2016. szeptember 13., kedd

MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 09. hó – hatodik évfolyam, kilencedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016.szeptember


 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
 ************************
1.LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

   Mindig érdeklődéssel, hittel , és kíváncsisággal  kutattam a szentek
életét, főleg a  régieket, és  a  magyarokat, de van szerencsére bőven
mindenféle nációkból.  Hála Istennek  nemcsak régen szenteltek fel
vértanúkat, és más szentéletűeket, hanem napjainkban is avatnak szentté arra
érdemeseket.   Legutóbb, napjainkban avatták szenté TERÉZ ANYÁT, ÉS MÉGPEDIG
A  PÁPA RENDELÉSÉRE,  ÉS  A  SZINTÉN MÁR SZENT II. JÁNOS PÁL avatta boldoggá
SZENT TERÉZT.
Nagy Vendel szerkesztő

Dicsően csatlakoznak  a     régi szentekhez,  és mi  boldogok lehetünk, hogy
manapság  is történnek ilyesféle események.  A történelem velünk él.

Már visszavonhatatlanul eljött az ősz, a    betakarítások ideje, a     bőség
gyönyöre.  A dal is azt mondja, szüret után lesz az esküvőnk...   tehát már
van mire alapozni, vigadni.   Magazinunkban is köszöntjük a  legfontosabb
évszakot,  bár tudjuk hogy mindegyik évszak fontos , egyik nincs a  másik
nélkül.  Várjuk az évszakokat kellő tisztelettel és megbecsüléssel.  egyebet
nem mondhatok.
A  szerkesztő.



ŐSZI HANGULATBAN,  NAGY VENDEL VERSEIT ELMONDJA VÁRKONYI JUDIT.

 ************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

   1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
   2.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN.  
        ERDŐSNÉ ONDA MARICA : AZ ANGYAL  ( 9.  RÉSZ)
   3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL
        BURZA MÁRIA,SZÉLL MAGDOLNA,  MÁTYÁS RITA, TÓTH KATALI,N
        I. P. STEVE, YLEN MORISOT
  4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA.  ÁRVAY MÁRIA: HURRÁ, NYARALUNK
  5.  BEMUTATJUK KUCHTA CSILLA  VERSEIT : SZEMEK
  6.  ARCKÉPCSARNOK
      GERENCSÉR  HAJNALKA  RIPORTSOROZATA
      VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET
  7.  ENERGIÁK. YLEN MORISOT:TELEPÁTIA
  8.  HAZAI TÁJAKRÓL.NAGY VENDEL VERSEI
  9.  TUDOMÁNYOS ÉRTEKEZÉS
      GYŐRI ZSIGAI KLÁRA  ELŐADÁSA: KINEZIOLOGIA
10.  HALLGASSUK EGYÜTT DR. KOVÁCS GYULA  ZENÉIT...:  ÁVE MÁRÍA
11. FÜSTÖLGÉSEIM.  NAGY VENDEL  KARCOLATOK -  ÉLETKÉPEK
12.  A  SZERETET LÁNGJA ÚJRA SZEKSZÁRDON...
      AKKOR SZÜRET! -  SZÜRETI VERSEK
13. LASSAN SZÁZ ÉVES A  TEREMIN
     A  TEREMIN LEGYEN VELED -  ILLÉNYI KATICA JÁTSZIK  RAJTA
14. MEGJELENT
      CSOMOR HENRIETT  ÖTÖDIK KÖNYVE  A  MEK-EN.
     ÁRVAY MÁRIA EDDIG MEGJELENT KÖTETEI
     JENEI ANDRÁS HÍREI
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK
16. VERSRŐL- VERSRE
      ADAMECZ LÁSZLÓ, BURZA MÁRIA,  KOVÁCS JÓZSEF
      GYURGYONOVICS GYULA,  SZÉLL MAGDOLNA, MIKS MÁRIA
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT. 
       SOPONYAI MIHÁLY ROVATA:  MEZEI KAKUKKFŰ
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK...

 ************************
2.REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

ERDŐSNÉ ONDA MARICA : AZ ANGYAL
(9.  RÉSZ)

Az emelkedett pillanatokat felváltották a hideg, egyhangú, szürke
hétköznapok. Felícia mozgása egyre lassabbá, darabosabbá vált. Richárd
és Rini felváltva őrködtek a kismama mellett, minden kívánságát lesve.
Közben lélegzetelállító gyorsasággal szaporodott a kis jövevény ruhatára.
Marina olyan semleges színeket választott, mint például a fehér, citrom- és
narancs¬sárga, mert hiába tudták már hetek óta, hogy kislány várható, a baba
neme mégis csak a születés pillanatában válik nyilvánvalóvá.


Február vége felé Felícia egy nyugtalan éjszaka után nyűgösen ébredt.
Fájlalta a hasát és hőemelkedése is volt. Felhívta édesanyját, aki
idegességét ügyesen leplezve higgadtan közölte lányával, hogy azonnal
keresse fel a nőgyógyászát és számoljon be neki mindenről. Richárd
türelmetlenül járkált fel s alá a kórház folyosóján, míg a főorvos a
feleségét vizsgálta.
 
Erdősné Onda Marica
- Megnyugtatóbbnak tartanám, ha pár napig a vendégszeretetünket élvezné -
mondta az idősödő férfi mosolyogva. - Nem kell pánikba esni! - folytatta
nyugodt hangon Felícia riadt tekintetét látva. - Látszólag minden rendben
van, de a bizonyosság érdekében szükségesnek tartanék még néhány
vizsgálatot. Ha minden eredmény tökéletes lesz, akkor holnap vagy holnapután
el is engedném.
Felícia könnyes szemekkel jött ki a vizsgálóból.
- Ne aggódj, kedvesem! Most a kettőtök egészsége a legfontosabb, és itt jó
kezekben vagytok - próbálta vigasztalni Richárd. - Hazaugrom a táskádért,
meg telefonálok Annáéknak is. 20 perc, maximum fél óra, és itt vagyok.
Felícia némán bólintott. Amíg Richárd távol volt, levették a vért és
ultrahang vizsgálatot is csináltak. Délután Rini is meglátogatta barátnőjét.
- Ne vágj már ilyen arcot, a várandósság ezzel jár. Nem dőlt össze a világ,
csak hamarosan meg akar születni a bébi.
- Túl korai, még van egy hónap - válaszolta Felícia ingerülten.
- Persze, mert az úgy szokott lenni, hogy napra pontosan a kiírt időben
születnek. Igaz? Nézd, mit hoztam! - Rini a táskájába nyúlt, és egy parányi
horgolt cipőcskét vett elő.
Felícia mosolyogva vette át, majd hirtelen barátnője vállára borulva zokogni
kezdett.
- Belepusztulok, ha elveszítem a kisbabámat - dadogta feldúltan.
- Felícia, térj észre! - szólt rá szigorúan Marina. - Eddig minden rendben
volt. Miért vagy ilyen szélsőséges? Egy rosszullét még nem végzetes
tragédia. Mik ezek a sötét gondolatok?
- Nem tudom - rázta fejét a lány, miközben újabb csomag zsebkendőt keresett
az éjjeliszekrény fiókjában. - Olyan rossz érzésem van. Nem tudom
megmagyarázni, csak azt érzem, hogy valami nincs rendben. Marina, ígérd meg,
hogy ha velem valami történik, akkor vigyázol a gyermekemre, és Richárdot is
támogatod!
- Butaságokat beszélsz. Nem mosolyogna itt mindenki ilyen nyugisan, ha
valami gond lenne bármelyikőtökkel. Próbálj megnyugodni és ne fesd az
ördögöt a falra!
- Kérlek, Rini, ígérd meg!
- Megígérem, bár érezned kell, hogy ha nem fogadkoznék, akkor is mellettük,
pontosabban mellettetek állok minden helyzetben - mondta a lány, és
megszorította Felícia jéghideg kezeit.

Másnap délelőtt Anna vidáman lépett be a kórterembe. Védelmezően átölelte
kislányát, és szelíd, de határozott hangon beszélt hozzá.
- Most jövök a főorvostól, az égadta világon semmi rendelleneset nem talált.
Jól fejlődik a mi drága kicsikénk és te is makkegészséges vagy. Ilyen
fájdalmak, kis rosszullét természetes, hiszen egyre szűkebb lesz odabent a
hely annak a kis örökmozgónak. Sokat kell pihenned, nem szabad idegeskedned,
és akkor minden rendben lesz.
Ezekkel a szavakkal Anna persze saját magát is próbálta megnyugtatni, hiszen
őt is rettenetes félelmek gyötörték két vetélése és a pár naposan
elveszített kisfia miatt. Ezekről a tragédiákról beszámolt a főorvosnak is,
aki sziklaszilárd meggyőződéssel állította, hogy ez esetben kizárt ilyen
végzetes esemény.
Ebéd után az orvos is felkereste az elkészült leletekkel Felíciát, és
közölte vele a magzat fejlődéséből, és a vizsgálatok eredményeiből leszűrt
következtetéseket. Majd egy biztató mosoly kíséretében hazaengedte a
szomorkodó kismamát. Felíciában csak ekkor kezdett szűnni a feszültség. Az
autóban már éhségérzetéről beszélt, majd hirtelen témát váltott.
- Ha már ennyire biztos, hogy kislányunk lesz, akkor szeretnék egy szép kis
fodros baldachint a kiságyra.
- Akkor álljunk is meg egy rövidáru boltnál, hogy kiválaszthasd az anyagot,
én meg meg¬varrom - villanyozódott fel a leendő nagymama.
Richárd ragyogó szemekkel, mosolyogva nézte a két nőt a visszapillantó
tükörben. Hatalmas kő gördült le szívéről a pozitív változást látva.

Az utolsó négy hét napjai kétségbeejtő lassúsággal vánszorogtak egymás után.
Hiába hirdette a naptár a tél végét, a tavasz csak nem akart beköszönteni.
Hideg szél söpört végig az utcákon, vagy ólomszürke gomolygó felhők takarták
el a nap sugarait. Felícia próbálta tartani a nyugalom látszatát, de
szívéből kiűzték a békét kavargó gondolatai. Richárd befejezte a kis
raktárhelyiség gyermekszobává alakítását. Pontosabban szólva, a kis szoba
visszakapta régi funkcióját. A falakra színes mesefigurák kerültek, a
szekrények fiókjai ruhákkal, tisztálkodó szerekkel és hatalmas csomag
pelenkákkal várták a pöttömnyi lakó megérkezését.

Március 20-án Richárd boldogan jött haza körútjáról. Felesége délutáni
sziesztáját töltötte, így a mesekönyv nyomtatott példányát mellé tette a
párnájára, és egy regénnyel a kezében leült az ággyal szemközti fotelbe.
Felícia talán másfél órát aludt és kipihenten ébredt. Tekintete azonnal az
ágyon heverő kócos négylábúra tévedt. Úgy pattant fel, hogy maga is
meglepődött fürgeségén. Richárd letette a könyvet, és mellé ült az ágy
szélére:
- Most már csak a baba hiányzik.
- Majd szólok neki, hogy ideje lenne megérkeznie - kacagott Felícia, és
átölelte a férfit.

- Richárd! Azt hiszem a kislányunk nagyon szófogadó gyerek - mondta Felícia
halálos nyugalommal, amikor az éjszaka kellős közepén sikerült férjét végre
felráznia.
- Hogy jutott ez most eszedbe? - kérdezte a férfi álmosságtól tompult
aggyal.
- Arra kértük délután, hogy siessen, ő pedig úgy tűnik, eleget tesz
kérésünknek. Úgy érzem, elfolyt a magzatvíz...
Mire Felícia elmondta megérzését, újabb fájdalom hasított testébe.
Összegörnyedve szorította két kezét a hasára. Richárd felugrott, és
kirohant, de az ajtóban eszébe jutott, hogy a mobilját a dohányzó asztalkán
hagyta, így visszalépett a szobába. Felkapta a telefont és a mentőket
tárcsázta. Magára kapkodta ruháit, majd két fájás közti időszakban
Felíciának is segített a tisztálkodásban, öltözködésben. Mire igazán
felfoghatták volna, mi is történik velük, már szirénázva robogott velük a
mentőautó a kórház felé.
- Első baba? - kérdezte a mentőtiszt mosolyogva.
Felícia bólintott, majd ismét eltorzult az arca. Összeszorított fogakkal,
görcsösen kapaszkodott Richárd kezébe. A férfi tanácstalanul bámult a
mentősre.
- Sajnos, ez a dolgok normális rendje. Ez bizony ezzel jár, de holnapra
mindketten elfelejtik, ha a kicsit a kezükben tartják.

Felíciát egyenesen a szülőszobába kísérték, hogy a főorvos megvizsgálhassa.
Richárd az óráját szemlélve tétován ácsorgott a folyosón. Most mit
csináljon? Felhívja a szülőket, esetleg Rinit vagy Bencét? Vagy hagyja őket
aludni, hiszen úgysem tudnak semmit sem tenni ebben a helyzetben? Még végig
sem gondolhatta a lehetőségeket, rezegni kezdett lenémított mobilja a
zsebében. Megkönnyebbülve fogadta a hívást.
- Szia, Richárd! Minden rendben? Van már valami fejlemény?
- Nem tudom, bent vagyunk a kórházban, de még nem mondtak semmit.
- Mit szólnál, ha bemennék én is? Tudod, talán együtt könnyebb a várakozás.
- Kedves vagy, de bizonyára szeretnéd alvással tölteni az éjszakádat.
Egyébként, hogy jutott eszedbe ilyen későn felhívni?
- Gondolom, működött a telepátia. Mára van kiírva Felícia, és túl nagy a
csönd. Kétszer rácsörögtem; délután és este, nem fogadta a hívásomat. Egy
órával ezelőtt meg ki volt kapcsolva a mobilja. Elaludtam rendes időben, de
hirtelen felriadtam. Ismét rácsörögtem, még mindig ki van kapcsolva. Ezek
után szundikáljak nyugodtan?
Rini nagyot sóhajtott. Ezt a pillanatnyi szünetet használta ki Richárd, hogy
némi magyarázattal szolgáljon.
- Délután elég sokat aludt, azt hiszem, lenémíthatta a telefonját, mert én
sem hallottam zenél¬ni. Aztán meg valószínűleg lemerült. Szerintem eszébe
sem jutott a telefonja, olyan hirtelen történt...
- Összekapom magam, negyed óra múlva ott leszek - döntött a lány, és
megszakította a vonalat.

- Szia. Van már valami? - érdeklődött Rini, amikor a folyosó ajtaja
becsukódott mögötte.
Richárd nem válaszolt, csak megrázta a fejét, és szorosan magához ölelte.
Marina minden porcikáját remegés járta át, ahogy magába szívta a férfi
illatát.
- Ahogy mondtad, túlságosan nagy a csönd - préselte ki magából a szavakat
Richárd alig hallhatóan, és csüggedten hátrált egy lépést.
Rini minden erejével arra koncentrált, hogy meg tudjon állni a lábain.
Megszédült, bele¬kapaszkodott a férfi karjába.
- Nem vagy jól? - érdeklődött Richárd, és a fal melletti székek egyikéhez
vezette a lányt. - Hozzak vizet, vagy kávét? Vagy szóljak valakinek?
- Nem, már rendben vagyok, csak egy pillanatig tartott - válaszolta Rini, és
a nyíló ajtó felé fordult, hogy zavarát leplezze.
Egy zöld ruhás alak lépdelt sietősen feléjük. Talán műtősnő lehetett.
Gratulált az apukának gyönyörű gyermekéhez, majd igyekezett eltűnni, még
annál is gyorsabban, ahogy megjelent.
- Elnézést, de a feleségem hogy érzi magát? Mikor láthatom? - lépett utána
Richárd, és elállta az útját, mielőtt még elillanhatott volna, mint a
kámfor.
- Nézze, majd jön a főorvos úr, és elmond mindent - válaszolta kitérően a
nő.
- Valami baj van? - kérdezte a férfi zaklatottan.
- Meg kell várni a ...
- Meddig kell várni? - vágott közbe Richárd ingerülten.
Marina odasietett hozzájuk és próbálta oldani a feszültséget.
- Richárd, nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Gyere, menjünk vissza a váróba,
nehogy elkerüljük a doktort!
Richárd dühösen sarkon fordult, a zöld ruhás nő hálás mosolyt küldött a háta
mögött a lány felé. Rini bólintott, majd a férfi után sietett. Richárd ismét
járkálni kezdett a folyosón, mint egy ketrecbe zárt vadállat, és percenként
nézte meg az óráját. Marina gondolatban átfuttatta a lehetőségeket,
melyekkel csökkenthetné az idegességét, de végül arra döntött, jobb, ha
békén hagyja. Leült az asztalka mellé, elővett egy magazint, de egyetlen
sort sem tudott elolvasni. Lelkében kitörni készülő vulkánként fortyogott a
kétségbeesés. Aggódott Felíciáért, akiről nem tudott semmit, és aggódott
azért a férfiért, aki ugyan sosem lesz az övé, de akinek a boldogságáért a
legnagyobb áldozatot is vállalta volna.

Egy óra idegtépő várakozás után megjelent a főorvos.
- Adódott némi komplikáció. Meg kellett operálni a feleségét, de már minden
rendben van. Várjanak még itt egy kicsit, majd jön egy nővér, és megmutatja
az őrzőt és a pici lányt.
Richárd megköszönte a felvilágosítást, majd amikor az orvos elment, a falnak
támaszkodva karjára hajtotta a fejét, és mozdulatlanul állt egy ideig.
Marina szinte fuldoklott az elfojtott könnyektől és érzésektől, de nem merte
megzavarni a férfit. Fájdalomtól égő szívvel nézte a széles vállat, a sötét
fürtöket, majd megrázta a fejét és nagyot sóhajtva földre szegezte a
tekintetét. Elkalandozó gondolatait vasakarattal szedte össze, és Felícia
irányába kényszerítette őket. Barátnője most a hatalmas épület egyik
szobácskájában meggyötörten várja, hogy rég áhított boldogsága teljessé
váljon, amikor férjével együtt karjában tarthatja szerelmük rugdosó,
kapálódzó szépséges gyümölcsét.

Néhány perc múlva mosolygós, fiatal nővérke jött, és a babaszobához kísérte
őket. Bekopogtatott a hatalmas üvegablakon, mire a bent szorgoskodó fehér
köpenyes asszony felvett egy pólyába burkolt csöppnyi lánykát, és megmutatta
az üvegfal másik oldalán ácsorgóknak.
- Milyen gyönyörű, édes kis angyal! Szeretném a karomba venni! - fordult
Richárd a mellette állóhoz.
- Most még nem lehet, nehéz útja volt a kisasszonynak. Talán majd délután,
ha ismét meg¬vizsgálja a gyermekorvos és jóváhagyja - mondta kedves
mosollyal a nővérke.
Richárd megértően bólintott és tovább gyönyörködött gyermekében.
- A feleségemet mikor láthatom?
- Mindjárt odakísérem önöket.
Rini párás szemmel nézte a csöppséget, és ajkába harapott. Felícia
kisbabája, az ő picike keresztlánya az a bájosan szundikáló gyermek. Nem
merte Richárdra emelni a tekintetét, félt, hogy túlságosan árulkodó lenne az
a szomorú pillantás.

Hosszan mentek a csapóajtókkal elválasztott üres folyosókon, míg megérkeztek
az intenzív részleg egyik szobájához. A nővér intett, hogy várjanak, és
belépett a függöny mögé.
- A felesége még alszik, de jöjjön be egy pillanatra - intett Richárd felé a
fiatal nő.
- Mi történt? Miért van itt Felícia?
- Nem beszélt a főorvossal?
- Nem mondott semmi konkrétumot, csak hogy komplikáció történt és
megoperálták...
- A feleségének nagyon alacsony volt a vérnyomása, gyenge a pulzusa,
elvesztette az eszmé¬letét, meg kellett császározni, mielőtt teljesen
kimerült volna. Látja, ez az EKG szép egyenletes és a pulzusszám is
megfelelő - mutatott az idősebb nő a monitorra. - Alszik egyet, néhány nap
alatt megerősödik, és minden rendben lesz, de addig a biztonság kedvéért
megfigyelés alatt tartjuk.
Richárd megérintette Felícia sápadt arcát, majd elköszönt, és kilépett a
szobából. Rini kérdőn nézett rá, de nem kapott választ, sőt, a férfi
egyetlen szó nélkül lépett el mellette, a kijáratot véve célba. Marina
döbbenten bámulta a távolodó alakot, majd azon gondolkodott, hogy
be¬kopogtat az őrzőbe és ő is érdeklődik barátnője felől. Ekkor az a
mosolygós hölgy lépett ki a szobából, aki idekísérte őket. Rini hezitált.
- Segíthetek valamiben? - állt meg előtte a nővérke.
- Richárd úgy elrohant, és én nem tudom, mi történt. Hogy van Felícia? -
kérdezte a lány zavartan, kerülve, hogy meg kelljen mondania, hogy nem
rokon, csak egy barátnő.
- Császármetszéssel született a baba, ami kicsit megviselte az anyukát, de
már kielégítő az állapota. Ne aggódjon! Tudja, milyenek a férfiak, ha fehér
köpenyt látnak, azonnal pánikba esnek. Menjen, öntsön lelket belé... -
nevetett a nővér, és fejével a csapóajtó mögött eltűnő férfi felé intett.
Marina a parkolóban érte utol Richárdot, aki autójának támaszkodva, üres
tekintettel bámulta a kórház épületét. Megállt előtte egy lépésnyire, és
türelmesen kivárta, míg felé fordította figyelmét. Rini összeszorított
ajkakkal, megrovóan nézett rá. Richárd kinyújtotta a kezét a lány felé, aki
hátrébb lépett, de nem jól mérte fel a távolságot, így ismét a férfi ölelő
karjaiban találta magát.
- Ne haragudj a bunkóságomért, de annyira össze vagyok zavarodva. Úgy érzem,
valamit elhallgatnak előlünk.
Marina mondani akart valami bátorítót, de nem jött ki hang a torkán.
Önkontrollja felmondta a szolgálatot, képtelen volt tovább játszani a
szerepét, zokogva borult Richárd vállára. Érezte a férfi mellkasának
egyenletes emelkedését, süllyedését, érezte, hogy az erős karok
vigasztalóan simogatják a hátát, ami még inkább felszaggatta lelki
erődítményének egyébként is ingatag védelmi vonalát.
- Rini, szedd össze magad! Azt mondták, nincs miért aggódnunk. Gyere, hívjuk
fel Annáékat! Tessék, itt egy zsebkendő. Ne sírj már ilyen keservesen, nem
veszítjük el Felíciát!
Marina kibontakozott a férfi öleléséből, elvette a felajánlott zsebkendőt.
Megtörölgette szemeit, mélyeket sóhajtott, míg vissza nem nyerte
lélekjelenlétét.
- Ne haragudj, hogy ennyire kiborultam...
- Semmi baj, mindannyiunkat megvisel ez a kiszámíthatatlan helyzet. Van itt
a közelben egy kávézó, iszunk valamit, közben pedig beszélünk Annáékkal.
Oké?

Az asztalnál ülve, forró teát kortyolgatva hívták fel a szülőket. Marina
szűkszavúan tájékoztatta Annát, akit nagyon felzaklatott az operáció híre.
Rövid párbeszéd után azzal köszöntek el, hogy másnap, korán reggel indulnak
Sopronba.
- Visszamegyek a kórházba - mondta kis idő múlva Richárd.
- Szerintem jobb lenne, ha hazamennél és rendbe szednéd magad, és csak
délután mennél be Felíciához. Én is ezt fogom tenni.
- Hazaviszlek - jelentette ki a férfi, és intett a pincérnek, hogy fizetne.
Marina mérlegelte a helyzetet és döntött.
- Köszönöm, de azt hiszem jobb, ha kiszellőztetem a fejemet. Inkább gyalog
mennék.
A férfi bólintott és elköszönt.

Rini lassan lépdelt a csöndes kis utcákon. Ahogy Richárd autója
eltávolodott, szeméből ismét szivárogni kezdtek a könnyei. Kimerülten ért
haza. Mielőtt bemenekülhetett volna a fürdő¬szobába, Szilvi lecsapott rá.
- Te jó ég! Csak nem történt valami baj? Gyere, főzök egy teát, és mesélj!
- Nincs nagy baj, egészséges kislánya született Felíciának.
Császármetszéssel lett meg, még aludt, amikor Richárddal eljöttünk a
kórházból. Egész éjjel fent voltam, szeretnék lezuhanyozni.
Amikor Rini kilépett a folyosóra, finom illat fogadta.
- Készítettem reggelire meleg szendvicset. Ugye kérsz?
- Nagyon kedves vagy. Ne haragudj, de egy falat sem menne le a torkomon.
Fáradt vagyok.
Szilvi gyanakodva nézte lakótársát, de nem szólt, csak megértően bólintott.
Elfogyasztotta a szendvicseket, elmosogatott és lábujjhegyen osont el Rini
szobája előtt, nehogy felébressze. Már majdnem becsukta saját szobájának
ajtaját, amikor neszezésre lett figyelmes. Visszább lépett a folyosón, és
akkor már teljesen tisztán hallotta az elfojtott sírás jellegzetes hangjait.
Be¬kopogtatott, majd választ sem várva benyitott. Leült az ágy szélére és
gyöngéden megérintette Rini vállát.
- Látom, hogy nincs minden rendben. Nem lenne könnyebb, ha beszélnél róla? -
kérdezte, és türelmesen várt, míg az érzelmi kitörés csillapodott.
- Majdnem elszúrtam mindent - mondta Rini.
Szilvi akárhogy gondolkodott, nem tudta értelmezni ezt a mondatot.
- Mit rontottál el, Rini?
- Mindent, a barátságunkat, meg mindent. Érted?
- Hát épp ez az, hogy nem értem.
- Iszonyatosan idiótán viselkedtem - pattant fel a lány, és idegesen
járkálni kezdett az ágy és az ajtó közti sávban.
- Gyere már ide és ülj le, megőrjítesz ezzel a mászkálással! Akár egy
oroszlán a ketrecében... Nem beszélnél világosan?
- Tényleg úgy érzem magam, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, és üvölteni
tudnék a kétség¬be¬eséstől. Felíciát megoperálták, az intenzív osztályon
van, így igaza lehet Richárdnak abban, hogy nem mondanak el valamit, hogy
titkolnak valamit... Egy szülés nem olyan dolog, legalábbis általában, és a
császármetszés sem szokott az intenzíven végződni, érted?
- Ezt értem, és tényleg furcsa, de mi köze ennek a barátság meg a minden
elrontásához?
- Jaj, Szilvi, olyan bonyolult ez a helyzet. A barátnőm életveszélyben van,
én pedig elgyöngültem és hagytam, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam,
amikor Richárddal kettesben voltunk és...
- Rini, ugye nem csináltál hülyeséget? - vágott közbe Szilvi, és megragadta
a lány karját.
Marina némán megrázta a fejét.
- Semmi olyat, amit ne lehetne kimagyarázni az idegességgel, az aggódással.
De ezentúl sokkal jobban kell vigyáznom, nehogy még egyszer meggondolatlanul
viselkedjek.
- Rini, verd ki a fejedből Richárdot! Nem bánthatod meg Felíciát!
- Szerinted én nem tudom? Szerinted nem szenvedek eleget két tűz között? Az
első pillanattól kezdve küzdök ez ellen az érzés ellen, de mindhiába.
Akárhogyan is megkeményítem magam, egy pillantása, érintése összetöri még a
legjózanabb érveim páncélját is.
- El kellene utaznod vagy megismerkedned másokkal - ölelte át Szilvi feldúlt
lakótársát.
- Menekülhetek én a világ végére is. Volt, hogy lementem Annáékhoz, sőt több
férfival el¬mentem randizni is, akikkel az étteremben ismerkedtem meg.
Egyszerűen képtelen vagyok nyitni feléjük, mindenkiben csak Richárdot
keresem. Még Bence sem tudja feledtetni velem, aki pedig igazán
szeretetreméltó és rendes.
- Akkor nincs ötletem, de ha bármiben segíthetek...
Marina megrázta a fejét.
- Egyetlen dolgot tehetsz értem, hogy erről senkinek sem beszélsz. Kerülni
fogom, hogy kettesben maradjak Richárddal, és minden erőmmel arra fogok
koncentrálni, hogy ne okozzak csalódást Felíciának. Richárd őt szereti,
nekem esélyem sincs nála, akkor meg minek eltékozolni a barátságunkat,
jobb, ha ez az érzés életfogytiglan a szívem börtönében marad.
*
Másnap Richárd az állomáson várta az anyósáékat, és egyenesen a kórházba
hajtottak, mert Annának már elfogyott az összes türelme a múlni nem akaró
éjszaka során. Rögvest látni akarta kislányát és a csöppséget. Felícia
sápadtan, de mosolyogva fogadta őket Reginával a karján. Édesanyja
idegességét azonban ez a látvány sem tudta teljesen feloldani. Kis ideig
beszélgettek, majd a főorvos keresésére indult. Hadjárata azonban sikertelen
maradt, mert a doktor letéve a 24 órás ügyeletet már elment, és megkezdte
két hetes, jól megérdemelt szabadságát. Az osztályos orvos meg úgy kerülte
Felícia állapotának taglalását, mint macska a forró kását. Még két nap telt
el ilyen idegesítő várakozásban, majd a zárójelentéssel kezükben távozhattak
a kórházból.

A fiatal anyuka továbbra is fáradékony és aluszékony volt, de adott
helyzetben ezt senki sem tartotta rendellenesnek. A szülők beköltöztek a
vendégszobába, és igyekeztek tehermentesíteni lányukat. A barátok is sorra
befutottak, de csak nagyon rövid időre maradtak, és persze segítségüket is
felajánlották a családnak. Annának feltűnt Marina sápadtsága és szótlansága
is, de a lány ügyesen kimagyarázta magát. Ahogy teltek a napok, Felícia
egyre többet volt talpon, és mosolyogva látta el a baba körüli teendőket,
így lassacskán mindenki elfelejtette a nehéz szülés kapcsán felmerült rossz
érzéseket. Ferenc már nyugtalan volt, aggódott az állatai miatt, így abban
egyeztek meg, hogy ő hazamegy, míg felesége marad még pár napot lánya
mellett. Regina szépen fejlődött. Napközben békésen szunyókált a baldachinos
kiságyban, de az éjszakát szülei ágya mellett töltötte a nagypapától kapott
bölcsőben. Egy hét múlva Anna is hazafelé készülődött.
- Tudod, kislányom, nem jó a férfinépet sokáig magára hagyni, mert abból
csak baj származik.
- Menj csak, anyukám, mert abban biztos vagyok, hogy apu nem eszik rendesen.
- Senki sem szeret egymaga lenni, főleg, ha hozzá is van szokva a
társasághoz - értett egyet Annával veje is.

Ebéd után telefonáltak Ferencnek, hogy másnap melyik vonattal érkezik Anna,
akit Richárd és Rini kísértek ki az állomásra.
- Feljössz hozzánk egy kicsit? - érdeklődött a férfi.
- Nem, végre együtt lehettek, igazán nincs most szükségetek rám - rázta a
fejét Marina.
- Rendben, de holnap el kell mennem egy tárgyalásra, akkor beugrasz a
lányokhoz?
- Kettőig dolgozom, aztán ráérek.
- Az remek, mert én fél négyre megyek, de előtte még lenne egy kis dolgom.
Na de bolond ez az április, az előbb még sütött a nap, most meg esik...
Gyere, hazaviszlek!
Rini mentegetőzni akart, de valóban sűrű cseppekben kezdett esni az eső, és
rajta csak egyetlen kötött pulóver volt a blúz felett. Beült az autóba, és
tekintetével az utcán didergő embereket követte.
- Nézd azt a pici cicát, ott a járda szélén. Csak le ne lépjen egy autó elé.
Richárd elhaladt a kis állat mellett, aki meg sem rezzent, csak csapzottan
gubbasztott egy lámpaoszlop tövében. A legközelebbi lehetőségnél a férfi
megállt és leparkolt.
- Jössz? - kérdezte vidáman, és becsapva a kocsi ajtaját elindult a járdán a
cica felé. Marina egy pillanatig tétovázott, majd ő is kiszállt. Richárd
akkorra már a kis jószág mellett guggolt és kedvesen hívogatta. A cica,
félénken hátrált, majd, hogy meggyőződött a hatalmas ember jó szándékáról,
úgy futott hozzá, mint a szülőjére talált kis árva. Aprócska karmaival
belekapaszkodott Richárd kabátjába és dorombolni kezdett.
- Szerinted Felícia kivág bennünket, ha hazaviszem? - kérdezte a mellette
álló lányra sandítva.
- Nem hiszem, de ha mégis, akkor ráveszem Szilvit, hogy fogadjuk be. Nagyon
helyes kis macska.
- Akkor igyekezzünk, mielőtt bőrig ázunk!

Rini a lakása közelében kiszállt az autóból, és a bérház ajtajáig futva
tette meg az utat. Abban egyeztek meg, hogy ha Felícia ellenzi az
örökbefogadást a kisbaba mellett, akkor még a délután folyamán átköltözteti
Richárd hozzájuk a cirmost. Ezt is megúsztam. Nem is volt olyan rettenetes -
gondolta Marina, ahogy a lépcsőház ajtajából a távolodó autót figyelte.
Az út hátralévő részén a cicus az anyósülésen összegömbölyödve szundikált.
- Na, te aztán hamar megbékéltél a világgal - simította meg Richárd, amikor
egy piros lámpánál várakoztak. Védence meg sem mozdult, csak halk
dorombolással jelezte egyetértését.
Felícia a konyhában tüsténkedett, amikor a férfi megérkezett.
- Hát az meg mi a csoda? - nevetett rá felesége.
- Szerintem az, aminek látszik. Kedves és gondoskodó gazdira vágyó szegény,
árva kis állat.
- No persze, és te, mint kedves és gondoskodó gazdi, úgy gondoltad, hogy
ahol egy gyerek felnő, ott kettő is...
- Valahogy úgy - mondta Richárd, és kérlelőn nézett Felíciára.
- Nem a legjobbkor jöttél, cirmike - simogatta meg a lány - de sosem jó az,
ha valakit kidobnak az utcára. Most mondd meg, mit csináljunk veled?
- Néhány napot eltölthetne idebent, csak amíg megszokik nálunk.
- Richárd, te is nagyon jól tudod, hogy ha egyszer beengedjük, akkor bent is
ragad. Maradhat, de nem szeretném, ha a lakásban rohangálna. Ahhoz Regina
még túlságosan kicsi. A hátsó szélfogóban aludhat, de jobb, ha megszokja,
hogy nem lesz belőle szobacica.
- Rendben, akkor elszaladok alomért meg kajáért, addig dédelgesd, ez most
úgyis nagyon testhezálló feladat neked - mondta Richárd és a felesége kezébe
nyomta a cicát.
Felícia a fejét csóválta, és kivitte a kis állatot a szélfogóba. Letette az
egyik gyékény székre, és mókásan ráparancsolt, hogy a cserepes virágokkal
legyen kíméletes, ha nem akarja kivívni a rosszallását. Aztán visszament a
konyhába, és kis tálkába tejet, másikba pedig párizsi darabokat tett, majd
ezekkel tért vissza az átmeneti menhelyre. A kis jövevény összetekeredve
horpasztott, de amint meghallotta a tálka koppanását a kövön, azonnal
felugrott, és nyávogva cserkészte be az élelmet. Felícia elégedetten nézte a
kis éhenkórászt, majd besietett a fürdő¬szobába, hogy alaposan kezet mosson,
és felment ébredező kislányához.

A nappalok és éjszakák monoton egyhangúsággal váltogatták egymást, de sem
Felícia, sem Richárd nem bánták a nyugalmas órákat. Regina angyali teremtés
volt, éjszakánként csak kétszer ébredt fel, de amint tele lett a pocakja és
tisztába került a feneke, azonnal elaludt. Szülei kéz a kézben hosszú
perceken át nézték a bájosan szundikáló gyermeket.
A cica, aki nem túl kreatívan a Cirmos nevet kapta, szintén jól fejlődött és
ügyesen igazodott a macskák számára kidolgozott íratlan házirendhez.
Egyetlen egyszer használta a teraszon, dézsában lévő leander földjét
toalettként, amiért Felícia anyai szigorral elpáholta. Richárd csak nevetett
rajtuk.
- Ez ám a hatékony feddés, kedvesem - ugratta a férfi. - Szerintem, amilyen
dörzsölt kis fickó, inkább dicséretnek fogta fel, nem elmarasztalásnak.
Azonban a cica mégis megérthette gazdaasszonya felé irányuló haragját, mert
soha többet nem bántotta a cserepes virágokat. Felícia nagyon büszke is volt
nevelési teljesítményére.
*
Május végén egyetlen nap alatt űzte el a nyár a tavaszt. Szokatlanul meleg
napra ébredtek. Felícia már rutinosan tette a dolgát. Ebéd után halkan
dúdolt szendergő kislányának, amikor Richárd belépett a gyermekszobába, hogy
elköszönjön tőlük.
- Olyan szépek vagytok, meg kellene festeni.
- Beleegyezek, de kénytelen leszel emlékezetből, mert annyira fáradt vagyok,
hogy én is majd elalszom.
- Beteszem Reginát az ágyacskájába, te is feküdj le, amíg ő szundikál.
Cirmos kint kószál, rá nem lesz gondod. Hat körül jövök. Vásároljak valamit
hazafelé?
- Nem, nincs szükség semmire, inkább siess! Megvárlak a fürdetéssel.
Richárd megpuszilta a kicsi homlokát, majd feleségét kézen fogva átkísérte a
hálószobájukba.
- Pihend ki magad, remélhetőleg angyalian jó lesz a picike - búcsúzott és
megcsókolta a feleségét.
Felícia végignyúlt a hatalmas franciaágyon, és mosolyogva integetett az
ajtóból visszanéző férfi felé, majd abban a pillanatban elaludt, ahogy
letette a fejét a párnára.

Richárd a barátja házához hajtott, hogy bepakolják a festményeket, amiket
Krisztina és Konrád megrendelésére készítettek.
- Ez öttel több - mondta Richárd.
- Legyen miből választani, de ha ezek is elkelnek, az sem baj... -
vigyorgott Bence, és lezárta a láda tetejét.
- Micsoda üzleti érzék, beiratkozom hozzád tanfolyamra.
- Hétfőtől indul a következő kurzus, neked potom 60 ezerért.
- Mondom én, hogy remek üzletember lett belőled, még a semmit is el tudod
sózni jó pénzért.

Bencének igaza lett. Richárd elismerően rázta meg barátja kezét, amikor üres
ládákkal távoztak a panzióból.
- Megünnepeljük ezt a gyümölcsöző együttműködést?
- Ez nem lehet kérdés. Hogy is mondhatnék nemet egy ilyen ajánlatra?
- Akkor hová? - kérdezte Bence a kormány mögül.
- Természetesen hozzád az autómért és aztán haza.
- Na de mi lesz az ünnepléssel?
- Ja, azt hittem, ez egyértelmű: nálunk fogunk koccintani. Otthon leteszed
az autódat, én állom a pezsgőt, te pedig este szépen hazagyalogolsz a
sikereddel karöltve...
- Briliáns megoldás. Legalább meggyomrozhatom Ginát is. Felícia majd kibújik
a bőréből, ha megint nálatok dorbézolunk...
- Ez van, barátom, megígértem, hogy sietek haza, és együtt fürdetünk.
- Akkor lehet, jobb lenne, ha most nem is zavarnám a családi idillt.
- Dehogy zavarsz. Egy pohár pezsgő belefér az apukaságba.

- Valaki áll a kaputok előtt - mondta Bence, amikor befordultak az utcába.
- A vékonyságát tekintve, Rini lehet.
Valóban a lány állt a ház előtt, és az emeleti ablakokat kémlelte. Az autó
hangjára megfordult, és kétségbeesve lépett a vidám férfiakhoz.
- Hol a csudában voltatok, már órák óta kereslek benneteket?
- Ki ez a mérges fúria? - nevetett Bence a lányra.
- Kedves kisasszony, tudom, nem nézi ki belőlünk, de mi lelkiismeretesen
dolgozó emberek vagyunk, és most is kőkemény melóból csörtetünk haza a kis
családhoz - válaszolta Richárd harsányan, ügyet sem vetve Rini
zaklatottságára.
Ahogy beléptek az udvarba, Cirmi rohant eléjük.
- Halihó, kis haver! Te vagy a fogadó bizottság?
- Hol vannak Felíciáék? - kérdezte Marina számonkérően.
- Mi a csoda ütött beléd? - fordult felé Richárd döbbent arckifejezéssel.
- Csupán csak az, hogy órák óta próbáltam elérni valamelyikőtöket, de minden
telefon ki van kapcsolva, ami merőben szokatlan.
- Felícia lefeküdt aludni, amikor elmentem. Gondolom, lenémította a
telefonját, mint ahogy már néhányszor előfordult, és a sok csörgetéstől
lemerült. Vagy zúg a mosógép, esetleg lent hagyta a mobilját a konyhában és
eszébe sem jut, mert el van foglalva Reginával. Nem értelek, miért kell
ebből ekkora ügyet csinálni?
- Ne haragudj, nem akartalak számon kérni, de majd szétrobbanok az
idegességtől.
- Azt látom. Tessék, fáradj be - nyitotta ki Richárd a bejárati ajtót, és
előre engedte Marinát.

A házban szokatlan csönd uralkodott, csak az emelet felől hallatszott egy
vékonyka kis hang elégedetlenkedő megnyilvánulása.
- Sziasztok! Megjöttünk - kiáltott Richárd. - Fent lesznek a
gyermekszobában - mutatott az emelet felé.
Marina felvágtatott a falépcsőkön és benyitott a kislányhoz. Richárd
belépett a fürdőszobába, majd a hálószoba felé vette az irányt. A két szoba
közti kis folyosón Rinibe ütközött, aki Reginával a karján tétován ácsorgott
az ajtó előtt.
- Istenem, csak nincs valami baj, hogy Felícia nem ébredt fel a kislány
sírására? - mondta a férfi, és falfehérré változott. Feltépte a háló
ajtaját, és az ágyon mozdulatlanul fekvő felesége mellett termett.
- Felícia! - szólította halkan, majd egyre élesebben, míg nem egy
kétségbeesett kiáltássá torzult a hangja.
Bence felrohant a lépcsőn, Marinát betolta a kisszobába, közben az ügyelet
számát tárcsázta. Elhadart annyit, amennyit tudott, majd kettesével véve a
fokokat a földszinten termett, hogy kinyissa a kaput, utat engedve az érkező
orvosnak.
- Jó estét! Fent az emeleti szobában... - mondta Bence, és előre engedte az
idősebb férfit.
Felícia ugyanabban a pózban feküdt, ahogy Bence az előbb is látta. Richárd
az ágy mellett térdelt, és feleségére borulva zokogott. Az orvos ellépett
mögötte, szó nélkül megfogta a matracon nyugvó karcsú kis kezet, majd
felhúzta a lány szemhéját és lámpájával a pupillákat vizsgálta. Felnézett
Bencére és megrázta a fejét.
- Sajnálom, de itt már nincs mit tenni. Fogadják őszinte részvétemet.
A másik szoba felől sikoly hallatszott, majd zuhanás hangja. Marina
feltehetően a résnyire nyitott ajtó mögött hallgatózott. Szerencsére Regina
elaludt, így őt betette a kiságyba. Bence felemelte a lányt a földről,
átvitte a vendégszobába, és lefektette a kanapéra. Az orvos meg¬vizsgálta és
kért egy pohár vizet. Mire Bence felért a konyhából, Rini már felült, és
szívet tépően zokogott. A doktor egy ampullából nyugtatót szívott fel, és
beadta a lánynak.
- Maga jól van? - kérdezte Bence remegő kezére pillantva.
- Amennyire ilyen helyzetben jól lehetek - válaszolta a férfi alig
hallhatóan.
Az orvos telefonált, majd az asztalhoz ült, és kitöltötte a nyomtatványokat.
Regina ismét fel¬ébredt, és sírva juttatta tudomásukra igényeit.
- Rini, érzel magadban annyi erőt, hogy ellásd a kislányt? - lépett hozzá
Bence.
Marina megtörölte szemeit, nagyot sóhajtott és átment a babaszobába. Bence
kilépett a folyosóra, hogy barátjába lelket öntsön, de meghallotta az újabb
autó ajtajának csapódását, így ólmos léptekkel, nehéz szívvel elindult
lefelé. Rini tisztába tette Ginát, és a konyha felé indult volna, hogy
tápszert keressen, de Bence megállította. A lépcsőn keménykötésű, fekete
ruhás férfiak masíroztak lefelé. Marina bénultan nézte a menetet. Az orvos
átadta egyikőjüknek a kiállított papírokat, majd kérdőn Bencére nézett.
- Azt hiszem, rendben lesz minden - mondta a férfi, és kikísérte a doktort.
Rini a konyhaszekrényben azon a polcon találta meg a tápszert, ahová ő
tette. Eszébe jutott, Felícia mennyire tiltakozott ellene, hogy kiváltsák a
patikában, de a doktornő meggyőzte a fiatal anyukát, hogy előfordulhat egy
hirtelen betegség, lázas állapot, amikor nem szoptathatja a kisbabát, hanem
tápszerrel kell etetnie. Elolvasta a dobozon lévő utasítást, feltépte a
tasakot, felforralta a vizet, majd belekanalazta a javasolt mennyiségű fehér
port. Jól elkeverte, bele¬töltötte a cumisüvegbe, és már szaladt is a síró
babához. Amikor Bence becsukta maga mögött az ajtót, néma csönd uralkodott a
házban. Felment az emeletre, hogy megnézze barátját, de legnagyobb
megdöbbenésére a háló ajtaját kulcsra zárva találta. Kétségbeesve nyitott be
Rinihez, aki a nagy fotelben ült, és a kicsit etette. Arcán kis patakokként
törtek utat könnyei.
- Telefonálnunk kell Annáéknak - dadogta, amikor a belépő férfira emelte
tekintetét.
- Semmi értelme. Inkább hajnalban indulok értük. Személyesen mégis csak más,
és éjszaka úgysem tehetnek semmit. Engem sokkal jobban aggaszt Richárd.
Magára zárta az ajtót, és síri csönd van odabent.
- Gondolod, hogy...
- Ne is folytasd! Remélem, nem tesz kárt magában, csak épp egyedül akart
maradni. Holnap dolgozol?
- Nem. Szabadnapos vagyok.
- Akkor itt tudsz maradni Reginával, amíg visszaérek Jánosházáról?
Rini némán bólintott, majd kis idő múlva rekedten megkérdezte.
- Mi lesz, ha Richárd...
- Nem szabad ilyesmire gondolnunk, Rini. De tudod, ha ő eldöntötte, akkor
ember nincs, aki eltéríthetné tőle...
- Muszáj hazamenned?
- Dehogy. Itt maradok veletek.
 
A könyv borítója

Amikor Rini ellátta és elaltatta Reginát, visszaült a nagy fotelbe, és
álomba sírta magát. Bence többször is megpróbált bejutni Richárdhoz, de
hiába. Bement a vendégszobába, és úgy ahogy volt, ruhástól, ledőlt a
kanapéra, hogy a hosszú út előtt aludjon néhány órát. Négyre állította be a
telefonja ébresztőjét, de nem volt rá szüksége.
Fáradtan, a gyötrő álomképektől zaklatottan támolygott le a lépcsőkön, hogy
legalább egy kávét főzzön, mielőtt elindul. Rini nesztelenül osont le a
földszintre, amikor meghallotta a nehéz lépteket.
- Minden rendben? - fordult hátra Bence.
- A körülményekhez képest, igen, De te nagyon nyúzottnak tűnsz. Nem lenne
jobb mégis telefonálni?
- Félsz egyedül itt maradni? - kérdezett vissza a férfi, amikor bekapcsolta
a kávéfőzőt.
Marina rettenetesen félt, de nem akarta mutatni. Bence sem lehet jobb
helyzetben, miért nehezítse még ő is a dolgát.
- Nem. Igazad van, személyesen mégis csak más... de ugye nagyon siettek?
- Amennyire csak lehet...

Késő délután értek vissza Sopronba. Bence a reggel eltett kulcscsomóval
nyitotta ki az ajtót. Felmentek az emeletre. Marina karján a kisbabával a
szoba ajtajában állt, és nem tudott megszólalni. Anna átvette a gyermeket,
majd alig hallhatóan egy altatódalba kezdett.
- Richárd? - kérdezte Ferenc.
- Azóta sem jött ki a szobájából. Mozgást sem hallottam tegnap este óta. Már
nagyon vártalak benneteket, iszonyatosan féltem - mondta Rini, és úgy
kapaszkodott fogadott apjába, mintha az minden bajtól megóvhatná.
Bence elmondta, mi történt előző délután, milyen furcsán viselkedett
barátja. Ferenc szó nélkül távozott a szobából. Még hallotta, ahogy Anna
leteszi az alvó gyermeket, majd igyekszik Marinába lelket önteni.
- Hazamegyek átöltözni, meg vásárolok is valami ennivalót, ma már úgysem
tudunk intézni semmit - mondta Bence Ferenc után lépve.
- Menj csak fiam, és köszönöm...
- Bárcsak ne lett volna szükség ilyen segítségre!

Bence gyalog indult hazafelé, s közben Zsani számát csörgette. A lány
vidáman üdvözölte:
- Szia. Már kint vagyunk a parkban, ide gyere.
- Zsani, figyelj rám! Most nem ezért kereslek, nem megyek futni. Mikorra
értek haza? Feltét¬lenül beszélnem kell veled.
- Hű, ez nagyon komolyan hangzik. Szerintem 20 perc, és otthon leszünk.
Zsanettnek azonnal elpárolgott a jó kedve, ahogy a telefont a zsebébe tette.
Még sosem hallotta Bence hangját ilyen kimértnek, érdesnek. Behívta
kutyáját, rátette a hámot, a pórázt, és gyors léptekkel indult hazafelé.
Egyszerre értek a kapuhoz. Zsani idegességében alig találta meg a kulcsát,
majd mire előkotorta az övtáskájából, a földre ejtette. Bence felkapta, és
ki¬nyitotta a kaput. Átkarolta a lány vállát, és mozdulatával befelé
tessékelte.
- Mi történt, Bence? Olyan furcsán viselkedsz. Teljesen megijesztesz.
A férfi még mindig nem szólt. A kulcscsomóval a kezében kinyitotta a lakást
és belépett. Zsani leszerszámozta Atont, és a helyére küldte. Kezet mosott,
majd határozottan Bence elé lépett, aki még mindig az előszobában ácsorgott.
- Velem van bajod?
- Nem, dehogyis. Ne gondolj ilyesmire - enyhült meg a férfi hangja. - Csupán
csak nem tudom, hogy kezdjem el. Bárhogyan fogalmazom, ez mindenképp
rettenetes...
- Akkor mondd egyszerűen. Ha így is, úgy is fájni fog, akkor nincs értelme a
szóvirágoknak.
- Felícia meghalt. Álmában érte, megállt a szíve - mondta Bence egy hatalmas
sóhajjal.
Zsani értetlenül nézett a férfira.
- Ezt nem hiszem el... Egyszerűen felfoghatatlan... - nyögte és kezével
tétova mozdulatot tett.
Bence közelebb lépett, és átölelte. A lány keserves sírását hallva neki is
megeredtek eddig visszatartott könnyei. Percekig álltak így, egymást
erősítve, osztozva a fájdalom keserű, szív¬szorító terhén.

FOLYTATJUK.
 ************************
3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL

Burza Mária: SZIROMSZAVAK

Lelkemnek kell a pillanat,
melyben szépséget befogad,
hullanak rá sziromszavak,
sugározza tovább, hogy
szebb legyen a világ.

Elmúlik a nyár, helyére
lép piroslón, sárgulón az ősz.
elveszített lombjukat siratják a fák,
én se tehetek mást, ha nekem is
ez maradt, de lelkem tudja
nem valós a tél,
szívem reménnyel él.

Az élet mint egy dal,
oly rejtélyes az elején,
érzelmek rejtőznek a közepén,
a végén ott lesz a megerősítés,.

Az élet , mint álom, s van benne
mi üt és felkavar,
ott rejtőzik benne a szerelem,
édes fájdalom, a legszebb dal,
elvarázsol, majd eszmélsz.

Dalom lelkem mélyéről zeng,
más , mint a valóság,
ha hallod még dalom,
akkor Lelked lelkemmel
együtt dalol, s hangod
befonja minden álmom,
nappal szívemben megtalálom.?

2016. augusztus 26.
........................................................

Széll Magdolna: Nyárutó

Redőny résein leselkedik a nap,
fényes ujjaival hajamba kap,
testében keringőznek a porszemek,
délidőben még forróság lehet.

Már nem zsong, készülődik a természet,
zsákba rejtőzik este a meleg,
a darázs, bágyadtan fészkébe dermed,
télre készül, nem vár őszi szerelmet.

Ládánkból meleg szvetter kerül elő,
vándormadár búcsúját hozza a szellő,
nyakunkba száll a hűvös, őszi pára,
rátapodunk a halódó virágra.

A sötétség, egyre beljebb halad,
vénasszony csalfa nyarán a nap
mustos csókokra visszalibben,
majd eltűnik, hogy hosszan megpihenjen.

2016.
Üdvözlettel Széll Magdolna

Verseim:
vagy
..............................

Mátyás Rita: Bánat útján járok...

Bánatot fon szobám sarkában a pók,
ajkaimon rászáradt régi csókok.
Magányom fészkel még fájó ölemben,
hagyom, hogy szívemet körbe ölelje.
Éjszaka árnyai  félve lapulnak,
emlékeim szépen, lassan csitulnak.
Fáradt reggeleken, álmos takaróm,
ráncolja magát, még nyűgös ágyamon.
Tétova fény kapar ablak üvegen,
megkapaszkodik fali feszületen.
Emlékeim útján messze repülök,
asztalom mellé fásultan leülök.
Egy képet látok, szememre vetülve,
mosolygok magamban, elérzékenyülve!
Ajtóm előtt három unoka kopogtat.
Szia Tusi mama! Kiáltják boldogan.
Derekam öleli unokák karja,
fülembe cseng még a gyöngyöző kacaj!
Cserepes ajkamon, boldog mosoly fakad,
táncot jár falamon, fény, s árnyék hada.
Nem fáradt már a nap, csodás ez az érzés,
piros rózsa nyílik, szívemnek legmélyén.

2016.08.23.
........................................................

TÓTH KATALIN: Ősz

Mint egy festmény, mit nézel és csodálsz,
Olyan most a kert a határ.
A nap már nem adja melegét,
ősz jön, és elfoglalja a helyét.

Hullanak a sárba a vörös levelek,
lassan csupasz ágak mezítelen teste lengedez.
De most még szép, nézd és csodáld,
belső szemeddel, lelkeddel e büszke tájt.

Őszi színek mesés egyvelege lassan oda vész,
mert felváltja őt a hideg tél.
Hólepel takarja be a tájat, lábnyomok a hóban,
gyerekek nevetnek, nem is sejtik, hogy a hó alatt
fekszenek a hervadt levelek.

Tóth Katalin Kata



............................................................

I. P. STEVE: TÉRBEN TÉNFERGÉS

Üres tér a csillagok közt
magával tölti a holt kört.
A távoli induló pont
egyre kisebb, mint egykor volt,
majd eltűnik, ahogy a hó,
mikor a hőtől olvadó.

Halkul a zsongás, a lárma,
bár még áttetsző a fátyla,
de a burok alatt a lég
olyan zord sötét, mint a vég,
mint feledés a múlásban,
egy mélyre ásott zugában.

Most halott harcos kísértés
színekbe ölti lidércét,
míg az ige a mennybe vész,
fájó, jajongó lelke ég,
küzdelemtől elfolyt vére
s az volt minden öröksége.

Üres tér, eltűnt csillagok,
az egész világ elhagyott,
kietlen , elvásott árva,
szétmorzsolt porrá vált láva.
Élünk e végtelen térben
s egyszer elporlunk a végben.

………………..........................…………..

I.P.STEVE: Csak mi

Minden jövőben ott lapul a múlt,
csak a rég, a sodrásban elhalkult.
Az egymást gyorsan űző tegnapok,
mint apró életet hordó magok,
úgy keltek ki mind, mának a csírák.
Hajnaltól egészen éjig bírták,
majd hervadtak halovány, fonnyadttá
s reggelente ébredtek holnappá.

Minden múltban csillogott a remény,
mint patak kék vize, mely csak sekély
s a bizalom sem áradt tengerré.

Most és benne az elhagyott napok,
de ez a most szüli a holnapot,
jelen s ki tudja mi a folytatás,
ám a remény megsúgja oltalmát.
A múltban amik éltetőn gyúltak
sorra, egymást követőn kihunytak,
csak mi vagyunk akik még ébredünk
és megtört emberként továbbmegyünk.

………………...................………….

I.P. STEVE: Vágyom-álom

Légy nekem tündöklő Csillag,
egy csiklandó illat,
cikázó lepke
s életem kedve !
Légy aki vársz rám.
aki nekem bálvány,
légy , aki Álmom
s boldognak látom !

2010. november 6. 

...........................................................

Ylen Morisot: Éj Velencében

Gondola oldala koppan a kőhöz,
víz fodor rongyosan megtörik, hőköl,
házfalak lábait mossa a tenger,
éjszaka dalnoka húrokat penget.

Kőfokon selymesen siklik a dallam,
távoli mandolin ráfelel halkan,
sóhajok párosan szállnak a széllel,
csónakok ringanak lázasan, kéjjel.

Két karod kőfala átölel, kérlel,
áradat gátakat elsöpör hévvel,
víztükör megremeg, csillan az este,
tengeri illatot izzad a teste.

Csókokat váltanak búgva galambok,
kondulnak ércesen zúgva harangok,
pikkelye villan, a halsereg táncol,
Adria csillaga, holdfény világol.

Vágyaink mámora elcsitul lassan,
kékesen felragyog, izzik a hajnal,
éjjeli kábulat reszket a mélyben,
ablakok gyöngysora csillan a fényben.

 ************************

4.NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

ÁRVAY MÁRIA: Hurrá, nyaralunk!

A Virágh család nappalijából veszekedés zaja szűrődött ki. A gyerekek egyre
hevesebben lármáztak, majdnem ölre mentek. A civakodás tárgya most is abból
fakadt, hogy szegények, nehéz körülmények között élnek, s most sem mehetnek
el nyaralni. Mindössze egy programon vehetnek részt, mert pusztán erre
Árvay Mária
futja. Igen ám, de mindenkinek más az ízlése. A két fiú, Anti és Béci,
majdnem mindig hadban álltak egymással, kis húgukkal, Ancsával pedig keveset
foglalkoztak.
- Ezt nem hiszem el! Itt a nyár! S nem nyaralhatunk! Akkor legalább
strandoljunk! - nyafogott Ancsa.
- Strandolás? – Mi izgalom van abban? Fejeseket ugrani, bámulni egymást a
parton? Lángost eszegetni, fagyit nyalogatni? Ebből rég kinőttem. A
hegymászás, az már igen. Igazi kaland és kihívás! - kiabált Béci.
- Olyan helyre akarok menni, ahol nagyokat bringázhatok, nincs annál
nagyszerűbb dolog!
– szónokolt Anti.
- Mindig csak az a nyamvadt drótszamarad… az agyamra megy - visított Béci.
- Nekem pedig évek óta járna némi kényeztető masszázs, kozmetika,
wellness! – kiabálta túl a gyerekeket az anya. Állandóan gürcölök, hogy
mindenetek meglegyen, nekem is szükségem van egy kis feltöltődésre!
- Nincs jobb a horgászásnál, csend, nyugalom, s finom halászlé a végén -
dörmögte az apa.
- Valahogy meg kellene egyeznünk – makacskodott Ancsa.
Hiába csak marakodtak, mindenki a másik ellen acsarkodott.
- Tudjátok mit? Nagyon egyszerű, nem megyünk sehova! Majd jót fürdünk az
izzadtságban!
– kiáltotta az apa dühösen.
- Most megyek dolgozni, mert valamiből meg is kell élni!
Ancsa duzzogva bevonult a szobájukba. Nem volt külön kis vacka, ahova
elbújhatott volna, így be kellett érnie egy falatnyi sarokkal. Elővette
perselyét. Szomorúan látta, alig van benne valami, talán 3 gombóc fagyi ára.
Az anya kint pöfékelt az udvaron, egyik cigarettát szívta a másik után.
- Ennek az árából több mindent lehetne csinálni! – morgott Béci.
Durr! Elcsattant egy pofon.
- Most miért? Mert megmondom az igazat? Jó kis példamutatás!
- Tűnj a szemem elől, ne mondjam még egyszer!
A két fiú elment focizni a közeli térre.
Keservesen telt a nap. Senkinek nem tért vissza a jókedve. Vajon tényleg
nincs remény valamicske kikapcsolódásra?
Hamarosan beesteledett, rövidesen sötétedik. Az apa, sugárzó arccal
lépkedett az utcán. Amikor benyitott, örömmel kiáltotta:
- Gyertek ide, mindannyian, fantasztikus hírem van!
- Kifogtad az aranyhalat? – élcelődött Béci.
Az apa most rá sem hederített.
- Üljetek már le, és figyeljetek ide!
Emlékeztek, amikor pár éve a kollegák az egész évi kiváló munkájáért pénzt
gyűjtöttek Rolandnak?
- Valami rémlik, de miért fontos ez? – kérdezte az asszony.
- Rolandék ebből az összegből mentek nyaralni.
- Csak nem azt akarod mondani…
- De pontosan azt! Most minket nyaraltatnak! Álmomban sem gondoltam, hogy ez
egyszer velünk is megtörténhet!
- Tavaly nem újságoltál semmi ilyesmit! – kiáltották a gyerekek.
- Nem, mert azt hittem, hogy eltörölték, mint mostanában annyi mindent!
- Akkor hová megyünk? – kérdezték a gyerekek egyszerre.
- Találtam is egy ideális helyet - mondta az apa. Nézzétek csak?
A tableten már mutatta is: Álom Hotel.
- Azt a! Mekkora hegyek! Lesz hegyi túra! – lelkendezett Béci!
- Itt aztán bringázni is lehet, látjátok, micsoda klassz kerékpárút! -
örvendezett Anti.
- Pezsgőfürdő, élményfürdő! - Ancsa alig bírt magával!
- Látom, van masszázs is - mondta az anya.
- Nekem is lesz halászlé, s jó kis peca hajnalonként!
- Hiszen ez nagyon drága, ennyi mindent biztosan nem fizetnek! – tördelte a
kezét az anya.
- De igen! Csak annyi, hogy nem egy hétre megyünk, hanem 4 napra és három
éjszakára. Reggeli és vacsora megoldott, kényelmes lesz a szállás. Csupán
szerény költőpénzről kell gondoskodni.
- Azt megoldjuk – kiabálta a két fiú. Megyünk locsolni Józsi bácsi kertjét,
biztosan kapunk egy kis zsebpénzt.
- Nekem is lesz költőpénzem! – sivított Ancsa. Megyek Zsófi nénihez
sárgabarackot eltenni.
- Még egy bökkenő van – mondta az asszony. Ki vigyáz a házra? Mégsem
hagyhatjuk itt csak úgy!
- Zsófi nénit, ha szépen megkérem, biztosan átjön meglocsolni a virágokat,
meg a zöldségeket.
A postánkat is minden bizonnyal magához veszi addig, majd megbeszéljük
vele.
- Akkor ez is sínen van, nincs más hátra, mint hogy élvezzük az ajándékba
kapott lehetőséget.
- Hurrá, nyaralunk! - hangzott teli torokból.

 ************************

5.BEMUTATJUK KUCHTA CSILLA  VERSEIT

Önéletrajz

Kuchta Csilla
1960. március 25-én születtem Miskolc városában. Általános Iskolai és
Egészségügyi Szakközépiskolai tanulmányaimat Kazincbarcikán folytattam. 15
évig csecsemő és gyermekápolónőként, majd 5 évig röntgen asszisztensként
dolgoztam. Jelenleg nyugdíjas vagyok.
Első versemet 1998-ban írtam, majd további versek születtek. Eddig kb. 80
vers. Egy versem megjelent a Szemsugár című újságban. Verseimet könyv
alakjában kiadattam,, eddig kb. 15 példányban. Ez saját szerkesztés, saját
kiadás. Ünnepségeken már több versemet is felolvashattam.
36 évesen volt egy rosszindulatú szemdaganatom, emiatt elvesztettem a jobb
szememet. Azóta műszemet viselek. 44 évesen volt egy súlyos autóbalesetem. 3
hónapig feküdtem kómában, majd hosszas rehabilitáció után újra sikerült
talpra állnom. Szép verseket és idézeteket naponta olvasok, mert a pozitív
gondolatok pozitív irányba hajtanak.
2002-ben elváltam. 29  éve élek Pakson. Két felnőtt fiam van.

Paks, 2016. augusztus 24.
Kuchta Csilla
................................................

Első unokám

Vártalak, vártalak és vártalak!
Megjöttél e szép mesés világra.
Ez a legcsodálatosabb ajándék
eddigi életemben. Köszönöm!

Most szívem csordultig telt szeretettel.
A napsugár ragyogjon életed kék egén!
Remélem, kis életedben majd boldogan
élsz szüleiddel Richárdka, pici hercegem.

Paks, 2016
........................................

Szavak

Lelkemben és értelmemben érzem őket.
Olykor megérintenek, simogatnak engem.
Akaratlanul ismétlődnek gondolataimban.
Kimondva nem sértenélek meg soha,
mert ily szavakat nem ismer elmém.
Inkább leírom, szívemben rejlőt, öt szót.
SZEM jelenti nekem a mindent, amivel látlak.
KINCS jelenti a gyermeket, aki rám mosolyog.
SZERELEM jelenti a sokfélét… a szépet.
CSILLAG jelenti a csillogó fényt az égen.
ÉLET jelenti a legszebbet, mert ÉLET.

……………………………...

KETTŐ VILÁG

Egyik szemem a Hold,
Másik szemem a Nap.
Egyik szemem a sötétség,
Másik szemem a világosság.
Egyik szemem a protezis,
Másik szemem az ÉLET.

Paks, 1998

 ************************
6.ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA
A SZEMLÉLETET SZERETNÉNK MEGVÁLTOZTATNI

„Az élet, egy nagy csoda,
Néha rossz, de ne add fel soha!”

Riport Hirth Évával

- Hol születtél?
- Pécsen születtem, itt is lakom, nagyon szeretek itt élni! Ez az én városom,
remélem, soha nem kell elhagynom!

- Vannak testvéreid?
Gerensér Hajnalka
- Öten voltunk testvérek, egy nővérem és három bátyám volt, sajnos a harmadik
bátyám már nincs köztünk. Nagy tragédia volt ez nekem, még jó, hogy a
szüleim nem érték meg a halálát. Nagyon jó, ha az embernek sok testvére van,
sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, és sokkal több szeretetet kap. A
legidősebb bátyámról kevés az emlékem, mert hat éves voltam, mikor elvitték
katonának. A nővérem elég magának való volt, még most is olyan.
  A legfiatalabb bátyámmal nagyon sok emlékem van, hiszen ő volt az, aki
örökösen velem játszott, megtanított biciklizni, együtt szákoztunk és
mindenhova cipelt magával nagyon jó volt. A középső bátyámmal akkor
szerettem lenni, mikor álmos voltam, mert ő mindig olvasott, mesélt nekem.
Simogatta a hátam olyan nyugalmat, biztonságot éreztem, ha vele voltam.
Tehát körbe rajongtak engem, nagyon szeretem őket.
Én voltam a legkisebb gyerek a családban, elég nagy volt a korkülönbség
köztünk. A testvéreim imádtak, ők már tizenévesek voltak, mikor én
születtem.

- Azóta eltelt pár év. Melyik testvéreddel a legszorosabb most a kapcsolatod?
- A legidősebb bátyámmal találkozom a legtöbbször, ami gyerekkorunkban
kimaradt, azt most pótolgatjuk, napokra eljön hozzám. Imádom őt, ha ránézek,
mintha csak Apámat látnám. Azt hiszem, mi ketten hasonlítunk a legjobban
egymásra, természetesen természetre gondolok, mert én az Anyura hasonlítok.

- Mesélj a szüleidről!
- Bányász családba születtem. Drága jó Apám bányász volt, a Mecseki
szénbányánál. Drága jó Anyám otthon volt velünk és egyengette az utunkat,
mindent megtett értünk, még erején felül is! Úgy szerettem hozzábújni, úgy
szerettem az ölében ülni, puszilgatni az arcát. Anyám nagy fegyelmet
tartott, de muszáj volt, ilyen sok gyereknél.
Anyám kezének simogatását soha nem fogom elfelejteni, míg élek. Esténként jó
volt egy kicsit a szüleim közé feküdni és hagyni, hogy kényeztessenek,
érezni Apámból áradó biztonságot és a hatalmas szeretetet.
Megtanították nekünk az embereket tisztelni, szeretni, és azt, hogy mi
testvérek egymást mindig segítsük, mert mi összetartozunk, örökké. Sikerült,
most is összetartunk.

- Említetted, hogy Édesapád bányász volt, ami tudtommal nem sok szabadidővel
járó foglalkozás. Mennyit tudtatok együtt lenni?
- Apámnak nagyon kevés ideje volt, hiszen rengeteget dolgozott, de soha nem
volt kiabálás, veszekedés, nem kellett százszor szólni semmiért,
mindegyikünk tudta a dolgát, és senki nem húzta ki magát a munkából se. A
lányaimnál bőven bepótolta, amit akkor elmulasztott, szinte állandóan a
nyakába lógtak.
A szüleimet én ápoltam évekig, nem éreztem soha fáradságnak, tehernek. Nem
is akartak, de nem is engedtem volna egyik testvéremhez sem őket, nálam
szerettek lenni, azt hiszem, én tudtam nekik azt a szeretetet és biztonságot
nyújtani, amit tőlük kaptam.
Nagyon boldog, kiegyensúlyozott gyerekkorom volt, bárcsak vissza tudnám
hozni!

- Egész életedben ilyen szeretet és nyugalom vesz körül?
- Férjhez mentem, de elég hamar elromlott a kapcsolatunk, mert őrülten,
betegesen, féltékeny volt a férjem! Örökösen követett, nem volt szinte egy
perc nyugalmam sem tőle. Bárki hozzám szólt avval már összehozott, sajnos a
pofonok is elcsattantak.
Két gyönyörű lányom született, imádom őket, elviseltem a bántásait mondván,
hogy a Gyerekekért mindent, de mikor már láttam, hogy az ő rovásukra megy,
beadtam a válópert. Akkor már úgy éreztem, hogy nem gyűlölöm, utálom.

- Hogyan boldogultatok a válás után?
- Tíz év után végre fellélegeztem, szinte hihetetlen volt. Drága jó szüleim
nagyon sokat segítettek nekünk, így tudtam két helyen is dolgozni, mert
édesanyám hozta vitte őket. A közös házból sem kértem semmit, csak ne
lássam. Nem is láttam, mert a gyerekeket sem látogatta.
Hamarosan meg tudtam venni a házamat, nagyon jól éreztük magunkat ott
hárman.

- Egy rossz házasság pokollá teszi minden családtag életét, a válás – nehéz,
ám, ha ez a nyugalom ára, akkor szükséges. De… ugye nem vagy egyedül?
- Évekkel később megismertem valakit, kissé félve, de beléptem ebbe a
kapcsolatba, nagyon jó volt vele az életem, a gyermekeimet is szerette,
minden nap kitalált valamit, hogy feldobja az életünket sokat kirándultunk,
síeltünk, szánkóztunk, strandoltunk, tele volt élettel, jókedvvel.

- Hihetetlen széppé válik az élet, amikor közös az akarat, a hobbi…
- Nekem sem kellett olyan sokat dolgoznom, már csak egy munkahelyem volt, a
családnak élhettünk, de nyolc év után vége lett, nagyon nehezen viseltem, de
nekem talpon kellett maradnom. Negyvennyolc évesen meghalt.

- A 7 év – azt mondják választó gyakran. Én is elveszítettem 2007 – ben a
Barátomat… és az űrt hosszú ideig nem voltam képes betölteni. Amikor két
embert a halál és nem a közös akarat választ el, sokkal nehezebb újra párt
találni, mert azt az embert keressük a jövendőbelinkben, akit szerettünk, de
örökre elveszítettünk.
- Nagyon sok évig egyedül voltam a Gyerekekkel. Megismertem valakit, és úgy
gondoltam, hogy vele megpróbálom az életemet újra kezdeni. A lányaim akkor
már kirepültek a családi fészekből, sőt már két unokám is megvolt. A
legidősebb unokám, szinte nálam élt, és én imádom őt. 23 éves most. Ő
Évának, az idősebb lányomnak a fia. A kisebbik lányomnál, két fiú van Máté
18, Dani 11- éves.

- Ez a kapcsolat jól működött?
- Tizenkét évig éltünk együtt, valahogy éreztem, nincs minden rendben rá is
kérdeztem, de kikérte magának. Aztán eltűnt, és egy hét múlva elvitte a
ruháit. Vége lett.
Nem esett jól, ennek most 5 - éve. Betelt a pohár, már senkivel nem akarok
élni!

- Sok csalódás ért. De kérlek, ne add fel! A boldogságot minden ember
megérdemli. És…hidd el, a férfiak közül is vannak jólelkű emberek.
Én azt vallom, hogy a lélek sebei előbb – utóbb betegséget hoznak.
- Így van, sajnos… Évekkel ezelőtt volt egy gerinc műtétem, pajzsmirigy
problémám van, és sajnos Agora fóbiám, a szívem sem jó! Leszázalékoltak és
nyugdíjba mentem.

- Most egyedül élsz?
- Eladtam a házamat, összeköltöztem a kisebbik lányommal, Ivettel, és
családjával.  Egy nagy családi házban élünk, én az alsó szinten ők az
emeleten, teljesen külön bejárattal.
Szeretek velük élni, nem unatkozom, vagy a kincseim, vagy a lányom szaladgál
le, nagyon jól kijövünk, és a vőmmel is, remek ember.

- Mivel foglalkoznak a lányodék?
- A lányom itthon dolgozik, hastáncot oktat, sokszor felmegyek megnézni a
lányokat, mikor táncolnak, szeretnek, szinte az anyjuknak tekintenek. A vőm
ügyvéd, neki elég sok dolga van.

- Mesélnél az unokáidról?
- Mátékám, nagyon szeret beszélgetni, bennem megtalálta a partnerét. Danika
is mindig beszámol nekem mindenről.
Dávid most összeköltözött egy lánnyal remélem, hogy mindig ilyen jól
kijönnek, mint most.
Minden héten jönnek, jót dumálunk, az unokám pincér. Én is az voltam, így
van közös témánk bőven, a szerelme is aranyos kislány.

- Kertes házban laktok?
- Igen. Nagy kertünk van a ház mögött. Az első udvarban rengeteg rózsa
nyílik, imádom a rózsát, szeretek vele bíbelődni és a kerttel is, tehát
nagyon lekötöm magamat.

- Milyen kapcsolatban vagy az állatokkal? Emlékszem a versedre, amelyben egy
cica nekiállt cigarettázni és nem túl jó tapasztalatokat szerzett…
- Van egy öt éves kiskutyám, nagyon szeretjük egymást, éjjel - nappal velem
van, sétálunk, játszunk aranyos. Úgy a szívemhez nőtt, szinte, mint egy
gyerek.

- Melyik évszak a kedvenced?
- Szeretem a tavaszt, az őszt, a telet, szinte alig vagyunk a lakásban.

- Sajnos minden embert ér valamiféle veszteség az élete során. Te hogyan
dolgozod fel, mi ad erőt ilyenkor?
-Én csak egyedül tudom feldolgozni a bánatot, a tragédiát.
Nem szeretem, ha vigasztalnak, simogatnak, tanácsokat adnak, mert az én
érzéseimet én érzem, és csak én tudom irányítani. Nem hagyom, hogy bárki
beleszóljon, soha nem is hagytam.
Erős karakter vagyok, soha nem éreztem, és nem is tudom mi az, hogy
depresszió! Mikor a szüleim meghaltak akkor is így éreztem, pedig van még
három testvérem, kiknek a vállán sírhattam volna, de nem akartam, egyedül
kellett lennem. Sajnos a negyedik bátyám nemsokára elment a szüleim után,
nagyon szerettem őt. Három, négy nap alatt, mindent átrágok és talpra állok,
muszáj! Egy barátnőm van, már negyven éve, sokszor találkozunk, megbeszélünk
mindent, de most neki van nagy szüksége rám, mert tavaly elveszítette a
fiát, segítenem kell, főleg lelkiekben.

- Aki átélt bármiféle veszteséget, érzi, hogy milyen emberi magatartás az,
amit ilyen esetben értékelt. Te, aki költő vagy, meg tudnád nekünk
fogalmazni egy rövid versben is akár?


- Mikor embertársad teste hever romokban,
soha ne hagy magára a bajban…
Emeld fel, s ha érzi, hogy számíthat rád,
meglátod, hamarosan talpra áll.
Vele igazi barátra lelsz,
mert a szereteted… soha nem felejti el…

- Eddig főként a Gyógyító Művészetek közösségbe feltett szép és mély
érzésről, és sok szomorúságról árulkodó verseidet ismertem. Innen tudom,
hogy milyen jólelkű vagy. Minden vers a te életedről szól?
- Legtöbbször nem magamról írom a verseimet, novelláimat. Egy szép őszi vagy
téli tájról, kapcsolatokról, van persze olyan versem, ami régebben
megtörtént velem. De írtam, amikor a szomszéd lány helyett, amikor szerelmes
lett, mert ő nem tudta szépen leírni az érzéseit. Sokan elmondták, hogy mit
éreznek, és kértek, hogy írjam le versben, ezért van olyan versem is, amit a
férfi érez, és az ő szemszögéből van leírva.
Sokan, mivel a verseimből ismernek, úgy érzik, hogy szomorú nő vagyok, pedig
nem, nagyon vidám természetű ember vagyok, de a szomorú verseket valahogy
jobban át tudom élni, mert azért bánatból, szomorúságból, többet kaptam az
élettől.

- Mikortól írsz verset - hány éves korodtól ?
- Régóta írogattam, de mindig abbahagytam valamiért. Három éve írok
komolyabban, de először csak másfél éve mertem leadni a poeton.

- Mi volt az első versed címe ?
- Az első versem címe: Fájdalom.

- Mi a hobbid, mivel szeretsz foglalkozni?
- Szeretek olvasni, szeretek megnézni egy-egy jó filmet, úgyhogy szinte
minden percem be van osztva, így nem érek rá, keseregni…

- Fél éve vagy tagja a Gyógyító Művészetek közösségnek. Hogy érzed Magadat
köztünk?
- Jól érzem magam, mert a csoport tagjai figyelemmel követik a társaikat!
Mindenki megpróbálja átérezni a másik fájdalmát és azzal, hogy odafigyelünk,
törődünk egymással - az már nagy segítség. Ez egy igazi közösség, amely a
szeretetről és az egymásra figyelésről szól. Itt mindenki számít és
figyelünk egymásra. Érzem a szeretet jelenlétét...

- Van egy olyan szó, ami nálam kicsapja a biztosítékot, mert bántó. Ez a
FOGYATÉKOS. Te melyik szinonimáját használnád, ami nem negatív töltetű, de
mégis kifejező, hiszen a magyar nyelv szókincse gazdag.
- Én mozgás-  vagy lelki sérültet mondanék.

- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?
- Igen.

Az élet, egy nagy csoda,
Néha rossz, de ne add fel soha!
Küzdj, ha kell, harcolj,
De soha, ne haldokolj!
Nem vesszük észre a sok szépet,
csukott szemmel éljük… az életet…

- Köszönöm szépen, hogy a riport által jobban megismerhettünk. További
életedhez jó egészséget kívánok! Szeretném, ha boldog lennél!

FOLYTATJUK...
 ************************
7.ENERGIÁK

Ylen Morisot: Szunnyadó képességek - Telepátia

Az éjszaka közepén váratlanul ébredtem fel. Hirtelen, mintha vészcsengők
riasztottak volna, felpattant a szemem. Iszonyatos forrósággal perzselt
körülöttem a levegő.

Nyakig betakarózva feküdtem a sötétben, éberen, s próbáltam rájönni, mi
történt. Nem voltam lázas, a bőröm langyos, majdnem hideg, nem izzadtam, a
gázkonvektor minimális fokozatra lehajtva, az izzás mégis ott vibrált
körülöttem. A tűz máshonnan jött, mint egy üzenet.

Mit éreztem meg?

A telefonom pityegett. Jelezte, lemerülőben. Felkeltem, töltőre tettem, s
közben eszembe jutott az unokahúgom. Idősebbik lányomként szeretem, bár a
húgom szülte. Ő sokszor felhív.
 
Ylen Morisot
Sokára, nagyon sokára aludtam vissza, valamiért ő és az alig kétéves fia
jártak az eszemben. Valami történt velük. Már megtanultam, hogy ezeket a
megérzéseket ne söpörjem le az asztalról, még ha nem is értem az okát.

Nyűgös, indulatokkal teli, zaklatott álmot láttam, és ezért nagyon későn,
fáradtan keltem. Szomorú, esős szombat délelőtt volt, kávémat kortyolgattam,
mikor csengett a készülék. Rövidet, aztán gyorsan elhallgatott. Meg se
lepődtem, mikor a nevet elolvastam.

–Bocsánat, ha felébresztettelek – mondta szabadkozva, miután visszahívtam. –
Baj van, de nem akartalak zavarni. A kicsi az éjjel rosszul lett, hányt,
ment a hasa, belázasodott, a gyógyszerek nem hatnak, nem aludtunk semmit,
egyfolytában azon gondolkodtam, hogy felhívlak, hogy segíts a reikivel!

Már értettem.

A tudósok szerint nincs bizonyíték arra, hogy a telepátia létező jelenség
lenne. Ám Jung szerint a kollektív tudattalan segítségével mégis működhet.
Lehetséges egy magasabb intelligenciájú hírtovábbító rendszer, egy csatorna,
amely információkat képes továbbítani. Talán ez a morfogenetikus mező. De
bármennyire is tagadja a tudomány, kettőnk közt nagyon is élő ez a fajta
kapcsolat, a láthatatlan szál összefűz bennünket.

Nappal valahányszor készültem leülni, és gyógyító energiát küldeni, mindig
közbejött valami. Mégsem voltam nyugtalan. Teljes szívemmel szerettem volna
segíteni, lelkem, szellemem csak náluk járt. Míg tettem a dolgom, egy halk,
de magabiztos belső hang elhitette velem, hogy nincs miért aggódni. A kisfiú
erős, rendben lesz minden.

Csak estefelé értem rá. Meditációba kezdtem, és a szimbólum segítségével
kapcsolatot teremtettem. A mesterem szerint a távgyógyításban a
szellemgyógyászatot alkalmazom, anélkül, hogy erre bárki tanított volna.
Miután belefogok, gyakran ott találom magam azon a helyen, ahová irányítani
szándékozom ezt az erőt.

Másnap kíváncsian kérdeztem, mi a helyzet. Meglepetésemre az időpont után
érdeklődött a fiatal anyuka.

–Képzeld el, éppen ebben az időpontban az én beteg, gyönge kicsikém elkezdte
kapkodni a fejét, nézelődött, aztán a tekintete megállapodott egy ponton, és
azt nézte mereven sokáig. Nemsokára megmértem a lázát, és mintha elfújták
volna! Egész éjszaka megint alig aludtunk valamit. Tíz óra felé a gyermekem
kimászott az ágyából, és elkezdett játszani. Hihetetlenül virgonc lett, nem
szenvedett tovább, fáradt se volt. A betegség volt, nincs! Szemlátomást
makkegészségesen és hatalmas tettvággyal igyekezett utána bepótolni minden
percet. Énekelt, kacagott, beszélt egyfolytában, és eszébe se jutott aludni.
Hajnal felé hunytam le a szemem, de hatkor már ébresztett a kis ördögfióka.

Így történt, nem mese. Lehet, hogy mire felnövünk, a hitetlenkedésünkkel mi
magunk szűkítjük be a lehetőségeinket? A gyerekek még tudják, amit mi már
nem.


FOLYTATJUK.
 ************************
8.HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI

ÉLETKÉP  MÁSKÉPP

Szemedbe húzod a  kalapot,
hogy eltakarja a  Napot.
Gyere velem  most,
köszöntlek barátom..
Neked van mire büszkének lenned
együtt örülök veled.
Tudósaink azt vallják,
mamár tudjuk...
Hamis az illúzió,
ma úgy tudjuk,
ez a  helyes konkrúzió.
S  kisgyerek  vallja ötévesen,
van egy hipotézisem.
Rákérdezek hírtelen
mi van neked?
A  mesében mondják
vallja szertelen.
Én meg melléteszem,
hogy nyelvében él a  nemzet,
de nyelvével még
senki nem nemzett.
Hol az édes anyanyelved?
A  fene egye meg
a  más macskáját,
csak a  miénk maradjon.
Ha feldobod tarka,
ha leesik nyávog
mi lehet az?
Mindegy, csak macskára essen.
állatkínzás mennyit ér?
Öt év vagy kötél.
értem én az okos szót,
ismerem a   csíziót.
Tiszt kérdi a  katonát,
milyen csapatnál szolgálsz?
harckocsizó?
Nem...
Lövész?
Nem ...
Utász?
Tiszta szívemből.
S  ha a  mozi sötétjében
megfogod egy hölgy kezét,
csak úgy véletlenség,
kérdően rád néz  reménylőn,
bocsánatot kérsz,
elnézést  kívánok,
henc volt.
S  azért jobb lakni a  dombon,
mert lefelé gurul  a  lócitrom,
megírta a  kalendárium.
Nem úgy mint a  síkokon,
ott esetleg csak
a  szilikon dombokról
nézheted a  völgyet.
Nem biztos hogy az a  barátod,
ki a  bajból kirántott.
a  lakásba benézel,
látod  feltúrva a  szoba,
össze van köpködve az esküvői kép,
nem volt szép munka.
S  a  kép  se szép.
Jótett helyébe, jót ne várj,
de hát, minden jó elnyeri
méltó büntetését.
Vagy jutalmát.
elvileg logikus,
a  jó mindig gyanús.
a  nyájasság sok mindent eltakar,
ha valaki valamit akar.
De ha egyszer asszonyeső esne,
rám is hullhatna egy cseppje.
Veréb ugrál
Az útszélen
Búsan néz
Szerte-széjjel
Terített asztal volt ez
Valamikor réges-régen.
Fagyos szél fúj
Hideg télben.
Szánkó nem járt
Erre régen.
Arra gondol sok veréb kobak
Vajon hol vannak
Mostanság a  lovak?
birkabőrös göndörkos,
mindjárt begorombulok,
juh héj...

2016.    augusztus  22.

.....................................................

SZÁZ ÉV FELETT

Megcélozom a  századik évet,
mert nagy az adósság,
kevésnek tűnnek az eddigi évek.
és száz év felett már
kicsi a halandóság,
lassul az élet.
akarod tudni mikor ijed meg igazán egy férfi?
mikor először nem sikerül másodszor,
s  másodszor nem s ikerül először.

látom, asztalon hever a  sajt,
háromszögel a  tányéron,
mellette fanyelű kés,
s  a  fél vekni kenyér.
morzsája hull az abroszra,
éhes hangya elhordja.
halkan nyikordul a  parafa
borosüveg nyakából kicsavarva,
bíborszín pohárban
illatozik a  Kadarka.
azért még nem éhezünk,
nem úgy élünk,mint a  köszörűs kutyája.
s ülhetünk mint majom a  köszörűkövön.
nemrégiben egy temetésre kinyaltam magam,
fejemen fekete kalap,
szomszédom megsokallta,
de kiköszörülted magad.
némely ember mind egyforma
vagy szopott gombóc fejű  ufonauta.
előbukkan a  homályból
néhány baltával faragott
szálkásan markáns arcú  Madonna,
ha harc, hát legyen harc.
számomra az első Elektra,
Papadimitriu Athina,
délies temperamentuma,
és valóban,
görögök vannak a  falóban.
s az örök díva,
a  mindenben csoda jó,
Keresztes Ildikó.
mindkettőjük   színészek  remeke,
énekesek eleje.
a  kishitűek tévednek,
hogy ma nem történik semmi,
a  velünk élő történelmet is,
észre kell venni.
Petőfi ha élne,
titulusa terrorista  lenne,
gondoljatok csak a  királyokra.
vajh mit kaphatna érte
hisz odaillesztette a  sorvégére,
szítani a  parazsat,
akasszátok fel a  királyokat.
eléggé eretnek gondolat,
nincsen szívükben semmi alázat,
az urak még mindig vadásznak.

2016   augusztus  30.

************************
9.TUDOMÁNYOS ÉRTEKEZÉS

GYŐRI ZSIGAI KLÁRA  ELŐADÁSA

Zsigai Klára
Kedves Vendi!
Szeretettel küldöm , Pécs Európa Kulturális Fővárosában tartott
kineziológiai eladásomat.
Eddig költői előadóestet tartottam, de most a másik oldalamat is bemutattam
a természetgyógyászat másik ágával kapcsolatosan, ami nagyon tanulságos,
és a YouTube-on is megjelent.

https://www.youtube.com/watch?v=wFM56cTo5TM

Kérlek, osszad meg a  magazinban.
Köszönettel, és szeretettel:
Zsigai Klára


************************

10. HALLGASSUK EGYÜTT 

DR. KOVÁCS GYULA  ZENÉIT - ÁVE MÁRÍA

Zenei rovat 1. szám

dr.Kovács Gyula
Kedves zeneszeretők, engedjék meg, hogy bemutatkozzak.
Dr. Kovács Gyula nyugdíjas nyomdamérnök vagyok, művésznevem Derkovats Gyula.
Ifjú koromban 10 évet tanultam hegedülni, szimfonikus zenekarokban
játszottam éveken keresztül. Egész életemben a jó zene híve voltam, de
leginkább a klasszikus zenevilág ragadott mindig el. Ez nyugdíjas koromban
is megmaradt, amikor már nem aktívan zenéltem, hanem klasszikus különböző
zenék átírásával kezdtem foglalkozni.
Ma már több tucatnyi zenei feldolgozás áll mögöttem, ezeket szeretném sorban
bemutatni önöknek. Magamról nem is kívánok többet mondani, beszéljenek
helyettem az írásaim a zenéről és a zeneszámaim.
A mai alkalommal a legfrissebb alkotásomat kívánom bemutatni:

Ave Maria

Üdvözlégy Mária,
kegyelemmel teljes,
Az úr van teveled,
Áldott vagy Te az asszonyok között,
És áldott a Te méhednek
gyümölcse Jézus.
Asszonyunk szűz Mária,
Istennek szent anyja,
Imádkozzál érettünk,
bűnösökért, most
és halálunk óráján.
Ámen.

Egy újabb magyar Ave Maria született…
E minden európai nyelvre szó szerint lefordított ima kisgyermek korom óta
ismert. Mindezidáig soha sem jutott eszembe, hogy azon kívül, hogy időnként
elmondom, valamilyen új másfajta kapcsolatom alakuljon ki vele. Igaz, régóta
vágyom arra, hogy valamilyen igazán szép zenei alkotást hozzak létre, amely
nem a nagy zeneszerzők dallamainak átírásával születik, hanem csak az én
lelkem tükre.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága a Krakkóban
megrendezendő ifjúsági találkozó tiszteletére ez év áprilisában
dalpályázatot írt ki, amelyet elolvasva azonnal megéreztem, hogy a leendő
szépséges zenét ennek a pályázatnak hatására fogom megírni. A pályázatban
egy gitár együttesre kértek egyházi témájú eredeti dalokat. Az Üdvözlégy
Mária imánk szövegére el is készült az én dalom, el is jutott a pályázatra.
De még kész sem volt a dal, máris úgy éreztem, hogy nem ez az igazi, ez csak
egy zenei vázlat, mert az igazi nem gitárhangon kell, hogy megszólaljon.
Erre igazán csak az orgona nemes hangja lehet alkalmas. És amikor az eredeti
hangzást áttettem orgonára, a G-dúr helyett az F-dúrt választottam
alap-hangnemnek, mert ennek a hangzása mélyebb, ünnepélyesebb. A címe is
megváltozott Üdvözlégy Mária helyett az általánosabb AVE MARIA-ra.
Ez a zenemű orgonára és szoprán+tenor énekhangra íródott. Két taktus
bevezetés után indul a zenei főtéma az ima, az angyalok Máriát és Jézust
dicsőítő éneke. A főtémát itt a szoprán szólam viszi. Az ima befejezése után
egy intermezzo indul orgona szólóval, amely Jézus szenvedésén keresztül
Mária drámáját érzékelteti. Majd megerősítésként visszatér a főtéma, és a
tenor szólamban az angyali ima-ének Jézus és Mária megdicsőülését érezteti.
A könyörgés gondolata az ima végén mindkét esetben az orgona-szóló
refrénjével nyer megerősítést. A záró akkordok háromszoros ámen-t foglalnak
magukba.
Érdekes dilemmám volt, hogy milyen ütemezést válasszak, mert az Üdvözlégy
ima nem szabályos strófákból áll. Így a zene is a szabálytalanabb 3-es
ütemben került leírásra, és egy további ritmikai érdekességet is tartalmaz:
helyenként triolákat, amely a magyarul mondott szöveg (gyümölcse, halálunk)
ritmusa. A fő dallam és az össze-hangzások megformálásához erős ihletet
fentről és a barátoktól jövő segítségben kaptam. Bár egy ilyen darab
megírása hosszadalmas munka, mégis nagyon sok emelkedett perc és öröm-érzés
fűződött e szépség megalkotásához.
Az alkotás műfaja: Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt ima… A korábbi örökbecsűek
számainkban a zene volt örökbecsű, itt viszont az ima szövege az. Az imát
elmondják Jártó Róza és fia, Debreczeni Dénes Viktor.
A videó változatban a YouTube videó-megosztón is elérhető az Ave Maria. A
képi anyag a legegyszerűbb szimbolika, hogy a megtekintő elsősorban a hangra
összpontosítson. Az intermezzóban megjelenő szenvedő megváltó képe Siess
Zsuzsa ikonfestő munkája.
Fogadják alázatos szeretettel az újabb magyar Ave Máriát és legyen áldott,
aki hallgatja vagy vele imádkozik
Jártó Róza és Derkovats Gyula

A zenék elérési útjai:

https://
http://www.julius-joszolgalat.com/zene-letoltes/
http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/

http://www.julius-joszolgalat.com/szep-zenek-versek-videon/dallamokkal-olelt-rimek/
http://orokbecsuek.blogspot.hu

************************
11.FÜSTÖLGÉSEIM

NAGY VENDEL  KARCOLATOK - ÉLETKÉPEK

(beküldött írásaim)

01. Név: Nagy Vendel
      E-mail: nagy.vendi@freemail.hu
      Tel: 30/550 51 06

 NEM A RUHA TESZI AZ EMBERT - Társadalomrajz

  Én nagyon szeretem a közmondásokat, bár némelyik közhely, vagy giccses,de
sok igazságot tartalmaz, s mint ilyen, megszívlelendő.
Nagy Vendel
   Itthon is szeretek csinosan öltözni,de ha elmegyek valahová, megpróbálok
az alkalomnak,és a helynek megfelelően kinézni.  Ez sokszor igen kellemetlen
módon,másként sül el.  Egyesek azt hiszik,hogy a tiszta, és csinos öltöny,
vagy csak egy könnyű zakó, és nyakkendő sok pénzzel is párosul. Sajnos,és
természetes, hogy ez nem így van.  Engem mindig megtalálnak a
kellemetlenkedő emberek. és szituációk.  Elmesélem egy napomat.
   Szociálisan érzékeny ember vagyok. Rendszeresen fizetek be csekken
adományokat, bár a személyes kapcsolatteremtéseket jobban szeretem, és
szívesebben adok át csomagokat gyermekeknek,és öregeknek. Akkor biztosan oda
kerül a dolog, ahová szántam. Sokszor lépek fel rendezvényeken versekkel,
elő adásokkal, amiért még soha nem kértem, és nem is kaptam honoráriumot,
de, sok szeretetet azt igen.
Pl. nőnap, gyereknap, anyák napja, húsvét, karácson, stb. eddig mindig
szívesen fogadtak.
   Szekszárdot, szeretett városomat ismerem mint a tenyeremet. Tudom, hogy
az egész város területén találkozhatok hajléktalanokkal. Sokukat ismerem is,
mivel Szekszárdiak, és mindenesetben adok is pénzt, mivel a vásárolt
élelmiszerrel elküldtek melegebb éghajlatra, tehát nem éhesek voltak.
Én egyébként nem hiszek a hajléktalanságban, de hát ha van, akkor orvosolni
kéne, mert nem ez a megoldás.
Sokszor,és sokaknak egy szál papíron levezettem, hogy miért nincs
hajléktalanság, de ez egy másik tanulmány lehetne. Egyébként több más
problémára kidolgoztam az egy szál papír elméletet, ha valakit érdekel,
jelezze, szívesen megosztom mindenkivel, akár itt is.  pl. történelem
tanítás, tekintettel az évszámok könnyebb megtanulására.  Vagy a vállalati
körbetartozások problémájának megoldása. stb.

   Rokkantsági segélyből élek, mivel a rokkantsági nyugdíjat mint fogalmat,
és státuszt megszűntették, így Magyarországon egy pillanat alatt
eltűnt az összes rokkantnyugdíjas. Ez ám a statisztika. Ilyen egészséges
ország nincs több a világon.

  Tehát jön felém a huszonéves, életerős,alkoholszagú,dohányzó fiatalember.
Gondoltam hogy egészséges, mert egy beteg ember nem részeg már reggel, és nem
lóg a szájában a cigaretta.
Kéri a pénzt, mert ma még nem evett. Mondom itt a bolt, oda megyek,hozok
neki kiflit és tejet, mivel én is ezt eszem reggelire.  Néz rám mint egy
Marslakóra. Neki a pénz kell.
Jó, akkor jöjjön el hozzám szőlőt kapálni. Lesz bor is, ebéd is, a végén
pedig pénz is.
Na ezt azért már nem. Végül kapott egy százast, amit igencsak kevesellt, és
én nagyon szégyelltem magamat. Helyette is.
   Hazafelé, a Garay téren, gyakran állnak különféle pártok aktivistái, akik
különféle indokokkal gyűjtenek egymás ellen, vagy mellett aláírásokat.
Ezeket simán elzavarom, hiszen elhatárolom magamat minden ilyen haszontalan
semmirevaló,társadalom romboló egyesülettől  A pártpolitika semmilyen
formációja nem érdekel.
Ugyanitt játszanak a Budapestről érkezett indián zenészek is.
  Szeretem ezt a jó, ritmusos zenét, de ahogy elnézem némelyik indiánt,
nem hiszem, hogy mindegyik Amerikából jött, lehet,csak innen Bogyiszlóról.
De. Az bizonyos, holnaptól néhány utcasarkon, és minden iskolában lehet
drogot vásárolni.
Én nem élek vele, szekszárdi ember lévén, nekem elég a legálisan használható
Bikavér is.
Szinte minden évben van valamilyen katasztrófa esemény, azok károsultjainak
gyűjtenek némi készpénzt. Pl. Vörösiszap, árvíz, nagycsaládosok, stb.
Most árvíz van, persze hogy adok. Csak az zavar, nekem kell megadni a
nevemet, és a címemet Nyugtát nem adnak. Rafinált dolog.

   Megyek tovább a posta felé. Itt szoktak állni a képeslap árusok, húsvéti
képeslappal. Hol van már Húsvét?
Szájjal,és lábbal festők alkotásai...  Hétszáz forint egy csomag, jól jöhet
az még valamikor.

   Továbbmenve a nagyáruház felé már vártam,hogy ugyan itt vannak-e a
Krisnások? Ott voltak. Egy tömzsi kislány lepedőbe csavarva, piros pöttyel a
homlokán élelmiszerre gyűjtött. Valamilyen érthetetlen nyelven megáldott,
aztán utamra engedett.  A piros gombot meg akartam nyomni, de nevetve nem
hagyta.
Otthon, a házunk előtt látom, két nő erősen nyomja a kapucsengőt.  Látom
Jehovák, mondom ne csengessenek, itt vagyok.  Azt mondták, Az Úr üzenetét
hozzák, adnak egy könyvet, és szeretnének beszélgetni.
Mondtam, Katolikus vagyok, és van pásztorom, s feltettem néhány kérdést a
bibliából. Ekkor megszeppentek, és sietve távoztak. Erre nem voltak
felkészülve.

   Ilyen kalandjaim vannak,ha elmegyek a városba, és akkor még a bolti
élményekről, az orvosi rendelőkről, a park béli kalandjaimról nem is
meséltem.

Folytatása következik…
2016   augusztus  16.

.....................................................

02.  Beküldés: ÉLETKÉP
   NEM ÉRTEM

Így hatvan felé az ember talán jogosan gondolhatja, hogy már mindent tud.
Megette a kenyere javát, és már sok mindent tapasztalt, meglepetések nemigen
érhetik. Mégis, mostanában gyakran azon kapom magam, hogy sok mindent nem
értek. Megmagyarázni megtudom, de nem értem.
A  ráérő volt pedagógus ebben a kissé korai tavaszban sétálgat a parkban,
s nézi a Szekszárdon örvendetesen szaporodó szobrokat, és élvezi a nap erőlködő sugarait.
Milyen csodálatos is a világ!
Sétálgatás közben az ember ha elfárad, akár le is ülhetne egy padra, s az
áldott fényözönt úgy is élvezhetné. Így gondolhatták talán sokan mások is,
mert nem igen van szabad pad a fasorban a buszmegálló felé. Diákok ülnek a
padokon, látszik hanyagul félre dobott hátitáskájukon, hogy tanulók. Ezzel
talán nincs is baj, de mégis fura a dolog.
S nem értem! Miért nem a szép barnára festett széles, kényelmes padon ülnek,
hanem az egydeszkányi háttámlán? Negyvenhatos sáros bakancsukkal az ülőkét
tapossák, s bőszen szotyoláznak. Talán ebéd helyett, mert a kupac csak gyűlik.
Én nem szívesen akasztom össze a bajszomat tízen - húszon éves fiatalokkal,
s nem csak azért mert nekik bajszuk és szakálluk is van, nekem pedig nincs.
Pedagógus mivoltomból tudom, hogy az ilyen lelkületű fiatalokból milyen
reakciót válthat ki egy számukra kioktatásnak tűnő kérdés. Bátorságomat
összeszedve azért mégis csak megkérdeztem: a padon ülésnek, miért pont ezt a
módozatát választották? Hiszen kényelmetlen, s beszennyezik az ülőkét is.
Az azonnali anyázás elmaradt, mert őket is meglepte a " bátor" rákérdezés.
Aztán egyikőjük unottan válaszolt:" azért mert a pad sáros!" Szerintem addig
nem volt az, amíg ők fel nem ültek a kakas ülőre, de ez már nem
bizonyítható. Gondolták, a vén hülyének lehetne jobb dolga is, de már nem is
foglalkoztak velem. A szotyi kupac pedig csak gyűlt, s gondolom nem ők
söpörték össze. Jó, hogy az Isten teremtett a múzeum köré galambokat is.
S végig gondoltam: mekkorát változott a világ. Ha gyermekkoromban véletlenül
bicikliztem a járdán, a rendőr kiszedte a szelepet a kerékből, s tolhattam
tovább a kerékpárt. Ma mindenki a járdán biciklizhet. Vagy: ha az utcán
ettünk, mindenki azt gondolta, szegények vagyunk, pedig egy szelet zsíros
kenyérrel milyen jó volt szaladni a focipályára. Ma már minden sarkon
hamburgeres löki az utcára a portékát, had egye a dolgozó. Vagy: ha volt egy
kis dugi pénzünk, a nadrág zsebébe rejtettük, nehogy valaki meglássa.
Ma az utcai automatákból tízezreket vesznek ki mindenki szeme láttára.
Mekkorát változott a világ! Miért ne történt volna változás padon ülés
ügyben is? Ma ez a divat! Rosszul értelmezett divat a fiatalok részéről,
mert még eddig nem láttam nyolcvan éves nénikét padok karfáján ülni a
buszmegálló felé az SZTK-ból jövet-menet.
Szóval nem értem! Megmagyarázni megtudom, de nem értem.
Sok mindenre lehet még ráülni, de például a WC felhajtott deszkájára igen
veszélyes.

 ************************

12. A  SZERETET LÁNGJA ÚJRA SZEKSZÁRDON

AKKOR SZÜRET...! SZEKSZÁRDI SZÜRETI NAPOK,  SZÜRETI VERSEK

MEGHÍVÓ

A Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei EgyesületeTisztelettel meghívja Önt, Családtagjait és Ismerőseit
a Szekszárdi Szüreti Napok társrendezvényeként megrendezésre kerülő „Szeretet Lángja” 2016
Segítséggel Élők és Barátaik szemléletformáló kulturális rendezvényére.
Helyszín:Szekszárd, Béla király téri színpad
Időpont: 2016. szeptember 15. (csütörtök) 14:30 óra
Megnyitó beszédet mond a „Szeretet Lángja” 2016 szemléletformáló kulturális
rendezvény Fővédnöke: Horváth István országgyűlési képviselő

Köszönti a résztvevőket Ács Rezső Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármestere

Program:
14:30-16:45 Segítséggel Élő Fiatalok és Egészséges Barátaik kulturális műsora
17:00 órától Csepregi Éva koncert
Szeretettel várjuk a rendezvényre!
Az Ügyes Kezek asztalainál kézműves foglalkozások, origami, arcfestés és
kerámiázás várja a gyerekeket!

Kérjük a Sorstársakat, Pártolóinkat minden ismerősünket és partnerünket,
hogy az Egyesület által készített Szeretet Lángja rendezvényünk plakátját
megosztani és terjeszteni szíveskedjenek! A plakát az Egyesület facebook
oldalán megtalálható.

Facebook: Vakok És Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete Szekszárd

.....

SZÜRETI VERSEK  NAGY VENDEL TOLLÁBÓL...

Bartina tánc

Templom előtt zsibongva
Gyűlik össze a nép.
Sok színes szoknya,
Tarka a kép.
És jönnek a lányok, a szemrevalók
Sárközi lányok, asszonykoszorúk.
S ropják a táncot, a fergetegest
Talpuk alatt porzik az út.
Pattog a ritmus, a víg zene szól
Brummog a bőgő, pendül a húr.
Koppan a csizma, toppan a láb
Perdül a szoknya, nem adja alább.
Messzire hallik a csujogató
Eltompítja a víg dudaszó.
Párta helyett menyasszonykoszorú
Félre a bánat, félre a bú.
Táncra is perdül a sok ifjú pár
Vidám a kedvük, tombol a nyár.
Roppan a deszka, nem bírja soká
Hangosan jajdul, nyomja sok láb.
Énekszó csendül, ne búsulj tovább!

Forrás: http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/31446
Pieris.hu - interaktív művészeti portál

………………….................………….

Szekszárdi szüret 2000.

Szüretektől hangos a Bartina,
Visszhangozza a Kisbödő,
Gyermekzsivajtól lármás a dombtető.
Tarkálló szőlőn
Piroslik a levél,
Létől duzzadt fürtből
Lomhán csurog a vér.
Ujjával, mint üstdobos,
Bádogon dobol a puttonyos.
Tompán morog a daráló,
Musttal locsolják tengelyét
Vidámabban lendül a kerék.
Friss csömögét marcangol
A henger a garaton.
Meghal a szem, de
Új élet erjed
Tüzes szekszárdi bor.
Vérszínben bugyog a kádról a must
Csillámlik benne a gyertya fénye.
Csattog a prés ütemre,
Lécei közt csordul a lé.
Telik a csobolyó szaporán,
Tötiklőn zúdul le az új bor.
Feszül az abrincs bilincse,
Hordódongára rásimul.
Mustgáz kluttyan a kotyogón,
Magas a szám a fokolón.
Tompán koppan a lopó az akonán,
Bíborszínű az üvegpohár.
Bársonyos íztől összefut
Szánkban a nyál.
Gőzölgő pörkölt illata száll.
Foghíjas tanyasoron,
A Kadarka utcán
Cefreszagot okád a
Gaz nőtte pinceszáj.
Régmúlt borok dicsőségéről
Álmodik a must.
A pincemélye szomjazó
Vendégre vár,
Mámoros muslincák dala száll.

Forrás: http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/30687

Pieris.hu - interaktív művészeti portál

 ************************
13. LASSAN SZÁZ ÉVES LESZ A  TEREMIN..

A  TEREMIN LEGYEN VELED ...ILLÉNYI KATICA  JÁTSZIK A  HANGSZEREN....

Ezt én küldöm neked
https://www.youtube.com/watch?v=9Sy00Dx274I
Illényi Katica

Illényi Katica: Puccinit játszva zongora  kíséretében.
http://www.youtube.com/watch?v=eECLx_D6sEY

Illényi Katica: thenerim ave mária
http://www.youtube.com/watch?v=rO_OnGNvkX4

Picit várj mert feliratozva kezdődik thenerim Beatles
http://www.youtube.com/watch?v=_3EPtUPcs8s

oveer the rainbow thenerim
http://www.youtube.com/watch?v=K6KbEnGnymk

KÖSZÖNJÜK AZ ÉLMÉNY!


 ************************
14.MEGJELENT... 

CSOMOR HENRIETT  ÖTÖDIK KÖNYVE  A  MEK- en....

Kedves Henriett!
Örömmel jelzem, hogy az alábbi verseskötete is felkerült a MEK-be:
Erdő susogása : Verseskötet / Csomor Henriett
http://mek.oszk.hu/15800/15848



Üdvözlettel:
Góczán Andi
MEK






........................................................

ÁRVAY MÁRIA EDDIG MEGJELENT KÖTETEI..

Add tovább, hogy megismerjen a világ!
Árvay Mária eddig megjelent E-könyvei

Árvay Mária: Erről jut eszembe
http://mek.oszk.hu/14700/14744/14744.htm
Önéletrajzi indíttatású, rövid lélegzetű történetek. Tanulságos írások,
elgondolkodtató üzeneteket hordoznak magukban. Egyben szórakoztatóak is.
Gyermek- és ifjúsági irodalom kategória, tanmesék helyett tanulságos
novellák.

Árvay Mária: Dorka-történetek
http://mek.oszk.hu/13500/13580/13580.htm
Egy kitalált kisregény, látássérült kislány lovaglási emlékeiről, lovas
élményeiről szól. Szintén gyermek- és ifjúsági irodalomba sorolható.
Kellemes perceket és jó olvasást kíván, a szerző!

ÁRVAY MÁRIA
......

JENEI ANDRÁS   HÍREI

Szia Vendi!
Remélem még időben jelentkezem be a legújabb magazinhoz.
Csatoltam neked egy hírt, ami nem más, mint az:
A szervezetünk ( BULÁKE) idén a Fehér bot napjára ismét jótékonysági
koncertet szervez Budaörsre. S idén nem más, mint maga az Omega jön el...
A leírást, ha betennéd a magazinba, nagyon megköszönném. Ezt csatoltam
neked.
( Ha kell, van olyan újsághoz illeszthető kép, ami jó hozzá.
A másik hír, hogy elindult a saját honlapom is.
Ez a könyveim borítóit, a hátlapjukat, elérhetőségeim, életrajzom
tartalmazza és minden héten egy újabb kis szösszenetet rakok fel rá.
Így gyakran frissül is.
Kép éppen csak annyi van rajta, ami az írásokhoz csatlakozhat.
Íme a linkje:
http://jeneiandras.konyv.guru/
S aki akar, itt is írhat nekem. :D
Remélem jól vagy, s a szeptemberi magazin pont olyan ezerszínű lesz,
mint amilyen az igazi őszi erdő. :D
András

 ************************

15. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

Szervusz, Vendi!
Köszönöm a nyersanyagot. Frissiben elolvastam úgy  nyolcvan százalékban.
Nagyon megérintett Csomor Henriett portréja a hétköznapi hős anyáról,
valamint Jártó Róza írása a kamasz gyerekeiről. E két élmény mélysége miatt
a versekre annyira nem tudtam figyelni. A Tiéidet már volt szerencsém
megismerni. A többiekének a   színvonalát kicsit hullámzónak érzem,
beleértve a magamét is. Hiába, az ember nincs mindig  ráhangolódva!
Az előző évszámot is sikerült átböngésznem. Sohasem sajnálom rá az időt. Ha
megkapom, egészen biztosan nem marad olvasatlanul.
Bocsi, még a maihoz: Ez a szponzor-kérdés is jól kitalált, kiválóan megírt
gondolatsor.
Hát ennyit hamarjában nyersen a nyersanyagról.
Üdvözlet és csupa jókívánság a megjelenést  elősegítő stábnak:
Mari
..................................................

Kedves Vendel!
E melegben szerkesztett, s melben menesztett jegyzet mellett lelkendezek, s
szeretetem fejezem... ehelyt neked: Reggelke Eleje


2016. augusztus 15. 11:07 Nagy Vendel írta, :

MEGJELENT A LEGUJABB ÚJSÁG A  MEGSZÓLALOK 608
AZ ÚJSÁG SZÍNES LINKJE
www.megszolalok.blogspot.hu/2016_08_01_archive.html
NAGY VENDEL
....................................................

2016. augusztus 22. 10:49 Nagy Vendel írta, :
ÉLETKÉP  MÁSKÉPP
Nagyon tetszik Az is,hogy olyan szabad áramlásban akár parttalanul
hömpölyög, soronként tagolt de egyben van. Köszönöm!
Szia: Laci
--
Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu
............................................................

A  HOLNAP MAGAZIN OLVASÓINAK HOZZÁSZOLÁSAI.

Maria HS - 2016.08.23. 16:17:28Ehhez szólt hozzá: SZENT ISTVÁN , ÉS A KENYÉR
ÜNNEPÉN
Kedves Vendel!
Mindig örömmel olvasom verseit!
Maria
Megtekintés
--------------------------------------------------
adameczlaszlo - 2016.08.23. 09:54:57Ehhez szólt hozzá: SZENT ISTVÁN , ÉS A
KENYÉR ÜNNEPÉN
Kedves Vendi! Köszönöm versedet!
Laci
Megtekintés
--------------------------------------------------
keni - 2016.08.23. 07:51:10Ehhez szólt hozzá: SZENT ISTVÁN , ÉS A KENYÉR
ÜNNEPÉN
Kedves Vendel !
Bocsánat ! - de én ezt a versedet itt már egyszer - korábban olvastam és írtam alá kommentet,,,,
Talán nem véletlen, hogy e csodás verset Józsi még egyszer feltette aug. 20. - emlékezetére.
De nekem most második olvasásra is tetszett nagyon.
Gratulálva - maradok…!
- keni -
...............................................

Kedves Vendi, itt Gyöngyi jelentkezik. :) Mindent megkaptam, Stop. Nagyon köszönöm. Stop.
Mint írtam, mondtam - lásd. Gold pen - , különlegesek, egyediek, nem mindennapiak a verseid.
Ezért is tudok azonosulni velük. Értem a logikáját, az összefüggéseket.
Köszönöm az eddigieket, küldjél még az írásaidból. Olvasni könnyebb, írni kevésbé,mert sok helyre kell.
Én mindig spontán írok, jól, vagy nem, - ki tudja. -
Sok üdv. , szeretettel, GYÖNGYI.

2016. augusztus 26. 10:31 Nagy Vendel írta, :

NAGY VENDEL: Hétköznapi csoda

Hajnalban, mikor
felhőt vet a folyó,
s ólomszürke pára
lebeg a légben,
hiábavalóságokkal
elő ne hozakodj.
Ne háborgasd
a felkelő napot.
Van Neki dolga
éppen elég.
Minden reggel
aranytálcán
fel kell kínálnia
a ragyogást,
s a fényt.
Neked.

Nagy Vendel, 2006-01-13
………………....................…….

Reinkarnáció

Akarattal beléd kötnek
fagyos földdel is elfödnek.
Hiába várod a riadót,
feltámasztó harsonaszót,
hiába a vasakarat
hóhér szegi a nyakadat.
Kérés-e vagy parancsolat,
hogy lásd előre a sorsodat.
Más életedben kígyó leszel,
egeret és békát eszel.
A csúszó-mászó létet
emberként is végigélted.
Az új élet mire való?
Úgyis beléd szakad a szó.
Hamis, csalfa illúzió.
2006-01-16
.................................................

No, Vendi, ezt  viszont még emésztenem kell. Ami egyszeri olvasásra nem
hozza ki belőlem az azonnali reflexiót, akár így, akár úgy, az további
ízlelgetésre sarkall. Együtt van minden, ami a legújabb nagyvendisen
meghökkentő versekre jellemző, mégis...
Lehet,  hogy a mostanában küldött régiekre vagyok ráhangolódva? A választ
majd meglelem, csak idő kérdése.
Mari
................................................

Szia Vendi!
Igen, már meg is néztem. :D
Még nem olvastam teljesen végig, de amikor megjelenik, nagyon jó érzés,
hogy ismerlek, ismerhetem mindazokat, akik írtak bele. Meg az is, hogy
már ilyen régen csinálod és mindig fantasztikus a magazin.
Köszönöm azt is, hogy ismét beleraktad a reklámom.
Ma beszéltem Gusztival is, vasárnap benne leszek egy riporttal a
rádiójukban a legújabb Triannitáról.
További jó munkát neked és emlékezz, hogy én nagyon várom a könyved
megjelenését.
András
.....................................................

Mátyás Rita: A 608-es lapszámú Megszólalok Magazin képeinek leírása, nem látó barátaim részére:

1. Lektori Salutem:
Vendi barátunk otthon, az íróasztalánál ül shortban, és pólóban.Hosszú,
ívelt íróasztalán balról jobbra, egy asztali lámpa, router, fejhallgató,
hangszóró, monitor, és a nyomtatója látható. Két keze a billentyűzeten, de
az egerét se fogta el a macska.

2. Regény folytatásokban:
Maricának új képe van. Hosszú gesztenyebarna hajú, teltkarcsú hölgy, aki
most párduc mintás rövid ujjú felsőben, oldalt áll a képen , és fejét
oldalra fordítva néz az olvasóra.
Ennek a résznek a vége felé levő képen, mely a könyv első borítóképe, egy
szakállas festőlegény, elmélyülten fest, egy festőállványon lévő képet. A
kép régies hatású , barna színű.

3. Versek a nagyvilágból:
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú,
karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
I.P. Steve keskeny arcú 50-60 év körüli ősz hajú, szemüveges, bajszos,
szakállas férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.
Miks Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon rövid, ősz hajú,
mosolygós hölgy,ovális szemüveggel, szürke, fekete mintás felsőben.
Zsigai Klára fekete hajú 50-es hölgy türkiz színű, fényes anyagú, nagy álló
galléros télikabátban, aminek a szélén szőrme van.
Egy mikrofont tart a kezében, valószínűleg szaval valahol.
Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes
szemüvege mögül néz ránk.

4. Novelláról novellára:
Régi ismerősünk Árvay Marika rövid, dús, világosbarna hajú hölgy, fehér
felsőben, átszellemült kifejezéssel az arcán.

5. Születésnapi köszöntő:
I.P. Steve keskeny arcú 50-60 év körüli ősz hajú, szemüveges, bajszos,
szakállas férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.

6. Arcképcsarnok:
Gerencsér Hajnalka a képen negyven év körüli  hölgy. Haja vállig érő,
középen elválasztott, kissé hullámos. Dús ajkú, szemüveget viselő hölgy,
fehér blúzban.
Kárpátiné Barócsi Magdolna a képen, 50 év körüli, rövid szőke, vagy ősz hajú
hölgy széles, nyitott nevetéssel az ajkán.

7. Életképek... Jártó róza írásai:
Jártó Róza 55-60 év körüli mosolygó, szimpatikus, rövid, ősz hajú hölgy. A
képen kigombolt, homokszínű  télikabátban van  valahol a természetben, mert
mögötte kopasz faágak láthatóak. Nyakában egy kék
színű sál van.

8. Hazai tájakról...Nagy Vendel versei:
Vendi barátunk szerintem, a Szekszárdon a színpadon, éppen verset mond.
Bordó zakóban,fehér ingben van.

9.Energiák- Ylen Morisot:
Ylen Morisot szemből látható. Hosszú, vöröses haja össze van fogva hátul.
Szemöldökéig érő frufruja van. Szürkés barna, hosszú pulóverben van, és
papírokat tart a kezében.

10 Füstölgéseim:
Vendi a saját előszobájának az ajtajában áll.

11. Hallgassuk együtt:
Ennél a rovatnál nincs leírható kép.

12. Verscsokor:
Szentesi Horváth Gyöngyi rövid, fekete hajú, szemüveges, kedves arcú hölgy,
rózsaszín blúzban.
Kertész Eleonóra 55 év körüli, hosszú, göndör, vörös hajú hölgy, piros
felsőben.
A következő kép az enyém a versem mellett. Kicsi szobámban készült a fotó
rólam.Kerek arcú, rövid sötétbarna hajam, szemem van.Sejtelmesen mosolygok
az olvasókra.Kékes- barnás ujjatlan felső van rajtam.

13. Csak a dal:
Ez is egy képtelen rovat.

14. Megjelent:
Itt sincs leírható kép.

15. Versről- versre:
Csomor Heni rövid, fekete hajú, fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás
ingben.

16. Véleményem szerint:
Nincs kép a rovatban.

17. Természet gyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja,széles arcú, szőke, ötvenes éveiben
járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
Citromfű: A zöld  szív alakú levelei láthatóak a képen.
Apróbojtorján:Levelei összetettek, páratlanul szárnyaltak. Az aranysárga szirmok
rendszerint ép csúcsúak, a vacokkehely majdnem a tövéig barázdált. A szár
szőrzete hosszabb és rövidebb szőrökből áll.
Aranyvessző:Két-három méter magas, karcsú, sűrű levelű, a tövénél bokrosodó kóró,
aranysárga virágzattal. Engem emlékeztet a mimózára.
Fodormenta: Zöld,cakkos szélű növény látható a képen.

Újra elértünk a magazin végéhez! Olvassátok szeretettel kedves barátaim! Itt
a vége, fuss el véle!
Szeretettel Rita
………...........................…...

SZIA!
KÖSZÖNÖM!
Esküszöm, nem tudtam, hogy ilyen is van.
Azt azért tudom, Néked sok rózsád lesz, vagy van.
Egyszer én is javasoltam, bár nem évre vagy hónapra, hétre - mikor
munkahelyem sorra nyerte, kapta a "Család-, gyerek-, szívbarát" munkahely
kitüntetést, pályázzuk meg a HÁZIBARÁT MUNKAHELY címet, lehülyéztek.
Javaslom, indítsuk el valamikor, ennek is hetét, hátha sikere lesz egyszer !
Te is lehülyézhetsz, az tőled dicséret lesz, kedves BARÁTOM!
Paplan.

-----Original Message-----
From: Nagy Vendel [mailto:nagy.vendi54@gmail.com]
Sent: Wednesday, September 07, 2016 9:54 AM
To: Balogh József 2
Subject: BARÁTSÁGGAL KÖSZÖNTELEK...

BARÁTSÁGGAL KÖSZÖNTELEK...

"A Boldogság  barátságossá tesz,
  a  megpróbáltatások  erőssé,
  szomorúság  emberségessé,
  a kudarc alázatossá.
 Egyedül   a  REMÉNY visz  előbbre..."

Ma kezdődik  a  BARÁTSÁG  HETE !
Küldd  el  Barátaidnak ezt az  üdvözletet  (nekem is, ha  barátaid  közé
sorolsz) és  figyeld,  hány  üdvözletet  kapsz !
Minden  visszajelzéssel egy  rózsával  több lesz !
ÉN RÁD IS GONDOLOK...
Vendi.
..........................................

Kedves Vendi!

Mit is tagadjam, meghatódtam mikor elküldted nekem Mari (?) levelét, amit
neked írt.
Sosem tagadtam, hogy az első, 2009 évi bátortalan kísérletem után 2010
novemberében mertem nyilvánosan megosztani az első írásomat. Sosem ügyeltem
a formára, a szabályokra csak írtam. Leírtam azt, amit gondoltam azt, amit
éreztem azt, ami emlék épp foglalkoztatott.
Egyedül voltam, ha nem is magányos és így oldottam ezt a egyedüllétet, hogy
írtam. Én még ma is annyira kezdőnek érzem magam, hogy még most is arról
írok, ami velem vagy a körülettem élőkkel megtörténik, és még mindig nem
merek írni arról a másik világról ahol még emberi lénynek se vették azokat,
akik nem voltak annak a bizonyos pártnak a tagjai, vagy ha voltak, nem tette
elég romlottá az a másik világ, amit a hangos kisebbség visszakövetel.
Örülök, hogy Te a magazinodba nem engeded be ezeket a hangoskodókat
bármerről is érkeznének.

Kedves Vendi!
Örülök, hogy a Te Megszólalok magazinod a szépség, az igényesség megosztója
és annak külön, hogy engem is befogadtál.
Szeretettel gondolok Rád: Róza


 ************************

16.VERSRŐL VERSRE

Adamecz László: AHOGY JŐ A HAJNAL

Ahogy jő a hajnal,
s álmos vagy,
derűnek küldöm
esetlen szavam.
Nézz a fénybe,
remélj a mába,
tegnapi bánatod
hagyd magába,
és emeld lelked
szíved vonalába.
Ne féld a jövőt
hisz te vagy az
nem mondta senki
itt a tavasz?
Majd a nyár,
a színes ősz,
a tél, szépséges
hideg bősz.
Mind jön, megy,
te maradsz,
lelkedben legyen
örök tavasz,
forró nyár,
gazdag ősz,
fehér tél,
s ezektől sose félj.
Nézz a fénybe,
remélj a mába,
tegnapi bánatod
hagyd magába,
és emeld lelked
szíved vonalába.

Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu

............................................

Burza Mária: ÖRÖMBŐL -  ÜRÖM

Az Élet állandó változás,
állandó áramlás,
illúzió, hogy van túlpart.

A cél, melyet elérni vágysz,
benned feszültséget teremt,
megfigyelve látható lesz,

minden cél egy lépés,
és nincs cél!
Ez - a megértés.

Ha ezt megértjük,
nem lesz több feszültség,
érthető lesz, "az Élet egy játék",
nem fogunk eltévedni,
mert valójában nincs
hova menni!

Így lesz érthető,
hogy a Boldogság,
bennünk van,
mert a Boldogság
Harmónia dolga,
nem téveszthető össze
az örömmel, mely
feltételekhez kötött,
s a megváltozott
feltételektől
örömből lesz üröm.?

2016. augusztus 24. 11:39 Mária Klementné írta,
...................................................

KOVÁCS JÓZSEF: A  KIÁLTÁS

Kényszer  pályán mozgok, üldözve a magányt,
Senki sem hallja a pusztai kiáltást.
Hozzátok ha szóltam, nem hallottatok mást,
Csak annyit, mit szennyes szándékotok diktált.

Gyökereken éltek, és testvért gyilkoltok,
Mások reményeit is eltiporjátok,
Azt sem tisztelitek, mit ingyen kaptatok,
Valamit, valakinek, így hogy adnátok?

Ha írni próbálok, ti meg nem értetek,
Versben is csak a metaforát kéritek.
Az őszinte szóra sosem figyeltetek,
Csak a hazugság volt, mindig kenyeretek.

És ha a tűzgolyó majd egyszer szétreped,
Meg ne kérdezzétek, hogy a hibás ki lett,
Akkor becsülnétek ti is az életet
Mikor már minden jó örökre elveszett.

.................................................

GYURGYONOVICS GYULA: Érték a mérlegen

A barátság egyik érték mérője ,a karát
Ér annyit mint a csiszolatlan gyémánt,
vagy még a fölött is áll.
Amíg a gyémántot kilehet bányászni ,
a jó barátot nehéz megtalálni,
azt ki kell érdemelni ,
mivel nem terem az út szélén.
A barátságot meg kell becsülni óvni ,őrizni ápolni
mint paraszt gazdának a jószágot.
Jó szándékú emberek közt barátságban
egyetértésben élni jó.
Zsarnokságban nyomás alatt gonoszok közt,
borzasztó ,- de kibírható ,
ha az ember be gubózik mint a selyem hernyó.
Barátok nélkül az élet sivár és kopár,
mint a kihamvadt vulkán!

Báta. 2016.09.02.                             
.................................................

Széll Magdolna: Nyári emlék

Emlékem rejtett zugában,
kutatok egy kedves napot,
mely az elmúlt hónapokban
bennem maradandót hagyott.

Fényt, forróságot találok,
lekaszált széna illatot,
rotyogó lekvár dús aromáját,
földet túró darázs hangját.

Nincs abban semmi különös,
én mégis mélyre véstem,
mikor a kedves köszöntött,
sárga rózsát tett elébem.

Egy édes, piros gyerekszáj,
dörmögte néhány sorát,
karocskák puszival öleltek,
ezek voltak a legszebb percek.

2016.

Üdvözlettel Széll Magdolna
Verseim: https://m.facebook.com/Szell.Magdolna.versei/, vagy
http://www.irodalmisarok.eu/?page=page&name=Szell_Magdolna
..............................................

                 MIKS MÁRIA:  ÉLETÚT


                          Fa voltam.
                  Kérges marokkal futóhomokon
                         ültetett apám
               egy agyonfűtött téli éjszakán.
                           Gyökerem
                  hajszálai összekuszálódtak
                         éveim múltán,
             s az eső-áldás  egyre csak hullt rám.
                             Ágaim
               viharvert-csapzottan lekonyultak,
                       hajlékony törzsem
               nedvlopó  gazak fonták be körben.
                           Kitéptek,
                kötöttebb talajba ástak aztán.
                       Nyüzsgő férgeket
              hajtok, egy szem gyümölcsöt érlelek,


                           Fa vagyok
                 zord betonpanelek árnyékában.
                       Talán megszokom,
              s a villámcsapást sem veszem zokon,
                           fényében
                felkáprázik villanásnyi jövőm:
                        vad fűrészfogak
                vinnyogva derékon roppantanak.


                           Fa leszek
                  majd apám rozoga sufnijában
                         apróra vágva,
                felmelegszik anyám kihűlt ágya.
                           És elfogy
               lassan a testemből hordott halom,
                        pattog a tüzem,

                későre jár; ellobbanok szűzen.

 ************************
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

Szia Vendi!
Küldöm a szeptemberi természetgyógyász anyagot.
Üdv : Soponyai Misi

Mezei kakukkfű (Thymus serpyllum)

Gyógyhatásai
Nagyon jó fertőtlenítő gyógytea készíthető belőle, mely megvéd a
betegségektől, meghosszabbítja a sejtek életét, erősíti immunrendszerünket.
Vérbőséget fokozó hatása javítja a vérkeringést, vérszegénység esetén
kiváló. Kezelhető vele köhögés, hörgő- és szájüregi gyulladások.
Orrdugulásra inhalálni kell vele. Nyálkaoldó, köptető hatása is van. Újabban
vírusos betegségekre javasolják. A nők növényének is nevezik, mert
megszünteti a vérzési rendellenességeket és a görcsöket.
 
Mezei kakukkfű
Éjszakai alvópárnában megszünteti az alvási panaszokat. Depresszióra,
fáradtságra tonizáló hatása miatt javallt. Étvágyjavító, puffadást szüntet,
segíti az emésztést. Féreghajtásra is használják.

Külsőleg bőrfertőtlenítő, sebgyógyító hatású. Kisgyermekek fürdővizében
enyhíti a hasi görcsöket, erősíti az immunrendszert.

Felhasználása belsőleg
Gyógyteát forrázással készítünk belőle. Köhögés, torokfájás, vérszegénység,
májbetegség, depresszió esetén napi 3 csésze tea ajánlott étkezés előtt.
Emésztésre, puffadásra esetenként étkezés után 15 perccel kell inni egy
csészével. Étvágyjavításra étkezés előtt egy fél órával egy csészével
ajánljuk. Keringési panaszokra úgyszintén napi 3 csészével kell inni étkezés
előtt. Immunerősítésre napi egy csészével fogyasztható, akár gyerekeknek is.
Kedvező hatásáról rendszeresen érkeznek elégedett szülői beszámolók.

Felhasználása külsőleg
Szájüregi gyulladásra, torokfájásra gargarizálni, öblögetni kell a teájával,
majd azt kiköpni.

Gyerekkád fürdővizébe egy gézbe kötött adag (3 gramm vagy egy evőkanál) teát
lógatunk a fürdés megkezdésekor. Nagyobb mennyiségű (felnőtt fürdőkád)
vizébe 3 liter elkészített teát önthetünk. Hetente legfeljebb háromszor
használjuk így. Felnőttek fürdővizében is jó hatást fejt ki, tágítja az
ereket, nyugtat.

Frissítő fürdő: mentával, rozmaringgal és levendulával egyenlő arányban
keverve, 30 gramm keveréket használva 3 liter teát készítünk, és a
fürdővízbe öntjük.

Olajat is készíthetünk belőle. Egy maréknyi friss kakukkfű virágot egy liter
olívaolajban 3 napig érlelünk a napon, leszűrjük. Idegfájdalmak, isiász
esetén fájdalomcsillapításra használjuk külsőleg.
………………………..
Vad kakukkfű
A vad kakukkfű, mint termesztett rokona, a kerti kakukkfű igen aromás,
jellegzetes illatú, földön elterülő, 5-20 centiméterre növő, apró, kerek
levelű növény. Kavicsos, sziklás talajokon, legelőkön, tisztásokon nő Európa
nagy részén, Észak-Afrikában és Ázsiában egészen 3000 méter tengerszint
feletti magasságig. A meszes talajt kedveli leginkább, ezért bőven terem a
Bükk hegységben is. Halvány rózsaszínű, fehér vagy lilás virágzata a
hajtások végén álörvökből álló füzérvirágzat, májustól szeptemberig nyílik.
A virág illata nagyban függ a termőhelytől: vagy a szurokfűére emlékeztető,
vagy friss citromillatú, kámforos, még akár gombaszagú is lehet.
A mezei kakukkfű elnevezés gyűjtőneve a hazánkban vadon előforduló többféle
kakukkfű fajnak, továbbá a kakukkfű keverék-fajoknak. Évelő, lágyszárú
félcserje. Szára 1 mm vastag, a tövénél elfekvő, a hajtás vége felálló.
Levelei keresztben átellenesek, a többféle fajtól és keverékeitől függően a

keskeny lándzsától az elliptikusig változó alakú.

 ************************
 18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
……………………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
……………………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
……………………….
facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat.
Megszolalok Nagy Vendel
………………………
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
……………………..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
.................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
............................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
..........................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
.........................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 609.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése