
- Te csak azt hiszed - nevetett Bence. - Itt férfiuralom lesz, igaz, Aton?
A németjuhász hangosan dobolt farkával a padlón örömét jelezve.
- Győztetek, bár valószínűleg nem tudom, mire mondtam most igent. Azonban az anyagiakat tényleg beszéljük meg.
- Rendben. A rezsit felezzük, és a kaját is közösen vesszük. Ez így korrekt. De ha akarsz, ehetsz házon kívül is, ha az jobban megfelel neked.
- Eddig főztem magamra, és nem tudom, ízlene-e neked, amit én kotyvasztok - mondta a lány.
- Akkor a téma próbaidőszakra felfüggesztve. Néhány napig segítek, amíg megszokod a konyhámat, aztán megmutathatod, milyen háziasszony vagy. De ne görcsölj már mindenen, majd kialakulnak a dolgok. A lényeg, hogy áthozzunk minden holmitokat, és szerződést bonts a banyával.

Aton olyan rugalmas, mint egy gumilabda. Amint megkapta kedvenc kosarát, belegömbölyödött és egyenletes szuszogással jelezte elégedettségét. Milyen jó is lenne kutyaésszel élni az életet - gondolta a lány. Atonnak semmi ellen nem volt kifogása, ha gazdája közelében lehetett. Ám Zsani számára sokkal bonyolultabb volt ez a helyzet. Fogalma sem volt, milyen státuszban van Bence házában. Az nyilvánvalóvá vált az első reggelen, hogy nem pusztán főbérlője a férfi. Nos, akkor megpróbál barátként viselkedni, nagyon ügyelve arra, hogy megfelelő mértékben viszonozza Bence udvariasságát és kedvességét.
- Mi a terved délutánra? Marináékhoz megyek, van kedvetek velem tartani? - kérdezte Bence pár nappal később, hogy a lány kutyájával együtt teljesen átköltözött hozzá.
- Mikor indulsz?
- Amikor elkészülsz.
- Belenézek a laptopomba, ha nem küldtek munkát, akkor megyünk.
Mivel egyetlen megrendelés sem érkezett, Zsanett gyorsan összekapta magát, Kinder-tojást tett a táskájába és kilépett a házból. Aton farkcsóválva rohant hozzá.
- Gyere, te bohóc, megyünk a kedvenc barátnődhöz.
Regina imádta a hatalmas németjuhászt. A kutya ugyanis nem unta meg sokadjára sem vissza¬hordani a Gina által eldobott labdát. Rini épp a kertben teregetett. A kislány segített neki a lavórból adogatni a ruhákat. Nagyon megörültek a látogatóknak. Csak a cicus nem lelkesedett a vendégekért. Azonnal felszaladt a legközelebbi fára, amikor észrevette a kapu előtt várako¬zó¬kat. Regina átölelte szőrös játszótársát, és a labdát követelte. Aton fáradhatatlanul rohant a labda után, majd visszaérve a társasághoz a kicsi lába elé ejtette a játékot. Regina tapsolt és visongott, majd ismét elgurította a labdát. Aton felkapta, körbeszaladt zsákmányával a kert¬ben, majd ismét visszatért a kislányhoz és leült.
- Üdes kutus. Ani, adjál neki falatot!
A felnőttek nevettek. Bence elkérte a bevásárló listát és elköszönt.
- Mikoj jössz? - kapaszkodott a nadrágjába Regina.
- Lesz egy tárgyalásom, aztán még vásárolni megyek. Kicsit későn fogok jönni, de vacsorára itt leszek.
- Hova mész?
- Bence dolgozni megy, gyere, mossuk meg a kezedet, és kapsz valami meglepetést - segített Zsani a búcsúzkodás befejezésében.
Regina integetett a férfinak, majd megfogta Zsanett kezét és bementek a fürdőszobába. Aton lihegve hűsölt az árnyas teraszon, Rini befejezte a teregetést. A Kinder-tojás igazi meglepetés volt. Regina imádta a csokit, de a titkot őrző műanyagot még inkább kedvelte.
- Kiszeded? - nyújtotta maszatos kis kezével a hengert Zsanettnek. A lány szétcsavarta a tojást, és kivette belőle a játékot.
- Nézd csak, itt a meglepetés.
- Hajó! - sikította Gina - Apa hajója.
Zsanett értetlenül indult az elrohanó gyermek után.
- Jini, Ani hozott hajót. Apa dolgozik, ugye?
- Milyen szép hajó! Igen, apa ott dolgozik a hajón - válaszolta Rini.
- Remélem, nem zaklatja fel a játék. Nem tudhattam, hogy mi van a tojásban... - mondta Zsanett.
- Semmi baj, mióta Bence ezt mondta neki, azóta sutba dobta az összes babát, meg lovacskát és csak a hajók érdeklik. De legalább ezzel elvan, bár fogalmam sincs, meddig.
- Semmi híretek?
- Semmi - válaszolta Rini szomorúan, majd egy lélegzetvételnyi szünet után témát váltott: - Bence mondta, hogy odaköltöztetek hozzá.
Zsani bólintott.
- Hű, nagyobb lelkesedést vártam. Nem érzed jól magad nála?
- De igen. Sőt, nagyon is jól érzem magam, csak még nem találom a helyem.
- Ezt hogy érted? Szokatlan, hogy kicsit átrendezte a házat?
- Á nem erről van szó, bár kétségtelen meglepett a változás. Nem voltam még nála, mióta átpakolt. Inkább lelkileg nem egyértelmű számomra a helyzet. Nem úgy viselkedik, mint egy tartózkodó főbérlő.
- De hiszen évek óta barátok vagytok, miért viselkedne úgy?
- Jajj, Rini, inkább hagyjuk ezt, majd kialakul a dolog.
Marina letette a kezéből a tányért és Zsanett elé guggolt:
- Szerelmes vagy, igaz?
- Nem fogok közétek állni - mentegetőzött a lány könnyes szemekkel.
- Csacsi vagy - ölelte át Marina - Köztünk semmi olyasmi nincs, ami esetleg látszólag lehetne Gina miatt. Tényleg nagyon jó barátok vagyunk, és talán régen Bence még vonzódott is hozzám, de megbeszéltük, hogy ez nem fog működni.
- Nem értelek, Rini. Bence nagyon kedves férfi, és tulajdonképpen jó ideig együtt éltetek. Nem érzel iránta semmit?
- De igen, nagyon szeretem, úgy, ahogy Felíciát vagy téged is szeretlek. Barátok vagyunk, de semmi több. Az én szívemet más valaki tartja fogságban.
- Nem is mesélted. Megismerkedtél valakivel? - lelkesedett a lány.
- Ne mondd, hogy még nem tudod...
- Kitől tudnám, nem mondta nekem senki. Hol és mikor találkoztatok?
- Zsanett, én Richárdot szeretem, amióta megismerkedtünk Krétán. Neki viszont Felícia tetszett és mivel viszonzásra is talált a szerelme, én félreálltam, de soha senki mást nem fogok szeretni, csak őt.
Zsanett döbbenten hallgatta a vallomást.
- Rám nem kell, hogy féltékeny legyél - folytatta Marina.
- Nem hiszem, hogy egy ilyen remek férfi nem találna egészséges barátnőt. Évek óta ismerjük egymást, és Bence mindig csak barátként kezelt. Egyetlen félreérthető, vagy kétértelmű szava vagy mozdulata sem volt felém. Butaság lenne abba az illúzióba ringatnom magam, hogy tetszem neki.
- Hát azért nem költözik csak úgy össze Bence bárkivel - biztatta Marina.
- Persze, hogy bárkivel nem. Ismer, tudja, hogy nem fogok visszaélni a kedvességével, és ahogy mondta, alig tartózkodik otthon, nem fogjuk zavarni egymást.
- Nos, akkor alakítsuk meg a reménytelen szerelmesek klubját - mondta Rini szomorúan.
- Tudom, valahogy érzem, hogy Richárd haza fog jönni.
- Mindenki ezt mondja. Annyira bánt, hogy akkor karácsonykor nem voltunk itthon. Akkor hazahozta a honvágy, és talán itthon is maradt volna, ha meglátja ezt a kis tündért. Reginának senki sem tud ellenállni. Azóta is mardos a lelkiismeret. Különben meg, ha haza is jönne, amit szívből kívánok, soha rám sem nézett. Érthető, nyomába sem érek Felíciának. Ő gyönyörű volt, vidám, sugárzott belőle az élet szeretete.

Folytatjuk.
**********************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL

BURZA MÁRIA :A CSEND HALLHATATLAN HANGJA

Ha a csend beszélne, s milliárdnyi hangon ,
mégis egybecsengve belső igazságról szólna.

Ha a csend beszélni tudna,csendhullám szülné a szavakat,
s valami fényeset permetezne, s néha könnyet vérezne.

Ha a csend beszélni tudna, elmondana mindent,
mi bennem mélyen szótlanul él, ami fájó , mégis szép,
ami nem lesz soha kimondható, csak a csendben hallható.

Ha a csend beszélni tudna, a gondolat látható volna,
nem lenne hazug szó, s titkolni való.

Ha a csend zene nélküli volna, s a dal csak egyszer szólna,
a szív füléhez hajolna, megértenéd miről szólna, az a dalom
csak neked szólna , csendem megértett volna.

Ha majd a csend beszél, s szívedhez ér, hallhatóvá lesz,
melyet ma még az illúziófátyol lefed.

Ha a csend majd megszólal neked,elmond valami fenségest,
elmond mindent,ami él szívemben, elmondja a lényeget.

Ha a csend megszólal neked, olvasható lesz , ha azonos a kottasor
majd velem együtt dalolsz.


Ha a csend beszélni tudna, hallható lenne a ki nem mondott szó,
megtörnének a megtévesztések, a hazugságok ,
melyek körbe fonják a világot.?

............................................

HOLLÓSI TÓTH KLÁRA: Őszi csönd…
 

El kell vesztenem mindent, ami szép,
nem lázongom,  de még nem közelít a közöny,
sehol az Isten-áldott bölcsesség,
még mindig, folyton  csak önmagamba ütközöm.

Múlóban az ígéretes élet, 
a nagy plánnal indult kezdet, közelít a vég,
a belátás sem hozza békémet,
a törékeny csönd ölel, s a fakult őszi ég.

Múltam, mint megfáradt vándor pihen,
szomorúság tölt el, hogy ennyi csak az élet!
Hajóm egykedvűn ring az öbliben,
engem már csak a megrekedt , őszi csönd éltet.



......................................

KERTÉSZ NÓRA: Emberes hónapok

s eljö’ november
ősz temető
dermedő
emlékezés
ködpermet
gyertyafüst
kevercse
koromszürke
fellegek fent
gyenge fények
lombárnyéka lent
száradt levelek
hideg léleknedve
nekikeseredett
vermek légterek
télbe menetele
emberes december
jeges ígérete
advent eljövetele
vele a meleg
szeretet ünnepe

............................................

MIKS MÁRIA: NOVEMBER


Az ősz makacs
vénasszonyai közé telepszem
hívatlanul.
Még jól tartják magukat. Melegszem
tenyerükben.

Először csak
gyérvizű patakként  csordogál a szó,
aztán később
hömpölyög, mint  a megáradt folyó,
végtelenül.

Ráérősek.
Színes gombolyagok mocorognak
szorosra zárt
ölükben, tollpihék tokosodnak
mosolyukra.

Rebbenésük
fáradt búcsúintés a messzeség
ködleplében
úszó madárraj után. Veszteség
bizonyosan.

Megbámulom
elfáradt  nyakszirtjük görbe ívét,
a kontyukba
fészkelt fahéjas lekvárok ízét
kóstolgatom.

Szemhéjukra
keretes árnyékokat fabrikál
egyszeriben
az összébb zsugorodó délután
szűrt sugara.

Valamit még
fülükbe súg futtában a szellő,
de hirtelen
csupasz karjaikba csíp és  megnő.
Támad a szél.

Komótosan
kászálódnak. Talán megsértődnek
szívük mélyén
vénasszonyai a  késő ősznek.
Én maradok.

...........................................


ZSIGAI  KLÁRA: Halottak napján Szeretteimmel


Gyászba borul fájdalom,
szavak némán suttognak,
hantok közt botorkálva
keresem utolsó utakat.

Utolsó mosoly, csók, ölelés,
minden, ami régmúlt már,
léptek alatt roppanó ágak,
dermedten koppanó vágyak.

Magányos a gyászmenet,
hideg sírhantra hajolok,
hulló szirmok, könnycsepp
fátyolos keresztet simítok.

Elmentetek, - itt hagytatok,
rút hajnal villanyt gyújtott,
jajduló szavak, - remények
megőrzött mosolyképek.

Gyertya imbolygó fénye
élet minden napja, sóhaja
lebben imámmal égbe,
csillagfényes - örök éjek.

 

Előadó: Kováts Péter skorpio 
......................................................


YLEN MORISOT: Csak a lélek


Csengő szól. Szaladsz elébem
ajtót nyitni, de megtorpansz:
nem látsz engemet szentélyed
küszöbén, nem áll ott senki.
Ottlétem a lég is zengi:
szétfoszló testem lebegő,
tőlem rezeg a levegő.

Látlak. Összekapcsolódok
veled különleges módon,
érezheted lüktetésem
kételyeid szünetében.

Alszik bomló húsom vágya,
lelkem, mi sóvárog utánad,
kereslek, ahogy meglelem
önmagam, találom benned,
te én leszel, én pedig te.
Vaj’ mért hiszem ezt oktalan,
hűs síron túl is nyugtalan?

A csengő hiába berreg,
nem látsz, csak állsz ott csüggeteg.
Ma éjjel ott lakok benned,
véled álmodom szüntelen.

2016. október 27.
 ...................................................

MÁTYÁS RITA : Lélekvirágom... (Petrarcai szonett)


Lelkem megfáradt, erőm elhagyott,
Alkonyba fordult elfásult életem,
lélekvirágom hervadt, megfagyott,
ám szívemben nem kap helyt a félelem!

Gyere te kaszás, vigyél magaddal,
hű kedvesed leszek örökre néked,
megüljük nászunk a pirkadattal,
érjen már véget ez a földi élet !

Szerelmem túl él síri világon,
Virágzik hittel, elhagyott szívemen.
Megfizetem árát túlvilágon,

Mindent megfizetek, mert hittem neked!
Itt hagyom néked lélekvirágom,
Boruljon virágba a te szíveden!

2016.04.20.
**********************
4.  ÖRÖMHÍR

MEGJELENT ÚJ  KÖTETEK SZERZŐTÁRSAINK TOLLÁBÓL
 ……………


Árvay Mária: Pillanatképek az Élet albumából


Ajánló
Árvay Mária: "Pillanatképek az élet albumából" című kötetének rövid történeteit a sors hangszerelte. Előadói olyan hétköznapi emberek, mint bárki közülünk.
A mindennapi küzdelmek hiteles lenyomatait őrző elbeszélések feltárják előttünk az élethelyzetek legalapvetőbb törvényét: Minden esetben legalább két út
áll előttünk, és csak rajtunk áll, melyikre lépünk rá.

Marika egyszerű, letisztult stílusával könnyed, szórakoztató olvasmánnyal ajándékozott meg bennünket, mégis érdemes nyitott szívvel befogadni mondanivalóját.
Az album három részből áll, melyek egy találkozási pont felé futnak. A csodálatos idézetekkel bevezetett történeteket átszövi a megszívlelendő tanulság:
szavainknak, tetteinknek súlya van, melyekkel porig rombolhatjuk, vagy a porból felemelhetjük embertársaink életét.

Ezt az albumot nemcsak azoknak ajánlom, akik egy esős délután unalmas óráit kívánják megtölteni tartalmas olvasmánnyal, hanem azoknak is, akik szeretnék
megtanulni, hogyan lehet a mindennapok apró tanulságaiból profitálva létrehozni azokat a parányi csodákat, melyektől szebb és élhetőbb lesz az életünk.
Erdősné Onda Marica
 ------------

A szerző eddig megjelent művei  -  Árvay Mária: Erről jut eszembe

Önéletrajzi indíttatású, rövid lélegzetű történetek. Tanulságos írások, elgondolkodtató üzeneteket hordoznak magukban. Egyben szórakoztatóak is. Gyermek-
és ifjúsági irodalom kategória, tanmesék helyett tanulságos novellák.

 ------------ 
Árvay Mária: Dorka-történetek

Egy kitalált kisregény, látássérült kislány lovaglási emlékeiről, lovas élményeiről szól. Szintén gyermek- és ifjúsági irodalomba sorolható.
 ...........................................

REMEK KARÁCSONYI AJÁNLAT,
MEGJELENT  KALOCSA  ZSUZSA VERSES KÖTETE.

Megjelent Kalocsa Zsuzsa: Kincs és öröm című verseskötete.
Megrendelhető a szerzőnél: zsuzsa.kalocsa@mailbox.hu címen, vagy a 20-546-5011 tel.számon. (A könyv ára: 1.500,- Ft)

Szeretettel ajánlom könyvem mindazoknak, akik kíváncsiságot éreznek magukban, hogy lapozzák és olvassák e kötetet, miközben megfeledkeznek a saját gondjukról, bajukról.
Derűs, kicsit romantikus, az élet szeretetét sugárzó versek foglalata e könyv. Álmaink kísérnek végig életünk során, s a sorok között fellelhető a kincs, öröm és a bánat nyoma. 
KALOCSA ZSUZSA

Mindkét alkotó írásait tisztelettel és örömmel ajánlom az olvasónak:
Nagy Vendel 
**********************
5. ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA:

A SZEMLÉLETET SZERETNÉNK MEGVÁLTOZTATNI
NAPSUGÁR ANNA, A JELTÁNC KIRÁLYNŐ
Riporter: Szabó Tiborné (Gerencsér Hajnalka)

Jelnyelvvel és tánccal fordítja át a zenét a fogyatékossággal élőknek Napsugár Anna, aki táncóráival gazdagabbá teszi a siketek, értelmi sérültek, mozgássérültek életét. Napsugár Anna súlyos hallássérült gyermekként jött a világra, édesapja ismert lemezlovas, édesanyja táncos volt. Húsz éve levitte diszkóba az akkori barátját, aki még annyit sem hallott, mint ő. A fiú feszengett, kívülállónak érezte magát, mire a lány gondolt egyet, és daloló kezekként eltáncolta neki a zenék szövegét. Akkor döntötte el, hogy életét annak szenteli, hogy a zene érzésvilágát átadja
Gerencsér Hajnalka
sorstársainak.  A jeltánc ma már hivatalosan is elismert, szakvizsgával rendelkező műfaj, gyógyító hatású táncművészet, amely segít lebontani a fogyatékossággal élők és az egészséges társadalom közötti falakat. Anna társulatában bármilyen sérült embert tárt karokkal fogadnak. Az út azonban akadályokkal volt teleszórva, hiszen Anna súlyos hallássérültként gyerekként jött világra, mára már siket. Napsugár Anna egy munkahelyi baleset után egy évig kerekesszékbe kényszerült, azonban a család és az orvosok segítségével, erős akarattal talpra állt. Ez a megpróbáltatás megerősítette benne a hitet önmagában és embertársaiban. Pályájának fontos momentuma, hogy 2005-ben az Országos Szórakoztató Zenei Központnál hivatalosan is szakvizsgát tett jeltáncból, és táncművészeti működési engedélyt kapott. 2012-ban a Ritmus Csapatok Országos Tánc Bajnoksága felvette a jeltáncot a táncművészeti ágak közé. Ugyancsak 2012-ben a társulat díjat nyert a „Honoratus Kodály Zoltán – Kodály szellemisége a Kárpát medencében” Nemzetiségi Összművészeti Fesztiválon.

- Nagyon szép neved van. Ez eredeti, vagy felvett, művésznév?
- Mára már saját nevem a Napsugár Anna, a közönség adta én hivatalossá tetettem.

- Hol születtél?
- Budapesten születtem és hol Budapesten, hol Lovasberény szívében nőttem fel fele –fele arányban.

- Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról!
- Örökmozgó kisgyerek voltam, mindent ki akartam próbálni. Szeretet és könnyűzene vett körül mindig, így legerősebben a zene világa vonzott. Általános iskolában még voltak hallásmaradványaim, érzékeltem a hangokat. De mire leérettségiztem, már jelnyelven is tökéletesen kommunikáltam, mert a siketek osztályában így értettük meg egymást. Arra szerencsére mindig tudatosan figyeltem, hogy ne felejtsem el a hangokkal való beszédet. A fogyatékosságomról, a szüleinek is köszönhetően, sosem vettem tudomást. Nem gondoltam, hogy bármilyen tudás megszerzésében akadályozhat. Gyermekként a balettintézetbe is felvételiztem, ahová nem vettek fel, ekkor jöttem rá mekkora akadály lesz az életemben, hogy hallássérült vagyok. A sport mindig része volt az életemnek. Kerékpároztam, úsztam, műugrottam, végül a küzdősportokban találtam önmagamra, barna öves aikidó, és narancssárga öves dju-juit-su harcosként.  Ez tartást, bátorságot adott, amire szükségem is volt, mert a középiskolában sokat bántottak, kiközösítettek a halló iskolatársaim. Mivel osztálytársaim tudták, mire lennék képes, így egy idő után leszálltak rólam. Közben megtanultam, hogy mosollyal sokkal többre megyek, mint kemény szavakkal. Az idő során gyógy masszőrképesítést szereztem, mert imádok gyógyítani testet és lelket is. Voltam nyomdai fotós, informatikusképzéseken vettem részt, hivatalosan is molett fotómodell lettem, amit a mai napig nagy örömmel csinálok, mert megmutathatom a világnak, hogy a siket telt nők is lehetnek szépek és lelki bájuk van. Nemrég a Mozdulj Egyesület szervezésében Sütő Enikő által Harza Márk javára rendezett jótékonysági divatbemutatóján léptem plus size fotómodellként kifutóra. Legutóbb pedig az Újságíró Szövetség fotóriporter tanfolyamán szereztem képesítést. A fotózás különösen közel áll hozzám, aminek az lehet az oka, hogy én hosszú éveken át képekben gondolkodtam.  Ha az embernek a beszélt nyelv nincs meg készségszinten, mint nekem, akkor a legtermészetesebb kifejezési eszköz, képekkel helyettesíti azt, hiszen ezen alapul a jelelés is! A fényképezés területén találtam meg önmagam, de minden vizuális művészet közel áll a szívemhez. 14 videoklip született dalaimból és több kisjátékfilmben álltam statisztának. Több divatbemutatón álltam plus size modellként, időközben a Beauty Fashion ruha cég arca is voltam. Egyik álmom, hogy egyszer nagyjátékfilmben látható legyen a jeltáncművészet általam. 
 
Napsugár Anna - jeltáncművész
- Van testvéred?
- Egy csodálatos öcsém és egy bátyám, akik minden elképzelésemben, terveimben támogatnak már kiskorom óta. Minket a szeretet ölel körbe, ebben nőttem fel.

- Hova jártál iskolába?
- Budapesten jártam halló egészséges általános iskolába, és a Szabó Ervin Gimnáziumba.

- Szerettél iskolába járni?
- Nem szerettem általános iskolába járni, mert semmit se hallottam az órákon mindig háttal tanított a tanár, otthon meg nem tudtam mindent bepótolni. Gimnáziumban imádtam járni, mert akkor jöttem rá, mikor gyógypedagógus tanárom volt, Csilla megtanított arra mindig szólni kell, ha valamit nem értesz, akkor kérdezd meg 20-szor. Azóta így élek, sosem felejtem el tanító szavait.
Majdnem teljesen jelesen érettségiztem, de édesapukám meghalt, mielőtt odaadhattam volna neki a majdnem jeles érettségit, ez örökre fájó pont marad életemben, mert mindig neki akartam bebizonyítani, hogy hallássérülten is lehetünk ugyanolyan értékes emberek, mint az egészségesek.

- Hogyan dolgoztad fel Édesapád elvesztését? Mi segített?
- Apás vagyok nagyon!!!
Hihetetlen, nagy leírhatatlan fájdalom van szívemben mindennap, mert nagyon hiányzik, sokszor segíthetne jól dönteni.
Életem legszomorúbb pillanata volt mikor édesapám elment, itt hagyott minket félárván. Sajnos rákos volt küzdött, de a démonokat nem tudta legyőzni.
Mindennap gondolok rá, sajnos sok bántás éri az embert ebben a nehéz világban. Ilyenkor kemény, határozott szavai előttem vannak: Ancsuri a hülyék a túloldalon vannak, ne kövesd őket, neked saját utad van! A fotója a hűtőmön van, így mindennap velem van.

- Mi a véleményed a barátságról? - Sok barátod van?
- Életem legfontosabb mozgató rugója a barátság. Barátság nélkül nincs szeretet, szeretet nélkül nincs barát. Nem véletlen hogy Máté Péter: Azért vannak a jó barátok című dala áll hozzám a legközelebb. Ők nekem a tükreim, kb. 4500 barátom van, akiket a jeltánc útépítésem alatt megismerhettem, folyamatosan tartom velük a kapcsolatot és adom át szeretetem.

- Hol élsz jelenleg?
- Budapesten élek, de mivel majdnem minden hétvégém vidéki fellépésekkel van teli, számomra a vidék is már életem legfontosabb részecskéjévé vált.

- Mi a hobbid?
- Minden, amit csinálok szeretetből: a jeltánc, a fotózás, a színészet, a modellkedés, a festészet, a versírás, a dalok írása.

- Szereted-e a természetet?
- Nagyon szeretem, de annyit már nem tudok kirándulni, mint gyermekkoromban, minden hétvégém Lovasberényben töltöttem kapálás, kertgondozás zöldség és gyümölcstermesztés és a vele járó sport és kirándulás. Imádtam belefeküdni a kemény munka után a tehenek közé a mezőre miközben legeltek és fűszállal a számban figyelni a terelésüket, a naplementét és a mező minden titkát és szépségét, ami vele jár s felfedezni. Imádom Magyarországot, mert rengeteg kincse van, amit még szeretnék felfedezni, és ha lesz egyszer nagyobb objektívem, akkor csodás fotókat készíteni, ahogyan én látom Magyarország rejtett csodáit. Anyagilag sajnos nem engedhetem meg magamnak a kirándulásokat és jelenleg egészségileg sem.

- Van-e kedvenc helyed?
- Lánchíd, Hajdúszoboszló, Tata, és Magyarország barlangjai, vízesései.

- Szereted az állatokat?
- Imádom, mindig volt állatom, sajnos sokat elvesztettem már, fáj a szívem ilyenkor, mert egy része hiányzik az életemnek. Ha foglalkozást kellene váltani és nem lennék allergiás rájuk, akkor állat gondozó lennék, a fővárosi állatkertben annyira szeretem őket, a közelségüket, a természetességüket, a sajátos magatartásukat élmény felfedezni a szeretet által megismerni sajátos kis világukat.

- Melyik évszak a kedvenced?
- Mivel télen születtem és nagyon fázós vagyok és szeretem a meleget, a napsugarat, a virágokat, a gyümölcsöket, csak a nyarat szeretem. Napsugár nélkül én is szomorú vagyok, borongós és kevesebb a jó hangulatom.

- Hány idegen nyelvet beszélsz?
- Csak magyarul és jelnyelven kommunikálok. Boldog vagyok, hogy mindkét magyar anyanyelvet magaménak tudhatom. Gyermekkoromban oroszból négyes voltam, imádtam, ma már csak dalokat tudok, meg köszönni. Ha jó nyelvérzékem lenne, az angolt szívesen megtanulnám profin, eddig sikertelenül próbálkoztam vele.

Angolul csak énekelek a Bolyki parara gospel kórusban, de nem tudok semmilyen más nyelven.

- A tánc, mint mozgásforma meghatározó része az életednek. Mióta táncolsz?
- Gyermekkorom óta táncolok. Egy új Hivatalos Jeltáncművészeti ág született Magyarországon 2005-ben. 

- De mi is a jeltánc, és hogyan segíthet lebontani a sérült emberek és az egészséges társadalom közötti falakat?
- A műfaj alapgondolata tökéletes összhangban áll Kodály Zoltán híres mondatával: „Legyen a zene mindenkié.” Azóta fejlesztem ezt a képességem, ami mára egy új szórakoztató művészeti ággá nőtte ki magát. Az én felfogásomban egy olyan műfaj, amiben a modern popvilágot művészeti tánc és pantomim elemekkel, hétköznapi gesztuselemekkel, valamint jelnyelvi szavakkal hangképekké alakítom át. Egyfajta vizuális kotta, amellyel közel kerülhetünk az emberek szívéhez, lelkéhez, és nemcsak a siketekéhez. Voltaképpen ugyanaz, mint a tánc, csak az eszközrendszer gazdagabb. A jeltánc az a művészet, amely a jelnyelv segítségével és a tánc ritmikájával adja át a zene varázsát nemcsak hallássérültek számára, ezzel is segítve őket abban, hogy kiszabaduljanak a csend világából. A jeltánc 2005 óta hivatalosan is elismert művészeti ág hazánkban, valamint 2009-ben rekreációs gyógyterápiás sportágként is regisztrálták.  A jeltánc: „Olyan gyógyító hatású táncművészet, ami mindenkinek szól. Művészete és varázsa abban rejlik, hogy a zenét, a dalok szövegét siket jelnyelv segítségével fordítja át, és táncolja el, amely egyedülálló is, hiszen jeltáncművészként siket és enyhén mozgássérült.”

- Hallássérült vagy. Hogyan és mikor kezdődött?
- Így születtem, valamilyen vírusos fertőzés következménye a súlyos hallássérülésem. Édesanyám 3 éves koromban vette észre, hogy valami nem stimmel, nehezebben beszélek, nem válaszolok kérdéseire. Elvitt dr. Simon Marika nénihez a Lehel utcai audiológiára, aki azonnal pártfogásába vett és rögtön elkezdett velem foglalkozni, ahogy sok más sorstársammal, egészen 30 éves koromig csak akkor engedte el a kezem, (bánatomra-nagyon hiányzik második édesanya volt!), mert nyugdíjba ment. A világ legcsodálatosabb orvosa kitüntetést érdemelne munkásságáért, a törődésért, a nevelésért és a sok fejlődésemért. Anyu sokat gyakorolt velem tükör előtt.

- Megkérdezhetem, hogy mennyire hallasz?
- 40 éves vagyok és semmit se hallok. Mára már teljesen megsüketültem és eltűntek a hallásmaradványaim is, ezért sem tudok szólóban énekelni soha.

- A Nagymamám idős korára nehezen hallott. Kapott hallókészüléket, ám azt mondta, hogy azzal még annyira sem hall, mert nemcsak a beszédhangokat, a zenei hangokat, de a háttér zajt is nagymértékben felerősítette a hallókészülék, így ő nem tudta használni.
Azt tudom, hogy a hallókészülék felerősíti a hangokat, ám nem vagyok e területen jártas, így nem tudom, hogy minden esetben segít-e a hallókészülék, vagy inkább a kisebb halláscsökkenésnél alkalmazzák?
- Sajnos nem minden esetben segít a hallókészülék. Aki olyan, mint én, aki semmit se hall, 140 feletti decibel csak zavaró, mert fáj tőle a fejem. Nagyothallóknak létfontosságú.

- Hogyan tudtad feldolgozni ezt a veszteséget?
- Én mindig arra gondolok, hogy minden veszteségnek van egy előzménye, ami miatt ezt megkapjuk. Megtanultam elfogadni sok orvosnál jártam, de nem javítana nálam cocleáris implantáció sem, gyermekkori fejfájásaim is tartósak a mai napig. Szerettem volna egy egyszerű magyar operaénekes lenni, de sajnos ez már biztosan nem történik meg velem. Maradok a magyar populáris és könnyű zenei és operett és Karádis jellegű ének daloknál, mert az kiénekelhető. Hírességre nem vágyom, csak arra, hogy megismerje Magyarország a dalaimat, amik belülről a szívem legmélyéről törtek fel, hogy megmutathassam, hogy ki is vagyok valójában.

- Hogy bírod lelkileg?
- Ez még elviselhető, de mikor zaklatnak, mert el akarják taposni, amit felépítettem az bizony néha nagyon zavaró tud lenni. Sok lelki beteg irigy ember van a világban, sajnos rajtuk már a szeretet sem tud segíteni.

- A fellépéseid alkalmával egy laikus észre sem veszi, hogy neked Anna, ilyen jellegű problémád van, hisz táncolsz, szavalsz, s közben még „jelelsz is”, ami hatalmas koncentrációt igényel. Nagyon szépen, tisztán és érthetően beszélsz, hatalmas szókincsed van, választékosan fogalmazol. Tökéletesen elhiteted velünk, hogy semmi baj, sőt energiát és szeretetet adsz. Feltöltesz bennünket!
- Ez a hitvallásom szeretetet áramoltatni minden ember lelkébe és testébe.

- Sokat készülsz 1 -1 fellépésedre?
- Minden fellépés komoly testi - lelki és jelnyelvi előkészületet igényel. Ez örök tanulási folyamat és a táncos testet folyamatosan edzésben kell tartani. De ehhez fontos az egészség, s a lelki béke.

- Sokszor láttalak fellépni a kulturális fesztiválokon, és mindig könnyeket csaltál a szemembe. Volt olyan, hogy apró táncosokkal szerepeltél. Számomra nagy értékkel bír, hogy folyamatosan jelekkel közvetíted a dalok szövegét. Azt gondolom, hogy Neked nehezebb a csapatmunka, hisz nem hallasz, viszont, ha a Társulattal lépsz fel, akkor egymásra épül a munkátok, és összhangban kell lenni mindennek. Hogyan tudod ezt megoldani?
- A rendszeres komoly feszített próba es táncversenyekkel lehet ezt a pontos kombinációt összehozni. A tökéletességre törekszünk. Az egymásra figyeléssel minden kordában, egységben tartható, csak sok szeretet kell hozzá.

- Nagyon jól mozogsz a színpadon. Úgy érzem, nem izgulsz és nagyon sok szeretetet adsz át nekünk fellépéseid során. Mennyire jók az érzéseim?
- Nagyon izgulok minden fellépésem előtt. Minden fellépésem olyan mintha első lenne, mert új helyszín, új emberek, új csodát kell átadni, vajon befogadják-e, megértik-e, szeretik-e? Minden fellépésemen sokat dolgozok, legyen az kis néző közönségnek szóló vagy legyen nagy fesztivál vagy versenyre készülő koreográfia. Egy biztos, a jeltánc olyan kontakt tánc, hogy nincs két egyforma tánc, minden helyen mást táncot láthatnak akár tőlem, akár csapatomtól. Mikor vastapsot kapok vagy feláll a közönség, vagy a zsűri csodás szavai eljutnak hozzám, akkor nyugszik meg lelkem, hogy most jól teljesítettem küldetésemet. Legnagyobb varázs mikor a helyszínre érek vagy eljövök és öleléssel, puszikkal fogadnak vagy köszönnek el. Semmiért se cserélném el ezt az érzést.

- Mi a Jeltánc?
- Ha esetleg valaki még nem látta a http://jeltanc.mlap.hu oldalon láthat 13 klipet jeltáncosaimmal.

- Kezdjük talán azzal, hogy honnan és hogyan jött az ötlet a jeltánccal?
- Elsőként akkori siket barátomnak, szerettem volna megmutatni, mit is jelenthet, ha szól a zene, mi a története, mondanivalója. Ő ugyanis siket volt. Egy este lementünk Dj Dominique jótékonysági partijára, egész este magyar dalokat játszott. Aznap a táncparketten, miután siket barátaim, akiket egész nap a számítógép kötött le, megértették a zene világát a jeles táncomon keresztül, elhatároztam, hogy felépítek egy új világot, amivel boldoggá tehetem nemcsak őt, másokat is. A jeltánc ugyanis mindenki számára „hallhatóvá” fordítja le a zenét.   Második ihletet adta bennem, amikor Csongrádi Kata felkért, hogy kísérjem az Álltam az Olajfák hegyén című video klipjében jeltánccal a dalát, mert megragadta őt ez a világ. Innen indult a jeltánc felépítése.

- Mióta lépsz fel?
- 22 éve léptem fel először egy vidéki Esélyegyenőségi napon, színpadon. Akkor még csak daloltak a kezeim nem volt annyira profi, de mára már minden szabályt próbálok betartani, mint a jeltolmácsok, amik a jelnyelvre vonatkoznak. Mindenkinek meg szeretnék felelni és mindig tanul az ember.

- A sérült emberek érdekeit képviselted eddig, nemcsak itthon, hanem határon túl is, hová sikerült eljutnod eddig a jeltánccal?
- Az én társulatom a Napsugár Anna Zenei Amatőr Jeltánc Társulat: értelmi fogyatékos, hallás-, mozgás- és látássérült sorstársak kis csapata. Több különböző fogyatékossággal élő színész, énekes és más kultúrában elismert sorstársak is csatlakoztak hozzánk. Akik hozzám járnak, az életükben valamit már letettek az asztalra. Jellemző rájuk, hogy nem mondják, hogy soha, mert soha sem adják fel. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a próbákon és a fellépéseken a társakkal töltött idő közösség és személyiségformáló ereje pozitív hatást gyakorol a résztvevőkre. Megtanulnak együttműködni, tapasztalják, hogy a közös siker érdekében egyrészt egyéni erőfeszítésre, másrészt arra van szükség, hogy segítsék társukat. Toleránsabbakká, megértőbbekké válnak egymással szemben. A jó hangulatú együttlétek megnyugtató ereje javítja a szereplők kedélyállapotát. Esély napok, falunapok, kulturális versenyek és fesztiválokra jutottunk már el. Eddig a legnagyobb fellépéseink a Brüsszeli Kulturális Intézet Napsugár Anna Önálló estje és a Sziget fesztivál, nem utolsó sorban a Nem Adom Fel Együttes-Kiss Barna, Papp László Sportaréna mind a négy jótékonysági koncertje volt. Nick Vujicic előadásán a Never Give up Gospel Kórus tagként jeltánccal szerepeltem. A tizenöt éves jeltánc fellépések folyamán a Nem Adom Fel Együttes és a Kézenfogva alapítvány segítségével sok nagy művésznek jeltáncolhattam már. Sorolhatnám a listát, nem végeznék most a riport végéig sem: Csongrádi Kata, dr Komáromi István, Pa Dö Dö, Dancs Annamari, Mary Zsuzsi, Miller Zoltán, Quimby, Kiscsillag, Oláh Ibolya, Orbán Johny, Anita, Első Emelet, Béres Alexandra, Kft, Bábu, Megasztárosok győztesei, X- faktorosok győztesei, Pitti Katalin. Nemcsak Magyarországon várnak minket szívesen, hanem külföldről is kaptunk már meghívásokat ahova nem mindig jutunk el úti költség. hiányában. Eljutottam Brüsszelbe, Ausztriába, Lengyelországba, Szerbia Montenegróba, Erdélybe, és természetesen hazánk szinte minden kisebb nagyobb városába. Az előadások mellett országos kulturális versenyeken is részt veszünk az utazások során. Eddig már több mint 150 elismerést, első – külön díjat és oklevelet és országos Hipp - Hopp Ritmus csapatok táncversenyén Bajnoki címet és kupákat gyűjtöttünk be színpadi látványtánc-jeltánc kategóriában.

- Gyönyörűen kidolgozott minden mozdulatod, minden másodperc megtervezett, mindig gyönyörű ruhákban lépsz fel. Ki tervezi és ki varrja ezeket a szép ruhákat?
- Kiskorom óta imádok ruhákat tervezni, amit Horváth Zoltánné Rusz Éva édes anyukám megvarr, a mai napig így van. Nemrég a Zuglói Mozgássérültek Kulturális Esély napján mutattam be először kis 10 perces Napsugár Fashion divatbemutatómat saját ruháimmal, saját jeltáncosaimon. Vastapsot kaptunk.

- Sokan segítettek, hogy eddig eljuthass?
- Neves előadóművészek segítettek fejlődésemben. A színház- és filmművészet területén is szereztem ismereteket. Kiemelem a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége ERGO SUM csapatát, Jaross Viktória koreográfus színházában folytatott tanulmányaimat, de éppúgy meleg szeretettel gondolok Földessy Margitra, aki Szinitanodájában fejlesztette a beszédkészségemet és megalapozta rendezői- koreográfusi ismereteimet. A Beszédes Kezek Kulturális Egyesület (BEKE) első magyar budapesti Jelszínházában és a SZÉF Színházi és Filmművészeti Alapítványnál is szerepeltem amatőr színészként. Először Dj Dominique Várkonyi Attila és Barátai koncerten léptem fel egy ajándékdallal, amit igen nagy tetszéssel fogadott a közönség. Majd későbbiekben szerepeltem sok olyan országos kulturális fesztiválon, rendezvényen, ahol fellépett a Nem Adom Fel Együttes is. A legnagyobb és legemlékezetesebb fellépéseim a Papp László Budapest Sportarénában volt a Nem adom fel Együttes eddigi öt jótékonysági koncert mindegyikén közreműködtem, még Nick Vujicic turnéján a gospel kórussal is felléphettem csodálatos élmény volt.

- Te mozgalmat teremtesz. Hisz a munkád és akaraterőd révén bebizonyítottad, hogy a jeltánc életre keltheti a dallamokat a nehezen, vagy egyáltalán nem halló emberekben is.
Nemcsak a jeltánc művésze vagy, de te magad is oktatod ezt a műfajt. Sok tanítványod van? Mióta foglalkozol tanítással Anna?
- 20 éve ingyen szeretetből oktatom a jeltáncot.
 Terápiás erő: A Csupaszívek Budapesti Társaságánál kb. 15 éve kezdődött. Az Életfa Rehabilitációs Intézet 2009-ben a Budapesti Down Alapítvány Zágrábi jeltáncosaival Napsugár Anna együttműködése 2007-ben kezdődött. Az új lehetőség nagyon sok gondozottnak keltette fel az érdeklődését, s az elmúlt időszakban számos fellépésen aratott sikert a csoport.  Az Életfa munkatársa tapasztalata szerint a jeltánc több szempontból is jó hatással van a lakóikra. A zenének önmagában komoly szerepe van a sérült emberek fejlődésében, rehabilitációjában, azonban nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a próbákon a társakkal töltött idő közösség- és személyiségformáló ereje pozitív hatást gyakorol a résztvevőkre. Megtanulnak együttműködni, tapasztalják, hogy a közös siker érdekében egyrészt egyéni erőfeszítésre, másrészt arra van szükség, hogy segítsék társukat. Toleránsabbakká, megértőbbekké válnak egymással szemben. A jó hangulatú együttlétek megnyugtató ereje javítja a szereplők kedélyállapotát. A heti rendszerességgel megtartott próbák segíthetnek időben tájékozódni, továbbá keretet, struktúrát adnak szabadidejüknek. Nem kisebb jelentőségű a fellépések társadalomra gyakorolt hatása sem. Minden alkalom, ahol értelmileg sérült emberek egészséges társaik számára is érzelmi és esztétikai élményt nyújtó produkciót mutatnak be, terméket hoznak létre, segít a fogyatékossággal élő emberek és az egészséges társadalom közötti falak lebontásában. A műfaj nem csak az „egészséges” és a sérült társadalom közeledését segíti, hanem a különböző fogyatékossággal élők együttműködését is. A dalszövegek gyakorlása során az értelmi sérült emberek megtanulják a siketek jelnyelvének elemeit, így képesek lesznek kommunikálni egymással. A produkció tanulása közben értelmi, mozgás-, látás- és hallássérült emberek működnek együtt egymással, hogy örömet szerezzenek egymásnak. Évről évre változnak a tanítványok a mostani létszám 12 fő.  És mindenki másnak, aki megnézi produkciójukat. Már több alkalommal választották a jeltáncot szakdolgozat témául.
Olvastam: „A Napsugár Anna Zenei Jeltánc Társulat előadásai megteremtik az egységet a fogyatékos és ép világ között. A társulat naptára tele van, járják az országot, kulturális és esélyegyenlőségi rendezvények, fesztiválok és versenyek állandó vendégei. Harmincnyolc éves vezetőjük, Napsugár Anna feltett szándéka kezdettől fogva az volt, hogy a zene világát minél közelebb hozza siket és nem siket embertársaihoz. Lassan húsz éve foglalkozik jeltánccal, amit a jelnyelv, a tánc- és az improvizációs színházi eszközeivel alakított ki, és amely mára hivatalosan elismert, sokak által művelt művészeti ág és gyógy terápiás módszer lett. A jeltánc mindenki számára hallhatóvá teszi a zenét, ez a sajátos kommunikációs forma lebontja azokat a falakat, amelyeket a siketek köré épít a csend világa.”

- A zene gyógyítja a lelket. Boldog a lelkem, amikor valaki ezáltal gyógyít másokat, nem gyógyszerrel, nyugtatóval. Te hogy gondolod, milyen szerepe van a zenének a sérült emberek életében?
- A zenének önmagában komoly szerepe van a sérült emberek fejlődésében, rehabilitációjában. Közismert, hogy a zene mozgósítja a fantáziát, az érzelmeket, mobilizálja a személyes élményeket, fejleszti a szimbolikus gondolkodást. Egyúttal lehetőséget nyújt a mozgásos, asszociatív reakciók megnyilvánulásaira is. Értelmileg sérült embereknél ez különösen fontos lehet, mert esetükben többnyire éppen a kognitív, verbális készségek fejletlenek, a zene és a mozgás segítségével azonban könnyebben kifejezhetik magukat. A művészet lehetőséget teremt az érzelmek, élmények mélyebb megélésére, feldolgozására, az indulatok, feszültségek levezetésére, fejleszti a ritmusérzéket, az önkontrollt, a testképet. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a próbákon a társakkal töltött idő közösség- és személyiségformáló ereje pozitív hatást gyakorol a résztvevőkre: megtanulnak együttműködni, tapasztalják, hogy a közös siker érdekében egyrészt egyéni erőfeszítésre, másrészt arra van szükség, hogy segítsék társukat. Toleránsabbakká, megértőbbekké válnak egymással szemben. A jó hangulatú együttlétek megnyugtató ereje javítja a szereplők kedélyállapotát. A heti rendszerességgel megtartott próbák segíthetnek időben tájékozódni, továbbá keretet, struktúrát adnak szabadidejüknek. A próbáknak az idő hasznos eltöltésén kívül célt ad, hogy azokon a fellépésekre készülnek, a fellépések sikeréért érzett felelősség pedig fejleszti feladattudatukat. Adott esetben a próba nemcsak szórakozás, hanem kötelesség is. Saját maguknak és társaiknak is tartoznak azzal, hogy megjelenjenek, akkor is, ha esetleg éppen mást csinálnának szívesebben. A fellépések előtti egészséges izgalom a mindennapi életben is felmerülő stresszhelyzetekben való helytállás módját gyakoroltatja. Az intézeti létforma a bentlakók számára gyakran sok tekintetben túlvédő környezetet biztosít. A sikeres rehabilitáció, re integráció elengedhetetlen feltétele azonban, hogy a hétköznapok során felmerülő stresszhelyzeteket is kezelni tudják. Érzékelniük kell, hogy a problémát saját maguknak, önerőből kell megoldaniuk. Ugyanúgy, ahogy a színpadra is ki kell lépniük, bármennyire is izgulnak emiatt. A jól sikerült fellépések pedig önbizalomhoz juttatják őket és ez felbecsülhetetlen értékű, mert korlátaik és az őket körülvevő társadalom kevésbé elfogadó magatartása miatt ennek éppen ellenkezője történik. Nem kisebb jelentőségű a fellépések társadalomra gyakorolt hatása.

-  Anna, kérlek mesélj a Tánccsoportodról !
- 15 éve megalakult a Napsugár Anna Amatőr Zenei Jeltánc Társulata. A 10 fős csapat tagjai látás-, hallás-, mozgás-, értelmi sérültséggel és Down kórral élnek. Több különböző sérültséggel élő színész, énekes és a művészet más területein elismert sorstárs is csatlakozott. Ők sosem adják fel többszörösen Országos jeltánc bajnokok mind hivatalos Ritmus csapatok Országos táncversenye s a Zuglói táncverseny által. Én tervezem fellépő ruháikat, édesanyám Éva Rusz megvarrja, amiket mind megkaptak ajándékba. Vigyáznak rá, mossák őket, készülnek sok próbával mindig a következő fellépésre.

- Sok fellépésetek van?
- Havi 4 fellépésünk van. De célunk színházakban és kultikus helyeken, iskolákban, óvodákban szerepelni, hogy az egészséges társadalom is megismerhesse munkásságunkat.
Napsugár Anna és Amatőr Zenei Jeltánc Társulata fellépései: 1-10 főig látható fesztiválon, esélynapokon, falunapokon, kulturális versenyeken és fesztiválokon.  Jeltáncoltam már Pa Dö Dö, Nem Adom Fel Együttes a Quimby, a Kiscsillag, a KFT, R-GO, Anita, Oláh Ibolya, X faktorosok , Csongrádi Kata, Pitti Katalin és Bolyki Soul and Gospel Parara kórus, Harza Márk, Krizbai Teca, Sz. Melinda, Attila mellett.                  

- A jelnyelv nemzetközi? Hogyan és mikor sajátítottad el a jelnyelvet?
- Én középfokú kommunikációs jelnyelvi szakvizsgát tettem érettségi után, tovább nem tudtam tanulni, hogy jeltolmács lehessek siketen nehéz lett volna, itt megálltam. Én a magyar jelnyelvi rendszert alkalmazom a jeltáncos koreográfiáimban.

 - Nagyon kifejező a jelnyelv, mely megnyitja a lelkeket, és hidat …esélyegyenlőséget teremt az emberek között. Milyen jó lenne, ha sok ember ismerhetné, hisz akkor könnyen tudnánk kommunikálni a hallássérültekkel. Hol és hogyan tanulható meg a jelnyelv egy átlagember számára?
- Mindenki számára átadható elsajátítható a jelnyelv csak akarat és tehetség kérdése. –Megyénként elérhetőek SINOSZ-hoz kapcsolódóan jelnyelvi tanfolyamok. De szeretettel ajánlom kezdésnek a hallatlan.hu szótárt. Ha itt el tudja otthon sajátítani kedvenc mondatait, akkor jelentkezzen nyugodtan a tanfolyamra, szükség van arra, hogy minél többen tudjanak velünk jelnyelven kommunikálni. Akár hivatalban, akár orvosnál akár csak egy közérti eladásnál mindenhol találkozhatnak sorstársaimmal.

- Milyen szabályai vannak a jelnyelv közvetítésének?
- A jelelésnek természetesen vannak szabályai: Törekedni kell a jel pontos kivitelezésére. Fontos a gesztikuláció, mimika és testtartás. A jelnyelv éppen olyan verbális kommunikációs eszköz, mint a hangzó nyelv. Ezért használata nem nevezhető mutogatásnak: egy önálló nyelvről van szó. Nem „mutogatunk”, hanem jelelünk! A jelnyelv, alapja a szimulákrum, a mozdulattal felidézett mozgásos történés, vagy valaminek a jellemző mozgása, alakja, térbeli tulajdonsága.

- Tudom, hogy a másik, de szerintem sokkal nehezebb módja annak, hogy a füllel sajnos hallhatatlan kommunikációba bekapcsolódj az, hogy a másik ember szájáról leolvasod, amit mond. Hogyan segíthet ebben a beszélgető társ?
- Ha nem érti egy sorstársam, amit mondasz, fordulj vele szembe és lassabban beszélj, próbáld pantomimmel - gesztus nyelven lejelelni hogy mit szeretnél, ha így sem érti meg, amit mondasz, akkor  nyugodtan vegyél elő egy tollat, írd le neki, ez az ősi módszer mindig beválik.

- Első emlékem, ahol a nevedet láttam a Humanitás újság… te voltál a fotóriporter. Mesélnél erről a munkáról, életednek ezen korszakáról Anna?
- Mint fotográfus, nagyon sok rendezvényen ott vagyok, képviselem a fogyatékossággal élő sorstársak érdekeit, fotóimon keresztül, érdemes volna egyszer megmutatni egy kiállítás keretén belül, itt Magyarországon vagy akár a határon túl is a sérült emberek életét, vagy esetleg az Európai Parlamentben, hogy igen is, ezek az emberek is részei egy-egy társadalomnak. Jobban oda kellene rájuk figyelni, jobban meg kellene érteni az Ő problémáikat.  Ez az életcélom nekem is, hogy segítsem lebontani a falakat. Van szerény gyűjteményem fotóimból. Rendszeresen részt veszek pályázatokon. Több első díjazott és külön díjas is lettem. 2 éve a MUOSZ Holokauszt fotómmal lettem első díjazott. Önálló kiállításom még nem volt. Múlt héten a Székesfehérvári Viktória Központ által meghirdetett Művészeti Fesztiválon lettem első díjazott szerelem fotómmal. Egy éve fotóztam Arnold Schwarzeneggert, kezet is fogtunk legnagyobb élményem volt.
Még mindig fotózom, ha felkérnek a MEOSZ-nak immáron az is 16 éve. A második legfontosabb munkám és hobbim és önkifejezési vizuális eszközöm a fotózás.

- A férjed rendkívül melegszívű, és érződik rajta, mennyire fontos vagy neki, és menedzsel. Örül a lelkem, amikor két ilyen jólelkű ember egymásra talál, és kiegészíti egymást. Mikor mentél férjhez?
- Életem legjobb választása volt, amikor 8 éve kb. felkért a Lions Klub Sátorban a Szeptemberfeszt rendezvényen, hogy masszírozzam meg, mert sport masszőrként gyógyítottam a rendezvényen ingyen mindenkit aznap. Most szeptember 17-én volt 6 éve, hogy férjhez mentem, nagypapám 90. születésnapján. Én megtaláltam a zsákom foltját.
Mindenben segít, a csapat fejlődésében az én jeltáncosi és dalszövegírói és énekesi karrierem építésében, a legjobb szakács Budapesten.
Neki is írtam egy dalt, amiből szintén született egy klip fogadd szeretettel a szívdobbanást.
A linkre kattintással látható.

 - A verseid lelket melengetőek, és figyelemfelkeltőek. Mi váltotta ki, hogy elkezdj írni?
- Reggel utazom a metróban vagy ülök egy kávé mellett a kedvenc kávézómban borús vagy napsütéses időben, munka közben fellépés után pozitív hatásra minden olyan hatáskor születnek a dalszövegeim, verseim, amikor megérint engem valami a szürke hétköznapokban és színessé, varázsossá teszi perceimet. Legyen az pozitív vagy negatív életérzés a fontos, hogy ha valami eljut a lelkemig, azt ki kell írnom magamból. Minden lélekérzést meg kell, mutassunk a nagyvilágnak, így ők is tanulhatnak belőle. Nekem fontos, hogy az utamon, amit a jóisten nekem szánt, sok szeretet adhassak ki szívemből és ezáltal boldogságot kaphatnak abban a pár percben, míg hallgatnak vagy látnak minket akármilyen nehéz a mai világban a megélhetés. Nemcsak a verseimben és a jeltánccal, hanem a napi vagy heti kapcsolattarással segítségadásunkkal is jobbá tehetjük mások életét. Fontos hogy törődjünk egymással és nézzünk rá ismerőseinkre, barátainkra, mert nem tudhatjuk, mikor van épp szüksége ránk. Mindig a lelkem fájdalma vagy öröme késztetett a versírásra. Amit olvastok verseim egy igazi napló életem története valóságosságos hű vers mese. Ezért is szeretném kiadni, mert egybe rakva tényleg egy igazi Napsugár Napló.

- Mikortól írsz verset - hány éves korodtól?
- 14 éves korom óta dől belőlem a tavasz a nyár az ősz és a tél és a szeretet.

- Mi volt az első versed?
- A Drága édesanyám, mert nagyon szeretem édesanyámat és ezzel a verssel köszöntöttem fel, amit később fel is énekeltem neki videoklip is készült belőle.
 Fogadjátok sok szeretettel a linkre kattintással látható:

- Melyik a kedvenc saját versed?
- JELBE ZÁRT VILÁG
Ez a vers a himnuszom Ezt minden fellépésemen előadom, ahol csak tudom. Jelenleg a Nemzeti Színház középdöntőjébe jutottam a Jelbe zárt világ vers videómmal. Ha minél többen szavaznak rá október 15-ig, akkor bejuthatok a Nemzeti Színház színpadára, ahol élőben léphetnék fel saját versemmel sajátos előadás módomban.

Napsugár Anna: Jelbe zárt világ
Linkre kattintással látható a videó és szavazhat rám egy like egy tetszik gomb megnyomással a video alatt:

- Hogyan fogadta a családod, a baráti köröd azt, hogy írsz?
- Nagy örömmel, mert irodalomkedvelő, nagy művészlelkű a családfám. Mindig várják az újabb verseket, videókat, eredményeket. Nemrég szavaltam el Horváth Olivér, 90 éves nagypapám szülinapjára a Jelbe zárt világot, mikor láttam könnycseppjeit,  akkor éreztem meg igazán milyen művészlelkek vagyunk.

- Milyen díjat kaptál eddig a verseidért?
- Első díjtól a külön díjakig legalább 20 díjat kaptam már szavaló versenyeken életem folyamán, jelnyelven és hangzó beszéddel adom elő saját verseimet. Ezek nagyon komoly visszajelzések számomra minden megmérettetés egy tanulási folyamat.

- Angyalarcú kisgyerek, Várom a jelet, Soha ne mondd, Szívdobbanás, Drága Édesanyám, hogy csak néhány dalt említsek, mi van meg előbb, a dalszöveg, vagy a zene?
- A csodálatos zeneszerző Kaszás Péter (Máté Péter egykori zeneszerzője) zenésíti meg dalszövegeimet közös munkával. Olyan hangzás világot próbálunk bemutatni, hogy majdnem minden zenei műfaj képviselve van. Így megpróbálom közvetíteni a zenei értékemet és tehetségemet a magyar társadalom felé. (Keringő, hastánc, flamenco.) Megírom a verseket, amikből később dalszöveg lesz, elmondom a mesternek az elképzelést és mivel én siket vagyok, a teljes zenei VARÁZST rá bízom és így megszületik a zene, majd feléneklem több órás kemény munkával a zene stúdióban. És mindig csodás zenei hangzások születtek, amikért hálás vagyok neki. Legszívhezszólóbb dalom a Drága édesanyám, amit a fellépéseinken tapasztalunk, anyák napjára készült. A dalt a gyermeki szeretet és a hála szülte. Mi, a fogyatékossággal élő emberek a szívünk szeretetével óvjuk, vesszük körül édesanyánkat, ezért megköszönöm a dalban minden anyának, hogy felneveltek és szerettek bennünket. Mindig odajön előadás után egy kedves néző legyen fiatal vagy idősebb és meghálálja, hogy felemlítettük legszeretettebb család tagját, édesanyját és hálával tartozunk nekik, amíg csak élünk. A klip érdekessége hogy szerepel benne Rozbora András paralimpiai sportoló az első Magyar Gördülő Kerekes székes Tánccsoport, a Baltazár színésznője Raffael Erzsébet és természetesen a Napsugár Anna jeltánc társulat tagjai: Életfa intézet és a Down Zágrábi lakó otthon jeltáncosai. Az Angyalarcú kisgyerekről fontos meséljek e jeltánc munkásságom legelső, legszorgalmasabb legtöbb díjat nyert jeltáncosa. 20 éve mikor elkezdtem a jeltánc világát építeni, tanítani minden fajta fogyatékossággal élő sorstársakat tanítottam a Budapesti Csupa szíveknél, Csató Zsuzsa szervezeténél. Német Zsuzsi down szindrómával küzd és a mai napi sem adja fel a jeltánc és az éneklés élteti. Volt egy kívánsága, írjak róla egy dalt így született az Angyalarcú kisgyerek dal, majd a klip, ajánlom szeretettel megnézésre http://jeltanc.mlap.hu oldalamról. A Várom a jelet című dalom a Siket világ szépségéről és a jelnyelv értékéről szól. A Szívdobbanást szerelmemnek és menedzseremnek írtam Scharek Jánosnak, aki bekötötte a fejem és azóta boldog asszony vagyok. A Soha ne mondd, hogy soha dal a nem feladásról szól.

- Megérint című dalodat Krizbai Teca énekelte, az a dal mindenkinek belopta magát a szívébe, miért van ez, hogy ilyen sok embert érintett meg?
- Krizbai Teca, akit a Csillag születik című műsorban ismerhettek meg, egyetlen barátnőm, aki szeretetével a dalt felénekelte. Már a hangján keresztül érzékelhető, amit mindenkinek át szeretne adni a lelkén keresztül. Majd a dallal közös szervezésben jelentkeztünk Tecával ő énekelte én jeltáncoltam volna az MTV Dal műsorába ahova sajnos nem választották be. Szomorúságát hogy oldjuk, megleptük Scharek János férjem segítségével ajándékba a klippel, így eljuthat mindenkihez. A klipet Divatikon.hu oldal tulajdonosa Kaszás Bence fotóriporter készítette, aki annyi szeretetet, munkát és törődést nyújtott a klip elkészítése alatt, ami lejön a filmen, árad a Boldogság. Miután kitettük a facebook oldalunkra is, a siker ekkor jött. A klipet beválasztották a Nemzetközi Siket Fesztiválra, amit Vácott rendeztek meg. Ismeretlenek írtak, hogy zokogva hallgatták és nézték a klipünket, mert annyira meghatotta őket.

A linkre kattintással megnézhető:

- Apropó…munka. Mivel foglalkozol, mi  a munkád?
- A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségében immáron 16-ik éve dolgozom iktató-adminisztrátorként és sokszor dolgoztam a Humanitás- lapnak fotósként. Imádom a munkám, szeretem a rendet és a tisztaságot.

- Mi a horoszkópod?
- Skorpió vagyok, de nem hiszek ezekben a dolgokban, a mágiában, de sajnos babonássá tett a világunk. Abban hiszek, hogy van, a sors van a jóisten, ami - aki utat mutat nekünk és tudni kell jól döntenünk, sokszor hibás döntéseket hozunk, de lehet korrigálni de időben fel, kell ismernünk mert néha már késő.

- Szereted-e a bizsukat? A csipkéket?
- Mindent imádok, ami divat kiskorom óta. Édesanyám varrónő és gyermekkorom óta ámultam a csodákat, amiket ő teremtett két kezével néha olyan silány anyagból, mert egyre rosszabb a minőség, de ő abból is tud varázsolni. Kedvenc ékszerem immáron 4-ik éve a KRIZO. Imádom a csipkéket legtöbb ruhámon megtalálható minden formában.


- Képzeld Anna, én horgolok csipkegallérokat, terítőket, de még virágokat is. A Nagymamámtól tanultam, aki leheletnyi fonalból készített csipkéket, de én ezt sajnos nem látom, emiatt vastagabb horgolócérnával dolgozok. Inkább nőies vagy inkább kényelmes ruhákban érzed jól magadat?
- Minden ruhában jól érzem magam, nem mindegy hogy viseljük és mit. De plus size alkatom miatt nem mindegy milyen színt és formát öltök, magamra erre mindig odafigyelek. Hétköznap hivatalosan nadrág és ruha fellépésemen saját magam által tervezett ruháimban tündökölünk.

- Te nagyon muzikális lélek vagy Anna! Milyen kapcsolatod van a zenével, hisz sajnos nem hallod?
- Sajnos siketként nem hallgatok semmilyen zenét, mivel nem hallom, csak a saját dalaimat tanulom be jeltáncra. A ritmus miatt van bekapcsolva a zene, mert a bőrömön keresztül érzem a rezgést. De éneklek a Bolyki parara gospel kórusban és Pitti Katalin tanítása által. Énekelni nagyon szeretek, mert megnyugtat és szeretet tudok közvetíteni vele. Énekelni is azért szeretek, amiért beszélni: érzékeltetni igyekszem a külvilággal, hogy nem vagyok fogyatékos ember, legfeljebb több feladat vár rám az életben, amit hosszabb úton érek el.
De érdekesség az életemben, hogy Mága Zoltán hegedűművészt nagyon szeretem, ahogy játszik, azt érzem, valamiért bizsergek, ha a hegedű megszólal. Biztosan előző életemben hegedű lehettem.

- Egyszer egy kedves óvónő ismerősömnek segítettem legépelni a szakdolgozatát. Abban szerepelt az, ha a kismama, amikor várja a gyermekét, sok zenét hallgat, akkor a születendő gyermeke fel fogja ismerni azokat a dallamokat, és nagy valószínűséggel fogékony lesz a zenére. Nem tudod véletlenül, Anyukád hallgatott- e zenét, amikor áldott állapotban volt Veled? Lehet, hogy épp Mága Zoltánt hallgatta, és így a tudat alatt is kedves Neked a hegedűjáték…?
- Mivel édesanyám sokat táncolt és hihetetlen jó ritmus érzéke van, ezért biztosan tudom, hogy hallgatott sok zenét a terhessége alatt. Imádja a mai napig a populáris a pánsípos, s hegedű hangzású dalokat érzék s érzet, ami megjelent a hosszú távon genetikailag kódolva lett belém a dalok világa az érzetek útján.

- Szeretsz sütni vagy főzni? Van - e saját recepted?
- Szeretek, nagycsaládban nőttem fel, barátaim is imádták, ha főzök. Vendéglátós volt édesapukám 30 évig, én jómagam 5 évig vezettem egy fagyizót. Jelenleg drága férjem főz, imád etetni, mert nagyon szeretem főztjét.

- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?
- Igen miután én alakítottam ki Magyarországon a jeltáncművészeti ágat ez a hitvallásom: „A jeltánc az, amikor a könnyűzenei világot a modern kontakt és művészi kontakt improvizációs táncelemekkel, jelnyelvi szavak kiegészítésével hangképekké és fényképekké alakítva hozzuk közelebb az emberek szívéhez és lelkéhez. A jeltánc a jelnyelv tolmácsolásával és a tánc segítségével adja át a zene varázsát a hallássérült sorstársak számára, ezzel is segítve őket abban, hogy kiszabaduljanak a csend világából és élvezzék a zenét. Jelénekek és éneklő kezek jeltánc-művészete Látható zene, amely lebontja a csend falait. A jeltáncművész abban segíti mindenkit, hogy kitörjenek a bezártság birodalmából és élvezzék a zenét.

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?
- A Jeltánc Művészi pályafutásom során, több versenyen és fesztiválon is kaptam elismerést a legnagyobb a Kodály Zoltán Művészeti Fesztiválon elértük Első hely a jeltánccal és az Országos Hip-Hop Táncverseny első helyei és legeredményesebb jeltánc csapata lehettünk. Meghívták már Brüsszelbe, Ausztriába, Lengyelországba, Szerbia Montenegróba, hazánk szinte minden kisebb nagyobb városába.

- Van – e valaki, aki hiányzik az életedből?
- Édesapám!!! Nem dolgoztam fel a mai napi se miért kellett örökre elmennie a földi világból, sok feladata volt még!!

- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?
- Csak a szeretetben hiszek, az vezérel engem minden úton, az ad erőt minden pillanatban, amit adok, azt vissza is kapom.

 - Milyen céljaid vannak?
- Legnagyobb célom, amit felénekeltem Kaszás Péternél jótékony céllal a Jelbe zárt világ című cd szeretném megjelentetni.  A lemez egyelőre szponzorra-lemezkiadóra vár.

- Nagy ajándéka volt az életemnek, hogy Kaszás Péter egyszer látott jeltáncolni. Felénekeltette velem első dalszövegem a Romeo és Júlia búcsúdalát cd-ére. Péter végtelen türelemmel, öt órát állt az üvegablak mögött, mert még nem ismerte a hangsávomat, és akkor még én sem jártam énektanárhoz. Végig a fülemen volt a fejhallgató, és éreztem, ahogy dübörögnek a hangfrekvenciák, de sem a zenét, sem a saját hangom nem hallottam.  
Pitti Katalin az énektanárom lett, akivel a Csongrádi Kata jubileumi koncertjén megajándékozott a sors azzal, hogy a Ne add fel c. dalát élő koncerten jeltánccal kísérhettem. Akkor állt ott a színfalak mögött Pitti Katalin, aki azonnal felajánlotta, hogy foglalkozik velem. Mert szerinte érdemes, és mert fantáziát látott benne. Azóta énekelek, és hetente egyszer járhatok hozzá énekórára.
 Számomra ez a Gyógyító Művészet, amikor egészséges sztár opera művésznő és neves zeneszerző áll egy siket jeltáncművész mellé, hogy kifejezhesse dalban verseit. Ez a gyógyítás nemcsak kifelé, hanem jómagamra is gyógyító hatással van.

 - Mit gondolsz, a sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?
 - Minden ember egyforma számomra, azért küzdök, hogy ezt az eszmét hirdessem számomra nincs sérült és nem sérült ember. Minden ember egyforma, csak más feladatokat kapott az élettől, amiket vagy meg tud oldani a jó úton vagy kihátrál belőle.

- Sokaknak a vallás ad erőt ahhoz, hogy küzdjenek a gyógyulásért. Neked mi a véleményed a vallásról? Hiszel Istenben? Vagy másban hiszel?
- Én római katolikus vagyok a Bazilikában keresztelkedtem, ami számomra áldás volt, mert felnőtt fejjel és teljes őszinte hitben tudatosan történt. Elsőként minden embernek magában kell hinnie, ha meg szeretne gyógyulni, én hiszek a jóisten erejében sokszor kell démonokkal küzdenem, így elhiszem hogy van egy csodás világ, ami vigyáz énreám is.

 - A modern kor vívmánya a számítás technika, az internet. Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek úgy is, hogy nem is találkoztak az emberek egymással személyesen.
Te osztod ezt a nézetet?

- Nekünk fogyatékossággal élő embereknek nagyon nehéz a megfelelő társ, barát megtalálása sok volt egész életemben a társ találáskor a felesleges randi, a sok megalázás ez mind kikerülhető az internet fejlődése kicsit megkönnyítette a helyzetünket. Ma már mi siketek videó skype-on keresztül tudunk jelnyelven kommunikálni, ismerkedni és kapcsolatot tartani, óriási segítség és rengeteg erőt, energiát és rengeteg csalódástól kímél meg. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ebbe a korba születtem jó időben vagyok jó helyen.

- Sajnos minden embert ér valamiféle veszteség az élete során. Te hogyan dolgozod fel, mi ad erőt ilyenkor?
- Leülök, írok egy verset, vagy festek, vagy elmegyek és fotózok. Minden embernek tanácsolom mindenkinek, ilyenkor bármilyen művészeti dologba fogjon bele és az teljesen átsegíti a nehéz perióduson.

- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogyan látod?
- A színpadi világ legfontosabb lételeme a média a televíziós ismertség. Nem öli meg az embereket, csak tudni kell jó csatornát választani. Tudni kell időben kikapcsolni és elmenni otthonról vagy valami szépet alkotni, vagy szeretni.  Számomra nagyon nehéz a jeltánccal a média világába bejutni, de egyik álmom, amit sokszor próbáltunk már több tehetségkutatóban megmérettetni magunkat, eddig sikertelenül, nem nyitott rá egyik csatorna sem.

- Mi a véleményed a Facebookról?
- Csodálatos számomra az egyetlen jól működő internetes befogadó kommunikációs eszköz. A 4500 családtagommal és barátommal így tudom napi szinten tartani a kommunikációt, és megosztani fellépéseinket, élményeinket, elismeréseinket.

- Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a véleményed erről? Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a szeretettel.
- Most éli reneszánszát a szeretet. Minden vers, minden dal, minden klip erről szól, ebből indul ki még a rock is. Minden beteg embert a szeretettel a törődéssel az odafigyeléssel és a megértéssel meg a segítségnyújtással lehet boldoggá tenni. Egy biztos a sok pénz nem boldogít, de nagy kincs, jó ha van és meg tudunk élni belőle.

- Mi a véleményed, ha a lelkünkre vigyázunk és ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Egyetértek, ha a lélek rendben van, akkor nehezebben kapaszkodik az emberre a rossz, a gonosz, a betegség, a gyűlölet. Ha egészséges a lélek, akkor egészséges a test is!

- Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek nehezebb a sorsa? Annak, aki születése óta nem hall, vagy annak, aki kezdetben hallott, és fokozatosan veszíti el a hallását?
- Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről?

- Minden kérdéses hallásvesztés rossz, ha úgy születünk, és ha később veszítjük el. Sajnos egyszerű a magyarázat erre, ha úgy születünk, hogy nem hallunk, egész életünkben arról álmodozunk, egyszer csak hallhatunk. Ha egészségesen születünk és beleszeretünk a hangokba, szavakba, dalokba és hirtelen nincs többé fül, nem hallunk, akkor meg azért sopánkodunk ismét, de jó lenne újra hallani! Nincs közös út egyik sem jó, ne legyünk betegek vigyázzunk egészségünkre.

 - Van - e adat arról, hogy Magyarországon mennyi olyan ember él, aki nem hall?
-  Magyarországon a SINOSZ adatai szerint kb. 60 000 siket ember él.

- A hallássérültek számára miben nyilvánul meg az akadálymentesítés?
- A hallássérültek csoportjába a siketek és a nagyothallók tartoznak. A siketek egy része beszédfogyatékossággal él, beszédük nem, vagy csak nehezen érthető. A siketek nagy része az egymás közötti kapcsolatteremtéshez nem a beszélt hangokat használja, hanem a jelnyelven kommunikál.
Az infokommunikációs akadálymentesítés az érzékszervi fogyatékos emberek (hallássérültség, látássérültség) számára nyújt segítséget.
 A környezethasználati igényeket elsősorban belsőépítészeti megoldásokkal, tájékoztató és irányító rendszerrel, valamint különböző technikai segédeszközök alkalmazásával lehet és kell kielégíteni.
 A siket ember számára elsősorban a jelnyelv, ill. a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás alkalmazása nyújt akadálymentes hozzáférést az információkhoz a mindennapi élet számos területén.
 Napjainkban terjedőben van a feliratozás alkalmazása is – nemcsak a televízió műsorok egyre szélesebb köre válik így hozzáférhetővé a siket és nagyothalló személyek számára, hanem egyre több színházban, előadások, iskolarendszerű és tanfolyami képzések stb. során is megvalósul az akadálymentesítés ezen formája.
 A hallókészüléket használó hallássérültek számára ún. indukciós hurokerősítő készülékkel biztosítható a megfelelő akadálymentes kommunikáció. Az indukciós erősítő segítségével a mágneses téren keresztül közvetítjük a hangot, a környezeti zajok kizárásával. Az egyéni készüléket akkor célszerű alkalmazni, amikor négyszemközti vagy kiscsoportos kommunikáció folyik, és csak az egyik résztvevő hallássérült. 

- A magyar nyelv oly gazdag. Hatalmas szókincsünk van. Vannak bántó szavak, amelyeket fel kellene cserélni az állapotot kifejező, ám nem negatív töltetű szavakkal. A "fogyatékos", a vak, a süket szó néhány társával együtt az én szótáramba sehogy sem passzol.  Én a hallássérült, látássérült és mozgássérült szavakat használom.  Neked mi a véleményed erről?
- A siket megnevezést maguk a siketek előnyben részesítik a sükettel szemben ez utóbbinak a siketek szerint a köznyelvben negatív mellékjelentése van az illető észbeli képességeire vonatkozóan. Mindenképp a siket vagy a hallássérült megnevezés használandó.

- Nemcsak a szavakkal, a viselkedéssel is lehet sebeket okozni. Számomra felfoghatatlan, hogy miért képezi némely lelketlen egészséges embernél a gúnytárgyát az az ember, aki áldozata a betegségének, akinek sokkal nagyobb nehézségekkel kell szembenézni, mint az egészségeseknek. És a másik, hogy azt gondolják sokan, hogy a látássérült nem láthatja, a hallássérült pedig nem hallhatja, ha kigúnyolják.
- A siketek általában képesek szájról olvasni, másrészt a testbeszéd is árulkodó lehet, ha a jelenlétükben róluk beszélnek.

- Nemrég olvastam, hogy Sárga macska díjat kaptál az ÉFOÉSZ-tól Ezúton gratulálok neked szeretettel!  Mesélj kérlek erről!
- 2016. szeptember 19. Budapesten az Állatkert ÉFOÉSZ Ünnepen Sárga Macska díjat kaptam az ÉFOÉSZ-tól Gyene Piroska elnök asszonytól, a Jeltáncművészeti munkásságomért.
Könnyek közt küszködve vettem át, meg sem tudtam szólalni. Csodálatos érzés.
Köszönöm Gyene Piroskának ÉFOÉSZ elnök asszonyának, aki már 15 éve követi jeltánc munkásságomat és elismert ezzel a csodálatos díjjal. Hogy ezt is megélhettem számomra a legszebb dolog csodákat tanítani, akik szeretik átadni szeretetüket. Köszönöm drága férjemnek Scharek Jánosnak a Társulat menedzserének hogy segíti Jeltánc Társulat eredményességét.

- Milyen szavak kíséretében kaptad meg a díjat?
- A Sárga Macska díj átadásának felolvasásakor:
„Napsugár Anna fellépéseit kitűnő jókedv és örömtánc jellemzi.
Anna egyénisége és különleges művészete hozzájárul ahhoz, hogy az egészséges és sérült emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, köszönhetően a jeltáncnak. Köszönjük szépen Napsugár Annának és csapatának eddigi munkáját!”

- Az embernek vannak vágyai, tervei, ha egy jó tündér teljesítené három kívánságodat, mit kívánnál?

- 1. Legfontosabb küldetésem: hogy együtt döntsük le a falakat a jeltánc útján, amelyeket pár egészséges és fogyatékossággal élő sorstársaim maguk köré építettek, hogy ők is kitörhessenek a bezártság, a magányosság birodalmából!
- 2. Első zenei cd-nek Napsugár Anna: Soha ne mondd, hogy soha című megjelentetéséhez szponzort és Lemezkiadót keresek, aki felkarolná az olyan hallássérült magyar lányt, aki már semmit sem hall a hang világból.
- 3. Zenei dalaimat szeretném rádióban, klipjeimet - jeltáncot szeretném televízióban és mozifilmben megmutatni.


- Hatalmas öröm számomra ez a riport, amelynek révén még jobban megismerhetünk. Külön boldogság, hogy a balatonfűzfői Art fesztiválon személyesen is beszélgethettünk. Gratulálok a sikereidhez és kívánom, hogy teljesüljenek a vágyaid, nagyon megérdemled Anna!

 Szeretettel:Napsugár Anna siket jeltáncművész

**********************
6. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN

BURZA MÁRIA: SODRÁSBAN
- MÁSODIK RÉSZ -

      5.TALÁLKOZÁS JOHN ANYJÁVAL

      Annát a körzeti orvos beutalta a klinikára a magas láza és rossz értékű vérsüllyedési eredménye miatt
Johnnak hazautazása előtt nem említette, nem akarta , hogy zavart keltsen betegségével az utazása előtt. John egyetlen gyermeke volt az idősödő szülőknek, és Anna tudta, hogy mennyire szereti őket.

     A klinika folyosóján  sétált Anna, majd leült egy padra egy nő mellé, beszélgetni kezdtek, s  az asszony elmondta, hogy reggel hozta be a fia a klinikára, és nemsokára itt lesz  Sőt azt is elmondta, hogy a fia sebész , és a szomszédos klinikán dolgozik. Anna Johnra gondolt, miközben a nő beszélt hozzá, hiányzott neki, már 3 napja nem látta.Az elmúlt napokban valami különös , ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Amikor John hazautazott a szüleihez, magába roskadva ült, és hangos sírásba tört ki. Nem értette mi van vele, hiszen csak pár napra utazott el , hányszor volt , hogy napokon át nem találkoztak és  nem volt szomorú. Nem értette, hogy mi játszódik le  benne, legszívesebben a férfi után rohant volna.
-Mi ez?- kérdezte önmagától.
 - Mi  történik velem?
S akkor hirtelen belé vágott    a felismerés, hogy szerelmes. Igen  vele szeretne lenni minden pillanatban, hallani hangját,  akkor döbbent rá, hogy még azt se tudja, hogyan kell csókolózni, szinte semmit nem tudott a férfi és nő közötti testi kapcsolatról. Keresztanyjával, aki felnevelte, soha nem beszélgetett erről a témáról. Az iskolában az osztálytársnői néhány kivételtől eltekintve, már elvesztették szüzességüket, s még büszkék is voltak rá, de lényegi dolgokat ők se meséltek, Barátnője is csak annyit tudott a szerelemről, amennyit ő, azaz szinte semmit.
Elhatározta, ha John visszajön, őszintén elmondja érzéseit, s közben arra gondolt milyen boldog lesz az ő barátja, ha megtudja, hogy többet jelent számára, mint barátot. Már tudta, hogy a baráti szeret, szerelemmé érett benne, a szívében. Lassan nyílt ki ez a gyönyörűséges virág. Szerelme szeretet-alapú, ahogy John mondaná, tehát el kell hogy kísérje a haláláig, gondolta Anna .Biztosan így is lesz, mondta magának, és nem is tévedett, bár nem úgy történt, ahogyan akkor érezte.


- Itt jön az én fiam!- mondta az asszony örömteli hangon
Anna összerezzent és felnézett. John állt előttük, meglepetten.
- hogy Drága fiam! - ezzel a bájos kislánnyal beszélgettem, olyan kedves, barátságos volt velem. Elfogadnám menyemnek!
John és Anna összenéztek.
- Édesanyám!- én ezt a bájos kislányt jól ismerem, és kívánságod örömmel teljesítem, de ez nem csak rajtam áll!
Anna arca kipirosodott, Johnra  nézett, és szeme mindent elmondott szavak nélkül is a férfinak.
John átölelte a két nőt, akiket a világon a legjobban szeretett, az édesanyját, és a szerelmét, Annát. Már biztos volt benne, hogy az elmúlt napokban Anna érzéseiben milyen  változások mentek végbe,  Anna is rájött,hogy  őket az Isten is egymásnak teremtette.
- Miért vagy itt?- fordult Anna felé. Mi történt?
Anna elmondta az okot, John a fejét ingatta.
- Miért nem szóltál nekem, hiszen tudtad az elutazásom előtt is?
-- Nem akartalak zavarni!
- Hogy mondhatsz ilyen butaságot?  Zavarható egy igaz barát?
Anna a férfira nézett, és csak a szemei mondták, amit hangosan nem akart kimondani, mert ott volt John anyja is Tekintete ezt mondta:
Szeretlek, nemcsak , mint barátot! De nem is kellett kimondania, John kiolvasta  azokból a gyönyörű szemekből. Gyengéden átölelte Annát.
- Fiam-szólalt meg Emma néni,- olyan boldog vagyok. Majd Anna felé fordult és ennyit mondott:
-A fiam sokat mesélt egy kislányról, akit Angyalnak nevezett, s már tudom Te vagy az az Angyal! Hálás vagyok Istennek, ezekért a percekért, hiszen most ajándékozott meg egy leánygyermekkel. Ugye így van kedvesem?
Anna szemeit elborították a könnyek, s halkan mondta:
- Köszönöm szavait , soha nem felejtem el! Nekem meg adott az  Isten egy anyukát.
A két nő átölelte egymást, és örömkönnyek hullottak abban az áldott percben.
- Velem mi lesz hölgyeim?- kérdezte John, próbált humoros lenni, de szemeiben megcsillant szívének gyémántja.
A két nő szinte egyszerre nyúlt a férfi karjaihoz  és bevonták abba a csodálatos körbe, melyet a szeretet font össze.
John a két nőt egy külön kórterembe helyezte el, és amikor meglátogatta a két beteget, hosszasan ült Anna ágyán . Emma néni aludt, vagy csak úgy tett, ki tudhatja....

Anna átölelte szerelmét és halkan suttogta:-
- Szeretlek szívem minden szeretetével, és nemcsak barátként.
A férfi szemei különös fénnyel csillogtak.
-A legszebb mondat amit eddig hallhattam Angyalom!- s magához szorította a remegő nőt. Anna úgy érezte ahogyan fejét a férfi vállára hajtotta, hogy az örökkévalóságig így tudna maradni.
John kezei a lány derekát kulcsolták át, és halkan mondta:
- Boldoggá teszlek Angyalom, olyan boldoggá, amelyre emberként képes vagyok. Mindent megadok neked, mindent.
- Nekem nem kell más csak a szereteted, a szerelmed - és még valami: légy mindig őszinte hozzám! A hazugság az egyetlen dolog, amit nem tudok elfogadni!
- Szeretetem,  szerelmem a tiéd,,  és régóta már! Eddig is mindig igazat szóltam, s ez nem lesz másként ezután se(.Igazat mondott, soha nem szegte meg szavát!)

Egymás szemeibe néztek, s mindketten érezték , a legszebb fogadalmat tették egymásnak, s egymás lelkéhez simultak lágyan szemeiken át.
Még nem volta testileg együtt, mégis tudták, érezték, hogy eggyé váltak. Johnnak nehéz volt, őrülten kívánta a lányt , de a testi együttlétüket  álomszépre tervezte, mert tudta, hogy Annának ez lesz majd az első találkozása a testi szerelemmel.
Anna boldog volt, benne még  a test vágya nem követelt. Végtelen békét érzékelt és biztonságot, melyre gyermekkora óta vágyott, most érezte, hogy végre igazán tartozik valakihez. Már nem érezte magát idegennek ebben a világban, John lett számára a világ.

Emma néni és Anna hamarosan elhagyták a klinikát, a Szeretet, mely szívükbe költözött segített a testnek a gyógyulásban.

 ----------------------------------------
 
  6.  AZ ELSŐ EGYÜTTLÉT

      Anna újra iskolába járt. Egyik este nevelőanyja rosszul lett, Johnnak telefonált, végül mentő vitte be a klinikára keresztanyját, ahol epeműtéten esett át. Anna aggódott érte, de bízott is  felépülésében
John mindennap  ott volt náluk, miután hazaengedték a klinikáról anyukáját, mert Anna így hívta, hiszen ő nevelte születése óta. John megkérte Anna kezét és Mária,  a keresztanya boldog volt, látva nevelt lánya boldogságát, és tapasztalt nőként azt is látta, hogy John megbízható fiatalember.

     Anna tovább akart tanulni, megbeszélte Johnnal, hogy az államvizsga után összeházasodnak, . John is tovább képezte magát. Annának még először le kellett érettségizni, sokat tanult, esténként , ha nem volt ügyeletes John, mindig náluk volt Anna tanult, John olvasott, néha beszélgettek. John keményen tartotta magát elképzeléséhez, de egy délután  olvasása közben felnézett Annára, aki tanult, és igen elmélyülten. Talán a lány észrevette, hogy figyeli John, , felnézett, letette a könyvet, és John mellé üt a kanapéra. Átölelték egymást és a lány érezte, hogy a férfi egész testében remeg. Nem tudta mi ez, s megkérdezte
- Jól vagy drágám?
- Mit is mondhatnék!
- Csak az igazat!
- Igen is, meg nem is.
- Ezt nem értem! Kérlek, mond el mi a baj.
 a férfi szorosan átölelte a lányt, majd egy váratlan mozdulattal lefektette a kanapéra és simogatni kezdte Annát. Már tudta, hogy képtelen megfékezni magát. Anna lélegzet- visszafojtva adta át magát
a férfi ölelésének, bár nem tudta mit is kellene tennie, először érezte magát ölelő férfi karban.
_ Szeretlek Angyalom , végtelenül szeretlek, suttogta John.
Anna nézte az arcát, szinte önkívületi állapotban látta a férfit, aztán mintha megszűnt volna minden, csak ők voltak ketten, lebegve egy véget nem érő szerelemben. Majd Johnnal egyszerre nyílt ki a szemük  és néztek egymásra egy forró, hosszú csókon át,  mintha sosem akarnának különválni.  Anna csak figyelt , még  járatlan volt a csókolózás terén, , s John csókja egyre  hevesebbé vált, s megrészegítette a lányt. Megszűnt újra a világ, s mikor újra eszméltek Anna halkan mondta:
- John, most már a tied vagyok és hozzád tartozom és úgy érzem ez a halálomig szól(.Akkor még nem sejtette, hogy megérzése mennyire valós!)
- Igen az enyém vagy én drága Angyalom, és azt kívánom amit te, hogy mindhalálig tartson!
- De van egy kis gondom!- szólt a lány
- Megosztanád velem?
Semmit nem tudok a szerelemről, még csókolni sem tudok.
- Nem így éreztem!
Nem az érzéssel van gondom! Nagyon szeretlek!
A technikával?- kérdezte tréfásan  John. Anna elpirult.
Boldoggá akarlak tenni John!
- Azzá tettél  én édes Angyalom!Semmit nem kell tenned, csak érezned, s a többit majd megtanítom neked.
Anna átkulcsolta a férfi nyakát
- Az jó lesz! - de légy velem türelmes
- Mindig az leszek és újra csókolni kezdte Annát.
Anna a szerelem ösvényére lépett, még nem sejtette, hogy édessége mellé mennyi keservet tesz neki még a végzet. Most még azt a csodás földöntúli  boldogságot ízlelgette, mely csak később teljesedett ki ragyogóvá, majd  viharfelhők szabdalták.

 ----------------------------------

    7. FŐISKOLÁS ÉVEK

       Anna sikeresen felvételizett a  főiskolára, de örömébe szomorúság is vegyült, mert a főiskola, ahova felvételt nyert 500 km-re volt a várostól, ahol élt, és így Johnnal  ritkábban találkozhatott  Igaz John és a szülei felajánlották neki, hogy jelentkezzen az orvosi karra, és fizetik a tanulásának költségeit, de Anna  rendkívül önérzetes nő volt, és nem tudta elfogadni. Hiába próbálták John szülei meggyőzni, kitartott elvei mellett és azt mondta, ha gyermekorvos nem lehet, mégis gyerekekkel  fog foglalkozni tanárként. Magyar-történelem szakra  szeretett volna jelentkezni, de amikor a felvételi kérelmét benyújtotta, nem indult  ebben a párosításban főiskolai szakképzés.  Hogy ne veszítsen évet a Tanítóképző Főiskolára jelentkezett,  John elfogadta a döntését, nem korlátozta semmiben sem, nem , mert őszintén szerette a lányt. Majdnem  minden  hétvégén találkoztak, vagy John utazott  Szombathelyre, vagy John szüleinél találkoztak.
Gyönyörű évek voltak ezek mindkettőjük életében. Anna kiválóan tanult, így ösztöndíjat kapott, amely fedezte a kollégiumi költségeit, zsebpénzt meg korrepetálásból szerzett. John szülei meg-meglepték egy-egy szép ruhával, és csomagot is küldtek neki. Egy alkalommal John is vásárolt Annának szép ruhákat, de a lány megkérte, hogy többé ne tegye.
Szavai évek múltán is visszacsengtek Johnnak.
- Ne vegyél nekem többé ruhát! A kettőnk szerelme  nem erről szól! Kérek értsd meg!
John csodálattal nézte , és tudta, hogy egy igazi kincs ez a lány, aki valóban tudja mi a Szeretet, aki nem ki-és felhasználni akarja, hanem valóban szereti.
- Rendben van Angyalom, ha így akarod,- legyen így! Bár részemről természetes, hogy örömet szerezzek, akár egy ruhával is, ez nem más, mint a szeretetem megnyilvánulása, ajándék Mi , összetartozunk!
- Nem vagyok a feleséged.
- Azt hiszed egy papírtól az lennél? Ha így van , akár holnap összeházasodhatunk! Te kérted, hogy államvizsga után házasodjunk össze.
- Nem, nem erről van szó John! Hozzád tartozom. Az államvizsga után majd tanítok, nekem is lesz jövedelmem és a gazdasági közösségünkhöz én is hozzá járulhatok.
John mosolygott, - milyen büszke nő, gondolta, talán túlságosan is. Elbűvölő teremtmény ,- gondolta tovább, hiszen az ő fizetése töredéke lesz az ő jövedelmének, De a világért se mondta volna ki, amit magában gondolt, számára természetes volt, hogy mindennel elhalmozza Annát.
- Rendben , de remélem azt elfogadod, hogy vegyek egy lakást, ehhez viszont én ragaszkodom! Ez a mi lakásunk, a mi otthonunk lesz, nem az enyém, nem a tied, hanem a mienk!
Anna elérzékenyülve hallgatta a férfit.
- Jól van drágám, vedd meg , a mi otthonunk lesz, és majd a gyermekeinkké.
John arcán sötét felhő vonult keresztül, de Anna most nem vette észre, előre szaladt az időben.
- Egy kisfiút és egy kislányt szeretnék, ha te is így akarod.
John magához húzta a nőt, akit annyira szeretett, és fátyolos hangon mondta:
- Ne szaladjunk ennyire előre a jövőbe, mindig álljunk meg Angyalom a jelenben, és élvezzük minden pillanatát.
Van egy sorrend, államvizsga, lakásvásárlás, esküvő.
- De  aztán jöhetnek a gyerekek-szólt Anna és kislányos könnyedséggel  ugrott John  nyakába.
A férfi nagyot sóhajtott. Szívére fájdalmas kétségbeesés telepedett. Tudta, mindent meg tud adni Annának, csak egyet nem, s ezt meg kell mondania. De mikor? Talán most.

- Gyere , ülj mellém, el kell mondanom valami  lényegest. Tudom, korábban kellett volna, de féltem.
- Te féltél? Nem hiszem! Erős és határozott jellem vagy John, őszinte , igaz szavú ember és bátor.
- Igyekszem  és mindig is igyekeztem az iménti jelzőidnek megfelelően élni, de bennem is van egy félelem, és nem is kicsi.
Annának  rossz érzései támadtak, de nem tudta honnan erednek és azt sem , hogy miért.
Akkor most üljünk le és rántsd le a leplet a félelmedről drága John!
 ………………….

- Remélem tudod, hogy mennyire szeretlek, és hogy mindent , de mindent szeretnék megadni neked. Mindent, de egyet nem tudok,- és elcsuklott John hangja.
Anna rémülten nézett a férfira.
- Ne gyötörd magad  kérlek, nekem csak egyetlen dolog kell, a szereteted, ezt korábban is mondtam már neked. A többit majd megteremtjük közösen.
A férfi átölelte a nőt.
- Anna! te még mindig szűz vagy!
Anna hátrahőkölt.
- Miről beszélsz? hányszor szeretkeztünk. Ez lehetetlen!
- Nem , nem lehetetlen, vigyáztam rád! Mert tudtam, eljő a pillanat, amikor meg kell mondanom, hogy tőlem nem lehet gyermeked.
Annával megfordult a világ!
- Hogyan?- dadogta.
Így van, egy velem született probléma miatt, ezért úgy szerettelek, hogy nem vettem el a szüzességedet, mert arra gondoltam, ha megtudod, hogy nekünk nem lehet gyerekünk, elhagysz és , de nem bírta befejezni John a gondolatát.
Anna úgy érezte, minden porcikája lezsibbadt, gondolatok cikáztak át rajta, becsapottságot és csodálatot érzett egyszerre, és valami sajnálatfélét is.
- Akkor én nem is vagyok a tied?  nyögte ki  Anna.
- De az enyém vagy!
- Azt mondtad nem egészen.
Anna! Egy férfi és egy nő nem attól lesz egymáshoz tartozó, hogy testileg együtt voltak! Az igazi egység a lelkünkben , a szívünkben  jön létre!
Anna a könnyeivel küzdött
- Ez az jelenti, hogy el akarsz hagyni John?
A férfi megfogta a lány kezét és megcsókolta, egy forró könnycsepp hullott Anna kezére.
Soha nem látta sírni Johnt, de most hullottak a könnyei, szólni se mert, csak várt.
- Te dönthetsz úgy, hogy elhagysz, minden jogod megvan hozzá .De én soha nem hagylak el, soha! Elküldhetsz, elmegyek, de mindig itt leszel ... és a szívére meg a fejére mutatott.
Anna még befelé nyelte a könnyeit, de érezte, hogy mennyire szereti őt John, s csak évek múltán érette meg, hogy ilyen mély szerelem, egyszer adódik az életben, és mennyire szerencsés ember, aki átélheti.
Majd halkan megszólalt:
- Nagyon szeretlek John! A tied akarok lenni nemcsak lelki szinten de testileg is, és nem félig, hanem egészen , ahogy egy nő egy férfié lehet. Függetlenül attól, hogy lehet-e gyermekünk, vagy se. Az idő majd nekünk dolgozik. Szeretlek!- és felemelte a férfi lehajtott fejét. John arca halott sápadt volt , Anna rémülten nézett rá. Istenem! mit élhetett át ezekben a percekben  gondolta .
A férfi Annára nézett, s arcára kezdett visszatérni az élet jele.
- Kérlek, mond még egyszer.
-A tied akarok lenni egészen, függetlenül attól, hogy lehet-e gyermekünk, vagy nem!
- Életem legáldottabb pillanat ez Angyalom!
Hálás vagyok Istennek , hogy nekem adott. Köszönöm szereteted és szerelmed. Boldoggá teszlek. Szerelmünk, a mi szerelmünk  csoda, nem a földről eredő. Isten egynek teremtette a lelkünket.
John felkapta Annát, magasra emelte és mondta:
- Te vagy az életem, te vagy a mindenem!
- S te nekem, de kérlek tegyél le, nehéz vagyok.(Ezek a szavak évek múltán visszacsengtek Johnnak)
- Dehogy vagy te nekem nehéz!- és boldogan forgott John Annát a feje fölé emelve.
- Most pedig  elmegyünk egy étterembe vacsorázni, és ünnepelünk életem! Azután, mivel három nap szüneted lesz Pestre felutazunk, és a többi legyen meglepetés!- mondta boldogan John.
 -----------------------------------

    8.  VARÁZSLATOS ÉJSZAKA

     A vacsora után Pestre utaztak, s egy szállodában szálltak meg. ( Útközben egy üzlet előtt megálltak, de csak John ment be, megkérve Annát, hogy maradjon a kocsiban , csak néhány apróságot vásárol).
Miután elfoglalták a szállodai szobájukat , John  a fürdőszobába sietett, és előkészítette  a kádat a fürdéshez Amikor Anna a fürdőszobába lépett, meglepetten látta a sok világító mécsest, és finom illat lengte be a szobát Szóval ezért ment az üzletbe, gondolta Anna és mosolygott. A kádtól kissé távolabb egy guruló asztalkára egy üveg pezsgő és két pohár volt készítve. A villany nem volt felkapcsolva, egymást simogatva vetkőztek le , és léptek a kádba és a két test egymáshoz simult. Majd John a kádhoz húzta a kis kocsit és mindkét pohárba pezsgőt öntött.
- A szerelmünkre édes Angyalom!
Aztán John  a kádból kilépve kiemelte a vízből a lányt és a hálószobába vitte, óvatosan letette az ágyra, mellé bújt. Ami ezután következett,  annak emléke ott élt mindkettőjük szívében
életük utolsó pillanatáig.
Később Anna felkelt, kiszaladt a fürdőszobába, és csodálkozva vette észre, hogy vérzik, a hasa is fájt, és nem értette az okát.
Mikor visszabújt John mellé a férfi megszólalt:
- Nagyon szeretlek! Ez az éjszaka feledhetetlen és úgy érzem a számodra is Kedvesem.
- Igen John, most már tudom, hozzád tartozom és egészen!  John csak nézte  az imádott nőt, és látta, még mindig látta mennyi gátlás van benne.
- John! nem akarom elrontani ezt a varázslatos éjszakát, de vérzek egy kicsit, pedig nincs itt  az   ideje. a hasam is furcsán fájdogál.
-Te édes kicsi Angyalom! Nincs semmi baj! Csak elveszítetted a szüzességedet , ez egy kis vérzéssel jár.
Mennyire gyermek még mindig, gondolta John és magához szorította az ő Angyalát.
- Mennyire szeretlek Anna! Szavakkal nem is tudom kifejezni.
Anna megnyugodott,  Johnhoz simult és hallgatta a férfi szerelmes suttogását. Majd John  kérte Annát, hogy ne nyissa ki a szemét.
Felkelt és egy kis idő múlva visszatért és mondta:
- Most már kinyithatod a szemed!
A kezében egy doboz volt, kivett belőle egy gyűrűt, és mondta:
Anyám gyűrűje, nekem adta és arra kért, hogy annak a nőnek húzzam majd az ujjára, akit őszintén fogok szeretni Régóta őrzöm, de most szeretném átadni annak a nőnek, aki teljessé tette és teszi az életem. Te vagy ez a nő! -A gyűrűt Anna ujjára húzta, és úgy illet az rá, mintha neki készült volna.
Anna szemeit elborították a könnyek.
- Köszönöm, suttogta és átölelte Johnt, ajkuk egymásra simult, és a két szerelmes összeölelkezett. A csillagok bevilágítottak az ablakon és  fényükkel ölelték át azt a szerelmet, amelynek tanúi lettek Ezen az éjszakán semmit nem aludtak,nem győztek egymással betelni Ennek a napnak, éjszakának minden pillanata lelkükbe vésődött , melyre sokszor visszaemlékeztek, amikor útjuk már külön-külön haladt, de egymás iránti szerelmük halhatatlanná vált.

    Anna reggelre már tudta, mit jelent a testi együttlét, mit jelent a teljes odaadottság. Lassan megérett a teste is  az együttlét varázsának élvezetére, és attól fogva nem csak szeretetből adta oda magát Johnnak, hogy boldoggá tegye a szeretett férfit,   de már maga is élvezte együttlétük minden pillanatát.
Boldog volt Anna, de szívében napról napra tanyát vert  egy másik érzés, és egyre csak nőtt benne. Fél éve volt még hátra az államvizsgáig és tudta, hogy utána összeházasodnak, de ugyanakkor valami bizonytalanság érzet is gyötörte, melyet az anyaság utáni vágy keltett benne. Nem tudta mit tegyen. Szerette Johnt,  elveszíteni nem akarta, se fájdalmat okozni neki, de egyre jobban vágyott arra, hogy majd anya lehessen.
- Istenem! Mit tegyek? Segíts nekem!- tört fel benne a sóhaj egyre gyakrabban.

 ------------------------------------

   9. A MEGOSZTOTT ANGYAL

Anna májusban haza jött, hogy az államvizsgára felkészüljön Johnnal így minden nap találkozott. De gyakran találkozott egykori középiskolás társaival is, s legtöbbjük már anyuka volt.
Éva barátnője is férjhez ment, és egy kisfia született. Márti barátnője, akivel a főiskolai évek alatt barátkozott össze, szintén férjhez ment, és egy kislány boldog anyukája lett. Anna mindig elszomorodott ilyenkor, arra gondolva, neki soha nem lesz gyermeke, ha Johnnal marad nem. De szerette, és tudta, hogy John is szereti. John szeretete értette meg vele a Szeretet valódi természetét, tudta, hogy kettőjük szerelme szeretet-alapú, és hogy a testiségen át valóban a lelkük kapcsolódik össze.
Egy délután John gyönyörű virágcsokorral állított be.
- Angyalom, ezt neked hoztam.
- Gyönyörű!
- Olyan , mint te,  de annyira mégsem szép!
Te kis hazudós!- nevetett Anna.
Ülj le, hozok kávét!
- Nekem jobb ötletem van!Elmegyünk valahova.
-  Akkor felöltözöm!
- Nekem így is megfelel!
Annán rövid nadrág volt és póló. John szemével végig simogatta a lányt. Már ötödik éve együtt vannak, de soha egyetlen percre nem érezte , hogy megszokottá vált az együttlétük. De hogyan is érezhette volna, amikor annyira szerette Annát,  s aki rövidesen a felesége lesz. Annához lépett, átölelte, és halkan mondta:
- Drágám! meg szeretném mutatni a lakást, amit kinéztem leendő közös otthonunknak.
 - Már megvetted?
Nem, de megnéztem és ha neked is tetszik , akkor megveszem.
Mennyire aranyos , gondolta Anna. Nagyon kellene örülnöm, de nem megy,  Se Johnról se az anyaságról nem tud lemondani, de csak ennyit mondott:-
- Átöltözöm,  és mehetünk is.


      Szótlanul ült a kocsiban John mellett, aki arra gondolt, biztos az államvizsga miatt feszült Anna, s meg-megfogta vezetés közben a lány kezét.
Egy belvárosi lakás előtt álltak meg, John megfogta Anna kezét, és felvezette az első emeletre, majd kinyitotta az ajtót, és beléptek a lakásba. Három szoba összkomfort, tágas , szép lakás. A nappaliból lépcső vezetett  a galériára.
Annát a sírás fojtogatta, nem tudott megszólalni.
- Ha nem tetszik drágám , csak szólj, majd keresünk másikat. Ez közel van a klinikához, és tágas , gondoltam neked is tetszeni fog.
- Igen , szép lakás, tetszik .
John látta, hogy valami nincs rendben, de nem szólt semmit.
Hazafelé menet az autóban John annyit mondott:
- Talán rossz volt az időzítés, hiszen tudom feszült vagy a vizsgáid miatt. Ne haragudj a tapintatlanságomért, csak örömet akartam szerezni neked.
Majd a vizsgáid után visszatérünk erre .
Otthon Anna vacsorát akart készíteni és ki-kitért  John  ölelése elől és sietve elkészítette a vacsorájukat.
Anna alig evett.
Egyél rendesen , nem kell ennyire félned a vizsgáktól!  Drágám! Ne félj semmitől, itt vagyok neked és veled!
Anna elsírta magát.
Nem a vizsgák miatt aggódom!
A lakás is nagyon szép!
- De akkor mi a baj?
- Ne vedd meg mégse! Kettőnknek ne!
Johnnal  most megfordult a szoba. Tehát amitől félt bekövetkezett!
- Nem tudok lemondani az anyaságról, bocsáss meg, de rólad sem!Kérlek, vegyünk örökbe majd egy pici babát és neveljük fel együtt így megélem az anyaság örömét és téged sem veszítelek el.
John hallgatott.
- Ne haragudj rám. Próbálj megérteni. Bocsáss meg , de az anyaság utáni vágy is erős bennem.
- Nincs mit megbocsátanom. Józan ésszel nézve, tudtam, hogy egy napon elém állsz ezzel, mégis reménykedtem, nem is tudom miben! Bolond a szív, ha szerelmes. Te bocsáss meg, önző és ostoba voltam.
- Egyik sem vagy!Szeretlek, s tudom te is szereted a gyermekeket Együtt nevelve, olyan lenne , mint a sajátunk.
- Ez nem egészen így van! Amit te át akarsz élni, az az anyaság, mely a fogantatással kezdődik , és folytatódik azokkal a hónapokkal, amikor a pici emberke az anyai szív alatt fejlődik.  Természetes vágy , sok nőben él, s te azon nők közé tartozol , akinek az élet kiteljesítéséhez szükség van az anyaság átélésére. Nem tudok, mást tenni, mint elengedni téged!
- De én nem tudok nélküled élni!
- Anna! - az életben néha döntéseket kell hoznunk, melyek nagyon fájdalmasak is lehetnek. Ezek gyakran lemondással járnak, és következményekkel. Te határozott és becsületes nő vagy és minden érzékenységed mellett mégis kemény. Tisztellek ezekért a tulajdonságaidért. Most az államvizsgádra összpontosíts,  utána átbeszéljük ezt a kérdést. John felállt és az ajtó felé indult.
- Elmegyek, próbálj  meg tanulni.
- Nem fog menni!
- Szeretlek és Anna átkulcsolta a férfi nyakát.
John lefejtette a kezeit, és Anna zokogásba tört ki.
- Ez a te nagy szerelmed?
- Majd idővel rádöbbensz, hogy igen! Amikor megérted, hogy mit jelent az önzetlen szeretet. Anna megsemmisülten állt a férfi előtt, akit annyira szeretett, és nézte mennyire nyugodt.
John az ajtóhoz lépett, majd visszanézett.
- Nyugodj meg és készülj a vizsgáidra.
- Ez azt jelenti te hagysz el engem!
A férfi visszalépett
- Majd rájössz, hogy te hagytál el engem,  már akkor amikor először felbukkant benned, a kérdés, hogy mit tegyél! Akkor magad is és engem is választás elé állítottál .
Nem választás elé állítottalak, csak megkértelek, hogy vegyünk örökbe egy gyermeket és neveljük együtt fel.
John nézte Annát, akit annyira szeretett és mindig is szeretni fog, de már érezte, hogy elveszítette. Fájdalmasan mosolygott
- Az én Angyalom megosztottá vált.
- Tévedsz! Töretlen a szeretetem!
,- Sajnos nem tévedek, még nem érted, amit mondok, de majd meg fogod érteni, hogy mennyire szerettelek és őszintén.
- Annyira, hogy itt hagysz!
Soha nem hagylak el, -
- Legalább a barátom maradsz? - kérdezte kétségbeesetten Anna.
De a büszkesége abban a percben még erős volt, nem mondta, hogy ne csak barátként maradjon vele John. Évek múlva értette meg ,hogy mennyire szerette őt John , és azt is, hogy a büszkeség az elméhez tartozó, a szív szelíd és alázatos. De az az  út, melyen végig kellett mennie, mely előtte állt,  mély fájdalmat tartogatott  neki  . Még nem sejtette Anna,  ez így volt jó, még nem volt felkészült, még erősödnie kellett.
Amikor John a kilincsre tette kezét, Anna megszólalt.
- Kérlek, gondold végig az együtt töltött éveinket, mindenben összhang volt közöttünk. Talán bennem nagyobb a gyermek utáni vágy, mert nő vagyok. De nem tettem semmit ellened! Csak őszinte voltam. Így láttam becsületesnek, hogy még az esküvőnk előtt elmondjam neked azt az önmarcangolást, mellyel próbáltam megbirkózni. Senkit nem akarva megtéveszteni. Amikor te későn szóltál, hogy nem lehet gyerekünk, először becsapva éreztem magam, de szerettelek annyira, hogy megbocsássam az elhallgatásod, magamat a helyedbe képzeltem, hogy megérthesselek. Most csak annyit kérek, hogy lásd az én nézőpontomból is ezt a kérdést.  Nem lehet bennünk harag egymás iránt!l
Johnt megdöbbentették Anna szavai. Mennyire összeszedett és mennyire mély igazságot hordozók ,  fiatal kora ellenére is képes volt az ő nézőpontjából nézni nem is oly rég, azt a nagyon is kényes kérdést, amiről valóban későn szólt. Micsoda nemes lélek, gondolta , s keménysége repedezett és visszalépett az ajtótól. Átölelte Annát, aki egész testében remegett.
Soha nem akartalak bántani, most sem, csak nem bírom elviselni hogy szenvedj, hogy gyötörd magad
- Ha itt hagysz. akkor fogok szenvedni!
- Nem tudom mi lenne a helyes mennem vagy maradnom!?
- Csak te döntheted el, Hallgass a szívedre John!
- Akkor maradnom kell!
Anna megkönnyebbült és átölelte a férfit.
Amikor lefeküdtek, Anna Johnhoz simult és a könnyei hullottak.
- Ne sírj drágám!
a mosolyod szeretném látni, mely mindig tele volt vidámsággal. Anna rámosolygott  szerelmére, de ez a mosoly már nem a régi volt, valami finom bánatfelhő rátelepedett. Johnt mély szomorúság töltötte el és mégis hitte, hogy visszatér szerelmének  önfeledt , szívből jövő mosolya.

Folytatjuk.
**********************
7.  BEMUTATJUK..

KOPA MARCELL: REPEDT VILÁG

  Az öt színész V alakban felsorakozott a közönség elé a júniusi délutánban. Az eső már felszáradt, de a levegőt különös pára telítette. Talán az egybegyűlteken kívül mások is ott lehettek? Élők és mártírok? Láthatatlanul, ott, a Mecsek legnagyobb városában. Egy másik forradalomról elnevezett téren. A közönség figyel. Aggastyánok, kik kivívták a szabadságot akkor ősszel, olyan fiatalon, mint az az öt, ott, előttük, őértük. Középkorúak, kik még nem éltek a fojtó, légszomjas ötvenes években, kik már csak félve suttogott szavakkal és gyakran gyalázkodó újságcikkekből ismerhették meg azt a hetet mely megrengetett egy birodalmat. A színészek kortársai is ott ácsorogtak a megemlékezők soraiban, kiknek ez az egész csak a történelem lapjairól és az évről évre megrendezett elcsépelt megemlékezésekről ismerős. Három generáció állt ott a felszálló párában. Három, melynek külön-külön mást jelentett az az egy hét. Ám most azért gyűltek össze, hogy közösen lehajtsák fejüket azon férfiak előtt, kiket aljasul tőrbecsaltak, majd halállal és harminc évig hivatalos gyalázással sújtottak a hamisság papjai.

  A város zúgott. Autók berregtek, motorok durrogtak, majd vijjogó életmentő kocsi kért utat. A téren azonban mintha burok lett volna. Az egybegyűltek sorfala és tiszteletteljes figyelme kiszorította a jelent, hogy három percre átadja a múltnak.

  Balról késként hasított az első színész kérdése. Hangja vádló volt, és komor. Harminc év kérdése bukott ki abból a két szóból.
„A sír?”
A két színésznő mintha álomból riadna, visszakérdez.
„A sír?”
Az ifjú vádolóbban, mint előbb, újra kérdez. Röviden, és pattanósabban, mint orosz tank lövése a Corvin-Közben.
„A sír!”
A leányok válaszolnak, szinte megfáradtan.
„Nincs sehol.”
Jobbról kérdez a másik színész. Hangja koppan, fél a szótól.
„A test?”
A két leány újra felriad, és visszakérdez. Talán maguk is megrémültek a szótól?
„A test?”
A srác bátorítóan ismétel.
„A test.”
Azok ketten újra csak komoran válaszolnak.
„Nincs sehol.”
Középről harsan a kérdés. Riadtan kérdez a harmadik ifjú.
„A csont?”
A két leány ismét felébred a Krisztusi élethosszig tartó álomból. Hangjuk talán döbbent, hisz nem is gondoltak arra, hogy még meglehetnek a csontok. Visszakérdeznek.
„A csont?”
Középről riadtabb a kérdés. Mintha még menteni akarná, ami menthető, ha már nincs se sír, se test.
„A csont?!”
A lányok válasza komor és lesújtó.
„Nincs sehol.”
Oda minden. Se sír, se test, se csont. Talán itt vége mindennek, ám ekkor jobbról felharsan a második színész hangja. Ez lehet a feloldozás, az egyetlen mentsége ennek a nemzetnek.
„A gyilkosok?”
Hangja visszhangot ver a téren, megremegtet embert, falat, de aláhull a némaságba. Csend honol. A srác újra kérdez, ám most balról is felhangzik.
„A gyilkosok?”
Hangjuk kétszer erősebbnek hat, újabb esélyt ad a válaszra. A hang alábukik és némaság lép helyébe.
Újból felharsan, most már a középső is csatlakozik a kórushoz. Hangjuk kétségbeesetten vádló, számonkérő.
„A gyilkosok?”
Hallgatás rá a mindent elmondó válasz.
Negyedszer, utolsó esélyül is felhangzik a kérdés. Remegnek a lelkek, érzik a mulasztás vádját.
„A gyilkosok?”
A kórus hangja zárt ajkak falába ütközik. Elhal a visszhang, és a két leány most metronóm ritmusosságával felváltva válaszolgat egymásnak.
„Se itt.”
„Se ott.”
„Se itt.”
„Se ott.”
„Se itt.”
„Se ott.”
Ketyeg a történelem metronómja, és újra felharsannak a kérdések.
„A sír?”
És a másik kettő fiú válaszol.
„Nincs sehol.”
„A test?”
„Nincs sehol.”
„A csont?”
„Nincs sehol.”
„A gyilkosok?”
Hallgatnak a fiúk, és ekkor lassan csatlakoznak a lányokhoz.
„Se itt. Se ott.” Hangjuk egyre hangosabb és hangosabb, a végén már kiáltják.
Amikor úgy érzi mindenki, hogy nem lehet fokozni, megszakad a vádló metronóm, az idő lejárt. Elúszott sok-sok pillanat. Biszkuk halhattak ágyban párnák közt, földi bűnhődés nélkül. Ekkor a színészek lassan, egymásba folyóan feloldozzák a jelenlevőket. Előbb egy lány kezdi, majd a másik, majd három fiú egyesével.
„Egyszer majd el kell temetni. És nekünk nem szabad feledni, a gyilkosokat néven nevezni. Néven nevezni! Néven nevezni! Néven nevezni!”
Harminchárom év csendje és még sok évtized szemhunyása egy sokszor ismételt kemény szóval mosódott le az egybegyűlteken.

Ekkor a középső elkezdi egy másik verssel az újabb ostorozást. Társai, mint az előbb, ugyanúgy bekapcsolódnak.
„Utolsó kívánsága az akasztás előtt, hogy fenn tarthassa a szemüvegét. Amikor összerándult a teste, és előre zökkent a halálba, a fémkeretes, könnyű üveg a betonra hullott és megrepedt.”
A két szélső kilépett, és megálltak egymással szemben. A hóhér színész kérdez. Kérdése unott, rutinos.
„Utolsó kívánsága az akasztás előtt?”
Nagy Imre színész bátor és nyugodt.
„Hogy fenn tarthassam a szemüvegem.”
Előkerül egy szemüveg, majd a hóhér leteszi a földre. A középső monoton hangon újra elkezdi.
„Utolsó kívánsága az akasztás előtt, hogy fenn tarthassa a szemüvegét.
Egy kegyetlen láb a pápaszemre lép, az üveg jajkiáltása hangzik, és valami mindenkiben megreped.
„Amikor összerándult a teste és előre zökkent a halálba a fémkeretes könnyű üveg a betonra hullott és megrepedt.”
A szavaló egy helyben marad, és társai osztogatni kezdik a zsebükből a lyukas nemzetiszín kendőket.
„Ha látni akarsz, vedd föl, tedd föl.” Súgják átadás közben.
Majd be-bekiáltanak a szavalónak. Egy-egy sort. Összevissza. Hangjuk egyre hangosabb, és ellentmondást nem tűrő. A középső, aki előtt ott van még mindig a szemüveg, arca megkeményedik, és a végén már, hogy túlharTsogja a társait, ordítja versét. A többiek lassan szétosztják a szalagokat, a nézők értetlenül markolásszák, döbbent a gyülekezet. A hangok tépnek, marnak, félelmetes erő robban a színészekből, remegnek a kezek, a lábak, a lelkek. Újra felállnak a színészek, és már csak a középső harsogja a vers végét. Torka, szinte belészakad, de csak üvölti a súlyos szavakat. Majd amikor a végére ér, elmosolyodik.
Előtte a törött szemüveg, a körül négy lyukas szalagocska. Körbenéz kiégett, vak szemeivel a döbbent sokaságon, majd így szól:
„Ha látni akarsz, vedd föl, tedd föl, és tekints a repedt világba!”
Ekkor már mindenki érti a vak színészt. Csak a Hit, Becsület és Hazaszeretet szemüvegén lehet a meghasonlott világba bátran nézni. Hiába ezer tank, köpönyegforgatók hada, idejük meg van számlálva. Csak az igazak és hitvallók jutnak a Mennyországba.

  Lassan, mint géppuskaropogás harsan fel a taps. Az öt ifjú meghajol, élők és mártírok előtt, majd otthagyják a sokat szenvedett, ám megdicsőült pápaszemet, hogy legyen, ki felvegye és őrizze az ötvenhatosok által gyújtott lángot.

**********************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL  - NAGY VENDEL   VERSEI

NAGY VENDEL: A  PÉNZ ELVERVE, AZ ASSZONY SZÁMOLVA JÓ

A pénz elverve, az asszony számolva jó
ez jobb mint az eredeti verzió
Legénysorsunk megunva
Igát veszünk a  nyakunkba
Megnősült a legény,
Jármot a nyakába,
Önként vállalt terhét
Vette  magára  Ő.
Gúnyos tekintetű
Férfinépek, tudjuk,
Könnyebb lett az iga,
Egyel többen húzzuk.
a  fiú elszömpöntyölödött
már nem kellene elszomorodnia
nem kel többet elmosogatnia
este örömmel,
reggel körömmel
S mindenre rácsodálkozom
miden féle méretre,
pozitívre és negatívra,
gondoltam kérem,
legfeljebb kérem,
na de kérem,
kikérem magamnak kérem.
megkell tapasztalni előre,
kiféle miféle,......
s  ez már bazi a  kocsira a dinnyét.
nem kell innét messzire menni,
sok munka van itt elvégezetlen,
én még vallom a  régi elvet,
itt élned s  halnod kell
ha mindenki elmegy,
átsüvít országunkon az air.
ha valamely ármánykodás okán
a  munkahely nem jussa senkinek,
a  munkát mégiscsak
megkell csinálnia  valakinek
ha feladatod van,
nem kelhetsz fel cigány hajnalban.
s  néha emlékezel régiek bajára
ezer évnek véres viharára,
kik évszázadokig zsarnokoskodtak itt
sokuknak koporsója lett e  föld,
tömegsírokban keveredik  a  közember s  a  tiszt,
itt már nem számit a  rang, s  a  hit
hátulról lőtték a  csatlós népeket, ha nem ment előre
elsőbb nyilakkal, majd golyóval
a  technika fejlődése.
előröl és hátulról is hősi halott lett belőle.
aztán a  vallás erejével
és más hátán felkapaszkodottak,
sokakat Dunába dobtak,
cipőjüket a  parton hagyva,
s  gyáván a  pincébe
húsdarálót állíttattak
bő eleséget adva a  halaknak.
így ment ez valaha minálunk,
aki nem hiszi  el nekünk,
annak utána járunk.
állhatna  itt sokféle verzió,
szeretet jegyében működött
az inkvizíció.
aki nem úgy hitt ahogy illett,
hamarvást eretnek lett.
nesze nektek keresztények.
vagy hazaáruló.
A pénz elverve, az asszony számolva jó.
cukorbetegtől kérdik a  vendégek
mit hozzunk ajándékba legközelebb?
csak egy tálca krémest.
hol krémes,
ott rémes,
hol rémes
ott betegség vár,
hol betegség áll,
ott krémest nem kajálsz.
 valamikor eléggé el nem ítélhető módon egy hétig ittunk
s  egy napig regenerálódtunk.
most csupán egy napig iszunk,
s  egy hétig regenerálódunk.
az elmúló idő változása ez.
a  titkot csak az eljövő idő fejtheti meg.
én már nem gondolok a  futóbolondokkal
kihagyom őket a  számításból, okkal
nem keresem  semminek az okát,
jól áll nekik a  muszálykabát.
s  ahogy elnézem a  dolgot,
a  helyzet jelen állás szerint
semmit nem változott.

 2016. október 23.

………………….

NAGY  VENDEL: MÁRTON NAPJÁN


Márton napi vigalom
Liba van az asztalon.
Márton bátyám siratja,
Torkát borral locsolja.
Márton bátyám
Olyan legény
Feszül hasán
A melles kötény
Fénylő bársony
Az ülepén
pohár bor, kötény, nadrág
mindenik erőt ád…
Márton napján
Libát eszik
Kóstolgatja új borát
Megkínálja jó borivó
Barátját
Az Isten tartsa meg a
Szokását.

Gondolatiba mélyedve
nevén elmélkedve
maga előtt látja
a római katonát,
Védi a  kolóniát,
ki a koldusnak
alamizsnát ád
s kettévágva köpönyegét
felruházza a mezítelent
meztelen voltam s felruháztál
Jézust követvén
ez a hitvallás
a püspökség nehézkes bajaitól tartva
ólban bújik el
a hívságtól félve.
libák árultak el
hangos harsogással
alárendelted életed
a hithű világnak


utánad lohol
ezerhétszáz éved,
a hit , s a remény.
a masinán fől már
a nyakleves, s a ludaskása,
punya sül a rerniben,
Libasült illata árad a  légben,
asztalon áll a jóféle kadarka
vidám vendégre várva.
fehér abrosz, vörösbor
mindjárt rám kerül a sor.
csak egy liter kadarka kell
hogy az ember ne törődjön semmivel

2016.11.11.

**********************

9. EGY TEMETŐLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA

VÉGHELYI JÓZSEF:  Voltam mint Te, s leszel mint én...
- egy temetői látogatás margójára -

Tagja vagyok egy szekszárdi múzeumbarát klubnak, akikkel egész évben járjuk az országot, s néha külföldre is eljutunk. A tagságunk vegyes, de többnyire idősebbek a résztvevők, mert mi már nem vagyunk a munkahelyi rendhez kötve, meg egyébként is: mi már teljesítettük az élettel szembeni kötelességünket...
Kedves szokásunk ilyenkor az, hogy Mindenszentek körüli napokban valamelyik ismertebb magyarországi temetőt meglátogatunk. Részben kegyeleti, részben felkutatni nevezetesebb elhunytak sírját. Különös tekintettel, ha volt az illetőnek szekszárdi ill. tolna megyei vonatkozása. Ilyenkor egy kis koszorút teszünk az illető sírjára.
Idén a budapesti Farkasréti Köztemető került sorra. Akadt bőven látnivalónk. Ez a kegyeleti hely domboldalon helyezkedik el, és meglehetősen régi már, de még most is fogadja az elhunytakat.
A csoportunk tagjait természetesen az ismertebb eltávozottak érdekelték: művészek, színészek, énekesek, írók, költők, stb.
A temető maga érdekes volt a maga nemében, és sok nevezetesség nyughelyét is sikerült felkutatnunk.

Az idő gyönyörű volt, enyhe szellő kergette maga előtt a faleveleket. Hivatalos idegen vezető is akadt, aki készségesen vezette a csoportot a látni kívánt személyek földi nyughelyeihez. És mégis: volt bennem valami diszharmonikus érzés egész idő alatt. Nem a gyász és az elmúlás kézzel fogható valósága okozta ezt bennem, mert ezek az élet normális velejárói. Ahogy a csoport barangolt az egyik sírtól a másikig észre kellett vennünk, hogy kb. félóránként egy-egy gyászmenet haladt el a közelünkben.
Szekszárdon megszoktuk - nyílván máshol is így van -, hogy naponta egy-két temetés teljesen rendjén van. A temetés társadalmi esemény is: ha máskor nem, hát ilyen alkalmakkor rokonok, barátok, ismerősök összejönnek, csendesen, suttogva beszélgetnek hol az elhunytról, hol pedig ki-ki a saját gondját- baját megosztva partnerével.
Ám itt a Farkasréti temetőben valami hiányzott a  meghittségből, a csendből, s talán még a gyászból is. Idő kellett nekem, hogy megtaláljam a megfelelő kifejezést az ott eluralkodó érzéseim meghatározására. Leginkább a személytelenség jutott az eszembe. Ha valakinek a csoportból ettől eltérő véleménye volt, hát azt is el tudom fogadni, én mégis maradok az enyémnél.

A farkasréti temető főbejárata
Mindjárt a főbejáratnál kezdődött bennem nyugtalankodni a gondolat: egymás mellett három ravatalozó is volt, és abból kettőben volt szertartás, a harmadik pedig elő volt készítve...
Hatalmas autóforgalmat bonyolított a bejárati parkoló, de ha valaki akart, hát autóval is elmehetett a sírokig. Mintha nem is temetőben, hanem az utcán lettem volna.
Mindennel együtt kb. három órát voltunk a temető területén, és a végére kristályosodott ki bennem, hogy mi az ami zavart engem a belépésünk óta: ez egy gyár, ez egy ipari üzem, ez egy temetkezési nagyvállalat! Az összes konzekvenciáival együtt. A különbség csak annyi volt, hogy a gyászolóknak nem kellett a bejáratnál "blokkolniuk"..!

Mindent meg lehet szokni előbb-utóbb. Akiknek itt van eltemetve valakije, hát annak nem tűnhetett fel semmi,  és ezt a "technológiát" tarthatja megfelelőnek, normálisnak. Bizonyára az én  "finnyásságom" volt az oka a fenti érzésemnek, de mentségemre legyen mondva, hogy az én kegyeleti értékrendemben levő elvárások egy sokkal kisebb település temetkezési normáihoz igazodnak. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, akkor azt mondhatom, hogy felénk a temetések eseménynek tekinthetők, hangulatuk van. Az utolsó útra való elkísérés több egyszerű sétánál: egy közösség vesz búcsút valakitől. Tudok olyan kisebb falusi temetésekről ahol az egész lakosság részt vett.

 
Gyarmati Dezső sírhelye. Szomorú aktualitás,
hogy ide temették a pár napja elhunyt
Bara Margit színésznőt, a feleségét is...
A sírok többsége nem volt ápolt, rendezett. Természetesen ellenpéldák is akadtak. Ez azért volt feltűnő, mert néhány nap múlva lesz a halottak napja, és ilyenkor illik rendbe hozni a sírokat, és a környékét. Felénk a sírokat sok helyen élő virág borítja vagy a síron, vagy körülötte. Szekszárdon a temető tavasztól késő őszig egy virágoskert. Halottak napján pedig fényárban úszik...Rászolgáltunk a sírkert megnevezésre. Ide a nap bármelyik szakában érdemes eljönni, ha valamilyen bánatunk van, vagy a lelkünket szeretnénk egy kis csenddel balzsamozni, esetleg elhunyt szerettünkel egy kicsit" beszélgetni".

Mindenszentek környékén benépesül a temetőnk. A hozzátartozók gyomtalanítják a sírokat, letakarítják a levelektől, metszenek, gereblyéznek, hogy amikor itt az idő addigra minden rendben legyen. Felénk már csak úgy szokott lenni, hogy néhány ismerőssel is találkozunk ezekben az időkben. Ezek fontos beszélgetések, mert a rohanó életünkben a temető az a hely, ahol az ember megáll néhány órára. Akadnak olyanok is, akiket évek óta nem láttunk, és ilyenkor van lehetőség kicsit bővebben beszélgetni. Az ember társas lény: szüksége van a másik emberre, arra, hogy a megosztott bánat kicsit csökkentse a mienkét...Az élet terheit a közös sors enyhíti, könnyebb elviselni nehezebb időket, ha mással is megoszthatjuk a mienkét. Az elmúlás megélése, a visszavonhatatlanság katarzisa érleli bennünk a sorssal szembeni alázatot. A megélt hosszú évtizedek, az örömök és bánatok alakítják ki bennünk ezt az érzést. Egy bölcs mondás szerint:...az érett kalász lehajtja a fejét!...


A temető kérlelhetetlenül figyelmeztet minket a múlandóságunkra, az élettel szembeni alázatra. Legalább évente egyszer hajtsuk le fejünket, tisztelegve az elhunytak hamvai felett.
Bár a sorsunk kiszámíthatatlan, egy azonban bizonyos: ...Voltam mint Te, s leszel mint én!.
..

…………………………….

Bizonyára sok olvasót érdekelheti, hogy mégis kiknek a sírját néztük meg a Farkasréti temetőben, ezért messze a teljesség igénye nélkül néhány nevet felsorolok. A válogatás szükségszerűen szubjektív. A nevek sorrendje véletlenszerű, ahogy barangoltunk úgy fényképeztünk...

Tehát a nevek:
Illyés Gyula, Karády Katalin, Márkus László, Básti Lajos, Zelk Zoltán, Pilinszky János, Feleki Kamill, Weöreös Sándor - Károlyi Amy, Mészöly Miklós, Antal Imre, Agárdi Gábor, Dienes Valéria, Sárdy János, Simándy József, Házy Erzsébet, Mensáros László, Rátonyi Róbert, Hofi Géza, Honthy Hanna, Páger Antal, Latabár Árpád - Latabár Kálmán, Psota Irén, Cserháti Zsuzsa, Németh Marika, Bartók Béla,
Bilicsy Tivadar, Tóth Árpád, Bajor Gizi, stb.

A látó olvasóink kedvéért megadom azt a linket, amellyel a kiránduláson készült temetői képek vannak azzal a megjegyzéssel, hogy voltunk még a Róth Miksa emlékmúzeumban is és azok a felvételek is itt találhatók! Tehát a link:

**********************
10.  HALLGASSUK EGYÜTT  
  
DR.  KOVÁTS  GYULA   ZENEI ROVATA  JÁRTÓ RÓZA  VERSEIVEL
Zenei rovat 3. szám -

Kedves zeneszeretők, ismét alkotótársammal, Jártó Rózával végzett együttes munkánkról szólnék. Egy Dallamokkal ölelt rímek műfajába tartozó, CD lemezen még nem megjelent számra hívnám fel szíves figyelmüket.

Dr. Kováts gyula
A napokban beszélgettünk a neten keresztül. És rábukkantunk egy korábban hangrögzített, de meg sem írt alkotásunkra, amelynek azonban a videó alakja is megszületett. Íme, a szöveges rész:

„Kedves Barátom, arra kértél, írjak egy verset a Szeretteinket sirató komolyzenei költeményedhez.
Én most itt állok a szüleim sírjánál, melyet körbe ölel a kisöcsém Lacika, a sógorom János, János öcsém és Imre bátyám nyughelye. Egy szál virágot hoztam, semmi mást.
Itt állok az öreg tölgy mellett, és nézem őket.
Innen az élet már sehova sem szalad. Itt véget ért. Innen nincs tovább.
Nem tudom, mit mondjak. Talán elmondom azt a verset, amit megírtam:




Jártó Róza: Szeretteinkre gondolva

Ha ősz, akkor múlnia kell?
– kérdezi a lélek – de erre ki felel?
Emlékezzünk a szépre, a jóra, 
ne gondoljunk a perzselő valóra…
Jártó Róza

Felhőn ülve nézel már rám,
könnyes a szemem,
Te simogatod orcám,
s nevetsz, mert neked ott jó,
a halhatatlanság néked megnyugtató.

Ha ősz, akkor, múlnia kell?
Hiába kérdezi a lélek, erre senki nem felel.
Emlékezzünk a szépre, a jóra, 
ne gondoljunk a perzselő valóra…”


Ez a próza-vers alkotás találkozott és összeölelkezett J. S. Bach egyik gyönyörűséges darabjával, és így egy Mindenszentek napjára szánt megemlékezéssé vált.
Miközben elhunyt szeretteikre gondolnak, nézzék, hallgassák ezt az emberi lélek mélyéből jött megemlékezést.
Szeretettel: Jártó Róza és Derkovats Gyula


**********************
11. NYUGODJANAK  BÉKÉBEN

NOVEMBERI FÉNYEK - EMLÉKEZÉSEK HALOTTAK NAPJÁN



BURZA MÁRIA: ÜNNEPLŐ KOSZORÚK


A temető-úton megyek,
nézem az embereket,
kezükben virág, s koszorú,
s a magukkal vitt fájdalomcsend.

A virágok élőnek tűnnek,
bár magukban hordozzák a véget,
a temetőben mécsesek égnek,
ajkakon némák a szavak,
csak a szemek mondják el
ami fáj a szívnek.

Ők, kik a hantok alatt
fekszenek, csak voltak,
mégis csodák, hiszen
ma is hatnak ránk,
szívünkben őrzött
szavak, képek,
képek között megállók,
elgondolkodtatók.

Képek, feltörő emlékek,
szépek, nem élők, mégis
szívünkben élnek,
ábrándok, meg nem valósult
álmok, ima , áhitat bűvöl,
és csókot lehel a testben élő
lélek az eltávozottra, ki halhatatlan.

Elnézem a temetőt, szívem megremeg,
a léptek is most különösen csendesek,
fehér és színes virágtenger takarja
az enyészetet.

Pici sír fölé hajlok csendben,
a nővérem pihen benne,
kit nem ismerhettem,
mégis hallgatom beszédje
csendjét, és megölelem benne
az Élet szépségét.

Halottak napja, mint tükör,
vizsgálja az emberséget,
eltávozott Szeretteink
szívünkben élnek,
szavaik, mozdulataik fel-
felvillannak , jelzőlámpák
életünk kanyarulataiban.

Őket ünnepeljük, kik eltávoztak régen,
vagy a közelmúltban mentek el,
Őket ünnepelve gondolunk magunkra,
sejtjeinkben él az eltávozottak szava.

Temettünk és temetünk, kik még élünk,
percről-percre valamit, valakit elvesztünk,
sokszor elrejtjük könnyeinket, álarcot öltünk,
de legalább ma legyünk önmagunk,
sírásunknak utat adjunk, sírjuk ki álarc
nélkül magunkat,
itt minden elhervad.


Csak a szív őrzi a halhatatlant,
és érti meg a Csend titkos szavát,
mert a lélek nem ismeri sem a születést,
sem a halált, mert örök és végtelen,
csak testbe zártan a káprázat világát éljük,
hol minden hamuvá és porrá lesz végül.?

..........................................


NAGY VENDEL: 
Novemberi fények.

Meghaltál!
Jó pár éve már,
Elmúlt számodra a földi élet.
Tested talán semmivé lett?
Elporladt, s akár a hamu
Szürkül lent a sötét mélyben?
S hogy voltál, csupán e rideg
Kőoszlop jelzi csak?
Vésett neveden arany füstje csillan.
A hantokon apró tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha lebbenti őket
Lenge őszi szellő.
Bágyadtan bólogat reá
Nagyfejű, fehér krizantém.
Halkan zizzen a kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...
Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.
Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz gyertya ragyog.
Fekete, bársonyos égbolt
Gyújt hozzá millió csillagot.

Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)
2016. november  1.

.........................................

ZSIGAI  KLÁRA : Szüleimre emlékezve

Felhők közül féltőn figyeltek
vigyáztok rám, szüntelen
hiányoztok nagyon
két gyertya lángja ég
fénytáncot, jár szüntelen

 Emlékembe kutatok
mi elmúlt vissza nem jő
könny, csordul arcomon
szemem, becsukom
kezem imára, kulcsolom
hívó szavam egekig ér,
védő szárnyatok melegít
kezetek, foghatom

Megtanítottatok egy életre,
- őszinteség - igényesség
türelem és kitartás
szorgalom, becsület -
köszönöm,
mit értem tettetek!


"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"
(Zsigai Klára)
 .........................................




CSOMOR HENRIETT: Temető gyertyaláng fényében
-  Halottak napjára -

  
 Temető csendjében susognak az őszi fák.
 S te nagyon rég itt pihensz már.
 S én sokat gondolok reád, nagyapám.
 Néha hazajövök tehozzád,
 s akkor itt állok sírodnál.
 Gyújtok egy gyertyát.
 Dermesztő hideg sírkövedre teszem.
 Tenyeremmel próbálnám felmelegíteni,   
 de a hideg kő nem engedi át
 szeretetem melegét.
 Számomra oly rövid volt az életed,
 alig szerethettelek, s máris elmentél.
 Csak egyszer még hazajöhetnél ezen
 az egy napon, mikor a temető
 gyertya lángjától fényesedik,
 s krizantém illata száll a levegőben. 
 Magamhoz ölelnélek, s elmondanám
 tenéked, hogy a szívem gyakran jár nálad.
 A csillagok már fenn ragyognak az égen, és
 a sápadt hold is fázósan reszket az égbolt közepén.
 Búcsúzóul, drága nagyapám,  még egyszer 
 végigsimítom nevedet sírköveden.
Szíved, s lelked tovább 
 ragyog az én  szívemben.


2016. október 31

.............................................

Széll Magdolna: November elején

Sírkertekben emlék
mécses lángja imbolyog,
régmúlt árnyaiból
képzett hologramok,
sírhantok tetején
virágzó krizantémok.

Gyászoló a sír előtt,
fedetlen fővel áll,
félbe maradt ügye, 
mint szakadt pókfonál,
elszáradó fű között,
csendesen félreáll.

Hantok alatt békében
nyugszik bitang és igaz,
legyen dicső, vagy hamis,
a föld méhébe fogad,
sárguló fűz mélyen
könnyezve bólogat.

Minden embernek kell,
egy lángoló gyertyaszál,
a sírkert világol ,
mint szentjánosbogár
meleg nyári esten,
bár a lélek már messze jár.

Élő hullat könnyet,
kapaszkodik az emlék,
a végleges mardos,
nem kellett volna még,
ha beköszön a végzet,
elengedni oly nehéz.

A bennragadt bánat,
november elején,
sírotokhoz visz,
búcsúzunk Ti meg Én,
a lecsorgó viasz,
megdermedt tengerén.

2016.

Üdvözlettel Széll Magdolna
Verseim:
vagy:
 ..............................................

SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI : Összekötő fény…


Hol van a hang, hol van a kéz
Mely fogta kezem mikor hívott,
Hol van, ki munkától sanyargatta
Kérges kezekkel óvott?
Távolra mentél már régen
Még is olyan mintha itt lennél,
Mintha el sem mentél volna,
De nem szólsz már, nem fogod kezem.

Így csak nézlek egy – egy fotón
S érzem, hogy az évek mennek,
Gyertyát gyújtok én néked, hogy
Lásd a köztünk élő utat…*

SzHGy. 2016. október 19.
Szerzői és minden jog fenntartva

……………..

Szentesi-Horváth Gyöngyi: Fényben élő lelkek…


Elmúló éveimben sok szép emlék van,
Most így hát egy lángba nézek, s rátok emlékszem.
Itt éltek mind a szívemben, s egy – egy gyertyaláng
Összeköt minket örökre, hisz lelkembe érzem
Azt, hogy mindig velem vagytok, hogy soha nem múlhat
Semmi sem csak úgy el, megmarad minden, ahogy kell.
Sajogva fáj a lelkem, de nincs gyógyír sehol
Nem is könnyít ezen, semmi, hiába a remény,
Hogy találkozunk, majd vár a kapuban valaki…
Oh fénylő gyertyalángja égj szeretettel értük!
Ölelje össze lelkünket a végtelen fényben,
A közös múltunk fonalának végtelensége
És imára kulcsolt kézzel áldást kérek érte,
Oh Uram kérlek áld meg az elmúlt életeket,
S szorítsd a szívedre lelküket örökre…*

SzHGy. 2016.10.19.
Szerzői és minden jog fenntartva
........................................

BIRTA ANGÉLA : Megfeszült csendes temető...

( A Gold pen Csoport Heti Játékára. )

A csendtől feszül meg a temető,
Járkálok, fekete ruhámba, kezembe pirossal,
Piros rózsával fekete gyásszal,
Igyekszem, némán borulni fejfádra...

Ősz van, újra landolnak a levelek,
Rengeteg fölszentelt sír mögött,
A fejfán a neved keresem, amit,
Lelkem, bús keserve, annyiszor öntözött..

Talán írtam már hetedszer, és neked küldtem,
Fájó levelem, fohászos imám,
Szelíd ember., voltál, nem éltél bűnben,
Oh drága, jólelkű, mosolygós Bátyám...

Akkor is hideg volt amikor itt hagytál,
A február szele fújta meg fejünk,
Óh Drága Egyetlen Jó Bátyám,
A mélyben nyugszanak, s mi Nem kapjuk a helyünk...

Vár haza a fiad...várnak törött lelkű testvéreid,
A feleséged, évek múltán, nem feled
Nekem arcod, már homályos kicsit,
De hallom hangod-, és még Bátyám gyermeki szívvel szeretlek...!

A csendtől borzong a temető,
S Bátyám, itt térdelek, Téged kérve,
Szeretlek én, Fiad, és Ők,
Te, nem haltál meg, gyere vissza! Kérlek!!!

Ez az átkozott november,
Ez az igazságtalan dátum,
Nem kell, hogy gyásznap legyen,
Én csak halálod fájlalom...

Minden évnek, minden napjában,
Nem kell ahhoz, Halottak napja legyen,
Hiányzol, Nekem, s a Családnak,
a temető csendes- de hangod nem felel!

Február tizennyolcat írunk,
Egy ocsmány szerda estét,
Bele gondolni is rossz dolog,
Ilyen hamar, az Istennek, miért kellettél?

Ott van még két nagyapám eltemetve,
Dédnagyanyáim, ükök, s egy jó barát,
De Én csak abba nem nyugszom bele,
Miért Te nem Élhettél Velünk tovább?!

Bún kiszólni, de más, úgy sem érdekel,
Elszállt felettük idő, s kin volt a betegség,
De Te, Aki Mindig ott Voltál Mellettem,
Miért nem hagyta Isten, élned még?

Szavakban kevés, lélekben túlzás,
Egyetlen rózsa, de örök gyász Marad,
November elseje van, de Neked a februári hullám,
Hozott, könnyed, egyszerű, nyugodt álmokat!

Aludj Bátyám, de zengjél temető,
Maradjon a rózsa februárban illatos,
Kiket szerettünk, s Kiket szeret Ő,
Ahol ép létezik, Legyen Boldog ott..

Utózengés...:

Mostan nyolcadik éve bár,
Egy évben, legalább két-hetes,
Az a gyorsaság, mellyé a fájsz
Által, csendes-tépő hiányommal Neked küldöm Versemet...!


Szeretlek Bátyó...
Gyertyáim sírodon örökké égjenek,
Adják szívedbe azt a lángot,
milyen fényességgel, Betöltötted a mi Életünket.

2016.10.21. ( Saját. )

**********************

12. KRAKKÓI KIÁLLÍTÁSON  - STEKLY ZSUZSA  KÉPEI

 Szeretettel köszöntöm ismételten az újság hasábjain  STEKLY  ZSUZSA festőművésznőt, abból az alkalomból, hogy tűzzománc képeivel egy krakkói múzeumban mutatkozhatott be  a  Lengyel képszerető közönségnek!

  .............................

KEDVES ZSUZSA,  az itthoni több mint kettőszáz önálló kiállításod után hogyan jutottál el Lengyel országba?

Szia!
Stekly Zsuzsa művésznő

Egy budapesti kiállítás, ahogy szokta, egyik hozta a másikat. Így kerültem a 
Bp.-i Lengyel Házba még tavaly decemberben. Aztán a Lengyel Házból  vittek 
ki Krakkóba. Malgorzata Soboltynski  egy kedves hölgy
aki már 40 éve itt él Magyarországon, tolmácsként  önkénteskedik a Házban. 
Minden évben visz ki valaki magyart Krakkóba a szülővárosába. Az elmúlt évek 
alatt én voltam a 10. aki ott járhatott. Így kerültem a Karol Wojtyla 
Múzeumba kiállítóként, nagy örömömre.






 ………………….

Kedveseim! 
Péntek este fél 5-re hazaértünk, rendben. Oda-vissza 1166 km. A tolmácsunk Margaréta tüneményes kedves idős hölgy, őt Budapesten vettük fel, jött velünk végig és fantasztikusan tolmácsolt.

A kiállítás megnyitója

Az egész fogadtatásról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A lengyelek imádni valóan kedvesek. Nem tudták, hogy járjanak a kedvembe. A múzeum vendég lakosztályában laktunk. A hűtőt felszerelték mindenféle földi jóval. Reggeli, vacsora gondunk nem volt. Páter Nowobilski pedig elvitt ebédelni mindannyiunkat.

A kiállítás látogatóinak egy része...

A kiállítás megrendezésében a dekoratőr srác és a segédje jeleskedett, nekem csak azt kellett  kitalálni, hogy mit hova szeretnék tenni. A fiúk már csinálták is. Szerintem nagyon jól sikerült berendezni. 60 képem van ott két teremben. Küldök fotókat apránként, mert nagyon nagy állományú képeket csinált a srác. Cd-n megkaptam az összes fotót. Egy képet illik ott hagyni a múzeumban ,de mondtam oké, egy a múzeumé, egy a direktoré, egy meg a “lengyel népé”. Tetszés szerint választhatnak. Még nem tudom miket választottak, de teljesen mindegy, örülök, hogy örülnek neki. Meglepődtek a Czestochowai Fekete Madonnán, és nagyon örültek a Boldog Popieluszkónak meg a Szent Hedvig királynőnek és a szent Fausztinának. Úgy láttam sikerült belopni magam a szívükbe. Mindenesetre nekem óriási élmény volt. Nagyon kár lett volna kihagyni.
November 14. hétfőn megyünk bontani és szerdán tervezzük a visszautat.
Puszillak benneteket: Zsuzsa
 ……………….................….

Néhány kép az alkotásokból:

Árpád-házi Szent Piroska - rekeszzománc
........................................
Boldog Jerzy Popieluszko - rekeszzománc

.......................................
Szent Fausztina - rekeszzománc






Műveim és elérhetőségeim:




Stekly Zsuzsa,   
7150 Bonyhád, Deák Ferenc u. 37.
Tel.: 0036 74 451-287 mobil: 30 9939 758


Gratulálok a  kiállítás sikeréhez,  alább tekintsenek meg pár fotót a  kiállítás megnyitásáról , és a  kiállított tűzzománc képekről.   
A  szerkesztők: Nagy Vendel és Véghelyi József

**********************
13.  NAGY VENDEL: DALSZÖVEG A  LAZIO INDULÓJÁNAK DALLAMÁRA

DAL.....EMLÉKEZÉS
AZ 1956  - OS FORRADALOM LEVERÉSÉNEK HATVANADIK ÉVFORDULOJÁRA, 2016

NOVEMBER  04.

--------------------------

NAGY VENDEL: ZÁSZLÓNKAT LOBOGTASD
 (EMLÉKEZÉS HATVAN ÉV FÉNYÉBEN...)


Előre Hazánkért harcba

Előre fel barikádra
Hideg kövek közt  süvítve
Fütyül a  gyilkos golyó.


Harcra fel mind pesti srácok

Új fényre vágyik otthonunk
Harcra fel hát édes hazánkért
Győzni kell vagy mind meghalunk


Emeld fel a  zászlót magasra

Messziről  lássa ki akarja
Diadémként  kússzon a  falra
Ragyog a  forradalom arca.


Sokan elhulltak a  harcban

Testvér segíts ha baj van
Hőseink védőn  takarja
Bajtársak ölelő karja


Harckocsi földünk  tapodja

Halottjaink hordják halomra
Testüket lovak tapossák
Vérüktől piros a  barikád.


Alföld síkja, hegyek szirtje

Vár rájuk  ős Buda  bérce
A sok jó barát  énekli majd
Dicsőink hősi  dalát



REFRÉN..

Nem zeng már dalt sokak ajka

Testüket bús rög  takarja
Lobog felettük a  zászló
Messzire hallik a  jajszó


Távolból hívnak az álmok

Idegen föld lett hazátok
Minden este vissza szálltok
Az ősi hon vár reátok.


Európa közepén éltek

Dicső vakító fényben
Már csitul a  fájdalom árja
Mikor jön lelketek vigaszsága.


Ott küzdelmes a  világ

Hol a virágot tapossák
Akkor ontja leginkább
Mámorító illatát.


REFRÉN ..

Zászlóinkat  vezesd

Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk zúg el a széllel,
Süvítve Vezérel éllel.
hiányzik róla a   címer
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével
napi forradalmunk
Meghitt  erejével
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.


Az ellen ha elébünk áll,

Nem  nézi azt ki a Magyar,
Kivégzi mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.


S ha majd száz év elmúltával

Megkérdezi gyermekünk
Miből mivé lettünk,
Büszkén mondhassuk el neki
él még hős  nemzetünk.


Gondold meg ifjúi szívvel

Téged is dologra várnak,
Reád is szüksége van már,
E Honban, a Hazának.


Pusztulnunk nem kell ma már

Éljünk ezen ősi földön,
Ha el is buknánk talán
Dolgunkat tenni muszáj.


REFRÉN..
 ................................................

NAGY VENDEL

SZEKSZÁRD,  2016  NOVEMBER 04.
A FORRADALOM LEVERÉSÉNEK HATVANADIK ÉVFORDULÓJÁRA.
......................................

HOGY KI NYERTE A  DALVERSENYT?  HÁT NEM ÉN.... 

**********************

14.  VERSRŐL VERSRE

CSOMOR HENRIETT: Hatvanhatodik éved fényében…
 Születésnapodra

 Édesanyám, egyetlenegy szerettem,
 gyermekkorom őrzője, múló napjaim öröme.
 Gyorsan szállnak feletted az évek.
 Féltelek, mert annyira szeretlek, s
 nem szeretném, hogy beteg, s öreg legyél.
 Gyermekként mindig azt hittem,
 ha valakinek ősz a haja, s ránc
 ül arcán, az már öreg.
 Az ősz gyönyörű gyümölcshozó havában,
 októbernek nyolcadik napján,
 szívem-lelkem melegével, szerényen,
 téged ünnepellek hatvanhatodik
 születésnapod fényében.
 Most, hogy elnézlek, nem látlak
 öregnek, anyukám.
 Szeretném megmutatni neked a világ minden
 zeg-zugát, ahol én jártam.
 Szeretném, ha együtt hallgatnánk a tenger morajlását,
 hol sirályok sírnak, s a hullámok kövekhez csapódnak.
 Lábnyomainkat forró homokban hagynánk.
Sötét éjszakába ezernyi kis csillag gyúlva gyúlna.
 Huncut hold fénye tenger sós vizén csillámlik,
 pezsgő dugója durran, talpas poharunkba édes nedüje csurran.
 Szeretném, ha gondtalan lennél, s végre élnél.
 Könnyeim arcomon szerteszét gurunak,
 s csak annyit szeretnék még kérni tőled
 drága édesanyám, hogy élj még nagyon soká.


2016. október 8.
 ................................................

KUCHTA CSILLA: Őszi falevelek

Borúsra, hidegre vált az idő.

A fák ágain ülő levelek jelzik az
élet ismétlő törvényszerűségét,
a megszületéstől az elmúlásig.


A fák zöld lomkoronája lassan 

tarka színű pompára öltöznek:
vörösre, barnára, sárga ruhára.
Minden levél avarrá sokasodik.


Az ősz üzenete most szívemig hatol.

Megsárgult, potyogva eső leveleket
hulló csillagként látom szememmel.
Megérkezett az ősz, most itt van újra.


.....................................

Széll Magdolna: Angyalom

Hűs tavaszi éjszakán,
álmom fényes udvarán,
voltam újra szép leány,
angyal vigyázott énreám.

Elszunnyadt egy pillanatra,
megtörtént a nagy csoda,
hangos szóval korholt engem,
jó kedvemet elrejtettem.

Hiába morogsz angyalom,
bimbó nyílik rózsafámon,
tüskéimet visszahúzom,
dédelgető kézre vágyom.

Időm zúgó vad vizében,
kikötni egyszer lehet,
holdsarló félkörében,
ifjúságom ellibeg.

2016.

.........................................

BURZA MÁRIA: TÉRDRE BORULÓ TÁJ

Búcsút intő október köszönti
novembert,
szomorkásan, csendesen .
Első napján magamba mélyedve,
elcsendesedve,
gyertyát égettem eltávozott szeretteim
emlékére.

Már a télre gondolok, szürke és hideg a
lomb,
vágy nélküli búcsút rejtve , a nyár emlékét
őrizve,
sárgult levelekkel csókolva a földet,
a táj térdre borul előtte, vágyva a Szeretet
ölére.

Elnézem a bolyongó utcát, valahol még madár
dalol,
a hajnal jégköntösbe bújva, különös álomról
dalol.

Novemberi szürkeségben arcod megjelent,
érzem, újra égek érted, szívem is remeg,
látom mosolygós szemed , fényét feledni
nem lehet!

Még a levegő is édes lett, szivárványszíneket téve
a novemberi szürkeségbe,
távolról halk zene szól, lágy dallamára táncol
a szél,
látni, ölelni akarlak tovább , még és még!

Fel-felbukkanó kép,mint a hal, sodrással úszva tovább,
talán egy kicsit hallgatózik, majd minden
elalszik.

A napsugarak is oly lágyak, nem virágzók, csak
bimbóznak,
ablakomra lassan -lassan jégvirágot szórnak,
álmok, vágyak az égre íródnak, szép tervek
elporladnak.

Ám a fenyő még köszön,zöld ruhába öltözött,
novemberi hideg, csípős reggel átjárja forrongó
testem,
majd a lenyugvó Nap után lopódzik titokban az
este,
pedig csak délidőben járt az idő,s én estének
érzékeltem..?
 ...........................................

KOVÁCS JÓZSEF: NOVEMBER ELSEJÉN
 
Őszi eső áztatja a temető kertet,
Távolban egy madár dal, töri meg a csendet,
Kidőlt keresztfánál , cigány asszony kesereg
Mellette, Lantján férje,sirató dalt penget. 

Kislányukat siratják, ki egy hete halt meg
Érzi most gyászukat, az egész temető kert,
Egy közös könny csepp csillog  mindenki szemébe,
Egy hangként száll a sóhaj, nyugodjon békébe!

Itt, a fájdalomban, nincsenek etnikumok,
Gyűlölködő vallások,  vagy hatalmi pártok
Csak egy elvesztet lélek, mely elment örökre,
 Kiért, egy közös ima, hangzik fel az éjben.



.............................................

SERBÁN EDINA: Ti láttok tisztán

(Edina Serbán,  Nagy Vendi és Domoszlai Jani barátaimhoz)


Kedves látássérültek, 

bár az Isten elvette tőletek.
a szemetek világát,
De megadta nektek.
a szívvel látást,
Talán e földön,
a legnagyobb áldást.
Ahogy szól a mondás,
jól csak a szívével lát az ember,
Ennél nagyobb ajándék nem is kell.
láttok remegő kezek mögött rejlő nehéz sorsokat,
A félelmet megérzitek egyetlen perc alatt.
látjátok a bűnbánó lelkeket,
És azokat is amely vétkekkel szennyezett.
képzeletetekben bár nincsenek színek,
Mesés fantázia a tietek.
bár ti a világból semmit sem láttok,
De a végletbe nyúlik fantáziátok.
érintéssel tapasztaljátok a kedvességet,
De azt is rögtön megérzitek,
ha reátok furcsa szemmel néznek.
Ti látjátok az igazi énünk,
fekete árnyékunk vagy a fehér fényünk.
Tudjátok mit? Mi vagyunk a vakok,
ti pedig a létben járó ártatlan angyalok.


2016.10.02
 .........................................

Mátyás Rita: Őszi ragyogás...

Fáknak vére csordul, megfestve levelet,
közelgő elmúlástól, vérzik fáknak szíve.
Meleg a napból, fák szívébe költözött,
s aranysárga, barna,vörös,színekbe öltözött.
Nyáron, magasan jár a forró nyári nap,
ezerszám szórja ránk az égető sugarat.
Mostanság útja már alacsonyan halad,
szemünket vakítja, míg arcunk simogatja.
Elmúlás hercegnek hódol a természet,
elfoglalja helyét, a hervadás, enyészet.
Téli álom por, hó szállong fenn a légben,
hófehér takarót sző tájra a december.
Aludni tér lassan, erdő és a mező,
csak a varjak kárognak, hangjuk ködbevesző.
Szűzies tisztaság, terül a határra,
béke borul, karácsony jár kertek aljában.

2016.10.09.
......................................

I.P.Steve: Mindennapok ringatója

A soha le nem menő alkony már elszenderül,
a csend puha paplanként ráterül.
Tovatűnő napnak fáradalmát öleli magához,
féltőn suttog neki, mint holnap magzatához.

Álomnak ágyazok bölcsőt s hallgatok,
gondjaimat simogatom, mindet altatom,
ám felsír hol az egyik, hol a másik,
ébrenlétből kiút most sem látszik.

Közeleg a hosszú éj sötétsége,
már ide hallik a villámok cikázó sercegése.
A szél is dús fákon lombot lenget,
majd égzengő dübörgés tölti meg a lelkem.





 ………..............……

I.P.Steve: Könnyek a párnán


Otthagytam arcom belepréselt nyomát,

s elrejtette akkor a diszkrét homály,
majd szemedből csillanó csepp gördült,
ajkad mégsem sírásra görbült.

Az ölelés ritmusos ringása rajzolt rózsát,

és az éj illatosította a csendet, a kíméletlenül múló órát.

…………..........……. 

KALOCSA  ZSUZSA: EMBERNEK LENNI

Gyermeknek születtem,
lassan ember lettem.
Soha nem feledtem,
hogy honnan is jöttem.
Mindig a talajon maradtam,
erőm, tudásom a munkának szenteltem,
melyért elismertek, s emberséget kaptam.
Mikor az utcák kövén jajong a magány,
s szorongva nézik a házak ablakán,
vegyük hát észre, hogy embernek születtünk!
Szeretet hassa át szívünket,
lélekben gazdagok csak így lehetünk!

**********************
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT  -  OLVASÓINK ÍRTÁK

Helló vendi!
Igen jó a magazin nem tudtam abba hagyni olyan megható volt a Marica
regénye a történetek is meghatódtam mind a kettőn.
A Barbival a riport is érdekes volt a versek is tetszettek.
Persze azt  tudod a tiedet már olvastam de most is tetszettek.
Igaz még a zenét meg a hangos verseket nem hallgattam meg majd holnap.
A magazin majdnem kétórás volt de nem lehet abba hagyni mint már
mondtam, de nem elég hangsúlyozni mily nagyon jót szerkesztettél köszi neked.
Klarissza
 ............

KEDVES VENDI...
Igen, nagyon tetszik, valóban nagyon  szép, tele csodás, megnyugtató, reményteli képpel. Még egyszer köszönöm!
De most látom, hogy hajnali 3/4 4-kor írtál, ilyen későn vagy ennyire korán is a gépnél szoktál lenni? Én csak ritkán tudok sokáig fennmaradni,
bár most újra tanítok, s így a dolgozatok javítása miatt néha rákényszerülök. Üdvözlettel:Ági
 ............

A  HOLNAP MAGAZIN OLVASÓINAK HOZZÁSZÓLÁSAI

Magdus Melinda - 2016.10.15. 16:50:17Ehhez szólt hozzá: Lányaimnak
Kedves Vendel!
Nem tudom kirepültek-e már lányaid, de azt biztosan érzem, hogy szívesen fognak visszajárni fészkükre. Mert ahol ilyen nagy a szülői szeretet, azt bizonyára viszonozzák is a gyermekek.
Gyönyörű szeretettel teli soraidhoz csak gratulálni tudok!
Melinda
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
 babumargareta - 2016.10.15. 16:23:46Ehhez szólt hozzá: Lányaimnak
Kedves Vendel.
Ragyogó soraidhoz szeretettel gratulálok.
Benne van minden szereteted ,ezért külön dicséret jár.
Tisztelettel.....Babu
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
barnaby - 2016.10.15. 09:10:59Ehhez szólt hozzá: Lányaimnak
Nagyon jó a vers, tetszett ahogy felépyítetted a mondandódat, és írtál érzéseidről. Gratulálok:B
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
 keni - 2016.10.15. 01:53:32Ehhez szólt hozzá: Lányaimnak
Kedves Vendel !
Három kislány apjának lenni nem is lehet olyan semmi,,,
De belőled mint anyákból, - mint apából is árad feléjük végtelen szereteted, és oroszlánként őrzöd álmukat, és jövőjükre gondolsz, amiben annyi emberség, lélek szépség és főleg határtalanul nagy szeretet van, - mely kisugárzik a versből,,,
Tisztelettel és megemelt kalappal - gratulálok, és mindannyiótoknak szép további élhető életet kívánok ,,,
- keni -
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
makkay - 2016.10.14. 15:54:31Ehhez szólt hozzá: Lányaimnak
Nagyon szép verset írtál a szülői érzésekről! Megérintett. Szeretettel gratulálok, marinka
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
adameczlaszlo - 2016.10.11. 18:56:39Ehhez szólt hozzá: MIKOR MENTEM ..
Kedves Vendi!
E verseddel is sikerült derűs kedvet teremtened számomra. Köszönöm szépen
Üdv:Laci
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
keni - 2016.10.11. 08:53:16Ehhez szólt hozzá: MIKOR MENTEM ..
Kedves Vendel !
Ez a műved egy igazán szívből jövő, jó kis murcis szagú vidám - tréfás versike - igen jól megírva amolyan vidékies módra,,
és ami nekem természetesen nagyon is tetszett, mert ilyen tiszta verset és nem nyavalygósat - ritkán olvasni itt mifelénk,,,
Nekem ez nagyon jó és tetszésemre való !  
Üdvözletemmel !
- keni -
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
makkay - 2016.10.07. 21:30:41Ehhez szólt hozzá: Kritika
Rövidre rövidet. Tetszik! Üdvözlettel: Marinka
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
keni - 2016.10.05. 02:49:22Ehhez szólt hozzá: Igazságtalanság
Kedves Vendel !
Tényleg igazságtalanság - nem?
Jópofa ez a humor,,,,
Üdv.  
.........

REAGÁLÁS AZ INDULÓ SZÖVEGÉRE
Ketrin Keresztesi Lenyűgözött, és csodálattal töltött el a vers olvasása. Olyan lelkülettel olvastam, amilyen nekem van. KÖSZÖNETTEL!
Holnap, november 4.-én, a dicső Forradalom leverésének ünnepi évfordulóján 60 megemlékezést tartunk, a helyi 1956-os emlékműnél, ahova szeretettel meghívlak, és örömmel venném, ha ezt a saját szerzeményedet elszavalnád nekünk, a hősök, áldozatok emléke előtt tisztelegve. azzal a lelkülettel, amivel rendelkezel, így még szebbé, emelkedettebbé téve az ünnep magasztos eszméjét. A meghívásom, holnap 15 óráig, a megemlékezés kezdetéig szól. De ha olvasod a verset, akkor is nagyon ünnepivé fogja varázsolni a rendezvényt. Magam, és a szervezők nevében kérem, bár a velük való egyeztetés elmaradt, így a döntést egyedül, helyettük, az ő nevükben is vállalva, hoztam meg. Utólagosan meg fogják nekem bocsátani. A meghívás elfogadását előre is köszönöm mindenki nevében
 ...........

Szia Vendi!
Nem nagyon voltam mostanában gépközelben, ezért csak most reagálok. Nagyon
jó a dalszöveged, de a Novemberi fények szerintem rendkívüli. Mikor
olvastam, nekem is eszembe jutottak szüleid és testvéred is.
A hangulat, amit leírtál és ahogyan leírtad, nagyon megragadó. Még egyszer
köszönjük, hogy elküldted.
Baráti üdvözlettel: Laci
 ............

Vendi, mi Neked ítéltük az első helyett! Számunkra a Te Indulód az első
helyezett!!
H.  HENI
...........

Mátyás Rita: A 610-es lapszámú Megszólalok Magazin képeinek leírása, nem látó barátaim részére: 

1. Lektori Salutem:
Ennél a rovatnál most nincs megjeleníthető fotó.

2. Regény folytatásokban:
Maricának új képe van. Hosszú gesztenyebarna hajú, teltkarcsú hölgy, aki most párduc mintás rövid ujjú felsőben, oldalt áll a képen , és fejét oldalra fordítva néz az olvasóra.
Ennek a résznek vége felé levő képen, mely a könyv első borítóképe, egy szakállas festőlegény, elmélyülten fest, egy festőállványon lévő képet. A kép régies hatású , barna színű.

3. Versek a nagyvilágból:
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú, karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
I.P. Steve keskeny arcú 50-60 év körüli ősz hajú, szemüveges, bajszos, szakállas férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.
Miks Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon rövid, ősz hajú, mosolygós hölgy,ovális szemüveggel,
szürke, fekete mintás felsőben.
A versem mellett az én fotóm látható, melyen egy fehér kalap van a fejemen, mely alól kilátszik a rövid, sötétbarna hajam. Egy lila- fehér felső van rajtam, és a szememen az olvasó szemüvegem van.

4. Novelláról novellára: 
Régi ismerősünk Árvay Marika rövid, dús, világosbarna hajú hölgy, fehér felsőben, átszellemült kifejezéssel az arcán.

5. Jegyzet:
Vendi barátunk szerintem, a szekszárdi vakodában, éppen verset mond. Bordó zakóban,fehér ingben van.

6. Arcképcsarnok:
Gerencsér Hajnalka a képen negyven év körüli  hölgy. Haja vállig érő, középen elválasztott, kissé hullámos. Dús
ajkú, szemüveget viselő hölgy, fehér blúzban.
Stolmár Barbi, régi ismerősünk. Fiatal hölgy, akinek hosszú, vörös,hullámos haja hátul van összefogva. Ovális
arcán széles mosollyal néz reánk  egy szürke, hosszú fazonú pulóverben. Nyakában gyöngysor, szemén fekete
napszemüveget hord. Mögötte egy nyitott ajtó látható.
A következő képen a Landíni együttes látható  koncert felvételen. Jobbról balra, Gál Bandi, Stolmár Barbi, Hegyi
Jolika, párja Kovács Pali, és Ferenczi Pisti látható.

7. Novella folytatásokban:
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú, karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.

8. Hazai tájakról- Nagy Vendel versei:
Vendi  barátunk áll a szokott könyvespolca előtt.

9.Novella:
Ylen Morrisotnak a képen a hosszú vörös haja, hátul össze van fogva, homlokát  frufruja takarja. Arca
mosolygósan kedves, olajzöld pulóverben van.
A Duna parti fák című akvarell festményén  a címéhez hűen fatörzsek láthatóak, és mivel akvarell festményről
beszélünk, a színei vizesen világosak. halvány barna fák, zöld levelekkel.

10. Hallgassuk együtt:
Jártó Róza 55-60 év körüli mosolygó, szimpatikus, rövid, ősz hajú hölgy. A képen kigombolt, homokszínű  télikabátban van  valahol a természetben, mert mögötte kopasz faágak láthatóak. Nyakában egy kék színű sál van.
Dr. Kovács Gyula a képen, 60 év körüli, ősz hajú,  ovális arcú, vastag ajkú úriember, aki szemüvege mögül néz
kék szemeivel a képbe. Világoskék ing van rajta.

11. Forradalmunk évfordulóján 1956-2016:
Vendi  barátunk áll a szokott könyvespolca előtt.

12. Versek gyöngysora:
Tóth Katalin a 60-as éveiben járó,fiatalos, szőke,hosszú, hullámos hajú hölgy frufrus hölgy. Kék szemeivel
derűsen néz előre, miközben zárt szájjal mosolyog. Piros ruha van rajta, és hosszú, lelógó fülbevalók lógnak a füleiben.
Ylen Morisot szemből látható. Hosszú, vöröses haja össze van fogva hátul. Szemöldökéig érő frufruja van.
Szürkés barna, hosszú pulóverben van, és papírokat tart a kezében.
Vezsenyi Ildikó  60 év körüli  rövid, hullámos, szőke hajú hölgy. Egy asztalnál ül fekete blézerben, fehér-fekete mintás felsőben.
Most Zsigai Klára következik. Ő 50 év körüli fekete, félhosszú, göndör hajú, fekete szemű, csinos, szemüveges
hölgy, aki kissé félrehajtott fejjel, felfelé néz. Vörös pulóvert visel, fehér gyöngysor van a nyakában, míg a fülében
szintén fehér a fülbevalója.

13. Hangos vers, a forradalomról:
Ez egy kép - telen rovat.

14. Versről- versre:
Tóth Katalin a 60-as éveiben járó,fiatalos, szőke,hosszú, hullámos hajú hölgy frufrus hölgy. Kék szemeivel
derűsen néz előre, miközben zárt szájjal mosolyog. Piros ruha van rajta, és hosszú, lelógó fülbevalók lógnak a füleiben.
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú, karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
Csomor Heni rövid, fekete hajú, fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben.
A következő képen Kovács József látható. Ő pirospozsgás arcú, vidéki úriembernek néz ki,aki kedvesen
mosolyog az olvasókra, ősz hajával, szürke öltönyében, sötétkék nyakkendőben.
Szentesi Horváth Gyöngyi rövid, fekete hajú, szemüveges, kedves arcú hölgy, rózsaszín blúzban.

15. Véleményem szerint:
Nincs kép a rovatban.

16. Újra fellobbant a szeretet lángja Szekszárdon:
A képen Vendivel készítenek riportot a színpadon. Vendi világoskék, rövid ujjú  ingben, és fekete nadrágban lépett fel. A riporter egy fekete pólós fiatalember, mögöttük egy hölgy áll.

17. Nagy Vendel dalai:
Ennél a rovatnál sincs fotó.
És megint a magazin végére értünk! Olvassátok szeretettel! Rita
 ...........

Kedves Vendi !
Nagyon jó tudni, hogy az ember élete ott van Isten oltalmazó és védelmező kezében. Eltelnek a névnapok, a napok és az évek is, de életünk biztonságban van.
Így gondoltam Rád az elmúlt napokban is.
Szeretettel: Erzsike
 Október  20.
**********************
16. CSAK A  DAL - NAGY VENDEL DALAI

NAGY VENDEL: PATAK VIZE

Patak vize befolyik a  Dunába

Barna kislány odaül a  partjára
Messze viszi  könnyeit a  hűs folyó vize
Egyenesen a  Fekete tengerbe.


Sok víz folyik  bele a  bölcs Dunába

Az  Alföldön széjjel terül  az ága
Vaskapunál bőgve zuhog  alá az árja
Végül pedig lenyugszik a  deltába.


Bánat vize lefolyik a  tengerbe

Barna kislány könnyeit  belevetve
Keresi ott párját búsan búgó hangjával 
Egyesülnek babájának hamvával.


2016. október 17.

 **********************
17. TERMÉSZET GYÓGYÁSZAT

 SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

Közönséges galaj (Galium mollugo)

Gyógyhatása:
A közönséges galaj méltatlanul elfelejtett, Maria Trebennek köszönhetően újra felfedezett növény. Nagyon hasznos, az egész mirigyrendszerünket védi. Pajzsmirigyproblémákra, alul- és túlműködésre is eredményesen használható. Jó vértisztító, ajánlott vese- és prosztatabántalmakra is.
Nyersen kipréselt levével epilepsziát kezeltek a régebbi időkben. A friss növény kifacsart levéből napi 3 teáskanállal kell ilyenkor inni.
Álmatlanság ellen egy csészével igyanak a szárított gyógyteából lefekvés előtt. Keverhető galagonyával, kevés mentával, citromfűvel.
A közönséges galaj teája a serdülőkori pattanásokra is nagyon jó hatással van.

Felhasználása belsőleg:
Gyógyteát forrázással készítünk belőle. Pajzsmirigy működési rendellenességre a közönséges galajból kell készíteni napi egy csészével, gargarizálni napközben többször, majd a teát le kell nyelni. A leforrázott teafüvet éjszakára dunsztkötésben helyezzék a pajzsmirigyen lévő göbre, csökkenti a duzzanatot. Ezt akár két héten keresztül is végezhetik így.
 
Közönséges galaj
A népi gyógyászatban a közönséges galajt daganatos megbetegedések megelőzésére és kezelésére is használták a növény frissen préselt levének naponta háromszori, étkezések előtt egy-egy kiskanállal való elfogyasztásával. Megelőzésre elég egy héten egyszer, esetleg kétszer alkalmazni, kezelésre folyamatos használata szükséges, amíg a probléma nem szűnik.
Pattanások ellen napi egy csészével kell elfogyasztani belőle két hétig. Ha nagyon makacs a pattanás, hosszabb ideig is fogyasztható.
Minden embernek hetente legalább egy csésze közönséges galaj teát kellene fogyasztania.

Felhasználása külsőleg:
Gargarizálva a szájban lévő daganatok keletkezésének megakadályozására alkalmas. Bőrbetegségek kezelésére is használatos.

A közönséges galaj a galajfélék (Rubiaceae) családjába tartozó lágy szárú, hazánkban gyakori előfordulású növény. A közönséges galaj évelő tarackos növény, szára 30-100 cm magas. Szára négy élű, levelei keskenyek, szálasak, örvösek. Virágzata buga, pártája fehér.

 **********************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
……………………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
……………………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
…………….......………….
facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
………………......………
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
…………….....………..

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
.................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
............
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 611.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése